Nincs játékban - Udvarház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Udvarház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 78-97
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-09 23:12:34
Üzenet elküldve: 2018-09-09 23:12:34
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//
- Nagyon örülök, hogy velünk jössz! Jól fogjuk érezni magunkat! *Nevet fel Seles. Leon szavaira csak még jobban mosolyog Zsengére, részben azért is, mert szeretné felvidítani. Amikor a lány megöleli, viszonozza, egy kicsit a karjában tartja, hogy megnyugodjon. Ilyen ez a gyerekszerelem, egyszer még van, aztán meg már hirtelen oda az egész. Nem lehet véletlen az sem, hogy Pyr jelentkezett a küldetésbe, hogy vállalta Pycta némasági fogadalmát, biztosan távol szeretett volna lenni egy kicsit a lánytól. Hogy miért, azt igazából Seles nem látja át, és nem is akar belefolyni. Talán a másik környezet megváltoztatja Zsenge hozzáállását is, és talál barátokat. Fényűző hercegnőéletet nem tudnak neki biztosítani, nem telne rá, de abban itt sem igazán volt része. Seles úgy érzi, hogy boldogulni fognak, és eddig gyakran bejöttek a megérzései.*
- Hagyunk neki levelet. *Mondja, és Zsenge szürke haja felett Leonra pillant egy kicsit bizalmatlanul.* Lyznek is szeretnék hagyni egyet. A többiek érdemelnek annyit, hogy tudják, miért mentünk el, még akkor is, ha nem fogják szeretni a dolgot. *Elengedi Zsengét, és belenéz a szekrénybe. A mulatságos az, hogy egy jó ideje itt van már, és még így sincs sok holmijuk. Ami meg fontos volt, gyakorlatilag már bepakolták. Azt a néhány ruhadarabot, ami még megmaradt, begyűri a zsákjába, ami a lóról került le az előbb, és gyakorlatilag már kész is. Közben jó háziasszonyhoz méltón szervezi az indulásukat.*
- Leon, Zsenge nem tud írni, és… *Szégyellősen elmosolyodik.* Én sem nagyon. Tanultam, de ha elkezdem, rengeteg ideig tart. Lehet, hogy neked gyorsabban menne?
*Odatesz Leon elé írószert meg egy papírt, amikkel a férfi ruhavázlatokat szokott készíteni, és ha nem haragszik, akkor Zsengére néz.*
- Van ötleted, hogy mit írjunk, vagy még gondolkodnál? Ha még nincs, akkor megvárunk, de kérlek, menj a szobádba, és szedj össze mindent, amit fontosnak tartasz az utazáshoz. Főleg ruhákra gondolj! Sok dolog már nálunk van, étel, ital, szerszámok, szóval azzal kár gondolnod.
- Szerintem írjuk meg a leveleket, aludjunk egyet, holnap pedig reggel induljunk is! *Pillant a másik kettőre, megerősítést várva. Lehet, hogy egy kicsit parancsolgatónak tűnik az átlagos, kalácsos Seleshez képest, de nem az, csak jót akar, és most nagy teher nyomja a vállát, mert többekért is felel.*
//Seles és Leon szobája//
- Nagyon örülök, hogy velünk jössz! Jól fogjuk érezni magunkat! *Nevet fel Seles. Leon szavaira csak még jobban mosolyog Zsengére, részben azért is, mert szeretné felvidítani. Amikor a lány megöleli, viszonozza, egy kicsit a karjában tartja, hogy megnyugodjon. Ilyen ez a gyerekszerelem, egyszer még van, aztán meg már hirtelen oda az egész. Nem lehet véletlen az sem, hogy Pyr jelentkezett a küldetésbe, hogy vállalta Pycta némasági fogadalmát, biztosan távol szeretett volna lenni egy kicsit a lánytól. Hogy miért, azt igazából Seles nem látja át, és nem is akar belefolyni. Talán a másik környezet megváltoztatja Zsenge hozzáállását is, és talál barátokat. Fényűző hercegnőéletet nem tudnak neki biztosítani, nem telne rá, de abban itt sem igazán volt része. Seles úgy érzi, hogy boldogulni fognak, és eddig gyakran bejöttek a megérzései.*
- Hagyunk neki levelet. *Mondja, és Zsenge szürke haja felett Leonra pillant egy kicsit bizalmatlanul.* Lyznek is szeretnék hagyni egyet. A többiek érdemelnek annyit, hogy tudják, miért mentünk el, még akkor is, ha nem fogják szeretni a dolgot. *Elengedi Zsengét, és belenéz a szekrénybe. A mulatságos az, hogy egy jó ideje itt van már, és még így sincs sok holmijuk. Ami meg fontos volt, gyakorlatilag már bepakolták. Azt a néhány ruhadarabot, ami még megmaradt, begyűri a zsákjába, ami a lóról került le az előbb, és gyakorlatilag már kész is. Közben jó háziasszonyhoz méltón szervezi az indulásukat.*
- Leon, Zsenge nem tud írni, és… *Szégyellősen elmosolyodik.* Én sem nagyon. Tanultam, de ha elkezdem, rengeteg ideig tart. Lehet, hogy neked gyorsabban menne?
*Odatesz Leon elé írószert meg egy papírt, amikkel a férfi ruhavázlatokat szokott készíteni, és ha nem haragszik, akkor Zsengére néz.*
- Van ötleted, hogy mit írjunk, vagy még gondolkodnál? Ha még nincs, akkor megvárunk, de kérlek, menj a szobádba, és szedj össze mindent, amit fontosnak tartasz az utazáshoz. Főleg ruhákra gondolj! Sok dolog már nálunk van, étel, ital, szerszámok, szóval azzal kár gondolnod.
- Szerintem írjuk meg a leveleket, aludjunk egyet, holnap pedig reggel induljunk is! *Pillant a másik kettőre, megerősítést várva. Lehet, hogy egy kicsit parancsolgatónak tűnik az átlagos, kalácsos Seleshez képest, de nem az, csak jót akar, és most nagy teher nyomja a vállát, mert többekért is felel.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-05 19:19:13
Üzenet elküldve: 2018-09-05 19:19:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//
* Pyr lelépésének híre eléggé lesújtja szegény elf leányzót, de igyekszik nem kimutatni, hogy a szívét épp most törték ripityára, most van más fontosabb dolog is, ami elterelheti a figyelmét, mint például, hogy Seles nincs jól és hogy valami nagyon akarnak neki mondani, ami nem tartozik másra.*
- Oh, hát csak túlélik azok a thargok. *Fogalma sincs, hogy azok kik meg mik, na de nem is érdekli annyira, de ha veszélyesek, akkor tényleg jobb ha biztonságba húzódnak.*
- Baba? *Néz egy pillanatig értetlenül, majd mikor követi a nő szemeit Leon felé, akkor esik le és koppan egy nagyot a fejében valami, hogy miről is van szó.*
- Ó, gratulálok vagy mit kell ilyenkor. *Fordul vissza kicsit megkönnyebbülve Seleshez, ezek szerint nem halálos betegség miatt gyenge és fáradt.*
- Benne vagyok. *Lesüt a szemeit, hisz Pyr nem jön már ide vissza, ha itt marad meg minden rá emlékezteti majd, így jobb is ha távozik.*
- De hagyunk egy levelet Pyrnek, ha... *elcsuklik a szava is, nehéz erre gondolni, lehet vissza sem tér ide a kis szerelme, de még is olyan nehéz elszakadnia tőle. A sok ígéret hirtelen a semmibe veszik hát, amit kapott, pedig bízott benne, jobban mint bárki másban. Könnyek gyűlnek a szemébe és szipogva öleli meg Selest.*
//Seles és Leon szobája//
* Pyr lelépésének híre eléggé lesújtja szegény elf leányzót, de igyekszik nem kimutatni, hogy a szívét épp most törték ripityára, most van más fontosabb dolog is, ami elterelheti a figyelmét, mint például, hogy Seles nincs jól és hogy valami nagyon akarnak neki mondani, ami nem tartozik másra.*
- Oh, hát csak túlélik azok a thargok. *Fogalma sincs, hogy azok kik meg mik, na de nem is érdekli annyira, de ha veszélyesek, akkor tényleg jobb ha biztonságba húzódnak.*
- Baba? *Néz egy pillanatig értetlenül, majd mikor követi a nő szemeit Leon felé, akkor esik le és koppan egy nagyot a fejében valami, hogy miről is van szó.*
- Ó, gratulálok vagy mit kell ilyenkor. *Fordul vissza kicsit megkönnyebbülve Seleshez, ezek szerint nem halálos betegség miatt gyenge és fáradt.*
- Benne vagyok. *Lesüt a szemeit, hisz Pyr nem jön már ide vissza, ha itt marad meg minden rá emlékezteti majd, így jobb is ha távozik.*
