Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-09 13:42:20
Üzenet elküldve: 2015-03-09 13:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Neara, mintha álomból ébredne, de most igazán megtudja, hogy milyen elfnek lenni. Abban már biztos, hogy hiányozni fognak neki ezek az érzések, ha minden visszafordul a rendes kerékvágásba. Mert akármennyire is jól érzi magát, tudja, hogy ez így, vagy úgy, de ideiglenes állapot lesz, és neki törekednie kell e rejtvény megfejtése felé. Szóval a múlt újraélése az első feladat, miután a mágia nem kezes bárányként viselkedik, sőt… mintha kitéptek volna egy darabot belőle. Bár érez valami mást is, de az ilyen hirtelen még nagyon idegen a számára.*
- Ez a tervem, kedves. *Bár keményebb az arca, a hangja lágyan öleli körbe a férfit. Próbál visszaemlékezni a nevére a férfinak, illetve mindenre, és rövidesen meg is mutatkoznak előtte a múlt elrejtett darabjai. Ha jól gondolja, ő – illetve az elf nő – plátói szerelembe esett a férfi iránt. Bár az almafa nem ugrik be neki, hogy mire volt jó, de a fájdalom még ilyen nagy távlatokban is a torka összehúzódását okozza egy rövid ideig. A másik az, hogy a lánygyermek hasonlít rá, tehát félelf lehet, ami arra enged következtetni, hogy a férfivel együtt volt és a lány a szerelmük gyümölcse lehet. Ezt viszont a falu népe viszont nem fogadta jó szívvel… de, hogy üldözzék miatta őket? Miért? Egyszerűen nem tud mit kezdeni az információval, de van egy másik problémája. ’Rejts el minket, ahogyan régen.’ ~Hogyan rejtette el őket? Valami varázslattal, vagy az erdőben egy titkos búvóhely? Nagyon közelednek tennem kell valamit….~ Neara megpróbálja felidézni magában az elf nő varázshatalmát, és a közeli búvóhelyeket felidézni. Plusz kérleli magában a szelet, hogy rejtse el a szagukat, a földet, hogy a nyomaikat. Fogalma sincs, hogy mi fog ezekből sikerülni, de mindenképpen vissza kell emlékeznie, csak úgy fog tudni segíteni, és csak tudja majd megfejteni a pergamen rejtélyét.*
//1. csapat//
*Neara, mintha álomból ébredne, de most igazán megtudja, hogy milyen elfnek lenni. Abban már biztos, hogy hiányozni fognak neki ezek az érzések, ha minden visszafordul a rendes kerékvágásba. Mert akármennyire is jól érzi magát, tudja, hogy ez így, vagy úgy, de ideiglenes állapot lesz, és neki törekednie kell e rejtvény megfejtése felé. Szóval a múlt újraélése az első feladat, miután a mágia nem kezes bárányként viselkedik, sőt… mintha kitéptek volna egy darabot belőle. Bár érez valami mást is, de az ilyen hirtelen még nagyon idegen a számára.*
- Ez a tervem, kedves. *Bár keményebb az arca, a hangja lágyan öleli körbe a férfit. Próbál visszaemlékezni a nevére a férfinak, illetve mindenre, és rövidesen meg is mutatkoznak előtte a múlt elrejtett darabjai. Ha jól gondolja, ő – illetve az elf nő – plátói szerelembe esett a férfi iránt. Bár az almafa nem ugrik be neki, hogy mire volt jó, de a fájdalom még ilyen nagy távlatokban is a torka összehúzódását okozza egy rövid ideig. A másik az, hogy a lánygyermek hasonlít rá, tehát félelf lehet, ami arra enged következtetni, hogy a férfivel együtt volt és a lány a szerelmük gyümölcse lehet. Ezt viszont a falu népe viszont nem fogadta jó szívvel… de, hogy üldözzék miatta őket? Miért? Egyszerűen nem tud mit kezdeni az információval, de van egy másik problémája. ’Rejts el minket, ahogyan régen.’ ~Hogyan rejtette el őket? Valami varázslattal, vagy az erdőben egy titkos búvóhely? Nagyon közelednek tennem kell valamit….~ Neara megpróbálja felidézni magában az elf nő varázshatalmát, és a közeli búvóhelyeket felidézni. Plusz kérleli magában a szelet, hogy rejtse el a szagukat, a földet, hogy a nyomaikat. Fogalma sincs, hogy mi fog ezekből sikerülni, de mindenképpen vissza kell emlékeznie, csak úgy fog tudni segíteni, és csak tudja majd megfejteni a pergamen rejtélyét.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-09 08:25:15
Üzenet elküldve: 2015-03-09 08:25:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Nem hallja a választ. Miért nem válaszol ez a nőszemély? Utánuk fordul, de a család eltűnik a fák között. Rázuhan a csend. Nem, még sincs csend. Valahol a távolban folyó zúg. Az erdő megéled körülötte. Körbefordul, figyeli a veszélyt. Semmit nem lát. A fák közül nem ront elő semmiféle vad, mely a családot űzné. Semmi.*
~Nem értem. Mi elől menekülnek?~
-Neara!
*Próbál utánuk kiáltani, s talán egy lépést is megtesz, hogy a nyomukba eredjen, amikor valami iszonyú erő markol bele. Nem is annyira a testébe, mint sokkal inkább a lelkébe, s rántja hátra. Ösztönből engedi el a pengéket, s próbál meg megkapaszkodni, ám ujjai a semmibe markolnak. Ő pedig úgy száguld át fán, bokron, mintha azok ott sem lennének.
Egészen az utolsóig, melyen akkorát nyekken, hogy a szemei is majd kiugranak. Talán kiáltana is fájdalmában, ha levegője nem szakadna ki a tüdejéből egy pillanatra, így leginkább azzal van elfoglalva, hogy lélegzethez jusson.
A következő pillanat már az eszmélésé. Levegő áramlik át tüdején, elméje tisztul. Körül pillant. Fekszik a földön, így az első reflex a védekezésé lesz. Próbál felugrani. Kéz nyúl felé, segítségképpen. Megragadja. Tekintete odatéved. Döbbenet. Saját kezét arca elé kapja, rámered. Ez nem is az ő keze.*
-Hol vagyok?
*Körbefordul. Fáklyás alakokat lát maga körül. Végig méri őket, majd önmagát is, amennyire tudja.*
~Én is... én is beleestem valakinek a testébe, mint Neara. Mi a franc történik?~
*Tekintete a kérdező arca felé fordul.*
~Boszorkány? Létezne, hogy egy nagy hatalmú varázsló praktikája lenne?~
-Nem tudom. De kitekerem a nyakát, akárki volt is az.
*Újra körbe pillant. A menekülő családot sehol nem látja, hallani sem hallja.*
-Mi... folyik itt?
*Kérdezi meg a mellette állót, aki felsegítette. Közben azt is megállapítja, hogy a hangja sem a sajátja.*
~Marha jó. Vajon ki lehetek én?~
//1. csapat//
*Nem hallja a választ. Miért nem válaszol ez a nőszemély? Utánuk fordul, de a család eltűnik a fák között. Rázuhan a csend. Nem, még sincs csend. Valahol a távolban folyó zúg. Az erdő megéled körülötte. Körbefordul, figyeli a veszélyt. Semmit nem lát. A fák közül nem ront elő semmiféle vad, mely a családot űzné. Semmi.*
~Nem értem. Mi elől menekülnek?~
-Neara!
*Próbál utánuk kiáltani, s talán egy lépést is megtesz, hogy a nyomukba eredjen, amikor valami iszonyú erő markol bele. Nem is annyira a testébe, mint sokkal inkább a lelkébe, s rántja hátra. Ösztönből engedi el a pengéket, s próbál meg megkapaszkodni, ám ujjai a semmibe markolnak. Ő pedig úgy száguld át fán, bokron, mintha azok ott sem lennének.
Egészen az utolsóig, melyen akkorát nyekken, hogy a szemei is majd kiugranak. Talán kiáltana is fájdalmában, ha levegője nem szakadna ki a tüdejéből egy pillanatra, így leginkább azzal van elfoglalva, hogy lélegzethez jusson.
A következő pillanat már az eszmélésé. Levegő áramlik át tüdején, elméje tisztul. Körül pillant. Fekszik a földön, így az első reflex a védekezésé lesz. Próbál felugrani. Kéz nyúl felé, segítségképpen. Megragadja. Tekintete odatéved. Döbbenet. Saját kezét arca elé kapja, rámered. Ez nem is az ő keze.*
-Hol vagyok?
*Körbefordul. Fáklyás alakokat lát maga körül. Végig méri őket, majd önmagát is, amennyire tudja.*
~Én is... én is beleestem valakinek a testébe, mint Neara. Mi a franc történik?~
*Tekintete a kérdező arca felé fordul.*
~Boszorkány? Létezne, hogy egy nagy hatalmú varázsló praktikája lenne?~
-Nem tudom. De kitekerem a nyakát, akárki volt is az.
*Újra körbe pillant. A menekülő családot sehol nem látja, hallani sem hallja.*
-Mi... folyik itt?
*Kérdezi meg a mellette állót, aki felsegítette. Közben azt is megállapítja, hogy a hangja sem a sajátja.*
~Marha jó. Vajon ki lehetek én?~
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-03-07 21:47:26
Üzenet elküldve: 2015-03-07 21:47:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
//Neara//
*Az érkező család észre sem veszi Nearat, és
Illiamae-t, amíg csak magukban vannak. Nearaát is csak akkor hallja meg a család, amikor az elf nő hangján szólal meg. Így Illiamae felszólítását, hogy fussatok sem Neara, sem a többiek nem hallják. Sőt a mélységi lány egyre jobban halványodik el a mágusnő szemei elől.
Hányszor halhatta már mindenki, hogy képzeld maga a másik bőrébe, vagy hogy próbálj meg másvalaki szemével nézni a vidéket. S mindenki elképzelte, hogy milyen lehet egy madár szemével látni a vidéket, de addig, amíg meg nem tapasztalja valaki, addig el sem tudja képzelni, hogy milyen érzés, ha felemeled a karod, és egy másik kar emelkedik. Milyen érzés az, hogy ha megszólalsz, akkor más hangját hallod? Nearanak most szerencséje van, és megtapasztalhatja ez a különleges érzést. Számtalan dolgot hallott már az elfek különleges kapcsolatáról a természettel, de az érzések, amelyek elöntik az új testében szokatlanak számára. A rét füve szinte táncol a szemei előtt, lágyan kecsesen a szél ritmusára. A fák énekelnek, némán, susogósan, mélabúsan.
