Nincs játékban - Szeszélyes hermelin
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szeszélyes hermelin | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:39:58
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:39:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*A középkorú férfi látja, hogy a lány mélyen magába gondolkozik. Nem is zavarja meg ebben. Csak ül továbbra is egyenes háttal, összekulcsolt kezekkel, melyeket az asztal lapjára simít. Továbbra is vigyorog, kimutatva sárgás fogait. Igen, ez a hely nem a tisztaságról híres, sem arról, hogy a legtisztább emberek élnek itt, járnak ide.
Kaiyko válaszára ajkai tovább szélesednek. Szemeibe csillogás költözik. Láthatóan jót szórakozik a lány zavarán, s annak válaszán.*
- Nyerni én fogok. *Visszhangzik a lány válasza. Szívesen elnevetné magát, de nem ezért van itt. Vigyorgása továbbra sem csillapodik, talán a csuklya alatt is végig így ült? Vagy ez csak pusztán véletlen?*
- Sose engedd, hogy elbizonytalanítsanak. Én most eljátszom egy lehetséges vevőt. Az itteni népek nem mondják el magukról az igazat, miért is tennék? Nem hisznek a jósokban, de olyan babonásak, hogy mégis segítségüket kérik. *Veszi komolyabbra a hangsúlyt immár.* - Sikerült becsapnom téged azáltal, hogy elhitettem veled, hogy egy vagyok közölük. A négy férfi ma érkezett ide. Ők egy társaság. Ennyit fogsz az összes itteni vendégről megtudni. Ám ha szerencsés vagy, betoppanhatnak ide mások is.
*Magyarázza türelemmel hangjában. Már évek óta itt él, kiismerte nagyjából az ide járó embereket.*
- Sokat kell még tanulnod.
*Mondja végül. A kérdésre csak elmosolyodik. Utóbbi mondata visszhangzik a fejében, majd pedig a szobába. Ám a férfi nem nyitja ki a száját, nem beszél. Mintha egy láthatatlan lény beszélne helyette. A szoba minden pontjáról hangzik, mintha mindenhonnan jönne.*
- A férfiak nem egyedül járnak, bár egyedül kérik ki jós véleményét. Jobb a verőlegényeket kint tartani, minthogy itt kezdjenek el balhézni, ha esetleg rossz híreket kapnak.
*Magyarázza meg végül tetteinek okát.
Ám ebben a pillanatban hangos, magabiztos kopogás töri meg a csendet. A férfi az ajtóra pillant, szemöldökeit egy pillanatra összeszűkíti. Végül a zár halkan kattan, s az ajtó lassan, nyikorogva nyílik ki.
Az ajtón egy férfi lép be. Termetes, fiatal alak. Barna haja gondosan rövidre nyírt. Barna szemei magabiztosan tekintenek a világra. Öltözékéből nem sok látszik az egyszerű, fekete köpeny alatt. Ám maga a köpeny tiszta, gallérja díszesen hímzett, szív tájékán egy címer mutatkozik. Csizmája újnak ható, szintén tiszta. Első ránézésre is megállapítható, hogy nem holmi jöttmentről van szó. Az asztalnál ülő férfi mégsem áll fel, csak fejet hajt a most érkezőnek.
Az idegen, ahogy meglátja, hogy nincsenek egyedül, színi meglepődést mutat.*
- Sajnálom öreg barátom, Yves. Nem tudtam, hogy épp kuncsaftod van. Esetleg megvárhatlak téged odakint. *Mondja jókedvűen. Az asztalnál ülő Yves becsukott szemekkel int nemet.*
- Nem kuncsaft, leendő jós.
*A férfi szinte hirtelen örül meg a hírnek. Befordul a lány mellé, közben az ajtó ismét visszazáródik, s halkan kattan a zár is. Kezét szívére teszi, s mellkasát megdönti Kaiyko felé.*
- Örvendetes találkozásom önnel hölgyem. A nevem Perlion Ew'treas, Lihanech egyik kereskedő mágnása.
*A középkorú férfi látja, hogy a lány mélyen magába gondolkozik. Nem is zavarja meg ebben. Csak ül továbbra is egyenes háttal, összekulcsolt kezekkel, melyeket az asztal lapjára simít. Továbbra is vigyorog, kimutatva sárgás fogait. Igen, ez a hely nem a tisztaságról híres, sem arról, hogy a legtisztább emberek élnek itt, járnak ide.
Kaiyko válaszára ajkai tovább szélesednek. Szemeibe csillogás költözik. Láthatóan jót szórakozik a lány zavarán, s annak válaszán.*
- Nyerni én fogok. *Visszhangzik a lány válasza. Szívesen elnevetné magát, de nem ezért van itt. Vigyorgása továbbra sem csillapodik, talán a csuklya alatt is végig így ült? Vagy ez csak pusztán véletlen?*
- Sose engedd, hogy elbizonytalanítsanak. Én most eljátszom egy lehetséges vevőt. Az itteni népek nem mondják el magukról az igazat, miért is tennék? Nem hisznek a jósokban, de olyan babonásak, hogy mégis segítségüket kérik. *Veszi komolyabbra a hangsúlyt immár.* - Sikerült becsapnom téged azáltal, hogy elhitettem veled, hogy egy vagyok közölük. A négy férfi ma érkezett ide. Ők egy társaság. Ennyit fogsz az összes itteni vendégről megtudni. Ám ha szerencsés vagy, betoppanhatnak ide mások is.
*Magyarázza türelemmel hangjában. Már évek óta itt él, kiismerte nagyjából az ide járó embereket.*
- Sokat kell még tanulnod.
*Mondja végül. A kérdésre csak elmosolyodik. Utóbbi mondata visszhangzik a fejében, majd pedig a szobába. Ám a férfi nem nyitja ki a száját, nem beszél. Mintha egy láthatatlan lény beszélne helyette. A szoba minden pontjáról hangzik, mintha mindenhonnan jönne.*
- A férfiak nem egyedül járnak, bár egyedül kérik ki jós véleményét. Jobb a verőlegényeket kint tartani, minthogy itt kezdjenek el balhézni, ha esetleg rossz híreket kapnak.
*Magyarázza meg végül tetteinek okát.
Ám ebben a pillanatban hangos, magabiztos kopogás töri meg a csendet. A férfi az ajtóra pillant, szemöldökeit egy pillanatra összeszűkíti. Végül a zár halkan kattan, s az ajtó lassan, nyikorogva nyílik ki.
Az ajtón egy férfi lép be. Termetes, fiatal alak. Barna haja gondosan rövidre nyírt. Barna szemei magabiztosan tekintenek a világra. Öltözékéből nem sok látszik az egyszerű, fekete köpeny alatt. Ám maga a köpeny tiszta, gallérja díszesen hímzett, szív tájékán egy címer mutatkozik. Csizmája újnak ható, szintén tiszta. Első ránézésre is megállapítható, hogy nem holmi jöttmentről van szó. Az asztalnál ülő férfi mégsem áll fel, csak fejet hajt a most érkezőnek.
Az idegen, ahogy meglátja, hogy nincsenek egyedül, színi meglepődést mutat.*
- Sajnálom öreg barátom, Yves. Nem tudtam, hogy épp kuncsaftod van. Esetleg megvárhatlak téged odakint. *Mondja jókedvűen. Az asztalnál ülő Yves becsukott szemekkel int nemet.*
- Nem kuncsaft, leendő jós.
*A férfi szinte hirtelen örül meg a hírnek. Befordul a lány mellé, közben az ajtó ismét visszazáródik, s halkan kattan a zár is. Kezét szívére teszi, s mellkasát megdönti Kaiyko felé.*
- Örvendetes találkozásom önnel hölgyem. A nevem Perlion Ew'treas, Lihanech egyik kereskedő mágnása.
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-12 08:09:35
Üzenet elküldve: 2015-05-12 08:09:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Kaiyko felpillant a férfira, bár kissé szeppentebbnek tűnik most a tekintete. Nem nagyon tudja, mit mondjon, hiszen az imént pontosan úgy fogalmazott, ahogy a csuklyás most kéri tőle. Nem nagyon akaródzik egyértelműbben kimondani, amit a csontok sugallnak. Nem is célszerű, hiszen minél konkrétabban válaszol az ember, annál nagyobb az esélye, hogy téved. A férfi azonban mintha szánt szándékkal erőltetné a dolgot. Mintha egy láthatatlan kéz fonódna a csontvető torkára, de mégsem akaródzik kimondani, amit mintha mindketten tudnának. Ettől a helyzettől a hideg futkos a hátán. Főleg, miután lekerül a csuklya és rá szegeződik a ragadozótekintet.*
- Tehát a kérdésed *kezd bele egy kicsit vontatottan* - továbbra is, hogy ki fog nyerni a kockázó négyesből.
*A kivetett csontokból úgy sejti, a szakállas nem a szerencse fia. Inkább az az örök reménykedő típus, aki a Nagy Dobás víziójában éli le az életét. Chal itt értelmezhető magának a változásnak az állandóságaként, mely a férfi vagyonán él. A vesztést szerencsés játszmák követik, de a nyeremény valószínűleg mindjárt vissza is invesztálódik az ördögi körbe.
A szőkéről azt mondaná, egyáltalán nem gyakorlott játékos, de nem is ennél az asztalnál fog meggazdagodni.
A vörössel már kicsit bajban van. Ueta, az árnyék, baljóslatún üli meg a számára kivetett sorozatot.
Fodar nem csupán a test egészségét hivatott jelölni. Inkább úgy értendő, mint hiánytalan, teljes, sértetlen, maradéktalan, csorbítatlan, egész. A kettő között pedig Woras, a rabság. Valami által kötve lenni, de utalhat arra is, hogy a másik két dolog közül az egyik magába zárja, magába foglalja a másikat. Árnyék és teljesség. Ez még így se egészen világos. Az összefogott hajú férfira vonatkozó sorozat viszont annál beszédesebb. Egyszerűen összeolvasható: az illető a megtévesztés útján jár és szabadúszó. De az ilyen egyértelmű dolgok a legbecsapósabbak. Kaiykónak van egy olyan sejtése, hogy a csuklyás nem véletlenül kérdezett rá pont erre az asztaltársaságra. Azt meg nem gondolná, hogy egy ilyen helyen szabadon hagynának pörögni magánzó cinkelt kockákat. Annak fényében meg pláne, hogy majdnem biztos benne, hogy a csuklyás maga is ilyesmiből élt. Régen. Ahogy Sihon az út, úgy Bras az út végét jelöli. A különös ujjropogtatás is sokatmondó. Az ennyire hajlékony ízületek jó szolgálatot tesznek egy szélhámosnak. Talán berögzült szokás, hogy mindig látható helyen tartja a kezét, hiszen az ellenkezője hamar gyanakvásra ad okot. Vogari viszont arra utal, hogy ő már megállapodott, s ahogy látszik is, inkább a hely dolgainak kézbentartásával foglalkozik. A csuklya és az egyáltalán nem hivalkodó megjelenés alapján azonban továbbra is jobban szereti láthatatlanul mozgatni a szálakat.
Hogy Kaiyko még nem túl gyakorlott a csontvetésben, abból ütközik ki igazán, hogy bizsereg az ujjai alatt az inger, hogy újra zaklassa a csontokat újabb és újabb kérdésekkel, hogy tisztábban lássa a korábbiakat. Zsenge tudása viszont elég ahhoz, hogy mégse tegye. A szimbólumok értelmezése nagyon tág, s ha az ember még többel bővíti a sorukat, csak még nagyobb teret ad az eltévedésre. Kallan azt mondta, ha bizonytalan, figyeljen a sugallatra. Ez a sugallat pedig most azt duruzsolja a fejében, hogy az a simlis ott az asztalnál a háznak dolgozik. Jyan pedig talán itt azt jelenti, hogy a szabadsága fejében. A vörös pedig... mint az árnyék. Az Egész árnyéka. Az árnyék pedig... elrejt.
Kaiyko elgondolkodik. Felsejlik benne egy jóízű beszélgetés a két veterán között. Két testvérről meséltek, akik elképesztő trükkökkel tudtak pénzt szerezni. A legtöbb átverés ugyanis kétemberes.
Megnedvesíti az ajkait*
- Szerintem annál az asztalnál igazából csak ketten kockáznak. Nyerni pedig te fogsz. Értesz hozzá.
*Habár eddig kitartóan állta a férfi tekintetét, most mégis lesüti a szemét. Valahogy kellemetlen érzetet kelt benne, amit mondott. Mintha vádolná valamivel. A szavak után maradó csendben lassan visszakúszik a tudatába amit az imént mondott a másik: Lehet, hogy ez csak egy átverés. A mondat pedig mintha elkezdene burjánzani, egyre gonoszabb formákat ölteni a ragadozótekintet alatt, melyet most csupán érez magán. Az az EZ a lenti asztaltársaság kockázásától elindul és kiterjed. Ki a szobára és lassan mintha ellepné Kaiykót nyúlós fekete masszájával. Ott visszhangzik hátterében a zár kattanása és egyszeriben elnehezül a mellkasában a lélegzet.*
- Kérdezhetek én is? *szólal meg kisvártatva.* - Mire fel a zár? Hallottam kattanni, amikor beléptem.