- De hagyunk egy levelet Pyrnek, ha... *elcsuklik a szava is, nehéz erre gondolni, lehet vissza sem tér ide a kis szerelme, de még is olyan nehéz elszakadnia tőle. A sok ígéret hirtelen a semmibe veszik hát, amit kapott, pedig bízott benne, jobban mint bárki másban. Könnyek gyűlnek a szemébe és szipogva öleli meg Selest.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-04 07:48:57
Üzenet elküldve: 2018-09-04 07:48:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//
*Nem igazán folyik bele a beszélgetésbe addig amíg az őt nem érinti, hiszen nem holmi boszorkány ő, hogy mindenféle dolgokról véleménye legyen. Világító szarvasok és miegyéb. Puszta illúzió. Biztos valami a szemébe világított. Megkapja az ölelését Zsengétől és közben arra gondol, hogy mennyire hiányzott is már neki ez a családias légkör. Még ha nevelt fiával nem is voltak tökéletesen jóban, azért mégis volt benne valami jó. Elindul utolsóként lefelé, majd halad is be az épületbe Seles után. Aztán a lány, szerelmének elvesztése hallatán meginog, és a kalóz pedig szerencsére ott van támasznak. Még meg is simogatja a lány vállát, mintegy bátorítólag. Ezután hagyja, szerelme hagy beszéljen. Mégiscsak ő a nő, neki kell ezeket a dolgokat elmondani! Persze oda ül az ágyra, méghozzá Zsenge mellé, hogy egyik oldalt Seles, a másik oldalt a férfi legyen.*
-Arra gondoltunk, hogy ki kéne kerülni ebből az erdőből, valami békésebb életbe. Talán vennénk egy házat, vagy ilyesmi! És mivel téged nagyon szeretünk, szeretnénk, ha velünk jönnél, és velünk élnél! *Mosolyog rá a lányra, és reméli, hogy a válasz igen lesz.*
-Nos, benne vagy? *Karolja át a lány vállát közben.*
//Seles és Leon szobája//
*Nem igazán folyik bele a beszélgetésbe addig amíg az őt nem érinti, hiszen nem holmi boszorkány ő, hogy mindenféle dolgokról véleménye legyen. Világító szarvasok és miegyéb. Puszta illúzió. Biztos valami a szemébe világított. Megkapja az ölelését Zsengétől és közben arra gondol, hogy mennyire hiányzott is már neki ez a családias légkör. Még ha nevelt fiával nem is voltak tökéletesen jóban, azért mégis volt benne valami jó. Elindul utolsóként lefelé, majd halad is be az épületbe Seles után. Aztán a lány, szerelmének elvesztése hallatán meginog, és a kalóz pedig szerencsére ott van támasznak. Még meg is simogatja a lány vállát, mintegy bátorítólag. Ezután hagyja, szerelme hagy beszéljen. Mégiscsak ő a nő, neki kell ezeket a dolgokat elmondani! Persze oda ül az ágyra, méghozzá Zsenge mellé, hogy egyik oldalt Seles, a másik oldalt a férfi legyen.*
-Arra gondoltunk, hogy ki kéne kerülni ebből az erdőből, valami békésebb életbe. Talán vennénk egy házat, vagy ilyesmi! És mivel téged nagyon szeretünk, szeretnénk, ha velünk jönnél, és velünk élnél! *Mosolyog rá a lányra, és reméli, hogy a válasz igen lesz.*
-Nos, benne vagy? *Karolja át a lány vállát közben.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:39:08
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:39:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//A kapuban//
*Seles már bánja, hogy ördöngösségnek nevezte az Erdőszellem felhívását – legalább is egy elf kislánynak el tudja hinni, hogy arról van szó. Még azt se tartja lehetetlennek, hogy ha ennyire szoros kapcsolatban áll ez a szarvas-dolog az Erdő Szívével, akkor Pycta talán a másik csapathoz csatlakozott. Akárhogy is, magukra hagyta őket, és láthatóan egyiküknek sincs túl sok kedve beszélni arról, ami történt. Emellett Seles még émelyeg is, már nagyon elfáradt a mai nap során. Muszáj lesz aludnia, bárhova is készülnek. Zsenge fel is veti, hogy menjenek a szobába, amire Seles csak bólogatni tud. Mosolyogva nézi a lány nyakában lógó láncot, amit még ő adott neki. Megsimogatja a könnyes szemű lányt.*
- Az lesz a legjobb. Sadmyr, bocsáss meg nekünk, de muszáj mennünk. *A fiú is láthatja rajta, hogy általában napbarnított arca most egészen sápadt. Ha nincs a férfi és a lány ellenére, Seles Leon karjába karol, hogy megtámassza kicsit, és úgy indulnak Zsengével együtt a közös szobájuk felé.*
//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//
*Mikor beérnek, leül az ágyra, kimerülten sóhajt, aztán tenyerébe temeti arcát. Annyi mindent kell átgondolniuk, az idő pedig szorít. Seles pedig ideges, ami nem jó a babának, így minél jobban igyekeznie kell, hogy nyugodt maradjon. Végül Zsenge felé fordítja a fejét.*
- Zsenge, egy fontos dolgot kell megbeszélnünk. *Kezdi, és maga mellé csap az ágyra, hogy csücsüljön oda ő is. Leonra csak egy határozott pillantást vet, hogy ha gondolja, kövesse a példáját. Így egészen családias lenne a hangulat. És ha már családias, Seles úgy dönt, hogy ebben az egy esetben tehetnek kivételt: Zsengének elmondhatják a babát is.*
- Tartunk tőle, hogy Pycta nem tér vissza, és attól is, hogy a thargok nem fognak örülni, ha nem kapják meg a maihhineket. Úgy érezzük Leonnal, hogy Vadvéd nem biztonságos annyira, mint régen. Márpedig sokan vannak, akikre vigyázni kell. *Tenyerét a hasára fekteti, és akaratlanul is elmosolyodik. Szeme csak úgy csillog az örömtől, ami minden rossz mellett is ott ragyog.* Ott vagy te, és… Már van egy kisbaba is.
*Seles Leonra néz, azzal a szerelmes pillantással, amivel legboldogabb perceiben szokott. Látszik, hogy tőle várja, hogy folytassa a Zsengével kapcsolatos ötletüket.*
*Seles már bánja, hogy ördöngösségnek nevezte az Erdőszellem felhívását – legalább is egy elf kislánynak el tudja hinni, hogy arról van szó. Még azt se tartja lehetetlennek, hogy ha ennyire szoros kapcsolatban áll ez a szarvas-dolog az Erdő Szívével, akkor Pycta talán a másik csapathoz csatlakozott. Akárhogy is, magukra hagyta őket, és láthatóan egyiküknek sincs túl sok kedve beszélni arról, ami történt. Emellett Seles még émelyeg is, már nagyon elfáradt a mai nap során. Muszáj lesz aludnia, bárhova is készülnek. Zsenge fel is veti, hogy menjenek a szobába, amire Seles csak bólogatni tud. Mosolyogva nézi a lány nyakában lógó láncot, amit még ő adott neki. Megsimogatja a könnyes szemű lányt.*
- Az lesz a legjobb. Sadmyr, bocsáss meg nekünk, de muszáj mennünk. *A fiú is láthatja rajta, hogy általában napbarnított arca most egészen sápadt. Ha nincs a férfi és a lány ellenére, Seles Leon karjába karol, hogy megtámassza kicsit, és úgy indulnak Zsengével együtt a közös szobájuk felé.*
//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//
*Mikor beérnek, leül az ágyra, kimerülten sóhajt, aztán tenyerébe temeti arcát. Annyi mindent kell átgondolniuk, az idő pedig szorít. Seles pedig ideges, ami nem jó a babának, így minél jobban igyekeznie kell, hogy nyugodt maradjon. Végül Zsenge felé fordítja a fejét.*
- Zsenge, egy fontos dolgot kell megbeszélnünk. *Kezdi, és maga mellé csap az ágyra, hogy csücsüljön oda ő is. Leonra csak egy határozott pillantást vet, hogy ha gondolja, kövesse a példáját. Így egészen családias lenne a hangulat. És ha már családias, Seles úgy dönt, hogy ebben az egy esetben tehetnek kivételt: Zsengének elmondhatják a babát is.*
- Tartunk tőle, hogy Pycta nem tér vissza, és attól is, hogy a thargok nem fognak örülni, ha nem kapják meg a maihhineket. Úgy érezzük Leonnal, hogy Vadvéd nem biztonságos annyira, mint régen. Márpedig sokan vannak, akikre vigyázni kell. *Tenyerét a hasára fekteti, és akaratlanul is elmosolyodik. Szeme csak úgy csillog az örömtől, ami minden rossz mellett is ott ragyog.* Ott vagy te, és… Már van egy kisbaba is.
