Archívum - Nincs játékban - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
| Nincs "nagyobb" helyszín | Temető | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2298-2317
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-04 14:38:26
Üzenet elküldve: 2013-09-04 14:38:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*Végül megkegyelmez a kőnek, hiszen nem morzsolja porrá. Maga sem tudja miért, holott a gyermekdal csak még jobban bosszantja. Szinte már üvölt a fülébe, mintha csak körülötte lenne egy egész kórusnyi kisgyerek, akik gúnyosan, nevetve énekelnek neki. Mondani sem kell, az utolsó tettük lenne... ott helyben tépné szét mindegyiküket, függetlenül attól, hogy ő nem tud karmokat növeszteni. Legfeljebb újra használhatná a szablyáját... szépen lassan feldarabolná őket, míg csak apró cafatok maradnak belőlük. Azt pedig itt hagyná a kripta mélyén, majd kimenne, és az ottaniakkal is végezne. Mindegyikükkel, kivétel nélkül, a sorrend nem számít. Majd az ő tetemeiket is bedobná ide, és menne a dolgára...
Elkalandozott. A vállába nyilalló éles fájdalom rántja vissza a valóságba. Érdekes, hogy mennyire el tudja ragadni a képzelete, főleg amikor dühös. Pedig sosem tartotta magát annyira lobbanékonynak, mint a legtöbb eredart. Igyekezett mindig mosolygósnak mutatkozni, hiszen ez elengedhetetlen része az álcának, meg aztán egy idő után már a szokás hatalma, hogy a gonosz vigyor helyett is az angyali mosoly jelenik meg. Nincs rá túl jó hatással az itt töltött idő, de semmi pénzért nem szakítaná félbe. Életének legjobb mókája a halandók között gyilkolni, és rémületet kelteni. Ekkor jut eszébe, hogy bár kórus valóban nincs, azért a kintiek még ott vannak. Még valóra válthatná álmának rájuk vonatkozó részét... Nem, ez nem ő. Ez pusztán a dühe, amit a kő miatt érez. Nem olyan bolond, hogy nyilvános vérontásba kezdjen, meg amúgy is, ő már táplálkozott ilyen módon, nem is olyan rég. Értelmetlen öldöklés lenne, aminek nem annyira híve.
Ami viszont kétségkívül bosszantja, az a ruhája... látja a hosszú csíkokat, ahogy a vér végigfolyt a karján... az a vér, amely most ott gyűlik össze a földön egyetlen nagy köralakú tócsában. A föld pedig szomjazza ezt a vért, legalábbis abból, amilyen gyorsan szivárog belé, ez látszik. Caletnia ennek hatására csak elhúzza a száját, majd a véres ruhaujját leszakítja, és egyfajta kötésként (viszonylag ügyetlenül bár, de) felhelyezi. Ahhoz képest, hogy egy kézzel csinálta, egészen jó lett, talán a vérzés is el fog állni. Amint ezzel kész, úgy dönt, a többiek indokolatlanul sokáig váratják, így elindul a kripta kijárata felé, ahol valószínűleg szembetalálkozik azokkal, akik érte jönnek.*
*Végül megkegyelmez a kőnek, hiszen nem morzsolja porrá. Maga sem tudja miért, holott a gyermekdal csak még jobban bosszantja. Szinte már üvölt a fülébe, mintha csak körülötte lenne egy egész kórusnyi kisgyerek, akik gúnyosan, nevetve énekelnek neki. Mondani sem kell, az utolsó tettük lenne... ott helyben tépné szét mindegyiküket, függetlenül attól, hogy ő nem tud karmokat növeszteni. Legfeljebb újra használhatná a szablyáját... szépen lassan feldarabolná őket, míg csak apró cafatok maradnak belőlük. Azt pedig itt hagyná a kripta mélyén, majd kimenne, és az ottaniakkal is végezne. Mindegyikükkel, kivétel nélkül, a sorrend nem számít. Majd az ő tetemeiket is bedobná ide, és menne a dolgára...
Elkalandozott. A vállába nyilalló éles fájdalom rántja vissza a valóságba. Érdekes, hogy mennyire el tudja ragadni a képzelete, főleg amikor dühös. Pedig sosem tartotta magát annyira lobbanékonynak, mint a legtöbb eredart. Igyekezett mindig mosolygósnak mutatkozni, hiszen ez elengedhetetlen része az álcának, meg aztán egy idő után már a szokás hatalma, hogy a gonosz vigyor helyett is az angyali mosoly jelenik meg. Nincs rá túl jó hatással az itt töltött idő, de semmi pénzért nem szakítaná félbe. Életének legjobb mókája a halandók között gyilkolni, és rémületet kelteni. Ekkor jut eszébe, hogy bár kórus valóban nincs, azért a kintiek még ott vannak. Még valóra válthatná álmának rájuk vonatkozó részét... Nem, ez nem ő. Ez pusztán a dühe, amit a kő miatt érez. Nem olyan bolond, hogy nyilvános vérontásba kezdjen, meg amúgy is, ő már táplálkozott ilyen módon, nem is olyan rég. Értelmetlen öldöklés lenne, aminek nem annyira híve.
Ami viszont kétségkívül bosszantja, az a ruhája... látja a hosszú csíkokat, ahogy a vér végigfolyt a karján... az a vér, amely most ott gyűlik össze a földön egyetlen nagy köralakú tócsában. A föld pedig szomjazza ezt a vért, legalábbis abból, amilyen gyorsan szivárog belé, ez látszik. Caletnia ennek hatására csak elhúzza a száját, majd a véres ruhaujját leszakítja, és egyfajta kötésként (viszonylag ügyetlenül bár, de) felhelyezi. Ahhoz képest, hogy egy kézzel csinálta, egészen jó lett, talán a vérzés is el fog állni. Amint ezzel kész, úgy dönt, a többiek indokolatlanul sokáig váratják, így elindul a kripta kijárata felé, ahol valószínűleg szembetalálkozik azokkal, akik érte jönnek.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-04 10:40:12
Üzenet elküldve: 2013-09-04 10:40:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Urfang bölcsen kivárja amíg a tenyeres-talpas parasztlegény elindul a temető irányába. Tipikusan az a fajta, aki csak úgy vonzza a bajt, nem szívesen lenne a közelében, amikor az épp megtalálja őt. Kivár még akkor is, amikor a sötét kis tündérke indul el, bár ő nem annyira tűnik balhés figurának, de valahogy mégis a halál szele lengi körül. Úgy dönt, hogy a másik nőszemélyt fogja követni, persze csak tisztes távolból. Megfigyeli ahogy a nő egy sír fölött hallgatózik, majd alászáll. Na ez az, amit ő nem fog megtenni. Azért jött a városba, hogy műhelyt nyisson, ahol repülő szerkezeteket építhet, az ő eleme a levegőben van, nem pedig a föld alatt. Halottak sírjából nyíló földalatti járatok, hát nem egy békés tudósnak való hely az egyszer biztos. Hisz a cél a csonttolvajok lefülelése, akik akár idefentről is érkezhetnek, de ugyan ki látná meg őket, ha mindenki odalent vizslat? Ő inkább kiválaszt egy kiváló takarást nyújtó sírkövet, ahonnan biztonságosan megfigyelheti a járatot. Ha megérkezne a tettes, akkor jól megfigyelheti és már rohanhat is Hrodalhoz a személyleírással. Azonban egy jó ideig nem történik semmi és furdalni kezdi a gondolat, hogy így talán teljesen kimarad a nyomozásból. Azt tervezi, hogy ha más nem is történne itt, akkor majd valahogy odacsapódik végül a társasághoz a jutalom reményében. Ekkor viszont egy gnóm és egy fiatal lányka tűnik fel a sírok között.*
~No lám, talán mégsem volt rossz ötlet felvenni ezt a megfigyelő pozíciót. Lássuk csak mi történik!~
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.04 12:52:40
*Urfang bölcsen kivárja amíg a tenyeres-talpas parasztlegény elindul a temető irányába. Tipikusan az a fajta, aki csak úgy vonzza a bajt, nem szívesen lenne a közelében, amikor az épp megtalálja őt. Kivár még akkor is, amikor a sötét kis tündérke indul el, bár ő nem annyira tűnik balhés figurának, de valahogy mégis a halál szele lengi körül. Úgy dönt, hogy a másik nőszemélyt fogja követni, persze csak tisztes távolból. Megfigyeli ahogy a nő egy sír fölött hallgatózik, majd alászáll. Na ez az, amit ő nem fog megtenni. Azért jött a városba, hogy műhelyt nyisson, ahol repülő szerkezeteket építhet, az ő eleme a levegőben van, nem pedig a föld alatt. Halottak sírjából nyíló földalatti járatok, hát nem egy békés tudósnak való hely az egyszer biztos. Hisz a cél a csonttolvajok lefülelése, akik akár idefentről is érkezhetnek, de ugyan ki látná meg őket, ha mindenki odalent vizslat? Ő inkább kiválaszt egy kiváló takarást nyújtó sírkövet, ahonnan biztonságosan megfigyelheti a járatot. Ha megérkezne a tettes, akkor jól megfigyelheti és már rohanhat is Hrodalhoz a személyleírással. Azonban egy jó ideig nem történik semmi és furdalni kezdi a gondolat, hogy így talán teljesen kimarad a nyomozásból. Azt tervezi, hogy ha más nem is történne itt, akkor majd valahogy odacsapódik végül a társasághoz a jutalom reményében. Ekkor viszont egy gnóm és egy fiatal lányka tűnik fel a sírok között.*
~No lám, talán mégsem volt rossz ötlet felvenni ezt a megfigyelő pozíciót. Lássuk csak mi történik!~
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.04 12:52:40
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-03 20:31:53
Üzenet elküldve: 2013-09-03 20:31:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
* Némán hallgatja a tündér ötleteit.*
~ Ha lenne ilyen térkép, azzal jócskán megkönnyítenénk a dolgunkat, de nem hiszem hogy van. Arról nyilván Hrodal is tudott volna.~
* Gondolja. Ugyan a többi dologgal nem ért egyet, de nem ad hangot nemtetszésének, pár percen belül meg teszi helyette a magát Veriarnak nevező íjász.
Mikor a zsoldos is elmondja a véleményét határozottan érzi a hangján, hogy nem örül a plusz két főnek, de ez Clisthe-t egyáltalán nem zavarja.*
~ Nem azért jöttem, hogy másokat szórakoztassak, hanem hogy pénz és egy kis tapasztalatot szerezzek.~
* Ha Ala elindul, azért a bizonyos térképért,akkor átveszi a felé nyújtott papírt és a szénrudat, hogy rögzítse merre mennek. Ha mégsem megy el, akkor némán követi a többieket és nyakát behúzva indul el a járatban.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.03 20:35:00
* Némán hallgatja a tündér ötleteit.*
~ Ha lenne ilyen térkép, azzal jócskán megkönnyítenénk a dolgunkat, de nem hiszem hogy van. Arról nyilván Hrodal is tudott volna.~
* Gondolja. Ugyan a többi dologgal nem ért egyet, de nem ad hangot nemtetszésének, pár percen belül meg teszi helyette a magát Veriarnak nevező íjász.