Alighogy feltápászkodik, szinte egyből megpróbálkozik a jól ismert mozdulatokkal, hogy előcsalja a fénynyalábot, de semmi nem történik. A mozdulatokat hibátlanul hajtja végre, s a szavakat már oly régóta gyakorolja, hogy szinte már el sem tudja rontani. Akkor vajon miért nem sikerült?
Nem töpreng rajta sokat, hiszen szaladnia kell tovább, a család utána.*
A lábai olyan könnyedén mozognak, hogy szinte hozzá sem ér a talajhoz, de pár szökellés után meg kell torpannia, mivel fények gyúlnak az erdőbe, de nem csak elől, hanem szinte mindenhol. A fiú hangos zokogásba tőr fel, amint megjelenne a fények. Az apja mellé térdel, s úgy próbálja csitítani. Két nyugtató mondat közben Neara-ra emeli szemét.*
-Rejts el minket, ahogyan régen. *kérleli.*
//Emlékek//
//Emlék 1//
*Neara vagy talán az elf nő, az erő szélén áll, s egy szántóföldet figyel. Nem is szántóföldet, hanem inkább egy fiatalembert, aki az eke elé kötött ökröt simogatja, nyugtatja mint egy barátot. Olyan mintha biztatná az állatott, hogy még tartson ki. A fiatalember oda hajol az állat füléhez, s beszélni kezd hozzá.*
-Sajnos én nem vagyok olyan erős mint te. Én nem tudom húzni az ekét. Megtenném, ha tehetném, de én nem bírom. *beszél az állathoz kedvesen.* Már nincs sok hátra. Kérlek, még egy kicsit bírd ki.
//Emlék 2//
*Ismét ugyan annál a fánál áll, ahonnét nézte a fiatalembert, s ismét a fiatalember nézi az ökörrel. Bár a fiatalember, már idősebb pár évvel, de ő az, ahogy az ökör is. Az ökör a mező közepén fekszik, már nem mozdul soha többé. S a férfi ott térdel mellette, s siratja, mintha a fivérét vesztette volna el.*
//Emlék 3//
A szántó földön sátrak állnak, s hangos zene üti meg Neara fülét. A sátra között az emberek táncolnak, és énekelnek, mindenki vidám, s örvend. De Neara valamiért mégis szomorú, tudja elvesztette akit szeretett. Neara csak vár, s nézi az örvendező tömeget. Nem tudja maga sem, hogy mennyi ideig vár, míg végre elhal a zene, s már senki sem énekel, mind egy helyre gyűlnek a legnagyobb sátor elé. A tömeg némán áll, mintha figyelnének valamit, amit ő nem láthat, majd a tömeg ketté válik. Középen ott az egykori fiatalember, egy fehér ruhás nő oldalán, majd megcsókolják egymást, amire a tömeg üdvrivalgásba kezd. Lassan a tömeg is távozik a helyről, s az ifjú pár is elvonul a föld mellet lévő házikóba, Neara csak ekkor lép ki a fák takarásából, s elindul a ház felé. Neara a ház bejáratához lép az erszényéből egy magot vesz elő, s a szájához emeli. Varázsszavakat suttog a magnak, majd elhajítja. A mag pattog egy kicsit a földön, majd elkezdi befúrni magát. Először csak egy rügy jelenik meg, amely villámgyorsan nőni kezd, míg egy hatalmas alma fa nem lesz belőle.*
//Illiamae//
*Hiába veszi elő a fegyvereit. Hiába kiált a másikra, mintha ott sem lenne, észre sem veszik. Gyorsan próbál körbe nézni, hogy fellelje a veszedelmet, amely elől a család menekül.
Hirtelen egy hatalmas láthatatlan szellemkéz markol a gyomrába és hihetetlen erővel rántja hátra, át bokron és fákon keresztül. De bokor meg sem rezzen mikor átrepül rajta, ahogyan a fákon is, mint egy szellem. De az utolsó fa valamiért valóságosnak tartaná a mélységit, s nem engedi keresztül magán. Olyan erővel csapódik a fába, hogy szinte minden porcikája bele sajdul. Miközben próbál talpra kecmeregni, akkor veszi észre, hogy megváltozott a keze. Nem a saját kezét látja, hanem egy napbarnított munkától érdes kezet. Pár pillanattal később egy zömök férfi lép elé fáklyával a kezében, s nyújt segítő jobbost neki.*
-A boszorkány volt az? *kérdezi tőle a férfi, miközben felsegíti.*
*Miután feláll, látja, hogy nincsenek egyedül. Szinte egyenlő távolságban fáklyák gyúlnak az éjszakában, mint egy vadászaton.*
//1. csapat//
//Neara//
*Az érkező család észre sem veszi Nearat, és
Illiamae-t, amíg csak magukban vannak. Nearaát is csak akkor hallja meg a család, amikor az elf nő hangján szólal meg. Így Illiamae felszólítását, hogy fussatok sem Neara, sem a többiek nem hallják. Sőt a mélységi lány egyre jobban halványodik el a mágusnő szemei elől.
Hányszor halhatta már mindenki, hogy képzeld maga a másik bőrébe, vagy hogy próbálj meg másvalaki szemével nézni a vidéket. S mindenki elképzelte, hogy milyen lehet egy madár szemével látni a vidéket, de addig, amíg meg nem tapasztalja valaki, addig el sem tudja képzelni, hogy milyen érzés, ha felemeled a karod, és egy másik kar emelkedik. Milyen érzés az, hogy ha megszólalsz, akkor más hangját hallod? Nearanak most szerencséje van, és megtapasztalhatja ez a különleges érzést. Számtalan dolgot hallott már az elfek különleges kapcsolatáról a természettel, de az érzések, amelyek elöntik az új testében szokatlanak számára. A rét füve szinte táncol a szemei előtt, lágyan kecsesen a szél ritmusára. A fák énekelnek, némán, susogósan, mélabúsan.
Alighogy feltápászkodik, szinte egyből megpróbálkozik a jól ismert mozdulatokkal, hogy előcsalja a fénynyalábot, de semmi nem történik. A mozdulatokat hibátlanul hajtja végre, s a szavakat már oly régóta gyakorolja, hogy szinte már el sem tudja rontani. Akkor vajon miért nem sikerült?
Nem töpreng rajta sokat, hiszen szaladnia kell tovább, a család utána.*
A lábai olyan könnyedén mozognak, hogy szinte hozzá sem ér a talajhoz, de pár szökellés után meg kell torpannia, mivel fények gyúlnak az erdőbe, de nem csak elől, hanem szinte mindenhol. A fiú hangos zokogásba tőr fel, amint megjelenne a fények. Az apja mellé térdel, s úgy próbálja csitítani. Két nyugtató mondat közben Neara-ra emeli szemét.*
-Rejts el minket, ahogyan régen. *kérleli.*
//Emlékek//
//Emlék 1//
*Neara vagy talán az elf nő, az erő szélén áll, s egy szántóföldet figyel. Nem is szántóföldet, hanem inkább egy fiatalembert, aki az eke elé kötött ökröt simogatja, nyugtatja mint egy barátot. Olyan mintha biztatná az állatott, hogy még tartson ki. A fiatalember oda hajol az állat füléhez, s beszélni kezd hozzá.*
-Sajnos én nem vagyok olyan erős mint te. Én nem tudom húzni az ekét. Megtenném, ha tehetném, de én nem bírom. *beszél az állathoz kedvesen.* Már nincs sok hátra. Kérlek, még egy kicsit bírd ki.
//Emlék 2//
*Ismét ugyan annál a fánál áll, ahonnét nézte a fiatalembert, s ismét a fiatalember nézi az ökörrel. Bár a fiatalember, már idősebb pár évvel, de ő az, ahogy az ökör is. Az ökör a mező közepén fekszik, már nem mozdul soha többé. S a férfi ott térdel mellette, s siratja, mintha a fivérét vesztette volna el.*
//Emlék 3//
A szántó földön sátrak állnak, s hangos zene üti meg Neara fülét. A sátra között az emberek táncolnak, és énekelnek, mindenki vidám, s örvend. De Neara valamiért mégis szomorú, tudja elvesztette akit szeretett. Neara csak vár, s nézi az örvendező tömeget. Nem tudja maga sem, hogy mennyi ideig vár, míg végre elhal a zene, s már senki sem énekel, mind egy helyre gyűlnek a legnagyobb sátor elé. A tömeg némán áll, mintha figyelnének valamit, amit ő nem láthat, majd a tömeg ketté válik. Középen ott az egykori fiatalember, egy fehér ruhás nő oldalán, majd megcsókolják egymást, amire a tömeg üdvrivalgásba kezd. Lassan a tömeg is távozik a helyről, s az ifjú pár is elvonul a föld mellet lévő házikóba, Neara csak ekkor lép ki a fák takarásából, s elindul a ház felé. Neara a ház bejáratához lép az erszényéből egy magot vesz elő, s a szájához emeli. Varázsszavakat suttog a magnak, majd elhajítja. A mag pattog egy kicsit a földön, majd elkezdi befúrni magát. Először csak egy rügy jelenik meg, amely villámgyorsan nőni kezd, míg egy hatalmas alma fa nem lesz belőle.*
//Illiamae//
*Hiába veszi elő a fegyvereit. Hiába kiált a másikra, mintha ott sem lenne, észre sem veszik. Gyorsan próbál körbe nézni, hogy fellelje a veszedelmet, amely elől a család menekül.
Hirtelen egy hatalmas láthatatlan szellemkéz markol a gyomrába és hihetetlen erővel rántja hátra, át bokron és fákon keresztül. De bokor meg sem rezzen mikor átrepül rajta, ahogyan a fákon is, mint egy szellem. De az utolsó fa valamiért valóságosnak tartaná a mélységit, s nem engedi keresztül magán. Olyan erővel csapódik a fába, hogy szinte minden porcikája bele sajdul. Miközben próbál talpra kecmeregni, akkor veszi észre, hogy megváltozott a keze. Nem a saját kezét látja, hanem egy napbarnított munkától érdes kezet. Pár pillanattal később egy zömök férfi lép elé fáklyával a kezében, s nyújt segítő jobbost neki.*
-A boszorkány volt az? *kérdezi tőle a férfi, miközben felsegíti.*
*Miután feláll, látja, hogy nincsenek egyedül. Szinte egyenlő távolságban fáklyák gyúlnak az éjszakában, mint egy vadászaton.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-28 08:57:52
Üzenet elküldve: 2015-02-28 08:57:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Neara elég eszes teremtés, tudja, hogy mágia „áldozatai” lettek. Az sem biztos, hogy a testük itt van, de a lelkük mindenképpen bekerült a múltba. Elég biztosan meg tudja állapítani magában, hogy újraélik a történetet, csak még azt nem tudja, hogy hogyan, milyen módon fognak részeseivé válni a történetnek, hiszen most külső szemlélőknek tűnnek. Habár a talajt érzi a lába alatt, a gyenge szellő egy kissé meglebbenti hosszú haját, mégsem érzi magát természetesen.
