//Érdekek ösvényei//
*Cressys indulás előtt megkérte, hogy ne rendezzen jelenetet. Árthat az üzletnek -ezt mondta, Daya pedig fanyalogva ugyan, de megfogadta, hogy viselkedni fog. Ám ekkor még szó sem volt arról, hogy itt leli ezt a taplót. A gyűlölet vörös köde ígéretekkel mit sem törődve telepszik elméjére, mintha a megrázkódó asztal egy pillanat alatt kizökkentené az eddig viszonylag higgadt kereskedő szerepéből. Könyökei az asztallapon előrébb csúsznak, hitványul lopva a távolságot feszegeti a határokat. Állát felszegi, zöld szemei merészen furakodnak a mandulavágású tekintetbe. Egészen olyan, mint valami kígyó, aki épp csak a megfelelő pillanatra vár, hogy haraphasson. A Velasco'rrának nem kell ám sokáig várnia, hogy kíméletlenül húsba marjanak a fogak.*
-Te... mi?
*Kérdez vissza, az orrán kifújt pipafüst pedig kötekedően gomolyog a szakállas arc felé. Elmélkedve fürkészi a feszült vonásokat, mintha olvasna bennük, majd úgy tűnik megszerezve a számára fontos információkat, szája sarka alattomosan kunkorodik felfelé. Nem ránthat kardot, nem üthet, de ez nem jelenti azt, hogy nem tud fájdalmat okozni.*
-Bele sem gondoltam, milyen rossz lehet neked, hogy most itt látsz.
*Kezd bele egy bizalmas baráti beszélgetés hangsúlyával a méreg finom csepegtetésébe*
-Arra emlékeztetlek, hogy cserben hagytad aznap apádat, nem igaz? *hangja nyugodt, szinte már-már kedves, zavaró kontrasztot alkot azzal, amit beszél* -Hagytad elúszni a családi örökséget csakhogy két formás comb közé kerülhess. *leheletnyit közelebb hajolva álnokul dorombol a folytatás* -Az bosszant a legjobban, hogy még csak nem is sejtetted, mi fog történni.
*Visszahúzódik, s egy korty sör mögé bújva függeszti viperatekintetét a kikötőire. Nem tart a Velasco'rra fattyútól, egy hangyányit sem, ezt igyekezett most értésére adni, egyben persze azt is vizsgálja, mennyire képes higgadt maradni. Márpedig, ha sejtései szerint fognak alakulni az események, kénytelen lesz halvérűséget erőltetni magára.
Figyelmesen hallgatja az összefoglalót a kikötői helyzetről, és valóban olyan siralmasnak ítéli, mint ahogy azt odahaza is beszélték. Fintorog a spiclik említésére, de jól láthatóan nem csügged el, csak elgondolkodva, összevont szemöldökkel szív pipájába.*
-Ugyan már, sok mindent el lehet mondani Cressysről, de te is tudod, hogy nem bántaná az öreget! *szemöldökét közömbösen emeli, úgy hiszi, a férfi csak szándékosan keresett okot a fenyegetésre* -Épp Khaannal tárgyalnak a Szhyllán.
*Sőt, ha jól sejti nagyjából már dűlőre is juthattak, az első alku feltételei roppant kedvezőek, nem sok felelősséget kívánnak meg a Velasco'rráktól.*
-Őszintén sajnálom, hogy nem kaptál meghívót, de tudod Nolen *aljas módon ízlelgeti a becenevet, melyet azon a bizonyos napon kívül sohasem használt a férfi megnevezésére* -Az igazság az, hogy nem számítottunk rá, hogy itthon leszel. Úgy csiripelték a kismadarak hosszú ideje nem jártál a Kikötőben.
*Bár igyekszik leplezni, de ez az aprócska hiba számításaiban rettenetesen bosszantja, hogy miért, azt hamarosan a tengerész is megtudhatja.*
-Cressys természetesen nem kéri, hogy azonnal ugorjatok fejest az üzletbe, előbb kitaláljuk, hogyan lehetne enyhíteni a kellemetlen körülményeken. Ezért vagyok itt.
*A többesszám alatt persze itt elsősorban mesterére és magára gondol, de a kikötői ezt bizonyára sejtheti* -Az ajándék egyetlen feltétele egyelőre csupán a következő hatokra a biztonságom garantálása. Tudom, hogy apád nem kedvel, de úgy sejtem ezt az árat még hajlandó lesz megfizetni a ladikotokért.
*Nyúlik el arcán egy fölényeskedő mosoly, közben pedig egy pillanat alatt felhajtja itala maradékát. Itt az ideje, hogy megossza drága barátjával a számára is rohadtul idegtépő feltételezését.*
-Emiatt biztosra veszem, hogy mellém fog rendelni valakit. Sokat gondolkodtam rajta, vajon kié lesz majd a megtiszteltetés, de így, hogy apuci kicsi fia hazatért, úgy hiszem mindketten sejtjük, ki lesz a kinevezett gardedám.
*Ha az öreg Velasco'rra valamit megtanult a legutóbbi esetből, az az, hogy a hűséget rettentően egyszerű megvenni. Nem fogja hagyni, hogy Daya felügyelet nélkül mászkáljon, akárkire pedig úgysem meri majd rábízni a feladatot.*