Archívum - Nincs játékban - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
| Nincs "nagyobb" helyszín | Temető | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2298-2317
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-10-24 20:28:23
Üzenet elküldve: 2011-10-24 20:28:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
* Engur - köszönhetően a szernek - jókedvvel, a sírok között szlalomozva halad a temetőben. Kedvenc dalát, mely a szépnek egyáltalán nem mondható hangján ad elő, még a holtakat is arra készteti, hogy lejjebb ássanak a sírjukban.
Mindazonáltal egy koromfekete varjút pillant meg egy fa ágán. Először azt hiszi, csak a 'szerelme' hiteti el vele az állat jelenlétét - hisz' már sokszor okozott hasonló látomásokat -, azonban többszöri, komoly összpontosítási gyakorlat után: a madár madár marad.
" Varjú... micsoda egy undok teremtmény. A halál jár a nyomában... vagy épp fordítva?"
Engur hosszas keresés után talál egy olyan kődarabot, mely nem folyik ki a kezéből. Még hosszabb célzást követően sikerül a madártól kb. 10 méterre elhajítani a kavicsot, melyet az állat egy fitymáló károgással jutalmaz.
"Most az egyszer testvér... most az egyszer"
Azzal tovább indul, remélve, hogy a madárral való találkozást minél előbb elfelejti.*
Mindazonáltal egy koromfekete varjút pillant meg egy fa ágán. Először azt hiszi, csak a 'szerelme' hiteti el vele az állat jelenlétét - hisz' már sokszor okozott hasonló látomásokat -, azonban többszöri, komoly összpontosítási gyakorlat után: a madár madár marad.
" Varjú... micsoda egy undok teremtmény. A halál jár a nyomában... vagy épp fordítva?"
Engur hosszas keresés után talál egy olyan kődarabot, mely nem folyik ki a kezéből. Még hosszabb célzást követően sikerül a madártól kb. 10 méterre elhajítani a kavicsot, melyet az állat egy fitymáló károgással jutalmaz.
"Most az egyszer testvér... most az egyszer"
Azzal tovább indul, remélve, hogy a madárral való találkozást minél előbb elfelejti.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:34:39
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:34:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
*Diramel olyannyira elmerül gondolataiban, hogy azt sem veszi észre, hogy nem a gazdagnegyed utcáit járja. A gondosan lerakott köveket apró kavicsok váltják le. A hatalmas épületek helyét néhány fa és pad veszi át.
Mikor végre feltekint és túlteszi magát emlékein, körbenéz. Nagyon meglepődik a helyen. "Hogy kerültem én a templomkertbe? Most már mindegy, kár ezen gondolkozni. Helyre kell pofoznom magam. Azt hiszem a folyó erre tökéletes lesz! Hátha a parton sikerül rendbe szednem gondolataimat. Remélem, hogy igen" Ezzel a reménnyel folytatja lépteit a temető felé. Mivel a város már nem idegen számára, így tudja, hogy a folyó, a temető mögött folyik. Köpenyét megigazítja, csuklyáját erősen arcába húzza. Nem kedveli a holtak nyugvóhelyét. Sok halottat látott már, nem egyet ő juttatott oda, ahova. A vér, melyet kiontott soha nem kerül le kezéről. "Hiába mosom a kezem, ha a lelkem mocskolom be. De hisz ez volt a feladatom. Ennek szenteltem életem. És most, mi lett belőlem?! Egy nyomorult senki, aki hosszú ideje nem tud mást tenni, csak a múlton rágódni. Túl kellene tennem magam a történteken..."
A temető sírjai között járkál. Tekintete a lábai előtt elterülő földet követik. Nincs kedve felnézni. Hirtelen neszre lesz figyelmes. Szemei azonnal a forrás irányában kezdenek vizsgálódni. Keze közben a hátán pihenő fegyverek felé indul. Megragadja egyik markolatát, majd egy mozdulattal előrántja. "A hideg ráz ettől a helytől. Jobb lesz, ha tovább megyek." gondolja azonnal. "Mióta vagy ilyen gyáva? És még te magyaráztál annak a szerencsétlen lánynak... Embereld meg magad és nyomás a hang után!" parancsol magára.
Úgy dönt megfogadja önmagának adott parancsát. Lépteit lassan és óvatosan teszi egymás elé. Kardját maga előtt tartja, ezzel némi védelmet biztosítva saját maga számára.
Egy földön mászó alakot pillant meg. Meglepetten figyeli a vonagló testet. "Mi lehet ez?" Közelebb sétál, de figyelme nem lankad. Megpillant egy kis méretű kezet. Azonnal felismeri, hogy mi van a köpeny alatt. "Egy gyerek!" gondolja és azonnal odasiet. Megfordítja a sötét alakot és alaposan megfigyeli. "Sötét bőr... nagyszerű! Egy újabb hegyesfülű... még ha a sötétebb fajtából, de akkor is az. De most ez mindegy. A gyerek reszket és segíteni kell rajta!"*
- Hé! Fiú hallasz? Mi történt veled? Nagyon reszketsz... *kardját visszateszi helyére, majd kezét a gyerek homlokára helyezi. "Lázas... a templomba kell vinnem!" gondolja, majd akár akarja, akár nem, karjaiba veszi és megindul a temető kijárata felé.*
Mikor végre feltekint és túlteszi magát emlékein, körbenéz. Nagyon meglepődik a helyen. "Hogy kerültem én a templomkertbe? Most már mindegy, kár ezen gondolkozni. Helyre kell pofoznom magam. Azt hiszem a folyó erre tökéletes lesz! Hátha a parton sikerül rendbe szednem gondolataimat. Remélem, hogy igen" Ezzel a reménnyel folytatja lépteit a temető felé. Mivel a város már nem idegen számára, így tudja, hogy a folyó, a temető mögött folyik. Köpenyét megigazítja, csuklyáját erősen arcába húzza. Nem kedveli a holtak nyugvóhelyét. Sok halottat látott már, nem egyet ő juttatott oda, ahova. A vér, melyet kiontott soha nem kerül le kezéről. "Hiába mosom a kezem, ha a lelkem mocskolom be. De hisz ez volt a feladatom. Ennek szenteltem életem. És most, mi lett belőlem?! Egy nyomorult senki, aki hosszú ideje nem tud mást tenni, csak a múlton rágódni. Túl kellene tennem magam a történteken..."
