Archívum - Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 768. üzenet)Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 749-768
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 21:41:12
Üzenet elküldve: 2019-12-31 21:41:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Utazás//
* Ahogyan közelebb ér a hídhoz meghallja, hogy az őrök mennyit kérnek éppen valakitől az átkelésért.
~ Eszemben sincs ennyit kifizetni ezeknek. ~ Morogja magában a törpe és inkább visszafordul, de már egy másik utcát választ visszaútra. Amit aztán később megbán, mert ez egyenesen a szegénynegyedhez viszi őt.
~ Ah! Kellett nekem ide jönnöm, hogy miért nem maradtam inkább a hegyekben! ~
De ez már kései gondolat. Nincs mit tenni, ha tetszik, ha nem, át kell vágnia a nyomornegyeden, hogy végre valami kultúrált helyre jusson és szállást találjon magának... *
* Ahogyan közelebb ér a hídhoz meghallja, hogy az őrök mennyit kérnek éppen valakitől az átkelésért.
~ Eszemben sincs ennyit kifizetni ezeknek. ~ Morogja magában a törpe és inkább visszafordul, de már egy másik utcát választ visszaútra. Amit aztán később megbán, mert ez egyenesen a szegénynegyedhez viszi őt.
~ Ah! Kellett nekem ide jönnöm, hogy miért nem maradtam inkább a hegyekben! ~
De ez már kései gondolat. Nincs mit tenni, ha tetszik, ha nem, át kell vágnia a nyomornegyeden, hogy végre valami kultúrált helyre jusson és szállást találjon magának... *
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:29:22
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:29:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Utazás//
* Még sohasem járt ebben a városban, így hát szerencsétlenségére rossz felé megy és ahelyett, hogy a fogadóba érne itt köt ki. ~ Na nem baj! ~ Gondolja magában. ~ Körülnézek én itt is, ha már egyszer itt vagyok! Egy kis városnézés nem árthat. ~ Valaha szebb napokat látott utcákon halad kelet felé. Az épületeken látszik, hogy réges régen előkelő városrész lehetett. Ma már ebből semmi sem maradt. Olyan, mint, ha háború dúlt volna itt. Az utca mentén egyre rosszabb állapotú épületek sorakoznak, míg végül már csak romok vannak. Majd egyszer csak az sem. Egy hatalmas meredek szakadék tátong előtte. Az alját sem látni, nem, hogy a törpének egyáltalán az eszébe jutna átmászni rajta. ~ Na vége a városnézésnek. ~ gondolja. De ekkor távolabb egy hidat pillant meg, amelyre őrség vigyáz. Itt talán átjuthat, ha van elég pénze a vámhoz, próba szerencse! És egyenesen a híd felé veszi az irányt… *
* Még sohasem járt ebben a városban, így hát szerencsétlenségére rossz felé megy és ahelyett, hogy a fogadóba érne itt köt ki. ~ Na nem baj! ~ Gondolja magában. ~ Körülnézek én itt is, ha már egyszer itt vagyok! Egy kis városnézés nem árthat. ~ Valaha szebb napokat látott utcákon halad kelet felé. Az épületeken látszik, hogy réges régen előkelő városrész lehetett. Ma már ebből semmi sem maradt. Olyan, mint, ha háború dúlt volna itt. Az utca mentén egyre rosszabb állapotú épületek sorakoznak, míg végül már csak romok vannak. Majd egyszer csak az sem. Egy hatalmas meredek szakadék tátong előtte. Az alját sem látni, nem, hogy a törpének egyáltalán az eszébe jutna átmászni rajta. ~ Na vége a városnézésnek. ~ gondolja. De ekkor távolabb egy hidat pillant meg, amelyre őrség vigyáz. Itt talán átjuthat, ha van elég pénze a vámhoz, próba szerencse! És egyenesen a híd felé veszi az irányt… *
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:18:04
