Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-23 22:19:45
Üzenet elküldve: 2014-08-23 22:19:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Egy eltűnt nyomában//
*Találomra kiválasztja az egyik ajtót, majd a kilincsét megragadva benyit. Meglepetésére a lépcsősor iránya lefelé mutat, mélyen a Templom alá. Megindul hát a széles lépcsőkön. Talán csak az erdei levegővel összehasonlítva tűnik nehéznek és áporodottnak a levegő, a könyveknek végtére is nincs szükségük friss levegőre. A mennyezetig érő könyvkupacok között megpillant egy hímzett köpenyes, csukjás szerzetest. Bár a kis asztalkán ott ég a fényt adó gyertya, az arcát mégsem látja, csupán annyit, ahogy a csukja megemelkedik, majd mikor jóváírja a lány jelenlétét, visszaereszkedik a vaskos könyv fölé. A hely egészén, a nevéhez méltón néma csend uralkodik, olyannyira, hogy az előbb észlelt alak tollának sercegését is tisztán hallja amint a tiszta lapokra sötét csikókat húz. A lépcsőn leérve rögtön eléri az első szekrénysort. Vastag gerincű, súlyos könyvek sorakoznak meghajlítva az őket tartó polcokat. A pont szemben lévő könyv gerincén ismerős mintákra lesz figyelmes, de az írás túlzottan kopott ahhoz, hogy elolvassa. Kihúzza a könyvet a helyéről és mivel túl nehéznek bizonyul helyben való olvasgatáshoz, tehát nekifog egy asztal keresésének. Mikor talál egy hosszú asztalt, körülötte székekkel két polc között megbújva lepakolja a szerzeményét és a fegyvereit a tetejére. Mivel senkivel nem találkozik bátran hagyja néhány percre felügyelet nélkül a dolgait. Leül az asztalfőhöz és meggyújtja az odakészített gyertyát. A könyv megsárgult lapjain az elfek használta motívumokat találja. Minden kép mellett fel van tüntetve egy térkép és a nép neve, akik ezeket használják. Megtalálja az íjára, saját kezűleg faragott mintázatot is. Vagyis csak hasonlót hozzá, mivel túl sok hatás érte és idővel sajátos mintarendszert dolgozott ki magának. Talál néhány érdekes mintát, de nincs mire lemásolni őket. Eszébe jut a terem közepén ücsörgő csukjás. Félretéve félelmeit mellé lép.*
-Bocsánat, hogy zavarom. Néhány üres lapot szeretnék kérni, ha tudná őket nélkülözni. Ja és valami író szerszám is kellene.
*A szerzetes az előtte heverő könyv alá nyúl és onnan varázsol elő egy szó nélkül mindent, Amit Ahmesa kér. A papírok nem a legjobb minőséget képviselik, de most nincs is rá szükség. Illedelmesen megköszöni és visszaül a könyv fölé. Mikor végez összehajtogatja a papirosokat és az egyik tarsolyába csúsztatja. Visszaviszi a könyvet a helyére és levesz egy másikat. Ez az állatokat veszi górcső alá. Szépen ívelt vonalrajzok illusztrálják az élőlényeket, mellettük sok érdekes információval. Aztán talál egy könyvet a város történetéről is, és még néhány másikról Lanawinban. Talál egyet legendákkal teli, a fajok történetéről, helyi legendákról, ilyesmikről. Mire elegendőnek találja a szerzett tudást már besötétedik, de erre csak akkor jön rá, mikor kilép a zárt, ablaktalan Könyvtárból.*
*Találomra kiválasztja az egyik ajtót, majd a kilincsét megragadva benyit. Meglepetésére a lépcsősor iránya lefelé mutat, mélyen a Templom alá. Megindul hát a széles lépcsőkön. Talán csak az erdei levegővel összehasonlítva tűnik nehéznek és áporodottnak a levegő, a könyveknek végtére is nincs szükségük friss levegőre. A mennyezetig érő könyvkupacok között megpillant egy hímzett köpenyes, csukjás szerzetest. Bár a kis asztalkán ott ég a fényt adó gyertya, az arcát mégsem látja, csupán annyit, ahogy a csukja megemelkedik, majd mikor jóváírja a lány jelenlétét, visszaereszkedik a vaskos könyv fölé. A hely egészén, a nevéhez méltón néma csend uralkodik, olyannyira, hogy az előbb észlelt alak tollának sercegését is tisztán hallja amint a tiszta lapokra sötét csikókat húz. A lépcsőn leérve rögtön eléri az első szekrénysort. Vastag gerincű, súlyos könyvek sorakoznak meghajlítva az őket tartó polcokat. A pont szemben lévő könyv gerincén ismerős mintákra lesz figyelmes, de az írás túlzottan kopott ahhoz, hogy elolvassa. Kihúzza a könyvet a helyéről és mivel túl nehéznek bizonyul helyben való olvasgatáshoz, tehát nekifog egy asztal keresésének. Mikor talál egy hosszú asztalt, körülötte székekkel két polc között megbújva lepakolja a szerzeményét és a fegyvereit a tetejére. Mivel senkivel nem találkozik bátran hagyja néhány percre felügyelet nélkül a dolgait. Leül az asztalfőhöz és meggyújtja az odakészített gyertyát. A könyv megsárgult lapjain az elfek használta motívumokat találja. Minden kép mellett fel van tüntetve egy térkép és a nép neve, akik ezeket használják. Megtalálja az íjára, saját kezűleg faragott mintázatot is. Vagyis csak hasonlót hozzá, mivel túl sok hatás érte és idővel sajátos mintarendszert dolgozott ki magának. Talál néhány érdekes mintát, de nincs mire lemásolni őket. Eszébe jut a terem közepén ücsörgő csukjás. Félretéve félelmeit mellé lép.*
-Bocsánat, hogy zavarom. Néhány üres lapot szeretnék kérni, ha tudná őket nélkülözni. Ja és valami író szerszám is kellene.
*A szerzetes az előtte heverő könyv alá nyúl és onnan varázsol elő egy szó nélkül mindent, Amit Ahmesa kér. A papírok nem a legjobb minőséget képviselik, de most nincs is rá szükség. Illedelmesen megköszöni és visszaül a könyv fölé. Mikor végez összehajtogatja a papirosokat és az egyik tarsolyába csúsztatja. Visszaviszi a könyvet a helyére és levesz egy másikat. Ez az állatokat veszi górcső alá. Szépen ívelt vonalrajzok illusztrálják az élőlényeket, mellettük sok érdekes információval. Aztán talál egy könyvet a város történetéről is, és még néhány másikról Lanawinban. Talál egyet legendákkal teli, a fajok történetéről, helyi legendákról, ilyesmikről. Mire elegendőnek találja a szerzett tudást már besötétedik, de erre csak akkor jön rá, mikor kilép a zárt, ablaktalan Könyvtárból.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-20 22:20:33
Üzenet elküldve: 2014-08-20 22:20:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*Hosszú, mérhetetlenül hosszú csend. Ilyenkor mindenki igyekszik természetesen viselkedni, de hát ilyenkor jön rá arra is mindenki, hogy nem tudja, mit csinál, amikor természetesen viselkedik. Néhányszor végigsimítja a köpenyét, majd gyűrögetni kezdi a szélét, lepillant a kezeire, majd újra fel a főpapra, nyel egyet, majd úgy ítéli meg, ez elég hangosra sikeredett. A valóságban biztos nem, csak hát ebben a a síri csendben az ember (avagy gnóm) képes mindenfélét beképzelni magának. Végre a főpap megszólal (valószínűleg ahányszor a jövőben ezt elmeséli valakinek, úgy fogja előadni: "És akkor, mikor már azt hittem, meghalt...", feltéve, ha lesz jövője), és kimondja a boldogító igent.*
- Nagyszerű, köszönöm szépen *majd a feltételekre bőszen bólogat, majd amikor arra terelődik a szó, hogy a templomban lenne az idézés, arra muszáj visszakérdeznie:*
- A templomban? *mondjuk logikus, elvégre hol máshol lehetne? Na meg bizonyára sok olyan terem van itt, amibe Amos Thenior legutóbb is bevezette őket, de valahogy mégis meglepődik, hogy itt lesz idézés. Aztán egy bólintással nyugtázza ezt is, mivel jobb helyet nyilván nem tudna mondani. Eztán nagyjából úgy tűnik, hogy minden szabályt lefektettek, mivel a főpap átad neki egy lepecsételt iratot, amely pedig a szükséges tekercsek elérésének kulcsa lesz. Még egyszer megköszöni, majd nem túl sűrű búcsúzkodás után távozik, és azonnal a könyvtárba megy. Persze az is meglepte, hogy az ilyen iratokat ott tárolják, úgy képzelte, hogy majd a főpap az egyik mágiával védett fiókjából vagy szekrényéből fogja előkapni. Persze jó eséllyel több rejtett és titokzatos tekercs van a világon, mint amekkora a főpap szobája, így logikus a könyvtár, de mégis... nem tűnik annyira biztonságosnak. Viszont ez nem Zrekil dolga, az ő feladata egyszerű, lemenni a könyvtárba, köszönni, és felmutatni a a főpap pecsétjével ellátott iratot, ezután pedig várni az útbaigazítást. És mindezt maradéktalanul el is végzi, persze igyekszik a lehető legkomolyabban, de nyilván lerí róla az is, hogy mennyire izgatott. Az az első alkalom, hogy akár csak hasonlóval is próbálkozik, és ha ez az idézés sikeres volna, akkor talán egészen új dimenziók nyílnának meg előtte a Napmágia tanulásában. De... ez már az entitáson fog múlni.*