*Ujjai elkezdik összehúzni az asztalon szerte heverő csontokat, s Kaiyko tekintete csak lassan araszol vissza a férfi szemeire.*
*Kaiyko felpillant a férfira, bár kissé szeppentebbnek tűnik most a tekintete. Nem nagyon tudja, mit mondjon, hiszen az imént pontosan úgy fogalmazott, ahogy a csuklyás most kéri tőle. Nem nagyon akaródzik egyértelműbben kimondani, amit a csontok sugallnak. Nem is célszerű, hiszen minél konkrétabban válaszol az ember, annál nagyobb az esélye, hogy téved. A férfi azonban mintha szánt szándékkal erőltetné a dolgot. Mintha egy láthatatlan kéz fonódna a csontvető torkára, de mégsem akaródzik kimondani, amit mintha mindketten tudnának. Ettől a helyzettől a hideg futkos a hátán. Főleg, miután lekerül a csuklya és rá szegeződik a ragadozótekintet.*
- Tehát a kérdésed *kezd bele egy kicsit vontatottan* - továbbra is, hogy ki fog nyerni a kockázó négyesből.
*A kivetett csontokból úgy sejti, a szakállas nem a szerencse fia. Inkább az az örök reménykedő típus, aki a Nagy Dobás víziójában éli le az életét. Chal itt értelmezhető magának a változásnak az állandóságaként, mely a férfi vagyonán él. A vesztést szerencsés játszmák követik, de a nyeremény valószínűleg mindjárt vissza is invesztálódik az ördögi körbe.
A szőkéről azt mondaná, egyáltalán nem gyakorlott játékos, de nem is ennél az asztalnál fog meggazdagodni.
A vörössel már kicsit bajban van. Ueta, az árnyék, baljóslatún üli meg a számára kivetett sorozatot.
Fodar nem csupán a test egészségét hivatott jelölni. Inkább úgy értendő, mint hiánytalan, teljes, sértetlen, maradéktalan, csorbítatlan, egész. A kettő között pedig Woras, a rabság. Valami által kötve lenni, de utalhat arra is, hogy a másik két dolog közül az egyik magába zárja, magába foglalja a másikat. Árnyék és teljesség. Ez még így se egészen világos. Az összefogott hajú férfira vonatkozó sorozat viszont annál beszédesebb. Egyszerűen összeolvasható: az illető a megtévesztés útján jár és szabadúszó. De az ilyen egyértelmű dolgok a legbecsapósabbak. Kaiykónak van egy olyan sejtése, hogy a csuklyás nem véletlenül kérdezett rá pont erre az asztaltársaságra. Azt meg nem gondolná, hogy egy ilyen helyen szabadon hagynának pörögni magánzó cinkelt kockákat. Annak fényében meg pláne, hogy majdnem biztos benne, hogy a csuklyás maga is ilyesmiből élt. Régen. Ahogy Sihon az út, úgy Bras az út végét jelöli. A különös ujjropogtatás is sokatmondó. Az ennyire hajlékony ízületek jó szolgálatot tesznek egy szélhámosnak. Talán berögzült szokás, hogy mindig látható helyen tartja a kezét, hiszen az ellenkezője hamar gyanakvásra ad okot. Vogari viszont arra utal, hogy ő már megállapodott, s ahogy látszik is, inkább a hely dolgainak kézbentartásával foglalkozik. A csuklya és az egyáltalán nem hivalkodó megjelenés alapján azonban továbbra is jobban szereti láthatatlanul mozgatni a szálakat.
Hogy Kaiyko még nem túl gyakorlott a csontvetésben, abból ütközik ki igazán, hogy bizsereg az ujjai alatt az inger, hogy újra zaklassa a csontokat újabb és újabb kérdésekkel, hogy tisztábban lássa a korábbiakat. Zsenge tudása viszont elég ahhoz, hogy mégse tegye. A szimbólumok értelmezése nagyon tág, s ha az ember még többel bővíti a sorukat, csak még nagyobb teret ad az eltévedésre. Kallan azt mondta, ha bizonytalan, figyeljen a sugallatra. Ez a sugallat pedig most azt duruzsolja a fejében, hogy az a simlis ott az asztalnál a háznak dolgozik. Jyan pedig talán itt azt jelenti, hogy a szabadsága fejében. A vörös pedig... mint az árnyék. Az Egész árnyéka. Az árnyék pedig... elrejt.
Kaiyko elgondolkodik. Felsejlik benne egy jóízű beszélgetés a két veterán között. Két testvérről meséltek, akik elképesztő trükkökkel tudtak pénzt szerezni. A legtöbb átverés ugyanis kétemberes.
Megnedvesíti az ajkait*
- Szerintem annál az asztalnál igazából csak ketten kockáznak. Nyerni pedig te fogsz. Értesz hozzá.
*Habár eddig kitartóan állta a férfi tekintetét, most mégis lesüti a szemét. Valahogy kellemetlen érzetet kelt benne, amit mondott. Mintha vádolná valamivel. A szavak után maradó csendben lassan visszakúszik a tudatába amit az imént mondott a másik: Lehet, hogy ez csak egy átverés. A mondat pedig mintha elkezdene burjánzani, egyre gonoszabb formákat ölteni a ragadozótekintet alatt, melyet most csupán érez magán. Az az EZ a lenti asztaltársaság kockázásától elindul és kiterjed. Ki a szobára és lassan mintha ellepné Kaiykót nyúlós fekete masszájával. Ott visszhangzik hátterében a zár kattanása és egyszeriben elnehezül a mellkasában a lélegzet.*
- Kérdezhetek én is? *szólal meg kisvártatva.* - Mire fel a zár? Hallottam kattanni, amikor beléptem.
*Ujjai elkezdik összehúzni az asztalon szerte heverő csontokat, s Kaiyko tekintete csak lassan araszol vissza a férfi szemeire.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-10 16:05:22
Üzenet elküldve: 2015-05-10 16:05:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Kaiyko szemmel láthatóan nem ijed meg a csuklyás szavaitól. Ez nagy erényre vall, hogy képes vállalni a feladatot, ilyen jövő mellett is. A férfi ezt a tulajdonságát elraktározza magába. Bár a kétség apró mivoltát felfedezi a lány tekintetében, de ez nem volt számára elég, hogy elrettentesse a reá szánt feladatról.*
- A jós nem tér le a számára kijelölt útról.
*Teszi meg apró megjegyzését, miután Kaiyko leült vele szemben. Kezeit lefekteti az asztal sima lapjára, ujjait továbbra is keresztülfonja egymáson. Néhány mozdulattal tördeli azokat, már-már lehetetlennek tűnő mozdulatokkal. Egy átlagos embernek az ujjai töve eltört volna, ha hasonlót próbál meg.
A kidobott csontokra nem szól semmit. Halkan, s csendben figyeli a gyakorlottnak tűnő tevékenységét a fiatal leányzónak. A csontok egyértelműek, de kíváncsi arra mit felel rájuk. A szavak hallatán azonban ismét csak hümmögésbe kezd bele.*
- Beszélj úgy velem, mintha egy leendő kliensed lennék. Nem tudhatod, hogy közéjük tartozom-e, vagy sem.
*Emeli fel lassan a kezét, s hátrahajtja a csuklyát. Egy viszonylag fiatal férfit láthat maga előtt Kaiyko. A harmincas éveinek elejét taposhatja. Arca keskeny, de pofacsontjai enyhén kiugróak. Arc kissé beesett, bőre fehér. Ezen nincs is mit csodálkozni, a világ ezen vidékére nehezebben ér el a napfény, főleg számára, aki itt él, s alig mozdul ki. Barna haja rövidre van vágva, látszik rajta, hogy nem gyakorlott kéz műve. Szemei gyantafényben ragyognak. Nyakában egy bőrszíj lóg, melynek végén feltételezhető egy medál, ám ezt a köpeny eltakarja.
Sejtelmesen mosolyodik Kaiykora.*
- Lehet, hogy ez csak egy átverés. Mit gondolsz erről?
*S szemeivel egyértelműen a csontok felé néz. Türelmesen várja, hogy mit is lép erre az ifjú leány.*
- Olvass belőlem. S talán megkapod a válaszokat a férfiakról is. *Szűkíti össze szemeit, akár egy ragadozó, ki a prédája iránt érdeklődik.*
*Kaiyko szemmel láthatóan nem ijed meg a csuklyás szavaitól. Ez nagy erényre vall, hogy képes vállalni a feladatot, ilyen jövő mellett is. A férfi ezt a tulajdonságát elraktározza magába. Bár a kétség apró mivoltát felfedezi a lány tekintetében, de ez nem volt számára elég, hogy elrettentesse a reá szánt feladatról.*
- A jós nem tér le a számára kijelölt útról.
*Teszi meg apró megjegyzését, miután Kaiyko leült vele szemben. Kezeit lefekteti az asztal sima lapjára, ujjait továbbra is keresztülfonja egymáson. Néhány mozdulattal tördeli azokat, már-már lehetetlennek tűnő mozdulatokkal. Egy átlagos embernek az ujjai töve eltört volna, ha hasonlót próbál meg.
A kidobott csontokra nem szól semmit. Halkan, s csendben figyeli a gyakorlottnak tűnő tevékenységét a fiatal leányzónak. A csontok egyértelműek, de kíváncsi arra mit felel rájuk. A szavak hallatán azonban ismét csak hümmögésbe kezd bele.*
- Beszélj úgy velem, mintha egy leendő kliensed lennék. Nem tudhatod, hogy közéjük tartozom-e, vagy sem.
*Emeli fel lassan a kezét, s hátrahajtja a csuklyát. Egy viszonylag fiatal férfit láthat maga előtt Kaiyko. A harmincas éveinek elejét taposhatja. Arca keskeny, de pofacsontjai enyhén kiugróak. Arc kissé beesett, bőre fehér. Ezen nincs is mit csodálkozni, a világ ezen vidékére nehezebben ér el a napfény, főleg számára, aki itt él, s alig mozdul ki. Barna haja rövidre van vágva, látszik rajta, hogy nem gyakorlott kéz műve. Szemei gyantafényben ragyognak. Nyakában egy bőrszíj lóg, melynek végén feltételezhető egy medál, ám ezt a köpeny eltakarja.
Sejtelmesen mosolyodik Kaiykora.*
- Lehet, hogy ez csak egy átverés. Mit gondolsz erről?
*S szemeivel egyértelműen a csontok felé néz. Türelmesen várja, hogy mit is lép erre az ifjú leány.*
- Olvass belőlem. S talán megkapod a válaszokat a férfiakról is. *Szűkíti össze szemeit, akár egy ragadozó, ki a prédája iránt érdeklődik.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-08 13:11:19
Üzenet elküldve: 2015-05-08 13:11:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Nem töri meg a csendet, akkor sem, ha kényelmetlenül hosszúra nyúlik. Most nem rajta van a beszéd sora. Nem tudja nem kihallani a férfi szavaiból a rezignált apátiát. Olyan emberek beszélnek így, akik egykor nagy célokkal és tervekkel telt ifjak voltak. Akik tüzével a valóság lassan és részvétlenül végzett, s mára már langyos hamu alatt szunnyadó parázs csak, ami reményeikből megmaradt.
"A sors útjai kifürkészhetetlenek." Cinikus mondat ez egy jóstól. Vagy inkább kiábrándult. A jelek valóban hálátlanok tudnak lenni olykor. Ezerféle színezettel és relációval értelmezhetők, így sosem lehet biztosat mondani akkor sem, ha a jövő valóban kitárulkozik a kérdések előtt.
Kaiykót nem hajtják nagyravágyó tervek. Csupán a helyét keresi a világban, s egyelőre még teljes lényével hiszi, hogy itt fogja megtalálni. Amikor a férfi a várható ügyfélkörről beszél, Kaiyko lesüti a szemét. Mogorva, durva alakoknak jövőt mondani kétség kívül nem túl jó gondolat már magában sem. Akkor meg főleg nem, ha a kombinációhoz még együgyűség, hirtelen haragú természet és szesz is párosul. Talán most először tántorodik meg az elszántsága, de meg nem törik, kitart emberül.
Letelepszik oda, ahol helyet mutatnak neki, s figyel. Próbálja felidézni a kockázó kvartettet, de a füst és a tömeg miatt nem sokat látott belőlük ott hátul a sarokban. Ennek ellenére jövőt vet mind a négynek egymás után. Ezúttal csak 3-3 csonttal, hiszen a kérdés nem túl összetett.
Ifjú arca minden asztalon koppanó szimbólum után egyre csak felhősebb lesz.
