Nincs játékban - Kalácsfalva és birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Kalácsfalva és birtokok | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1050-1069
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-12-02 15:17:05
Üzenet elküldve: 2015-12-02 15:17:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Kalácsfalvi gyűlés //
*Gyűlnek-gyülekeznek az úgynevezett jónépek, ennek megfelelően az istállóban is emelkedik a zajszint várakozás közben. Darna szavait elégedett mormogás övezi, mikor bejelenti, hogy az intéző hamarosan tiszteletét teszi - mert abban nagyjából mindenki egyet ért, hogy az ügyek kiemelt kezelése kitüntetett embert kíván, s ha már Kalácsfalva községnek van ilyen, akkor az a minimum, hogy az illető tiszteletét teszi, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a zavarodott, egyszerű népek torkán lenyomjon valami megnyugtató maszlagot. Sajnos ezen szerepre csak azok alkalmasak, akikről köztudott, hogy a település elöljárói, így Darna felvetése kissé korainak bizonyul, bármennyire is imádja egyhangúlag a hölgyemény süteményeit kicsiny és nagy, és ennek megfelelően több oldalról is beleütközik a lassú észjárású helyiek értetlenkedésébe.*
- De hisz még azt sem tudjuk, mi ellen gyülekezünk. Csak ne legyünk túl hamariak!
- Hisz itt vagyunk, itt van mindenki, aki számít, heh!
- Én tudom ám, mi közeleg, bizony!
- De én jobban tudom!
- De én mégjobban!
*Ilyesmi, és még sok hasonló becsmérlő, gyanakvó vagy épp értetlenkedő vélemény érkezik a tömegből, de végtére is tovább ácsorog-ücsörög mindenki, nagyjából ugyanúgy, ahogy eddig. A feszült várakozást a támolygó férfiú zavarja meg, karján a kisgyermekkel. Habár a népek nem őt várták, mikor bezuhan az istállóépületbe, szavait dermedt csend övezi. Lidércekről, démonokról kiáltozik, és még sok aggasztó dologról, végül sírva fakad és a földre omlik. Kezében görcsösen markolja az elrontott antréjú intéző, Svir Gia karját, miközben talpra vergődik.
Egy percig mindenki néma csendben mered egymásra. Az eddigi, többé-kevésbé fegyelmezett légkörben úgy pattan emberről emberre a feszültség és a félelem, akár a szikra a szalmabálában. Aztán megtörik a csend: mindenki egyszerre kezd el beszélni. Az el-elszakadozó hangfoszlányokból kiderül: az egybegyűlteket mélységesen kiborították az eddigi baljós események is, hát még mindennek tetejébe ez a félőrült a Grombar kastélyról! Az általános hangzavar csak akkor ül el kissé, amikor Svir Gia szóra emelkedik.*
- És mi lesz az asszonyokkal, a gyerekekkel? Ők, akik fegyvert nem forgatnak, miképp készüljenek? - *Veti fel egy ifjú gazda, akiről mindenki tudja, hogy felesége nemrég adott életet ikerfiainak.* - Hát a házak, a földek? Csak úgy hagyjunk mindent ott?
*Páran helyeslőleg felmordulnak. Bár tél van, és a vetés ideje még meglehetősen távol van, a kamrákat kiüríteni és elhordani a készleteket nem kis munka, főként annak tekintetében, hogy még mindig nem tudják, pontosan mi elől menekülnek. A félelmesebb természetűek hangot is adnak ezen hangulatuknak.*
- Aztán sokat érünk mi a kaszával, a kapával! Hát az intéző nagysád tán nem hallotta? Lidércek! Démonfajzatok! A saját szememmel láttam!
- Én azt hallottam, a Szántóföldeken cirkáló kósza lidércfények álmukban ölik a jószágot. Mit tehetnénk hát ellenük puszta kézzel, mégis?
- Otthagyni az otthonunkat? A nyakunkon a tél, a zimankó! Hol hajtsuk hát álomra a fejünket, és hogyan, tudván hogy a házunk, a csűrünk, az év alatt verítékkel művelt termény a pokolfajzatok martaléka? Hogyan?
*A méltatlankodó bekiabálások a leghangosabbak, mindazonáltal akarnak jópáran, akik csak zavartan gyűrögetik a fejfedőjüket két kezük között, vagy aggódva rágják lecsüngő bajszuk. A nép nagyrésze úgy általánosságban nagyon is elégedettugyanis azzal az élettel, amit Amon Ruadh fennhatósága alatt élnek - ugyanis kényelmes, kellemes folyású élet volt az, és rendszerint számíthattak is segítségre ügyes-bajos ügyeikben. Most azonban - hogy kivételesen valós, és semmilyen eddigihez nem fogható mértékű veszély fenyegeti őket - leginkább ijedt birkanyáj módjára várják, hogy valaki megnyugtassa őket, illetve meggyőzze, hogy nekik pontosan miért volna jó megoldás az, ha felfegyverkezve nekirontanak a jóég tudja miféle szörnylényeknek.*
*Gyűlnek-gyülekeznek az úgynevezett jónépek, ennek megfelelően az istállóban is emelkedik a zajszint várakozás közben. Darna szavait elégedett mormogás övezi, mikor bejelenti, hogy az intéző hamarosan tiszteletét teszi - mert abban nagyjából mindenki egyet ért, hogy az ügyek kiemelt kezelése kitüntetett embert kíván, s ha már Kalácsfalva községnek van ilyen, akkor az a minimum, hogy az illető tiszteletét teszi, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a zavarodott, egyszerű népek torkán lenyomjon valami megnyugtató maszlagot. Sajnos ezen szerepre csak azok alkalmasak, akikről köztudott, hogy a település elöljárói, így Darna felvetése kissé korainak bizonyul, bármennyire is imádja egyhangúlag a hölgyemény süteményeit kicsiny és nagy, és ennek megfelelően több oldalról is beleütközik a lassú észjárású helyiek értetlenkedésébe.*
- De hisz még azt sem tudjuk, mi ellen gyülekezünk. Csak ne legyünk túl hamariak!
- Hisz itt vagyunk, itt van mindenki, aki számít, heh!
- Én tudom ám, mi közeleg, bizony!
- De én jobban tudom!
- De én mégjobban!
*Ilyesmi, és még sok hasonló becsmérlő, gyanakvó vagy épp értetlenkedő vélemény érkezik a tömegből, de végtére is tovább ácsorog-ücsörög mindenki, nagyjából ugyanúgy, ahogy eddig. A feszült várakozást a támolygó férfiú zavarja meg, karján a kisgyermekkel. Habár a népek nem őt várták, mikor bezuhan az istállóépületbe, szavait dermedt csend övezi. Lidércekről, démonokról kiáltozik, és még sok aggasztó dologról, végül sírva fakad és a földre omlik. Kezében görcsösen markolja az elrontott antréjú intéző, Svir Gia karját, miközben talpra vergődik.
Egy percig mindenki néma csendben mered egymásra. Az eddigi, többé-kevésbé fegyelmezett légkörben úgy pattan emberről emberre a feszültség és a félelem, akár a szikra a szalmabálában. Aztán megtörik a csend: mindenki egyszerre kezd el beszélni. Az el-elszakadozó hangfoszlányokból kiderül: az egybegyűlteket mélységesen kiborították az eddigi baljós események is, hát még mindennek tetejébe ez a félőrült a Grombar kastélyról! Az általános hangzavar csak akkor ül el kissé, amikor Svir Gia szóra emelkedik.*
- És mi lesz az asszonyokkal, a gyerekekkel? Ők, akik fegyvert nem forgatnak, miképp készüljenek? - *Veti fel egy ifjú gazda, akiről mindenki tudja, hogy felesége nemrég adott életet ikerfiainak.* - Hát a házak, a földek? Csak úgy hagyjunk mindent ott?
*Páran helyeslőleg felmordulnak. Bár tél van, és a vetés ideje még meglehetősen távol van, a kamrákat kiüríteni és elhordani a készleteket nem kis munka, főként annak tekintetében, hogy még mindig nem tudják, pontosan mi elől menekülnek. A félelmesebb természetűek hangot is adnak ezen hangulatuknak.*
- Aztán sokat érünk mi a kaszával, a kapával! Hát az intéző nagysád tán nem hallotta? Lidércek! Démonfajzatok! A saját szememmel láttam!
- Én azt hallottam, a Szántóföldeken cirkáló kósza lidércfények álmukban ölik a jószágot. Mit tehetnénk hát ellenük puszta kézzel, mégis?
- Otthagyni az otthonunkat? A nyakunkon a tél, a zimankó! Hol hajtsuk hát álomra a fejünket, és hogyan, tudván hogy a házunk, a csűrünk, az év alatt verítékkel művelt termény a pokolfajzatok martaléka? Hogyan?
*A méltatlankodó bekiabálások a leghangosabbak, mindazonáltal akarnak jópáran, akik csak zavartan gyűrögetik a fejfedőjüket két kezük között, vagy aggódva rágják lecsüngő bajszuk. A nép nagyrésze úgy általánosságban nagyon is elégedettugyanis azzal az élettel, amit Amon Ruadh fennhatósága alatt élnek - ugyanis kényelmes, kellemes folyású élet volt az, és rendszerint számíthattak is segítségre ügyes-bajos ügyeikben. Most azonban - hogy kivételesen valós, és semmilyen eddigihez nem fogható mértékű veszély fenyegeti őket - leginkább ijedt birkanyáj módjára várják, hogy valaki megnyugtassa őket, illetve meggyőzze, hogy nekik pontosan miért volna jó megoldás az, ha felfegyverkezve nekirontanak a jóég tudja miféle szörnylényeknek.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-12-02 10:05:29
Üzenet elküldve: 2015-12-02 10:05:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalvi gyűlés//
//Sa’argathot Ébredése//
*Úgy jön a kalácsfalvi rév felé, ahogy tegnap a Vashegy irányába menet, gyorsan, sietősen, mindenféle vészterhes gondolatokkal teli fejjel. A kalapja tud egyet s mást, de ezeket a gondolatokat nem tarthatja távol az intézőtől, ahhoz túlságosan is baljósak a hírek és közeli a veszély. Útja (vagy útjuk, ha Yerougha is vele tart) Trodd és Learon földjei mentén vezet, így hozzájuk is bekiabál.*
- Trodd, Learon! Szükségem van rátok a faluban, nagy veszély közeleg, gyertek, amint tudtok! *Kiáltja a két barát földjnek határában akár többször is, ha elsőre nem reagálnak. Aztán viszont megy tovább, mert tovább kell mennie.
A kompra szállás előtt mintha csak a világon mindennél gyorsabb rossz hírek nem lennének elegek, a révnél olyat pillant meg, amitől görcsbe rándul a gyomra. Fekete fellegek az amúgy sem biztonságos Grombar kastély felett.*
- A baj csakugyan itt van a nyakunkon. *Mondja a révésznek, majd átadja az átkelés ellenértékét. Ez aranyat jelent, esetleg egy kalapemelést, ha az intézőnek már van ekkora renoméja itt is.