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:18:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Svirnek most bőven elég a jelen is, az életnagyságú, tiszta, lassan szép ruhákba bújó Trictolla. A rosszallást sugalló jelekből is felfog valamicskét viszont, töri miattuk a fejét, hogy hogyan elégíthetné ki úgy Trictolla kíváncsiságát, hogy a többiek felé is úriember maradjon.*
– Idővel majd elmondom, ne félj. *válaszolja a törülközés befejeztével Trictollának. Amíg Trictolla válogat az alsóneműk között, addig Svir egy rongyot lök a dézsa elé, hogy a kifolyt vizet felitassa vele. Közben rá-ránéz az öltözködő nőre. Látja, hogy most egyedül szeretné csinálni Trictolla, ezért meg sem próbál neki segíteni, amíg az nem akarja. A mindig kíváncsi szeme természetesen nem utasítja vissza a szép látványt. Figyeli, ahogy a nő küzd a rakoncátlan fűzővel. A kérlelő tekintetre hamar megmozdul. Trictollára mosolyog miközben mögé sétál, hogy megzabolázza a rendetlen ruhadarabot.*
– Lássuk csak. *mondja a művelet kezdetén. Inkább a fűzők kibontásában van gyakorlata, mint a megszorításában, de azért hamar feltalálja magát. Lassan elkezdi megszorítani a kötést, hogy a fűző elkezdje felvenni, majd karcsúbbra formálni Trictolla alakját.*
– Jó így? *kérdi akkor, amikor már elég szorosnak érzi.*
//A házban//
*Svirnek most bőven elég a jelen is, az életnagyságú, tiszta, lassan szép ruhákba bújó Trictolla. A rosszallást sugalló jelekből is felfog valamicskét viszont, töri miattuk a fejét, hogy hogyan elégíthetné ki úgy Trictolla kíváncsiságát, hogy a többiek felé is úriember maradjon.*
– Idővel majd elmondom, ne félj. *válaszolja a törülközés befejeztével Trictollának. Amíg Trictolla válogat az alsóneműk között, addig Svir egy rongyot lök a dézsa elé, hogy a kifolyt vizet felitassa vele. Közben rá-ránéz az öltözködő nőre. Látja, hogy most egyedül szeretné csinálni Trictolla, ezért meg sem próbál neki segíteni, amíg az nem akarja. A mindig kíváncsi szeme természetesen nem utasítja vissza a szép látványt. Figyeli, ahogy a nő küzd a rakoncátlan fűzővel. A kérlelő tekintetre hamar megmozdul. Trictollára mosolyog miközben mögé sétál, hogy megzabolázza a rendetlen ruhadarabot.*
– Lássuk csak. *mondja a művelet kezdetén. Inkább a fűzők kibontásában van gyakorlata, mint a megszorításában, de azért hamar feltalálja magát. Lassan elkezdi megszorítani a kötést, hogy a fűző elkezdje felvenni, majd karcsúbbra formálni Trictolla alakját.*
– Jó így? *kérdi akkor, amikor már elég szorosnak érzi.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-28 13:33:17
Üzenet elküldve: 2019-12-28 13:33:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Csalódott képet vág, mikor tudatosul benne, hogy hiába minden erőfeszítés, Svir nem hajlandó a múltról beszélni.
Talán majd egyszer, ha ez a kapcsolat elmélyül, talán majd akkor képes lesz megosztani vele mindent, mindent amit tudni szeretne.
Szomorúságát nem rejti véka alá, a vak is észre venné, mennyire rosszul érinti a sok kéretlen kitérő és határozottan elutasító válasz. *
- Rendben, nem foglak kérdezni, legalábbis, egy jó ideig nem.
* Törölközés után, lágyan végig simít a férfi arcán, majd tüntetőleg elvonul az asztalhoz, meg sem várva a férfi kíséretet, hogy vegyen magának a kupac fehérneműből.
Lassan öltözik, kimérten hajol le a bugyival a kezében, hogy lábfejét bele bújtassa, mikor mindezzel megvan, lassú mozdulattal segíti fel magára.
Nem kér a férfi segítségéből és ezt Svir biztosra veheti.
Miután felkerül a bugyi, keres egy fűzőt, felveszi és el kezd bajlódni a fűző hátsó felével, próbálja a szalagokat meghúzni, kevés sikerrel.
Laza marad, bárhogyan igyekszik.
Kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy bár sosem úgy segítették rá a fűzőt, egyedül megoldotta, de most valahogy minden ellene játszik.
