Nincs játékban - Udvarház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Udvarház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 78-97
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:54:35
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:54:35
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*Seles megérti Zsenge ellenérzéseit, annak idején ő is mérges volt, ha nagyapjának el kellett mennie. De ez nem olyan harag, ami bárkinek is árthat, hacsak nem annak, aki érzi: neki utána mindig lelkifurdalása volt, bár az öreg nem is vette őt komolyan, nemhogy megbántódott volna.*
- Zsenge, tudom, hogy mit érzel. *Próbálkozik meg egy kis kedves puhítással.* Ugyanazt érzem én is. Nagyon fogsz hiányozni, olyan jól érzem magam veled mindig. Ne mondd senkinek *Teszi hozzá halkabban* de nem tartom okos dolognak ezt a maihhin-vadászatot. De kötelességem tenni a dolgomat.
*Nem tudja mire vélni a durcásságot, ahogy Zsenge Leonra néz, de még lesz idejük kifundálni útközben, mit tehetett a kalóz. Viszont a váltás Selest is meglepi, úgy kell gondolkodnia, hogy kiről van szó, mire összeáll a kép.*
- Pyr? Gondolom, előrement, megkereste Pyctát. *Reméli. Nem szeretné, hogy még kevesebben legyenek a misszióra, de az sem lenne jó, ha valami magánakcióba kezdett volna Pyr. Seles szívesebben hajkurászná a tündér fiút az erdőben, mint egy rakás nagyvadat. Annak volna értelme is.* Vigyázni fogunk Pyrre, nem lesz baja. Épen hazahozzuk neked. *Mosolyog rá.*
//Zsenge szobája//
*Seles megérti Zsenge ellenérzéseit, annak idején ő is mérges volt, ha nagyapjának el kellett mennie. De ez nem olyan harag, ami bárkinek is árthat, hacsak nem annak, aki érzi: neki utána mindig lelkifurdalása volt, bár az öreg nem is vette őt komolyan, nemhogy megbántódott volna.*
- Zsenge, tudom, hogy mit érzel. *Próbálkozik meg egy kis kedves puhítással.* Ugyanazt érzem én is. Nagyon fogsz hiányozni, olyan jól érzem magam veled mindig. Ne mondd senkinek *Teszi hozzá halkabban* de nem tartom okos dolognak ezt a maihhin-vadászatot. De kötelességem tenni a dolgomat.
*Nem tudja mire vélni a durcásságot, ahogy Zsenge Leonra néz, de még lesz idejük kifundálni útközben, mit tehetett a kalóz. Viszont a váltás Selest is meglepi, úgy kell gondolkodnia, hogy kiről van szó, mire összeáll a kép.*
- Pyr? Gondolom, előrement, megkereste Pyctát. *Reméli. Nem szeretné, hogy még kevesebben legyenek a misszióra, de az sem lenne jó, ha valami magánakcióba kezdett volna Pyr. Seles szívesebben hajkurászná a tündér fiút az erdőben, mint egy rakás nagyvadat. Annak volna értelme is.* Vigyázni fogunk Pyrre, nem lesz baja. Épen hazahozzuk neked. *Mosolyog rá.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:39:52
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:39:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*Persze, hogy Seles nincs egyedül, látta ő a szeme sarkából, de kicsit haragszik Leon rumjára, amiből ivott, na meg a férfira is haragszik kicsit, hogy hagyta inni. Most nem tudott elbúcsúzni Pyrtől és sose tudja meg mi van jelenleg kettejük között.*
- Jobbat. *Mordul egyet, nincs jó kedve, főleg mert egyedül marad itt, persze tudja, hogy önzőség és ezzel nem segít a többieknek elmenni és magára hagyni őt. Nagyon sóhajtva felül az ágyon.*
- Vagyis nem kell aggódni megleszek, várni fogok rátok. *Néz Selesre mosolyt erőltetve magára, majd Leonra is kicsit durcásan.*
- Még egy pergament sem hagyott! Elvitte a szobából az összeset meg a szenet is. *Mutat az üres asztal felé, szemébe meg könnyek gyűlnek, hiányzik neki a tündér. Az irhamellénye sincs itt, szóval biztos benne, hogy távozott.*
//Zsenge szobája//
*Persze, hogy Seles nincs egyedül, látta ő a szeme sarkából, de kicsit haragszik Leon rumjára, amiből ivott, na meg a férfira is haragszik kicsit, hogy hagyta inni. Most nem tudott elbúcsúzni Pyrtől és sose tudja meg mi van jelenleg kettejük között.*
- Jobbat. *Mordul egyet, nincs jó kedve, főleg mert egyedül marad itt, persze tudja, hogy önzőség és ezzel nem segít a többieknek elmenni és magára hagyni őt. Nagyon sóhajtva felül az ágyon.*
- Vagyis nem kell aggódni megleszek, várni fogok rátok. *Néz Selesre mosolyt erőltetve magára, majd Leonra is kicsit durcásan.*
- Még egy pergament sem hagyott! Elvitte a szobából az összeset meg a szenet is. *Mutat az üres asztal felé, szemébe meg könnyek gyűlnek, hiányzik neki a tündér. Az irhamellénye sincs itt, szóval biztos benne, hogy távozott.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:30:57
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:30:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*Seles örömmel látja, hogy Leon is lelkes készülődésbe fogott, és hozzá hasonlóan összepakolt egy rakás holmit. Seles először számon akarja rajta kérni, hogy miért nem tesz el ő is egy jó meleg pokrócot, de ezután rájön, hogy meg is osztozhatnak rajta. Szélesen elmosolyodik.*
~ Még soha nem voltam a párommal a vadonban. Ez érdekes lesz… És más. ~ *Gondolja magában. Még soha nem járt úgy odakint, hogy valaki óvja és védje őt. Hát most, életében először ez is megadatott.
Már csak Zsengéért van oka aggodalmaskodni. A lány kikukkantó buksija olyan kócos, hogy Seles nem tudja eldönteni, elszörnyedjen vagy nevessen rajta. Persze a legjobb egyiket se választani. Leonnal a sarkában belép a szobába, majd átvág az ágyhoz, és kedvenc elf lánykája ágyának szélére ül. Mosolyog rá, kicsit megpiszkálja szerteszét álló világos haját.*
- Jó reggelt, kócoska. *Mondja neki halkan.* Lassan ideje mennünk, tudod. El szeretnénk tőled búcsúzni erre a kis időre.
//Zsenge szobája//
*Seles örömmel látja, hogy Leon is lelkes készülődésbe fogott, és hozzá hasonlóan összepakolt egy rakás holmit. Seles először számon akarja rajta kérni, hogy miért nem tesz el ő is egy jó meleg pokrócot, de ezután rájön, hogy meg is osztozhatnak rajta. Szélesen elmosolyodik.*
~ Még soha nem voltam a párommal a vadonban. Ez érdekes lesz… És más. ~ *Gondolja magában. Még soha nem járt úgy odakint, hogy valaki óvja és védje őt. Hát most, életében először ez is megadatott.
Már csak Zsengéért van oka aggodalmaskodni. A lány kikukkantó buksija olyan kócos, hogy Seles nem tudja eldönteni, elszörnyedjen vagy nevessen rajta. Persze a legjobb egyiket se választani. Leonnal a sarkában belép a szobába, majd átvág az ágyhoz, és kedvenc elf lánykája ágyának szélére ül. Mosolyog rá, kicsit megpiszkálja szerteszét álló világos haját.*
- Jó reggelt, kócoska. *Mondja neki halkan.* Lassan ideje mennünk, tudod. El szeretnénk tőled búcsúzni erre a kis időre.
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:06:59
Üzenet elküldve: 2018-07-01 21:06:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
*Szereti azt hinni, hogy beszéli a lányok nyelvét, azaz eddig azt hitte. Mert, ha kellett, volt étel és ital a fogadóban, meleg, vetett ágy egy parasztházban, ha betért. Elég volt pár kedves, sokat ígérő szó, egy-egy füllentés szerelemről, harcról és hőstettekről, máris megkapta, amit szeretett volna. Most meg itt ül és hebeg-habog, mint valami kezdő.
Ám most itt ül Lyzendra mellett és úgy érzi magát, mint még soha, felszabadult és felemelő érzés és még csak füllentenie sem kell. Tudja, hogy nem ő a legjobb választás a számára, hogy bármelyik elf férfi a fél karját odaadná egyetlen csókjáért, erre itt van ő, a nyeszlett hegyesfülű és botorságokat beszél neki az ágyán ülve.
A válaszra elmosolyodik, de nem olyan vigyorogva, mint szokott, hanem őszintén, zavartan. A következő válaszra lehervad a mosoly a heges ajkakról és szárazat nyel*
- Hát, ha akadna más is, akkor esélye sincs vele szemben. *mondja halkan válaszul, mert szinte megszólalni sem tud.
A következő mondat kissé lehervasztja kedvét, mert tudja, hogy elég sok rovás van a fáján ahhoz, hogy ne legyen biztos Lyz az őszinteségében. És most abból érzi igazán, hogy nem csak egy éjszakára szeretne bejutni Lyz ágyába, hogy valóban tudja, hogy képes volna lemondani egy könnyű, súlytalan éjszakáról egy távoli, nem is biztos éjjelért, amikor be tudja bizonyítani neki, hogy nem az a nyegle, megbízhatatlan elf, akinek gondolja. Érte képes volna a sarkára állni.*
- Nem, nem próbálkozás. Tényleg nem szeretném elrontani. Remélem, egyszer magad hívsz majd meg. *mosolyodik el, mint egy kölyök, majd ha Lyz nem akadályozza meg, akkor futó csókot lop ajkáról. Egy szívdobbanásnyit csupán, de valódi érzésekkel telit. Majd felkel az ágyról és elindul kifelé a szobából, hogy az ajtóból visszaforduljon.*
- Jó pihenést, Lyz. Holnap találkozunk. *mondja még, majd mosolyogva kilép az ajtón és becsukja maga mögött.
Aztán persze párszor jól képen törli magát, hogy mekkora ökör és hagy elszállni egy ilyen alkalmat, de tényleg nagyon szeretné, ha Lyz bízna benne. A szobájába megy és hajnalig nem tud aludni. Az álom és az ébrenlét határán egy erdőillatú, szőke hajzuhatag csiklandozza a nyakát folyton.*
*Szereti azt hinni, hogy beszéli a lányok nyelvét, azaz eddig azt hitte. Mert, ha kellett, volt étel és ital a fogadóban, meleg, vetett ágy egy parasztházban, ha betért. Elég volt pár kedves, sokat ígérő szó, egy-egy füllentés szerelemről, harcról és hőstettekről, máris megkapta, amit szeretett volna. Most meg itt ül és hebeg-habog, mint valami kezdő.
Ám most itt ül Lyzendra mellett és úgy érzi magát, mint még soha, felszabadult és felemelő érzés és még csak füllentenie sem kell. Tudja, hogy nem ő a legjobb választás a számára, hogy bármelyik elf férfi a fél karját odaadná egyetlen csókjáért, erre itt van ő, a nyeszlett hegyesfülű és botorságokat beszél neki az ágyán ülve.
A válaszra elmosolyodik, de nem olyan vigyorogva, mint szokott, hanem őszintén, zavartan. A következő válaszra lehervad a mosoly a heges ajkakról és szárazat nyel*
- Hát, ha akadna más is, akkor esélye sincs vele szemben. *mondja halkan válaszul, mert szinte megszólalni sem tud.
A következő mondat kissé lehervasztja kedvét, mert tudja, hogy elég sok rovás van a fáján ahhoz, hogy ne legyen biztos Lyz az őszinteségében. És most abból érzi igazán, hogy nem csak egy éjszakára szeretne bejutni Lyz ágyába, hogy valóban tudja, hogy képes volna lemondani egy könnyű, súlytalan éjszakáról egy távoli, nem is biztos éjjelért, amikor be tudja bizonyítani neki, hogy nem az a nyegle, megbízhatatlan elf, akinek gondolja. Érte képes volna a sarkára állni.*
- Nem, nem próbálkozás. Tényleg nem szeretném elrontani. Remélem, egyszer magad hívsz majd meg. *mosolyodik el, mint egy kölyök, majd ha Lyz nem akadályozza meg, akkor futó csókot lop ajkáról. Egy szívdobbanásnyit csupán, de valódi érzésekkel telit. Majd felkel az ágyról és elindul kifelé a szobából, hogy az ajtóból visszaforduljon.*
- Jó pihenést, Lyz. Holnap találkozunk. *mondja még, majd mosolyogva kilép az ajtón és becsukja maga mögött.