*Seles Leonra néz, azzal a szerelmes pillantással, amivel legboldogabb perceiben szokott. Látszik, hogy tőle várja, hogy folytassa a Zsengével kapcsolatos ötletüket.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:12:01
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:12:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Legyen igazad, bár én nem hiszek ebben! *Mosolyodik el.*
-Ez nem igaz! *Tényleg nem az. A legtöbb elf nő, csak egy egyszerű szőke szépség, és nincs mögötte semmi. Lyz azért szebb neki, mert már ismeri, ezáltal többet lát bele, mint másokba. Persze ezt nem fogja tudni elmagyarázni, hiszen ő sem érti igazán.*
-Ugyan nincs mit, tényleg. Részemről az öröm! *Valóban ritkán dolgozhat mostanában ilyen anyaggal, szóval nem zavarja, ha munka van. Ha egy egyszerű inget kellett volna varrnia, akkor félrerakja, hogy majd később megcsinálja, de erre nem akart várni, főleg, hogy nem is volt egy nagy feladat. Ez idáig, mióta vadvédbe került, a sajátjain kívül, csak Zsenge ruhájával kellett foglalkozzon, és az is gyorsan megvolt.* ~Még a végén kimegy a kezedből a szakma, Leon! Mi lesz akkor?~
-Ha ezen múlik, majd szervezünk valamit! Biztos mindenki örülne egy bálnak! Meg, én is felvennék már valamit az elsárgult ingeken kívül! *Régebben volt szépszabású öltönye és palástja is hozzá, talán most is készíthetne egyet, hogy minden nő megnézze majd! Meg Seles is ragyoghatna valami különlegesebb darabban.*
-Csak nyugodtan, persze! *El is fordul, hogy az elf visszaölthesse magára azt, amiben bejött, utána pedig mehessen a dolgára, Leon pedig visszatérhessen az unalmas könyvéhez, amibe belekezdett. Meglepi a kérdés. Nem is számított fizetségre, de ha már így felajánlotta neki a lány, hát egy ilyen lehetőséget nem fog visszautasítani.*
-Most nincsen, de akkor legyen úgy, hogy fenntartunk egy lehetőséget, hogy ha valamikor kell nekem valami, akkor segítesz benne! *Mosolyog a kalóz a lányra elég kétértelműen. Ha pedig beleegyeznek ebbe, akkor elköszön és csukja a lány mögött az ajtót.*
-Legyen igazad, bár én nem hiszek ebben! *Mosolyodik el.*
-Ez nem igaz! *Tényleg nem az. A legtöbb elf nő, csak egy egyszerű szőke szépség, és nincs mögötte semmi. Lyz azért szebb neki, mert már ismeri, ezáltal többet lát bele, mint másokba. Persze ezt nem fogja tudni elmagyarázni, hiszen ő sem érti igazán.*
-Ugyan nincs mit, tényleg. Részemről az öröm! *Valóban ritkán dolgozhat mostanában ilyen anyaggal, szóval nem zavarja, ha munka van. Ha egy egyszerű inget kellett volna varrnia, akkor félrerakja, hogy majd később megcsinálja, de erre nem akart várni, főleg, hogy nem is volt egy nagy feladat. Ez idáig, mióta vadvédbe került, a sajátjain kívül, csak Zsenge ruhájával kellett foglalkozzon, és az is gyorsan megvolt.* ~Még a végén kimegy a kezedből a szakma, Leon! Mi lesz akkor?~
-Ha ezen múlik, majd szervezünk valamit! Biztos mindenki örülne egy bálnak! Meg, én is felvennék már valamit az elsárgult ingeken kívül! *Régebben volt szépszabású öltönye és palástja is hozzá, talán most is készíthetne egyet, hogy minden nő megnézze majd! Meg Seles is ragyoghatna valami különlegesebb darabban.*
-Csak nyugodtan, persze! *El is fordul, hogy az elf visszaölthesse magára azt, amiben bejött, utána pedig mehessen a dolgára, Leon pedig visszatérhessen az unalmas könyvéhez, amibe belekezdett. Meglepi a kérdés. Nem is számított fizetségre, de ha már így felajánlotta neki a lány, hát egy ilyen lehetőséget nem fog visszautasítani.*
-Most nincsen, de akkor legyen úgy, hogy fenntartunk egy lehetőséget, hogy ha valamikor kell nekem valami, akkor segítesz benne! *Mosolyog a kalóz a lányra elég kétértelműen. Ha pedig beleegyeznek ebbe, akkor elköszön és csukja a lány mögött az ajtót.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:48:58
Üzenet elküldve: 2018-07-04 20:48:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Hát, én sosem hittem ilyesmiben!
*Rázza meg a fejét, mikor az istenek szóba kerülnek. Igazából még sosem gondolkozott el ilyesmin, de valahogyan nem is érez erre késztetést.*
- De én elfogadom, ha hiszel bennük.
*Csak azért mondja ezt, mert amúgy nem igazán érdekli a téma. Jó érvékkel biztosan rá lehetne venni, de jelenleg nem ez a helyzet.*
- Ő... lehet.
*A fellángolás téma az, amihez megint nem tud mit hozzáfűzni, meg annyira nem is foglalkozik vele. Csak teszi ösztönösen azt, amiről úgy hiszi, hogy jó lehet
A pihenéstől, és egy mezítelen hölgy látványától úgy érzi, hogy megint forrósodni kezd körülötte a levegő. Átkarolja Ary nyakát, hogy magához húzassa, és újra megcsókolhassa. Különös, hogy most csókolózott először, mégis mennyire rá tud kapni a dologra.*
- Hát, én sosem hittem ilyesmiben!
*Rázza meg a fejét, mikor az istenek szóba kerülnek. Igazából még sosem gondolkozott el ilyesmin, de valahogyan nem is érez erre késztetést.*
- De én elfogadom, ha hiszel bennük.
*Csak azért mondja ezt, mert amúgy nem igazán érdekli a téma. Jó érvékkel biztosan rá lehetne venni, de jelenleg nem ez a helyzet.*
- Ő... lehet.
*A fellángolás téma az, amihez megint nem tud mit hozzáfűzni, meg annyira nem is foglalkozik vele. Csak teszi ösztönösen azt, amiről úgy hiszi, hogy jó lehet
A pihenéstől, és egy mezítelen hölgy látványától úgy érzi, hogy megint forrósodni kezd körülötte a levegő. Átkarolja Ary nyakát, hogy magához húzassa, és újra megcsókolhassa. Különös, hogy most csókolózott először, mégis mennyire rá tud kapni a dologra.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-02 22:46:34
Üzenet elküldve: 2018-07-02 22:46:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Konyha//
*Abban a pillanatban villan be neki, amikor becsukja maga mögött az ajtót, hogy egy fontos apróságot elfelejtett. Mégpedig Pyctával sem tudta megbeszélni konkrétan, és bár nem ez az egyetlen, ami elmaradt a két tisztavérű közt, de az őrség dolga égetőbb.
~Xotara tökéletes volt a feladatra, de talán igaza van, tényleg jót tenne Shennek egy kis felelősség.~
Ma mindenképp szeretne erről beszélni az aranyhajúval, de csak miután becsukta a kaput a maihhines csapat mögött. Addig bőven van feladata. Többnyire ellenőriz, de az is sok-sok mérföldet lop a lábaiba. Első ízben a konyhára megy, ahol maga is reggelizik, és kikérdezi Banyát az ellátmányról. Meghallgatja, az ork szakácsnő morgolódását, hogy tünedeznek a konyhai kések, amit Lyz azért nem tud sehová sem tenni, mert mi oka bárkinek ezeket lenyúlni. Végül megtudja, hogy Sadmyr már mindent rendezett, elvitte az ellátmányt, és ahogy Lyz ismeri valószínűleg, már minden a lovakon szétporciózva várakozik az indulásra. *
- Jól van Banya, majd utánakérdezek a késeidnek. *Aztán a konyhaasztalnak dőlve megissza még gyümölcsteáját, majd a bögrét letéve, megindul az udvarra.*
//Konyha//
*Abban a pillanatban villan be neki, amikor becsukja maga mögött az ajtót, hogy egy fontos apróságot elfelejtett. Mégpedig Pyctával sem tudta megbeszélni konkrétan, és bár nem ez az egyetlen, ami elmaradt a két tisztavérű közt, de az őrség dolga égetőbb.
~Xotara tökéletes volt a feladatra, de talán igaza van, tényleg jót tenne Shennek egy kis felelősség.~
Ma mindenképp szeretne erről beszélni az aranyhajúval, de csak miután becsukta a kaput a maihhines csapat mögött. Addig bőven van feladata. Többnyire ellenőriz, de az is sok-sok mérföldet lop a lábaiba. Első ízben a konyhára megy, ahol maga is reggelizik, és kikérdezi Banyát az ellátmányról. Meghallgatja, az ork szakácsnő morgolódását, hogy tünedeznek a konyhai kések, amit Lyz azért nem tud sehová sem tenni, mert mi oka bárkinek ezeket lenyúlni. Végül megtudja, hogy Sadmyr már mindent rendezett, elvitte az ellátmányt, és ahogy Lyz ismeri valószínűleg, már minden a lovakon szétporciózva várakozik az indulásra. *
- Jól van Banya, majd utánakérdezek a késeidnek. *Aztán a konyhaasztalnak dőlve megissza még gyümölcsteáját, majd a bögrét letéve, megindul az udvarra.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-02 19:02:51
Üzenet elküldve: 2018-07-02 19:02:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*örül a kedves gesztusnak, hogy megkapja azt a dolgot, ami Selesnek elég fontos, hisz az egyetlen emléke az első szerelmétől. A felsője alá is rejti, hogy ne nézze mindenki, mije van.*
- Köszönöm, vigyázok rá. *Még nem bíztak rá semmit eddig, ami fontos lett volna, így némi felelősség is nehezedik a kis elf vállára.*
- Reméltem is! *Tréfálkozik és megöleli a kalózt, ha már letérdelt és kicsit kiélvezheti hogy ő a magasabb, így sokkal jobb.*
- Vigyázz Selesre nagyon. *Súgja a fülébe, bár tudja, hogy úgy is úgy lesz, na de a férfi sokkal erősebb, mint a többiek az tény.*
- Irány az udvar. *Előre is megy, már alig várja, hogy lőjön és talán még mások is meglátják milyen kis ügyes.*
//Zsenge szobája//
*örül a kedves gesztusnak, hogy megkapja azt a dolgot, ami Selesnek elég fontos, hisz az egyetlen emléke az első szerelmétől. A felsője alá is rejti, hogy ne nézze mindenki, mije van.*
- Köszönöm, vigyázok rá. *Még nem bíztak rá semmit eddig, ami fontos lett volna, így némi felelősség is nehezedik a kis elf vállára.*
- Reméltem is! *Tréfálkozik és megöleli a kalózt, ha már letérdelt és kicsit kiélvezheti hogy ő a magasabb, így sokkal jobb.*
- Vigyázz Selesre nagyon. *Súgja a fülébe, bár tudja, hogy úgy is úgy lesz, na de a férfi sokkal erősebb, mint a többiek az tény.*
- Irány az udvar. *Előre is megy, már alig várja, hogy lőjön és talán még mások is meglátják milyen kis ügyes.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-02 18:50:45
Üzenet elküldve: 2018-07-02 18:50:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Zsenge szobája//
*Mikor Zsenge meglepődik a nyakláncon, Seles megfogja a lány az amulettért kapó kezeit, és megerősítésül enyhén megszorítja.*
- Egészen biztos. *Mosolyog, aztán visszaölel a lánynak.*
- Óvatosak leszünk, megígérem! Hogy milyen gyorsan haladunk, az meg igazán a szerencsénken múlik. *Magyarázza. Ő is csak akkor tud nyomot találni, ha van nyom – ha nincs, akkor pont olyan tanácstalanul tud maga elé nézni, mint a többiek.
