Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:01:29
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vennék egy rusnya, göthös gebét! //
*A Pintyből kilépve magára veszi köpenyét. Az utcán járva sokkal jobban siet, mint az épületből kifelé. Ez érthető is, hiszen odabent kellemes volt az idő, s az alkoholbűz ellenére élvezhető volt a környezet. A sok bizsergető pillantás, Rahil méregető tekintete bőrén, miközben a hely legkelendőbb árui sorra tűntek el társaságukkal, sok mindent sejtető módon. Maradni akart. Ha nem is a nővel, kellemes borozgatás és miegymás közben, hát valaki mással, kivel elüthette volna az időt. Erre most rohangálhat egy legalja mélységinek valami lóért, mit minden bizonnyal kezelni sem fog tudni. Főleg nem másnaposan.
Akárhogy is, igyekszik a legrövidebb úton haladni. Ki a főtérre, hogy ott megálljon az istálló ajtaja előtt. Nem nagyon érdekli, hogy sötét van. Az arany nála, az istálló előtte, hallhatóan lovak is vannak bent. Akkor pedig semmi gond nem lehet. Nincs is másra szükség, mint néhány erőteljesebb dörömbölésre a jókora ajtón. Kezeit ökölbe formálja hát, hogy erejét azért némiképp visszafogva verjen néhányat az összeállított deszkákra. Nem szeretne magának fájdalmat okozni, ezért is fogja vissza magát. Na meg hogy nézne ki, ha gyönyörű alakja ormótlan dörömbölne egy lyukacsos tákolmányon, miközben ordibál? Marad hát a visszafogottabbnak mondható „kopogásnál”*
- Van ott valaki? *teszi fel a kérdést, valamivel hangosabban, de azért nem kiabálva.
Ha nincs válasz, hát megpróbál benyitni. Lehet, hogy az estre beosztott illető elaludt, mi nem kis felháborodást keltene egyébként is háborgó bensőjében, minek nyomai csak idegességtől remegő, megfeszült karjain és vékony vonallá préselt ajkain láthatóak, melyekből kifutott a szín. Mikor azonban megpillant valakit, rendezi magát. Ajkai lágy mosolyt öltenek fel, karjait keresztbe fonja maga előtt, miközben várja, hogy kellőképp kiszolgálják, vagy legalább tegyék, mit ilyenkor tenni szokás.*
*A Pintyből kilépve magára veszi köpenyét. Az utcán járva sokkal jobban siet, mint az épületből kifelé. Ez érthető is, hiszen odabent kellemes volt az idő, s az alkoholbűz ellenére élvezhető volt a környezet. A sok bizsergető pillantás, Rahil méregető tekintete bőrén, miközben a hely legkelendőbb árui sorra tűntek el társaságukkal, sok mindent sejtető módon. Maradni akart. Ha nem is a nővel, kellemes borozgatás és miegymás közben, hát valaki mással, kivel elüthette volna az időt. Erre most rohangálhat egy legalja mélységinek valami lóért, mit minden bizonnyal kezelni sem fog tudni. Főleg nem másnaposan.
Akárhogy is, igyekszik a legrövidebb úton haladni. Ki a főtérre, hogy ott megálljon az istálló ajtaja előtt. Nem nagyon érdekli, hogy sötét van. Az arany nála, az istálló előtte, hallhatóan lovak is vannak bent. Akkor pedig semmi gond nem lehet. Nincs is másra szükség, mint néhány erőteljesebb dörömbölésre a jókora ajtón. Kezeit ökölbe formálja hát, hogy erejét azért némiképp visszafogva verjen néhányat az összeállított deszkákra. Nem szeretne magának fájdalmat okozni, ezért is fogja vissza magát. Na meg hogy nézne ki, ha gyönyörű alakja ormótlan dörömbölne egy lyukacsos tákolmányon, miközben ordibál? Marad hát a visszafogottabbnak mondható „kopogásnál”*
- Van ott valaki? *teszi fel a kérdést, valamivel hangosabban, de azért nem kiabálva.
Ha nincs válasz, hát megpróbál benyitni. Lehet, hogy az estre beosztott illető elaludt, mi nem kis felháborodást keltene egyébként is háborgó bensőjében, minek nyomai csak idegességtől remegő, megfeszült karjain és vékony vonallá préselt ajkain láthatóak, melyekből kifutott a szín. Mikor azonban megpillant valakit, rendezi magát. Ajkai lágy mosolyt öltenek fel, karjait keresztbe fonja maga előtt, miközben várja, hogy kellőképp kiszolgálják, vagy legalább tegyék, mit ilyenkor tenni szokás.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-23 00:31:53
Üzenet elküldve: 2015-07-23 00:31:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Hamar felszerszámozza a lovát. Ő egészen más viszonyt ápol a hátasával. Örülnek egymásnak, ez természetes, de azon túl, hogy ők tudják, csupán egy méltatlankodón ható horkantás jelzi a mén részéről és egy paskolás Kharasshitól, amint arrébb taszajtja a jószágot, hogy hozzáférjen az állás rúdjára feltett, dúsan faragott, magas kápás nyereghez. Felkerül a veretes szügyelő is. A fogadóból hozott csomagot pedig a nyereg egyik karikájához köti. Mikor kész, kivezeti a hamvasfakó csődört az istállóból. Nem túl magas, de vaskos, erőteljes megjelenésű állat. Teste egészen kesely, mint a finom szemcsés, sós föveny, de az orra és a lábai csánk és lábtő felettig maszatos feketék, mintha korommal kenték volna meg. Sörénye, farka is fekete. Büszke tartású jószág, de az elsőre látszik, hogy folyik valami szüntelen, bajtársi évődés közte meg a mélységi között.
Mivel jóval később kezdett a nyergelésnek, a hím valószínűleg már a főtéren találja a vöröst meg a hátasát. Viszont amint kiér a csődörrel az istálló nehéz levegőjének szorongatásából, az olyan hirtelen kapja fel a fejét, hogy csaknem kirántja a szárat Kharasshi kezéből. Toporogva meresztgeti az orrlyukait és horkantgat. Magasra emeli a fejét, görbíti a nyakát, peckesen felcsapva a farkát kocog Kharasshi mellett, aki csak sóhajt bosszúsan és oldalba könyököli a magát kellető jószágot.*
- Az apád keservit, te! *szűri a fogai között és keményen megrántja a kötőféket, hogy észre térítse a hátast.*
- Nyár derekán aligha enged maga mögé *biccent a sárga kanca felé.* - Hiába teszed magad úgy.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 00:48:25
*Hamar felszerszámozza a lovát. Ő egészen más viszonyt ápol a hátasával. Örülnek egymásnak, ez természetes, de azon túl, hogy ők tudják, csupán egy méltatlankodón ható horkantás jelzi a mén részéről és egy paskolás Kharasshitól, amint arrébb taszajtja a jószágot, hogy hozzáférjen az állás rúdjára feltett, dúsan faragott, magas kápás nyereghez. Felkerül a veretes szügyelő is. A fogadóból hozott csomagot pedig a nyereg egyik karikájához köti. Mikor kész, kivezeti a hamvasfakó csődört az istállóból. Nem túl magas, de vaskos, erőteljes megjelenésű állat. Teste egészen kesely, mint a finom szemcsés, sós föveny, de az orra és a lábai csánk és lábtő felettig maszatos feketék, mintha korommal kenték volna meg. Sörénye, farka is fekete. Büszke tartású jószág, de az elsőre látszik, hogy folyik valami szüntelen, bajtársi évődés közte meg a mélységi között.
