Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-24 23:03:45
Üzenet elküldve: 2017-03-24 23:03:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Vissza a dohos, párás, állott levegőjű könyvtárba. Azt a méretes könyvet, amit még a templomkertbe is kivitt, mert annyira nem tudott elszakadni tőle, most a hóna alatt cipeli vissza. Lecsapja az asztalra, de nem temetkezik vissza bele, előbb jár egy kört. Ujjai hegyét végigfuttatja a könyvespolcokon sorakozó könyvek gerincein, cipője orrával egy méretes porcicát rugdos maga előtt. Unalmas, szánalomra méltó, és mindenki által letagadható életet él, és ez nincs jól. Tennie kell valamit. Meg kell mozdulnia. Ki. Ki a világba, hogy éljen, és érezze, hogy él. Még nincs olyan régóta egyedül, talán két-három hatja annak, hogy mindenki továbbállt mellőle, és egyedül maradt, de úgy érzi, mintha évek óta magányosan tengődne a könyvtárban. Ha legalább járna ide valaki rajta, és a szerzeteseken kívül, de nem. Mindenki el van foglalva a maga, biztosan izgalmas életével.
Ennyi morfondírozás elég is volt. Rótta volna a köröket még egy darabig, de egy érdekes könyv akadt a kezébe, és nem akarja ott hagyni a polcon. Kihúzza a többi közül, hogy jobban szemügyre vehesse. Vékonyka, szinte füzet szerű öreg könyv, aminek az a kevéske lapja sincs már rendesen beragasztva, csupán belerakták őket a két kemény fedél közé. Az eleje zöldes-kékes, festett, arany kerettel, hátulja is hasonló, keret nélkül. Kíváncsian nyitja ki, el sem tudja képzelni, milyen érdekességek rejtőzhetnek egy ilyen füzetben.*
Ennyi morfondírozás elég is volt. Rótta volna a köröket még egy darabig, de egy érdekes könyv akadt a kezébe, és nem akarja ott hagyni a polcon. Kihúzza a többi közül, hogy jobban szemügyre vehesse. Vékonyka, szinte füzet szerű öreg könyv, aminek az a kevéske lapja sincs már rendesen beragasztva, csupán belerakták őket a két kemény fedél közé. Az eleje zöldes-kékes, festett, arany kerettel, hátulja is hasonló, keret nélkül. Kíváncsian nyitja ki, el sem tudja képzelni, milyen érdekességek rejtőzhetnek egy ilyen füzetben.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-23 07:05:37
Üzenet elküldve: 2017-03-23 07:05:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Szépen gyarapodnak a sorok az ifjú lovag keze nyomán, így lassan a munkája végére érhet.*
-Az ebben a legszomorúbb, hogy bár önpusztítóak, s éppen emiatt kérészéletű minden ilyen gyülekezet, mégis sok fájdalmat tudnak okozni ezalatt. -
*Csóválja meg a fejét csalódottan Athon, majd még néhány szót lejegyzetel, s végül becsukja a könyvet.*
-Nos, igen. Olyan útra készülök rálépni, amely egész embert kíván, s persze rengeteg áldozatot. Holnap feltétlenül kimegyek akkor majd a tisztásra. -
*Mondja, s lassan szedelőzködik. *
- Remek gondolat, s Eeyer adja, hogy sikerüljön. Ami pedig Sa'theret tanait illeti... Nos véleményem szerint nem kell aggódni. Bár amennyire láttam eddig, minden nagyobb település egy idő után hajlik a dekadencia felé, azt mégsem hiszem, hogy olyan ostobák lennének, hogy a romlás magvait a saját kertjükben vessék el. -
*Miközben ezeket mondja, lassan feláll, s felkészül a távozásra, ám előtte még meghajtja fejét a szerzetes felé.*
- Atyám. Akkor hát holnap reggel a tisztáson. Eeyer áldása kísérjen. -
*Mutatja a tisztelet jelét az idősebb férfinak, majd lassan távozik a könyvtárból.*
*Szépen gyarapodnak a sorok az ifjú lovag keze nyomán, így lassan a munkája végére érhet.*
-Az ebben a legszomorúbb, hogy bár önpusztítóak, s éppen emiatt kérészéletű minden ilyen gyülekezet, mégis sok fájdalmat tudnak okozni ezalatt. -
*Csóválja meg a fejét csalódottan Athon, majd még néhány szót lejegyzetel, s végül becsukja a könyvet.*
-Nos, igen. Olyan útra készülök rálépni, amely egész embert kíván, s persze rengeteg áldozatot. Holnap feltétlenül kimegyek akkor majd a tisztásra. -
*Mondja, s lassan szedelőzködik. *
- Remek gondolat, s Eeyer adja, hogy sikerüljön. Ami pedig Sa'theret tanait illeti... Nos véleményem szerint nem kell aggódni. Bár amennyire láttam eddig, minden nagyobb település egy idő után hajlik a dekadencia felé, azt mégsem hiszem, hogy olyan ostobák lennének, hogy a romlás magvait a saját kertjükben vessék el. -
*Miközben ezeket mondja, lassan feláll, s felkészül a távozásra, ám előtte még meghajtja fejét a szerzetes felé.*
- Atyám. Akkor hát holnap reggel a tisztáson. Eeyer áldása kísérjen. -
*Mutatja a tisztelet jelét az idősebb férfinak, majd lassan távozik a könyvtárból.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-21 20:30:12
Üzenet elküldve: 2017-03-21 20:30:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
-Sajnos igen. *sóhajt mélyen, bánatosan. Ő örülne a legjobban, ha a világban béke lenne, de valami mindig munkálkodik a háttérben, hogy ez ne így legyen. Ezt a valamit egyesek Teysusnak, mások Sa'Terethnek nevezik.*
-Egymásra csupán eszközként tekintenek, és mindenki nekiugrik a mások torkának, ha már csak karnyújtásnyira van a cél. Rövidtávon a gonosz erősebb, hiszen a gyűlöletből, haragból és sóvárgásból könnyebb meríteni, ahhoz nem kell érettség és bölcsesség. Hosszútávon viszont, ahogyan te magad is említetted, csak bukás lehet a végük.
*Örül annak, hogy a fiatalember is ennyire pártolja a jó dolgokat és Eeyr oldalán áll. Minél több ilyen egyént ismer meg, annál jobban növekszik a világos oldal ereje.*
-Nem is várhatnám el, hogy elhanyagold miattam a dolgaidat. Holnap, mikor felkel a nap, én a tisztáson leszek. Azután pedig kiragasztok pár felhívás jellegű hirdetést pár helyszínre. Szeretnék egy istentiszteletet tartani a templomban, csak még meg kell tudnom, hogy lehetséges e, hogy Eeyr tanait hirdessem. Hiszen a templom mindhárom istenség tanainak helyet ad, ha jól tudom...
-Sajnos igen. *sóhajt mélyen, bánatosan. Ő örülne a legjobban, ha a világban béke lenne, de valami mindig munkálkodik a háttérben, hogy ez ne így legyen. Ezt a valamit egyesek Teysusnak, mások Sa'Terethnek nevezik.*
-Egymásra csupán eszközként tekintenek, és mindenki nekiugrik a mások torkának, ha már csak karnyújtásnyira van a cél. Rövidtávon a gonosz erősebb, hiszen a gyűlöletből, haragból és sóvárgásból könnyebb meríteni, ahhoz nem kell érettség és bölcsesség. Hosszútávon viszont, ahogyan te magad is említetted, csak bukás lehet a végük.
*Örül annak, hogy a fiatalember is ennyire pártolja a jó dolgokat és Eeyr oldalán áll. Minél több ilyen egyént ismer meg, annál jobban növekszik a világos oldal ereje.*
-Nem is várhatnám el, hogy elhanyagold miattam a dolgaidat. Holnap, mikor felkel a nap, én a tisztáson leszek. Azután pedig kiragasztok pár felhívás jellegű hirdetést pár helyszínre. Szeretnék egy istentiszteletet tartani a templomban, csak még meg kell tudnom, hogy lehetséges e, hogy Eeyr tanait hirdessem. Hiszen a templom mindhárom istenség tanainak helyet ad, ha jól tudom...
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-21 05:25:45
Üzenet elküldve: 2017-03-21 05:25:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Miközben beszélgetnek, Athon visszatér a munkájához, s a toll ismét percegni kezd az ujjai között. Ettől függetlenül figyel a szerzetes szavaira, amik szinte teljesen megegyeznek a saját gondolataival.*
-Nem, nem lehet elérni, s ez még sok ember keservét fogja okozni. -
*Válaszolja, s lapoz egyet a könyvben.*
- Nem, mert hitük szerint a segítőkészség, az empátia balgaság, ami csak arra jó, hogy megkösse a kezüket. Szerintem viszont pont ez a rugalmatlanság fogja a vesztüket okozni. Mert könnyű egy ilyen közösséget összetoborozni, ha a hatalmat tűzi ki valaki a zászlójára, ám ahogy haladnak majd a céljuk felé, úgy fogja rothasztani belülről őket a bizalmatlanság és az önközpontú gondolkodás. -
*Gondolkozik hangosan, s elmosolyodik a pap nemleges válaszát hallva. Tulajdonképpen erre a válaszra számított, hisz amennyire megismerte, Ogadel egy elvhű ember. *
-Természetesen megértem. A meghívást pedig köszönettel elfogadom, ám még sok dolgom akad, mit el kell rendeznem. -
*Feleli, majd átfutja jegyzeteit, s még néhány percig körmöl, csak azután kezd el lassan pakolni. *
- Pontosan hol és mikor lelem meg, ha részt kívánok venni az edzésen?
*Kérdezi a szerzetest, mert valóban kíváncsi arra, miként edz egy ilyen ember. *
*Miközben beszélgetnek, Athon visszatér a munkájához, s a toll ismét percegni kezd az ujjai között. Ettől függetlenül figyel a szerzetes szavaira, amik szinte teljesen megegyeznek a saját gondolataival.*
-Nem, nem lehet elérni, s ez még sok ember keservét fogja okozni. -
*Válaszolja, s lapoz egyet a könyvben.*
- Nem, mert hitük szerint a segítőkészség, az empátia balgaság, ami csak arra jó, hogy megkösse a kezüket. Szerintem viszont pont ez a rugalmatlanság fogja a vesztüket okozni. Mert könnyű egy ilyen közösséget összetoborozni, ha a hatalmat tűzi ki valaki a zászlójára, ám ahogy haladnak majd a céljuk felé, úgy fogja rothasztani belülről őket a bizalmatlanság és az önközpontú gondolkodás. -
*Gondolkozik hangosan, s elmosolyodik a pap nemleges válaszát hallva. Tulajdonképpen erre a válaszra számított, hisz amennyire megismerte, Ogadel egy elvhű ember. *
-Természetesen megértem. A meghívást pedig köszönettel elfogadom, ám még sok dolgom akad, mit el kell rendeznem. -
*Feleli, majd átfutja jegyzeteit, s még néhány percig körmöl, csak azután kezd el lassan pakolni. *
- Pontosan hol és mikor lelem meg, ha részt kívánok venni az edzésen?