A másik oldalra átérve sem fogja lassabbra Frankót, nem a cél előtt fog lelassítani. A menekülésre szólító kiáltást csak távolról hallja, reméli, hogy nem tört még ki a hiszti a faluban. Pánikolókkal nagyon nehéz lenne bármit is kezdenie. Leszáll a lováról, majd – ha mások még nem tették meg – megpróbálja felsegíteni a hisztérikus hangulatban lévő favágót. Ha az jön, jön, ha nem, akkor nagyon nem erőlködik, más dolga is van.*
- Kelj fel, az ég szerelmére! *Mondja a fickónak, majd megy tovább a gyűlés épületébe.*
- Szebb napokat! És milyen kár, hogy nem azt jöttünk megvitatni, Nagyorrú Broggar vagy Lapátkezű Hreg ütött előbb, amikor egyszerre néztek Faros Morcsára. *Mondja az egybegyűlteknek. Talán lagymatag a tréfa, de jobb, mint a semmi, hátha old egy keveset a feszült hangulaton.*
- Nem kertelek, veszély közeleg és már nincs messze. Aki tud, kapjon magához kaszát, kapát, baltát, botot, íjat vagy akármit, aki nem, annak a folyó másik partján biztonságosabb lesz. Ahogy minden másnak is, ami menthető. *Amikor tekintetével megtalálja őket, akkor Syoudnak és Darnának külön-külön is odabiccent. Számít rájuk is, az értelmesebbek közé tartoznak itt a környéken. Ahogy Albun nagyúr is, ha vele tartott.*
//Sa’argathot Ébredése//
*Úgy jön a kalácsfalvi rév felé, ahogy tegnap a Vashegy irányába menet, gyorsan, sietősen, mindenféle vészterhes gondolatokkal teli fejjel. A kalapja tud egyet s mást, de ezeket a gondolatokat nem tarthatja távol az intézőtől, ahhoz túlságosan is baljósak a hírek és közeli a veszély. Útja (vagy útjuk, ha Yerougha is vele tart) Trodd és Learon földjei mentén vezet, így hozzájuk is bekiabál.*
- Trodd, Learon! Szükségem van rátok a faluban, nagy veszély közeleg, gyertek, amint tudtok! *Kiáltja a két barát földjnek határában akár többször is, ha elsőre nem reagálnak. Aztán viszont megy tovább, mert tovább kell mennie.
A kompra szállás előtt mintha csak a világon mindennél gyorsabb rossz hírek nem lennének elegek, a révnél olyat pillant meg, amitől görcsbe rándul a gyomra. Fekete fellegek az amúgy sem biztonságos Grombar kastély felett.*
- A baj csakugyan itt van a nyakunkon. *Mondja a révésznek, majd átadja az átkelés ellenértékét. Ez aranyat jelent, esetleg egy kalapemelést, ha az intézőnek már van ekkora renoméja itt is.
A másik oldalra átérve sem fogja lassabbra Frankót, nem a cél előtt fog lelassítani. A menekülésre szólító kiáltást csak távolról hallja, reméli, hogy nem tört még ki a hiszti a faluban. Pánikolókkal nagyon nehéz lenne bármit is kezdenie. Leszáll a lováról, majd – ha mások még nem tették meg – megpróbálja felsegíteni a hisztérikus hangulatban lévő favágót. Ha az jön, jön, ha nem, akkor nagyon nem erőlködik, más dolga is van.*
- Kelj fel, az ég szerelmére! *Mondja a fickónak, majd megy tovább a gyűlés épületébe.*
- Szebb napokat! És milyen kár, hogy nem azt jöttünk megvitatni, Nagyorrú Broggar vagy Lapátkezű Hreg ütött előbb, amikor egyszerre néztek Faros Morcsára. *Mondja az egybegyűlteknek. Talán lagymatag a tréfa, de jobb, mint a semmi, hátha old egy keveset a feszült hangulaton.*
- Nem kertelek, veszély közeleg és már nincs messze. Aki tud, kapjon magához kaszát, kapát, baltát, botot, íjat vagy akármit, aki nem, annak a folyó másik partján biztonságosabb lesz. Ahogy minden másnak is, ami menthető. *Amikor tekintetével megtalálja őket, akkor Syoudnak és Darnának külön-külön is odabiccent. Számít rájuk is, az értelmesebbek közé tartoznak itt a környéken. Ahogy Albun nagyúr is, ha vele tartott.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-12-02 00:03:13
Üzenet elküldve: 2015-12-02 00:03:13
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Bárhogy igyekezett, megelőzték. Mire visszaér, egy fiatal fickót lát, aki láthatóan még nála is többet tapasztalt a fenyegetésből - és most eszét vette a pánik.*
- Hallgass, fiam. *szisszen rá igazi, mélyről jövő elf felsőbbrendűséggel, ami egyébként nem sajátja. Visszapillant délkelet felé, és komorló pillantással méri végig a férfit is.*
- Induljatok el Kalácsfalva felé! A Hadúr megvéd titeket! Kalácsfalvára! *ügetés közben akit ér, nyugatnak, északnyugatnak terel, át a Thargok gyepűin.*
//Kalácsfalvi gyűlés//
*Gyorsabban visszaért, mint hitte, vagy a falusiak mozdultak lustábban - lényeg, hogy a gyűlés még az elején tart, Syoud pedig azt remélte, hogy már fegyverben találja az egész vidéket. Belép a gyűlésre, tekintete Darna mamát keresi, de nem mond még semmit, mert kíváncsi a népek ösztönös reakcióira. Sok minden leszűrhető az első észlelésekből.*
*Bárhogy igyekezett, megelőzték. Mire visszaér, egy fiatal fickót lát, aki láthatóan még nála is többet tapasztalt a fenyegetésből - és most eszét vette a pánik.*
- Hallgass, fiam. *szisszen rá igazi, mélyről jövő elf felsőbbrendűséggel, ami egyébként nem sajátja. Visszapillant délkelet felé, és komorló pillantással méri végig a férfit is.*
- Induljatok el Kalácsfalva felé! A Hadúr megvéd titeket! Kalácsfalvára! *ügetés közben akit ér, nyugatnak, északnyugatnak terel, át a Thargok gyepűin.*
//Kalácsfalvi gyűlés//
*Gyorsabban visszaért, mint hitte, vagy a falusiak mozdultak lustábban - lényeg, hogy a gyűlés még az elején tart, Syoud pedig azt remélte, hogy már fegyverben találja az egész vidéket. Belép a gyűlésre, tekintete Darna mamát keresi, de nem mond még semmit, mert kíváncsi a népek ösztönös reakcióira. Sok minden leszűrhető az első észlelésekből.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-12-01 21:45:10
Üzenet elküldve: 2015-12-01 21:45:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Chiari //
* Mindent sikerül megbeszélniük, ami fontos, sőt Chiari figyelmes hallgatónak is bizonyul, amikor az óriás egy emlék felidézésébe kezd. Ezért nagyon hálás is, mert az idejét sem tudja már, mikor tudott ilyen nyugodtan beszélni a családjáról. *
- Én is nagyon örülök. Azt is megértem, hogy nem teljesen fogadnak el, hisz amikor rátok találtam, olyan részeg voltam, mint egy kefekötő. Emlékszel?
* Mosolyogva gondol vissza, hisz pont az elf volt az, aki összefércelte az arcát. *
- De téged miért nem?
* Kérdezi, hisz egyáltalán nem érti, mi nem tetszhet a törzsieknek Chiariban. *
- Most megnyugodtam. Borzalmasan néznék ki nagy hassal, és dolgozni sem tudnék.
* Veregeti meg jóllakottan a bendőjét az ács. A picivel való játék után azonban valóban feláll és elindul kifelé. *
- Ami pedig az aggodalmamat illeti.
* Néz vissza még Azil. *
- Csak annyira fogok odafigyelni rátok és aggódni értetek, amennyire azt a családomért meg kell tennem. Ennél kevesebbet nem igérhetek.
* Teszi hozzá, majd kilép, hogy a mai napra kigondolt ütemet tartani tudja. Mikor Chiari végül megjelenik, engedelmesen vonul be, már az első szóra. *
- Régóta nem esett már ilyen jól fáradtnak lenni.
* Jegyzi meg, míg a kezen esett apróbb sérüléket nézegeti. *
* Mindent sikerül megbeszélniük, ami fontos, sőt Chiari figyelmes hallgatónak is bizonyul, amikor az óriás egy emlék felidézésébe kezd. Ezért nagyon hálás is, mert az idejét sem tudja már, mikor tudott ilyen nyugodtan beszélni a családjáról. *
- Én is nagyon örülök. Azt is megértem, hogy nem teljesen fogadnak el, hisz amikor rátok találtam, olyan részeg voltam, mint egy kefekötő. Emlékszel?
* Mosolyogva gondol vissza, hisz pont az elf volt az, aki összefércelte az arcát. *
- De téged miért nem?
* Kérdezi, hisz egyáltalán nem érti, mi nem tetszhet a törzsieknek Chiariban. *
- Most megnyugodtam. Borzalmasan néznék ki nagy hassal, és dolgozni sem tudnék.
* Veregeti meg jóllakottan a bendőjét az ács. A picivel való játék után azonban valóban feláll és elindul kifelé. *
- Ami pedig az aggodalmamat illeti.
* Néz vissza még Azil. *
- Csak annyira fogok odafigyelni rátok és aggódni értetek, amennyire azt a családomért meg kell tennem. Ennél kevesebbet nem igérhetek.
* Teszi hozzá, majd kilép, hogy a mai napra kigondolt ütemet tartani tudja. Mikor Chiari végül megjelenik, engedelmesen vonul be, már az első szóra. *
- Régóta nem esett már ilyen jól fáradtnak lenni.
