Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-04-25 18:51:01
Üzenet elküldve: 2016-04-25 18:51:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*A sötételfet nem engedik be, csak azért mert sötételf.*
~Micsoda barbárság!~
*Megbeszélik, hogy Nellara eljön a könyvtárba, ha már úgyis olvasni akart, a sötételf addig elintéz valamit, később pedig találkoznak. Vagy nem. Nem beszéltek meg új helyszínt, sem időpontot, az is lehet, hogy soha többé nem találkoznak. Ki tudja, ezt már csak a jövő döntheti el. Lesétál a templomból a hosszú, széles lépcsőkön és egy ismerős, kör alakú terembe jut. A falak nyirkosak, a levegő dohos és nehéz, de ez nem igazán érdekli a lányt, egy kis olvasásért ezt simán eltűri. Ráadásul túl meleg sincs, a tündér kicsit fázik, de majd ha kimegy fent a napon megmelengeti magát.
Mindenfelé, amerre csak néz polcok, egyenesen a plafonig érnek. A polcokra annyi könyvet, papírt és mindenféle iratot zsúfoltak fel, amennyit csak lehetett.
Középen egy nagy, kerek asztal van elhelyezve. Csuklyás pap ül ott és éppen olvasgat, felnéz, de mikor a tündér nem szól semmit visszabújik a könyvébe. Rájön, hogy az apró lány nem jelent veszélyt. Így hát Nellara határozottan elindul, hogy feltérképezze a könyvtárat. Persze csak azután, miután eldöntötte, hogy merre is menjen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.26 10:19:46, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a világba nem illő kifejezések javítása/törlése; rengeteg elírás, értelmetlen félmondatok javítása, törlése.
~Micsoda barbárság!~
*Megbeszélik, hogy Nellara eljön a könyvtárba, ha már úgyis olvasni akart, a sötételf addig elintéz valamit, később pedig találkoznak. Vagy nem. Nem beszéltek meg új helyszínt, sem időpontot, az is lehet, hogy soha többé nem találkoznak. Ki tudja, ezt már csak a jövő döntheti el. Lesétál a templomból a hosszú, széles lépcsőkön és egy ismerős, kör alakú terembe jut. A falak nyirkosak, a levegő dohos és nehéz, de ez nem igazán érdekli a lányt, egy kis olvasásért ezt simán eltűri. Ráadásul túl meleg sincs, a tündér kicsit fázik, de majd ha kimegy fent a napon megmelengeti magát.
Mindenfelé, amerre csak néz polcok, egyenesen a plafonig érnek. A polcokra annyi könyvet, papírt és mindenféle iratot zsúfoltak fel, amennyit csak lehetett.
Középen egy nagy, kerek asztal van elhelyezve. Csuklyás pap ül ott és éppen olvasgat, felnéz, de mikor a tündér nem szól semmit visszabújik a könyvébe. Rájön, hogy az apró lány nem jelent veszélyt. Így hát Nellara határozottan elindul, hogy feltérképezze a könyvtárat. Persze csak azután, miután eldöntötte, hogy merre is menjen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.26 10:19:46, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a világba nem illő kifejezések javítása/törlése; rengeteg elírás, értelmetlen félmondatok javítása, törlése.
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-04-25 16:11:08
Üzenet elküldve: 2016-04-25 16:11:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Shyahar//
*Előre tudta, hogy sok baja lesz még ezzel a lánnyal, amikor olyan nehezen adta magát, aztán mikor kiderült, hogy a nagyapja fejvadász már biztosan tudta, de most, ahogy sír és nem engedi bemenni a templomba, szilárd hite lett. Összevonja a szemöldökét, aztán már azzal sem fárad, Shya lebeszélhetetlenül fogja vissza valamitől, ami szerinte rossz, ott a templomban. Hebeg, habog belekapaszkodik és összességében olyan, mint egy sírós kislány. Nyilván teljesen elment az esze, hogy ezt valahol aranyosnak találja, persze vegyítve a nagyon is idegesítővel.*
~Jó, hát legyen, ha attól megnyugszol végre, akkor nem megyünk be.~
*Nem szól semmit még, csak a vállára fekteti gyengéden Shya fejét és megsimogatja a haját.*
-Na már csak ez kellett nekem, nélküled egy lépést sem tehetek már, mi?
*Nevetve mondja és igyekszik kedvesen hangsúlyozni, szem előtt tartva a célt, hogy elapassza a könnyáradatot és ne fokozza.*
-Lehet igazad van és tényleg valami rossz van ott bent. Akkor csak odamegyek és a küszöbről belesünk, ha már nem akarsz nyugton maradni aztán irány a könyvtár. Így rendben?
*Ráhagyja a rossz megérzést, mert az biztos, hogy nem akarja magával vinni a templomba, a fénycsóvát vizsgálni. Világos, hogy fél tőle és nem célja kínozni semmilyen módon, már így rossz érzés ránéznie a sápadt arcára. Le tud mondani arról a kalandról a kedvéért, mostanra nem is tűnik már olyan kihagyhatatlannak, mint először.*
-Akkor remélem már nem akarsz sírni tovább, nem megy be egyikünk se oda.
*Megpróbálja megnézni Shya arcát, hogy lássa megnyugodott, vagy közfeltűnést fognak kelteni a könyvtár csendjében a sírással. Mikor meggyőződött róla, hogy, rendben van, talpra segíti és elindulhatnak. Miután a küszöbről meglesték a fénycsóvát, de inkább csak bepillantottak, még a zár engedte, végre bemennek a könyvtárba. Sokáig váratott magára, hogy elmélyedjenek a könyvek között. Most már kikeresheti azt a receptet Shya, amit annyira akart a nővérének.*
-Szerinted hol kezdjük?
*Kérdezi, amikor a könyvtárba lépnek, de azonnal tudja, hogy a hangját le kell tekernie a maximumról, mert a bent dolgozó csuhás pap, azonnal felkapja a fejét és egyenesen rábámul. Megadóan tartja fel a kezét, hogy jelezze megértett mindent. Suttogva ismétli meg a kérdést, aztán a csuhásra virít egy vigyort és megkésve, de üdvözli is az öreget.*
*Előre tudta, hogy sok baja lesz még ezzel a lánnyal, amikor olyan nehezen adta magát, aztán mikor kiderült, hogy a nagyapja fejvadász már biztosan tudta, de most, ahogy sír és nem engedi bemenni a templomba, szilárd hite lett. Összevonja a szemöldökét, aztán már azzal sem fárad, Shya lebeszélhetetlenül fogja vissza valamitől, ami szerinte rossz, ott a templomban. Hebeg, habog belekapaszkodik és összességében olyan, mint egy sírós kislány. Nyilván teljesen elment az esze, hogy ezt valahol aranyosnak találja, persze vegyítve a nagyon is idegesítővel.*
~Jó, hát legyen, ha attól megnyugszol végre, akkor nem megyünk be.~
*Nem szól semmit még, csak a vállára fekteti gyengéden Shya fejét és megsimogatja a haját.*
-Na már csak ez kellett nekem, nélküled egy lépést sem tehetek már, mi?
*Nevetve mondja és igyekszik kedvesen hangsúlyozni, szem előtt tartva a célt, hogy elapassza a könnyáradatot és ne fokozza.*
-Lehet igazad van és tényleg valami rossz van ott bent. Akkor csak odamegyek és a küszöbről belesünk, ha már nem akarsz nyugton maradni aztán irány a könyvtár. Így rendben?
*Ráhagyja a rossz megérzést, mert az biztos, hogy nem akarja magával vinni a templomba, a fénycsóvát vizsgálni. Világos, hogy fél tőle és nem célja kínozni semmilyen módon, már így rossz érzés ránéznie a sápadt arcára. Le tud mondani arról a kalandról a kedvéért, mostanra nem is tűnik már olyan kihagyhatatlannak, mint először.*
-Akkor remélem már nem akarsz sírni tovább, nem megy be egyikünk se oda.
*Megpróbálja megnézni Shya arcát, hogy lássa megnyugodott, vagy közfeltűnést fognak kelteni a könyvtár csendjében a sírással. Mikor meggyőződött róla, hogy, rendben van, talpra segíti és elindulhatnak. Miután a küszöbről meglesték a fénycsóvát, de inkább csak bepillantottak, még a zár engedte, végre bemennek a könyvtárba. Sokáig váratott magára, hogy elmélyedjenek a könyvek között. Most már kikeresheti azt a receptet Shya, amit annyira akart a nővérének.*
-Szerinted hol kezdjük?
*Kérdezi, amikor a könyvtárba lépnek, de azonnal tudja, hogy a hangját le kell tekernie a maximumról, mert a bent dolgozó csuhás pap, azonnal felkapja a fejét és egyenesen rábámul. Megadóan tartja fel a kezét, hogy jelezze megértett mindent. Suttogva ismétli meg a kérdést, aztán a csuhásra virít egy vigyort és megkésve, de üdvözli is az öreget.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-27 07:16:22
Üzenet elküldve: 2016-03-27 07:16:22
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lorew - zárás//
*Ideje búcsút inteni a szerzetesnek, akivel végül mindent sikerül megbeszélni. Biztosan fognak még találkozni, legalábbis ha már a mágustusa szabályzatba ennyi időt és energiát fektettek kár lenne veszni hagyni. Lorew személyében egy nagyszerű embert sikerül megismernie a hóhajúnak, akiben noha rejlik némi sötétség iránti vonzalom, de ez olyanokban is felfedezhető, akik sokkalta közelebb állnak hozzá.
Elköszön, minden jót kíván, majd kilép a könyvtár majd a templom ajtaján. Sok minden jár most a hóhajú mágus fejében, rengeteg dologról beszélgettek, számos új dolgot tanult meg, és bizonyára ő is tanított valamit.
Nem ártana kicsit kiszellőztetnie a fejét, ezért egy kisebb sétára indul, a célállomás pedig nem más mint az erdőszéli tisztás. Kellemes hely a meditációra, nyugalmat áraszt magából az egész környezet... a temető meg a könyvtár után meg különösen jól fog esni Worenth lelkének.*
//Lorew - zárás//
*Ideje búcsút inteni a szerzetesnek, akivel végül mindent sikerül megbeszélni. Biztosan fognak még találkozni, legalábbis ha már a mágustusa szabályzatba ennyi időt és energiát fektettek kár lenne veszni hagyni. Lorew személyében egy nagyszerű embert sikerül megismernie a hóhajúnak, akiben noha rejlik némi sötétség iránti vonzalom, de ez olyanokban is felfedezhető, akik sokkalta közelebb állnak hozzá.
Elköszön, minden jót kíván, majd kilép a könyvtár majd a templom ajtaján. Sok minden jár most a hóhajú mágus fejében, rengeteg dologról beszélgettek, számos új dolgot tanult meg, és bizonyára ő is tanított valamit.
Nem ártana kicsit kiszellőztetnie a fejét, ezért egy kisebb sétára indul, a célállomás pedig nem más mint az erdőszéli tisztás. Kellemes hely a meditációra, nyugalmat áraszt magából az egész környezet... a temető meg a könyvtár után meg különösen jól fog esni Worenth lelkének.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-23 19:34:34
Üzenet elküldve: 2016-03-23 19:34:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Végül is ez sem egy járhatatlan úgy, még kevésbé feltűnő. Ha még nagyobb kiterjedésűek lesznek a harcok akkor javasolni is fogom ezt lehet bent a templomban. Bár őszintén szólva ha mi rájövünk ilyen fortélyokra ők is ki tudnának következtetni valami okosat nem?
*Mert egyáltalán nem hallott semmi olyasmit, hogy esetlegesen a templom egy-két csuhással besegítene a fronton harcoló bármely csapatnak is. Persze lehetnek hiányosak az információi, de meglepődne ha a város is képviseltetné magát valami ilyesmi formában a városőrségen kívül.*
-Azt hiszem ebben is igazad van. *mormolja a hóhajú.* -Ha készíttetnék egy kardot és lenne aki megtanítaná használni akkor bizonyára közelebb állna hozzám, mert ugye jártasságot szerzek benne. Mondjuk vértet soha nem fogok viselni semmilyen formában, egyetlen árva alkarvédőm van de olyan ritkán van rajtam, hogy azt sem tudom hová tettem.
*A fegyveréről megvan az elképzelése. Egy szép díszes rövidkard, gyönyörű nap sárga markolattal és keresztvassal, hófehér pengével, és egy olyan szemmel a markolatban mint ami a talizmánján is van. Biztos időbe telne megszokni az oldalán fityegő fegyvert, de vészhelyzetben jobb lehet mint az az egy szál tőr ami van éppen neki.*
-Akkor ennek fényében rögtön a parancsoló idézéssel kellene kezdenem, persze attól még a kérő idézés is jöhetne. Ebből azt szűröm le, hogy akkor ha olyan helyzet adódik ahol szükséged van ilyen segítségre, akkor a fénylovag és a kerubi jobb választás. Olyan mintha ennek a kettőnek önálló tudata lenne, vagyis rögtön képes felmérni a helyzetet és megsegíteni ha bajban vagy, így nem kell utasítást adni. Meg akkor a kerubinak és a fénylovagnak te nem is tudsz egyáltalán parancsot adni, hanem teljesen önállóan cselekszik? Ha meg teszem azt valaki mégis megpróbál neki parancsolni akkor az hatástalan? Erre azért kíváncsi lennék a gyakorlatban. Így akkor azért nem is olyan aprócska az az eltérés.
*Lenne is egy ötlete tesztelni. Ott lenne Ragron, akit Taitos rászabadítana a hóhajú mágusra, aki az adott pillanatban megidézné a fénylovagot, és kiderülne miként végzi a dolgát. Persze Worenth elég jó kapcsolatban van Taitos bestiájával, sokat vigyázott rá amíg gazdája távol volt. De ez most annyira felkelti az érdeklődését, hogy valahogyan biztosan ki fogja próbálni.
Nem akarja untatni Lorewet ezzel az entitásos idézéses dologgal, de mivel ez a specialitása így tőle sok részletet megtudhat.*
-Mindegyikben van látványosság, de a hold meg a napvarázslatok alapból a csillogással, a fénnyel, na meg ugye a sötétséggel nagy hatást keltenek a szemnek. A levegőnél... a villámon kívül talán a repülést mondanám, ami még ijesztő is lehet, meg még a levitáció ami látványos. De persze ilyen téren a levegőág igencsak elmarad, meg mondjuk a föld is, a víz meg a tűz az már jobban kézzel fogható úgymond. Egyébként tényleg nagyon nehéz mágiaágat választani, nagyon át kell gondolni. Inkább azt szoktam mondani, hogy aki nem teljesen biztos abban mit is akar az tanulgassa az ágfüggetlen varázslatokat. Egyébként is azokkal kell alapozni. Van olyan, aki nem is tanul azon kívül semmi egyebet. Mondjuk én ezt nem támogatnám senkinek, mert az ágfüggetlen varázslatok ha megalapoztak és lendületet adtak a tanuláshoz vétek nem szakosodni valamilyen irányba. Ha más nem legalább egyre, nem kell okvetlen mondjuk három ágat is tanulni. Szerinted itt Artheniorban melyik lehet a legnépszerűbb mágiaág a mágusok körében? Persze tudom, hogy ez a Levegő Városa, és sokan tanulnak azt mert viszonylag könnyebben tanulható a többitől, de vajon ezt is szeretik a legjobban? Természetesen az ágfüggetlen varázslatokat most ne soroljuk ide.
-Végül is ez sem egy járhatatlan úgy, még kevésbé feltűnő. Ha még nagyobb kiterjedésűek lesznek a harcok akkor javasolni is fogom ezt lehet bent a templomban. Bár őszintén szólva ha mi rájövünk ilyen fortélyokra ők is ki tudnának következtetni valami okosat nem?
*Mert egyáltalán nem hallott semmi olyasmit, hogy esetlegesen a templom egy-két csuhással besegítene a fronton harcoló bármely csapatnak is. Persze lehetnek hiányosak az információi, de meglepődne ha a város is képviseltetné magát valami ilyesmi formában a városőrségen kívül.*
-Azt hiszem ebben is igazad van. *mormolja a hóhajú.* -Ha készíttetnék egy kardot és lenne aki megtanítaná használni akkor bizonyára közelebb állna hozzám, mert ugye jártasságot szerzek benne. Mondjuk vértet soha nem fogok viselni semmilyen formában, egyetlen árva alkarvédőm van de olyan ritkán van rajtam, hogy azt sem tudom hová tettem.
*A fegyveréről megvan az elképzelése. Egy szép díszes rövidkard, gyönyörű nap sárga markolattal és keresztvassal, hófehér pengével, és egy olyan szemmel a markolatban mint ami a talizmánján is van. Biztos időbe telne megszokni az oldalán fityegő fegyvert, de vészhelyzetben jobb lehet mint az az egy szál tőr ami van éppen neki.*
-Akkor ennek fényében rögtön a parancsoló idézéssel kellene kezdenem, persze attól még a kérő idézés is jöhetne. Ebből azt szűröm le, hogy akkor ha olyan helyzet adódik ahol szükséged van ilyen segítségre, akkor a fénylovag és a kerubi jobb választás. Olyan mintha ennek a kettőnek önálló tudata lenne, vagyis rögtön képes felmérni a helyzetet és megsegíteni ha bajban vagy, így nem kell utasítást adni. Meg akkor a kerubinak és a fénylovagnak te nem is tudsz egyáltalán parancsot adni, hanem teljesen önállóan cselekszik? Ha meg teszem azt valaki mégis megpróbál neki parancsolni akkor az hatástalan? Erre azért kíváncsi lennék a gyakorlatban. Így akkor azért nem is olyan aprócska az az eltérés.
*Lenne is egy ötlete tesztelni. Ott lenne Ragron, akit Taitos rászabadítana a hóhajú mágusra, aki az adott pillanatban megidézné a fénylovagot, és kiderülne miként végzi a dolgát. Persze Worenth elég jó kapcsolatban van Taitos bestiájával, sokat vigyázott rá amíg gazdája távol volt. De ez most annyira felkelti az érdeklődését, hogy valahogyan biztosan ki fogja próbálni.