A temető sírjai között járkál. Tekintete a lábai előtt elterülő földet követik. Nincs kedve felnézni. Hirtelen neszre lesz figyelmes. Szemei azonnal a forrás irányában kezdenek vizsgálódni. Keze közben a hátán pihenő fegyverek felé indul. Megragadja egyik markolatát, majd egy mozdulattal előrántja. "A hideg ráz ettől a helytől. Jobb lesz, ha tovább megyek." gondolja azonnal. "Mióta vagy ilyen gyáva? És még te magyaráztál annak a szerencsétlen lánynak... Embereld meg magad és nyomás a hang után!" parancsol magára.
Úgy dönt megfogadja önmagának adott parancsát. Lépteit lassan és óvatosan teszi egymás elé. Kardját maga előtt tartja, ezzel némi védelmet biztosítva saját maga számára.
Egy földön mászó alakot pillant meg. Meglepetten figyeli a vonagló testet. "Mi lehet ez?" Közelebb sétál, de figyelme nem lankad. Megpillant egy kis méretű kezet. Azonnal felismeri, hogy mi van a köpeny alatt. "Egy gyerek!" gondolja és azonnal odasiet. Megfordítja a sötét alakot és alaposan megfigyeli. "Sötét bőr... nagyszerű! Egy újabb hegyesfülű... még ha a sötétebb fajtából, de akkor is az. De most ez mindegy. A gyerek reszket és segíteni kell rajta!"*
- Hé! Fiú hallasz? Mi történt veled? Nagyon reszketsz... *kardját visszateszi helyére, majd kezét a gyerek homlokára helyezi. "Lázas... a templomba kell vinnem!" gondolja, majd akár akarja, akár nem, karjaiba veszi és megindul a temető kijárata felé.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:07:03
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:07:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Az időérzékét megint elveszti, ahogy csak az lebeg előtte, hogy feljusson. Fogalma sincs, mennyit mászik, már csak azért sem, mert ahogy egyre feljebb ér, úgy lep el mindent a köd. Fehér gomolygó massza, rejti eli a környezetet, így azt is csak akkor veszi észre, hogy meddig jutott, amikor már beleütközik a keze a korábban felfedezett ajtóba.
Újabb próbálkozásokba telik, míg valahogy feltornássza magát, hogy megkeresse a kilincset, de most sincs szerencséje. Azt nem talál, viszont ahogy teljesen nekitámaszkodik, szép lassan megadja magát a fém és nagyot nyikordulva kitárul, ő pedig nem bír már megállni, így rövid időn belül elterül a földön.
"Ennél már úgy sem lehet rosszabb."
Nyög fel magában, megint négykézlábra tornászva magát, hogy kicsit beljebb vonszolja elgyötört testét. Levegőt egyre nehezebben vesz, mintha egy kő mázsás súllyal nehezedne a tüdejére. Nem állhat meg, mert esélye sincs segítségért kiabálni, így addig kell tovább mennie, amíg valakibe bele nem botlik.
"Gyerünk, te korcs, szedd össze magad. Ne add fel, nem vagy egy gyenge féreg... mozdulj."
Hergeli magát ismét, hogy ha máson nem is, de valami kőből készült sima felületen újra lábra tornázza magát.
"Hol vagyok?"
Pillant körbe hunyorogva és pislogva, hátha a homályosság kicsit eltűnik a szeme elől. Ez ugyan nem használ, de egy kis bámulás után kezd rájönni, mi lehet a hely.
"Sírok... temető. Hát ha nem találok senkit, legalább jó helyen halok meg."
Elmosolyodik a gondolaton, aztán nagy levegőt vesz és a korábbi tervét most is követve, egyik sírtól, a másikig vonszolja magát.
"Nem tudom, hol lehet innen kijutni, de nem állhatok meg. Előre és majd lesz valami."
Pillant egy pihenésnél újra körbe, de ezzel sem lesz okosabb. Ötlete sincs merre kellene mennie. Egyre rosszabbul lát és nagyon fázik. Az izmai szinte sikoltoznak egy kis pihenésért, amit ő egyelőre megtagad tőlük. Nem akarja feladni, még nem teheti. Nem akar itt elpusztulni, ahhoz pedig ki kell jutnia innen.
"Eddig is túléltél mindent, ne most add fel."
Biztatja továbbra is magát. Egyszer csak elkeveredik a másik kijáratig és akkor ha minden igaz egy templomnál fogja találni magát. Legalábbis eddig úgy tapasztalta, hogy temető mellett az van. A papok pedig segíteni fognak neki, ebben szinte biztos.
Figyelmen kívül hagyja, hogy már képtelen normálisan emelni a lábát, hogy a ruhája még jobban elszakadt és az sem érdekli, hogy csupasz lábát már több helyen is felhorzsolta, vagy elvágta. Amúgy sem érzi már a fájdalmat.*
Újabb próbálkozásokba telik, míg valahogy feltornássza magát, hogy megkeresse a kilincset, de most sincs szerencséje. Azt nem talál, viszont ahogy teljesen nekitámaszkodik, szép lassan megadja magát a fém és nagyot nyikordulva kitárul, ő pedig nem bír már megállni, így rövid időn belül elterül a földön.
"Ennél már úgy sem lehet rosszabb."
Nyög fel magában, megint négykézlábra tornászva magát, hogy kicsit beljebb vonszolja elgyötört testét. Levegőt egyre nehezebben vesz, mintha egy kő mázsás súllyal nehezedne a tüdejére. Nem állhat meg, mert esélye sincs segítségért kiabálni, így addig kell tovább mennie, amíg valakibe bele nem botlik.
"Gyerünk, te korcs, szedd össze magad. Ne add fel, nem vagy egy gyenge féreg... mozdulj."