Mikor a zsoldos is elmondja a véleményét határozottan érzi a hangján, hogy nem örül a plusz két főnek, de ez Clisthe-t egyáltalán nem zavarja.*
~ Nem azért jöttem, hogy másokat szórakoztassak, hanem hogy pénz és egy kis tapasztalatot szerezzek.~
* Ha Ala elindul, azért a bizonyos térképért,akkor átveszi a felé nyújtott papírt és a szénrudat, hogy rögzítse merre mennek. Ha mégsem megy el, akkor némán követi a többieket és nyakát behúzva indul el a járatban.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.03 20:35:00
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-03 17:27:52
Üzenet elküldve: 2013-09-03 17:27:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Lassan visszatér mindenki a mélázásból. Talán a tündér kirohanása volt az az esemény, ami miatt visszaereszkednek a földre. Elena is hasonlóan vélekedik a nemesről, mint Ysdeneri. Könnyen lehet, hogy mindkettejükből csak a női féltékenység beszél, hiszen egy csinos és nagyon magabiztos hölgyet láttak és akik hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, azok nem mindig szeretik ezt másban is látni. Úgy érzik, hogy versenytársra, ellenfélre találtak. Ysdeneriben ez tudatosul és noha igyekszik a tényekre koncentrálni és ok nélkül nem gyanakodni, mégiscsak valami hasonló dolgozik benne.
Elena a holtakkal való társalgást említi. Habár leszögezi, hogy szerinte a nemes nő nem ezt csinálja és Ysdeneri sem erre gondolt, újabb ötlete támad. Ha létezik valaki, aki képes holtakat megszólítani és beszélni velük, az nagy segítséget jelentene ezen a napon.*
- Elena, én sem úgy gondoltam, hogy szellemekkel társalog, hanem hogy csak úgy beszél magában, partner nélkül. De ismét jó ötletet adott, egy halottlátó vagy médium jól jönne nekünk. Talán Leirel tud valakit.
Dreack csak nézelődik, de nem szól bele a két lány szavaiba. Férfiként talán nem érdekli, amiről beszélnek és apró-cseprő női fecselynek találja. Kissé még mindig riadt, de figyel.
A tündér azt mondja, hogy előző este a városi fogadó felé ment és a következő emléke már az volt, hogy a sírboltban van. Vajon mi történhetett vele? Amikor nekik levelet kézbesített valaki, akkor máshol pedig egy embert raboltak el és oda rejtették, ahova nekik ma menniük kellett.*
- Ezt valaki pont így rendezte meg. Mi levelet kaptunk, ami elvezetett minket egy elátkozott házhoz, majd a szerzetesen keresztül a temetőhöz. Önt pedig elrabolták és bezárták ide. Nem fogja elhinni, de azért jöttünk ehhez a sírhoz, mert egy baljós madár szállt le rá, amit a háznál is láttunk. Ott öngyilkosságok történtek, amik mögött valójában rejtélyes alakok állnak. Ismerős Önnek Arenil Glodrak vagy az Elrithien családnév? Esetleg Leirel, a pap?
*Ysdeneri azt sejti, hogy a szerzetes keze mélyebben benne van a dologban, mint gondolták. Szűkszavú volt és megpróbálta elnyerni a bizalmukat, de az elf lányban gyanú maradt.
A kéz érintésére és az arc megsimítására a lovag végre megszólal. Nagyon rosszul van és csak annyit tud kérni, hogy fosszák meg a fegyvereitől. Remeg és a szemei lassan úgy kezdenek kinézni, mint a kolduséi. Még mindig énekelnek neki és akkor menekülni kell. Therumon karját senki nem fogja levágni, de lehet, hogy jobb, ha most távozik. Ysdeneri megijed, amikor a lovag megmarkolja a kezét és a hangjától is. Nem fenyegeti, inkább az az ijesztő benne, hogy ez az erős férfi reszket, mint a fátyolos függöny a szélfúvástól. A lány figyelmeztetni akarja a lovagot arra, amit ő maga mondott korábban. Hogy hiába adja át másnak valaki a fegyvert, ha a hangok énekelnek a fejében, akkor megtalálja a módot a halálra. Már Ysdenerire is átragad a félelem, hiszen lehet, hogy a lovag néhány perc múlva már nem fog élni. Ez nagyon megrázza az elf lányt. Ma ismerkedtek meg, egy kedves és segítőkész embert lát Therumonban, akiért nagyon nagy kár lenne. Mindenkiért kár, de akit ismer, azt még nehezebb elengedni. Nem meri azt mondani, hogy nem veszi el a fegyvereket. Ha ezt megtenné és Therumon kioltaná saját életét, a lányt örökké nyomasztaná a gondolat, hogy vér tapad a kezeihez. Elveszi, amit a lovag átad és Therumon ekkor feláll. Ysdeneri is feláll, mert fél, hogy valami rossz történik. Figyeli a lovag kezeit és egy darabig megy mellette. Hirtelen köd önti el az egész temetőt megmagyarázhatatlan módon. Ennyire gyorsan nem szokott leszállni, itt megint valami játszik velük. Therumon eltűnt, nem látja. Keresi egy darabig és kiáltozik utána, de hasztalan. A dalocska újra felcsendül és Ysdenerit tetőtől talpig rázza a félelem és a reszketés. Remegnek a kezei és az ideg elkezd lüktetni a nyakán.*
- Az istenek legyenek Önnel, Therumon, bárhová is megy! Remélem, még találkozunk!*kiált bele a semmibe. Nem mer tovább menni, mert ekkora ködben nagyon könnyű elesni. Ahogy a dal szól, arra gondol, hogy el akar innen menekülni. Akárhova, csak ne ezen a nagy nyílt helyen legyen.
Dreack befelé indul, hogy megkeresse a feketehajú lányt. A tündérek kint beszélgetnek és az elf nem is akar többször közbeszólni. Lehet, hogy a nemes nő csapdába csalta őket azzal, hogy nem jön ki, mintha valami történt volna vele. Ha bent lesben állna és rájuk támadna, Ysdeneri készen fog állni. Ha viszont tényleg megsérült és a régi épületből esetleg ráesett valami, akkor nem hagyhatják itt. Akkor mindegy, hogy tiszteletlen és nem szimpatikus, de az elf lány senkit nem akar a sorsára hagyni. Therumont is követte volna, ha nem veszik el a ködben.*
- Dreack, ha kijöttünk a nővel, akkor menjünk vissza a templomba! Biztos vagyok benne, hogy a szerzetes nem mondott el mindent.
*Lassan visszatér mindenki a mélázásból. Talán a tündér kirohanása volt az az esemény, ami miatt visszaereszkednek a földre. Elena is hasonlóan vélekedik a nemesről, mint Ysdeneri. Könnyen lehet, hogy mindkettejükből csak a női féltékenység beszél, hiszen egy csinos és nagyon magabiztos hölgyet láttak és akik hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, azok nem mindig szeretik ezt másban is látni. Úgy érzik, hogy versenytársra, ellenfélre találtak. Ysdeneriben ez tudatosul és noha igyekszik a tényekre koncentrálni és ok nélkül nem gyanakodni, mégiscsak valami hasonló dolgozik benne.
Elena a holtakkal való társalgást említi. Habár leszögezi, hogy szerinte a nemes nő nem ezt csinálja és Ysdeneri sem erre gondolt, újabb ötlete támad. Ha létezik valaki, aki képes holtakat megszólítani és beszélni velük, az nagy segítséget jelentene ezen a napon.*
- Elena, én sem úgy gondoltam, hogy szellemekkel társalog, hanem hogy csak úgy beszél magában, partner nélkül. De ismét jó ötletet adott, egy halottlátó vagy médium jól jönne nekünk. Talán Leirel tud valakit.
Dreack csak nézelődik, de nem szól bele a két lány szavaiba. Férfiként talán nem érdekli, amiről beszélnek és apró-cseprő női fecselynek találja. Kissé még mindig riadt, de figyel.
A tündér azt mondja, hogy előző este a városi fogadó felé ment és a következő emléke már az volt, hogy a sírboltban van. Vajon mi történhetett vele? Amikor nekik levelet kézbesített valaki, akkor máshol pedig egy embert raboltak el és oda rejtették, ahova nekik ma menniük kellett.*
- Ezt valaki pont így rendezte meg. Mi levelet kaptunk, ami elvezetett minket egy elátkozott házhoz, majd a szerzetesen keresztül a temetőhöz. Önt pedig elrabolták és bezárták ide. Nem fogja elhinni, de azért jöttünk ehhez a sírhoz, mert egy baljós madár szállt le rá, amit a háznál is láttunk. Ott öngyilkosságok történtek, amik mögött valójában rejtélyes alakok állnak. Ismerős Önnek Arenil Glodrak vagy az Elrithien családnév? Esetleg Leirel, a pap?
*Ysdeneri azt sejti, hogy a szerzetes keze mélyebben benne van a dologban, mint gondolták. Szűkszavú volt és megpróbálta elnyerni a bizalmukat, de az elf lányban gyanú maradt.
A kéz érintésére és az arc megsimítására a lovag végre megszólal. Nagyon rosszul van és csak annyit tud kérni, hogy fosszák meg a fegyvereitől. Remeg és a szemei lassan úgy kezdenek kinézni, mint a kolduséi. Még mindig énekelnek neki és akkor menekülni kell. Therumon karját senki nem fogja levágni, de lehet, hogy jobb, ha most távozik. Ysdeneri megijed, amikor a lovag megmarkolja a kezét és a hangjától is. Nem fenyegeti, inkább az az ijesztő benne, hogy ez az erős férfi reszket, mint a fátyolos függöny a szélfúvástól. A lány figyelmeztetni akarja a lovagot arra, amit ő maga mondott korábban. Hogy hiába adja át másnak valaki a fegyvert, ha a hangok énekelnek a fejében, akkor megtalálja a módot a halálra. Már Ysdenerire is átragad a félelem, hiszen lehet, hogy a lovag néhány perc múlva már nem fog élni. Ez nagyon megrázza az elf lányt. Ma ismerkedtek meg, egy kedves és segítőkész embert lát Therumonban, akiért nagyon nagy kár lenne. Mindenkiért kár, de akit ismer, azt még nehezebb elengedni. Nem meri azt mondani, hogy nem veszi el a fegyvereket. Ha ezt megtenné és Therumon kioltaná saját életét, a lányt örökké nyomasztaná a gondolat, hogy vér tapad a kezeihez. Elveszi, amit a lovag átad és Therumon ekkor feláll. Ysdeneri is feláll, mert fél, hogy valami rossz történik. Figyeli a lovag kezeit és egy darabig megy mellette. Hirtelen köd önti el az egész temetőt megmagyarázhatatlan módon. Ennyire gyorsan nem szokott leszállni, itt megint valami játszik velük. Therumon eltűnt, nem látja. Keresi egy darabig és kiáltozik utána, de hasztalan. A dalocska újra felcsendül és Ysdenerit tetőtől talpig rázza a félelem és a reszketés. Remegnek a kezei és az ideg elkezd lüktetni a nyakán.*
- Az istenek legyenek Önnel, Therumon, bárhová is megy! Remélem, még találkozunk!*kiált bele a semmibe. Nem mer tovább menni, mert ekkora ködben nagyon könnyű elesni. Ahogy a dal szól, arra gondol, hogy el akar innen menekülni. Akárhova, csak ne ezen a nagy nyílt helyen legyen.
