Nincs játékban - Szeszélyes hermelin
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szeszélyes hermelin | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-26 15:12:49
Üzenet elküldve: 2015-06-26 15:12:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Halványan mosolyodik, ahogy a lány védeni próbálja saját világát. Nem hibáztatja benne. Ha ő is olyan lenne, mint a legtöbb városi, nem itt lenne, hogy jósolni akarjon, a világ végén.*
- Minden ember más, minden ember különböző, ahogy a világ is. Mindenkinek megvan a saját felfogása, életvitele. Kinek egyszerűbb, kinek bonyolult.
*Feleli végül, s már áll is fel, hogy elinduljon kifelé. Kaiyko nehezen eszi meg már az utolsó falatokat, de azért türelmesen megvárja. Nem siet sehova. Itt az idő alig ketyeg, minden eseményt ki kell várni a végéig.*
- Perlion bolond. Nem hisz a jóslásokba, mégis minden szállítmánya előtt eljön hozzám. Nem mindig kap egyszerű válaszokat, ilyenkor a düh kerekedik felül. Másnapra mindig lenyugszik. Az este még kitombolja magát, majd leül, s elgondolkozik rajta, hogy mi van ha tényleg igazam van? Ez esetben rajtad gondolkozik el.
*Megáll az ajtó előtt. Az őr kinyitja a nehéz vasajtót, s a friss szabad levegő csapja mellbe mindkettőjüket. Yves most nem teszi fel a csuklyáját, ahova mennek, nem kell rejtőzködniük.*
- Ezért nem kell tartanod se tőlem se tőle. Nem lesz baj.
*Mondja, majd kilép az ajtón. Elindul a Főtér irányába, ahol a legtöbb árus kipakolja áruikat. Célzatosan halad előre, nem állva meg egy helyen sem. Tudja, hova tart. A tér legszélére, egy félreeső helyre. Egy ház előtt megállva bekopog rajta. Az ajtó nyikorogva nyílik ki, mögötte senki sem áll.*
- Bár előfordul, hogy nem sikerül lenyugodnia. *Mégis, arcán egy kósza vigyor jelenik meg.*
*Halványan mosolyodik, ahogy a lány védeni próbálja saját világát. Nem hibáztatja benne. Ha ő is olyan lenne, mint a legtöbb városi, nem itt lenne, hogy jósolni akarjon, a világ végén.*
- Minden ember más, minden ember különböző, ahogy a világ is. Mindenkinek megvan a saját felfogása, életvitele. Kinek egyszerűbb, kinek bonyolult.
*Feleli végül, s már áll is fel, hogy elinduljon kifelé. Kaiyko nehezen eszi meg már az utolsó falatokat, de azért türelmesen megvárja. Nem siet sehova. Itt az idő alig ketyeg, minden eseményt ki kell várni a végéig.*
- Perlion bolond. Nem hisz a jóslásokba, mégis minden szállítmánya előtt eljön hozzám. Nem mindig kap egyszerű válaszokat, ilyenkor a düh kerekedik felül. Másnapra mindig lenyugszik. Az este még kitombolja magát, majd leül, s elgondolkozik rajta, hogy mi van ha tényleg igazam van? Ez esetben rajtad gondolkozik el.
*Megáll az ajtó előtt. Az őr kinyitja a nehéz vasajtót, s a friss szabad levegő csapja mellbe mindkettőjüket. Yves most nem teszi fel a csuklyáját, ahova mennek, nem kell rejtőzködniük.*
- Ezért nem kell tartanod se tőlem se tőle. Nem lesz baj.
*Mondja, majd kilép az ajtón. Elindul a Főtér irányába, ahol a legtöbb árus kipakolja áruikat. Célzatosan halad előre, nem állva meg egy helyen sem. Tudja, hova tart. A tér legszélére, egy félreeső helyre. Egy ház előtt megállva bekopog rajta. Az ajtó nyikorogva nyílik ki, mögötte senki sem áll.*
- Bár előfordul, hogy nem sikerül lenyugodnia. *Mégis, arcán egy kósza vigyor jelenik meg.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:41:47
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:41:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
- Fejlődött? *kérdez vissza csendesen. Nem is kérdés ez igazán, inkább csak amolyan felhorkanás a megfogalmazáson. Igaz, a nomád törzsek napja talán már leáldozóban van, talán másfelé fordul a világ. De ez a szó akkor is fájón mélyeszti fogait Kaiyko érzéseibe.*
- A négy város oly apró a nomádok és a vadak bírta földekhez képest *mondja.* - Szívük léha, buja, lelkiismerettelen szív. A nomádoké csak szabad.
*Mi tagadás, a felelősség vállalásának emlegetése gombócként támaszt ki a torkában. Főleg azzal együtt, hogy tudja nagyon jól, még gyakorlatlan a tudományában.*
- A felelősség az enyém *mondja, hisz kitől várhatná el, hogy kimondott szavaiért a hátát tartsa?
Bár éhsége ellenére már igazából csak küzd az étellel, nem hagyja ott. Yvesnek tehetsége van hozzá, hogy keserítse meg a falatot még egy éhező szájában is. Kaiyko viszont nem a városi népek szokásain nevelkedett. A pazarlást az övéi nem nagyon ismerik. Legyűri hát a reggelit az utolsó falatig. Csak egy kis kenyeret dug zsebre a kendőjében. Később még jó lesz, s tán jobban is esik majd.*
- A bolondot? *néz a férfira rosszat sejtő tekintete. Talán csak nem Perlionról beszél? Mi tagadás, nem kissé nyugtalan a dolog miatt. Perlion indulatos férfi, de a felelősségvállalás célzott felemlegetése okán, valahogy az az érzése, hogy Yves most magára hagyja a kereskedő lobbanékonyságával. Ha a jóslás próbatétel volt, hát ez a szembesítés sokszorosan az lesz. Ennek ellenére igyekszik lenyelni a félelmeit. Egymás mellé fekteti az evőeszközt az üres tányéron, majd vendéglátója példáját követve felkel az asztaltól, s Yves nyomába szegődik.*
- Fejlődött? *kérdez vissza csendesen. Nem is kérdés ez igazán, inkább csak amolyan felhorkanás a megfogalmazáson. Igaz, a nomád törzsek napja talán már leáldozóban van, talán másfelé fordul a világ. De ez a szó akkor is fájón mélyeszti fogait Kaiyko érzéseibe.*
- A négy város oly apró a nomádok és a vadak bírta földekhez képest *mondja.* - Szívük léha, buja, lelkiismerettelen szív. A nomádoké csak szabad.
