// Chiari //
- Ez már igaz kedvesem, de azért voltak jó tulajdonságai is. Igaz, kevesebb, mint a rosszak.
* Bólint rá a gyógyító szavaira, majd megvakargatja a szakállát. *
- Egen, pont egy évig, miután a barátom védelmére kelve kisegítettem két értetlenkedőt a kocsmából, ahol zenélt. Sajnos nem az ajtón keresztül.
* Kacag fel zavartan, majd folytatja. *
- Akkor még igencsak a szakma elején jártam és megfogadtam, hogy ha nem tudom megcsinálni a kiszakadt ablakokat, akkor egy évig szégyenem jeléül kopasz lesz az állam. Hát nem nagyon sikerült.
* Vonja meg a vállát az óriás. Szerencsére az ebéd ismét remek lett, ami eltereli a témát is. *
- Ez nem lehetett kérdéses. Mindig finom, amit készítesz.
* Mondja mosolyogva, s nem hagyja ki, hogy evés után egy öleléssel egybekötött csókkal ne hálálja meg az ennivalót. A szieszta után mindketten visszatérnek dolgozni, így mire elvonulnak, a kert is alakul, s Azilnak is készen áll a rönktartó állvány, meg a munkapad, hogy másnap újult erővel láthassanak munkához. *
// Másnap //
* Sajnos a reggeli megint nem az észrevétlenség jegyében készül el, de nem is bánja a férfi. *
- Persze, hogy megpróbálkozol vele. De csak azután, hogy rendesen ettünk. Addig pedig tessék csak lustálkodni.
* Billegteti meg vaskos ujját figyelmeztetésképpen, majd kiveszi a megfőtt tojásokat a vízből. Míg azok hűlnek, kihasználva az alkalmat, leül választottja mellé, s átkarolja. *
- Hosszú ideig te gondoskodtál egy egész törzsről. Most már szokj hozzá, hogy van aki rólad is gondoskodik, rendben? Szeretlek, és szeretnélek már gondtalannak látni. Megegyeztünk?
* Kérdezi komolynak tűnő hangon, de kedves tekintettel. *