Hergeli magát ismét, hogy ha máson nem is, de valami kőből készült sima felületen újra lábra tornázza magát.
"Hol vagyok?"
Pillant körbe hunyorogva és pislogva, hátha a homályosság kicsit eltűnik a szeme elől. Ez ugyan nem használ, de egy kis bámulás után kezd rájönni, mi lehet a hely.
"Sírok... temető. Hát ha nem találok senkit, legalább jó helyen halok meg."
Elmosolyodik a gondolaton, aztán nagy levegőt vesz és a korábbi tervét most is követve, egyik sírtól, a másikig vonszolja magát.
"Nem tudom, hol lehet innen kijutni, de nem állhatok meg. Előre és majd lesz valami."
Pillant egy pihenésnél újra körbe, de ezzel sem lesz okosabb. Ötlete sincs merre kellene mennie. Egyre rosszabbul lát és nagyon fázik. Az izmai szinte sikoltoznak egy kis pihenésért, amit ő egyelőre megtagad tőlük. Nem akarja feladni, még nem teheti. Nem akar itt elpusztulni, ahhoz pedig ki kell jutnia innen.
"Eddig is túléltél mindent, ne most add fel."
Biztatja továbbra is magát. Egyszer csak elkeveredik a másik kijáratig és akkor ha minden igaz egy templomnál fogja találni magát. Legalábbis eddig úgy tapasztalta, hogy temető mellett az van. A papok pedig segíteni fognak neki, ebben szinte biztos.
Figyelmen kívül hagyja, hogy már képtelen normálisan emelni a lábát, hogy a ruhája még jobban elszakadt és az sem érdekli, hogy csupasz lábát már több helyen is felhorzsolta, vagy elvágta. Amúgy sem érzi már a fájdalmat.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-10-19 12:52:09
Üzenet elküldve: 2011-10-19 12:52:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Átvágási szándékkal lép a temetőbe, nem fogja meg az elmúlás szépsége, az életet szereti, és meg is becsüli a sajátját és másokét is. Nem tesz ellene, nem hátráltatja mások életet és szabadságát. Nem megy önként szolgaságba, csak él, és próbál magának megfelelően élni. Nem érzi kudarcnak a Templomban történteket, úgy gondolja, hogy minden elmélkedéssel töltött idő hasznunkra lehet, ha itt van az ideje, de most más dolgok után szeretne nézni, úgyhogy a folyópart felé veszi az irányt.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-10-10 14:30:00
Üzenet elküldve: 2011-10-10 14:30:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Rodyl eleget bámészkodott a templomban. A feje is belezúg attól a sok sületlenségtől, amitől egyesek ott a megvilágosodást várják. Inkább átruccant a temetőbe, ami hangulatilag jobban a szívéhez igazodik. Azt hallotta, valamiféle furcsa dolgok történnek errefelé, és busás jutalmat kap az, aki felgöngyölíti az ügyet. Hát, az öregnek nem kimondottan ez a szakmája, de próbálkozni mindig lehet, mert a pénz sose jön rosszkor. Ez az egyetlen dolog, amit bárki, bármikor szívesen vendégségbe fogad.
A temető kidőlt, romos sírjai közt sétál komótos tempóban. A felvésett neveket és dátumokat nézi, meg azt, melyikkel nem stimmel valami. Lábnyomokat, dulakodás nyomait keresi. Ha itt nem talál semmit, akkor átmegy a többi parcellához.*
A temető kidőlt, romos sírjai közt sétál komótos tempóban. A felvésett neveket és dátumokat nézi, meg azt, melyikkel nem stimmel valami. Lábnyomokat, dulakodás nyomait keresi. Ha itt nem talál semmit, akkor átmegy a többi parcellához.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-10-04 12:10:30
Üzenet elküldve: 2011-10-04 12:10:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Huntre megérkezik a temetőbe, és körülnéz. A temetőt köd borítja, mely a folyó felől szált fel. "Ilyenkor valóban félelmetes ez a hely, sőt hátborzongató." Gondolja, és nézegeti a sírokon az ősi rúnákkal írt jeleket. "Vannak ősi kőtáblák is, és kerítéssel körülvett sírok is." Gondolja nézegetés közben. Megnézi a több száz éves kőtáblákat, és a dárdaszerű vaskerítéssel körülvett nemesi kriptákat is, majd távozik.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-10-03 18:36:50
Üzenet elküldve: 2011-10-03 18:36:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Huntre megérkezik a város temetőjébe. "Épp időben vagyok." Gondolja magában, és lelassítja lépteit. Körülnéz a temetőben, de nem lát semmi érdekeset. Csendben nézegeti a sírfeliratokat, de nem talál semmi érdekeset. "Vajon kik ezek az emberek akik itt nyugszanak, és mennyi idős lehet ez a temető?" Gondolkodik, amikor néhány ősi sírkőhöz ér. Közben teljesen lenyugszik a nap. Körbejárja a temetőt, majd leül egy nagy fa alá, és figyel. Megvárja az éjfélt, majd továbbindul.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-09-26 13:22:53
Üzenet elküldve: 2011-09-26 13:22:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*Az alagútban csak néhány fáklya ont barátságtalan fényt amint a pirtianesi végighalad rajta. Zsákjában kövér patkányok ölték egymást kishíjján halomra, előbb végezték az éhes drecó szájában. A kiürített kripta nem éppen a legjobb istálló egy ilyen állat számára, de a sűrű táplálék-utánpótlás és a gondoskodó kezek nyugtot hagynak tőle egy időre. Most a mágushoz igyekszik, hogy a feladat teljesítéséről beszámoljon. Amióta a vezér ezt a férfit szolgálja sok munkában van részük, igaz, hogy a zsoldra nem lehet panasz. Belép a kazamatába. Nem szereti ezt a helyet, a savanykás szagú tartósított testeket, a rossz levegőt, és főleg a hóarcú férfit. Nekik legtöbbször az a dolguk, hogy öljenek. Vagy megszerezzenek valamit. Aztán továbbállnak. De már hónapok óta ebben a városban vannak és viszik végre tetteiket sorról sorra. Most, hogy a vezér előtt áll, ideje jelentést tenni.*
- Meghoztam a patkányokat uram. Közben történt némi változás. A malom már nem olyan elhagyatott. Egy hajó áll benne és a tartalékainkhoz is hozzányúltak. El is hoztam ami megmaradt. Visszafelé jövet két alak ment be, majd hamarosan ki is jött egyikük. Sietős volt neki. A Dalburnok házáig követtem.