Ekkor kiáltás hangzik fel mögülük, a társnőjével szinte egyszerre fordulnak a hang irányába, miközben hallja a jellegzetes sikítását a penge és tokjának Illiamae felől. A sötételf pengét ránt, ő viszont nyugalomban marad.*
- Nincs baj, jöjjenek velünk. *Kedvesen mosolyog a feléjük rohanókra, akik úgy néz ki jobban félnek a mögöttük jövő veszedelemtől, minthogy bármit is változtassanak az eredeti elképzelésükön. Ez az egész pillanatok alatt történik, és az ifjú elf nő végül nekirohan Nearának, aki úgy gondolja, hogy valójában nincsenek ők ezen a helyen, vagy valamiképp láthatatlanok. Megpróbál félreállni azért, de későn teszi, az elf nő szó szerint letorolja őt, a földre esnek. Furcsa húzást érez, lehunyja a szemét egy pillanatra, majd amikor kinyitja, élesen látja maga előtt a földet, talán még sosem figyelte meg ilyen jól a fűszálak kedves mozgását. Talpra segítik, ő pedig furcsán magasabbnak érzékeli az egészet. Megpróbál visszagondolni, hogy mi történt eddig, és érzékelni a mágiát, ami most jelenleg süket. Persze elveszthette az eszméletét, de gyanúsan máshogy érzi magát. Varázsolni próbál egy egyszerű fénynyalábot.*
- Rendben. *nyögi idegen hangon, felhúzza magát és egyelőre hagyja sodródni magát az árral. Mindenképpen vissza szeretne emlékezni, hogy mi történt, bátorító mosolyt küld a kislány felé és futni kezd tovább, amerre a férfi indul, akit kutatja az emlékeiben, hogy ki is lehet pontosan.*
//1. csapat//
*Neara elég eszes teremtés, tudja, hogy mágia „áldozatai” lettek. Az sem biztos, hogy a testük itt van, de a lelkük mindenképpen bekerült a múltba. Elég biztosan meg tudja állapítani magában, hogy újraélik a történetet, csak még azt nem tudja, hogy hogyan, milyen módon fognak részeseivé válni a történetnek, hiszen most külső szemlélőknek tűnnek. Habár a talajt érzi a lába alatt, a gyenge szellő egy kissé meglebbenti hosszú haját, mégsem érzi magát természetesen.
Ekkor kiáltás hangzik fel mögülük, a társnőjével szinte egyszerre fordulnak a hang irányába, miközben hallja a jellegzetes sikítását a penge és tokjának Illiamae felől. A sötételf pengét ránt, ő viszont nyugalomban marad.*
- Nincs baj, jöjjenek velünk. *Kedvesen mosolyog a feléjük rohanókra, akik úgy néz ki jobban félnek a mögöttük jövő veszedelemtől, minthogy bármit is változtassanak az eredeti elképzelésükön. Ez az egész pillanatok alatt történik, és az ifjú elf nő végül nekirohan Nearának, aki úgy gondolja, hogy valójában nincsenek ők ezen a helyen, vagy valamiképp láthatatlanok. Megpróbál félreállni azért, de későn teszi, az elf nő szó szerint letorolja őt, a földre esnek. Furcsa húzást érez, lehunyja a szemét egy pillanatra, majd amikor kinyitja, élesen látja maga előtt a földet, talán még sosem figyelte meg ilyen jól a fűszálak kedves mozgását. Talpra segítik, ő pedig furcsán magasabbnak érzékeli az egészet. Megpróbál visszagondolni, hogy mi történt eddig, és érzékelni a mágiát, ami most jelenleg süket. Persze elveszthette az eszméletét, de gyanúsan máshogy érzi magát. Varázsolni próbál egy egyszerű fénynyalábot.*
- Rendben. *nyögi idegen hangon, felhúzza magát és egyelőre hagyja sodródni magát az árral. Mindenképpen vissza szeretne emlékezni, hogy mi történt, bátorító mosolyt küld a kislány felé és futni kezd tovább, amerre a férfi indul, akit kutatja az emlékeiben, hogy ki is lehet pontosan.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-27 14:10:01
Üzenet elküldve: 2015-02-27 14:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Zsigereiben érzi a veszélyt, bár még ebben a pillanatban mit sem tud róla. Még körül veszi őket a különös helyváltoztatás okozta hang és fény némaság. Abban, amit Neara mond, van lehetőség. Mi van, ha nem csak egyszerűen helyet változtattak, hanem időt is váltottak? Mind ez lehetséges. Már éppen ki akarná fejteni véleményét az egészről, és javaslatot tenni a következő lépést illetően, amikor felhangzik egy férfi hangja az erdőből. Illiamae azonnal arra felé fordul, s ezúttal már teljesen elővonja a két tőrt, s egyféle védekező állást vesz fel, készen arra, hogyha bármiféle támadás éri kettősüket, akkor képes legyen hárítani a bajt.
Ám erre sincs még módja, mert olyan dolog történik, melyet még a saját szemének is nehezen hisz el. A fák közül kilépő alakok mozgása vonja magára figyelmét, s alig van ideje arra, hogy amazokat jó alaposan megnézze, máris megtörténik az, amire egyáltalán nem számított.*
-NEARA!
*Kiált fel döbbenten, s hirtelen nem is tudja mit csináljon. Társnője ugyanis semmivé foszlott. Bár ez így nem egészen helytálló. Szemei előtt olvadt egymásba az ismeretlen elf asszony, és Neara teste.
Szíve olyan heves kalapálásba kezd, hogy szinte majd megsüketül tőle. Tekintete azonban elfordul az elf asszony (Neara) felől, és valahová az erdő irányába, a menekülők háta mögé vetül. Onnan fog érkezni a veszedelem.*
-Fussatok!
*Mondja a többieknek, bár nem tudja, hogy amazok mind hallják-e, de talán az idegenné változott Neara igen. Ő meg majd fedezi a menekülést. Meg kell néznie, mi elől igyekeznek meglépni.*
//1. csapat//
*Zsigereiben érzi a veszélyt, bár még ebben a pillanatban mit sem tud róla. Még körül veszi őket a különös helyváltoztatás okozta hang és fény némaság. Abban, amit Neara mond, van lehetőség. Mi van, ha nem csak egyszerűen helyet változtattak, hanem időt is váltottak? Mind ez lehetséges. Már éppen ki akarná fejteni véleményét az egészről, és javaslatot tenni a következő lépést illetően, amikor felhangzik egy férfi hangja az erdőből. Illiamae azonnal arra felé fordul, s ezúttal már teljesen elővonja a két tőrt, s egyféle védekező állást vesz fel, készen arra, hogyha bármiféle támadás éri kettősüket, akkor képes legyen hárítani a bajt.
Ám erre sincs még módja, mert olyan dolog történik, melyet még a saját szemének is nehezen hisz el. A fák közül kilépő alakok mozgása vonja magára figyelmét, s alig van ideje arra, hogy amazokat jó alaposan megnézze, máris megtörténik az, amire egyáltalán nem számított.*
-NEARA!
*Kiált fel döbbenten, s hirtelen nem is tudja mit csináljon. Társnője ugyanis semmivé foszlott. Bár ez így nem egészen helytálló. Szemei előtt olvadt egymásba az ismeretlen elf asszony, és Neara teste.
Szíve olyan heves kalapálásba kezd, hogy szinte majd megsüketül tőle. Tekintete azonban elfordul az elf asszony (Neara) felől, és valahová az erdő irányába, a menekülők háta mögé vetül. Onnan fog érkezni a veszedelem.*
-Fussatok!
*Mondja a többieknek, bár nem tudja, hogy amazok mind hallják-e, de talán az idegenné változott Neara igen. Ő meg majd fedezi a menekülést. Meg kell néznie, mi elől igyekeznek meglépni.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-24 02:52:44
Üzenet elküldve: 2015-02-24 02:52:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Ahogyan a látási viszonyaik javulnak, s a páros is kezdi megszokni az új környezetet. Valamiféle erdőben lehetnek, az éjszakában. Pár perccel később már kiáltozás üti meg a fülüket.*
-Fussatok! *kiáltja férfi. Nem parancsolón, hanem inkább mintha könyörögne.* Ne álljatok meg! Fussatok!
*Hamarosan a hang irányából három törékeny alak bontakozik ki a fák közül. Jobb szélen egy fiatal kislány fehér hálóingben, hosszú derékig érő szőke hajjal. Mellette egy kecses hölgy szalad, miközben fogja a lány kezét. A hölgy hosszú egyenes szőke hajjal nagyon hasonlít a lányra, bár sokkal finomabbak az arcvonásai, és sokkal kecsesebb a mozgása. A harmadik alak sokkal testesebb, és ormótlanabb a mozgása a másik kettőnél. A férfi negyven év körüli lehet fekete göndör hajjal, egyszerű vászon ruhában. A karjaiban egy kilenc év körüli fiú gyermekkel. Valószínűleg egy család. De mi elől szaladhatnak az erdőben az éjszaka közepén? A menekülők nem figyelnek fel a párosra, hanem egyenesen feléjük szaladnak. Ahogyan közelebb érnek már látszódnak a különbségének, és hasonlóságok is. Az nő elf, míg a lány félelf, de a fiú, és a férfi ember. A szaladó elf Neara felé szalad, a mágus előtt megbotlik. Valami ismeretlen erő Nearát is a földre dönti egyenesen az elf nőre. Amint hozzá ér a Neara teste semmivé válik. A következő pillanatban Neara az elf hölgy szemén keresztül látja a világot, s már ő irányítja a testét is. A férfi azonnal nyújtja a kezét Nearanak, hogy felsegítse, a másik kezével pedig lerakja a gyermeket.*
-Kellj fel kedvesem! *kérleli.* Futnunk kell!
//1. csapat//
*Ahogyan a látási viszonyaik javulnak, s a páros is kezdi megszokni az új környezetet. Valamiféle erdőben lehetnek, az éjszakában. Pár perccel később már kiáltozás üti meg a fülüket.*
-Fussatok! *kiáltja férfi. Nem parancsolón, hanem inkább mintha könyörögne.* Ne álljatok meg! Fussatok!