Ezután Leonon van sor, ami a búcsúzkodást illeti, és Seles odébb is húzódik, hogy ő is kivehesse a részét az aranyos pillanatból. Nagyon mosolyog, láthatóan imponál neki, hogy a férfi olyan jól bánik a lánnyal. Persze a rumos eset mutatja, hogy azért még van mit javítani… De Leon hozzáállásából látszik, hogy nagyon jó apuka lenne. Seles felnevet az „apa” szóra, olyan bájos a helyzet. Tényleg nagyon összeszoktak ők hárman, és ez így van jól.*
- Nagyon helyesek vagytok! *Mondja nekik, és közben felkapja a zsákját, meg nyújtja Leonnak az ő cókmókját is, aztán felveszi fegyvereit. Ha Zsenge indul lefelé, Seles is vele tart majd, de előre engedi egy kicsit, és megfogja Leon kezét. Közelebb lépve a férfi fülébe súgja.*
- Apa? Máris? Látom, gyakorolsz. *És még ad egy puszit is jutalmul, mert ez nagyon kedves volt tőle.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.02 18:51:51
*Mikor Zsenge meglepődik a nyakláncon, Seles megfogja a lány az amulettért kapó kezeit, és megerősítésül enyhén megszorítja.*
- Egészen biztos. *Mosolyog, aztán visszaölel a lánynak.*
- Óvatosak leszünk, megígérem! Hogy milyen gyorsan haladunk, az meg igazán a szerencsénken múlik. *Magyarázza. Ő is csak akkor tud nyomot találni, ha van nyom – ha nincs, akkor pont olyan tanácstalanul tud maga elé nézni, mint a többiek.
Ezután Leonon van sor, ami a búcsúzkodást illeti, és Seles odébb is húzódik, hogy ő is kivehesse a részét az aranyos pillanatból. Nagyon mosolyog, láthatóan imponál neki, hogy a férfi olyan jól bánik a lánnyal. Persze a rumos eset mutatja, hogy azért még van mit javítani… De Leon hozzáállásából látszik, hogy nagyon jó apuka lenne. Seles felnevet az „apa” szóra, olyan bájos a helyzet. Tényleg nagyon összeszoktak ők hárman, és ez így van jól.*
- Nagyon helyesek vagytok! *Mondja nekik, és közben felkapja a zsákját, meg nyújtja Leonnak az ő cókmókját is, aztán felveszi fegyvereit. Ha Zsenge indul lefelé, Seles is vele tart majd, de előre engedi egy kicsit, és megfogja Leon kezét. Közelebb lépve a férfi fülébe súgja.*
- Apa? Máris? Látom, gyakorolsz. *És még ad egy puszit is jutalmul, mert ez nagyon kedves volt tőle.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.02 18:51:51
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-02 12:05:42
Üzenet elküldve: 2018-07-02 12:05:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fél hattal később//
//Valea//
*Korán kelt ma is, ahogy az elmúlt napokban. Valamiért nem tudott aludni, ám ez egyáltalán nem zavarta meg. Úgyis minden a küldetésre indulók körül forog, így nekik segít, bár olyan sok mindent nem tud tenni. A konyhán segít bepakolni az ételt és összekészíteni, amire az úton szükség lehet. Ha közben összefutott is Lyzzel, csak szélesen mosolygott rá.
Az indulás reggelén a reggeli elkészítésében segédkezett, majd visszaindul a szobájába, hogy magához vegye a felszereléseit és őrségbe menjen. Ha minden igaz, ezen a napon Sadmyrrel lesznek újra őrségben.
Az udvaron a falnál fut össze egy eleddig ismeretlen elf lánnyal, aki mintha nem tudná, mihez kezdjen.*
- Szia. *köszön rá Valeára.*
- Talán még nem volt alkalmam bemutatkozni, Shen vagyok, de szólíts csak aranyhajnak. *mutatkozik be.*
- Van kedved őrségbe jönni? *kérdi, ahogy elrendezi magán íját.*
- Onnan jól láthatjuk, ha elindulnak a küldetésre. *teszi hozzá.*
- Te voltál már a pusztán? *kérdi, ha elindulnak. Lehet, hogy kicsit gyors a tempó, de elégszer látták már egymást az erődben, Shen amúgy sem az az udvariaskodó fajta.*
//Valea//
*Korán kelt ma is, ahogy az elmúlt napokban. Valamiért nem tudott aludni, ám ez egyáltalán nem zavarta meg. Úgyis minden a küldetésre indulók körül forog, így nekik segít, bár olyan sok mindent nem tud tenni. A konyhán segít bepakolni az ételt és összekészíteni, amire az úton szükség lehet. Ha közben összefutott is Lyzzel, csak szélesen mosolygott rá.
Az indulás reggelén a reggeli elkészítésében segédkezett, majd visszaindul a szobájába, hogy magához vegye a felszereléseit és őrségbe menjen. Ha minden igaz, ezen a napon Sadmyrrel lesznek újra őrségben.
Az udvaron a falnál fut össze egy eleddig ismeretlen elf lánnyal, aki mintha nem tudná, mihez kezdjen.*
- Szia. *köszön rá Valeára.*
- Talán még nem volt alkalmam bemutatkozni, Shen vagyok, de szólíts csak aranyhajnak. *mutatkozik be.*
- Van kedved őrségbe jönni? *kérdi, ahogy elrendezi magán íját.*
- Onnan jól láthatjuk, ha elindulnak a küldetésre. *teszi hozzá.*
- Te voltál már a pusztán? *kérdi, ha elindulnak. Lehet, hogy kicsit gyors a tempó, de elégszer látták már egymást az erődben, Shen amúgy sem az az udvariaskodó fajta.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-02 11:43:44
Üzenet elküldve: 2018-07-02 11:43:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Étkező //
// A magánzók tízóraija //
*Halkan felnevet Aranyhaj nőszemélynek titulálásán, de mivel egészen jól mulat rajta, későbbre halasztja, hogy felvilágosítsa Valeát a nőszemély férfi mivoltáról. Legalább lesz min gondolkodnia, mikor szembe jönnek vele a szőke hajú elfek a folyosókon, az erődben.*
- Vannak előnyei. A nem unalmasság pont az egyik.
*Rábólint a lány szavaira, valóban nem egy unalmas feladat, sem az őrködés, sem az erdőben való élet. Főleg, ha minden nap meg kell küzdeni az életben maradásért.*
- Valóban nem.
*Azt ugyan érzi, hogy talán már nem fog rókázni, de azért odáig nem merészkedne, hogy kijelentse, jobban van.*
- Menj csak nyugodtan. Még találkozunk.
*Mosolyogva bólint a lánynak, aztán vár még egy ideig, mikor úgy gondolja, hogy Valea már biztosan eltávozott szobájába. Ezután besegít kicsit Banyának, visszaviszi a konyhára az üres tányérokat, meg a maradékokat, a mézet is megköszöni neki, aztán elindul szobájába, hogy nyugovóra térjen és kipihenje magát.
Szobájában még sokáig ébren forgolódik, mérlegeli az elmúlt két nap eseményeit, illetve elhatározza, hogy amint lehet, felkeresi majd azt az ember lányt, Selest, hogy beszéljen vele saját állapotáról. Ő ember, így talán iránta érez legkevésbé elemi utálatot, ahhoz viszont túl büszke, hogy gyógyítóhoz menjen bajaival. A lány pedig olyannak tűnik, aki megérti majd és valószínűleg kellő diszkrécióval kezeli majd problémáját. Talán milliószor is átfutja magában ezt a forgatókönyvet, mire végre nyugtalan álomba merül.*
// Fél hattal később //
*Nyűgösen és fáradtan ébred, mintha agyonverték volna. Az elmúlt napokban kevésszer hagyta el szobáját, éjszakánként leosont a konyhára enni valamit, hogy ha javítani nem is tud magán, legalább szinten tartani tudja rosszulléteit. Úgy dönt, hogy ismét kimegy az őrségbe, besegít az elf fiúcskának, vagy csak hozzá csapódik társaságként, hogy addig se unatkozzon. Felöltözik, vértjét is magára ölti, fegyvereit szintén, aztán elindul kifelé, az őrtorony irányába.*
// A magánzók tízóraija //
*Halkan felnevet Aranyhaj nőszemélynek titulálásán, de mivel egészen jól mulat rajta, későbbre halasztja, hogy felvilágosítsa Valeát a nőszemély férfi mivoltáról. Legalább lesz min gondolkodnia, mikor szembe jönnek vele a szőke hajú elfek a folyosókon, az erődben.*
- Vannak előnyei. A nem unalmasság pont az egyik.
*Rábólint a lány szavaira, valóban nem egy unalmas feladat, sem az őrködés, sem az erdőben való élet. Főleg, ha minden nap meg kell küzdeni az életben maradásért.*
- Valóban nem.
*Azt ugyan érzi, hogy talán már nem fog rókázni, de azért odáig nem merészkedne, hogy kijelentse, jobban van.*
- Menj csak nyugodtan. Még találkozunk.
*Mosolyogva bólint a lánynak, aztán vár még egy ideig, mikor úgy gondolja, hogy Valea már biztosan eltávozott szobájába. Ezután besegít kicsit Banyának, visszaviszi a konyhára az üres tányérokat, meg a maradékokat, a mézet is megköszöni neki, aztán elindul szobájába, hogy nyugovóra térjen és kipihenje magát.