*Mi tagadás, a felelősség vállalásának emlegetése gombócként támaszt ki a torkában. Főleg azzal együtt, hogy tudja nagyon jól, még gyakorlatlan a tudományában.*
- A felelősség az enyém *mondja, hisz kitől várhatná el, hogy kimondott szavaiért a hátát tartsa?
Bár éhsége ellenére már igazából csak küzd az étellel, nem hagyja ott. Yvesnek tehetsége van hozzá, hogy keserítse meg a falatot még egy éhező szájában is. Kaiyko viszont nem a városi népek szokásain nevelkedett. A pazarlást az övéi nem nagyon ismerik. Legyűri hát a reggelit az utolsó falatig. Csak egy kis kenyeret dug zsebre a kendőjében. Később még jó lesz, s tán jobban is esik majd.*
- A bolondot? *néz a férfira rosszat sejtő tekintete. Talán csak nem Perlionról beszél? Mi tagadás, nem kissé nyugtalan a dolog miatt. Perlion indulatos férfi, de a felelősségvállalás célzott felemlegetése okán, valahogy az az érzése, hogy Yves most magára hagyja a kereskedő lobbanékonyságával. Ha a jóslás próbatétel volt, hát ez a szembesítés sokszorosan az lesz. Ennek ellenére igyekszik lenyelni a félelmeit. Egymás mellé fekteti az evőeszközt az üres tányéron, majd vendéglátója példáját követve felkel az asztaltól, s Yves nyomába szegődik.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-21 21:00:20
Üzenet elküldve: 2015-06-21 21:00:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Ahogy beleszagol Kaiyko az ételbe, a vele szemben ülő férfi hangosan, s jókedvűen nevet fel. Néhány szempár feléjük fordul, de már folytatják is a félbehagyott dolgaikat. A vidámság egy valaminek szól. A lány paranoiájának.*
- Nem mérgezett.
*Bár pont ezt mondaná, aki nem mérgez. Lassan hozzálát a falatozáshoz. Nem a legjobb ételt készítik el a Hermelinbe, de a környéken mégis a legjobb. Nem egy városi puccos hely, így olyan étel nem is illik ide.
Yves lassan bólint, ahogy meghallja a rövid történetet.*
- Azon körökbe mindig is fontosak voltak a hagyományok és a babonák. De furcsának tartom, hogy mai világban még mindig vannak nomád népek. Azt hinné az ember, hogy ennyit már mindenki fejlődött.
*Mosolyodik el szelíden, miközben véleményét fejti ki. Nem sűrűn jár ki innen, s a Karavánpihenőbe kevés nomád nép fordul meg.
A kérdésére okosan válaszol a leány, s ezt egy mosollyal honorálja is.*
- S vállalod is érte a következményeket?
*Teszi fel az utolsó kérdést. Bárhogy is válaszol rá a leendő jósnő, még megvárja. A jóslatoknak mindig komoly következményei vannak, akár valóra válik, akár nem. A Hermelin biztonságot nyújt… Egy szintig, utána már a lánynak már magának kell megoldania a biztonságát, melyhez leleményesség nem árt.
Reggelijét befejezve, még megvárja, h a másik is megtegye, majd lassan áll fel.*
- Menjünk, nézzük meg a bolondot.
*Ahogy beleszagol Kaiyko az ételbe, a vele szemben ülő férfi hangosan, s jókedvűen nevet fel. Néhány szempár feléjük fordul, de már folytatják is a félbehagyott dolgaikat. A vidámság egy valaminek szól. A lány paranoiájának.*
- Nem mérgezett.
*Bár pont ezt mondaná, aki nem mérgez. Lassan hozzálát a falatozáshoz. Nem a legjobb ételt készítik el a Hermelinbe, de a környéken mégis a legjobb. Nem egy városi puccos hely, így olyan étel nem is illik ide.
Yves lassan bólint, ahogy meghallja a rövid történetet.*
- Azon körökbe mindig is fontosak voltak a hagyományok és a babonák. De furcsának tartom, hogy mai világban még mindig vannak nomád népek. Azt hinné az ember, hogy ennyit már mindenki fejlődött.
*Mosolyodik el szelíden, miközben véleményét fejti ki. Nem sűrűn jár ki innen, s a Karavánpihenőbe kevés nomád nép fordul meg.
A kérdésére okosan válaszol a leány, s ezt egy mosollyal honorálja is.*
- S vállalod is érte a következményeket?
*Teszi fel az utolsó kérdést. Bárhogy is válaszol rá a leendő jósnő, még megvárja. A jóslatoknak mindig komoly következményei vannak, akár valóra válik, akár nem. A Hermelin biztonságot nyújt… Egy szintig, utána már a lánynak már magának kell megoldania a biztonságát, melyhez leleményesség nem árt.
Reggelijét befejezve, még megvárja, h a másik is megtegye, majd lassan áll fel.*
- Menjünk, nézzük meg a bolondot.
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-20 18:59:16
Üzenet elküldve: 2015-06-20 18:59:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Helyet foglal hát Yvessel szemben, bár kissé zavarban van. Ezt az is mutatja, hogy hirtelen nem igazán tudja, mit kezdjen a kezével. Végül inkább mégsem az asztalon fonja össze az ujjait, ahogy elsőre mozdul. A gesztus túlságosan is emlékezteti arra, ahogy a csuklyás szokott gubbasztani. Tehát inkább ölébe ejti a kezeit és a szeme sarkából azért felméri a körülöttük lévőket, ahogy általában.