*Kérdezi a szerzetest, mert valóban kíváncsi arra, miként edz egy ilyen ember. *
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-20 17:13:48
Üzenet elküldve: 2017-03-20 17:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*A tündérke talán valóban magára vesz dolgokat, ő azonban úgy gondolja, hogy ha ez így is van, jogában áll olyan kérdésekre visszautasítani a válaszadást, amelyek számára ennyire kényelmetlenek. Másrészt pedig minden lénnyel szeretne békében és barátságban élni. Ebből a szempontból szeretné igazolni azt a szóbeszédet, miszerint a faja mindenkivel barátságos. Hálásan bólint amikor a Mágus beleegyezik a téma átugrásába, azon azonban még gondolkodik egy kicsit, hogy ha ő nem is, más tündér talán megválaszolhatná a Varázsló kérdését.*
– Ha találkozok még olyan tündérekkel, akiknek vannak szárnyai, akkor finoman megkérdezhetem tőlük, hogy ők szeretnének-e Önnel ilyesmikről beszélni...
~De nem hiszem, hogy bárki szívesen csevegne arról, hogy hogyan kell megcsonkítani. Furcsa kérdéseket tudnak feltenni az emberek...~
*Próbálja kicsit menteni a helyzetet, majd gyorsan összekapja magát, amikor Worenth a fejfájásról panaszkodik. Őt magát inkább a napfény hiánya zavarja, de örömmel szeretne ő is lassan távozni az épületből, így boldogan bólint rá. *
– Rendben, Worenth Mester. Azt hiszem már én is megtudtam mindent, amit szerettem volna. Igazán nagyon szépen köszönöm!
//Worenth Yosden, a segítő//
*A tündérke talán valóban magára vesz dolgokat, ő azonban úgy gondolja, hogy ha ez így is van, jogában áll olyan kérdésekre visszautasítani a válaszadást, amelyek számára ennyire kényelmetlenek. Másrészt pedig minden lénnyel szeretne békében és barátságban élni. Ebből a szempontból szeretné igazolni azt a szóbeszédet, miszerint a faja mindenkivel barátságos. Hálásan bólint amikor a Mágus beleegyezik a téma átugrásába, azon azonban még gondolkodik egy kicsit, hogy ha ő nem is, más tündér talán megválaszolhatná a Varázsló kérdését.*
– Ha találkozok még olyan tündérekkel, akiknek vannak szárnyai, akkor finoman megkérdezhetem tőlük, hogy ők szeretnének-e Önnel ilyesmikről beszélni...
~De nem hiszem, hogy bárki szívesen csevegne arról, hogy hogyan kell megcsonkítani. Furcsa kérdéseket tudnak feltenni az emberek...~
*Próbálja kicsit menteni a helyzetet, majd gyorsan összekapja magát, amikor Worenth a fejfájásról panaszkodik. Őt magát inkább a napfény hiánya zavarja, de örömmel szeretne ő is lassan távozni az épületből, így boldogan bólint rá. *
– Rendben, Worenth Mester. Azt hiszem már én is megtudtam mindent, amit szerettem volna. Igazán nagyon szépen köszönöm!
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-20 15:16:14
Üzenet elküldve: 2017-03-20 15:16:14
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Igazság szerint ő nem érzi azt, hogy olyan drámait kérdezett, amitől Mofinak ilyen érzései támadnának, bár olykor ő is szokott tévedni. Egész egyszerűen csak a puszta kíváncsiság beszél belőle.*
-Talán igazad van.
*Mofi elhiheti, hogy Worenth lenne a legboldogabb, ha arra lenne kerete, hogy tart vagy négy gwuffot. Talán idővel sikerülne összespórolni a rávalót, de a mágiatanulás ugye jóval fontosabb.
Kissé elcsodálkozik a válaszon, úgy érzi, hogy Mofi túlságosan a szívére vesz aprócska kérdéseket.*
-Rendben, ha szeretnéd, akkor nem kérdezlek ilyenekről.
*Egyszer majdcsak megtudja rá a választ.*
-Szerintem lassacskán ballagjunk ki a könyvtárból, mert a dohos levegőtől kezd megfájdulni a fejem.
//Mofeta Wirfall//
*Igazság szerint ő nem érzi azt, hogy olyan drámait kérdezett, amitől Mofinak ilyen érzései támadnának, bár olykor ő is szokott tévedni. Egész egyszerűen csak a puszta kíváncsiság beszél belőle.*
-Talán igazad van.
*Mofi elhiheti, hogy Worenth lenne a legboldogabb, ha arra lenne kerete, hogy tart vagy négy gwuffot. Talán idővel sikerülne összespórolni a rávalót, de a mágiatanulás ugye jóval fontosabb.
Kissé elcsodálkozik a válaszon, úgy érzi, hogy Mofi túlságosan a szívére vesz aprócska kérdéseket.*
-Rendben, ha szeretnéd, akkor nem kérdezlek ilyenekről.
*Egyszer majdcsak megtudja rá a választ.*
-Szerintem lassacskán ballagjunk ki a könyvtárból, mert a dohos levegőtől kezd megfájdulni a fejem.
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-20 12:12:18
Üzenet elküldve: 2017-03-20 12:12:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
*A fiatalember szavaira ismételten csak bólint.*
-Az élet mindennél fontosabb, kötelességünk védeni és oltalmazni. A hitet. *javítja ki az ifjút, hiszen hitek vannak, nem pedig vallások.* -Nem tudjuk függetleníteni egymástól. Sajnos. Az elveszettek, a megtébolyultak és az eltérítettek nem értik, mi az, hogy élet. Számukra az élet jelentéktelen, amit elvesznek egymástól, holott csak az istenek dönthetik el, ki él és ki hal. Nekem az a célom, hogy az ilyen tévúton járó embereket áttérítsem a fény útjára. De be kell látni, hogy ezt nem lehet mindenkinél elérni.
*Jó és rossz mindig van a világban, ezt a Teysus hívek remekül elő is tudnák adni. Hogy kell a jó is meg rossz is? Szerintük igen, Ogadel szerint a rossz nem kell. Hiszen mikor az élet megteremtetett, minden szép volt, a gonoszság csak később fúrta bele magát a jóságba.*
-Persze nem csak Eeyr, Pmolra, vagy egyéb fény vagy napistenek hitvilágát követőket kell oltalmazni, hanem mindenkit, ki rászorul a védelemre. Viszont a Sa'Tereth hívek a segítő kezet ellöknék, hiába is nyújtanád újból és újból.
*Athon kérdésén kicsit elgondolkodik, majd enyhén meghajtja fejét, mielőtt válaszolna.*
-Megtisztelő a felkérés, de tisztelettel el kell, hogy utasítsam. A Prexorom szerzetesrend tagjai csak akkor használják a technikáikat, ha végképp elkerülhetetlen az alkalmazása. Eleget kell tennem ezeknek a hagyományoknak, remélem megérted.
*Tehát a válasza egy szépen burkolt nem. Inkább pap ő, mintsem harcos, így biztosan nem fog leállni verekedni.*
-Ellenben szoktam gyakorolni korán reggel, napfelkeltekor. Ez egészséges és edzésben tart, hiszen mit sem ér a tudás, ha nincs mögötte gyakorlat. Arra elkísérhetsz, ha lesz kedved.
*A fiatalember szavaira ismételten csak bólint.*
-Az élet mindennél fontosabb, kötelességünk védeni és oltalmazni. A hitet. *javítja ki az ifjút, hiszen hitek vannak, nem pedig vallások.* -Nem tudjuk függetleníteni egymástól. Sajnos. Az elveszettek, a megtébolyultak és az eltérítettek nem értik, mi az, hogy élet. Számukra az élet jelentéktelen, amit elvesznek egymástól, holott csak az istenek dönthetik el, ki él és ki hal. Nekem az a célom, hogy az ilyen tévúton járó embereket áttérítsem a fény útjára. De be kell látni, hogy ezt nem lehet mindenkinél elérni.
*Jó és rossz mindig van a világban, ezt a Teysus hívek remekül elő is tudnák adni. Hogy kell a jó is meg rossz is? Szerintük igen, Ogadel szerint a rossz nem kell. Hiszen mikor az élet megteremtetett, minden szép volt, a gonoszság csak később fúrta bele magát a jóságba.*
-Persze nem csak Eeyr, Pmolra, vagy egyéb fény vagy napistenek hitvilágát követőket kell oltalmazni, hanem mindenkit, ki rászorul a védelemre. Viszont a Sa'Tereth hívek a segítő kezet ellöknék, hiába is nyújtanád újból és újból.
*Athon kérdésén kicsit elgondolkodik, majd enyhén meghajtja fejét, mielőtt válaszolna.*
-Megtisztelő a felkérés, de tisztelettel el kell, hogy utasítsam. A Prexorom szerzetesrend tagjai csak akkor használják a technikáikat, ha végképp elkerülhetetlen az alkalmazása. Eleget kell tennem ezeknek a hagyományoknak, remélem megérted.
*Tehát a válasza egy szépen burkolt nem. Inkább pap ő, mintsem harcos, így biztosan nem fog leállni verekedni.*
-Ellenben szoktam gyakorolni korán reggel, napfelkeltekor. Ez egészséges és edzésben tart, hiszen mit sem ér a tudás, ha nincs mögötte gyakorlat. Arra elkísérhetsz, ha lesz kedved.
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-19 19:39:52
Üzenet elküldve: 2017-03-19 19:39:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Jókedvű dúdolászással nyit be a könyvtárba, bár odabent azért már megálljt parancsol az újonnan tanult dalnak.*
- Szép jó napot! *Köszön vidáman a papnak, aki valószínűleg már ezredjére rezzen össze meglepetésében, mióta a lány elkezdte látogatni ezt a helyet. Minden egyes alkalommal elmagyarázzák neki, hogy itt nem csak csöndben kell lenni (ami megy is neki), hanem a köszönést is illik halkan megejteni, de a hideg kirázza attól, hogy nem veszik észre. Lendületes, vidám léptekkel lejt a baloldali polcsorhoz, majd ujját végigfuttatva a gerinceken megkeresi, hogy hol tartott legutóbb. Ha valaki megint kivitte pont azt a könyvet, amit kinézett múltkor magának, akkor az istenekre bizony ő ide egy harapós gwuffot fog állítani őrként. Amúgy sem illik kölcsönvenni innen semmit, hát amikor pont olyat visznek el, ami őt is érdekelné! Hosszan fújja ki a levegőt, mikor rádöbben, hogy megint ez a helyzet. Valaki vagy meglépett vele vagy még rosszabb, rossz helyre rakta vissza! Hát nem egyértelmű mindenki számára, hogy hogyan épül fel egy könyvtár, hogy mit hol kell keresni?*
- Szép jó napot! *Köszön vidáman a papnak, aki valószínűleg már ezredjére rezzen össze meglepetésében, mióta a lány elkezdte látogatni ezt a helyet. Minden egyes alkalommal elmagyarázzák neki, hogy itt nem csak csöndben kell lenni (ami megy is neki), hanem a köszönést is illik halkan megejteni, de a hideg kirázza attól, hogy nem veszik észre. Lendületes, vidám léptekkel lejt a baloldali polcsorhoz, majd ujját végigfuttatva a gerinceken megkeresi, hogy hol tartott legutóbb. Ha valaki megint kivitte pont azt a könyvet, amit kinézett múltkor magának, akkor az istenekre bizony ő ide egy harapós gwuffot fog állítani őrként. Amúgy sem illik kölcsönvenni innen semmit, hát amikor pont olyat visznek el, ami őt is érdekelné! Hosszan fújja ki a levegőt, mikor rádöbben, hogy megint ez a helyzet. Valaki vagy meglépett vele vagy még rosszabb, rossz helyre rakta vissza! Hát nem egyértelmű mindenki számára, hogy hogyan épül fel egy könyvtár, hogy mit hol kell keresni?*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-19 19:34:24
Üzenet elküldve: 2017-03-19 19:34:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kinyítja a faajtó, majd miután bent van gondosan becsukja maga után. Már innen fentről is érzi a könyvtár hűvös és dohos levegőjét. Elindul a lépcsőn lefelé és leérve gyorsan körül futtatja a tekintetét a kis tündérke után kutatva. Lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy az asztalnál ülő csuháson és egy-két alakon kívül senki sem tartózkodik a könyvek birodalmában. Odasétál az asztalhoz.*
-Jó napot! Megtudná mondani, hogy merre találom a tűzmágiával foglalkozó könyveket? *Teszi fel kérdését a papnak, mire ő az egyik sorra mutat. Persze a mosolygásról nem feledkezik meg hamár egyszer megígérte magának.*
-Üdvözlöm, hölgyem! Arra tessék megnézni! *Válaszolja, majd visszafordul a munkájához. Tuneth köszönetet mond neki, s elmegy a mutatott irányba. Érdeklődve kezdi tanulmányozni őket. Mindegyiknek gondosan elolvassa a gerincén szereplő címet és időnként leemeli egyiket, másikat. Nem gondolta, hogy ilyen sok foglalkozik ezzel a témával. Nem tudja eldönteni, melyiket is vegye először alaposabban szemügyre. Lassan halad.