*Hosszú, mérhetetlenül hosszú csend. Ilyenkor mindenki igyekszik természetesen viselkedni, de hát ilyenkor jön rá arra is mindenki, hogy nem tudja, mit csinál, amikor természetesen viselkedik. Néhányszor végigsimítja a köpenyét, majd gyűrögetni kezdi a szélét, lepillant a kezeire, majd újra fel a főpapra, nyel egyet, majd úgy ítéli meg, ez elég hangosra sikeredett. A valóságban biztos nem, csak hát ebben a a síri csendben az ember (avagy gnóm) képes mindenfélét beképzelni magának. Végre a főpap megszólal (valószínűleg ahányszor a jövőben ezt elmeséli valakinek, úgy fogja előadni: "És akkor, mikor már azt hittem, meghalt...", feltéve, ha lesz jövője), és kimondja a boldogító igent.*
- Nagyszerű, köszönöm szépen *majd a feltételekre bőszen bólogat, majd amikor arra terelődik a szó, hogy a templomban lenne az idézés, arra muszáj visszakérdeznie:*
- A templomban? *mondjuk logikus, elvégre hol máshol lehetne? Na meg bizonyára sok olyan terem van itt, amibe Amos Thenior legutóbb is bevezette őket, de valahogy mégis meglepődik, hogy itt lesz idézés. Aztán egy bólintással nyugtázza ezt is, mivel jobb helyet nyilván nem tudna mondani. Eztán nagyjából úgy tűnik, hogy minden szabályt lefektettek, mivel a főpap átad neki egy lepecsételt iratot, amely pedig a szükséges tekercsek elérésének kulcsa lesz. Még egyszer megköszöni, majd nem túl sűrű búcsúzkodás után távozik, és azonnal a könyvtárba megy. Persze az is meglepte, hogy az ilyen iratokat ott tárolják, úgy képzelte, hogy majd a főpap az egyik mágiával védett fiókjából vagy szekrényéből fogja előkapni. Persze jó eséllyel több rejtett és titokzatos tekercs van a világon, mint amekkora a főpap szobája, így logikus a könyvtár, de mégis... nem tűnik annyira biztonságosnak. Viszont ez nem Zrekil dolga, az ő feladata egyszerű, lemenni a könyvtárba, köszönni, és felmutatni a a főpap pecsétjével ellátott iratot, ezután pedig várni az útbaigazítást. És mindezt maradéktalanul el is végzi, persze igyekszik a lehető legkomolyabban, de nyilván lerí róla az is, hogy mennyire izgatott. Az az első alkalom, hogy akár csak hasonlóval is próbálkozik, és ha ez az idézés sikeres volna, akkor talán egészen új dimenziók nyílnának meg előtte a Napmágia tanulásában. De... ez már az entitáson fog múlni.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-16 16:49:32
Üzenet elküldve: 2014-08-16 16:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*Talán még ellenkezne is, hogy Valen érdekében felszólaljon és kérje, hogy maradhasson, szívesen játszana vele is, de fejéből szinte mindent kiver a két másik hím kezének játéka. Sose tagadta, csak éppen kérdezni feledte el mindenki, hogy mennyire érzékeny is lába. Itt a válasz a nagyérdeműnek, nagyon is az. Persze, ezt csak az tapasztalhatja meg, ki látja, ki itt van és ki érinti. Ilyen Khaba és Fhaba, valamint a rókalény, ki újra megjelenik. Ám ezt nem veszi észre első ízben, nagyon lefoglalja a két pár kéz érintése. S bár talpának kényeztetése messze a legkedvencebb elfoglaltsága, mit csak kívánhat másnak, nem tagadja, élvezi a másik törpe mozdulatait is.*
- Mindig is úgy gondoltam, hogy az erős, tömzsi ujjak a legjobbak az ilyesmire.
*Ismeri be saját kis gondolatát, miszerint a törpe masszőrök pártját fogja. Persze, finom a selymes és karcsú elf ujjak érintése, de nem fogható egyik fényben élő vagy akár mélységi keze sem az ilyen erős markokhoz. Erről eszébe is jut valami, Fhaba kezei közé került lábát felhúzza, elvéve azt tőle és újra lábfejét tolva elé.*
- De mindig is kíváncsi fajta voltam... Miféle más szolgák vannak még?
*Ha még nem tűnt volna el a rókalány, akkor a kérdést egyenesen szemeibe nézve teszi fel, próbálva megérinteni arcát. Nem titkolt vágya, hogy egy ilyen különleges lényt is megismerhessen nagyon közelről.*
*Talán még ellenkezne is, hogy Valen érdekében felszólaljon és kérje, hogy maradhasson, szívesen játszana vele is, de fejéből szinte mindent kiver a két másik hím kezének játéka. Sose tagadta, csak éppen kérdezni feledte el mindenki, hogy mennyire érzékeny is lába. Itt a válasz a nagyérdeműnek, nagyon is az. Persze, ezt csak az tapasztalhatja meg, ki látja, ki itt van és ki érinti. Ilyen Khaba és Fhaba, valamint a rókalény, ki újra megjelenik. Ám ezt nem veszi észre első ízben, nagyon lefoglalja a két pár kéz érintése. S bár talpának kényeztetése messze a legkedvencebb elfoglaltsága, mit csak kívánhat másnak, nem tagadja, élvezi a másik törpe mozdulatait is.*
- Mindig is úgy gondoltam, hogy az erős, tömzsi ujjak a legjobbak az ilyesmire.
*Ismeri be saját kis gondolatát, miszerint a törpe masszőrök pártját fogja. Persze, finom a selymes és karcsú elf ujjak érintése, de nem fogható egyik fényben élő vagy akár mélységi keze sem az ilyen erős markokhoz. Erről eszébe is jut valami, Fhaba kezei közé került lábát felhúzza, elvéve azt tőle és újra lábfejét tolva elé.*
- De mindig is kíváncsi fajta voltam... Miféle más szolgák vannak még?
*Ha még nem tűnt volna el a rókalány, akkor a kérdést egyenesen szemeibe nézve teszi fel, próbálva megérinteni arcát. Nem titkolt vágya, hogy egy ilyen különleges lényt is megismerhessen nagyon közelről.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-15 16:06:55
Üzenet elküldve: 2014-08-15 16:06:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvpróba//
*Ha az ész nem használ, az erő ringbe száll, gondolja Echnal, a padló repedését nézegetve, s először sarkával kezdi rugdosni, majd ha ez nem használ, minden mozdíthatót a szolgálatára állít, hogy betörje a deszkákat. Ha talál egy negyedik követ, kicsit elfancsalodik, s odadobja a többihez, s azon fog gondolkozni, vajon mennyit kell még megtalálnia. Ennek érdekében pedig alaposabban megvizsgálja a szobát, hiszen jobb dolga amúgy sem nagyon van - kivéve persze ha valami olyasmit talál a repedés alatt.*
*Ha az ész nem használ, az erő ringbe száll, gondolja Echnal, a padló repedését nézegetve, s először sarkával kezdi rugdosni, majd ha ez nem használ, minden mozdíthatót a szolgálatára állít, hogy betörje a deszkákat. Ha talál egy negyedik követ, kicsit elfancsalodik, s odadobja a többihez, s azon fog gondolkozni, vajon mennyit kell még megtalálnia. Ennek érdekében pedig alaposabban megvizsgálja a szobát, hiszen jobb dolga amúgy sem nagyon van - kivéve persze ha valami olyasmit talál a repedés alatt.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-08-11 21:29:09
Üzenet elküldve: 2014-08-11 21:29:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
//Zora//
*A rókalány fülei megrezzennek a kérdésre, farka idegesen rándul egyet, de arcán továbbra is nyugodt derű honol, édes mosoly, amivel eddig is viszonyult a sötételf nőstény irányába.*
-Csakis egy nőt vártunk, a megszenteltet, kéretlen kísérőt nem. Idegen, nincs kiképezve, felesleges és nem kívánatos a jelenléte.
*Amilyen kedves a mosoly, olyan hidegek a szavai, mintha mindegyik egy-egy ostorcsapás lenne, Valen úgy rándul meg. Hitetlenül rázza a fejét, képtelen elfogadni, hogy ez tényleg vele történik. Miért éppen ő? A véletlenek játéka, hogy idekerült, minden akarata ellenére, ráadásul most még azt is közlik vele, hogy nem kellene ebben a világban lennie. Hiszen tudja ő, de ellene tenni képtelen.
A rókalány elvezeti, Zora pedig magára marad a két törpével, akik tovább kényeztetik. Míg Khaba tovább tevékenykedik a talpon, Fhaba kezei elindulnak felfelé, végiggyúrva a vádlikat, majd a combokra is nagy gondot fordítva.*
-Remélem, élvezhető a kiszolgálás. Ha nem, vannak még szolgák, akiket ide tudok küldeni, akár le is válthatják a két törpét, ha elégedetlen lenne velük.