Nem akarja untatni Lorewet ezzel az entitásos idézéses dologgal, de mivel ez a specialitása így tőle sok részletet megtudhat.*
-Mindegyikben van látványosság, de a hold meg a napvarázslatok alapból a csillogással, a fénnyel, na meg ugye a sötétséggel nagy hatást keltenek a szemnek. A levegőnél... a villámon kívül talán a repülést mondanám, ami még ijesztő is lehet, meg még a levitáció ami látványos. De persze ilyen téren a levegőág igencsak elmarad, meg mondjuk a föld is, a víz meg a tűz az már jobban kézzel fogható úgymond. Egyébként tényleg nagyon nehéz mágiaágat választani, nagyon át kell gondolni. Inkább azt szoktam mondani, hogy aki nem teljesen biztos abban mit is akar az tanulgassa az ágfüggetlen varázslatokat. Egyébként is azokkal kell alapozni. Van olyan, aki nem is tanul azon kívül semmi egyebet. Mondjuk én ezt nem támogatnám senkinek, mert az ágfüggetlen varázslatok ha megalapoztak és lendületet adtak a tanuláshoz vétek nem szakosodni valamilyen irányba. Ha más nem legalább egyre, nem kell okvetlen mondjuk három ágat is tanulni. Szerinted itt Artheniorban melyik lehet a legnépszerűbb mágiaág a mágusok körében? Persze tudom, hogy ez a Levegő Városa, és sokan tanulnak azt mert viszonylag könnyebben tanulható a többitől, de vajon ezt is szeretik a legjobban? Természetesen az ágfüggetlen varázslatokat most ne soroljuk ide.
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-23 16:30:21
Üzenet elküldve: 2016-03-23 16:30:21
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát nem biztos, hogy ez így ebben a formában... lehetséges. Mármint nehéz elképzelni, hogy figyelnék az utánpótlást, az eddigiek alapján ahhoz túl magabiztosak az élőholtak.*
- Ha meg a csatához vezető útvonalakat uralnák annyira, hogy rajta üssenek a karavánokon, akkor a lovasokat is gond nélkül megölhetnék. Viszont akkor már lépjünk tovább, és legyen mindkét oldalon ilyen mágus. A templomban is, meg a harcmezőn is. Odahaza lekicsinyítik, rákötik valami idomított állatra, akár madárra, és az viszi el a harcosoknak.
*A szerzetek meg... hát rendtől függően különbözhet szinte minden velük kapcsolatban, tehát ilyen általános dolgokat már csak kis ferdítéssel lehet mondani velük kapcsolatban.*
- Kinek mi *vonja meg a vállát* Alapvetően ha úgy nézzük, a lovagok számára az tűnhet a tökéletességnek, ha egy nehéz, megfelelő védelmet nyújtó páncélban is könnyedén tudják forgatni a a kardot. Innentől kezdve már csak mi látjuk tisztábbnak, vagy jobbnak a szerzetesek életmódját, mert mi nem vagyunk annyira jó barátságban a fegyverekkel.
*A fénylovag... Szép is az, csak sokáig tart megtanulni. Jobbára ezért is döntött Lorew inkább a holdmágia mellett, az lényegesen kényelmesebb, és gyorsabban is lehet vele haladni. Kivéve mondjuk mikor valami apró probléma folytán a szentély felrobban, meg leomlik, aztán egy élőhalott tretil megeszi a maradékát, vagy fene tudja, mi lett azzal.*
- Hát ha úgy vesszük, akkor a naplovag, meg a védőkerubi is olyan, mint egy parancsoló idézés. Csak éppen nem te adod a parancsot, hanem az már egy állandó. Kérő idézésnél ugye megállapodhatsz az entitással, alkut köthetsz vele, parancsoló esetén neked nem kell ajánlanod semmit. Akkor egyenesen parancsolhatsz neki. Gyakorlatilag bármit, ami nem okoz életveszteséget számára. Na most ez annyiban más, hogy itt csak azt parancsolod meg neki már magával a varázslattal, hogy védjen meg. És még amíg itt van. Ez érdekes abból a szempontból, hogy parancsoló idézés esetén csak azután kényszerül a parancs teljesítésére, hogy a saját létsíkjára vagy helyére került vissza. Apróság, de mégis, érdekes.
*Ha ezt a varázslatot ki lehetne terjeszteni, akkor egy entitást át lehetne rángatni, és bármire rávenni. A csatában legyőzhetetlen lenne az, aki ilyet birtokol. Persze... nagy eséllyel ezek az entitások önszántukból, jó szándékból segítenek. Éppen ezért nem is ölnek, meg ilyenek. Csak megvédik a varázshasználót.*
- Hát igen, egy hold- vagy egy napvarázslat nagyon látványos lehet. Mi több, például egy tűz is. Hát most a levegővarázslatok talán főleg hasznosak inkább, mint látványosak, mert... érted. A levegőt nem látom, a tüzet meg igen. Mondjuk a villám ott is látványos lehetne. Igazából vicces, az első néhány holdmágia inkább látványos, mint hasznos, vagy értelmes. Vagy legalábbis csak nagyon ritkán van tényleg szükséged hasonlóra. Alapvetően olyannyira ritkán, hogy nekem ezekre még soha nem is volt szükségem. Az egyik arra jó, hogy elaludjak, amit már terveztem is felhasználni, csak hát... nincs ideje minden jóra az embernek. Néha már aludni sem.
*Hát nem biztos, hogy ez így ebben a formában... lehetséges. Mármint nehéz elképzelni, hogy figyelnék az utánpótlást, az eddigiek alapján ahhoz túl magabiztosak az élőholtak.*
- Ha meg a csatához vezető útvonalakat uralnák annyira, hogy rajta üssenek a karavánokon, akkor a lovasokat is gond nélkül megölhetnék. Viszont akkor már lépjünk tovább, és legyen mindkét oldalon ilyen mágus. A templomban is, meg a harcmezőn is. Odahaza lekicsinyítik, rákötik valami idomított állatra, akár madárra, és az viszi el a harcosoknak.
*A szerzetek meg... hát rendtől függően különbözhet szinte minden velük kapcsolatban, tehát ilyen általános dolgokat már csak kis ferdítéssel lehet mondani velük kapcsolatban.*
- Kinek mi *vonja meg a vállát* Alapvetően ha úgy nézzük, a lovagok számára az tűnhet a tökéletességnek, ha egy nehéz, megfelelő védelmet nyújtó páncélban is könnyedén tudják forgatni a a kardot. Innentől kezdve már csak mi látjuk tisztábbnak, vagy jobbnak a szerzetesek életmódját, mert mi nem vagyunk annyira jó barátságban a fegyverekkel.
*A fénylovag... Szép is az, csak sokáig tart megtanulni. Jobbára ezért is döntött Lorew inkább a holdmágia mellett, az lényegesen kényelmesebb, és gyorsabban is lehet vele haladni. Kivéve mondjuk mikor valami apró probléma folytán a szentély felrobban, meg leomlik, aztán egy élőhalott tretil megeszi a maradékát, vagy fene tudja, mi lett azzal.*
- Hát ha úgy vesszük, akkor a naplovag, meg a védőkerubi is olyan, mint egy parancsoló idézés. Csak éppen nem te adod a parancsot, hanem az már egy állandó. Kérő idézésnél ugye megállapodhatsz az entitással, alkut köthetsz vele, parancsoló esetén neked nem kell ajánlanod semmit. Akkor egyenesen parancsolhatsz neki. Gyakorlatilag bármit, ami nem okoz életveszteséget számára. Na most ez annyiban más, hogy itt csak azt parancsolod meg neki már magával a varázslattal, hogy védjen meg. És még amíg itt van. Ez érdekes abból a szempontból, hogy parancsoló idézés esetén csak azután kényszerül a parancs teljesítésére, hogy a saját létsíkjára vagy helyére került vissza. Apróság, de mégis, érdekes.
*Ha ezt a varázslatot ki lehetne terjeszteni, akkor egy entitást át lehetne rángatni, és bármire rávenni. A csatában legyőzhetetlen lenne az, aki ilyet birtokol. Persze... nagy eséllyel ezek az entitások önszántukból, jó szándékból segítenek. Éppen ezért nem is ölnek, meg ilyenek. Csak megvédik a varázshasználót.*
- Hát igen, egy hold- vagy egy napvarázslat nagyon látványos lehet. Mi több, például egy tűz is. Hát most a levegővarázslatok talán főleg hasznosak inkább, mint látványosak, mert... érted. A levegőt nem látom, a tüzet meg igen. Mondjuk a villám ott is látványos lehetne. Igazából vicces, az első néhány holdmágia inkább látványos, mint hasznos, vagy értelmes. Vagy legalábbis csak nagyon ritkán van tényleg szükséged hasonlóra. Alapvetően olyannyira ritkán, hogy nekem ezekre még soha nem is volt szükségem. Az egyik arra jó, hogy elaludjak, amit már terveztem is felhasználni, csak hát... nincs ideje minden jóra az embernek. Néha már aludni sem.
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-23 10:35:02
Üzenet elküldve: 2016-03-23 10:35:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Ezekben az időkben nagyon hasznos lenne meg kell hagyni. Kapna a csapat minden tagja lovat, azzal még gyorsabban odaérnének a helyszínre ahová kell az ellátmány, és ott meg csak felnagyítják. Igazán jól hangzik, és nagyon komoly támogatás is lenne egyben. Mert ki tudja, hogy a holtak nem e figyelik az utánpótlásos karavánokat, hogy lecsapjanak rájuk idő előtt. Így meg totálisan álcázni lehetne az egészet.
*Az üzenetek továbbítására is megvan a levegőmágusoknak a módszer, méghozzá a légi hírnök varázslattal. Igaz Worenth még sosem próbálta, hogy valóban úgy működik e a gyakorlatban mint az elméletben. Persze nem tudhatja mindenki ezt az igét, a személyes üzenetátadás meg ugye a legegyszerűbb módszer, mivel a légi hírnök szintén energiát emészt föl.
Érti ő, hogy Lorew mire akar kilyukadni, így a bárdos dologra csak bólint egyet, felesleges több szót ejteni róluk. Bár nekik is biztosan vannak bizalmasaik, akiken keresztül intézik az alvilági ügyeiket, biztos ott is megvannak a körök mint mindenhol máshol.*
-Értem. Talán igazad lehet. A szerzetesnek ugye akkor van baj ha mondjuk levágják a kezét vagy a lábát... bár ha megnézzük ott már mindenki bajban van, sőt továbbmegyek, az már egyenesen egy vesztes helyzet. Mondjuk nem hiszem, hogy egy lovagot nagyon könnyű lenne megszabadítani a fegyverétől, azaz lefegyverezni, főleg ha van neki egy másik kardja is akkor kétszer eljátszani ugyanezt. Nekem a szerzetesek életmódja sokkalta tisztábbnak, kifinomultabbnak tűnik, a testi erejük tökéletesítése hasonló életcél, mint a mágusoknál az elme és a mentális erő tökélyre vitele. Nyilván egy lovag is képes hadonászni ököllel ha más nem reflexből, meg a szerzetes is képes suhintani a karddal, de két merőben eltérő irányvonalról beszélünk, így igazat adok neked abban, hogy bizonyára nincs aki mindenben kiemelkedő. Nem is lehet, ahhoz kétszer kellene megszületni úgy, hogy az előző életedből mindenre emlékezzél.
*Érdekes, hogy az ember úgy gondolná, hogy harcos harcos mindkettő, és nem sok eltérés lehet, mégis a különbség ég és föld. Worenth ugyanezt gondolja az alkimistáról meg a vajákosról is, hogy biztosan nem sok az eltérés, de lehet ott is ennyire óriási a szakadék? Persze ott mindkettő kutyul, ami ugyanaz a menet lehet, de egy méreg és egy gyógyító ital receptje biztosan teljesen különböző, vagyis lényegében ez józan paraszti ésszel is kikövetkeztethető.*
-Ezeket amiket mondasz meg fogom jegyezni, ugyanis én is megszeretném tanulni a kérő és a parancsoló idézést is. Persze van ami ennél fontosabb és előrébb való, de ez sem utolsó a képzeletbeli listámon. Amit én képviselek ágat abban nincs entitás, de ha megtanulom a napmágiát és elérek arra a szintre, akkor ott lesz a fénylovag. Viszont előtte szeretném a kérő idézést kipróbálni ami ágfüggetlen varázslat, nem rögtön a fénylovaggal nyitni.
*Restelli de leginkább okosan tud bólogatni csupán Lorew entitásos magyarázatára, mert sajnos nem ért hozzá.*
-Én is tudtam elméletben sok mindent, és most is tudok amit a gyakorlatban nem. Én inkább csak pozitívan csalódtam például a mentális fonálban. Tudtam azt, hogy ezzel lehet kommunikálni, de a gondolatolvasásban nem voltam biztos, és mikor kipróbáltam ez sem jelentett akadályt. Nyilván persze akivel felvettem a kapcsolatot azt nem védte mondjuk teljes mana aura, vagy ami nektek van a holdmágiában az az elmezár.
-Ezekben az időkben nagyon hasznos lenne meg kell hagyni. Kapna a csapat minden tagja lovat, azzal még gyorsabban odaérnének a helyszínre ahová kell az ellátmány, és ott meg csak felnagyítják. Igazán jól hangzik, és nagyon komoly támogatás is lenne egyben. Mert ki tudja, hogy a holtak nem e figyelik az utánpótlásos karavánokat, hogy lecsapjanak rájuk idő előtt. Így meg totálisan álcázni lehetne az egészet.
*Az üzenetek továbbítására is megvan a levegőmágusoknak a módszer, méghozzá a légi hírnök varázslattal. Igaz Worenth még sosem próbálta, hogy valóban úgy működik e a gyakorlatban mint az elméletben. Persze nem tudhatja mindenki ezt az igét, a személyes üzenetátadás meg ugye a legegyszerűbb módszer, mivel a légi hírnök szintén energiát emészt föl.
Érti ő, hogy Lorew mire akar kilyukadni, így a bárdos dologra csak bólint egyet, felesleges több szót ejteni róluk. Bár nekik is biztosan vannak bizalmasaik, akiken keresztül intézik az alvilági ügyeiket, biztos ott is megvannak a körök mint mindenhol máshol.*
-Értem. Talán igazad lehet. A szerzetesnek ugye akkor van baj ha mondjuk levágják a kezét vagy a lábát... bár ha megnézzük ott már mindenki bajban van, sőt továbbmegyek, az már egyenesen egy vesztes helyzet. Mondjuk nem hiszem, hogy egy lovagot nagyon könnyű lenne megszabadítani a fegyverétől, azaz lefegyverezni, főleg ha van neki egy másik kardja is akkor kétszer eljátszani ugyanezt. Nekem a szerzetesek életmódja sokkalta tisztábbnak, kifinomultabbnak tűnik, a testi erejük tökéletesítése hasonló életcél, mint a mágusoknál az elme és a mentális erő tökélyre vitele. Nyilván egy lovag is képes hadonászni ököllel ha más nem reflexből, meg a szerzetes is képes suhintani a karddal, de két merőben eltérő irányvonalról beszélünk, így igazat adok neked abban, hogy bizonyára nincs aki mindenben kiemelkedő. Nem is lehet, ahhoz kétszer kellene megszületni úgy, hogy az előző életedből mindenre emlékezzél.
*Érdekes, hogy az ember úgy gondolná, hogy harcos harcos mindkettő, és nem sok eltérés lehet, mégis a különbség ég és föld. Worenth ugyanezt gondolja az alkimistáról meg a vajákosról is, hogy biztosan nem sok az eltérés, de lehet ott is ennyire óriási a szakadék? Persze ott mindkettő kutyul, ami ugyanaz a menet lehet, de egy méreg és egy gyógyító ital receptje biztosan teljesen különböző, vagyis lényegében ez józan paraszti ésszel is kikövetkeztethető.*
-Ezeket amiket mondasz meg fogom jegyezni, ugyanis én is megszeretném tanulni a kérő és a parancsoló idézést is. Persze van ami ennél fontosabb és előrébb való, de ez sem utolsó a képzeletbeli listámon. Amit én képviselek ágat abban nincs entitás, de ha megtanulom a napmágiát és elérek arra a szintre, akkor ott lesz a fénylovag. Viszont előtte szeretném a kérő idézést kipróbálni ami ágfüggetlen varázslat, nem rögtön a fénylovaggal nyitni.
*Restelli de leginkább okosan tud bólogatni csupán Lorew entitásos magyarázatára, mert sajnos nem ért hozzá.*
-Én is tudtam elméletben sok mindent, és most is tudok amit a gyakorlatban nem. Én inkább csak pozitívan csalódtam például a mentális fonálban. Tudtam azt, hogy ezzel lehet kommunikálni, de a gondolatolvasásban nem voltam biztos, és mikor kipróbáltam ez sem jelentett akadályt. Nyilván persze akivel felvettem a kapcsolatot azt nem védte mondjuk teljes mana aura, vagy ami nektek van a holdmágiában az az elmezár.
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-22 23:30:38
Üzenet elküldve: 2016-03-22 23:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát talán, vagy talán nem, ki tudja. Bármely feladat, amely lebontható megoldható részekre, az megoldható. Persze a szekér szétszedését, zsebben hozását, majd pedig összeszerelését nem azokra a mágusokra kéne bízni, akiket utána harcban be akarna vetni. Sőt, az ilyen mágiák megjelenése talán egy teljesen új szállítói réteg kialakulásához vezetne, akik a karavánoknál olcsóbban vállalják az áru mágiával történő szállítását. Az ilyenek meg aligha akarnának harcolni, inkább csak egyszerűen odavinnék az ellátmányt, vagy egyéb más dolgokat, aztán mennének is, nehogy bajba keveredjenek. Mint holmi kereskedők. De Worenth is valami hasonlót vázol fel, mire Lorew bólint is.*
- Hát de nem mondhatod, hogy nem lenne hasznos. Egy levegőmágus, aki a szállításért felel, lezsugorítja a dolgokat, majd szélsebesen eljuttatja egyik helyről a másikra. A templom bizonyára kiképezne egy csapat ilyet, és mi tagadás, most sem jönnének rosszul. Ha meg már úgyis ide-oda szállítanak, akkor akár üzeneteket is továbbíthatnának, vagy ilyenek.