*Hamarosan a hang irányából három törékeny alak bontakozik ki a fák közül. Jobb szélen egy fiatal kislány fehér hálóingben, hosszú derékig érő szőke hajjal. Mellette egy kecses hölgy szalad, miközben fogja a lány kezét. A hölgy hosszú egyenes szőke hajjal nagyon hasonlít a lányra, bár sokkal finomabbak az arcvonásai, és sokkal kecsesebb a mozgása. A harmadik alak sokkal testesebb, és ormótlanabb a mozgása a másik kettőnél. A férfi negyven év körüli lehet fekete göndör hajjal, egyszerű vászon ruhában. A karjaiban egy kilenc év körüli fiú gyermekkel. Valószínűleg egy család. De mi elől szaladhatnak az erdőben az éjszaka közepén? A menekülők nem figyelnek fel a párosra, hanem egyenesen feléjük szaladnak. Ahogyan közelebb érnek már látszódnak a különbségének, és hasonlóságok is. Az nő elf, míg a lány félelf, de a fiú, és a férfi ember. A szaladó elf Neara felé szalad, a mágus előtt megbotlik. Valami ismeretlen erő Nearát is a földre dönti egyenesen az elf nőre. Amint hozzá ér a Neara teste semmivé válik. A következő pillanatban Neara az elf hölgy szemén keresztül látja a világot, s már ő irányítja a testét is. A férfi azonnal nyújtja a kezét Nearanak, hogy felsegítse, a másik kezével pedig lerakja a gyermeket.*
-Kellj fel kedvesem! *kérleli.* Futnunk kell!
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:44:47
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:44:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Arra kell rájönnie, hogy a mágiatanulás nem is olyan jó móka, mint ahogyan azt elképzelte. Négy-öt hosszú órán át bújta a könyveket, s még egy "nyamvadt forgószelet" sem tud csinálni a kezével.
Viszont legalább néhány betűt megtanítottak neki a mesterek. A baj az, hogy amennyit megtanult, annál egy gyerek is többet tud, aki ezen a napon tanult először írni. Úgy látszik Rannak meg kell tanulnia azt, amit már oly' régen megtanult. Csak most egy másik nyelven.
Bejött hát ide is, hátha itt még inkább tudja kamatoztatni e tudását.
Eleinte szokatlanul sötétnek tűnik a könyvtár félhomálya, de szeme lassacskán hozzászokik a fényviszonyokhoz.
A szürkületnél már csak az furcsább, hogy ("ha jól értelmezi"), akkor amit itt lát, az mind-mind tele van írással. És nem egy-két könyv van, az biztos.
~ Hogy tudnak ezek a magasak ennyit írni? ~ tűnődik magában, majd leszed az egyik alacsonyabb polcról egy könyvet. Mivel képek nincsenek a legtöbben, csak tömör olvasnivaló - amit meg ugyebár még nem nagyon ért, így hamar megunja a betűk nézegetését.
~ Kéne valaki, aki tud segíteni... ~ Elkezdi nézni a leginkább magányosan ülő csuklyás alakokat, kikről a legkevésbé sem tudja elképzelni, hogy éppen neki akarnának tanítani... Olvasást... *
Viszont legalább néhány betűt megtanítottak neki a mesterek. A baj az, hogy amennyit megtanult, annál egy gyerek is többet tud, aki ezen a napon tanult először írni. Úgy látszik Rannak meg kell tanulnia azt, amit már oly' régen megtanult. Csak most egy másik nyelven.
Bejött hát ide is, hátha itt még inkább tudja kamatoztatni e tudását.
Eleinte szokatlanul sötétnek tűnik a könyvtár félhomálya, de szeme lassacskán hozzászokik a fényviszonyokhoz.
A szürkületnél már csak az furcsább, hogy ("ha jól értelmezi"), akkor amit itt lát, az mind-mind tele van írással. És nem egy-két könyv van, az biztos.
~ Hogy tudnak ezek a magasak ennyit írni? ~ tűnődik magában, majd leszed az egyik alacsonyabb polcról egy könyvet. Mivel képek nincsenek a legtöbben, csak tömör olvasnivaló - amit meg ugyebár még nem nagyon ért, így hamar megunja a betűk nézegetését.
~ Kéne valaki, aki tud segíteni... ~ Elkezdi nézni a leginkább magányosan ülő csuklyás alakokat, kikről a legkevésbé sem tudja elképzelni, hogy éppen neki akarnának tanítani... Olvasást... *
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-12 10:34:12
Üzenet elküldve: 2015-02-12 10:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*A két nő teljesen tanácstalan, főleg Neara, bár nem tudja, hogy a sötételf társa mit érez. Nem szereti azt, ha nincs valami kis irányadója, ekkor próbálkozik meg – nyilvánvalóan a sötételf próbálkozásából véve az ötletet – mágiával, méghozzá a nap fényével. A mágia mindig is erős volt benne, most is kedvesen, simogatóan bújik elő a hatalmából egy kisebb fénysugár. a tenyerével irányítja, de nem kell sokáig, a kis varázslat önálló életre kel, és a pergamenben lévő címert festi meg. Halvány mosoly ül ki a mágusnő arcára, a mágiába vezet bizodalma most sem hagyta cserben. Apró hálát mormol, de ekkor minden elsötétül.*
- Jól. *Suttogja alig hallhatóan, majd máris gondolkodik, hogy mivel tudná eltűntetni a sötétséget, hiszen képes rá. Mire megtalálj a helyes igét, már elkésett, mert a világ újra kivilágosodik körülötte, és meglepő módon aggodalmat vél felfedezni társnőjén.*
- Köszönöm, minden rendben. Remélem. *Pillant körbe, és máris dolgozni kezdenek elméi fogaskerekei, amelyek mozgásba lendülnek. Miközben mindent megnéz magának amit láthat, teóriák kezdenek kialakulni a fejében. Sajnos nem lesz teljesen világos, de az bizonyos, hogy éjszaka az erdőben vannak. Hogy melyikben? Na, az már kérdéses…*
- A mágia beindított valami folyamatot, de lehet, hogy csak egy „egyszerű” helyváltoztató dolog volt. Ha nincs szerencsénk, akkor elkerültünk a múltba. *Ebben ugyan nem biztos, de miért ne lehetne? Lehet, hogy nekik kell befejezni valamit, amit nem sikerült valakinek véghezvinnie. Reméli, hogy téved.*
- Veled minden rendben?
*A két nő teljesen tanácstalan, főleg Neara, bár nem tudja, hogy a sötételf társa mit érez. Nem szereti azt, ha nincs valami kis irányadója, ekkor próbálkozik meg – nyilvánvalóan a sötételf próbálkozásából véve az ötletet – mágiával, méghozzá a nap fényével. A mágia mindig is erős volt benne, most is kedvesen, simogatóan bújik elő a hatalmából egy kisebb fénysugár. a tenyerével irányítja, de nem kell sokáig, a kis varázslat önálló életre kel, és a pergamenben lévő címert festi meg. Halvány mosoly ül ki a mágusnő arcára, a mágiába vezet bizodalma most sem hagyta cserben. Apró hálát mormol, de ekkor minden elsötétül.*
- Jól. *Suttogja alig hallhatóan, majd máris gondolkodik, hogy mivel tudná eltűntetni a sötétséget, hiszen képes rá. Mire megtalálj a helyes igét, már elkésett, mert a világ újra kivilágosodik körülötte, és meglepő módon aggodalmat vél felfedezni társnőjén.*
- Köszönöm, minden rendben. Remélem. *Pillant körbe, és máris dolgozni kezdenek elméi fogaskerekei, amelyek mozgásba lendülnek. Miközben mindent megnéz magának amit láthat, teóriák kezdenek kialakulni a fejében. Sajnos nem lesz teljesen világos, de az bizonyos, hogy éjszaka az erdőben vannak. Hogy melyikben? Na, az már kérdéses…*
- A mágia beindított valami folyamatot, de lehet, hogy csak egy „egyszerű” helyváltoztató dolog volt. Ha nincs szerencsénk, akkor elkerültünk a múltba. *Ebben ugyan nem biztos, de miért ne lehetne? Lehet, hogy nekik kell befejezni valamit, amit nem sikerült valakinek véghezvinnie. Reméli, hogy téved.*
- Veled minden rendben?
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-11 18:23:16
Üzenet elküldve: 2015-02-11 18:23:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*A gyertyafény nem jön be. Nem azért, mert rossz az ötlet, hanem azért mert kevés a fénye. Neara megpróbálkozik a napfényével, s lám, máris eredmény mutatkozik. A mágikus fénysugár célba veszi a pergament, azon belül is a pecsétet, mely viszont magába szippantja a kicsiny fénynyalábot. Aztán felizzik a szignum, és váratlanul benyeli őket a sötétség.
Mint feketeelfnek módjában áll a sötétben látni valamennyit. Ám ez olyan mély sötétség, hogy még az ő szemei sem hatolhatnak át rajta. Meg is lepődik rendesen, mely azt eredményezi, hogy ujjai tőrének markolatára fonódnak. A régi tőrére, és az újéra egyaránt. Így mind a kéz kezében fegyver villanna, ha nem lenne vaksötét.*
-Neara? Jól vagy?
*Súgja bele a semmibe, mely aztán ebben a pillanatban változni is kezd. A némaságot halk neszek zavarják fel, s a sötét is oszlani kezd. Madárcsicsergés. A mélység finoman kezd fakulni, s a sötétbe haloványan fények jelennek meg. Zaj kél újra, fák susognak. A madarak éneke halkul kissé. A feketeségben felszikráznak a csillagok. Fény szűrődik, mely segít tájékozódni. A sötételfnek ez már elég ahhoz, hogy lásson. Nearát keresik íriszei.*
-Jól vagy?
*Lép közelebb a másik nőhöz.*
*A gyertyafény nem jön be. Nem azért, mert rossz az ötlet, hanem azért mert kevés a fénye. Neara megpróbálkozik a napfényével, s lám, máris eredmény mutatkozik. A mágikus fénysugár célba veszi a pergament, azon belül is a pecsétet, mely viszont magába szippantja a kicsiny fénynyalábot. Aztán felizzik a szignum, és váratlanul benyeli őket a sötétség.
Mint feketeelfnek módjában áll a sötétben látni valamennyit. Ám ez olyan mély sötétség, hogy még az ő szemei sem hatolhatnak át rajta. Meg is lepődik rendesen, mely azt eredményezi, hogy ujjai tőrének markolatára fonódnak. A régi tőrére, és az újéra egyaránt. Így mind a kéz kezében fegyver villanna, ha nem lenne vaksötét.*
-Neara? Jól vagy?