* Jegyzi meg, míg a kezen esett apróbb sérüléket nézegeti. *
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-12-01 21:35:28
Üzenet elküldve: 2015-12-01 21:35:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egyéb címeit sokszor hangoztatja, arra viszont nem szokta különösebb gyakorisággal felhívni a kedves közönség figyelmét, hogy többek között bizony nagy csibész is. Mert ez bizony így van, Hrothgaar megállapítása teljesen helytálló, nem csak érti, hanem műveli és a tréfát. Azért többnyire tudja, hogy hol a határ, ritkán történik olyan, hogy túl messzire megy egy fricskában. Menekülni, a dolgot kimagyarázni vagy őszintén bocsánatot kérni viszont még ilyenkor is lehet, testi épségét tehát csak igen ritkán veszélyezteti ez a csibészkedés. Röviden: tud vigyázni magára.*
- A becsület kedvéért, azt azért nem mondhatom, hogy minden ok nélkül volt kellemetlen, bizonyára olyan híreket hoztunk, amik alaposan felzaklatták. De azért hidd el nekem, kis híja volt, hogy igazi villámokat nem szórt a szeme. *Ha nem ivott volna megy már egy jó nagy kupával ebből a finom borból, talán nem pletykálna ilyeneket, de ilyen ez az italt, megoldja a nyelvet. De egymás közt miért is fogná vissza magát? Egyikük sem fogja beárulni a másikat, ha valami cifrát mond valaki másról, előbb fognak ölre menni, minthogy ez megtörténjen. De inkább legyen békesség, különen itt kő kövön nem marad.*
- Akár kettőre is. A budi ott van a kert végében. *Int a törpének, menjen csak nyugodtan. Ha menni kell, hát menni kell. Ezzel pedig bebizonyítja, hogy hiába hívhatja magát orkvadásznak, tündérmentőnek, kalandornak, intézőnek és kalaposnak, attól még távol áll, hogy jósnak merhesse nevezni magát. Ugyebár Hrothgaar túlságosan is hamar tér vissza, méghozzá egy tömlő jó borral a kezében. Nem baj, így se rossz!*
- Lássuk csak, mit hoztál! *Nagy örömmel nyúl a tömlőért, borra bor csak nem fog megártani és már rég kóstolt mást, mint ami itt neki van.*
- Minekünk is elkélne ide egy rendes kovácsmester, nem jó az, ha mindig máshova kell járni a szerszámokért. *Szeretné elcsábítani a faluba a törpét, de sejti, hogy nem csak a nagyúr, de a kovácsmester szíve sem engedné el Hrothgaar a Vashegyről.*
- Kár, micsoda nagy kár! Pedig ha valakitől, tőled aztán meg lehetne tanulni a mesterség csínját-bínját, az összes trükköt. *Nem szakértője a kovácsáruknak, de nagy összegben merne fogadni arra, hogy a törpe munkái a legjobbak a folyó másik oldalán.*
- Kíváncsivá kell tenni őket Hrothgaar mester, amíg nem motoszkál a fejükben néhány kérdés titeket illetően, addig legfeljebb valami bugris könyvmolyt fogtok érdekelni. De kezdhetnéd először kicsiben is, egy rövidebb iromány, hátha arra ráharapnak! *Mondja mit sem sejtve arról, hogy a falu területén tartózkodók átlagos derékmérete a két vékony leányzó megérkezésével drasztikusan lecsökkent.*
*Egyéb címeit sokszor hangoztatja, arra viszont nem szokta különösebb gyakorisággal felhívni a kedves közönség figyelmét, hogy többek között bizony nagy csibész is. Mert ez bizony így van, Hrothgaar megállapítása teljesen helytálló, nem csak érti, hanem műveli és a tréfát. Azért többnyire tudja, hogy hol a határ, ritkán történik olyan, hogy túl messzire megy egy fricskában. Menekülni, a dolgot kimagyarázni vagy őszintén bocsánatot kérni viszont még ilyenkor is lehet, testi épségét tehát csak igen ritkán veszélyezteti ez a csibészkedés. Röviden: tud vigyázni magára.*
- A becsület kedvéért, azt azért nem mondhatom, hogy minden ok nélkül volt kellemetlen, bizonyára olyan híreket hoztunk, amik alaposan felzaklatták. De azért hidd el nekem, kis híja volt, hogy igazi villámokat nem szórt a szeme. *Ha nem ivott volna megy már egy jó nagy kupával ebből a finom borból, talán nem pletykálna ilyeneket, de ilyen ez az italt, megoldja a nyelvet. De egymás közt miért is fogná vissza magát? Egyikük sem fogja beárulni a másikat, ha valami cifrát mond valaki másról, előbb fognak ölre menni, minthogy ez megtörténjen. De inkább legyen békesség, különen itt kő kövön nem marad.*
- Akár kettőre is. A budi ott van a kert végében. *Int a törpének, menjen csak nyugodtan. Ha menni kell, hát menni kell. Ezzel pedig bebizonyítja, hogy hiába hívhatja magát orkvadásznak, tündérmentőnek, kalandornak, intézőnek és kalaposnak, attól még távol áll, hogy jósnak merhesse nevezni magát. Ugyebár Hrothgaar túlságosan is hamar tér vissza, méghozzá egy tömlő jó borral a kezében. Nem baj, így se rossz!*
- Lássuk csak, mit hoztál! *Nagy örömmel nyúl a tömlőért, borra bor csak nem fog megártani és már rég kóstolt mást, mint ami itt neki van.*
- Minekünk is elkélne ide egy rendes kovácsmester, nem jó az, ha mindig máshova kell járni a szerszámokért. *Szeretné elcsábítani a faluba a törpét, de sejti, hogy nem csak a nagyúr, de a kovácsmester szíve sem engedné el Hrothgaar a Vashegyről.*
- Kár, micsoda nagy kár! Pedig ha valakitől, tőled aztán meg lehetne tanulni a mesterség csínját-bínját, az összes trükköt. *Nem szakértője a kovácsáruknak, de nagy összegben merne fogadni arra, hogy a törpe munkái a legjobbak a folyó másik oldalán.*
- Kíváncsivá kell tenni őket Hrothgaar mester, amíg nem motoszkál a fejükben néhány kérdés titeket illetően, addig legfeljebb valami bugris könyvmolyt fogtok érdekelni. De kezdhetnéd először kicsiben is, egy rövidebb iromány, hátha arra ráharapnak! *Mondja mit sem sejtve arról, hogy a falu területén tartózkodók átlagos derékmérete a két vékony leányzó megérkezésével drasztikusan lecsökkent.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-12-01 17:39:23
Üzenet elküldve: 2015-12-01 17:39:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A házigazda igazi csibész, ez az első perctől világos volt Hrothgaar számára, vagy legalábbis szeretné ezt elhitetni magával. Az igazság az, hogy a törpe az évek leforgása alatt kemény külső borítást növesztett előbb szívére, mely később átkúszott elméjére is. Keveseket engedett magához közel, és az ismeretlenek nagy része iránt teljesen közömbössé kezdett válni... eluralkodott rajta a közöny. Csupán az elmúlt idők eseményei kezdték el kissé lekapirgálni szívéről és elméjéről a páncélt, de még így is sokat kell fejlődnie, már persze, ha akar egyáltalán.*
- Kellemetlen űrnő, azt mondod?
*Kérdez vissza és megvakargatja szakálla tövét, majd halk hümmögő hangot ad ki.*
- Nem igen tudok neked olyan tanácsot adni, amit tenmagad nem tennél meg. *vallja be őszintén és kezével apró, íves legyintő mozdulatot tesz* Kellemetlen úrnők, cöh...
*Ciccent egyet és még nevet is kissé, mint akinek valami pajzán poén jutott eszébe. Újabb korty gurul le torkán és ezzel már ki is ürül kupája.*
- Bocsáss meg egy percre... *monda és kibattyog cuccához, leakaszt egy tömlőt róla és már vissza is huppant a stokira* Egy kis saját. Mármint Amon Ruadh-ról. Vörösbor, száraz.
*Nyújtja a butykost a férfi felé barátságos gesztussal, hogy szlopáljon belőle, ha megkívánja. A felmerülő könyv témáját azonban nem nagyon kívánja tovább bontani a törpe, csak egy hirtelen kirohanás volt részéről.*
- Munka mindig akad. Lovagok páncélja, munkások eszközei, patkók, medálok, kardok és kapák mindig kellenek. A szén izzik, az üllő csilingel reggeltől estig...
*Vallja meg a helyzetet Hrothgaar, de hangából nem érződik fájdalom, vagy bármi neheztelés.*
- Más meg nincs igazán. Az ötvösünk most lépett le, pedig ígéretes és lelkiismeretes leányka volt. A másik két földim meg a kohóban dolgozik, meg a szénégetőben. A könyv meg... *nagyot sóhajt és legyint hozzá* Meglátjuk lesz-e belőle valaha valami. Amúgy is, kit érdekelne a törpék fajtája ezen a világon?
*Kérdezi fennhangon asztaltársától. Tekintete talán kissé bosszúsnak tűnhet ekkor, de ez is csupán egy pár szekundumnyi ideig tart, vonásai rendeződnek, bosszús ráncai kisimulnak, a törpe pedig kicsit hallgatásba merül.*
*A házigazda igazi csibész, ez az első perctől világos volt Hrothgaar számára, vagy legalábbis szeretné ezt elhitetni magával. Az igazság az, hogy a törpe az évek leforgása alatt kemény külső borítást növesztett előbb szívére, mely később átkúszott elméjére is. Keveseket engedett magához közel, és az ismeretlenek nagy része iránt teljesen közömbössé kezdett válni... eluralkodott rajta a közöny. Csupán az elmúlt idők eseményei kezdték el kissé lekapirgálni szívéről és elméjéről a páncélt, de még így is sokat kell fejlődnie, már persze, ha akar egyáltalán.*
- Kellemetlen űrnő, azt mondod?
*Kérdez vissza és megvakargatja szakálla tövét, majd halk hümmögő hangot ad ki.*
- Nem igen tudok neked olyan tanácsot adni, amit tenmagad nem tennél meg. *vallja be őszintén és kezével apró, íves legyintő mozdulatot tesz* Kellemetlen úrnők, cöh...
*Ciccent egyet és még nevet is kissé, mint akinek valami pajzán poén jutott eszébe. Újabb korty gurul le torkán és ezzel már ki is ürül kupája.*
- Bocsáss meg egy percre... *monda és kibattyog cuccához, leakaszt egy tömlőt róla és már vissza is huppant a stokira* Egy kis saját. Mármint Amon Ruadh-ról. Vörösbor, száraz.
*Nyújtja a butykost a férfi felé barátságos gesztussal, hogy szlopáljon belőle, ha megkívánja. A felmerülő könyv témáját azonban nem nagyon kívánja tovább bontani a törpe, csak egy hirtelen kirohanás volt részéről.*
- Munka mindig akad. Lovagok páncélja, munkások eszközei, patkók, medálok, kardok és kapák mindig kellenek. A szén izzik, az üllő csilingel reggeltől estig...
*Vallja meg a helyzetet Hrothgaar, de hangából nem érződik fájdalom, vagy bármi neheztelés.*
- Más meg nincs igazán. Az ötvösünk most lépett le, pedig ígéretes és lelkiismeretes leányka volt. A másik két földim meg a kohóban dolgozik, meg a szénégetőben. A könyv meg... *nagyot sóhajt és legyint hozzá* Meglátjuk lesz-e belőle valaha valami. Amúgy is, kit érdekelne a törpék fajtája ezen a világon?
*Kérdezi fennhangon asztaltársától. Tekintete talán kissé bosszúsnak tűnhet ekkor, de ez is csupán egy pár szekundumnyi ideig tart, vonásai rendeződnek, bosszús ráncai kisimulnak, a törpe pedig kicsit hallgatásba merül.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-12-01 16:34:03
Üzenet elküldve: 2015-12-01 16:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kis idő múltán bebattyognak a patakpartról Kalácsfalvára. Rili a párductarka, jámbor mén nyergébe, körötte megannyi zsákban a mosott ruha. Mivel a Szellemjáró is azon az állásponton volt, hogy a nap további részére felkészülentő szívesen teletömnék magukat Darna süteményeivel, ezért a település határát átlépve Rili emlékezteti is magát ezen szent küldetésre - már ha szükséges lenne, hisz gyomra árulkodón korog.*
- Pedig engem ez az egész házasodós dolog rémmódon érdekel ám! - *Fordul oldalra Leához.* - Csak nem tudok koncentrálni az éhségtől!