Mivel jóval később kezdett a nyergelésnek, a hím valószínűleg már a főtéren találja a vöröst meg a hátasát. Viszont amint kiér a csődörrel az istálló nehéz levegőjének szorongatásából, az olyan hirtelen kapja fel a fejét, hogy csaknem kirántja a szárat Kharasshi kezéből. Toporogva meresztgeti az orrlyukait és horkantgat. Magasra emeli a fejét, görbíti a nyakát, peckesen felcsapva a farkát kocog Kharasshi mellett, aki csak sóhajt bosszúsan és oldalba könyököli a magát kellető jószágot.*
- Az apád keservit, te! *szűri a fogai között és keményen megrántja a kötőféket, hogy észre térítse a hátast.*
- Nyár derekán aligha enged maga mögé *biccent a sárga kanca felé.* - Hiába teszed magad úgy.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 00:48:25
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:21:21
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:21:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Meglehetősen feldúlt állapotban érkezik az istállóba, és furcsa mód, nem az zavarja igazán, hogy arca egyik fele lüktet. Azt még nem nézte meg, hogy az ütés vörösre, vagy lilára színezte, de jelen pillanatban nem is érdekli. Dúl, és fúl belül, ahogy ingerült léptekkel lova állásához lép.*
- Mégis mi a fene ütött belé? *Sétál a kancához, miközben elkezdi szemügyre venni - jó alaposan -, hogy minden rendben van-e vele. S bár tudata azonnal jelezné, ha valami nem odaillőt látna a lovon, gondolatai egészen máshol járnak. A pár pillanatnyi nyugalom ébredéskor. A hím ott feküdt mellette, ő pedig, túlzás lenne azt állítani, hogy félig éber, félig még álmodó állapotában biztonságérzete volt, de egyfajta kellemes nyugalmat érzett. Aztán jött a pofon. Már a képletes, mert a valóságban egy szép kis ütést kapott.
Ismét megtapogatja sajgó arcát, de csak egy halk szisszenés lesz az eredmény. Igazából csak arra is most eszmél fel, hogy mezítláb jött le idáig. Nem mintha ez nagyon új dolog lenne, szeret lábbeli nélkül lenni, de valahogy nem tudatosodott benne, hogy nincs rajta a csizmája. Egyáltalán mikor vette le? Határozottan emlékszik, hogy tetőtől talpig felöltözve terült el az ágyon, és aludt el. Vagy mégsem?*
- Ydriss, kezdesz megbolondulni. *Öleli át a cserszín kanca nyakát, hogy a szőrébe fújva arcát morogja a szavakat.*
*Meglehetősen feldúlt állapotban érkezik az istállóba, és furcsa mód, nem az zavarja igazán, hogy arca egyik fele lüktet. Azt még nem nézte meg, hogy az ütés vörösre, vagy lilára színezte, de jelen pillanatban nem is érdekli. Dúl, és fúl belül, ahogy ingerült léptekkel lova állásához lép.*
- Mégis mi a fene ütött belé? *Sétál a kancához, miközben elkezdi szemügyre venni - jó alaposan -, hogy minden rendben van-e vele. S bár tudata azonnal jelezné, ha valami nem odaillőt látna a lovon, gondolatai egészen máshol járnak. A pár pillanatnyi nyugalom ébredéskor. A hím ott feküdt mellette, ő pedig, túlzás lenne azt állítani, hogy félig éber, félig még álmodó állapotában biztonságérzete volt, de egyfajta kellemes nyugalmat érzett. Aztán jött a pofon. Már a képletes, mert a valóságban egy szép kis ütést kapott.
Ismét megtapogatja sajgó arcát, de csak egy halk szisszenés lesz az eredmény. Igazából csak arra is most eszmél fel, hogy mezítláb jött le idáig. Nem mintha ez nagyon új dolog lenne, szeret lábbeli nélkül lenni, de valahogy nem tudatosodott benne, hogy nincs rajta a csizmája. Egyáltalán mikor vette le? Határozottan emlékszik, hogy tetőtől talpig felöltözve terült el az ágyon, és aludt el. Vagy mégsem?*
- Ydriss, kezdesz megbolondulni. *Öleli át a cserszín kanca nyakát, hogy a szőrébe fújva arcát morogja a szavakat.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:58:55
Üzenet elküldve: 2015-07-15 21:58:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Úgy lesz, mint lennie kell. Magára mondja ki az ítéletet a fakóvérű nőstény. A sötétség elégedetten mordul a mélységi mellkasában.
Még rászisszen a vörös, de ebben a mondatban már nem ég az a tűz, mint korábban. Inkább csak a tehetetlen düh a hangadója.
Kharasshi hagyja, hogy ellépjen mellette a nőstény. Nem tartóztatja. Savószín tekintete elidőzik a sárga kancán. Ez az oktalan jószág nem is tudja, hogy a kárhozat kapuját nyitotta ki szeretett gazdája előtt. És milyen ironikus, épp e szeretetteljes kötelék az, aminél fogva a mélységi kegyetlen lassúsággal, de akkurátusan bitóra húzza ezt a fiatal lelket. Megéri?
Hümmentve fordul ki az istállóból, hogy maga is visszatérjen a szobájukba.*
*Úgy lesz, mint lennie kell. Magára mondja ki az ítéletet a fakóvérű nőstény. A sötétség elégedetten mordul a mélységi mellkasában.
Még rászisszen a vörös, de ebben a mondatban már nem ég az a tűz, mint korábban. Inkább csak a tehetetlen düh a hangadója.
Kharasshi hagyja, hogy ellépjen mellette a nőstény. Nem tartóztatja. Savószín tekintete elidőzik a sárga kancán. Ez az oktalan jószág nem is tudja, hogy a kárhozat kapuját nyitotta ki szeretett gazdája előtt. És milyen ironikus, épp e szeretetteljes kötelék az, aminél fogva a mélységi kegyetlen lassúsággal, de akkurátusan bitóra húzza ezt a fiatal lelket. Megéri?
Hümmentve fordul ki az istállóból, hogy maga is visszatérjen a szobájukba.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:40:38
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*És csak nem elégszik meg ennyivel. Csak ki kell mondania, szóról szóra, amit a mélységi hallani akar. A tekintetétől sem tud szabadulni, a savószín szemek fogva tartják pillantását, akár a gazdájuk őt magát. A válasz azonban nem érkezik, hallgatagon áll - majdhogynem az utolsó pillanatig.*
- Jobban mutatna rajtam. *Végül megadja magát, ahogy az várható volt, továbbra is inkább magát bünteti, semmint a jószágot érje kár.*
- Hallhattad az árát is. *Fűzi még hozzá indulatosan. Talán mégis hagynia kellett volna szenvednie a mélységit, hogy elvigye a sebláz, és keresnie kellett volna valakit, aki ismerheti az ellenszert.