*Súgja bele a semmibe, mely aztán ebben a pillanatban változni is kezd. A némaságot halk neszek zavarják fel, s a sötét is oszlani kezd. Madárcsicsergés. A mélység finoman kezd fakulni, s a sötétbe haloványan fények jelennek meg. Zaj kél újra, fák susognak. A madarak éneke halkul kissé. A feketeségben felszikráznak a csillagok. Fény szűrődik, mely segít tájékozódni. A sötételfnek ez már elég ahhoz, hogy lásson. Nearát keresik íriszei.*
-Jól vagy?
*Lép közelebb a másik nőhöz.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:50:06
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:50:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Hiába olvassák át a teljes Eredetkönyvét, nem találják meg benne azt, amit keresnek, így a pergament tanulmányozásával kezdenek el foglalkozni. Illiamae a láthatatlan tintára gondol, így a gyertya fényével próbálkozik, sajnos sikertelenül. Neara a nap fényével próbálkozik, hátha az erőteljesebb. Elmormol pár igét, aminek hatására a tenyeréből vékony fénysugár lövell ki. A fénysugár miután elhagyja a nő tenyerét, azonnal elkanyarodik a pergamenen lévő címer felé, amit el is nyel. A címer halvány kékes fényben kezd derengeni. Mágikus pecsét. Ugrik be Nearának, csupán egy varázslat kell, s a pecsét szabadjára engedi, amit bele börtönöztek. Lehet az üzenet, tárgy, szörnyeteg vagy bármi. A páros figyeli a pecsétet, de hirtelen minden elsötétül, olyan sötétséggel, amelyen semmi nem képes átlátni.*
//Újra a fényen//
*Madarak éneke az első amit meghall a páros, majd a fekete fátyol foltokban kezd felszakadni körülöttük. Már nem a könyvtár dohos alagsorában vannak, hanem valahol egy erdő mélyén, egy aprócska tisztáson, az éjszakában.*
//1. csapat//
*Hiába olvassák át a teljes Eredetkönyvét, nem találják meg benne azt, amit keresnek, így a pergament tanulmányozásával kezdenek el foglalkozni. Illiamae a láthatatlan tintára gondol, így a gyertya fényével próbálkozik, sajnos sikertelenül. Neara a nap fényével próbálkozik, hátha az erőteljesebb. Elmormol pár igét, aminek hatására a tenyeréből vékony fénysugár lövell ki. A fénysugár miután elhagyja a nő tenyerét, azonnal elkanyarodik a pergamenen lévő címer felé, amit el is nyel. A címer halvány kékes fényben kezd derengeni. Mágikus pecsét. Ugrik be Nearának, csupán egy varázslat kell, s a pecsét szabadjára engedi, amit bele börtönöztek. Lehet az üzenet, tárgy, szörnyeteg vagy bármi. A páros figyeli a pecsétet, de hirtelen minden elsötétül, olyan sötétséggel, amelyen semmi nem képes átlátni.*
//Újra a fényen//
*Madarak éneke az első amit meghall a páros, majd a fekete fátyol foltokban kezd felszakadni körülöttük. Már nem a könyvtár dohos alagsorában vannak, hanem valahol egy erdő mélyén, egy aprócska tisztáson, az éjszakában.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-07 09:46:30
Üzenet elküldve: 2015-02-07 09:46:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Rolf szekere ezúttal a könyvtár felé gurul, miután kellőképpen kipihente magát a tisztáson, ideje volt tovább indulni. A kezében tartott gyeplőt lazára engedi, így Pajtás szokásos tempójával húzhatja a négykerekű kocsit.*
-Már nem járunk messze Pajtás. *hajol előre a bakról, és megpaskolja lova erős oldalát, mire az nyerít egy jókorát. Rolf visszaül a bakra, és egy nagyot szív pipájából, a füstöt pedig karikák formájában fújja ki a levegőbe. Alig várja, hogy a könyvtárhoz érjen, és kicsit utána nézzen Arthenior városának helyszínei után, és talán még a történelmébe is belepillant. Ha már itt telepedik le, muszáj lesz ismernie a várost, de leginkább az érdekli, hol lehet jó minőségű termőföldet és legelőt felkutatni errefelé.*
-Hóó Pajtás Hóó! *kurjantja el magát, és rántja meg maga felé a gyeplőt, ezáltal megállásra kényszeríti a lovát. A földműves egy pillanattal később már le is ugrik a bakról, és kiköti a lovát a könyvtár elé egy arra alkalmas cölöphöz. Szekerére ráhúzza a vastag ponyvát, közben két almát gyorsan beharap.*
-Nemsokára jövök, addig viselkedj. *mondja lovának, majd egyenesen besétál a könyvtárba. Doh szaga csapja meg orrát, mikor feltárul az ajtó, és gyorsan körül is néz. Megpillant egy csuklyás alakot, odasétál, és megszólítja.*
-Jó napot! Tudna nekem segíteni? A városról érdekelnének feljegyzések. Szeretnék jóféle szántóföldet vásárolni, és letelepedni.
-Jöjjön. *bólint a csuklyás férfi, majd az egyik polchoz vezeti, és három könyvet nyom a kezébe, majd eltávozik. Rolf leül egy székre, kényelembe helyezi magát, és fellapozza a könyveket. Mivel nem gyorsolvasó, lehet, hogy kicsit több időt vesz majd igénybe a látogatása, de reméli, a végén megleli azt, amiért ide érkezett. Épp nyúlna a pipájáért, hogy megtömje dohánnyal, és pöfékeljen, de ekkor rájön, hogy hol is van, így ezt a műveletet inkább későbbre halassza.*
-Már nem járunk messze Pajtás. *hajol előre a bakról, és megpaskolja lova erős oldalát, mire az nyerít egy jókorát. Rolf visszaül a bakra, és egy nagyot szív pipájából, a füstöt pedig karikák formájában fújja ki a levegőbe. Alig várja, hogy a könyvtárhoz érjen, és kicsit utána nézzen Arthenior városának helyszínei után, és talán még a történelmébe is belepillant. Ha már itt telepedik le, muszáj lesz ismernie a várost, de leginkább az érdekli, hol lehet jó minőségű termőföldet és legelőt felkutatni errefelé.*
-Hóó Pajtás Hóó! *kurjantja el magát, és rántja meg maga felé a gyeplőt, ezáltal megállásra kényszeríti a lovát. A földműves egy pillanattal később már le is ugrik a bakról, és kiköti a lovát a könyvtár elé egy arra alkalmas cölöphöz. Szekerére ráhúzza a vastag ponyvát, közben két almát gyorsan beharap.*
-Nemsokára jövök, addig viselkedj. *mondja lovának, majd egyenesen besétál a könyvtárba. Doh szaga csapja meg orrát, mikor feltárul az ajtó, és gyorsan körül is néz. Megpillant egy csuklyás alakot, odasétál, és megszólítja.*
-Jó napot! Tudna nekem segíteni? A városról érdekelnének feljegyzések. Szeretnék jóféle szántóföldet vásárolni, és letelepedni.
-Jöjjön. *bólint a csuklyás férfi, majd az egyik polchoz vezeti, és három könyvet nyom a kezébe, majd eltávozik. Rolf leül egy székre, kényelembe helyezi magát, és fellapozza a könyveket. Mivel nem gyorsolvasó, lehet, hogy kicsit több időt vesz majd igénybe a látogatása, de reméli, a végén megleli azt, amiért ide érkezett. Épp nyúlna a pipájáért, hogy megtömje dohánnyal, és pöfékeljen, de ekkor rájön, hogy hol is van, így ezt a műveletet inkább későbbre halassza.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:58:01
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:58:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Nem jutnak közelebb, pedig végigolvassák az egészet. Nearának nem ugrik be semmi összefüggés, kivéve, ha most is a múltról van szó. ~Talán egy együttállás lehet? Ami miatt ez az egész van, és felfed valamit valahol?~ Úgy néz ki, hogy az egyetlen támpontjuk az, hogy ez a pergamen az eredeti könyvből lehet. tehát megvan a többi része is valahol, de, hogy pont ez a pergamendarab miért lehet ennyire fontos, arra sajnálatos módon nem tud rájönni.*
- Talán a módszerével jutunk valamire, aztán én is kipróbálnék vele valamit. *Mondja és várja, hogy hátha felfed valamit a gyertyafény. Arra gondol, hogy a Nap fénye talán még jobban segíthet rajtuk, mint egy egyszerű gyertyafény.
Amint végez Illiamae és nincs látható eredménye, a kezébe veszi ő is a pergament és varázslatba fog.
Ökölbe szorítja a kezét és koncentrál, majd amikor kinyitja a tenyerét és elégséges a koncentrációja, vékony fénycsík, egy apró napsugár szelet vetül a pergamenre, amivel mindkét oldalát meg kívánja vizsgálni a papirosnak. Reménykedik, hogy ezzel, vagy a sötételf hölgy ötletével talán rájönnek valamire.*
A varázsló előretartja tenyerét, melynek hatására abból vékony fénysugár lövell ki. Hatása addig tart, míg a varázsló vissza nem húzza a kezét vagy ökölbe nem zárja tenyerét.
*Nem jutnak közelebb, pedig végigolvassák az egészet. Nearának nem ugrik be semmi összefüggés, kivéve, ha most is a múltról van szó. ~Talán egy együttállás lehet? Ami miatt ez az egész van, és felfed valamit valahol?~ Úgy néz ki, hogy az egyetlen támpontjuk az, hogy ez a pergamen az eredeti könyvből lehet. tehát megvan a többi része is valahol, de, hogy pont ez a pergamendarab miért lehet ennyire fontos, arra sajnálatos módon nem tud rájönni.*
- Talán a módszerével jutunk valamire, aztán én is kipróbálnék vele valamit. *Mondja és várja, hogy hátha felfed valamit a gyertyafény. Arra gondol, hogy a Nap fénye talán még jobban segíthet rajtuk, mint egy egyszerű gyertyafény.
Amint végez Illiamae és nincs látható eredménye, a kezébe veszi ő is a pergament és varázslatba fog.
Ökölbe szorítja a kezét és koncentrál, majd amikor kinyitja a tenyerét és elégséges a koncentrációja, vékony fénycsík, egy apró napsugár szelet vetül a pergamenre, amivel mindkét oldalát meg kívánja vizsgálni a papirosnak. Reménykedik, hogy ezzel, vagy a sötételf hölgy ötletével talán rájönnek valamire.*
A varázsló előretartja tenyerét, melynek hatására abból vékony fénysugár lövell ki. Hatása addig tart, míg a varázsló vissza nem húzza a kezét vagy ökölbe nem zárja tenyerét.
