Nincs játékban - Udvarház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Udvarház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 78-97
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 20:35:28
Üzenet elküldve: 2018-06-30 20:35:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
- Milyen arcomból? Én normálisan szóltam hozzád, erre te nekem estél, mint valami őrült. Ennyire imádsz másokat szekálni, vagy mi van?
*Nem érti, hogy miért viselkednek így vele, legalábbis az a mitugrász elf. Egyszer csak neki esik, elhordja mindennek, az óriás lány pedig álljon, és nézze a semmiből érkező sértéseket? De verekedni azért még nem akar.*
- Köszönöm.
*Vágja oda.*
- A konyhát ismerem, oda eltalálok. Megnézem azt a szobát.
*Mondja, majd szépen pufogva elindul abba az irányba, amerre mondták neki, persze nem tudja kihagyni, hogy "véletlen" ne menjen neki az őt sértegető elfnek.*
- Milyen arcomból? Én normálisan szóltam hozzád, erre te nekem estél, mint valami őrült. Ennyire imádsz másokat szekálni, vagy mi van?
*Nem érti, hogy miért viselkednek így vele, legalábbis az a mitugrász elf. Egyszer csak neki esik, elhordja mindennek, az óriás lány pedig álljon, és nézze a semmiből érkező sértéseket? De verekedni azért még nem akar.*
- Köszönöm.
*Vágja oda.*
- A konyhát ismerem, oda eltalálok. Megnézem azt a szobát.
*Mondja, majd szépen pufogva elindul abba az irányba, amerre mondták neki, persze nem tudja kihagyni, hogy "véletlen" ne menjen neki az őt sértegető elfnek.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-30 10:42:57
Üzenet elküldve: 2018-06-30 10:42:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Ugyan, ez okkal történt biztos, nem hiszek az istenekben, de valami felsőbb hatalomban igen, ami irányítja a sorsunkat és segít oda terelni minket, ahol célja van velünk. De! Persze az is lehet, hogy csak ilyen kis ügyetlen vagyok. *Lehet Eratsnoyhoz küldte vissza őt ide, de nem ez a helyzet miatt, hanem hogy itt marasztalják és leápolja a hátát.*
- A könyvekből idézve, van a fellángolás, amikor hirtelen valaki iránt jobban dobban a szíved és pillangók repkednek a gyomrodban, olyan, mint a szerelem előjele, de nem az, csak pillanatnyi jól eső érzés, amitől nem akarsz szabadulni, de ha vége lesz, abba sem halsz bele. *Próbálja felvázolni a dolgot, amit ő érez, de persze a lányoknak ezek a dolgok sokkal belsőségesebbek.*
- Ugyan, ez okkal történt biztos, nem hiszek az istenekben, de valami felsőbb hatalomban igen, ami irányítja a sorsunkat és segít oda terelni minket, ahol célja van velünk. De! Persze az is lehet, hogy csak ilyen kis ügyetlen vagyok. *Lehet Eratsnoyhoz küldte vissza őt ide, de nem ez a helyzet miatt, hanem hogy itt marasztalják és leápolja a hátát.*
- A könyvekből idézve, van a fellángolás, amikor hirtelen valaki iránt jobban dobban a szíved és pillangók repkednek a gyomrodban, olyan, mint a szerelem előjele, de nem az, csak pillanatnyi jól eső érzés, amitől nem akarsz szabadulni, de ha vége lesz, abba sem halsz bele. *Próbálja felvázolni a dolgot, amit ő érez, de persze a lányoknak ezek a dolgok sokkal belsőségesebbek.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-29 23:33:58
Üzenet elküldve: 2018-06-29 23:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Viszonozza Aryna ölelését, mert jól esik neki, hogy végre valakitől igazi szeretet kap. A szülei halála után soha nem érezte még, hogy valaki szereti, így most ellubickol ebben az érzésben.*
- Sajnálom.
*Mást sajnos nem nagyon tud mondani a lány szerencsétlenkedésére, de azért láthatóan mosolyog, mintha mulattatná kicsit ez a fajta bénaság.
Mikor a lány a kezét a tündér mellkására teszi először nem nagyon érti, hogy mit kellene éreznie.*
- De... talán, egy kicsit igen.
*Dadogja, közben pedig Ary szeméből próbálja kiolvasni, hogy a lány mire gondolhatott.*
*Viszonozza Aryna ölelését, mert jól esik neki, hogy végre valakitől igazi szeretet kap. A szülei halála után soha nem érezte még, hogy valaki szereti, így most ellubickol ebben az érzésben.*
- Sajnálom.
*Mást sajnos nem nagyon tud mondani a lány szerencsétlenkedésére, de azért láthatóan mosolyog, mintha mulattatná kicsit ez a fajta bénaság.
Mikor a lány a kezét a tündér mellkására teszi először nem nagyon érti, hogy mit kellene éreznie.*
- De... talán, egy kicsit igen.
*Dadogja, közben pedig Ary szeméből próbálja kiolvasni, hogy a lány mire gondolhatott.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-29 21:57:14
Üzenet elküldve: 2018-06-29 21:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Relild, Lyz, Shen//
*Úgy tűnik, éppen egy vita közepébe sikerült belesétálnia, így csak lemondón sóhajt egyet halkan. Viszont megjelenése legalább egy kicsit old a feszültségen, főleg, hogy az óriáslány rá is kap az étel dolgára.*
- Persze, ha éhes vagy, menj csak le az ebédlőbe. Van pogácsa. A szakácsnő pedig biztosan tud adni valami húsfélét, sültet, vagy ragut, csak kérned kell. *magyarázza. Ellátja Relildet minden jó tanáccsal. Ha éhes, hát nem csoda, hogy ilyen morcos. Shen szépen elirányítja az óriáslányt a szoba ügyében, még akár valóban jó is lehet neki egy emeleti szoba, lévén alacsonyabb a legtöbb óriásnál. Lyz érzése viszont egészen olyan, mint ha ezzel le is tudná Relild dolgát, pedig nem hagyhatják így kóvályogni ismeretlenül az erődben. Lyz szájának jobb szeglete megremeg, mikor ellép a két erődlakó mellett, s feljebb is lép a lépcsőn. Kezében a kancsós tányéros kompozícióval fordul meg, hogy megtoldja mondandóját. *
- Shen, előbb a konyhát mutasd meg Relildnek, majd nyitok én egy szobát addig. Akkor akár ehettek is, ha te sem ebédeltél *pillant egyenesen az acélszürke szemekbe.* Banya amúgy is keres.
*Enyhe él érződik az utolsó szavakban, s egy kitartott pillanatig mered az acélos szürkeségbe. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, megfordul, s kecses hangtalan léptekkel indul el a folyosón, haja csak úgy lobog utána. Már csak pár méter a szobájáig, máris elnyúlhat az ágyon, a könyvvel, és a boros kupával. Csak egy kis kitérőt kell tennie, hogy kitárjon egy szobaajtót, de ennyi igazán belefér.*
*Úgy tűnik, éppen egy vita közepébe sikerült belesétálnia, így csak lemondón sóhajt egyet halkan. Viszont megjelenése legalább egy kicsit old a feszültségen, főleg, hogy az óriáslány rá is kap az étel dolgára.*
- Persze, ha éhes vagy, menj csak le az ebédlőbe. Van pogácsa. A szakácsnő pedig biztosan tud adni valami húsfélét, sültet, vagy ragut, csak kérned kell. *magyarázza. Ellátja Relildet minden jó tanáccsal. Ha éhes, hát nem csoda, hogy ilyen morcos. Shen szépen elirányítja az óriáslányt a szoba ügyében, még akár valóban jó is lehet neki egy emeleti szoba, lévén alacsonyabb a legtöbb óriásnál. Lyz érzése viszont egészen olyan, mint ha ezzel le is tudná Relild dolgát, pedig nem hagyhatják így kóvályogni ismeretlenül az erődben. Lyz szájának jobb szeglete megremeg, mikor ellép a két erődlakó mellett, s feljebb is lép a lépcsőn. Kezében a kancsós tányéros kompozícióval fordul meg, hogy megtoldja mondandóját. *
- Shen, előbb a konyhát mutasd meg Relildnek, majd nyitok én egy szobát addig. Akkor akár ehettek is, ha te sem ebédeltél *pillant egyenesen az acélszürke szemekbe.* Banya amúgy is keres.
*Enyhe él érződik az utolsó szavakban, s egy kitartott pillanatig mered az acélos szürkeségbe. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, megfordul, s kecses hangtalan léptekkel indul el a folyosón, haja csak úgy lobog utána. Már csak pár méter a szobájáig, máris elnyúlhat az ágyon, a könyvvel, és a boros kupával. Csak egy kis kitérőt kell tennie, hogy kitárjon egy szobaajtót, de ennyi igazán belefér.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-29 19:57:25
Üzenet elküldve: 2018-06-29 19:57:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz, Relild, Shen//
*Valaki azt mondta neki egyszer egy kocsmában, talán az a félszemű, háromujjú, öreg fickó, aki mindig vizezett rumot ivott, hogy ne kezdjen szellemi párbajt fegyvertelenekkel. Most épp ez jut az eszébe.
A puffogó, hisztiző óriás meglepi, a fenyegetést pedig nem igazán szereti. Visszafordul a lépcsőn és úgy szól a lányhoz.*
- Figyelj, kiscsaj, vegyél vissza az arcodból, jó? *meg a mutatóujját is felemeli, ahogy a rossz gyerekek szokás szidni.
Aztán jönnek a kérdések Lyz szavaira, amitől elkerekednek a szemei.*
- Nekifutásból vagy ilyen hülye vagy helyből? *kérdi halkan, bár nem igazán érdekli, hogy Relild meghallja-e. Valami nem stimmel azzal a lánnyal. Nem tudja, hogy direkt teszi a hülyét vagy valóban van valami kis stiklije.