Csak arra rebben vissza a tekintete, mikor a másik tál étel gazdája személyében neveztetik meg. Egy biccentést intéz Yves felé köszönetképp, s már mozdulna is, hogy nekilásson, de a férfi mosolya megtorpantja. Nem túl látványosan, de azért észrevehetően megszagolja először a tányér tartalmát. Nem érez semmi különöset az ínycsiklandó illaton kívül, s belegondolva, ha a férfi meg akarná mérgezni már lett volna rá, s még lesz is rá alkalma. Nem túl vehemensen, de nekilát az ételnek. A legjobb rántotta, amit valaha evett. Egy ropogósra sült, fűszeres kappan se vetekedhetne most vele. Ha mással nem is, az éhezés ilyenkor ezzel az adománnyal kárpótol. Persze Yves nem hazudtolja meg magát. Az ártatlan, csevegő hangnemben tálalt kérdések hamar megkeserítik Kaiyko szájában a fenséges ízeket.*
- Egy nomádtól *válaszolja röviden* -, aki maga is ilyen csontokból jósolt.
*Reméli, hogy a kérdéseknek vége szakad, melyek a múltját vájkálják, de a váltás se jobb. A következő falatot szinte úgy kell leerőltetnie, hogy a torkán ne akadjon. Bármennyire is éhes, most a tányér szélének támasztja az evőeszközt.*
- Ha nem bíznék benne, már rég nem lenne, ami itt tartson *mondja.*
- Ha a sors kereke mégis másképp fordul *szólal meg újra, s ezúttal a félbehagyott reggeliről Yvesre emeli a tekintetét* -, akkor én értelmeztem félre a jeleket.
*Helyet foglal hát Yvessel szemben, bár kissé zavarban van. Ezt az is mutatja, hogy hirtelen nem igazán tudja, mit kezdjen a kezével. Végül inkább mégsem az asztalon fonja össze az ujjait, ahogy elsőre mozdul. A gesztus túlságosan is emlékezteti arra, ahogy a csuklyás szokott gubbasztani. Tehát inkább ölébe ejti a kezeit és a szeme sarkából azért felméri a körülöttük lévőket, ahogy általában.
Csak arra rebben vissza a tekintete, mikor a másik tál étel gazdája személyében neveztetik meg. Egy biccentést intéz Yves felé köszönetképp, s már mozdulna is, hogy nekilásson, de a férfi mosolya megtorpantja. Nem túl látványosan, de azért észrevehetően megszagolja először a tányér tartalmát. Nem érez semmi különöset az ínycsiklandó illaton kívül, s belegondolva, ha a férfi meg akarná mérgezni már lett volna rá, s még lesz is rá alkalma. Nem túl vehemensen, de nekilát az ételnek. A legjobb rántotta, amit valaha evett. Egy ropogósra sült, fűszeres kappan se vetekedhetne most vele. Ha mással nem is, az éhezés ilyenkor ezzel az adománnyal kárpótol. Persze Yves nem hazudtolja meg magát. Az ártatlan, csevegő hangnemben tálalt kérdések hamar megkeserítik Kaiyko szájában a fenséges ízeket.*
- Egy nomádtól *válaszolja röviden* -, aki maga is ilyen csontokból jósolt.
*Reméli, hogy a kérdéseknek vége szakad, melyek a múltját vájkálják, de a váltás se jobb. A következő falatot szinte úgy kell leerőltetnie, hogy a torkán ne akadjon. Bármennyire is éhes, most a tányér szélének támasztja az evőeszközt.*
- Ha nem bíznék benne, már rég nem lenne, ami itt tartson *mondja.*
- Ha a sors kereke mégis másképp fordul *szólal meg újra, s ezúttal a félbehagyott reggeliről Yvesre emeli a tekintetét* -, akkor én értelmeztem félre a jeleket.
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:35:58
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:35:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Csak egy mosoly az, semmi más, a válasza a férfinek a fülébe suttogó szavakra. Mindenkinek megvan az indoka, hogy miért van itt. Valahol igaza van a lánynak, de valahol nem. Könnyen fordul hátra, s hagyja ott, hogy újra elfoglalja helyét a hermelin földszinti részében. Az egyik iker csak bólint, s már hozza is Kaiykonak a rendelt ételt. Alig telik egy pár perc s már újra ott is van. Erőteljesen kopog be az ajtón, majd a küszöbre elé teszi a tálcát, rajta egy kancsó víz, s egy pár zsömle. Nem időzik ott sokat, visszaáll testvére mellé a lépcső tetejére, hogy védelmezzék azt. Vagy tán ott tartsanak valakit?
A reggel hamar jön el, s a lányt rémálmok környékezik meg, melytől rossz érzése lesz. S ez az érzés nem is fog belőle eltűnni a nap hátralévő részében sem. A borús idő is mintha csak rátenne egy lapáttal erre a szörnyű, baljós érzésre. Nem tudja, hogy mitől lehet, de érzi, ahogy egyre jobban keríti hatalmába, mintha minden amit lát vagy tapasztal az a kétségbeesésbe akarná taszítani. S nem könnyíti meg a helyzetét a lent reggeliző Yves sem.*
- Neked is. *Nyeli le falatját, majd kezével a szemben ülő helyre mutat.* - Ülj le. Nem kell udvariaskodás. Ismerjük egymást. Ez a reggelid, ma a vendégem van. *Mosolyodik el kissé gonoszkásan.* - Kíváncsi leszek, hogy mennyire válik be jóslatod. Érdekes a technika amivel dolgozol. *Bólint egyet, elismerése céljából.* - Kitől tanultad?