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-02-03 15:43:15
Üzenet elküldve: 2015-02-03 15:43:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Bakancsának talpa visszhangozva kopog a padlón. A lépcső alján egy pap emeli rá tekintetét, mire a sötételf letolja csuklyáját és tisztelettudóan meghajol előtte. Szigonyát, melyet a Szegénynegyed óta a kezében tart, letámasztja a falhoz, hogy a pap jól lássa, majd kiveszi sarlóját köpenye alól és a szigony mellé teszi. Ezzel saját maga munkáját is megkönnyíti, hisz nincs, ami akadályozza, és a teremben tartózkodóknak is jelzi, hogy semmiféle bajt nem szándékozik kavarni. Ez ugyan nem egy kocsma, de balhé bárhol történhet, elég egy önbizalom hiányos hústorony és egy rossz helyre irányított nézés találkozása. Ha ez megtörténik, máris hangzik a verekedés első taktusa, mégpedig a nagyobb darab szájából: „Mit nézel, mi?”.
Egy félmosoly kíséretében indul meg a könyvespolcok felé, hogy otthonából hiányzó tudását kiegészítse.*
Egy félmosoly kíséretében indul meg a könyvespolcok felé, hogy otthonából hiányzó tudását kiegészítse.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-30 10:34:06
Üzenet elküldve: 2015-01-30 10:34:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Nem, az ő városuk nem legenda. Ahogy az sem legenda, hogy a törpék voltak az elsők, akik túl mélyre ástak. Persze, ha valaki azt mondaná, hogy nem hiszi el, akkor Illiamae csak megvonná a vállát. Mindenkinek a magánügye, hogy hisz-e valami létezésében, vagy sem. Persze, erre nem kerül most sor.
Sokkal inkább arra, hogy Neara mellé húzódva, vele együtt olvassa el az Eredet Könyvének lapjait. Fájdalom, keserűség, nyomorúság, és halál köszön vissza az írásokból. Végtelen szenvedés. Talán Illiamae túl sok kínt és könyörtelenséget látott fiatal élete során ahhoz, hogy ez mélységeiben megrendítse. Persze, ezirányú érzéseit nem mutatja ki.*
-Miféle? *Pillant fel a lapokról Nearára.* Amikor az emberek megérkeztek Lanawina, akkor elözönlötték a part menti vidéket. Az ott élők pedig ezt nem nézték jó szemmel. Háború tört ki. Persze, *Meghúzza a vállát.* ez csak legenda. Legalább is nálunk úgy tartják nyilván. De ezek a papírok azt mutatják, hogy mégiscsak van valamennyi alapja. S ha ezt elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadni, hogy az emberek valóban arról az Alkordasz nevű szigetről érkeztek. Ki tudja, mi az igazság. *Újabb vállvonás.* Persze, ennek az egésznek így, nem sok értelme van. Nem látok ezekben az iratokban semmi olyat, amely elég fontossá tenné azt a pergamendarabot, melyet a kezedbe nyomtak, ahhoz, hogy életeket oltsanak ki érte. Itt valami másnak kell lennie a háttérben. Talán, nem veszünk észre valamit.
*Felemeli az egyik pergament a könyvből, és egy közeli gyertya lángja elé tartja. Ahhoz elég távol, nehogy a tűz hője elérje a papírost, s az lángra kapjon, de elég közel, hogy a kicsiny fény átvilágíthassa. Közben Nearához intézi további szavait.*
-Mi ismerjük a láthatatlan tintát is. Gondolom, ezt ti is. Hátha van a papírokon más is, mint amit elsőre láthatunk.
*S vizsgálgatni kezdi a pergament, hátha felfedez valamit rajta.*
//1. csapat//
*Nem, az ő városuk nem legenda. Ahogy az sem legenda, hogy a törpék voltak az elsők, akik túl mélyre ástak. Persze, ha valaki azt mondaná, hogy nem hiszi el, akkor Illiamae csak megvonná a vállát. Mindenkinek a magánügye, hogy hisz-e valami létezésében, vagy sem. Persze, erre nem kerül most sor.
Sokkal inkább arra, hogy Neara mellé húzódva, vele együtt olvassa el az Eredet Könyvének lapjait. Fájdalom, keserűség, nyomorúság, és halál köszön vissza az írásokból. Végtelen szenvedés. Talán Illiamae túl sok kínt és könyörtelenséget látott fiatal élete során ahhoz, hogy ez mélységeiben megrendítse. Persze, ezirányú érzéseit nem mutatja ki.*
-Miféle? *Pillant fel a lapokról Nearára.* Amikor az emberek megérkeztek Lanawina, akkor elözönlötték a part menti vidéket. Az ott élők pedig ezt nem nézték jó szemmel. Háború tört ki. Persze, *Meghúzza a vállát.* ez csak legenda. Legalább is nálunk úgy tartják nyilván. De ezek a papírok azt mutatják, hogy mégiscsak van valamennyi alapja. S ha ezt elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadni, hogy az emberek valóban arról az Alkordasz nevű szigetről érkeztek. Ki tudja, mi az igazság. *Újabb vállvonás.* Persze, ennek az egésznek így, nem sok értelme van. Nem látok ezekben az iratokban semmi olyat, amely elég fontossá tenné azt a pergamendarabot, melyet a kezedbe nyomtak, ahhoz, hogy életeket oltsanak ki érte. Itt valami másnak kell lennie a háttérben. Talán, nem veszünk észre valamit.
*Felemeli az egyik pergament a könyvből, és egy közeli gyertya lángja elé tartja. Ahhoz elég távol, nehogy a tűz hője elérje a papírost, s az lángra kapjon, de elég közel, hogy a kicsiny fény átvilágíthassa. Közben Nearához intézi további szavait.*
-Mi ismerjük a láthatatlan tintát is. Gondolom, ezt ti is. Hátha van a papírokon más is, mint amit elsőre láthatunk.
*S vizsgálgatni kezdi a pergament, hátha felfedez valamit rajta.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-29 12:39:07
Üzenet elküldve: 2015-01-29 12:39:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//1. csapat//
*Karhkon testvér kissé felvonna a szemöldökét, amikor Illiamae határozottan kijelenti, hogy a mélységiek városa igen is létezik. Már számtalanszor hallotta a pletykákat, hogy a város létezik, és sok sötételf is határozottan állította már az éve alatt, de mindig csak valaki állította. Bizonyítékot még senki nem látott még a templomban. A legelterjedtebb nézet szerint a mélységiek azért mondják ezt, mert így félelmet, és kételyt csempésznek az emberek szívébe. Az idős pap biztos benne, hogy Illiamae nem ezért mondta, de abban sem hisz, hogy létezik a város.*
-Bátor. *jegyzi meg Neara-nak* Ő inkább azt mondta, hogy egy kényszerhelyzetben, vagy megteszed, vagy nem. És persze az ő pozíciójában nem teheti meg, hogy nem teszi meg.
*Miután a páros magára maradt neki állnak, vagy legalábbis Neara ha Illiamae nem segít, átolvasni az egész könyvecskét. A lapok sokasága semmilyen ábrát nem tartalmaznak, csupán leírásokat egy végtelennek tűnő útról és a kikötés utáni építkezésekről. A legtöbb történet a bánatról, és a keserűségről szól, s arról, hogy mennyire csodálatos volt az ó-haza.*
"Százak és százak haltak meg az út alatt, talán ha a hajók fele megmaradt a hosszú úton, de úgy néz ki, hogy megérte. Hiszen most hogy partot értünk, szinte biztos vagyok benne megleltük az új hazánkat. Nem olyan csodálatos, és szép mint Alkordasz, de csak rajtunk múlik, hogy azzá tesszük."
*Hiába olvassák át az összes lapot, azok nem adják meg a választ a kérdéseikre. De ha semmi olyan nincs leírva amiért érdemes lenne ölni, akkor miért olyan fontos az a lap?*
//1. csapat//
*Karhkon testvér kissé felvonna a szemöldökét, amikor Illiamae határozottan kijelenti, hogy a mélységiek városa igen is létezik. Már számtalanszor hallotta a pletykákat, hogy a város létezik, és sok sötételf is határozottan állította már az éve alatt, de mindig csak valaki állította. Bizonyítékot még senki nem látott még a templomban. A legelterjedtebb nézet szerint a mélységiek azért mondják ezt, mert így félelmet, és kételyt csempésznek az emberek szívébe. Az idős pap biztos benne, hogy Illiamae nem ezért mondta, de abban sem hisz, hogy létezik a város.*
-Bátor. *jegyzi meg Neara-nak* Ő inkább azt mondta, hogy egy kényszerhelyzetben, vagy megteszed, vagy nem. És persze az ő pozíciójában nem teheti meg, hogy nem teszi meg.
*Miután a páros magára maradt neki állnak, vagy legalábbis Neara ha Illiamae nem segít, átolvasni az egész könyvecskét. A lapok sokasága semmilyen ábrát nem tartalmaznak, csupán leírásokat egy végtelennek tűnő útról és a kikötés utáni építkezésekről. A legtöbb történet a bánatról, és a keserűségről szól, s arról, hogy mennyire csodálatos volt az ó-haza.*
"Százak és százak haltak meg az út alatt, talán ha a hajók fele megmaradt a hosszú úton, de úgy néz ki, hogy megérte. Hiszen most hogy partot értünk, szinte biztos vagyok benne megleltük az új hazánkat. Nem olyan csodálatos, és szép mint Alkordasz, de csak rajtunk múlik, hogy azzá tesszük."
*Hiába olvassák át az összes lapot, azok nem adják meg a választ a kérdéseikre. De ha semmi olyan nincs leírva amiért érdemes lenne ölni, akkor miért olyan fontos az a lap?*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-27 10:51:15
Üzenet elküldve: 2015-01-27 10:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Mindig örvendetes, ha régi ismerősökkel találkozik össze, most sincs ez másképp. Kisebb faragatlanságuknak tesznek eleget, amikor egy könnyed kávézást ejtenek meg a könyvtár ódon falai között, bár a tekercsektől távol. Elég enyhe kifogás, hogy nem ő hozta ezt az érdekes őrleményt be az épület belsejébe, de maga is részét veszi ezen 'bűnös' eseményben, közben fedőtevékenységként egy jót társalognak.