*Bukkan fel váratlanul a rókalány újra, egészen közelről szinte dorombolva Zora füleibe, leheletével cirógatva az érzékszervet, ujjaival pedig a vállain simítva végig. Eközben a háttérben nagy máglya készül, lassan éled a tűz, narancsos fénybe vonva mindent.*
//Derve//
*Monassa is tesz egy közelítő lépést, jobb is, ha nem beszélnek annyira hangosan, még kisebb rá az esély, hogy bárki kihallgathassa őket. Hiszi, hogy megtalálta azt, aki segítségére lehet, így aztán az elhangzó szavakra kiül arcára a teljes döbbenet. Rossz embert, azaz törpét talált meg? Ösztönösen lép hátra, elrántva a karját, már fordulna is meg, hogy elfusson, de a férfi fegyvere telibe találja a lábát. A bárd éle egészen a csontig hasít, éles sikolyt csalva ki a nőből, aki egyből a földre esik. Egy pillanatig elborzadva nézi a felbuggyanó vért, majd kezeivel gyorsan szoknyáját próbálja a sebre nyomni, hogy valamennyire gátat szabhasson a vöröslő életnedvnek.*
-Mi... Mit akar tőlem?
*Rémülten próbálja hátrébb húzni magát a földön, képtelen lenne most lábra állni.*
//Echnal//
*A kövek megmozdulnak, ahogy a férfi a földre helyezi őket, nem gurulnak el, hanem mintha csak meg-megrándulnának egy bizonyos irányba. nem messze ettől a helytől, talán egy méternyire a padlón mintha lenne egy vékonyka repedés. Ha Echnal megkocogtatja ott a padlót, akkor üres kongást hallhat, valószínűleg van itt valami a deszkák alatt. Kézzel azonban aligha fogja tudni felszedni őket, bárhogy próbálgatja is, ujjai nem férnek be a résen, körmei pedig nem elég erősek.*
//Zora//
*A rókalány fülei megrezzennek a kérdésre, farka idegesen rándul egyet, de arcán továbbra is nyugodt derű honol, édes mosoly, amivel eddig is viszonyult a sötételf nőstény irányába.*
-Csakis egy nőt vártunk, a megszenteltet, kéretlen kísérőt nem. Idegen, nincs kiképezve, felesleges és nem kívánatos a jelenléte.
*Amilyen kedves a mosoly, olyan hidegek a szavai, mintha mindegyik egy-egy ostorcsapás lenne, Valen úgy rándul meg. Hitetlenül rázza a fejét, képtelen elfogadni, hogy ez tényleg vele történik. Miért éppen ő? A véletlenek játéka, hogy idekerült, minden akarata ellenére, ráadásul most még azt is közlik vele, hogy nem kellene ebben a világban lennie. Hiszen tudja ő, de ellene tenni képtelen.
A rókalány elvezeti, Zora pedig magára marad a két törpével, akik tovább kényeztetik. Míg Khaba tovább tevékenykedik a talpon, Fhaba kezei elindulnak felfelé, végiggyúrva a vádlikat, majd a combokra is nagy gondot fordítva.*
-Remélem, élvezhető a kiszolgálás. Ha nem, vannak még szolgák, akiket ide tudok küldeni, akár le is válthatják a két törpét, ha elégedetlen lenne velük.
*Bukkan fel váratlanul a rókalány újra, egészen közelről szinte dorombolva Zora füleibe, leheletével cirógatva az érzékszervet, ujjaival pedig a vállain simítva végig. Eközben a háttérben nagy máglya készül, lassan éled a tűz, narancsos fénybe vonva mindent.*
//Derve//
*Monassa is tesz egy közelítő lépést, jobb is, ha nem beszélnek annyira hangosan, még kisebb rá az esély, hogy bárki kihallgathassa őket. Hiszi, hogy megtalálta azt, aki segítségére lehet, így aztán az elhangzó szavakra kiül arcára a teljes döbbenet. Rossz embert, azaz törpét talált meg? Ösztönösen lép hátra, elrántva a karját, már fordulna is meg, hogy elfusson, de a férfi fegyvere telibe találja a lábát. A bárd éle egészen a csontig hasít, éles sikolyt csalva ki a nőből, aki egyből a földre esik. Egy pillanatig elborzadva nézi a felbuggyanó vért, majd kezeivel gyorsan szoknyáját próbálja a sebre nyomni, hogy valamennyire gátat szabhasson a vöröslő életnedvnek.*
-Mi... Mit akar tőlem?
*Rémülten próbálja hátrébb húzni magát a földön, képtelen lenne most lábra állni.*
//Echnal//
*A kövek megmozdulnak, ahogy a férfi a földre helyezi őket, nem gurulnak el, hanem mintha csak meg-megrándulnának egy bizonyos irányba. nem messze ettől a helytől, talán egy méternyire a padlón mintha lenne egy vékonyka repedés. Ha Echnal megkocogtatja ott a padlót, akkor üres kongást hallhat, valószínűleg van itt valami a deszkák alatt. Kézzel azonban aligha fogja tudni felszedni őket, bárhogy próbálgatja is, ujjai nem férnek be a résen, körmei pedig nem elég erősek.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-28 13:53:38
Üzenet elküldve: 2014-07-28 13:53:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvpróba//
*"Hogy lássuk, érdemesnek bizonyulsz-e." zuhan Echnal elé egy lap, vörös betűkkel teleírva. Neki szól vajon? Mármint, annak a valakinek, akit ideakartak hozni? Balszerencse vajon, hogy pont ő lett ez a valki, vagy netén haszna is lehet belőle? Egy harmadik k őis hozzá kerül, melyre a szabadság rúnáit vésték.
Erő, igazság, szabadság. Kettő nagyon is igaz a férfira, de az igazságot bárki bárhogy értelmezheti. Elég ha csak a Szellemmel való szópárbajra gondolni, mely szerint Echnal és társai voltak a gazok, kik legyilkolták az embereket a Szellem erdejében.
A férfi egymás mellé fekteti a három követ, s azokat szemlélve gondolataiba mélyed. Mit akarhatnak tőle, ha ez az egész nem egy fatális véletlen? Hogy használja a köveket? De mire? A szabadulás nem lehet a cél, de azt aligha lehetne feltételezni, hogy a világot kell megváltania a kövek segítségével. Echnal megrázza fejét, hisz kicsit nagy távlatokban gondolkodik, nyilván nem csak ez a két véglet létezik.
"Mit kéne tennem?" próbálkozik, hátha kap valamiféle sugallatot.*
*"Hogy lássuk, érdemesnek bizonyulsz-e." zuhan Echnal elé egy lap, vörös betűkkel teleírva. Neki szól vajon? Mármint, annak a valakinek, akit ideakartak hozni? Balszerencse vajon, hogy pont ő lett ez a valki, vagy netén haszna is lehet belőle? Egy harmadik k őis hozzá kerül, melyre a szabadság rúnáit vésték.
Erő, igazság, szabadság. Kettő nagyon is igaz a férfira, de az igazságot bárki bárhogy értelmezheti. Elég ha csak a Szellemmel való szópárbajra gondolni, mely szerint Echnal és társai voltak a gazok, kik legyilkolták az embereket a Szellem erdejében.
A férfi egymás mellé fekteti a három követ, s azokat szemlélve gondolataiba mélyed. Mit akarhatnak tőle, ha ez az egész nem egy fatális véletlen? Hogy használja a köveket? De mire? A szabadulás nem lehet a cél, de azt aligha lehetne feltételezni, hogy a világot kell megváltania a kövek segítségével. Echnal megrázza fejét, hisz kicsit nagy távlatokban gondolkodik, nyilván nem csak ez a két véglet létezik.
"Mit kéne tennem?" próbálkozik, hátha kap valamiféle sugallatot.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-16 23:34:57
Üzenet elküldve: 2014-07-16 23:34:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*Derve összeráncolja szemöldökét, a lány családjáról szóló dolgok hallatán, de nem kommentálja. A zörejek hallatán keményen rámarkol egyik fegyvere nyelére, de másik keze szabadon lóg a teste mellett, és nem kerül elő a fegyver se. Amikor a lány kimondja, hogy teljesen ingyen tegyen meg valamit, arcára már már kedves mosoly ül ki.*
-Kegyetlen világban élünk.~Vagy inkább éltek, bár tudja a halál.~Ritkaság számba mennek az önzetlen cselekedetek,*Egy lépést tesz előre, mintha csak ezzel is bizalmasabbá próbálná tenni a helyzetet.* és nem a legmegfelelőbb embert találtad egy kis jótékonykodásra.*Fegyverét előhúzza, míg szabad kezével megpróbálja elkapni az elf karját, hogy az ne tudjon elszaladni. Mely esetben a lány sikeresen elkerüli a markát, akkor a fegyverét próbálja bevetni. Nem akarja megölni a varázshasználót, csak megsebesíteni a lábát, hogy ne tudjon elmenekülni előle. Ha a nő már kiér a kartávolságból, amire kicsi az esély, hiszen csak sikerült valamennyire meglepni, akkor a fegyver röpülni tanul, miközben a másik csatabárt előszedése is megpróbálodik a szabad kéz által. De utánafutni nem nagyon próbálkozik, az ő rövid lábait nem ilyen ménkű magas nők üldözésére találták ki, jobb megakadályozni a futkosást még mielőtt a nő túlságosan beleélné magát. Arcára közben az a kegyetlen vérszomj ül, amilyet csak egy harci lázban égő szakállas tud produkálni, vagy esetleg valamelyik zöldbőrű ork talán, bár azok amúgy is csúnyák.*
*Derve összeráncolja szemöldökét, a lány családjáról szóló dolgok hallatán, de nem kommentálja. A zörejek hallatán keményen rámarkol egyik fegyvere nyelére, de másik keze szabadon lóg a teste mellett, és nem kerül elő a fegyver se. Amikor a lány kimondja, hogy teljesen ingyen tegyen meg valamit, arcára már már kedves mosoly ül ki.*
-Kegyetlen világban élünk.~Vagy inkább éltek, bár tudja a halál.~Ritkaság számba mennek az önzetlen cselekedetek,*Egy lépést tesz előre, mintha csak ezzel is bizalmasabbá próbálná tenni a helyzetet.* és nem a legmegfelelőbb embert találtad egy kis jótékonykodásra.*Fegyverét előhúzza, míg szabad kezével megpróbálja elkapni az elf karját, hogy az ne tudjon elszaladni. Mely esetben a lány sikeresen elkerüli a markát, akkor a fegyverét próbálja bevetni. Nem akarja megölni a varázshasználót, csak megsebesíteni a lábát, hogy ne tudjon elmenekülni előle. Ha a nő már kiér a kartávolságból, amire kicsi az esély, hiszen csak sikerült valamennyire meglepni, akkor a fegyver röpülni tanul, miközben a másik csatabárt előszedése is megpróbálodik a szabad kéz által. De utánafutni nem nagyon próbálkozik, az ő rövid lábait nem ilyen ménkű magas nők üldözésére találták ki, jobb megakadályozni a futkosást még mielőtt a nő túlságosan beleélné magát. Arcára közben az a kegyetlen vérszomj ül, amilyet csak egy harci lázban égő szakállas tud produkálni, vagy esetleg valamelyik zöldbőrű ork talán, bár azok amúgy is csúnyák.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-10 23:19:59
Üzenet elküldve: 2014-07-10 23:19:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tucat//
*Beletörődően bólint, aztán elindul felfelé a lépcsőn. Pihennie és meditálnia kell mielőtt a papokat faggathatná a könyvről, vagy a szerzőjéről, már csak ékszerbe zárt hangja miatt is.