*Persze van annak már számos módja a galambtól a mágiáig, de a legtöbb ilyennek pont az az erőssége, ami a gyengesége. Éppen így ezeket a futárokat is lehetne kapni, de talán a kivallatásuk nehezebb lenne, mint levenni a fecnit a galamb lábáról.*
- Hát de azért nem attól lesz valaki bárd, hogy megbízhatatlan. Inkább attól lesz megbízhatatlan, hogy bárd. Ugyanakkor valahol őket is megértem, hát valamiből élniük kell. Az élet valószínűleg hamar ránevelte őket, hogy csak magukra számíthatnak. Ezek után nem csoda, ha olyanok, amilyenek.
*Az ilyeneknek a családi háttere is hasonlatos lehet, sokan például apa nélkül nőnek fel. Ezek után nem lesz bennük semmiféle kép az apáról, motiváció meg pláne nem, hogy azzá váljanak. Ezek után ki vádolhatná őket azért az életért, amit élnek? Ebben nőttek fel.*
- Nem jellemző *rázza meg a fejét* Azok inkább a lovagok, akik kardot forgatnak, és vértet hordanak. Alapvetően a szerzetesek inkább mindent levetnek magukról, és arra tanítják őket, hogy csak a puszta kezükre számíthatnak, semmi másra. Éppen ezért a szerzetesi göncök is igen... lengék. Még a hegyekben táborozó rendek esetében is. Ez pedig szerintem roppant előnyös abból a szempontból, hogy így tényleg nem függenek semmitől. Amíg megvan minden végtagjuk, addig tudnak küzdeni, míg mondjuk egy lovag, vagy egy városőr esetében megállhat a tudomány a kardjuk és egyéb fegyvereik elvesztése után. Ugyanakkor nem hiszem, hogy van aki mindenben jó. Egy botot mondjuk elforgatnak bizonyos szerzetesek, de a nehéz kardok meg páncélok pontosan ellentétesek az ő elveikkel. Direkt a szabad mozgást használják ki, és fordítják előnyükre. Meg nem is igazán kell nekik fegyver, számukra az öklük az. Mindkét mesterséget egy élet tökéletesíteni, szóval nem hinném, hogy van, aki mindkettőben jártas.
*Főleg mivel két teljesen ellentétes dologra épülnek. Igazából talán nem is tudna még egy ilyen speciális példát hozni két ennyire ellentétes dologról. Mágia mellé mindkettő befér, hiszen az erős meg az ügyes ember lehet okos is. De aki elég erős ahhoz, hogy a páncélokat elbírja, az biztosan nem lesz olyan gyors, mint az, aki egész életében egyetlen csuhában edzett.*
- Nem is igazán mondanám, hogy megidézed. Véletlenül az idézővarázslatok a specialitásaim, és az teljesen más. Ugyebár van az az idézés, amikor ténylegesen áthozzuk a lényt, na ilyet nem tudok. Van az a formája, amikor egy rövid időre áthozzuk, majd visszakényszerül, olyan ez, mintha... A két világ között valami ruganyos, átlátszó, de eltéphetetlen anyag lenne. A lény jönne át, de elakad az anyagban. Erőlködik, az anyag nyúlik, és valamelyest átér, amíg bírja, aztán az anyag megfeszül, és visszarántja. Ez meg... ez a szerelemholdas dolog olyan, mintha ugyanígy mondjuk az entitásnak csak az árnyéka, vagy a tudata jönne át ebbe a világba, ha úgy tetszik. Szóval ez még egy szinttel lejjebb van. Ami a csalódást illeti, alapvetően jó ideje olvasgattam már a varázslatokról, jóval korábban, mint ahogy az igéket megtanultam, és képes lettem volna elmondani. Szóval nagyjából mindennél pontosan tudtam, mire számíthatok. Soknak még így is tudom nagyjából a hatását, vagy hallottam már róla, közben meg az igéjéről fogalmam sincs. Szóval nem igazán tudtam csalódni. Meg amúgy sem varázsoltam még olyan sokat, akkor meg már inkább a látvány nyűgözött le, elvégre olvasni róla, meg látni, az két külön dolog, főleg a holdvarázslatoknál.
*Hát talán, vagy talán nem, ki tudja. Bármely feladat, amely lebontható megoldható részekre, az megoldható. Persze a szekér szétszedését, zsebben hozását, majd pedig összeszerelését nem azokra a mágusokra kéne bízni, akiket utána harcban be akarna vetni. Sőt, az ilyen mágiák megjelenése talán egy teljesen új szállítói réteg kialakulásához vezetne, akik a karavánoknál olcsóbban vállalják az áru mágiával történő szállítását. Az ilyenek meg aligha akarnának harcolni, inkább csak egyszerűen odavinnék az ellátmányt, vagy egyéb más dolgokat, aztán mennének is, nehogy bajba keveredjenek. Mint holmi kereskedők. De Worenth is valami hasonlót vázol fel, mire Lorew bólint is.*
- Hát de nem mondhatod, hogy nem lenne hasznos. Egy levegőmágus, aki a szállításért felel, lezsugorítja a dolgokat, majd szélsebesen eljuttatja egyik helyről a másikra. A templom bizonyára kiképezne egy csapat ilyet, és mi tagadás, most sem jönnének rosszul. Ha meg már úgyis ide-oda szállítanak, akkor akár üzeneteket is továbbíthatnának, vagy ilyenek.
*Persze van annak már számos módja a galambtól a mágiáig, de a legtöbb ilyennek pont az az erőssége, ami a gyengesége. Éppen így ezeket a futárokat is lehetne kapni, de talán a kivallatásuk nehezebb lenne, mint levenni a fecnit a galamb lábáról.*
- Hát de azért nem attól lesz valaki bárd, hogy megbízhatatlan. Inkább attól lesz megbízhatatlan, hogy bárd. Ugyanakkor valahol őket is megértem, hát valamiből élniük kell. Az élet valószínűleg hamar ránevelte őket, hogy csak magukra számíthatnak. Ezek után nem csoda, ha olyanok, amilyenek.
*Az ilyeneknek a családi háttere is hasonlatos lehet, sokan például apa nélkül nőnek fel. Ezek után nem lesz bennük semmiféle kép az apáról, motiváció meg pláne nem, hogy azzá váljanak. Ezek után ki vádolhatná őket azért az életért, amit élnek? Ebben nőttek fel.*
- Nem jellemző *rázza meg a fejét* Azok inkább a lovagok, akik kardot forgatnak, és vértet hordanak. Alapvetően a szerzetesek inkább mindent levetnek magukról, és arra tanítják őket, hogy csak a puszta kezükre számíthatnak, semmi másra. Éppen ezért a szerzetesi göncök is igen... lengék. Még a hegyekben táborozó rendek esetében is. Ez pedig szerintem roppant előnyös abból a szempontból, hogy így tényleg nem függenek semmitől. Amíg megvan minden végtagjuk, addig tudnak küzdeni, míg mondjuk egy lovag, vagy egy városőr esetében megállhat a tudomány a kardjuk és egyéb fegyvereik elvesztése után. Ugyanakkor nem hiszem, hogy van aki mindenben jó. Egy botot mondjuk elforgatnak bizonyos szerzetesek, de a nehéz kardok meg páncélok pontosan ellentétesek az ő elveikkel. Direkt a szabad mozgást használják ki, és fordítják előnyükre. Meg nem is igazán kell nekik fegyver, számukra az öklük az. Mindkét mesterséget egy élet tökéletesíteni, szóval nem hinném, hogy van, aki mindkettőben jártas.
*Főleg mivel két teljesen ellentétes dologra épülnek. Igazából talán nem is tudna még egy ilyen speciális példát hozni két ennyire ellentétes dologról. Mágia mellé mindkettő befér, hiszen az erős meg az ügyes ember lehet okos is. De aki elég erős ahhoz, hogy a páncélokat elbírja, az biztosan nem lesz olyan gyors, mint az, aki egész életében egyetlen csuhában edzett.*
- Nem is igazán mondanám, hogy megidézed. Véletlenül az idézővarázslatok a specialitásaim, és az teljesen más. Ugyebár van az az idézés, amikor ténylegesen áthozzuk a lényt, na ilyet nem tudok. Van az a formája, amikor egy rövid időre áthozzuk, majd visszakényszerül, olyan ez, mintha... A két világ között valami ruganyos, átlátszó, de eltéphetetlen anyag lenne. A lény jönne át, de elakad az anyagban. Erőlködik, az anyag nyúlik, és valamelyest átér, amíg bírja, aztán az anyag megfeszül, és visszarántja. Ez meg... ez a szerelemholdas dolog olyan, mintha ugyanígy mondjuk az entitásnak csak az árnyéka, vagy a tudata jönne át ebbe a világba, ha úgy tetszik. Szóval ez még egy szinttel lejjebb van. Ami a csalódást illeti, alapvetően jó ideje olvasgattam már a varázslatokról, jóval korábban, mint ahogy az igéket megtanultam, és képes lettem volna elmondani. Szóval nagyjából mindennél pontosan tudtam, mire számíthatok. Soknak még így is tudom nagyjából a hatását, vagy hallottam már róla, közben meg az igéjéről fogalmam sincs. Szóval nem igazán tudtam csalódni. Meg amúgy sem varázsoltam még olyan sokat, akkor meg már inkább a látvány nyűgözött le, elvégre olvasni róla, meg látni, az két külön dolog, főleg a holdvarázslatoknál.
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-21 19:16:36
Üzenet elküldve: 2016-03-21 19:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// A Kos lelke //
*A történet lezárása hát nem tetszik Aborath-nak. Ő egy néha naiv optimista ember és bár tudja, hogy a világ néha kegyetlen, de szereti ezt elfelejteni. Egy küldönc érkezik hozzájuk aki levelet juttat el nekik. Aborath a levelet elolvasva elkomorul. Pont az történt amit nem szeretett volna. A hölgyhöz fordul.*
-Igen szomorú. Mindenesetre öröm volt önnel elmélkedni kisasszony. A mi gondolkodásunk teljesen másképp folyik ahogy észrevettem és ez által sokkal több mindent át tudtunk gondolni. Én mindenesetre hazamegyek. Ha ön a Pegazusban szállt meg akkor elkísérhetem a gazdag negyed széléig hisz ott a házam.
*A történet lezárása hát nem tetszik Aborath-nak. Ő egy néha naiv optimista ember és bár tudja, hogy a világ néha kegyetlen, de szereti ezt elfelejteni. Egy küldönc érkezik hozzájuk aki levelet juttat el nekik. Aborath a levelet elolvasva elkomorul. Pont az történt amit nem szeretett volna. A hölgyhöz fordul.*
-Igen szomorú. Mindenesetre öröm volt önnel elmélkedni kisasszony. A mi gondolkodásunk teljesen másképp folyik ahogy észrevettem és ez által sokkal több mindent át tudtunk gondolni. Én mindenesetre hazamegyek. Ha ön a Pegazusban szállt meg akkor elkísérhetem a gazdag negyed széléig hisz ott a házam.
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:54:50
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:54:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nekem inkább a holdhoz passzolna, de lehetne akár nap is, csak hát mivel te a holdmágiában vagy jártas, gondoltam jobban elérhető lenne mintha a napághoz kerülne. Igen biztosan ki lehetne kombinálni egy ideális megoldást, viszont nagyon sok energiát igényelne különösen akkor, ha ebből is lenne egy kezdő, haladó meg egy mester szint. Nem tudom mennyire lehetne ez járható, de lehet utánajárok majd. Meg ugye az is fontos lenne mennyi ideig tartana, mert akkor lenne jó, hogy ha ahogyan a szintje növekszik úgy hosszabbodik a hatóideje is. Mondjuk így ha az ellátmányodat egy óra hosszán át képes lennél a zsebedben vinni na az már igen. Háta amit mondasz az már tényleg sok. Mire véghezvinnéd elveszítenéd az összes energiádat, és nem tudnál segíteni a harcban. Ez csak akkor működne, hogyha te egyedül az utánpótlásért felelnél, akkor ha ki is fogysz az energiádból mindegy, majd megpihensz kicsit.
*A levitáció is hasznosítható, de folyamatosan mozgatni rosszabb a tárgyakat mint egyszerűen zsebre vágni, viszont így tényleg a levegő ághoz passzolna a leginkább.*
-Én meg sokszor túl pozitívan, hamar elfogadom ha valaki a közelembe férkőzik, túlságosan bízom a szavakban, ami nem okvetlen jó. szerencsére még nem volt ilyen esetem, hogy egy barát veszélyeztette volna az életem, és remélem nem is lesz. Hát ahhoz sem kell bárdnak lenni. A nagybátyám nem az de simán bevehetnék a bárdok maguk közé.
*Mondjuk egy művész elég jól rajzol, viszont könnyen elferdítheti a valóságot ha már itt tartunk. Megalkot egy viszonylag hiteles rajzot a művész, ír mellé pár sort, aztán eladja a művét a haszon fejében... aztán mire rájönnek az olvasók, hogy átverték őket a szerző már hét határon is túl lehet.*
-Igen ez átfutott az agyamon nekem is. *bólogat.* -Akár még meg is tudja repeszteni meg behorpasztani a könnyebb páncélokat, ami rém kellemetlen lehet, sőt még kisebb zúzódásokat is okozhat. Mondjuk ez a mozgás is attól függhet, hogy ki viseli ugye. Ha rám aggatnának egy teljes vértezetet akkor az egészen biztos, hogy megmoccanni és képtelen lennék benne, túlságosan nehéz lenne nekem. De mondjuk egy edzett lovag, aki képes úgy mozogni benne mint én a ruházatomban az ha hanyatt is esik könnyen felkelhet. De hát ez már mind a ha kérdése, lehetne ezt vázolni nagyon sokáig sokféleképpen, mert mindenre van ugye ellenpélda. Egyébként a szerzeteseknél törvényszerű a pusztakezes harc, vagy csak szimplán ezt részesítik előnyben, de ettől függetlenül hagynak teret a fegyverek megismerésére is? Mert akkor a legjobb kombináció talán egy olyan harcos, aki jó a fegyverforgatásban, a pusztakezes harcban, meg elbírja a nehéz páncélokat is... már ha van ilyen. De miért is ne lenne?
*Jó azért mindhárom tulajdonságot mesterszintre emelni az azért rengeteg idő, tapasztalat és energia lenne, és bizonyára csak idősebb korra lehetne elérni a kívánt hatást. A mágusok is képesek több ágat is mesterszintre emelni, és minden ahhoz tartozó varázslatot megszerezni, csak hát rengeteg idő meg pénz. Aki kivételesen tehetséges annak meg talán nem is kell megvárnia az idősebb kort.*
-Áh hogy ez így működik. Hát így már azért tényleg nem hangzik olyan jól, így érthető is ha nem próbáltad. Ettől függetlenül biztos lenne olyan akinek még így is tetszene. Sosem próbáltam még entitást megidézni, ebben nem vagyok jártas egyébként sem. Sőt olyan varázslatok is vannak, amiknek tudom az igéjét de még nem próbáltam ki élesben, mivel egyszerűen nem hozta az élet soha úgy, hogy használnom kellene. Volt mondjuk egy-kettő amit kipróbáltam, de ha nem muszáj nem varázsolgatok. Így hát lényegében a kívánt hatást csak remélni tudjuk, hogy úgy alakul e ahogyan elméletben megtanuljuk, aztán ez képes lehet akár meghazudtolni magát. Volt már olyan varázslat amit kipróbáltál és csalódnod kellett benne?
-Nekem inkább a holdhoz passzolna, de lehetne akár nap is, csak hát mivel te a holdmágiában vagy jártas, gondoltam jobban elérhető lenne mintha a napághoz kerülne. Igen biztosan ki lehetne kombinálni egy ideális megoldást, viszont nagyon sok energiát igényelne különösen akkor, ha ebből is lenne egy kezdő, haladó meg egy mester szint. Nem tudom mennyire lehetne ez járható, de lehet utánajárok majd. Meg ugye az is fontos lenne mennyi ideig tartana, mert akkor lenne jó, hogy ha ahogyan a szintje növekszik úgy hosszabbodik a hatóideje is. Mondjuk így ha az ellátmányodat egy óra hosszán át képes lennél a zsebedben vinni na az már igen. Háta amit mondasz az már tényleg sok. Mire véghezvinnéd elveszítenéd az összes energiádat, és nem tudnál segíteni a harcban. Ez csak akkor működne, hogyha te egyedül az utánpótlásért felelnél, akkor ha ki is fogysz az energiádból mindegy, majd megpihensz kicsit.
*A levitáció is hasznosítható, de folyamatosan mozgatni rosszabb a tárgyakat mint egyszerűen zsebre vágni, viszont így tényleg a levegő ághoz passzolna a leginkább.*
-Én meg sokszor túl pozitívan, hamar elfogadom ha valaki a közelembe férkőzik, túlságosan bízom a szavakban, ami nem okvetlen jó. szerencsére még nem volt ilyen esetem, hogy egy barát veszélyeztette volna az életem, és remélem nem is lesz. Hát ahhoz sem kell bárdnak lenni. A nagybátyám nem az de simán bevehetnék a bárdok maguk közé.
*Mondjuk egy művész elég jól rajzol, viszont könnyen elferdítheti a valóságot ha már itt tartunk. Megalkot egy viszonylag hiteles rajzot a művész, ír mellé pár sort, aztán eladja a művét a haszon fejében... aztán mire rájönnek az olvasók, hogy átverték őket a szerző már hét határon is túl lehet.*
-Igen ez átfutott az agyamon nekem is. *bólogat.* -Akár még meg is tudja repeszteni meg behorpasztani a könnyebb páncélokat, ami rém kellemetlen lehet, sőt még kisebb zúzódásokat is okozhat. Mondjuk ez a mozgás is attól függhet, hogy ki viseli ugye. Ha rám aggatnának egy teljes vértezetet akkor az egészen biztos, hogy megmoccanni és képtelen lennék benne, túlságosan nehéz lenne nekem. De mondjuk egy edzett lovag, aki képes úgy mozogni benne mint én a ruházatomban az ha hanyatt is esik könnyen felkelhet. De hát ez már mind a ha kérdése, lehetne ezt vázolni nagyon sokáig sokféleképpen, mert mindenre van ugye ellenpélda. Egyébként a szerzeteseknél törvényszerű a pusztakezes harc, vagy csak szimplán ezt részesítik előnyben, de ettől függetlenül hagynak teret a fegyverek megismerésére is? Mert akkor a legjobb kombináció talán egy olyan harcos, aki jó a fegyverforgatásban, a pusztakezes harcban, meg elbírja a nehéz páncélokat is... már ha van ilyen. De miért is ne lenne?
