//Második szál//
*Nos, ez tényleg könnyen megy. Még csak néhány perce döntötte el, hogy alkimista is lesz, de máris van egy vevője. Hát így nem csoda, ha pár hónap alatt felmegy a seprűnyél az alkimisták ülepébe. Hát így tényleg nem nehéz önbizalmat csiszolni.*
- Hát nem tudom, gondolom, ha kikeverek valami víznél erősebb bájitalt, akkor majd elkezdek az árakon gondolkodni. Gondolom a "kicsit drágábban, mint ahogy kikevertem" nem jó stratégia, mert akkor hirtelen nagyon magas árak keletkeznének a semmiből, ha sorozatosan besülök.
*Moon neve nem igazán hozza lázba, lévén fogalma sincs róla, ki lehet az. Még az is csoda, hogy Argusra emlékezett, valószínűleg csak a vicces szójátékok miatt. Azért azóta is végtelenül büszke magára. Kár, hogy nem tudnak a nyomára akadni, ő is jöhetne tusázni, Lorewnek lenne alkalma kicsit visszapofozni a múltkori miatt.*
- Rendben, küldjünk neki is meghívót. De ki is ő? Mármint... azt értem, hogy volt a tusán tavasszal, de pár egyéb információt is elcseppenthetnél a hölgyről. Argus meg... hát akkor se tűnt túl normálisnak, amikor először találkoztam vele, és akkor ott volt még az a fura kölyök, meg az az öreg... Hát na, érdekes banda voltak, amellett életveszélyesek is. Aztán amikor Elenith, az egyetlen megbízható tagja a csapatnak a távozás mellett döntött, akkor úgy voltam vele, hogy teljesen kizárt, hogy én menjek velük a csonttemetőbe, ahol egészen biztosan valami kőhöz láncolva végzem, enyhén összeszurkálva. Szóval inkább mentem Elenith után, aki pedig szintén eltűnt később *sóhajtja enyhén bánatosan* Érte kár. Ő felismerte a tudásomat. Nyilván éles eszű hölgy volt.
*Hát sajnos az intelligenseket hamar elragadja a vég, most sem volt ez másként. Illetve valószínűleg nem halt meg, csak... eltűnt. Részletek-részletek, most teljesen másról van szó, inkább nem tereli el a figyelmét felesleges "talán"-okkal. A lefogás, hát igen... Azért nem egyszerű kitalálni, hogyan lehet egészen pontosan meghatározni a lefogandó varázslatok listáját, de már közelednek a valósághoz.*
- Hát ha más nem, akkor egészen pontosan írunk egy listát azokról a varázslatokról, amiket lejjebb kell venni, és akkor minden más maradhat, ahogy van *a történet hatására elneveti magát* Hát nem mondom, elég gyakran pattogtatnék szikrákat a feje felett. Pedig nem rossz ember ő, csak... nem lehet neki elmagyarázni a dolgokat, mert túl csökönyös. Meg kell várni, amíg magától jön rá. Aztán érdeklődően bólogatni, mintha az ő ötlete lett volna. Talán viccesen hangzik, de eddig háromból háromszor bejött. A védőkerubi talán még nekem is menne, a másik fele, a napos az sajnos nem. Valami életre keltés a varázslat neve, lényegében egy tárgyba egy entitást költöztet, ezzel életre keltve. Nekem kicsit magas, de ha mondjuk a ruhád lát a hátulján, és figyelmeztet, ha hátulról érkezik a támadás, az azért nem semmi. Viszont amellett kettő az egy ellen, tehát tiltanám. Aki a pályán kívülre kerül, az veszített. És nem csak a pályán kívüli területek érintésére vonatkozik, tehát a valaki kirepül a körből, majd vissza, hiába nem érinti a földet, kiesett. A körön belül viszont szerintem akármilyen magasra lehet menni. A másik ok, amiért kiesik valaki, az a földre kerülés. Szerintem nem kell két váll leérjen, az is elég, ha sikerül leültetni. Röviden végtag érintheti a földet, tehát a négykézláb állás még rendben van (bár nem jósolok neki sokat), de ha fenék, hát has, fej leér, akkor vége. A másik meg, hát nyilván mindenki csinálja, ahogy akarja, éles helyzetben sem lesz meghatározva, ki kezd, és ki nem. Van aki taktikus, defenzív jellem, és van aki megállás nélkül szórja a varázslatokat. Egyik sem rosszabb a másiknál, hát miért is szabnánk meg nekik, hogy mit hagy csináljanak. Egyedül annyi, hogyha annyira kivárásra mennek, hogy két percig nem születik varázslat, az kettős leléptetés, de ez egyértelmű a korábbiakból.