Közben lehajol Lyz könyvéért és bárgyú mosollyal visszateszi a hóna alá, ahogy kéri tőle.*
- Szobát mutatnék neki, mert az istállóban aludt, pedig én hallottam, hogy Umon mindenkinek elmondta, hogy kerít az újaknak szobát. De mint látod, nem lehet elégedett a szobájával, mert nincs is neki. *kezdi elmagyarázni a helyzetet.*
- De látod, segítenék neki, ő meg itt fenyegetőzik. Ha nem lennék úrielf, ellátnám a baját. *mutatja fel az öklét. A bunkókat nem szereti, se Énmegleont, se másokat és most Relild valamiért nagyon bunkó.*
- Én még nem ettem, de csak a magam nevében beszélhetek. *válaszol, majd az óriás lány felé fordul.*
- Ha felmész a lépcsőn, ott balra vannak a felújított szobák, biztos találsz magadnak egyet. *mondja kelletlenül, mert ha már megígérte, hogy kerít neki szobát, nem hagyja faképnél.*
- Nagyon szívesen. *hajtja meg kicsit magát, majd visszafordul Lyz felé és maga is felfelé lépdel a lépcsőn, nem hagyja nyugodni az illat, amelyet száz közül is felismerne.*
*Valaki azt mondta neki egyszer egy kocsmában, talán az a félszemű, háromujjú, öreg fickó, aki mindig vizezett rumot ivott, hogy ne kezdjen szellemi párbajt fegyvertelenekkel. Most épp ez jut az eszébe.
A puffogó, hisztiző óriás meglepi, a fenyegetést pedig nem igazán szereti. Visszafordul a lépcsőn és úgy szól a lányhoz.*
- Figyelj, kiscsaj, vegyél vissza az arcodból, jó? *meg a mutatóujját is felemeli, ahogy a rossz gyerekek szokás szidni.
Aztán jönnek a kérdések Lyz szavaira, amitől elkerekednek a szemei.*
- Nekifutásból vagy ilyen hülye vagy helyből? *kérdi halkan, bár nem igazán érdekli, hogy Relild meghallja-e. Valami nem stimmel azzal a lánnyal. Nem tudja, hogy direkt teszi a hülyét vagy valóban van valami kis stiklije.
Közben lehajol Lyz könyvéért és bárgyú mosollyal visszateszi a hóna alá, ahogy kéri tőle.*
- Szobát mutatnék neki, mert az istállóban aludt, pedig én hallottam, hogy Umon mindenkinek elmondta, hogy kerít az újaknak szobát. De mint látod, nem lehet elégedett a szobájával, mert nincs is neki. *kezdi elmagyarázni a helyzetet.*
- De látod, segítenék neki, ő meg itt fenyegetőzik. Ha nem lennék úrielf, ellátnám a baját. *mutatja fel az öklét. A bunkókat nem szereti, se Énmegleont, se másokat és most Relild valamiért nagyon bunkó.*
- Én még nem ettem, de csak a magam nevében beszélhetek. *válaszol, majd az óriás lány felé fordul.*
- Ha felmész a lépcsőn, ott balra vannak a felújított szobák, biztos találsz magadnak egyet. *mondja kelletlenül, mert ha már megígérte, hogy kerít neki szobát, nem hagyja faképnél.*
- Nagyon szívesen. *hajtja meg kicsit magát, majd visszafordul Lyz felé és maga is felfelé lépdel a lépcsőn, nem hagyja nyugodni az illat, amelyet száz közül is felismerne.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-29 17:32:53
Üzenet elküldve: 2018-06-29 17:32:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
- Ne legyél már ilyen!
*Hangosan felmordul, mert nem érti, hogy miért piszkálja őt folyton ez a szőke elf. Hiszen nem tett semmi rosszat!*
- Hagyj már békén!
*Puffogja.*
- Nem én vagyok a rosszindulatú, hanem te! Én mindig kedvesen szólok hozzád, erre meg folyton bántasz! Majd én foglak bántani most már!
*Nem hagyja ő magát csak úgy, senki nem gázolhat át a lelkén olyasmiért, amit meg sem tett! Persze bántani nem bántané az elfet. Még.
Szerencsére megjelenik Lyzendra, és bár Relild nem lesz kevésbé dühös, annak örül, hogy a morcos elf végre nem vele foglalkozik.*
- Elégedett a szobámmal?
*Kérdez vissza.*
- Milyen szoba? Hol van?
~Ebéd?~
- Ettek? Én még nem is reggeliztem!
~Vagy de?~
*Nem igazán tudja, teljesen elfelejtette.*
- Ne legyél már ilyen!
*Hangosan felmordul, mert nem érti, hogy miért piszkálja őt folyton ez a szőke elf. Hiszen nem tett semmi rosszat!*
- Hagyj már békén!
*Puffogja.*
- Nem én vagyok a rosszindulatú, hanem te! Én mindig kedvesen szólok hozzád, erre meg folyton bántasz! Majd én foglak bántani most már!
*Nem hagyja ő magát csak úgy, senki nem gázolhat át a lelkén olyasmiért, amit meg sem tett! Persze bántani nem bántané az elfet. Még.
Szerencsére megjelenik Lyzendra, és bár Relild nem lesz kevésbé dühös, annak örül, hogy a morcos elf végre nem vele foglalkozik.*
- Elégedett a szobámmal?
*Kérdez vissza.*
- Milyen szoba? Hol van?
~Ebéd?~
- Ettek? Én még nem is reggeliztem!
~Vagy de?~
*Nem igazán tudja, teljesen elfelejtette.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-29 14:17:59
Üzenet elküldve: 2018-06-29 14:17:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Lehet, hogy sokan, de szerintem ez nem olyan nagy baj. Több kéz, többre képes. Látod, milyen hamar meglettek a szobákkal is. *Persze, felettébb érdekes, hogy az erdő ilyen sokakat vonz, de eddig szerencsére nem volt komolyabb probléma, s ez azért mégis alátámaszthatja az Erdőszellem mivoltát is.* ~Talán tényleg csak az érhet át, akit átenged.~
- Egyébként megértem, eleinte engem is aggasztott, hogy egyre többen lettünk, de már egészen megszoktam. ~Mást nem is tudnék tenni.~ *tűnődik. *
- Én sem szeretek félbehagyni semmit, könyvet sem. De azért előfordult már. Van, amit nem kell erőltetni *mosolyog Leonra, mint aki éppen valami csínyt vall be. Látszólag viszont Leont ez nemigen zavarja, hiszen úgy vigyorog, mint a tejbe tök. Fel sem merül Lyzben, hogy a zavarát mosolyogja meg.*
- Szerencsés vagy, hogy édesanyád megtanított olvasni. Sokaknak nem adatik meg. A magam részéről nem is nagyon lett volna más lehetőségem. Apám igazi fanatikus. *Látszik, ahogy beszél, hogy nagyon szereti őt, még így a távolból is. Mielőtt azonban elmerenghetne, Leon már fel is emeli az öléből a ruhát.*
- Óh! *Csak ennyi szalad ki a száján, ahogy a megtépázott smaragdszín szövet végül megjavítva omlik a földig. Csillogó szemei smaragdszín hálát rebegnek, ilyen lelkes mosoly sem volt ragyogott még az arcán eddig.*
- Csak megjavíttatni szerettem volna, de bámulatosan megoldottad Leon.
~Majdnem olyan, mint régen.~
- Talán mégis felpróbálom. Csak… *hunyorít a férfira.* alapvetően nem vagyok szégyellős, *csukja be a könyvet, s teszi vissza oda, ahonnan elvette.* csak tudom, hogy errefelé más szokások vannak. Nem venném a lelkemre, ha Seles éppen benyitna, és én meg éppen ruha nélkül volnék.
*Az erődben, pláne a régebbi társait már szinte testvérének, amolyan házinyúlnak tekinti. Így van Leonnal is. Ezért sem aggasztja kimondottan, hogy esetleg előtte kellene vetkőznie, vagy ha a fürdőben összefutnának véletlenül, hisz takargatnivalója amúgy sincs.*
- Szóval, ha elfordulnál, nyugodtabb volnék, a félreértések elkerülése végett. Tényleg nem szeretnék problémát okozni.
*S ha Leon elfordul, akkor lehámozza magáról a nadrágot, s az igent, és egy mozdulattal bújik bele a smaragdszín ruhába, hála a nyitott hátsó résznek. Megigazgatja a vállát, hogy úgy álljon, ahogyan az kell, lassan végigsimít a mell rész díszein, s az egyre ritkuló gyöngyökön lefelé. Odalépked a tükör elé, de egy pillanatig, csak a földet bámulja maga előtt. Pontosan tudja, mit fog ott látni. Édesanyjának kiköpött mását. Annyi különbséggel, hogy a ruha ejtett vállába bár nem csatlakozik ujj, s a három réteg szoknyából, már csak egy ér földig, a másik kettő csak éppen térdig, mégis az eredetivel vetekszik. Nem takar annyit, mint régebben, mégsem mutatja meg a lábát teljesen csupán a sziluettet. Tökéletes illúziója annak, annak a ruhaemléknek, amit majdnem tönkretett. Aztán egy sóhaj után felemeli fejét, s tükörképére sandít. Összeszoruló torokkal látja magát viszont.*
- Nagyon köszönöm Leon.