*Memóriája nem mindig a régi, így meglehet, hogy ugyanazt a kérdést többször is meghallhatja a lány. A türelem nagy erény, főként ebben a mocskos világban, s annak is a legmocskosabb helyén.*
- S mennyire bízol abban, hogy amit mondanak számodra a csontok, azok valóban megtörténnek? *Dől hátra székén, miután befejezte szerény lakomáját. A kupa vízzel leöblíti azt, s várja Kaiyko válaszát. Nem sietteti, hagyja enni.*
*Csak egy mosoly az, semmi más, a válasza a férfinek a fülébe suttogó szavakra. Mindenkinek megvan az indoka, hogy miért van itt. Valahol igaza van a lánynak, de valahol nem. Könnyen fordul hátra, s hagyja ott, hogy újra elfoglalja helyét a hermelin földszinti részében. Az egyik iker csak bólint, s már hozza is Kaiykonak a rendelt ételt. Alig telik egy pár perc s már újra ott is van. Erőteljesen kopog be az ajtón, majd a küszöbre elé teszi a tálcát, rajta egy kancsó víz, s egy pár zsömle. Nem időzik ott sokat, visszaáll testvére mellé a lépcső tetejére, hogy védelmezzék azt. Vagy tán ott tartsanak valakit?
A reggel hamar jön el, s a lányt rémálmok környékezik meg, melytől rossz érzése lesz. S ez az érzés nem is fog belőle eltűnni a nap hátralévő részében sem. A borús idő is mintha csak rátenne egy lapáttal erre a szörnyű, baljós érzésre. Nem tudja, hogy mitől lehet, de érzi, ahogy egyre jobban keríti hatalmába, mintha minden amit lát vagy tapasztal az a kétségbeesésbe akarná taszítani. S nem könnyíti meg a helyzetét a lent reggeliző Yves sem.*
- Neked is. *Nyeli le falatját, majd kezével a szemben ülő helyre mutat.* - Ülj le. Nem kell udvariaskodás. Ismerjük egymást. Ez a reggelid, ma a vendégem van. *Mosolyodik el kissé gonoszkásan.* - Kíváncsi leszek, hogy mennyire válik be jóslatod. Érdekes a technika amivel dolgozol. *Bólint egyet, elismerése céljából.* - Kitől tanultad?
*Memóriája nem mindig a régi, így meglehet, hogy ugyanazt a kérdést többször is meghallhatja a lány. A türelem nagy erény, főként ebben a mocskos világban, s annak is a legmocskosabb helyén.*
- S mennyire bízol abban, hogy amit mondanak számodra a csontok, azok valóban megtörténnek? *Dől hátra székén, miután befejezte szerény lakomáját. A kupa vízzel leöblíti azt, s várja Kaiyko válaszát. Nem sietteti, hagyja enni.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-14 12:59:41
Üzenet elküldve: 2015-06-14 12:59:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
~évek múltán~
*A kifejezés oly súllyal telepszik a mellkasára, mint egy baljós jövendölés vagy egy ítélet, ami egy sötét pulpitus magasából aggatja rá láncait. Rossz érzések vájják karmaikat a torkába. Alig tud figyelni Yves szavaira. Elhatározásába kapaszkodik, hogy ki tudjon tartani.
A szabályok lefektettetnek. Sokat elárul a férfiról, hogy üzletben nem ismer engedményeket. A szállást, ahogy az elején megegyeztek, kiutalja Kaiykónak, de az ételért akkurátusan már külön elkéri az árat. Semmi engedmény, semmi gáláns felajánlás. Yves üzletember, a pontos elszámolás monoteista vallásának vakbuzgó híve.
Amint új otthonának ajtaja kitárul előtte, Kaiyko lába szinte a földbe gyökerezik. Nem a puritán berendezés riasztja meg, nem is az elhanyagoltság. Valahogy elüldözhetetlenül megkísérti a képzet, hogy cellájába kísérik ezúttal, s hogy az elmúlt események valamely megbúvó szegletében eladta magát a gonosznak. Méghozzá úgy, hogy végig a saját meggyőződése lebegett a szeme előtt, s a tények csak most kelnek ki a valóság rothadó húsából, mint a döglégy lárvái.
Egy pillanatra megfordul vele a világ. Rosszullét kerülgeti amúgy is legyengült testét. Össze kell szednie minden erejét, hogy úrrá legyen rajta. Mióta csak itt van, érzi, ahogy Yves követeli a neki kijáró helyet, s folyvást fölé kíván kerekedni. Aligha lehet több a számára, mint kétesélyes befektetés, amivel igyekszik a lehető legkevesebbet kockáztatva a lehető legjobban nyerészkedni. Kaiyko viszont tudja, a zsigereiben érzi, hogyha ez az ember egyszer a hátára lép, ő a földön marad menthetetlenül. Ha nem lesz több, okosabb egy eszköznél, akkor ez a poros lyuk itt idővel valóban kinöveszti láthatatlan rács-fogait, melyekkel felemészti fiatal életét.
A kulcsért nyúl Yves tenyerében, de a mozdulattal egyszersmind rá is fog a kezére. Hozzá hajol, szinte mint ahogy a nap végén egy leány teszi gyermeki csókkal búcsúzván atyjától. Ám ő csók helyett elsuttogott szavakkal búcsúzik.*
- Ha nem lenne az, már felhagytál volna vele *szól csendesen, s ahogy eltávolodik, elveszi a férfi kezéből a kulcsot.*
- Reggel *biccent, aztán az egyik ajtónálló (Mesélő (Jandra)) kezébe nyom 5aranyat.
*
- Egy kancsó vizet és valami vacsorának valót, ha megtennéd.
*Az ajtaját résnyire nyitva hagyja. Valahogy idegenkedik a gondolattól, hogy bezárkózzon ebbe az elhagyatott, koszhadt szobába. Megvárja, míg megérkezik az étel, megvacsorázik, aztán körbepillant az ajtórésen át beszűrődő félhomályban. Jobb híján megfordítja a derékaljat az ágyon (abba a felébe talán kevésbé ette be magát a por), s szerény motyóját magához fogva, összekuporodva álomba szenderül. Mikor felriad, hirtelen nem tudná megmondani, aludt-e egyáltalán egy minutumot is. Azt, hogy reggel van, csupán a koszlott függöny szakadásain átvilágló sugarak jelzik, melyek megcsillogtatják a szobában szállongó por szemcséit. Kaiyko fejét zavaros képek kellemetlenül sűrű elegye üli meg, de az értelmük az álom egyre távolodó világában reked.