Szobájában még sokáig ébren forgolódik, mérlegeli az elmúlt két nap eseményeit, illetve elhatározza, hogy amint lehet, felkeresi majd azt az ember lányt, Selest, hogy beszéljen vele saját állapotáról. Ő ember, így talán iránta érez legkevésbé elemi utálatot, ahhoz viszont túl büszke, hogy gyógyítóhoz menjen bajaival. A lány pedig olyannak tűnik, aki megérti majd és valószínűleg kellő diszkrécióval kezeli majd problémáját. Talán milliószor is átfutja magában ezt a forgatókönyvet, mire végre nyugtalan álomba merül.*
// Fél hattal később //
*Nyűgösen és fáradtan ébred, mintha agyonverték volna. Az elmúlt napokban kevésszer hagyta el szobáját, éjszakánként leosont a konyhára enni valamit, hogy ha javítani nem is tud magán, legalább szinten tartani tudja rosszulléteit. Úgy dönt, hogy ismét kimegy az őrségbe, besegít az elf fiúcskának, vagy csak hozzá csapódik társaságként, hogy addig se unatkozzon. Felöltözik, vértjét is magára ölti, fegyvereit szintén, aztán elindul kifelé, az őrtorony irányába.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-02 09:28:28
Üzenet elküldve: 2018-07-02 09:28:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*Leon csak áll ott, és hallgatja, nézi ahogy azok ketten beszélgetnek egymással. Ő maga is búcsúzkodna, még inna egy utolsót Zsengével vagy valami. Csak egy koccintás a küldetés sikerére.* ~Persze, aztán megint te lennél a közellenség. Seles már így is úgy néz, mintha valami borzalmasat csináltam volna. Alig kellett kínálni Zsengét!~ *Gondolataiból azonban semmi nem látszik, csak töretlenül mosolyog, nehogy bárkinek is megingassa az erejét ebben a nehéz pillanatban. Közbe azonban nem szól, hiszen sosem volt a szavak embere. Kedvese eddig is jobban ki tudta fejezni verbálisan az érzelmeit, mint Leon, így ezt ráhagyja. A talizmánra nem szól semmit, és neki nincs is mit adnia, de úgy érzi, nem is érdemes, hiszen készített ruhákat a lánynak, arról majd eszébe jut a kalóz, ha egyáltalán szeretné, hogy eszébe jusson. Aztán mielőtt kiérnének az ajtón, azért még hozzátesz egy mondatot. Nem tud elsiklani felette.*
-Tudom, hogy mostanában folyton megharagszol valamin, amit átgondolatlanul csinálok, de nekem is hiányozni fogsz Zsengém! *Féltérdre ereszkedik, hiszen azért nagydarab fickó, kényelmetlen lenne ölelkezni, ha a lány alig éri fel.*
-Kaphat apa is egy ölelést? *Vigyorodik el, hiszen ez a mondat visszautal még egy kicsit régebbi beszélgetésükre, ahol is Zsenge hívta őt így. Nem szeretne hoppon maradni, és ha így történik, akkor csak szomorúan feláll és ballag szerelme után.*
//Zsenge szobája//
*Leon csak áll ott, és hallgatja, nézi ahogy azok ketten beszélgetnek egymással. Ő maga is búcsúzkodna, még inna egy utolsót Zsengével vagy valami. Csak egy koccintás a küldetés sikerére.* ~Persze, aztán megint te lennél a közellenség. Seles már így is úgy néz, mintha valami borzalmasat csináltam volna. Alig kellett kínálni Zsengét!~ *Gondolataiból azonban semmi nem látszik, csak töretlenül mosolyog, nehogy bárkinek is megingassa az erejét ebben a nehéz pillanatban. Közbe azonban nem szól, hiszen sosem volt a szavak embere. Kedvese eddig is jobban ki tudta fejezni verbálisan az érzelmeit, mint Leon, így ezt ráhagyja. A talizmánra nem szól semmit, és neki nincs is mit adnia, de úgy érzi, nem is érdemes, hiszen készített ruhákat a lánynak, arról majd eszébe jut a kalóz, ha egyáltalán szeretné, hogy eszébe jusson. Aztán mielőtt kiérnének az ajtón, azért még hozzátesz egy mondatot. Nem tud elsiklani felette.*
-Tudom, hogy mostanában folyton megharagszol valamin, amit átgondolatlanul csinálok, de nekem is hiányozni fogsz Zsengém! *Féltérdre ereszkedik, hiszen azért nagydarab fickó, kényelmetlen lenne ölelkezni, ha a lány alig éri fel.*
-Kaphat apa is egy ölelést? *Vigyorodik el, hiszen ez a mondat visszautal még egy kicsit régebbi beszélgetésükre, ahol is Zsenge hívta őt így. Nem szeretne hoppon maradni, és ha így történik, akkor csak szomorúan feláll és ballag szerelme után.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-02 01:04:04
Üzenet elküldve: 2018-07-02 01:04:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
*Shen vallomására, miszerint másnak esélye sem volna, Lyz halvány szeplői még inkább előtűnnek a fokozódó pír fölött. Csak erre válaszolni nem is tud, és szerény érzése szerint nem is lehetne.
Aztán mikor egyenes irányba tereli a szót, látja a szép ívben bukó jókedvet a fiú arcán. Amint a magabiztosabb mosoly húzódik fölfelé, aztán csalódottan olvad lefelé. Persze az acélszürke szemek, eltökéltséget sugároznak, de Lyz korántsem bízik a hantás fiúban maradéktalanul. Szívesen beszélgetne, akár egész fennálló nap, vagy akár éjszakába nyúlóan is. Szívesen megosztaná a kancsó bort, és a vacsoráját akár, de Shenben bizonyára feltombol a bizonyítási vágy. Így, a rosszcsont mosoly és a váratlan csók után, Lyz csak pislog utána. Ajkán még szinte érzi a puha ajkak érintését, mire Shen már az ajtóból köszön el.*
- Jó pihenést neked is Shen *köszön el ő is, csendesen, halvány mosollyal.
Az ajtó csukódása után, leteszi a kupát az éjjeli szekrényre, s ő maga hanyatt veti magát az ágyon, s csak bámul bele a plafonba. Jó ideig csinálja ezt a nagy semmit. Hiába hozott vacsorát is egyben az ebéddel, és hiába volt éhes, most egy falat sem megy le a torkán.
~Ez a kis hebrencs, teljesen összezavar. ~
Szusszanva ül fel, hogy aztán ledöntse a maradék bort, s végül mégiscsak nekilásson egy pár falatnak. A nap hátralévő részét szobájában tölti azzal, amit eltervezett, bár az egy-két kupa bor, inkább három-négy lesz, és a könyvét is csak lapozgatja, de egyetlen mondatot sem fog fel belőle. Egészen másfelé járnak gondolatai. Végül, csak a fürdő miatt hagyja el szobáját, melyet gyorsan túlesik, s hamar visszatér immár a takaró alá. A gyertyalángnál már meg sem próbálkozik a könyvvel, tudja már, hogy nem tud rá odafigyelni. Csak elfújja a lángot, s sokáig pislog még a sötétben, mígnem elnyomja az álom. *
//Fél hattal később//
*Az eltelt három napban Lyz minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse a küldetésre indulókat. Besegít a nyílvesszők kialakításában, s kipróbálásában is. Nem nyugodt, amíg nem tökéletesek. Valóban nagy a sürgés forgás, és az általa jósolt egy hat helyett jóval hamarabb összeáll minden. Így azért sokkal nyugodtabb is, mint ha kifutnának az időből. Emellett intézi az erőd dolgait, és egy kiadós vadászatot is, melyből bőven jut még a kalandozóknak is, útravalónak.
Aznap reggel is, mint minden reggel, tökéletesen kialudva ébred, s mosolyogva pillant ki az ablakon, felmérve, hogy milyen idő van. Aztán sietősen felöltözik, s teljes szereltségben lép ki az ajtaján.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.02 01:07:15
*Shen vallomására, miszerint másnak esélye sem volna, Lyz halvány szeplői még inkább előtűnnek a fokozódó pír fölött. Csak erre válaszolni nem is tud, és szerény érzése szerint nem is lehetne.
Aztán mikor egyenes irányba tereli a szót, látja a szép ívben bukó jókedvet a fiú arcán. Amint a magabiztosabb mosoly húzódik fölfelé, aztán csalódottan olvad lefelé. Persze az acélszürke szemek, eltökéltséget sugároznak, de Lyz korántsem bízik a hantás fiúban maradéktalanul. Szívesen beszélgetne, akár egész fennálló nap, vagy akár éjszakába nyúlóan is. Szívesen megosztaná a kancsó bort, és a vacsoráját akár, de Shenben bizonyára feltombol a bizonyítási vágy. Így, a rosszcsont mosoly és a váratlan csók után, Lyz csak pislog utána. Ajkán még szinte érzi a puha ajkak érintését, mire Shen már az ajtóból köszön el.*
- Jó pihenést neked is Shen *köszön el ő is, csendesen, halvány mosollyal.
Az ajtó csukódása után, leteszi a kupát az éjjeli szekrényre, s ő maga hanyatt veti magát az ágyon, s csak bámul bele a plafonba. Jó ideig csinálja ezt a nagy semmit. Hiába hozott vacsorát is egyben az ebéddel, és hiába volt éhes, most egy falat sem megy le a torkán.
~Ez a kis hebrencs, teljesen összezavar. ~
Szusszanva ül fel, hogy aztán ledöntse a maradék bort, s végül mégiscsak nekilásson egy pár falatnak. A nap hátralévő részét szobájában tölti azzal, amit eltervezett, bár az egy-két kupa bor, inkább három-négy lesz, és a könyvét is csak lapozgatja, de egyetlen mondatot sem fog fel belőle. Egészen másfelé járnak gondolatai. Végül, csak a fürdő miatt hagyja el szobáját, melyet gyorsan túlesik, s hamar visszatér immár a takaró alá. A gyertyalángnál már meg sem próbálkozik a könyvvel, tudja már, hogy nem tud rá odafigyelni. Csak elfújja a lángot, s sokáig pislog még a sötétben, mígnem elnyomja az álom. *
//Fél hattal később//
*Az eltelt három napban Lyz minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse a küldetésre indulókat. Besegít a nyílvesszők kialakításában, s kipróbálásában is. Nem nyugodt, amíg nem tökéletesek. Valóban nagy a sürgés forgás, és az általa jósolt egy hat helyett jóval hamarabb összeáll minden. Így azért sokkal nyugodtabb is, mint ha kifutnának az időből. Emellett intézi az erőd dolgait, és egy kiadós vadászatot is, melyből bőven jut még a kalandozóknak is, útravalónak.