A könyvborító tényleg elég öregnek tűnik, de valamelyik öreg elf talán felismeri déd- esetleg üknagyapja keze nyomát. A cím már teljesen lekopott, csak az alcím sejteti annak rendeltetését.*
~A fényes bőrű tündérek korai halálozásáról.~
*Mondja végig magában, és felidézi még azt a szót a túloldalról, ami a sok idegen, érthetetlen kifejezés és ronda szakadások között megjelent.*
~Enaktum~
*Mestere ezt mindig a kór tüneteként említette, de sosem magyarázta meg mit jelent, csak annyit mondott, hogy Nawen még nem tud eleget ennek a megértéséhez, hogy ez magasabb szintű mágiajártasságot igényel.*
*Beletörődően bólint, aztán elindul felfelé a lépcsőn. Pihennie és meditálnia kell mielőtt a papokat faggathatná a könyvről, vagy a szerzőjéről, már csak ékszerbe zárt hangja miatt is.
A könyvborító tényleg elég öregnek tűnik, de valamelyik öreg elf talán felismeri déd- esetleg üknagyapja keze nyomát. A cím már teljesen lekopott, csak az alcím sejteti annak rendeltetését.*
~A fényes bőrű tündérek korai halálozásáról.~
*Mondja végig magában, és felidézi még azt a szót a túloldalról, ami a sok idegen, érthetetlen kifejezés és ronda szakadások között megjelent.*
~Enaktum~
*Mestere ezt mindig a kór tüneteként említette, de sosem magyarázta meg mit jelent, csak annyit mondott, hogy Nawen még nem tud eleget ennek a megértéséhez, hogy ez magasabb szintű mágiajártasságot igényel.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-10 22:37:19
Üzenet elküldve: 2014-07-10 22:37:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Nawen Aklinh //
*A szerzetes látja, hogy valami nincs rendben, de nem nagyon meri megkérdezni. Meg amúgy is, nem sok köze van hozzá. Biztos tudja az idegen is, hogyan oldja meg a gondjait.
Majd elővesz egy összefűzött papírcsomagot, s arra kezd valamit írni, majd megmutatja neki. Megigazítja orrán lévő fémkeretét, melyben a csiszolt lencséknek hála, jobban látja a betűket. Legalábbis biztosan nagyobbnak.*
- Nyilván, aki írta, de valószínűleg ő már halott. Sajnálom, fiacskám, de ezt nem fogod tudni kideríteni.
*Mondja, hangjában szomorúság és együttérzés hallatszik.*
- Amúgy, mi van benne? Mert azt látom, hogy kora bőven az enyém fölött jár, de vajon az információ is van-e oly hasznos!
*Mert ha valóban más nyelvezeten van, vagy esetleg értelmét vesztett szavak követik csak egymást, esetleg valójában csak valami bugyutaság, akkor nem sok értelme van, hogy nyomozzon utána bárki is. Ha meg esetleg olyan, akkor a templomban talán tudnak segíteni megérteni a titokzatos kötet rejtelmeit.*
*A szerzetes látja, hogy valami nincs rendben, de nem nagyon meri megkérdezni. Meg amúgy is, nem sok köze van hozzá. Biztos tudja az idegen is, hogyan oldja meg a gondjait.
Majd elővesz egy összefűzött papírcsomagot, s arra kezd valamit írni, majd megmutatja neki. Megigazítja orrán lévő fémkeretét, melyben a csiszolt lencséknek hála, jobban látja a betűket. Legalábbis biztosan nagyobbnak.*
- Nyilván, aki írta, de valószínűleg ő már halott. Sajnálom, fiacskám, de ezt nem fogod tudni kideríteni.
*Mondja, hangjában szomorúság és együttérzés hallatszik.*
- Amúgy, mi van benne? Mert azt látom, hogy kora bőven az enyém fölött jár, de vajon az információ is van-e oly hasznos!
*Mert ha valóban más nyelvezeten van, vagy esetleg értelmét vesztett szavak követik csak egymást, esetleg valójában csak valami bugyutaság, akkor nem sok értelme van, hogy nyomozzon utána bárki is. Ha meg esetleg olyan, akkor a templomban talán tudnak segíteni megérteni a titokzatos kötet rejtelmeit.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-10 22:13:26
Üzenet elküldve: 2014-07-10 22:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tucat//
*Már érzi, hogy fárad, a feje nehezedik, a keze remegni kezd. A ruha ereje csak rövid ideig képes a fenntartani a szükséges erőnlétét, nem is csoda, ha ennyi munka után kimerült. Még egyszer nem képes megszólíttatni az ékszert. Előveszi jegyzettömbjét és egyetlen kérdést ír rá, gyorsan, talán egy kissé macskakaparásos formában amire remélhetőleg, majd megkapja a választ.*
-Akkor ki tudja?
*A lábai még nem fognak összeakadni, akadálytalanul kijuthat a templomból, persze rohanni sem fog. Ha a csuhás nem ad feleletet akkor is el kell mennie. Majd holnap folytatja a kutatást, vagy tovább megy a következő szentély irányába.*
*Már érzi, hogy fárad, a feje nehezedik, a keze remegni kezd. A ruha ereje csak rövid ideig képes a fenntartani a szükséges erőnlétét, nem is csoda, ha ennyi munka után kimerült. Még egyszer nem képes megszólíttatni az ékszert. Előveszi jegyzettömbjét és egyetlen kérdést ír rá, gyorsan, talán egy kissé macskakaparásos formában amire remélhetőleg, majd megkapja a választ.*
-Akkor ki tudja?
*A lábai még nem fognak összeakadni, akadálytalanul kijuthat a templomból, persze rohanni sem fog. Ha a csuhás nem ad feleletet akkor is el kell mennie. Majd holnap folytatja a kutatást, vagy tovább megy a következő szentély irányába.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-08 18:49:49
Üzenet elküldve: 2014-07-08 18:49:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
*Bizonyára meggyűlik a baja a könyvekkel, nem lehet egyszerű mindet magának megszerezni, miután elzavarta a többieket. Pedig szívesen segítettek volna neki, de lám, nem kér belőlük, így akkor hagyják, hogy ott pukkadjon meg a ki tudja miféle betegségével.
Kicsit meglepődik a csuhás, hogy beszélő nyakláncot lát, de elhiszi, hogy egy ügyes mágus képes kordában tartani ilyen erőket. Ám a kérdésre is válaszol, természetesen, bár valószínű, hogy nem oly mód, mint azt a fiú reméli.*
- Fogalmam sincs. Nálam öregebbnek tűnik, pedig én se vagyok mai lurkó. Az ilyen régi írások gyakran maguk is legenda mód kerültek a birtokunkba.
*Vakargatja állát, ahogy a kötetet nézi, biztosan valami őrült írhatta, ki maga se tudta, hogy miféle dolgokat jegyzetel. Gyakran kerülnek ilyesmik is, hiszen szórakoztató is lehet az összefüggéstelenség próbálkozása, hogy értelemmé álljon, mikor képtelen. Vagy akár valós tudás is rejtőzhet a lapjain.*
Kicsit meglepődik a csuhás, hogy beszélő nyakláncot lát, de elhiszi, hogy egy ügyes mágus képes kordában tartani ilyen erőket. Ám a kérdésre is válaszol, természetesen, bár valószínű, hogy nem oly mód, mint azt a fiú reméli.*
- Fogalmam sincs. Nálam öregebbnek tűnik, pedig én se vagyok mai lurkó. Az ilyen régi írások gyakran maguk is legenda mód kerültek a birtokunkba.