Dreack befelé indul, hogy megkeresse a feketehajú lányt. A tündérek kint beszélgetnek és az elf nem is akar többször közbeszólni. Lehet, hogy a nemes nő csapdába csalta őket azzal, hogy nem jön ki, mintha valami történt volna vele. Ha bent lesben állna és rájuk támadna, Ysdeneri készen fog állni. Ha viszont tényleg megsérült és a régi épületből esetleg ráesett valami, akkor nem hagyhatják itt. Akkor mindegy, hogy tiszteletlen és nem szimpatikus, de az elf lány senkit nem akar a sorsára hagyni. Therumont is követte volna, ha nem veszik el a ködben.*
- Dreack, ha kijöttünk a nővel, akkor menjünk vissza a templomba! Biztos vagyok benne, hogy a szerzetes nem mondott el mindent.
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-03 16:50:41
Üzenet elküldve: 2013-09-03 16:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Henua Tikron a tisztáson kellemesen hosszú időt tölt el fogadott leányával, azonban ideje indulni. A templomban még tanulni akar, ahogy Tilli is. Bizonyos dolgokat csak a papoktól tud ellesni és ott van a könyvtár is rengeteg tekerccsel és tanulmánnyal.
Ha Tilli is követi, akkor ketten jönnek vissza a városba. Egy kicsit még gyönyörködnek a folyóparton. A gnóm kortyol egyet, majd megtölti a kulacsát friss vízzel és hagyja, hogy ezt leánya is megtegye, ha akarja. Egy kicsit még nézelődhetnek, beszélgethetnek itt, aztán viszont irány a város, ahová a temetőn keresztül vezet az út.
Miközben a lejtőn felfelé haladnak, a gnóm megvakarja a fejét. Szinte egész nap kalapot visel és ez nem igazán jó a fejbőrnek. A kopaszságát akarja titkolni, de ennek az az ára, hogy néha nagyon viszket a feje. Tilli előtt nem szégyenlősködik. Lekapja a fejéről a zöld kalapot, ami ma rajta van és vakarózni kezd egy kicsit.
Mielőtt átlépik a komor falakat és újra a halottak nyughelyéül szolgáló ködös városrészbe jutnak, a dombtetőről Tikron még egyszer megnézi a folyót. A víz vidáman halad a folyásirányba, tudomást sem véve a világ számos nehézségéről. Példát lehetne róla venni, ahogy csak megy és megy és megy, kitartóan törekedve arra, amerre menni akar. Partot mosva, köveket görgetve, alakzatokat formálva a természetben. És egyben életet nyújt rengeteg élőlény számára. A halak lubickolnak, a békák ki-be ugrálnak és bármely más élőlény is megmártózhat Arthenior méltóságos folyamában vagy épp szomját olthatja. A homokos parttal és a szép fákkal együtt a gnóm egyik kedvenc helye lett ez.
Végül át kell lépni a temető hátsó kapuját és a szürke falak között újra megérkeznek arra a helyre, amit Tilli olyan megnyugtatónak nevezett. A gnómnak nem a nyugalom jut eszébe erről a helyről. A holtak is úgy nyugszanak itt, hogy mást nem tudnak csinálni. Nem igazán az élőknek való hely ez, bár persze a megemlékezés fontos.
Ha Tilli jön vele, akkor Tikron elindul a sírok között és nézelődik. Főleg a lába előtt, nehogy elessen egy nagyobb kőben, de a díszesebb sírokat is megnézi. Akármilyen nyomasztó is a hely, megpróbálták feloldani azzal, hogy méltó emlékeket állítottak. Legalábbis azoknak, akik hozzátartozóinak volt erre pénze és késztetése.*
*Henua Tikron a tisztáson kellemesen hosszú időt tölt el fogadott leányával, azonban ideje indulni. A templomban még tanulni akar, ahogy Tilli is. Bizonyos dolgokat csak a papoktól tud ellesni és ott van a könyvtár is rengeteg tekerccsel és tanulmánnyal.
Ha Tilli is követi, akkor ketten jönnek vissza a városba. Egy kicsit még gyönyörködnek a folyóparton. A gnóm kortyol egyet, majd megtölti a kulacsát friss vízzel és hagyja, hogy ezt leánya is megtegye, ha akarja. Egy kicsit még nézelődhetnek, beszélgethetnek itt, aztán viszont irány a város, ahová a temetőn keresztül vezet az út.
Miközben a lejtőn felfelé haladnak, a gnóm megvakarja a fejét. Szinte egész nap kalapot visel és ez nem igazán jó a fejbőrnek. A kopaszságát akarja titkolni, de ennek az az ára, hogy néha nagyon viszket a feje. Tilli előtt nem szégyenlősködik. Lekapja a fejéről a zöld kalapot, ami ma rajta van és vakarózni kezd egy kicsit.
Mielőtt átlépik a komor falakat és újra a halottak nyughelyéül szolgáló ködös városrészbe jutnak, a dombtetőről Tikron még egyszer megnézi a folyót. A víz vidáman halad a folyásirányba, tudomást sem véve a világ számos nehézségéről. Példát lehetne róla venni, ahogy csak megy és megy és megy, kitartóan törekedve arra, amerre menni akar. Partot mosva, köveket görgetve, alakzatokat formálva a természetben. És egyben életet nyújt rengeteg élőlény számára. A halak lubickolnak, a békák ki-be ugrálnak és bármely más élőlény is megmártózhat Arthenior méltóságos folyamában vagy épp szomját olthatja. A homokos parttal és a szép fákkal együtt a gnóm egyik kedvenc helye lett ez.
Végül át kell lépni a temető hátsó kapuját és a szürke falak között újra megérkeznek arra a helyre, amit Tilli olyan megnyugtatónak nevezett. A gnómnak nem a nyugalom jut eszébe erről a helyről. A holtak is úgy nyugszanak itt, hogy mást nem tudnak csinálni. Nem igazán az élőknek való hely ez, bár persze a megemlékezés fontos.
Ha Tilli jön vele, akkor Tikron elindul a sírok között és nézelődik. Főleg a lába előtt, nehogy elessen egy nagyobb kőben, de a díszesebb sírokat is megnézi. Akármilyen nyomasztó is a hely, megpróbálták feloldani azzal, hogy méltó emlékeket állítottak. Legalábbis azoknak, akik hozzátartozóinak volt erre pénze és késztetése.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 22:00:03
Üzenet elküldve: 2013-09-02 22:00:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi Örökség//
Caletnia, dühöd egészen nyilvánvalóan teszed közszemlére, nem is törődve azzal, hogy szerencsédet dicsérd, amiért a szikla nem koponyádat zúzta szét, csak karodat bénította meg egy időre. Ahogy a kődarab szinte porrá morzsolódva kénytelen elviselni haragos fellángolásod, újra hangot hallasz, a korábbi gyermekét, aki ezúttal csúfondárosan kacag, érezhetően jót mulatva látható mérged. Valaki eltervezett volna egy merényletet ellened? Véletlen baleset lett volna, hogy pont te, a kis csapat legerősebbje szenved máris sérülést, ami hátrányosabb helyzetbe hozza? Kérdéseid, ha vannak is, válasz nélkül maradnak, csak a dalocska neked szánt sorát hallod újra, miközben karodon halandó tested meleg vére csurog végig, ujjad hegyéről búcsút intve bőrödnek, hogy a földön gyűljön össze takaros kis tócsába rendezve.
Kazgo, sikerrel kiszabadulsz tébolyító börtönödből, egyenest a kintieknek, pontosabban Elenának rohanva, aki bár először megrémül, utána máris barátságosabb hangot üt meg, még kiszabadításodban is segédkezik, akárcsak Ysdeneri. Amíg a tündérkéknek van idejük egymásra találni, mert Dreacot lenyűgözi az építészeti műremek, amit hitvány módon csak kriptaként emlegetnek, a tánctanárnő pedig Az egyre rosszabb bőrben levő Therumonra fordítja figyelmét. A lovag a kőépítmény mellett ül, hátát a falnak vetve, arcát veríték teszi csillogóssá, erősen zilál, miközben egész testében reszket, szemében a téboly kezdődő lángjai égnek. A nő kezét görcsösen kapja el és szorítja meg.*
-Ysdeneri, kérem, vegye el a fegyvereimet. Hallom a dalt, folyamatosan, itt énekel a fejemben, arra várva, hogy megőrüljek. Vegye a fegyvereimet, kérem...
*Hangja könyörgő és megtört, olyan, amit a nő sosem tudott volna elképzelni erről a magabiztos és erős lovagról. Ha Ysdeneri eleget tesz a kérésnek, megszabadítja Therumont minden fegyverétől, akkor a lovag felpattan és bizonytalan léptekkel megindul előre. Ezzel egy időben váratlan köd önti el a temetőt, olyan vastagon, hogy ha akarnátok, sem tudnátok követni Therumont, hiszen az elvész a szürkeségben, alig tíz méter után már a körvonalait sem tudjátok kivenni, ellenben mindannyian, akik kint álltok, tisztán halljátok, hogy egy gyermekdalból pár akkord felcsendül, ezúttal nektek szóló kis üzenet nélkül. Érthető, ha ezek után jobban kívánkoznátok zárt helyre, akár a kripta belsejébe is.