Háttal áll a férfinak, bármit is csináljon a másik, válla felett hátra pillant kérően, reméli, Svir a segítségére lesz ebben is. *
//A házban//
* Csalódott képet vág, mikor tudatosul benne, hogy hiába minden erőfeszítés, Svir nem hajlandó a múltról beszélni.
Talán majd egyszer, ha ez a kapcsolat elmélyül, talán majd akkor képes lesz megosztani vele mindent, mindent amit tudni szeretne.
Szomorúságát nem rejti véka alá, a vak is észre venné, mennyire rosszul érinti a sok kéretlen kitérő és határozottan elutasító válasz. *
- Rendben, nem foglak kérdezni, legalábbis, egy jó ideig nem.
* Törölközés után, lágyan végig simít a férfi arcán, majd tüntetőleg elvonul az asztalhoz, meg sem várva a férfi kíséretet, hogy vegyen magának a kupac fehérneműből.
Lassan öltözik, kimérten hajol le a bugyival a kezében, hogy lábfejét bele bújtassa, mikor mindezzel megvan, lassú mozdulattal segíti fel magára.
Nem kér a férfi segítségéből és ezt Svir biztosra veheti.
Miután felkerül a bugyi, keres egy fűzőt, felveszi és el kezd bajlódni a fűző hátsó felével, próbálja a szalagokat meghúzni, kevés sikerrel.
Laza marad, bárhogyan igyekszik.
Kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy bár sosem úgy segítették rá a fűzőt, egyedül megoldotta, de most valahogy minden ellene játszik.
Háttal áll a férfinak, bármit is csináljon a másik, válla felett hátra pillant kérően, reméli, Svir a segítségére lesz ebben is. *
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-27 00:45:42
Üzenet elküldve: 2019-12-27 00:45:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Alissäe, Ambroggio //
- Vagy úgy.
*Alissäenek meg kellene elégednie ennyivel, de természetesen nem így van, sőt, a kapott információ csak még tovább piszkálja kíváncsiságát. Ambroggionak talán ez is volt a célja, ez esetben sikerrel járt vele.*
- Na és miért? Ha jobb elkerülnöm őket, akkor talán azt is érdemes lenne tudnom, hogy miért, nemde?
*Valójában csak majd megöli a kíváncsiság, de törekszik minél jobban leplezni izgatottságát, és ezúttal jobban is sikerül neki, mint az aréna, vagy Krultos kapitány említésének esetében.*
- Ühüm.
*Mondja, és a lehető legkelletlenebb arckifejezését ölti magára, ennek ellenére nem szakítja félbe Ambroggio meséjét, csupán újra, és újra közbeszúr egy „ühümöt”, és próbál minél távolabb kerülni innen. Gondolatban otthonában üldögél, és igazgyöngy ékszereit válogatja. Végül a mese véget ér, és Alissäe visszatérhet Arthenior romos utcáira.*
- A dajkám is pontosan ilyen bájos ostobaságokat mesélt mindig nekem.
*Természetesen kicsit sem törekszik arra, hogy szavai ne legyen gúnyosak, sőt éppen ellenkezőleg.*
- Olyanokat, amikben mindig a jó, igaz, becsületes emberek nyernek, és a gonosz mindig megfizet. Ahol az egyszerűbb lány felülkerekedik a hercegnőn, és a szegény fiú nyeri el a legszebb lány szívét.
*Kézfejével apró köröket írva le demonstrálja ezen mesék örökös ismétlődését, és azt az állandó körforgást, amit ő felettébb unt már elsőre is, de sokadjára még inkább.*
- Gondolom ez kell az egyszerű ember lelkének megnyugtatására, mert nem bírja elviselni a helyzetét, és azt, hogy valójában a világ egy szörnyű hely tele szörnyű emberekkel.
*Hangja egy pillanatra sem változik érzelmessé, sem szenvedély, sem harag, egyszerű hideg megállapítás ez, évek adta tapasztalatok ténye, nem több.*
- Remélem legközelebb valami érdekesebb történettel áll elő.
*Ezúttal viszont mintha egy leheletnyi csalódás jelennek meg édesen csengő hangjában, és bájosnak nevezhető arcára is árnyékként vetül ki. De persze mint mindenen, úgy ezen is gyorsan túl is teszi magát.*
- Ki? Hova ki?