Aznap reggel is, mint minden reggel, tökéletesen kialudva ébred, s mosolyogva pillant ki az ablakon, felmérve, hogy milyen idő van. Aztán sietősen felöltözik, s teljes szereltségben lép ki az ajtaján.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.02 01:07:15
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 23:38:57
Üzenet elküldve: 2018-07-01 23:38:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érzi persze Leon szavaiból, hogy több van mögötte, mint amennyit elmond. S ebből is látszik kettejük közt a különbség. Egy kalóz, netalán harcos és egy vadász közt, aki nem kétlábúakat tekint vadnak.*
- Megértem, hogy aggódsz. Gondolom, Selest is félted, de szeretném hinni, hogy Pyctának igaza van.
*Régi otthonáig is elért az Erdőszellem legendája, mint olyan, de csak itt az erdőbe érzi, hogy miről is szólhat valójában. Talán elmondani sem tudná pontosan, ezért nem is kezdeményez meddő vitát.
Aztán pedig csak áll a tükör előtt, és szótlanul nézi a mását, majd egy vérszegény mosolyt enged meg Leon felé. Lassacskán kezd vissza rendeződni az önmagának jósolt sokkból. Ebben pedig nagy segítségére vannak Leon szavai.*
- Ugyan Leon, olyan vagyok, mint a legtöbb elf nő, de nagyon kedves vagy, köszönöm.
*Mosolya őszinte, s láttatja azt a felhőtlenséget is, amit Leon iránt érez, már abból a szempontból, hogy nem sérelmezi már azt a mondatat, amit a folyosón kötött ki felé. Valójában azzal aztán semmi baj nincs, hogy Lyz egy számára láthatatlan kalapban volt, és tudomására hozták, hogy ebből kiesett. Hanem, hogy nem volt egyedül, mikor ezt közölték. Akkor persze égett a füle a szégyentől. Mostanra már csak nevet a dolgon. aztán ahogy egyre nézi magát, aztán olykor Leonra is pillant, kezd egy kicsit felszabadulni. Kevésbé nyomasztja a tükörkép.*
- Nagyon fontos volt nekem ez a ruha, és végtelenül hálás vagyok, hogy elkészítetted nekem.
*Hálálkodik töretlenül, mást úgysem tudna mondani.*
- Azt hiszem, egyelőre visszateszem a szekrénybe. Nemigen van olyan alkalom, amiért érdemes volna felvenni, de nem akartam tovább halogatni a javítást. Az igazat megvallva, ha nem hallom fél füllel, hogy szabósággal is foglalkoztál valaha, nem jöttem volna. Még mindig a csomagban volna. De ígérem, ha, úgy adódik, feltétlen felveszem. Itt ugyan nincsenek olyan ünnepek, mint régen, otthon, de talán… egyszer…
*Magyarázza csicseregve. egészen megeredt a nyelve, de jól is esik egy kicsit. Még nézi magát egy kicsit, mire megszólal.*
- Eléggé elszaladt az idő, tényleg nem szeretnélek tovább feltartani. Öhm… levenném.
*Pillantása egyértelműen üzeni, hogy mire gondol, pedig csak a szemöldöke rebben picit feljebb. Csak úgy, mint korábban, Leonnak el kellene fordulnia. Akkor pedig Lyz visszaöltözik, s a zöld ruhát gondosan összecsomagolja a barna papírba. Majdnem elfelejti ugyan az izgatottságában, de félig indulóban még visszafordul.*
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni. Mivel tartozom Leon? Esetleg… van aranyam is ~a szobámban~, de ha szükséged, szükségetek van valamire, mondd csak, hátha én is tudok segíteni.
*Érzi persze Leon szavaiból, hogy több van mögötte, mint amennyit elmond. S ebből is látszik kettejük közt a különbség. Egy kalóz, netalán harcos és egy vadász közt, aki nem kétlábúakat tekint vadnak.*
- Megértem, hogy aggódsz. Gondolom, Selest is félted, de szeretném hinni, hogy Pyctának igaza van.
*Régi otthonáig is elért az Erdőszellem legendája, mint olyan, de csak itt az erdőbe érzi, hogy miről is szólhat valójában. Talán elmondani sem tudná pontosan, ezért nem is kezdeményez meddő vitát.
Aztán pedig csak áll a tükör előtt, és szótlanul nézi a mását, majd egy vérszegény mosolyt enged meg Leon felé. Lassacskán kezd vissza rendeződni az önmagának jósolt sokkból. Ebben pedig nagy segítségére vannak Leon szavai.*
- Ugyan Leon, olyan vagyok, mint a legtöbb elf nő, de nagyon kedves vagy, köszönöm.
*Mosolya őszinte, s láttatja azt a felhőtlenséget is, amit Leon iránt érez, már abból a szempontból, hogy nem sérelmezi már azt a mondatat, amit a folyosón kötött ki felé. Valójában azzal aztán semmi baj nincs, hogy Lyz egy számára láthatatlan kalapban volt, és tudomására hozták, hogy ebből kiesett. Hanem, hogy nem volt egyedül, mikor ezt közölték. Akkor persze égett a füle a szégyentől. Mostanra már csak nevet a dolgon. aztán ahogy egyre nézi magát, aztán olykor Leonra is pillant, kezd egy kicsit felszabadulni. Kevésbé nyomasztja a tükörkép.*
- Nagyon fontos volt nekem ez a ruha, és végtelenül hálás vagyok, hogy elkészítetted nekem.
*Hálálkodik töretlenül, mást úgysem tudna mondani.*
- Azt hiszem, egyelőre visszateszem a szekrénybe. Nemigen van olyan alkalom, amiért érdemes volna felvenni, de nem akartam tovább halogatni a javítást. Az igazat megvallva, ha nem hallom fél füllel, hogy szabósággal is foglalkoztál valaha, nem jöttem volna. Még mindig a csomagban volna. De ígérem, ha, úgy adódik, feltétlen felveszem. Itt ugyan nincsenek olyan ünnepek, mint régen, otthon, de talán… egyszer…
*Magyarázza csicseregve. egészen megeredt a nyelve, de jól is esik egy kicsit. Még nézi magát egy kicsit, mire megszólal.*
- Eléggé elszaladt az idő, tényleg nem szeretnélek tovább feltartani. Öhm… levenném.
*Pillantása egyértelműen üzeni, hogy mire gondol, pedig csak a szemöldöke rebben picit feljebb. Csak úgy, mint korábban, Leonnak el kellene fordulnia. Akkor pedig Lyz visszaöltözik, s a zöld ruhát gondosan összecsomagolja a barna papírba. Majdnem elfelejti ugyan az izgatottságában, de félig indulóban még visszafordul.*
- Majdnem elfelejtettem megkérdezni. Mivel tartozom Leon? Esetleg… van aranyam is ~a szobámban~, de ha szükséged, szükségetek van valamire, mondd csak, hátha én is tudok segíteni.
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 23:02:04
Üzenet elküldve: 2018-07-01 23:02:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
- Tudom. *Megvakarja a kócos haja alatt a fejét, lehet nem ártana hajat is mosnia.* Remélem majd rájövök, miért is kellett maradnom. *Bár azt sem zárja ki, hogy Pyr miatt nem mehet.*
- Vigyázni fogok, de itt nem történhet bántódásom, egy egész nagy erődben lakunk. *Mikor Seles várásra kéri kicsit meglepődik a nyakláncon, majd mikor a nyakába kerül a kezét aláteszi.*
- Biztos vagy benne? Tudom, hogy sokat jelent neked, nem fog hiányozni? *Valamiért ezt suttogva kérdezi meg, mint ha Leon nem hallhatná, na de Zsenge nem tudja, hogy tud e erről a férfi vagy sem.*
- Remélem nem lesz hosszú nemsokára, de inkább tartson tovább, mint a sietés miatt járjatok pórul. *Ismét megöleli Selest, meg ad neki egy puszit is, mert kiérdemelte, nem szokott ilyet csinálni alapjáraton.*
- Lekísérlek titeket. *Felpattan az ágyból és az asztalról a felkapja íját, hogy keresztbe vetve mellkasán velük tartson. Persze a nyilakat is felmarkolja, a hajával nem foglalkozik, jól van az úgy, csak párat akar lőni úgy is.*
//Zsenge szobája//
- Tudom. *Megvakarja a kócos haja alatt a fejét, lehet nem ártana hajat is mosnia.* Remélem majd rájövök, miért is kellett maradnom. *Bár azt sem zárja ki, hogy Pyr miatt nem mehet.*
- Vigyázni fogok, de itt nem történhet bántódásom, egy egész nagy erődben lakunk. *Mikor Seles várásra kéri kicsit meglepődik a nyakláncon, majd mikor a nyakába kerül a kezét aláteszi.*
- Biztos vagy benne? Tudom, hogy sokat jelent neked, nem fog hiányozni? *Valamiért ezt suttogva kérdezi meg, mint ha Leon nem hallhatná, na de Zsenge nem tudja, hogy tud e erről a férfi vagy sem.*
- Remélem nem lesz hosszú nemsokára, de inkább tartson tovább, mint a sietés miatt járjatok pórul. *Ismét megöleli Selest, meg ad neki egy puszit is, mert kiérdemelte, nem szokott ilyet csinálni alapjáraton.*
- Lekísérlek titeket. *Felpattan az ágyból és az asztalról a felkapja íját, hogy keresztbe vetve mellkasán velük tartson. Persze a nyilakat is felmarkolja, a hajával nem foglalkozik, jól van az úgy, csak párat akar lőni úgy is.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:51:41
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:51:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*Seles együtt érzően néz Zsengére. Tudja jól, hogy a lány nagyon szeretne menni, azt is tudja, hogy ő maga nem szeretne. Azt is tudja, hogy a lány jobban lő. Ez az egész helyzet annyira kellemetlen, és ők nem tehetnek semmit. De igyekszik megőrizni a látszatát, hogy ennek így kell lennie, még ha nem is érzi úgy.*
- Sajnos nem lehet. *Rázza a fejét.* És… Nem lehet vele vitázni. Makacs. De a becsületére legyen szólva, hogy mindig jót akar Vadvédnek. *Teszi hozzá, és ebben most úgy érzi, teljesen igaza van. Ahogy más vezér, Pycta is hibázhat, vagy hozhat olyan döntést, amivel nem ért mindenki egyet. Viszont ő tényleg igyekszik, hogy hosszútávon jó legyen nekik.