Az építmény első ránézésre olyan, amilyennek lennie kell: közepesen nagy, belül a szokásoknak megfelelő elrendezésben fekszenek a csontvázak, csak egy hever a földön, az, amelyiket Kazgo lerúgta nagy ijedelmében A maradványokat ősi por és pókháló fedi, barnává tompítva a fehér csontokat, a levegő dohszagú, érezhető, hogy régen nem járt erre senki, csak egyetlen csontváz mellett díszeleg frissnek tűnő, hófehér rózsa.. Ha a tündérfiú is visszatér, meglepve veheti észre, hogy a mindenhonnan vigyorgó koponyák eltűntek, csakis annyi van, amennyit az itt elhelyezett holtak mennyisége indokol. A falakat többnyire moha fedi, pár helyen vannak csak kisebb-nagyobb, tisztán maradt felületek. Itt mihez kezdtek?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.02 22:53:34
Caletnia, dühöd egészen nyilvánvalóan teszed közszemlére, nem is törődve azzal, hogy szerencsédet dicsérd, amiért a szikla nem koponyádat zúzta szét, csak karodat bénította meg egy időre. Ahogy a kődarab szinte porrá morzsolódva kénytelen elviselni haragos fellángolásod, újra hangot hallasz, a korábbi gyermekét, aki ezúttal csúfondárosan kacag, érezhetően jót mulatva látható mérged. Valaki eltervezett volna egy merényletet ellened? Véletlen baleset lett volna, hogy pont te, a kis csapat legerősebbje szenved máris sérülést, ami hátrányosabb helyzetbe hozza? Kérdéseid, ha vannak is, válasz nélkül maradnak, csak a dalocska neked szánt sorát hallod újra, miközben karodon halandó tested meleg vére csurog végig, ujjad hegyéről búcsút intve bőrödnek, hogy a földön gyűljön össze takaros kis tócsába rendezve.
Kazgo, sikerrel kiszabadulsz tébolyító börtönödből, egyenest a kintieknek, pontosabban Elenának rohanva, aki bár először megrémül, utána máris barátságosabb hangot üt meg, még kiszabadításodban is segédkezik, akárcsak Ysdeneri. Amíg a tündérkéknek van idejük egymásra találni, mert Dreacot lenyűgözi az építészeti műremek, amit hitvány módon csak kriptaként emlegetnek, a tánctanárnő pedig Az egyre rosszabb bőrben levő Therumonra fordítja figyelmét. A lovag a kőépítmény mellett ül, hátát a falnak vetve, arcát veríték teszi csillogóssá, erősen zilál, miközben egész testében reszket, szemében a téboly kezdődő lángjai égnek. A nő kezét görcsösen kapja el és szorítja meg.*
-Ysdeneri, kérem, vegye el a fegyvereimet. Hallom a dalt, folyamatosan, itt énekel a fejemben, arra várva, hogy megőrüljek. Vegye a fegyvereimet, kérem...
*Hangja könyörgő és megtört, olyan, amit a nő sosem tudott volna elképzelni erről a magabiztos és erős lovagról. Ha Ysdeneri eleget tesz a kérésnek, megszabadítja Therumont minden fegyverétől, akkor a lovag felpattan és bizonytalan léptekkel megindul előre. Ezzel egy időben váratlan köd önti el a temetőt, olyan vastagon, hogy ha akarnátok, sem tudnátok követni Therumont, hiszen az elvész a szürkeségben, alig tíz méter után már a körvonalait sem tudjátok kivenni, ellenben mindannyian, akik kint álltok, tisztán halljátok, hogy egy gyermekdalból pár akkord felcsendül, ezúttal nektek szóló kis üzenet nélkül. Érthető, ha ezek után jobban kívánkoznátok zárt helyre, akár a kripta belsejébe is.
Az építmény első ránézésre olyan, amilyennek lennie kell: közepesen nagy, belül a szokásoknak megfelelő elrendezésben fekszenek a csontvázak, csak egy hever a földön, az, amelyiket Kazgo lerúgta nagy ijedelmében A maradványokat ősi por és pókháló fedi, barnává tompítva a fehér csontokat, a levegő dohszagú, érezhető, hogy régen nem járt erre senki, csak egyetlen csontváz mellett díszeleg frissnek tűnő, hófehér rózsa.. Ha a tündérfiú is visszatér, meglepve veheti észre, hogy a mindenhonnan vigyorgó koponyák eltűntek, csakis annyi van, amennyit az itt elhelyezett holtak mennyisége indokol. A falakat többnyire moha fedi, pár helyen vannak csak kisebb-nagyobb, tisztán maradt felületek. Itt mihez kezdtek?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.02 22:53:34
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 21:11:27
Üzenet elküldve: 2013-09-02 21:11:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Echnal tenyerébe temeti arcát, mikor a tündér belelovalja magát ötleteibe, már csak azért is, mert nincs ínyére a visszabeszélés egy egyértelműen oylan valakiől, ki fikarcnyit sem ért a harchoz, lopakodáshoz, illetve semmi olyan dologhoz, amire itt most szükség lenne.
A lány szerencséjére az íjász szólal meg előbb, és sokkalta visszafogottabb hangnemben, mint ahogy a zsoldos tenné. Mindenesetre ő is hozzáteszi a saját véleményét.*
- Jobb szerettem volna, ha ti sem jöttök le, nemhogy még a többiek. Idelent szétválni, tekintve, hogy nem ismerjük a járatokat, igencsak veszélyes, és ostoba dolog lenne. Ha valóban van ilyen térkép, amit említettél, úgy megkönnyíthetnéd mindannyiunk dolgát, s elmehetnél érte.
*Echnal nem tartja valószínűleg, hogy van ilyen térkép, már csak azért sem, mert ezeknek a járatoknak nagy részét valószínűleg a közelmúltban vájta, vagy vájták a sírrablók.
Ha a tündér nem megy a térképért, hát jó, akkor rajzolja a sajátjukat, azonban ha mégis meggondolja magát, úgy a másik nőnek adja a pergament és a szénrúdat, feltéve ha ő továbbra is velük akar tartani. A férfi persze jobban örülne, ha az íjásszal csak ketten vágnának neki az útnak, ám nincs mit tenni, Hrodal az ő jelentkezésüket is elfogadta.*
- Mehetünk *mondja Veriarnak, s szabad kezébe veszi tőrét.*
*Echnal tenyerébe temeti arcát, mikor a tündér belelovalja magát ötleteibe, már csak azért is, mert nincs ínyére a visszabeszélés egy egyértelműen oylan valakiől, ki fikarcnyit sem ért a harchoz, lopakodáshoz, illetve semmi olyan dologhoz, amire itt most szükség lenne.
A lány szerencséjére az íjász szólal meg előbb, és sokkalta visszafogottabb hangnemben, mint ahogy a zsoldos tenné. Mindenesetre ő is hozzáteszi a saját véleményét.*
- Jobb szerettem volna, ha ti sem jöttök le, nemhogy még a többiek. Idelent szétválni, tekintve, hogy nem ismerjük a járatokat, igencsak veszélyes, és ostoba dolog lenne. Ha valóban van ilyen térkép, amit említettél, úgy megkönnyíthetnéd mindannyiunk dolgát, s elmehetnél érte.
*Echnal nem tartja valószínűleg, hogy van ilyen térkép, már csak azért sem, mert ezeknek a járatoknak nagy részét valószínűleg a közelmúltban vájta, vagy vájták a sírrablók.
Ha a tündér nem megy a térképért, hát jó, akkor rajzolja a sajátjukat, azonban ha mégis meggondolja magát, úgy a másik nőnek adja a pergament és a szénrúdat, feltéve ha ő továbbra is velük akar tartani. A férfi persze jobban örülne, ha az íjásszal csak ketten vágnának neki az útnak, ám nincs mit tenni, Hrodal az ő jelentkezésüket is elfogadta.*
- Mehetünk *mondja Veriarnak, s szabad kezébe veszi tőrét.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 20:13:25
Üzenet elküldve: 2013-09-02 20:13:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Most már négyen vannak a járatokban. Echnalnak úgy tűnik nem túlzottan szimpatikus a társaság, ez ellen azonban nincs mit tenni. Legfeljebb nem vesz róluk tudomást, ahogyan most sem teszi igazán. Az utasítások még ésszerűek is lehetnek, legalábbis Veriar bólint egyet megerősítésként. Az íjász már lépked is hátra, hogy fedezhesse a társaságot. A tündér ekkor kezdi el magyarázni saját ötletét, mire kísérőjük megköszörüli torkát, mielőtt bárki válaszolhatna.*
- Ezt nem tartanám jó ötletnek. A járatokban nap mint nap járnak. Ez tény, hisz minden reggel van újabb sír, melynek mondhatni hűlt helye. És több elágazás is lehet. Ha szétválunk most, a következő elágazásnál esetleg megint, vagy választunk egy irányt, könnyen lehet, hogy a hátunkba kerülnek. Ez két ember esetében kockázatos. Ha többen vagyunk, annyira nem. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi van, ha ránk sötétedik és mozgolódni kezd az elkövető. Vagy kezdenek, hisz még mindig tudatlanok vagyunk a létszámmal kapcsolatban. *fejti ki ő is véleményét.
Egy pillanatra még előre lép, hogy a zsoldos fáklyájához tüzet nyújthasson, majd ismét hátra lépkedi.*
- Szerintem induljunk. Még valami ellenvetés? Ó, egyébként a nevem Veriar. *mutatkozik be az ember hölgyeménynek is, kinek láthatóan néhol majd be kell húznia fejét, de nem csak neki.*
*Most már négyen vannak a járatokban. Echnalnak úgy tűnik nem túlzottan szimpatikus a társaság, ez ellen azonban nincs mit tenni. Legfeljebb nem vesz róluk tudomást, ahogyan most sem teszi igazán. Az utasítások még ésszerűek is lehetnek, legalábbis Veriar bólint egyet megerősítésként. Az íjász már lépked is hátra, hogy fedezhesse a társaságot. A tündér ekkor kezdi el magyarázni saját ötletét, mire kísérőjük megköszörüli torkát, mielőtt bárki válaszolhatna.*
- Ezt nem tartanám jó ötletnek. A járatokban nap mint nap járnak. Ez tény, hisz minden reggel van újabb sír, melynek mondhatni hűlt helye. És több elágazás is lehet. Ha szétválunk most, a következő elágazásnál esetleg megint, vagy választunk egy irányt, könnyen lehet, hogy a hátunkba kerülnek. Ez két ember esetében kockázatos. Ha többen vagyunk, annyira nem. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi van, ha ránk sötétedik és mozgolódni kezd az elkövető. Vagy kezdenek, hisz még mindig tudatlanok vagyunk a létszámmal kapcsolatban. *fejti ki ő is véleményét.