És mégis ki jártas a mélységiek mérgeiben? Egy másik mélységi. Nem került volna előrébb egy lépést sem, csak a kanca halálát biztosította volna be. Hát soha nem fog beleunni az aljas játékaiba? Nem, ahhoz túlságosan is élvezi a hím, és minél tovább húzza ezt, annál több fogást fog találni a felszínin. A vörös pedig még a közelébe sem ért annak, hogy kicsit is visszavághasson. A helyzete percről percre elkeserítőbb. És ha még be is váltja az iménti kegyetlenkedését az izzó vassal... nos, az talán mégis adna annyi erőt, hogy viszonozza a szívességet.
Próbál ellépni a mélységi mellett, hogy visszamenjen a szobába. A kancát pillanatnyilag nem félti annyira, hiszen ha a hím próbálkozna valamivel, az a lányon csattanna. Ahogy a forró billog érintésének lehetősége ismét eszébe jut, egy pillanatra kiveri a veríték is. Tisztában volt vele, hogy egy ideje tart már a tűz tombolásától, de nem sejtette, hogy ennyire mély nyomot mart belé a félelem. Ez nem lesz jó így, nagyon nem lesz jó.*
*És csak nem elégszik meg ennyivel. Csak ki kell mondania, szóról szóra, amit a mélységi hallani akar. A tekintetétől sem tud szabadulni, a savószín szemek fogva tartják pillantását, akár a gazdájuk őt magát. A válasz azonban nem érkezik, hallgatagon áll - majdhogynem az utolsó pillanatig.*
- Jobban mutatna rajtam. *Végül megadja magát, ahogy az várható volt, továbbra is inkább magát bünteti, semmint a jószágot érje kár.*
- Hallhattad az árát is. *Fűzi még hozzá indulatosan. Talán mégis hagynia kellett volna szenvednie a mélységit, hogy elvigye a sebláz, és keresnie kellett volna valakit, aki ismerheti az ellenszert.
És mégis ki jártas a mélységiek mérgeiben? Egy másik mélységi. Nem került volna előrébb egy lépést sem, csak a kanca halálát biztosította volna be. Hát soha nem fog beleunni az aljas játékaiba? Nem, ahhoz túlságosan is élvezi a hím, és minél tovább húzza ezt, annál több fogást fog találni a felszínin. A vörös pedig még a közelébe sem ért annak, hogy kicsit is visszavághasson. A helyzete percről percre elkeserítőbb. És ha még be is váltja az iménti kegyetlenkedését az izzó vassal... nos, az talán mégis adna annyi erőt, hogy viszonozza a szívességet.
Próbál ellépni a mélységi mellett, hogy visszamenjen a szobába. A kancát pillanatnyilag nem félti annyira, hiszen ha a hím próbálkozna valamivel, az a lányon csattanna. Ahogy a forró billog érintésének lehetősége ismét eszébe jut, egy pillanatra kiveri a veríték is. Tisztában volt vele, hogy egy ideje tart már a tűz tombolásától, de nem sejtette, hogy ennyire mély nyomot mart belé a félelem. Ez nem lesz jó így, nagyon nem lesz jó.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:30:22
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:30:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Belovagol a városba, ahol leteheti lovát végre pihenni, nyeregéről le akasztja táskáit és egyikből veszi kis almát amit lovának ad és megpaskolja a nyakát.*
-Ne aggódj pajti nem maradsz itt örökre, sietek vissza, de a drága cuccaim nem hagynám itt veled azért, jól viselkedj nekem! *Parancsol Deresre, aki még bólint is neki, már csikó kora óta meg van neki a lova, így elég jó barátságba vannak már.*
~Istenem ez a város tele van alávaló fajokkal, remélem találok itt valami fajtám bélit is, aki segít a felszíni életben boldogulni.~
-Ne aggódj pajti nem maradsz itt örökre, sietek vissza, de a drága cuccaim nem hagynám itt veled azért, jól viselkedj nekem! *Parancsol Deresre, aki még bólint is neki, már csikó kora óta meg van neki a lova, így elég jó barátságba vannak már.*
~Istenem ez a város tele van alávaló fajokkal, remélem találok itt valami fajtám bélit is, aki segít a felszíni életben boldogulni.~
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:41:39
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:41:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Ó, az a tűz. Vajon látja még? Más volt, mint ez a konok dac. Nem csak megvetette a lábát, felé mart. Csak egy pillanat volt, de felmordultak tőle a hím érzékei. Most viszont egész elveszettnek tűnik a kis nőstényke. Hogy a korbács alatt törik vagy nemesedik, annak csak az idő lesz a megmondhatója, ám az a lelket próbáló korbács nem áll meg Kharasshi kezében.*
- Nem, fakóvérű Ydriss *tűr el egy rőt tincset a lány arcából.* - Ne kerüld meg. Hallani akarom.
*Lejjebb hajtja a fejét, így talán még gyűlöletesebb a pillantása. Mert hogy az továbbra se engedi a barna íriszeket.*
- Jobban mutatna rajtad?
*Kivárja a választ. Nem is kell külön említenie, a lány már ismerheti annyira, hogy tudja, ha megpróbálna újra kitérni vagy hallgatásba burkolózni, nem átallaná visszavonni a gyalázatos választásnak még a lehetőségét is. Bár ki tudja, talán hagyná, hogy könyörögjön.
Kivárja a választ, de ahogy megkapta, kissé lazít a fojtogató fölényen.*
- Ha mondandód van, most szólhatsz.
*Nem kerülte el a figyelmét az a borzongás, ami végigszaladt a nőstényen. Valahogy nem hiszi, hogy csak az előrevetített fájdalom képzete rázta így meg.
Mi tagadás, igazán kíváncsi rá, hogy boldogul a kis fakóvérű. Nem olyan erős, mint gondolja magáról, de van benne valami, amiről aligha tud. Mindenesetre ha nem talál magára, hamar el fog sorvadni a mélységi markában.*
*Ó, az a tűz. Vajon látja még? Más volt, mint ez a konok dac. Nem csak megvetette a lábát, felé mart. Csak egy pillanat volt, de felmordultak tőle a hím érzékei. Most viszont egész elveszettnek tűnik a kis nőstényke. Hogy a korbács alatt törik vagy nemesedik, annak csak az idő lesz a megmondhatója, ám az a lelket próbáló korbács nem áll meg Kharasshi kezében.*
- Nem, fakóvérű Ydriss *tűr el egy rőt tincset a lány arcából.* - Ne kerüld meg. Hallani akarom.
*Lejjebb hajtja a fejét, így talán még gyűlöletesebb a pillantása. Mert hogy az továbbra se engedi a barna íriszeket.*
- Jobban mutatna rajtad?
*Kivárja a választ. Nem is kell külön említenie, a lány már ismerheti annyira, hogy tudja, ha megpróbálna újra kitérni vagy hallgatásba burkolózni, nem átallaná visszavonni a gyalázatos választásnak még a lehetőségét is. Bár ki tudja, talán hagyná, hogy könyörögjön.
Kivárja a választ, de ahogy megkapta, kissé lazít a fojtogató fölényen.*
- Ha mondandód van, most szólhatsz.