Egy megfoghatatlan pillanatig, míg a fel-felfénylő porszemcséket figyeli, megnyugtató gondtalanság tölti el. Nem szeretné elengedni ezt az érzést, de ahogy a víz kicsorog az ember tenyeréből, ezt sem tarthatja meg túl sokáig. Ideje kicsit összeszednie magát, hogy szembenézzen egy következő nappal.
Kivetkőzik a holmijaiból, kontyba tűzi a haját és lemosdik kicsit egy megnedvesített kendővel. Iszákjából elővesz egy rend váltás ruhát és átöltözik. A jóscsontjait magához veszi, de a többi holmiját a szobában hagyja. Bezárja az ajtót, s a kulcsot egy bőrszalagon a nyakába akasztja, csak eztán indul meg lefelé.
A Szeszélyes hermelin gyomrába nem igen van bejárása a nappaloknak. A lenti miliőt alig lehet megkülönböztetni az este mutatott képtől. Ettől pedig hátborzongató, otthonos, megszokás-szerű érzés keríti hatalmába. Szokásához híven, a jelentéktelenség védkörében mozog, mint egy kóbor eb a piactér forgatagában. Sejti, hol találja Yvest, így mindjárt arra is veszi az irányt.*
- Jó reggelt *köszönti a másikat csendes szóval, de nem ül le, míg hellyel nem kínálják.*
~évek múltán~
*A kifejezés oly súllyal telepszik a mellkasára, mint egy baljós jövendölés vagy egy ítélet, ami egy sötét pulpitus magasából aggatja rá láncait. Rossz érzések vájják karmaikat a torkába. Alig tud figyelni Yves szavaira. Elhatározásába kapaszkodik, hogy ki tudjon tartani.
A szabályok lefektettetnek. Sokat elárul a férfiról, hogy üzletben nem ismer engedményeket. A szállást, ahogy az elején megegyeztek, kiutalja Kaiykónak, de az ételért akkurátusan már külön elkéri az árat. Semmi engedmény, semmi gáláns felajánlás. Yves üzletember, a pontos elszámolás monoteista vallásának vakbuzgó híve.
Amint új otthonának ajtaja kitárul előtte, Kaiyko lába szinte a földbe gyökerezik. Nem a puritán berendezés riasztja meg, nem is az elhanyagoltság. Valahogy elüldözhetetlenül megkísérti a képzet, hogy cellájába kísérik ezúttal, s hogy az elmúlt események valamely megbúvó szegletében eladta magát a gonosznak. Méghozzá úgy, hogy végig a saját meggyőződése lebegett a szeme előtt, s a tények csak most kelnek ki a valóság rothadó húsából, mint a döglégy lárvái.
Egy pillanatra megfordul vele a világ. Rosszullét kerülgeti amúgy is legyengült testét. Össze kell szednie minden erejét, hogy úrrá legyen rajta. Mióta csak itt van, érzi, ahogy Yves követeli a neki kijáró helyet, s folyvást fölé kíván kerekedni. Aligha lehet több a számára, mint kétesélyes befektetés, amivel igyekszik a lehető legkevesebbet kockáztatva a lehető legjobban nyerészkedni. Kaiyko viszont tudja, a zsigereiben érzi, hogyha ez az ember egyszer a hátára lép, ő a földön marad menthetetlenül. Ha nem lesz több, okosabb egy eszköznél, akkor ez a poros lyuk itt idővel valóban kinöveszti láthatatlan rács-fogait, melyekkel felemészti fiatal életét.
A kulcsért nyúl Yves tenyerében, de a mozdulattal egyszersmind rá is fog a kezére. Hozzá hajol, szinte mint ahogy a nap végén egy leány teszi gyermeki csókkal búcsúzván atyjától. Ám ő csók helyett elsuttogott szavakkal búcsúzik.*
- Ha nem lenne az, már felhagytál volna vele *szól csendesen, s ahogy eltávolodik, elveszi a férfi kezéből a kulcsot.*
- Reggel *biccent, aztán az egyik ajtónálló (Mesélő (Jandra)) kezébe nyom 5aranyat.
*- Egy kancsó vizet és valami vacsorának valót, ha megtennéd.
*Az ajtaját résnyire nyitva hagyja. Valahogy idegenkedik a gondolattól, hogy bezárkózzon ebbe az elhagyatott, koszhadt szobába. Megvárja, míg megérkezik az étel, megvacsorázik, aztán körbepillant az ajtórésen át beszűrődő félhomályban. Jobb híján megfordítja a derékaljat az ágyon (abba a felébe talán kevésbé ette be magát a por), s szerény motyóját magához fogva, összekuporodva álomba szenderül. Mikor felriad, hirtelen nem tudná megmondani, aludt-e egyáltalán egy minutumot is. Azt, hogy reggel van, csupán a koszlott függöny szakadásain átvilágló sugarak jelzik, melyek megcsillogtatják a szobában szállongó por szemcséit. Kaiyko fejét zavaros képek kellemetlenül sűrű elegye üli meg, de az értelmük az álom egyre távolodó világában reked.
Egy megfoghatatlan pillanatig, míg a fel-felfénylő porszemcséket figyeli, megnyugtató gondtalanság tölti el. Nem szeretné elengedni ezt az érzést, de ahogy a víz kicsorog az ember tenyeréből, ezt sem tarthatja meg túl sokáig. Ideje kicsit összeszednie magát, hogy szembenézzen egy következő nappal.
Kivetkőzik a holmijaiból, kontyba tűzi a haját és lemosdik kicsit egy megnedvesített kendővel. Iszákjából elővesz egy rend váltás ruhát és átöltözik. A jóscsontjait magához veszi, de a többi holmiját a szobában hagyja. Bezárja az ajtót, s a kulcsot egy bőrszalagon a nyakába akasztja, csak eztán indul meg lefelé.