*Az előbbi letörtségnek szikrája sem marad, és érdeklődve emeli tekintetét Ambroggiora, ami részben válasz is a kérdésére. Mindent latba vetve eddig ő a legérdekesebb személy, akivel eddig találkozott, természetesen Krultos kapitány mellett, aki jelentős benyomást tett rá. Annyira azért nem jelentőset, hogy szeretett ékszereitől is hajlandó legyen megválni. Vagy talán mégis? Még nem döntötte el pontosan.*
// Alissäe, Ambroggio //
- Vagy úgy.
*Alissäenek meg kellene elégednie ennyivel, de természetesen nem így van, sőt, a kapott információ csak még tovább piszkálja kíváncsiságát. Ambroggionak talán ez is volt a célja, ez esetben sikerrel járt vele.*
- Na és miért? Ha jobb elkerülnöm őket, akkor talán azt is érdemes lenne tudnom, hogy miért, nemde?
*Valójában csak majd megöli a kíváncsiság, de törekszik minél jobban leplezni izgatottságát, és ezúttal jobban is sikerül neki, mint az aréna, vagy Krultos kapitány említésének esetében.*
- Ühüm.
*Mondja, és a lehető legkelletlenebb arckifejezését ölti magára, ennek ellenére nem szakítja félbe Ambroggio meséjét, csupán újra, és újra közbeszúr egy „ühümöt”, és próbál minél távolabb kerülni innen. Gondolatban otthonában üldögél, és igazgyöngy ékszereit válogatja. Végül a mese véget ér, és Alissäe visszatérhet Arthenior romos utcáira.*
- A dajkám is pontosan ilyen bájos ostobaságokat mesélt mindig nekem.
*Természetesen kicsit sem törekszik arra, hogy szavai ne legyen gúnyosak, sőt éppen ellenkezőleg.*
- Olyanokat, amikben mindig a jó, igaz, becsületes emberek nyernek, és a gonosz mindig megfizet. Ahol az egyszerűbb lány felülkerekedik a hercegnőn, és a szegény fiú nyeri el a legszebb lány szívét.
*Kézfejével apró köröket írva le demonstrálja ezen mesék örökös ismétlődését, és azt az állandó körforgást, amit ő felettébb unt már elsőre is, de sokadjára még inkább.*
- Gondolom ez kell az egyszerű ember lelkének megnyugtatására, mert nem bírja elviselni a helyzetét, és azt, hogy valójában a világ egy szörnyű hely tele szörnyű emberekkel.
*Hangja egy pillanatra sem változik érzelmessé, sem szenvedély, sem harag, egyszerű hideg megállapítás ez, évek adta tapasztalatok ténye, nem több.*
- Remélem legközelebb valami érdekesebb történettel áll elő.
*Ezúttal viszont mintha egy leheletnyi csalódás jelennek meg édesen csengő hangjában, és bájosnak nevezhető arcára is árnyékként vetül ki. De persze mint mindenen, úgy ezen is gyorsan túl is teszi magát.*
- Ki? Hova ki?
*Az előbbi letörtségnek szikrája sem marad, és érdeklődve emeli tekintetét Ambroggiora, ami részben válasz is a kérdésére. Mindent latba vetve eddig ő a legérdekesebb személy, akivel eddig találkozott, természetesen Krultos kapitány mellett, aki jelentős benyomást tett rá. Annyira azért nem jelentőset, hogy szeretett ékszereitől is hajlandó legyen megválni. Vagy talán mégis? Még nem döntötte el pontosan.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-25 15:21:36
Üzenet elküldve: 2019-12-25 15:21:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Bizony. Svir főleg akkor szószátyár, amikor nem kéne, amikor pedig várnák tőle a szót, akkor könnyen marad néma. Örülhet, aki érti. Ő maga pedig örülne, ha Trictolla nem kérdezné a múltjáról, sokkal jobban szeretne a jelennel foglalkozni, méghozzá anélkül, hogy a régen volt, elmúlt dolgokat emlegetné. Nagyon azért nem vág mogorva képet. Nehéz is lenne neki, Trictolla megszárítása hálás művelet, élvezi. Finoman, de alaposan törli át a nő bőrét.*
– Érdekes, mi? Látom, hogy nagyon kíváncsi vagy. *válaszolja tűnődve és kicsit mosolyogva. Gondolkozik, hogy mit mondjon el Trictollának.*
- Volt ilyen, de most neked legyen elég ennyi. Hiszen még csak most találkoztunk. *ismét kitérő választ ad, de most már legalább magyarázza a kitérés okát. A törülközéssel közben végeznek, csak Trictolla haja marad még vizes. *