Szakállas: Lerale, a változás, Eldah, a szegénység, Chal, az állandóság.
Szőke: Eldah, szegénység, Chal, állandóság, Achia, egység.
Vörös: Ueta, az árnyék, Woras, a rabság, Fodar, az egészség.
Lófarkas: Sihon, az út, Xullar, a megtévesztés, Jyan, a szabadság.
A csontok ábráinak hármasai szinte ösztönösen olvasódnak össze Kaiyko fejében. Felfestik a gyászos válaszokat. Ő viszont nem szólal meg, csak nyel egy kényszeredettet. Jobb híján. Azt nagyon jól tudja, hogy ilyesmiket nem mondhatna, ha valamelyik marcona kérdezné. Viszont...
Egy hirtelen jött gondolattól vezérelve még egy hármast kivet, s mintha a gondterheltséget is elhessentené ez az utolsó sorozat Kaiyko vonásairól.
Xullar, a megtévesztés, Bras, a cél, Vogari, a béke vagy egyensúly.*
- Azt mondom, mindegyikük fog nyerni. És azt mondom, mindegyikük fog veszíteni is.
- Jelor *keresi elő a vésett csontot a többi közül, mely ironikus módon eddig meg se mutatta magát, és megpördíti az asztalon.* - A szerencse. Csalfa szeretője annak, aki táncba viszi *mondja, aztán rákoppintva egy másikkal, az utolsó sorozat harmadik tagjával, megállítja a csontot a pörgésben.* - De aki bált rendez neki, afelé mindig hálás *pillant fel jelentőségteljesen a férfira.*
- Te kérdeztél, így most neked válaszoltam *mondja, s a teljesség kedvéért elsorolja a négy kockázónak kivetett csontok szimbólumainak jelentését, s végül az ötödik sorozatét is, melyet a férfinak vetett. Nem fűz hozzá semmi mást, hiszen a csuklyás is "szakmabéli", valószínűleg hasonlóan jártasan olvas össze ilyen iránymutatókat.*
- Természetesen más a helyzet, ha valamelyik kockázó kérdez. Ha úgy is hallani kívánod a válaszomat, ahhoz előbb többet kell tudnom. Mesélj még róluk. Úgy nem mondhatok semmit, ha nem tudom, kinek jósolok. Egy látó nem csak a csontokból mond jövendőt. A kérdezőben is olvas.
- A tanítóm azt mondta nekem, a csontok nem válaszolnak eldöntendő kérdésre, s ha a csontvetőnek esze van, ő sem teszi. Az igen és a nem kívül marad. Minden körülmények között. Ez az első szabály. A második pedig, hogy csak akkor szólalj meg, ha már látod, kihez szólsz.
*A legtöbb kellék és szertartásos hókuszpókusz arra szolgál, hogy a jósnak legyen ideje s módja megfigyelni, kiértékelni. A kérdező személye mellett a kivetett csontok jelentése eltörpül. A kimondott szavak, a csontok által mutatott jövő valóban kiterített részei attól függenek, ki akarja tudni. Bizony-bizony, az igazságnál kényesebb és veszélyesebb portéka nem nagyon van Lanawinon, s egy jós épp ezzel kufárkodik.*
*Nem töri meg a csendet, akkor sem, ha kényelmetlenül hosszúra nyúlik. Most nem rajta van a beszéd sora. Nem tudja nem kihallani a férfi szavaiból a rezignált apátiát. Olyan emberek beszélnek így, akik egykor nagy célokkal és tervekkel telt ifjak voltak. Akik tüzével a valóság lassan és részvétlenül végzett, s mára már langyos hamu alatt szunnyadó parázs csak, ami reményeikből megmaradt.
"A sors útjai kifürkészhetetlenek." Cinikus mondat ez egy jóstól. Vagy inkább kiábrándult. A jelek valóban hálátlanok tudnak lenni olykor. Ezerféle színezettel és relációval értelmezhetők, így sosem lehet biztosat mondani akkor sem, ha a jövő valóban kitárulkozik a kérdések előtt.
Kaiykót nem hajtják nagyravágyó tervek. Csupán a helyét keresi a világban, s egyelőre még teljes lényével hiszi, hogy itt fogja megtalálni. Amikor a férfi a várható ügyfélkörről beszél, Kaiyko lesüti a szemét. Mogorva, durva alakoknak jövőt mondani kétség kívül nem túl jó gondolat már magában sem. Akkor meg főleg nem, ha a kombinációhoz még együgyűség, hirtelen haragú természet és szesz is párosul. Talán most először tántorodik meg az elszántsága, de meg nem törik, kitart emberül.
Letelepszik oda, ahol helyet mutatnak neki, s figyel. Próbálja felidézni a kockázó kvartettet, de a füst és a tömeg miatt nem sokat látott belőlük ott hátul a sarokban. Ennek ellenére jövőt vet mind a négynek egymás után. Ezúttal csak 3-3 csonttal, hiszen a kérdés nem túl összetett.
Ifjú arca minden asztalon koppanó szimbólum után egyre csak felhősebb lesz.
Szakállas: Lerale, a változás, Eldah, a szegénység, Chal, az állandóság.
Szőke: Eldah, szegénység, Chal, állandóság, Achia, egység.
Vörös: Ueta, az árnyék, Woras, a rabság, Fodar, az egészség.
Lófarkas: Sihon, az út, Xullar, a megtévesztés, Jyan, a szabadság.
A csontok ábráinak hármasai szinte ösztönösen olvasódnak össze Kaiyko fejében. Felfestik a gyászos válaszokat. Ő viszont nem szólal meg, csak nyel egy kényszeredettet. Jobb híján. Azt nagyon jól tudja, hogy ilyesmiket nem mondhatna, ha valamelyik marcona kérdezné. Viszont...
Egy hirtelen jött gondolattól vezérelve még egy hármast kivet, s mintha a gondterheltséget is elhessentené ez az utolsó sorozat Kaiyko vonásairól.
Xullar, a megtévesztés, Bras, a cél, Vogari, a béke vagy egyensúly.*
- Azt mondom, mindegyikük fog nyerni. És azt mondom, mindegyikük fog veszíteni is.
- Jelor *keresi elő a vésett csontot a többi közül, mely ironikus módon eddig meg se mutatta magát, és megpördíti az asztalon.* - A szerencse. Csalfa szeretője annak, aki táncba viszi *mondja, aztán rákoppintva egy másikkal, az utolsó sorozat harmadik tagjával, megállítja a csontot a pörgésben.* - De aki bált rendez neki, afelé mindig hálás *pillant fel jelentőségteljesen a férfira.*
- Te kérdeztél, így most neked válaszoltam *mondja, s a teljesség kedvéért elsorolja a négy kockázónak kivetett csontok szimbólumainak jelentését, s végül az ötödik sorozatét is, melyet a férfinak vetett. Nem fűz hozzá semmi mást, hiszen a csuklyás is "szakmabéli", valószínűleg hasonlóan jártasan olvas össze ilyen iránymutatókat.*
- Természetesen más a helyzet, ha valamelyik kockázó kérdez. Ha úgy is hallani kívánod a válaszomat, ahhoz előbb többet kell tudnom. Mesélj még róluk. Úgy nem mondhatok semmit, ha nem tudom, kinek jósolok. Egy látó nem csak a csontokból mond jövendőt. A kérdezőben is olvas.
- A tanítóm azt mondta nekem, a csontok nem válaszolnak eldöntendő kérdésre, s ha a csontvetőnek esze van, ő sem teszi. Az igen és a nem kívül marad. Minden körülmények között. Ez az első szabály. A második pedig, hogy csak akkor szólalj meg, ha már látod, kihez szólsz.
*A legtöbb kellék és szertartásos hókuszpókusz arra szolgál, hogy a jósnak legyen ideje s módja megfigyelni, kiértékelni. A kérdező személye mellett a kivetett csontok jelentése eltörpül. A kimondott szavak, a csontok által mutatott jövő valóban kiterített részei attól függenek, ki akarja tudni. Bizony-bizony, az igazságnál kényesebb és veszélyesebb portéka nem nagyon van Lanawinon, s egy jós épp ezzel kufárkodik.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-07 11:56:31
Üzenet elküldve: 2015-05-07 11:56:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*A férfi csak csendben üldögél, ahogy hallgatja Kaiyko történetét. Nem ismeretlen előtte sem, de kíváncsi, hogy mit tud a lány már. A csuklya alatt elismerően mosolyog, de ez nem látható, legfeljebb érezhető.
Kaiyko lassan elé áll, s csontokat dob az asztalra.*
- A sors útjai kifürkészhetetlenek. *Hangzik a régi közmondás, a temetőbe talált csontokról. Mások, mint az övéi, nem ugyanazok. De funkcióit tekintve mégis. Meghallgatja türelmesen, s csendesen a szavakat. A pártfogó csontnál megáll a tekintete. Fejét lehajtva tartja, s csendben marad.
Idegőrlő percekig nem szól egy szót sem.*
- Kicsi vagy még és naiv. *Hangzik végül a válasz.* - Azt mondod nem ismered eme helyet. Ide legtöbbször a pénzüket jönnek elverni az emberek, abban a reményben, hogy gazdagon térnek haza. A jósok itt laknak, mert kirekesztvén ide száműzték őket. Azt mondod, hogy jósnak lenni nem csak megélhetés. *Emeli fel a fejét, s egyenesen Kaiyko szemébe néz. Látható mélykék szemeinek megcsillanása a sötét csuklya alatt.*
- Manapság itt már csak az jön ide jósoltatni, aki azt akarja megtudni, nyerni fog-e ma, avagy sem. A tanulás nem könnyű, s rögös útja van. Az itteni népet nem érdekli a csontok valódi jelentése, ma már csak egy választ akarnak. Igen, avagy sem. Ha még így is akarod.
*Halkul el a mondat végére, s néhány percig csendben marad.*
- Ülj le. Emlékszel-e a lenti társaságra? Szétnéztél-e? *Meg sem várja a választ, már folytatja is.* - A bal felső sarokba négy tagbaszakadt ült. Egy fekete hajú szakállas, egy szőke, sima arcú, egy vörös, hosszú hajú, s még egy fekte hajú, kinek lófarokba volt kötve a haja. Kockáztak. Melyikük fog nyerni?
*Arra a kérdésére, hogy vizsgáztatja-e, nem válaszol. Manapság a jósoknak kegyetlen életük van, nem becsülik már meg őket, s alantas kérdésekre kell válaszolniuk. Vajon Kaiyko beleegyezik ebbe az életbe?*
*A férfi csak csendben üldögél, ahogy hallgatja Kaiyko történetét. Nem ismeretlen előtte sem, de kíváncsi, hogy mit tud a lány már. A csuklya alatt elismerően mosolyog, de ez nem látható, legfeljebb érezhető.
Kaiyko lassan elé áll, s csontokat dob az asztalra.*
- A sors útjai kifürkészhetetlenek. *Hangzik a régi közmondás, a temetőbe talált csontokról. Mások, mint az övéi, nem ugyanazok. De funkcióit tekintve mégis. Meghallgatja türelmesen, s csendesen a szavakat. A pártfogó csontnál megáll a tekintete. Fejét lehajtva tartja, s csendben marad.
Idegőrlő percekig nem szól egy szót sem.*
- Kicsi vagy még és naiv. *Hangzik végül a válasz.* - Azt mondod nem ismered eme helyet. Ide legtöbbször a pénzüket jönnek elverni az emberek, abban a reményben, hogy gazdagon térnek haza. A jósok itt laknak, mert kirekesztvén ide száműzték őket. Azt mondod, hogy jósnak lenni nem csak megélhetés. *Emeli fel a fejét, s egyenesen Kaiyko szemébe néz. Látható mélykék szemeinek megcsillanása a sötét csuklya alatt.*
- Manapság itt már csak az jön ide jósoltatni, aki azt akarja megtudni, nyerni fog-e ma, avagy sem. A tanulás nem könnyű, s rögös útja van. Az itteni népet nem érdekli a csontok valódi jelentése, ma már csak egy választ akarnak. Igen, avagy sem. Ha még így is akarod.
*Halkul el a mondat végére, s néhány percig csendben marad.*
- Ülj le. Emlékszel-e a lenti társaságra? Szétnéztél-e? *Meg sem várja a választ, már folytatja is.* - A bal felső sarokba négy tagbaszakadt ült. Egy fekete hajú szakállas, egy szőke, sima arcú, egy vörös, hosszú hajú, s még egy fekte hajú, kinek lófarokba volt kötve a haja. Kockáztak. Melyikük fog nyerni?
