//Visszaérkezés//
*Az első útja az alkímiai laborba vezet, hogy jelezze visszatértét. A tudomásul vétel után, odasétál az asztalához és egy kis segítséggel felteszi a zsákját rá. Felmászva elkezdi bontogatni, néhány fiatalabb tanonc oda is sétál vagy a mellette lévő asztaltó felé sandít, kétségtelen, kíváncsiak mit hozott a városból. Szépen egyesével bontogatja ki az üvegcséket a ruháiból meg a textilekből, amelyeket azért tart a zsákjában, hogy bizonyosan ne ütődjön össze semmi semmivel. Amint előkerül a világoskék majd a világoszöld ital és sorra a többi is, egyre inkább kedvüket veszítik, mert hát az itt is lehet látni, nem újdonság, ezekből fogy a legtöbb. Azonban mikor már a tizenötödik üveg is elhagyta a zsákot azért kitágul a szemük, mert egyre több és több fiola sorakozik immár az asztalon, ilyen ütemben nem igazán tudnák előállítani, ilyen körökben ez már jelentős mennyiségnek számít. Szépen be is rakja a tartóba őket, majd kinyitja az ott tartott könyvecskéjét és kevergetni kezdi őket. A tapasztalatait szépen feljegyzi, szépen, gyöngybetűkkel, hogy azt más is el tudja olvasni, aki kézbe veszi az irományt. A mozdulataiból kétségtelen, egyértelműen lerí, hogy nem most csinálja ezt először, főleg amilyen magabiztossággal öntögeti egymásba őket, mindenféle egyéb alkímiai segédeszközt használva. Hiszen megtanulta azt már korábban, hogy melyik mire való és melyiket hogyan kell fogni. Egy kis idő után odalép hozzá az, aki jelenleg az alkímiai labort vezeti, kinevezett alkimista és vet néhány pillantást az elkészült italokra, engedély után még bele is kóstol, hogy ellenőrizze a hatását. Mert akit nem hagynak jóvá, az bizony nem állhat be a pult mögé, annak értenie is kell az italokhoz és tudnia kell keverni is őket, ha a betérő arra tart igényt.*
-Hm… egészen ügyes. Látszik, hogy nem ma kezdted. Úgy látom nincsen semmi akadálya, hogy a készített italokat értékesítsük odakinn. Egyedül még talán nem mernélek kiállítani… *Köszörüli meg a torkát, nem igazán szeretné azt neki szegezni, hogy talán a pult alól se igazán látszana ki, a ládákat meg egyáltalán nem tudná mozgatni, a polcok eléréséről már nem is beszélve, de a lesütött szemekből a lány érzi, mire gondol.*
-Nem is tartok igény egyelőre rá, ha van valaki mellettem… a segítség mindig jól jön. *Fogalmazza meg, majd a férfi biccent rá, ő pedig kap maga mellé egy tanoncot, akinek a segítségével számára is használhatóvá teszi a pultot, azaz három ládából mókás kis emelvény készül számára, így talán a betérők elsőre nem is fogják tudni megmondani milyen apró növésű. Az italokat is bepakolásszák, és szépen rendezgetik őket, míg a hatásukról értekeznek. Mert végre van valaki, akivel érdemleges diskurzust tud folytatni szakmai kérdésekben és így többet is megtudhat a labor hétköznapi és szokásos működéséről. Próbál viszonylag kedves is lenni, úgy viszonyulni mindenkihez, hiszen ha goromba módon válaszolgatna, valószínű nagyon hamar kiutálnák. Úgy érzi ez mindenképpen egy új kezdet, össze sem hasonlítható a korábbi tanonci helyével, sem küllemben sem hozzáállásban. Ott bizony a termelékenység meglehetősen fontos volt, meg a jópofizás a gazdag kereskedőkkel, úgy véli ebből itt többet engednek, már csak az ügyfélkör miatt is.*