//Körút//
*Molnár, pék. Vési fel apró jegyzetébe a titkár és reméli, hogy amikor a várnagy elé teszi az igénylistát akkor ő tud majd segíteni, vagy legalábbis megoldást találni a Kalácsfalviak problémájára. Ahogy elérik a malmot és az oda vezető úton, megjegyzi magának, hogy egy ilyen kis település, amely ráadásul a vezér saját területe egy igazi kis ékszere a fejedelemségnek. Kár lenne hagyni, elsorvadni így meg kell keresni a módját a támogatásnak. Lehet, hogy egy régi ötletét is bedobja, vagy leporolja majd és az Intéző elé tárja, amely egy kereskedelmi, vagy kereskedőknek indítandó iskola lenne. Egy két rátermett kereskedő a térségben és már is fellendülne a helyi gazdaság. Emellett a helyszín kiváló lenne erre és ahogy látja az Intéző is éles eszű ember. De erről majd később, ami most fontosabb az, amiket Svir sorol.*
- Értem. Haladéktalanul benyújtom az igényeit a várnagy úr irányába. Az akták kikérésének lehetőségéről előzetes egyeztetésre bocsátva a vashegy illetékesinek, haladéktalanul felterjesztem, akik minden bizonnyal támogatásukról fogják biztosítani azon kérést, amely egy jogos igény és követelés gondolatából született meg. Ilyen alátámasztással mellékelve az ügy minden bizonnyal értő fülekre talál majd, akik a kellő alaposság és körültekintés megalapozottsága mellett mérlegelni fogják ez a halaszthatatlan kérelmet és így a rendelkezésre álló lehetőségek tükrében bírálják majd el. *Teszi hozzá barátságosan, de komoly és szakmai tekintettel az arcán. Hiszen a bürokrácia az élet az éltető erő, amely összetartja a világot még akkor is, ha oly kevéssé van jelen.*
- Sajnos a háborúról vajmi keveset tudok, mivel a várnagy úr nem tájékoztatott a részletekről, de azt bizton közvetíteni tudom, hogy a vashegy senkit nem tart akarata ellenére a területén és abban is biztos lehet Intéző úr, hogy a Quer várnagy megfelelő ellátásban részesíti a nagy becsben tartott vendégeinket. *Itt egy pillanatra elakad.* - Vagyis szeretném kijavítani magamat. Ezek az emberek haza jönnek, így nem vendégek! Gondolom az ügy bonyolultsága és a háború mihamarabbi befejezésében bizakodva magam is remélem, hogy mindenki ott élheti, az életét ahol az otthona van. De ezen óhaját is közvetítem a vashegy felé. *Fejét kissé oldalra billentve finoman bólint egyet.
A titkár nem erőlteti a malmot, és nem adja jelét, hogy meg akarná nézni közelebbről. Neki ez az épület fontos gazdasági szempontból, de hogy miként működik, az már nem rá tartozik.*
- Igazán impozáns építmény, értem már miért is fontos egy molnár ide. Jó lenne elindítani a termelést és ez által a térség gazdaságát. Sok malom van a tharg térségben? Vagy ez a központi malom? *Ekkor gyorsan felír egy ötletet a jegyzetei közé. Ha van is több malom, érdemes lenne ezt a malmot esetleg kibővíteni és egy központi malommá tenni. Mivel Arthenior a déli szántókról nyeri a gabonát és a lisztet, így ha Kalácsfalvát egy központi malommal látnánk el, akkor azzal erős függetlenséget lehetne nyerni a várossal szemben.* ~Vagyis monopólium, ami jó! Mindig jó!~ *Az írás befejeztével halvány mosoly jelenik meg az orcáján, de hamar visszaemeli tekintetét Svirre.*
- Milyen fontos és nevezetes része van még ennek a remek településnek? Merre haladunk? *Mondja lelkesen, hiszen egyre nagyobb fantáziát kezd látni Kalácsfalvában. Alig várja, a következőket, hátha ott is eszébe jut majd egy két ötlet.*