*Nem kerülte el a figyelmét az a borzongás, ami végigszaladt a nőstényen. Valahogy nem hiszi, hogy csak az előrevetített fájdalom képzete rázta így meg.
Mi tagadás, igazán kíváncsi rá, hogy boldogul a kis fakóvérű. Nem olyan erős, mint gondolja magáról, de van benne valami, amiről aligha tud. Mindenesetre ha nem talál magára, hamar el fog sorvadni a mélységi markában.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-12 21:23:02
Üzenet elküldve: 2015-07-12 21:23:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Mindenféle reakcióra számított, haragra, lekezelésre, hitetlenségre, ám amit kapott helyette, az sokkal rosszabb. Nemhogy nem háborodik fel, de egyenesen kedvét leli a mélységi a lány indulatos replikájában. Elég a savószín szemekbe néznie, hogy lássa, sikerült ismételten maga alatt vágnia a fát. Szíve hevesebben kezd verni az éhes tekintettől, és csak konoksága gátolja abban, hogy próbáljon hátrébb húzódni. Ami hamvában holt próbálkozás lenne, hiszen a hím kihasználja, hogy a vörös szembe fordult vele, és nem átall idomaira markolni. És hogy a helyzet még jobban feszélyezze a lányt, ezúttal az ő fülébe érkeznek a suttogott szavak.
Lévén Kharasshi az első mélységi, akivel találkozott, nem tudja, miképp viselkednek náluk a nők. Abban viszont biztos, hogy ő maga nem olyan, szavai hiába tűntek magabiztos ígéretnek, ha csupán egy merész blöff volt, ami nem érte el a célját, és valószínűleg nem tudná betartani, ha a pillanat elérkezik.
Merthogy a hím kihívásnak vette szavait. Mintha eddig sem lett volna elég kellemetlen a helyzet. Egy hónap. Hirtelen nagyon hosszúnak tűnik az az idő, és túl sok minden történhet még az alatt. Menekülni, a gondolat nagyon is édes és csábító, ám a dac és konokság még túl erős ahhoz, hogy engedjen a megfutamodásnak.*
- Akkor legközelebb talán gondold meg, miképp és meddig próbálod megülni. *Veti oda csípősen, ám a mélységi még nem végzett, csak visszatér a megbélyegzés kérdéséhez.
Kénytelen tűrni, hogy a hím élvezettel nézhesse végig egyértelmű őrlődését, mint keveredik a dac és indulat mellé a kétségbeesés a barna szemekben, ahogy a csapda lassan, hangos csattanással záródik be körülötte.*
- Tudod jól, hogy nem fogom hagyni a megbillogozását. *Ejti ki a szavakat halkan, miközben keze lassan ökölbe szorul. Szinte máris érzi a bőréhez közeledő billog perzselő forróságát. Lelki szemei előtt azonnal felvillan egy pillanatra egy másik rémálomba illő helyzet nem is oly régi képei. Minden igyekezete ellenére egy röpke másodpercre egész testében megremeg.*
*Mindenféle reakcióra számított, haragra, lekezelésre, hitetlenségre, ám amit kapott helyette, az sokkal rosszabb. Nemhogy nem háborodik fel, de egyenesen kedvét leli a mélységi a lány indulatos replikájában. Elég a savószín szemekbe néznie, hogy lássa, sikerült ismételten maga alatt vágnia a fát. Szíve hevesebben kezd verni az éhes tekintettől, és csak konoksága gátolja abban, hogy próbáljon hátrébb húzódni. Ami hamvában holt próbálkozás lenne, hiszen a hím kihasználja, hogy a vörös szembe fordult vele, és nem átall idomaira markolni. És hogy a helyzet még jobban feszélyezze a lányt, ezúttal az ő fülébe érkeznek a suttogott szavak.
Lévén Kharasshi az első mélységi, akivel találkozott, nem tudja, miképp viselkednek náluk a nők. Abban viszont biztos, hogy ő maga nem olyan, szavai hiába tűntek magabiztos ígéretnek, ha csupán egy merész blöff volt, ami nem érte el a célját, és valószínűleg nem tudná betartani, ha a pillanat elérkezik.
Merthogy a hím kihívásnak vette szavait. Mintha eddig sem lett volna elég kellemetlen a helyzet. Egy hónap. Hirtelen nagyon hosszúnak tűnik az az idő, és túl sok minden történhet még az alatt. Menekülni, a gondolat nagyon is édes és csábító, ám a dac és konokság még túl erős ahhoz, hogy engedjen a megfutamodásnak.*
- Akkor legközelebb talán gondold meg, miképp és meddig próbálod megülni. *Veti oda csípősen, ám a mélységi még nem végzett, csak visszatér a megbélyegzés kérdéséhez.
Kénytelen tűrni, hogy a hím élvezettel nézhesse végig egyértelmű őrlődését, mint keveredik a dac és indulat mellé a kétségbeesés a barna szemekben, ahogy a csapda lassan, hangos csattanással záródik be körülötte.*
- Tudod jól, hogy nem fogom hagyni a megbillogozását. *Ejti ki a szavakat halkan, miközben keze lassan ökölbe szorul. Szinte máris érzi a bőréhez közeledő billog perzselő forróságát. Lelki szemei előtt azonnal felvillan egy pillanatra egy másik rémálomba illő helyzet nem is oly régi képei. Minden igyekezete ellenére egy röpke másodpercre egész testében megremeg.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-12 20:22:08
Üzenet elküldve: 2015-07-12 20:22:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A fakóvérű nagyon hamar rá kell, hogy jöjjön, nem azt a hatást éri el, amit szeretett volna. Kharasshi engedi megfordulni, a simulás, a suttogás kéjes mosolyt csal a hím arcára. De azok a szavak... A savószín szemek mélyén éhes tűz lobban. A tenyere alá simuló idomokba markol.*
- Úgy beszélsz, mint egy mélységi nőstény *súgja a lány fülébe élveteg lassúsággal.*
- A hónap leteltével visszatérünk rá *fogadja el a kihívást, hiszen az ő olvasatában ez egyértelműen az volt* -, bár okosabb lenne, ha akkor inkább azt tennéd, amit az első pillanatban is kellett volna: menekülj.
*Kissé hátrébb hajol, hogy a nőstényke szemébe nézhessen.*
- Tudod, most nagyon neheztelek a hátasodra *sóhajtja ki gondolatokat, melyek az iménti replika okán ismét csak megkörnyékezték.*
- De nem válaszoltál *mosolyodik aljasul.* - Jobban mutatna rajtad?
*Az állacska alá nyúl. Minden pillanatát ki szeretné élvezni ennek a feleletnek.*
*A fakóvérű nagyon hamar rá kell, hogy jöjjön, nem azt a hatást éri el, amit szeretett volna. Kharasshi engedi megfordulni, a simulás, a suttogás kéjes mosolyt csal a hím arcára. De azok a szavak... A savószín szemek mélyén éhes tűz lobban. A tenyere alá simuló idomokba markol.*
- Úgy beszélsz, mint egy mélységi nőstény *súgja a lány fülébe élveteg lassúsággal.*
- A hónap leteltével visszatérünk rá *fogadja el a kihívást, hiszen az ő olvasatában ez egyértelműen az volt* -, bár okosabb lenne, ha akkor inkább azt tennéd, amit az első pillanatban is kellett volna: menekülj.