*Csak ennyit tud kipréselni a száján a meghatottságtól, pedig úgy megkérdezné, hogy mint szabó, is meg van-e elégedve a végeredménnyel. Vagy hogy egyáltalán jól áll-e rajta, ha már felvette. Vagy hogy nem-e gyűrődik valahol, esetleg feszül. Egy biztos, ez a ruha, nem a városi divatot követi, és jelenlegi állapota már Lyz régi otthonának szokásától is eltér.*
- Lehet, hogy sokan, de szerintem ez nem olyan nagy baj. Több kéz, többre képes. Látod, milyen hamar meglettek a szobákkal is. *Persze, felettébb érdekes, hogy az erdő ilyen sokakat vonz, de eddig szerencsére nem volt komolyabb probléma, s ez azért mégis alátámaszthatja az Erdőszellem mivoltát is.* ~Talán tényleg csak az érhet át, akit átenged.~
- Egyébként megértem, eleinte engem is aggasztott, hogy egyre többen lettünk, de már egészen megszoktam. ~Mást nem is tudnék tenni.~ *tűnődik. *
- Én sem szeretek félbehagyni semmit, könyvet sem. De azért előfordult már. Van, amit nem kell erőltetni *mosolyog Leonra, mint aki éppen valami csínyt vall be. Látszólag viszont Leont ez nemigen zavarja, hiszen úgy vigyorog, mint a tejbe tök. Fel sem merül Lyzben, hogy a zavarát mosolyogja meg.*
- Szerencsés vagy, hogy édesanyád megtanított olvasni. Sokaknak nem adatik meg. A magam részéről nem is nagyon lett volna más lehetőségem. Apám igazi fanatikus. *Látszik, ahogy beszél, hogy nagyon szereti őt, még így a távolból is. Mielőtt azonban elmerenghetne, Leon már fel is emeli az öléből a ruhát.*
- Óh! *Csak ennyi szalad ki a száján, ahogy a megtépázott smaragdszín szövet végül megjavítva omlik a földig. Csillogó szemei smaragdszín hálát rebegnek, ilyen lelkes mosoly sem volt ragyogott még az arcán eddig.*
- Csak megjavíttatni szerettem volna, de bámulatosan megoldottad Leon.
~Majdnem olyan, mint régen.~
- Talán mégis felpróbálom. Csak… *hunyorít a férfira.* alapvetően nem vagyok szégyellős, *csukja be a könyvet, s teszi vissza oda, ahonnan elvette.* csak tudom, hogy errefelé más szokások vannak. Nem venném a lelkemre, ha Seles éppen benyitna, és én meg éppen ruha nélkül volnék.
*Az erődben, pláne a régebbi társait már szinte testvérének, amolyan házinyúlnak tekinti. Így van Leonnal is. Ezért sem aggasztja kimondottan, hogy esetleg előtte kellene vetkőznie, vagy ha a fürdőben összefutnának véletlenül, hisz takargatnivalója amúgy sincs.*
- Szóval, ha elfordulnál, nyugodtabb volnék, a félreértések elkerülése végett. Tényleg nem szeretnék problémát okozni.
*S ha Leon elfordul, akkor lehámozza magáról a nadrágot, s az igent, és egy mozdulattal bújik bele a smaragdszín ruhába, hála a nyitott hátsó résznek. Megigazgatja a vállát, hogy úgy álljon, ahogyan az kell, lassan végigsimít a mell rész díszein, s az egyre ritkuló gyöngyökön lefelé. Odalépked a tükör elé, de egy pillanatig, csak a földet bámulja maga előtt. Pontosan tudja, mit fog ott látni. Édesanyjának kiköpött mását. Annyi különbséggel, hogy a ruha ejtett vállába bár nem csatlakozik ujj, s a három réteg szoknyából, már csak egy ér földig, a másik kettő csak éppen térdig, mégis az eredetivel vetekszik. Nem takar annyit, mint régebben, mégsem mutatja meg a lábát teljesen csupán a sziluettet. Tökéletes illúziója annak, annak a ruhaemléknek, amit majdnem tönkretett. Aztán egy sóhaj után felemeli fejét, s tükörképére sandít. Összeszoruló torokkal látja magát viszont.*
- Nagyon köszönöm Leon.
*Csak ennyit tud kipréselni a száján a meghatottságtól, pedig úgy megkérdezné, hogy mint szabó, is meg van-e elégedve a végeredménnyel. Vagy hogy egyáltalán jól áll-e rajta, ha már felvette. Vagy hogy nem-e gyűrődik valahol, esetleg feszül. Egy biztos, ez a ruha, nem a városi divatot követi, és jelenlegi állapota már Lyz régi otthonának szokásától is eltér.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-29 09:33:55
Üzenet elküldve: 2018-06-29 09:33:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*A laborban előszedi az eltett hat adagnyi lilászöld, sűrű Pengevirág párlatot, előszedi a hozzávaló mennyiségű Gbolist, és nekiáll, hogy kipréselje a bogyók zsíros olajos nedvét. Még örül is, hogy van mivel elfoglalja magát, így legalább lassan kiürül az elméjéből a mai nap délelőttjének most már lassan leülepedő feszültsége.
Aztán egy faspatulával óvatosan, apránként körözve, majd egyre gyorsabb mozdulatokkal mindegyik porcelántálkában összekeveri a sűrű párlatot a nyálkás ragadós bogyók nedvével, amíg egy kocsonyás állagú, ragacsos, kicsit édeskésen émelyítő szagú, lilásvöröses kenetet nem kap. Azt aztán sorban átkaparja egy-egy jól záródó fiolába.
~Kész!~ dől hátra. ~Hat adag Pengevirág kenet.~
Egy kicsit még üldögél. A Mezei Harmatka elültetve, a kis fa tövében. A Vadhorgászokat feldolgozta. A mocsári ültetvény most már csak gondozásra vár.
A Vízi Rysha kenőcs elkészült. Feláll, és megnézi a tiszta szeszbe áztatott Whulát. ~Jó illata van! Jó lesz.~
Óvatosan átszűri, és apró fiolákba tölti az elkészült tinktúrát.
~Az Ezüstcsörgő és az Észak Reménye!~ jut eszébe, és hátramegy. Sokat elhasznált a Vadhorgászhoz és a Vízi Rysha kenőcsbe, de ami megmaradt, azokat óvatosan összeköti, és lefelé fellógatja a műhely végében a szárító kampókra. A pengevirág kenetet is elzárja egy kis szekrénykébe.
Aztán a labor ajtajához megy, és szélesre tárja, hogy alaposan kiszellőzzön, és végre megszabaduljon a Vadhorgász és a Pengevirág kenőcs átható szagától.
Nemsokára újra a szárított gyógynövények aromás, balzsamos illata veszi át az uralmat az alkímiás műhelyben.
Elfáradt. De előbb még rendet kell tennie, és elpakolnia.
Forró vizet tesz fel, megvárja, amíg már gőzölög, közben szétszedi a lepárlót. Tiszta gyolcsot készít ki, aztán mindent alaposan elmos és tisztára töröl: a porcelántálakat, a reszelőt, a mozsarat, a lepárló szétszedett alkatrészeit. Az elhasznált faspatulyákat és a növénymaradványokat összegyűjti egy tálban. Felseper a műhelyben, fellocsol.
Aztán elindul a szobájába, de előtte még visszaviszi az elhozott könyveket a könyvtárba.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.29 09:53:44
*A laborban előszedi az eltett hat adagnyi lilászöld, sűrű Pengevirág párlatot, előszedi a hozzávaló mennyiségű Gbolist, és nekiáll, hogy kipréselje a bogyók zsíros olajos nedvét. Még örül is, hogy van mivel elfoglalja magát, így legalább lassan kiürül az elméjéből a mai nap délelőttjének most már lassan leülepedő feszültsége.
Aztán egy faspatulával óvatosan, apránként körözve, majd egyre gyorsabb mozdulatokkal mindegyik porcelántálkában összekeveri a sűrű párlatot a nyálkás ragadós bogyók nedvével, amíg egy kocsonyás állagú, ragacsos, kicsit édeskésen émelyítő szagú, lilásvöröses kenetet nem kap. Azt aztán sorban átkaparja egy-egy jól záródó fiolába.
~Kész!~ dől hátra. ~Hat adag Pengevirág kenet.~
Egy kicsit még üldögél. A Mezei Harmatka elültetve, a kis fa tövében. A Vadhorgászokat feldolgozta. A mocsári ültetvény most már csak gondozásra vár.
A Vízi Rysha kenőcs elkészült. Feláll, és megnézi a tiszta szeszbe áztatott Whulát. ~Jó illata van! Jó lesz.~
Óvatosan átszűri, és apró fiolákba tölti az elkészült tinktúrát.
~Az Ezüstcsörgő és az Észak Reménye!~ jut eszébe, és hátramegy. Sokat elhasznált a Vadhorgászhoz és a Vízi Rysha kenőcsbe, de ami megmaradt, azokat óvatosan összeköti, és lefelé fellógatja a műhely végében a szárító kampókra. A pengevirág kenetet is elzárja egy kis szekrénykébe.
Aztán a labor ajtajához megy, és szélesre tárja, hogy alaposan kiszellőzzön, és végre megszabaduljon a Vadhorgász és a Pengevirág kenőcs átható szagától.
Nemsokára újra a szárított gyógynövények aromás, balzsamos illata veszi át az uralmat az alkímiás műhelyben.
Elfáradt. De előbb még rendet kell tennie, és elpakolnia.
Forró vizet tesz fel, megvárja, amíg már gőzölög, közben szétszedi a lepárlót. Tiszta gyolcsot készít ki, aztán mindent alaposan elmos és tisztára töröl: a porcelántálakat, a reszelőt, a mozsarat, a lepárló szétszedett alkatrészeit. Az elhasznált faspatulyákat és a növénymaradványokat összegyűjti egy tálban. Felseper a műhelyben, fellocsol.