*Vakargatja állát, ahogy a kötetet nézi, biztosan valami őrült írhatta, ki maga se tudta, hogy miféle dolgokat jegyzetel. Gyakran kerülnek ilyesmik is, hiszen szórakoztató is lehet az összefüggéstelenség próbálkozása, hogy értelemmé álljon, mikor képtelen. Vagy akár valós tudás is rejtőzhet a lapjain.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:22:11
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:22:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Egyedül folytatja a kutatást. A terem közepén ülő pap nem kelti fel a figyelmét. Egész halom könyvet pakol maga elé, iszonyúbbnál iszonyúbb nyavalyákat vesz sorra miközben szorgosan jegyzetel. Némely könyv szinte szétporlad a kezében, másokért hatalmas magasságokba kell fölkapaszkodnia.
A nem hasznos irományokat széjjelhagyja maga körül, nem mászik vissza felpakolni őket. Először az orvostudományt nézi át, aztán a történelmi feljegyzések, naplók, balladák következnek. Sehol semmi használható.
Aztán jönnek a rontások és átkok kézikönyvei, ez azonban megint kudarcot eredményez.
Végül ráakad egy könyvborítóra amin a cím ígéretesnek tűnik. Gyorsan lecsapja a csuhás elé aki nyilván a könyvtáros szerepét tölti be, és nyakékén megint szóra bírja a lángot.*
-Ez honnan van?
A nem hasznos irományokat széjjelhagyja maga körül, nem mászik vissza felpakolni őket. Először az orvostudományt nézi át, aztán a történelmi feljegyzések, naplók, balladák következnek. Sehol semmi használható.
Aztán jönnek a rontások és átkok kézikönyvei, ez azonban megint kudarcot eredményez.
Végül ráakad egy könyvborítóra amin a cím ígéretesnek tűnik. Gyorsan lecsapja a csuhás elé aki nyilván a könyvtáros szerepét tölti be, és nyakékén megint szóra bírja a lángot.*
-Ez honnan van?
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-08 14:33:36
Üzenet elküldve: 2014-07-08 14:33:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*Miféle baj lehet, ha egyszer ilyen édesen hívogat valami? Érzékeit szinte minden területen képes kielégíteni ez a hely, hol vannak, s ráadásul ilyen segítséggel, mint ez a két törpe és Valen is... Tagadhatatlanul szerencsésnek érzi magát. Így nem is nagyon lehetne rá bármilyen érvekkel hatni.
Fel sem tűnik neki a közeledő, míg meg nem pillantja valóban. A két tömzsi, izmos test közül lép elő, majd foglal helyet Zora mellett. Nálánál magasabb, alkatában nem különb nála, ahogy haja sem, ámbár azok a fülek... Tagadhatatlanul felhívják magukra a figyelmet. Így szinte fel sem tűnik arcának többi különleges részlete, de talán idővel eszébe ötlik, hogy arra is elkalandozzon. Most jobban leköti az a két fülecske.*
- És mi a gond vele?
*Kérdése talán választ se kap, de talán nem is érdekli annyira. Szívesen megismerkedne közelebbről is a paptanonccal, de a rókaszerű lény szavai felkeltik érdeklődését. A legtisztább élvezet? Nagyon is csábítóan hangzik.*
- Óh, igen... Ott!
*Valennak esélye sincs, hogy akár bármilyen módon felhívhassa a figyelmet magára, hiszen a két törpe keze máris a sötételf talpát éri, aki ezt különösen intenzíven éli meg. Nem tehet róla, talpa igazán érzékeny, főleg az ilyen ügyes érintésekre. Ezek után nem nagyon jut eszébe a paptanonc, míg ez a két pár kéz így kényezteti őt.*
*Miféle baj lehet, ha egyszer ilyen édesen hívogat valami? Érzékeit szinte minden területen képes kielégíteni ez a hely, hol vannak, s ráadásul ilyen segítséggel, mint ez a két törpe és Valen is... Tagadhatatlanul szerencsésnek érzi magát. Így nem is nagyon lehetne rá bármilyen érvekkel hatni.
Fel sem tűnik neki a közeledő, míg meg nem pillantja valóban. A két tömzsi, izmos test közül lép elő, majd foglal helyet Zora mellett. Nálánál magasabb, alkatában nem különb nála, ahogy haja sem, ámbár azok a fülek... Tagadhatatlanul felhívják magukra a figyelmet. Így szinte fel sem tűnik arcának többi különleges részlete, de talán idővel eszébe ötlik, hogy arra is elkalandozzon. Most jobban leköti az a két fülecske.*
- És mi a gond vele?
*Kérdése talán választ se kap, de talán nem is érdekli annyira. Szívesen megismerkedne közelebbről is a paptanonccal, de a rókaszerű lény szavai felkeltik érdeklődését. A legtisztább élvezet? Nagyon is csábítóan hangzik.*
- Óh, igen... Ott!
*Valennak esélye sincs, hogy akár bármilyen módon felhívhassa a figyelmet magára, hiszen a két törpe keze máris a sötételf talpát éri, aki ezt különösen intenzíven éli meg. Nem tehet róla, talpa igazán érzékeny, főleg az ilyen ügyes érintésekre. Ezek után nem nagyon jut eszébe a paptanonc, míg ez a két pár kéz így kényezteti őt.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-08 01:06:46
Üzenet elküldve: 2014-07-08 01:06:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Keresztbe tett lábakkal ül a sötét zugban, de a talált könyv nem túlságosan köti le a figyelmét. Tekintete inkább most a széles lépcsősor irányába terelődik, mely nagy valószínűséggel a híres könyvtárba vezet. Felkel hát helyéről, s ugyanazzal a méltóságteljes, ám halk léptekkel halad a kiszemelt irányba. Járása kecses, de van benne valami fiatalos, kamaszos kisugárzás is, ami miatt nem tűnik félelmetesnek. Egyesével lépked le a lépcsőfokokon, s köpenye minduntalan egyel lemaradva suhog utána. Leérve leplezett kíváncsisággal néz körül. Cseppet sem érdekli őt az őt néző csuhás, inkább maga szeret utána nézni és keresni a dolgoknak. Végül mégis odalép a csuhás alakhoz, aki bizony belépte óta le sem veszi róla a tekintetét, majd legudvariasabb arcát magára öltve felteszi lejövetele okának merre létét.*
-Elnést. Egy levegő-mágiával kapcsolatos tekercset szeretnék. Nem tudja, hogy...*be sem fejezi a mondatot, mikor az alak elindul az egyik könyvsor felé, majd hosszú ujjaival mutatja a kérdezett pergamennt. Dolga végeztével vissza megy a helyére, s a nőstény leány megkönnyebbülve tapasztalja, hogy végre nem ő van szembogarai sortűzében. Felnyújtódzkodik a mutatott darabért és tartójával együtt leemeli a sárgás papíruszt. Talál egy kis sámlit az egyik polc mellett. Valószínűleg az apróbb termetűeknek van odakészítve, de ő most kihasználva a helyzetet, kényelmesen letelepszik mellé a földre, s rátámaszkodik olvasás közben a kiterített tekercsre.*
-Elnést. Egy levegő-mágiával kapcsolatos tekercset szeretnék. Nem tudja, hogy...*be sem fejezi a mondatot, mikor az alak elindul az egyik könyvsor felé, majd hosszú ujjaival mutatja a kérdezett pergamennt. Dolga végeztével vissza megy a helyére, s a nőstény leány megkönnyebbülve tapasztalja, hogy végre nem ő van szembogarai sortűzében. Felnyújtódzkodik a mutatott darabért és tartójával együtt leemeli a sárgás papíruszt. Talál egy kis sámlit az egyik polc mellett. Valószínűleg az apróbb termetűeknek van odakészítve, de ő most kihasználva a helyzetet, kényelmesen letelepszik mellé a földre, s rátámaszkodik olvasás közben a kiterített tekercsre.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:07:31
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:07:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
// Derve //
*Monassa megütközve néz a törpére, mintha ez legalábbis akkora ostobaságot kérdezett volna tőle, hogy az ég kék-e.*
-Idegennek tűntél ebben a közegben, ezért gondoltam, hogy nem lehet közöd az üldözőimhez. A családomhoz. Az Elrithienek régi máguscsalád, ahonnan származunk, a legnagyobb mágusok között tartottak minket számon, de a család mindig a mágia sötét részével foglalkozott. Minden egyes gyermeket, aki varázstehetséggel születik, megtörnek, hogy puszta báb legyen a családfő kezében, akit kedve szerint irányíthat és kihasználhatja a szennyezett erőt. Nem akarok erre a sorsra jutni, ezért kell menekülnöm.
*Magyarázza hadarva, néha körbepillantva. Csak a szelet hallotta, igaz? Biztosan, épp csak megzörrentek a levelek egyszer, nem lehetett más, mint a szél. Esetleg valami kisebb állat, ami itt él.*
-Miért jó? Mert segíthetsz valakin, aki egyelőre képtelen saját magán.
*Számára ez a természetes. Hiába a romlott családi közeg, ami körbevette, volt egyetlen apró menedéke, ami meg tudta őt őrizni erősnek és tisztának, ártatlannak és jólelkűnek. Neki magától értetődő, hogy aki bajban van, azon segíteni kell, pusztán jó szándékból.*
// Zora //
*Úgy tűnik, a szavak mit sem használnak, Valen hiába próbálja a józan ész szavát közvetíteni, Zora már átadta magát az érzékek csábításának, fülei süketek a józan érvekre. Szerencsétlen kis tanonc egyrészt aggódik a nőstényért, ha hatalmában áll, szívesen segítene neki, hogy visszanyerje józan eszét, másrészt attól fél, ha nem áll neki egyedül megoldást keresni, akkor ő maga is bajba keveredik a mélységinek köszönhetően.
