//egyedül a könyvtárban//
*Lef lassan sétálgat a könyvtár hatalmas polcai között és a megfelelő köteteket keresgélve elmélkedik. Apró termete ellenére a magasabban lévő polcokon pihenő könyveket is nagy rutinnal veszi le, majd a maga mellett lévő kis kocsira helyezi, amelyet még a mesterek készítettek számára, hogy apró termete miatt megsokszorozzák teherbíró képességét. Az apró gnóm összegyűjti a keresett darabokat és visszaindul az asztalához. A sok teher miatt lassan halad és a hosszú séta alatt gondolataiba mélyed.*
~ Mit tudhatunk, hogyan tudhatjuk… Hogyan közelítsem meg… Ha tudjuk, hogy esetleg… nem jó. Oly kevés az információ és oly kevés, amit tudhatunk erről… De a kérdést feltehetjük, hiszen ha abból indulunk ki, hogy mi az, amire szükség lenne, akkor abból szépen kibonthatjuk az elméletet. Egyszóval megállapítjuk a tényt, amely jelenpillanatban körülvesz és felállítjuk a tézis, az antitézist és végül megszületik a szintézis, hogy megtudjuk merre is kell haladnunk…
Tudjuk, hogy a városban kevés az írott törvény és, amely megírattatott az is csak erősen nagyvonalakban határozza meg mindazt, amit szabályozni kíván, tehát a városi törvények pusztán egy széles keretet biztosítanak a lakosság számára. Az élet azonban jóval bonyolultabb annál mintsem, hogy a kerettörvények sikeresen tudják azt segíteni. De ha nincs megfelelő törvény, akkor annak helyét valaminek be kell töltenie, mivel az élet, szabályokra és szokásokra épül, az értelem pedig igényel némi rendezettséget. Ezért a törvényi hiányosság miatt kialakult ürességet betöltötte a szokás, a jogszokás és az „önkény” vagyis összességében a hagyomány. Tehát a város lakói a törvények keretein belül a hagyomány résszabályai szerint élnek.
Ezen rendszer szerint a polgárok, parasztok, nincstelenek és nemesek életét valamilyen rendszer uralja és a hagyomány miatt ez a jelenlegi helyzet rendként jelentkezik a lakók fejében. Azonban ez a jelenleg fennálló helyzet nem rend. Azért, mert az emberek a hagyomány és a jogszokás ismeretében értik és alkalmazkodnak a kialakult élethez úgy ezen „rend” ingatag és rendszertelen. Mivel a részletszabályozás hiánya miatt az élet bizonyos területein az „önkény” dönt sok kérdésben, mint például a városi őrség tisztjei rendelkeznek lakók „életéről és haláláról” vagy a kikötőt uraló szabadon dönthet a vám mértékéről, úgy ezen, szokások az egyén kedvétől és szabad döntésétől függően dőlnek el, tehát összességében rendszertelenek és rendezetlenek. Nem nevezhetünk valamit rendnek, ha a hagyomány alapján az árus portékájának értékét szabadon megszabhatja, és azután nem fizet, az emelés értékének megfelelő adót. Esetleg ha csak egy általános engedéllyel rendelkezik az árusításhoz és azt, amit árul nem ellenőrzi törvény, így bármit árulhat, legyen az bármennyire megengedhetetlen, vagy erkölcstelen.
Összefoglalva kijelenthetjük, hogy a városi kerettörvények igencsak foghíjasak és nem rendelkeznek az élet alapvető szabályairól, amelynek értelmében egy hiánypótló jogszokás alakult és ezáltal tartja fenn a látszólagos és törékeny rendszert.
A tézis tehát az, hogy a jelenlegi szabályok nem megfelelőek és igencsak hiányosak, valamint a rendszer kevés információval rendelkezik, amely gátolja és lassítja a fejlődés folyamatát. Ezen felül az „önkény” vagyis az autonóm döntések nagy teret kapnak, amely csökkenti a központi kormányzat (vagyis a Főtanács) befolyását, hatalmát és cselekvőképességét is. Ezért szükség van egy mindent szabályozó vagy átfogó új igazgatási rendszerre, amely jól központosított alapokon határozza meg a kormányzati irányelveket és építi ki az igazgatást. Ezen túl minden törvény, rendelet és intézkedés írásos formát igényel, hogy az jól nyomon követhető és ellenőrizhető legyen.
A tézissel szemben viszont az antitézis helyezkedik el, amely oldaláról megközelítve a kérdést a tézis ellentétét kapjuk. Ennek értelmében a hagyomány alapú jogértelmezés olyanoknak kedvez, akik szeretik az autonóm kormányzást és/vagy a kiforratlan és szabályozatlan rendszerekben való életmódot. Ezért aki a képlékeny jogalkalmazásban érdekelt annak, egy átfogó igazgatási rendszer csorbíthatja a hatalmát, „szabadságát” vagy esetleg előjogait.
Ahogy végiggondolom a felvetést a tézis és az antitézis végül megszüli a szintézist, amely egy egyszerű választ ad a fennálló és igényelt rendszerre. Ahhoz, hogy egy olyan rendezett rendszert kaphassunk, amelyben a törvények és az igazgatás minden területén fenntartja a rendet, úgy a társadalmi együttműködésre kell épülnie. Tehát a hatalmasságoknak, amelyek eddig autonóm módon működtek, nekik biztosítani kell bizonyos önkormányzatot, de a központi törvényeket és szaktörvényeket el kell fogadniuk. Ezentúl saját fennhatóságukban nem törvényi erővel kormányoznak, hanem rendeleti szinten. Továbbá, a meglévő jogszokásokat össze kell gyűjteni és le kell írni, majd a megfelelőeket törvénybe foglalni, a károsakat pedig határozottan tiltani~
*Az elkalandozott gnóm hirtelen arra eszmél, hogy kis kocsijával a terem közepén álldogál, és a plafont bámulja, miközben a kezében tartott könyv a lábára esik. A könyv hangosan koppan a könyvtár hideg kőburkolatán és erre nem csak ő, de a teremben tartózkodók is felkapják fejüket.*