*Kíváncsin pillog előre az utcácskán, próbálja felidézni, merre kell mennie, hogy a pufók és csupa kedvesség asszonyság sütödéjéhez érjenek.*
- Te otthonosabban mozogsz itt? - *Tudakolja a másik lánytól.*
*Kis idő múltán bebattyognak a patakpartról Kalácsfalvára. Rili a párductarka, jámbor mén nyergébe, körötte megannyi zsákban a mosott ruha. Mivel a Szellemjáró is azon az állásponton volt, hogy a nap további részére felkészülentő szívesen teletömnék magukat Darna süteményeivel, ezért a település határát átlépve Rili emlékezteti is magát ezen szent küldetésre - már ha szükséges lenne, hisz gyomra árulkodón korog.*
- Pedig engem ez az egész házasodós dolog rémmódon érdekel ám! - *Fordul oldalra Leához.* - Csak nem tudok koncentrálni az éhségtől!
*Kíváncsin pillog előre az utcácskán, próbálja felidézni, merre kell mennie, hogy a pufók és csupa kedvesség asszonyság sütödéjéhez érjenek.*
- Te otthonosabban mozogsz itt? - *Tudakolja a másik lánytól.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-30 23:10:08
Üzenet elküldve: 2015-11-30 23:10:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
* Ez a reggel is elérkezett a faluba, a szokásos napi teendők előtt azonban némi újdonság is érkezik az ébredő napkoronggal. Egy fiatal férfi lohol szakadatlan a keleti erdőségek irányából, karjában egy 8 éves forma gyermeket cipel. Kosz és veríték borítja mindkettőt. Amint beér a falu azon részére hol már emberek is lebzselnek, meglátva őket feléjük lódul s térdre rogyva, zihálva ejti a szavait. *
- A… a holtak… mozognak. Keleten, lidércek, démonok! A föld elsorvad útjukban! A Grombar kastély szellemei a földjüket követelik!
* Kezd végül kiáltozni s gyermekét is a földre veti, amazon csupán ekkor látni, élet nem sok maradt benne. A bőre szürke, mint a kő s az erek mindenütt feketéllenek az arcán, befutnak a posztó inge alá is vélhetően az egész testén. Szemei, mintha a végtelen sötétség ásítana bennük. A férfi a fejét fogva rimánkodik. Favágó lehetett, alkatából ítélve, kócos barna hajában csimbókos koszgomolyagok. Szemeiben könny gyűlik, jó kérdés, hogy az őrület vagy a fájdalom könnyei. *
- MENEKÜLJETEK!
* Szakad ki végül belőle, végül teljesen a földre rogy, két karját markolja a földet, bármit is látott a férfi bizton megviselte, vagy szimplán őrült, ez sincs kizárva. Szavait alátámasztandó, ha valaki kellően szemfüles észrevehet valamit a távolban: A Grombar kastély felett koromló fellegek gyűlnek, köröznek, majd végül egy bíbor fénycsík száguld keresztül bennük.
A férfi csak zokog, talán még nevet is, megőrült, vagy látott valamit?
Távoli mennydörgés hangja zavarja meg a csendet, délről, a tenger felől vihar közeleg. *
* Ez a reggel is elérkezett a faluba, a szokásos napi teendők előtt azonban némi újdonság is érkezik az ébredő napkoronggal. Egy fiatal férfi lohol szakadatlan a keleti erdőségek irányából, karjában egy 8 éves forma gyermeket cipel. Kosz és veríték borítja mindkettőt. Amint beér a falu azon részére hol már emberek is lebzselnek, meglátva őket feléjük lódul s térdre rogyva, zihálva ejti a szavait. *
- A… a holtak… mozognak. Keleten, lidércek, démonok! A föld elsorvad útjukban! A Grombar kastély szellemei a földjüket követelik!
* Kezd végül kiáltozni s gyermekét is a földre veti, amazon csupán ekkor látni, élet nem sok maradt benne. A bőre szürke, mint a kő s az erek mindenütt feketéllenek az arcán, befutnak a posztó inge alá is vélhetően az egész testén. Szemei, mintha a végtelen sötétség ásítana bennük. A férfi a fejét fogva rimánkodik. Favágó lehetett, alkatából ítélve, kócos barna hajában csimbókos koszgomolyagok. Szemeiben könny gyűlik, jó kérdés, hogy az őrület vagy a fájdalom könnyei. *
- MENEKÜLJETEK!
* Szakad ki végül belőle, végül teljesen a földre rogy, két karját markolja a földet, bármit is látott a férfi bizton megviselte, vagy szimplán őrült, ez sincs kizárva. Szavait alátámasztandó, ha valaki kellően szemfüles észrevehet valamit a távolban: A Grombar kastély felett koromló fellegek gyűlnek, köröznek, majd végül egy bíbor fénycsík száguld keresztül bennük.
A férfi csak zokog, talán még nevet is, megőrült, vagy látott valamit?
Távoli mennydörgés hangja zavarja meg a csendet, délről, a tenger felől vihar közeleg. *
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:03:31
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:03:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Azil //
* Szóval burgonya és sertés. Jobb is lesz ez így és igaza van Azilnak, egy jól felhízott sertésből sok húst nyerhetnek. És most örül annak, hogy Azil mesél a feleségéről, mert olyan sokat nem tud még róla. S valahogy nem látszik az arcán, hogy megsértődött volna, féltékeny lenne vagy bármi hasonló. El tudja fogadni, hogy Azil életében is volt egy nő, aki, a nő volt. Mint ahogy ő is szerette a férjét, bárki bármi mást is gondoljon róla. Ha akkor Ena nem született volna meg, lelkileg sokkal összetörtebb lenne. De így, ő érte felállt és ment tovább, mert muszáj volt. *
- Nézd Azil, nagyon örülök annak, hogy itt vagyunk ketten, egymásnak. Tudom, hogy a többiek a törzsből nem értenek meg annyira sem téged, sem engem. Másabbak vagyunk, még én is, annak ellenére, hogy nagyon sok éven át éltem velük. A magam módján azért óvatos vagyok és tudok magamra vigyázni. Ha nem akartam volna, nem jöttem volna ide és nem lennék itt. Épp ezért nem kell aggódnod értem, csak annyira, amivel még együtt tudsz élni.
- Pocakot pedig nem akarok növeszteni rád. Csak szeretném, ha nem maradnál éhen soha.
* A halakra nem mond semmi, szereti ő is, enni persze, de nem érzi szükségét egy saját tavacskának. Azért a folyó olyan nagyon nincs messze. Ena nem zavartatja magát, mihelyst átkerül Azil kezébe, rögtön játszani kezd a szakállával. Eddig ez a legjobb játékok egyike. Az orrcsiklandozásra fintorokat vág és tüsszent egy picit, mint egy kölyökmacska. Elkapná a szakállvéget, ami birizgálta, de Azil bölcsen kilép a szituációból. *
- De csak sötétedésig. Mihelyst úgy alakul, hogy már nincs elég fény, bejössz. Különben én megyek ki érted, megint, és akkor mérges leszek ám.
* Ő addig játszik kicsit a lányával, amire már régen volt ideje és módja. Valamit mindig kellett csinálnia. Nagyobb mennyiségben főzni, beteget ápolni, varázsolni tanulni és így tovább. Most legalább tud erre időt szakítani. Na és persze várja vissza az óriást. *
* Szóval burgonya és sertés. Jobb is lesz ez így és igaza van Azilnak, egy jól felhízott sertésből sok húst nyerhetnek. És most örül annak, hogy Azil mesél a feleségéről, mert olyan sokat nem tud még róla. S valahogy nem látszik az arcán, hogy megsértődött volna, féltékeny lenne vagy bármi hasonló. El tudja fogadni, hogy Azil életében is volt egy nő, aki, a nő volt. Mint ahogy ő is szerette a férjét, bárki bármi mást is gondoljon róla. Ha akkor Ena nem született volna meg, lelkileg sokkal összetörtebb lenne. De így, ő érte felállt és ment tovább, mert muszáj volt. *
- Nézd Azil, nagyon örülök annak, hogy itt vagyunk ketten, egymásnak. Tudom, hogy a többiek a törzsből nem értenek meg annyira sem téged, sem engem. Másabbak vagyunk, még én is, annak ellenére, hogy nagyon sok éven át éltem velük. A magam módján azért óvatos vagyok és tudok magamra vigyázni. Ha nem akartam volna, nem jöttem volna ide és nem lennék itt. Épp ezért nem kell aggódnod értem, csak annyira, amivel még együtt tudsz élni.
- Pocakot pedig nem akarok növeszteni rád. Csak szeretném, ha nem maradnál éhen soha.
* A halakra nem mond semmi, szereti ő is, enni persze, de nem érzi szükségét egy saját tavacskának. Azért a folyó olyan nagyon nincs messze. Ena nem zavartatja magát, mihelyst átkerül Azil kezébe, rögtön játszani kezd a szakállával. Eddig ez a legjobb játékok egyike. Az orrcsiklandozásra fintorokat vág és tüsszent egy picit, mint egy kölyökmacska. Elkapná a szakállvéget, ami birizgálta, de Azil bölcsen kilép a szituációból. *
- De csak sötétedésig. Mihelyst úgy alakul, hogy már nincs elég fény, bejössz. Különben én megyek ki érted, megint, és akkor mérges leszek ám.
* Ő addig játszik kicsit a lányával, amire már régen volt ideje és módja. Valamit mindig kellett csinálnia. Nagyobb mennyiségben főzni, beteget ápolni, varázsolni tanulni és így tovább. Most legalább tud erre időt szakítani. Na és persze várja vissza az óriást. *
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-30 12:13:10
Üzenet elküldve: 2015-11-30 12:13:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Chiari //
* Igazán örül neki, hogy ilyen társa van, aki ennyire támogatja. *
- Inkább burgonya. Az nem annyira igényes. A sertés jó ötlet, hisz néhány darab felhízlalásával sok húst kapunk.
* Válaszolja Azil. Miután ezeket megbeszélték, dolgozik, ám a gyógyító beparsncsolja a sátorba. Evés közben folytatják a beszélgetést. *
- Tudom, tudom. De felelősséggel tartozom értetek. Bár, nem tudom, hogy jól tettem e.
* Mondja evés közben, majd mosolyogva néz az elfre. *
- Túlságosan hasonlítasz Narnára, a feleségemre. Ő is igyekezett pocakot növeszteni nekem a főztjétől.
* Kacag fel, s jóízűen falatozik tovább, arcán nyugodt kifejezéssel. *
- Tudod, miatta volt egy kerti tavunk. Bár közel éltünk a tengerhez, hisz halászfaluban laktunk, szüksége volt rá, mert szerette a halat. És nem csak enni. Hanem gondozni és szeretni is.