A Szeszélyes hermelin gyomrába nem igen van bejárása a nappaloknak. A lenti miliőt alig lehet megkülönböztetni az este mutatott képtől. Ettől pedig hátborzongató, otthonos, megszokás-szerű érzés keríti hatalmába. Szokásához híven, a jelentéktelenség védkörében mozog, mint egy kóbor eb a piactér forgatagában. Sejti, hol találja Yvest, így mindjárt arra is veszi az irányt.*
- Jó reggelt *köszönti a másikat csendes szóval, de nem ül le, míg hellyel nem kínálják.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-13 16:56:21
Üzenet elküldve: 2015-06-13 16:56:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*A szavak hallatán meleg mosoly húzódik végig Yves ajkain. Sokatmondó, mégis sejtelmes mosoly ez, tán mind a kettő egyszerre. Egy ideig még csendesen ül, élvezi még a csendet, mielőtt megszólalhatna.*
- Perlion gyakran jár ide. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, ő egy kereskedő. Ő a fizikai dolgoknak hisz. Mégsem rest kiadni az aranyt. Nem ez az első eset, hogy így távozik a szobából. Mégis folyton visszajön, mintha megszállottja lenne ennek az egésznek. Nem tud szabadulni tőle, egy láthatatlan kar mindig megfogja és visszarántja ide. Ezt te is meg fogod tapasztalni évek múltán. Lesznek olyan vendégeid, akik havonta, félévente, évente visszajárnak. Bízva abba hogy jobb sorsot szánnak nekik a csontok, vagy saját félszüket nem akarván beismerni a sorsa fogják életük hiábavalóságát. Ám lesz olyan is, akit csak egyszer fogsz látni életedbe.
*Feleli csendesen, tanító szándékú szavait. A lány reakciójára csak szemeit húzza össze némileg. Az elé kitett aranyakat ott hagyja az asztalon, nem nyúl értük. Kaiykoval együtt áll fel az asztaltól.*
- Megmutatom, hogy merre tudsz aludni. Természetesen kapsz enni is. Viszont a szállással ellentétbe ennek vannak járulékai. Pár arany az egész, attól függ, mit szeretnél enni.
*Tudatja, s már nyitja is ki az ajtót. A két ikerőr még mindig ott állnak az ajtó két oldalába. Ahogy kilépnek rajta szinte azonnal követni kezdi őket. Yves elindul a folyosó közepe felé, majd a lépcsőtől néhány méterre áll meg. Az egyik ajtóba illeszt egy kulcsot, s hangosan kattan a zár, ahogy kinyílik. Szélesre tárja azt Kaiyko előtt. Puritán szoba, egy egyszerű ágy van benne, egy csupasz asztal, egy szekrény. Az ablakon koszos, szakadt függöny lóg. Rég nem használták ezt a szobát, erről tanúskodik a vastag porréteg, mely a bútorokon ül.*
- Nem egy jövedelmező szakma, már mondtam.
*Magyarázkodik a férfi, miközben a lány felé nyújtja a kulcsot.*
- Tedd el. S akkor reggel. Mivus és Givus *Mutat a két ikerre.* - Hoz neked ételt, ha kell. Reggel találkozunk lent.
*S ezzel megfordulva visszatér a szobája homályába.
A reggel meglepően hamar jön el. Mintha az idő megállt volna a hermelinbe. Szinte nem tellik. A folyosók még mindig tömjén szagot árasztanak, s ha lemegy a földszintre a lány, az még mindig tele van kártyázókkal. Nem ugyanazok, akik tegnap voltak – bár akad köztük olyan is. Itt éjjel nappal folyik a játék, szinte nincs megállás.
Yves ugyanannál az asztalnál ül, mint tegnap, s csuklyája mélyére lapátolja be reggelijét, egyszerű rántotta az, mégis laktató számára. A tányér mellett kupába víz van, vele szembe, pedig egy megrakott tányér. Érintetlen még.*
*A szavak hallatán meleg mosoly húzódik végig Yves ajkain. Sokatmondó, mégis sejtelmes mosoly ez, tán mind a kettő egyszerre. Egy ideig még csendesen ül, élvezi még a csendet, mielőtt megszólalhatna.*
- Perlion gyakran jár ide. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, ő egy kereskedő. Ő a fizikai dolgoknak hisz. Mégsem rest kiadni az aranyt. Nem ez az első eset, hogy így távozik a szobából. Mégis folyton visszajön, mintha megszállottja lenne ennek az egésznek. Nem tud szabadulni tőle, egy láthatatlan kar mindig megfogja és visszarántja ide. Ezt te is meg fogod tapasztalni évek múltán. Lesznek olyan vendégeid, akik havonta, félévente, évente visszajárnak. Bízva abba hogy jobb sorsot szánnak nekik a csontok, vagy saját félszüket nem akarván beismerni a sorsa fogják életük hiábavalóságát. Ám lesz olyan is, akit csak egyszer fogsz látni életedbe.
*Feleli csendesen, tanító szándékú szavait. A lány reakciójára csak szemeit húzza össze némileg. Az elé kitett aranyakat ott hagyja az asztalon, nem nyúl értük. Kaiykoval együtt áll fel az asztaltól.*
- Megmutatom, hogy merre tudsz aludni. Természetesen kapsz enni is. Viszont a szállással ellentétbe ennek vannak járulékai. Pár arany az egész, attól függ, mit szeretnél enni.
*Tudatja, s már nyitja is ki az ajtót. A két ikerőr még mindig ott állnak az ajtó két oldalába. Ahogy kilépnek rajta szinte azonnal követni kezdi őket. Yves elindul a folyosó közepe felé, majd a lépcsőtől néhány méterre áll meg. Az egyik ajtóba illeszt egy kulcsot, s hangosan kattan a zár, ahogy kinyílik. Szélesre tárja azt Kaiyko előtt. Puritán szoba, egy egyszerű ágy van benne, egy csupasz asztal, egy szekrény. Az ablakon koszos, szakadt függöny lóg. Rég nem használták ezt a szobát, erről tanúskodik a vastag porréteg, mely a bútorokon ül.*
- Nem egy jövedelmező szakma, már mondtam.