*Jó azért mindhárom tulajdonságot mesterszintre emelni az azért rengeteg idő, tapasztalat és energia lenne, és bizonyára csak idősebb korra lehetne elérni a kívánt hatást. A mágusok is képesek több ágat is mesterszintre emelni, és minden ahhoz tartozó varázslatot megszerezni, csak hát rengeteg idő meg pénz. Aki kivételesen tehetséges annak meg talán nem is kell megvárnia az idősebb kort.*
-Áh hogy ez így működik. Hát így már azért tényleg nem hangzik olyan jól, így érthető is ha nem próbáltad. Ettől függetlenül biztos lenne olyan akinek még így is tetszene. Sosem próbáltam még entitást megidézni, ebben nem vagyok jártas egyébként sem. Sőt olyan varázslatok is vannak, amiknek tudom az igéjét de még nem próbáltam ki élesben, mivel egyszerűen nem hozta az élet soha úgy, hogy használnom kellene. Volt mondjuk egy-kettő amit kipróbáltam, de ha nem muszáj nem varázsolgatok. Így hát lényegében a kívánt hatást csak remélni tudjuk, hogy úgy alakul e ahogyan elméletben megtanuljuk, aztán ez képes lehet akár meghazudtolni magát. Volt már olyan varázslat amit kipróbáltál és csalódnod kellett benne?
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:48:42
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:48:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Kos lelke //
//Mindenki//
*A csendes, hosszas és szinte reménytelen óráikat megszakítja egy-egy küldönc, aki felismerve őket egy-egy levelet nyújt oda hozzájuk. A levél súlyos, de van benne egy darab papír is. Ha kinyitják, pengő aranyak és egy bocsánatkérés hallatszik el Khazimtól, akinek a jelenlegi helyzetre vonatkozóan azonnal Wegtorenbe kellett utaznia, így a feladatotokat elhalasztja a következő öt esztendő vonulatában és persze vállalja a sérelemdíjat is ezzel. Felmerülhet a kérdés, hogy honnét vette az öt évet, de lehet, hogy csak addigra kell elhaladnia. Annyit megkér, hogy a levélmásolatokat legyetek szívesek elégetni és egy burkolt, nem aggódó, inkább aggasztó utalás, hogy nektek sem éri meg a továbbiakban ezt kutatni, így akár titoktartási költségnek is megfelelhet.*
*A levél felbontásával 100 aranyat találhat Esyae Rugarth benne.*
*A levél felbontásával 100 aranyat találhat Aborath Artois benne.*
//Aborath Artois//
*Aborath a lényegre ráérzett és a gondolatai is a megfelelő irányba haladtak, azonban a lap másik oldala egy sötét meglepetést tartogat a számára.*
*Amint az első vadász összenéz a másodikkal, aki csak rezzenéstelen arccal annyit mond, hogy 'öt', meg is teszi az ajánlatát. Azaz ő maga uralkodik harmincöt prém felett, a második számára öt jut, a harmadik hoppon marad. Az aljas tervre viszont csak egyetlen tenyér viráglik fel, és a másodtiszt mosolya. Értetlenkedés, majd a föld mohón szívja fel a vért, amit számára szolgálnak. A harmadik nyomott beletörődéssel egyezik bele a sorsába, a második kört meg sem tartják, hiszen egyedül is elég szavazata lett arra, hogy bármit mondhasson. Ezzel a mese véget is ért.*
//Esyae Rugarth//
*Sajnos az emberi jellem nem mutatta meg a szépségét ebben a történetben, részben a véletlen döntötte el, hogy miképp záródjon le. Midőn az egyik elosztotta számára egyenlőnek tűnve, a másik kettő kiosztotta rá a 'legkisebbet', ebben a szerencsés esetben pontosan azt, amit magának rakott ki. A másik kettő, miután az egyiket letudottnak érezte, végül sikerült találnia egy olyan elosztást, ami számukra megfelelő volt, részben ezt az elvet követve.*
//Mindenki//
*A csendes, hosszas és szinte reménytelen óráikat megszakítja egy-egy küldönc, aki felismerve őket egy-egy levelet nyújt oda hozzájuk. A levél súlyos, de van benne egy darab papír is. Ha kinyitják, pengő aranyak és egy bocsánatkérés hallatszik el Khazimtól, akinek a jelenlegi helyzetre vonatkozóan azonnal Wegtorenbe kellett utaznia, így a feladatotokat elhalasztja a következő öt esztendő vonulatában és persze vállalja a sérelemdíjat is ezzel. Felmerülhet a kérdés, hogy honnét vette az öt évet, de lehet, hogy csak addigra kell elhaladnia. Annyit megkér, hogy a levélmásolatokat legyetek szívesek elégetni és egy burkolt, nem aggódó, inkább aggasztó utalás, hogy nektek sem éri meg a továbbiakban ezt kutatni, így akár titoktartási költségnek is megfelelhet.*
*A levél felbontásával 100 aranyat találhat Esyae Rugarth benne.*
*A levél felbontásával 100 aranyat találhat Aborath Artois benne.*
//Aborath Artois//
*Aborath a lényegre ráérzett és a gondolatai is a megfelelő irányba haladtak, azonban a lap másik oldala egy sötét meglepetést tartogat a számára.*
*Amint az első vadász összenéz a másodikkal, aki csak rezzenéstelen arccal annyit mond, hogy 'öt', meg is teszi az ajánlatát. Azaz ő maga uralkodik harmincöt prém felett, a második számára öt jut, a harmadik hoppon marad. Az aljas tervre viszont csak egyetlen tenyér viráglik fel, és a másodtiszt mosolya. Értetlenkedés, majd a föld mohón szívja fel a vért, amit számára szolgálnak. A harmadik nyomott beletörődéssel egyezik bele a sorsába, a második kört meg sem tartják, hiszen egyedül is elég szavazata lett arra, hogy bármit mondhasson. Ezzel a mese véget is ért.*
//Esyae Rugarth//
*Sajnos az emberi jellem nem mutatta meg a szépségét ebben a történetben, részben a véletlen döntötte el, hogy miképp záródjon le. Midőn az egyik elosztotta számára egyenlőnek tűnve, a másik kettő kiosztotta rá a 'legkisebbet', ebben a szerencsés esetben pontosan azt, amit magának rakott ki. A másik kettő, miután az egyiket letudottnak érezte, végül sikerült találnia egy olyan elosztást, ami számukra megfelelő volt, részben ezt az elvet követve.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-21 15:54:01
Üzenet elküldve: 2016-03-21 15:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát mondjuk a levitációs varázslatokkal akkor lehet egy nagy zsák élelmet is vinni akár. Innentől mennyiben lenne más, hogy lekicsinyíti, és a kezében viszi? Persze, sokban más, de nagyjából mindkettő ugyanannyira könnyíti meg az életet, és sok felhasználási módjuk van.*
- Nap. Inkább nap, nem? Mármint... lehet hold is, de gyanítom inkább napmágiát igényelne, mert fény. Mondjuk lehet holdfény is... Meg hát nem vitatkozom, ha holdvarázslat, akkor talán meg is tanulhatom, sok haszna mondjuk nem lenne, de mégis... Mondjuk a szobámat körbekeríteném ilyen fénnyel, és ha eltűnt, mire visszaérek, akkor valaki ott járt. Mondjuk elvinni nem tudna semmit, mert hát... minden vagyonom és értékem velem van, ott csak egy ágy, meg... Syss bilincse. És annyi. Ami végtére is kellemes, nem szívesen hagynék hátra semmi fontosat, még rövid időre sem. A méret meg... hát lehet ennek is lennének fokozatai, mint a levitációnak, kis tárgyakra, közepesekre, aztán akár emberméretű dolgokat is zsebre tehetnél. De igen, a szekér már kicsit sok, bár... könnyű lenne megoldani a seregeknek is az utánpótlást. Fegyverek, élelem, minden. A szekeret meg például darabokban lekicsinyíthetnéd, persze biztos sok energiát vesz igénybe, de akár meg is érheti. Persze csak ha utána össze tudod rakni.
*Hát igen, csak mikor két értékes könyv meg egymásnak homlokegyenest ellentmond, akkor már-már gyanússá válik, hogy valamelyik valahol pontatlan lehet. Persze érti ő, mire céloz Worenth, de mégis... még egy átlagos állatot is más élőben látni, mint egy könyvben egy rajzot. Hát akkor mennyire csodálatos lehet élőben látni egy Nassikyt? Nagyon.*
- Hát nem is az... még az a legkevesebb, hogy átvernek, vagy hátba szúrnak. Aki fél az ilyesmitől, az sose menjen emberek közé. Mármint ahhoz nem kell bárdnak lennie a barátodnak, hogy hátba szúrjon. Mondjuk én elég negatívan állok az ilyen dolgokhoz, meg úgy bizalmatlan is vagyok gyakran az emberekkel, pont ezért. De velük főleg azért sem lehet tartós kapcsolatot kiépíteni, mert mindig úton vannak, sosem állnak meg. Ezért viszonyult Gilroy is úgy a nőkhöz például, ahogy. Gondolom a legtöbben így vannak ezzel. Már a bárdok persze.
*Ha tudja, hogy nem marad sokáig, felesleges egy éjszakánál többet eltöltenie a nőkkel, csak a saját szívét fájdítaná a búcsúval, ha kötődés alakulna ki kettejük között. Akkor meg mi értelme volna? Legalábbis Lorew, mint kívülálló, így vélekedik a kötődésről.*
- Alapvetően minél jobban véd a páncél, annál nehezebb, és minél könnyebb mozogni benne, annál több támadási felületet hagy. A teljes páncélzaton ugye már az illesztések is jól be vannak biztosítva, csak éppen ha a szerzetes ellene fordítja a tömegét, és felborítja, akkor az életben nem kel fel. Ha meg könnyebb, lazább a páncél, akkor az illesztések mentén, vagy a szabadon hagyott részeken igen sok kellemetlen csapás mérhető az ellenfélre. Főleg ha olyan szerzetesről beszélünk, aki mondjuk a követ kézzel töri, az bizony a gyengébb páncélt is könnyedén leszedegeti az ellenfeléről, ha jól találja el az illesztést, vagy a gyenge pontokat.
*Persze azért ott a másik oldal is, miszerint a szerzetesnek mindezt idő elérni, lefegyverzés, páncéltörögetés, gyenge pontokra csapást mérni, esetleg feldönteni a másikat, ez mind-mind sok mozdulatot igényel, ha viszont figyelmetlen, a kardnak csak egy suhintás kell, hogy félbe vágja, vagy megcsonkítsa.*
- Hát igen, van benne minden, ami csak kell. Nem, őszintén még soha, meg nem is nagyon tervezem. Semmi értelme, ugyanis közben egy entitás veszi át az uralmat a testem felett. Tehát ha szerelmes vagy valakibe, és azt akarod, hogy egy rövid időre viszont szeressen, akkor... gyakorlatilag csak azt látod, ahogy valaki más a te testeddel elcsábítja. Ha meg valamit el akarsz érni ezzel a varázslattal, akkor korántsem biztos, hogy az entitás arra a témára fog rámenni. Szóval ha valamit meg akarsz csinálni, azt magadnak kell megoldanod. Sose bízz semmit az entitásokra, nem tudhatod, honnan érkeznek, és éppen nem kelekótyák-e.
*Hát mondjuk a levitációs varázslatokkal akkor lehet egy nagy zsák élelmet is vinni akár. Innentől mennyiben lenne más, hogy lekicsinyíti, és a kezében viszi? Persze, sokban más, de nagyjából mindkettő ugyanannyira könnyíti meg az életet, és sok felhasználási módjuk van.*
- Nap. Inkább nap, nem? Mármint... lehet hold is, de gyanítom inkább napmágiát igényelne, mert fény. Mondjuk lehet holdfény is... Meg hát nem vitatkozom, ha holdvarázslat, akkor talán meg is tanulhatom, sok haszna mondjuk nem lenne, de mégis... Mondjuk a szobámat körbekeríteném ilyen fénnyel, és ha eltűnt, mire visszaérek, akkor valaki ott járt. Mondjuk elvinni nem tudna semmit, mert hát... minden vagyonom és értékem velem van, ott csak egy ágy, meg... Syss bilincse. És annyi. Ami végtére is kellemes, nem szívesen hagynék hátra semmi fontosat, még rövid időre sem. A méret meg... hát lehet ennek is lennének fokozatai, mint a levitációnak, kis tárgyakra, közepesekre, aztán akár emberméretű dolgokat is zsebre tehetnél. De igen, a szekér már kicsit sok, bár... könnyű lenne megoldani a seregeknek is az utánpótlást. Fegyverek, élelem, minden. A szekeret meg például darabokban lekicsinyíthetnéd, persze biztos sok energiát vesz igénybe, de akár meg is érheti. Persze csak ha utána össze tudod rakni.
*Hát igen, csak mikor két értékes könyv meg egymásnak homlokegyenest ellentmond, akkor már-már gyanússá válik, hogy valamelyik valahol pontatlan lehet. Persze érti ő, mire céloz Worenth, de mégis... még egy átlagos állatot is más élőben látni, mint egy könyvben egy rajzot. Hát akkor mennyire csodálatos lehet élőben látni egy Nassikyt? Nagyon.*
- Hát nem is az... még az a legkevesebb, hogy átvernek, vagy hátba szúrnak. Aki fél az ilyesmitől, az sose menjen emberek közé. Mármint ahhoz nem kell bárdnak lennie a barátodnak, hogy hátba szúrjon. Mondjuk én elég negatívan állok az ilyen dolgokhoz, meg úgy bizalmatlan is vagyok gyakran az emberekkel, pont ezért. De velük főleg azért sem lehet tartós kapcsolatot kiépíteni, mert mindig úton vannak, sosem állnak meg. Ezért viszonyult Gilroy is úgy a nőkhöz például, ahogy. Gondolom a legtöbben így vannak ezzel. Már a bárdok persze.
*Ha tudja, hogy nem marad sokáig, felesleges egy éjszakánál többet eltöltenie a nőkkel, csak a saját szívét fájdítaná a búcsúval, ha kötődés alakulna ki kettejük között. Akkor meg mi értelme volna? Legalábbis Lorew, mint kívülálló, így vélekedik a kötődésről.*
- Alapvetően minél jobban véd a páncél, annál nehezebb, és minél könnyebb mozogni benne, annál több támadási felületet hagy. A teljes páncélzaton ugye már az illesztések is jól be vannak biztosítva, csak éppen ha a szerzetes ellene fordítja a tömegét, és felborítja, akkor az életben nem kel fel. Ha meg könnyebb, lazább a páncél, akkor az illesztések mentén, vagy a szabadon hagyott részeken igen sok kellemetlen csapás mérhető az ellenfélre. Főleg ha olyan szerzetesről beszélünk, aki mondjuk a követ kézzel töri, az bizony a gyengébb páncélt is könnyedén leszedegeti az ellenfeléről, ha jól találja el az illesztést, vagy a gyenge pontokat.
*Persze azért ott a másik oldal is, miszerint a szerzetesnek mindezt idő elérni, lefegyverzés, páncéltörögetés, gyenge pontokra csapást mérni, esetleg feldönteni a másikat, ez mind-mind sok mozdulatot igényel, ha viszont figyelmetlen, a kardnak csak egy suhintás kell, hogy félbe vágja, vagy megcsonkítsa.*
- Hát igen, van benne minden, ami csak kell. Nem, őszintén még soha, meg nem is nagyon tervezem. Semmi értelme, ugyanis közben egy entitás veszi át az uralmat a testem felett. Tehát ha szerelmes vagy valakibe, és azt akarod, hogy egy rövid időre viszont szeressen, akkor... gyakorlatilag csak azt látod, ahogy valaki más a te testeddel elcsábítja. Ha meg valamit el akarsz érni ezzel a varázslattal, akkor korántsem biztos, hogy az entitás arra a témára fog rámenni. Szóval ha valamit meg akarsz csinálni, azt magadnak kell megoldanod. Sose bízz semmit az entitásokra, nem tudhatod, honnan érkeznek, és éppen nem kelekótyák-e.
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-21 08:38:08
Üzenet elküldve: 2016-03-21 08:38:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Abban van azért valami amit Lorew felvázol, de hát ezt több varázslatnál is fel lehetne vetni, hogy hát mégis honnan tudja a varázsige? És mégis működik, bár előfordul, hogy nem mindig úgy ahogyan a varázshasználó szeretné.*
-Na igen, végül is attól függ kinek mennyire kell lekicsinyíteni. Mert nem mindegy, hogy a málhazsákodban szeretnéd e vinni, vagy mondjuk a zsebedben, mert utóbbihoz ár még kisebbre kellene zsugorodnia. Szóval pontosabb behatárolás szükségeltetne hozzá, részletesebben és komolyabban kidolgozni mondjuk egy egyedi varázslatként, hogy az úgy működjön ahogyan szeretnéd. Levegő ág? Hmm... mondasz valamit. Elvégre ha megnézed a levegőhöz tartoznak a levitáció varázslatok is. Azokkal lehet tárgyakat mozgatni. *teszi hozzá ha esetleg Lorew nem tudná.* -Van annak is három szintje, a mester már elég ütős. Szóval ezt azért mondom, mert a kicsinyítés és nagyítás is afféle mozgás ugye. Jó persze nem ugyan az mint mikor röpteted a tárgyakat, de mozgásnak mozgás, és talán ebből kiindulva tényleg a levegőághoz lehetne a legközelebb. Ez olyan mint a kör amiről beszéltünk, az meg ugye simán a holdmágiához mehetne.
*Máris ad neki Lorew egy ötletet az egyedi varázslatra, ami praktika szempontjából egészen mesés lenne.*
-Meg mondjuk kíváncsi lennék, hogy mire vonatkozna a kicsinyítés, nagyítás. Mert nem azt mondom, hogy egy lovat zsebre vágnék, de ha egyéb felszerelésekre is lehetne hatással akkor mondjuk a málhazsákodat is zsebre rakhatnád. Bizonyára meglenne ennek is a mérete, gondolom azért egy szekeret már nem vihetnél zsebben. Őszintén szólva felkeltetted ezzel az érdeklődésemet, pedig eddig nem igazán volt ötletem, hát most már akadt.