* Emlékszik vissza múltjára, miközben lassan befejezi az étkezést. *
- Jól van, vigyázok magamra. Értetek. Egy kicsit még maradok, de aztán megyek. De napnyugta előtt nem jövök. Igaz, hogy most nincs segítségem, de megvan az erőm ahhoz, hogy végigcsináljam.
* Válaszolja határozottan, majd magához veszi a kislányt és simogatni kezdi. *
- Tudod olyan furcsa volt eleinte kézbe venni. A fiam nagyobb volt nála, amikor megszületett, mégis ugyanilyen törékenynek tűnt, ugyanilyen ártatlannak.
* Nagyot sóhajt, s letöröl egy könnycseppet a szeme sarkából. *
- A feleségem terhes volt, amikor meghalt. Lányt szeretett volna, és szerintem az is lett volna. Sokszor álmodtuk, hogy lánynak fog születni.
* Míg beszél, a kicsi felfedezni, hogy hol van, s ismét elkezd Azil szakállával játszani. Az óriás pedig óvatosan megfog egy tincset és elkezdi csiklandozni vele a pici orrát. *
- Lassan vissza kell mennem. Este találkozunk.
* Mondja egy idő után, s elindul vissza dolgozni. Szaporán dolgozik, s mire eljön az idő, szépen sorakoznak a rönkök, várva, hogy egységet alkothassanak. *
* Igazán örül neki, hogy ilyen társa van, aki ennyire támogatja. *
- Inkább burgonya. Az nem annyira igényes. A sertés jó ötlet, hisz néhány darab felhízlalásával sok húst kapunk.
* Válaszolja Azil. Miután ezeket megbeszélték, dolgozik, ám a gyógyító beparsncsolja a sátorba. Evés közben folytatják a beszélgetést. *
- Tudom, tudom. De felelősséggel tartozom értetek. Bár, nem tudom, hogy jól tettem e.
* Mondja evés közben, majd mosolyogva néz az elfre. *
- Túlságosan hasonlítasz Narnára, a feleségemre. Ő is igyekezett pocakot növeszteni nekem a főztjétől.
* Kacag fel, s jóízűen falatozik tovább, arcán nyugodt kifejezéssel. *
- Tudod, miatta volt egy kerti tavunk. Bár közel éltünk a tengerhez, hisz halászfaluban laktunk, szüksége volt rá, mert szerette a halat. És nem csak enni. Hanem gondozni és szeretni is.
* Emlékszik vissza múltjára, miközben lassan befejezi az étkezést. *
- Jól van, vigyázok magamra. Értetek. Egy kicsit még maradok, de aztán megyek. De napnyugta előtt nem jövök. Igaz, hogy most nincs segítségem, de megvan az erőm ahhoz, hogy végigcsináljam.
* Válaszolja határozottan, majd magához veszi a kislányt és simogatni kezdi. *
- Tudod olyan furcsa volt eleinte kézbe venni. A fiam nagyobb volt nála, amikor megszületett, mégis ugyanilyen törékenynek tűnt, ugyanilyen ártatlannak.
* Nagyot sóhajt, s letöröl egy könnycseppet a szeme sarkából. *
- A feleségem terhes volt, amikor meghalt. Lányt szeretett volna, és szerintem az is lett volna. Sokszor álmodtuk, hogy lánynak fog születni.
* Míg beszél, a kicsi felfedezni, hogy hol van, s ismét elkezd Azil szakállával játszani. Az óriás pedig óvatosan megfog egy tincset és elkezdi csiklandozni vele a pici orrát. *
- Lassan vissza kell mennem. Este találkozunk.
* Mondja egy idő után, s elindul vissza dolgozni. Szaporán dolgozik, s mire eljön az idő, szépen sorakoznak a rönkök, várva, hogy egységet alkothassanak. *
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-30 11:25:12
Üzenet elküldve: 2015-11-30 11:25:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hrothgaar mester bizonyosságot tesz arról, hogy nem csak a kovácsmesterségnek tartozik a kiválóságai közé, de szószátyárságban és hallgatásban is az elsők közé tartozik. Ez jó, ezt becsüli, ritkán akad magafajta emelkedett társasága, főleg amióta itt, Kalácsfalván éldegél. De egyszer csak ellátogat majd újra a városba vagy csak jön majd egy régi barát. Ha meg nem, hát annyira azért nem hülye, hogy akkor csak azért is unatkozzon, itt is el tudja foglalni magát, ha akarja. Télen ugyan kevés a dolog kint és ezen legfeljebb a mostani baljós hírek változtathatnak, de ilyenkor jön el az ideje a mesélésnek, lehetőleg egy jó kupa bor vagy valami más forró italt mellett a benti jó melegben. Étel van, ital van, fa van, már csak társaság kell télire, mesélni pedig nagyon tud, ez nem újdonság senkinek.*
- Kis szerencsével csinos kisasszonyok fogadnak, nem komor nemesurak. De be kell valljam, a majorság úrnőjéhez már volt szerencsém, elég kellemetlen nőszemélynek bizonyult, kis híja volt, hogy saját maga nekünk nem rontott. Ez még akkor történt, amikor Albunnal jártam a világot. *Ezt még hozzáteszi, nem titok, hogy nagyon jóban vannak Albun di Nomam nagyúrral.*
- Na, mit szeretnél, Hrothgaar mester? *Kérdi a szemöldökét felvonja. Ilyen felvezetés után már elég kíváncsi a törpe nagy álmára.*
- Nocsak-nocsak! *Mondja először, egy jó nagy korty után mosolyogva.*
- Csak nem látástól vakulásig dolgoztat a nagyúr? Kell idő a pihenésre is, én mindig mondtam. Amondó vagyok, ha egyszer végre belekezdesz, akkor utána jut majd rá időd is. Na persze ha a végére járunk ezeknek a baljós ügyeknek, addig sok dolgod lesz nekem is, neked is. Nincs valaki, aki addig is üsse a vasat, amíg te megpihensz kicsit? *Fontosnak tartja az utódlás kérdését, egyszer még a törpék, elfek is megöregszenek, senki nem dolgozhat a végtelenségig. Ha pedig máskor nem, akkor a visszavonulása után dolgozhat majd a könyvön a törpe.*
*Hrothgaar mester bizonyosságot tesz arról, hogy nem csak a kovácsmesterségnek tartozik a kiválóságai közé, de szószátyárságban és hallgatásban is az elsők közé tartozik. Ez jó, ezt becsüli, ritkán akad magafajta emelkedett társasága, főleg amióta itt, Kalácsfalván éldegél. De egyszer csak ellátogat majd újra a városba vagy csak jön majd egy régi barát. Ha meg nem, hát annyira azért nem hülye, hogy akkor csak azért is unatkozzon, itt is el tudja foglalni magát, ha akarja. Télen ugyan kevés a dolog kint és ezen legfeljebb a mostani baljós hírek változtathatnak, de ilyenkor jön el az ideje a mesélésnek, lehetőleg egy jó kupa bor vagy valami más forró italt mellett a benti jó melegben. Étel van, ital van, fa van, már csak társaság kell télire, mesélni pedig nagyon tud, ez nem újdonság senkinek.*
- Kis szerencsével csinos kisasszonyok fogadnak, nem komor nemesurak. De be kell valljam, a majorság úrnőjéhez már volt szerencsém, elég kellemetlen nőszemélynek bizonyult, kis híja volt, hogy saját maga nekünk nem rontott. Ez még akkor történt, amikor Albunnal jártam a világot. *Ezt még hozzáteszi, nem titok, hogy nagyon jóban vannak Albun di Nomam nagyúrral.*
- Na, mit szeretnél, Hrothgaar mester? *Kérdi a szemöldökét felvonja. Ilyen felvezetés után már elég kíváncsi a törpe nagy álmára.*
- Nocsak-nocsak! *Mondja először, egy jó nagy korty után mosolyogva.*
- Csak nem látástól vakulásig dolgoztat a nagyúr? Kell idő a pihenésre is, én mindig mondtam. Amondó vagyok, ha egyszer végre belekezdesz, akkor utána jut majd rá időd is. Na persze ha a végére járunk ezeknek a baljós ügyeknek, addig sok dolgod lesz nekem is, neked is. Nincs valaki, aki addig is üsse a vasat, amíg te megpihensz kicsit? *Fontosnak tartja az utódlás kérdését, egyszer még a törpék, elfek is megöregszenek, senki nem dolgozhat a végtelenségig. Ha pedig máskor nem, akkor a visszavonulása után dolgozhat majd a könyvön a törpe.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-29 18:46:37
Üzenet elküldve: 2015-11-29 18:46:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kalácsfalvi gyűlés//
* A gyűlés hírére ő is felkapja a fejét. A sötétkék szoknya és blúz felől leveti a fehér kötőt és kabátkát kapva magára ő is az istállóba siet. Aggódva hallgatja a híreket, hogy ki-mit látott és hallotta. A tömörülés elejére lép és próbálja csendre inteni a zsibongókat. A faluban őt mindenki ismeri, hiszen mindent, ami pékárú, azt tőle vesznek. A környékbeliek is ismerik, hiszen sokan járnak hozzá. *
- Igen-igen, csak nyugodtan, halkabban!
* Mihelyst kicsit csendesebbé válnak a népek, folytatja. *
- Svir Gia az új intéző, pár óra múltán vissza fog térni a faluba.
- Figyeljetek emberek, nem tudjuk mik ezek a valamik, de nagy eséllyel veszélyesek lehetnek. Amondó vagyok, hogy néhányan gyorsan keljetek útra és a környéken szóljatok mindenkinek és figyelmeztessétek őket. Azokat is, akik a tanyákon élnek. Mindenki, akiben erő van, az fogjon valami fegyvert a kezébe és térjen vissza ide.
* A gyűlés hírére ő is felkapja a fejét. A sötétkék szoknya és blúz felől leveti a fehér kötőt és kabátkát kapva magára ő is az istállóba siet. Aggódva hallgatja a híreket, hogy ki-mit látott és hallotta. A tömörülés elejére lép és próbálja csendre inteni a zsibongókat. A faluban őt mindenki ismeri, hiszen mindent, ami pékárú, azt tőle vesznek. A környékbeliek is ismerik, hiszen sokan járnak hozzá. *
- Igen-igen, csak nyugodtan, halkabban!
* Mihelyst kicsit csendesebbé válnak a népek, folytatja. *
- Svir Gia az új intéző, pár óra múltán vissza fog térni a faluba.
- Figyeljetek emberek, nem tudjuk mik ezek a valamik, de nagy eséllyel veszélyesek lehetnek. Amondó vagyok, hogy néhányan gyorsan keljetek útra és a környéken szóljatok mindenkinek és figyelmeztessétek őket. Azokat is, akik a tanyákon élnek. Mindenki, akiben erő van, az fogjon valami fegyvert a kezébe és térjen vissza ide.