Végül a legjobbaknak tűnőeket leveszi és jó pár könyvvel felszerelkezve leül az egyik asztalhoz. Előveszi az eddig a válláról lelógó táskájából saját kis könyvecskéjét és ceruzáját. Ezután nekiáll az olvasásnak, miközben szorgalmasan jegyzeteli az áltata fontosnak ítélt gondolatokat.
Jó néhány órával később becsukja az utolsót is. Nagyot nyújtózkodva hátra tolja a székét és feláll. Elteszi a cuccait, majd felnyalábolja a köteteket. Gondosan visszateszi őket a helyükre.
Dolga végeztével elindul a lépcső irányába.*
-Viszontlátásra! *Köszön el a csuhástól, amikor elhalad előtte.*
-Jó napot! Megtudná mondani, hogy merre találom a tűzmágiával foglalkozó könyveket? *Teszi fel kérdését a papnak, mire ő az egyik sorra mutat. Persze a mosolygásról nem feledkezik meg hamár egyszer megígérte magának.*
-Üdvözlöm, hölgyem! Arra tessék megnézni! *Válaszolja, majd visszafordul a munkájához. Tuneth köszönetet mond neki, s elmegy a mutatott irányba. Érdeklődve kezdi tanulmányozni őket. Mindegyiknek gondosan elolvassa a gerincén szereplő címet és időnként leemeli egyiket, másikat. Nem gondolta, hogy ilyen sok foglalkozik ezzel a témával. Nem tudja eldönteni, melyiket is vegye először alaposabban szemügyre. Lassan halad.
Végül a legjobbaknak tűnőeket leveszi és jó pár könyvvel felszerelkezve leül az egyik asztalhoz. Előveszi az eddig a válláról lelógó táskájából saját kis könyvecskéjét és ceruzáját. Ezután nekiáll az olvasásnak, miközben szorgalmasan jegyzeteli az áltata fontosnak ítélt gondolatokat.
Jó néhány órával később becsukja az utolsót is. Nagyot nyújtózkodva hátra tolja a székét és feláll. Elteszi a cuccait, majd felnyalábolja a köteteket. Gondosan visszateszi őket a helyükre.
Dolga végeztével elindul a lépcső irányába.*
-Viszontlátásra! *Köszön el a csuhástól, amikor elhalad előtte.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-19 16:05:30
Üzenet elküldve: 2017-03-19 16:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*Ha Mofinak kevesebb önuralma lenne, mint amennyivel jelenleg rendelkezik, talán erre az örömhírre reagálva Worenth Mester meg is figyelhetné a tündérek szárnyának működését, ám mivel a kereskedőtanonc még ilyen fejlemények mellett is képes viselkedni, így nem szökken a levegőbe a boldogságtól, mindössze kezeit mellkasához szorítva mosolyog szélesen, és mond köszönetet utoljára a Mágusnak. Ugyan nem tartja még magát alkalmasnak arra, hogy helytállását bizonyítsa, a próbákat azonban szereti, és mivel úgy érzi, hogy nem elég pörgős az élete, eggyel több elvárás sokat lendíthet az eltökéltségén. Nem mintha abból hiányt szenvedne, de önmagán kívül másoknak is szeret bizonyítani. Ez az öröm azonban gyorsan szertefoszlik, amikor Worenth fura kérdésekkel kezdi bombázni, amibe Mofi bele is borzong. Egyrészt azért, mert nem várta ezeket a megpróbáltatásokat, de talán akkor se tudna rá felkészülni, ha a varázsló ad neki időt. Másrészt számára ezek a kérdések olyan kategóriába esnek, amiket nem fogalmaz meg magának, és igyekszik nem foglalkozni vele, hiszen semmi értelme.*
~De... hogy kérdezhet ilyet? Én sem kérdezem meg, hogy na és egyébként hogy reagálna arra, ha... még gondolni sem akarok ilyesmire!~
*Bár ő maga nem szeretné még a fejében sem kiejteni, mégis olyan érzése van, mintha azt kérdeznék tőle, hogy mit szólna hozzá, ha levágnák a kezét vagy a lábait. Soha senki nem kérdez ilyet egy embertől, és soha nem gondolta volna ez idáig, hogy valaki ezt tőle meg fogja kérdezni.*
– Én... nem tudom... én mindig vigyáztam rájuk...
*Csak hebegni tud, azt is igen halkan. A drámai meséket természetesen ő is megkapta már, ám sokkal fiatalabbaktól, még gyermekkorában. Voltak páran, akik rá akartak ijeszteni, vagy csak egymásnak meséltek rémmeséket, szórakozás gyanánt, amely eseményekről a tündérke a lehető leggyorsabban távozott mindig. Fogalma sincs arról, hogy pontosan hogyan roncsolódna a szárnya egy sebesülés során, ahogyan arról sincsen, hogy egy kéztörésnek mik a pontos következményei. Mindkét esetben annyit tud, hogy azonnal keressen egy gyógyítót, aki majd elmondja, hogy mit tegyen, emellett pedig mindenfajta sérülést igyekszik elkerülni. A megrázó téma után nehéz visszarázódnia még az állatokkal kapcsolatos beszélgetésbe is, így talán érthető, hogy ennek is a komorabb oldalát ragadja meg ezúttal.*
– Ha csordában él... én tényleg nem szeretnék beleszólni... de talán akkor jobb lenne nem csak egyet tartani. Nem érezné jól magát egyedül...
*Igyekszik kiverni a fejéből a szárnyukat vesztett szenvedő fajtársai képét, ám természetesen az erőfeszítések, amelyekkel próbál nem erre gondolni, csak még inkább abba az irányba sodorják a képzeletét, így jócskán megszeppentebben, és kedvét vesztetten, borzongással telve, de azért reménykedve a jobb folytatásban, továbbra is várja a mágus kérdéseit.*
~Nem értem. Elvárta, hogy ijedjek meg a Kígyó Kisasszonytól, de nem gondol arra, hogy nem kellene ilyeneket kérdeznie. Most... most bátornak gondol azért, mert nem akarom bántani őt? Nem értem...~
– Én féltem, amikor ott voltam, Worenth Mester. Egyáltalán nem vagyok bátor, csak... most már tudom, hogy nincs okom annyira nagyon félni. Ne tessék kérem ilyeneket kérdezni, mert én ezekre nem tudok válaszolni. Sohasem bántottak még úgy, hogy megsérüljek, és én sem szeretnék senkit bántani.
//Worenth Yosden, a segítő//
*Ha Mofinak kevesebb önuralma lenne, mint amennyivel jelenleg rendelkezik, talán erre az örömhírre reagálva Worenth Mester meg is figyelhetné a tündérek szárnyának működését, ám mivel a kereskedőtanonc még ilyen fejlemények mellett is képes viselkedni, így nem szökken a levegőbe a boldogságtól, mindössze kezeit mellkasához szorítva mosolyog szélesen, és mond köszönetet utoljára a Mágusnak. Ugyan nem tartja még magát alkalmasnak arra, hogy helytállását bizonyítsa, a próbákat azonban szereti, és mivel úgy érzi, hogy nem elég pörgős az élete, eggyel több elvárás sokat lendíthet az eltökéltségén. Nem mintha abból hiányt szenvedne, de önmagán kívül másoknak is szeret bizonyítani. Ez az öröm azonban gyorsan szertefoszlik, amikor Worenth fura kérdésekkel kezdi bombázni, amibe Mofi bele is borzong. Egyrészt azért, mert nem várta ezeket a megpróbáltatásokat, de talán akkor se tudna rá felkészülni, ha a varázsló ad neki időt. Másrészt számára ezek a kérdések olyan kategóriába esnek, amiket nem fogalmaz meg magának, és igyekszik nem foglalkozni vele, hiszen semmi értelme.*
~De... hogy kérdezhet ilyet? Én sem kérdezem meg, hogy na és egyébként hogy reagálna arra, ha... még gondolni sem akarok ilyesmire!~
*Bár ő maga nem szeretné még a fejében sem kiejteni, mégis olyan érzése van, mintha azt kérdeznék tőle, hogy mit szólna hozzá, ha levágnák a kezét vagy a lábait. Soha senki nem kérdez ilyet egy embertől, és soha nem gondolta volna ez idáig, hogy valaki ezt tőle meg fogja kérdezni.*
– Én... nem tudom... én mindig vigyáztam rájuk...
*Csak hebegni tud, azt is igen halkan. A drámai meséket természetesen ő is megkapta már, ám sokkal fiatalabbaktól, még gyermekkorában. Voltak páran, akik rá akartak ijeszteni, vagy csak egymásnak meséltek rémmeséket, szórakozás gyanánt, amely eseményekről a tündérke a lehető leggyorsabban távozott mindig. Fogalma sincs arról, hogy pontosan hogyan roncsolódna a szárnya egy sebesülés során, ahogyan arról sincsen, hogy egy kéztörésnek mik a pontos következményei. Mindkét esetben annyit tud, hogy azonnal keressen egy gyógyítót, aki majd elmondja, hogy mit tegyen, emellett pedig mindenfajta sérülést igyekszik elkerülni. A megrázó téma után nehéz visszarázódnia még az állatokkal kapcsolatos beszélgetésbe is, így talán érthető, hogy ennek is a komorabb oldalát ragadja meg ezúttal.*
– Ha csordában él... én tényleg nem szeretnék beleszólni... de talán akkor jobb lenne nem csak egyet tartani. Nem érezné jól magát egyedül...