*Kissé hátrébb hajol, hogy a nőstényke szemébe nézhessen.*
- Tudod, most nagyon neheztelek a hátasodra *sóhajtja ki gondolatokat, melyek az iménti replika okán ismét csak megkörnyékezték.*
- De nem válaszoltál *mosolyodik aljasul.* - Jobban mutatna rajtad?
*Az állacska alá nyúl. Minden pillanatát ki szeretné élvezni ennek a feleletnek.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:01:05
Üzenet elküldve: 2015-07-11 19:01:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A mélységi nem fordul felé, csupán magához inti őt, mintha csak a szolgája lenne. A gondolat tovább izzítja haragja tüzét, ám rá kell ébrednie, állhat napestig is dühösen meredve a hímre, addig nem kap választ, amíg nem engedelmeskedik akaratának. Kelletlenül lép hát mellé, hogy aztán a galád ölelésében végezze. A gesztus maga ismerős, ám az érzés teljesen más - mintha a sötétség akarná bekebelezni, körbefonni, és többé nem ereszti. Egy pillanatra a kétségbeesés szélére taszítja a gondolat, meg is reszket egy pillanatra, de józanabbik
fele még idejében visszarántja a lányt a vesztéből.
Ám a hím máris újból próbára teszi az önuralmát. Billogot a lovára, vagy rá? A düh és felháborodás forró áradatként önti el, szinte már mozdul, hogy a tőrét előrántsa és a mélységi fekete szívébe mártsa.
Ám a józanító hang ismét közbeszól. Hiszen éppen ezt akarja, hogy lássa őt szenvedni, hiszen ezt élvezi, ebben leli kedvét. A harag helyét a már jól ismert dac veszi át, s azon nyomban eltökéli, hogy bármivel is próbálkozzon a mélységi, nem hagyja, hogy áldozatot csináljon belőle. Játszadozni akar? Azt ő is tud.
Megpróbál megfordulni a hím ölelésében, hogy hozzásimulva a fülébe suttoghasson.*
- Épp oly jól mutatni, mint az én nevem a csonttőrrel s bőrödbe vésve.
*Minden porvikája tiltakozik az ellen, hogy ilyet tegyen, de elnkell hitetnie, hogy képes rá, és meg is teszi, ha rákényszeríti a mélységi.*
*A mélységi nem fordul felé, csupán magához inti őt, mintha csak a szolgája lenne. A gondolat tovább izzítja haragja tüzét, ám rá kell ébrednie, állhat napestig is dühösen meredve a hímre, addig nem kap választ, amíg nem engedelmeskedik akaratának. Kelletlenül lép hát mellé, hogy aztán a galád ölelésében végezze. A gesztus maga ismerős, ám az érzés teljesen más - mintha a sötétség akarná bekebelezni, körbefonni, és többé nem ereszti. Egy pillanatra a kétségbeesés szélére taszítja a gondolat, meg is reszket egy pillanatra, de józanabbik
fele még idejében visszarántja a lányt a vesztéből.
Ám a hím máris újból próbára teszi az önuralmát. Billogot a lovára, vagy rá? A düh és felháborodás forró áradatként önti el, szinte már mozdul, hogy a tőrét előrántsa és a mélységi fekete szívébe mártsa.
Ám a józanító hang ismét közbeszól. Hiszen éppen ezt akarja, hogy lássa őt szenvedni, hiszen ezt élvezi, ebben leli kedvét. A harag helyét a már jól ismert dac veszi át, s azon nyomban eltökéli, hogy bármivel is próbálkozzon a mélységi, nem hagyja, hogy áldozatot csináljon belőle. Játszadozni akar? Azt ő is tud.
Megpróbál megfordulni a hím ölelésében, hogy hozzásimulva a fülébe suttoghasson.*
- Épp oly jól mutatni, mint az én nevem a csonttőrrel s bőrödbe vésve.
*Minden porvikája tiltakozik az ellen, hogy ilyet tegyen, de elnkell hitetnie, hogy képes rá, és meg is teszi, ha rákényszeríti a mélységi.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-11 18:12:38
Üzenet elküldve: 2015-07-11 18:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Az istállóba is most először téved be, ha már a főtéren lődörgött megnézi magának ezt az épületet is. Valahogy sosem vágyott hátasra, de meg kell hagyni csodálatosak a hatalmas állatok. Talán ha lesz egy saját műhelye akkor szüksége lesz egyre csak a cipekedés végett, de ha egy mód van rá megoldja máshogy. Tisztes távolságban áll meg egy-két ló előtt, megcsodálva magának a paripákat. Szegényeknek nincs is jobb szórakozásuk minthogy egész nap egyenek. Persze biztos kiviszik őket néha mozgatni, talán valami legelő is van ahol néha szabadon garázdálkodhatnak, csak itt álldogálni borzalmasan unalmas lehet. Na majd ha sikerül végre nekilátnia találmányának, felszabadítja a jószágokat, hisz a technológiai forradalom után nem lesz már szükség az ő erejükre. Legalábbis ebben reménykedik. Dudorászva sétál körbe hogy minden állatot alaposan szemügyre vegyen, de végül persze innen is továbbáll.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-11 09:47:17
Üzenet elküldve: 2015-07-11 09:47:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Nem is kell hátrapillantania. A hátas viselkedéséből már tudja, hogy bizony vörös forgószél közeleg. Felpaprikázott kisasszony, amilyen higgadt és következetes volt az ápolásban, most olyan bősz fúriaként rivall rá. Kharasshi elvigyorodik magában. Nem válaszol, nem fordul hátra, továbbra is a lovat figyeli. Csak kinyújtott jobbjával jelzi, hogy maga mellé kéri a lányt. Türelmesen kivárja, míg a nőstény hozzá lép. Akkor aztán maga elé vonja. Átöleli hátulról, mint ahogy egymás közelét élvező szerelmesek szokták. De ez a mozdulat tartalmában egészen más. Akár az Árnyéktövis, ami sudár fák derekára tekeredve fojtogató közösségbe kényszeríti a támpillérré alázott növényt.*
- Arra gondoltam, rásüttetem a nevem *dorombolja gonoszul az ötletet, ami igazából csak most ötlött fel benne. Hiába, a nőstény közelsége nagyon is inspirálja a hím aljasságát. Mi több, olyan mélységekbe viszi, melyek még a számára is ismeretlenek.*
- Vagy rajtad jobban mutatna?
*Félresimítja jobboldalra a vörös tincseket, arrébb igazítja a lány ruháját is, hogy minél nagyobb részt tegyen szabaddá a napbarnított bőrből.*
- Mit gondolsz?
