//Második szál//
//Ald'as Cotys//
-Látod-látod, megy ez.
*Köszönhető annak, hogy Ald'as nem kapott dührohamot az ikszedik kérdésnél. Mondjuk Gem úgy véli, hogy olyan kérdéseket tett fel, amik jogosak voltak.*
-Akkor nem bízzák a véletlenre. *masszírozza meg halántékát, mintha csak fájdalom hasított volna belé.*
-Ebből az jön le, hogy végül is nekünk több időnk van mint nekik. Ami mit jelent fiam? Azt, hogy ők fognak kezdeményezni. Csak ebben az esetben azért nem lehet várni, mert ahogy te magad is mondtad, ők nem éhesek, nem fáradtak, míg nekünk pihennünk és ennünk kell. A pusztításukkal még valami csúnya kórt, vagy fertőzést is küldhetnek a városra, ami megbetegíti és kipusztítja a lakókat.
*A kór említésén mindig végigfut a hátán a hideg. Aki gnóm az teljesen megérti, hogy miért is.
Tényleg úgy fest, hogy az erő az egyetlen megoldás, ami szóba jöhet.*
-Ebben van valami. *hümmög bólogatva.* -De arra ne számíts, hogy majd orkok jönnek le a hegyről segíteni, vagy, hogy a konok törpék feljönnek tárnáikból, akiket csak az arany és a drágakő csillogása érdekel. Na, meg a sötételfek. *legyint nagyot kis kezével.* -A sötétség gyermekei, akik mindig ármánykodnak valamit. Nem fiam... még ha minden élő is veszélyben van, akkor sem fog egyesülni mindenki. Az emberek lesznek azok, akikre döntő szerep fog hárulni. *mondja ezt úgy, mint aki a jövőbe lát, vagy mintha ez már egy megtörtént esemény lenne. Semmi misztikus, csupán egy megérzés.*
-Most viszont. *csuklya be a könyvet.* -Én lassan elköszönök tőled fiam. Remélem, hogy még találkozunk. Ha a Majorság környékén jársz, ugorj be az öreg Gem papához. Ja, és tanulj be addig valami jó vicceket, mert e téren van még mit fejlődnöd. Hehe!
*Aprócska kezeit odanyújtja a városőr mancsába, amik összezúzhatnák a kis bébirépa ujjakat.*
-Ég áldjon!