Figyelmesen hallgatja Zsengét, ahogy Pyrről beszél, és tudja jól, hogy igaza van, ő ismeri jobban a tündért. Viszont még így is reménykedik benne, hogy a két kis szerelmes majd újra egymásra talál, olyan aranyosak voltak együtt. Elönti a boldogság, hogy Zsenge megöleli őt, nagyon jó érzés most neki ez a szeretethullám. Az ilyen pillanatokért mindig érdemes küzdeni. A lány kezét is megnézi, megfogja, örül neki, hogy már jobban van.*
- Rendben, jól teszed. Vigyázunk, te is vigyázz magadra! Várj csak… *Mondja neki Seles, és ahogy szemtől szemben ülnek egymással, hirtelen eszébe jut valami. A ruhája alá nyúl, és előhúz egy tárgyat, ami már ismerős lehet Zsengének: az ököltalizmánt, férje egyik utolsó emlékét. Sokat beszélgettek erről a gyász kapcsán. Leveszi a nyakláncot és, ha a lány hagyja, Zsenge nyakába akasztja, bár a haját most nem rendezgeti el hozzá.*
- Ez legyen nálad. *Mosolyog rá sokatmondóan, hogy elfogadja az ajándékot.* Egy kis biztosíték, hogy nemsokára visszajövök majd.
//Zsenge szobája//
*Seles együtt érzően néz Zsengére. Tudja jól, hogy a lány nagyon szeretne menni, azt is tudja, hogy ő maga nem szeretne. Azt is tudja, hogy a lány jobban lő. Ez az egész helyzet annyira kellemetlen, és ők nem tehetnek semmit. De igyekszik megőrizni a látszatát, hogy ennek így kell lennie, még ha nem is érzi úgy.*
- Sajnos nem lehet. *Rázza a fejét.* És… Nem lehet vele vitázni. Makacs. De a becsületére legyen szólva, hogy mindig jót akar Vadvédnek. *Teszi hozzá, és ebben most úgy érzi, teljesen igaza van. Ahogy más vezér, Pycta is hibázhat, vagy hozhat olyan döntést, amivel nem ért mindenki egyet. Viszont ő tényleg igyekszik, hogy hosszútávon jó legyen nekik.
Figyelmesen hallgatja Zsengét, ahogy Pyrről beszél, és tudja jól, hogy igaza van, ő ismeri jobban a tündért. Viszont még így is reménykedik benne, hogy a két kis szerelmes majd újra egymásra talál, olyan aranyosak voltak együtt. Elönti a boldogság, hogy Zsenge megöleli őt, nagyon jó érzés most neki ez a szeretethullám. Az ilyen pillanatokért mindig érdemes küzdeni. A lány kezét is megnézi, megfogja, örül neki, hogy már jobban van.*
- Rendben, jól teszed. Vigyázunk, te is vigyázz magadra! Várj csak… *Mondja neki Seles, és ahogy szemtől szemben ülnek egymással, hirtelen eszébe jut valami. A ruhája alá nyúl, és előhúz egy tárgyat, ami már ismerős lehet Zsengének: az ököltalizmánt, férje egyik utolsó emlékét. Sokat beszélgettek erről a gyász kapcsán. Leveszi a nyakláncot és, ha a lány hagyja, Zsenge nyakába akasztja, bár a haját most nem rendezgeti el hozzá.*
- Ez legyen nálad. *Mosolyog rá sokatmondóan, hogy elfogadja az ajándékot.* Egy kis biztosíték, hogy nemsokára visszajövök majd.
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:33:31
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:33:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
- Hidd el én mindenkinél jobban tudom már, hogy mennyire veszélyes és mennyire figyelni kell a környezetre, de akkor is jól hangzik a küldetés, elmehetnék helyetted? *Persze tudja, hogy ez nem így megy, na de egy kérdést azért megér.*
- Igen, vele nem lehet vitázni, mindig túl okos és igaza van. *ismeri be egy sóhajjal félrepillantva. Valahogy Selesnek sem tetszik a vezér döntése úgy néz ki, de jobbnak látja, ha most ezzel nem piszkálja.*
- Már egyszer távozni akart, mikor... valamin összekaptunk és az erdőbe menne vissza, az a megszokott közege. *Válaszol szomorúan, hisz ez a szomorú igazság.*
- Nem fogok inni, nem hiányzik az a másnapi rosszullét meg a fejfájás, meg semmi. *Elég volt egyszer átszenvednie egy napot miatta, többet nem akar az is biztos.*
- Vigyázzatok egymásra. *Felül és megöleli Selest, tudja, hogy lassan menniük kéne, nem tartaná fel őket, mert még a végén ezért szólják meg őket.*
- Szerintem összeszedem magam és lemegyek lőni majd kicsit, már a kezem is elég jól begyógyult. *Mutatja a tenyerét, ami bevarasodott, na meg a csuklóján lévő vágás is szépen gyógyul.*
//Zsenge szobája//
- Hidd el én mindenkinél jobban tudom már, hogy mennyire veszélyes és mennyire figyelni kell a környezetre, de akkor is jól hangzik a küldetés, elmehetnék helyetted? *Persze tudja, hogy ez nem így megy, na de egy kérdést azért megér.*
- Igen, vele nem lehet vitázni, mindig túl okos és igaza van. *ismeri be egy sóhajjal félrepillantva. Valahogy Selesnek sem tetszik a vezér döntése úgy néz ki, de jobbnak látja, ha most ezzel nem piszkálja.*
- Már egyszer távozni akart, mikor... valamin összekaptunk és az erdőbe menne vissza, az a megszokott közege. *Válaszol szomorúan, hisz ez a szomorú igazság.*
- Nem fogok inni, nem hiányzik az a másnapi rosszullét meg a fejfájás, meg semmi. *Elég volt egyszer átszenvednie egy napot miatta, többet nem akar az is biztos.*
- Vigyázzatok egymásra. *Felül és megöleli Selest, tudja, hogy lassan menniük kéne, nem tartaná fel őket, mert még a végén ezért szólják meg őket.*
- Szerintem összeszedem magam és lemegyek lőni majd kicsit, már a kezem is elég jól begyógyult. *Mutatja a tenyerét, ami bevarasodott, na meg a csuklóján lévő vágás is szépen gyógyul.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:23:34
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:23:34
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Étkező //
// A magánzók tízóraija //
- Shen'eriel
*Ízlelgeti egy kicsit a nevet, de nem hangzik ismerősnek, még a leírással együtt sem.*
- Nem, szerintem őt még nem láttam. Az elmondásod alapján nem túl kellemes nőszemély.
*Mert hát a neve és kapott neve alapján csak nő lehet, egyik sem cseng túl férfiasan. Sythra előadása felettébb szórakoztatja, még ha csak rezzenéstelen arccal is nézi végig. A szemei kacagnak, bár ezt aligha láthatja bárki is.*
- Mondjuk ez nem is hangzik túl rosszul. Így már mindjárt én sem mondanám unalmasnak.
*Jelen esetben kicsit irigy Sythrára, hiszen ő is szívesen őrködne, inkább mint ez az állandó rohanás, és továbbra is elveszve érzi magát, ami természetesen senkinek sem gondja rajta kívül. Most viszont lehangoltságával, szívesen fogadna egy kis magányt. Lehet rövidesen vissza is tér majd szobájába.*
- Erdőjáró? Ez pont úgy hangzik, amiben sosem unatkozik az ember, kicsit már túlzottan is izgalmas.
*Feltételezi józan paraszti eszét és a lány szavait alapul véve. Elvégre örökösen a túlélésre való törekvés nem egy olyan ideális élet, amit bárki elképzelne magának.*
- Remélem a méz majd segít. Gondolom még nem érzel semmit.
*Bár ezalatt az egy perc alatt nem látott fájdalmas fintort, ami ugyan nem jelent semmit. Az is lehet kivételesen kellőképpen lekötötte a lány figyelmét.*
- Viszont ha nem bánod, most lepihennék kicsit. Biztos neked is elkél egy kis alvás.
*Közben lassan feláll helyéről. Sythra nem tűnik számára túl kimerültnek, inkább gyomrának kellemetlenkedése ütközik ki arcára, legalábbis saját megfigyelései alapján, amik pontatlanok saját fáradtságát figyelembe véve.*
- Bízom benne, hogy még találkozunk.
*Megpróbálkozik egy gyengére sikerült mosollyal, majd egy biccentéssel jelképesen elköszön. Ténylegesen reméli, hogy még lesz alkalma látni a félvért, aki az eddigiek alapján szimpatikus a számára.*
// Fél hattal később //
*Végigfut rajta a libabőr a reggeli levegő érintésére. Picit didereg, ahogy az udvaron az épület egyik falánál várakozik. Azt sem tudja mire, egyszerűen csak friss levegőt akart szívni. Feladatot nem kapott, az ismeretsége pedig igen korlátozott, ezért továbbra is céltalanul lézeng és bízik benne, hogy ez nem marad sokáig így. Fejét ide-oda forgatva tekintetével keres valakit, vagy valakiket, akihez csapódva esetleg értelmesen eltöltheti ezt a napját. Megfordul a fejében az is, hogy jobb híján a cselédeknek fog segédkezni munkájukban.*
// A magánzók tízóraija //
- Shen'eriel
*Ízlelgeti egy kicsit a nevet, de nem hangzik ismerősnek, még a leírással együtt sem.*
- Nem, szerintem őt még nem láttam. Az elmondásod alapján nem túl kellemes nőszemély.
