//Sa’argathot Ébredése//
//A Vashegy Pörölye//
//Halászkunyhó, nyugati part//
- A Vaskorsóban szép adagokat adnak, annyi biztos.
*Válaszol Hrothgaar, miközben a másik törpe letelepedik a tűz mellé. Lenyeli a falatot, amit éppen pofázmányában forgatott és természetesen elfogadja a barátian felé nyújtott kezet.*
- Turrog... ismerem ezt a nevet. Hallottam már rólad.
*Tekintete felderül, dús bajsza és szakálla között szája mosolyra húzódik.*
- Turrog vagy, akit Behemótként is emlegetnek. Az én nevem Hrothgaar. Hrothgaar Skyllagrimmson, messze északról, Takkeslottet hegymélyi városából... bár keveseknek mond bármit is ez a név és jómagam is már több, mint egy évtizede a Thargodarokkal élek...
*Bemutatkozása kissé lehet elnyúlott, de nem büszkélkedés, vagy kivagyiság vezérelte. Ő maga még falatozik egy kicsit, jóízűen nyammog a füstölt halon, a marhahúson és a sajton, de tudja, készletei végesek, így hamarost el is csomagolja étkét. Iszákjából egy kisebb, mintegy liternyi folyadék tárolására alkalmas butykos kerül elő.*
- Bort?
*Nyújtja először Turrog felé, de közben tekintete Mirakh felé is elvándorol.*
- Ha kérsz, szólj, komé.
*Újdonsült társuk dohánnyal kínálja. Hrothgaar kicsit közelebb hajol és mélyet szippant a füstölni valóból.*
- Az anyja mindenit... Ha tényleg nem veszed rossz néven, megkóstálom majd. Az enyém egyszerű dohány, Artheniorban vettem, állítólag délvidéki, vagyis a körnékről lehet. De én megspékelem egy kis szegfűszeggel és leheletnyi őrölt csípős paprikával.
*Pár pillanatnyi szünetet hagy csak.*
- Na jó, paprikát nem rakok bele. Az csak egy hülye és nem túl vicces csíny volt egyik ismerősöm részéről. Cserébe én meg bedörgöltem erős paprikával az összes kilincset és fogantyút a házában. Hehe...
*Idő közben Hrothgaar is megtömi pipáját, ami koránt sem olyan míves darab, mint fajtársáé, de hát oda se neki, ha szeretett volna hasonlót, már beszerezte volna. Csendben eregeti a füstöt egy ideig.*
- Mi szél hozott a Thargokhoz, Turrog?
*Kérdezi miközben pipáját leereszti kicsit. A választ megvárva maga is kicsit kényelmesebb pózba vágja magát. Féloldalt fekszik, bal könyökén támaszkodik, alatta a leterített pokróc kissé meggyűrődik. Megkóstolja társa dohányát is, csak párat szipkáz bele, és egy kiadósat szippant, de ez elég ahhoz, hogy jó benyomást szerezzen.*
- Tényleg elég jó erős, de átérzik rajta az aroma. Ha nem veszed rossz néven, majd egy tömésnyit kérnék belőle. Emlékeztet az íze... hol is volt az, valami oázisnál kóstoltam egyszer. Egy kurafi elém tolt egy kis tálkát, tele zöldes kopottas színű levelekkel. Azt mondta, vegyek párat és lassan rágjam, ami levet ereszt, azt pedig ne nyeljem le, csak ha már sok összegyűlt a számban.
*Tekintete elködösül kicsit, ahogy felidézi az emléket.*
- Aztán jó utat kívánt és odébb állt... hehe. Annak az ízére emlékeztet. Kicsit gyógynövényes, enyhén, nagyon enyhén marja a nyelvem alját. Ugyanez az íz volt, meg mernék rá esküdni. Olyan kellemesen ellazultam a levél rágásától, hogy ihaj. Volt benne valami anyag, nem bódító volt, inkább nyugtató és az elme kitárult tőle...
*Arca telesen átszellemül, ahogy meséli a régi történetet, de egy ponton megakad és visszatalál a jelenbe.*
- Rég volt már, rég volt már...
*Arcán barátságos mosollyal néz a tűzbe, várja a többiek mondandóját.*