*Baljának ujjait rákulcsolja Ydriss ujjaira, úgy nyúl vele együtt a hátas felé, hogy végigsimítson a nyakán.*
*Nem is kell hátrapillantania. A hátas viselkedéséből már tudja, hogy bizony vörös forgószél közeleg. Felpaprikázott kisasszony, amilyen higgadt és következetes volt az ápolásban, most olyan bősz fúriaként rivall rá. Kharasshi elvigyorodik magában. Nem válaszol, nem fordul hátra, továbbra is a lovat figyeli. Csak kinyújtott jobbjával jelzi, hogy maga mellé kéri a lányt. Türelmesen kivárja, míg a nőstény hozzá lép. Akkor aztán maga elé vonja. Átöleli hátulról, mint ahogy egymás közelét élvező szerelmesek szokták. De ez a mozdulat tartalmában egészen más. Akár az Árnyéktövis, ami sudár fák derekára tekeredve fojtogató közösségbe kényszeríti a támpillérré alázott növényt.*
- Arra gondoltam, rásüttetem a nevem *dorombolja gonoszul az ötletet, ami igazából csak most ötlött fel benne. Hiába, a nőstény közelsége nagyon is inspirálja a hím aljasságát. Mi több, olyan mélységekbe viszi, melyek még a számára is ismeretlenek.*
- Vagy rajtad jobban mutatna?
*Félresimítja jobboldalra a vörös tincseket, arrébb igazítja a lány ruháját is, hogy minél nagyobb részt tegyen szabaddá a napbarnított bőrből.*
- Mit gondolsz?
*Baljának ujjait rákulcsolja Ydriss ujjaira, úgy nyúl vele együtt a hátas felé, hogy végigsimítson a nyakán.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-10 22:58:11
Üzenet elküldve: 2015-07-10 22:58:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Ugyan az ellátásra nem lehet panasza a kancának, hiszen lecsutakolták, kapott elegendő, hűs vizet, és az abrakot sem sajnálták tőle, mégis mélabúsan áll a maga állásában. Úgy tűnik, nem csak a vörös hegyesfülű nem szimpatizál a zárt terekkel, de a lova sem repes az örömtől, hogy ott kell rostokolnia.
A közeledő léptek zajára előbb csak billegeti füleit, jelezve, hogy hallja ám az érkezőt, ám mivel az továbbra sem akar megállni, lassan felemeli a fejét, és a mélységi felé fordul.
Hamar megtanulta, hogy ez a kétlábú más, mint a vörös, akit ismer. A nőstény sokat foglalkozott vele, és eleinte hiába dobta le, kitartó volt, elég kitartó ahhoz, hogy a kanca végül megbékéljen a hátas szerepével. És bár a nevelés sem maradt el, határozottan jó sorsot mondhat magáénak az önérzetes jószág. De ez a kétlábú más. Ez nem akar neki szabadságot hagyni, legalábbis akkorát nem, amekkorát a kanca igényelne magának. Idegesen dobbant párat a lábával, de nem viselkedik agresszívan, túlságosan jól emlékszik még a második betörésére, amit a hím művelt.
Az idilli csendet végül néhány izgatott fül billentést követő hangos, türelmetlen, kicsit talán még panaszosnak is mondható nyerítés töri meg. No meg viharos gyorsasággal közeledő léptek zaja. Némi lemaradással, de az elf is befut. Túlzás lenne azt állítani, hogy egy kölykeit védő anyatigris indulatait látni rajta, az azonban bizonyos, hogy a barna szemek szinte villámokat szórnak.*
- Mit akarsz tőle már megint? *Szegezi egyből a kérdést a mélységinek a vörös, közvetlenül előtte állva meg, karba font kezekkel.*
*Ugyan az ellátásra nem lehet panasza a kancának, hiszen lecsutakolták, kapott elegendő, hűs vizet, és az abrakot sem sajnálták tőle, mégis mélabúsan áll a maga állásában. Úgy tűnik, nem csak a vörös hegyesfülű nem szimpatizál a zárt terekkel, de a lova sem repes az örömtől, hogy ott kell rostokolnia.
A közeledő léptek zajára előbb csak billegeti füleit, jelezve, hogy hallja ám az érkezőt, ám mivel az továbbra sem akar megállni, lassan felemeli a fejét, és a mélységi felé fordul.
Hamar megtanulta, hogy ez a kétlábú más, mint a vörös, akit ismer. A nőstény sokat foglalkozott vele, és eleinte hiába dobta le, kitartó volt, elég kitartó ahhoz, hogy a kanca végül megbékéljen a hátas szerepével. És bár a nevelés sem maradt el, határozottan jó sorsot mondhat magáénak az önérzetes jószág. De ez a kétlábú más. Ez nem akar neki szabadságot hagyni, legalábbis akkorát nem, amekkorát a kanca igényelne magának. Idegesen dobbant párat a lábával, de nem viselkedik agresszívan, túlságosan jól emlékszik még a második betörésére, amit a hím művelt.
Az idilli csendet végül néhány izgatott fül billentést követő hangos, türelmetlen, kicsit talán még panaszosnak is mondható nyerítés töri meg. No meg viharos gyorsasággal közeledő léptek zaja. Némi lemaradással, de az elf is befut. Túlzás lenne azt állítani, hogy egy kölykeit védő anyatigris indulatait látni rajta, az azonban bizonyos, hogy a barna szemek szinte villámokat szórnak.*
- Mit akarsz tőle már megint? *Szegezi egyből a kérdést a mélységinek a vörös, közvetlenül előtte állva meg, karba font kezekkel.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-10 20:07:36
Üzenet elküldve: 2015-07-10 20:07:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Kissé bicegve lép be a jellegzetes szagoktól terhes épületbe. Körbefuttatja savószín tekintetét a jószágokon, míg meg nem találja a sárga kancát. Odabotorkál az álláshoz és ellenőrzi is mindjárt, hogy kapott-e a hátas elegendő vizet, lecsutakolták-e, abrak van-e előtte.
Kicsit féloldalt döntött fejjel figyeli az állatot. Nincs benne harag, amiért így elbánt vele. Kapott a kanca is tisztességgel. Nem ellenséges, de azt egyértelműen érezheti rajta a hátas, hogy nem hátrál meg és nem fogja engedni, hogy a megszokott privilégiumot élvezze. Nem fogja bántani, de ezt a dominanciaharcot egy elfogadható kompromisszum határánál meg kell, hogy pecsételjék.*
*Kissé bicegve lép be a jellegzetes szagoktól terhes épületbe. Körbefuttatja savószín tekintetét a jószágokon, míg meg nem találja a sárga kancát. Odabotorkál az álláshoz és ellenőrzi is mindjárt, hogy kapott-e a hátas elegendő vizet, lecsutakolták-e, abrak van-e előtte.
Kicsit féloldalt döntött fejjel figyeli az állatot. Nincs benne harag, amiért így elbánt vele. Kapott a kanca is tisztességgel. Nem ellenséges, de azt egyértelműen érezheti rajta a hátas, hogy nem hátrál meg és nem fogja engedni, hogy a megszokott privilégiumot élvezze. Nem fogja bántani, de ezt a dominanciaharcot egy elfogadható kompromisszum határánál meg kell, hogy pecsételjék.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-02 12:04:14
Üzenet elküldve: 2015-07-02 12:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Hiába kimerült és szomjas a kanca, láthatóan feszültebbé válik, amint bevezetik az istállón belülre. Heves ellenkezésre nem maradt ereje, ám újra és újra megrántja a kantárt, jelezve, hogy ki akar menni onnan.