*Arra a kérdésére, hogy vizsgáztatja-e, nem válaszol. Manapság a jósoknak kegyetlen életük van, nem becsülik már meg őket, s alantas kérdésekre kell válaszolniuk. Vajon Kaiyko beleegyezik ebbe az életbe?*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-04 22:46:51
Üzenet elküldve: 2015-05-04 22:46:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Kaiyko elcsendesedik néhány szívdobbanásra. Mikor újra megszólal, nem idegesebb a hangja, mint az imént.*
- A tanítóm elmesélte nekem Xullar történetét. A legtöbben a szélhámosok védnökeként emlegetik.
*Balját kinyújtja a kandalló melege felé, mintha gyengéden meg akarná érinteni a lángok táncoltatta árnyak bölcsőjét.*
- Félig halandónak született. Ezt is sokan tudják. De azt már kevesebben, hogy átok sújtotta: nem tudott hazudni.
*Keserédes mosoly rebben az ajka szegletébe és lesüti a szemét.*
- Nem is gondolná az ember, hogy a világ milyen rosszul viseli az igazságot *csóválja meg a fejét.* - Hogy életben maradjon, Xullar mesterévé lett a féligazságoknak, s annak, hogy sugalljon kedve szerint. Igaz szavak útvesztőjébe csalva az ember könnyen megtéveszti saját magát is.
*Kaiyko felkel a kandalló elől és az asztalhoz sétál, hogy a férfi elé állva folytassa.*
- Nem volt kedvedre való a válaszom *hümment tűnődve.* - Kérdezel, mintha meg akarnál tudni valamit, mégis... mintha csak vizsgáztatnál.
*A zsebébe nyúl és előhúzza a kis bőrtasakot.*
- Sosem hallottam erről a helyről korábban. *Az asztalra szórja a jóscsontokat. Öreg, kopott darab mindahány.* - Ezek hoztak ide. A Csonttemetőben találtam őket. Élet és halál között. Dargha, a bizonyosság, Tail, a hiány, Xullar, a megtévesztés *toja a kupacból egyesével őket a csuklyás elé.*
- Csontvetőnek lenni nem megélhetés. Megdolgozom a betevőmért, besegítek a tavernában, ha úgy megfelel. De vagyok, aki vagyok! Aminek születtem. *tolja elé a negyedik vésett ujjpercet: Chal, az állandóság.*
- És te ezt nagyon jól tudod.
*Az ötödik zárja a sort, mely a legközelebb gurult a férfihoz, s a ruhaujja mellől húzza Kaiyko a másik négy mellé: Natqua, a pártfogó.*
- Sokat kell még tanulnom *mondja elismerőn meghajtva fejét* -, de jól tanulok.
- A hívő emberek az isteneikhez fordulnak iránymutatásért. Szent helyekre mennek. A jósda is ilyen. Hívők és hitetlenek szentélye. Nem jelentőségét mutatja-e, ha zarándoklatot kíván?
*A yadanok közt senki nem volt, aki a törzsfő szavával ellenkezhetett, de a csontvető intésére a törzsfő is hajlani volt kénytelen. Egy jós szolgálatait nem lehet megvenni, de bizony meg kell fizetni.*
*Kaiyko elcsendesedik néhány szívdobbanásra. Mikor újra megszólal, nem idegesebb a hangja, mint az imént.*
- A tanítóm elmesélte nekem Xullar történetét. A legtöbben a szélhámosok védnökeként emlegetik.
*Balját kinyújtja a kandalló melege felé, mintha gyengéden meg akarná érinteni a lángok táncoltatta árnyak bölcsőjét.*
- Félig halandónak született. Ezt is sokan tudják. De azt már kevesebben, hogy átok sújtotta: nem tudott hazudni.
*Keserédes mosoly rebben az ajka szegletébe és lesüti a szemét.*
- Nem is gondolná az ember, hogy a világ milyen rosszul viseli az igazságot *csóválja meg a fejét.* - Hogy életben maradjon, Xullar mesterévé lett a féligazságoknak, s annak, hogy sugalljon kedve szerint. Igaz szavak útvesztőjébe csalva az ember könnyen megtéveszti saját magát is.
*Kaiyko felkel a kandalló elől és az asztalhoz sétál, hogy a férfi elé állva folytassa.*
- Nem volt kedvedre való a válaszom *hümment tűnődve.* - Kérdezel, mintha meg akarnál tudni valamit, mégis... mintha csak vizsgáztatnál.
*A zsebébe nyúl és előhúzza a kis bőrtasakot.*
- Sosem hallottam erről a helyről korábban. *Az asztalra szórja a jóscsontokat. Öreg, kopott darab mindahány.* - Ezek hoztak ide. A Csonttemetőben találtam őket. Élet és halál között. Dargha, a bizonyosság, Tail, a hiány, Xullar, a megtévesztés *toja a kupacból egyesével őket a csuklyás elé.*
- Csontvetőnek lenni nem megélhetés. Megdolgozom a betevőmért, besegítek a tavernában, ha úgy megfelel. De vagyok, aki vagyok! Aminek születtem. *tolja elé a negyedik vésett ujjpercet: Chal, az állandóság.*
- És te ezt nagyon jól tudod.
*Az ötödik zárja a sort, mely a legközelebb gurult a férfihoz, s a ruhaujja mellől húzza Kaiyko a másik négy mellé: Natqua, a pártfogó.*
- Sokat kell még tanulnom *mondja elismerőn meghajtva fejét* -, de jól tanulok.
- A hívő emberek az isteneikhez fordulnak iránymutatásért. Szent helyekre mennek. A jósda is ilyen. Hívők és hitetlenek szentélye. Nem jelentőségét mutatja-e, ha zarándoklatot kíván?
*A yadanok közt senki nem volt, aki a törzsfő szavával ellenkezhetett, de a csontvető intésére a törzsfő is hajlani volt kénytelen. Egy jós szolgálatait nem lehet megvenni, de bizony meg kell fizetni.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-04 17:48:08
Üzenet elküldve: 2015-05-04 17:48:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Csak halkan hümmög a felelet hallatán. Nem ül le vele szemben, s a csuklyásnak nincs is kifogása ez ellen. Ő továbbra is egyenes derékkal ül az asztalánál, kezét az asztalon pihenteti, miközben ujjait fonja keresztbe.*
- Azt mondod, hogy nem tartozol a városiak közé. Miből gondolod, hogy ide tartozol? A jósok élete nem könnyű, nem tudtad? Ma már csak maréknyian vagyunk, s itt már nem lehet megélni ebből.
*Magyarázza türelmesen, dörmögős hangján, mintha egy mesét mesélne el.*
- Az emberek ma már a vársoba járnak be mindenért, így jósoltatni is. Még egyszer kérdezem Kaiyko, hogy miért itt?
*Mintha egyszerűen a válasz nem lenne számára kifogástalan. De a szavakat megmosolyogja, melyet kap, ámbár ez nem látható. Hirtelen a fények felerősödnek a szobában, s árnyak tánca látható a falakon.*
- Sokat kell még tanulnod, ifjú leány. Az elszántságod irigylésre méltó, de ez még kevés, hogy valakiből csontjós legyen, egyetértesz velem?
*Csak halkan hümmög a felelet hallatán. Nem ül le vele szemben, s a csuklyásnak nincs is kifogása ez ellen. Ő továbbra is egyenes derékkal ül az asztalánál, kezét az asztalon pihenteti, miközben ujjait fonja keresztbe.*
- Azt mondod, hogy nem tartozol a városiak közé. Miből gondolod, hogy ide tartozol? A jósok élete nem könnyű, nem tudtad? Ma már csak maréknyian vagyunk, s itt már nem lehet megélni ebből.
*Magyarázza türelmesen, dörmögős hangján, mintha egy mesét mesélne el.*
- Az emberek ma már a vársoba járnak be mindenért, így jósoltatni is. Még egyszer kérdezem Kaiyko, hogy miért itt?
*Mintha egyszerűen a válasz nem lenne számára kifogástalan. De a szavakat megmosolyogja, melyet kap, ámbár ez nem látható. Hirtelen a fények felerősödnek a szobában, s árnyak tánca látható a falakon.*
- Sokat kell még tanulnod, ifjú leány. Az elszántságod irigylésre méltó, de ez még kevés, hogy valakiből csontjós legyen, egyetértesz velem?
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:55:23
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*A két útját álló őr hasonlósága különös lassúsággal szivárog a tudatába. Nem is a látványuk, inkább bizarr, egyforma viselkedésük az, ami lassacskán realizálja Kaiykóban e furcsaságot. Megszédül tőle és émelygős érzést kelt benne, ahányszor csak újabb és újabb egyszerre mozdulásukat látja. Lehet, hogy csak az éhség és a fáradtság kezdték ki.
A folyosó vége felé haladnak. Emlékszik rá, hogy a nevét kérdezték, de valahogy... nem tudná megmondani, hogy válaszolt-e rá. Abban biztos, hogy hezitált, mert ha a valódi nevét mondja, az a nyomára vezetheti azokat, akik halottnak hiszik. De arra is emlékszik, hogy dühös lett magára a gondolat miatt. Nem akar bujkálni. Eldobni a nevét és menekülésbe ölni az életét.
Nyílik az ajtó, ő pedig belép. Az ajtó máris bezárul mögötte. Az út, amin most jár, nem enged visszalépni. Az ajtók zárulnak mögötte, s ez a mostani egy kattanással jelzi ilyetén természetét.
Nem igazán lepi meg, hogy a csuklyás alak várja idefent. A szobát valahogy mintha ugyanaz a valószínűtlenség hatná át, mint az őt idekísérő őröket. Vad és rusztikus dekorációja nem illik a városiak civilizáltnak csúfolt világába. Kockák zörrenése, kártyalapok pergése az osztó ügyes ujjai között... a lenti zajok egy pillanatra visszakéretőznek Kaiyko fejébe. Az asztalhoz lép és gyengéden hátrahajtja a férfi fejéről a kámzsát.*
- Xullar, a megtévesztés. Szemfényvesztés hercege. *Látja a Kallanéhoz hasonló, yadan metszésű homlokon a jelet, az osztott háromszöget, melynek fele tükörképként fordul a másik alá. Egyesek a sarkán kiegyensúlyozott homokórához hasonlítják.
De Kaiyko még mindig az ajtóban áll. Nem lépett az asztalhoz és a csuklya továbbra is takarja a férfi arcát. Mégse biztos benne maradéktalanul, hogy mindez nem történt meg.
Kaiyko a kandallóhoz sétál és letelepszik elé. A csuklyás alak a nevén szólítja, pedig mintha egyre biztosabb lenne benne, hogy nem mondta meg az őröknek. A dolog ettől és a férfi sejtelmes hangjától csak valahogy még bensőségesebb lesz. Mintha ismét Kallan különös kacatjai vennék körül. A szavak zöngéje hihetetlenül kellemes, de mélyükről olyan élcet is kihall, ami a bölcsek tanmeséit szokta átitatni.*
~...akarsz lenni.~ *Megmosolyogja a fogalmazást. Vagy inkább saját magát, amiért így mutatkozott be. Kallan biztos a térdét csapkodná a nevetéstől. Minden, amit tud, a vén yadantól tanulta és Kallan sose ment volna addig, hogy csontvetőnek nevezze magát. Hiába tanult ki mindent az atyjától.*
~nekünk~ *Ez a szó, mintha gyengéd atyaisággal közösségbe vonná Kaiykót a csuklyás férfival.*
- Nem tartozom a városiak közé *mondja csendesen, tűzbe révedő tekintettel.* - De ember lévén csak fattya lehetek Természet Anyának. Egy olyan nép szellemében nevelkedtem, melyet szétszórt az idő, mint a port.
- Miért állna a palotád itt, a semmi királyságában, és miért ülnél királyiszékében épp Te, ha nem azért, mert a hozzánk hasonlónak helye van itt? *Készakarva fogalmaz most ő is többes számban s tekintetét a férfira emeli.
Nem firtatja a furcsaságokat. Nem tudja, egyáltalán valóság-e ez az egész vagy csak a kimerültség játszik vele. Az is lehet, hogy igazából soha ki sem jutott a Csonttemetőből és épp megmérettetik a túlvilág kapujában e különös vízió által. Nem igazán számít.*
*A két útját álló őr hasonlósága különös lassúsággal szivárog a tudatába. Nem is a látványuk, inkább bizarr, egyforma viselkedésük az, ami lassacskán realizálja Kaiykóban e furcsaságot. Megszédül tőle és émelygős érzést kelt benne, ahányszor csak újabb és újabb egyszerre mozdulásukat látja. Lehet, hogy csak az éhség és a fáradtság kezdték ki.
A folyosó vége felé haladnak. Emlékszik rá, hogy a nevét kérdezték, de valahogy... nem tudná megmondani, hogy válaszolt-e rá. Abban biztos, hogy hezitált, mert ha a valódi nevét mondja, az a nyomára vezetheti azokat, akik halottnak hiszik. De arra is emlékszik, hogy dühös lett magára a gondolat miatt. Nem akar bujkálni. Eldobni a nevét és menekülésbe ölni az életét.