Aztán persze párszor jól képen törli magát, hogy mekkora ökör és hagy elszállni egy ilyen alkalmat, de tényleg nagyon szeretné, ha Lyz bízna benne. A szobájába megy és hajnalig nem tud aludni. Az álom és az ébrenlét határán egy erdőillatú, szőke hajzuhatag csiklandozza a nyakát folyton.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 20:46:18
Üzenet elküldve: 2018-07-01 20:46:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát, ez a te véleményed! Az enyém pedig az, hogy több ember, nagyobb bajt tud okozni! Gondolj bele, nem is ismerünk mindenkit eléggé, és mégis egy fedél alatt lakunk! *Leon nem igazán érzi és érti még ezt az Erdőszellem dolgot, de néha arra gondol, hogy ezt a fickót az anyja a fejére ejthette, ha ennyi embert beenged ide a közepébe az erdőnek.*
-Nem is a megszokással van a baj, hanem hogy egyre nagyobb a veszélyforrás! *Persze mások lehet, hogy nem osztják a véleményét, és ő maga sem tenné, ha nem lennének már itt olyanok, akikről gondoskodnia kell a jövőben.*
-Hát igen, én is úgy érzem! Sok veszélyből húzott ki már ez a tudás. *Azt nem részletezi hogy miről beszél, de tekintetéből látszik, hogy elég baljóslatú helyeken jár a gondolata. Persze a végén megejt egy mosolyt a lánynak, mutatva, hogy érdekli az apja története, nem azért néz ilyen furán rá.*
-Hát köszönöm! Igyekszik az ember, ha ilyen szép lány kéri! *Vigyorodik el hirtelen, ahogy eszébe jut Lyz pirulása mikor elmondta neki, hogy sajnos nem lehetnek egymáséi, hiszen Seles lett az övé közben. Szó nélkül elfordul, de nincs mit tenni, az ablaküvegen visszatükröződik a szőkeség alakja, a kalóz pedig türtőzteti magát, de ahogy kapitánya mondta mindig, a nézelődés semmit nem számít! Ahogy odafordul felé a ruhában, és igazából eláll a lélegzete is.*
-Egy gyönyörű lány, egy csodaszép ruhában! *Tekintete csillog, hiszen hiába nem ő készítette az eredetit, mégis most már benne van a keze munkája, és egy szabónak hatalmas önbizalom növelés, ha látja, hogy amit kiadott a tűje alól, az ennyire jól néz ki.*
-Én köszönöm, hogy megkértél, és tanúja lehettem, egy ruha új életének! *Hajol meg egy pillanatra. Legszívesebben megpördülne a sarkán, ahogy azt régebben olyan gyakran tette, és mostanában pedig elhanyagolta, hogy érett felnőtt embernek láttassa magát.*
-Ha engem kérdezel, ez így most jobban néz ki, mint hajdanán nézhetett. Most látok benne valami egyediséget, ami kihangsúlyozza a viselője jellemét, és nem csak egy szimpla ruha, ami bárkin ugyan úgy állna! Viseld büszkén a jövőben!
-Hát, ez a te véleményed! Az enyém pedig az, hogy több ember, nagyobb bajt tud okozni! Gondolj bele, nem is ismerünk mindenkit eléggé, és mégis egy fedél alatt lakunk! *Leon nem igazán érzi és érti még ezt az Erdőszellem dolgot, de néha arra gondol, hogy ezt a fickót az anyja a fejére ejthette, ha ennyi embert beenged ide a közepébe az erdőnek.*
-Nem is a megszokással van a baj, hanem hogy egyre nagyobb a veszélyforrás! *Persze mások lehet, hogy nem osztják a véleményét, és ő maga sem tenné, ha nem lennének már itt olyanok, akikről gondoskodnia kell a jövőben.*
-Hát igen, én is úgy érzem! Sok veszélyből húzott ki már ez a tudás. *Azt nem részletezi hogy miről beszél, de tekintetéből látszik, hogy elég baljóslatú helyeken jár a gondolata. Persze a végén megejt egy mosolyt a lánynak, mutatva, hogy érdekli az apja története, nem azért néz ilyen furán rá.*
-Hát köszönöm! Igyekszik az ember, ha ilyen szép lány kéri! *Vigyorodik el hirtelen, ahogy eszébe jut Lyz pirulása mikor elmondta neki, hogy sajnos nem lehetnek egymáséi, hiszen Seles lett az övé közben. Szó nélkül elfordul, de nincs mit tenni, az ablaküvegen visszatükröződik a szőkeség alakja, a kalóz pedig türtőzteti magát, de ahogy kapitánya mondta mindig, a nézelődés semmit nem számít! Ahogy odafordul felé a ruhában, és igazából eláll a lélegzete is.*
-Egy gyönyörű lány, egy csodaszép ruhában! *Tekintete csillog, hiszen hiába nem ő készítette az eredetit, mégis most már benne van a keze munkája, és egy szabónak hatalmas önbizalom növelés, ha látja, hogy amit kiadott a tűje alól, az ennyire jól néz ki.*
-Én köszönöm, hogy megkértél, és tanúja lehettem, egy ruha új életének! *Hajol meg egy pillanatra. Legszívesebben megpördülne a sarkán, ahogy azt régebben olyan gyakran tette, és mostanában pedig elhanyagolta, hogy érett felnőtt embernek láttassa magát.*
-Ha engem kérdezel, ez így most jobban néz ki, mint hajdanán nézhetett. Most látok benne valami egyediséget, ami kihangsúlyozza a viselője jellemét, és nem csak egy szimpla ruha, ami bárkin ugyan úgy állna! Viseld büszkén a jövőben!
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 20:38:16
Üzenet elküldve: 2018-07-01 20:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
*Nem egészen tudja, milyen az, amire Shen utal a mellkasára tett kezével. Illetve lehet ez amolyan nőcsalogató tejszín édes máz is, de egészen őszintének tűnik az elf, és a korábbi események tükrében, akár még igaz is lehet. Eleddig Lyzt nem nagyon foglalkoztatta az ilyesmi, vagyis a hétköznapjait elterelte a hivatása, s akikkel együtt nőtt fel, azok már inkább bajtársak voltak, mint hímek. S mikor az ösztön felülkerekedett egy-egy nyárestén, vagy mákonyfüstös ünnepnapon, akkor sem tartott sokáig. Lyznél sem. Minden elvárás és próbálkozás ellenére sem, mikor már annak rendje és módja szerint jegyben kellett volna járnia. Emiatt szorul össze szíve, egyedül, hogy csalódást okozott otthon. És a legkedvesebb halványzöld szempár miatt is, akinek tulajdonosa sülve-főve Lyz mellett volt, s akire szintén nem tudott másként tekinteni, csak, mint fogadott testvérre. Sosem hozta ki a sodrából úgy, ahogy a mellette ülő elf az ingoványban. Sohasem pirult úgy a jelenlétében, mint most. Teljesen esetlenül is érzi magát emiatt. Már majdnem dühíti.*
- Azt hiszem, értem *bólint a macskás hasonlatra, majd a kérdésre felemeli pillantását. Válaszolni így illik, szemtől szembe, nem csak úgy az orr alá motyogva. Ám, mielőtt válaszolna, még kortyol egyet a kupából.*
- Biztosan szeretne megismerni. *Egészen összeszedettnek hallatszik a válasza, ahogy az ezüstszín szemekre pillant. Végül csak elmosolyodik.* Igazából, nem hiszem, hogy akadna olyan nőnemű, aki ne szívesen tenné, *mondja ki őszintén, amit gondol, de aztán egészen más hangsúlyt kap a folytatás, kilépve a korábbi vak tapogatózásból. Fontosabb, hogy tisztán lásson, mint hogy valamilyen idilli delíriumba csöppenjen, s onnan essen pofára. Evégre az elhatározás, és a nemes tartással ejtett szavak.*
- De Shen, ha ez most próbálkozás arra, amit az ingoványból hazafelé beszéltünk, akkor inkább mondd azt. Nem haragszom meg.
*Nem egészen tudja, milyen az, amire Shen utal a mellkasára tett kezével. Illetve lehet ez amolyan nőcsalogató tejszín édes máz is, de egészen őszintének tűnik az elf, és a korábbi események tükrében, akár még igaz is lehet. Eleddig Lyzt nem nagyon foglalkoztatta az ilyesmi, vagyis a hétköznapjait elterelte a hivatása, s akikkel együtt nőtt fel, azok már inkább bajtársak voltak, mint hímek. S mikor az ösztön felülkerekedett egy-egy nyárestén, vagy mákonyfüstös ünnepnapon, akkor sem tartott sokáig. Lyznél sem. Minden elvárás és próbálkozás ellenére sem, mikor már annak rendje és módja szerint jegyben kellett volna járnia. Emiatt szorul össze szíve, egyedül, hogy csalódást okozott otthon. És a legkedvesebb halványzöld szempár miatt is, akinek tulajdonosa sülve-főve Lyz mellett volt, s akire szintén nem tudott másként tekinteni, csak, mint fogadott testvérre. Sosem hozta ki a sodrából úgy, ahogy a mellette ülő elf az ingoványban. Sohasem pirult úgy a jelenlétében, mint most. Teljesen esetlenül is érzi magát emiatt. Már majdnem dühíti.*
- Azt hiszem, értem *bólint a macskás hasonlatra, majd a kérdésre felemeli pillantását. Válaszolni így illik, szemtől szembe, nem csak úgy az orr alá motyogva. Ám, mielőtt válaszolna, még kortyol egyet a kupából.*
- Biztosan szeretne megismerni. *Egészen összeszedettnek hallatszik a válasza, ahogy az ezüstszín szemekre pillant. Végül csak elmosolyodik.* Igazából, nem hiszem, hogy akadna olyan nőnemű, aki ne szívesen tenné, *mondja ki őszintén, amit gondol, de aztán egészen más hangsúlyt kap a folytatás, kilépve a korábbi vak tapogatózásból. Fontosabb, hogy tisztán lásson, mint hogy valamilyen idilli delíriumba csöppenjen, s onnan essen pofára. Evégre az elhatározás, és a nemes tartással ejtett szavak.*
- De Shen, ha ez most próbálkozás arra, amit az ingoványból hazafelé beszéltünk, akkor inkább mondd azt. Nem haragszom meg.