*Magyarázkodik a férfi, miközben a lány felé nyújtja a kulcsot.*
- Tedd el. S akkor reggel. Mivus és Givus *Mutat a két ikerre.* - Hoz neked ételt, ha kell. Reggel találkozunk lent.
*S ezzel megfordulva visszatér a szobája homályába.
A reggel meglepően hamar jön el. Mintha az idő megállt volna a hermelinbe. Szinte nem tellik. A folyosók még mindig tömjén szagot árasztanak, s ha lemegy a földszintre a lány, az még mindig tele van kártyázókkal. Nem ugyanazok, akik tegnap voltak – bár akad köztük olyan is. Itt éjjel nappal folyik a játék, szinte nincs megállás.
Yves ugyanannál az asztalnál ül, mint tegnap, s csuklyája mélyére lapátolja be reggelijét, egyszerű rántotta az, mégis laktató számára. A tányér mellett kupába víz van, vele szembe, pedig egy megrakott tányér. Érintetlen még.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-11 09:54:01
Üzenet elküldve: 2015-06-11 09:54:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Kaiyko feszülten figyeli az eseményeket. Ennek a csontvetésnek meglehetősen viharosra sikeredett a fináléja. Miután az ajtó bevágódik Perlion után, a szobára csönd telepszik. Kaiyko csak ekkor pillant le az utolsónak kivett csontra, mellyel a jelet rajzolta a kereskedő homlokára.
Vogari, a Béke.
Megkönnyebbülés ernyeszti el az izmait. Végre kilélegzi a feszült érzéseket, melyek e végjátékban megrekedtek a tüdejében. Lazít a fogásán is, hisz majd' elroppantotta már a kezében tartott rúnás csontot.*
- Azt hittem, nem sajnálod az időd, ha megfizetik *pillant fel Yvesre.* - És inkább amiatt leszel dühös, hogy nyakát szegtem ennek az aranyakat fialló forrásnak.
*Visszateszi a csontot a többi közé és hurkot vet a szütyő szájára.
Nem tudja biztosan, de Yves talán figyelmeztetésnek szánja szavait. Talán azért mondja, hogy elkerülhesse? Látta Perlion indulatos arcát, s ahhoz elég jól olvas az emberekben, hogy tudja, ez a férfi nem csak nyájas, de veszélyes is tud lenni. Mindennek ellenére nem szándékozik elkerülni. Habár korántsem biztos benne, hogy teljesen jól értelmezte a csontok jeleinek összefüggéseit. A legjobb tudása szerint járt el, a csontok pedig nem hazudnak. Ennyit tud, s ennyi elég is neki, hogy alkalomadtán megvédje magát és a szavait.
Bár már a nyelvén van a válasz, Yves kérésére még megtartja magának, s csak bólint. Elhatározása bizonyos volt már abban a pillanatban, ahogy elindult a karavánpihenő felé.
Az asztalra szórt érmék felét magához veszi. A maradék 60 aranyat azonban Yves (Mesélő (Jandra)) elé tolja.*
- A részed *mondja, s fölkel az asztal mellől.*
- Akkor holnap *biccent a férfinak.* - Addig pedig tisztelettel elfogadom a felajánlott szállást.
- És... *Kaiyko lesüti a szemét* - ha megoldható lenne, egy kis ételért is nagyon hálás volnék.
*Kaiyko feszülten figyeli az eseményeket. Ennek a csontvetésnek meglehetősen viharosra sikeredett a fináléja. Miután az ajtó bevágódik Perlion után, a szobára csönd telepszik. Kaiyko csak ekkor pillant le az utolsónak kivett csontra, mellyel a jelet rajzolta a kereskedő homlokára.
Vogari, a Béke.
Megkönnyebbülés ernyeszti el az izmait. Végre kilélegzi a feszült érzéseket, melyek e végjátékban megrekedtek a tüdejében. Lazít a fogásán is, hisz majd' elroppantotta már a kezében tartott rúnás csontot.*
- Azt hittem, nem sajnálod az időd, ha megfizetik *pillant fel Yvesre.* - És inkább amiatt leszel dühös, hogy nyakát szegtem ennek az aranyakat fialló forrásnak.
*Visszateszi a csontot a többi közé és hurkot vet a szütyő szájára.
Nem tudja biztosan, de Yves talán figyelmeztetésnek szánja szavait. Talán azért mondja, hogy elkerülhesse? Látta Perlion indulatos arcát, s ahhoz elég jól olvas az emberekben, hogy tudja, ez a férfi nem csak nyájas, de veszélyes is tud lenni. Mindennek ellenére nem szándékozik elkerülni. Habár korántsem biztos benne, hogy teljesen jól értelmezte a csontok jeleinek összefüggéseit. A legjobb tudása szerint járt el, a csontok pedig nem hazudnak. Ennyit tud, s ennyi elég is neki, hogy alkalomadtán megvédje magát és a szavait.
Bár már a nyelvén van a válasz, Yves kérésére még megtartja magának, s csak bólint. Elhatározása bizonyos volt már abban a pillanatban, ahogy elindult a karavánpihenő felé.
Az asztalra szórt érmék felét magához veszi. A maradék 60 aranyat azonban Yves (Mesélő (Jandra)) elé tolja.
*- A részed *mondja, s fölkel az asztal mellől.*
- Akkor holnap *biccent a férfinak.* - Addig pedig tisztelettel elfogadom a felajánlott szállást.
- És... *Kaiyko lesüti a szemét* - ha megoldható lenne, egy kis ételért is nagyon hálás volnék.
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-05 16:57:41
Üzenet elküldve: 2015-06-05 16:57:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Yves pillantása megvillan egy pillanatra Kaiyko szavai hallatán. De nem hibáztatja a lányt, dehogy. Nem ismeri őket, így nem tudhatja, hogy mi bújik meg szavai mögött, s a lány csak a saját sorság próbálja védeni. Ezért is enyhül meg egy pillanat múlva a pillantása.