*A könyvekkel kapcsolatban is lehet valamicske igaza Lorewnek, bár ezért egy kifejezetten bestiákkal foglalkozó könyv hihető lehet.*
-Van számos olyan könyv ami pontatlan meg több helyen hibádzik az biztos, elvégre is van annyi könyv mint a fene. De a komolyabb, akár drágábbak hitelesek lehetnek, valamelyiket még rajzokkal is színesítik. Persze az igazi az, ha a saját szemeddel látod... nem kívánom, de ha találkoznál ezzel a bestiával elmesélhetnéd milyen.
*A közelébe nem menne önszántából, de hát meghallgatni a tapasztalatokat simán meghallgatná. Akkor eldőlne, hogy igaz e a bestiás könyv amit olvasott már, vagy téveszmékkel tömik az olvasók fejét.*
-Én meg ráadásul hajlamos vagyok arra, hogy akkor is tanítok valakit ha azt még nem ismertem ki, vagy nem nyerte el a bizalmam. Mert hát ez mégis csak szükséges. Ez az én naivitásom, amire az utóbbi időkben igyekszem azért odafigyelni, de nekem a tanulás mellett a tanítás az életem. Igen a bárdok egy külön világ, kissé különcöknek érezhetjük mi őket, de hát ők meg bizonyára velünk vannak így. Ők másból merítenek, és mást részesítenek előnyben mint mi... nekik az jutott. A tartós barátság talán azért nem képzelhető el velük, mert félnénk, hogy valamikor átvernek vagy hátba szúrnak.
*Persze nekik ez a mindennapi, de hát a barátságra azért nem szoktak fittyet hányni az esetleges haszonszerzés miatt.*
-Akkor ott a szerzetes számára lényegében a lefegyverezés lehet a fő cél, hogy a kardforgató is a puszta kezére hagyatkozzon. Ebben az esetben egy szerzetes mester pillanatok alatt kicsavarhatja a kezét, vagy ki tudja mivel vetne véget a harcnak. Mondjuk a páncél meg lassítja igen, de az ütések erejétől védelmet nyújt, bár a végtagok attól függetlenül szabadok, meg a nyak és a fej is. Persze ha nem teljes vértezetről beszélünk. Tehát nehéz előnyt kovácsolnia a szerzetesnek, mert farkasszemet kell néznie egy karddal vagy egy durva zúzófegyverrel, de hát átlépi ezt a pontot akkor győzhet.
*Ezért is nem szabad leírni senkit akkor sem, ha nem járkál mesterkarddal vagy buzogánnyal a kezében. A páncél meg... hát ha követ tudnak összezúzni kővel akkor nem biztos, hogy a páncél is épségben maradna.*
-Egy időben azt hittem, hogy a holdmágia nem elég sokoldalú, és a varázslatok egy alapra épülnek, de úgy tűnik ez is nagyon részletes és választékos. Mondjuk erre nem most jövök rá, de amiket mondasz az mindig megerősíti ezt a dolgot. És te használtad már ezt a szerelem varázslatot?
*Abban van azért valami amit Lorew felvázol, de hát ezt több varázslatnál is fel lehetne vetni, hogy hát mégis honnan tudja a varázsige? És mégis működik, bár előfordul, hogy nem mindig úgy ahogyan a varázshasználó szeretné.*
-Na igen, végül is attól függ kinek mennyire kell lekicsinyíteni. Mert nem mindegy, hogy a málhazsákodban szeretnéd e vinni, vagy mondjuk a zsebedben, mert utóbbihoz ár még kisebbre kellene zsugorodnia. Szóval pontosabb behatárolás szükségeltetne hozzá, részletesebben és komolyabban kidolgozni mondjuk egy egyedi varázslatként, hogy az úgy működjön ahogyan szeretnéd. Levegő ág? Hmm... mondasz valamit. Elvégre ha megnézed a levegőhöz tartoznak a levitáció varázslatok is. Azokkal lehet tárgyakat mozgatni. *teszi hozzá ha esetleg Lorew nem tudná.* -Van annak is három szintje, a mester már elég ütős. Szóval ezt azért mondom, mert a kicsinyítés és nagyítás is afféle mozgás ugye. Jó persze nem ugyan az mint mikor röpteted a tárgyakat, de mozgásnak mozgás, és talán ebből kiindulva tényleg a levegőághoz lehetne a legközelebb. Ez olyan mint a kör amiről beszéltünk, az meg ugye simán a holdmágiához mehetne.
*Máris ad neki Lorew egy ötletet az egyedi varázslatra, ami praktika szempontjából egészen mesés lenne.*
-Meg mondjuk kíváncsi lennék, hogy mire vonatkozna a kicsinyítés, nagyítás. Mert nem azt mondom, hogy egy lovat zsebre vágnék, de ha egyéb felszerelésekre is lehetne hatással akkor mondjuk a málhazsákodat is zsebre rakhatnád. Bizonyára meglenne ennek is a mérete, gondolom azért egy szekeret már nem vihetnél zsebben. Őszintén szólva felkeltetted ezzel az érdeklődésemet, pedig eddig nem igazán volt ötletem, hát most már akadt.
*A könyvekkel kapcsolatban is lehet valamicske igaza Lorewnek, bár ezért egy kifejezetten bestiákkal foglalkozó könyv hihető lehet.*
-Van számos olyan könyv ami pontatlan meg több helyen hibádzik az biztos, elvégre is van annyi könyv mint a fene. De a komolyabb, akár drágábbak hitelesek lehetnek, valamelyiket még rajzokkal is színesítik. Persze az igazi az, ha a saját szemeddel látod... nem kívánom, de ha találkoznál ezzel a bestiával elmesélhetnéd milyen.
*A közelébe nem menne önszántából, de hát meghallgatni a tapasztalatokat simán meghallgatná. Akkor eldőlne, hogy igaz e a bestiás könyv amit olvasott már, vagy téveszmékkel tömik az olvasók fejét.*
-Én meg ráadásul hajlamos vagyok arra, hogy akkor is tanítok valakit ha azt még nem ismertem ki, vagy nem nyerte el a bizalmam. Mert hát ez mégis csak szükséges. Ez az én naivitásom, amire az utóbbi időkben igyekszem azért odafigyelni, de nekem a tanulás mellett a tanítás az életem. Igen a bárdok egy külön világ, kissé különcöknek érezhetjük mi őket, de hát ők meg bizonyára velünk vannak így. Ők másból merítenek, és mást részesítenek előnyben mint mi... nekik az jutott. A tartós barátság talán azért nem képzelhető el velük, mert félnénk, hogy valamikor átvernek vagy hátba szúrnak.
*Persze nekik ez a mindennapi, de hát a barátságra azért nem szoktak fittyet hányni az esetleges haszonszerzés miatt.*
-Akkor ott a szerzetes számára lényegében a lefegyverezés lehet a fő cél, hogy a kardforgató is a puszta kezére hagyatkozzon. Ebben az esetben egy szerzetes mester pillanatok alatt kicsavarhatja a kezét, vagy ki tudja mivel vetne véget a harcnak. Mondjuk a páncél meg lassítja igen, de az ütések erejétől védelmet nyújt, bár a végtagok attól függetlenül szabadok, meg a nyak és a fej is. Persze ha nem teljes vértezetről beszélünk. Tehát nehéz előnyt kovácsolnia a szerzetesnek, mert farkasszemet kell néznie egy karddal vagy egy durva zúzófegyverrel, de hát átlépi ezt a pontot akkor győzhet.
*Ezért is nem szabad leírni senkit akkor sem, ha nem járkál mesterkarddal vagy buzogánnyal a kezében. A páncél meg... hát ha követ tudnak összezúzni kővel akkor nem biztos, hogy a páncél is épségben maradna.*
-Egy időben azt hittem, hogy a holdmágia nem elég sokoldalú, és a varázslatok egy alapra épülnek, de úgy tűnik ez is nagyon részletes és választékos. Mondjuk erre nem most jövök rá, de amiket mondasz az mindig megerősíti ezt a dolgot. És te használtad már ezt a szerelem varázslatot?
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-21 00:42:16
Üzenet elküldve: 2016-03-21 00:42:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kellemesen hangzik, igazán kellemesen, az már kevésbé, hogy másokat is felcsigázhat dolog, és akkor megzavarnák az ottani nyugalmát. Főleg olyankor, mikor éppen válogatott démonok tépik darabokra az elméjét. Nagyfokú illetlenség volna.*
- Igen, csak kérdés, hogy lehetséges-e. Mármint így elég könnyűnek hangzik, mert ha fogsz egy darab húst, és azt mondod, hogy le akarod zsugorítani a húst, akkor teljesen jól el tudod képzelni, hogy a hús pici lesz. Ha meg felnagyítanád, akkor nagy lesz. Ugyanakkor a varázslat nem ismeri a te elképzeléseidet, az csak egy ige, amit elmondasz, és teszi a dolgát. Még csak nem is a zsugorítás a kérdés, de mikor felnagyítod, akkor ha van rajta néhány porszem, lehet hogy azok is vele nőnek. Ha pedig elég apróra volt lekicsinyítve, akkor mondjuk mikor három kis szösz ott volt rajta, felnagyítva az egész ilyen koszcsimbókos lesz. De ha mégis létezhet ilyen, akkor neked javaslom utána a kutatást, mert szerintem köze lehet a levegőmágiához. Kicsinyítéshez hasonló dolog sehol sincsen, amiről én tudnék, de ha abból indulunk ki, hogy a tárgyak tömege is csökkenne így, az nekem levegőmágiának hangzik. A könyvek meg... honnan tudjam, hogy pontosak egy ilyen rejtélyes lényt illetően? Nem tudhatom, amíg nem találkozom eggyel személyesen.
*Elvégre a wargokról is mennyi mindent hallani, pedig elvileg nagyon messze vannak, és alig találkozott velük bárki. Nem is beszélve a sárkányokról. Azokról is van csomó minden, aztán mégse léteznek. Az ilyesmikben nem lehet bízni, meg kell nézni. Megérinteni, megízlelni, megölelni...*
- Hát... a bárdok, ha belegondolsz, nem is olyanok, akik tartós barátságokat kötnének. Vándorolnak, énekelnek, aztán vándorolnak tovább, miután kerestek némi pénzt. Őszintén ha látok egyet, mindig arra gondolok, mennyire nem tudom elképzelni őket egy mindennapi helyzetben. Pedig biztos nekik is más a jellemük valójában, csak hozzá vannak szokva ahhoz, hogy előadnak, éppen ezért akkor úgy beszélnek, mintha egy közönség lenne előttük, mikor csak ketten vagyunk. Gilroynál is pont ezt éreztem. Mondjuk mi meg, akit mágiát tanítunk, lehet ösztönösen tanítani akarunk mindenkit, legalábbis magamnál már tapasztaltam hasonlót. Mindenkinek megvan a maga szakmai ártalma, csak hát... lássuk be, az övék kicsit idegesítő egy idő után.
*Lorew hallott már a földformáló mágiáról, egészen véletlenül azért, mert ismert egy olyat, aki így formázott aprócska szobrokat kövekből. Nem biztos, hogy Worenth is erre gondolt, de nem igazán akarja firtatni a dolgot, mert nem is lényeges.*
- Hát nem is tudom, igazság szerint én sehogy nem akarok követ törni. Meg semmi ilyesmit. Valahogy nem vágyom arra, hogy képes legyek harcolni, vagy megvédeni magam. Nem arról van szó, hogy teljes mértékben kerülöm a konfliktust, sőt... De valahogy mégsem tudnám elképzelni, hogy kardot rántsak, és lekaszaboljak valakit, még ha ő jött is nekem, és mondjuk az életem múlik rajta. Ez nem... nekem nem.
*Mágia vagy semmi. Pláne mivel sok esetben nem is akarja megvédeni magát, akkor egyszerűen mágia esetében annyit csinál, hogy nem mondja el az igét. Viszont ha van nála egy kard, akkor egyrészt fenyegetőbbnek tűnik, másrészt ha nem használja, akkor meg csapdát sejthetnek. Mindenképpen csak bonyodalmakat okozna.*
- Érdekes kérdés. Mindenképpen. Én azt mondanám, hogy mindenképpen. Elvégre egy szerzetes hiába puszta kézzel küzd egész életében, nem várhatja el, hogy más is ezt tegye. Számára nyilvánvaló, hogy ellene karddal, buzogánnyal, esetleg számszeríjjal fognak harcolni, és valószínűleg pontosan tudja, hogyan kell lefegyverezni az egyes ellenfeleket. A páncél meg igazából hiába van rajta, ha elveszti a fegyverét, akkor már inkább hátrány a mozgásának lassulása miatt, mint amennyit véd. Ha meg földre kerül, akkor igencsak nehezen fog felkelni. Szerintem talán még inkább a szerzetes van előnyben a mozgékonyság miatt, mert a fegyveresek is főleg fegyveresek elleni harcra készülnek fel.
*Legalábbis Lorewnek ez szilárd meggyőződése, az már más kérdés, hogy a valóságban hogyan történne, de... hát nem mindegy az? A templom könyvtárában, miközben a környező helyeket az élőholtak ostromolják, bőven beérhetik a feltételezésekkel.*
- Hát... a szépség relatív. És mivel nekem főleg az tetszik, ami másnak nem, így ebben a témában nem vagyok annyira otthon. Viszont üzletnek nem utolsó, az biztos. De akkor már van erre holdmágia, eladhatnám azt is jóval drágábban, és az már konkrétan a szerelemről szól. Nem tart soká, ez tény, és a használónak nincs is beleszólása a történésekbe, de ezt ráérnek akkor megtudni.
*Kellemesen hangzik, igazán kellemesen, az már kevésbé, hogy másokat is felcsigázhat dolog, és akkor megzavarnák az ottani nyugalmát. Főleg olyankor, mikor éppen válogatott démonok tépik darabokra az elméjét. Nagyfokú illetlenség volna.*
- Igen, csak kérdés, hogy lehetséges-e. Mármint így elég könnyűnek hangzik, mert ha fogsz egy darab húst, és azt mondod, hogy le akarod zsugorítani a húst, akkor teljesen jól el tudod képzelni, hogy a hús pici lesz. Ha meg felnagyítanád, akkor nagy lesz. Ugyanakkor a varázslat nem ismeri a te elképzeléseidet, az csak egy ige, amit elmondasz, és teszi a dolgát. Még csak nem is a zsugorítás a kérdés, de mikor felnagyítod, akkor ha van rajta néhány porszem, lehet hogy azok is vele nőnek. Ha pedig elég apróra volt lekicsinyítve, akkor mondjuk mikor három kis szösz ott volt rajta, felnagyítva az egész ilyen koszcsimbókos lesz. De ha mégis létezhet ilyen, akkor neked javaslom utána a kutatást, mert szerintem köze lehet a levegőmágiához. Kicsinyítéshez hasonló dolog sehol sincsen, amiről én tudnék, de ha abból indulunk ki, hogy a tárgyak tömege is csökkenne így, az nekem levegőmágiának hangzik. A könyvek meg... honnan tudjam, hogy pontosak egy ilyen rejtélyes lényt illetően? Nem tudhatom, amíg nem találkozom eggyel személyesen.
*Elvégre a wargokról is mennyi mindent hallani, pedig elvileg nagyon messze vannak, és alig találkozott velük bárki. Nem is beszélve a sárkányokról. Azokról is van csomó minden, aztán mégse léteznek. Az ilyesmikben nem lehet bízni, meg kell nézni. Megérinteni, megízlelni, megölelni...*
- Hát... a bárdok, ha belegondolsz, nem is olyanok, akik tartós barátságokat kötnének. Vándorolnak, énekelnek, aztán vándorolnak tovább, miután kerestek némi pénzt. Őszintén ha látok egyet, mindig arra gondolok, mennyire nem tudom elképzelni őket egy mindennapi helyzetben. Pedig biztos nekik is más a jellemük valójában, csak hozzá vannak szokva ahhoz, hogy előadnak, éppen ezért akkor úgy beszélnek, mintha egy közönség lenne előttük, mikor csak ketten vagyunk. Gilroynál is pont ezt éreztem. Mondjuk mi meg, akit mágiát tanítunk, lehet ösztönösen tanítani akarunk mindenkit, legalábbis magamnál már tapasztaltam hasonlót. Mindenkinek megvan a maga szakmai ártalma, csak hát... lássuk be, az övék kicsit idegesítő egy idő után.
*Lorew hallott már a földformáló mágiáról, egészen véletlenül azért, mert ismert egy olyat, aki így formázott aprócska szobrokat kövekből. Nem biztos, hogy Worenth is erre gondolt, de nem igazán akarja firtatni a dolgot, mert nem is lényeges.*
- Hát nem is tudom, igazság szerint én sehogy nem akarok követ törni. Meg semmi ilyesmit. Valahogy nem vágyom arra, hogy képes legyek harcolni, vagy megvédeni magam. Nem arról van szó, hogy teljes mértékben kerülöm a konfliktust, sőt... De valahogy mégsem tudnám elképzelni, hogy kardot rántsak, és lekaszaboljak valakit, még ha ő jött is nekem, és mondjuk az életem múlik rajta. Ez nem... nekem nem.
*Mágia vagy semmi. Pláne mivel sok esetben nem is akarja megvédeni magát, akkor egyszerűen mágia esetében annyit csinál, hogy nem mondja el az igét. Viszont ha van nála egy kard, akkor egyrészt fenyegetőbbnek tűnik, másrészt ha nem használja, akkor meg csapdát sejthetnek. Mindenképpen csak bonyodalmakat okozna.*
- Érdekes kérdés. Mindenképpen. Én azt mondanám, hogy mindenképpen. Elvégre egy szerzetes hiába puszta kézzel küzd egész életében, nem várhatja el, hogy más is ezt tegye. Számára nyilvánvaló, hogy ellene karddal, buzogánnyal, esetleg számszeríjjal fognak harcolni, és valószínűleg pontosan tudja, hogyan kell lefegyverezni az egyes ellenfeleket. A páncél meg igazából hiába van rajta, ha elveszti a fegyverét, akkor már inkább hátrány a mozgásának lassulása miatt, mint amennyit véd. Ha meg földre kerül, akkor igencsak nehezen fog felkelni. Szerintem talán még inkább a szerzetes van előnyben a mozgékonyság miatt, mert a fegyveresek is főleg fegyveresek elleni harcra készülnek fel.