Egy pillanatra még előre lép, hogy a zsoldos fáklyájához tüzet nyújthasson, majd ismét hátra lépkedi.*
- Szerintem induljunk. Még valami ellenvetés? Ó, egyébként a nevem Veriar. *mutatkozik be az ember hölgyeménynek is, kinek láthatóan néhol majd be kell húznia fejét, de nem csak neki.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-02 19:24:04
Üzenet elküldve: 2013-09-02 19:24:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csattan a Templom ajtaja, s Rokharon indul meg gyors léptekkel az egyik friss sírbolt felé. Közelebb érve látható a férfi arcán, hogy könnyeivel küzd, s mérhetetlen bánatot érez lelkében. Ahogy egyre közelebb ér a friss sírhoz, úgy lassul lépteinek gyakorisága, s mikor odaér, a szívében korábban meglelt bánat, féktelen haraggá gyullad. Néhai felesége teteme van ráhelyezve, s élettelen, elbomlott karjai közt egy papírfecnit talál, melyre vérrel írták a következőt: TUDUNK RÓLAD. S egy hatalmas tenyérnyom látszódik rajta*
~Ezek..ezek ők... ők tették ezt... megint! Nem hiszem el! Lehetetlen! Hogy volt merszük?! Ez feledhetetlen, ez megbocsájthatatlan, észveszejtő! Megtalálom ezeket a férgeket és egyesével tépem ki az ujjaikat s végtagjaikat, majd akkor megtanulják, mi az a fájdalom!~
*Kínkeserves gondolat ez, hisz Rokharon semmit nem tud az elkövetőkről, és arról sem, hogy mi a céljuk ezzel az üzenettel. Szomorú imádságba kezd, s megszorongatja kedvese nyakékét. Könnyeivel küszködve feláll, fejére húzza a csuklyát, s a Templom felé indul...*
~Megtalálom őket...De nem most. Gondolkozz Deinster Rokharon, csak higgadtan, nyugodj le... nyugodj le... ne mutass ki érzelmet, ne kelts feltűnést és legfőképp ne tedd boldoggá ezeket a fattyakat, akik azért csinálták ezt, hogy felbőszítsenek. Majd idővel, idővel megtaláljuk őket!~
*Lassan csukódik a Templom ajtaja, s ezzel eltűnik szem elől a szerzetes*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.03 08:46:50, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~Ezek..ezek ők... ők tették ezt... megint! Nem hiszem el! Lehetetlen! Hogy volt merszük?! Ez feledhetetlen, ez megbocsájthatatlan, észveszejtő! Megtalálom ezeket a férgeket és egyesével tépem ki az ujjaikat s végtagjaikat, majd akkor megtanulják, mi az a fájdalom!~
*Kínkeserves gondolat ez, hisz Rokharon semmit nem tud az elkövetőkről, és arról sem, hogy mi a céljuk ezzel az üzenettel. Szomorú imádságba kezd, s megszorongatja kedvese nyakékét. Könnyeivel küszködve feláll, fejére húzza a csuklyát, s a Templom felé indul...*
~Megtalálom őket...De nem most. Gondolkozz Deinster Rokharon, csak higgadtan, nyugodj le... nyugodj le... ne mutass ki érzelmet, ne kelts feltűnést és legfőképp ne tedd boldoggá ezeket a fattyakat, akik azért csinálták ezt, hogy felbőszítsenek. Majd idővel, idővel megtaláljuk őket!~
*Lassan csukódik a Templom ajtaja, s ezzel eltűnik szem elől a szerzetes*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.03 08:46:50, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-01 19:14:17
Üzenet elküldve: 2013-09-01 19:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomalerana nem tartja túl intelligensnek, a férfit, de erről inkább hallgat. Amikor megkapja a papírt megszólal.*
-Nincs még egy darab papírod? Feleslegesnek tartom, hogy mind a négyen ugyan arra menjünk, ketten-ketten bemegyünk a két járatba, egynél van fákja, a másik rajzolja a térképet. Szerintem az íjász és a kisasszony mehetnének a másik irányba, kételkedem benne, hogy a sírok fosztogatói, még itt lennének. A csontokat már elvitték, akkor meg mi okuk lenne maradni? A másik meg, hogy ha jönnek a többiek akkor honnan fogják tudni, merre mentünk, talán még jobb lenne, ha a kisasszony itt maradna, és bevárná a többieket, majd a elindulnának a másik irányba. Esetleg, van még egy ötletem, jómagam elég sokat foglalkozom a temetővel, és úgy emlékszem van egy könyv a könyvtárba, mely ezzel foglakozik, abba, ha jól emlékszem van egy térkép, a járatokról, talán az is hasznunkra válna.*Amiket mond tényleg komolyan gondolja, biztosra veszi, hogy nem kell veszélytől tartaniuk, hisz ki annyira tökkelütött, hogy miután ilyen látványosan szétver egy sírt, lent marad a járatokba, hátha elkapják."Látni, hogy katona, és nem tudós, teljesen mellőzi a logikát. Nem gondolja végig a lehetőségeket, csak ami először eszébe jut az a jó."Nincs túl jó véleménnyel a zsoldosról, de ez egyáltalán nem meglepő. Ő sem túl kedve, és parancsolgat, mintha valami kitudja mi volna. Echomelarana szerint csak egy beképzelt, arrogáns pénzéhes senkiházi.*
*Echomalerana nem tartja túl intelligensnek, a férfit, de erről inkább hallgat. Amikor megkapja a papírt megszólal.*
-Nincs még egy darab papírod? Feleslegesnek tartom, hogy mind a négyen ugyan arra menjünk, ketten-ketten bemegyünk a két járatba, egynél van fákja, a másik rajzolja a térképet. Szerintem az íjász és a kisasszony mehetnének a másik irányba, kételkedem benne, hogy a sírok fosztogatói, még itt lennének. A csontokat már elvitték, akkor meg mi okuk lenne maradni? A másik meg, hogy ha jönnek a többiek akkor honnan fogják tudni, merre mentünk, talán még jobb lenne, ha a kisasszony itt maradna, és bevárná a többieket, majd a elindulnának a másik irányba. Esetleg, van még egy ötletem, jómagam elég sokat foglalkozom a temetővel, és úgy emlékszem van egy könyv a könyvtárba, mely ezzel foglakozik, abba, ha jól emlékszem van egy térkép, a járatokról, talán az is hasznunkra válna.*Amiket mond tényleg komolyan gondolja, biztosra veszi, hogy nem kell veszélytől tartaniuk, hisz ki annyira tökkelütött, hogy miután ilyen látványosan szétver egy sírt, lent marad a járatokba, hátha elkapják."Látni, hogy katona, és nem tudós, teljesen mellőzi a logikát. Nem gondolja végig a lehetőségeket, csak ami először eszébe jut az a jó."Nincs túl jó véleménnyel a zsoldosról, de ez egyáltalán nem meglepő. Ő sem túl kedve, és parancsolgat, mintha valami kitudja mi volna. Echomelarana szerint csak egy beképzelt, arrogáns pénzéhes senkiházi.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-09-01 18:51:50
Üzenet elküldve: 2013-09-01 18:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Echnal is leugrik a verembe, s miután az íjász fáklyát gyújt, alaposan szemügyre veszi a járatot. A nyomokon kívül semmi használható dolgot nem lel, de nem is remélt mást. Egyértelműen beljebb kell majd hatolniuk, hogy több információra tegyenek szert.
Ahogy a tündér is utánuk ugrik, a zsoldos elhúzza a száját. Semmi kedve pesztrálni a lánykát, arról nem is beszélve, hogy a locsogó szája eléggé ingerli. Nem válaszol smemit a kérdésére, egyszerűen körbemutat az üres lyukban, jelezvén, hogy itt ugyan nincs mit találni.
Echnal már a saját zsákjában motoszkál, hogy magának is előhúzzon egy fáklyát, hiszen így már szükség lesz egy további fényforrásra. Alighogy kezébe fogja a tűzszerszámokat is, egy újabb huppanás, s egy újabb társ érkezik.*
- Na mit mondtam? *mondja Veriarnak a korábbi aggodalmaira utalva, majd meggyújtja a saját fáklyáját is.*
- Megyek előre, te pedig maradj hátul *mondja ismét az íjásznak, hisz így elöl hátul tudnak majd világítani. Reméli, hogy Veriar nem akarja meggátolni a feltérképezésben, bár ahogy eddig feltűnt neki, a zsoldosok azt csinálnak amit akarnak. Már csak azért sem akarja, hogy valamelyik nő maradjon hátra, mert míg az egyik járatot feltérképezik, úgy könynedén utánuk jöhet valaki - vagy valami - a másikból.*
- Fogd *nyújt át a zsebéből előhúzva egy papirost és egy szénrúdat a tündérnek, ki mögötte van* rajzold, hogy merre haladunk. Ha tudsz számolni, úgy írd le azt is, hogy hány lépést haladunk. Ha nem tudsz... majd én mondom.
*Azzal megfordul, s nekiindul a sötétségnek.*
*Echnal is leugrik a verembe, s miután az íjász fáklyát gyújt, alaposan szemügyre veszi a járatot. A nyomokon kívül semmi használható dolgot nem lel, de nem is remélt mást. Egyértelműen beljebb kell majd hatolniuk, hogy több információra tegyenek szert.
Ahogy a tündér is utánuk ugrik, a zsoldos elhúzza a száját. Semmi kedve pesztrálni a lánykát, arról nem is beszélve, hogy a locsogó szája eléggé ingerli. Nem válaszol smemit a kérdésére, egyszerűen körbemutat az üres lyukban, jelezvén, hogy itt ugyan nincs mit találni.
Echnal már a saját zsákjában motoszkál, hogy magának is előhúzzon egy fáklyát, hiszen így már szükség lesz egy további fényforrásra. Alighogy kezébe fogja a tűzszerszámokat is, egy újabb huppanás, s egy újabb társ érkezik.*
- Na mit mondtam? *mondja Veriarnak a korábbi aggodalmaira utalva, majd meggyújtja a saját fáklyáját is.*
- Megyek előre, te pedig maradj hátul *mondja ismét az íjásznak, hisz így elöl hátul tudnak majd világítani. Reméli, hogy Veriar nem akarja meggátolni a feltérképezésben, bár ahogy eddig feltűnt neki, a zsoldosok azt csinálnak amit akarnak. Már csak azért sem akarja, hogy valamelyik nő maradjon hátra, mert míg az egyik járatot feltérképezik, úgy könynedén utánuk jöhet valaki - vagy valami - a másikból.*
- Fogd *nyújt át a zsebéből előhúzva egy papirost és egy szénrúdat a tündérnek, ki mögötte van* rajzold, hogy merre haladunk. Ha tudsz számolni, úgy írd le azt is, hogy hány lépést haladunk. Ha nem tudsz... majd én mondom.