Nyílik az ajtó, ő pedig belép. Az ajtó máris bezárul mögötte. Az út, amin most jár, nem enged visszalépni. Az ajtók zárulnak mögötte, s ez a mostani egy kattanással jelzi ilyetén természetét.
Nem igazán lepi meg, hogy a csuklyás alak várja idefent. A szobát valahogy mintha ugyanaz a valószínűtlenség hatná át, mint az őt idekísérő őröket. Vad és rusztikus dekorációja nem illik a városiak civilizáltnak csúfolt világába. Kockák zörrenése, kártyalapok pergése az osztó ügyes ujjai között... a lenti zajok egy pillanatra visszakéretőznek Kaiyko fejébe. Az asztalhoz lép és gyengéden hátrahajtja a férfi fejéről a kámzsát.*
- Xullar, a megtévesztés. Szemfényvesztés hercege. *Látja a Kallanéhoz hasonló, yadan metszésű homlokon a jelet, az osztott háromszöget, melynek fele tükörképként fordul a másik alá. Egyesek a sarkán kiegyensúlyozott homokórához hasonlítják.
De Kaiyko még mindig az ajtóban áll. Nem lépett az asztalhoz és a csuklya továbbra is takarja a férfi arcát. Mégse biztos benne maradéktalanul, hogy mindez nem történt meg.
Kaiyko a kandallóhoz sétál és letelepszik elé. A csuklyás alak a nevén szólítja, pedig mintha egyre biztosabb lenne benne, hogy nem mondta meg az őröknek. A dolog ettől és a férfi sejtelmes hangjától csak valahogy még bensőségesebb lesz. Mintha ismét Kallan különös kacatjai vennék körül. A szavak zöngéje hihetetlenül kellemes, de mélyükről olyan élcet is kihall, ami a bölcsek tanmeséit szokta átitatni.*
~...akarsz lenni.~ *Megmosolyogja a fogalmazást. Vagy inkább saját magát, amiért így mutatkozott be. Kallan biztos a térdét csapkodná a nevetéstől. Minden, amit tud, a vén yadantól tanulta és Kallan sose ment volna addig, hogy csontvetőnek nevezze magát. Hiába tanult ki mindent az atyjától.*
~nekünk~ *Ez a szó, mintha gyengéd atyaisággal közösségbe vonná Kaiykót a csuklyás férfival.*
- Nem tartozom a városiak közé *mondja csendesen, tűzbe révedő tekintettel.* - De ember lévén csak fattya lehetek Természet Anyának. Egy olyan nép szellemében nevelkedtem, melyet szétszórt az idő, mint a port.
- Miért állna a palotád itt, a semmi királyságában, és miért ülnél királyiszékében épp Te, ha nem azért, mert a hozzánk hasonlónak helye van itt? *Készakarva fogalmaz most ő is többes számban s tekintetét a férfira emeli.
Nem firtatja a furcsaságokat. Nem tudja, egyáltalán valóság-e ez az egész vagy csak a kimerültség játszik vele. Az is lehet, hogy igazából soha ki sem jutott a Csonttemetőből és épp megmérettetik a túlvilág kapujában e különös vízió által. Nem igazán számít.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:28:36
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:28:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*A két kidobó, szinte egyszerre morran fel, ahogy Kaiyko kiejti a szavakat. Szemmel láthatóan nem örülnek annak, amit hallanak, de kelletlenül kénytelenek neki utat engedni. Ám, mielőtt ezt még megtennék, kérdeznek tőle, egyszerre.*
- Mi a neved?
*Ugyanis ez szükséges számukra. Kicsit feszengve érzik magukat. Ha Kaiyko válaszol a kérdésükre, akkor mindketten oldalra lépnek, megfordulnak, s egyszerre indulnak el egy irányba. A lány szeme elé egy hosszú, viszonylag szűk folyosó tárul. Két ember még bőven elfér egymás mellett, de három már nem. A falak sötétek, de nem a festéktől. Látszik, hogy egykor friss téglával rakták ki, ami mára teljesen befeketedett. A falakon fáklyák égnek, sejtelmes világítást okozva ezzel. A folyosó vége felé haladnak, amerre a csuklyás is eltűnt. Talán mindez véletlen lenne?
A két kidobó egyszerre emelik lábukat, egyszerre lépnek, mintha egy ember lennének, de mégis ketten vannak. Furcsa.
A folyosó legtávolabbi ajtajához érnek. A két kidobó egyszerre áll meg az ajtó előtt, s egyszerre is kopognak be.*
- Nagyuram. Egy lány kívánja látni önt. Elmondása szerint csontvető. *Mondják egyszerre, teljes szinkronban.
Néhány pillanatig csend honol, a szobából nem szűrődik ki semmilyen zaj sem. Ismételten hirtelen jön egy magabiztos férfi hang válasza.*
- Tudok róla. Engedjétek be.
*Az ajtó kilincsét lenyomja az egyik kidobó, ami nyikorogva nyílik ki, mely utat enged Kaiykonak. Ha belép a szobába láthatja, hogy igazán teletarkított. A szobába van egy kandalló, mely felől tűz ropogása hallatszik. A falakon aszalt állatfej tetemek lógnak. Az asztalon egy csontból készült tál található, benne apró csont darabok, ám a szoba többi részében is számos csontdarab található.
A szobában, az asztalnál az a férfi ül, aki csuklyával egyedül nézelődött a földszinten. Ugyanúgy ül, ahogy azt odalent tette. Ha Kaiyko belép, akkor az ajtó rögtön bezárul mögötte, s furcsa mód a kulcs zárjának hangja is hallható. Holott a férfi meg sem mozdul.*
- Jöjj beljebb Kaiyko. *Mondja sejtelmes hangon.* - Csontvető akarsz lenni, a semmi közepén. A csontok sok mindent megmondanak nekünk, de az okokat nem mindig. Miért itt?
*A két kidobó, szinte egyszerre morran fel, ahogy Kaiyko kiejti a szavakat. Szemmel láthatóan nem örülnek annak, amit hallanak, de kelletlenül kénytelenek neki utat engedni. Ám, mielőtt ezt még megtennék, kérdeznek tőle, egyszerre.*
- Mi a neved?
*Ugyanis ez szükséges számukra. Kicsit feszengve érzik magukat. Ha Kaiyko válaszol a kérdésükre, akkor mindketten oldalra lépnek, megfordulnak, s egyszerre indulnak el egy irányba. A lány szeme elé egy hosszú, viszonylag szűk folyosó tárul. Két ember még bőven elfér egymás mellett, de három már nem. A falak sötétek, de nem a festéktől. Látszik, hogy egykor friss téglával rakták ki, ami mára teljesen befeketedett. A falakon fáklyák égnek, sejtelmes világítást okozva ezzel. A folyosó vége felé haladnak, amerre a csuklyás is eltűnt. Talán mindez véletlen lenne?
A két kidobó egyszerre emelik lábukat, egyszerre lépnek, mintha egy ember lennének, de mégis ketten vannak. Furcsa.
A folyosó legtávolabbi ajtajához érnek. A két kidobó egyszerre áll meg az ajtó előtt, s egyszerre is kopognak be.*
- Nagyuram. Egy lány kívánja látni önt. Elmondása szerint csontvető. *Mondják egyszerre, teljes szinkronban.
Néhány pillanatig csend honol, a szobából nem szűrődik ki semmilyen zaj sem. Ismételten hirtelen jön egy magabiztos férfi hang válasza.*
- Tudok róla. Engedjétek be.
*Az ajtó kilincsét lenyomja az egyik kidobó, ami nyikorogva nyílik ki, mely utat enged Kaiykonak. Ha belép a szobába láthatja, hogy igazán teletarkított. A szobába van egy kandalló, mely felől tűz ropogása hallatszik. A falakon aszalt állatfej tetemek lógnak. Az asztalon egy csontból készült tál található, benne apró csont darabok, ám a szoba többi részében is számos csontdarab található.
A szobában, az asztalnál az a férfi ül, aki csuklyával egyedül nézelődött a földszinten. Ugyanúgy ül, ahogy azt odalent tette. Ha Kaiyko belép, akkor az ajtó rögtön bezárul mögötte, s furcsa mód a kulcs zárjának hangja is hallható. Holott a férfi meg sem mozdul.*
- Jöjj beljebb Kaiyko. *Mondja sejtelmes hangon.* - Csontvető akarsz lenni, a semmi közepén. A csontok sok mindent megmondanak nekünk, de az okokat nem mindig. Miért itt?
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-03 15:28:46
Üzenet elküldve: 2015-05-03 15:28:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Elég darabos itt az előrejutás. Még fel sem ért az emeletre, máris az útját állják. Ismét. A két őrhöz két kérdés is mellékelődik nem sokkal később. Kaiyko egyikkel se tudja igazán, hogy mit kezdjen. Nem nagyon lát más megoldást, mint hogy a kérdéseket egy kicsit öntörvényűen értelmezze. Ami idáig elhozta, azt talán itt se fog csődöt mondani.*
- Csontvető vagyok. Jövőlátó *teszi hozzá, hiszen a törzsi elnevezést nem mindenki tudja mire vélni.*
- Először járok itt, de odalent az ajtónálló az emeletre irányított.
*Szavai nyugodtak, egy kicsit talán csendesebbek, mint megszokott volna.*
- Azt pedig, hogy kit kell lássak, nektek kellene tudnotok.
*Ha az ajtóból mindjárt ide küldték, az nem lehet véletlen, s ha a szavai alapján az ajtónálló irányba állította, ezek ketten lesznek a következő lépcső. Náluk vannak a válaszok, nem Kaiykónál.*
- Bejelentenétek? *kérdi egyszerűen, elvégre, hogy ki az illetékes egy csontvető ügyében, akinek e titulus elegendő belépő volt egész eddig, nos, azt az őröknek tudniuk kell.* - Kérlek *teszi hozzá, de nem egy tehetetlen ember könyörgő hangnemében, inkább olyasformán, ahogy némi kenőanyag szolgálja egy szerkezet magától értetődő munkáját.
Az intermezzo közben persze a szeme sarkából végigköveti, ahogy a köpenyes alak elhalad mellettük. Szemmel láthatólag neki nem jár ez a műsor, amit a két felvigyázó a számára teljes odaadással prezentál. Valószínű hát, hogy régi vendég itt, vagy ami talán még valószínűbb, a Szeszélyes hermelin belsőbb köreihez tartozik.
Azt egyelőre nem tudja mire vélni, hogy míg az alak odalent egyértelmű figyelmet tanúsított felé, addig most egyszerűen elsétál mellette. Talán ennek is megvan a maga oka.*
*Elég darabos itt az előrejutás. Még fel sem ért az emeletre, máris az útját állják. Ismét. A két őrhöz két kérdés is mellékelődik nem sokkal később. Kaiyko egyikkel se tudja igazán, hogy mit kezdjen. Nem nagyon lát más megoldást, mint hogy a kérdéseket egy kicsit öntörvényűen értelmezze. Ami idáig elhozta, azt talán itt se fog csődöt mondani.*
- Csontvető vagyok. Jövőlátó *teszi hozzá, hiszen a törzsi elnevezést nem mindenki tudja mire vélni.*
- Először járok itt, de odalent az ajtónálló az emeletre irányított.
*Szavai nyugodtak, egy kicsit talán csendesebbek, mint megszokott volna.*
- Azt pedig, hogy kit kell lássak, nektek kellene tudnotok.
*Ha az ajtóból mindjárt ide küldték, az nem lehet véletlen, s ha a szavai alapján az ajtónálló irányba állította, ezek ketten lesznek a következő lépcső. Náluk vannak a válaszok, nem Kaiykónál.*
- Bejelentenétek? *kérdi egyszerűen, elvégre, hogy ki az illetékes egy csontvető ügyében, akinek e titulus elegendő belépő volt egész eddig, nos, azt az őröknek tudniuk kell.* - Kérlek *teszi hozzá, de nem egy tehetetlen ember könyörgő hangnemében, inkább olyasformán, ahogy némi kenőanyag szolgálja egy szerkezet magától értetődő munkáját.
Az intermezzo közben persze a szeme sarkából végigköveti, ahogy a köpenyes alak elhalad mellettük. Szemmel láthatólag neki nem jár ez a műsor, amit a két felvigyázó a számára teljes odaadással prezentál. Valószínű hát, hogy régi vendég itt, vagy ami talán még valószínűbb, a Szeszélyes hermelin belsőbb köreihez tartozik.
Azt egyelőre nem tudja mire vélni, hogy míg az alak odalent egyértelmű figyelmet tanúsított felé, addig most egyszerűen elsétál mellette. Talán ennek is megvan a maga oka.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:05:14
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:05:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Az idegen, csuklyás alak csak figyeli, de nem mozdul meg a nő irányába. Hagyja, hogy elmenjen mellette egészen a lépcsőig, hogy arra nehézkedve, a fatákolmány halk, nyöszörgésbe kezdjen. Régi építmény, az idő s no meg persze a szú is kikezdte már. Az első szinten háborítatlanul haladhat tovább. Csak egy folyosó van, melyen haladhat, ami a második emeleti lépcsőhöz vezeti.