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 20:18:21
Üzenet elküldve: 2018-07-01 20:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Seles és Leon szobája//
//Seles//
*A dolgok nagyon összejöttek az utóbbi időben, köszönhető ez a több embernek és a sok furcsa kirohanásnak, ami nem sokkal ezelőtt volt, kezdve azzal, hogy Xot elment, folytatva a tanácskozással, és a kalóz zsörtölődésével, hogy miért vannak már mg ilyen számosan, amikor alig ismer valakit az újak közül. Azonban ez a nap nagyon is jól kezdődik. Tulajdonképpen minden napja jó, ha ilyen jó az eleje, hogy kedvese csókkal köszönti. Ez valahogy nem csak az elkövetkező időt teszi sokkal könnyebben elviselhetővé, hanem az elmúlt napokat is. Hiába nem volt különösebb problémája, mégis szebben emlékszik vissza rá, ha a reggel ilyen csodás.*
-Már jó is! *Mosolyog vissza a lányra, és haját kezdi el igazgatni, mert a kis bőrszalag ami tartotta a copfját, kibomlott éjszaka, most pedig teljesen az arcában van minden szál. Ő még nem ébred rögtön, hanem csak odafordul amerre szerelme van, és nézegeti a hátát amíg az készülődik.*
-Hát én mindig! *Válaszol vigyorogva, mert nem is érti, hogy milyen kalandról van szó. Amit meg így az ágyban lehet csinálni, az pontosan olyan, amihez nagyon is kedve volna. Az egy jó kaland! Aztán ahogy látja a szokatlan mozgolódást és a másikféle fonatot, hiszen nem ilyen szokott lenni, kezd neki derengeni, hogy mintha mennének valahova. valamire, amiről Pycta beszélt valamikor, de már nem is emlékszik. A lánnyal ellentétben őt nem hívták semmiféle tanácskozásra, így nem is igazán tudja mire vállalkozik. Lehetne ennyi erővel egy öngyilkos küldetés is, mert semmit nem tud róla, csupán annyit, hogyha Seles megy, akkor neki is ott a helye, hogy a mindenféle gonosz alakoktól és lényektől megvédje szerelmét. Mostanában ugyanis nagyon megszaporodtak a járkáló hullák meg a szörnyek és gonosz istenségek. Az ember nehezen engedi ki így a leendő gyermekei anyját.*
-Csak nyugodtan, addig én is kezdek valamit magammal. *Közben nagy sóhajtással mondja ki a búcsút az ágytól. Vagyis tenné, ha csak nem addig jutna el, hogy ülő helyzetbe tápászkodik, és haját kezdi el rendezgetni, miközben nagyon szemez az ágya melletti kardjával. Éppen amikor feladná, és nyúlna érte, hogy most aztán levágja a hosszú sörényét, akkor sikerül a csomó minden álmossága ellenére, és haja minden szála tökéletes rendben simul egymáshoz, úgy ahogy annak lennie kell.*
-Nyeh! *Szalad ki belőle álom és örömittasan egy nyögésszerű hang, majd rögtön utána egy hördülés is. Szerencsére ekkor már nincs ott mellette Seles hogy lássa, mekkora győzelmet aratott a szemtelen és rakoncátlan szálak felett. Bizonyára kinevetné ezt a megittasult arcot. Ő maga úgy dönt, hogy majd akkor kimegy a fürdőbe, ha párja végzet. Hiába érez hatalmas szükséget hirtelen az együttes fürdéshez, mégsem teszi, mert anyja megmondta neki régebben, hogy hagyni kell egy kis intim-szférát a másiknak. Most megfogadja a tanácsát. Közben be is fut szíve egyetlen kalácsa, hogy tovább folytassa a pakolást. Leon pedig a válasza után irányozza be magát a tisztálkodásra kijelölt helyre, a fürdőre.*
-Ha már tisztálkodás, akkor én is lecsutakolom magam! *Persze lehet jobban járt volna, ha előbb haját mossa meg, és csak utána köti össze, de egy kalóznak még az ész érvek sem parancsolhatnak! Mikor frissen és tisztán visszatér, ő maga is eltesz pár inget, de a rosszabbak közül, amik ugyan nem szakadtak vagy ilyesmi, hanem inkább sárgásabbak, régebbiek és erősebb, durvább anyagból készültek, mint azok a kényelmes darabok, amiket általában látni szokott rajta vadvéd népe. Pokrócot is rak be maga is, egy darab szappant, hogy ne dögöljenek meg mellette a szagától a társai három nap után, meg persze elengedhetetlen tű és egy aprócska cérnakészletét, hiszen bármi előfordulhat a későbbiek során. Nadrágból is kerül bele egy másik, meg pár bőrszalag, mert kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy valamit gyorsan meg kell kötni, és arra az a legalkalmasabb. Minden mást már Seles pakolt az előbb, amire szükség lehet.*
-Akkor én is azt hiszem! *Még felköti kardját az oldalára, és ezzel kész is van az indulásra. Mikor látja, hogy Seles nem hozza a cuccait, ő is ledobja a magáét a nőé mellé, és elindul utána. Ő is szeretne elbúcsúzni a fogadott lányától, ha már az utóbbi időben ennyire összebarátkoztak.*
-Megyek, megyek! Szorosan mögötted! *Vigyorog pimaszul Selesre.*
//Folyosó//
//Zsenge szobája előtt//
//Zsenge//
*Megáll az ajtóban, és maga elé engedi kedvesét. Akármennyire is jóban vannak a kis elf-el, mégis, egy nő szobájába lépne be, és így jobb, ha hátramarad, mielőtt valami olyanba üti az orrát, amit jobb ha nem tenne.*
-Én is itt vagyok ám! *Szólal meg ő is.*
//Seles és Leon szobája//
//Seles//
*A dolgok nagyon összejöttek az utóbbi időben, köszönhető ez a több embernek és a sok furcsa kirohanásnak, ami nem sokkal ezelőtt volt, kezdve azzal, hogy Xot elment, folytatva a tanácskozással, és a kalóz zsörtölődésével, hogy miért vannak már mg ilyen számosan, amikor alig ismer valakit az újak közül. Azonban ez a nap nagyon is jól kezdődik. Tulajdonképpen minden napja jó, ha ilyen jó az eleje, hogy kedvese csókkal köszönti. Ez valahogy nem csak az elkövetkező időt teszi sokkal könnyebben elviselhetővé, hanem az elmúlt napokat is. Hiába nem volt különösebb problémája, mégis szebben emlékszik vissza rá, ha a reggel ilyen csodás.*
-Már jó is! *Mosolyog vissza a lányra, és haját kezdi el igazgatni, mert a kis bőrszalag ami tartotta a copfját, kibomlott éjszaka, most pedig teljesen az arcában van minden szál. Ő még nem ébred rögtön, hanem csak odafordul amerre szerelme van, és nézegeti a hátát amíg az készülődik.*
-Hát én mindig! *Válaszol vigyorogva, mert nem is érti, hogy milyen kalandról van szó. Amit meg így az ágyban lehet csinálni, az pontosan olyan, amihez nagyon is kedve volna. Az egy jó kaland! Aztán ahogy látja a szokatlan mozgolódást és a másikféle fonatot, hiszen nem ilyen szokott lenni, kezd neki derengeni, hogy mintha mennének valahova. valamire, amiről Pycta beszélt valamikor, de már nem is emlékszik. A lánnyal ellentétben őt nem hívták semmiféle tanácskozásra, így nem is igazán tudja mire vállalkozik. Lehetne ennyi erővel egy öngyilkos küldetés is, mert semmit nem tud róla, csupán annyit, hogyha Seles megy, akkor neki is ott a helye, hogy a mindenféle gonosz alakoktól és lényektől megvédje szerelmét. Mostanában ugyanis nagyon megszaporodtak a járkáló hullák meg a szörnyek és gonosz istenségek. Az ember nehezen engedi ki így a leendő gyermekei anyját.*
-Csak nyugodtan, addig én is kezdek valamit magammal. *Közben nagy sóhajtással mondja ki a búcsút az ágytól. Vagyis tenné, ha csak nem addig jutna el, hogy ülő helyzetbe tápászkodik, és haját kezdi el rendezgetni, miközben nagyon szemez az ágya melletti kardjával. Éppen amikor feladná, és nyúlna érte, hogy most aztán levágja a hosszú sörényét, akkor sikerül a csomó minden álmossága ellenére, és haja minden szála tökéletes rendben simul egymáshoz, úgy ahogy annak lennie kell.*
-Nyeh! *Szalad ki belőle álom és örömittasan egy nyögésszerű hang, majd rögtön utána egy hördülés is. Szerencsére ekkor már nincs ott mellette Seles hogy lássa, mekkora győzelmet aratott a szemtelen és rakoncátlan szálak felett. Bizonyára kinevetné ezt a megittasult arcot. Ő maga úgy dönt, hogy majd akkor kimegy a fürdőbe, ha párja végzet. Hiába érez hatalmas szükséget hirtelen az együttes fürdéshez, mégsem teszi, mert anyja megmondta neki régebben, hogy hagyni kell egy kis intim-szférát a másiknak. Most megfogadja a tanácsát. Közben be is fut szíve egyetlen kalácsa, hogy tovább folytassa a pakolást. Leon pedig a válasza után irányozza be magát a tisztálkodásra kijelölt helyre, a fürdőre.*
-Ha már tisztálkodás, akkor én is lecsutakolom magam! *Persze lehet jobban járt volna, ha előbb haját mossa meg, és csak utána köti össze, de egy kalóznak még az ész érvek sem parancsolhatnak! Mikor frissen és tisztán visszatér, ő maga is eltesz pár inget, de a rosszabbak közül, amik ugyan nem szakadtak vagy ilyesmi, hanem inkább sárgásabbak, régebbiek és erősebb, durvább anyagból készültek, mint azok a kényelmes darabok, amiket általában látni szokott rajta vadvéd népe. Pokrócot is rak be maga is, egy darab szappant, hogy ne dögöljenek meg mellette a szagától a társai három nap után, meg persze elengedhetetlen tű és egy aprócska cérnakészletét, hiszen bármi előfordulhat a későbbiek során. Nadrágból is kerül bele egy másik, meg pár bőrszalag, mert kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy valamit gyorsan meg kell kötni, és arra az a legalkalmasabb. Minden mást már Seles pakolt az előbb, amire szükség lehet.*
-Akkor én is azt hiszem! *Még felköti kardját az oldalára, és ezzel kész is van az indulásra. Mikor látja, hogy Seles nem hozza a cuccait, ő is ledobja a magáét a nőé mellé, és elindul utána. Ő is szeretne elbúcsúzni a fogadott lányától, ha már az utóbbi időben ennyire összebarátkoztak.*
-Megyek, megyek! Szorosan mögötted! *Vigyorog pimaszul Selesre.*
//Folyosó//
//Zsenge szobája előtt//
//Zsenge//
*Megáll az ajtóban, és maga elé engedi kedvesét. Akármennyire is jóban vannak a kis elf-el, mégis, egy nő szobájába lépne be, és így jobb, ha hátramarad, mielőtt valami olyanba üti az orrát, amit jobb ha nem tenne.*
-Én is itt vagyok ám! *Szólal meg ő is.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 17:24:41
Üzenet elküldve: 2018-07-01 17:24:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
- Akkor jó. *derül fel egy pillanatra a hegyesfülű arca, mikor Lyz nem bánja, ha marad vele és nem kíván a vacsorázókhoz csatlakozni. Bírja őket, meg minden, de olykor neki is jól esik csak Lyzzel lenni, ami valljuk be, nagyon kedves foglalatoskodásnak tűnik a számára.*
- Köszi. *nevet fel halkan, amikor Lyz is egyetért Shen szánalmasságának kijelentésében. Ő mindig így működött, ha kellett füllentett, ha kellett hízelgett, de volt, hogy menekült és ilyen szempontból Vadvéd különösen jó hely a számára, mert egyiket sem kell. Vagyis nem múlik rajta az élete és közben rájött, hogy az itteniek nem is érdemlik meg, hogy alakoskodjon velük. Többet ér el őszinteséggel, még akkor is, ha olykor túlzásokba esik.*
- Persze, ugyanolyan. *fordul Lyz felé. Így közelről még szebb, mint máskor, egészen elvarázsolja.*
- Mert ezt nem szeretném elrontani. Nagyon nem. Tudod, amikor érzed, itt belül, hogy ez jó, mert egyszerűen jó. *mutat a mellkasára valahol szívtájékon.*
- Tudod, ismertem egy fickót, egy kocsmában. Öreg volt, mint az országút és kicsit büdös, de amúgy penge egy csávó volt. Érted, okos. *magyarázza, bár lehet, hogy erre a kis bemutatóra nem is volna szükség, mert csak azután jön a lényeg.*
- S'rödingernek hívták és azt mondta, hogy ha beteszel egy dobozba egy macskát és mellé egy méregfiolát, amiről nem tudod, mikor nyílik ki, akkor amíg nem nyitod ki a dobozt, addig a macskát hiheted élőnek és halottnak is. Vagyis csak akkor derül ki, ha kinyitod a dobozt. *nem tudja, mennyire érthető az, amit mond.*
Szóval, amíg nem ismerem meg, addig nem tudhatom, hogy jó lenne-e vele vagy rossz. *vonja le a végső következtetést.*
- Én tökéletesen biztos vagyok magamban. Sosem voltam még ennyire biztos. *bár Lyz nem néz már rá, Sheni még mindig az elf lányt nézi maga mellett, a halvány pír, hegyes füleket, a számára tökéletes arcélt.*
- Szerinted, ő is szeretne megismerni? *kérdi halkan, óvatosan, mintha félne a választól és valójában fél is. Szíve a torkában dobog, valamiért egyszerre van melege és fázik és hirtelen roppant szűk lesz a mellénye nyaka.*
- Akkor jó. *derül fel egy pillanatra a hegyesfülű arca, mikor Lyz nem bánja, ha marad vele és nem kíván a vacsorázókhoz csatlakozni. Bírja őket, meg minden, de olykor neki is jól esik csak Lyzzel lenni, ami valljuk be, nagyon kedves foglalatoskodásnak tűnik a számára.*
- Köszi. *nevet fel halkan, amikor Lyz is egyetért Shen szánalmasságának kijelentésében. Ő mindig így működött, ha kellett füllentett, ha kellett hízelgett, de volt, hogy menekült és ilyen szempontból Vadvéd különösen jó hely a számára, mert egyiket sem kell. Vagyis nem múlik rajta az élete és közben rájött, hogy az itteniek nem is érdemlik meg, hogy alakoskodjon velük. Többet ér el őszinteséggel, még akkor is, ha olykor túlzásokba esik.*
- Persze, ugyanolyan. *fordul Lyz felé. Így közelről még szebb, mint máskor, egészen elvarázsolja.*
- Mert ezt nem szeretném elrontani. Nagyon nem. Tudod, amikor érzed, itt belül, hogy ez jó, mert egyszerűen jó. *mutat a mellkasára valahol szívtájékon.*
- Tudod, ismertem egy fickót, egy kocsmában. Öreg volt, mint az országút és kicsit büdös, de amúgy penge egy csávó volt. Érted, okos. *magyarázza, bár lehet, hogy erre a kis bemutatóra nem is volna szükség, mert csak azután jön a lényeg.*
- S'rödingernek hívták és azt mondta, hogy ha beteszel egy dobozba egy macskát és mellé egy méregfiolát, amiről nem tudod, mikor nyílik ki, akkor amíg nem nyitod ki a dobozt, addig a macskát hiheted élőnek és halottnak is. Vagyis csak akkor derül ki, ha kinyitod a dobozt. *nem tudja, mennyire érthető az, amit mond.*
Szóval, amíg nem ismerem meg, addig nem tudhatom, hogy jó lenne-e vele vagy rossz. *vonja le a végső következtetést.*
- Én tökéletesen biztos vagyok magamban. Sosem voltam még ennyire biztos. *bár Lyz nem néz már rá, Sheni még mindig az elf lányt nézi maga mellett, a halvány pír, hegyes füleket, a számára tökéletes arcélt.*
- Szerinted, ő is szeretne megismerni? *kérdi halkan, óvatosan, mintha félne a választól és valójában fél is. Szíve a torkában dobog, valamiért egyszerre van melege és fázik és hirtelen roppant szűk lesz a mellénye nyaka.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 16:51:45
Üzenet elküldve: 2018-07-01 16:51:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
*Teljesen őszintén küldi Shent a többiekhez, ugyanis meg van róla győződve, hogy nála csak jobb társaságot talál, ám, ha maradni akar, neki különös kifogása nincs. Talán tényleg jobb volna beszélgetni.*
- Nem bánom. Azt hiszem.