Ahogy Zora elfekszik, váratlanul a semmiből egy női alak bukkan fel, légies léptekkel közeledve. A törpék szótlanul nyitnak neki utat, mélyen meghajolva lépnek hátrébb, hogy az ismeretlen kényelmes elférjen a nőstény mellett. Termete magas és karcsú, akár a nádszál, haja épp csak a tarkójáig ér, hófehér, aminek tincsei alól két fehér bundás rókafül meredezik kifelé. Szemei teljesen feketék, mosolyra húzott ajkai szélénél pedig két, hegyes szemfog vége bukkan ki. Testét mindössze egy áttetsző anyagú, hosszú selyemkendő fedi, amely kacéran kanyarog, takarva melleit és ölét, háta mögött lompos farok ring lágyan egyik oldalról a másikra.*
-Szóval megjöttél. Tudtuk, hogy így lesz, Fhaba és Khaba már régóta várták, hogy a világunkba csöppenj. Viszont azzal nem számoltunk, hogy nem leszel egyedül.
*Tekintete élesen Valenre villan, akinek a térdei megroggyannak. Bárki legyen is az ismeretlen nő, leplezetlen gyűlölettel viszonyul a paptanonc felé, arckifejezése azonban egy csapásra újra mosolygósra vált, ahogy a fekvő sötételfre pillant.*
-Te hoztad el nekünk a legteljesebb örömöt, a legtisztább élvezetet! Amíg minden készen áll az ünnepségre, kérlek, használd két szolgádat kedved szerint.
*Kezével a két törpére mutat, majd megfordulva Valen elé lép. A másodperc töredéke alatt fonódnak vastag kötelek a döbbent tanonc kezére és nyakára, ez utóbbinak lelógó végét a rókalány ragadja meg és nagyot rántva rajta indul elfelé. Valen rémülten pillant Zorára, akit ekkor már erős törpekezek kényeztetnek talpmasszázzsal. Kérdéses, hogy észreveszi-e, mi történik társával, aki hamarosan eltűnhet a szeme elől.*
// Echnal //
*Az elsőként megtalált kő felületén is ott izzik a rúna, csak épp másféle, mint a legújabb felfedezésen. Hasonlóak, mintha egyazon kirakó különböző részei volnának.
A könyvekben akad némi érdekes információ, bár nem biztos, hogy ez bármire is magyarázatot adna. Az első kőre vésett jel az erő szimbóluma, a másodiké pedig, amelyik halványkéken dereng, az igazság.
A nagy kutakodás, szekrényfelborítás közben egy üres papírlap száll lassan, kecsesen a harcos elé. Ahogy földet ér, vörös tintával szavak jelennek meg rajta: "Hogy lássuk, érdemesnek bizonyulsz-e." A válasz megérkezik a ki nem mondott kérdésre, ami egyrészt jó, hiszen a férfi máris okosabb lett valamivel, de ijesztően is hathat, hogy egy kósza gondolatra ilyen nyilvánvaló feleletet kapjon. A következő pillanatban a szék roncsai megmoccannak, egészen pontosan az ülőke része, ami kettőt fordulva kiszakad, a bélés közül pedig egy harmadik kődarab gurul ki, rajta egy sárga rúna, a szabadságé.*
// Derve //
*Monassa megütközve néz a törpére, mintha ez legalábbis akkora ostobaságot kérdezett volna tőle, hogy az ég kék-e.*
-Idegennek tűntél ebben a közegben, ezért gondoltam, hogy nem lehet közöd az üldözőimhez. A családomhoz. Az Elrithienek régi máguscsalád, ahonnan származunk, a legnagyobb mágusok között tartottak minket számon, de a család mindig a mágia sötét részével foglalkozott. Minden egyes gyermeket, aki varázstehetséggel születik, megtörnek, hogy puszta báb legyen a családfő kezében, akit kedve szerint irányíthat és kihasználhatja a szennyezett erőt. Nem akarok erre a sorsra jutni, ezért kell menekülnöm.
*Magyarázza hadarva, néha körbepillantva. Csak a szelet hallotta, igaz? Biztosan, épp csak megzörrentek a levelek egyszer, nem lehetett más, mint a szél. Esetleg valami kisebb állat, ami itt él.*
-Miért jó? Mert segíthetsz valakin, aki egyelőre képtelen saját magán.
*Számára ez a természetes. Hiába a romlott családi közeg, ami körbevette, volt egyetlen apró menedéke, ami meg tudta őt őrizni erősnek és tisztának, ártatlannak és jólelkűnek. Neki magától értetődő, hogy aki bajban van, azon segíteni kell, pusztán jó szándékból.*
// Zora //
*Úgy tűnik, a szavak mit sem használnak, Valen hiába próbálja a józan ész szavát közvetíteni, Zora már átadta magát az érzékek csábításának, fülei süketek a józan érvekre. Szerencsétlen kis tanonc egyrészt aggódik a nőstényért, ha hatalmában áll, szívesen segítene neki, hogy visszanyerje józan eszét, másrészt attól fél, ha nem áll neki egyedül megoldást keresni, akkor ő maga is bajba keveredik a mélységinek köszönhetően.
Ahogy Zora elfekszik, váratlanul a semmiből egy női alak bukkan fel, légies léptekkel közeledve. A törpék szótlanul nyitnak neki utat, mélyen meghajolva lépnek hátrébb, hogy az ismeretlen kényelmes elférjen a nőstény mellett. Termete magas és karcsú, akár a nádszál, haja épp csak a tarkójáig ér, hófehér, aminek tincsei alól két fehér bundás rókafül meredezik kifelé. Szemei teljesen feketék, mosolyra húzott ajkai szélénél pedig két, hegyes szemfog vége bukkan ki. Testét mindössze egy áttetsző anyagú, hosszú selyemkendő fedi, amely kacéran kanyarog, takarva melleit és ölét, háta mögött lompos farok ring lágyan egyik oldalról a másikra.*
-Szóval megjöttél. Tudtuk, hogy így lesz, Fhaba és Khaba már régóta várták, hogy a világunkba csöppenj. Viszont azzal nem számoltunk, hogy nem leszel egyedül.
*Tekintete élesen Valenre villan, akinek a térdei megroggyannak. Bárki legyen is az ismeretlen nő, leplezetlen gyűlölettel viszonyul a paptanonc felé, arckifejezése azonban egy csapásra újra mosolygósra vált, ahogy a fekvő sötételfre pillant.*
-Te hoztad el nekünk a legteljesebb örömöt, a legtisztább élvezetet! Amíg minden készen áll az ünnepségre, kérlek, használd két szolgádat kedved szerint.
*Kezével a két törpére mutat, majd megfordulva Valen elé lép. A másodperc töredéke alatt fonódnak vastag kötelek a döbbent tanonc kezére és nyakára, ez utóbbinak lelógó végét a rókalány ragadja meg és nagyot rántva rajta indul elfelé. Valen rémülten pillant Zorára, akit ekkor már erős törpekezek kényeztetnek talpmasszázzsal. Kérdéses, hogy észreveszi-e, mi történik társával, aki hamarosan eltűnhet a szeme elől.*
// Echnal //
*Az elsőként megtalált kő felületén is ott izzik a rúna, csak épp másféle, mint a legújabb felfedezésen. Hasonlóak, mintha egyazon kirakó különböző részei volnának.
A könyvekben akad némi érdekes információ, bár nem biztos, hogy ez bármire is magyarázatot adna. Az első kőre vésett jel az erő szimbóluma, a másodiké pedig, amelyik halványkéken dereng, az igazság.