Kaiyko még fel sem ért teljesen az emeletre, máris két kidobó állja útját. Testüket sima ruha fedi, fegyver sincs nálunk láthatóan. Ám a két férfi igen masszív testalkatú, egy fejjel magasabbak, mint a lány. Kinézetre ikreknek is tűnnek. Bőr nadrágot viselnek, egyszerű fehérnek készült, ma már besárgult posztó inget, felette fekete bőrmellénnyel. Lábaikat csizma védi. Karba tett kézzel állják el az utat Kaiyko elől.*
- Mit akarsz itt?
*Teszik fel egyszerre a kérdést, mély hangjukon. Közben egy köpenyes alak húz el mellettük. Kaiykonak ismerős lehet, hiszen csak az imént látta, hogy egyedül ül egy asztalnál.*
- Kit akarsz látni?
*Aki idejön, a jósokhoz, tudják, hogy kihez akarnak jönni. Ez is egyfajta teszt a bolondok előtt, hogy útjukra bocsájtsák őket. De szemmel láthatóan nem mindenkinek jár olyasfajta figyelem, mint Kaiykonak.*
*Az idegen, csuklyás alak csak figyeli, de nem mozdul meg a nő irányába. Hagyja, hogy elmenjen mellette egészen a lépcsőig, hogy arra nehézkedve, a fatákolmány halk, nyöszörgésbe kezdjen. Régi építmény, az idő s no meg persze a szú is kikezdte már. Az első szinten háborítatlanul haladhat tovább. Csak egy folyosó van, melyen haladhat, ami a második emeleti lépcsőhöz vezeti.
Kaiyko még fel sem ért teljesen az emeletre, máris két kidobó állja útját. Testüket sima ruha fedi, fegyver sincs nálunk láthatóan. Ám a két férfi igen masszív testalkatú, egy fejjel magasabbak, mint a lány. Kinézetre ikreknek is tűnnek. Bőr nadrágot viselnek, egyszerű fehérnek készült, ma már besárgult posztó inget, felette fekete bőrmellénnyel. Lábaikat csizma védi. Karba tett kézzel állják el az utat Kaiyko elől.*
- Mit akarsz itt?
*Teszik fel egyszerre a kérdést, mély hangjukon. Közben egy köpenyes alak húz el mellettük. Kaiykonak ismerős lehet, hiszen csak az imént látta, hogy egyedül ül egy asztalnál.*
- Kit akarsz látni?
*Aki idejön, a jósokhoz, tudják, hogy kihez akarnak jönni. Ez is egyfajta teszt a bolondok előtt, hogy útjukra bocsájtsák őket. De szemmel láthatóan nem mindenkinek jár olyasfajta figyelem, mint Kaiykonak.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:04:02
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:04:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*A retesz olyan lendülettel csapódik, hogy Kaiyko el is pislogja a hirtelenséget. Az elutasítás gorombasága nem ismeretlen vidék a számára. Ilyenkor általában tovább áll. Sosem kereste az összetűzést, még az elveiért is ritkán állt ki, ha ezzel konfliktust bolydít. Kaiyko mindig inkább az elkerülés híve volt. Most viszont más a helyzet. Nem arról van szó, hogy kutyaszorítóba került és muszáj bejutnia. Nem muszáj. De be akar jutni. Már nagyon régóta úton van, a puszta pedig nem Lanawin legbarátságosabb vidéke. Alig evett és alig ivott az utóbbi néhány napban már. Mégis kész lekuporodni ide az ajtó mellé. Talán felfalná belőle a maradék életet az éjszaka. Nem számít. Nem fog tágítani.
Ahogy ezek a gondolatok átpörögnek az elméjén, s épp nagyot sóhajtana, amiképp az emberek beletörődnek nekik rendelt sorsukba, a vaskos ajtó nyikorogva utat enged neki befelé. Kifelé már nem. Ahogy belép, zárul is mögötte.
Egyéb esetben ez lenne az a pillanat, amikor pánikba esik a szabadsághoz szokott lélek a mellkasában. A levegő nehéz és állott. A közelgő éj friss fuvallatai után egészen fullasztó. A fáklyák és a gyertyák lángjai torz árnyékokat táncoltatnak a falakon, a beszélgetések kakofóniája mintha hullámzó ütemű egyveleggé olvadna. A tudata hirtelen visszarántja egy régi emlékhez: Kallan izzasztókunyhójába. Emlékszik a yadan hagyományok szerint készült kis tákolmányra, a közepén összerakott forró kövek sugárzó hőjére s a rájuk szórt növények átható, tömény illatára, Kallan kántálására. Régi szertartás ez a yadanokéhoz hasonló népeknél. Megtisztulásra, beavatásra, gyógyulásra, iránymutatásra.
Az ork hangja zökkenti vissza az itt és most valóságába. "Odafönt laknak."*
~De kik?~
*Nem kérdez. Hagyja, hogy átjárja az az emlék, mely nem illant el, ahogy az ilyesmik röpke elmerengés után szoktak. Itt van vele. Kaiyko nyílt tekintete megilletődöttség nélkül siklik végig a benti társaságon, akár egy látomás kusza szövedékén. Mintha ittléte a világ legtermészetesebb dolga volna. Most Tail vezeti. Itt kell lennie a számára kijelölt helynek, amely hely űrje magához kell hogy vonzza. Ez a dolgok rendje, ahogy az eső is kitölti az út mélyedéseit. Most Kaiyko is olyan, akár a víz. Hagyja, hogy alapvető törvények vezessék. De több ez, mint oktalan sodródás. Éber és figyelmes.
Tail, az üresség. A világnak alapvető természete, hogy nem szereti a tátongó űröket. Ritka is az ilyesmi. Ezért van, hogy ha valakit veszteség ér, azonnal igyekszik kitölteni a helyét valamivel. Ha mással nem, hát dühvel vagy bosszúvággyal.
A Szeszélyes hermelin belterében is szemet szúr két ilyen lyuk. Az egyik a teljesen üres asztal. Elég sok a vendég, de nem elképzelhetetlen, hogy a szabad asztalra egyszerűen még nem formálódott igény a többfős társaságokba verődő kártyázók és kockázók miatt. A másik a magányos alak. Valahogy elüt a többiektől. A kezei egymásba fonva, ami egy ilyen helyen furcsán hat, hisz az ember így jóval nehezebben kaphat fegyverhez, ha a szükség úgy esne. A vendégsereget elnézve pedig itt akármikor úgy eshet. Magánya talán nem magának való természete folyománya. Talán inkább privilégium. Talán az a másik asztal is az, ki tudja? A figyelmét viszont nagyon is magán érzi. Kaiykót ez mindig kellemetlenül érintette. Kevesen figyelnek fel rá, de ha megakad rajta egy tekintet, annak általában oka van.
Mindenesetre hallgat az eddig is működő ösztönös irányításra. Valamiért azt mondták neki "odafönt laknak", hát Kaiyko el is indul arra, a rozoga feljáró felé.*
*A retesz olyan lendülettel csapódik, hogy Kaiyko el is pislogja a hirtelenséget. Az elutasítás gorombasága nem ismeretlen vidék a számára. Ilyenkor általában tovább áll. Sosem kereste az összetűzést, még az elveiért is ritkán állt ki, ha ezzel konfliktust bolydít. Kaiyko mindig inkább az elkerülés híve volt. Most viszont más a helyzet. Nem arról van szó, hogy kutyaszorítóba került és muszáj bejutnia. Nem muszáj. De be akar jutni. Már nagyon régóta úton van, a puszta pedig nem Lanawin legbarátságosabb vidéke. Alig evett és alig ivott az utóbbi néhány napban már. Mégis kész lekuporodni ide az ajtó mellé. Talán felfalná belőle a maradék életet az éjszaka. Nem számít. Nem fog tágítani.
Ahogy ezek a gondolatok átpörögnek az elméjén, s épp nagyot sóhajtana, amiképp az emberek beletörődnek nekik rendelt sorsukba, a vaskos ajtó nyikorogva utat enged neki befelé. Kifelé már nem. Ahogy belép, zárul is mögötte.
Egyéb esetben ez lenne az a pillanat, amikor pánikba esik a szabadsághoz szokott lélek a mellkasában. A levegő nehéz és állott. A közelgő éj friss fuvallatai után egészen fullasztó. A fáklyák és a gyertyák lángjai torz árnyékokat táncoltatnak a falakon, a beszélgetések kakofóniája mintha hullámzó ütemű egyveleggé olvadna. A tudata hirtelen visszarántja egy régi emlékhez: Kallan izzasztókunyhójába. Emlékszik a yadan hagyományok szerint készült kis tákolmányra, a közepén összerakott forró kövek sugárzó hőjére s a rájuk szórt növények átható, tömény illatára, Kallan kántálására. Régi szertartás ez a yadanokéhoz hasonló népeknél. Megtisztulásra, beavatásra, gyógyulásra, iránymutatásra.
Az ork hangja zökkenti vissza az itt és most valóságába. "Odafönt laknak."*
~De kik?~
*Nem kérdez. Hagyja, hogy átjárja az az emlék, mely nem illant el, ahogy az ilyesmik röpke elmerengés után szoktak. Itt van vele. Kaiyko nyílt tekintete megilletődöttség nélkül siklik végig a benti társaságon, akár egy látomás kusza szövedékén. Mintha ittléte a világ legtermészetesebb dolga volna. Most Tail vezeti. Itt kell lennie a számára kijelölt helynek, amely hely űrje magához kell hogy vonzza. Ez a dolgok rendje, ahogy az eső is kitölti az út mélyedéseit. Most Kaiyko is olyan, akár a víz. Hagyja, hogy alapvető törvények vezessék. De több ez, mint oktalan sodródás. Éber és figyelmes.
Tail, az üresség. A világnak alapvető természete, hogy nem szereti a tátongó űröket. Ritka is az ilyesmi. Ezért van, hogy ha valakit veszteség ér, azonnal igyekszik kitölteni a helyét valamivel. Ha mással nem, hát dühvel vagy bosszúvággyal.
A Szeszélyes hermelin belterében is szemet szúr két ilyen lyuk. Az egyik a teljesen üres asztal. Elég sok a vendég, de nem elképzelhetetlen, hogy a szabad asztalra egyszerűen még nem formálódott igény a többfős társaságokba verődő kártyázók és kockázók miatt. A másik a magányos alak. Valahogy elüt a többiektől. A kezei egymásba fonva, ami egy ilyen helyen furcsán hat, hisz az ember így jóval nehezebben kaphat fegyverhez, ha a szükség úgy esne. A vendégsereget elnézve pedig itt akármikor úgy eshet. Magánya talán nem magának való természete folyománya. Talán inkább privilégium. Talán az a másik asztal is az, ki tudja? A figyelmét viszont nagyon is magán érzi. Kaiykót ez mindig kellemetlenül érintette. Kevesen figyelnek fel rá, de ha megakad rajta egy tekintet, annak általában oka van.
Mindenesetre hallgat az eddig is működő ösztönös irányításra. Valamiért azt mondták neki "odafönt laknak", hát Kaiyko el is indul arra, a rozoga feljáró felé.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-02 20:07:37
Üzenet elküldve: 2015-05-02 20:07:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Úgy tűnik, hogy kedves ajtónálló csak odaképzelte a fegyvert. Hát igen, a bent lévő füst kikezdi a látást, már nem olyan mint régen. Egy őrnek mindig a legrosszabbat kell feltételeznie, ha jól akarja végezni a dolgát. Ez a munkája.
Arra, hogy Kaiyko nem asszony, csak nagyot morran az őr. Neki aztán mindegy hogy asszony, vagy lány. Nő és pont, nem tesz köztük különbséget. Meghallgatva a nő indokát, hogy mit is keres itt, egyszerűen csak szó nélkül bevágja a reteszt. Néhány idegőrlő perc telik el, talán Kaiyko már azt fontolgatja, hogy megfordul és elmegy. Amikor az ajtón a zár hangosat kattan. Kívülről nincs se kilincs, se kulcslyuk, a hang mégis az ajtóból jött. A régi, vasból készült ajtó, nyikorogva nyílik ki, hogy beengedje a kint állót.
Ha Kaiyko belép, akkor az első, ami arcon fogadja az a füst. A dohány érdes füstje, a doh szaga, a szellőztetés hiánya. Ahogy belép, az ajtó rögtön becsukódik mögötte, így az est, természetes fénye rögtön kialszik. Helyét átveszi a falon felfüggesztett fáklyák, s az asztalokon álló gyertyák árasztotta félhomály. A füsttel keveredve, olyan hatást kelt, mintha ködös időben járna erre. Az ajtó mellett kért ork áll, kicsit sem örülnek az új látogatónak, de nem is ezért foglalkoztatják őket. A deviáns, s balhézó egyedeket kell kiszűrniük, majd kitessékelni az ajtón. Ám mégis az egyik megszólal.*
- Odafent laknak.