*Nem túl meggyőző, s merőben szokatlan az eddigi kimért, kötelességtudó Lyzhez képest. S pláne ahhoz, aki pár perce még határozott parancsokat osztogatott a kapuban, bár ezt Shen nem láthatta. Aztán Shen kortyol a kupából, és visszanyújtja Lyznek.*
- Köszönöm *kortyol is kicsit, melyre fintorba szalad az orra.* talán igazad van. Bár nekem az is megfelel, ha egy kicsit minden könnyebbé válik ma este *sóhajtja beletörődve, s újra kortyol, ami már koránt sem hat olyan savanykásnak. Aztán, ölébe engedi a kupát, melyet két kezében fog össze. Már érzi szétáradni a mellkasában a vörös nedű langymelegét, mely kezdődő halvány pírt fest Lyz arcára is.*
- Talán tényleg az.*mosolyodik, ezzel oldva kicsit a mondat élét. Bár ő maga, inkább egy fán éjszakázik, mint bárkinek szépeket mondjon egy puha ágyért. Ezt viszont nem fogja most a láthatóan elszomorodott Shennek kifejteni.*
- Miért más? Mitől? *kérdezi lassan terelgetve, mert bár kapiskálja a felszínt, és össze is sakkozza Shen mondandóját, de amire utal, Lyz számára nehezen hihető. Jobb inkább úgy tenni, mint ha nem értené az utalást, s mint csak egy kívülálló tekinteni az összeillesztett mondandóra.* Ugyan úgy hús vér, mint bárki.
*Jegyzi még hozzá az általános igazságot.*
- És ha megismernéd? Talán rájössz, hogy nem egészen olyan, mint amilyennek elképzelted. Akkor még anélkül visszakozhatsz, hogy túlságosan beleélné magát. *Megköszörüli torkát, mely szokatlanul összeszorult az utolsó mondatra, s bár eddig tartotta a szemkontaktust, most smaragdszín szemeit lesütve igazít egy arany tincset a füle mögé.*
- Talán azért sem merted neki megmondani, mert nem vagy biztos magadban...
*Teljesen őszintén küldi Shent a többiekhez, ugyanis meg van róla győződve, hogy nála csak jobb társaságot talál, ám, ha maradni akar, neki különös kifogása nincs. Talán tényleg jobb volna beszélgetni.*
- Nem bánom. Azt hiszem.
*Nem túl meggyőző, s merőben szokatlan az eddigi kimért, kötelességtudó Lyzhez képest. S pláne ahhoz, aki pár perce még határozott parancsokat osztogatott a kapuban, bár ezt Shen nem láthatta. Aztán Shen kortyol a kupából, és visszanyújtja Lyznek.*
- Köszönöm *kortyol is kicsit, melyre fintorba szalad az orra.* talán igazad van. Bár nekem az is megfelel, ha egy kicsit minden könnyebbé válik ma este *sóhajtja beletörődve, s újra kortyol, ami már koránt sem hat olyan savanykásnak. Aztán, ölébe engedi a kupát, melyet két kezében fog össze. Már érzi szétáradni a mellkasában a vörös nedű langymelegét, mely kezdődő halvány pírt fest Lyz arcára is.*
- Talán tényleg az.*mosolyodik, ezzel oldva kicsit a mondat élét. Bár ő maga, inkább egy fán éjszakázik, mint bárkinek szépeket mondjon egy puha ágyért. Ezt viszont nem fogja most a láthatóan elszomorodott Shennek kifejteni.*
- Miért más? Mitől? *kérdezi lassan terelgetve, mert bár kapiskálja a felszínt, és össze is sakkozza Shen mondandóját, de amire utal, Lyz számára nehezen hihető. Jobb inkább úgy tenni, mint ha nem értené az utalást, s mint csak egy kívülálló tekinteni az összeillesztett mondandóra.* Ugyan úgy hús vér, mint bárki.
*Jegyzi még hozzá az általános igazságot.*
- És ha megismernéd? Talán rájössz, hogy nem egészen olyan, mint amilyennek elképzelted. Akkor még anélkül visszakozhatsz, hogy túlságosan beleélné magát. *Megköszörüli torkát, mely szokatlanul összeszorult az utolsó mondatra, s bár eddig tartotta a szemkontaktust, most smaragdszín szemeit lesütve igazít egy arany tincset a füle mögé.*
- Talán azért sem merted neki megmondani, mert nem vagy biztos magadban...
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 10:15:28
Üzenet elküldve: 2018-07-01 10:15:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Étkező //
// A magánzók tízóraija //
*Halkan kuncog kicsit magában, mikor a lány visszakérdez Aranyhajat illetően. Valóban lehetett volna egyértelműbb a megnevezéskor, hiszen itt a legtöbb lény egy aranyhajú elf, és ez tényleg zavaró lehet.*
- Shen'eriel. Nem tudom találkoztál-e vele. Ilyen magas, nagypofájú, hebrencs.
*Mutogat bőszen a szavak mellé, hogy Valea is érthesse, miről van szó. Annyian szaladgálnak az erődben, hogy szinte meg sem lehetne különböztetni a csillogó-villogó elf hímeket egymástól, legföljebb ha valaki leül egy-egy hosszabb beszélgetésre velük. Bár, még akkor sem biztos...*
- Egyáltalán nem nehéz. Gondolom lehet néha unalmas, ha nem történik semmi, de én szeretem. Csend van, nincs jövés-menés, nyugodtan ülsz, rendezgeted a gondolataid.
*Lehunyja szemét, mélyet szippant a levegőből és jólesően morran egyet. Ha egy valamit ki kéne emelnie itt-tartózkodása során, az bizonyos, hogy az őrségben töltött néhány magányos perc lenne a legjobb. A lányról nem feltétlenül gondolná, hogy élvezné ezt a feladatot, ő inkább ilyen erődben üldögélős-olvasós típusnak tűnik, de semmiképp sem őrködősnek. Valea biztosan unná.*
- Elismerem, az erdőben, a világtól elrejtve nem sok méze akad az embernek. Atyám pedig nem igyekezett, hogy mindennel foglalkozzon, mi a túléléshez szükséges.
*Legalábbis, ha valamit, hát mézet bizonyosan nem termeltek. Volt ugyan kis konyhakertjük, melyben növénykéket és zöldségeket termesztettek, de azok néha kettejüknek se voltak elegek, a túlélésért pedig néha kockázatot kellett vállalniuk.*
- Biztos csodálatos nő lehetett.
*Bágyadtan mosolyog az elfre, és valahol irigységet érez iránta, amiért ismerte az édesanyját. Sythra sok mindent megadott volna, hogy vele nőhessen fel, és néha minden szeretete ellenére is pokolra kívánta apját, minden szigorúságával együtt. Talán most már kevésbé fájnak a fattyúnak ezek a dolgok, de soha nem fog múlni az érzés, hogy mennyivel másabb élete lehetett volna. Mellőzve az állandó veszélyt, az ostoba tanításokat, mikkel éjt nappallá téve traktálta édesapja.*
- Tudod, ha nincs méz, akkor maradnak az erdőjáró praktikák. Mély vágásokat tűzzel, enyhébbeket kivárással kezeltünk. Erdei növényekkel, többnyire használt is.
*Szomorúan elmosolyodik, és mutatóujját végighúzza saját arcának vonalán, a szürke bőrön és a még sötétebb pöttyökön, melyek szeme alatt húzódnak.*
- De van amikor semmi nem használ.
*Ám szomorúsága megint nem tart sokáig, ezt is olyan élménynek tartja, mely sokban hozzájárult ahhoz, hogy most itt van, vagy ami még fontosabb, hogy életben van. Ahogy az elkényelmesedő lányra pillant, újra elfogja a korábbi fáradtság, ezúttal azonban elemi erővel tör rá, és szinte itt helyben elalszik. Visszafojt egy ásítást, hiszen érdekli még, mit mondhat neki az elf leányzó, de biztos benne, hogy hamarosan el kell tennie magát aludni, ha nem akar itt helyben, egy tál mézben álomba szenderülni.*
// A magánzók tízóraija //
*Halkan kuncog kicsit magában, mikor a lány visszakérdez Aranyhajat illetően. Valóban lehetett volna egyértelműbb a megnevezéskor, hiszen itt a legtöbb lény egy aranyhajú elf, és ez tényleg zavaró lehet.*
- Shen'eriel. Nem tudom találkoztál-e vele. Ilyen magas, nagypofájú, hebrencs.
*Mutogat bőszen a szavak mellé, hogy Valea is érthesse, miről van szó. Annyian szaladgálnak az erődben, hogy szinte meg sem lehetne különböztetni a csillogó-villogó elf hímeket egymástól, legföljebb ha valaki leül egy-egy hosszabb beszélgetésre velük. Bár, még akkor sem biztos...*
- Egyáltalán nem nehéz. Gondolom lehet néha unalmas, ha nem történik semmi, de én szeretem. Csend van, nincs jövés-menés, nyugodtan ülsz, rendezgeted a gondolataid.
*Lehunyja szemét, mélyet szippant a levegőből és jólesően morran egyet. Ha egy valamit ki kéne emelnie itt-tartózkodása során, az bizonyos, hogy az őrségben töltött néhány magányos perc lenne a legjobb. A lányról nem feltétlenül gondolná, hogy élvezné ezt a feladatot, ő inkább ilyen erődben üldögélős-olvasós típusnak tűnik, de semmiképp sem őrködősnek. Valea biztosan unná.*
- Elismerem, az erdőben, a világtól elrejtve nem sok méze akad az embernek. Atyám pedig nem igyekezett, hogy mindennel foglalkozzon, mi a túléléshez szükséges.
*Legalábbis, ha valamit, hát mézet bizonyosan nem termeltek. Volt ugyan kis konyhakertjük, melyben növénykéket és zöldségeket termesztettek, de azok néha kettejüknek se voltak elegek, a túlélésért pedig néha kockázatot kellett vállalniuk.*
- Biztos csodálatos nő lehetett.
*Bágyadtan mosolyog az elfre, és valahol irigységet érez iránta, amiért ismerte az édesanyját. Sythra sok mindent megadott volna, hogy vele nőhessen fel, és néha minden szeretete ellenére is pokolra kívánta apját, minden szigorúságával együtt. Talán most már kevésbé fájnak a fattyúnak ezek a dolgok, de soha nem fog múlni az érzés, hogy mennyivel másabb élete lehetett volna. Mellőzve az állandó veszélyt, az ostoba tanításokat, mikkel éjt nappallá téve traktálta édesapja.*
- Tudod, ha nincs méz, akkor maradnak az erdőjáró praktikák. Mély vágásokat tűzzel, enyhébbeket kivárással kezeltünk. Erdei növényekkel, többnyire használt is.
*Szomorúan elmosolyodik, és mutatóujját végighúzza saját arcának vonalán, a szürke bőrön és a még sötétebb pöttyökön, melyek szeme alatt húzódnak.*
- De van amikor semmi nem használ.
*Ám szomorúsága megint nem tart sokáig, ezt is olyan élménynek tartja, mely sokban hozzájárult ahhoz, hogy most itt van, vagy ami még fontosabb, hogy életben van. Ahogy az elkényelmesedő lányra pillant, újra elfogja a korábbi fáradtság, ezúttal azonban elemi erővel tör rá, és szinte itt helyben elalszik. Visszafojt egy ásítást, hiszen érdekli még, mit mondhat neki az elf leányzó, de biztos benne, hogy hamarosan el kell tennie magát aludni, ha nem akar itt helyben, egy tál mézben álomba szenderülni.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 10:11:30
Üzenet elküldve: 2018-07-01 10:11:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
- Tudom, persze. Én is rá gondoltam. *válaszol, amikor Lyz kijavítja, mintha nem értené, miért tette. Valójában persze fogalma sincs arról, miért ment el vagy mi készül éppen, ahogy arról sincs, hogy a fickó hosszú időre távol lesz az erődtől. Ha tudná, biztosan kicsit boldogabb lenne, mert akkor az azt jelenti, hogy Lyz lesz a góré.*
- Ahaaa. Értem. Huss. *ámul el. Nem sok könyvet olvasott az életében, bár az olvasás tudományát elsajátította még kölyökkorában. Valahogy nem érezte szükségét, hogy olvasson, jobb szereti a saját életének történetét írni, azt meg nem kell olvasni.