*Legalábbis Lorewnek ez szilárd meggyőződése, az már más kérdés, hogy a valóságban hogyan történne, de... hát nem mindegy az? A templom könyvtárában, miközben a környező helyeket az élőholtak ostromolják, bőven beérhetik a feltételezésekkel.*
- Hát... a szépség relatív. És mivel nekem főleg az tetszik, ami másnak nem, így ebben a témában nem vagyok annyira otthon. Viszont üzletnek nem utolsó, az biztos. De akkor már van erre holdmágia, eladhatnám azt is jóval drágábban, és az már konkrétan a szerelemről szól. Nem tart soká, ez tény, és a használónak nincs is beleszólása a történésekbe, de ezt ráérnek akkor megtudni.
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-18 14:32:54
Üzenet elküldve: 2016-03-18 14:32:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Maga a vidék elég kopár és barátságtalan, de talán ezért is csigázhatja fel az arra járókat. Ha szétnézel buckákat látsz meg különböző járatokat, ami a teremtő tudja merre visz... afféle labirintus. Ez még a kisebb baj, a nagyobb az a rengeteg csont amin lépkedsz, és töröd őket össze magad alatt. Elég hátborzongató meg hideg. Később jött az amiről beszéltem ezek a hangok vagy mik, meg a bizonytalanság, végül eljöttem onnan. Erre még sosem gondoltam de... ez igen Lorew! Úgy értem ez nagyszerű ötlet, teljesen jó lenne egy egyedi varázslatnak. Na az az! Léteznek bizony, bár még a saját szememmel én sem láttam, de nem is akarom. Azt javaslom inkább lapozz fel egy könyvet, és nézd meg abba, biztosan leírják a jellemzőit is.
*Még csak az kéne, hogy a sötétben járkáljon és ezt a bestiát keresgesse, vagy csalja magához némi étellel mint valami állatsimogatón. A hóhajúban is van némi kíváncsiság, de azért nem ennyi, látszólag Lorewet sokkal jobban hajtják ezek a dolgok, de nincs is ezzel semmi baj.*
-Hát az előadásukat kedvelem, bár barátkozni nemigen barátkoznék velük, mert nekem is ez az idegesítés maradt meg belőlük. Állítólag a bárdoknak valami zavara van, azt hiszik több személy vagy szellem él a fejükben, talán ezért ilyen hogy is fogalmazzak... találékonyak. Ó hát nekik aztán hinni. *mosolyog.* -Egyszer kártyáztam eggyel, de csúnyán átvert, azóta sem értem hogyan. Zseniálisan játszott egyébként, valahogy mindig ő került ki győztesen, elég fura volt. Aztán azt mondta mindjárt jön, én naiv meg elhittem neki, na azóta sem láttam, elment a pénzemmel együtt. Mikor feleszméltem úgy éreztem magam mint aki bealudt vagy nem is tudom. Na de mindegy is.
*Nem egyszerű átverés volt az ebben biztos, bár sosem jött rá az igazságra de nem is foglalkoztatta különösen. Mondjuk ha több ezer aranyat csentek volna el tőle talán jobban megviselte volna, így viszont vállat vont a dologra... nem mintha sok választása lehetett volna.*
-Azért ha választhatnék még mindig a fegyverre szavazok akkor is, ha puszta kézzel képes lennék méretre darabolni egy követ. Bár az edzéssel nem lenne baj. *mosolyog.* -Egy varázslattal megoldanám a kőtömböt, majd szépen elkezdeném darabolni. Jó nem akkora hatalmas követ, de még csákány sem kellene. Bocsásd meg komolytalanságomat, szóval a lényeg, hogy inkább a kard mint a kezem.
*A verekedés tényleg még ennél is távolabb áll tőle. Gyerekkorában legfeljebb a birkózás volt az amit játszottak, ezen minden gyerek átesik. Na ennél több azóta sem volt, és bizonyára nem is lesz. Azt, hogy karddal valakivel küzd azt még mindig hamarabb tudja maga elé képzelni.*
-Szerinted indulhat egyenlő félként egy szerzetes és egy kardforgató? A szerzetesek gondolom nincsenek talpig felvértezve, mert úgy nehezen mozognának, míg a kardforgatónál ott a páncél és a fegyver. Nem kiegyenlítetlen ez egy kicsit? Persze tudom sok minden függvénye a végkimenetel, de csak így ha alapjában véve belegondolsz mit mondanál?
*Lorew további mondandójára elneveti magát de úgy igazán rendesen.*
-Az áldásomat adom rátok sőt, elvállalom még az egybekelésetek lebonyolítását is. Majd veszek addigra pár órát. Hát igen, a bájitalok szinte mindenre jók. Ha én választhatnék a gyógyító italok kikeverését tanulnám meg először, olyat ami képes akár a törött csontokat is beforrasztani. Aztán nekem is az intelligencia fokozók jönnének, illetve amik serkentik az agyműködést. Amit nem favorizálnék az a szebbé tevő bájitalok, nem szeretném ilyen módon elnyerni senki tetszését sem. Bár kereskedni biztosan jól lehet vele nem? Aki szerelmes az venné tőled mint a cukrot.
-Maga a vidék elég kopár és barátságtalan, de talán ezért is csigázhatja fel az arra járókat. Ha szétnézel buckákat látsz meg különböző járatokat, ami a teremtő tudja merre visz... afféle labirintus. Ez még a kisebb baj, a nagyobb az a rengeteg csont amin lépkedsz, és töröd őket össze magad alatt. Elég hátborzongató meg hideg. Később jött az amiről beszéltem ezek a hangok vagy mik, meg a bizonytalanság, végül eljöttem onnan. Erre még sosem gondoltam de... ez igen Lorew! Úgy értem ez nagyszerű ötlet, teljesen jó lenne egy egyedi varázslatnak. Na az az! Léteznek bizony, bár még a saját szememmel én sem láttam, de nem is akarom. Azt javaslom inkább lapozz fel egy könyvet, és nézd meg abba, biztosan leírják a jellemzőit is.
*Még csak az kéne, hogy a sötétben járkáljon és ezt a bestiát keresgesse, vagy csalja magához némi étellel mint valami állatsimogatón. A hóhajúban is van némi kíváncsiság, de azért nem ennyi, látszólag Lorewet sokkal jobban hajtják ezek a dolgok, de nincs is ezzel semmi baj.*
-Hát az előadásukat kedvelem, bár barátkozni nemigen barátkoznék velük, mert nekem is ez az idegesítés maradt meg belőlük. Állítólag a bárdoknak valami zavara van, azt hiszik több személy vagy szellem él a fejükben, talán ezért ilyen hogy is fogalmazzak... találékonyak. Ó hát nekik aztán hinni. *mosolyog.* -Egyszer kártyáztam eggyel, de csúnyán átvert, azóta sem értem hogyan. Zseniálisan játszott egyébként, valahogy mindig ő került ki győztesen, elég fura volt. Aztán azt mondta mindjárt jön, én naiv meg elhittem neki, na azóta sem láttam, elment a pénzemmel együtt. Mikor feleszméltem úgy éreztem magam mint aki bealudt vagy nem is tudom. Na de mindegy is.
*Nem egyszerű átverés volt az ebben biztos, bár sosem jött rá az igazságra de nem is foglalkoztatta különösen. Mondjuk ha több ezer aranyat csentek volna el tőle talán jobban megviselte volna, így viszont vállat vont a dologra... nem mintha sok választása lehetett volna.*
-Azért ha választhatnék még mindig a fegyverre szavazok akkor is, ha puszta kézzel képes lennék méretre darabolni egy követ. Bár az edzéssel nem lenne baj. *mosolyog.* -Egy varázslattal megoldanám a kőtömböt, majd szépen elkezdeném darabolni. Jó nem akkora hatalmas követ, de még csákány sem kellene. Bocsásd meg komolytalanságomat, szóval a lényeg, hogy inkább a kard mint a kezem.
*A verekedés tényleg még ennél is távolabb áll tőle. Gyerekkorában legfeljebb a birkózás volt az amit játszottak, ezen minden gyerek átesik. Na ennél több azóta sem volt, és bizonyára nem is lesz. Azt, hogy karddal valakivel küzd azt még mindig hamarabb tudja maga elé képzelni.*
-Szerinted indulhat egyenlő félként egy szerzetes és egy kardforgató? A szerzetesek gondolom nincsenek talpig felvértezve, mert úgy nehezen mozognának, míg a kardforgatónál ott a páncél és a fegyver. Nem kiegyenlítetlen ez egy kicsit? Persze tudom sok minden függvénye a végkimenetel, de csak így ha alapjában véve belegondolsz mit mondanál?
*Lorew további mondandójára elneveti magát de úgy igazán rendesen.*
-Az áldásomat adom rátok sőt, elvállalom még az egybekelésetek lebonyolítását is. Majd veszek addigra pár órát. Hát igen, a bájitalok szinte mindenre jók. Ha én választhatnék a gyógyító italok kikeverését tanulnám meg először, olyat ami képes akár a törött csontokat is beforrasztani. Aztán nekem is az intelligencia fokozók jönnének, illetve amik serkentik az agyműködést. Amit nem favorizálnék az a szebbé tevő bájitalok, nem szeretném ilyen módon elnyerni senki tetszését sem. Bár kereskedni biztosan jól lehet vele nem? Aki szerelmes az venné tőled mint a cukrot.
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-18 11:38:26
Üzenet elküldve: 2016-03-18 11:38:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*No igen, a növénygyűjtés talán jobb ötlet lenne. De van ott egyáltalán bármi? Lorew a maga részéről egy kopár síkságnak képzeli el az egészet, amit csontok tarkítanak. Nem esik eső, nem süt a nap, mindig sötét van... Jó, hát azért valószínűtlen, hogy ennyire ijesztő hely legyen, de ennél durvábban is festették már le túlbuzgó városiak. Valószínűleg pont annyiszor jártak ott, mint Lorew.*
- Egyébként hogy néz ki a hely? Azt mondtad, voltál már a csonttemetőben. Mellesleg ige, nem is kevés ellátmányról lenne szó... Kár hogy nincs ilyen zsugorító varázslat, amivel sok élelem kis helyen elférne. Aztán amit enni akarok, azt egyszerűen felnagyítom. Milyen egyszerűnek hangzik, de mégis milyen praktikus lenne. Főleg mivel akkor mindenféle értékedet is lekicsinyíthetnéd, és könnyebb lenne elrejteni. Elkalandoztam... a Nassikyre gondolhatsz. Azok valóban léteznek? Azt hittem csak mese. Muszáj látnom akkor egy olyat.
*Persze veszélyes kis dög, de hát ettől olyan szeretnivaló. Meg ha véletlen megcsípné, szúrná, vagy marná, ott az ellenszer, talán csak szépen kell kérni. Vagy kiénekelni a vonatkozó holdmágiával. Kifütyülni? A fene se emlékszik, meg sosem használta még. Bár kétséges, hogy nyugodt maradna-e, miközben feji le a farkából az ellenszert, de hát majd sokat fütyül.*
- No hát, Gilroyt ennyire azért nem ismertem, bár számomra minden bárd idegesítő. Egyszerűen nem az esetem, amit művelnek. Meg annyira benne vannak a szerepükben, hogy néha akkor is túlzásokba esnek, ha nem kéne. Borzalmas népség... engem például az egyik elirányított a Grombar kastélyhoz. Azt mondta, éjszaka a kastélyból valami vörös fénysugár tör elő, amit el se lehet téveszteni. Hát megjegyezném, el lehet, mivel semmilyen fénysugár nincs, és azt a nagy monstrumot egy völgybe építették. Egészen konkrétan eldugták előlem. Erről persze már nem beszélt a bárd...
*Mellesleg ha már nők nyelve, akkor ott a szerelemhold csókja. Lorewnek nagyon nem esete az ilyen ügyeskedés, de ha minden kötél szakad, az még mindig ott van. Ha esetleg Sven meg találná találni, ellene teljesen működőképes lenne. Mondjuk még sosem használta, elvileg olyankor egy entitás szállja meg a testét, vagy mi a túró, de... hogy is lehet ez? Akkor nem is ura a testének, csak érzékeli, mi történik? Akkor meg igen nehéz elmenekülni.*
- Hát igen, bár lefejelni a követ... Nem tudom, elvileg sok múlik azon, hogy milyen gyorsan ütsz a kőre. Mármint nem amiatt nem törik össze a csontod, hanem amiatt törik össze a kő. Ráfejelni talán nem tudsz olyan gyorsan, mint ráütni. Mondjuk elvileg ha gyorsan a fejedhez vágják, az ugyanaz, mintha a fejedet vágod gyorsan a kőhöz, de... azért ijesztő, hogy egy nagy kő repül a fejed felé. Persze ők nem hasalnak le ilyenkor ösztönösen, mert ők nyilván jó ideje edzenek, de mégis.
*Pláne ha már nyílvesszőkkel is játszottak, akkor meg nyilván hozzá vannak szokva, hogy dolgok repülnek feléjük, és nem veszítik el a fejüket. Aztán lehet, hogy egyszer pont ezért veszítik majd el a fejüket, de a kifejezés szoros értelmében. Viszont addig is látványos, amit csinálnak. Ők nyilván nem így élik meg, mert komolyabbak, meg felelősségteljesebbek, de a külső szemlélő számára ez simán látványosság.*
- A mérgek és egyebek... hát igen, az boszorkányok asztala, meg is hagynám nekik. Legfeljebb majd elveszek egyet feleségül. A magam részéről főleg az intelligenciát fokozó italokat részesíteném előnyben, esetleg még az ügyességre adókat. Bár lenne igazából minden, legalább egy üvegcsével. Az intelligenciát fokozó italokat Eralillal amulettbe rakatnám, de például az ilyen erőt fokozó... abból lenne egy üvegcse, és h valami nehezet kell emelni, vagy cipelni, akkor meginnám. Praktikusan hangzik.
*No igen, a növénygyűjtés talán jobb ötlet lenne. De van ott egyáltalán bármi? Lorew a maga részéről egy kopár síkságnak képzeli el az egészet, amit csontok tarkítanak. Nem esik eső, nem süt a nap, mindig sötét van... Jó, hát azért valószínűtlen, hogy ennyire ijesztő hely legyen, de ennél durvábban is festették már le túlbuzgó városiak. Valószínűleg pont annyiszor jártak ott, mint Lorew.*
- Egyébként hogy néz ki a hely? Azt mondtad, voltál már a csonttemetőben. Mellesleg ige, nem is kevés ellátmányról lenne szó... Kár hogy nincs ilyen zsugorító varázslat, amivel sok élelem kis helyen elférne. Aztán amit enni akarok, azt egyszerűen felnagyítom. Milyen egyszerűnek hangzik, de mégis milyen praktikus lenne. Főleg mivel akkor mindenféle értékedet is lekicsinyíthetnéd, és könnyebb lenne elrejteni. Elkalandoztam... a Nassikyre gondolhatsz. Azok valóban léteznek? Azt hittem csak mese. Muszáj látnom akkor egy olyat.
*Persze veszélyes kis dög, de hát ettől olyan szeretnivaló. Meg ha véletlen megcsípné, szúrná, vagy marná, ott az ellenszer, talán csak szépen kell kérni. Vagy kiénekelni a vonatkozó holdmágiával. Kifütyülni? A fene se emlékszik, meg sosem használta még. Bár kétséges, hogy nyugodt maradna-e, miközben feji le a farkából az ellenszert, de hát majd sokat fütyül.*
- No hát, Gilroyt ennyire azért nem ismertem, bár számomra minden bárd idegesítő. Egyszerűen nem az esetem, amit művelnek. Meg annyira benne vannak a szerepükben, hogy néha akkor is túlzásokba esnek, ha nem kéne. Borzalmas népség... engem például az egyik elirányított a Grombar kastélyhoz. Azt mondta, éjszaka a kastélyból valami vörös fénysugár tör elő, amit el se lehet téveszteni. Hát megjegyezném, el lehet, mivel semmilyen fénysugár nincs, és azt a nagy monstrumot egy völgybe építették. Egészen konkrétan eldugták előlem. Erről persze már nem beszélt a bárd...
*Mellesleg ha már nők nyelve, akkor ott a szerelemhold csókja. Lorewnek nagyon nem esete az ilyen ügyeskedés, de ha minden kötél szakad, az még mindig ott van. Ha esetleg Sven meg találná találni, ellene teljesen működőképes lenne. Mondjuk még sosem használta, elvileg olyankor egy entitás szállja meg a testét, vagy mi a túró, de... hogy is lehet ez? Akkor nem is ura a testének, csak érzékeli, mi történik? Akkor meg igen nehéz elmenekülni.*
- Hát igen, bár lefejelni a követ... Nem tudom, elvileg sok múlik azon, hogy milyen gyorsan ütsz a kőre. Mármint nem amiatt nem törik össze a csontod, hanem amiatt törik össze a kő. Ráfejelni talán nem tudsz olyan gyorsan, mint ráütni. Mondjuk elvileg ha gyorsan a fejedhez vágják, az ugyanaz, mintha a fejedet vágod gyorsan a kőhöz, de... azért ijesztő, hogy egy nagy kő repül a fejed felé. Persze ők nem hasalnak le ilyenkor ösztönösen, mert ők nyilván jó ideje edzenek, de mégis.
*Pláne ha már nyílvesszőkkel is játszottak, akkor meg nyilván hozzá vannak szokva, hogy dolgok repülnek feléjük, és nem veszítik el a fejüket. Aztán lehet, hogy egyszer pont ezért veszítik majd el a fejüket, de a kifejezés szoros értelmében. Viszont addig is látványos, amit csinálnak. Ők nyilván nem így élik meg, mert komolyabbak, meg felelősségteljesebbek, de a külső szemlélő számára ez simán látványosság.*
- A mérgek és egyebek... hát igen, az boszorkányok asztala, meg is hagynám nekik. Legfeljebb majd elveszek egyet feleségül. A magam részéről főleg az intelligenciát fokozó italokat részesíteném előnyben, esetleg még az ügyességre adókat. Bár lenne igazából minden, legalább egy üvegcsével. Az intelligenciát fokozó italokat Eralillal amulettbe rakatnám, de például az ilyen erőt fokozó... abból lenne egy üvegcse, és h valami nehezet kell emelni, vagy cipelni, akkor meginnám. Praktikusan hangzik.
