//Második szál//
*Teljesen jogos lehet a férfi részéről az elgondolás mi szerint itt valami baj állhat a háttérben, nincs is igazán messze tőle az igazság. Egy probléma van, amit meg kell oldani. Amint halad előre a részletek feltárásában, a férfi arca egyre inkább elbizonytalanítja. ~Ne bámulj már ilyen bambán…~ Úgy gondolja, nem, sőt ez általánosan elfogadott, hogy nem árt azért egy kis felelősséget tenni az alkalmazottakra, ám nem mindenki bírja el a terheket. Az viszont, hogy ki alkalmas és ki nem, csak próbával és idővel derül ki, így másra nem tud hagyatkozni, mint a saját női megérzéseire. Valamint azt is tudja, hogy olyanokat, akik aprólékos és odafigyelést igénylő munkát végeznek, mint az alkimisták itt a laborban, nem bízhat meg ilyesmivel, a végén még a munkájuk rovására menne a dolog, ám nyilván ezt nem fogja kikotyogni.*
-Biztos vagyok benne, hogy megbirkózol vele. De nem leszel egyedül Carlotteia és Myr is itt lesz, a többiekkel karöltve és ha ügyesen együtt dolgoztok, akkor fel se tűnik, hogy itt főnök is van. *Viszont nem szeretné álomba ringatni a férfit, hogy itt minden olyan egyszerű lesz és gondtalan, ezért hozzáteszi:*
-A döntések, amelyeket meghozol, azokért nyilván felelősséget is fogsz vállalni, ahogy minden alattad dolgozó is a te gondod lesz. Ha pedig valamit elrontasz átjövök és… *Halkítja le a hangját, egészen komor tartományba vezetve, majd hirtelen csap az asztalra, hogy megijessze a férfit.*
-Jól elfenekellek! *Nyeríti vihogva, szinte előtte van a kép is. Miután megnyugszik és kisimul az arca, mert ez már nagyon kellett neki, ismét komolyabbra vált.*
-Ne félj, ha nem megy, majd átruházom másra. Remélem elvállalod a dolgot.*Szegezi neki a kérdést, amire úgy fest, itt és most kell igent vagy nemet mondania.*