Narym nem mellékesen nagy és bölcs ismerője a mágiaágaknak, így már csak azért is maradna, hogy felvesse nála az érdeklődését és kikérje a véleményét arról, hogyan lenne érdemes belekezdenie. Ő sem a gyakorlatiasság jegyében tért rá a mágia útjára, inkább oktatóként ténykedik, bár szerencsére mellőzi azt a rossz habitust, hogy védeni próbálja a hiányosságokat, még akkor is, ha már nem érdemes. Mindenkinek el kell ismernie a hibáit is, különben nem lenne min javítania. Persze most nem erről beszélgetnek, javarészt anyagelmélet és szubállapotokat említenek most. Nem túl bonyolult, de nagyon érdekes kérdéskör, egyike azoknak, amivel bő délutánokat is el lehet tölteni, érdemi haladás árnya nélkül, pusztán szórakozásból. Rá is kell ébrednie, hogy mily csapdába csalogatja a nagy öreg és bármennyire is szeretné, de szép lassan, utalgatva távozására, el kell szakadnia innen, hiszen még a napja javában tartana és még egy ígérettel is tartozik egy hölgyemény felé. Persze ez a tudóstársát kevéssé zavarja, talán azért, mert említeni elfelejti ezt a tényezőjét a társalgásnak. Azért élvezte ezt a kellemetes pihenőt, de már ideje lenne valamerre elhaladnia, hogy vége legyen ennek a kénytelenül hosszú és még inkább sűrű napnak vagy legalább le tudja zárni, hiszen szobájában az üresség rendje honol, még új ágyneműt sem tudott felhúzatni, ezt a cselédség elhanyagolható munkamorálját tekintve, talán jobb, ha maga mosatja, vagy inkább veszi. Egyébként is, mintha emlékezne valami olyasmire, hogy ő bizony festetni is akart, de ehhez erősen elszalasztotta az alkalmat ruhafestéket venni és vagy kevertetni. Talán következő útját vehetné az erdő felé, hogy ezzel is megspóroljon egy kevés összeget, bár ezt lehet, hogy el kéne hanyagolnia, tényleg csak azért, mert várnak rá. *
Narym nem mellékesen nagy és bölcs ismerője a mágiaágaknak, így már csak azért is maradna, hogy felvesse nála az érdeklődését és kikérje a véleményét arról, hogyan lenne érdemes belekezdenie. Ő sem a gyakorlatiasság jegyében tért rá a mágia útjára, inkább oktatóként ténykedik, bár szerencsére mellőzi azt a rossz habitust, hogy védeni próbálja a hiányosságokat, még akkor is, ha már nem érdemes. Mindenkinek el kell ismernie a hibáit is, különben nem lenne min javítania. Persze most nem erről beszélgetnek, javarészt anyagelmélet és szubállapotokat említenek most. Nem túl bonyolult, de nagyon érdekes kérdéskör, egyike azoknak, amivel bő délutánokat is el lehet tölteni, érdemi haladás árnya nélkül, pusztán szórakozásból. Rá is kell ébrednie, hogy mily csapdába csalogatja a nagy öreg és bármennyire is szeretné, de szép lassan, utalgatva távozására, el kell szakadnia innen, hiszen még a napja javában tartana és még egy ígérettel is tartozik egy hölgyemény felé. Persze ez a tudóstársát kevéssé zavarja, talán azért, mert említeni elfelejti ezt a tényezőjét a társalgásnak. Azért élvezte ezt a kellemetes pihenőt, de már ideje lenne valamerre elhaladnia, hogy vége legyen ennek a kénytelenül hosszú és még inkább sűrű napnak vagy legalább le tudja zárni, hiszen szobájában az üresség rendje honol, még új ágyneműt sem tudott felhúzatni, ezt a cselédség elhanyagolható munkamorálját tekintve, talán jobb, ha maga mosatja, vagy inkább veszi. Egyébként is, mintha emlékezne valami olyasmire, hogy ő bizony festetni is akart, de ehhez erősen elszalasztotta az alkalmat ruhafestéket venni és vagy kevertetni. Talán következő útját vehetné az erdő felé, hogy ezzel is megspóroljon egy kevés összeget, bár ezt lehet, hogy el kéne hanyagolnia, tényleg csak azért, mert várnak rá. *
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-23 21:07:15
Üzenet elküldve: 2015-01-23 21:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Neara követi a párost, a sötételf és Karkhon furcsa elegyét. Még nem tudja, hogy mit hoz a jövő, de nagyon kuszán összebogozta a szálait valaki. Nagyon furcsa véletlennek tartja azt, hogy valamiért közösek a céljaik, habár ezt jószerivel csak tippeli. A közvetlen veszély most nincs jelen, a templom megnyugható csendje és láthatatlan szemei – Neara meg van győződve róla, hogy valamilyen entitás mindig jelen van a közelben – most is nyugalmat hoznak minden hevesebben verő szívre. A könyvtári csigalépcső nagyon ismerős számára, lendületes léptekkel indul el rajta és gyakorlottan kerüli ki a kis repedéseket, padló és lépcsőhibákat, amíg meg nem érkeznek a kör alakú terembe. Karkhon testvér nemsokára meg is érkezik a könyvvel, amiről az imént beszélt.
Illiamae biztos benne, hogy létezik a sötételf város, ahonnan a legendás lények származnak. ~ Talán onnan jött ő is? Miért jöhetett el? Nagyon érdekes, később talán beszélgetek vele erről. ~ Gondolataiból a felolvasott beszámolók szakítják ki az elme világából, immár ő is odafigyel. Kharkon az anyjáról beszél, ezzel felfedve múltját, hogy talált gyermek. Sosem érezte magát annak, mégis, most kis tüske szúródik a szívébe, ahogy felidéződnek a gyermekkora napjai.*
- Anyám mindig bátor volt és elég makacs. Talán ezt szerettem benne leginkább. *Hogy miért, már maga sem tudja pontosan, de nagyon jókat nevetett, amikor az „apjával” vitatkoztak.
Kharkon kinyitja végül a könyvet, és ő nem tesz megjegyzést mindaddig, amíg a testvér be nem fejezi a felolvasást. Neara nem tudja, hogy mennyire hitelesek a beszámolók, de igen, ő is hallott már Alkodaszról eleget. A napmágiát állítólag onnan menekítették ki, egy ősi ellenség elől az emberek. Ezt tartja az egyik történet a karavánpihenő magisztereinél őrzött Legendák könyvében. Azonban ő is rengeteg legendát hallott már Alkodaszról, és a napmágiáról is, ami a legtöbbször nem közös tőről fakad. Így aztán bármi is az igazság, Neara nem lehet biztos egyikben sem.*
- Érdekes egybeesések, ez igaz. Ám lehet, hogy csak beleképzeljük az egészet. Nem írták, hogy sötételfek, bár a leírás valóban az elfekre utal, de nem csak az éjszín bőrűekre korlátozódik a leírás, ráadásul sötét is volt. *Elmélkedik hangosan, amikor Kharkon elköszön tőlük.*
- Mindenképpen Kharkón testvér! *Ígéri az ifjú hölgy, majd Illiamae felé fordul.*
- Milyen háborúra gondol kedves Illiamae? Egyelőre nekem nem áll össze a kép, maximum annyira csak, hogy most is hasonlóképpen történhetnek a dolgok. Talán ugyanúgy? De akkor sem értem, hogy miért volt ennyire fontos ez a pergamen a férfinek. Másolnák a múltat? Az mire lenne jó? Tanulmányozzuk még egy kicsit a lapokat, hátha komolyabb összefüggésekre is akadunk. A miértre egyelőre nincs válaszom, sajnálom. *Teszi szét végül a kezét, és magához ragad egy papírlapot. Addig olvassa, amíg el nem fogy mind, és ha Illiamae el is olvassa, nem hagy ki egyetlen lapot sem, mindenképpen elolvassa az összeset.*
*Neara követi a párost, a sötételf és Karkhon furcsa elegyét. Még nem tudja, hogy mit hoz a jövő, de nagyon kuszán összebogozta a szálait valaki. Nagyon furcsa véletlennek tartja azt, hogy valamiért közösek a céljaik, habár ezt jószerivel csak tippeli. A közvetlen veszély most nincs jelen, a templom megnyugható csendje és láthatatlan szemei – Neara meg van győződve róla, hogy valamilyen entitás mindig jelen van a közelben – most is nyugalmat hoznak minden hevesebben verő szívre. A könyvtári csigalépcső nagyon ismerős számára, lendületes léptekkel indul el rajta és gyakorlottan kerüli ki a kis repedéseket, padló és lépcsőhibákat, amíg meg nem érkeznek a kör alakú terembe. Karkhon testvér nemsokára meg is érkezik a könyvvel, amiről az imént beszélt.
Illiamae biztos benne, hogy létezik a sötételf város, ahonnan a legendás lények származnak. ~ Talán onnan jött ő is? Miért jöhetett el? Nagyon érdekes, később talán beszélgetek vele erről. ~ Gondolataiból a felolvasott beszámolók szakítják ki az elme világából, immár ő is odafigyel. Kharkon az anyjáról beszél, ezzel felfedve múltját, hogy talált gyermek. Sosem érezte magát annak, mégis, most kis tüske szúródik a szívébe, ahogy felidéződnek a gyermekkora napjai.*
- Anyám mindig bátor volt és elég makacs. Talán ezt szerettem benne leginkább. *Hogy miért, már maga sem tudja pontosan, de nagyon jókat nevetett, amikor az „apjával” vitatkoztak.
Kharkon kinyitja végül a könyvet, és ő nem tesz megjegyzést mindaddig, amíg a testvér be nem fejezi a felolvasást. Neara nem tudja, hogy mennyire hitelesek a beszámolók, de igen, ő is hallott már Alkodaszról eleget. A napmágiát állítólag onnan menekítették ki, egy ősi ellenség elől az emberek. Ezt tartja az egyik történet a karavánpihenő magisztereinél őrzött Legendák könyvében. Azonban ő is rengeteg legendát hallott már Alkodaszról, és a napmágiáról is, ami a legtöbbször nem közös tőről fakad. Így aztán bármi is az igazság, Neara nem lehet biztos egyikben sem.*
- Érdekes egybeesések, ez igaz. Ám lehet, hogy csak beleképzeljük az egészet. Nem írták, hogy sötételfek, bár a leírás valóban az elfekre utal, de nem csak az éjszín bőrűekre korlátozódik a leírás, ráadásul sötét is volt. *Elmélkedik hangosan, amikor Kharkon elköszön tőlük.*
- Mindenképpen Kharkón testvér! *Ígéri az ifjú hölgy, majd Illiamae felé fordul.*
- Milyen háborúra gondol kedves Illiamae? Egyelőre nekem nem áll össze a kép, maximum annyira csak, hogy most is hasonlóképpen történhetnek a dolgok. Talán ugyanúgy? De akkor sem értem, hogy miért volt ennyire fontos ez a pergamen a férfinek. Másolnák a múltat? Az mire lenne jó? Tanulmányozzuk még egy kicsit a lapokat, hátha komolyabb összefüggésekre is akadunk. A miértre egyelőre nincs válaszom, sajnálom. *Teszi szét végül a kezét, és magához ragad egy papírlapot. Addig olvassa, amíg el nem fogy mind, és ha Illiamae el is olvassa, nem hagy ki egyetlen lapot sem, mindenképpen elolvassa az összeset.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-22 20:55:07
Üzenet elküldve: 2015-01-22 20:55:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A templomban tanulással eltöltött hosszú órák után az lesz a legjobb ha olvas egy kicsit a séta előtt. A léptei tompán koppannak a széles kőlépcsőn. Mikor leér a hatalmas kör alakú terembe mélyet szippant a mindig dohos levegőből. A kis pult mögül egy ismerős arc néz fel rá, igen hisz már járt itt. A papot csak egy pillanat erejére méltatja tekintetével, őt sokkal jobban érdekli egy régi tekercs, melyen egy ősi varázslat leírása szerepel.*
~Mennyivel egyszerűbb lenne ha tudnám melyik polcon is van pontosan de sebaj van időm~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.23 14:34:14, a következő indokkal:
Ha fórumba épített funkciókat (így a varázslást is) kötelező használni. A karaktered nem varázsolt, így a varázslat tényének leírása törlésre került a hozzászólásból.
