Sötételfek, a gonoszak
Általános leírás
A felszíniek mindig a harcoló, gyilkoló, rabló gonoszt látják a sötételfekben, de valódi kultúrájuk csak kevesen ismerik. Matriarchális társadalmi berendezkedésük ugyan köztudott, de szokásaikat csak ritkán osztják meg kívülállókkal. Talán nem mellékes megjegyezni, hogy a sötételfek – avagy mélységiek, ahogy egymás között gyakorta hivatkoznak népükre – általában lenézik a felszíniek világát, s a benne élőket. Távolságtartó, rideg, egyáltalán nem keveredő nép, habár akadnak kivételek azok között, kik maguk mögött hagyták Pirtianest. Régebben az elfekkel rokon fajt alkottak, de a sok száz év mélységi lét gyökeresen megváltoztatta őket mind szemléletmódban, mind genetikailag (ld. teremtésmítosz). Ma már teljesen különálló fajt alkotnak.Általában 40-100 esztendőt élnek. A gyermekkor 10, a serdülőkor 15, az ifjúkor kb. 20 éves korukig tart, 100 év fölött öregnek/aggastyánnak számítanak. A férfiak 5-6, míg a nők 4,5-6 láb magasak (160-190 és 140-190 cm).
Viszony más fajokkal
Barátságosak: sötételfekBarátságtalan: emberek, fél-elfek, gnómok, törpék, tündérek
Gyűlöli: elfek
A többi fajjal semleges a viszonyuk. Kiemelnénk, hogy ez csak a tipikus sztereotípia a világban, ettől merőben eltérő is lehetséges, nem egy ork-elf barátság született már, ahogy az emberekkel háló elfek is sokkal barátságosabbak a fél-elfekkel szemben. Szóval ez az általános, de ettől merőben el is lehet térni! Fontos még az is, hogy a fenti az lehet egyirányú barátságosság/ellenségesség, például a fél-elfek nem barátságtalanok az elfekkel szemben, de az elfek igen a fél-elfekkel szemben. Így a fenti az csak erre a fajra vonatkozó nézet, a vissza irányhoz lásd az adott másik faj leírását!
Tipikus kaszt
Az adott faj gondolkodásmódjának és képességeinek tipikusan az alábbi kasztok felelnek meg (ill. ezek kombinációi):Íjász, kardforgató, alkimista, mágus, orgyilkos, tolvaj, vajákos, polgár.
Bónuszok
A mélységi élet keményen megedzette őket. Éppen ezért mind állóképességre és gyorsaságra +2, míg erőre és ügyességre +1 pontot kapnak szintlépéskor. Ezáltal a hétfokú tulajdonságskálán állóképességből és gyorsaságból elérhetik a "kiváló" értéket, erőből és ügyességből pedig "nagyon jó"-t. Minden másból maximum "jó"-k lehetnek.Teremtésmítosz
Hajdan az elfek és a sötételfek egy fajt alkottak. Együtt járták az erdőket és együtt énekeltek a madarakkal. Az első Nagy Háború után megnyíltak a kereskedelmi utak, és beáramlottak a különböző népek portékái az elfek piacára. A legkülönlegesebbnek a törpék által megmunkált fém ékszereket és fegyvereket tartották. A hegyesfülűek egy csoportjának azonban nem csak tetsztettek ezek az áruk, hanem egyenesen megbabonázták őket; elhatározták hát, hogy ők is ilyeneket fognak készíteni.Egy nagyjából húszfős társaság indult végül a kontinenst két részre választó hegyekhez, hogy értékes érceket leljenek, kutatásuk pedig sikerrel járt. Mikor az erdőben maradottak látták, hogy az övéik is csodálatos műveket hoznak létre ezekből az ércekből, sőt még rengeteget is keresnek vele - hiszen finomabb kezükkel sokkal aprólékosabban tudták megmunkálni a fémet, mint a törpék - irigység lett úrrá rajtuk. Az erdőben élő fiatalok egy nagyobb csoportját elkapta az aranyláz, és nekiindultak ők is az ásványi anyagban gazdag területek felé. A felszín közelében fellelhető fémek azonban igen hamar elfogytak, így kénytelenek voltak egyre melyebbre ásni magukat. Ásás közben földalatti barlangrendszerek sokaságára leltek, ahol építészeti remekműveket hoztak létre kőből és fémekből. Kapzsiságuk teljes tudatában úgy vélték, hogy a legjobb, amit tehetnek, ha az értékes kőzetet megtartják maguknak, és a saját szórakozásukra formálják őket. A hegyi források megfelelő mennyiségű ivóvizet, a járatokban élő majdnem vak állatok és gombák pedig megfelelő táplálékot biztosítottak számukra. A föld alatt talált gombák viszont egy különleges színanyagot tartalmaztak, ezek hatására vált hosszú évek folyamán teljesen barnás-feketévé az elfek bőrének színe- néhány kívülálló faj szerint a gombáknak ehhez semmi köze nem volt, csupán a saját gonoszságuk és kapzsiságuk jelent meg idővel a bőrükön. A lassan telő évszázadok más területen is meghozták a gyümölcsüket: a hegyesfülűek szeme is teljesen hozzászokott a sötétséghez, és csak akkor kellett fényt gyújtaniuk, ha olvasni támadt kedvük, egyébként remekül látnak sötétben, minimális fény mellett is.
Az idillinek mondható élet azonban csak néhány évig tartott. Egyes helyeken kifogytak az értékesnek ítélt ércekből, míg máshol dúskáltak még bennük, így véres háború vette kezdetét a föld alatt. A gyerekeket már egészen kicsin elkezdték edzeni, hogy megérhessék a felnőtt kort, ezért felszíni unokatestvéreiknél izmosabb testfelépítéssel rendelkeznek. A harcoknak csak az vetett véget, hogy mindenki belátta: mind elpusztulnak, ha tovább folytatódik a küzdelem. Az általános békeszerződést azonban igen rugalmasan értelmezték: Egyik csoport sem esett a másiknak nyíltan, de a késelések, a merényletek és az ebből következő közös megegyezésen alapuló területváltások mindennapiak maradtak. Végül egy földrengéssorozat vetett véget a föld mélyén húzódó városnak, amit mai napig a Nagy Omlás Napjának hívnak a túlélők. A város összes épülete összeomlott nem egészen egy nap alatt, a kivezető barlangok nagy részével együtt, maguk alá temetve több, mint a lakosság felét. Az élelem és víz nélkül maradt elfeknek nem maradt más választásuk: vissza kellett térniük a felszínre. Ugyan bőrszínük miatt elég sok kisebb atrocitás érte a menekülteket, nyíltan mégsem lépett fel senki ellenük. Ez az oka annak, hogy sokan visszailleszkedtek a társadalomba - vagy legalábbis megpróbálkoztak vele-, de a hagyományokat őrizve még mindig gyerekkortól tanítják harcra gyermekeiket. A többiek inkább a beléjük nevelt harcot folytatták: őket nagyrészt kivégezték véres tetteik miatt, de néhányuknak sikerült kicsúszni a hatóságok markából: ők mai napig szabadlábon vannak és ontják a vért, ha lehetőségük nyílik rá. Habár, már egy ideje ismét a felszínen élnek, a szemük még nem alkalmazkodott újra a napfényhez, ahogy a gombák –vagy a gonoszság?- kémiai hatása is maradandónak és öröklődőnek tűnik a bőrükön. Ahogy a régi elf vérből se csörgedezik már szinte semmi ereikben, a mostanti elfektől teljesen különböznek és elidegenedtek, külön fajt alkotnak immár.