*Igyekszik kiverni a fejéből a szárnyukat vesztett szenvedő fajtársai képét, ám természetesen az erőfeszítések, amelyekkel próbál nem erre gondolni, csak még inkább abba az irányba sodorják a képzeletét, így jócskán megszeppentebben, és kedvét vesztetten, borzongással telve, de azért reménykedve a jobb folytatásban, továbbra is várja a mágus kérdéseit.*
~Nem értem. Elvárta, hogy ijedjek meg a Kígyó Kisasszonytól, de nem gondol arra, hogy nem kellene ilyeneket kérdeznie. Most... most bátornak gondol azért, mert nem akarom bántani őt? Nem értem...~
– Én féltem, amikor ott voltam, Worenth Mester. Egyáltalán nem vagyok bátor, csak... most már tudom, hogy nincs okom annyira nagyon félni. Ne tessék kérem ilyeneket kérdezni, mert én ezekre nem tudok válaszolni. Sohasem bántottak még úgy, hogy megsérüljek, és én sem szeretnék senkit bántani.
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-19 11:38:16
Üzenet elküldve: 2017-03-19 11:38:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Néha még feléled benne a vándorösztön, de most nem arra gondolt, hogy elmenetel tündérvilágba, ahonnét Mofi származik és majd ott szépen beszáll a vizsgáztatás menetébe. Mondjuk az biztos, hogy szép kirándulás lenne és tanulmányi szempontból sem lenne utolsó feljegyezni néhány dolgot a tündérek életéből, hiszen róluk szinte semmit sem tud.*
-Na, akkor ha úgy alakul, megbeszéljük a részleteket és belevágunk!
*Ehhez persze még a mágusnak is tájékozódnia kellene, hiszen egy máguspalántát gond nélkül állítana próbák elé, viszont egy kereskedőtanonccal már más a helyzet. Ettől függetlenül szinte azonnal megjelenik lelki szemei előtt pár elképzelés és lehetőség a próbákkal kapcsolatban. Ezeket még nem szeretné megemlíteni Mofinak, de csokorba fogja szedni mindet. Worenthnek nem célja, hogy bárkit is úgymond megbuktasson, de nyilván kell egy bizonyos szint, ami elvárt, amit hozni kell, viszont aki kellően és alaposan felkészül, annak nincs miért aggódnia. Ez mindenféle vizsgára igaz, ami elé az élet állít mindenkit. Kell még hozzá egy adag szerencse is, ez nem vitás, viszont a szerencse kicsit olyan, mint a pénz... oda megy, ahol már van! A szerencse is azok mellé áll, akik mögött van némi tudás és gyakorlottság.*
-Áh, értem. Adott esetben tehát előnyös, ugyanakkor olyan szempontból meg bajos, hogy vigyázni kell rá. És mivan akkor, ha leszakad, vagy kiszakad? Előfordulhat ilyen?
*Vajon akkor meghal a tündér, mint mikor a méhecske megcsípi az embert, vagy ez megint csak a mesekönyvekben van így? Mert drámai meséket régebben már olvasott.
Tetszenek neki Mofi apró gesztusai. Nem mintha elvárná vagy úgy gondolná, hogy márpedig előtte igenis hajlongjanak, de a jólneveltséget és az illemet tükrözi.*
-Végül is igazad van, így érthető a magas ár. Csordában él, ugyanakkor lehet, hogy nehéz befogni őket, vagy nehezen szelídíthetőek. Talán egy fiatal példányt ki lehetne fogni kétezerért, ami már boldogul az anyja nélkül, viszont elég nekem egy állat felnövését nyomon követni.
*Üstökös tökéletesen megteszi, hiszen kiváló ló, az egyik legjobb, amivel a mágusnak valaha volt dolga. Viszont egy gwuff sokkalta egyedibb megjelenést kelt, és elég menő is.*
//Mofeta Wirfall//
*Néha még feléled benne a vándorösztön, de most nem arra gondolt, hogy elmenetel tündérvilágba, ahonnét Mofi származik és majd ott szépen beszáll a vizsgáztatás menetébe. Mondjuk az biztos, hogy szép kirándulás lenne és tanulmányi szempontból sem lenne utolsó feljegyezni néhány dolgot a tündérek életéből, hiszen róluk szinte semmit sem tud.*
-Na, akkor ha úgy alakul, megbeszéljük a részleteket és belevágunk!
*Ehhez persze még a mágusnak is tájékozódnia kellene, hiszen egy máguspalántát gond nélkül állítana próbák elé, viszont egy kereskedőtanonccal már más a helyzet. Ettől függetlenül szinte azonnal megjelenik lelki szemei előtt pár elképzelés és lehetőség a próbákkal kapcsolatban. Ezeket még nem szeretné megemlíteni Mofinak, de csokorba fogja szedni mindet. Worenthnek nem célja, hogy bárkit is úgymond megbuktasson, de nyilván kell egy bizonyos szint, ami elvárt, amit hozni kell, viszont aki kellően és alaposan felkészül, annak nincs miért aggódnia. Ez mindenféle vizsgára igaz, ami elé az élet állít mindenkit. Kell még hozzá egy adag szerencse is, ez nem vitás, viszont a szerencse kicsit olyan, mint a pénz... oda megy, ahol már van! A szerencse is azok mellé áll, akik mögött van némi tudás és gyakorlottság.*
-Áh, értem. Adott esetben tehát előnyös, ugyanakkor olyan szempontból meg bajos, hogy vigyázni kell rá. És mivan akkor, ha leszakad, vagy kiszakad? Előfordulhat ilyen?
*Vajon akkor meghal a tündér, mint mikor a méhecske megcsípi az embert, vagy ez megint csak a mesekönyvekben van így? Mert drámai meséket régebben már olvasott.
Tetszenek neki Mofi apró gesztusai. Nem mintha elvárná vagy úgy gondolná, hogy márpedig előtte igenis hajlongjanak, de a jólneveltséget és az illemet tükrözi.*
-Végül is igazad van, így érthető a magas ár. Csordában él, ugyanakkor lehet, hogy nehéz befogni őket, vagy nehezen szelídíthetőek. Talán egy fiatal példányt ki lehetne fogni kétezerért, ami már boldogul az anyja nélkül, viszont elég nekem egy állat felnövését nyomon követni.
*Üstökös tökéletesen megteszi, hiszen kiváló ló, az egyik legjobb, amivel a mágusnak valaha volt dolga. Viszont egy gwuff sokkalta egyedibb megjelenést kelt, és elég menő is.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-15 09:38:06
Üzenet elküldve: 2017-03-15 09:38:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Lehet, hogy élénk a nép fantáziája, ha a szerzetesekről van szó, már ami a fizikai képességeiket illeti, ám lexikális tudásuk, s akaraterejük valóban elismerésre méltó. Erre akár élő példa is lehet a lovaggal szemben ülő férfi. Míg beszélgetnek, Athon lassan nekikezd a jegyzetelésnek is, hogy haladjon a munkával.*
-Szerintem a legfontosabb az emberi élet védelme, függetlenül a vallástól. -
*Néz rá a kopaszra, ismét megállva.*
-Hisz akkor mennyivel lennénk jobbak a tébolyultaknál, ha csak a saját hitsorosainkat, a mi elveinket vallókat óvnánk meg? -
* Teszi fel a költői kérdést, ezzel is megerősítve a másikat abban, hogy bár elkötelezett híve Eeyernek, mégis csak egy lovag, aki világi elveket vall a magáénak.*
-S ha már itt tartunk, nem lenne kedved dolgunk végeztével tenni egy próbát velem? -
*Ogadel intelligens, ráadásul jókötésű és tapasztaltnak is látszik. A lovagban pedig óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy mire jutna egy szerzetessel szemben.*
*Lehet, hogy élénk a nép fantáziája, ha a szerzetesekről van szó, már ami a fizikai képességeiket illeti, ám lexikális tudásuk, s akaraterejük valóban elismerésre méltó. Erre akár élő példa is lehet a lovaggal szemben ülő férfi. Míg beszélgetnek, Athon lassan nekikezd a jegyzetelésnek is, hogy haladjon a munkával.*
-Szerintem a legfontosabb az emberi élet védelme, függetlenül a vallástól. -
*Néz rá a kopaszra, ismét megállva.*
-Hisz akkor mennyivel lennénk jobbak a tébolyultaknál, ha csak a saját hitsorosainkat, a mi elveinket vallókat óvnánk meg? -
* Teszi fel a költői kérdést, ezzel is megerősítve a másikat abban, hogy bár elkötelezett híve Eeyernek, mégis csak egy lovag, aki világi elveket vall a magáénak.*
-S ha már itt tartunk, nem lenne kedved dolgunk végeztével tenni egy próbát velem? -
*Ogadel intelligens, ráadásul jókötésű és tapasztaltnak is látszik. A lovagban pedig óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy mire jutna egy szerzetessel szemben.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-15 04:51:38
Üzenet elküldve: 2017-03-15 04:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
– Próbavizsga? Önnel?
*A tündérke igazából azon lepődik meg, hogy a Mágusmester máris egy olyan hosszú útra vállalkozna érte, amely egészen a szülővárosáig vezet, ám arra a részre vissza sem mer kérdezni, mert teljesen úgy érzi, hogy Worenth csak kedveskedésből mondja ezt. Amikor azonban a próbavizsga kerül szóba, már más megvilágításba helyezi az előző kijelentést is, Mofi pedig meglehetősen zavartan és meghatódva kapkodja a fejét hol a táskája, hol pedig a Mester tekintete között.*
– Igazán nagy megtiszteltetés lenne, ha próbára tehetném magamat Önnel szemben, Worenth Mester.
*Ez a szóhasználat sokat elmond arról is, hogy a kereskedőtanonc miként gondolkodik a vizsgákról, ugyanis ez is eléggé kacifántosan él a fejében. Úgy véli, hogy a tanítók mindent megtesznek azért, hogy a tanonc megbukjon a vizsgán, persze csak a tisztesség határáig, így akkor és ott egymás ellenfelei, ám emellett úgy gondolja, hogy ez így van jól. Ő maga is egy nehéz vizsgán szeretne teljesíteni, hogy biztosan kijelenthesse, alkalmas a pozíciójára. Úgy tűnik Worenth ragaszkodik ahhoz az elméletéhez, miszerint a fajok vérében lenne valami, és bár ő maga is azt mondja, hogy ott a szinte kifejezés, mégis a vérhez köti, nem pedig a neveléshez. Ezzel szemben a tündérke inkább úgy gondolja, hogy ez ennél sokkal egyszerűbb. Mivel a szülők is elhiszik azt, hogy faji adottságaik alapján gyermekük erre vagy arra a posztra alkalmas, úgy is nevelik, majd ezt az utód is elhiszi, magáévá teszi a mentalitást, és igyekszik megfelelni neki, míg azzal meg sem próbálkozik, amivel faji alapon úgyis elbukna, így fenntartva az előítéletek alapjait. Mofi persze nem érzi magát eléggé műveltnek ahhoz, hogy ebben a kérdésben egy Mesterrel szálljon vitába, ám Worenth sem mondott semmit, ami megváltoztatná az ő véleményét, és nem is szeretne erről szópárbajt folytatni, így gyorsan áttér a szárnyaira, megrebegtetve azokat.*
– Nem is igazán tudunk repülni, legalább is nem tartósan. Nagyon fárasztó dolog, és én magam nem is szeretem, maximum akkor használom, ha valami magasan lévő dolgot kell elérnem.
