//Nestar Erefiz//
*A látogatást hirtelen nem tudja hova tenni, hiszen ilyenről szó sem volt (bár az eddig elmondottak alapján kíváncsi lett a férfira), a bocsánatkérés pedig még inkább összezavarja. Gyanakodva szalad össze szemöldöke, hiszen valami hangulatváltozás állt be a levegőben, ennyit még ő is kiszúr: arcát viszont döbbenet simítja ki, ahogy meghallja a mondott nevet.*
- Hogy mi... *Bukik ki belőle, s csak az utolsó pillanatban tudja férfihangját elővenni. Bámul rá pár másodpercig hitetlenül, valószínűleg azt mérlegeli éppen, hogy csak a bolondját járatják-e vele; de az eddig hallottak tökéletesen ráillenek arra a valakire, akiről ő ezen a néven hallott. Kissé megkésve dolgozza fel aztán a többletinformációt, hogy nem csak beszélt vele, de még félig-meddig egy meghívást is kapott hozzá, ennyi pedig bőven elég az ezután bekövetkező katasztrófához. Összepréseli ajkait, de még a smink sem segít, hát még az amúgy is fakó bőre: olyan látványosan vörösödik el, homloktól nyakig, mintha egy kád forró vízbe dobták volna. Keze megremeg, hiszen legszívesebben elrejtené lángragyúlt arcát, de az nagyon nem illene a szerepébe.
Ezt nem hajlandó elhinni.
Annyiszor eltervezte már, hogy hogyan fog ez a találkozó megtörténni. Hogy ő akkor már rendesen alkalmazott alkimista, akinek megbízhatóak a gyógyító varázsitalai és akiről csak jót mondanak az alkalmazói, akinek a kutatásainak hála ma már kevesebből is lehet súlyosabb betegségeket kezelni és aki már-már irigylésre méltó laborral rendelkezik... Rendben, itt azért már elszaladt vele a ló, de röviden: hogy már ő akkor valaki ezekben a berkekben; és úgy, formális körülmények között tud találkozni a férfival.
Nem pedig úgy, hogy nem is tud róla.
~ Te jó ég, miket mondtam róla eddig...? ~ Próbál visszagondolni, hiszen ha a másik be nem is mutatkozott, még úgy is a könyvéről és valamennyire a személyéről volt szó. Ez persze nem hogy nem segít, de ront is a helyzetén, mert az is az eszébe jut, hogy jóvágásúnak ítélte meg a férfit, holott ő Nestarról úgy hitte, már korban már bőven felette jár.*
- Ni... *Próbálná meg aztán kibökni a nevét, de túl magasan jön ki a hangja. ~ Gyerünk, egy bemutatkozást... ~ Egyedül háta egyenessége maradt meg az iménti összeszedettségéből: reszkető öklét végül szájához emeli és úgy néz fel a fél-elfre egy pillanatra, majd rögvest el oldalra.* Ninoryn... Marlowa... *Motyogja, gondolatban meg is veregetve a saját vállát, mert mindezt sikerült az eredeti, cseppet sem férfias hangján mondania.
Remek. Fantasztikus. Nem csak sikerült hülyét csinálnia magából, de most még viszolyogni is fognak tőle, mert el van maszkírozva a nőiessége. Hallva amúgy eredeti tónusát, arca sem tűnik tovább fiúsnak: amúgy is inkább voltak szépnek mondhatóak a vonásai, semmint helyesnek (már ha valakinek ez az ízlése); de így már egyenesen kiütközik a fiatal férfinak túl finom állvonal és túl lapos járomcsont. Két dolog, amin egy alig látható smink eddig segített, megtámogatva orrának keskenységét is, de nem tovább. A hiányzó ádámcsutka sem tűnhetett fel a kendő miatt, sem pedig kezeinek vonala a kesztyűknek hála, amiről egy orvos bármikor megmondja, hogy a gyengébbik nemhez tartozik.
Mindez persze rátesz még egy lapáttal a zavarára és inkább egész testével a polcokhoz fordul, minél hamarabb keresve két könyvet, amik ábécé szerinti pakolásban nincsenek helyes sorrendben. Jobb híján ezeknek a kijavításával foglalja el magát. Talán addig Nestar is eltűnik, talán addigra ő maga elájul vagy ráomlik a könyvtár (bár a templomért kár lenne): a három közül bármelyik lehetőséggel ki lenne most békülve, sőt, még segítene is rajta.*