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-29 18:06:16
Üzenet elküldve: 2015-11-29 18:06:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Közbeszólás nélkül hallgatja a férfit, megadja nemi a kellő tiszteletet, sőt, még meg is érti a másik álláspontját. Felvetései jogosak, ésszerűek.*
- Értelek, Svir Gia, értelek.
*Bólogat a törpe párat, miközben keze a kupára fonódik, tekintete pedig az asztalról asztaltársaságára vándorol. Egy lapos mosoly csupán, amit elenged, bár kérdés ez mennyire észlelhető dús arcszőrzete alatt.*
- Arról a két kúriáról én is hallottam, igaz, közelükbe nem mentem még. Majd meséld el, hogy alakult a látogatásod, te csibész.
*Jegyzi meg a törpe és kortyol a borából. Várja, talán reméli, hogy hamar fejébe száll az ital, hogy kicsit elhomályosítsa elméjét. Ám a várt hatás nem jön, még várat magára.*
- Tudod mit szeretnék én már nagyon régen?
*Kérdezi minden előleges felvetés nélkül a törpe az embert.*
- Könyvet írni, Svir Gia. Egy könyvet Lanawin törpéiről. A legendáinkról, a vallásunkról, a tradícióinkról. Neki kellene kezdenem, hallod, de nem tudom mikor. A munka mellett nincs időm. Már arra is gondoltam, fogadok egy írnokot, érted, hogy talluba mondjam neki, mindazt, amit akarok.
*Kérdőn néz a másikra, na nem azért, hogy attól kérjen anyagi támogatást, csak kíváncsi a férfi véleményére.*
*Közbeszólás nélkül hallgatja a férfit, megadja nemi a kellő tiszteletet, sőt, még meg is érti a másik álláspontját. Felvetései jogosak, ésszerűek.*
- Értelek, Svir Gia, értelek.
*Bólogat a törpe párat, miközben keze a kupára fonódik, tekintete pedig az asztalról asztaltársaságára vándorol. Egy lapos mosoly csupán, amit elenged, bár kérdés ez mennyire észlelhető dús arcszőrzete alatt.*
- Arról a két kúriáról én is hallottam, igaz, közelükbe nem mentem még. Majd meséld el, hogy alakult a látogatásod, te csibész.
*Jegyzi meg a törpe és kortyol a borából. Várja, talán reméli, hogy hamar fejébe száll az ital, hogy kicsit elhomályosítsa elméjét. Ám a várt hatás nem jön, még várat magára.*
- Tudod mit szeretnék én már nagyon régen?
*Kérdezi minden előleges felvetés nélkül a törpe az embert.*
- Könyvet írni, Svir Gia. Egy könyvet Lanawin törpéiről. A legendáinkról, a vallásunkról, a tradícióinkról. Neki kellene kezdenem, hallod, de nem tudom mikor. A munka mellett nincs időm. Már arra is gondoltam, fogadok egy írnokot, érted, hogy talluba mondjam neki, mindazt, amit akarok.
*Kérdőn néz a másikra, na nem azért, hogy attól kérjen anyagi támogatást, csak kíváncsi a férfi véleményére.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-29 15:59:22
Üzenet elküldve: 2015-11-29 15:59:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Azil //
- Nos, kukoricát és szénát, hogy az állatoknak legyen takarmány. Kukorica szintúgy nekünk is jól jönne, búza, esetleg burgonya. Szárnyasokra, esetleg sertésre. Szántani ott az én lovam, erős jószág és sokat elbír.
* Míg főz, átgondolja ezeket a dolgokat. Elsősorban nekik mire lenne szükségük és azért, mert nem szakadt el teljesen a törzstől sem, gondol rájuk is. Ezeken a dolgokon eltöpreng, majd a főzés végeztével kimegy és szól Azilnak, megint, hogy ideje enni. *
- Hosszú éveken át vándoroltam együtt a törzzsel. Lóháton, olykor a változatosság kedvéért gyalogolva, sátorban aludva. Meg szoktam már és Enának sem lesz semmi baja.
* Nagy adagot szed az óriásnak, és mikor meghallja gyomrának kordulását, tesz még rá két kanállal. *
- Ha összeesel az éhségtől, még később lesz kész a ház. Úgyhogy most jól laksz, kicsit kifújod magad és mehetsz vissza dolgozni. Később pedig majd megint szólok, mikor már ideje lesz egy újabb tál ételnek. Rendben? De első hívásra ám.
- Nem dolgozhatsz te sem egész álló nap, pihenés nélkül. Lebetegszel, és amennyi időt az ilyen munkálkodással megnyertél, azt ezzel el is veszíted. Ne félj, majd figyelek arra, hogy pihenjél és egyél is.
- Nos, kukoricát és szénát, hogy az állatoknak legyen takarmány. Kukorica szintúgy nekünk is jól jönne, búza, esetleg burgonya. Szárnyasokra, esetleg sertésre. Szántani ott az én lovam, erős jószág és sokat elbír.
* Míg főz, átgondolja ezeket a dolgokat. Elsősorban nekik mire lenne szükségük és azért, mert nem szakadt el teljesen a törzstől sem, gondol rájuk is. Ezeken a dolgokon eltöpreng, majd a főzés végeztével kimegy és szól Azilnak, megint, hogy ideje enni. *
- Hosszú éveken át vándoroltam együtt a törzzsel. Lóháton, olykor a változatosság kedvéért gyalogolva, sátorban aludva. Meg szoktam már és Enának sem lesz semmi baja.
* Nagy adagot szed az óriásnak, és mikor meghallja gyomrának kordulását, tesz még rá két kanállal. *
- Ha összeesel az éhségtől, még később lesz kész a ház. Úgyhogy most jól laksz, kicsit kifújod magad és mehetsz vissza dolgozni. Később pedig majd megint szólok, mikor már ideje lesz egy újabb tál ételnek. Rendben? De első hívásra ám.
- Nem dolgozhatsz te sem egész álló nap, pihenés nélkül. Lebetegszel, és amennyi időt az ilyen munkálkodással megnyertél, azt ezzel el is veszíted. Ne félj, majd figyelek arra, hogy pihenjél és egyél is.
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-29 13:18:15
Üzenet elküldve: 2015-11-29 13:18:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Kalácsfalvi gyűlés//
*Annak rendje-módja szerint lassan összeverődik a kalácsfalvi és környező lakosságból a kíváncsibb, vagy a nagyszájúbb népség. Mivel a szántóföldeknek ez a legnagyobb települése, kézenfekvő volt, hogy ide gyűljenek mindazok, akik a közeli tanyákon vagy földeken élnek, hogy megvitassák az utóbbi idők meglehetősen aggasztó eseményeit. Merthogy ezek megtörténnek, mégpedig rendszeresen mostanság, abban mindenki egyetért.
Az egyik régi istállóépületet jelölik ki a találka helyéül, a délelőtti órákban. Mindenféle küllemű és belbecsű ember megjelenik: Bölcsen fejüket ingató, harcsabajszú parasztgazdák, szálas, napbarnított napszámosok, szőrmébe bugyolált, mogorva képű állatpásztorok és még néhány egymással sutyorgó, pufók asszonyság is tiszteletét teszi, bár ők legutóbbiak nyilvánvalóan csak a pletyka kedvéért vannak itt, ahogy már az szokásban áll a kíváncsi, nagyszájú vénlányok között.*
- Hallottam ám, hogy eljön az intéző is! - *Veti fel bátran egy felvágott nyelvű, ifjú, szőke legény.*
- Vagy a Hadúr! - *Kottyant közbe az egyik vénasszony.*
- Vagy valaki, aki érti a baljós jeleket. - *Eképpen Tippelget aggódva az egyik, szőrmebundájától függetlenül is gömbölyded, hordóhasú juhpásztor.*
- Ideje is volna. Ma meghallgatjuk a híreket és döntést hozunk. Nyugalom. - *Bólint bölcsen egy megtermett, középkorú, szálas fickó, s ezen kijelentése szemmel láthatóan nyugalmat terít el a zsibongó egybegyűlteken. A fickó egyébként egyszerű vadászember, de a kalácsfalviak közt tudott, vagy legalábbis remélt, hogy nagy tudású, bölcs ember, aki józanul ítél és nem szívesen vesz részt a pánikkeltésben. A jelenléte tehát megerősít minden ittlévőt panaszaik jogosságában - csak jöjjön már valaki, aki végre meghallgatja őket!*
*Annak rendje-módja szerint lassan összeverődik a kalácsfalvi és környező lakosságból a kíváncsibb, vagy a nagyszájúbb népség. Mivel a szántóföldeknek ez a legnagyobb települése, kézenfekvő volt, hogy ide gyűljenek mindazok, akik a közeli tanyákon vagy földeken élnek, hogy megvitassák az utóbbi idők meglehetősen aggasztó eseményeit. Merthogy ezek megtörténnek, mégpedig rendszeresen mostanság, abban mindenki egyetért.