*Ami a tündérke méreteiből adódóan gyakran megeshet, ám azt már nem osztja meg, hogy igazából még ezt is csak ritkán teszi, mert fél a magasságtól. Az elázás kérdésére is rögtön felel, kissé megborzongva.*
– Könnyen megfáznak, így általában nem szívesen áztatjuk el a szárnyainkat, otthon, vagy egy könyvtárban pedig amúgy sem repkednénk, de... nem, vizesen nem működnek, de elég hamar megszáradnak szerencsére.
*Ezzel azt is igyekezett jelezni, hogy idebent nem fogja szemléltetni a dolgot, ám úgy fordul, hogy ha a mágus szeretné, megérintheti a szárnyait. Páran azt hiszik ugyan, hogy ez valami nagyon személyes szféra a tündéreknél, sőt, Mofit már olyasmivel is riogatták, hogy a tündérpor is lejöhet róla, mint a pillangók esetében, ám mindkettő csak mendemonda, legalább is ennél a tündérnél.*
– Örömmel állok rendelkezésére, Worenth Mester!
*Hajol meg kissé teátrálisan, felajánlva szolgálatait, és látszik, hogy már most várja a lehetőséget, hogy valóban eljöjjön az a legközelebb, valamint ebből egyenesen következik az, hogy olyasvalaki, aki szerencsésen választott hivatást, ugyanis imádja amit csinál. Most pedig a visszakérdezésre a Mester meg is tapasztalhatja, hogy milyen az, amikor egy kereskedőtanonc a magas árat indokolja meg. Talán költőinek szátna a kérdést, miszerint mi kerül abban annyiba, ám a tündérke nem, és meg is válaszolja.*
– A gwuffok egyesítik rengeteg állat előnyeit, ezért logikus, hogy sokkal drágább legyen. Igénytelen, és majdnem mindent megeszik, akár egy kecske. Gyors mint egy paripa, de erős mint egy ökör, így hátasnak és igavonónak is tökéletesen alkalmas. Tejük finom és tápláló, akár a bociknak, de gombászásra is tökéletesek, mint a malacok. Tulajdonképpen olyan, mintha egy mágus a ház körül élő összes állat jó tulajdonságait összegyúrta volna egy állatba. Vagyis... hát tojást és tollat nem ad, de ez nem is várható el tőle.
*A Mocsári Troll kérdésénél egy pillanatra megakad a tündérke jókedve, és vissza is tartja a lélegzetét, majd gyorsan ráeszmél, hogy Worenth biztosan csak viccel. Mofi a trollokat értelmes lényeknek tekinti, a rabszolga kereskedelem pedig olyan hivatás, amelyről bár tud, elvből utasítja el minden formáját, és a lehető legtávolabb kívánja tartani magát tőle, így mindössze csak halkan kuncog a mágus viccén, és megrázza a fejét.*
//Worenth Yosden, a segítő//
– Próbavizsga? Önnel?
*A tündérke igazából azon lepődik meg, hogy a Mágusmester máris egy olyan hosszú útra vállalkozna érte, amely egészen a szülővárosáig vezet, ám arra a részre vissza sem mer kérdezni, mert teljesen úgy érzi, hogy Worenth csak kedveskedésből mondja ezt. Amikor azonban a próbavizsga kerül szóba, már más megvilágításba helyezi az előző kijelentést is, Mofi pedig meglehetősen zavartan és meghatódva kapkodja a fejét hol a táskája, hol pedig a Mester tekintete között.*
– Igazán nagy megtiszteltetés lenne, ha próbára tehetném magamat Önnel szemben, Worenth Mester.
*Ez a szóhasználat sokat elmond arról is, hogy a kereskedőtanonc miként gondolkodik a vizsgákról, ugyanis ez is eléggé kacifántosan él a fejében. Úgy véli, hogy a tanítók mindent megtesznek azért, hogy a tanonc megbukjon a vizsgán, persze csak a tisztesség határáig, így akkor és ott egymás ellenfelei, ám emellett úgy gondolja, hogy ez így van jól. Ő maga is egy nehéz vizsgán szeretne teljesíteni, hogy biztosan kijelenthesse, alkalmas a pozíciójára. Úgy tűnik Worenth ragaszkodik ahhoz az elméletéhez, miszerint a fajok vérében lenne valami, és bár ő maga is azt mondja, hogy ott a szinte kifejezés, mégis a vérhez köti, nem pedig a neveléshez. Ezzel szemben a tündérke inkább úgy gondolja, hogy ez ennél sokkal egyszerűbb. Mivel a szülők is elhiszik azt, hogy faji adottságaik alapján gyermekük erre vagy arra a posztra alkalmas, úgy is nevelik, majd ezt az utód is elhiszi, magáévá teszi a mentalitást, és igyekszik megfelelni neki, míg azzal meg sem próbálkozik, amivel faji alapon úgyis elbukna, így fenntartva az előítéletek alapjait. Mofi persze nem érzi magát eléggé műveltnek ahhoz, hogy ebben a kérdésben egy Mesterrel szálljon vitába, ám Worenth sem mondott semmit, ami megváltoztatná az ő véleményét, és nem is szeretne erről szópárbajt folytatni, így gyorsan áttér a szárnyaira, megrebegtetve azokat.*
– Nem is igazán tudunk repülni, legalább is nem tartósan. Nagyon fárasztó dolog, és én magam nem is szeretem, maximum akkor használom, ha valami magasan lévő dolgot kell elérnem.
*Ami a tündérke méreteiből adódóan gyakran megeshet, ám azt már nem osztja meg, hogy igazából még ezt is csak ritkán teszi, mert fél a magasságtól. Az elázás kérdésére is rögtön felel, kissé megborzongva.*
– Könnyen megfáznak, így általában nem szívesen áztatjuk el a szárnyainkat, otthon, vagy egy könyvtárban pedig amúgy sem repkednénk, de... nem, vizesen nem működnek, de elég hamar megszáradnak szerencsére.
*Ezzel azt is igyekezett jelezni, hogy idebent nem fogja szemléltetni a dolgot, ám úgy fordul, hogy ha a mágus szeretné, megérintheti a szárnyait. Páran azt hiszik ugyan, hogy ez valami nagyon személyes szféra a tündéreknél, sőt, Mofit már olyasmivel is riogatták, hogy a tündérpor is lejöhet róla, mint a pillangók esetében, ám mindkettő csak mendemonda, legalább is ennél a tündérnél.*
– Örömmel állok rendelkezésére, Worenth Mester!
*Hajol meg kissé teátrálisan, felajánlva szolgálatait, és látszik, hogy már most várja a lehetőséget, hogy valóban eljöjjön az a legközelebb, valamint ebből egyenesen következik az, hogy olyasvalaki, aki szerencsésen választott hivatást, ugyanis imádja amit csinál. Most pedig a visszakérdezésre a Mester meg is tapasztalhatja, hogy milyen az, amikor egy kereskedőtanonc a magas árat indokolja meg. Talán költőinek szátna a kérdést, miszerint mi kerül abban annyiba, ám a tündérke nem, és meg is válaszolja.*
– A gwuffok egyesítik rengeteg állat előnyeit, ezért logikus, hogy sokkal drágább legyen. Igénytelen, és majdnem mindent megeszik, akár egy kecske. Gyors mint egy paripa, de erős mint egy ökör, így hátasnak és igavonónak is tökéletesen alkalmas. Tejük finom és tápláló, akár a bociknak, de gombászásra is tökéletesek, mint a malacok. Tulajdonképpen olyan, mintha egy mágus a ház körül élő összes állat jó tulajdonságait összegyúrta volna egy állatba. Vagyis... hát tojást és tollat nem ad, de ez nem is várható el tőle.
*A Mocsári Troll kérdésénél egy pillanatra megakad a tündérke jókedve, és vissza is tartja a lélegzetét, majd gyorsan ráeszmél, hogy Worenth biztosan csak viccel. Mofi a trollokat értelmes lényeknek tekinti, a rabszolga kereskedelem pedig olyan hivatás, amelyről bár tud, elvből utasítja el minden formáját, és a lehető legtávolabb kívánja tartani magát tőle, így mindössze csak halkan kuncog a mágus viccén, és megrázza a fejét.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-14 12:49:51
Üzenet elküldve: 2017-03-14 12:49:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Rendben. Ha neked így a jó, akkor nem próbállak meggyőzni az ellenkezőjéről.
*Fő a pozitív gondolkodás, és Worenth is valahol olyan, mint Mofi, csak ugye ő már túl van azokon a bizonyos pofonokon, amiket az élet ad. Jó lenne, ha Mofi sosem részesülne ilyenben és mindig csak jó dolgok érnék, a hóhajú őszintén kívánja ezt.*
-Hát, nem ígérem, de ha úgy adódik, akkor szívesen megnézem a vizsgádat, vagy... idővel csinálhatunk egy próbavizsgát itt, ahhoz haza sem kellene menned. Mit szólsz? Te megmondod, hogy hogyan zajlik ez, én pedig próbák elé állítalak. Gondolom ebből nem származhat semmi baj, nem fogják otthon azt mondani, hogy te már gyakoroltál és nem vizsgázhatsz. Ugyebár gyakorlat teszi a mestert.
*Jó móka lenne, legalább a tündérke is megtudná, hogy miben kell még fejlődnie vagy mi az, amire már felesleges több időt fordítani, mert tudja.*
-Mondjuk az biztos, hogy minden fajnak megvan az úgynevezett sajátossága, amiben a legjobb, erre mondom én, hogy a vér nem válik vízzé. Az orkok ügyes harcosok, így java része zsoldosként tevékenykedik. A gnómok a legeszesebbek, szinte mindegyikőjük a tudományban vitézkedik, hiszen ez van a vérükben. Ha már gyorsaság és ügyesség... a szárnyad az hogy működik? *bök Mofi szárnyacskájára.* -Bocsáss meg az ostoba kérdésért, de nem igazán láttam még tündért repülni, legfeljebb szökkenni. Ha mondjuk vizes lesz, akkor is tudod használni?
*Kíváncsi lenne, hogy mekkora magasságba tudnak felemelkedni és milyen hosszasan maradnak fenn. Worenth, hála a varázstudományának és képes a levegőbe emelkedni, de ez esetében elég korlátozott.*
-Értem. Nos, talán legközelebb magammal viszlek, ha valami nagyobb és értékesebb dolgot szeretnék megvásárolni.
*Több ötlete is van, de csak szépen sorjában. Különben is Figor tornyában elég drága a tanítás, így spórolni kell, ha haladni akar.*
-Micsoda? *hökken meg.* -Hű... ez most mellbe vágott. Ha gyengébb idegzetem lenne, hanyatt is estem volna. Három és ötezer? Mi kerül abban annyiba? Synmiraba szerettünk volna egyszer venni egy Mocsári Trollt. A vízkertbe szépen mutatna. *nevetgél halkan.* -Annak már meg sem merem kérdezni az árát.
//Mofeta Wirfall//
-Rendben. Ha neked így a jó, akkor nem próbállak meggyőzni az ellenkezőjéről.