Látja, hogy Lyzt gondok nyomasztják és egy kicsit szomorú is, de reméli, hogy kicsit sikerül azért felvidítania és segítségére lennie.*
- Nem mondom, hogy biztosan így van, csak gyanítom. *mosolyog féloldalasan a lányra. Banyával mostanában jóban vannak. Ha teheti, segít a konyhában, bár főzni még nem engedte, de remek teát készít. Legalábbis ezt mondta.*
- Nem, ha nem bánod, akkor szívesen maradok. Ha rossz a kedved, akkor meg végképp ne legyél egyedül. Segítek, ha tudok, ha másképp nem, akkor csak meghallgatlak. *válaszol, mert tényleg szívesen marad. Ha Lyz tényleg szomorú, akkor kellhet neki valaki, akivel megbeszélheti, hogy ne marja belülről.*
- Csak egy kicsit. *veszi el tőle a kupát és belekortyol. A bor íze jó érzéssel tölti el, s ahogy lenyeli, szinte érzi, ahogy feltüzeli belülről.*
- Köszönöm. *adja vissza a kupát.*
- Igyál te is, jobb kedved lesz tőle. *tanácsolja, majd a kérdésre haloványan elmosolyodik, a kis hegtől szélesebbnek látszik a mosolya, mint amilyen.*
- Dehogynem. Sokszor és sokaknak, de az más. De az nem volt ilyen komoly, sőt, legtöbbször csak azért, hogy legyen hol aludnom vagy ne kelljen fizetni. Vagy hogy ne dobjanak ki. *rántja meg keskeny vállait szomorú mosollyal.*
- Tudom, szánalmas. De ez most más. Ez komoly. *néz fel a mellette ülő Lyzre, a zöld szemekbe. Acélszürke tekintetében most nem az a pajkos derű fészkel, hanem ezúttal komoly és csak bámul bele a gyönyörű szemekbe.*
- Ezért nem szeretném elrontani.
- Tudom, persze. Én is rá gondoltam. *válaszol, amikor Lyz kijavítja, mintha nem értené, miért tette. Valójában persze fogalma sincs arról, miért ment el vagy mi készül éppen, ahogy arról sincs, hogy a fickó hosszú időre távol lesz az erődtől. Ha tudná, biztosan kicsit boldogabb lenne, mert akkor az azt jelenti, hogy Lyz lesz a góré.*
- Ahaaa. Értem. Huss. *ámul el. Nem sok könyvet olvasott az életében, bár az olvasás tudományát elsajátította még kölyökkorában. Valahogy nem érezte szükségét, hogy olvasson, jobb szereti a saját életének történetét írni, azt meg nem kell olvasni.
Látja, hogy Lyzt gondok nyomasztják és egy kicsit szomorú is, de reméli, hogy kicsit sikerül azért felvidítania és segítségére lennie.*
- Nem mondom, hogy biztosan így van, csak gyanítom. *mosolyog féloldalasan a lányra. Banyával mostanában jóban vannak. Ha teheti, segít a konyhában, bár főzni még nem engedte, de remek teát készít. Legalábbis ezt mondta.*
- Nem, ha nem bánod, akkor szívesen maradok. Ha rossz a kedved, akkor meg végképp ne legyél egyedül. Segítek, ha tudok, ha másképp nem, akkor csak meghallgatlak. *válaszol, mert tényleg szívesen marad. Ha Lyz tényleg szomorú, akkor kellhet neki valaki, akivel megbeszélheti, hogy ne marja belülről.*
- Csak egy kicsit. *veszi el tőle a kupát és belekortyol. A bor íze jó érzéssel tölti el, s ahogy lenyeli, szinte érzi, ahogy feltüzeli belülről.*
- Köszönöm. *adja vissza a kupát.*
- Igyál te is, jobb kedved lesz tőle. *tanácsolja, majd a kérdésre haloványan elmosolyodik, a kis hegtől szélesebbnek látszik a mosolya, mint amilyen.*
- Dehogynem. Sokszor és sokaknak, de az más. De az nem volt ilyen komoly, sőt, legtöbbször csak azért, hogy legyen hol aludnom vagy ne kelljen fizetni. Vagy hogy ne dobjanak ki. *rántja meg keskeny vállait szomorú mosollyal.*
- Tudom, szánalmas. De ez most más. Ez komoly. *néz fel a mellette ülő Lyzre, a zöld szemekbe. Acélszürke tekintetében most nem az a pajkos derű fészkel, hanem ezúttal komoly és csak bámul bele a gyönyörű szemekbe.*
- Ezért nem szeretném elrontani.
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 08:37:49
Üzenet elküldve: 2018-07-01 08:37:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Zsenge szobája//
*Utolsó és egyetlen emléke Pyrről, hogy a karjaiba zuhan és kap csókot tőle, na meg megkérdezi, hogy ivott e. ~Ó, mit gondolhat most rólam? Miért kellett elmennie olyan korán?~ Szörnyű volt a másnaposság, Leontól soha többé nem fogad el semmi innivalót az is biztos, lehet bármilyen édes meg finom. Persze csak magát hibáztatja amiatt, hogy túl sokat ivott bele és emiatt kidőlt, el sem tudott búcsúzkodni Pyrtől és még a levelet sem írták meg neki. Az ágyába forgolódik, nehezen alszik, tudja, hogy hamarosan elmegy Seles is meg Leon is és bár a többiek sem olyan rossz arcok, de nem marad senki, akivel olyan jó cimborák lennének.*
- Megyek! *A kopogásra ki is mászik az ágyból és ajtót nyit. Haját már három napja nem fésülte ki és csak egyre gubancosabb lett ennek hála, meg hogy sokat fetreng a szobájában.*
- Gyere be. *Félreáll az útból és visszaszökken az ágyába, amin elterül. Tudja miért jön Seles és nem nagyon akar búcsúzkodni, nem érti ő miért nem mehet soha sehová, most itt marad a szigorú elf nénivel, aki biztos nem hagyja majd lustálkodni.*
//Zsenge szobája//
*Utolsó és egyetlen emléke Pyrről, hogy a karjaiba zuhan és kap csókot tőle, na meg megkérdezi, hogy ivott e. ~Ó, mit gondolhat most rólam? Miért kellett elmennie olyan korán?~ Szörnyű volt a másnaposság, Leontól soha többé nem fogad el semmi innivalót az is biztos, lehet bármilyen édes meg finom. Persze csak magát hibáztatja amiatt, hogy túl sokat ivott bele és emiatt kidőlt, el sem tudott búcsúzkodni Pyrtől és még a levelet sem írták meg neki. Az ágyába forgolódik, nehezen alszik, tudja, hogy hamarosan elmegy Seles is meg Leon is és bár a többiek sem olyan rossz arcok, de nem marad senki, akivel olyan jó cimborák lennének.*
- Megyek! *A kopogásra ki is mászik az ágyból és ajtót nyit. Haját már három napja nem fésülte ki és csak egyre gubancosabb lett ennek hála, meg hogy sokat fetreng a szobájában.*
- Gyere be. *Félreáll az útból és visszaszökken az ágyába, amin elterül. Tudja miért jön Seles és nem nagyon akar búcsúzkodni, nem érti ő miért nem mehet soha sehová, most itt marad a szigorú elf nénivel, aki biztos nem hagyja majd lustálkodni.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 03:12:35
Üzenet elküldve: 2018-07-01 03:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Fél hattal később//
//Seles és Leon szobája//
//Leon//
*Fél hat telt el azóta a majdnem balul sikerült tanácskozás óta, de hála annak, hogy Pycta beadta a derekát, és hagyott még néhány napot az indulásra, Selesnek volt elég ideje, hogy felépüljön a lelke a Xotara távozásával kapcsolatos megrázkódtatásból. Az utolsó három napban kiheverte a karaván pihenőhöz tett kirándulás fáradalmait is. Bőven elég volt ehhez az, hogy újra Leonnal lehetett végre, akivel dacára a rumos, Zsengés incidensnek dúlt a szerelem. Sok tennivaló is akadt az indulás előtt, amiből a lány is örömmel kivette a részét, főzött, mosott, pakolt, de közben barátait sem hanyagolta el. Kicsit döcögős volt megismerkedni az új lakóikkal, de Seles végre tiszta vizet öntött a pohárba, és nem csak arról ismerhették meg, hogy ő a sírós, rosszul levő, hanem arról is, hogy szeretettel segít nekik és apróságokkal, édességgel, szép szavakkal kedveskedik mindenkinek.
Seles szép, napos reggelre ébred, mint mostanában olyan sokszor. Az oldalán fekszik, az ablak felé néz, de rögtön ezután meg is fordul, hogy a takarót visszahúzva magára még utoljára Leonhoz simulhasson. Ez általában elég szokott lenni, hogy a férfi ébredezni kezdjen, de hogy biztosan felkeljen, Seles még meg is csókolja.*
- Jó reggelt! *Suttogja neki szélesen mosolyogva, ha beválik az ébresztés.
Nagyon szeretne még maradni, Vadvédben múlatni az időt szerelmével, de a csapat számít a segítségére, és a feladat nagy felelősséggel jár, ezért szóba se jöhet, hogy visszalépjen. Ébredezni is kezd, először az ágy szélére ül, pucér hátát mutatva Leon felé, majd felölti egyik térdig érő ingét, és felpattan, álmosan nyújtózkodik.*
- Remélem, kalandozós kedvedben vagy! *Próbálja feldobni egy kicsit a hangulatot. Végül is ha Leon is jön, nem lesz ez olyan vészes. Hogy a többiekkel mi a helyzet, arról már fogalma sem volt ez után a sokkoló tanácskozás után… Xotara távozásával már nem nagyon tudott bízni benne, hogy mellette lesznek a bajban. Egyedül magában bízhatott, ahogy eddig mindig.
~ Erős vagyok. Erős vagyok. ~ Mantrázza magában a szekrény belsejében lévő tükörbe pillantva. Nem is olyan ijesztő a reggeli Seles látványa, mint hitte. Kifésüli a haját a fésűvel, amit még Leontól kapott, aztán szorosan befonja magának úgy, ahogy még vándoréveiben szokta, egy tincset se hagy ki.
~ Nem lesz semmi baj. Jártam már a vadonban, tudom, hogy maradjak életben. ~ Teszi hozzá, bár a lelke mélyén nagyon jól tudja, hogy most nemcsak róla van szó, hanem a többiekről is, akiket szeret. Nem bocsátaná meg soha, ha miatta bármelyiknek baja esne. Márpedig a küldetés oroszlánrésze az ő vállát nyomja. Leonra néz, olyan nyugodtnak tűnik, olyan erősnek, és valahogy mellette, ahogy többször is, el tudja képzelni, hogy tényleg nem lesz semmi baj.*
- Mindjárt jövök. *Szól hátra felkapva egy törölközőt, és csak annyi időre szalad be a fürdőbe, hogy megmosakodjon egy kicsit. Előző este már megfürdött, de ez a legjobb ébresztő – na meg rossz belegondolni is, hogy mennyi idő lesz, mire legközelebb tisztességesen mosakodhat. Már vissza is tér, olyan friss és gyors, mintha már vagy egy órája felkelt volna. Azért látszik rajta az izgalom, hogy az ő „felségterületére”, a vadonba tartanak. Felölti ruháit, és végre-valahára lelassít, megáll Leon előtt, de csak azért, hogy elnézve őt néhány másodperccel később már az ágy alatt kotorásszon. Előhalássza a régi zsákot, amelyikbe annak idején az összes szükséges holmiját rejtette, és sorra gyűjtögeti bele a fontosabb dolgokat. Beletesz váltásruhát, ellenőrzi a fenőkövet, tűzszerszámát, a kedvenc meleg pokrócát is belerejti, a megbízható késével együtt. Elmosolyodik.*
- Annyira nem törődtem a tisztasággal eddig, de te meggyőztél róla. Mostanában jobban ügyelek arra, hogy mindent tisztán tartsak magam körül. *Mutat körbe. Közös szobájuk természetesen makulátlan, pont, ahogy Leon szereti. Ez azért jutott a lány eszébe, mert most indul is a mosószappanért, egy madzagért, ami majd jó lesz szárítókötélnek, és még egy törölközőt is elrak. Azt nem mondja, de gondolja, hogy ha kiderülne, hogy babája lesz, akkor is nagyon fontos, hogy tisztán tartsa magát. A baba a legfontosabb. Egyelőre azonban semmi jelét nem mutatja, hogy megfogant volna az a baba, na meg különben is Selesnek ez már Ellothorral sem sikerült egy év alatt sem – miért menne pont most csettintésre?*
- Azt hiszem, kész vagyok. *Mondja. A zsákot a fegyverei mellé teszi, egyelőre nincs kedve őket cipelgetni.* Te se felejts el pakolni! *Piszkálja mosolyogva párját.* Elbúcsúzom a lánytól. Te is jössz?
//Folyosó//
//Zsenge szobája előtt//
//Zsenge//
*Kilép az ajtón, és nem is kell messzire mennie, Zsenge éppen a szomszédban lakik. Seles gyengéden kopogtat az ajtón, mert nem biztos benne, hogy ébren van-e az elf leányzó. Aggódik érte, mióta Pyr elment, és szeretné még egyszer látni, a lelkére beszélni, mielőtt magára hagyja.*
- Zsenge, bejöhetek?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.01 03:34:18
//Seles és Leon szobája//
//Leon//
*Fél hat telt el azóta a majdnem balul sikerült tanácskozás óta, de hála annak, hogy Pycta beadta a derekát, és hagyott még néhány napot az indulásra, Selesnek volt elég ideje, hogy felépüljön a lelke a Xotara távozásával kapcsolatos megrázkódtatásból. Az utolsó három napban kiheverte a karaván pihenőhöz tett kirándulás fáradalmait is. Bőven elég volt ehhez az, hogy újra Leonnal lehetett végre, akivel dacára a rumos, Zsengés incidensnek dúlt a szerelem. Sok tennivaló is akadt az indulás előtt, amiből a lány is örömmel kivette a részét, főzött, mosott, pakolt, de közben barátait sem hanyagolta el. Kicsit döcögős volt megismerkedni az új lakóikkal, de Seles végre tiszta vizet öntött a pohárba, és nem csak arról ismerhették meg, hogy ő a sírós, rosszul levő, hanem arról is, hogy szeretettel segít nekik és apróságokkal, édességgel, szép szavakkal kedveskedik mindenkinek.