Az egyik régi istállóépületet jelölik ki a találka helyéül, a délelőtti órákban. Mindenféle küllemű és belbecsű ember megjelenik: Bölcsen fejüket ingató, harcsabajszú parasztgazdák, szálas, napbarnított napszámosok, szőrmébe bugyolált, mogorva képű állatpásztorok és még néhány egymással sutyorgó, pufók asszonyság is tiszteletét teszi, bár ők legutóbbiak nyilvánvalóan csak a pletyka kedvéért vannak itt, ahogy már az szokásban áll a kíváncsi, nagyszájú vénlányok között.*
- Hallottam ám, hogy eljön az intéző is! - *Veti fel bátran egy felvágott nyelvű, ifjú, szőke legény.*
- Vagy a Hadúr! - *Kottyant közbe az egyik vénasszony.*
- Vagy valaki, aki érti a baljós jeleket. - *Eképpen Tippelget aggódva az egyik, szőrmebundájától függetlenül is gömbölyded, hordóhasú juhpásztor.*
- Ideje is volna. Ma meghallgatjuk a híreket és döntést hozunk. Nyugalom. - *Bólint bölcsen egy megtermett, középkorú, szálas fickó, s ezen kijelentése szemmel láthatóan nyugalmat terít el a zsibongó egybegyűlteken. A fickó egyébként egyszerű vadászember, de a kalácsfalviak közt tudott, vagy legalábbis remélt, hogy nagy tudású, bölcs ember, aki józanul ítél és nem szívesen vesz részt a pánikkeltésben. A jelenléte tehát megerősít minden ittlévőt panaszaik jogosságában - csak jöjjön már valaki, aki végre meghallgatja őket!*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-28 21:13:21
Üzenet elküldve: 2015-11-28 21:13:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sokszor említhette volna már sokaknak, hogy a hallgatás az egyik specialitása, de nem tette és nem teszi most sem. Abból az egyszerű okból, hogy az ezzel való felvágás helyett is inkább gyakorolja ezt a könnyűnek tűnő, de csak nagy nehezen tökélyre fejleszthető művészetet. Mert ez bizony művészet, ha már ilyen szinten művelik, mint a jó intéző úr. Egyik fülén be, nos meg a másikon is csak be, ki legfeljebb a száján jön, ha éppen arra támad kedve, hogy a másik kedvenc elfoglaltságát, a beszédet űzze.*
- Jó vendégnek jó bort, itt ez a mondás járja. *Nem biztos benne, hogy ezt tényleg hallotta is egy helyitől, de ha ő mondja, akkor csak elhiszi a törpe. Meg aztán merjen csak kételkedni bárki is az ő szavában amikor a kalácsfalvi népszokásokról folyik a diskurzus! Úgy elveri a kételkedőket, hogy attól koldulnak. Persze csak szópárbajban, igazándiból azért nem menne ölre ezért, annál jobb természetű. Meg aztán Hrothgaarral egyenesen bolondság is lenne, ha valaki, akkor a törpe falhoz tudná kenni a szószátyár kalandort. Egyetlen menekvése az lehetne, ha a ház fala nem lenne elég erős ahhoz, hogy elég nagyot adjon vissza neki. Kagan kitalálására egyetértően bólint. Ha nem lenne, remek hőse lehetne a történeteknek. Persze lehet így is remek meseszereplő lesz belőle miután leköszön az élet színpadáról, sőt talán még előtte is. Csak azon múlik, talál-e mesélőket és azok milyenek lesznek.*
- Kis poronty? Akkor csakugyan régen lehetett. Vagy ilyen fiatal? Hogy miért kérdem? Szeretem tudni, kiknek, kikkel dolgozom. Messze vagyunk itt mi mindentől, ismeretlen is ritkán esik be, nemhogy ismerős, nem volt alkalmam megismerni a törzsedet. Hát ezért. Talán szomszédolni is el kéne mennem, azt mondják, van a határban két szép nemesi kúria is. hátha szóba állnak egy magamfajta egyszerű legénnyel is, ha megfésülködöm és jó kedvükben találom őket. *Ezzel már tréfál, elsőosztályú kalandor és szemfényvesztő lévén kétsége sincs afelől, hogy szóba állnak majd vele, ha arra kerül sor. Megtalálja majd a módját akkor is, ha nehézkesebben megy a vártnál.*
- Az itteniek között meg, hát nem olyan kalandos társaság. A péknének azért arany szíve van, áldott jó asszonyság, de a többi itt a faluban az bamba népség. *Panaszkodik kicsit, néha azt is kell. Ha máskor nem, akkor hát ilyenkor, egy kupa jó erős bor után. Az úgyis megoldja az ember nyelvét, nem kell félni, lesz itt még több is.*
*Sokszor említhette volna már sokaknak, hogy a hallgatás az egyik specialitása, de nem tette és nem teszi most sem. Abból az egyszerű okból, hogy az ezzel való felvágás helyett is inkább gyakorolja ezt a könnyűnek tűnő, de csak nagy nehezen tökélyre fejleszthető művészetet. Mert ez bizony művészet, ha már ilyen szinten művelik, mint a jó intéző úr. Egyik fülén be, nos meg a másikon is csak be, ki legfeljebb a száján jön, ha éppen arra támad kedve, hogy a másik kedvenc elfoglaltságát, a beszédet űzze.*
- Jó vendégnek jó bort, itt ez a mondás járja. *Nem biztos benne, hogy ezt tényleg hallotta is egy helyitől, de ha ő mondja, akkor csak elhiszi a törpe. Meg aztán merjen csak kételkedni bárki is az ő szavában amikor a kalácsfalvi népszokásokról folyik a diskurzus! Úgy elveri a kételkedőket, hogy attól koldulnak. Persze csak szópárbajban, igazándiból azért nem menne ölre ezért, annál jobb természetű. Meg aztán Hrothgaarral egyenesen bolondság is lenne, ha valaki, akkor a törpe falhoz tudná kenni a szószátyár kalandort. Egyetlen menekvése az lehetne, ha a ház fala nem lenne elég erős ahhoz, hogy elég nagyot adjon vissza neki. Kagan kitalálására egyetértően bólint. Ha nem lenne, remek hőse lehetne a történeteknek. Persze lehet így is remek meseszereplő lesz belőle miután leköszön az élet színpadáról, sőt talán még előtte is. Csak azon múlik, talál-e mesélőket és azok milyenek lesznek.*
- Kis poronty? Akkor csakugyan régen lehetett. Vagy ilyen fiatal? Hogy miért kérdem? Szeretem tudni, kiknek, kikkel dolgozom. Messze vagyunk itt mi mindentől, ismeretlen is ritkán esik be, nemhogy ismerős, nem volt alkalmam megismerni a törzsedet. Hát ezért. Talán szomszédolni is el kéne mennem, azt mondják, van a határban két szép nemesi kúria is. hátha szóba állnak egy magamfajta egyszerű legénnyel is, ha megfésülködöm és jó kedvükben találom őket. *Ezzel már tréfál, elsőosztályú kalandor és szemfényvesztő lévén kétsége sincs afelől, hogy szóba állnak majd vele, ha arra kerül sor. Megtalálja majd a módját akkor is, ha nehézkesebben megy a vártnál.*
- Az itteniek között meg, hát nem olyan kalandos társaság. A péknének azért arany szíve van, áldott jó asszonyság, de a többi itt a faluban az bamba népség. *Panaszkodik kicsit, néha azt is kell. Ha máskor nem, akkor hát ilyenkor, egy kupa jó erős bor után. Az úgyis megoldja az ember nyelvét, nem kell félni, lesz itt még több is.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-28 18:09:16
Üzenet elküldve: 2015-11-28 18:09:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Svir Gia, a kalpagkirály igencsak jó hallgatóságnak bizonyul. Hrothgaar akár napestig is elüldögélhetne az asztala mellett, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történeteket mesélve neki, de azért a törpe is tudja, a jó vendég tudja mikor beszéljen, tudja, mikor hallgasson, tudja, mikor távozzon... az már más kérdés, hogy ő maga törődik-e mindezzel? Kupáik vidáman koccannak össze és a törpe belekortyol a borba. Hagyja, hadd járja át a szőlő nedve száját, hadd húzza kissé össze azt.*
- Mmh... jó borod van, Svir Gia. Jó borod van.
*Mondja, majd kissé megköszörülve torkát. Isznak a titkokra, isznak a mesékre, isznak, hogy múlon az udő. Fejét kicsit lehorgasztja, csupán pár pillanatra, nem tovább. A vezér emlegetésére mosoly jelenik meg arcán.*
- Na igen, Kagan, az Kagan... ha nem lenne, ki kellene találni. Isu... *kezdi a z új mondatot és beletúr szakállába* még egészen kis poronty volt, amikor a Thargodrym-ekhez kerültem. Végignéztem, ahogy felcseperedik, és együtt vándoroltunk a pusztában. Kagan után ő az az ember, akit szolgálnék.
*Jegyzi meg, miközben visszagondol a nem is olyan messzi múltra, amikor Kagan az erőd felgyújtása után elhagyta ideig-óráig a törzset, és Hrothgaar Isu-nak tett hűségesküt.*
- Miért kérded ezt, Svir Gia?
*Svir Gia, a kalpagkirály igencsak jó hallgatóságnak bizonyul. Hrothgaar akár napestig is elüldögélhetne az asztala mellett, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történeteket mesélve neki, de azért a törpe is tudja, a jó vendég tudja mikor beszéljen, tudja, mikor hallgasson, tudja, mikor távozzon... az már más kérdés, hogy ő maga törődik-e mindezzel? Kupáik vidáman koccannak össze és a törpe belekortyol a borba. Hagyja, hadd járja át a szőlő nedve száját, hadd húzza kissé össze azt.*
- Mmh... jó borod van, Svir Gia. Jó borod van.
*Mondja, majd kissé megköszörülve torkát. Isznak a titkokra, isznak a mesékre, isznak, hogy múlon az udő. Fejét kicsit lehorgasztja, csupán pár pillanatra, nem tovább. A vezér emlegetésére mosoly jelenik meg arcán.*
- Na igen, Kagan, az Kagan... ha nem lenne, ki kellene találni. Isu... *kezdi a z új mondatot és beletúr szakállába* még egészen kis poronty volt, amikor a Thargodrym-ekhez kerültem. Végignéztem, ahogy felcseperedik, és együtt vándoroltunk a pusztában. Kagan után ő az az ember, akit szolgálnék.
*Jegyzi meg, miközben visszagondol a nem is olyan messzi múltra, amikor Kagan az erőd felgyújtása után elhagyta ideig-óráig a törzset, és Hrothgaar Isu-nak tett hűségesküt.*
- Miért kérded ezt, Svir Gia?