*Utal a jósokra. Valóban, az emeleti rész a jósok lakhelye, de nem mindenki mehet fel oda. Annak bizony ára van, s bizonyítani is kell érte, aki ott dolgozni akar. Hiszen a mai világban már bárki kiadhatja magát jósnak.
A lenti részen viszont asztalok vannak, ahol fura figurák ülnek, legfőképp férfiak. Bajszosok, kövérek, soványak, szőkék, feketék, csuklyások, fiatalok, öregek, lábatlanok. Minden, amit eddig csak elképzelni tudott most ott ülnek, vagy épp állnak. Az asztaloknál szerencsejáték folyik, épp ki mivel. Van aki kártyával, van aki kockával. A teremben csak egyetlen szabad asztal van. S van még egy furcsaság, amit észrevehet Kaiyko. Egy asztal van csak, ahol egyedül ül egy alak. Testét fekete köpeny borítja, fejébe húzva a kámzsája. Kezeit az asztalon tartja, összefont ujjakkal, egyenes háttal ül. Ahogy a nő belép az épületbe, az eddig asztal felé néző fejét hirtelen emeli reá, majd csak nézi. Nem mozdul, de látható, hogy őt nézi.*
*Úgy tűnik, hogy kedves ajtónálló csak odaképzelte a fegyvert. Hát igen, a bent lévő füst kikezdi a látást, már nem olyan mint régen. Egy őrnek mindig a legrosszabbat kell feltételeznie, ha jól akarja végezni a dolgát. Ez a munkája.
Arra, hogy Kaiyko nem asszony, csak nagyot morran az őr. Neki aztán mindegy hogy asszony, vagy lány. Nő és pont, nem tesz köztük különbséget. Meghallgatva a nő indokát, hogy mit is keres itt, egyszerűen csak szó nélkül bevágja a reteszt. Néhány idegőrlő perc telik el, talán Kaiyko már azt fontolgatja, hogy megfordul és elmegy. Amikor az ajtón a zár hangosat kattan. Kívülről nincs se kilincs, se kulcslyuk, a hang mégis az ajtóból jött. A régi, vasból készült ajtó, nyikorogva nyílik ki, hogy beengedje a kint állót.
Ha Kaiyko belép, akkor az első, ami arcon fogadja az a füst. A dohány érdes füstje, a doh szaga, a szellőztetés hiánya. Ahogy belép, az ajtó rögtön becsukódik mögötte, így az est, természetes fénye rögtön kialszik. Helyét átveszi a falon felfüggesztett fáklyák, s az asztalokon álló gyertyák árasztotta félhomály. A füsttel keveredve, olyan hatást kelt, mintha ködös időben járna erre. Az ajtó mellett kért ork áll, kicsit sem örülnek az új látogatónak, de nem is ezért foglalkoztatják őket. A deviáns, s balhézó egyedeket kell kiszűrniük, majd kitessékelni az ajtón. Ám mégis az egyik megszólal.*
- Odafent laknak.
*Utal a jósokra. Valóban, az emeleti rész a jósok lakhelye, de nem mindenki mehet fel oda. Annak bizony ára van, s bizonyítani is kell érte, aki ott dolgozni akar. Hiszen a mai világban már bárki kiadhatja magát jósnak.
A lenti részen viszont asztalok vannak, ahol fura figurák ülnek, legfőképp férfiak. Bajszosok, kövérek, soványak, szőkék, feketék, csuklyások, fiatalok, öregek, lábatlanok. Minden, amit eddig csak elképzelni tudott most ott ülnek, vagy épp állnak. Az asztaloknál szerencsejáték folyik, épp ki mivel. Van aki kártyával, van aki kockával. A teremben csak egyetlen szabad asztal van. S van még egy furcsaság, amit észrevehet Kaiyko. Egy asztal van csak, ahol egyedül ül egy alak. Testét fekete köpeny borítja, fejébe húzva a kámzsája. Kezeit az asztalon tartja, összefont ujjakkal, egyenes háttal ül. Ahogy a nő belép az épületbe, az eddig asztal felé néző fejét hirtelen emeli reá, majd csak nézi. Nem mozdul, de látható, hogy őt nézi.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-02 18:47:21
Üzenet elküldve: 2015-05-02 18:47:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Mikor a kukucskáló retesze végre kinyílik, egy egész más világra nyit rést. A dohány füstje, a zajok úgy dőlnek ki bentről, mint ahogy az illatszer aromája, mikor leemeljük az üvegcséje jól záró tetejét.
Nem barátságos se a benti zsivaj se a rá szegeződő szempár se a hangnem se a mondatok, melyeket felé intéznek. Talán ezért kúszik ösztönösen Kaiyko keze a kaftánja szárnyának takarásába. Oda, ahol a kardjait hordta. Azokat a kardokat, amik most hazug, álnok kezekben vannak ott a Vas-domb erődjében. Vagy talán már rég túladtak rajtuk, ki tudja? Hiányukat még sokáig fájlalni fogja. A mozdulat viszont nem marad hatás nélkül. Kaiyko lassú, jól látható gesztussal nyitja szét vastag kaftánt, hogy megmutassa, az alatta viselt tunikát összefogó széles övbe nincs fegyver bújtatva, ha iménti mozdulata erre is utalhatott.*
- Nem vagyok még asszony *mondja csak annyira hangosan, hogy hallható legyen a benti zajtól is.*
- Csontvető vagyok a senkiföldjéről. Jövőlátó.
*Dargha, a bizonyosság, Tail, a hiány, Xullar, a megtévesztés, Chal, az állandóság és Natqua, a pártfogó. Ez volt az első öt jóscsont, amit megtalált. A yadanok hagyományosan ötös ciklusokból fejtik vissza a jövendő szálait. Dargha idevezette, de Tail vajon mit akar mondani neki? A jövőt olvasni nem egyszerű. A csontok sokféleképp értelmezhetők.*
- Azért jöttem, hogy... *nem teljesen biztos benne, de a szavak úgy tolulnak a nyelvére, mintha nem tőle függne, ki akarja-e mondani őket vagy sem.* - Hogy betöltsek itt egy űrt.
- A csontok nem hazudnak *húzza elő a bőrszütyőt* - s, te is jól mondod, nem jól van ez így, hogy idekint vagyok, nem pedig odabent.
*Mintha külső szemlélőként hallgatná a saját hangját. Őszintén megdöbben rajta, mennyire könnyedek és magabiztosak a szavai. A régi Kaiykónak remegnének a térdei és kalapált volna a szíve. Őt viszont most mégis Dargha vezérli. Biztos benne, hogy neki ITT kell lennie. Furcsa és felkavaró dolog ez, ahogy az ész viaskodik egy belső sugallattal, ami legyűrhetetlenül erős.*
- Az őrök irányítottak ide a nagy kaputól. Ez a Szeszélyes Hermelin, nem igaz?
*Mikor a kukucskáló retesze végre kinyílik, egy egész más világra nyit rést. A dohány füstje, a zajok úgy dőlnek ki bentről, mint ahogy az illatszer aromája, mikor leemeljük az üvegcséje jól záró tetejét.
Nem barátságos se a benti zsivaj se a rá szegeződő szempár se a hangnem se a mondatok, melyeket felé intéznek. Talán ezért kúszik ösztönösen Kaiyko keze a kaftánja szárnyának takarásába. Oda, ahol a kardjait hordta. Azokat a kardokat, amik most hazug, álnok kezekben vannak ott a Vas-domb erődjében. Vagy talán már rég túladtak rajtuk, ki tudja? Hiányukat még sokáig fájlalni fogja. A mozdulat viszont nem marad hatás nélkül. Kaiyko lassú, jól látható gesztussal nyitja szét vastag kaftánt, hogy megmutassa, az alatta viselt tunikát összefogó széles övbe nincs fegyver bújtatva, ha iménti mozdulata erre is utalhatott.*
- Nem vagyok még asszony *mondja csak annyira hangosan, hogy hallható legyen a benti zajtól is.*
- Csontvető vagyok a senkiföldjéről. Jövőlátó.
*Dargha, a bizonyosság, Tail, a hiány, Xullar, a megtévesztés, Chal, az állandóság és Natqua, a pártfogó. Ez volt az első öt jóscsont, amit megtalált. A yadanok hagyományosan ötös ciklusokból fejtik vissza a jövendő szálait. Dargha idevezette, de Tail vajon mit akar mondani neki? A jövőt olvasni nem egyszerű. A csontok sokféleképp értelmezhetők.*
- Azért jöttem, hogy... *nem teljesen biztos benne, de a szavak úgy tolulnak a nyelvére, mintha nem tőle függne, ki akarja-e mondani őket vagy sem.* - Hogy betöltsek itt egy űrt.
- A csontok nem hazudnak *húzza elő a bőrszütyőt* - s, te is jól mondod, nem jól van ez így, hogy idekint vagyok, nem pedig odabent.
*Mintha külső szemlélőként hallgatná a saját hangját. Őszintén megdöbben rajta, mennyire könnyedek és magabiztosak a szavai. A régi Kaiykónak remegnének a térdei és kalapált volna a szíve. Őt viszont most mégis Dargha vezérli. Biztos benne, hogy neki ITT kell lennie. Furcsa és felkavaró dolog ez, ahogy az ész viaskodik egy belső sugallattal, ami legyűrhetetlenül erős.*
- Az őrök irányítottak ide a nagy kaputól. Ez a Szeszélyes Hermelin, nem igaz?
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-02 15:55:43
Üzenet elküldve: 2015-05-02 15:55:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Az éjszaka már leszállóban van, s nap utolsó szikrái ragyognak az égbolt alján. A rózsaszín és a narancs különböző árnyalataival tarkítja az eget. Az első csillagok is feljövőben van, ám a holdat mégsem lehet látni. Felhős éjszaka elé néznek, s a szél is kezd feltámadni. A környék meglepően kihalt, s az erődítmény is csendesnek látszik.
Kívülről.
Az első zörgetésre nem érkezik válasz, s ezen nincs is mit csodálni. Aki bent tartózkodik, azok a halk kopogást meg sem hallják, olyannyira nagy bent a hangzavar. Ám a második, immár hangosabb dörömbölés után rögtön elhúzódik a retesz ajtaja. A nehéz vas hangosan koppan, ahogy eléri a retesz ablakának végét. Egy morcos szempár tekint ki rajta. Szemei vérben fürdenek a bent lévő sok füst következtében. Végigtekint a nőn, majd öblös hangján szólal meg.*
- Ki vagy, s mi dolgod itt, asszony?
*Teszi fel kissé sem barátságosan a kérdést. Ezt követően szemeit körbeforgatja a nyílás mentén, hogy megbizonyosodjon mennyien is állnak ki. Majd újra Kaiykora pillant.*
- Egyedül vagy? Veszélyes ilyenkor kint lennie. Egy magányos nővel ilyenkor bármi megeshet. *Majd meglátja, hogy egy kard lóg a lány oldalán. Ahogy ezt a két szempár meglátja, hallható, hogy száján kijön valami, s mellette a földön toccsan. Egyértelmű, a kifejezése, hogy mire utal erre az ajtónálló.*
*Az éjszaka már leszállóban van, s nap utolsó szikrái ragyognak az égbolt alján. A rózsaszín és a narancs különböző árnyalataival tarkítja az eget. Az első csillagok is feljövőben van, ám a holdat mégsem lehet látni. Felhős éjszaka elé néznek, s a szél is kezd feltámadni. A környék meglepően kihalt, s az erődítmény is csendesnek látszik.
Kívülről.
Az első zörgetésre nem érkezik válasz, s ezen nincs is mit csodálni. Aki bent tartózkodik, azok a halk kopogást meg sem hallják, olyannyira nagy bent a hangzavar. Ám a második, immár hangosabb dörömbölés után rögtön elhúzódik a retesz ajtaja. A nehéz vas hangosan koppan, ahogy eléri a retesz ablakának végét. Egy morcos szempár tekint ki rajta. Szemei vérben fürdenek a bent lévő sok füst következtében. Végigtekint a nőn, majd öblös hangján szólal meg.*
- Ki vagy, s mi dolgod itt, asszony?