*Mert hát a neve és kapott neve alapján csak nő lehet, egyik sem cseng túl férfiasan. Sythra előadása felettébb szórakoztatja, még ha csak rezzenéstelen arccal is nézi végig. A szemei kacagnak, bár ezt aligha láthatja bárki is.*
- Mondjuk ez nem is hangzik túl rosszul. Így már mindjárt én sem mondanám unalmasnak.
*Jelen esetben kicsit irigy Sythrára, hiszen ő is szívesen őrködne, inkább mint ez az állandó rohanás, és továbbra is elveszve érzi magát, ami természetesen senkinek sem gondja rajta kívül. Most viszont lehangoltságával, szívesen fogadna egy kis magányt. Lehet rövidesen vissza is tér majd szobájába.*
- Erdőjáró? Ez pont úgy hangzik, amiben sosem unatkozik az ember, kicsit már túlzottan is izgalmas.
*Feltételezi józan paraszti eszét és a lány szavait alapul véve. Elvégre örökösen a túlélésre való törekvés nem egy olyan ideális élet, amit bárki elképzelne magának.*
- Remélem a méz majd segít. Gondolom még nem érzel semmit.
*Bár ezalatt az egy perc alatt nem látott fájdalmas fintort, ami ugyan nem jelent semmit. Az is lehet kivételesen kellőképpen lekötötte a lány figyelmét.*
- Viszont ha nem bánod, most lepihennék kicsit. Biztos neked is elkél egy kis alvás.
*Közben lassan feláll helyéről. Sythra nem tűnik számára túl kimerültnek, inkább gyomrának kellemetlenkedése ütközik ki arcára, legalábbis saját megfigyelései alapján, amik pontatlanok saját fáradtságát figyelembe véve.*
- Bízom benne, hogy még találkozunk.
*Megpróbálkozik egy gyengére sikerült mosollyal, majd egy biccentéssel jelképesen elköszön. Ténylegesen reméli, hogy még lesz alkalma látni a félvért, aki az eddigiek alapján szimpatikus a számára.*
// Fél hattal később //
*Végigfut rajta a libabőr a reggeli levegő érintésére. Picit didereg, ahogy az udvaron az épület egyik falánál várakozik. Azt sem tudja mire, egyszerűen csak friss levegőt akart szívni. Feladatot nem kapott, az ismeretsége pedig igen korlátozott, ezért továbbra is céltalanul lézeng és bízik benne, hogy ez nem marad sokáig így. Fejét ide-oda forgatva tekintetével keres valakit, vagy valakiket, akihez csapódva esetleg értelmesen eltöltheti ezt a napját. Megfordul a fejében az is, hogy jobb híján a cselédeknek fog segédkezni munkájukban.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:21:50
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*Seles tudja jól, hogy Zsenge milyen ügyesen bánik az íjjal, és hogy a népe közt ő lehetett volna a legfiatalabb vadász, ha nem történt volna az a tragédia. Seles csak szeretne olyan jól lőni, mint egy talpraesett elf vadász, de Pycta döntései – bár ezúttal megint nem ért velük egyet – követendőek.*
- Az, tök… király. *Mondja a lánynak, összevont szemöldökkel ismételve ezt a furcsa mondatot. Azért persze szigorúan néz* De veszélyes is. Soha nem mertem mélyre merészkedni a füves pusztán, mert sok vadállat él ott, ami árthat az embernek. Persze csapatban más, mint egyedül, de… Résen kell lenni, hogy ne legyen baj. *Nem akarja megijeszteni Zsengét, de ez az igazság.* Nem tudom, hogy Pycta miért döntött úgy, ahogy döntött, de kár lenne vele vitázni. Biztosan volt rá valami oka.
*Ahogy ezeket a szavakat kimondja, Seles arcán Zsenge láthat valami keserűséget átsuhanni, ha eléggé figyel. Látszik, hogy neki sincs ínyére ez a dolog.*
~ Vitatkozhatnánk vele, de akkor megint összepakolna, és lemondana a vezérségről. ~
*Selesben is vannak még tüskék, ha nem is olyanok, mint Zsengében. A fiatal szerelem más történet, mint a meg nem értettség. Mindketten a saját harcukat vívják most. Inkább próbál segíteni Zsengén, ahogy tud.*
- Mindent elmesélünk majd. Pyr pedig… Talán neki éppen erre az útra van szüksége ahhoz, hogy megértse magát, a saját érzéseit. Biztosan visszajön, hova menne? *Kérdezi tőle. Aztán ahogy előjön a rum esete, Seles arca a külső szemlélőnek mulatságosnak tűnő morcosságba vált át, olyan most, mint egy gyerek. Hát igen, vannak még tüskék.*
- Hogy kedves uramat idézzem: nyeh. *Nem fűz kommentárt a dologhoz, bár kedve lenne újra megcsapkodni Leont azért az ügyért.* Biztos nincs összefüggésben azzal, hogy Pyr mit érez, az, hogy ittál, Zsenge. De ne igyál, amíg távol vagyunk, jó? *Nevet.*
//Zsenge szobája//
*Seles tudja jól, hogy Zsenge milyen ügyesen bánik az íjjal, és hogy a népe közt ő lehetett volna a legfiatalabb vadász, ha nem történt volna az a tragédia. Seles csak szeretne olyan jól lőni, mint egy talpraesett elf vadász, de Pycta döntései – bár ezúttal megint nem ért velük egyet – követendőek.*
- Az, tök… király. *Mondja a lánynak, összevont szemöldökkel ismételve ezt a furcsa mondatot. Azért persze szigorúan néz* De veszélyes is. Soha nem mertem mélyre merészkedni a füves pusztán, mert sok vadállat él ott, ami árthat az embernek. Persze csapatban más, mint egyedül, de… Résen kell lenni, hogy ne legyen baj. *Nem akarja megijeszteni Zsengét, de ez az igazság.* Nem tudom, hogy Pycta miért döntött úgy, ahogy döntött, de kár lenne vele vitázni. Biztosan volt rá valami oka.
*Ahogy ezeket a szavakat kimondja, Seles arcán Zsenge láthat valami keserűséget átsuhanni, ha eléggé figyel. Látszik, hogy neki sincs ínyére ez a dolog.*
~ Vitatkozhatnánk vele, de akkor megint összepakolna, és lemondana a vezérségről. ~
*Selesben is vannak még tüskék, ha nem is olyanok, mint Zsengében. A fiatal szerelem más történet, mint a meg nem értettség. Mindketten a saját harcukat vívják most. Inkább próbál segíteni Zsengén, ahogy tud.*
- Mindent elmesélünk majd. Pyr pedig… Talán neki éppen erre az útra van szüksége ahhoz, hogy megértse magát, a saját érzéseit. Biztosan visszajön, hova menne? *Kérdezi tőle. Aztán ahogy előjön a rum esete, Seles arca a külső szemlélőnek mulatságosnak tűnő morcosságba vált át, olyan most, mint egy gyerek. Hát igen, vannak még tüskék.*
- Hogy kedves uramat idézzem: nyeh. *Nem fűz kommentárt a dologhoz, bár kedve lenne újra megcsapkodni Leont azért az ügyért.* Biztos nincs összefüggésben azzal, hogy Pyr mit érez, az, hogy ittál, Zsenge. De ne igyál, amíg távol vagyunk, jó? *Nevet.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:03:38
Üzenet elküldve: 2018-07-01 22:03:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
- Én szerintem tök király vadászni ilyen állatokra, én nagyon jó vadász vagyok, nem értem miért nem mehetek veletek, pedig Pyctának is mondtam, hogy jó vagyok, de még le sem tesztelt, csak azt mondta, vadászokra itt nincs szükség. *Szóval innen is fúj a szél, Zsenge tisztában van a képességeivel és szomorú, hogy senkit sem érdekelt eddig Selesen kívül a dolog.*
- Majd mindenről számoljatok be, ha visszajöttök. *Néz megint a nőre, majd a férfira, már nem olyan durcásan mint először.*
- De olyan nehéz lett volna írnia két sort, hogy elmegy, meg szeret vagy bármi? *Magához öleli a párnáját és utána megtörli a szemeit, nem szeretne sírni, csak pár könnycsepp szabadult ki.*
- Mi van, ha nem akar hozzám visszajönni? Nem tetszett neki, hogy leittam magam. *Néz jelentőség teljesen a kalóz felé, majd Selesre.*
- Jó tudom, nem tartottak fegyvert a fejemhez, de olyan édes volt, és nem tudtam, hogy ilyen ereje van az elmémre annak a rumnak. *Ismeri be, majd a kifekszik a hátára az ágyon és a plafont nézni.*
//Zsenge szobája//
- Én szerintem tök király vadászni ilyen állatokra, én nagyon jó vadász vagyok, nem értem miért nem mehetek veletek, pedig Pyctának is mondtam, hogy jó vagyok, de még le sem tesztelt, csak azt mondta, vadászokra itt nincs szükség. *Szóval innen is fúj a szél, Zsenge tisztában van a képességeivel és szomorú, hogy senkit sem érdekelt eddig Selesen kívül a dolog.*
- Majd mindenről számoljatok be, ha visszajöttök. *Néz megint a nőre, majd a férfira, már nem olyan durcásan mint először.*
- De olyan nehéz lett volna írnia két sort, hogy elmegy, meg szeret vagy bármi? *Magához öleli a párnáját és utána megtörli a szemeit, nem szeretne sírni, csak pár könnycsepp szabadult ki.*
- Mi van, ha nem akar hozzám visszajönni? Nem tetszett neki, hogy leittam magam. *Néz jelentőség teljesen a kalóz felé, majd Selesre.*
- Jó tudom, nem tartottak fegyvert a fejemhez, de olyan édes volt, és nem tudtam, hogy ilyen ereje van az elmémre annak a rumnak. *Ismeri be, majd a kifekszik a hátára az ágyon és a plafont nézni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 78-97