Aztán elindul a szobájába, de előtte még visszaviszi az elhozott könyveket a könyvtárba.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.29 09:53:44
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 23:52:16
Üzenet elküldve: 2018-06-28 23:52:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ebédlőből az emeletre//
//Lépcső//
//Relild, Shen, Lyz//
* Úgy hiszi, mindent elintézett ami égető, és mással nem is szándékozik időt tölteni, csak enni szeretne, aztán elkortyolgatni a bármilyen ízű bort a szobájában a kicsent könyvvel az ölében. Ha Pycta ezt látná, fogná a fejét. Az alvezére bort és könyvet lop, majd elrendeli a vacsorához is a jókedvű nedűt. Ilyen és ehhez hasonló szánalmas gondolatokkal szórakoztatja magát, miközben egyenesen nekigyalogol Shennek. A hóna alól kicsúszik a könyv, s a borból is kilöttyen egy kevés. De Lyz gyorsan kapcsol, még ha az a pár csepp árulkodik is egy kicsit, a tányérját, a kancsó tetejére igazítja, úgy pillant érdeklődő smaragdszín szemeivel Shen'erielre. *
- Bocsánat. Persze, semmi baj *válaszolja*
- Ó felvennéd légyszives? *pillant újra a fiúra, s eltartja könyökét, jelezvén, hogy oda kérné a könyvet, a hóna alá vissza. Csak éppen nem jut több keze.*
- Ez? Csak az ebédem, és talán a vacsorám is *Áll még egy picit, csak a torkát köszörüli, s szemeit szűkíti az elfre. Nem szeretné előre elkotyogni, hogy a vacsorához felhozat Banyával egy hordócskát. Márpedig ha kiderül a kancsó tartalma, kénytelen lesz megtenni.*
- És ti? Mi járatban? * kíváncsiskodik, Relildre pillantva.* Elégedett vagy a szobáddal?* kérdezi gyors egymásutánban, de füle hegye kissé elvörösödik, csak keze nincs több, hogy a haját rásöpörje.*
- A többiek most ettek, ti is onnan jöttök? *lép egyet felfelé közben nagyon haladna, felfelé, elfelé a szobájába, de csak annyira tud, amennyire a másik kettő engedi.*
//Lépcső//
//Relild, Shen, Lyz//
* Úgy hiszi, mindent elintézett ami égető, és mással nem is szándékozik időt tölteni, csak enni szeretne, aztán elkortyolgatni a bármilyen ízű bort a szobájában a kicsent könyvvel az ölében. Ha Pycta ezt látná, fogná a fejét. Az alvezére bort és könyvet lop, majd elrendeli a vacsorához is a jókedvű nedűt. Ilyen és ehhez hasonló szánalmas gondolatokkal szórakoztatja magát, miközben egyenesen nekigyalogol Shennek. A hóna alól kicsúszik a könyv, s a borból is kilöttyen egy kevés. De Lyz gyorsan kapcsol, még ha az a pár csepp árulkodik is egy kicsit, a tányérját, a kancsó tetejére igazítja, úgy pillant érdeklődő smaragdszín szemeivel Shen'erielre. *
- Bocsánat. Persze, semmi baj *válaszolja*
- Ó felvennéd légyszives? *pillant újra a fiúra, s eltartja könyökét, jelezvén, hogy oda kérné a könyvet, a hóna alá vissza. Csak éppen nem jut több keze.*
- Ez? Csak az ebédem, és talán a vacsorám is *Áll még egy picit, csak a torkát köszörüli, s szemeit szűkíti az elfre. Nem szeretné előre elkotyogni, hogy a vacsorához felhozat Banyával egy hordócskát. Márpedig ha kiderül a kancsó tartalma, kénytelen lesz megtenni.*
- És ti? Mi járatban? * kíváncsiskodik, Relildre pillantva.* Elégedett vagy a szobáddal?* kérdezi gyors egymásutánban, de füle hegye kissé elvörösödik, csak keze nincs több, hogy a haját rásöpörje.*
- A többiek most ettek, ti is onnan jöttök? *lép egyet felfelé közben nagyon haladna, felfelé, elfelé a szobájába, de csak annyira tud, amennyire a másik kettő engedi.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 21:28:16
Üzenet elküldve: 2018-06-28 21:28:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Relild és Lyzi//
- Most miért vagy ilyen rosszindulatú? *torpan meg a lépcsőn felfelé, amikor az óriáslány nem akarja érteni, hogy mit is kérdez. Homlokráncolva néz Relildre, mert tényleg nem érti. Nem lehet ennyire buta, pedig nagyon úgy néz ki. A szoba keresése tetszik neki, de Sheni kifogására, hogy miért nem akarna kimenni, arra is furcsa hangban válaszol.*
- Figyelj, én segíteni akarok neked, akkor ne legyél már ilyen bunkó, oké? *kéri meg, ahogy elindul felfelé.*
- Ja, az. Amikor megharapott, próbáltam megvédeni magam, de aztán jött az a villámszerű akármi és teljesen kiütött. Nem volt vihar, ebben biztos vagyok. Tiszta volt az ég és nem is dörgött. *toldja meg pár információval még a történetet. Mert abban biztos, hogy nem volt vihar, amit beképzelhetett volna.*
- Ó, ez érdekes. *hümment.*
- Remélem, megtalálod, de szobát, azt biztos találunk neked. *vigyorog vissza, amikor szinte beleütközik az ugyancsak felfelé tartó Lyzbe.
Amikor meglátja, hogy ki is áll előtte, akkor lemerevedik, mint a kígyó, a tekintete elkerekedik és felnyög.*
- Bocsáss meg, Lyzi. Jól vagy? *kérdi vékonyka hangon. Ha az ütközéstől kilöttyent egy kis ital, de akkor is ha nem, mérföldekről megérzi a bor illatát.*
- Mi van a kezedben? *kérdi hirtelen, úgy tűnik, a bor észrevétele minden töltelékinformációt kisöpört belőle.*
- Most miért vagy ilyen rosszindulatú? *torpan meg a lépcsőn felfelé, amikor az óriáslány nem akarja érteni, hogy mit is kérdez. Homlokráncolva néz Relildre, mert tényleg nem érti. Nem lehet ennyire buta, pedig nagyon úgy néz ki. A szoba keresése tetszik neki, de Sheni kifogására, hogy miért nem akarna kimenni, arra is furcsa hangban válaszol.*
- Figyelj, én segíteni akarok neked, akkor ne legyél már ilyen bunkó, oké? *kéri meg, ahogy elindul felfelé.*
- Ja, az. Amikor megharapott, próbáltam megvédeni magam, de aztán jött az a villámszerű akármi és teljesen kiütött. Nem volt vihar, ebben biztos vagyok. Tiszta volt az ég és nem is dörgött. *toldja meg pár információval még a történetet. Mert abban biztos, hogy nem volt vihar, amit beképzelhetett volna.*
- Ó, ez érdekes. *hümment.*
- Remélem, megtalálod, de szobát, azt biztos találunk neked. *vigyorog vissza, amikor szinte beleütközik az ugyancsak felfelé tartó Lyzbe.
Amikor meglátja, hogy ki is áll előtte, akkor lemerevedik, mint a kígyó, a tekintete elkerekedik és felnyög.*
- Bocsáss meg, Lyzi. Jól vagy? *kérdi vékonyka hangon. Ha az ütközéstől kilöttyent egy kis ital, de akkor is ha nem, mérföldekről megérzi a bor illatát.*
- Mi van a kezedben? *kérdi hirtelen, úgy tűnik, a bor észrevétele minden töltelékinformációt kisöpört belőle.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 21:09:36
Üzenet elküldve: 2018-06-28 21:09:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shen'eriel//
- Hát de mondom, nem hallottad?
*Kérdez vissza, mert ő nem érti, hogy az elf kérdése csak kötői kérdés volt. Nem mintha Shen'eriel költő lenne, hogy költői kérdéseket tehessen fel, az óriás pedig értetetlenül kérdezgessen a kérdésről, de hát az már csak egy ilyen furcsa kérdés.*
- Keressünk, az jó lesz, köszi!
*Úgy érzi, kezd jól alakulni ez a nap. Tudott edzeni, fürödni, és még szobát is kap! Milyen jól alakul a dolga!*
- Nem értem meg, de akkor ne magyarázd, nekem mindegy.
*Nem fog ő kényszeríteni senkit semmire, ha nem, hát nem. Na jó, azért arra bárkit kényszerítene, hogy adjanak neki enni. Meg szobát. Meg inni mondjuk, ha szomjas. Na de azon kívül!*
- Villámokat szóró farkas?
*Hüledezik.*
- Te! Szerintem csak túl sok vért vesztettél, és azt hitted, hogy nem a vihar miatt van a villám, hanem a farkas miatt.
*Elég egyértelmű, hogy nem hisz az elfnek. Majd ha látja azt a villámokat szóró farkast a saját két szép szemével anélkül, hogy bármi és bárki módosítaná az ő tudatát!*
- Ja, hát nem találtam meg.
*Szomorúan lebiggyeszti az ajkait.*
- De azt tudom, hogy nem tárgyat, hanem tulajdonságot keresek. Méghozzá magamban!
- Hát de mondom, nem hallottad?
*Kérdez vissza, mert ő nem érti, hogy az elf kérdése csak kötői kérdés volt. Nem mintha Shen'eriel költő lenne, hogy költői kérdéseket tehessen fel, az óriás pedig értetetlenül kérdezgessen a kérdésről, de hát az már csak egy ilyen furcsa kérdés.*
- Keressünk, az jó lesz, köszi!
*Úgy érzi, kezd jól alakulni ez a nap. Tudott edzeni, fürödni, és még szobát is kap! Milyen jól alakul a dolga!*
- Nem értem meg, de akkor ne magyarázd, nekem mindegy.
*Nem fog ő kényszeríteni senkit semmire, ha nem, hát nem. Na jó, azért arra bárkit kényszerítene, hogy adjanak neki enni. Meg szobát. Meg inni mondjuk, ha szomjas. Na de azon kívül!*
- Villámokat szóró farkas?
*Hüledezik.*
- Te! Szerintem csak túl sok vért vesztettél, és azt hitted, hogy nem a vihar miatt van a villám, hanem a farkas miatt.