*Azzal megfordul, s nekiindul a sötétségnek.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 13:53:50
Üzenet elküldve: 2013-08-31 13:53:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi Örökség//
*Miután körüljárta a törp az épületet, látta bemenni a nemes hölgyet. ~Én be nem mennék oda, hacsak nem lenne muszáj.~ Majd meghallgatja Elena tanácsát, amiben Ysdeneri is támogatta. Kicsit elkalandozott, így teljesen nem is fogta fel, amit neki mondott két hölgy társa. A törp nem tudja levenni a szemét az épületről. ~Honnan ismerős ez a vésett minta?~ Nézi az üreget, amibe pontosan beleillett Therumon alkarvédője. Majd közelebb lép az épülethez, ahonnan már látni a mennyezetet. ~Otthon is így építették a mennyezetet. Mintha pontosan ugyanolyan magasan lenne a mennyezet, mint az ottani kriptában.~ Ahogyan csodálkozik, egyre közelebb lépdel a kriptához. Már a belső falakat is tisztán látja. ~Ez nem lehet.~ Olyan érzése van a kriptával kapcsolatban, mintha ősei építették volna. A bámészkodásából egy alak riasztja fel, aki egyenes Elenának ugrik. Ijedtében megszorítja a kalapácsának markolatát. ~Furcsálja, hogy odabentről jött ki egy számára teljesen ismeretlen alak.~ Elena bemutatkozott neki, így Dreack is azt teszi.*
-Üdvözletem, tündér úr! Az én nevem Dreack.
*A törpnek gyanúsan hosszú idő telt el, mióta a nemes hölgy bement a kriptába. ~Találhatott valami érdekeset odabent? Esetleg többen is vannak és szóval tartják? Nem hinném, hogy baja esett, de azért megnézem. Az épület is érdekel.~ Elindul befelé, lassan, komótosan, szemével kémleli az épület falait, a mennyezetet.*
-Bemegyek, megkeresem a nemest.
*Miután körüljárta a törp az épületet, látta bemenni a nemes hölgyet. ~Én be nem mennék oda, hacsak nem lenne muszáj.~ Majd meghallgatja Elena tanácsát, amiben Ysdeneri is támogatta. Kicsit elkalandozott, így teljesen nem is fogta fel, amit neki mondott két hölgy társa. A törp nem tudja levenni a szemét az épületről. ~Honnan ismerős ez a vésett minta?~ Nézi az üreget, amibe pontosan beleillett Therumon alkarvédője. Majd közelebb lép az épülethez, ahonnan már látni a mennyezetet. ~Otthon is így építették a mennyezetet. Mintha pontosan ugyanolyan magasan lenne a mennyezet, mint az ottani kriptában.~ Ahogyan csodálkozik, egyre közelebb lépdel a kriptához. Már a belső falakat is tisztán látja. ~Ez nem lehet.~ Olyan érzése van a kriptával kapcsolatban, mintha ősei építették volna. A bámészkodásából egy alak riasztja fel, aki egyenes Elenának ugrik. Ijedtében megszorítja a kalapácsának markolatát. ~Furcsálja, hogy odabentről jött ki egy számára teljesen ismeretlen alak.~ Elena bemutatkozott neki, így Dreack is azt teszi.*
-Üdvözletem, tündér úr! Az én nevem Dreack.
*A törpnek gyanúsan hosszú idő telt el, mióta a nemes hölgy bement a kriptába. ~Találhatott valami érdekeset odabent? Esetleg többen is vannak és szóval tartják? Nem hinném, hogy baja esett, de azért megnézem. Az épület is érdekel.~ Elindul befelé, lassan, komótosan, szemével kémleli az épület falait, a mennyezetet.*
-Bemegyek, megkeresem a nemest.
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 09:44:29
Üzenet elküldve: 2013-08-31 09:44:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
* A gazdagnegyedből a templomkertbe jut. Ott gyorsan vág át, nem áll meg semmiért, ezért pár pillanat múlva már a temető kapujában áll. Mikor megérkezik elkezd járkálni a sírok között. Nem tudja pontosan, hogy hova megy, ezért alaposan körülnéz. Hamar meg is pillant egyet, ami beomlott, ezért a felé veszi az irányt. Mikor közelebb ér hallja, hogy tompa hangok szűrődnek fel lentről. Nem gondolkodik túl sokáig, közli a kinn ácsorgó hárommal, hogy miért jött és leugrik a mélybe. Út közben megfogja a kötelet, így könnyedén ér földet. Mikor leér észreveszi a közelében a tündért, a zsoldost és egy harmadik személyt, akit nem ismer.*
- Üdv.
* Mondja mindenkinek címezve, majd szemét végigjáratja a két irányú járatban. A fáklya fényénél a földön több lábnyom is kirajzolódik, amik különböző irányba mennek. Mivel minden nyom ugyan olyan, elgondolkodik, hogy talán csak ember járt erre, de az is lehet, hogy tökéletesen egyforma méretekkel rendelkező emberek vitték el a csontokat.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.31 09:50:10
* A gazdagnegyedből a templomkertbe jut. Ott gyorsan vág át, nem áll meg semmiért, ezért pár pillanat múlva már a temető kapujában áll. Mikor megérkezik elkezd járkálni a sírok között. Nem tudja pontosan, hogy hova megy, ezért alaposan körülnéz. Hamar meg is pillant egyet, ami beomlott, ezért a felé veszi az irányt. Mikor közelebb ér hallja, hogy tompa hangok szűrődnek fel lentről. Nem gondolkodik túl sokáig, közli a kinn ácsorgó hárommal, hogy miért jött és leugrik a mélybe. Út közben megfogja a kötelet, így könnyedén ér földet. Mikor leér észreveszi a közelében a tündért, a zsoldost és egy harmadik személyt, akit nem ismer.*
- Üdv.
* Mondja mindenkinek címezve, majd szemét végigjáratja a két irányú járatban. A fáklya fényénél a földön több lábnyom is kirajzolódik, amik különböző irányba mennek. Mivel minden nyom ugyan olyan, elgondolkodik, hogy talán csak ember járt erre, de az is lehet, hogy tökéletesen egyforma méretekkel rendelkező emberek vitték el a csontokat.*
A hozzászólás írója (Clisthe Sagel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.31 09:50:10
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 08:00:22
Üzenet elküldve: 2013-08-31 08:00:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok - A zsoldos és a tündér//
*Echnalnak csak bólint az íjász. A férfi máris leugrik, út közben elkapja a kötelet, hogy lassítson érkezésén, majd gyorsan földet ér. Odalent már gyújtja is az egyik fáklyát, hogy láthassanak valamit. Amint a zsoldos is leér, ő is körülnézhet. Nincs itt semmi érdekes. Innen két irányba vezet az adott járat. Az egész egyszerű, kikapart folyosónak tűnik. A falakon csákány nyomok, de nem frissek. Már jó ideje kiáshatták őket, arra várva, mikor kezdhetnek felfelé is kalapálni az erre alkalmas szerszámokkal. A gödör széle ugyanis még frissnek tűnt, legalábbis oldala nedves volt a néhány nappal ezelőtti esőtől. Valószínűleg a legfrissebb gödörbe ugrasztották le őket, abban reménykedve, hogy így könnyebben találnak nyomokat. Mire észreveszik a földben lévő lábnyomok sokaságát, melyek mindkét irányba mutatnak, megjelenik a kíváncsi tündér. Echnal kísérője kérdő szemekkel néz rá.*
- Ügyelj rá Veriar! *szól fentről a parancs, mire beleegyezően biccent.*
- Üdv. Veriar vagyok. *mutatkozik be az íjász a tündérnek.
Amint megkapja a leányzó nevét, ismét körbepillant. A lábnyomokat a frissen érkezett is láthatja, csontok azonban nincsenek. Azokat egytől-egyig felszedték. A nyomokat nehéz emberek hagyhatták, tekintve a bemélyedés mértékét. Ha a zsoldos megnézi saját nyomait, rájöhet, hogy nála nehezebb az illető. Lába mérete is hasonlóképp nagyobb egy kicsivel. A járat magassága alapján az íjásszal egy magas lehet. A lábbeli talpmintája alapján fémveretes lehet sarka. A sima felület legalábbis erre utalhat, a szegecsek nyomával szélén. Ugyanilyen nyomok mennek mindenfelé. Meg sem lehet különböztetni őket, ami arra utalhat, hogy vagy szörnyen egy mérettel bíró, több egyénről van szó, vagy egyetlen egyről.*
*Echnalnak csak bólint az íjász. A férfi máris leugrik, út közben elkapja a kötelet, hogy lassítson érkezésén, majd gyorsan földet ér. Odalent már gyújtja is az egyik fáklyát, hogy láthassanak valamit. Amint a zsoldos is leér, ő is körülnézhet. Nincs itt semmi érdekes. Innen két irányba vezet az adott járat. Az egész egyszerű, kikapart folyosónak tűnik. A falakon csákány nyomok, de nem frissek. Már jó ideje kiáshatták őket, arra várva, mikor kezdhetnek felfelé is kalapálni az erre alkalmas szerszámokkal. A gödör széle ugyanis még frissnek tűnt, legalábbis oldala nedves volt a néhány nappal ezelőtti esőtől. Valószínűleg a legfrissebb gödörbe ugrasztották le őket, abban reménykedve, hogy így könnyebben találnak nyomokat. Mire észreveszik a földben lévő lábnyomok sokaságát, melyek mindkét irányba mutatnak, megjelenik a kíváncsi tündér. Echnal kísérője kérdő szemekkel néz rá.*
- Ügyelj rá Veriar! *szól fentről a parancs, mire beleegyezően biccent.*
- Üdv. Veriar vagyok. *mutatkozik be az íjász a tündérnek.