*Fő a pozitív gondolkodás, és Worenth is valahol olyan, mint Mofi, csak ugye ő már túl van azokon a bizonyos pofonokon, amiket az élet ad. Jó lenne, ha Mofi sosem részesülne ilyenben és mindig csak jó dolgok érnék, a hóhajú őszintén kívánja ezt.*
-Hát, nem ígérem, de ha úgy adódik, akkor szívesen megnézem a vizsgádat, vagy... idővel csinálhatunk egy próbavizsgát itt, ahhoz haza sem kellene menned. Mit szólsz? Te megmondod, hogy hogyan zajlik ez, én pedig próbák elé állítalak. Gondolom ebből nem származhat semmi baj, nem fogják otthon azt mondani, hogy te már gyakoroltál és nem vizsgázhatsz. Ugyebár gyakorlat teszi a mestert.
*Jó móka lenne, legalább a tündérke is megtudná, hogy miben kell még fejlődnie vagy mi az, amire már felesleges több időt fordítani, mert tudja.*
-Mondjuk az biztos, hogy minden fajnak megvan az úgynevezett sajátossága, amiben a legjobb, erre mondom én, hogy a vér nem válik vízzé. Az orkok ügyes harcosok, így java része zsoldosként tevékenykedik. A gnómok a legeszesebbek, szinte mindegyikőjük a tudományban vitézkedik, hiszen ez van a vérükben. Ha már gyorsaság és ügyesség... a szárnyad az hogy működik? *bök Mofi szárnyacskájára.* -Bocsáss meg az ostoba kérdésért, de nem igazán láttam még tündért repülni, legfeljebb szökkenni. Ha mondjuk vizes lesz, akkor is tudod használni?
*Kíváncsi lenne, hogy mekkora magasságba tudnak felemelkedni és milyen hosszasan maradnak fenn. Worenth, hála a varázstudományának és képes a levegőbe emelkedni, de ez esetében elég korlátozott.*
-Értem. Nos, talán legközelebb magammal viszlek, ha valami nagyobb és értékesebb dolgot szeretnék megvásárolni.
*Több ötlete is van, de csak szépen sorjában. Különben is Figor tornyában elég drága a tanítás, így spórolni kell, ha haladni akar.*
-Micsoda? *hökken meg.* -Hű... ez most mellbe vágott. Ha gyengébb idegzetem lenne, hanyatt is estem volna. Három és ötezer? Mi kerül abban annyiba? Synmiraba szerettünk volna egyszer venni egy Mocsári Trollt. A vízkertbe szépen mutatna. *nevetgél halkan.* -Annak már meg sem merem kérdezni az árát.
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-14 06:09:41
Üzenet elküldve: 2017-03-14 06:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*A tündérke halkan szusszan egyet, és elfojt egy kitörni készülő visszaszólást, amely röviden csak egy Na persze! kijelentést tartalmazna. Kissé dacosan, ám sokkal inkább szomorúan biggyeszti félre az ajkait, majd lassan ingatni kezdi a fejét.*
~Az előbb próbáltam utalni arra, hogy a Thargok között se találtam Taitos Úrfin kívül senkit, akihez állandóan fordulhatnék, és főleg nem kereskedőt, akitől tanácsokat kérhetnék, mégis úgy érzi, hogy nem volt még meg a pofára esés.~
– Én... attól, mert valaki képes pozitívan gondolkodni, szerintem még lehet igaza...
*Dünnyögi halkan, a mondat végét pedig egy sóhajtásba fullasztja, és megvonja a vállát.*
– Nem szeretnék Önnel vitatkozni, Worenth Mester, és azt sem szeretném, hogy szemtelennek gondoljon, de én úgy érzem, hogy így is elég dologtól félek ahhoz, hogy legalább másokhoz ne úgy viszonyuljak, hogy ártani szeretnének nekem. Biztosan megjárom majd, és biztosan be fog csapni valaki egyszer, de addig sokkal boldogabb lesz az életem mint azoknak, akik minden köszönésben azt lesik, hogy milyen hátsó szándéka lehet annak, aki megszólította őket.
~Akár én is lehetnék egy kém, aki azt figyeli, hogy egy ilyen történetet megtart-e magának, vagy a gonosz démonnal szemben a közösség érdekeit nézve inkább elmondja a titkomat az őrségnek. Ha csak mese lenne az egész, akkor most az Ön kedvessége és bennem való bizalma sodorná bajba Önt, miközben arról beszél, hogy nekem nem kellene megbíznom túlságosan másokban. De... Worenth Mester csak jót akar, és biztosan nem képmutató. Sőt! Szerintem igazából ugyanúgy gondolkodik, mint én, csak vele már történtek nagyon rossz dolgok, és ez megrendítette a bizalmát. Talán ugyanattól félt engem, mint ami vele történt. Majd én megmutatom neki, hogy az élet szép, és vannak olyanok, akik nem fogják becsapni soha!~
– Egy Mágusmestert biztosan beengednének egy vizsgára, talán még véleményezhetne, vagy kérdéseket is tehetne fel a tanoncoknak. Nem olyan misztikus, vagy titkos dolog ez, és azt hiszem mindenki csak jól járna azzal, ha beszélgethetne Önnel.
*A mindenki közé pedig elsősorban természetesen önmagát érti, ám neki szerencsére nem kell a vizsgákig várnia. A kereskedő vér kérdésére kissé meghökken, majd gyorsan megrázza a fejét.*
– Az ilyesmikben egyáltalán nem hiszek, Worenth Mester. Tudom, hogy valakik tehetségesebbek, mint mások, de nem hiszem, hogy bárkiben bármilyen vér csörgedezne csak azért, mert tündér. Maximum mások előítéletességét használhatják ki, vagy lehetnek hátrányban miatta, de ez soha nem annak az erénye vagy hibája, akivel szemben előítéletesek. Azt hiszem én vagyok erre az egyik legjobb példa. A tündérek elvileg gyorsak, és ügyes mágusok, én pedig ezek szerint óriás vagyok, csak jól titkolom.
*Ezután a máguson van a sor, hogy meghökkenjen, Mofi pedig kissé megszeppen, hiszen nem szeretné nyíltan kimondani, hogy igen, Worenth valószínűleg túlárazott állatkát szerzett magának, így hát ismételten teker egy picit a szavain.*
– Egy picit talán igen, de az is lehet, hogy aki eladta, ismerte annyira Xauzurt, hogy tudja, sokkal többet ér mint a fajtársai. Egy jó kereskedő nem véletlenül intézi személyesen a vásárlásait, és ha megteheti, akkor soha nem egy tucatot vesz, hanem tizenkettőt.
*Idézi fel az egyik mondást, amely arra utal, hogy még nagy mennyiségű áru esetén is illik legalább szúrópróba szerűen ránézni egy-egy vásárolt dologra, és ellenőrizni a minőségét, mert hiába létezik egy tyúknak átlagos ára, mindig a legjobbra kell törekedni, nem pedig az átlagosra. Mofi nagyon megörül a következő kérdésnek, hiszen a ritka állatok esetével ellentétben itt már azonnal rávághatja a biztos információját, legalább is ha pár hét alatt nem változott drasztikusan a piac, így a válasza is rövidebb.*
– A Gwuffok három és ötezer arany között mozognak jelenleg, Worenth Mester.
//Worenth Yosden, a segítő//
*A tündérke halkan szusszan egyet, és elfojt egy kitörni készülő visszaszólást, amely röviden csak egy Na persze! kijelentést tartalmazna. Kissé dacosan, ám sokkal inkább szomorúan biggyeszti félre az ajkait, majd lassan ingatni kezdi a fejét.*
~Az előbb próbáltam utalni arra, hogy a Thargok között se találtam Taitos Úrfin kívül senkit, akihez állandóan fordulhatnék, és főleg nem kereskedőt, akitől tanácsokat kérhetnék, mégis úgy érzi, hogy nem volt még meg a pofára esés.~
– Én... attól, mert valaki képes pozitívan gondolkodni, szerintem még lehet igaza...
*Dünnyögi halkan, a mondat végét pedig egy sóhajtásba fullasztja, és megvonja a vállát.*
– Nem szeretnék Önnel vitatkozni, Worenth Mester, és azt sem szeretném, hogy szemtelennek gondoljon, de én úgy érzem, hogy így is elég dologtól félek ahhoz, hogy legalább másokhoz ne úgy viszonyuljak, hogy ártani szeretnének nekem. Biztosan megjárom majd, és biztosan be fog csapni valaki egyszer, de addig sokkal boldogabb lesz az életem mint azoknak, akik minden köszönésben azt lesik, hogy milyen hátsó szándéka lehet annak, aki megszólította őket.
~Akár én is lehetnék egy kém, aki azt figyeli, hogy egy ilyen történetet megtart-e magának, vagy a gonosz démonnal szemben a közösség érdekeit nézve inkább elmondja a titkomat az őrségnek. Ha csak mese lenne az egész, akkor most az Ön kedvessége és bennem való bizalma sodorná bajba Önt, miközben arról beszél, hogy nekem nem kellene megbíznom túlságosan másokban. De... Worenth Mester csak jót akar, és biztosan nem képmutató. Sőt! Szerintem igazából ugyanúgy gondolkodik, mint én, csak vele már történtek nagyon rossz dolgok, és ez megrendítette a bizalmát. Talán ugyanattól félt engem, mint ami vele történt. Majd én megmutatom neki, hogy az élet szép, és vannak olyanok, akik nem fogják becsapni soha!~
– Egy Mágusmestert biztosan beengednének egy vizsgára, talán még véleményezhetne, vagy kérdéseket is tehetne fel a tanoncoknak. Nem olyan misztikus, vagy titkos dolog ez, és azt hiszem mindenki csak jól járna azzal, ha beszélgethetne Önnel.
*A mindenki közé pedig elsősorban természetesen önmagát érti, ám neki szerencsére nem kell a vizsgákig várnia. A kereskedő vér kérdésére kissé meghökken, majd gyorsan megrázza a fejét.*
– Az ilyesmikben egyáltalán nem hiszek, Worenth Mester. Tudom, hogy valakik tehetségesebbek, mint mások, de nem hiszem, hogy bárkiben bármilyen vér csörgedezne csak azért, mert tündér. Maximum mások előítéletességét használhatják ki, vagy lehetnek hátrányban miatta, de ez soha nem annak az erénye vagy hibája, akivel szemben előítéletesek. Azt hiszem én vagyok erre az egyik legjobb példa. A tündérek elvileg gyorsak, és ügyes mágusok, én pedig ezek szerint óriás vagyok, csak jól titkolom.
*Ezután a máguson van a sor, hogy meghökkenjen, Mofi pedig kissé megszeppen, hiszen nem szeretné nyíltan kimondani, hogy igen, Worenth valószínűleg túlárazott állatkát szerzett magának, így hát ismételten teker egy picit a szavain.*
– Egy picit talán igen, de az is lehet, hogy aki eladta, ismerte annyira Xauzurt, hogy tudja, sokkal többet ér mint a fajtársai. Egy jó kereskedő nem véletlenül intézi személyesen a vásárlásait, és ha megteheti, akkor soha nem egy tucatot vesz, hanem tizenkettőt.
*Idézi fel az egyik mondást, amely arra utal, hogy még nagy mennyiségű áru esetén is illik legalább szúrópróba szerűen ránézni egy-egy vásárolt dologra, és ellenőrizni a minőségét, mert hiába létezik egy tyúknak átlagos ára, mindig a legjobbra kell törekedni, nem pedig az átlagosra. Mofi nagyon megörül a következő kérdésnek, hiszen a ritka állatok esetével ellentétben itt már azonnal rávághatja a biztos információját, legalább is ha pár hét alatt nem változott drasztikusan a piac, így a válasza is rövidebb.*
– A Gwuffok három és ötezer arany között mozognak jelenleg, Worenth Mester.