*Elég egyértelmű, hogy nem hisz az elfnek. Majd ha látja azt a villámokat szóró farkast a saját két szép szemével anélkül, hogy bármi és bárki módosítaná az ő tudatát!*
- Ja, hát nem találtam meg.
*Szomorúan lebiggyeszti az ajkait.*
- De azt tudom, hogy nem tárgyat, hanem tulajdonságot keresek. Méghozzá magamban!
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 19:38:05
Üzenet elküldve: 2018-06-28 19:38:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Leon nem tudja teljesen a lány indítékait, de úgy van vele, hogy nem is zavarja ez. Ha megkérte, hát ő segít, és nem kérdezősködik inkább.*
-Nem, mert minden a legnagyobb rendben. *Ez így is van. Már csak akkor lehetne még jobb ha a tervezett baba meg is születne azonnal, és a kalóz tudna vele játszani, vagy ruhákat varrogatni neki, vagy csupa ilyesmi dolgokat.*
-Ha engem kérdezel, túl sokan is lettünk! Vannak itt olyan arcok, akiket nem is ismerek. Lassan ideje lesz szétcsapnom a népek között! *Nem is tudja titkolni, hogy zavarja a történés. Amikor ő jött, alig voltak egy maréknyian, és úgy elég volt egy este azzal az ivászattal, hogy megismerjen mindenkit, aki vadvédben van. Most meg nem győzi számolni meg észben tartani az új embereket, akiknek a nevét se tudja.*
-Jelenleg ha besétálna valaki, nem is tudnám, hogy ellenség vagy barát vagy mi a jó fene! *Szerinte jogos az aggodalom, hiszen neki ott van Seles akit meg kell védenie, és Patkány is, tehát nem szaladgálhatnak veszélyes alakok itten! Közben a könyvre terelődik a szó, mire Leon legyint egyet.*
-Csak valami tucat romantikus vacak, nem is éri meg elolvasni! Csak tudod, hogy van ez! Ha elkezd egy könyvet az ember, csak nem rakja le úgy, hogy nem végzett vele. Bár azért csodálkozom, hogy erre pazarolták el a drága papírt! *Ezután Lyz még apjáról is beszél, Leon pedig nem is tudta, hogy ilyen téma fog merülni.* ~Ennyire zavarban vagy Lyzike? Nem kéne előttem!~ *Vigyorog a varrás közben.*
-Az enyém nem. Én már csak fiatal felnőttként jutottam könyvekhez, és mikor unatkoztam akkor kezdtem el lapozgatni. Persze anyám megtanított olvasni, de a hajón ugye nem volt okom egyet se kézbe venni! *Úgy érzi korrektnek, hogy ő is mondjon valamit magáról, ha már a szőkeség így tett.*
-Hát, tényleg! És ha engem kérdezel még jobb is így, hogy egy kicsit különlegesebb lett! *Mutatja fel a kész darabot Lyznek.*
-Bújj bele, hagy nézzük, hogy ügyes voltam-e! *Adja a kezébe a lánynak.*
*Leon nem tudja teljesen a lány indítékait, de úgy van vele, hogy nem is zavarja ez. Ha megkérte, hát ő segít, és nem kérdezősködik inkább.*
-Nem, mert minden a legnagyobb rendben. *Ez így is van. Már csak akkor lehetne még jobb ha a tervezett baba meg is születne azonnal, és a kalóz tudna vele játszani, vagy ruhákat varrogatni neki, vagy csupa ilyesmi dolgokat.*
-Ha engem kérdezel, túl sokan is lettünk! Vannak itt olyan arcok, akiket nem is ismerek. Lassan ideje lesz szétcsapnom a népek között! *Nem is tudja titkolni, hogy zavarja a történés. Amikor ő jött, alig voltak egy maréknyian, és úgy elég volt egy este azzal az ivászattal, hogy megismerjen mindenkit, aki vadvédben van. Most meg nem győzi számolni meg észben tartani az új embereket, akiknek a nevét se tudja.*
-Jelenleg ha besétálna valaki, nem is tudnám, hogy ellenség vagy barát vagy mi a jó fene! *Szerinte jogos az aggodalom, hiszen neki ott van Seles akit meg kell védenie, és Patkány is, tehát nem szaladgálhatnak veszélyes alakok itten! Közben a könyvre terelődik a szó, mire Leon legyint egyet.*
-Csak valami tucat romantikus vacak, nem is éri meg elolvasni! Csak tudod, hogy van ez! Ha elkezd egy könyvet az ember, csak nem rakja le úgy, hogy nem végzett vele. Bár azért csodálkozom, hogy erre pazarolták el a drága papírt! *Ezután Lyz még apjáról is beszél, Leon pedig nem is tudta, hogy ilyen téma fog merülni.* ~Ennyire zavarban vagy Lyzike? Nem kéne előttem!~ *Vigyorog a varrás közben.*
-Az enyém nem. Én már csak fiatal felnőttként jutottam könyvekhez, és mikor unatkoztam akkor kezdtem el lapozgatni. Persze anyám megtanított olvasni, de a hajón ugye nem volt okom egyet se kézbe venni! *Úgy érzi korrektnek, hogy ő is mondjon valamit magáról, ha már a szőkeség így tett.*
-Hát, tényleg! És ha engem kérdezel még jobb is így, hogy egy kicsit különlegesebb lett! *Mutatja fel a kész darabot Lyznek.*
-Bújj bele, hagy nézzük, hogy ügyes voltam-e! *Adja a kezébe a lánynak.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 17:36:06
Üzenet elküldve: 2018-06-28 17:36:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Pyr, Bayde//
*Baydel ellentétben ő annyira nem értékeli, hogy Zsengét leitatták, de immár nincs mit tenni cipelni kell. Bár a tündér erős, azért elkél a segítség, ugyan Zsenge vékony és gyámoltalan teremtés, biztonságosabb, ha együtt viszik. Lassan átveszi a hóna alatt, mégiscsak a feje legyen felé nézve, ha már az ő barátnője. ~ De mi lesz, ha benéz a ruhája alá?! A vén kujon! ~ Egy pillanatig elgondolkodik, majd inkább óvatosan leteszi a lányt és átballag a másik oldalára, hogy lábait emelje fel. ~ De mi lesz, ha a feje... ~ Ismét leteszi és fejét vakargatja. ~ Sehogy sem jó ez így. ~ Folyamatosan a druida és a lány között váltogatja tekintetét, majd döntésre jut. Lehajol a földre és írni kezd: "Az jó lenne! Nyisd előttünk kérlek az ajtókat, míg viszem." Miután végez, bárgyún a férfira vigyorog, majd karjaiba kapja szerelmét. Így a lábai és a feje is biztonságban van, előtte azért eligazgatja azt a ruhát rajta, hogy sehonnan se legyen belátás. Lassan elindul és köszönettel bólint a férfira a segítségért. A folyosóról rögtön a lépcsőhöz veszi az irányt, hogy Zsengét a szobájába vigye. Szobája előtt megállva, még megvárja, míg Bayde esetleg ajtót nyit, majd megint köszönettel bólint, lassan megszokja, hogy nem beszél, egész kényelmes így, még akkor is, ha idiótának tűnik. Mindenesetre az irónt azért megnézi a tanácsteremben, mielőtt elindulnak. Zsenge szobájába lépve a lányt óvatosan hasára fordítva fekteti le, majd egy vödröt rak az ágya mellé. Csak a biztonság kedvéért. A madáretetők rajzai és néhány üres pergamen az azstalon hever, s miután betakargatja Zsengét, s ad a szájára egy apró puszit az asztalhoz lép. "Te is jössz a vadászatra? A pusztába." Egészíti ki, majd jelentőségteljesen magára mutat. ~ Én megyek! ~ Húzza ki magát. "Pycta apródja vagyok!" Bólint jelentőségteljesen. Még ránéz egyszer Zsengére, majd a férfihoz fordul. "Te összepakoltál már?" Írja le a szénnel a pergamenre kérdését.*
*Baydel ellentétben ő annyira nem értékeli, hogy Zsengét leitatták, de immár nincs mit tenni cipelni kell. Bár a tündér erős, azért elkél a segítség, ugyan Zsenge vékony és gyámoltalan teremtés, biztonságosabb, ha együtt viszik. Lassan átveszi a hóna alatt, mégiscsak a feje legyen felé nézve, ha már az ő barátnője. ~ De mi lesz, ha benéz a ruhája alá?! A vén kujon! ~ Egy pillanatig elgondolkodik, majd inkább óvatosan leteszi a lányt és átballag a másik oldalára, hogy lábait emelje fel. ~ De mi lesz, ha a feje... ~ Ismét leteszi és fejét vakargatja. ~ Sehogy sem jó ez így. ~ Folyamatosan a druida és a lány között váltogatja tekintetét, majd döntésre jut. Lehajol a földre és írni kezd: "Az jó lenne! Nyisd előttünk kérlek az ajtókat, míg viszem." Miután végez, bárgyún a férfira vigyorog, majd karjaiba kapja szerelmét. Így a lábai és a feje is biztonságban van, előtte azért eligazgatja azt a ruhát rajta, hogy sehonnan se legyen belátás. Lassan elindul és köszönettel bólint a férfira a segítségért. A folyosóról rögtön a lépcsőhöz veszi az irányt, hogy Zsengét a szobájába vigye. Szobája előtt megállva, még megvárja, míg Bayde esetleg ajtót nyit, majd megint köszönettel bólint, lassan megszokja, hogy nem beszél, egész kényelmes így, még akkor is, ha idiótának tűnik. Mindenesetre az irónt azért megnézi a tanácsteremben, mielőtt elindulnak. Zsenge szobájába lépve a lányt óvatosan hasára fordítva fekteti le, majd egy vödröt rak az ágya mellé. Csak a biztonság kedvéért. A madáretetők rajzai és néhány üres pergamen az azstalon hever, s miután betakargatja Zsengét, s ad a szájára egy apró puszit az asztalhoz lép. "Te is jössz a vadászatra? A pusztába." Egészíti ki, majd jelentőségteljesen magára mutat. ~ Én megyek! ~ Húzza ki magát. "Pycta apródja vagyok!" Bólint jelentőségteljesen. Még ránéz egyszer Zsengére, majd a férfihoz fordul. "Te összepakoltál már?" Írja le a szénnel a pergamenre kérdését.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 13:58:39
Üzenet elküldve: 2018-06-28 13:58:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*Már nincs messze a szobája, vagy a könyvtár. Még nem döntötte el, hogy hová megy ezután. Mindet csak a következő lépésig tervez most. Elsősorban pedig éhes. Észre sem vette, míg dolga akadt, most viszont hogy minden sürgető feladat elhárult, azonnal rá is tör az éhség. Úgy lép be az előtérbe, s köszönti az ott lévőket visszafogott, ám felhőtlennek tűnő mosollyal, mint ha minden a legnagyobb rendben volna. Mint ha tökéletes egyensúlyban volna önmagával. Egyenes derék, feszes, határozott léptek, kimért biccentés, s utána el is tűnik a konyhában. Most Banya morgolódása az, ami a kellőképp változatlan, s képes Lyz még derülni is rajta. A konyha ez által lesz olyan elzárt sziget, ami, még ha illúziója is annak, hogy minden a régi, mégis kellő támaszt nyújt, hogy legalább a szobájáig kitartson. Egy korty hűvös gyümölcstea kóstoló, ami cseppet sem azt adja, ami hiányzik neki. Így aztán egy tálkára halmoz a sültből, ami előző esti vacsoráról maradt, néhány pogácsát is lök mellé szótlanul. Aztán a teás kancsóból visszaönti a tartalmát a lábasba, s megindul a pince felé. Út közben zsebéből előhalássza a bőrfüggős nehéz kulcsot, összefogja a kancsóval, majd komótos léptekkel alászáll a pincébe. A derengő fáklyafénynél kinyitja a lakatot. Résre hagyja maga mögött a rácsot, s az első csapra vert hordóhoz lép, ahol megengedi magának félig a kancsót. Már egyenesedik fel, amikor megáll a mozdulatban, s miért is ne, alapon, inkább teletölti.
