Törpék, az aprónépség

Általános leírás

A törpék történelmük hajnalán csaknem akkorák voltak, mint az elfek vagy az emberek. A tárnákban való közlekedés és a kemény munka azonban meghozta gyümölcsét, s a törpék is előnyben részesítették alacsonyabb egyedeiket. A félhomályt és az árnyékos, hűvös időt jobban kedvelik a tiszta napfényes időnél, testük is és bőrük ellenálóbb az időjárás viszontagságaival szemben. Szakállukat, hajukat mesteri módon fonják és művelik. A fonatokba fűzött, gyakorta ékkövekkel ellátott díszítőelemekből látható a törpék rangja és gazdagsága. Kitűnő állóképesség, rendíthetetlen kitartás és merészség jellemzi őket, mely makacsságukból fakadóan talán erőszakos jellemet mutathat más fajok fiainak és leányainak. Kedvelt fegyverük a pöröly és a csatabárd, de a csákányt is éppoly hévvel forgatják.

Általában 50-60 esztendőt élnek. A gyermekkor 8, a serdülőkor 12, az ifjúkor kb. 15 éves korukig tart, 60 év fölött öregnek/aggastyánnak számítanak. A férfiak 4-5, míg a nők 3-4,5 láb magasak (125-160 és 95-140 cm).

Viszony más fajokkal

Barátságosak: emberek, óriások, fél-elfek, gnómok, törpék
Barátságtalan: elfek

A többi fajjal semleges a viszonyuk. Kiemelnénk, hogy ez csak a tipikus sztereotípia a világban, ettől merőben eltérő is lehetséges, nem egy ork-elf barátság született már, ahogy az emberekkel háló elfek is sokkal barátságosabbak a fél-elfekkel szemben. Szóval ez az általános, de ettől merőben el is lehet térni! Fontos még az is, hogy a fenti az lehet egyirányú barátságosság/ellenségesség, például a fél-elfek nem barátságtalanok az elfekkel szemben, de az elfek igen a fél-elfekkel szemben. Így a fenti az csak erre a fajra vonatkozó nézet, a vissza irányhoz lásd az adott másik faj leírását!

Tipikus kaszt

Az adott faj gondolkodásmódjának és képességeinek tipikusan az alábbi kasztok felelnek meg (ill. ezek kombinációi):
Kardforgató, lovag, alkimista, orgyilkos, vajákos, kereskedő, polgár, vándor.

Bónuszok

A törpék kis termetük és zömökségük miatt erősek, de kevésbé ügyesek. Ezért intelligenciára, állóképességre és gyorsaságra +1, míg erőre +3 pontot kapnak szintlépéskor. Ezáltal a hétfokú tulajdonságskálán erőből elérhetik a "legendás" értéket, míg intelligenciájuk, állóképessük és gyorsaságuk "nagyon jó" lehet. Minden másban csak a "jó" érték érhető el számukra.

Teremtésmítosz

A törpék úgy tudják, teremtésük Wylnurana istennő nevéhez fűződik, aki a Fény Őrzője. Wylnurana egyszer, midőn Lanawin ősi területei felett haladt el, megpihent a Tharloss hegység egyik legmagasabb bércénél, és véletlenül nekidőlt az egyik csúcsnak. Testének melegétől a szikla megolvadt és két törékenynek tűnő, ámde hihetetlenül kemény lény kezdett előbújni a törmelék mögül. Wylnurana óvatosan elősegítette őket, és ámulva látta, hogy a teremtmények életre keltek. El is nevezte őket Wyshwydrugg-nak, azaz Rendíthetetlennek és Wyshmael-nek, vagyis Kitartónak. Wylnurana látta, hogy az egyik teremtény nő, a másik pedig férfi, ezért hát úgy gondolta, egymás társaivá köti őket: ujjával a nő homlokára bökött, amitől az megolvadt és néhány csepp az ujjára tapadt. Ezt a néhány cseppet a férfi homlokára tette, majd ugyanígy tett a férfival is, miközben ezt mondta: „Jelet tettem rátok, és mint ahogy a szikla nem mozdul a hegy mellől, ti se mozduljatok egymás mellől, míg csak éltek.” Azóta a törpék, ha egyszer megházasodnak, halálukig kitartanak választottjuk mellett. Azután megparancsolta nekik, hogy építsenek erős otthont maguknak a sziklák közé, hogy ha legközelebb meglátogatja őket, ne essen semmi bajuk a közelsége miatt. Így történt, hogy a törpék a hegyek mélye felé kezdtek ásni, egyre lejjebb és lejjebb, miközben sokasodtak és lassacskán erős királyságot hoztak létre. Az évek teltek és múltak, a legendás törpekirályok mérhetetlen gazdagságra és erőre tettek szert: megalapították Avaluryddát, az egykori fővárost, majd amikor a bányavárosokat és a nagyobb településeket összekötötték jól járható utakkal, felvirágzott a kereskedelem. Ezekben a dicsőséges időkben történt, hogy Wylnurana még egyszer meglátogatta őket: és amit látott, az megelégedésére szolgált, ezért hatalmas ajándékot adott a törpéknek: a Szent Lángot, az Amloshrudd-ot, mely mágikus erővel bírt: bármekkora darabot is választottak le belőle, hogy a tárnákba világosságot vigyen, semmit nem vesztett eredeti nagyságából. A törpék hatalmas kőoszlopot emeltek a tiszteletére és annak tetején őrizték a lángot, hogy Wylnurana messziről lássa bolyongásai során, amint teremtett népe hódol előtte és dicsőíti őt.

Az elmúlt időkben, otthonuk környékét hatalmas földrengések rázták meg, ezért élőhelyük csaknem teljesen lakhatatlanná vált. Az akkor király megparancsolta összes alattvalójának, hogy meneküljenek. Így szóródtak szét a világban, és jutottak el mindenfelé. Sokan kísérleteztek régi bányáik helyreállításában, de semmi hír arról, hogy ez bárkinek sikerült volna.