//Wruzto Molzichygk//
~ És még azt hittem, engem fognak őrültnek hinni, miután elmeséltem a Vérkertben történteket! ~ * Persze nem számolta bele, hogy egy ork lesz az első, akinek beszámol a vele történtekről. Meglepi, egy kicsit meg is ijeszti a hideg közönyösség, amellyel a szürkebőrű fogadja történetét, ugyanakkor bátorságot is ad neki, hogy ne hagyja abba. Hiába él húsz éve a Kikötő mocsarában, kispályás még az alvilág ügyeiben. Természetesen nem mondhatná, hogy mindig minden törvényt betartott, de szemekkel még sosem kereskedett. *
– Régebben Tündérkertként ismerték, de mióta a sötétség felütötte ott a fejét, csak Vérkertnek csúfolják. Néhány kilométerre van egy mocsár közepén. Querduqvarról pedig én sem hallottam korábban, de még a könyvemben sem találtam róla semmit… Viszont láttam, hogy mit tett a törpével, akivel odamentem, ezért számomra nem kérdés, hogy hatalmas erővel bír. * A részletekbe megint nem megy bele, inkább áttér az ork többi kérdésére, hiszen abból akad bőven, és nem akarja meghagyni tudatlanságában a másikat. *
– Mutatott valamit nekem… Mondjuk úgy, révületbe ejtett. * Most először leveszi tekintetét az orkról és inkább lefelé néz az asztallapra. *
– Az állatszem szóba sem jöhet. Még az értelmes szerzetek csillagjaival is válogatós. Ami azt illeti, van egy csapat utcakölyök, akikre kiváltképp berágott, de… * Nem fejezi be a mondatot, és lelke mélyén bánja is, hogy felhozta a látomást, de szavait nem tudja visszaszívni. Inkább annyiban hagyja a dolgot és egyből áttér a következő kérdés megválaszolására. *
– Ha jól rémlik, két csillagot mondott első körben. * Bátortalanul újra felnéz az agyarasra. Reméli, hogy nem ragadt le a gyerek említésénél. *
– A részletekről nem faggattam, se arról, hogy neki mire kellenek. De azt hiszem, mi halandók aligha érthetnénk meg egy ilyen lény indíttatásait. Mit szólsz hát? Van ötleted, hogy hol… Kezdjünk neki? * Habár Wruzto még nem egyezett bele, hogy segítsen, és azt is el tudja róla képzelni, hogy még ha bele is megy, fizetést kér, ezekkel a dolgokkal a vörös egyelőre nem foglalkozik. Már annak is örül, hogy van valaki, akivel el tud beszélgetni a küldetéséről. Az értelemszerűen még jobb, ha ezalatt társra is akad, de ha egyedül kell megtennie mindent, hát úgy fogja – vagyis próbálja. Querduqvar elég jó ajánlatot adott neki, hogy ne hátráljon meg, még ha be is kell mocskolnia kezeit a Kikötő alvilágának fekete kátrányában. *