A nagy kutakodás, szekrényfelborítás közben egy üres papírlap száll lassan, kecsesen a harcos elé. Ahogy földet ér, vörös tintával szavak jelennek meg rajta: "Hogy lássuk, érdemesnek bizonyulsz-e." A válasz megérkezik a ki nem mondott kérdésre, ami egyrészt jó, hiszen a férfi máris okosabb lett valamivel, de ijesztően is hathat, hogy egy kósza gondolatra ilyen nyilvánvaló feleletet kapjon. A következő pillanatban a szék roncsai megmoccannak, egészen pontosan az ülőke része, ami kettőt fordulva kiszakad, a bélés közül pedig egy harmadik kődarab gurul ki, rajta egy sárga rúna, a szabadságé.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:49:08
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:49:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*A kő nem nyitja ki az ajtót, de a harcos nem is lepődik meg ezen. Visszanyerve bágyadt hangulatát, körbe néz a szobán, mely most olyan, mintha egy szélvihar söpört volna végig rajta. Megpillant egy, a kezében hasonlatos követ, így odalép, s a másikkal egyetemben tenyerére fekteti őket. Hasonlóak, de az új darabon valamiféle rúna van, amit nem tud megfejteni. Echnal átlapozza a könyveket, hátha talál valami szójegyzéket, vagy hasonlót, amiből kisilabizálhatja, hogy mit is jelent a dolog. Sajnos van egy olyan érzése, hogy ez a szabadulós dolog és a rúna valahol összeér. Persze elhamarkodott lenne azt feltételezni, hogy a rúna a kőben tart valamit, de hát ki tudja. Mindenesetre most már két köve van, és lehet, hogy a szobában van még több is. Echnal nem igazán látja be, hogy az öreg miért rakta a köveket különbözően furcsa helyekre, de nyilván megvolt rá az oka. Hol lehetne még ilyen...kő? Az öreg játszadozott még valamit a székkel is, de azt Echnal már széttörte az ajtón, és nem látta, hogy a fa átalakult volna más anyaggá, így marad a könyvespolc. Echnal minden erejét megfeszítve próbálja ledönteni az egész polcot, hátha vezet valahová a dolog.*
*A kő nem nyitja ki az ajtót, de a harcos nem is lepődik meg ezen. Visszanyerve bágyadt hangulatát, körbe néz a szobán, mely most olyan, mintha egy szélvihar söpört volna végig rajta. Megpillant egy, a kezében hasonlatos követ, így odalép, s a másikkal egyetemben tenyerére fekteti őket. Hasonlóak, de az új darabon valamiféle rúna van, amit nem tud megfejteni. Echnal átlapozza a könyveket, hátha talál valami szójegyzéket, vagy hasonlót, amiből kisilabizálhatja, hogy mit is jelent a dolog. Sajnos van egy olyan érzése, hogy ez a szabadulós dolog és a rúna valahol összeér. Persze elhamarkodott lenne azt feltételezni, hogy a rúna a kőben tart valamit, de hát ki tudja. Mindenesetre most már két köve van, és lehet, hogy a szobában van még több is. Echnal nem igazán látja be, hogy az öreg miért rakta a köveket különbözően furcsa helyekre, de nyilván megvolt rá az oka. Hol lehetne még ilyen...kő? Az öreg játszadozott még valamit a székkel is, de azt Echnal már széttörte az ajtón, és nem látta, hogy a fa átalakult volna más anyaggá, így marad a könyvespolc. Echnal minden erejét megfeszítve próbálja ledönteni az egész polcot, hátha vezet valahová a dolog.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-06-14 02:38:59
Üzenet elküldve: 2014-06-14 02:38:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Kifinomultan járkál a szekrénysorok között, egy számára ismerős és jelentőségteljes világban. Mint elhanyagolt dimenziókapuk, ülnek a polcokon az értékes tudás tokjai, hogy megrohamozzák az elméket, akik képesek kinyílni az utazásra. Le is emeli az egyiket, majd jobb kezével végigsimít a borítóján, csak ezután nyitja fel. Új fejezethez ért tanulmányaiban. Ezt ünnepli meg ezen csekély rituáléval. Ezen túl még pár könyvet fel is kell pakoljon mellékesen, ha már itt dolgozik és ha már mások képtelenek rá. Amint ezen gondolatokat elűzte, visszamegy kisasztalához, melyen már a fogyatkozó gyertyavég. Bár gondosan elő van készítve a következő, egy ideig még tartja magát ahhoz, hogy az előzőt ne oltsa el. Most úgy is elakadt és talán a sötétség egy időre előhozhatja a gondolatokat az elméje mélyéből. Egy kézmozdulattal húzná ki az egészet, de a tinta és pergamen drága, így csak egy apró x-et helyez el a lap felső jobb sarkán, miszerint ez az oldal hibás, majd halad is tovább. Szerencsére egy keveset megmenthet eredményeiből és halad tovább. Még érzi, hogy képességei nem lennének elegek az óramű elkészítéséhez és szükséges felszerelése sincs mellé, viszont ez nem akadályozza abban, hogy az első tervrajzokat elkészíthesse. *
~Álmodozni szabadon, cselekedni azonnal.~
*Természetesen a cselekvést még maga sem gondolta komolyan, hiszen mit és hogyan? Túl kicsiny alkatrészeket, túl nagy pontossággal kéne elkészíteni, amelyekre a rendes kohók alkalmatlanok. El is zavarja ezt az ötletet későbbre, amikor már lesz a kezében is valami. Ezek után visszatér a fémek alkímiájának elemzésébe, keveset haladt, de azt biztos léptekkel tette meg. *
~Álmodozni szabadon, cselekedni azonnal.~
*Természetesen a cselekvést még maga sem gondolta komolyan, hiszen mit és hogyan? Túl kicsiny alkatrészeket, túl nagy pontossággal kéne elkészíteni, amelyekre a rendes kohók alkalmatlanok. El is zavarja ezt az ötletet későbbre, amikor már lesz a kezében is valami. Ezek után visszatér a fémek alkímiájának elemzésébe, keveset haladt, de azt biztos léptekkel tette meg. *
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-06-13 13:20:43
Üzenet elküldve: 2014-06-13 13:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
*Fél füllel ugyan figyel a zavarba esett paptanoncra, de inkább csak hallja szavait, mintsem felfogná. Valami mágiáról beszél, hogy itt az uralkodik és hogy érzi. Hát, mondhatjuk, hogy Zorát nem igazán hatja meg a dolog. Persze, ez részben a saját hibája is, hiszen valóban megnehezíti Valen dolgát. A két törp is, de meri remélni, hogy elsősorban ő az, ki a zavart ilyen magas fokra emelte a fiúban.
Meg sem lepődik, hogy ilyen kis félénk ez a Valen. Hiszen a templomokban ritka vendég a hozzá hasonló, hát még az ifjú tanoncok közelében. De pont miatta törnek esküt, hol megfogadják, nőhöz többet nem érnek, ha addig tették is. A gonosszal azonosítják, pusztán azért, mert csábító nőstény. Pedig ő nem tehet róla, csak egy lány, aki vágyik mások figyelmére, érintésére és szeretetére. Egy magának való és kifacsart módon.
El sem ereszti a fiút, éppen csak felpillant válla fölött, hogy lássa, mit tervez a két törp. Izmos és fedetlen testük egyre közeledik, Zora nyelve ajkát éri, lassan szalad végig a felsőn, majd az alsón, hogy utóbbit végül beharapja, mikor a fekete hajú kezét elfogadja és magára hagyja egy kis időre a növendéket. Zora szépen a párnákhoz sétál és fedetlen testét azok közé veti. Kényelmesen elfekszik és onnan pillant fel, majd elvesz egy gyümölcsöt a tálról.*
*Fél füllel ugyan figyel a zavarba esett paptanoncra, de inkább csak hallja szavait, mintsem felfogná. Valami mágiáról beszél, hogy itt az uralkodik és hogy érzi. Hát, mondhatjuk, hogy Zorát nem igazán hatja meg a dolog. Persze, ez részben a saját hibája is, hiszen valóban megnehezíti Valen dolgát. A két törp is, de meri remélni, hogy elsősorban ő az, ki a zavart ilyen magas fokra emelte a fiúban.
Meg sem lepődik, hogy ilyen kis félénk ez a Valen. Hiszen a templomokban ritka vendég a hozzá hasonló, hát még az ifjú tanoncok közelében. De pont miatta törnek esküt, hol megfogadják, nőhöz többet nem érnek, ha addig tették is. A gonosszal azonosítják, pusztán azért, mert csábító nőstény. Pedig ő nem tehet róla, csak egy lány, aki vágyik mások figyelmére, érintésére és szeretetére. Egy magának való és kifacsart módon.
El sem ereszti a fiút, éppen csak felpillant válla fölött, hogy lássa, mit tervez a két törp. Izmos és fedetlen testük egyre közeledik, Zora nyelve ajkát éri, lassan szalad végig a felsőn, majd az alsón, hogy utóbbit végül beharapja, mikor a fekete hajú kezét elfogadja és magára hagyja egy kis időre a növendéket. Zora szépen a párnákhoz sétál és fedetlen testét azok közé veti. Kényelmesen elfekszik és onnan pillant fel, majd elvesz egy gyümölcsöt a tálról.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-06-12 19:40:08
Üzenet elküldve: 2014-06-12 19:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A könyvpróba //
*Derve érdeklődve figyeli a mágiát, majd nekiáll megfontolni, hogy miért segítsen a nőnek, de nem sok hasznot lát az üzletben.*
-Szóval, segítség kell neked, és véletlenszerűen megkérsz engem, akivel csak összefutsz az utcán, és megkérsz arra, hogy védjelek meg. Kiktől is kéne akkor védeni pontosan? És miért is jó nekem, ha megvédelek?*Teszi fel, a szerinte igen csak lényegre törő kérdéseket, amiket tudnia kell, hogy eldönthesse, megéri-e neki belekeveredni a dologba. Közben arra is próbál figyelni, hogy a bokrok között, nincs-e valamilyen mozgás, nem szeretné, hogy meglepjék. A nőt is vizsgálja, hátha valamilyen érdekeset tud kiolvasni az arcáról.*
*Derve érdeklődve figyeli a mágiát, majd nekiáll megfontolni, hogy miért segítsen a nőnek, de nem sok hasznot lát az üzletben.*
-Szóval, segítség kell neked, és véletlenszerűen megkérsz engem, akivel csak összefutsz az utcán, és megkérsz arra, hogy védjelek meg. Kiktől is kéne akkor védeni pontosan? És miért is jó nekem, ha megvédelek?*Teszi fel, a szerinte igen csak lényegre törő kérdéseket, amiket tudnia kell, hogy eldönthesse, megéri-e neki belekeveredni a dologba. Közben arra is próbál figyelni, hogy a bokrok között, nincs-e valamilyen mozgás, nem szeretné, hogy meglepjék. A nőt is vizsgálja, hátha valamilyen érdekeset tud kiolvasni az arcáról.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2014-06-04 20:35:31
Üzenet elküldve: 2014-06-04 20:35:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// A könyvpróba //
// Echnal //
*Néha a dühtől elvakult cselekedetek is lehetnek hasznosak, tudat alatt vezethetnek el a megoldáshoz. A könyvek szétrúgása minden olvasó ember számára főben járó vétek lenne, hiszen akad olyan szerencsétlen kötet, amelynek lapjai helyükről kiszakadva bírják csak Echnal haragját. Valószínűleg amúgy is régi volt bennük a fűzés, ami a láb hatására teljesen megadta magát, így teleírt lapok szóródnak szét a földön. Közülük páron a korábban már látott kézírás figyelhető meg, valószínűleg ezek is Dalruk feljegyzései. Ha a zsoldos beleolvas, láthatja, hogy a mágus itt is említi felfedezéseit, kutatásait, bár nem konkretizálja még most sem, ezúttal már úgy hivatkozik az elért eredményre, mint a szabadulásának kulcsára. Talán a szabadulás kulcsa most Echnalnak sem jönne rosszul.