Seles szép, napos reggelre ébred, mint mostanában olyan sokszor. Az oldalán fekszik, az ablak felé néz, de rögtön ezután meg is fordul, hogy a takarót visszahúzva magára még utoljára Leonhoz simulhasson. Ez általában elég szokott lenni, hogy a férfi ébredezni kezdjen, de hogy biztosan felkeljen, Seles még meg is csókolja.*
- Jó reggelt! *Suttogja neki szélesen mosolyogva, ha beválik az ébresztés.
Nagyon szeretne még maradni, Vadvédben múlatni az időt szerelmével, de a csapat számít a segítségére, és a feladat nagy felelősséggel jár, ezért szóba se jöhet, hogy visszalépjen. Ébredezni is kezd, először az ágy szélére ül, pucér hátát mutatva Leon felé, majd felölti egyik térdig érő ingét, és felpattan, álmosan nyújtózkodik.*
- Remélem, kalandozós kedvedben vagy! *Próbálja feldobni egy kicsit a hangulatot. Végül is ha Leon is jön, nem lesz ez olyan vészes. Hogy a többiekkel mi a helyzet, arról már fogalma sem volt ez után a sokkoló tanácskozás után… Xotara távozásával már nem nagyon tudott bízni benne, hogy mellette lesznek a bajban. Egyedül magában bízhatott, ahogy eddig mindig.
~ Erős vagyok. Erős vagyok. ~ Mantrázza magában a szekrény belsejében lévő tükörbe pillantva. Nem is olyan ijesztő a reggeli Seles látványa, mint hitte. Kifésüli a haját a fésűvel, amit még Leontól kapott, aztán szorosan befonja magának úgy, ahogy még vándoréveiben szokta, egy tincset se hagy ki.
~ Nem lesz semmi baj. Jártam már a vadonban, tudom, hogy maradjak életben. ~ Teszi hozzá, bár a lelke mélyén nagyon jól tudja, hogy most nemcsak róla van szó, hanem a többiekről is, akiket szeret. Nem bocsátaná meg soha, ha miatta bármelyiknek baja esne. Márpedig a küldetés oroszlánrésze az ő vállát nyomja. Leonra néz, olyan nyugodtnak tűnik, olyan erősnek, és valahogy mellette, ahogy többször is, el tudja képzelni, hogy tényleg nem lesz semmi baj.*
- Mindjárt jövök. *Szól hátra felkapva egy törölközőt, és csak annyi időre szalad be a fürdőbe, hogy megmosakodjon egy kicsit. Előző este már megfürdött, de ez a legjobb ébresztő – na meg rossz belegondolni is, hogy mennyi idő lesz, mire legközelebb tisztességesen mosakodhat. Már vissza is tér, olyan friss és gyors, mintha már vagy egy órája felkelt volna. Azért látszik rajta az izgalom, hogy az ő „felségterületére”, a vadonba tartanak. Felölti ruháit, és végre-valahára lelassít, megáll Leon előtt, de csak azért, hogy elnézve őt néhány másodperccel később már az ágy alatt kotorásszon. Előhalássza a régi zsákot, amelyikbe annak idején az összes szükséges holmiját rejtette, és sorra gyűjtögeti bele a fontosabb dolgokat. Beletesz váltásruhát, ellenőrzi a fenőkövet, tűzszerszámát, a kedvenc meleg pokrócát is belerejti, a megbízható késével együtt. Elmosolyodik.*
- Annyira nem törődtem a tisztasággal eddig, de te meggyőztél róla. Mostanában jobban ügyelek arra, hogy mindent tisztán tartsak magam körül. *Mutat körbe. Közös szobájuk természetesen makulátlan, pont, ahogy Leon szereti. Ez azért jutott a lány eszébe, mert most indul is a mosószappanért, egy madzagért, ami majd jó lesz szárítókötélnek, és még egy törölközőt is elrak. Azt nem mondja, de gondolja, hogy ha kiderülne, hogy babája lesz, akkor is nagyon fontos, hogy tisztán tartsa magát. A baba a legfontosabb. Egyelőre azonban semmi jelét nem mutatja, hogy megfogant volna az a baba, na meg különben is Selesnek ez már Ellothorral sem sikerült egy év alatt sem – miért menne pont most csettintésre?*
- Azt hiszem, kész vagyok. *Mondja. A zsákot a fegyverei mellé teszi, egyelőre nincs kedve őket cipelgetni.* Te se felejts el pakolni! *Piszkálja mosolyogva párját.* Elbúcsúzom a lánytól. Te is jössz?
//Folyosó//
//Zsenge szobája előtt//
//Zsenge//
*Kilép az ajtón, és nem is kell messzire mennie, Zsenge éppen a szomszédban lakik. Seles gyengéden kopogtat az ajtón, mert nem biztos benne, hogy ébren van-e az elf leányzó. Aggódik érte, mióta Pyr elment, és szeretné még egyszer látni, a lelkére beszélni, mielőtt magára hagyja.*
- Zsenge, bejöhetek?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.01 03:34:18
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 01:23:24
Üzenet elküldve: 2018-07-01 01:23:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
- Az a karót nyelt fickó, Pycta. Tudod. A vezérünk *teszi helyére a dolgokat, bár az igazat megvallva az a karót nyelt, most neki is feladta a leckét. És kicsit rá is dühös Lyz. Hogy ne volna, amikor azt hitte Aenae miatt mégis marad az erődben. Aztán végül mindkettő kivonult.* Valóban sokat van házon kívül. Többek közt most is.
*Sóhajt, melyben több a félelem, mint a szomorúság, mert ezzel ő lesz az, akinek az erőd dolgaiban helyt kell állnia, és tele van bizonytalansággal, hogy megbirkózik-e vele. Hogy kifogástalanul tudja-e elindítani a csapatot a maihhines küldetésre, és biztosan nem szenvednek majd hiányt semmiben. Persze nem egyedül kell ezt kitalálnia, de úgy érzi, a felelősség túlnyomó része rajta van. Aztán, amíg ők oda lesznek, addig pedig szintén. És még Umon, is haragszik rá. Ez a kis bolondos, pedig még meg is járatta majdnem.*
- Áh, igen. Nem a történet könnyű, csak maga a könyv haladós. *Szeme szinte csillan, ahogy beszélni kezd.* Nem kell mögé gondolni semmit. Csak, mint egy lovagregény. Huss, már túl is van rajta az elf lánya. *mosolyog mellé, pillanatnyi jobb kedvvel. * Aztán jöhet a következő, egy tucat. Hát, erre értem, hogy könnyű.
*Hogy mit nevezne nehéznek, abba nem megy bele. Nem szívesen untat másokat ezzel a mániával. Egyedül talán Umon volt, aki megértette. Elfacsarodik a szíve, ahogy újra eszébe jutnak a kapuban történtek. Lesüti szemét, kihuny az izgatott csillanás. Talán jobb volna kortyolni egyet, s mivel szinte sosem iszik, valószínűleg, már egy kupával is bőven megadná az est hangulatát.*
- Azt mondod, hogy direkt borsozza el? Nem tudom… talán kedvel, és így fejezi ki. *mosolyodik halvány bizonytalan.*
- Nem kell meghallgatnod Shen. Nem akarlak terhelni. Tényleg. Menj nyugodtan a többiekhez, vacsorázni. Hozattam fel bort Banyával, *vallja be végül.* érezzétek jól magatokat. Nem hiszem, hogy túl jó társaság volnék ma *mondja, miközben felfordítja az egyetlen kupát az asztalon. Nem szokott vendégeket fogadni, így nincs felkészülve arra, hogy több legyen ilyesmiből. Teletölti, majd odalép a magába roskadt Shen mellé, s ő is leereszkedik az ágy szélére. Furcsa így látni az aranyhajút, hogy az a pezsgő pajkosság, ami folyton vibrál belőle, most egészen el van tompulva.*
- Kéred? *nyújtja felé a bort, s ha elveszi, ő csak fürkészőn figyeli a fiút tovább.*
- Miért rezeltél be? Sosem mondtad még senkinek? *kérdezi halkan. Pillantása szinte hitetlen. Valószínűleg egy faluban egymásnak estek a csitrik, egy ilyen jóképű hímért, azért a hegért a szája szélén, azért a pimasz mosolyért, amit ezzel együtt művel. Az kizárt, hogy ne mondta volna, legalább minden második lánynak, csak rá kell nézni. És, Lyz rá is néz, illetve folyamatosan fürkészi, főleg az acélszínű szemeit ha rá néz, mert nem érti teljesen a helyzetet. Összeegyeztethetetlen azzal, amit magában gondol.*
- Az a karót nyelt fickó, Pycta. Tudod. A vezérünk *teszi helyére a dolgokat, bár az igazat megvallva az a karót nyelt, most neki is feladta a leckét. És kicsit rá is dühös Lyz. Hogy ne volna, amikor azt hitte Aenae miatt mégis marad az erődben. Aztán végül mindkettő kivonult.* Valóban sokat van házon kívül. Többek közt most is.
*Sóhajt, melyben több a félelem, mint a szomorúság, mert ezzel ő lesz az, akinek az erőd dolgaiban helyt kell állnia, és tele van bizonytalansággal, hogy megbirkózik-e vele. Hogy kifogástalanul tudja-e elindítani a csapatot a maihhines küldetésre, és biztosan nem szenvednek majd hiányt semmiben. Persze nem egyedül kell ezt kitalálnia, de úgy érzi, a felelősség túlnyomó része rajta van. Aztán, amíg ők oda lesznek, addig pedig szintén. És még Umon, is haragszik rá. Ez a kis bolondos, pedig még meg is járatta majdnem.*
- Áh, igen. Nem a történet könnyű, csak maga a könyv haladós. *Szeme szinte csillan, ahogy beszélni kezd.* Nem kell mögé gondolni semmit. Csak, mint egy lovagregény. Huss, már túl is van rajta az elf lánya. *mosolyog mellé, pillanatnyi jobb kedvvel. * Aztán jöhet a következő, egy tucat. Hát, erre értem, hogy könnyű.
*Hogy mit nevezne nehéznek, abba nem megy bele. Nem szívesen untat másokat ezzel a mániával. Egyedül talán Umon volt, aki megértette. Elfacsarodik a szíve, ahogy újra eszébe jutnak a kapuban történtek. Lesüti szemét, kihuny az izgatott csillanás. Talán jobb volna kortyolni egyet, s mivel szinte sosem iszik, valószínűleg, már egy kupával is bőven megadná az est hangulatát.*
- Azt mondod, hogy direkt borsozza el? Nem tudom… talán kedvel, és így fejezi ki. *mosolyodik halvány bizonytalan.*
- Nem kell meghallgatnod Shen. Nem akarlak terhelni. Tényleg. Menj nyugodtan a többiekhez, vacsorázni. Hozattam fel bort Banyával, *vallja be végül.* érezzétek jól magatokat. Nem hiszem, hogy túl jó társaság volnék ma *mondja, miközben felfordítja az egyetlen kupát az asztalon. Nem szokott vendégeket fogadni, így nincs felkészülve arra, hogy több legyen ilyesmiből. Teletölti, majd odalép a magába roskadt Shen mellé, s ő is leereszkedik az ágy szélére. Furcsa így látni az aranyhajút, hogy az a pezsgő pajkosság, ami folyton vibrál belőle, most egészen el van tompulva.*
- Kéred? *nyújtja felé a bort, s ha elveszi, ő csak fürkészőn figyeli a fiút tovább.*
- Miért rezeltél be? Sosem mondtad még senkinek? *kérdezi halkan. Pillantása szinte hitetlen. Valószínűleg egy faluban egymásnak estek a csitrik, egy ilyen jóképű hímért, azért a hegért a szája szélén, azért a pimasz mosolyért, amit ezzel együtt művel. Az kizárt, hogy ne mondta volna, legalább minden második lánynak, csak rá kell nézni. És, Lyz rá is néz, illetve folyamatosan fürkészi, főleg az acélszínű szemeit ha rá néz, mert nem érti teljesen a helyzetet. Összeegyeztethetetlen azzal, amit magában gondol.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-07-01 00:27:55
Üzenet elküldve: 2018-07-01 00:27:55
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Étkező //
// A magánzók tízóraija //
- Öööö... ki is az az aranyhaj? Mert ha elf, akkor kicsit talán túl sok lehetséges tippem van.
*Mindjárt kettőt is tudna mondani azok közül, akiket látott, hát még bizonyosan bujkálnak új és ismeretlen arcok Vadvéd falai között.*
- Na és a fennforgáson kívül milyen az őrség? Nehéz vagy inkább unalmas?