~Mennyivel egyszerűbb lenne ha tudnám melyik polcon is van pontosan de sebaj van időm~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.23 14:34:14, a következő indokkal:
Ha fórumba épített funkciókat (így a varázslást is) kötelező használni. A karaktered nem varázsolt, így a varázslat tényének leírása törlésre került a hozzászólásból.
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-22 16:58:03
Üzenet elküldve: 2015-01-22 16:58:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
//Neara, Illiamae//
*Karhkon testvér elindul hát, s miután átvágnak a templomon, egy oldalajtóhoz érkeznek. A készség egy lépcsőt rejt maga mögött, mely a mélybe vezet. Csigalépcsőn haladnak lefelé hosszan, majd újabb terembe érkeznek.*
~A könyvtár.~
*Bukkan fel gondolataiban a szó, s némileg zavarba jön attól, hogy ide kissé más indokkal szándékozott jönni. No, de ez ráér. S talán érvényét is veszti az a késztetés. Talán nem is lesz szükség arra az útra. De majd ez elválik, most nem azzal kell törődnie.
Türelemmel vár Neara mellett, míg az öreg pap felmászik a létrán, kicsit kotor a polc végében, s végül egy poros bőrkötéses könyvvel tér vissza hozzájuk. Egy asztalhoz lépnek, és Karhkon testvér megnyitja a könyvet. Különös, ősi lapok bukkannak elő. Érdekes lenne végig olvasni az összes iratot. De ez most nem adatik meg. Másra kell figyelmezni.*
-Pedig az a város létezik.
*Nem, nem múlt időben mondja. Azért mert sokak számára el nem érhető hely, attól még létezik. Vajon ez lenne a helyzet Alkodasszal is? Még ez is lehet. Sóhajt egyet, aztán az elő kerülő, egymás mellé helyezett lapokról kezdik olvasni a szöveget. Az első rész után szinte meglepetten pillant fel a papra, összeráncolt szemöldökkel.*
-Semmi nem történik véletlenül.
*Halkan jegyzi meg, s vélhetően ebben Nearával egyet értenek. Neara. A különös történet, mely napvilágot lát a pap által, más fényben tünteti fel a nőt számára. Ezek szerint az sem volt véletlen, hogy éppen Neara kezébe nyomták ezt a pergamen darabot.*
~Semmi nincs véletlenül. A sors szövete megfonattatott. Csak idő kérdése, mikor érünk el az első csomózáshoz.~
*Mintha anyja hangját hallaná a messzi évek távolából. Intőn, óvón. Ám a könyv szavai tovább folytatódnak. Illiamae beleborzong kissé.*
-Démoni fajzatok?
*Meglepetten kérdez vissza, s tekintete ezúttal kutatón vizslatja a másik kettőt. Sötételf létére lételeme a bizalmatlanság, s lám, elég volt egy ősi irat lapjain olvasni kicsit, máris feléled az ősi ösztön. Talán az sem volt véletlen, hogy az imént anyja hangját épp azzal a hangsúllyal hallotta fejében. Erőszakkal kell elhessentenie a gondolatot, hogy akár a pap, akár Neara ártó szándékkal lennének feléje. Persze ettől még óvatos lesz. ~Ne bízz!~ Ezt is anyja mondta egykoron.
Aztán a pap kettesben hagyja őket az utolsó pergamen-részlettel, s míg olvas, akaratlanul fut ujja az utolsó mondathoz.*
-Vért a vérért.
*Suttogja maga elé halkan. Ím itt a válasz hát.*
-De hát ki kezdte ezt a nyomorult háborút?
*Szinte már zaklatottan tör fel belőle a kérdés. Mert ha az emberek szinte leigázóként tolakodtak be ezen földekre, s itt uralmuk alá vonták a vizeket, hegyeket és pusztákat, s a bennük élőket egyaránt, akkor miért is lenne okolható bárki, ha eddigi életét óvni akarta volna? S miért most? Miért ezen a napon kaptak jelet? Miért sodorta őket össze a végzet útja?
A kérdésekre megvannak a válaszok valahol, csak meg kell őket keresni. A legfontosabb:*
-Miért most?
*Tekintete ezúttal kérdőn tapad Nearára. Hát ha a másik nő többet tud nála.*
//Neara, Illiamae//
*Karhkon testvér elindul hát, s miután átvágnak a templomon, egy oldalajtóhoz érkeznek. A készség egy lépcsőt rejt maga mögött, mely a mélybe vezet. Csigalépcsőn haladnak lefelé hosszan, majd újabb terembe érkeznek.*
~A könyvtár.~
*Bukkan fel gondolataiban a szó, s némileg zavarba jön attól, hogy ide kissé más indokkal szándékozott jönni. No, de ez ráér. S talán érvényét is veszti az a késztetés. Talán nem is lesz szükség arra az útra. De majd ez elválik, most nem azzal kell törődnie.
Türelemmel vár Neara mellett, míg az öreg pap felmászik a létrán, kicsit kotor a polc végében, s végül egy poros bőrkötéses könyvvel tér vissza hozzájuk. Egy asztalhoz lépnek, és Karhkon testvér megnyitja a könyvet. Különös, ősi lapok bukkannak elő. Érdekes lenne végig olvasni az összes iratot. De ez most nem adatik meg. Másra kell figyelmezni.*
-Pedig az a város létezik.
*Nem, nem múlt időben mondja. Azért mert sokak számára el nem érhető hely, attól még létezik. Vajon ez lenne a helyzet Alkodasszal is? Még ez is lehet. Sóhajt egyet, aztán az elő kerülő, egymás mellé helyezett lapokról kezdik olvasni a szöveget. Az első rész után szinte meglepetten pillant fel a papra, összeráncolt szemöldökkel.*
-Semmi nem történik véletlenül.
*Halkan jegyzi meg, s vélhetően ebben Nearával egyet értenek. Neara. A különös történet, mely napvilágot lát a pap által, más fényben tünteti fel a nőt számára. Ezek szerint az sem volt véletlen, hogy éppen Neara kezébe nyomták ezt a pergamen darabot.*
~Semmi nincs véletlenül. A sors szövete megfonattatott. Csak idő kérdése, mikor érünk el az első csomózáshoz.~
*Mintha anyja hangját hallaná a messzi évek távolából. Intőn, óvón. Ám a könyv szavai tovább folytatódnak. Illiamae beleborzong kissé.*
-Démoni fajzatok?
*Meglepetten kérdez vissza, s tekintete ezúttal kutatón vizslatja a másik kettőt. Sötételf létére lételeme a bizalmatlanság, s lám, elég volt egy ősi irat lapjain olvasni kicsit, máris feléled az ősi ösztön. Talán az sem volt véletlen, hogy az imént anyja hangját épp azzal a hangsúllyal hallotta fejében. Erőszakkal kell elhessentenie a gondolatot, hogy akár a pap, akár Neara ártó szándékkal lennének feléje. Persze ettől még óvatos lesz. ~Ne bízz!~ Ezt is anyja mondta egykoron.
Aztán a pap kettesben hagyja őket az utolsó pergamen-részlettel, s míg olvas, akaratlanul fut ujja az utolsó mondathoz.*
-Vért a vérért.
*Suttogja maga elé halkan. Ím itt a válasz hát.*
-De hát ki kezdte ezt a nyomorult háborút?
*Szinte már zaklatottan tör fel belőle a kérdés. Mert ha az emberek szinte leigázóként tolakodtak be ezen földekre, s itt uralmuk alá vonták a vizeket, hegyeket és pusztákat, s a bennük élőket egyaránt, akkor miért is lenne okolható bárki, ha eddigi életét óvni akarta volna? S miért most? Miért ezen a napon kaptak jelet? Miért sodorta őket össze a végzet útja?
A kérdésekre megvannak a válaszok valahol, csak meg kell őket keresni. A legfontosabb:*
-Miért most?
*Tekintete ezúttal kérdőn tapad Nearára. Hát ha a másik nő többet tud nála.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:36:54
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:36:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Óvatos léptekkel, meghatódva lép be a terembe. Még soha nem látott ennyi könyvet egy helyen. Szinte még ő maga se tudja mit keres itt. Kis töprengés után leveszi az egyik könyvet a polcról, és leül az egyik üres asztalhoz, hogy tanulmányozhassa az ősi írásokat.
~Mennyi tudás rejlik e falak között.~ morfondírozik magában.
~Hogy elszaladt az idő ~ morog magában.
Szép lassan feláll, a könyvet visszaviszi a polchoz hogy feltegye a helyére. Ám bajkeverő lelke azon van hogy mért hagyná itt -e régi könyvet mikor hasznot is húzhatna belőle. Biztos vannak öreg bölcsek akik jól megfizetnék e régiséget. Azonban inkább a józan eszére hallgat és visszateszi a polcra a könyvet majd távozik a könyvtárból. Hogy szétnézzen másfele.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.20 02:37:22, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése; jelek javítása.
~Mennyi tudás rejlik e falak között.~ morfondírozik magában.
~Hogy elszaladt az idő ~ morog magában.
Szép lassan feláll, a könyvet visszaviszi a polchoz hogy feltegye a helyére. Ám bajkeverő lelke azon van hogy mért hagyná itt -e régi könyvet mikor hasznot is húzhatna belőle. Biztos vannak öreg bölcsek akik jól megfizetnék e régiséget. Azonban inkább a józan eszére hallgat és visszateszi a polcra a könyvet majd távozik a könyvtárból. Hogy szétnézzen másfele.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.20 02:37:22, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése; jelek javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211