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-18 08:26:16
Üzenet elküldve: 2016-03-18 08:26:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Igen tetszetősen hangzik Lorew kis kalandtúrája, határozott elképzelései vannak mit is szeretne, és bőven fog tartogatni izgalmakat. Worenth is megjárta valamikor a külső területeket, és végül a szentélynél kötött ki. Különösebb célja nem volt a látogatásoknak, afféle kis túrázás volt felfedezni a nagy ismeretlent.*
-Hát nyilván vinned kell némi ellátmányt magaddal, tűzszerszámot esetleg kötelet, a mellé pedig elfér pár üveg. Biztos lenne valami érdekes, végtére is vannak olyan növények amik csak az erdőben honosak, akkor miért ne lenne olyan ami a barlangrendszerben teszem azt? Sajnos a növényekhez nem értek, a gyógyhatásaikhoz főleg nem, herbalista könyveket nem sokszor forgattam a kezembe. Sőt bevallom még a gombát sem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, hogy melyik az ehető és melyik a mérgező. Banditák a csonttemetőben is szoktak portyázni, szóval nem árt ha óvatos leszel... bár őszintén szólva nem tudom mit is keresnek ott, lehet őket már magához ragadta valamiféle démon ami irányítja őket. Na meg a banditák még hagyján, de van egy ragadozó bestia ami a föld alatt él. Hú a nevét azt nem tudom, valami öhm... Nassa vagy Nassi. Nem tudom hallottál e már ilyenről. Azt mondják nagyon ritka, de ha a barlangrendszerbe mész ne akarj találkozni vele, hallottam erről a lényről ezt-azt. Nem hinném, hogy kitiltanának, sőt akár még nálunk is megszállhatsz éjszakára ha úgy adódik, meg tudok biztosítani némi élelmet meg vizet.
*A bogarak dolgát annyira nem érti, de dísznek talán jók. Worenth soha életében nem gyűjtött semmit sem ha jól emlékszik, bár ennek az okát azóta sem érti.*
-Na hát a nagybátyám sosem esett szerelembe, vagyis hát éjszaka biztos nagyon szerelmes volt. Bár ezt sem állítanám így, elvégre is született három gyermeke két asszonytól, hátha az egyiket szerette. Bárd? Egyszer én és az Úrnőm egy bárd társaságában sétáltunk el a szentélyből, de csalódnom kellett, ugyanis nem volt nagyon szórakoztató a fiú, inkább bosszantó. Kedvelem a bárdok szavalását, mesemondását, vagy színjátékait, igazán látványosan és hihetően tudják átadni a közönségnek a kis történeteiket, amiken jókat lehet nevetni.
*Mondjuk ez is egy olyan dolog, ami benne van Worenth kikapcsolódási listáján. Szereti a vándorcirkuszt, az utcai trubadúrokat, és a bohókás udvari bolondok előadásait, amit ha bárdok adnak elő valahogy mindig hitelesebb a dolog. Na mint mindenből ez alól is van kivétel, de az általános tapasztalat ilyen téren pozitív.*
-Én úgy sem próbálnám ki az biztos, nincs az a pénz. Csúnya vége lenne a mutatványnak. Hát ebből kiindulva a köveket akkor törhetnék a fejükön is az látványosabb... na de ez meg már még inkább túlzás.
*Nem szeretné kikérdezni ezt a kígyó dolgot, de nem először említi már a kígyót Lorew. Talán valami különös része az életének ki tudja.*
-Ha sikerülne az alkímia dolgot kifejlesztened milyen italokat részesítenél előnyben, mi az, amit legelőször próbálnál kikeverni? Elvileg léteznek mérgek is amiket kevernek az alkimisták. Vagy az már inkább boszorkányosság?
*Igen tetszetősen hangzik Lorew kis kalandtúrája, határozott elképzelései vannak mit is szeretne, és bőven fog tartogatni izgalmakat. Worenth is megjárta valamikor a külső területeket, és végül a szentélynél kötött ki. Különösebb célja nem volt a látogatásoknak, afféle kis túrázás volt felfedezni a nagy ismeretlent.*
-Hát nyilván vinned kell némi ellátmányt magaddal, tűzszerszámot esetleg kötelet, a mellé pedig elfér pár üveg. Biztos lenne valami érdekes, végtére is vannak olyan növények amik csak az erdőben honosak, akkor miért ne lenne olyan ami a barlangrendszerben teszem azt? Sajnos a növényekhez nem értek, a gyógyhatásaikhoz főleg nem, herbalista könyveket nem sokszor forgattam a kezembe. Sőt bevallom még a gombát sem nagyon tudom megkülönböztetni egymástól, hogy melyik az ehető és melyik a mérgező. Banditák a csonttemetőben is szoktak portyázni, szóval nem árt ha óvatos leszel... bár őszintén szólva nem tudom mit is keresnek ott, lehet őket már magához ragadta valamiféle démon ami irányítja őket. Na meg a banditák még hagyján, de van egy ragadozó bestia ami a föld alatt él. Hú a nevét azt nem tudom, valami öhm... Nassa vagy Nassi. Nem tudom hallottál e már ilyenről. Azt mondják nagyon ritka, de ha a barlangrendszerbe mész ne akarj találkozni vele, hallottam erről a lényről ezt-azt. Nem hinném, hogy kitiltanának, sőt akár még nálunk is megszállhatsz éjszakára ha úgy adódik, meg tudok biztosítani némi élelmet meg vizet.
*A bogarak dolgát annyira nem érti, de dísznek talán jók. Worenth soha életében nem gyűjtött semmit sem ha jól emlékszik, bár ennek az okát azóta sem érti.*
-Na hát a nagybátyám sosem esett szerelembe, vagyis hát éjszaka biztos nagyon szerelmes volt. Bár ezt sem állítanám így, elvégre is született három gyermeke két asszonytól, hátha az egyiket szerette. Bárd? Egyszer én és az Úrnőm egy bárd társaságában sétáltunk el a szentélyből, de csalódnom kellett, ugyanis nem volt nagyon szórakoztató a fiú, inkább bosszantó. Kedvelem a bárdok szavalását, mesemondását, vagy színjátékait, igazán látványosan és hihetően tudják átadni a közönségnek a kis történeteiket, amiken jókat lehet nevetni.
*Mondjuk ez is egy olyan dolog, ami benne van Worenth kikapcsolódási listáján. Szereti a vándorcirkuszt, az utcai trubadúrokat, és a bohókás udvari bolondok előadásait, amit ha bárdok adnak elő valahogy mindig hitelesebb a dolog. Na mint mindenből ez alól is van kivétel, de az általános tapasztalat ilyen téren pozitív.*
-Én úgy sem próbálnám ki az biztos, nincs az a pénz. Csúnya vége lenne a mutatványnak. Hát ebből kiindulva a köveket akkor törhetnék a fejükön is az látványosabb... na de ez meg már még inkább túlzás.
*Nem szeretné kikérdezni ezt a kígyó dolgot, de nem először említi már a kígyót Lorew. Talán valami különös része az életének ki tudja.*
-Ha sikerülne az alkímia dolgot kifejlesztened milyen italokat részesítenél előnyben, mi az, amit legelőször próbálnál kikeverni? Elvileg léteznek mérgek is amiket kevernek az alkimisták. Vagy az már inkább boszorkányosság?
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-17 19:44:25
Üzenet elküldve: 2016-03-17 19:44:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* A piac után a könyvtár felé veszik az útjukat, kényelmes, valóban sétálós tempóban.*
- Áh, Szelíd a legkiválóbb ló a világon. S engem is jó ideje cipelget már, pár csomag alig kottyan meg neki. Otthon majd ő is kipiheni magát.
* Addig azért még néhány dolgot el kell intézniük, de ha minden jól megy, hamar végeznek. Estére jó lenne hazaérni. *
- Nem bántanálak, ahogy te sem engem. Ezen nincs is mit tovább beszélni.
- Amúgy pedig hidd el bátran, ha téged védenélek, nem látnál sokat belőle és már vége lenne. És igen, persze hogy értem, emiatt szintúgy nem kell aggódnod.
* Elérik a könyvtárat közben, és hát. Na jó. *
- Bemegyek én is. Szelíd hátáról úgy sem tudnak elvinni semmit. Szelídet magát pedig még annyira sem. Amúgy sem jártam még könyvtárban.
* Írni és olvasni tud persze, de könyvtárban azért még nem járt. Legalább körülnéz, hogy milyen is az. *
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.17 19:45:57
* A piac után a könyvtár felé veszik az útjukat, kényelmes, valóban sétálós tempóban.*
- Áh, Szelíd a legkiválóbb ló a világon. S engem is jó ideje cipelget már, pár csomag alig kottyan meg neki. Otthon majd ő is kipiheni magát.
* Addig azért még néhány dolgot el kell intézniük, de ha minden jól megy, hamar végeznek. Estére jó lenne hazaérni. *
- Nem bántanálak, ahogy te sem engem. Ezen nincs is mit tovább beszélni.
- Amúgy pedig hidd el bátran, ha téged védenélek, nem látnál sokat belőle és már vége lenne. És igen, persze hogy értem, emiatt szintúgy nem kell aggódnod.
* Elérik a könyvtárat közben, és hát. Na jó. *
- Bemegyek én is. Szelíd hátáról úgy sem tudnak elvinni semmit. Szelídet magát pedig még annyira sem. Amúgy sem jártam még könyvtárban.
* Írni és olvasni tud persze, de könyvtárban azért még nem járt. Legalább körülnéz, hogy milyen is az. *
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.17 19:45:57
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-17 18:50:30
Üzenet elküldve: 2016-03-17 18:50:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Végtére is Worenthnek igaza van. Olyannyira, hogy ez meg is nyugtatja Lorewet. Ő mindent jól csinál. Mondjuk igazából itt nem arról volt szó, hogy feltétlen egy irányvonalhoz kell lebéklyózni magadat, csak arról, hogy mindkét dolgot nem lehet mesterszinten művelni, de mégis, túl jól sikerült a férfi beszéde. A szerzetes megnyugtatta magát, hogy bőven elég, ha tud varázsolni, arról majd még jó sokára ráér gondolkodni, hogy vajon mivel szeretne foglalkozni a mágiatanulás után.*
- Rendben, ha arra járok, be fogok nézni. Alapvetően úgy tervezném, hogy elvonulok a karavánpihenőbe, tökéletesítem a holdmágiámat (persze ehhez óhatatlanul is kéne a szentély, szóval mindenképpen csak a mostani dolgok lezárulása után lehetséges) aztán elmennék a csonttemetőbe. Szívem szerint vinnék felszerelést is, üvegcséket, meg mindent, hátha találok néhány olyan bogarat, vagy egyéb apróságot, ami itt nem honos, és valami ritka méreg vagy orvosság vonható ki a testéből... nem mintha értenek ehhez, de a szándék meglenne. Csak akkor azt cipelnem kéne a szentélyben is magammal előtte, de tegyük fel, hogy sikerül, és fogok is néhány érdekes dögöt a csonttemetőben. Közben az ottani démoni erők nem emésztenek fel, és minden rendben sikerül. A romtáborba nem fogok ellátogatni, valahol izgalmas lenne, de a banditákhoz úgy alapjáraton semmi kedvem. Eztán a puszta irányából eljutnék a szántóföldekre, néhány napot igénybe venne persze. Nagyjából egy hét múlva Elérek a kikötő közelébe, ahol ti is vagytok, ha minden igaz. A bogarak már elpusztultak. Eztán meglátogatlak benneteket, talán nem csinálok akkora zűrt, hogy végérvényesen kitiltsanak, vagy megöljenek, így végül egy rövid séta következhet a barlangrendszerben. A bogarak megkövesednek addigra, mire hazaérek semmilyen testnedvet nem produkálnak, nem lesz se méreg, se ellenszer, de jól mutatnak a kis üvegcsében. Mindenki boldog. Ez a kalandomra nézve a tervem.
*Hát akkor nem Gilroy az egyetlen ilyen, akit a hátán hord a világ. Bár amilyen egyszerű figura, legalább annyira egyedi, Lorew azóta sem találkozott hasonlóval. Még csak részegesnek sem nevezhetné, egyszerűen csak odavolt a költészetért és a nőkért.*
- Hát ő nem teljesen ilyen volt. Valami gazdag ember lányába volt halálosan szerelmes, de hát ugye ő maga egy szegény bárd volt, így nem működhetett a dolog. Jobb híján más nőkkel enyhítette vágyainak tüzét, és igyekezett meggazdagodni. Egyszerű figura volt, de... a maga módján talán mégis különleges. Bár akkor ezt nem vettem észre, simán csak bosszantott a felelőtlensége, meg hogy nem érezte át az én magasztos eszméimet. Az idő megszépíti az emlékeket.
*Ami Lorewet illeti, rá a szó szoros értelmében vadásznak a nők. Már a forgatagon is előfordult néhány ilyen, például Khyr vagy a nevenincs vörös nő. Aztán eldurvult a helyzet, a tisztáson Syss gonoszabbik énje kivájt belőle néhány darabot, aztán meg Sven a szó szoros értelmében becserkészte, mint egy vadat, és kis híján kínvallatásnak vetette alá a kehely miatt, amiről nem is tudott. Most meg ott van Isvu... Lorew kapcsolatai igen bonyolultak.*
- Hát de még a gyakorlófegyver esetén sem kellemes élmény, ha elvéted, és mondjuk jó erővel a homlokodnak vagy a hasadnak repül. Persze ha a követ széttöröd, akkor számít is neked valami ilyen apróság... Inkább a nyílvessző törik ketté a homlokodon. Na jó, ez már eléggé túlzás, de ez a lényege... Szóval nem tudom, de hát a kígyóknál se volt próba. Jöttek, haraptak, és... és haraptak.
*És néha magukkal vittek egy keveset Lorew lábából, mielőtt az oktató egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással elkábította a dögöt.*
*Végtére is Worenthnek igaza van. Olyannyira, hogy ez meg is nyugtatja Lorewet. Ő mindent jól csinál. Mondjuk igazából itt nem arról volt szó, hogy feltétlen egy irányvonalhoz kell lebéklyózni magadat, csak arról, hogy mindkét dolgot nem lehet mesterszinten művelni, de mégis, túl jól sikerült a férfi beszéde. A szerzetes megnyugtatta magát, hogy bőven elég, ha tud varázsolni, arról majd még jó sokára ráér gondolkodni, hogy vajon mivel szeretne foglalkozni a mágiatanulás után.*
- Rendben, ha arra járok, be fogok nézni. Alapvetően úgy tervezném, hogy elvonulok a karavánpihenőbe, tökéletesítem a holdmágiámat (persze ehhez óhatatlanul is kéne a szentély, szóval mindenképpen csak a mostani dolgok lezárulása után lehetséges) aztán elmennék a csonttemetőbe. Szívem szerint vinnék felszerelést is, üvegcséket, meg mindent, hátha találok néhány olyan bogarat, vagy egyéb apróságot, ami itt nem honos, és valami ritka méreg vagy orvosság vonható ki a testéből... nem mintha értenek ehhez, de a szándék meglenne. Csak akkor azt cipelnem kéne a szentélyben is magammal előtte, de tegyük fel, hogy sikerül, és fogok is néhány érdekes dögöt a csonttemetőben. Közben az ottani démoni erők nem emésztenek fel, és minden rendben sikerül. A romtáborba nem fogok ellátogatni, valahol izgalmas lenne, de a banditákhoz úgy alapjáraton semmi kedvem. Eztán a puszta irányából eljutnék a szántóföldekre, néhány napot igénybe venne persze. Nagyjából egy hét múlva Elérek a kikötő közelébe, ahol ti is vagytok, ha minden igaz. A bogarak már elpusztultak. Eztán meglátogatlak benneteket, talán nem csinálok akkora zűrt, hogy végérvényesen kitiltsanak, vagy megöljenek, így végül egy rövid séta következhet a barlangrendszerben. A bogarak megkövesednek addigra, mire hazaérek semmilyen testnedvet nem produkálnak, nem lesz se méreg, se ellenszer, de jól mutatnak a kis üvegcsében. Mindenki boldog. Ez a kalandomra nézve a tervem.
*Hát akkor nem Gilroy az egyetlen ilyen, akit a hátán hord a világ. Bár amilyen egyszerű figura, legalább annyira egyedi, Lorew azóta sem találkozott hasonlóval. Még csak részegesnek sem nevezhetné, egyszerűen csak odavolt a költészetért és a nőkért.*
- Hát ő nem teljesen ilyen volt. Valami gazdag ember lányába volt halálosan szerelmes, de hát ugye ő maga egy szegény bárd volt, így nem működhetett a dolog. Jobb híján más nőkkel enyhítette vágyainak tüzét, és igyekezett meggazdagodni. Egyszerű figura volt, de... a maga módján talán mégis különleges. Bár akkor ezt nem vettem észre, simán csak bosszantott a felelőtlensége, meg hogy nem érezte át az én magasztos eszméimet. Az idő megszépíti az emlékeket.
*Ami Lorewet illeti, rá a szó szoros értelmében vadásznak a nők. Már a forgatagon is előfordult néhány ilyen, például Khyr vagy a nevenincs vörös nő. Aztán eldurvult a helyzet, a tisztáson Syss gonoszabbik énje kivájt belőle néhány darabot, aztán meg Sven a szó szoros értelmében becserkészte, mint egy vadat, és kis híján kínvallatásnak vetette alá a kehely miatt, amiről nem is tudott. Most meg ott van Isvu... Lorew kapcsolatai igen bonyolultak.*
- Hát de még a gyakorlófegyver esetén sem kellemes élmény, ha elvéted, és mondjuk jó erővel a homlokodnak vagy a hasadnak repül. Persze ha a követ széttöröd, akkor számít is neked valami ilyen apróság... Inkább a nyílvessző törik ketté a homlokodon. Na jó, ez már eléggé túlzás, de ez a lényege... Szóval nem tudom, de hát a kígyóknál se volt próba. Jöttek, haraptak, és... és haraptak.