*Az arcát kendővel takaró férfi bólint.*
- Rendben, elmehetsz.
*A vezér elgondolkozva megy Deraionhoz, hogy ezt a zavaró tényezőt közölje vele. A mágus koncentrál, előtte fekszik az öregember akit elraboltak neki. eléggé kivérzett, de életben van, különben nem működne Deraion formulája. A báb akit az utcára küldtek. Megborsózik még a sokat látott bérgyilkos háta is tőle. Épp befejez valamilyen beszélgetést, igaz nem áll egyetlen partner sem előtte. Tudja, hogy az élet látszata csak egy napig tart a tegnap frissen beszerzett testen. Akkor lefoszlik róla a foglyul ejtett ember fizimiskája. Nem érti előre a hóarcú terveit, mindig csak utólag nyer értelmet nála. Mire jó mindez?*
- Á te vagy az?! Sikerül megfelelő helyre koncentrálni a tanácsháza erőit, remek. Látom kérdéseid vannak. Most derítünk fényt Szerviestanitta huncutságaira. Nekem semmi keresnivalóm az első kincstárban. Neki azonban volt, ebben biztos vagyok. Most kiderül amit ebből az öregből alig tudtam kiszedni. Mágusköveket és kulcsokat keresett ott. Ez a vén hülye engedte be oda. A kulcsokat nem találta meg, de a köveket igen. No mond mi történt amiről tudnom kéne?
*A égett arcú elmondja a malomnál tapasztaltakat. Deraion elgondolkozik a hallottakon.*
*Az alagútban csak néhány fáklya ont barátságtalan fényt amint a pirtianesi végighalad rajta. Zsákjában kövér patkányok ölték egymást kishíjján halomra, előbb végezték az éhes drecó szájában. A kiürített kripta nem éppen a legjobb istálló egy ilyen állat számára, de a sűrű táplálék-utánpótlás és a gondoskodó kezek nyugtot hagynak tőle egy időre. Most a mágushoz igyekszik, hogy a feladat teljesítéséről beszámoljon. Amióta a vezér ezt a férfit szolgálja sok munkában van részük, igaz, hogy a zsoldra nem lehet panasz. Belép a kazamatába. Nem szereti ezt a helyet, a savanykás szagú tartósított testeket, a rossz levegőt, és főleg a hóarcú férfit. Nekik legtöbbször az a dolguk, hogy öljenek. Vagy megszerezzenek valamit. Aztán továbbállnak. De már hónapok óta ebben a városban vannak és viszik végre tetteiket sorról sorra. Most, hogy a vezér előtt áll, ideje jelentést tenni.*
- Meghoztam a patkányokat uram. Közben történt némi változás. A malom már nem olyan elhagyatott. Egy hajó áll benne és a tartalékainkhoz is hozzányúltak. El is hoztam ami megmaradt. Visszafelé jövet két alak ment be, majd hamarosan ki is jött egyikük. Sietős volt neki. A Dalburnok házáig követtem.
*Az arcát kendővel takaró férfi bólint.*
- Rendben, elmehetsz.
*A vezér elgondolkozva megy Deraionhoz, hogy ezt a zavaró tényezőt közölje vele. A mágus koncentrál, előtte fekszik az öregember akit elraboltak neki. eléggé kivérzett, de életben van, különben nem működne Deraion formulája. A báb akit az utcára küldtek. Megborsózik még a sokat látott bérgyilkos háta is tőle. Épp befejez valamilyen beszélgetést, igaz nem áll egyetlen partner sem előtte. Tudja, hogy az élet látszata csak egy napig tart a tegnap frissen beszerzett testen. Akkor lefoszlik róla a foglyul ejtett ember fizimiskája. Nem érti előre a hóarcú terveit, mindig csak utólag nyer értelmet nála. Mire jó mindez?*
- Á te vagy az?! Sikerül megfelelő helyre koncentrálni a tanácsháza erőit, remek. Látom kérdéseid vannak. Most derítünk fényt Szerviestanitta huncutságaira. Nekem semmi keresnivalóm az első kincstárban. Neki azonban volt, ebben biztos vagyok. Most kiderül amit ebből az öregből alig tudtam kiszedni. Mágusköveket és kulcsokat keresett ott. Ez a vén hülye engedte be oda. A kulcsokat nem találta meg, de a köveket igen. No mond mi történt amiről tudnom kéne?
*A égett arcú elmondja a malomnál tapasztaltakat. Deraion elgondolkozik a hallottakon.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-09-16 13:08:42
Üzenet elküldve: 2011-09-16 13:08:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*A temető nyugodt mozdulatlansága saját acéljába dől, amikor egy test huppan a nemrég lehullott falevelek puha avartakarójára. Karmokban végződő masszív lábak engedték útjára. Néhány lendületes szárnycsapást követően a végtagok gazdája és lovasa is talajt ér. A melegvérű pikkelytollas állat rekedtes sikolyt hallatva kéri jutalmát az elvégzett munka után. A sötét köntöst viselő lovas kövér rágcsálókat dob neki, az erre előkészített zsákból. Két templomszolga várta itt, egy nő és egy férfi. Wyruni Sysif újdonsült sírhalamának bejárata már nyitva áll, most az éjszaka leple takarja a rávésett feliratot. A hóarcú férfi most is megnézi. "Okthur Uthas, az első, Dera Nirodard, a második és végül Ő." Elmosolyodik Deraion. "A bosszú útja hosszú volt, de már a végét járom." Nem érdeklik a nehézségek. Sokáig várt a támadással és most látta Szerviestanittát a legsebezhetőbbnek. "Belemerült a sors gombolyagába, hogy kibogozza. Így jött el az én időm." A mágus letért az Oktur Uthas által mutatott ösvényről. örök életet akart, megszabadulván a test szellemébe markoló fogságából. A kísérlet közben tört rá a nő, hogy megakadályozza. Remek ütközet volt. Elhitette vele, hogy győzelmet aratott. "Igen, egy időre valóban alig voltam több a kósza szélbe kapaszkodó pornál. De én tudtam várni." Gondolatait újabb érkezők szakítják félbe. *
-Vigyétek le a mestert. Kiszedem belőle amit tudni akarok. Aztán engedjétek el a városban. Had keveredjen még több füst a tiszta levegőbe!