Ez ma nagyon nem az ő napja. Aki mellette volna, az sincs itt, aki segíthetne, az is elment. Aki nyitott felé, még az is csak a bolondját járatja vele. Hát, ha máskor nem is, de most igazán megérdemli, hogy elfelejtse a mát, és majd holnap elővegye a gondokat. Nem cél a lerészegedés, de mindenképpen valami lelki könnyebbségre vágyik a gyöngyöző boritaltól. Hogy miért tölti teljesen tele, holott valószínűleg csak egy-két kupával iszik majd meg, maga sem tudja. De visszazárva a csapot, s maga mögött a rácsot, elégedetten sétál vissza a konyhába.*
- Banya, csak szeretnék szólni, hogy ha valami van, engem keress. Pycta elment és nem tudom mikor jön vissza. És azt sem szeretném, ha ez kiütközne a hangulaton, úgyhogy arra gondoltam, hogy egy kisebb hordót hozzatok fel vacsorához. Legalább ennyi vigalom legyen *indul meg az ajtó felé, nem törődve a szokásos morgolódással.* Én nem biztos, hogy lejövök majd. Azért ne hagyd, hogy túlzásba essenek, de kell egy kis jókedv is.
*Szól még vissza az ajtóból, kezében a tálkájával, s a teának álcázott borral. Aztán az ebédlősök mellett újra jókedvet mímelve elhalad, a könyvtárból kilop egy könyvet, s hóna alatt a tökéletes olvasmánnyal, melyhez egy kancsó bor tökéletes társ, megindul fölfelé a lépcsőn, a szobája felé.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.28 14:08:09
*Már nincs messze a szobája, vagy a könyvtár. Még nem döntötte el, hogy hová megy ezután. Mindet csak a következő lépésig tervez most. Elsősorban pedig éhes. Észre sem vette, míg dolga akadt, most viszont hogy minden sürgető feladat elhárult, azonnal rá is tör az éhség. Úgy lép be az előtérbe, s köszönti az ott lévőket visszafogott, ám felhőtlennek tűnő mosollyal, mint ha minden a legnagyobb rendben volna. Mint ha tökéletes egyensúlyban volna önmagával. Egyenes derék, feszes, határozott léptek, kimért biccentés, s utána el is tűnik a konyhában. Most Banya morgolódása az, ami a kellőképp változatlan, s képes Lyz még derülni is rajta. A konyha ez által lesz olyan elzárt sziget, ami, még ha illúziója is annak, hogy minden a régi, mégis kellő támaszt nyújt, hogy legalább a szobájáig kitartson. Egy korty hűvös gyümölcstea kóstoló, ami cseppet sem azt adja, ami hiányzik neki. Így aztán egy tálkára halmoz a sültből, ami előző esti vacsoráról maradt, néhány pogácsát is lök mellé szótlanul. Aztán a teás kancsóból visszaönti a tartalmát a lábasba, s megindul a pince felé. Út közben zsebéből előhalássza a bőrfüggős nehéz kulcsot, összefogja a kancsóval, majd komótos léptekkel alászáll a pincébe. A derengő fáklyafénynél kinyitja a lakatot. Résre hagyja maga mögött a rácsot, s az első csapra vert hordóhoz lép, ahol megengedi magának félig a kancsót. Már egyenesedik fel, amikor megáll a mozdulatban, s miért is ne, alapon, inkább teletölti.
Ez ma nagyon nem az ő napja. Aki mellette volna, az sincs itt, aki segíthetne, az is elment. Aki nyitott felé, még az is csak a bolondját járatja vele. Hát, ha máskor nem is, de most igazán megérdemli, hogy elfelejtse a mát, és majd holnap elővegye a gondokat. Nem cél a lerészegedés, de mindenképpen valami lelki könnyebbségre vágyik a gyöngyöző boritaltól. Hogy miért tölti teljesen tele, holott valószínűleg csak egy-két kupával iszik majd meg, maga sem tudja. De visszazárva a csapot, s maga mögött a rácsot, elégedetten sétál vissza a konyhába.*
- Banya, csak szeretnék szólni, hogy ha valami van, engem keress. Pycta elment és nem tudom mikor jön vissza. És azt sem szeretném, ha ez kiütközne a hangulaton, úgyhogy arra gondoltam, hogy egy kisebb hordót hozzatok fel vacsorához. Legalább ennyi vigalom legyen *indul meg az ajtó felé, nem törődve a szokásos morgolódással.* Én nem biztos, hogy lejövök majd. Azért ne hagyd, hogy túlzásba essenek, de kell egy kis jókedv is.
*Szól még vissza az ajtóból, kezében a tálkájával, s a teának álcázott borral. Aztán az ebédlősök mellett újra jókedvet mímelve elhalad, a könyvtárból kilop egy könyvet, s hóna alatt a tökéletes olvasmánnyal, melyhez egy kancsó bor tökéletes társ, megindul fölfelé a lépcsőn, a szobája felé.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.28 14:08:09
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 12:40:47
Üzenet elküldve: 2018-06-28 12:40:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//A magánzók tízóraija//
//Vali, Syth, Seles//
- Nem tudom, nem érdekel.
*Von még vállat Valea kérdésére, hogy miféle fennforgások vannak kinn, mert egyértelmű, hogy abszolút ki akart maradni belőle. Részben ezért is akart eljönni az őrségből, mert hirtelen és váratlanul annyian lettek ott, ráadásul kiabálva, veszekedve, hogy azt a fattyú idegei bizonyosan nem bírták volna ki.*
- Nem érzem túl jól magam...
*Sóhajt fel, ahogy újra az elfre pillant, kérdését megválaszolandó. Kezét hasára teszi és finom, körkörös mozgással simogatja meg, mire éles fájdalom hasít bele. Arcára egy fájdalmas fintor ül ki, de nem akar vele foglalkozni. Abban is szinte biztos, hogy nem fog segítséget kérni a bizonyos Isqehától, mert ahhoz meg túl büszke. De azért bólint Seles szavaira, megnyugtatandó a lányt, hogy ha úgy alakul, majd biztos elmegy hozzá.*
- Menj csak.
*Egy bágyadt, fáradt, de valahol mégis kedves mosollyal búcsúzik Selestől, aztán elgondolkodik süteményes szavain.*
~Drága kenyér, nem akarok többet enni.~
*Egy megfáradt sóhajjal fordul újra Valea felé.*
- Szóval téged is zavar a nyüzsgés.
*Eddig még nem volt kettesben a lánnyal, így nem is tudhatja, hogy nagyjából ugyanúgy gondolkodnak a felesleges tömegekről. Pedig talán hasznukra válna a közös érdeklődési kör, mert Aranyhajon kívül eddig nem sok mindenki indult el nála a megkedvelés fázisába, pedig még ő is elf. Bár lassanként kezd lemondani erről az ellenszenvről, mert ha nem tanul meg gyorsan együtt élni a hosszúéletűekkel, akkor akár el is mehet Vadvédből. Újra.*
//A magánzók tízóraija//
//Vali, Syth, Seles//
- Nem tudom, nem érdekel.
*Von még vállat Valea kérdésére, hogy miféle fennforgások vannak kinn, mert egyértelmű, hogy abszolút ki akart maradni belőle. Részben ezért is akart eljönni az őrségből, mert hirtelen és váratlanul annyian lettek ott, ráadásul kiabálva, veszekedve, hogy azt a fattyú idegei bizonyosan nem bírták volna ki.*
- Nem érzem túl jól magam...