Amint megkapja a leányzó nevét, ismét körbepillant. A lábnyomokat a frissen érkezett is láthatja, csontok azonban nincsenek. Azokat egytől-egyig felszedték. A nyomokat nehéz emberek hagyhatták, tekintve a bemélyedés mértékét. Ha a zsoldos megnézi saját nyomait, rájöhet, hogy nála nehezebb az illető. Lába mérete is hasonlóképp nagyobb egy kicsivel. A járat magassága alapján az íjásszal egy magas lehet. A lábbeli talpmintája alapján fémveretes lehet sarka. A sima felület legalábbis erre utalhat, a szegecsek nyomával szélén. Ugyanilyen nyomok mennek mindenfelé. Meg sem lehet különböztetni őket, ami arra utalhat, hogy vagy szörnyen egy mérettel bíró, több egyénről van szó, vagy egyetlen egyről.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-31 00:33:54
Üzenet elküldve: 2013-08-31 00:33:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomelarana még a gazdagnegyedben úgy dönt, nincs értelem a többiekkel maradni, minél hamarabb érkezik a temetőbe, annál több alkalma lesz beszerezni, néhány apró csecsebecsét, és minél kevesebben vannak a temetőben, annyival könnyebb lenyúlnia pár csontot. Egy kicsit lemarad a társaságtól, majd egy kisseb kerülő úton futva érkezik a templomkertbe, melyen végigszalad, és már a temetőben is van. A sírok között, kanyarogva közelíti meg a célját, melyet már látott néhányszor a nap folyamán. Echnal, márt nincs ott, de a lovát felismeri, hisz látta mikor elvágtatott, nem is olyan régen. Először kifújja magát egy sír takarásában, és csak azután sétál oda az őrökhöz.*
-A főnökük küldött, le kell mennem a sírba, ha megbocsátanak.*Egyszerűen beleugrik a sírba meg se várva mit válaszol az a négy katona. Zuhanását szárnyaival lassítja."Csoda, hogy még nem fosztották ki ez előtt párszor a sírokat, amilyen belassult őrök vannak itt." Miután földet ért körbepislant, a csontokat, figyeli, hátha meglát egyet. Ha megpillant egyet, és Echnal nincs a közelbe, akkor ha elég kicsi beleteszi a pénzes zacskójába, ha nagyobb, akkor a fal tövébe, betakarja földel, és egy apró nyomot, hagy a falon, hogy később megtalálja. Ha nem lát egy csontot se, akkor megnézi, merre vezetnek lábnyomok, és ebből próbálja kikövetkeztetni, merre lehet találni valami értékeset. Ha Echnal még mindig ott van, először is alaposan megnézi, majd megszólal.*
-Találtál valamit? Fölösleges nehezítenünk egymás munkáját, ugyan annyi pénzt kapunk, függetlenül attól mennyit dolgozunk. Érték meg nem lehet sok, ha nekünk adják, ami meg van az se valami hű de. Szeretném gyorsan elvégezni a munkát.*Tényleg feleslegesnek tartja, hogy egymás dolgát nehezítsék, de valahogy nem érzi a férfit túlságosan csoport orientáltnak, miután beszélt alaposan körülnéz hova is pottyant, figyeli a csontokat is, tudni akarja, vannak-e melyeket ellophat. Ha nincs ott a zsoldos, és sok csont van lent, akkor összeszed pár ujjat, a pénzes tarsolyába, a nagyobbakkal nem foglalkozik, azokat később szerez majd, valószínűleg lesz alkalma lopni egyet legalább, mindenképp akar egy olyat amiből lehet tőrt faragni, vagy inkább faragtatni. De bármelyik eset is áll fenn, az ékszereket és hasonlókat is alaposan megnézi, hisz azokat legálisan viheti el, és ugye abból pénzt lehet csinálni, a pénzből meg csontokat vehet, na meg mást is, de a legfontosabbak számára a csontok, melyeket annyira imád.*
*Echomelarana még a gazdagnegyedben úgy dönt, nincs értelem a többiekkel maradni, minél hamarabb érkezik a temetőbe, annál több alkalma lesz beszerezni, néhány apró csecsebecsét, és minél kevesebben vannak a temetőben, annyival könnyebb lenyúlnia pár csontot. Egy kicsit lemarad a társaságtól, majd egy kisseb kerülő úton futva érkezik a templomkertbe, melyen végigszalad, és már a temetőben is van. A sírok között, kanyarogva közelíti meg a célját, melyet már látott néhányszor a nap folyamán. Echnal, márt nincs ott, de a lovát felismeri, hisz látta mikor elvágtatott, nem is olyan régen. Először kifújja magát egy sír takarásában, és csak azután sétál oda az őrökhöz.*
-A főnökük küldött, le kell mennem a sírba, ha megbocsátanak.*Egyszerűen beleugrik a sírba meg se várva mit válaszol az a négy katona. Zuhanását szárnyaival lassítja."Csoda, hogy még nem fosztották ki ez előtt párszor a sírokat, amilyen belassult őrök vannak itt." Miután földet ért körbepislant, a csontokat, figyeli, hátha meglát egyet. Ha megpillant egyet, és Echnal nincs a közelbe, akkor ha elég kicsi beleteszi a pénzes zacskójába, ha nagyobb, akkor a fal tövébe, betakarja földel, és egy apró nyomot, hagy a falon, hogy később megtalálja. Ha nem lát egy csontot se, akkor megnézi, merre vezetnek lábnyomok, és ebből próbálja kikövetkeztetni, merre lehet találni valami értékeset. Ha Echnal még mindig ott van, először is alaposan megnézi, majd megszólal.*
-Találtál valamit? Fölösleges nehezítenünk egymás munkáját, ugyan annyi pénzt kapunk, függetlenül attól mennyit dolgozunk. Érték meg nem lehet sok, ha nekünk adják, ami meg van az se valami hű de. Szeretném gyorsan elvégezni a munkát.*Tényleg feleslegesnek tartja, hogy egymás dolgát nehezítsék, de valahogy nem érzi a férfit túlságosan csoport orientáltnak, miután beszélt alaposan körülnéz hova is pottyant, figyeli a csontokat is, tudni akarja, vannak-e melyeket ellophat. Ha nincs ott a zsoldos, és sok csont van lent, akkor összeszed pár ujjat, a pénzes tarsolyába, a nagyobbakkal nem foglalkozik, azokat később szerez majd, valószínűleg lesz alkalma lopni egyet legalább, mindenképp akar egy olyat amiből lehet tőrt faragni, vagy inkább faragtatni. De bármelyik eset is áll fenn, az ékszereket és hasonlókat is alaposan megnézi, hisz azokat legálisan viheti el, és ugye abból pénzt lehet csinálni, a pénzből meg csontokat vehet, na meg mást is, de a legfontosabbak számára a csontok, melyeket annyira imád.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:10:29
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:10:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok//
*Echnal nem szándékozik megvárni a többi 'harcost', már csak az előbb felsorolt aggodalma miatt sem. Valószínűleg a négyes már járt odalent, de Echnal nem az a fajta, aki más szemének hisz - szó mi szó, még a sajátjának sem hisz mindig.
Amint elindul a lyuk felé, a zsebében vadul zörögni kezd valami. Nem tart sok időbe, míg előkapja az iránytűjét, melyen a mutató igen izgága életbe kedzett.
"Jaj ne" jut csak eszébe, hisz ezek szerint visszatért a békaember, méghozzá egyenesen a zsoldost követve a temetőben van. Ám ahogy a férfi felemeli a tekintetét, sehol sem látja a lényt, csupán a mágust, aki olcsón tanítja a varázslatokat.
"Ez a másik iránytű" rázza meg a fejét egy mosoly kíséretében. Ha jól emlékszik a mágust Eralil Namosnak nevezik. Akár 750 aranyat is tudna rajta spórolni, de most nincs ideje, hogy vele foglalkozzon.
A sírhoz érve meglepődik, hogy még sneki sem ment le, de nem teszi szóvá. Ezek négyen jóravaló férfiúk, talán csak egy kicsit gyávábbak, mint várta. Bár persze ők csak parancsot teljesítenek. Ezért sem szegődött soha semmilyen nagyúrhoz Echnal - na meg azért, mert ki nem állhatta őket - a kötöttségek nem neki valók.*
- Hát akkor * néz az ideiglenes társára* induljunk.
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.30 22:21:00, a következő indokkal:
kérésre
*Echnal nem szándékozik megvárni a többi 'harcost', már csak az előbb felsorolt aggodalma miatt sem. Valószínűleg a négyes már járt odalent, de Echnal nem az a fajta, aki más szemének hisz - szó mi szó, még a sajátjának sem hisz mindig.
Amint elindul a lyuk felé, a zsebében vadul zörögni kezd valami. Nem tart sok időbe, míg előkapja az iránytűjét, melyen a mutató igen izgága életbe kedzett.
"Jaj ne" jut csak eszébe, hisz ezek szerint visszatért a békaember, méghozzá egyenesen a zsoldost követve a temetőben van. Ám ahogy a férfi felemeli a tekintetét, sehol sem látja a lényt, csupán a mágust, aki olcsón tanítja a varázslatokat.
"Ez a másik iránytű" rázza meg a fejét egy mosoly kíséretében. Ha jól emlékszik a mágust Eralil Namosnak nevezik. Akár 750 aranyat is tudna rajta spórolni, de most nincs ideje, hogy vele foglalkozzon.
A sírhoz érve meglepődik, hogy még sneki sem ment le, de nem teszi szóvá. Ezek négyen jóravaló férfiúk, talán csak egy kicsit gyávábbak, mint várta. Bár persze ők csak parancsot teljesítenek. Ezért sem szegődött soha semmilyen nagyúrhoz Echnal - na meg azért, mert ki nem állhatta őket - a kötöttségek nem neki valók.*
- Hát akkor * néz az ideiglenes társára* induljunk.
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.30 22:21:00, a következő indokkal:
kérésre
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 18:08:18
Üzenet elküldve: 2013-08-30 18:08:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Miközben a nemes hölgyre várnak, Ysdeneri hozzájuk lép és megosztja velük gondolatait.*
- Különösen beszél. Mintha nem venné komolyan a dolgokat. Arra gondoltam, talán nagyon elkényeztették, ezért nem mozog otthonosan a világban. *Lehet, hogy nem épp a legalkalmasabb idő a pletykálkodásra, de hasznos lehet, ha az elf megérzései helyesek, és a nő tényleg veszélyt jelent.* ~ Készül valami re, vagy csak nagyon kotnyeles és tapasztalatlan? ~
- Furcsa nő, de nehezen hinném, hogy a holtakkal beszélgetne. A kripta zárva volt, de könnyen létezhet hozzá több kulcs is. *A tündér sem igen tudta elképzel, ahogy a lovag embereket zár be sötét kriptákba.* De lehet más bejárat is, amit mi nem vettünk észre, vagy ami máshol nyílik. De emlékeznek, milyen körülményesen jutottunk be? Lehet, hogy ezt a kriptát eredetileg is börtönnek vagy rejtekhelynek készítették. - *Vagy mulatságból csináltatott valaki ilyen masszív, ilyen talányos ajtót. Esetleg családi szokás, vagy vallás miatt? Bármi is volt az ok, tény, hogy valaki van odabent a nemes hölgyön kívül is. Ysdeneri előre megy, Elena is elindul lefelé, ám ekkor a sötétből egy fekete alak, mint egy sötét szellem rohan neki. Ám igenis élő, szilárd teste van, olyannyira, hogy kis híján fel is borítja, a lány épp csak megáll a lábán.*
- Hé, hé, hé! - *Sikít meglepetésében és ijedtségében, miközben próbál újra stabilan megállni a lábán. Ennek érdekében kicsit hátrébb is lép. Így már alaposabban szemügyre tudja venni ezt a sötét figurát, aki egy sírból jött elő.*
- Maga meg kicsoda? - *Kérdezi kissé gorombán - a férfi az imént csaknem a szívbajt hozta rá -, de észreveszi a kezén lévő köteleket, és ha lassan is, de felfogja, hogy nem őt akarta ijesztgetni, hanem ő az a szerencsétlen, aki a sírba volt bezárva. El is kezdi eloldozni, hogy szabadsága végre teljes lehessen, miközben Ysdeneri a szárnyait szabadítja ki.*
- Elnézést, tudja nagyon megijesztett, ahogy így nekem szaladt a sötétből. - *Szabadkozik.* - Elena Sayem vagyok.