*Halk kacaj hagyja el ajkait. De nem az a fajta aki őrült identitászavarba kezd, ha sikerül megvalósítani terveit.*
-Hozzatok még enni a drecómnak.
*A harcból nemrég visszatért pirtianesi hidegvizes kendőt hajt égett arcára, aztán int az egyik emberének, hogy ismét a folyópartra kell mennie.*
*A temető nyugodt mozdulatlansága saját acéljába dől, amikor egy test huppan a nemrég lehullott falevelek puha avartakarójára. Karmokban végződő masszív lábak engedték útjára. Néhány lendületes szárnycsapást követően a végtagok gazdája és lovasa is talajt ér. A melegvérű pikkelytollas állat rekedtes sikolyt hallatva kéri jutalmát az elvégzett munka után. A sötét köntöst viselő lovas kövér rágcsálókat dob neki, az erre előkészített zsákból. Két templomszolga várta itt, egy nő és egy férfi. Wyruni Sysif újdonsült sírhalamának bejárata már nyitva áll, most az éjszaka leple takarja a rávésett feliratot. A hóarcú férfi most is megnézi. "Okthur Uthas, az első, Dera Nirodard, a második és végül Ő." Elmosolyodik Deraion. "A bosszú útja hosszú volt, de már a végét járom." Nem érdeklik a nehézségek. Sokáig várt a támadással és most látta Szerviestanittát a legsebezhetőbbnek. "Belemerült a sors gombolyagába, hogy kibogozza. Így jött el az én időm." A mágus letért az Oktur Uthas által mutatott ösvényről. örök életet akart, megszabadulván a test szellemébe markoló fogságából. A kísérlet közben tört rá a nő, hogy megakadályozza. Remek ütközet volt. Elhitette vele, hogy győzelmet aratott. "Igen, egy időre valóban alig voltam több a kósza szélbe kapaszkodó pornál. De én tudtam várni." Gondolatait újabb érkezők szakítják félbe. *
-Vigyétek le a mestert. Kiszedem belőle amit tudni akarok. Aztán engedjétek el a városban. Had keveredjen még több füst a tiszta levegőbe!
*Halk kacaj hagyja el ajkait. De nem az a fajta aki őrült identitászavarba kezd, ha sikerül megvalósítani terveit.*
-Hozzatok még enni a drecómnak.
*A harcból nemrég visszatért pirtianesi hidegvizes kendőt hajt égett arcára, aztán int az egyik emberének, hogy ismét a folyópartra kell mennie.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-09-16 12:36:49
Üzenet elküldve: 2011-09-16 12:36:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
"Ez a hely nem fogja elrontani a kedvemet!"
*Gondolja Bukor, ahogy közelít a Temető első sírjaihoz. De minden igyekezete ellenére valahogy mindig rányomja bélyegét a halál jelenléte a hangulatára. Most sincs ez másként.
Egy asszony térdel egy sír előtt, kezében görcsösen szorongatva egy kis csokor mezei virágot. Az irányából szipogás, és halk görcsös sírás hangja száll. Az asszony meghallván a közeledőt, egy pillanatra felpillant, így tekintetük találkozik. Bukor megborzong. A könnyes szem mérhetetlen bánatot sugárzik. Tekintetét elkapva igyekszik tovább a templom felé Bukor!*
*Gondolja Bukor, ahogy közelít a Temető első sírjaihoz. De minden igyekezete ellenére valahogy mindig rányomja bélyegét a halál jelenléte a hangulatára. Most sincs ez másként.
Egy asszony térdel egy sír előtt, kezében görcsösen szorongatva egy kis csokor mezei virágot. Az irányából szipogás, és halk görcsös sírás hangja száll. Az asszony meghallván a közeledőt, egy pillanatra felpillant, így tekintetük találkozik. Bukor megborzong. A könnyes szem mérhetetlen bánatot sugárzik. Tekintetét elkapva igyekszik tovább a templom felé Bukor!*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-09-15 20:09:32
Üzenet elküldve: 2011-09-15 20:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* A temetőt, vékony ködfátyol borítja. A hely, az ijedősebb emberek számára félelmetesen hathat, azonban Echnal nem tatozik ezek közé, így határozott léptekkel halad tovább.
Az égbenyúló fák felől, először csak hallja a hollók jellegzetes károgását, majd közelebb érve meg is pillantja a vészjósló állatot.
"Holló mondja a szemedre, hogy csemege" idézi fel magában a jól ismert mondást.
Egy ideig latolgatja, hogy kővel megdobálja az éjfekete tollas lényeket, azonban tudja, úgyis hiába lenne.
Nem egyszer látta csata után, hogy több száz holló, és egyéb dögevő lakmározott az elesettek testéből. Valamennyi próbálkozás, az állatok elriasztására, csak - maximum - pár perces nyugalmat hozott, az amúgy már jobb létre szenderült embereknek.
Persze, itt most nincs szó dögről. Legalábbis Echnal remélte, hogy a hollók nem tanulták ki a sírásás praktikáját.
Mindenesetre érdekes egybeesés, hogy ez a madár mindig a halál nyomában jár. Egyes elméletek szerint, azonban, pont hogy a halál követi eme - amúgy fenséges - állat szárcsapásait.