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-13 19:39:35
Üzenet elküldve: 2017-03-13 19:39:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Bahh. *tárja szét megadóan mindkét karját, mert tényleg nem bír Mofival.*
~Ha egyszer mégis megesz, legalább az orrod alá dörgölhetem, hogy én megmondtam!~
*Nyilván nem kívánja ezt. Olyan ritka, hogy valaki így viszonyuljon egy démonhoz, hogy egyszerűen a hóhajúnak még most sem fér a fejébe.*
-Annak örülnék. Majd kitapasztalod, hogy kiben mennyire bízhatsz, csak talán el kell jönnie ehhez az első nagy pofára esésnek és csalódásnak. Tudod, mint az első nagy szerelem, vagy hasonló dolgok.
*Aztán majd teljesen másképpen fog viszonyulni mindenhez és meglesz az az egészséges óvatosság, ami hiányzik a tündérkéből. Hiába tartozik a Vashegyiek közé, ettől függetlenül érhetik bajok.
Nem akar nagyon atyáskodni, de mindig is benne volt ez. Igazából sokszor úgy érzi, hogy kicsit mindenki atyja, főleg Synmiran, de igazán szereti ezt a szerepet. Nem akarja ötévesként kezelni Mofit, csak kicsit terelgetni, hogy vigyázzon magára.*
-Megnéznék egy ilyen vizsgát, érdekesen hangzik.
*Synmiran egy időben szeretett volna olyan rendszert kialakítani, hogy le kell vizsgázni a tanoncoknak a mesterek előtt, hogy nagyobb titulust kapjanak. Mivel azonban nagy a jövés-menés, így sosem került bevezetésre a rendszer.*
-A tündérekben egyébként is benne van ez a kereskedős vér, vagy a te családod kivételes?
*Azt tapasztalatból tudja, hogy a tündérektől nem állnak távol a tudományos dolgok, különösen a mágia, hiszen minden tündér, akit megismert, egytől-egyig jártas volt a mágiában. Talán a kereskedésben meg azért jók, mert olyan kis cukik, karizmatikusak, aranyosak, így szimpatikusak és megbíznak bennük.*
-Uhh. *húzza el száját.* -Hát... én ezerhétszázért vettem Xauzurt. Nem alkudtam, mert nem értek hozzá, meg úgy voltam vele, hogy egy ragadozó biztos drágább egy lónál. Szóval mondhatjuk, hogy alaposan átvertek?
*Nem mintha bánná, mert pénze is van, Xauzur okos és ügyes irbisz, de mégis...*
-Learonnal beszélgettük korábban a Gwuffokat, hogy kellene venni párat. Azoknak az árát mennyire saccolnád?
//Mofeta Wirfall//
-Bahh. *tárja szét megadóan mindkét karját, mert tényleg nem bír Mofival.*
~Ha egyszer mégis megesz, legalább az orrod alá dörgölhetem, hogy én megmondtam!~
*Nyilván nem kívánja ezt. Olyan ritka, hogy valaki így viszonyuljon egy démonhoz, hogy egyszerűen a hóhajúnak még most sem fér a fejébe.*
-Annak örülnék. Majd kitapasztalod, hogy kiben mennyire bízhatsz, csak talán el kell jönnie ehhez az első nagy pofára esésnek és csalódásnak. Tudod, mint az első nagy szerelem, vagy hasonló dolgok.
*Aztán majd teljesen másképpen fog viszonyulni mindenhez és meglesz az az egészséges óvatosság, ami hiányzik a tündérkéből. Hiába tartozik a Vashegyiek közé, ettől függetlenül érhetik bajok.
Nem akar nagyon atyáskodni, de mindig is benne volt ez. Igazából sokszor úgy érzi, hogy kicsit mindenki atyja, főleg Synmiran, de igazán szereti ezt a szerepet. Nem akarja ötévesként kezelni Mofit, csak kicsit terelgetni, hogy vigyázzon magára.*
-Megnéznék egy ilyen vizsgát, érdekesen hangzik.
*Synmiran egy időben szeretett volna olyan rendszert kialakítani, hogy le kell vizsgázni a tanoncoknak a mesterek előtt, hogy nagyobb titulust kapjanak. Mivel azonban nagy a jövés-menés, így sosem került bevezetésre a rendszer.*
-A tündérekben egyébként is benne van ez a kereskedős vér, vagy a te családod kivételes?
*Azt tapasztalatból tudja, hogy a tündérektől nem állnak távol a tudományos dolgok, különösen a mágia, hiszen minden tündér, akit megismert, egytől-egyig jártas volt a mágiában. Talán a kereskedésben meg azért jók, mert olyan kis cukik, karizmatikusak, aranyosak, így szimpatikusak és megbíznak bennük.*
-Uhh. *húzza el száját.* -Hát... én ezerhétszázért vettem Xauzurt. Nem alkudtam, mert nem értek hozzá, meg úgy voltam vele, hogy egy ragadozó biztos drágább egy lónál. Szóval mondhatjuk, hogy alaposan átvertek?
*Nem mintha bánná, mert pénze is van, Xauzur okos és ügyes irbisz, de mégis...*
-Learonnal beszélgettük korábban a Gwuffokat, hogy kellene venni párat. Azoknak az árát mennyire saccolnád?
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-10 11:26:49
Üzenet elküldve: 2017-03-10 11:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
*Ogadel szerint néha azért képesek túlzásba esni az emberek. Noha a szájhagyományhoz hozzátartozik, hogy itt-ott elvesznek belőle picit, másutt hozzáadnak kicsit mindig úgy, ahogy az éppen mesélő kénye-kedve, na meg a nem kis fantáziája kívánja. Ilyen például az, hogy egyesek képesek röptében elkapni a nyílvesszőt. Még kikerülni, elhajolni előle sem könnyű, de úgy elkapni, hogy összecsapjuk a tenyerünket elég lehetetlennek tűnik, hacsak nem egy kezdő íjásszal van dolgunk. Szóval ügyesek a szerzetesek, kemény az öklük, de nekik is vannak fizikai határaik.*
-Ezt jó hallani.
*Nem tudja, hogy a tolvajok itt mennyire működnek, de azt nem tudja elképzelni, hogy egy lovag oldaláról valaki megfújja a fegyverét. Aki mégis megpróbálja, az bizonyára élete utolsó hibáját követi el.*
-Inkább a hit, de abban igazad van, hogy az erkölcs is.
*A gyengébbek védelméért olykor elengedhetetlen az erőszak. A rendnél úgy vallották, hogy ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Ez mind szép és jó, de még maguk a szerzetesek is tudták, hogy noha az élet mindenek felett, de ezt a "szabályt" lehetetlen mindig betartani.*
-A mágia nagyon kétélű dolog. Egyrészről lehet vele jót cselekedni, gyógyítani, segíteni, könnyíteni az emberek mindennapjait. Másrészről lehet szenvedést, kínokat okozni és megkeseríteni mindenki életét. A paplovagok viszont általában harcosok és gyógyítók, felcserek.
*Ogadel szerint néha azért képesek túlzásba esni az emberek. Noha a szájhagyományhoz hozzátartozik, hogy itt-ott elvesznek belőle picit, másutt hozzáadnak kicsit mindig úgy, ahogy az éppen mesélő kénye-kedve, na meg a nem kis fantáziája kívánja. Ilyen például az, hogy egyesek képesek röptében elkapni a nyílvesszőt. Még kikerülni, elhajolni előle sem könnyű, de úgy elkapni, hogy összecsapjuk a tenyerünket elég lehetetlennek tűnik, hacsak nem egy kezdő íjásszal van dolgunk. Szóval ügyesek a szerzetesek, kemény az öklük, de nekik is vannak fizikai határaik.*
-Ezt jó hallani.
*Nem tudja, hogy a tolvajok itt mennyire működnek, de azt nem tudja elképzelni, hogy egy lovag oldaláról valaki megfújja a fegyverét. Aki mégis megpróbálja, az bizonyára élete utolsó hibáját követi el.*
-Inkább a hit, de abban igazad van, hogy az erkölcs is.
*A gyengébbek védelméért olykor elengedhetetlen az erőszak. A rendnél úgy vallották, hogy ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Ez mind szép és jó, de még maguk a szerzetesek is tudták, hogy noha az élet mindenek felett, de ezt a "szabályt" lehetetlen mindig betartani.*
-A mágia nagyon kétélű dolog. Egyrészről lehet vele jót cselekedni, gyógyítani, segíteni, könnyíteni az emberek mindennapjait. Másrészről lehet szenvedést, kínokat okozni és megkeseríteni mindenki életét. A paplovagok viszont általában harcosok és gyógyítók, felcserek.
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:47:32
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:47:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Fängus nyomában//
-Oh... rendben. *Ül vissza csalódottan, és ismét beletemetkezik a könyvébe. Kerek két perce, mivel ekkor újra feltűnik a férfi.*
-Merla. *Pattan fel, hogy bemutatkozzon. Még színpadiasan meg is hajol, lerázva ezzel magáról a csuklyáját és szabadjára engedve a kócos hajzuhatagot.*
-Nekromanta? *Hüledezik.* Azok az emberek, akik képesek feltámasztani a halottakat? Egy olyan szörnyeteg után küldenének engem? *Ez így kicsit hirtelen jött szegénykének.*
-Én... nem is tudom... máris megyünk? *Nem mondhat ellent, nem is mond. Gyorsan felkapkodja a cuccait az asztalról, beletömi a táskájába, majd a hátára kapja, és a férfi után szegődik.*
-Ki az a Második? *Azért lehet nem árt, ha tudja, kit keresnek.* És azt hiszem, nem mutatkoztál be. Hogy hívnak? Te is mágus vagy? *Méri végig a ruházatát, és a hosszú, dús arcszőrzetet. Kifejezetten dús és férfias szakállal büszkélkedhet, míg sokan mások csupán egy szegényes, ritka tokaszakállat tudhatnak magukénak.* Én a tűzhöz nagyon jól értek, azt már több, mint tíz éve tanulom, viszont a földmágiám kezdetleges, csak a legalapabb varázslatokat tudom.
-Oh... rendben. *Ül vissza csalódottan, és ismét beletemetkezik a könyvébe. Kerek két perce, mivel ekkor újra feltűnik a férfi.*
-Merla. *Pattan fel, hogy bemutatkozzon. Még színpadiasan meg is hajol, lerázva ezzel magáról a csuklyáját és szabadjára engedve a kócos hajzuhatagot.*
-Nekromanta? *Hüledezik.* Azok az emberek, akik képesek feltámasztani a halottakat? Egy olyan szörnyeteg után küldenének engem? *Ez így kicsit hirtelen jött szegénykének.*
-Én... nem is tudom... máris megyünk? *Nem mondhat ellent, nem is mond. Gyorsan felkapkodja a cuccait az asztalról, beletömi a táskájába, majd a hátára kapja, és a férfi után szegődik.*
-Ki az a Második? *Azért lehet nem árt, ha tudja, kit keresnek.* És azt hiszem, nem mutatkoztál be. Hogy hívnak? Te is mágus vagy? *Méri végig a ruházatát, és a hosszú, dús arcszőrzetet. Kifejezetten dús és férfias szakállal büszkélkedhet, míg sokan mások csupán egy szegényes, ritka tokaszakállat tudhatnak magukénak.* Én a tűzhöz nagyon jól értek, azt már több, mint tíz éve tanulom, viszont a földmágiám kezdetleges, csak a legalapabb varázslatokat tudom.