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-28 13:17:52
Üzenet elküldve: 2015-11-28 13:17:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Röhejes és egy csöppet azért visszataszító lenne, ha a törpe a röhögéstől és a pogácsától egyszerre megfulladva lehelné ki a lelkét, méghozzá pont itt, az ő asztalánál. A történethez persze illene, az is ilyen. Elkönyveli magában, hogy néha jobb, ha nem tud minden kis részletet az ember, és nem csak azért, mert akkor ezeket ilyenkor ki-ki maga képzelheti el, hanem mert jótékonyan meg is feledkezhetnek róluk. Kész szerencse, hogy a legpikánsabb részletekre már a törpe sem emlékszik, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem emlékezne. Svir van olyan rendes és elhiszi, hogy soha nem is emlékezett az est történéseire a kovácsmester, nem kényszeríti arra a törpét, hogy az egészen intim részleteket is feltárja itt neki a medvével folytatott afférjával kapcsolatban. Jobb így mindkettőjüknek, ebben megegyezhetnek. Amit elmond a törpe, azt természetesen meghallgatja, igazán kiváló hallgatóság, kívánni sem lehetne jobbat, amikor kell, akkor helyeslően hümment, máskor pedig megértően bólogat, ha pedig úgy kívánja az elbeszélő, akkor rosszallóan ingatja a fejét. Ha nem jön be az intézőség talán elszegődik hivatásos hallgatóságnak, biztosan rengeteg pénzt lehet keresni azzal, hogy azt éreztetjük a kedves mesélővel, hogy minket ez a téma érdekel a legjobban ezen a világon.*
- Ha mese az a mese. *Jegyzi meg szemtelen vigyorral az arcán, csak csípkelődésből. Hrothgaar biztos nem bánja, ha már ilyen jól összehaverkodtak ők ketten.*
- Micsoda remek, micsoda bölcs mondás Hrothgaar mester! Tetszik! *Mondja őszinte elismeréssel a hangjában. Máshogy csakugyan nem biztos, hogy titok marad a titok. Sőt a legjobbak annyira biztosra mennek, hogy még saját magukat is meggyőzik arról, hogy egészen máshogy vannak azok a bizonyos dolgok. Ilyenkor még akkor is őszintén tagadhatja őket az ember, amikor a titkok egy ügyes kifigyelője és felderítője szembesíti őket az igazsággal.*
- Igyunk hát a titkokra, amik sírba szállnak velünk! *Tölt, aztán iszik. Lassan kezdi érezni a jó bor egyszerre áldásos és áldatlan hatását, csak nehogy a végén a bor a titkok pecsétjét is feltörje, mert akkor bajban lesznek.*
- Azt látom már, hogy a nagyúr iránt feltétlen hűséggel viseltetsz, egy medvével is ölre mennél miatta a régi szép idők emlékére, de mi a helyzet a húgával, a mágussal? Ő milyen ember? Keveset hallottam még róla. *Talán éles témaváltás, de keveset hallott róla, egy ilyen veterántól pedig talán megtudhat egyet s mást Isuriiról is.*
*Röhejes és egy csöppet azért visszataszító lenne, ha a törpe a röhögéstől és a pogácsától egyszerre megfulladva lehelné ki a lelkét, méghozzá pont itt, az ő asztalánál. A történethez persze illene, az is ilyen. Elkönyveli magában, hogy néha jobb, ha nem tud minden kis részletet az ember, és nem csak azért, mert akkor ezeket ilyenkor ki-ki maga képzelheti el, hanem mert jótékonyan meg is feledkezhetnek róluk. Kész szerencse, hogy a legpikánsabb részletekre már a törpe sem emlékszik, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem emlékezne. Svir van olyan rendes és elhiszi, hogy soha nem is emlékezett az est történéseire a kovácsmester, nem kényszeríti arra a törpét, hogy az egészen intim részleteket is feltárja itt neki a medvével folytatott afférjával kapcsolatban. Jobb így mindkettőjüknek, ebben megegyezhetnek. Amit elmond a törpe, azt természetesen meghallgatja, igazán kiváló hallgatóság, kívánni sem lehetne jobbat, amikor kell, akkor helyeslően hümment, máskor pedig megértően bólogat, ha pedig úgy kívánja az elbeszélő, akkor rosszallóan ingatja a fejét. Ha nem jön be az intézőség talán elszegődik hivatásos hallgatóságnak, biztosan rengeteg pénzt lehet keresni azzal, hogy azt éreztetjük a kedves mesélővel, hogy minket ez a téma érdekel a legjobban ezen a világon.*
- Ha mese az a mese. *Jegyzi meg szemtelen vigyorral az arcán, csak csípkelődésből. Hrothgaar biztos nem bánja, ha már ilyen jól összehaverkodtak ők ketten.*
- Micsoda remek, micsoda bölcs mondás Hrothgaar mester! Tetszik! *Mondja őszinte elismeréssel a hangjában. Máshogy csakugyan nem biztos, hogy titok marad a titok. Sőt a legjobbak annyira biztosra mennek, hogy még saját magukat is meggyőzik arról, hogy egészen máshogy vannak azok a bizonyos dolgok. Ilyenkor még akkor is őszintén tagadhatja őket az ember, amikor a titkok egy ügyes kifigyelője és felderítője szembesíti őket az igazsággal.*
- Igyunk hát a titkokra, amik sírba szállnak velünk! *Tölt, aztán iszik. Lassan kezdi érezni a jó bor egyszerre áldásos és áldatlan hatását, csak nehogy a végén a bor a titkok pecsétjét is feltörje, mert akkor bajban lesznek.*
- Azt látom már, hogy a nagyúr iránt feltétlen hűséggel viseltetsz, egy medvével is ölre mennél miatta a régi szép idők emlékére, de mi a helyzet a húgával, a mágussal? Ő milyen ember? Keveset hallottam még róla. *Talán éles témaváltás, de keveset hallott róla, egy ilyen veterántól pedig talán megtudhat egyet s mást Isuriiról is.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-28 11:01:20
Üzenet elküldve: 2015-11-28 11:01:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A férfi hüledezésére mosollyal, mit mosollyal, vigyorral reagál, még egy rövid hahotát is elereszt. Bár vigyáznia kell, még nem nyelte le a pogácsa minden falatját és elég nevetséges halál lenne, ha nevetés közben fulladna meg. Térdére csap egy nagyot, mielőtt folytatná.*
- Valami hegyi törzs területén éjszakáztunk, a közelben volt egy barlang. Este iddogáltunk, szeszesedtünk, ahogy akkoriban minden este. *idézi fel a történteket, miközben felkönyököl az asztalra és pipáját félreteszi* Nem voltak valami jóarcú népség, igazából késélen táncoltunk, mert tudtuk, bármelyik pillanatban elpattanhat a húr és akkor mészárlás lesz, de mégis összeültünk. Ahogy telt az idő, mit ad Wylnurana, feszülni kezdett a hólyagom, szóval félrevonultam brunyálni, természetesen megláttam a barlangot... nem is kellett több, hehe.
*Itt kis szünetet tart, hogy töltsön magának a kupába, kortyol belőle, ki ne száradjon a nagy mesélés közben* Kagan mesélte, hogy pár perce lehettem csak távol, mikor hallották a medvét üvölteni, és ordítani, aztán nagy csend, én pedig nem jöttem vissza. Nem mertek utánam jönni, meg is értem, éjszaka, barlangba egy felbőszült medvéhez bemenni... Másnap már pakoltak összefelé, mikor előmásztam az odúból, csupa vér voltam, a jobb karomon még mindig látszanak a karomnyomok, de ennyi volt csupán. Valahogy részegen megöltem a dögöt, a bundája máig ott van a műhelyemben. Hehe...
*Nagyot szippant orrán, és göcög még egy kicsit.*
- Azt már csak Kaganék találták ki hozzá, hogy biztos meg akartam hágni a nőstényt, de egész jó mese, párszor még pénzt is szereztem vele.
*A titkok említésére azonban már nem válaszol ilyen harsány jókedvvel.*
- Titkok, mondanám, hogy nekem nincsenek titkaim, de te is tudod, jó házigazdám, hogy hazudnék azzal. Hogy is tartja a mondás? Titkot tarthat három, ha kettőn ebből örök álom... Igyunk a titkokra, amik a sírba szállnak velünk, Svir Gia!
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.28 11:10:07
*A férfi hüledezésére mosollyal, mit mosollyal, vigyorral reagál, még egy rövid hahotát is elereszt. Bár vigyáznia kell, még nem nyelte le a pogácsa minden falatját és elég nevetséges halál lenne, ha nevetés közben fulladna meg. Térdére csap egy nagyot, mielőtt folytatná.*
- Valami hegyi törzs területén éjszakáztunk, a közelben volt egy barlang. Este iddogáltunk, szeszesedtünk, ahogy akkoriban minden este. *idézi fel a történteket, miközben felkönyököl az asztalra és pipáját félreteszi* Nem voltak valami jóarcú népség, igazából késélen táncoltunk, mert tudtuk, bármelyik pillanatban elpattanhat a húr és akkor mészárlás lesz, de mégis összeültünk. Ahogy telt az idő, mit ad Wylnurana, feszülni kezdett a hólyagom, szóval félrevonultam brunyálni, természetesen megláttam a barlangot... nem is kellett több, hehe.
*Itt kis szünetet tart, hogy töltsön magának a kupába, kortyol belőle, ki ne száradjon a nagy mesélés közben* Kagan mesélte, hogy pár perce lehettem csak távol, mikor hallották a medvét üvölteni, és ordítani, aztán nagy csend, én pedig nem jöttem vissza. Nem mertek utánam jönni, meg is értem, éjszaka, barlangba egy felbőszült medvéhez bemenni... Másnap már pakoltak összefelé, mikor előmásztam az odúból, csupa vér voltam, a jobb karomon még mindig látszanak a karomnyomok, de ennyi volt csupán. Valahogy részegen megöltem a dögöt, a bundája máig ott van a műhelyemben. Hehe...
*Nagyot szippant orrán, és göcög még egy kicsit.*
- Azt már csak Kaganék találták ki hozzá, hogy biztos meg akartam hágni a nőstényt, de egész jó mese, párszor még pénzt is szereztem vele.
*A titkok említésére azonban már nem válaszol ilyen harsány jókedvvel.*
- Titkok, mondanám, hogy nekem nincsenek titkaim, de te is tudod, jó házigazdám, hogy hazudnék azzal. Hogy is tartja a mondás? Titkot tarthat három, ha kettőn ebből örök álom... Igyunk a titkokra, amik a sírba szállnak velünk, Svir Gia!
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.28 11:10:07
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2015-11-28 10:07:19
Üzenet elküldve: 2015-11-28 10:07:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Chiari //
- Tényleg, a gyógynövényeken kívül még mit kellene szerinted termeszteni? És mire gondoltál? Szárnyasokra?
* Kérdezi Azil, majd miután mindent megbeszéltek, elindul dolgozni. Jó ideje dolgozik már, mikor Chiari szólongatninkezdi, s párszor sikerül is időt nyernie, ám egyszer csak megjelenik a nő előtte, lehetetlenné téve a következő fejszecsapást. A fejsze nagyot koppanva hull a földre, az óriás pedig megadóan hajtja le a fejét, s követi a gyógyítót a sátorba. *
- Jól van na. Csak nem akarom, hogy sokáig ebben a sátorban kelljen aludnotok.
* Mondja miközben letelepednek a jó melegben, s az elf tálal. Miután a remek illatoknak köszönhetően hatalmasat kordul az ács hasa, már le sem tagadhatja a nyilvánvaló igazságot. *
- Nagyon jól néz ki.
* Vallja be, s amíg Chiari tálal, addig egy ronggyal alaposan megtörölközik. *
- Napnyugtáig még van idő. Addig nem teszem le a fejszét. Ha minden jól megy, holnap már alapozhatok.
* Magyarázza falatozás közben. Evés közben persze sokszor tekinget a kicsi felé, mintegy megerősítésként, az elkövetkező napokhoz. *
- Tényleg, a gyógynövényeken kívül még mit kellene szerinted termeszteni? És mire gondoltál? Szárnyasokra?
* Kérdezi Azil, majd miután mindent megbeszéltek, elindul dolgozni. Jó ideje dolgozik már, mikor Chiari szólongatninkezdi, s párszor sikerül is időt nyernie, ám egyszer csak megjelenik a nő előtte, lehetetlenné téve a következő fejszecsapást. A fejsze nagyot koppanva hull a földre, az óriás pedig megadóan hajtja le a fejét, s követi a gyógyítót a sátorba. *
- Jól van na. Csak nem akarom, hogy sokáig ebben a sátorban kelljen aludnotok.
* Mondja miközben letelepednek a jó melegben, s az elf tálal. Miután a remek illatoknak köszönhetően hatalmasat kordul az ács hasa, már le sem tagadhatja a nyilvánvaló igazságot. *
- Nagyon jól néz ki.
* Vallja be, s amíg Chiari tálal, addig egy ronggyal alaposan megtörölközik. *
- Napnyugtáig még van idő. Addig nem teszem le a fejszét. Ha minden jól megy, holnap már alapozhatok.
* Magyarázza falatozás közben. Evés közben persze sokszor tekinget a kicsi felé, mintegy megerősítésként, az elkövetkező napokhoz. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1050-1069