Emberek, az átlagosak

Általános leírás

Vannak csoportjaik, akik a Puszták népének nevezik magukat, és szabadságukat nem cserélnék fel semmi egyébbel, mások a letelepedett mezőgazdaságot és állattenyésztést tekintik megélhetési forrásuknak. Vannak, akiket a felfedezés csábít, ők a peremterületeken élő aprócska falvak lakói, vadászattal, prémkereskedéssel foglalkoznak, és vannak, akik masszív városokat építettek utak, folyók találkozásainál, és kőfallal, katonasággal megerősített kereskedő központokat hoztak létre. Természetükre változatosság jellemző, ahogyan külsejükre is. Megtalálható közöttük nyíltszívű és őszinte egyed is, de nem ritka a számító, könyörtelenül törtető és makacs, egoista felfogású sem. A más fajból származókat általában lenézik és kiközösítik. Nehezen kiismerhetőek és cselekedeteik néha ellentmondásosak, sőt, egyenesen érthetetlenek is lehetnek a többi faj számára. Csak hosszú idő eltelte után kötnek barátságot, de ha valakit megkedvelnek és a barátjuknak fogadnak, akkor a halált is vállalják érte. Fegyverek közül az íjat, a kardot és a szálfegyvereket használják leggyakrabban, mágiatudásuk alacsony, de kitartó tanulással fejleszthető.

Általában 50-70 esztendőt élnek. A gyermekkor 12, a serdülőkor 18, az ifjúkor kb. 25 éves korukig tart, 70 év fölött öregnek/aggastyánnak számítanak. A férfiak 5,5-6,5, a nők 5-6 láb magasak (170-200 és 160-190 cm).

Viszony más fajokkal

Barátságosak: emberek, tündérek, törpék, óriások, elfek
Barátságtalan: orkok, sötételfek

A többi fajjal semleges a viszonyuk. Kiemelnénk, hogy ez csak a tipikus sztereotípia a világban, ettől merőben eltérő is lehetséges, nem egy ork-elf barátság született már, ahogy az emberekkel háló elfek is sokkal barátságosabbak a fél-elfekkel szemben. Szóval ez az általános, de ettől merőben el is lehet térni! Fontos még az is, hogy a fenti az lehet egyirányú barátságosság/ellenségesség, például a fél-elfek nem barátságtalanok az elfekkel szemben, de az elfek igen a fél-elfekkel szemben. Így a fenti az csak erre a fajra vonatkozó nézet, a vissza irányhoz lásd az adott másik faj leírását!

Tipikus kaszt

Az adott faj gondolkodásmódjának és képességeinek tipikusan az alábbi kasztok felelnek meg (ill. ezek kombinációi):
Kardforgató, lovag, szerzetes, alkimista, bárd, tolvaj, vajákos, földműves, kereskedő, polgár, vándor.

Bónuszok

Általában mindenhol közepesen teljesítenek, semmiben sem kiemelkedőek. Épp ezért minden tulajdonságra kapnak bónusz pontot, de keveset. Mind erőre, ügyességre, intelligenciára, gyorsaságra, karizmára és állóképességre +1 pontot kapnak szintlépéskor. Ezáltal a hétfokú tulajdonságskálán mindenből maximum csak a "nagyon jó" értéket érhetik el.

Passzív előnyök és hátrányok

Nincs.

Teremtésmítosz

Egyszer régen, még mielőtt a népek keveredtek volna Lanawinon és a nagy háborúk időszaka kezdetét vette volna, hatalmas hajók szelték a nyílt vizet. A hajókon emberek utaztak, kik új otthon után kutattak. Előző lakhelyük, melyen több száz évnyi generáció lakott és élte mindennapjait, alkalmatlanná vált a további boldogulásra. A szigetet Alkordasznak hívták az ott élők. Megannyi város és falu tarkította a hegyekkel és zöld füvű legelőkkel rendelkező szigetet. Az emberek leginkább földművelésből és kereskedésből éltek. A viszályok elkerülték őket, hiszen a szigeten rajtuk kívül csak állati és növényi fajok éltek, más intelligensek nem. A sokévnyi mezőgazdaság azonban megártott a szigetnek. A termőföld néhány száz év után terméketlen lett, így nem tudtak elegendő élelemhez jutni. Összeszedték mindenüket, hajókat építettek és vízre szálltak, hogy keressenek maguknak új otthont.

Útjuk során viharok tépázták vitorláikat és áramlatok sodorták őket más irányba. Néhány hajó nem bírta az időjárás viszontagságait és elsüllyedt. A rajtuk lévők mind odavesztek, mert a vihar közepén nem tudták őket kimenteni. A megmaradtak elérték Lanawin biztonságot nyújtó partjait és ott telepedtek le, először a mai kikötőben.

Később több, egymástól különböző helyszínen telepedtek le, ezért az évek során némiképpen módosultak az őseiktől, részint a helyszínekhez való alkalmazkodás, részint a megélhetésük miatt. Egyes csoportokban a nők ugyan olyan tagjai mind a katonai, mind a törvényhozói testületnek, mint a férfiak, egyik másik területen viszont ezeknek a területeknek az irányítását rábízzák a férfiakra, míg a nők a család összetartásával, a birtok-tulajdon igazgatásával foglalkoznak.