Ezen kívül más is szem elé kerül a "tombolás" eredményeként: a korábbihoz hasonló kis kődarab gurul kis lassan a könyvek közül, pont a férfi lábánál megállva. Kinézetre, érzésre ez is ugyanolyan, mint ami Echnal zsebében lapul, az egyetlen különbség a rá vésett rúnában van. Mint előző társa, ez is olyan helyről került elő, ahol Dalruk a látott emlékek alapján matatott valamit. Véletlen?*
// Zora //
*Az erőteljes arcpír, szapora lélegzet és tekintetének lesütése sok mindenre utalhat, innentől csakis a nőstényen múlik, miképp akarja értelmezni.*
-Nem tudom pontosan, de érzem... A templomban megtanítanak minket a mágia érzékelésére, bár nem vagyok még túl jó benne, de érzem, hogy valami nem jó itt.
*Hiába próbálja elmagyarázni, még ő sem találja a megfelelő szavakat. Amúgy is nehéz ilyen körülmények között tisztán gondolkozni, a hozzá simuló test és a csupasz törpék látványa gombócot növeszt a torkába.*
-Ki... Kiélvezni? De én nem...
*Szinte suhanc még, akinek sosem volt dolga nővel, gyerekkorától a papok között élt, a másik nem képviselőivel csak akkor találkozott, ha a templomba betért valaki imádkozni vagy mágiát tanulni.
Mintha gondolatait csak kitalálnák a törpék, lassan közelíteni kezdenek. A fekete hajú meghajolva lép Zorához, kezét nyújtja neki, és ha a nőstény elfogadja, a párnák tömegéhez vezeti, hogy ott kényelembe helyezve kínálja felé a gyümölcsöstálat. A vörös eközben Valen mellé oldalog, pár szót súgva a tanonc fülébe.*
// Derve //
*Az akadékoskodásra csak türelmetlenül legyint, mintha csak egy bosszantó legyet akarna elkergetni.*
-A fák között nyomunkat vesztik, különben is meghallanám, ha valaki túlzottan közel akarna férkőzni. Sose becsülje alá egy elf hallását.
*Szabad kezével megérinti hegyes fülét, csak hogy nyomatékot adjon a szavainak. Saját részéről ennyivel le tudja a biztonság kérdését, láthatóan biztos benne, hogy itt nem lephetik meg őket. Az, hogy igaza van-e, majd kiderül, a törpének minden joga megvan nem bízni egy idegen nőben.
Miután előadja saját történetét, menekülésének és félelmének okait, némileg megnyugodva fúj ki egy adag levegőt. Úgy tűnik, megtalálta a szövetségest, akit keresett, bár igaz, hogy Derve még nem utalt semmivel arra, hogy segítségére lenne.*
-Azt hiszem, igaza van, nem titkolhatom.
*Megadóan bólint rövid töprengés után. Amennyiben valós segítséget vár, az a legkevesebb, hogy a férfi megtudja, miben is támogatja őt. Jobbját előre nyújtja, tenyerén pedig apró lángnyelv lobban fel, vidám fénnyel rejtve táncot. Ha Derve megpróbálná megérinteni, bizony csúnyán megégetné magát, de úgy tűnik, Monassa bőrére nincs hatással.*
-A mágia születésemtől fogva a részem. Azt akarják, hogy ezt az adományt sötét célokra használjam, meg akarják törni a lelkem, hogy a bábjuk legyek. Az erőm most még túl korlátozott, nem elég, hogy megvédjem magam tőlük, ezért van szükségem segítségre. Távoli városban él egy barátom, aki meg tud tanítani, miként használjam jól a képességeimet, hozzá kell eljutnom.
*Ahogy ujjai összezárulnak, a lángocska is eltűnik, a nő pedig reménykedő arccal néz a törpére. Vajon hajlandó neki segíteni?*
// Echnal //
*Néha a dühtől elvakult cselekedetek is lehetnek hasznosak, tudat alatt vezethetnek el a megoldáshoz. A könyvek szétrúgása minden olvasó ember számára főben járó vétek lenne, hiszen akad olyan szerencsétlen kötet, amelynek lapjai helyükről kiszakadva bírják csak Echnal haragját. Valószínűleg amúgy is régi volt bennük a fűzés, ami a láb hatására teljesen megadta magát, így teleírt lapok szóródnak szét a földön. Közülük páron a korábban már látott kézírás figyelhető meg, valószínűleg ezek is Dalruk feljegyzései. Ha a zsoldos beleolvas, láthatja, hogy a mágus itt is említi felfedezéseit, kutatásait, bár nem konkretizálja még most sem, ezúttal már úgy hivatkozik az elért eredményre, mint a szabadulásának kulcsára. Talán a szabadulás kulcsa most Echnalnak sem jönne rosszul.
Ezen kívül más is szem elé kerül a "tombolás" eredményeként: a korábbihoz hasonló kis kődarab gurul kis lassan a könyvek közül, pont a férfi lábánál megállva. Kinézetre, érzésre ez is ugyanolyan, mint ami Echnal zsebében lapul, az egyetlen különbség a rá vésett rúnában van. Mint előző társa, ez is olyan helyről került elő, ahol Dalruk a látott emlékek alapján matatott valamit. Véletlen?*
// Zora //
*Az erőteljes arcpír, szapora lélegzet és tekintetének lesütése sok mindenre utalhat, innentől csakis a nőstényen múlik, miképp akarja értelmezni.*
-Nem tudom pontosan, de érzem... A templomban megtanítanak minket a mágia érzékelésére, bár nem vagyok még túl jó benne, de érzem, hogy valami nem jó itt.
*Hiába próbálja elmagyarázni, még ő sem találja a megfelelő szavakat. Amúgy is nehéz ilyen körülmények között tisztán gondolkozni, a hozzá simuló test és a csupasz törpék látványa gombócot növeszt a torkába.*
-Ki... Kiélvezni? De én nem...
*Szinte suhanc még, akinek sosem volt dolga nővel, gyerekkorától a papok között élt, a másik nem képviselőivel csak akkor találkozott, ha a templomba betért valaki imádkozni vagy mágiát tanulni.
Mintha gondolatait csak kitalálnák a törpék, lassan közelíteni kezdenek. A fekete hajú meghajolva lép Zorához, kezét nyújtja neki, és ha a nőstény elfogadja, a párnák tömegéhez vezeti, hogy ott kényelembe helyezve kínálja felé a gyümölcsöstálat. A vörös eközben Valen mellé oldalog, pár szót súgva a tanonc fülébe.*
// Derve //
*Az akadékoskodásra csak türelmetlenül legyint, mintha csak egy bosszantó legyet akarna elkergetni.*
-A fák között nyomunkat vesztik, különben is meghallanám, ha valaki túlzottan közel akarna férkőzni. Sose becsülje alá egy elf hallását.
*Szabad kezével megérinti hegyes fülét, csak hogy nyomatékot adjon a szavainak. Saját részéről ennyivel le tudja a biztonság kérdését, láthatóan biztos benne, hogy itt nem lephetik meg őket. Az, hogy igaza van-e, majd kiderül, a törpének minden joga megvan nem bízni egy idegen nőben.
Miután előadja saját történetét, menekülésének és félelmének okait, némileg megnyugodva fúj ki egy adag levegőt. Úgy tűnik, megtalálta a szövetségest, akit keresett, bár igaz, hogy Derve még nem utalt semmivel arra, hogy segítségére lenne.*
-Azt hiszem, igaza van, nem titkolhatom.
*Megadóan bólint rövid töprengés után. Amennyiben valós segítséget vár, az a legkevesebb, hogy a férfi megtudja, miben is támogatja őt. Jobbját előre nyújtja, tenyerén pedig apró lángnyelv lobban fel, vidám fénnyel rejtve táncot. Ha Derve megpróbálná megérinteni, bizony csúnyán megégetné magát, de úgy tűnik, Monassa bőrére nincs hatással.*
-A mágia születésemtől fogva a részem. Azt akarják, hogy ezt az adományt sötét célokra használjam, meg akarják törni a lelkem, hogy a bábjuk legyek. Az erőm most még túl korlátozott, nem elég, hogy megvédjem magam tőlük, ezért van szükségem segítségre. Távoli városban él egy barátom, aki meg tud tanítani, miként használjam jól a képességeimet, hozzá kell eljutnom.
*Ahogy ujjai összezárulnak, a lángocska is eltűnik, a nő pedig reménykedő arccal néz a törpére. Vajon hajlandó neki segíteni?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211