*Miközben a nemes hölgyre várnak, Ysdeneri hozzájuk lép és megosztja velük gondolatait.*
- Különösen beszél. Mintha nem venné komolyan a dolgokat. Arra gondoltam, talán nagyon elkényeztették, ezért nem mozog otthonosan a világban. *Lehet, hogy nem épp a legalkalmasabb idő a pletykálkodásra, de hasznos lehet, ha az elf megérzései helyesek, és a nő tényleg veszélyt jelent.* ~ Készül valami re, vagy csak nagyon kotnyeles és tapasztalatlan? ~
- Furcsa nő, de nehezen hinném, hogy a holtakkal beszélgetne. A kripta zárva volt, de könnyen létezhet hozzá több kulcs is. *A tündér sem igen tudta elképzel, ahogy a lovag embereket zár be sötét kriptákba.* De lehet más bejárat is, amit mi nem vettünk észre, vagy ami máshol nyílik. De emlékeznek, milyen körülményesen jutottunk be? Lehet, hogy ezt a kriptát eredetileg is börtönnek vagy rejtekhelynek készítették. - *Vagy mulatságból csináltatott valaki ilyen masszív, ilyen talányos ajtót. Esetleg családi szokás, vagy vallás miatt? Bármi is volt az ok, tény, hogy valaki van odabent a nemes hölgyön kívül is. Ysdeneri előre megy, Elena is elindul lefelé, ám ekkor a sötétből egy fekete alak, mint egy sötét szellem rohan neki. Ám igenis élő, szilárd teste van, olyannyira, hogy kis híján fel is borítja, a lány épp csak megáll a lábán.*
- Hé, hé, hé! - *Sikít meglepetésében és ijedtségében, miközben próbál újra stabilan megállni a lábán. Ennek érdekében kicsit hátrébb is lép. Így már alaposabban szemügyre tudja venni ezt a sötét figurát, aki egy sírból jött elő.*
- Maga meg kicsoda? - *Kérdezi kissé gorombán - a férfi az imént csaknem a szívbajt hozta rá -, de észreveszi a kezén lévő köteleket, és ha lassan is, de felfogja, hogy nem őt akarta ijesztgetni, hanem ő az a szerencsétlen, aki a sírba volt bezárva. El is kezdi eloldozni, hogy szabadsága végre teljes lehessen, miközben Ysdeneri a szárnyait szabadítja ki.*
- Elnézést, tudja nagyon megijesztett, ahogy így nekem szaladt a sötétből. - *Szabadkozik.* - Elena Sayem vagyok.
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:36:16
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:36:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok - Echnal Garm//
*A férfi elhúzza száját a rövid tájékoztató hallatán.*
- Tehát készüljünk a legrosszabbra, rendben. Köszönöm, hogy szóltál róluk. Ami a lemenést illeti. Biztos nem akarod megvárni a többieket? *kérdi Kalys.
Amennyiben a zsoldos nemet mond, csak sóhajt. Veriart magához inti, ki készségesen előrébb lép néhányat, aztán int Echnalnak, hogy kövesse. Egy beomlott sírhoz vezetik a zsoldost. A benne keletkezett lyuk felett megállnak, egy szomszédos sírkőhöz kötelet erősítenek, majd másik végét leeresztik a járatba.*
- Veriar magával megy. Legyenek óvatosak odalent, nem tudhatjuk, hogy nap közben mennyire aktív az elkövető. Még senki nem ment le, nem kaptunk rá sem engedélyt sem embereket. Maga lesz az első aki körülnéz odalent. Ne menjenek messzire! *adja még ki utasítását, aztán útjára bocsájtja a párost.*
*A férfi elhúzza száját a rövid tájékoztató hallatán.*
- Tehát készüljünk a legrosszabbra, rendben. Köszönöm, hogy szóltál róluk. Ami a lemenést illeti. Biztos nem akarod megvárni a többieket? *kérdi Kalys.
Amennyiben a zsoldos nemet mond, csak sóhajt. Veriart magához inti, ki készségesen előrébb lép néhányat, aztán int Echnalnak, hogy kövesse. Egy beomlott sírhoz vezetik a zsoldost. A benne keletkezett lyuk felett megállnak, egy szomszédos sírkőhöz kötelet erősítenek, majd másik végét leeresztik a járatba.*
- Veriar magával megy. Legyenek óvatosak odalent, nem tudhatjuk, hogy nap közben mennyire aktív az elkövető. Még senki nem ment le, nem kaptunk rá sem engedélyt sem embereket. Maga lesz az első aki körülnéz odalent. Ne menjenek messzire! *adja még ki utasítását, aztán útjára bocsájtja a párost.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:17:17
Üzenet elküldve: 2013-08-30 17:17:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Ismét rengeteg új tudást sajátított el, és ha rajta múlna, megállás nélkül tovább foglalkozna a mágiával. De mestere arra utasítja, hogy pihenjen egy kicsit, menjen ki a levegőre, sétáljon. Ezért úgy dönt, körbenéz ismét a temetőben. Egyszer már végigjárta a sírok rengetegét, gyakorolt, most ugyanígy tesz. Olvasgatja a sírok feliratait. Arra gond, hogy egyszer lehet, hogy majd ő is itt fog nyugodni, ha megkapja a nemesi rangot, mert megnyeri a versenyt. Meg-megáll néha, és körülnéz, mert bár nem fél - főleg nem a védővarázslata mögött -, de mindenkire kissé nyomasztóan hat, hogyha holtakkal van körülvéve.*
*Ismét rengeteg új tudást sajátított el, és ha rajta múlna, megállás nélkül tovább foglalkozna a mágiával. De mestere arra utasítja, hogy pihenjen egy kicsit, menjen ki a levegőre, sétáljon. Ezért úgy dönt, körbenéz ismét a temetőben. Egyszer már végigjárta a sírok rengetegét, gyakorolt, most ugyanígy tesz. Olvasgatja a sírok feliratait. Arra gond, hogy egyszer lehet, hogy majd ő is itt fog nyugodni, ha megkapja a nemesi rangot, mert megnyeri a versenyt. Meg-megáll néha, és körülnéz, mert bár nem fél - főleg nem a védővarázslata mögött -, de mindenkire kissé nyomasztóan hat, hogyha holtakkal van körülvéve.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-08-30 16:41:21
Üzenet elküldve: 2013-08-30 16:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az égi bábjátékos//
*Minden csapással egy-egy csontváz esik össze. ~Az igazat megvallva nem erre számítottam, hallod? Most megleptél.~ *Amikor a bábos csalónak nevezi Ttarit valami elpattan benne. Szemei tágra nyílnak fejét kisé megdönti és így indul, el a koporsó felé.* ~Én csalok, pont én. Miért? Persze biztos mert ilyen, ilyen semmilyen ellenfeleket idézett meg! De legközelebb biztos valami legyőz..~ *A férfi még a gondolatait se tudja befejezni, mert látja, hogy a sír üres. Mikor ránéz a bábosra látja vigyorát és azt ahogy meglepődést szimulál.~Erre most komolyan nem mondok semmit jó? Csak azt hogy megint én „csalok”. *Ttari már majdnem meg is akarja köszöni hogy a bábos meg mutatja merre keresse Valeriát. De mikor meglátja a lovas bábot talpig feketében és a fekete lovat vörös sörénnyel még a gondolatai is megdermednek. Az elf nyerítést és fujtatást hall a háta mögül próbálna megmozdulni de, nem megy. A lovas a lóval elszáguld mellette egyenest a folyópart irányába. Ttari megrázza a fejét egy mély lélegzet után a lovag után ered. Ahogy rohan, azt kiabálja a bábosnak - Látod most egy lovat nekem is adhattál volna.* Persze az elf még életében nem lovagolt ezt is csak ezért mondta, mert megint eszébe jut hogy őt nevezték „csalónak”. Rohan az elf és rá kell jöjjön hogy ami a bábosnak csak egy játék az Valeriának és neki az életükbe kerülhet. Hallott az anyjától olyan történetet ahol egy óriást próbált felnevelni egy egész nagyváros. De az óriás túl gyorsan nőt és csak játékból tett tönkre mindent és tette élhetetlené a várost. Olyat is halott hogy gazdagok mulattak mások élet halál harcán. Azokon a „játékokon” nem volt egyenrangú a küzdelem.
*Minden csapással egy-egy csontváz esik össze. ~Az igazat megvallva nem erre számítottam, hallod? Most megleptél.~ *Amikor a bábos csalónak nevezi Ttarit valami elpattan benne. Szemei tágra nyílnak fejét kisé megdönti és így indul, el a koporsó felé.* ~Én csalok, pont én. Miért? Persze biztos mert ilyen, ilyen semmilyen ellenfeleket idézett meg! De legközelebb biztos valami legyőz..~ *A férfi még a gondolatait se tudja befejezni, mert látja, hogy a sír üres. Mikor ránéz a bábosra látja vigyorát és azt ahogy meglepődést szimulál.~Erre most komolyan nem mondok semmit jó? Csak azt hogy megint én „csalok”. *Ttari már majdnem meg is akarja köszöni hogy a bábos meg mutatja merre keresse Valeriát. De mikor meglátja a lovas bábot talpig feketében és a fekete lovat vörös sörénnyel még a gondolatai is megdermednek. Az elf nyerítést és fujtatást hall a háta mögül próbálna megmozdulni de, nem megy. A lovas a lóval elszáguld mellette egyenest a folyópart irányába. Ttari megrázza a fejét egy mély lélegzet után a lovag után ered. Ahogy rohan, azt kiabálja a bábosnak - Látod most egy lovat nekem is adhattál volna.* Persze az elf még életében nem lovagolt ezt is csak ezért mondta, mert megint eszébe jut hogy őt nevezték „csalónak”. Rohan az elf és rá kell jöjjön hogy ami a bábosnak csak egy játék az Valeriának és neki az életükbe kerülhet. Hallott az anyjától olyan történetet ahol egy óriást próbált felnevelni egy egész nagyváros. De az óriás túl gyorsan nőt és csak játékból tett tönkre mindent és tette élhetetlené a várost. Olyat is halott hogy gazdagok mulattak mások élet halál harcán. Azokon a „játékokon” nem volt egyenrangú a küzdelem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2298-2317