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:40:18
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:40:18
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Fängus nyomában//
- Nem, köszönöm *rázza meg a fejét* Csak Jezát keresem.
*Azzal tesz néhány kört, de mivel sehol nem talál, nos... igazából egy teremtő lelket sem talál sehol, így kénytelen eljátszani a gondolattal, hogy mégis segíthet neki valamiben a lány. Visszasétál, és ha amaz még ott van, akkor eltűnődve jegyzi meg.*
- Tény, van némi hasonlóság, de... elég gyenge utánzat *majd úgy érzi, a csalódottságot legyőzve ideje a tárgyra térni* Te vagy az a tűz. és földmágus, akinek elfelejtettem a nevét? Mert ebben az esetben Max atyának van egy feladata számodra. Nem szeretném lelőni a meglepetést, de nekromanta leöléséről van benne szó, és rólam. Szóval, mit szólsz? Te, én és egy nekromantavadászat?
*Nem mintha sok választása lenne a lánynak, mégis csak említette neki a sok mondandó között, hogy ez Max atya által rábízott feladat. Lorew is éppen olyan áldozat a témában, mint ő, de korántsem annyira, mint Fängus lesz.*
- Menjünk, keressük meg a Másodikat, minél több időt vesztegetünk, annál több ideje lesz a nekromantának, aki pedig a város alatt ténykedik.
*Reméli, hogy az itt-ott elcseppentett információkkal felkelti a lány érdeklődését, így nem csak egy újabb unalmas feladatnak fogja felfogni, hanem egy kalandnak.*
- Nem, köszönöm *rázza meg a fejét* Csak Jezát keresem.
*Azzal tesz néhány kört, de mivel sehol nem talál, nos... igazából egy teremtő lelket sem talál sehol, így kénytelen eljátszani a gondolattal, hogy mégis segíthet neki valamiben a lány. Visszasétál, és ha amaz még ott van, akkor eltűnődve jegyzi meg.*
- Tény, van némi hasonlóság, de... elég gyenge utánzat *majd úgy érzi, a csalódottságot legyőzve ideje a tárgyra térni* Te vagy az a tűz. és földmágus, akinek elfelejtettem a nevét? Mert ebben az esetben Max atyának van egy feladata számodra. Nem szeretném lelőni a meglepetést, de nekromanta leöléséről van benne szó, és rólam. Szóval, mit szólsz? Te, én és egy nekromantavadászat?
*Nem mintha sok választása lenne a lánynak, mégis csak említette neki a sok mondandó között, hogy ez Max atya által rábízott feladat. Lorew is éppen olyan áldozat a témában, mint ő, de korántsem annyira, mint Fängus lesz.*
- Menjünk, keressük meg a Másodikat, minél több időt vesztegetünk, annál több ideje lesz a nekromantának, aki pedig a város alatt ténykedik.
*Reméli, hogy az itt-ott elcseppentett információkkal felkelti a lány érdeklődését, így nem csak egy újabb unalmas feladatnak fogja felfogni, hanem egy kalandnak.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:01:17
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:01:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
– De mégsem evett meg.
~Vagyis megevett, de azután mégsem. De az nem megevés!~
*Vágja rá azonnal a tündérke, majd saját magával kerül ellentmondásba és vitába, persze csak fejben, hiszen a mágus előtt nem szeretné rossz színben feltüntetni az eredar kisasszonyt, ezért is nem közölte a részleteket.*
– Én... azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, de nem is akarok mindent a szerencsére fogni, mert aki túlságosan szerény, azt biztosan álszerénynek nézik, meg hazudósnak, aki igazából a szerénységével kérkedik. És... és ha csak majdnem kerülök bajba, de utána minden jóra fordul, az nem baj, hanem kaland. Szeretem persze a kevésbé izgalmas kalandokat, de... szóval megígérem, hogy igyekszem még ennél is óvatosabbnak lenni.
*Halkul el kissé a végére, és az utolsó mondatokat olyan hangon mondja el, mintha csak a szüleinek ígérné meg egy rossz cselekedet után, hogy többé nem csinál ilyet. Egyáltalán nem gúnyosan teszi, nem is túljátszva, és ő maga nem is veszi észre. Általában igyekszik mások keze alá dolgozni, és a szófogadás és a parancsok, megrendelések teljesítése nem áll olyan távol egymástól, hogy más hozzáállást alakíthasson ki. Örömmel konstatálja, hogy a mágus is rácáfol önmagára, amikor ő is csak legyint a halál említésére, miszerint csak majdnem haltak meg. A tündér pillantása elárulja, hogy arra gondol, őt is csak majdnem ette meg a kígyó, ám szólni nem szól, hiszen nem szeretne tiszteletlen lenni, így inkább a feltett kérdésre válaszol bólogatással.*
– Igen, láttunk is már ilyen tesztet. Jelen van a saját mesterünk, aki elindított minket, és még pár neves vándorkereskedő. Minden évben van avatás. Van amikor rengeteg kérdést tesznek fel, van amikor pedig csak a tanonc kezébe nyomnak egy íróvesszőt, és annyit mondanak, hogy adja el nekik.
*Visszagondolva jót mosolyog az eseten, és a tanoncok zavarán, bár kicsit sajnálja is őket, hiszen sokan buktak meg abban az évben. Nem szeretné tovább göngyölíteni a varázslás témáját, így mosolyát megtartva bólint.*
– Rendben, ha meggondolom magamat, mindenképpen Önt fogom felkeresni, Worenth Mester.
*A szakmai kérdésre azonnal felcsillan a szeme, és még a tartása is megváltozik. Kihúzza magát, és bár a mosoly megmarad, tekintete várakozóvá és izgatottá válik, majd pár pillanatig csendben gondolkodik a kérdésen, mielőtt válaszolna.*
– Ha azt vesszük figyelembe, hogy egy tiszta vérvonalú kiképzett csatamén három-négyszáz aranyba kerül a piacon, és ehhez hozzászámoljuk az irbisz ritka voltát, úgy félezer aranyra tippelek. Persze egy jó kereskedő és egy megfelelően megkomponált előadás a tulajjal és az állattal feljebb tornázhatja az árat.
~A találgatás részét sohasem mondjuk ki hangosan, de azt, hogy milyen számolással jutunk el a végösszeghez, a legtöbbször közöljük a vevővel, hiszen így megalapozottabbnak hangzunk. Emellett a félezer többen tűnik, mint az ötszáz, valamint ha még az alanyt is az üzlet részévé tesszük, biztos a siker.~
*Mofi mindig is tartotta magát a beszédben azokhoz a szabályokhoz, amiket tanult, és amiket kiegészített egy picit magának, mint bevált receptek, és eddig még nem kellett csalódnia. A végére még hozzá biggyeszti a legfontosabbat, az őszinteséget és a biztosítást.*
– Viszont érdemes több kereskedőt is megkérdezni, valamint olyasvalakit, aki ilyen lényekre szakosodott, mert be kell valljam, eddig még csak haszonállatokkal foglalkoztam, házi kedvencekkel nem igazán.
//Worenth Yosden, a segítő//
– De mégsem evett meg.
~Vagyis megevett, de azután mégsem. De az nem megevés!~
*Vágja rá azonnal a tündérke, majd saját magával kerül ellentmondásba és vitába, persze csak fejben, hiszen a mágus előtt nem szeretné rossz színben feltüntetni az eredar kisasszonyt, ezért is nem közölte a részleteket.*
– Én... azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, de nem is akarok mindent a szerencsére fogni, mert aki túlságosan szerény, azt biztosan álszerénynek nézik, meg hazudósnak, aki igazából a szerénységével kérkedik. És... és ha csak majdnem kerülök bajba, de utána minden jóra fordul, az nem baj, hanem kaland. Szeretem persze a kevésbé izgalmas kalandokat, de... szóval megígérem, hogy igyekszem még ennél is óvatosabbnak lenni.
*Halkul el kissé a végére, és az utolsó mondatokat olyan hangon mondja el, mintha csak a szüleinek ígérné meg egy rossz cselekedet után, hogy többé nem csinál ilyet. Egyáltalán nem gúnyosan teszi, nem is túljátszva, és ő maga nem is veszi észre. Általában igyekszik mások keze alá dolgozni, és a szófogadás és a parancsok, megrendelések teljesítése nem áll olyan távol egymástól, hogy más hozzáállást alakíthasson ki. Örömmel konstatálja, hogy a mágus is rácáfol önmagára, amikor ő is csak legyint a halál említésére, miszerint csak majdnem haltak meg. A tündér pillantása elárulja, hogy arra gondol, őt is csak majdnem ette meg a kígyó, ám szólni nem szól, hiszen nem szeretne tiszteletlen lenni, így inkább a feltett kérdésre válaszol bólogatással.*
– Igen, láttunk is már ilyen tesztet. Jelen van a saját mesterünk, aki elindított minket, és még pár neves vándorkereskedő. Minden évben van avatás. Van amikor rengeteg kérdést tesznek fel, van amikor pedig csak a tanonc kezébe nyomnak egy íróvesszőt, és annyit mondanak, hogy adja el nekik.
*Visszagondolva jót mosolyog az eseten, és a tanoncok zavarán, bár kicsit sajnálja is őket, hiszen sokan buktak meg abban az évben. Nem szeretné tovább göngyölíteni a varázslás témáját, így mosolyát megtartva bólint.*
– Rendben, ha meggondolom magamat, mindenképpen Önt fogom felkeresni, Worenth Mester.
*A szakmai kérdésre azonnal felcsillan a szeme, és még a tartása is megváltozik. Kihúzza magát, és bár a mosoly megmarad, tekintete várakozóvá és izgatottá válik, majd pár pillanatig csendben gondolkodik a kérdésen, mielőtt válaszolna.*
– Ha azt vesszük figyelembe, hogy egy tiszta vérvonalú kiképzett csatamén három-négyszáz aranyba kerül a piacon, és ehhez hozzászámoljuk az irbisz ritka voltát, úgy félezer aranyra tippelek. Persze egy jó kereskedő és egy megfelelően megkomponált előadás a tulajjal és az állattal feljebb tornázhatja az árat.
~A találgatás részét sohasem mondjuk ki hangosan, de azt, hogy milyen számolással jutunk el a végösszeghez, a legtöbbször közöljük a vevővel, hiszen így megalapozottabbnak hangzunk. Emellett a félezer többen tűnik, mint az ötszáz, valamint ha még az alanyt is az üzlet részévé tesszük, biztos a siker.~
*Mofi mindig is tartotta magát a beszédben azokhoz a szabályokhoz, amiket tanult, és amiket kiegészített egy picit magának, mint bevált receptek, és eddig még nem kellett csalódnia. A végére még hozzá biggyeszti a legfontosabbat, az őszinteséget és a biztosítást.*
– Viszont érdemes több kereskedőt is megkérdezni, valamint olyasvalakit, aki ilyen lényekre szakosodott, mert be kell valljam, eddig még csak haszonállatokkal foglalkoztam, házi kedvencekkel nem igazán.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211