*Sóhajt fel, ahogy újra az elfre pillant, kérdését megválaszolandó. Kezét hasára teszi és finom, körkörös mozgással simogatja meg, mire éles fájdalom hasít bele. Arcára egy fájdalmas fintor ül ki, de nem akar vele foglalkozni. Abban is szinte biztos, hogy nem fog segítséget kérni a bizonyos Isqehától, mert ahhoz meg túl büszke. De azért bólint Seles szavaira, megnyugtatandó a lányt, hogy ha úgy alakul, majd biztos elmegy hozzá.*
- Menj csak.
*Egy bágyadt, fáradt, de valahol mégis kedves mosollyal búcsúzik Selestől, aztán elgondolkodik süteményes szavain.*
~Drága kenyér, nem akarok többet enni.~
*Egy megfáradt sóhajjal fordul újra Valea felé.*
- Szóval téged is zavar a nyüzsgés.
*Eddig még nem volt kettesben a lánnyal, így nem is tudhatja, hogy nagyjából ugyanúgy gondolkodnak a felesleges tömegekről. Pedig talán hasznukra válna a közös érdeklődési kör, mert Aranyhajon kívül eddig nem sok mindenki indult el nála a megkedvelés fázisába, pedig még ő is elf. Bár lassanként kezd lemondani erről az ellenszenvről, mert ha nem tanul meg gyorsan együtt élni a hosszúéletűekkel, akkor akár el is mehet Vadvédből. Újra.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-28 00:14:41
Üzenet elküldve: 2018-06-28 00:14:41
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Étkező//
//A magánzók tízóraija//
//Vali, Syth, Seles//
*Seles lassan erőt merít az ételből és italból, erősebbnek érzi már magát. Már kicsit azért is lelkifurdalása van, hogy Leont és Leallát utasította a piszok eltakarítására, és annál inkább van ideje megfigyelni a többieket, meg azt a furcsa reakciót Syth és Medve között… Mintha lenne valami. Seles már arról se feledkezett meg, hogy megbámulta őt az udvaron a férfi röviddel azután, hogy megérkezett, de valahol érthető volt, hiszen biztos nem csinos leányokra számított az erődben. Ha talált valaki mást, sok kellemetlenségtől kíméli meg Selest, mert a lány már – a maga módján – elköteleződött Leon mellett. A kedvességét sokan félre szokták érteni, de nem közeledés, Seles egyszerűen csak ilyen.
Syth olyan velősen fogalmaz, hogy nem tudja nála eldönteni, megbántotta-e vagy sem. A biztonság kedvéért visszakozik.*
- Hát… Ahogy gondolod. *Mondja, de azért csak aggódik érte tovább, hogy Syth rosszul lesz. Társa kérdése azonban elveti benne a gyanút, hogy csak ilyen szűkszavú, nem kifejezetten morcos. Még kedveskedni is akar, hogy megkérdezi, ő jól van-e. Seles ösztönösen úgy tesz, mint akinél semmi ok az aggodalomra, még egy meggyőző mosolyt is megpróbál felvarázsolni falfehér arcára.*
- Ugyan, semmiség. *Legyint.* Csak valahogy minden összejött mostanában, és úgy látszik, eddig győztem. De már jobban leszek! Ha bármi segítség kéne neked, keresd fel Isqehát nyugodtan. *Teszi hozzá, hogy megoldást próbáljon találni.* Nem tudom, most hol van, de egy mosolygós, csinos képű félvér fickó, nagyon szeret gyógynövényekről csacsogni. Talán azokat ülteti kint éppen, amiket útközben gyűjtöttünk. A lényeg, hogy ő gyógyító, tud segíteni, ha baj van. *Fejezi be monológját egy meggyőző mosollyal. Ha nem érezné magát határozottan jobban, ő is felkeresné, de talán egy alvás jobbat tesz majd. Addigra azt is kiheveri, hogy Isqeha nem tart vele a kalandra, pedig bízott benne, hogy mellette lesz.*
*Ezután Valeához fordul, szintén mosolyog egy kicsit.*
- Igen, mindig. *Mondja mosolyogva, bár most nem érzi úgy, mintha ez egy pozitív dolog lenne.* Meg lehet szokni ám, csak most… Most eléggé fáradtak vagyunk, a küldetésünk miatt. *A veszteségéről nem beszél, se arról, hogy milyen feszültség volt a tanács alatt. Nem akarja elrontani senki kedvét, ezért mindkét lányhoz beszél.* Lehet, hogy ingerültebbek vagyunk, mint kéne, de nézzétek el. Majd lesz jobb is!
*Feltápászkodik az asztaltól, és bocsánatkérően néz rájuk.*
- Ne haragudjatok, hogy máris megyek, de azt hiszem, éppen pihenésre lenne nekem is szükségem, és akkor jobban is lennék. Érezzétek jól magatokat itt, és vegyetek süteményt, hagytam a konyhán! És ha Banya rá akar ütni a kezetekre, mert sütit loptok… *Teszi hozzá vigyorogva.* Akkor hivatkozzatok rám.
//Leon és Seles szobája//
*Miután elmagyarázta, amit csak tudni kell, indul is vissza a szobába, amit remélhetőleg már patyolat tisztán talál, vagy ha mégsem végzett Lealla, segít neki rendet rakni. Bárhogy is, nem sokkal ezután már húzza is a lóbőrt, hogy egy hosszú délutáni szundítással bepótolja az elmaradását.*
//A magánzók tízóraija//
//Vali, Syth, Seles//
*Seles lassan erőt merít az ételből és italból, erősebbnek érzi már magát. Már kicsit azért is lelkifurdalása van, hogy Leont és Leallát utasította a piszok eltakarítására, és annál inkább van ideje megfigyelni a többieket, meg azt a furcsa reakciót Syth és Medve között… Mintha lenne valami. Seles már arról se feledkezett meg, hogy megbámulta őt az udvaron a férfi röviddel azután, hogy megérkezett, de valahol érthető volt, hiszen biztos nem csinos leányokra számított az erődben. Ha talált valaki mást, sok kellemetlenségtől kíméli meg Selest, mert a lány már – a maga módján – elköteleződött Leon mellett. A kedvességét sokan félre szokták érteni, de nem közeledés, Seles egyszerűen csak ilyen.
Syth olyan velősen fogalmaz, hogy nem tudja nála eldönteni, megbántotta-e vagy sem. A biztonság kedvéért visszakozik.*
- Hát… Ahogy gondolod. *Mondja, de azért csak aggódik érte tovább, hogy Syth rosszul lesz. Társa kérdése azonban elveti benne a gyanút, hogy csak ilyen szűkszavú, nem kifejezetten morcos. Még kedveskedni is akar, hogy megkérdezi, ő jól van-e. Seles ösztönösen úgy tesz, mint akinél semmi ok az aggodalomra, még egy meggyőző mosolyt is megpróbál felvarázsolni falfehér arcára.*
- Ugyan, semmiség. *Legyint.* Csak valahogy minden összejött mostanában, és úgy látszik, eddig győztem. De már jobban leszek! Ha bármi segítség kéne neked, keresd fel Isqehát nyugodtan. *Teszi hozzá, hogy megoldást próbáljon találni.* Nem tudom, most hol van, de egy mosolygós, csinos képű félvér fickó, nagyon szeret gyógynövényekről csacsogni. Talán azokat ülteti kint éppen, amiket útközben gyűjtöttünk. A lényeg, hogy ő gyógyító, tud segíteni, ha baj van. *Fejezi be monológját egy meggyőző mosollyal. Ha nem érezné magát határozottan jobban, ő is felkeresné, de talán egy alvás jobbat tesz majd. Addigra azt is kiheveri, hogy Isqeha nem tart vele a kalandra, pedig bízott benne, hogy mellette lesz.*
*Ezután Valeához fordul, szintén mosolyog egy kicsit.*
- Igen, mindig. *Mondja mosolyogva, bár most nem érzi úgy, mintha ez egy pozitív dolog lenne.* Meg lehet szokni ám, csak most… Most eléggé fáradtak vagyunk, a küldetésünk miatt. *A veszteségéről nem beszél, se arról, hogy milyen feszültség volt a tanács alatt. Nem akarja elrontani senki kedvét, ezért mindkét lányhoz beszél.* Lehet, hogy ingerültebbek vagyunk, mint kéne, de nézzétek el. Majd lesz jobb is!
*Feltápászkodik az asztaltól, és bocsánatkérően néz rájuk.*
- Ne haragudjatok, hogy máris megyek, de azt hiszem, éppen pihenésre lenne nekem is szükségem, és akkor jobban is lennék. Érezzétek jól magatokat itt, és vegyetek süteményt, hagytam a konyhán! És ha Banya rá akar ütni a kezetekre, mert sütit loptok… *Teszi hozzá vigyorogva.* Akkor hivatkozzatok rám.