Nem ő az egyetlen, az állata miatt aggódó, eleve nyugtalan lány, még feszültebbé válik. Valószínűleg közelharcot kell majd vívnia az istállófiúval, hogy itt maradhasson, de nem hagyja magára Mogyit ilyen állapotban. Az iménti kis vad vágta és a betörési kísérlet nem csak testileg lehetett megpróbáltató.
Ezen elhatározása nem tart sokáig, erről gondoskodik a hím. Hiába tudja, hogy a vad vágta a mélységit is kimerítette, a hang, amivel magával parancsolja elég meggyőző. Nem mintha lenne bármiféle választás. Az utolsó, elsuttogott szóra azonban felhorkan.*
- Igazán? Kell valaki, aki eltámogat egy ágyig? *Mindazonáltal elindul a hím után, forrongva a dühtől és tehetetlenségtől.*
*Hiába kimerült és szomjas a kanca, láthatóan feszültebbé válik, amint bevezetik az istállón belülre. Heves ellenkezésre nem maradt ereje, ám újra és újra megrántja a kantárt, jelezve, hogy ki akar menni onnan.
Nem ő az egyetlen, az állata miatt aggódó, eleve nyugtalan lány, még feszültebbé válik. Valószínűleg közelharcot kell majd vívnia az istállófiúval, hogy itt maradhasson, de nem hagyja magára Mogyit ilyen állapotban. Az iménti kis vad vágta és a betörési kísérlet nem csak testileg lehetett megpróbáltató.
Ezen elhatározása nem tart sokáig, erről gondoskodik a hím. Hiába tudja, hogy a vad vágta a mélységit is kimerítette, a hang, amivel magával parancsolja elég meggyőző. Nem mintha lenne bármiféle választás. Az utolsó, elsuttogott szóra azonban felhorkan.*
- Igazán? Kell valaki, aki eltámogat egy ágyig? *Mindazonáltal elindul a hím után, forrongva a dühtől és tehetetlenségtől.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-02 09:18:52
Üzenet elküldve: 2015-07-02 09:18:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Bevezeti a lovat egy üres állásba és mindjárt rá is bízza a teendőket egy arra lődörgő lovászlegényre. Nem is fecsérel a dologra több időt. Alig áll a lábán. Igazából talán csak a büszkesége tartja meg, de mindent megtesz, hogy ebből kifelé minél kevesebb látszódjon.
Kifelé menet, ahogy ellép a minden bizonnyal hátasáért jobban aggódó lány mellett, elkapja a karját.*
- Te most velem jössz, fakóvérű Ydriss! *mondja, de az elcsigázottságtól karcos hangban még így is annyi erő van, hogy kétséget sem hagy, ellentmondásnak ezúttal nincs helye.
Nem néz a lányra, nem is húzza magával. Elereszti a karját, de mielőtt tovább lépne, közelebb hajolva még elsuttog egy szót.*
- Kellesz.
*Bevezeti a lovat egy üres állásba és mindjárt rá is bízza a teendőket egy arra lődörgő lovászlegényre. Nem is fecsérel a dologra több időt. Alig áll a lábán. Igazából talán csak a büszkesége tartja meg, de mindent megtesz, hogy ebből kifelé minél kevesebb látszódjon.
Kifelé menet, ahogy ellép a minden bizonnyal hátasáért jobban aggódó lány mellett, elkapja a karját.*
- Te most velem jössz, fakóvérű Ydriss! *mondja, de az elcsigázottságtól karcos hangban még így is annyi erő van, hogy kétséget sem hagy, ellentmondásnak ezúttal nincs helye.
Nem néz a lányra, nem is húzza magával. Elereszti a karját, de mielőtt tovább lépne, közelebb hajolva még elsuttog egy szót.*
- Kellesz.
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-06-25 12:59:29
Üzenet elküldve: 2015-06-25 12:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Útban a kovácstól, vissza a fogadóba elhalad az istálló előtt. Illetve csak elhaladna, mert hirtelen ötlettől vezérelve inkább betér. Törpeként sohasem volt az a nagy lovas, de volt ideje és alkalma megtanulni a hadviselésben milyen szerepük van.
~Meg van a helye annak hogy vállt-vállnak vetve kősziklaként álljunk ellen és annak is hogy villámként csapjunk le az ellenre. Vagy épp elfussunk, megelőzzük, utolérjük azt. Jól emlékszem milyen sikereket értünk el mikor a legnagyobb hóban kutyaszánokon siklottunk be mélyen az aktuális törzsszövetség területeinek a szívébe. Olyan sikeresek voltunk hogy tavaszra már csak takarítani kellett. Azok voltak a szép idők.~
Most azonban nincs se mi ellen felvonulni, se kellő háttér ilyesmit megszervezni. Ha őszinte akar lenni magához Sevarier akkor egy málhás szamárra sincs elég pénzkerete. Kivéve ha ismét elkótyavetyéli valamijét, de azt a luxust most nem engedheti meg magának. Nézelődni viszont nézelődik egy sort és közben tervezget is. Míg meg nem unja a lovászfiúk kíváncsi tekinteteit.*
~Meg van a helye annak hogy vállt-vállnak vetve kősziklaként álljunk ellen és annak is hogy villámként csapjunk le az ellenre. Vagy épp elfussunk, megelőzzük, utolérjük azt. Jól emlékszem milyen sikereket értünk el mikor a legnagyobb hóban kutyaszánokon siklottunk be mélyen az aktuális törzsszövetség területeinek a szívébe. Olyan sikeresek voltunk hogy tavaszra már csak takarítani kellett. Azok voltak a szép idők.~
Most azonban nincs se mi ellen felvonulni, se kellő háttér ilyesmit megszervezni. Ha őszinte akar lenni magához Sevarier akkor egy málhás szamárra sincs elég pénzkerete. Kivéve ha ismét elkótyavetyéli valamijét, de azt a luxust most nem engedheti meg magának. Nézelődni viszont nézelődik egy sort és közben tervezget is. Míg meg nem unja a lovászfiúk kíváncsi tekinteteit.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-06-13 18:18:22
Üzenet elküldve: 2015-06-13 18:18:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Theratis//
*Szó szerint kerek szemmel csodálja a jelenetet, ahogy Idegen jelzésére Bogár reagál. Igaz közben kapaszkodnia is kell nagyon de érzi, hogy a ló lassan megnyugszik, vagy legalábbis mintha besorolna mostani négyesükbe. Mivel úgy érzi a ló, úgy ahogy elfogadta a helyzetet nyeregbe ülve követi a Tiszteletreméltót, aki már fekete lován vezeti őt tovább. Érzi ugyan, hogy a lóval talán lesz még baja, mert még biztosan makacs, de Idegennek és lovasának hála most nyugodtan ülheti meg. Igyekszik határozottan irányítani jószágát a szerzetesnőt követve.*
-Ami engem illett már alig bírom kivárni.