*Teszi fel kissé sem barátságosan a kérdést. Ezt követően szemeit körbeforgatja a nyílás mentén, hogy megbizonyosodjon mennyien is állnak ki. Majd újra Kaiykora pillant.*
- Egyedül vagy? Veszélyes ilyenkor kint lennie. Egy magányos nővel ilyenkor bármi megeshet. *Majd meglátja, hogy egy kard lóg a lány oldalán. Ahogy ezt a két szempár meglátja, hallható, hogy száján kijön valami, s mellette a földön toccsan. Egyértelmű, a kifejezése, hogy mire utal erre az ajtónálló.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-02 15:03:54
Üzenet elküldve: 2015-05-02 15:03:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Idáig a bizonyosság vezette, de ahogy felnéz a zömök épületre, a keskeny, rácsos ablakokra, nagyot nyel.*
~Mi ez a hely?~
*A legkevésbé se tudja elképzelni, mi keresnivalója lenne neki itt. Nem viseli jól a bezártságot. Ez az épület már kívülről is elég barátságtalannak hat. Mégsem hiszi, hogy tévedne.
Az ajtón nincs kilincs, csak egy kukucskáló. Ez elég furcsa. Mégsem kocsmaféle lenne, ahogy a neve alapján sejteni vélte? Ha az, akkor nem túl vendégcsalogató.
Megigazítja kopottas batyuját a vállán és bezörget. A többin majd ráér gondolkodni azután is. Az apró ökölben nem sok erő van, de ha némi várakozás után nem történik semmi, hát újra bezörget, de ezúttal már hangosabban. Ez az elcsigázott teremtés nem tágít innen. Elsőre úgy tűnhet, egy komolyabb szellő is menten ledönti a lábáról, a tiszta, átható tekintetben erő és elszántság ül. Nem az "akarom" felfújt arcú szikrái, inkább valami belső bizonyosság. Van benne valami magával ragadó, mint a pusztai virágok egyszerű, makacs szépségében, melyek szirmaikat a követ porlasztó szélbe tárják. És van benne valami zavarba ejtő, mint vízben, mely szenvtelen tükröt tart elénk, s nem rejti el azokat a dolgokat sem, amiket nem akarunk látni.*
*Idáig a bizonyosság vezette, de ahogy felnéz a zömök épületre, a keskeny, rácsos ablakokra, nagyot nyel.*
~Mi ez a hely?~
*A legkevésbé se tudja elképzelni, mi keresnivalója lenne neki itt. Nem viseli jól a bezártságot. Ez az épület már kívülről is elég barátságtalannak hat. Mégsem hiszi, hogy tévedne.
Az ajtón nincs kilincs, csak egy kukucskáló. Ez elég furcsa. Mégsem kocsmaféle lenne, ahogy a neve alapján sejteni vélte? Ha az, akkor nem túl vendégcsalogató.
Megigazítja kopottas batyuját a vállán és bezörget. A többin majd ráér gondolkodni azután is. Az apró ökölben nem sok erő van, de ha némi várakozás után nem történik semmi, hát újra bezörget, de ezúttal már hangosabban. Ez az elcsigázott teremtés nem tágít innen. Elsőre úgy tűnhet, egy komolyabb szellő is menten ledönti a lábáról, a tiszta, átható tekintetben erő és elszántság ül. Nem az "akarom" felfújt arcú szikrái, inkább valami belső bizonyosság. Van benne valami magával ragadó, mint a pusztai virágok egyszerű, makacs szépségében, melyek szirmaikat a követ porlasztó szélbe tárják. És van benne valami zavarba ejtő, mint vízben, mely szenvtelen tükröt tart elénk, s nem rejti el azokat a dolgokat sem, amiket nem akarunk látni.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2014-06-04 13:21:42
Üzenet elküldve: 2014-06-04 13:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan ideje lenne vėgre elindulnia, be a városba. De még van egy elintéznivalója, bár remélhetőleg nem tart soká. Feltéve, hogy ott találja Nashusát. Lassan odaér a ronda, erődszerű épület elé. Már rúgna, bele a vasajtó alsó felébe, figyelmeztetőn, de nincsen rá szükség: az már nyílik, hogy azután újra bezáruljon mögötte. Belép, a kinti tűző fény után az egészen homályosnak ható, de legalább hűvös terembe. Senki nem néz fel, senki nem bámul, a zegzugos, félhomályba burkolódzó helyiség kivehető sarkaiban, jobbra, és hátrafelé is tovább folyik minden a szokásos módon. A fel-felcsattanó lehurrogások,dühös felmordulások, felháborodott méltatlankodások, a visszafojtott feszültségről árulkodó bemondások, a suttogás és a káromkodás mind egyetlen mormoló, félhangos, nemszűnő zsivajjá folyik össze.
Grimor egyenesen előreindul, a rozoga feljáró felé. De még mielőtt elindulna, egy kámzsás alak utoléri, és megállítja, valamit kérdezve tőle. Az ork elfordulva válaszol, ügyelve, hogy ne lássák a száját, és a gesztusai se legyenek árulkodók:*
- Nem, nem, nem. Mért olyan nehezen érthető??! Vársz, megmondtam. Kint a táborban találkozunk. A végén megkapod, a tiéd lesz.
- Megígértem, nem? *azzal továbbmegy, felfelé a rozoga falépcsőn, otthagyva a férfit. Az meglepő gyorsasággal válik kámforrá, de nem lehet nem észrevenni a váll dühös randulását, mégha az arc teljesen el is tűnik a csuklya takarásában.
Az ork felér. Az egyik kidobó eltűnik, Grimor az ablakhoz sétál, aztán megfordul.*
- Nashusa...
- Grimor... *a lány egészen fiatal, szép, mégis: a nėzése, a szemei... kortalannak, és igen: kegyetlennek tűnnek. De csak egyetlen pillanatra, azután ártatlan fény csillan bennük, a lány odalép az orkhoz, és kérdőn felnéz rá:*
- Elhoztad?
*Grimor széttárja a két tenyerét, mint akit mélyen sértőn érint a feltételezés ennek ellenkezőjéről, aztán benyúl a mellényzsebébe, és egy apró csomagot helyez a nő kinyújtott, követeledző tenyerébe, ami igen gyorsan összezárul.*
- Majd. Nem most. *néz a lány szemébe, az lassan, beleegyezően bólint.*
- Most mennem kell, drágaságom. Még látjuk egymást. Vigyáz arra az üdítő kis p... ofikádra, ėdesem. Nem beszélve egyéb képessegeidről.
*Azzal otthagyja a lányt, gyorsan leereszkedik a lépcsőn, és kisvártatva már a Főtér felé ballag.*
Grimor egyenesen előreindul, a rozoga feljáró felé. De még mielőtt elindulna, egy kámzsás alak utoléri, és megállítja, valamit kérdezve tőle. Az ork elfordulva válaszol, ügyelve, hogy ne lássák a száját, és a gesztusai se legyenek árulkodók:*
- Nem, nem, nem. Mért olyan nehezen érthető??! Vársz, megmondtam. Kint a táborban találkozunk. A végén megkapod, a tiéd lesz.
- Megígértem, nem? *azzal továbbmegy, felfelé a rozoga falépcsőn, otthagyva a férfit. Az meglepő gyorsasággal válik kámforrá, de nem lehet nem észrevenni a váll dühös randulását, mégha az arc teljesen el is tűnik a csuklya takarásában.
Az ork felér. Az egyik kidobó eltűnik, Grimor az ablakhoz sétál, aztán megfordul.*
- Nashusa...
- Grimor... *a lány egészen fiatal, szép, mégis: a nėzése, a szemei... kortalannak, és igen: kegyetlennek tűnnek. De csak egyetlen pillanatra, azután ártatlan fény csillan bennük, a lány odalép az orkhoz, és kérdőn felnéz rá:*
- Elhoztad?
*Grimor széttárja a két tenyerét, mint akit mélyen sértőn érint a feltételezés ennek ellenkezőjéről, aztán benyúl a mellényzsebébe, és egy apró csomagot helyez a nő kinyújtott, követeledző tenyerébe, ami igen gyorsan összezárul.*
- Majd. Nem most. *néz a lány szemébe, az lassan, beleegyezően bólint.*
- Most mennem kell, drágaságom. Még látjuk egymást. Vigyáz arra az üdítő kis p... ofikádra, ėdesem. Nem beszélve egyéb képessegeidről.
*Azzal otthagyja a lányt, gyorsan leereszkedik a lépcsőn, és kisvártatva már a Főtér felé ballag.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-11-04 21:15:39
Üzenet elküldve: 2013-11-04 21:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo, Intath Aldeis//
*Úgy látszik hogy, a hihetetlen sok veszély után Intiathra rámosolyog a szerencse. Senki sem ugrik eléjük hogy, a harcba bevonja őket. Hátra se néz. Ez nagy hiba de, most nehéz logikusan gondolkodnia. Szerencsére most hátba sem próbálják támadni és nem kap egy sunyi támadást a lapockája közé. Amint kiérnek a harcból elkezd a sátrak közé szaladni nyomában a bűvésszel. Ott jól el lehet tűnni és hamar el lehet jutni a kapuhoz. Hamarabb oda szeretne jutni mint a híre. A kikötőbe kell jutnia hogy, a kapitányt figyelmeztesse. Ez a város nem biztonságos számukra.*
~Remélem ilyen kézzel is tudom a munkámat végezni mert szükség lesz egy kis pénzre.~
*Úgy látszik hogy, a hihetetlen sok veszély után Intiathra rámosolyog a szerencse. Senki sem ugrik eléjük hogy, a harcba bevonja őket. Hátra se néz. Ez nagy hiba de, most nehéz logikusan gondolkodnia. Szerencsére most hátba sem próbálják támadni és nem kap egy sunyi támadást a lapockája közé. Amint kiérnek a harcból elkezd a sátrak közé szaladni nyomában a bűvésszel. Ott jól el lehet tűnni és hamar el lehet jutni a kapuhoz. Hamarabb oda szeretne jutni mint a híre. A kikötőbe kell jutnia hogy, a kapitányt figyelmeztesse. Ez a város nem biztonságos számukra.*
~Remélem ilyen kézzel is tudom a munkámat végezni mert szükség lesz egy kis pénzre.~
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:27:51
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:27:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
*Bűvész el nem mozdul Intath mellől, ki ebben az eszeveszett hajcihőben az egyetlen biztos pont az életében. Ő is bölcsebb döntésnek látja a menekülést, főleg mert ő vele szinte egyáltalán nem is bánt el az őrség.
A távolodó páros még megpillanthatja, a magát Véres Galmarnak nevezett férfit, ki nevéhez hűen vérben forgó szemekkel mered a kalózokra, ám csak egy pillanatig, mert máris újabb ellenfele akad a harcmezővé vált udvaron.
Intath és Bűvész útja innen eseménytelenül telik, hiszen az őrség majd minden embere le van foglalva. A szabadság a kezükben van, s rajtuk áll a döntés, hogy mihez kezdenek vele.*
*Bűvész el nem mozdul Intath mellől, ki ebben az eszeveszett hajcihőben az egyetlen biztos pont az életében. Ő is bölcsebb döntésnek látja a menekülést, főleg mert ő vele szinte egyáltalán nem is bánt el az őrség.
A távolodó páros még megpillanthatja, a magát Véres Galmarnak nevezett férfit, ki nevéhez hűen vérben forgó szemekkel mered a kalózokra, ám csak egy pillanatig, mert máris újabb ellenfele akad a harcmezővé vált udvaron.
Intath és Bűvész útja innen eseménytelenül telik, hiszen az őrség majd minden embere le van foglalva. A szabadság a kezükben van, s rajtuk áll a döntés, hogy mihez kezdenek vele.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-10-28 22:21:10
Üzenet elküldve: 2013-10-28 22:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo, Intath Aldeis//
*A bűvész se nyújtott sok segítséget ebben a helyzetben. Látszólag a rabsereg túlerője egyenlőre a jobban felszerelt katonák ellen sikert fog aratni. Mikor kiérnek a felszínre akkor Intiathnak nagy kő esik le a szívéről. A harc kicsit átláthatóbbá válik és meg is látja azt a fickót aki levágta az ő kezét. Most is jó pár embert megölt már.*
~Remélem itt döglessz meg te szemétláda. Elegem van ebből az egész harcból.~
*Ha a Bűvész még most is ott van a közelében akkor egy fejbiccentéssel jelez neki de, ha nem akkor nem kezdi keresni és nélküle indul el a városőröket szélesen elkerülve hogy, minél messzebb kerüljön a harctól.*
*A bűvész se nyújtott sok segítséget ebben a helyzetben. Látszólag a rabsereg túlerője egyenlőre a jobban felszerelt katonák ellen sikert fog aratni. Mikor kiérnek a felszínre akkor Intiathnak nagy kő esik le a szívéről. A harc kicsit átláthatóbbá válik és meg is látja azt a fickót aki levágta az ő kezét. Most is jó pár embert megölt már.*
~Remélem itt döglessz meg te szemétláda. Elegem van ebből az egész harcból.~
*Ha a Bűvész még most is ott van a közelében akkor egy fejbiccentéssel jelez neki de, ha nem akkor nem kezdi keresni és nélküle indul el a városőröket szélesen elkerülve hogy, minél messzebb kerüljön a harctól.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144