Echnal mindig tisztelte azon ellenfeleit, melyek megizzasztották, egy-egy küzdelemben. Olyannal még nem találkozott aki legyőzte volna - hisz akkor már nem élne -, azonban tudta, hogy egy ellenség ellen nem tud majd győzedelmeskedni, és ez nem volt más, mint maga a halál.
Tehet bármit, a rút kaszás egyszer megtalálja, és aztán a hollók lakmároznak majd belőle is.
"De nem ma. Ma még úszom egyet."
Azzal tovább indult a folyó felé.*
Az égbenyúló fák felől, először csak hallja a hollók jellegzetes károgását, majd közelebb érve meg is pillantja a vészjósló állatot.
"Holló mondja a szemedre, hogy csemege" idézi fel magában a jól ismert mondást.
Egy ideig latolgatja, hogy kővel megdobálja az éjfekete tollas lényeket, azonban tudja, úgyis hiába lenne.
Nem egyszer látta csata után, hogy több száz holló, és egyéb dögevő lakmározott az elesettek testéből. Valamennyi próbálkozás, az állatok elriasztására, csak - maximum - pár perces nyugalmat hozott, az amúgy már jobb létre szenderült embereknek.
Persze, itt most nincs szó dögről. Legalábbis Echnal remélte, hogy a hollók nem tanulták ki a sírásás praktikáját.
Mindenesetre érdekes egybeesés, hogy ez a madár mindig a halál nyomában jár. Egyes elméletek szerint, azonban, pont hogy a halál követi eme - amúgy fenséges - állat szárcsapásait.
Echnal mindig tisztelte azon ellenfeleit, melyek megizzasztották, egy-egy küzdelemben. Olyannal még nem találkozott aki legyőzte volna - hisz akkor már nem élne -, azonban tudta, hogy egy ellenség ellen nem tud majd győzedelmeskedni, és ez nem volt más, mint maga a halál.
Tehet bármit, a rút kaszás egyszer megtalálja, és aztán a hollók lakmároznak majd belőle is.
"De nem ma. Ma még úszom egyet."
Azzal tovább indult a folyó felé.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-09-14 05:13:47
Üzenet elküldve: 2011-09-14 05:13:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezve a temetőbe elég nagy a kontraszt a napos templomkert után. Ott élet, virágok, és éneklő madarak. Itt meg mintha hidegebb is lenne. Virágok csak a sírokon vannak és néhány fekete károgó madáron kívül alig látni valamit. A díszesebb sírokat megcsodálva, de érzéketlenül halad Bukor a halottak nyughelyei között. Valahogy sose értette miért adnak tiszteletet valakinek díszes építményekkel, sírokkal, aki már ebből semmit sem érzékel. Ez nem logikus.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.09.14 09:19:48, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.09.14 09:19:48, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-09-13 16:10:08
Üzenet elküldve: 2011-09-13 16:10:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Néhány percig eltart neki, mire visszaszerzi nyugodt lélekjelenlétét. Könnyeinek forrását elzárja, s az utolsó cseppek is lehullanak álláról. Az emlékek miatt hamar megunja a folyópartot, ezért kikászálódik a vízből és felveszi csizmáját. Amíg nem teszi túl magát szökésén, addig nem akar ide visszajönni. Azt viszont reméli, hogy ennek ellenére hamar viszont láthatja a helyet.
Visszaballag a temetőbe, mely megint rossz érzéssel tölti el. Bensőjében félelem és bátorság küzd egymás ellen, ismét visszahozva a köztes állapotot. Tőrei lábára erősítve kikandikálnak az általa viselt szoknya hasításánál. A pengék ezüstösen csillognak a hold fényében.
Egész hosszú utat járt be városba érkezése óta. Beszorult szobájába, melyet szintén izgalmas cselekedett követett az ablakon való kiugrással.
Egyszerre hangos nesz zavarja fel merengéséből. Egy sötét ruhás alak bújik elő az egyik sír mögül. Dyra azonnal egyik fegyverére helyezi ujjait, felkészülve bármily eshetőségre. Az idegen egyre közelebb merészkedik a lányhoz, ki ennek hatására egyre feszültebb lesz.*
- Ki van ott? Nincs kedvem játszadozni, tehát vagy mutatkozzon be, vagy hagyjon engem békén!
*mondja a sötétségbe. Az ismeretlen valószínűleg felfogta a kimondott mondatokat, de nem úgy tűnik, hogy készségesen engedelmeskedik is. Végül az alak beleáll a hold egyik erősebb sugarába, s formája kirajzolódik az elf szemei előtt. Homályosan látja ugyan, de azért van amit tisztán ki tud venni. Egy férfi közeledik hozzá, hatalmas mosollyal arcán. Kezében fegyver, mellyel vidáman hadonászik.
Dyranak sem kell több, előránt egy pengét, majd azzal a lendülettel vissza is rakja azt helyére.
"Egy kis tőrrel nem tudnám megvédeni magam! Marad a futás!" gondolja, majd megindítja sebes lépteit.
Nem áll valami nagy harcos hírében, ezért célszerűbbnek tartja a menekülést. A fegyveres férfi utána ered, de szerencsére hamar kifárad és felhagy az üldözéssel. Ekkor az elf már a templomkert bejáratánál jár. Lépteit nem lassítva fut át a kis kapun, majd egy pillanatra hátrales és megnyugszik.*
Visszaballag a temetőbe, mely megint rossz érzéssel tölti el. Bensőjében félelem és bátorság küzd egymás ellen, ismét visszahozva a köztes állapotot. Tőrei lábára erősítve kikandikálnak az általa viselt szoknya hasításánál. A pengék ezüstösen csillognak a hold fényében.
Egész hosszú utat járt be városba érkezése óta. Beszorult szobájába, melyet szintén izgalmas cselekedett követett az ablakon való kiugrással.