*Mondja lelkesen és minden erejét latba vetve próbálja ő irányítani barna lovát, aki még mindig úgy tűnik arra megy amerre ő akar. Óriási szerencséére most éppen Idegent akarja követni lovasával a hátán. Talán az előbb ezt kommunikált felé Idegen. Akárhogy is van, legalább nyeregben tudja most követni vezetőjét a mágia tanulás felé és ez mindenképpen lelkesítő dolog, így bátran mosolyog.*
*Szó szerint kerek szemmel csodálja a jelenetet, ahogy Idegen jelzésére Bogár reagál. Igaz közben kapaszkodnia is kell nagyon de érzi, hogy a ló lassan megnyugszik, vagy legalábbis mintha besorolna mostani négyesükbe. Mivel úgy érzi a ló, úgy ahogy elfogadta a helyzetet nyeregbe ülve követi a Tiszteletreméltót, aki már fekete lován vezeti őt tovább. Érzi ugyan, hogy a lóval talán lesz még baja, mert még biztosan makacs, de Idegennek és lovasának hála most nyugodtan ülheti meg. Igyekszik határozottan irányítani jószágát a szerzetesnőt követve.*
-Ami engem illett már alig bírom kivárni.
*Mondja lelkesen és minden erejét latba vetve próbálja ő irányítani barna lovát, aki még mindig úgy tűnik arra megy amerre ő akar. Óriási szerencséére most éppen Idegent akarja követni lovasával a hátán. Talán az előbb ezt kommunikált felé Idegen. Akárhogy is van, legalább nyeregben tudja most követni vezetőjét a mágia tanulás felé és ez mindenképpen lelkesítő dolog, így bátran mosolyog.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-06-13 11:22:19
Üzenet elküldve: 2015-06-13 11:22:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lilunaru//
*Idegen, nevének említésére lomhán felemeli fejét és a másik állatra néz. Egy pillanatra összefonódik tekintetük, ki tudja, talán a lovak titkos nyelvén beszélnek egyet gyorsan egymással. Mindenesetre a pillanatnyi szünet után Idegen felágaskodik, hatalmas patáival rugdossa a levegőt, majd hangos horkantások és nyerítések közepette visszaérkezik a talajra, dobbantva egyet Bogár előtt. Az istállóban lévő többi ló hallhatóan hasonlóan reagál az esetre, mint Bogár, aki erre nyeríteni és toporzékolni kezd. Láthatóan nem akarja levetni a vöröst, szimplán csak reagálni akar Idegen jelenetére. Miután mindenki szépen megnyugodott, Lilunaru a nyeregben maradt, Idegen pedig visszatér egetrengető érdektelenségébe, a szerzetes felül a hátára és Lilunarura néz.*
- Azt hiszem ideje indulnunk. Természetesen, az élet megvár, de nem hiszem, hogy évekig szeretnél várni, mire az első varázslatodat megtanulnád.
*Mosolyog a lányra, aztán ha az követi, lovon, vagy a lovat vezetve, megindul vissza a főtér felé.*
*Idegen, nevének említésére lomhán felemeli fejét és a másik állatra néz. Egy pillanatra összefonódik tekintetük, ki tudja, talán a lovak titkos nyelvén beszélnek egyet gyorsan egymással. Mindenesetre a pillanatnyi szünet után Idegen felágaskodik, hatalmas patáival rugdossa a levegőt, majd hangos horkantások és nyerítések közepette visszaérkezik a talajra, dobbantva egyet Bogár előtt. Az istállóban lévő többi ló hallhatóan hasonlóan reagál az esetre, mint Bogár, aki erre nyeríteni és toporzékolni kezd. Láthatóan nem akarja levetni a vöröst, szimplán csak reagálni akar Idegen jelenetére. Miután mindenki szépen megnyugodott, Lilunaru a nyeregben maradt, Idegen pedig visszatér egetrengető érdektelenségébe, a szerzetes felül a hátára és Lilunarura néz.*
- Azt hiszem ideje indulnunk. Természetesen, az élet megvár, de nem hiszem, hogy évekig szeretnél várni, mire az első varázslatodat megtanulnád.
*Mosolyog a lányra, aztán ha az követi, lovon, vagy a lovat vezetve, megindul vissza a főtér felé.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-06-12 21:32:07
Üzenet elküldve: 2015-06-12 21:32:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Theratis//
*Bólint, mikor az utasítás elhangzik, engedi is el a ló sörényét, hogy a szárra fogjon rá. Aztán igyekszik kihúzni magát a nyeregben ülve. Figyelőn hallgatja végig a szavakat, amiket Theratis küld felé. Igyekszik átvenni valamit abból a határozottságból és komolyságból, amit vezetője sugároz. Küld egy bizonytalan mosolyt felé mielőtt az ellép a ló elől. Most Bogár, mintha megbénult volna nem mozdul, igaz ő sem csak feszülten ül, kihúzva magát mereven a nyeregben. Magában felidézi a szavakat, hogy tisztelje az állat erejét. Végül egy nagy elhatározással jelzi lábával a ló oldalán, hogy indulás és Bogár mintha csak erre várt volna felágaskodva indul neki az előtte lévő térnek. Igyekszik határozottan ülni továbbra is rajta, majd néhány kisebb felágaskodás után elég szép ügetést produkálva fordul meg a ló, hogy Idegen mellé szegődjön. Diadalittasan vezeti szürke szemeit a Tiszteletre méltó felé még, ha jelen esetben a ló irányította is nagyrészt őt és nem fordítva történt, azért csak sikerült nagyobb gond nélkül megülnie, eddig.*
-Na látod Bogár, itt van a barátod Idegen akiről példát vehetsz.
*Mosolyog egyet és lábát átemelve a másik oldalra lecsúszik a barna telivér oldalához. Cserébe egy újabb rázkódás a válasz, de már nem annyira agresszív kivitelben. Megfogja a kantárt és büszkén tartja első saját hátasát mellette állva.*
A hozzászólás írója (Lilunaru Nayiiru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.12 21:38:00
*Bólint, mikor az utasítás elhangzik, engedi is el a ló sörényét, hogy a szárra fogjon rá. Aztán igyekszik kihúzni magát a nyeregben ülve. Figyelőn hallgatja végig a szavakat, amiket Theratis küld felé. Igyekszik átvenni valamit abból a határozottságból és komolyságból, amit vezetője sugároz. Küld egy bizonytalan mosolyt felé mielőtt az ellép a ló elől. Most Bogár, mintha megbénult volna nem mozdul, igaz ő sem csak feszülten ül, kihúzva magát mereven a nyeregben. Magában felidézi a szavakat, hogy tisztelje az állat erejét. Végül egy nagy elhatározással jelzi lábával a ló oldalán, hogy indulás és Bogár mintha csak erre várt volna felágaskodva indul neki az előtte lévő térnek. Igyekszik határozottan ülni továbbra is rajta, majd néhány kisebb felágaskodás után elég szép ügetést produkálva fordul meg a ló, hogy Idegen mellé szegődjön. Diadalittasan vezeti szürke szemeit a Tiszteletre méltó felé még, ha jelen esetben a ló irányította is nagyrészt őt és nem fordítva történt, azért csak sikerült nagyobb gond nélkül megülnie, eddig.*
-Na látod Bogár, itt van a barátod Idegen akiről példát vehetsz.
*Mosolyog egyet és lábát átemelve a másik oldalra lecsúszik a barna telivér oldalához. Cserébe egy újabb rázkódás a válasz, de már nem annyira agresszív kivitelben. Megfogja a kantárt és büszkén tartja első saját hátasát mellette állva.*
A hozzászólás írója (Lilunaru Nayiiru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.12 21:38:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586