*És néha magukkal vittek egy keveset Lorew lábából, mielőtt az oktató egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással elkábította a dögöt.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-17 17:38:01
Üzenet elküldve: 2016-03-17 17:38:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Na igen úgy meg különösen, hogy egy lángtornádó vagy villámcsapás varázslat nem egy gyors kézmozdulat ugye, annál kicsivel több idő kell a bonyolult ige elmormolására. Tehát a többes harcokban mindenképpen a kardforgató a jobb, mert míg ők elbírnának több ellenféllel mi mondjuk aligha... meg ha hárman támadnának ránk és mind a háromra szórni kellene valami varázslatot, úgy az energiádat jóval hamarabb elveszíted. Legfeljebb időt nyersz magadnak és késlelteted a bukásodat, de győztesként nem kerülhetnél ki. Talán tízből egyszer, ha a három harcos éppen rossz napjait éli. Hát biztos van számos trükk meg csel amit lehet alkalmazni, de ez már nem a mi asztalunk. Sosem leszünk olyan ügyes harcosok mint a kardforgatók, ők meg sosem lesznek olyan ügyes varázshasználók mint mi. Ez így van rendjén.
*Persze ezzel nyilván Lorew is tisztában van akkor is, ha a hóhajú nem vázolja fel, de hát ha már beszélgetnek miért is ne?*
-Én mondjuk sok időt töltök otthon, de hát ott sem teljes sohasem a létszám, mindig van valaki valamerre, mondjuk ez így van rendjén. Feltétlenül nézz akkor be, szívesen látlak. Na ez érdekes... de legalább őszinte. Ha hozzánk jött volna ez a tanonc mi is elküldtük volna. Ha világuralomra tör hát csak rajta, a saját erejéből megteheti, de ez a mi rendszerünkkel nem fér össze, bár ahogyan hallom a tiétekkel sem.
*Bár az igazat megvallva a szilánkoknál is adva van egy fő aki kérdéses a mágus szemében, hogy a helyes irányvonalat követi e. Talán a nyers stílusa miatt lehetnek ezek a kételyek, de viszont tehetséges, és ha kordában tartják egészen sokáig viheti. Meg hát a teljes szándékot ha úgy van simán el lehet rejteni, szóval inkább bizalom kérdése ez. Végighallgatja a kis történetet majd elmosolyog.*
-Mintha a nagybátyám történetét hallanám. Fiatalkorában ő is nagy mestere volt a hódításnak, bár már elég vén de még most is megnyalná a sót ha érted mire célzok. Őt is verték meg nők, főleg mikor jobban az üveg fenekére nézett, és már nem igazán volt magánál. Mindenkivel azt hitette el, hogy elveszi feleségül meg ilyenek, aztán reggel vagy éppen amikor elküldte, és hát néha csúnya vége lett a dolognak. Halkan jegyezném meg, hogy a nagybátyám nagyon értett a nők nyelvén. Nem mintha irigyelném vagy bármi, de kár lenne tagadni. Nos akkor neked már nagyobb tapasztalatod van az ökölharcban mint nekem.
*Lorew szavaiból kiderül, hogy nem hatalmas hülyeség amit kérdezett, pedig félt ettől.*
-Ne is mondd engem is. De azért ez nem semmi, úgy értem látványnak sem utolsó. Micsoda tekintélyt vívhat ki egy olyan személy, aki képes így kézzel tördelni úgy, hogy ugye nem ő törik ketté. Na az ilyen közelébe se szívesen mennék, én legalább érezném magam ugyan olyan veszélyben mintha valaki karddal hadonászna felém. Mondjuk azt is hallottam, hogy a szerzetesek bölcs emberek, így biztosan nem mindenki ütlegel csak úgy, afféle rend jellemük lehet. Igen esetleg gyakorlófegyverrel tudom elképzelni a mutatványt, élesben egy tűhegyes nyílvesszővel farkas szemet nézni... na oda nem kis bátorság kell. Vagy inkább őrültség? Fene tudja.
-Na igen úgy meg különösen, hogy egy lángtornádó vagy villámcsapás varázslat nem egy gyors kézmozdulat ugye, annál kicsivel több idő kell a bonyolult ige elmormolására. Tehát a többes harcokban mindenképpen a kardforgató a jobb, mert míg ők elbírnának több ellenféllel mi mondjuk aligha... meg ha hárman támadnának ránk és mind a háromra szórni kellene valami varázslatot, úgy az energiádat jóval hamarabb elveszíted. Legfeljebb időt nyersz magadnak és késlelteted a bukásodat, de győztesként nem kerülhetnél ki. Talán tízből egyszer, ha a három harcos éppen rossz napjait éli. Hát biztos van számos trükk meg csel amit lehet alkalmazni, de ez már nem a mi asztalunk. Sosem leszünk olyan ügyes harcosok mint a kardforgatók, ők meg sosem lesznek olyan ügyes varázshasználók mint mi. Ez így van rendjén.
*Persze ezzel nyilván Lorew is tisztában van akkor is, ha a hóhajú nem vázolja fel, de hát ha már beszélgetnek miért is ne?*
-Én mondjuk sok időt töltök otthon, de hát ott sem teljes sohasem a létszám, mindig van valaki valamerre, mondjuk ez így van rendjén. Feltétlenül nézz akkor be, szívesen látlak. Na ez érdekes... de legalább őszinte. Ha hozzánk jött volna ez a tanonc mi is elküldtük volna. Ha világuralomra tör hát csak rajta, a saját erejéből megteheti, de ez a mi rendszerünkkel nem fér össze, bár ahogyan hallom a tiétekkel sem.
*Bár az igazat megvallva a szilánkoknál is adva van egy fő aki kérdéses a mágus szemében, hogy a helyes irányvonalat követi e. Talán a nyers stílusa miatt lehetnek ezek a kételyek, de viszont tehetséges, és ha kordában tartják egészen sokáig viheti. Meg hát a teljes szándékot ha úgy van simán el lehet rejteni, szóval inkább bizalom kérdése ez. Végighallgatja a kis történetet majd elmosolyog.*
-Mintha a nagybátyám történetét hallanám. Fiatalkorában ő is nagy mestere volt a hódításnak, bár már elég vén de még most is megnyalná a sót ha érted mire célzok. Őt is verték meg nők, főleg mikor jobban az üveg fenekére nézett, és már nem igazán volt magánál. Mindenkivel azt hitette el, hogy elveszi feleségül meg ilyenek, aztán reggel vagy éppen amikor elküldte, és hát néha csúnya vége lett a dolognak. Halkan jegyezném meg, hogy a nagybátyám nagyon értett a nők nyelvén. Nem mintha irigyelném vagy bármi, de kár lenne tagadni. Nos akkor neked már nagyobb tapasztalatod van az ökölharcban mint nekem.
*Lorew szavaiból kiderül, hogy nem hatalmas hülyeség amit kérdezett, pedig félt ettől.*
-Ne is mondd engem is. De azért ez nem semmi, úgy értem látványnak sem utolsó. Micsoda tekintélyt vívhat ki egy olyan személy, aki képes így kézzel tördelni úgy, hogy ugye nem ő törik ketté. Na az ilyen közelébe se szívesen mennék, én legalább érezném magam ugyan olyan veszélyben mintha valaki karddal hadonászna felém. Mondjuk azt is hallottam, hogy a szerzetesek bölcs emberek, így biztosan nem mindenki ütlegel csak úgy, afféle rend jellemük lehet. Igen esetleg gyakorlófegyverrel tudom elképzelni a mutatványt, élesben egy tűhegyes nyílvesszővel farkas szemet nézni... na oda nem kis bátorság kell. Vagy inkább őrültség? Fene tudja.
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-17 11:05:03
Üzenet elküldve: 2016-03-17 11:05:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A közelharc egy olyan játék, amit nem feltétlen a mágusoknak találtak ki. Persze nem kell megölnie az ellenfelet, ha ad neki egy lángtornádót, akkor utána jó eséllyel az az alak nem fog nagyon hadonászni a kardjával. Legalábbis bőven elég ideig cselekvésképtelen lesz ahhoz, hogy a mágus elfuthasson. Csak hát az élet általában nem ilyen egyszerű...*
- Ennél már csak az a rosszabb, ha egyszerre ketten jönnek, vagy mondjuk hárman. Ha így van, akkor az egyiket egy lángtornádóval vagy villámmal súlyosabban megsebesítheted, mint egy sima kardforgató tudná ilyen rövid idő alatt, és jó eséllyel harcképtelenné válik, de... A másik kettő azalatt szépen elkap, megver, megszurkál, megnyes. Szóval nem igazán az egy-egy elleni harc az, ahol hátrányban van egy magamfajta, hanem az, amikor többen támadnak rá. Azt mesélte egyszer nekem egy tapasztalt kardforgató, hogy három ellenfél ellen még fel lehet venni a harcot, ha figyel arra, hogy ne kerítsék be, tehát hogy egyik se kerüljön a háta mögé. Főleg mivel szemből meg nem tud egyszerre mind támadni. Mondjuk részletesen ecsetelte, hogy hogyan lehet megvalósítani, hogy ne kerüljenek a háta mögé, és közben ő se szoruljon sarokba. Mert a falnak vetett hát elvileg szintén nem megoldás.
*Tény, hogy annál biztosabb módja nincs annak, hogy megakadályozza, hogy kést döfjenek a hátába (vagy kardot) de az az alak ezt is rossz ötletnek tartotta, valamit a mozgástér korlátozásáról mondott, de Lorewben nem igazán maradt meg. Nehéz olyasmit elraktározni, amihez nem ért.*
- Amúgy sem vagyok túl sokat a Namos házban, főleg estére térek haza aludni. Közben a városban mozgok ide-oda, hát ez lenne most is, csak estére sem térnék haza, és kicsit szélesebb körben haladnék. Talán még hozzátok is ellátogatnék. Csak előtte kicsit kikupálom a holdas tanoncokat. Illetve azt az egyet aki maradt. A másikat sajnálatos módon elbocsájtottuk, mert világuralomra tört. Meg kell jegyeznem, elég hülyén kezdte. De nem értek a világuralomhoz, lehet ez a módja.
*Mármint eljönni a Rendhez, majd a becsatlakozáskor megjegyezni, hogy az ő oka pusztán annyi, hogy világuralomra törjön a megszerzett tudással... Legalább maradt volna csendben, tanulni jött, kész pont. Aztán utána évek múltán elmegy világuralkodni a megszerzett tudással, szíve joga. Persze nem az ő dolga, főleg mivel ő nem akarja uralni a világot, így még csak riválisnak sem nevezhetné, de... hát na, azért mégis csak az ő tanonca lett volna. Így maradt neki Syss, akit pedig külön öröm lesz majd kitanítani.*
- Rendtől függ, van akik egész életükben meditálnak, és egy fűszálat nem raknak arrébb. De általában kikupálják őket pusztakezes harcból. Részemről... volt már rá példa. Mondjuk az vicces történet volt, el is mesélem, ha már így ráérünk. Ugye volt ez a forgatag, és ott rengeteg fura alakkal megismerkedtem. Köztük volt egy bizonyos Gilroy is, olyan tipikus kéjenc volt, nagy kanállal habzsolta az életet, ha érted, hogy értem... Mármost éppen rá akart venni, hogy menjünk bordélyba, én meg mondtam, hogy ki van zárva, ha akar, menjen egyedül, bár nem értem, hogy miért nem keres inkább valakit a forgatagon. Tele volt nőkkel ugye az egész hely, mondom minek mászna el a bordélyig. Erre fennhangon elkezdte méltatni az itteni felhozatalt, és valami nagydarab nőre is tett egy megjegyzést. Aki pedig meghallotta, és elindult felénk. Szerencsére gyorsan kapcsoltam, és adtam neki egy öklöst, aminek hatására elterült a földön, de a hegyomlás hölgyemény megállt, és hála az égnek megelégedett ezzel a fordulattal. Aztán szétváltunk, és sosem derült ki, de gyanítom, jobban járt az én balosommal, mintha az a melák kente volna bele a földbe. Ráadásul utána meg összemelegedett a nővel, aki kezelte a sérülését, szóval duplán hálás lehet nekem.
*Hogy a szerzetesek köveket törnek, nyílvesszőket kapnak el... nem lehetetlen. Hasonlót hallott már, látni még nem igazán. Kőtörést többnyire már látott, röptében elkapott nyílvesszőt még nem.*
- Létezik ilyen, igen. És minden gyakorlás kérdése. A csontok kemények, és képesek alkalmazkodni a terheléshez. Csak korán kell elkezdeni a gyakorlást, és kicsiben. Nem mindjárt követ kell püfölni, elég valami puhábbat is, különösen mivel gyerekkorban a csontok még olyan... hát nem olyan kemények, meg fixek, könnyen elmozdulhatnak, torzulhat az alakjuk, meg ilyenek. Aztán meg étrend kérdése is, ha megfelelő mennyiségű csonterősítőt visz be folyamatosan, akkor pláne nem törnek azok könnyen. Mondjuk engem a gondolattól is kiráz a hideg, meg nem tudom, hogy nekik egyáltalán okoz-e fájdalmat, de... ha őket ez teszi boldoggá, hát rajta. A nyílvessző elkapása reflexek kérdése, bár gyanítom elég nehéz lehet gyakorolni. Még bemutatni is kockázatos.
*A közelharc egy olyan játék, amit nem feltétlen a mágusoknak találtak ki. Persze nem kell megölnie az ellenfelet, ha ad neki egy lángtornádót, akkor utána jó eséllyel az az alak nem fog nagyon hadonászni a kardjával. Legalábbis bőven elég ideig cselekvésképtelen lesz ahhoz, hogy a mágus elfuthasson. Csak hát az élet általában nem ilyen egyszerű...*
- Ennél már csak az a rosszabb, ha egyszerre ketten jönnek, vagy mondjuk hárman. Ha így van, akkor az egyiket egy lángtornádóval vagy villámmal súlyosabban megsebesítheted, mint egy sima kardforgató tudná ilyen rövid idő alatt, és jó eséllyel harcképtelenné válik, de... A másik kettő azalatt szépen elkap, megver, megszurkál, megnyes. Szóval nem igazán az egy-egy elleni harc az, ahol hátrányban van egy magamfajta, hanem az, amikor többen támadnak rá. Azt mesélte egyszer nekem egy tapasztalt kardforgató, hogy három ellenfél ellen még fel lehet venni a harcot, ha figyel arra, hogy ne kerítsék be, tehát hogy egyik se kerüljön a háta mögé. Főleg mivel szemből meg nem tud egyszerre mind támadni. Mondjuk részletesen ecsetelte, hogy hogyan lehet megvalósítani, hogy ne kerüljenek a háta mögé, és közben ő se szoruljon sarokba. Mert a falnak vetett hát elvileg szintén nem megoldás.
*Tény, hogy annál biztosabb módja nincs annak, hogy megakadályozza, hogy kést döfjenek a hátába (vagy kardot) de az az alak ezt is rossz ötletnek tartotta, valamit a mozgástér korlátozásáról mondott, de Lorewben nem igazán maradt meg. Nehéz olyasmit elraktározni, amihez nem ért.*
- Amúgy sem vagyok túl sokat a Namos házban, főleg estére térek haza aludni. Közben a városban mozgok ide-oda, hát ez lenne most is, csak estére sem térnék haza, és kicsit szélesebb körben haladnék. Talán még hozzátok is ellátogatnék. Csak előtte kicsit kikupálom a holdas tanoncokat. Illetve azt az egyet aki maradt. A másikat sajnálatos módon elbocsájtottuk, mert világuralomra tört. Meg kell jegyeznem, elég hülyén kezdte. De nem értek a világuralomhoz, lehet ez a módja.
*Mármint eljönni a Rendhez, majd a becsatlakozáskor megjegyezni, hogy az ő oka pusztán annyi, hogy világuralomra törjön a megszerzett tudással... Legalább maradt volna csendben, tanulni jött, kész pont. Aztán utána évek múltán elmegy világuralkodni a megszerzett tudással, szíve joga. Persze nem az ő dolga, főleg mivel ő nem akarja uralni a világot, így még csak riválisnak sem nevezhetné, de... hát na, azért mégis csak az ő tanonca lett volna. Így maradt neki Syss, akit pedig külön öröm lesz majd kitanítani.*
- Rendtől függ, van akik egész életükben meditálnak, és egy fűszálat nem raknak arrébb. De általában kikupálják őket pusztakezes harcból. Részemről... volt már rá példa. Mondjuk az vicces történet volt, el is mesélem, ha már így ráérünk. Ugye volt ez a forgatag, és ott rengeteg fura alakkal megismerkedtem. Köztük volt egy bizonyos Gilroy is, olyan tipikus kéjenc volt, nagy kanállal habzsolta az életet, ha érted, hogy értem... Mármost éppen rá akart venni, hogy menjünk bordélyba, én meg mondtam, hogy ki van zárva, ha akar, menjen egyedül, bár nem értem, hogy miért nem keres inkább valakit a forgatagon. Tele volt nőkkel ugye az egész hely, mondom minek mászna el a bordélyig. Erre fennhangon elkezdte méltatni az itteni felhozatalt, és valami nagydarab nőre is tett egy megjegyzést. Aki pedig meghallotta, és elindult felénk. Szerencsére gyorsan kapcsoltam, és adtam neki egy öklöst, aminek hatására elterült a földön, de a hegyomlás hölgyemény megállt, és hála az égnek megelégedett ezzel a fordulattal. Aztán szétváltunk, és sosem derült ki, de gyanítom, jobban járt az én balosommal, mintha az a melák kente volna bele a földbe. Ráadásul utána meg összemelegedett a nővel, aki kezelte a sérülését, szóval duplán hálás lehet nekem.
*Hogy a szerzetesek köveket törnek, nyílvesszőket kapnak el... nem lehetetlen. Hasonlót hallott már, látni még nem igazán. Kőtörést többnyire már látott, röptében elkapott nyílvesszőt még nem.*
- Létezik ilyen, igen. És minden gyakorlás kérdése. A csontok kemények, és képesek alkalmazkodni a terheléshez. Csak korán kell elkezdeni a gyakorlást, és kicsiben. Nem mindjárt követ kell püfölni, elég valami puhábbat is, különösen mivel gyerekkorban a csontok még olyan... hát nem olyan kemények, meg fixek, könnyen elmozdulhatnak, torzulhat az alakjuk, meg ilyenek. Aztán meg étrend kérdése is, ha megfelelő mennyiségű csonterősítőt visz be folyamatosan, akkor pláne nem törnek azok könnyen. Mondjuk engem a gondolattól is kiráz a hideg, meg nem tudom, hogy nekik egyáltalán okoz-e fájdalmat, de... ha őket ez teszi boldoggá, hát rajta. A nyílvessző elkapása reflexek kérdése, bár gyanítom elég nehéz lehet gyakorolni. Még bemutatni is kockázatos.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211