//Bozont végén bütyök//
//Emelet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez a félvér valamiért nem kedveli. Fogalma sincs, hogy mi rosszat tett, amivel kivívta ezt az ellenszenvet, de Alyonak mindenre van valami csípős megjegyzése.*
- Nem tettem erőszakot senkin. *válaszol felháborodva, mert bár a barbárok között az ilyesmi igazán nem ment ritkaságszámba, de hogy ezt Aenae-vel tegye, az viszolyogtató és elképzelhetetlen* Szeretem.
*Most már csak elhallgat, mert egészen biztos benne, hogy erre is kap majd valami kellemetlen megjegyzést, márpedig akkor igazán nem áll jót magért. A fekete hajú lány sem bírja ki, hogy ne cukkolja, és a képességeit becsmérlő megjegyzésre egy gőgösnek szánt pillantással válaszol.*
- Nem kerülhet rá sor, hogy kiderüljön. Mármint... ~A francba!~ Nem fog hozzámérni.
*Hogy ez óhaj vagy tényközlés-e, azt ő sem tudja, de szép lassan eljut arra pontra, hogy teljesen kétségbeesik. Miért történik ez vele? Zaxnak volt igaza, tényleg a bolondját járatják vele. De miért? Mert a félvér egy szekatúra, az rendben van. De Ysából, még ha nem is ismeri, nem ezt nézné ki. Relből pláne nem. Annyira nem, hogy ha Aenae nem lenne, okvetlenül beleszeretne. Végül szerencsésen besorjáznak ama terembe, és hogy teljes legyen a boldogsága, megérkezik az elf is, akiről azt hitte, hogy végül kihagyja ezt a mókát. Hogy ez talán jobb lett volna, arra akkor jön rá, amikor Alyonak elege lesz az időhúzásból, és Ysa szellemi bűnsegédlete mellett egész egyszerűen elé lép, és mielőtt Nirs bármit tehetne rámarkol a tharg testrészre. Így aztán érezheti, hogy korábbi kijelentésének, miszerint ő úrinő, és így nem köp ki semmit, meglett a hatása. Ahogy mondani szokták, már félárbócon áll a zászló, és Alyo elkezdi felvonni. Nirs pedig, akit ez teljesen készületlenül ért, pár pillanatig csak néz azokba a különösen világos szemekbe, és levegőt venni is elfelejt. Hiszen már az is különös, ám valahol érdekes gondolat volt, hogy ezek a ledér teremtmények megszemlélik amit meg akarnak, és meggyőződnek róla, hogy testi adottságai méltóak családja nevéhez. Amiről egyébként Alyo, még ha egyelőre csak tapintás útján is, bizonyosságot szerezhet. De hogy csak így, ennyire magától értetődően tegye ezt a félelf...
Aztán eszébe jut, hogy lélegezni is kéne, úgyhogy egy nagy sóhaj szakad ki belőle, részben az oxigénhiány, részben Alyo áldásos tevékenysége folyományaként.*
- Ne! *leheli szinte könyörgően, és eltolja, vagy legalábbis megpróbálja eltolni Alyo kezét. Szörnyű dilemma ez, hiszen egyáltalán nem volt ügyetlen az a kéz, és egy férfiember módfelett kedveli az ilyesmit. Hátha még a másik két leányzó is kedvet kapna... Erre a gondolatra inkább lehunyja a szemeit, mert a tűrőképességnek is van határa. Aenae jut eszébe, és így már tud dönteni. Ezt nem teheti meg vele, és magával sem. Szereti azt az aranyhajú lányt, és képtelen lenne hűtlennek lenni hozzá. Nem is kéne Aenae-nek megtudnia, hogy engedett a kísértésnek, elég lenne saját magának a tudat. Márt attól is borzalmasan érezné magát. Tesz egy lépést is hátra, kicsit segélykérően néz a másik két lányra (Rel esetében szigorúan nyaktól felfelé), aztán könnyedén elmosolyodik. Talán az elhatározás szabadította fel, de mintha elfújták volna a zavarát. Vagy csak ügyesen palástolja.*
- Na, essünk túl rajta! *nevet fel, és sokat nem kell babrálnia az övcsaton, Alyo már majdnem célt ért. Természetesen nem engedi bokáig a nadrágot, mert valamiért úgy érzi, hogy kevésbé szemérmetlen a helyzet, ha csak nagyjából combközépig engedi le. De ez is elég hozzá, hogy a tudásszomjas közönség megbizonyosodhasson róla, hogy nem csak a szája nagy.*