– Na most pedig jöhetnek a ruhák. *indítványozza mosolyogva Trictollának. *
//A házban//
*Bizony. Svir főleg akkor szószátyár, amikor nem kéne, amikor pedig várnák tőle a szót, akkor könnyen marad néma. Örülhet, aki érti. Ő maga pedig örülne, ha Trictolla nem kérdezné a múltjáról, sokkal jobban szeretne a jelennel foglalkozni, méghozzá anélkül, hogy a régen volt, elmúlt dolgokat emlegetné. Nagyon azért nem vág mogorva képet. Nehéz is lenne neki, Trictolla megszárítása hálás művelet, élvezi. Finoman, de alaposan törli át a nő bőrét.*
– Érdekes, mi? Látom, hogy nagyon kíváncsi vagy. *válaszolja tűnődve és kicsit mosolyogva. Gondolkozik, hogy mit mondjon el Trictollának.*
- Volt ilyen, de most neked legyen elég ennyi. Hiszen még csak most találkoztunk. *ismét kitérő választ ad, de most már legalább magyarázza a kitérés okát. A törülközéssel közben végeznek, csak Trictolla haja marad még vizes. *
– Na most pedig jöhetnek a ruhák. *indítványozza mosolyogva Trictollának. *
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-23 17:46:32
Üzenet elküldve: 2019-12-23 17:46:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Alissäe, Ambroggio //
- Hogy mit érdemes tudni a thargokról? *Ambroggio végigsimít a szakállkáján.* - Semmi különöset, csupán annyit, hogy a legjobb ha kihagyja őket az ember az életéből. S Lichaneh lám virágzik *tárja ki kezét színpadiasan, némi iróniával zárva rövidre a témát.
Figyelmesen hallgatja végig a lány válaszát a nemességről. Nem vág közbe. Kivárja még azt is, mikor a szegényekre kanyarodik az értekezés vezérfonala. A kicsike nagyjából úgy beszél a rongyosokról, mint bármelyik rangjabéli fruska. Ez kicsit se meglepő. Amiben Alissäe lenézése különbözik, az az érvelés. Teljesen életidegen szabályok szerint vezetett érvelés, de legalább valamiféle. A legtöbben megelégszenek a születésük óta nyilvánvaló tényként kapott felsőbbséggel és a pórnép alantasságával.*
- Tudja kisasszony, van egy mese Telassiar tollából. Két kutyáról szól, akik egy alomból valók voltak, de az egyikük a herceg udvarába került, a másik viszont egy gazda házához. Olykor, amikor a herceg vadászni ment a kíséretével találkoztak. Az úri eb persze magasra tartotta a fejét, csillogott a szőre, szolgák vágták a körmét és ezüsttálkából kapta a vizet. A gazda kutyája loncsos volt a sáros időben, maradékon élt és az vályúból ivott. Egy nap a hercegre orgyilkos támadt. A kutya mentette meg az életét, de a sötétben senki nem látott semmit. Míg a kutya üldözte a merénylőt, rút sebet kapott, ami átmetszette a pofáját, kivitte az egyik szemét és megcsonkította a fülét. Eltört az egyik lába is. Mikor visszaért, sárosan, véresen, nyomorékon, a herceg emberei elkergették. Fel sem ismerték, hiszen a vadászzsákmány gyakran vonzott oda kóbor ebeket. A kutyának nem volt hová mennie, így elvergődött a gazda házáig. Kérlelte testvérét, hogy vegye át a helyét a herceg mellett, nehogy a gyilkos visszatérjen. Addig-addig győzködte, míg végül valóban cseréltek. Senki nem vette észre a dolgot, s idővel szépen bele is tanultak egymás szerepébe. A gazda és a felesége ellátták a herceg kutyájának sebeit, s bár a bicegése megmaradt, de szépen felépült. Hamar ráérzett a terelésre és éjszakánként éberen őrizte a birtokot. Testvére figyelte őt, amikor a vadászatokkor elhaladtak arra. Összeszorult a szíve, mikor látta, a gazda unokái hogy kergetőznek vele, de csak visszahajtotta a fejét a bársonypárnára, hagyta, hogy a szőrét fésülgessék gondos szolgakezek és elé tegyék a legporhanyósabb hátszínt, amit az udvari szakács csak el tudott készíteni. *Már-már úgy tűnhet, vége a tanmesének, mikor Ambroggio újra megszólal.* - Aztán egyszer eljött a nap. Az orgyilkos újra próbálkozott. A gazda kutyája pedig végzett vele. Feltépte a torkát. Mert a gazda kutyája tudta, hogy kell megvédeni a rá bízott nyájat.