*Egészen büszke magára, hogy beszélgetést kezdeményez, folytat, és még eddig nem zárta rövidre. Talán még a végén jó hatással lesznek rá az itteni körülmények, függetlenül attól, hogy eddig inkább csak stresszeli az idegenek jelenléte. De hát úgy szokás mondani, hogy teher alatt nő a pálma, és ezt sebhelyei is tudják igazolni.*
- Nem hinném. Kifejezetten emberi praktikának ismerem, bár igazából nem is lényeges. Azt szokták mondani, hogy fertőtlenít, ezért sebekre teszik még. Jobb híján persze.
*Mert azért annyira nem bővelkednek benne, ő is éppen csak egy picike tálkával kapott. A kereskedőknél is igen drágán szokott elkelni, tekintve, hogy a szorgos kis munkások nem szívesen adják azt a csekélyke kis végeredményét kemény munkájuknak.*
- Tanította.
*Javítja ki Sythrát, miközben ajka ösztönösen mosolyra húzódik. Nem szomorodik el, azonban nála a mosoly gyakorta inkább kényszeres válasz kellemetlen helyzetre.*
- Okos nő volt, meg vonzó is, de sajnos nem igen szeretett behódolni a férfiaknak, ez a hármas pedig nem túl szerencsés kombináció.
*Őszintén bánja is, hogy a dolgok végül úgy alakultak ahogy. Ha valakit mélységesen tisztelt, akkor az anyja volt, aki egyszer sem okozott neki csalódást. Példaképe volt, aki persze nem volt hibátlan, mégis olyankor is hit Valeában, amikor ő maga már rég nem. Lelkiereje lenyűgözte, és már picit korában elhatározta, hogy szeretne ilyen téren hasonlítani felmenőjére.*
- Hm, olyannak tűnsz aki azért gyakran oldott meg helyzeteket egymaga. Meglep, hogy nem ismered a méz felhasználását, vagy esetleg van rá egyéb praktikád? Persze a varázsitalokon kívül.
*Érdeklődve nézi a lányt, miközben oldalra dőlve az asztalra felkönyököl, egyik lábát pedig feltámasztja. Kényelmes helyzet ez, főleg teli hashoz. Még mindig nagyokat pislog, sőt talán egyre inkább, még egy ásítást is elfojt, holott igenis érdeklik ilyen praktikák, különösen mert ahány ház annyi szokás. Az emberek, és szokásaik különbözősége mindig megragadta figyelmét, és mélységesen lenyűgözte.*
// A magánzók tízóraija //
- Öööö... ki is az az aranyhaj? Mert ha elf, akkor kicsit talán túl sok lehetséges tippem van.
*Mindjárt kettőt is tudna mondani azok közül, akiket látott, hát még bizonyosan bujkálnak új és ismeretlen arcok Vadvéd falai között.*
- Na és a fennforgáson kívül milyen az őrség? Nehéz vagy inkább unalmas?
*Egészen büszke magára, hogy beszélgetést kezdeményez, folytat, és még eddig nem zárta rövidre. Talán még a végén jó hatással lesznek rá az itteni körülmények, függetlenül attól, hogy eddig inkább csak stresszeli az idegenek jelenléte. De hát úgy szokás mondani, hogy teher alatt nő a pálma, és ezt sebhelyei is tudják igazolni.*
- Nem hinném. Kifejezetten emberi praktikának ismerem, bár igazából nem is lényeges. Azt szokták mondani, hogy fertőtlenít, ezért sebekre teszik még. Jobb híján persze.
*Mert azért annyira nem bővelkednek benne, ő is éppen csak egy picike tálkával kapott. A kereskedőknél is igen drágán szokott elkelni, tekintve, hogy a szorgos kis munkások nem szívesen adják azt a csekélyke kis végeredményét kemény munkájuknak.*
- Tanította.
*Javítja ki Sythrát, miközben ajka ösztönösen mosolyra húzódik. Nem szomorodik el, azonban nála a mosoly gyakorta inkább kényszeres válasz kellemetlen helyzetre.*
- Okos nő volt, meg vonzó is, de sajnos nem igen szeretett behódolni a férfiaknak, ez a hármas pedig nem túl szerencsés kombináció.
*Őszintén bánja is, hogy a dolgok végül úgy alakultak ahogy. Ha valakit mélységesen tisztelt, akkor az anyja volt, aki egyszer sem okozott neki csalódást. Példaképe volt, aki persze nem volt hibátlan, mégis olyankor is hit Valeában, amikor ő maga már rég nem. Lelkiereje lenyűgözte, és már picit korában elhatározta, hogy szeretne ilyen téren hasonlítani felmenőjére.*
- Hm, olyannak tűnsz aki azért gyakran oldott meg helyzeteket egymaga. Meglep, hogy nem ismered a méz felhasználását, vagy esetleg van rá egyéb praktikád? Persze a varázsitalokon kívül.
*Érdeklődve nézi a lányt, miközben oldalra dőlve az asztalra felkönyököl, egyik lábát pedig feltámasztja. Kényelmes helyzet ez, főleg teli hashoz. Még mindig nagyokat pislog, sőt talán egyre inkább, még egy ásítást is elfojt, holott igenis érdeklik ilyen praktikák, különösen mert ahány ház annyi szokás. Az emberek, és szokásaik különbözősége mindig megragadta figyelmét, és mélységesen lenyűgözte.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 23:08:00
Üzenet elküldve: 2018-06-30 23:08:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
*Az óriáslány távozása után kettesben maradnak Lyzzel, Shen pedig követi felfelé a lányt, miközben a válaszát hallgatja.*
- Hát, bírónak lenni nem túl népszerű dolog, de ki más tehetne igazságot, ha nem te. Az a karót nyelt fickó mostanában elég sokat van házon kívül. *mutat hüvelykujjával a háta mögé és nem nehéz kitalálni, hogy kire is gondol.
Banya imitálása tetszik Lyznek is, ami tök jó, mert, ha meg tud nevettetni egy lányt, az már jó jel. Úgyhogy örül ennek a dolognak.*
- Heh? *nyögi, amikor a sok-sok hümmentés után a könyv tartalmát illetően kiderül, hogy a végén mindenki meghal.*
- De... *értetlenkedik.*
- Abba mi könnyű van, ha mindenki meghal? *kérdi értetlenül, mert neki a könnyedség és a halál annyira nem fér össze.
Az ajtóban aztán Lyz szembefordul vele és sejtelmes mosolytól egészen felélénkül, ahogy beéri az elf lányt.*
- Hát, amit főzni szokott, azzal nincs baj, bár néha elborsozza a rántottámat, de azt hiszem, azt direkt csinálj. *gondolkodik el egy pillanatra, de nem sokáig, hisz éppen Lyz szobájának ajtajában áll. Utoljára akkor volt ennyire izgatott, amikor Kormival és Jayzionnal a borospincét törték fel.*
- Ha gondolod, szívesen segítek megemészteni az elmúlt napok eseményeit. Esetleg egy kis masszázs. Sokkal jobb, ha kibeszéled magadból és nem hagyod, hogy felemésszen belülről. *szorítja ökölbe a kezét, mintha csak a feszültséget akarná szimbolizálni.*
- Tezsék? *kérdez vissza ijedten, amikor elhangzik a kérdés.*
- Hát, tudod. Ööö... akkooor. *gondolkodik el, de semmi értelmes nem jut az eszébe.*
- Najó. *ereszkedik meg a válla és ha Lyz meg nem akadályozza, akkor elindul be a szobába és leül az ágyra. Lábait összezárja, könyökeit térdein pihenteti, miközben görnyedt háttal néz maga elé, mint egy csínyen kapott kisgyerek.*
- Nem is hívott Banya, csak Sythra azt mondta a toronyban, ha tetszik nekem valaki, akkor menjek oda hozzá és mondjam meg neki. *motyogja, de azért még érthető.*
- És én meg is akartam mondani neki, de nem tudtam, mert berezeltem. *egészen elkenődik és csak összetörve ül az ágy szélén.*
*Az óriáslány távozása után kettesben maradnak Lyzzel, Shen pedig követi felfelé a lányt, miközben a válaszát hallgatja.*
- Hát, bírónak lenni nem túl népszerű dolog, de ki más tehetne igazságot, ha nem te. Az a karót nyelt fickó mostanában elég sokat van házon kívül. *mutat hüvelykujjával a háta mögé és nem nehéz kitalálni, hogy kire is gondol.
Banya imitálása tetszik Lyznek is, ami tök jó, mert, ha meg tud nevettetni egy lányt, az már jó jel. Úgyhogy örül ennek a dolognak.*
- Heh? *nyögi, amikor a sok-sok hümmentés után a könyv tartalmát illetően kiderül, hogy a végén mindenki meghal.*
- De... *értetlenkedik.*
- Abba mi könnyű van, ha mindenki meghal? *kérdi értetlenül, mert neki a könnyedség és a halál annyira nem fér össze.
Az ajtóban aztán Lyz szembefordul vele és sejtelmes mosolytól egészen felélénkül, ahogy beéri az elf lányt.*
- Hát, amit főzni szokott, azzal nincs baj, bár néha elborsozza a rántottámat, de azt hiszem, azt direkt csinálj. *gondolkodik el egy pillanatra, de nem sokáig, hisz éppen Lyz szobájának ajtajában áll. Utoljára akkor volt ennyire izgatott, amikor Kormival és Jayzionnal a borospincét törték fel.*
- Ha gondolod, szívesen segítek megemészteni az elmúlt napok eseményeit. Esetleg egy kis masszázs. Sokkal jobb, ha kibeszéled magadból és nem hagyod, hogy felemésszen belülről. *szorítja ökölbe a kezét, mintha csak a feszültséget akarná szimbolizálni.*
- Tezsék? *kérdez vissza ijedten, amikor elhangzik a kérdés.*
- Hát, tudod. Ööö... akkooor. *gondolkodik el, de semmi értelmes nem jut az eszébe.*
- Najó. *ereszkedik meg a válla és ha Lyz meg nem akadályozza, akkor elindul be a szobába és leül az ágyra. Lábait összezárja, könyökeit térdein pihenteti, miközben görnyedt háttal néz maga elé, mint egy csínyen kapott kisgyerek.*
- Nem is hívott Banya, csak Sythra azt mondta a toronyban, ha tetszik nekem valaki, akkor menjek oda hozzá és mondjam meg neki. *motyogja, de azért még érthető.*
- És én meg is akartam mondani neki, de nem tudtam, mert berezeltem. *egészen elkenődik és csak összetörve ül az ágy szélén.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:42:08
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:42:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
*Relild nagy elánnal távozik, de Lyz annak örül, hogy a konyhát tudja merre van, s most már a szobákat is. Ezek szerint nincs szüksége a vadászlány segítségére sem. Lyz pedig nem vesz a nyakába többet, ha nem muszáj.*
- Igen, láttam, de legutóbb amikor igazságot tettem, nem lettem túl népszerű *emeli a fiúra smaragdszín szemeit, miközben megáll a folyosón.* Úgyhogy ebből kimaradnék.
*Mondjuk ez csak Shenre vonatkozik, senki nem emelt szót a határozás ellen, rajta kívül, ott az ingoványban.
A kínos nevetgélésen ő maga is elszórakozik kicsit, ahogy vergődik Shen a saját butaságában. Derűs pillantásokkal övezve húzódik mosolyra szája. Akkor pedig, még csendes kuncogást is hallat, amikor Banyát utánozza. Még ilyen egy elfet...*
- Csak valami könnyű, nyárestékre való *üti el a választ, mert semmi nehéz szavú könyvet nem akart kilopni.* Ha jól emlékszem, egy uralkodóról szól, aki frissen házasodik egy fiatal nemes lánnyal, és jó sok földdel. De a lány és a testőre közben összeszerelmesedik. Aztán mindenki meghal. Röviden.
*Megvonja a vállát, üzenvén, bármilyen furcsa, nem csak az íjászatot szereti. Valahol mégiscsak nőből van, még ha olyan karót nyelt és úgy tűnik, csak a gyakorlópályán éli az életét, vagy vadászik.
Aztán újra megindul a szobája felé, s a következő kérdést meg sem hallja addig, míg az ajtóig nem ér, csak sejtelmesen mosolyog. Ott aztán megfordul, szembe Shennel.*
- Talán bor, talán tea, de ki tudja, Banya mit kotyvaszt olykor. Nem igaz? Sem a szavát, sem a főztjét nem lehet érteni néha. *vonja meg vállát, miközben Shenre sandít, s az ajtófélfának támasztja csípőjét. Végül sóhajtva folytatja.*
- Olyasmi. Akadt némi feszültség a napban, amit legjobb, ha bezárkózva emésztek meg. Talán a könyv, és a… bor segít. *háta mögött a kilincsre támaszkodik, s feltárul mögötte az ajtó, ő pedig belép, s az asztaláig sétál, ahol szépen lepakol.*
- És mikor is voltál a konyhán? *kérdez bele, miközben válla fölött hátra pillant.*Mert esküdni mernék, hogy amíg Ishalával gyakoroltunk, végig az őrtoronyban voltál *szorítja sarokba csak azért is. Talán még meg is kínálná a borból Shen'erielt, de ezt a csontot nem ereszti, míg nem kap érdemi magyarázatot.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.30 22:51:54
*Relild nagy elánnal távozik, de Lyz annak örül, hogy a konyhát tudja merre van, s most már a szobákat is. Ezek szerint nincs szüksége a vadászlány segítségére sem. Lyz pedig nem vesz a nyakába többet, ha nem muszáj.*
- Igen, láttam, de legutóbb amikor igazságot tettem, nem lettem túl népszerű *emeli a fiúra smaragdszín szemeit, miközben megáll a folyosón.* Úgyhogy ebből kimaradnék.