Egyszerre hangos nesz zavarja fel merengéséből. Egy sötét ruhás alak bújik elő az egyik sír mögül. Dyra azonnal egyik fegyverére helyezi ujjait, felkészülve bármily eshetőségre. Az idegen egyre közelebb merészkedik a lányhoz, ki ennek hatására egyre feszültebb lesz.*
- Ki van ott? Nincs kedvem játszadozni, tehát vagy mutatkozzon be, vagy hagyjon engem békén!
*mondja a sötétségbe. Az ismeretlen valószínűleg felfogta a kimondott mondatokat, de nem úgy tűnik, hogy készségesen engedelmeskedik is. Végül az alak beleáll a hold egyik erősebb sugarába, s formája kirajzolódik az elf szemei előtt. Homályosan látja ugyan, de azért van amit tisztán ki tud venni. Egy férfi közeledik hozzá, hatalmas mosollyal arcán. Kezében fegyver, mellyel vidáman hadonászik.
Dyranak sem kell több, előránt egy pengét, majd azzal a lendülettel vissza is rakja azt helyére.
"Egy kis tőrrel nem tudnám megvédeni magam! Marad a futás!" gondolja, majd megindítja sebes lépteit.
Nem áll valami nagy harcos hírében, ezért célszerűbbnek tartja a menekülést. A fegyveres férfi utána ered, de szerencsére hamar kifárad és felhagy az üldözéssel. Ekkor az elf már a templomkert bejáratánál jár. Lépteit nem lassítva fut át a kis kapun, majd egy pillanatra hátrales és megnyugszik.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-09-12 18:37:57
Üzenet elküldve: 2011-09-12 18:37:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Amint átér a kapun, hideg levegő öleli körül. Egész karja libabőrös lesz, s talán még vacogni sem szégyell. Egy temetőbe csöppent, mely éjszaka hátborzongató látványt kelt. Mindenhol kopott öreg sírok. Némelyik beszakadt, úgy kikezdte már az idő vasfoga.
Köpenyét szorosabbra fogja, hogy szinte egész testét fedje.
"Miért nem maradtam inkább a templom kertjében? Ostoba kíváncsiság!" morgolódik magában.
Lassú léptekkel halad a sírok között. Nem akarja megbolygatni a holtak szellemeit, melyben az elfek nagyon is hisznek. Számára a lélek tovább él a test halála után. Lehetséges hogy új életbe költözik, de az is lehet, hogy céltalanul bolyong.
Dyra nem fél, de nem is bátor. Valahol a kettő között van jelenlegi állapota. Bármily apró neszt hall, azonnal odafordul, viszont ezen kívül nem cselekszik semmit. Olyan ostoba pedig nincs, hogy a hang irányába kezdjen el sétálni. Fegyvereit bármelyik pillanatban előránthatja, mely nagy megnyugvással tölti el szívét. Csak azt reméli, hogy nem szórakozik erre egy gyerek sem, mert abban az esetben még képes lenne benne kárt tenni.
Hamar megpillantja a kiutat, melynek hatására gyorsítja lépteit. Nem szereti a temetőt, s ez mindvégig így is lesz. Bármely városban gyorsan átszaladna rajta, ha tudná hogy merre menjen.*
Köpenyét szorosabbra fogja, hogy szinte egész testét fedje.
"Miért nem maradtam inkább a templom kertjében? Ostoba kíváncsiság!" morgolódik magában.
Lassú léptekkel halad a sírok között. Nem akarja megbolygatni a holtak szellemeit, melyben az elfek nagyon is hisznek. Számára a lélek tovább él a test halála után. Lehetséges hogy új életbe költözik, de az is lehet, hogy céltalanul bolyong.
Dyra nem fél, de nem is bátor. Valahol a kettő között van jelenlegi állapota. Bármily apró neszt hall, azonnal odafordul, viszont ezen kívül nem cselekszik semmit. Olyan ostoba pedig nincs, hogy a hang irányába kezdjen el sétálni. Fegyvereit bármelyik pillanatban előránthatja, mely nagy megnyugvással tölti el szívét. Csak azt reméli, hogy nem szórakozik erre egy gyerek sem, mert abban az esetben még képes lenne benne kárt tenni.
Hamar megpillantja a kiutat, melynek hatására gyorsítja lépteit. Nem szereti a temetőt, s ez mindvégig így is lesz. Bármely városban gyorsan átszaladna rajta, ha tudná hogy merre menjen.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-08-23 21:09:56
Üzenet elküldve: 2011-08-23 21:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Mikor átlép az általa szentnek ítélt kertet határoló kapun, végig szalad a hideg a hátán. Egy temetőben találja magát. Ez az a hely, ahová ember fia nem szeretne kerülni. De az átkozott halál nem válogat, maximum az eszközökben vagy a halálhozóban.
A félelf hamar megelégeli a nyomott hangulatot és elindul a temető másik vége felé. A sétája közben egy kérdés jut az eszébe.*
"Mondd meg nekem, miért ne halj meg, miért jobb a természetes halál a mesterien elkövetett gyilkosságnál."
*A gondolatsor végén újabb kaput vesz észre a fák és bokrok takarásában.
Felrémlik neki egy eseményt megelőző szóváltás is a kérdés után.*
"- Ha nem adsz számomra kielégítő választ, meg kell halnod, miután magam tárom eléd azt. Szóval hallgatom a válaszod!"
*Wex úgy éli át ezen szavakat, mintha épp most, épp neki mondanák őket. És elhangzik a válasz is az emlékben elő, megkötözött ember szájából.*
- Mert sok dolgot kell még tennem ebben az életben?
*A másik személy szomorúan mondja:*
- Nem. Mert akkor valaki mindig szomorú lesz a halála miatt."
*Wex magához tér a megrázó emlék elhessegetése után és elindul a kapu felé, hogy mihamarabb kijusson a szörnyű emlékeket felidéző temetőből.*
A félelf hamar megelégeli a nyomott hangulatot és elindul a temető másik vége felé. A sétája közben egy kérdés jut az eszébe.*
"Mondd meg nekem, miért ne halj meg, miért jobb a természetes halál a mesterien elkövetett gyilkosságnál."
*A gondolatsor végén újabb kaput vesz észre a fák és bokrok takarásában.