*Nem summáz tanulságot a végén, de figyeli Alissäe arcát. Kíváncsi lenne rá, ő mint szűr le a történetből, de talán jobb, ha még érleli magában.*
- Úgy tervezem, hogy holnap kilovagolok *mondja érdeklődőn fürkésző arckifejezését egyszeriben kedélyes mosolygásra váltva.* - Ha van kedve, velem tarthatna.
// Alissäe, Ambroggio //
- Hogy mit érdemes tudni a thargokról? *Ambroggio végigsimít a szakállkáján.* - Semmi különöset, csupán annyit, hogy a legjobb ha kihagyja őket az ember az életéből. S Lichaneh lám virágzik *tárja ki kezét színpadiasan, némi iróniával zárva rövidre a témát.
Figyelmesen hallgatja végig a lány válaszát a nemességről. Nem vág közbe. Kivárja még azt is, mikor a szegényekre kanyarodik az értekezés vezérfonala. A kicsike nagyjából úgy beszél a rongyosokról, mint bármelyik rangjabéli fruska. Ez kicsit se meglepő. Amiben Alissäe lenézése különbözik, az az érvelés. Teljesen életidegen szabályok szerint vezetett érvelés, de legalább valamiféle. A legtöbben megelégszenek a születésük óta nyilvánvaló tényként kapott felsőbbséggel és a pórnép alantasságával.*
- Tudja kisasszony, van egy mese Telassiar tollából. Két kutyáról szól, akik egy alomból valók voltak, de az egyikük a herceg udvarába került, a másik viszont egy gazda házához. Olykor, amikor a herceg vadászni ment a kíséretével találkoztak. Az úri eb persze magasra tartotta a fejét, csillogott a szőre, szolgák vágták a körmét és ezüsttálkából kapta a vizet. A gazda kutyája loncsos volt a sáros időben, maradékon élt és az vályúból ivott. Egy nap a hercegre orgyilkos támadt. A kutya mentette meg az életét, de a sötétben senki nem látott semmit. Míg a kutya üldözte a merénylőt, rút sebet kapott, ami átmetszette a pofáját, kivitte az egyik szemét és megcsonkította a fülét. Eltört az egyik lába is. Mikor visszaért, sárosan, véresen, nyomorékon, a herceg emberei elkergették. Fel sem ismerték, hiszen a vadászzsákmány gyakran vonzott oda kóbor ebeket. A kutyának nem volt hová mennie, így elvergődött a gazda házáig. Kérlelte testvérét, hogy vegye át a helyét a herceg mellett, nehogy a gyilkos visszatérjen. Addig-addig győzködte, míg végül valóban cseréltek. Senki nem vette észre a dolgot, s idővel szépen bele is tanultak egymás szerepébe. A gazda és a felesége ellátták a herceg kutyájának sebeit, s bár a bicegése megmaradt, de szépen felépült. Hamar ráérzett a terelésre és éjszakánként éberen őrizte a birtokot. Testvére figyelte őt, amikor a vadászatokkor elhaladtak arra. Összeszorult a szíve, mikor látta, a gazda unokái hogy kergetőznek vele, de csak visszahajtotta a fejét a bársonypárnára, hagyta, hogy a szőrét fésülgessék gondos szolgakezek és elé tegyék a legporhanyósabb hátszínt, amit az udvari szakács csak el tudott készíteni. *Már-már úgy tűnhet, vége a tanmesének, mikor Ambroggio újra megszólal.* - Aztán egyszer eljött a nap. Az orgyilkos újra próbálkozott. A gazda kutyája pedig végzett vele. Feltépte a torkát. Mert a gazda kutyája tudta, hogy kell megvédeni a rá bízott nyájat.