*Mondjuk ez csak Shenre vonatkozik, senki nem emelt szót a határozás ellen, rajta kívül, ott az ingoványban.
A kínos nevetgélésen ő maga is elszórakozik kicsit, ahogy vergődik Shen a saját butaságában. Derűs pillantásokkal övezve húzódik mosolyra szája. Akkor pedig, még csendes kuncogást is hallat, amikor Banyát utánozza. Még ilyen egy elfet...*
- Csak valami könnyű, nyárestékre való *üti el a választ, mert semmi nehéz szavú könyvet nem akart kilopni.* Ha jól emlékszem, egy uralkodóról szól, aki frissen házasodik egy fiatal nemes lánnyal, és jó sok földdel. De a lány és a testőre közben összeszerelmesedik. Aztán mindenki meghal. Röviden.
*Megvonja a vállát, üzenvén, bármilyen furcsa, nem csak az íjászatot szereti. Valahol mégiscsak nőből van, még ha olyan karót nyelt és úgy tűnik, csak a gyakorlópályán éli az életét, vagy vadászik.
Aztán újra megindul a szobája felé, s a következő kérdést meg sem hallja addig, míg az ajtóig nem ér, csak sejtelmesen mosolyog. Ott aztán megfordul, szembe Shennel.*
- Talán bor, talán tea, de ki tudja, Banya mit kotyvaszt olykor. Nem igaz? Sem a szavát, sem a főztjét nem lehet érteni néha. *vonja meg vállát, miközben Shenre sandít, s az ajtófélfának támasztja csípőjét. Végül sóhajtva folytatja.*
- Olyasmi. Akadt némi feszültség a napban, amit legjobb, ha bezárkózva emésztek meg. Talán a könyv, és a… bor segít. *háta mögött a kilincsre támaszkodik, s feltárul mögötte az ajtó, ő pedig belép, s az asztaláig sétál, ahol szépen lepakol.*
- És mikor is voltál a konyhán? *kérdez bele, miközben válla fölött hátra pillant.*Mert esküdni mernék, hogy amíg Ishalával gyakoroltunk, végig az őrtoronyban voltál *szorítja sarokba csak azért is. Talán még meg is kínálná a borból Shen'erielt, de ezt a csontot nem ereszti, míg nem kap érdemi magyarázatot.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.30 22:51:54
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:14:36
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:14:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Étkező //
// A magánzók tízóraija //
*Bólint Valea szavaira, pedig azt nem is tudja, hogy a lány mit csinált egész nap. Csak azt tudja, ő mit csinált. És az fárasztó volt.*
- Ne is mondd. Őrségben voltam Aranyhajjal, aztán jöttek-mentek emberek.
*Fájdalmasan felsóhajt.*
- Itt mindig csak jönnek-mennek az emberek. Pedig sokkal nyugodtabb helynek tűnik. Békésebbnek...
*Elhúzza száját, és meglepetten pillant a lányra, mikor felveti mézes ötletét.*
~Mézet? Minek?~
*Nem érti mi célból akar vele mézet etetni az elf, így hagyja, hogy hozzon neki, mert biztos tudja miről beszél. Vagy legalábbis úgy néz ki. Ártani meg biztos nem árthat.*
- Ez biztos ilyen elfes dolog lehet.
*Fintorogva, rosszalló hangon vonja meg vállát, ám a hangnem csak szomorúságából fakad. Inkább próbál meg gonosz dolgokat mondani és kelletlenül viselkedni, minthogy azzal kelljen foglalkoznia, ami mélyen elszomorítja. De egy hálás pillantással bólint a lánynak, és megfogja az előtte pihenő kanalat, majd belemártja a mézbe, és lassan elkezdi elmajszolni a kihelyezett orvosságot.*
- Biztos jó lehet, ha édesanyád tanít dolgokat.
*Ezt csak úgy mellékesen dobja oda a lánynak, de szomorú pillantása csak a mézre korlátozódik, nem néz fel Valeára.*
// A magánzók tízóraija //
*Bólint Valea szavaira, pedig azt nem is tudja, hogy a lány mit csinált egész nap. Csak azt tudja, ő mit csinált. És az fárasztó volt.*
- Ne is mondd. Őrségben voltam Aranyhajjal, aztán jöttek-mentek emberek.
*Fájdalmasan felsóhajt.*
- Itt mindig csak jönnek-mennek az emberek. Pedig sokkal nyugodtabb helynek tűnik. Békésebbnek...
*Elhúzza száját, és meglepetten pillant a lányra, mikor felveti mézes ötletét.*
~Mézet? Minek?~
*Nem érti mi célból akar vele mézet etetni az elf, így hagyja, hogy hozzon neki, mert biztos tudja miről beszél. Vagy legalábbis úgy néz ki. Ártani meg biztos nem árthat.*
- Ez biztos ilyen elfes dolog lehet.
*Fintorogva, rosszalló hangon vonja meg vállát, ám a hangnem csak szomorúságából fakad. Inkább próbál meg gonosz dolgokat mondani és kelletlenül viselkedni, minthogy azzal kelljen foglalkoznia, ami mélyen elszomorítja. De egy hálás pillantással bólint a lánynak, és megfogja az előtte pihenő kanalat, majd belemártja a mézbe, és lassan elkezdi elmajszolni a kihelyezett orvosságot.*
- Biztos jó lehet, ha édesanyád tanít dolgokat.
*Ezt csak úgy mellékesen dobja oda a lánynak, de szomorú pillantása csak a mézre korlátozódik, nem néz fel Valeára.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:03:57
Üzenet elküldve: 2018-06-30 22:03:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Étkező //
// A magánzók tízóraija //
*Seles kellemes tónusú hangjára elálomosodik, mondhatni bele is bóbiskol a beszélgetésben. Persze könyököl és néz maga elé, de aligha fog fel a szavakból bármit is. Amivel ugyan nem vesztett sokat, mert nem is hozzá intézték. Csak arra lesz figyelmes, hogy a lány távozik, és kettesben maradnak Sythrával. Kénytelen tehát összeszedni magát, akkor is, ha nem könnyű.*
- Ez a nap fárasztóbb volt, mintha dolgoztunk volna. Már attól kimerülök, hogy látom az ide-oda rohangáló embereket.
*Mert aligha van kellemetlenebb dolog Valea számára a „ügyintézés” miatt kapkodóknál. A kereskedőket sem kedvelik, pont olyan energiavámpírnak tartja őket, mint az itt zajló életet.*
- Ne kérjünk neked egy kis mézet? Biztos van a konyhába. Az talán segítene.
*Veti fel az ötletet amint meglátja ahogy a félvér a hasát próbálja csitítgatni. A fájdalmas fintorra az arcán már fel is áll a székéből. Megfogja a maradék élelmeket, vagy legalábbis egy részüket és elindul velük a konyha felé, amiről kivételesen tudja merre találja. Természetesen a félvér nem kell elkísérje, ellenben nem is javasolt megállítania, mert ahhoz túl makacs.
Ha a lány követte, ha nem, ugyanolyan határozott léptekkel indul vissza az asztalukhoz, ahogy elhagyta azt, kezében azonban már csak egy kis tálka. Az asztalra leteszi, majd Sythra elé tolja és vele szemben leül, közben tölt neki a friss vízből és azt is odateszi elé.*
- A méz állítólag rengeteg mindenre jó, legalábbis édesanyám ezt tanította mikor még kis pisis voltam. Lehet nem hozza helyre a gyomrodat, de aligha lehet tőle rosszabb.
// A magánzók tízóraija //
*Seles kellemes tónusú hangjára elálomosodik, mondhatni bele is bóbiskol a beszélgetésben. Persze könyököl és néz maga elé, de aligha fog fel a szavakból bármit is. Amivel ugyan nem vesztett sokat, mert nem is hozzá intézték. Csak arra lesz figyelmes, hogy a lány távozik, és kettesben maradnak Sythrával. Kénytelen tehát összeszedni magát, akkor is, ha nem könnyű.*
- Ez a nap fárasztóbb volt, mintha dolgoztunk volna. Már attól kimerülök, hogy látom az ide-oda rohangáló embereket.
*Mert aligha van kellemetlenebb dolog Valea számára a „ügyintézés” miatt kapkodóknál. A kereskedőket sem kedvelik, pont olyan energiavámpírnak tartja őket, mint az itt zajló életet.*
- Ne kérjünk neked egy kis mézet? Biztos van a konyhába. Az talán segítene.
*Veti fel az ötletet amint meglátja ahogy a félvér a hasát próbálja csitítgatni. A fájdalmas fintorra az arcán már fel is áll a székéből. Megfogja a maradék élelmeket, vagy legalábbis egy részüket és elindul velük a konyha felé, amiről kivételesen tudja merre találja. Természetesen a félvér nem kell elkísérje, ellenben nem is javasolt megállítania, mert ahhoz túl makacs.
Ha a lány követte, ha nem, ugyanolyan határozott léptekkel indul vissza az asztalukhoz, ahogy elhagyta azt, kezében azonban már csak egy kis tálka. Az asztalra leteszi, majd Sythra elé tolja és vele szemben leül, közben tölt neki a friss vízből és azt is odateszi elé.*
- A méz állítólag rengeteg mindenre jó, legalábbis édesanyám ezt tanította mikor még kis pisis voltam. Lehet nem hozza helyre a gyomrodat, de aligha lehet tőle rosszabb.
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 21:14:10
Üzenet elküldve: 2018-06-30 21:14:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Relild, Lyz, Shen//
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani, de olyan csúnyán válaszoltál, hogy felhúztam magam. *tárja szét a karját, mert talán ő maga is elvetette a sulykot. De azért Relild is gondolkodhatna kicsit.*
- Dik. *mondja, ahogy elmegy mellette a pufogó vipera és még neki is megy. A lány nagyobb és erősebb is, mint ő, így simán kibillenti az egyensúlyából.*
- Láttad? *éri be két lépéssel Lyzt csodálkozva. Komolyan nem érti, mi van ezzel a hellyel mostanában, mindenki a másik torkának esik. Lehet, hogy elkapták Kormitól.*
- Öööö... már voltam a konyhában, de kiderült, hogy lehet, hogy félreértettem. Ő azt mondta, "isq", én meg úgy értettem, "lyz". Érted? *nevetgél kínosan.*
- Tudod, milyen Banya. *Bedugja két ujját a szájába ott, ahol a szemfogai vannak.*
- Zsem ézsteni zsozse, hozs mizs bezsél. *vihog kicsit, ahogy nyálas ujjait a nadrágjába törli.*
- Mit olvasol? *kérdezi érdeklődve, amikor felérnek a lépcső tetejére, kezeit hátratéve próbálja kilesni, mert amikor visszatette a könyvet Lyz hóna alá, éppen nem az volt a legfőbb gondja, hogy megnézze a könyv címét.*
- Amúgy bor van a kancsóban, mi? *suttogja oda bizalmasan. Legalábbis ő így gondolja, mert eléggé ért hozzá, vagyis annyira nem, de szereti a bort és elég jól ismeri az illatát.*
- Buli lesz? *kérdi pajkosan.*
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani, de olyan csúnyán válaszoltál, hogy felhúztam magam. *tárja szét a karját, mert talán ő maga is elvetette a sulykot. De azért Relild is gondolkodhatna kicsit.*
- Dik. *mondja, ahogy elmegy mellette a pufogó vipera és még neki is megy. A lány nagyobb és erősebb is, mint ő, így simán kibillenti az egyensúlyából.*
- Láttad? *éri be két lépéssel Lyzt csodálkozva. Komolyan nem érti, mi van ezzel a hellyel mostanában, mindenki a másik torkának esik. Lehet, hogy elkapták Kormitól.*
- Öööö... már voltam a konyhában, de kiderült, hogy lehet, hogy félreértettem. Ő azt mondta, "isq", én meg úgy értettem, "lyz". Érted? *nevetgél kínosan.*
- Tudod, milyen Banya. *Bedugja két ujját a szájába ott, ahol a szemfogai vannak.*
- Zsem ézsteni zsozse, hozs mizs bezsél. *vihog kicsit, ahogy nyálas ujjait a nadrágjába törli.*
- Mit olvasol? *kérdezi érdeklődve, amikor felérnek a lépcső tetejére, kezeit hátratéve próbálja kilesni, mert amikor visszatette a könyvet Lyz hóna alá, éppen nem az volt a legfőbb gondja, hogy megnézze a könyv címét.*
- Amúgy bor van a kancsóban, mi? *suttogja oda bizalmasan. Legalábbis ő így gondolja, mert eléggé ért hozzá, vagyis annyira nem, de szereti a bort és elég jól ismeri az illatát.*
- Buli lesz? *kérdi pajkosan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 78-97