Felrémlik neki egy eseményt megelőző szóváltás is a kérdés után.*
"- Ha nem adsz számomra kielégítő választ, meg kell halnod, miután magam tárom eléd azt. Szóval hallgatom a válaszod!"
*Wex úgy éli át ezen szavakat, mintha épp most, épp neki mondanák őket. És elhangzik a válasz is az emlékben elő, megkötözött ember szájából.*
- Mert sok dolgot kell még tennem ebben az életben?
*A másik személy szomorúan mondja:*
- Nem. Mert akkor valaki mindig szomorú lesz a halála miatt."
*Wex magához tér a megrázó emlék elhessegetése után és elindul a kapu felé, hogy mihamarabb kijusson a szörnyű emlékeket felidéző temetőből.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-08-22 22:13:36
Üzenet elküldve: 2011-08-22 22:13:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A temető csendjét léptek zaja töri meg. Elgrus halad keresztül rajta. Óvatosan lépked, folyamatosan figyelve nem követik-e. Néha megáll a sírok közt, olvasgatja a neveket, halálozási dátumokat. Hirtelen elmosolyodik. "Archívum..." Majd ismét körülnéz, és folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Elgrus Iskadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.22 22:13:59
A hozzászólás írója (Elgrus Iskadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.22 22:13:59
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-08-21 17:50:12
Üzenet elküldve: 2011-08-21 17:50:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* A temető kapuit átlépve, Borsovád megkeres azt a bizonyos sírt. Szépen díszített formák,jelek tarkítják. A hold fényétől az írás csillogni kezd, így jobban ellehet olvasni. Íjászunk számára érthetetlen, mivel nem ismeri. A virágokat szépen körbe locsolja, hogy gazdagon virágozhasson.*
- Ezzel is megvolnánk.* Majd tovább megy. Ködbe burkolózik a temető. nehezen találja meg a kapukat Borsovád, de megtalálja. Megragadja a hideg kilincset és kilép.*
- Ezzel is megvolnánk.* Majd tovább megy. Ködbe burkolózik a temető. nehezen találja meg a kapukat Borsovád, de megtalálja. Megragadja a hideg kilincset és kilép.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-08-21 17:19:33
Üzenet elküldve: 2011-08-21 17:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Újra a temetőhöz ér. Körbenézelődik a sírok között és rá lel pár kőrakásra. Nem érti mit jelent ez." Buta emberek, buta szokásai. Egyszer a népemhez idegenek jöttek. Azt állítják, hogy a sivatagokban az uralkodót egy hatalmas épületbe zárják, amikor meghal. A testét balzsammal bekenik, aztán körbetekerik, valamilyen szövettel. De én ezt nem hiszem el. Buta história. Hiszem ha látom." Gondolatai közepette a hold megvilágítja a temetőt, a különös ködben. Borsovád ilyenkor már rég alszik, ha nem a nyájra kell vigyázni otthon.*
A hozzászólás írója (Borsovád Magori) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.21 17:25:24
A hozzászólás írója (Borsovád Magori) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.21 17:25:24
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-08-21 16:57:05
Üzenet elküldve: 2011-08-21 16:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*A temetőben rengeteg sírbolt és kripta helyezkedettel. Díszesebbnél díszesebb.*" Ezek aztán megadják a módját a temetésnek. A gazdagok rokonai talán? Rengeteg sír van. Vajon mindenki szép halált halt. Nálunk csak eltemetjük a holtakat, vagy máglyán elégetjük. Emlékeiket megőrizzük. A lovukat velük együtt temetjük el, és a fegyvereiket is." *A folyó nem messze lehet, mert ködös a temető. Íjászunk óvatosan halad, ne hogy megsértse a szellemeket.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2011-08-19 22:47:22
Üzenet elküldve: 2011-08-19 22:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Garm egy jelöletlen sírra borul. Kezét ráhelyezi, a hideg, szürke sírkőre.*
'Nem, nem volt a barátom.' *feleli* 'Csak egy...ellenfél volt.' * Borsovád furcsállja társa viselkedését. Talán túlságosan tisztelte az ellenfelét. Vagy hozzá nagyon is közel áll. Nem akar belemenni a témába, ne hogy régi sebeket szakítson fel a harcos szívében. Akinek a szíve meggyengül, az a csatában is legyengül. Gyenge harcost pedig hamarabb legyőzik. A hangulatot még jobban rombolja, a rengeteg hideg kripta. Ezen a területen különös csend honol. Csak a bagoly hurrog.*
- Menjünk innen! * Jelenti ki Borsovád a kardos társának, aki láthatólag lelombozódva kell fel a sírtól.* - Nem messze van erre egy erdő. Van kedved eljönni velem oda? Lőhetek vadat, majd megsütöm és megesszük egy tábortűz mellett.* Biztatja társát. Borsovád jól tudja, hogy a teli has, felvidítja az embert. Saját magáról tudja.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.19 23:15:06, a következő indokkal:
Név elírás ;)
'Nem, nem volt a barátom.' *feleli* 'Csak egy...ellenfél volt.' * Borsovád furcsállja társa viselkedését. Talán túlságosan tisztelte az ellenfelét. Vagy hozzá nagyon is közel áll. Nem akar belemenni a témába, ne hogy régi sebeket szakítson fel a harcos szívében. Akinek a szíve meggyengül, az a csatában is legyengül. Gyenge harcost pedig hamarabb legyőzik. A hangulatot még jobban rombolja, a rengeteg hideg kripta. Ezen a területen különös csend honol. Csak a bagoly hurrog.*
- Menjünk innen! * Jelenti ki Borsovád a kardos társának, aki láthatólag lelombozódva kell fel a sírtól.* - Nem messze van erre egy erdő. Van kedved eljönni velem oda? Lőhetek vadat, majd megsütöm és megesszük egy tábortűz mellett.* Biztatja társát. Borsovád jól tudja, hogy a teli has, felvidítja az embert. Saját magáról tudja.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.19 23:15:06, a következő indokkal:
Név elírás ;)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2298-2317