//Leon és Seles szobája//
*Miután elmagyarázta, amit csak tudni kell, indul is vissza a szobába, amit remélhetőleg már patyolat tisztán talál, vagy ha mégsem végzett Lealla, segít neki rendet rakni. Bárhogy is, nem sokkal ezután már húzza is a lóbőrt, hogy egy hosszú délutáni szundítással bepótolja az elmaradását.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:58:33
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:58:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Relild//
*Ha sejtené, hogy mit gondol róla az óriás, biztosan megsértődne, de nem teszi, mert nem tudja, hogy mit gondol, innentől pedig a dolog okafogyottá válik.*
- Nem mondod? *képed el a kijelentésre, hogy a lánynak az istállóban kellett aludnia, mert nem kapott helyet magának. Ami furcsa, mert az az ijesztő arcú figura, az az Umi elmondta a vacsoránál, hogy mindenkinek mutat egy szobát. De Relild biztosan nem figyelt vagy ilyesmi.*
- Hát, akkor keressünk neked egy szobát. Mert van egy tök csomó, úgyhogy nem kell megint az istállóban aludnod. *Kezd el beszélni kényszeresen, mintha muszáj volna, miközben idegesen nézeget kifelé, hátha megjelenik Lyz és akkor neki futnia kell vagy elbújnia az óriás háta mögé, ami tekintve a méretkülönbségeket, még menne is.*
- Ne aggódj, szerzünk neked szobát, meg kényelmes ágyat is. *vigyorog Relildre, mintha már most el volna intézve minden.*
- Ez bizalmas, ilyen vadász dolog, most nem tudom neked elmagyarázni, remélem, megérted. De mi már csak ilyenek vagyunk. *magyarázza roppant meggyőzően, ahogy elindul felfelé az emeletre, ahol az üres szobákat tudja. Ott van jó pár szabad és még olyan is, ami talán az óriásnak is jó lesz. Legfeljebb kicsit lelóg majd a lába az ágy végéről, de még az is jobb, mint az istállóban aludni.*
- Igen, a lábaim megvannak, de ez roppant érdekes történet, mert amikor idekerültem, majdnem leharapta tőből egy farkas, ami villámokat szórt. *még mindig nem tudja pontosan, mik is voltak azok a vadak, de ezzel ő tökéletesen megelégszik így.*
- Megtaláltad már, amit keresel? *kérdi kedvesen, ahogy felfelé tart a lépcsőn, remélve, hogy Relild is követi.*
*Ha sejtené, hogy mit gondol róla az óriás, biztosan megsértődne, de nem teszi, mert nem tudja, hogy mit gondol, innentől pedig a dolog okafogyottá válik.*
- Nem mondod? *képed el a kijelentésre, hogy a lánynak az istállóban kellett aludnia, mert nem kapott helyet magának. Ami furcsa, mert az az ijesztő arcú figura, az az Umi elmondta a vacsoránál, hogy mindenkinek mutat egy szobát. De Relild biztosan nem figyelt vagy ilyesmi.*
- Hát, akkor keressünk neked egy szobát. Mert van egy tök csomó, úgyhogy nem kell megint az istállóban aludnod. *Kezd el beszélni kényszeresen, mintha muszáj volna, miközben idegesen nézeget kifelé, hátha megjelenik Lyz és akkor neki futnia kell vagy elbújnia az óriás háta mögé, ami tekintve a méretkülönbségeket, még menne is.*
- Ne aggódj, szerzünk neked szobát, meg kényelmes ágyat is. *vigyorog Relildre, mintha már most el volna intézve minden.*
- Ez bizalmas, ilyen vadász dolog, most nem tudom neked elmagyarázni, remélem, megérted. De mi már csak ilyenek vagyunk. *magyarázza roppant meggyőzően, ahogy elindul felfelé az emeletre, ahol az üres szobákat tudja. Ott van jó pár szabad és még olyan is, ami talán az óriásnak is jó lesz. Legfeljebb kicsit lelóg majd a lába az ágy végéről, de még az is jobb, mint az istállóban aludni.*
- Igen, a lábaim megvannak, de ez roppant érdekes történet, mert amikor idekerültem, majdnem leharapta tőből egy farkas, ami villámokat szórt. *még mindig nem tudja pontosan, mik is voltak azok a vadak, de ezzel ő tökéletesen megelégszik így.*
- Megtaláltad már, amit keresel? *kérdi kedvesen, ahogy felfelé tart a lépcsőn, remélve, hogy Relild is követi.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:35:56
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:35:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Megöleli a tündért és a kezével a hátát simogatja, persze jól tudja hol lehet és hol nem, hisz ő rakta rendbe, meg ő is szedte ki a varratokat az előbb.*
- Elég hülye és egyszerű módon, beütöttem a fejem, mikor magamhoz tértem vérzett a homlokom és onnantól nem tudtam ki vagyok, csak következtettem a jegyzeteimből, hogy ki lehettem. *Persze eddigi emlékei szerint nincs semmi olyan, amire azt mondta volna, haszontalan visszaemlékezés.*
- Te nem érzel furát itt. *A kezét Ert mellkasára teszi, nyilván nem arra kíváncsi, hogy szerelmes lett e, mert az nyilván nem lett egyikük sem, de Aryna akkor is érez valamit, amit szerinte nem kéne.*
*Megöleli a tündért és a kezével a hátát simogatja, persze jól tudja hol lehet és hol nem, hisz ő rakta rendbe, meg ő is szedte ki a varratokat az előbb.*
- Elég hülye és egyszerű módon, beütöttem a fejem, mikor magamhoz tértem vérzett a homlokom és onnantól nem tudtam ki vagyok, csak következtettem a jegyzeteimből, hogy ki lehettem. *Persze eddigi emlékei szerint nincs semmi olyan, amire azt mondta volna, haszontalan visszaemlékezés.*
- Te nem érzel furát itt. *A kezét Ert mellkasára teszi, nyilván nem arra kíváncsi, hogy szerelmes lett e, mert az nyilván nem lett egyikük sem, de Aryna akkor is érez valamit, amit szerinte nem kéne.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:02:53
Üzenet elküldve: 2018-06-27 22:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Teljesen belemerül a finom csókba, sosem gondolta, hogy valaha ilyet fog csinálni, és mégis. Az ujjai a lány hajába túrnak és a fejbőrét masszírozzák, végül az ajkaik játékának egy halk sóhajjal vet véget, de elhúzódni eszébe sincs.*
- Hogyan vesztetted el az emlékeidet?
*Még belegondolni is rossz, hogy valaki elfelejt mindent, ami vele történt, mindent, amit valaha megtanult, és az egész életét újra kell kezdenie. Bár, bizonyos esetekben hasznos lehet, például, ha Ertatsnoy elfelejthetné, hogy megölték a szüleit, és levágták a szárnyait, akkor bármelyik pillanatban boldogan megtenné.*
*Teljesen belemerül a finom csókba, sosem gondolta, hogy valaha ilyet fog csinálni, és mégis. Az ujjai a lány hajába túrnak és a fejbőrét masszírozzák, végül az ajkaik játékának egy halk sóhajjal vet véget, de elhúzódni eszébe sincs.*
- Hogyan vesztetted el az emlékeidet?
*Még belegondolni is rossz, hogy valaki elfelejt mindent, ami vele történt, mindent, amit valaha megtanult, és az egész életét újra kell kezdenie. Bár, bizonyos esetekben hasznos lehet, például, ha Ertatsnoy elfelejthetné, hogy megölték a szüleit, és levágták a szárnyait, akkor bármelyik pillanatban boldogan megtenné.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-06-27 20:54:07
Üzenet elküldve: 2018-06-27 20:54:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pyr, Zsenge, Bayde//
*Nem kevés kajánsággal nézi az illuminált elfet. Ilyet is ritkán látni. Legtöbbjük rémesen karót nyelt teremtés, akik egyszerűen képtelenek elengedni, és jól érezni magukat. Erről persze rögtön Pycta jut eszébe, hiszen a csuhás gyakorlatilag minden létező sztereotípiának megfelel. Ráadásul szegény tündérrel is hogy kibabrált... De ez az elf lányka határozottan szórakoztató, és amikor megemlíti, hogy Leon itatta le, Bajdi kénytelen elismerni, hogy annak az alaknak is vannak jó pillanatai.*
- Ó, pardon... Bayde Armanneth, szolgálatodra. *hajol meg kicsit, amikor finoman rávezetik, hogy elfeledkezett a bemutatkozásról. Más kérdés, hogy ennek kevés figyelmet szentelnek, mert a hegyesfülű lány egyre jobban mászik rá a tündérre. Bizonyára az alkohol hatására. Rögtön eszébe jut, hogy ezt Zarával is ki kéne próbálnia, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy ő előbb ájulna be az asztal alá, mint a vörös elázna. Persze Zsenge túlzásba vihette, vagy csak nincs hozzászokva, mert az iménti kacérkodás egy szemvillanás alatt megy át édesded szunyókálásba.*
- Nem tudom, de a tanácsteremben biztos van ilyesmi kellék. Elvégre néha feljegyzéseket is kell készíteni. *vonja meg a vállát az írószerszámokra vonatkozó, írásban feltett kérdésre, majd bizonytalanul pislog Pyrre. A ki nem mondott kérdést nehéz lenne félreértenie.*
- Ne segítsek? *lép közelebb, hogy szükség esetén ő cipelje fel az elázott elfet a szobájába.*
*Nem kevés kajánsággal nézi az illuminált elfet. Ilyet is ritkán látni. Legtöbbjük rémesen karót nyelt teremtés, akik egyszerűen képtelenek elengedni, és jól érezni magukat. Erről persze rögtön Pycta jut eszébe, hiszen a csuhás gyakorlatilag minden létező sztereotípiának megfelel. Ráadásul szegény tündérrel is hogy kibabrált... De ez az elf lányka határozottan szórakoztató, és amikor megemlíti, hogy Leon itatta le, Bajdi kénytelen elismerni, hogy annak az alaknak is vannak jó pillanatai.*
- Ó, pardon... Bayde Armanneth, szolgálatodra. *hajol meg kicsit, amikor finoman rávezetik, hogy elfeledkezett a bemutatkozásról. Más kérdés, hogy ennek kevés figyelmet szentelnek, mert a hegyesfülű lány egyre jobban mászik rá a tündérre. Bizonyára az alkohol hatására. Rögtön eszébe jut, hogy ezt Zarával is ki kéne próbálnia, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy ő előbb ájulna be az asztal alá, mint a vörös elázna. Persze Zsenge túlzásba vihette, vagy csak nincs hozzászokva, mert az iménti kacérkodás egy szemvillanás alatt megy át édesded szunyókálásba.*
- Nem tudom, de a tanácsteremben biztos van ilyesmi kellék. Elvégre néha feljegyzéseket is kell készíteni. *vonja meg a vállát az írószerszámokra vonatkozó, írásban feltett kérdésre, majd bizonytalanul pislog Pyrre. A ki nem mondott kérdést nehéz lenne félreértenie.*
- Ne segítsek? *lép közelebb, hogy szükség esetén ő cipelje fel az elázott elfet a szobájába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 78-97