*Nem summáz tanulságot a végén, de figyeli Alissäe arcát. Kíváncsi lenne rá, ő mint szűr le a történetből, de talán jobb, ha még érleli magában.*
- Úgy tervezem, hogy holnap kilovagolok *mondja érdeklődőn fürkésző arckifejezését egyszeriben kedélyes mosolygásra váltva.* - Ha van kedve, velem tarthatna.
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:20:51
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:20:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Svir, nem túl közlékeny, ismét.
Hiábavaló a kérdések sora, válasz semmi, vagy igen kurta.
Nem adja fel, tudjuk nem az a fajta, így ölelkezés után, a csókot és a fenék paskolást követően, nyakas módon újra felteszi a kérdést, átfogalmazva.
Talán, ha a férfi észreveszi, hogy a lányt tényleg érdekli előélete, akkor képes lesz kinyílni, ahogyan ez megtörtént a testi érintésekkel is.
Ácsorog és bár kissé fázik, így ruha nélkül, de annál kellemesebb érzetet kelt benne a férfi törölközővel simogató keze.
Míg a férfi foglalatoskodik és imitt amott talán elkalandozik a tekintete, a lány cselekszik. *
- Szóval, vándorok, több is, vagy nem vándor.
Hm. Érdekes.
* Mosolyra húzza ajkát, ami Svirnek is feltűnhet, ahogyan a lánynak is az imént elhangzott viccelődős válasz.
Tudja, hogy Svir szándékosan vicceli el, vagy nem akar róla beszélni, lehet, hogy van valami takargatni valója, vagy szeretné múltját maga mögött hagyni, vagy egyszerűen csak lényegtelen információnak tartja.
Tric ragaszkodik a dologhoz, nem akarja a témát elengedni. *
- Tényleg nagyon érdekel, kik voltak előttem és vajon volt e olyan hölgy, aki meghódította a szívedet, aki talán hosszabb időre is magához láncolt.
Miért nem mesélsz kicsit magadról?
* Néz rá érdeklődően, bármilyen pózban is lenne most a férfi, megvárja míg újra találkozik tekintetük, ha ez bekövetkezik, a kérdések sora folytatódni fog még akkor is, ha valamilyen választ kap, ha kell, öltöztetés és vacsora főzés közben is. *
//A házban//
* Svir, nem túl közlékeny, ismét.
Hiábavaló a kérdések sora, válasz semmi, vagy igen kurta.
Nem adja fel, tudjuk nem az a fajta, így ölelkezés után, a csókot és a fenék paskolást követően, nyakas módon újra felteszi a kérdést, átfogalmazva.
Talán, ha a férfi észreveszi, hogy a lányt tényleg érdekli előélete, akkor képes lesz kinyílni, ahogyan ez megtörtént a testi érintésekkel is.
Ácsorog és bár kissé fázik, így ruha nélkül, de annál kellemesebb érzetet kelt benne a férfi törölközővel simogató keze.
Míg a férfi foglalatoskodik és imitt amott talán elkalandozik a tekintete, a lány cselekszik. *
- Szóval, vándorok, több is, vagy nem vándor.
Hm. Érdekes.
* Mosolyra húzza ajkát, ami Svirnek is feltűnhet, ahogyan a lánynak is az imént elhangzott viccelődős válasz.
Tudja, hogy Svir szándékosan vicceli el, vagy nem akar róla beszélni, lehet, hogy van valami takargatni valója, vagy szeretné múltját maga mögött hagyni, vagy egyszerűen csak lényegtelen információnak tartja.
Tric ragaszkodik a dologhoz, nem akarja a témát elengedni. *
- Tényleg nagyon érdekel, kik voltak előttem és vajon volt e olyan hölgy, aki meghódította a szívedet, aki talán hosszabb időre is magához láncolt.
Miért nem mesélsz kicsit magadról?
* Néz rá érdeklődően, bármilyen pózban is lenne most a férfi, megvárja míg újra találkozik tekintetük, ha ez bekövetkezik, a kérdések sora folytatódni fog még akkor is, ha valamilyen választ kap, ha kell, öltöztetés és vacsora főzés közben is. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 749-768