Ám Perlion reakciója ennél nagyobb horderejű. Dühösen csap az asztalra a további szavak hallatán, s kitépi magát barátja markából, s felpattanva az ajtóhoz rohan, ám azt bezárva találja. Yves viszont nem mozdul meg a helyéről, nem teszi, amíg barátja vissza nem tér az asztalhoz. Ekkor viszont 120 aranyat dob le Kaiyko Di'Arie elé az asztalra.
Dühös szemekkel néz Yvesre, minek után nyílik a zár, s kiviharzik a szobából. Az ajtó újra becsukódik, s a férfi leül Kaiykoval szemben.*
- Senki sem mondta, hogy ez egy könnyű munka, de most jól döntöttél. Ha nem akasztod meg kérdéseit, napestig itt ülhetnénk, amíg adsz neki pozitív választ. *Közli csendesen, miközben ujjait újra összefonja az asztal lapjain. Áttetsző tekintetével a lányét keresi.*
- Meg akarod várni, mi lesz ennek a vége? Perlion kereskedő, sok időt tölt itt, főként a Főtéren. Hogy őszinte legyek, nem tudom mit fog tervezni. De ami a legfontosabb. *Szűkíti össze tekintetét.* - Biztos, hogy akarod folytatni ezt a munkát? Láthattad, hogy nem leányálom, a döntés a tied, de jól fontold meg, s ne válaszolj most rögtön. Esetleg holnap, addig tudunk neked szállást biztosítani.
*Közli nyugodt hangon, ahogy továbbra is Kaiyko tekintetét fürkészi.*
*Yves pillantása megvillan egy pillanatra Kaiyko szavai hallatán. De nem hibáztatja a lányt, dehogy. Nem ismeri őket, így nem tudhatja, hogy mi bújik meg szavai mögött, s a lány csak a saját sorság próbálja védeni. Ezért is enyhül meg egy pillanat múlva a pillantása.
Ám Perlion reakciója ennél nagyobb horderejű. Dühösen csap az asztalra a további szavak hallatán, s kitépi magát barátja markából, s felpattanva az ajtóhoz rohan, ám azt bezárva találja. Yves viszont nem mozdul meg a helyéről, nem teszi, amíg barátja vissza nem tér az asztalhoz. Ekkor viszont 120 aranyat dob le Kaiyko Di'Arie elé az asztalra.
Dühös szemekkel néz Yvesre, minek után nyílik a zár, s kiviharzik a szobából. Az ajtó újra becsukódik, s a férfi leül Kaiykoval szemben.*
- Senki sem mondta, hogy ez egy könnyű munka, de most jól döntöttél. Ha nem akasztod meg kérdéseit, napestig itt ülhetnénk, amíg adsz neki pozitív választ. *Közli csendesen, miközben ujjait újra összefonja az asztal lapjain. Áttetsző tekintetével a lányét keresi.*
- Meg akarod várni, mi lesz ennek a vége? Perlion kereskedő, sok időt tölt itt, főként a Főtéren. Hogy őszinte legyek, nem tudom mit fog tervezni. De ami a legfontosabb. *Szűkíti össze tekintetét.* - Biztos, hogy akarod folytatni ezt a munkát? Láthattad, hogy nem leányálom, a döntés a tied, de jól fontold meg, s ne válaszolj most rögtön. Esetleg holnap, addig tudunk neked szállást biztosítani.
*Közli nyugodt hangon, ahogy továbbra is Kaiyko tekintetét fürkészi.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-03 12:14:49
Üzenet elküldve: 2015-06-03 12:14:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
- A csontok senki pártján nem állnak *mondja csendesen, de nagyon is határozottan, s szúrós pillantást vet Yvesre. E pillanatban még az is megfordul a fejében, hogy talán épp ő az az árnyék, aki Perlion vállalkozásán lakmározik. De az is lehet, hogy csak valami szurkapiszka-háború régóta gyűlő epéje talált így utat, hogy kárörömmé teljesedjen.
Kaiyko csendben figyeli a két férfit. A barátságuk kétes, de a régre nyúló ismeretségük elég bizonyos.
Perlion kérése után a kivetett csontokért nyúl és a szütyőbe húzza őket az asztalról, de nem nyújtja őket újra a férfi felé. Egyet vesz csak ki közülük. Nem pillant a rávésett rúnára, csak Perlion vérző ujjához érinti és Ardath, a bölcsesség jelét rajzolja vele a kalmár homlokára.*
- Nem *mondja.* - Megmondtam.
*Kaiyko hangja nyugodt és van benne valami végtelent idéző mélység, mint amikor az ember a csendes tengert nézi vagy a nagy hegységet, mely elválasztja keletet és nyugatot.*
- Megvan az ideje a kérdéseknek és megvan az ideje a tetteknek.
- Ha félted asszonyod épségét, annak a hetven aranynak találsz jobb helyet is.
*Hiába kérlelné Perlion, Kaiyko hajthatatlan. Meggyőződése, hogy a csontok már elmondták, amit akarnak. Hogy a hetven arannyal mit tesz a férfi, hogy az útra költi-e a karaván elé vágva vagy ha már késő lenne, tápul veti a bosszúnak, az már az ő dolga.*
- A csontok senki pártján nem állnak *mondja csendesen, de nagyon is határozottan, s szúrós pillantást vet Yvesre. E pillanatban még az is megfordul a fejében, hogy talán épp ő az az árnyék, aki Perlion vállalkozásán lakmározik. De az is lehet, hogy csak valami szurkapiszka-háború régóta gyűlő epéje talált így utat, hogy kárörömmé teljesedjen.
Kaiyko csendben figyeli a két férfit. A barátságuk kétes, de a régre nyúló ismeretségük elég bizonyos.
Perlion kérése után a kivetett csontokért nyúl és a szütyőbe húzza őket az asztalról, de nem nyújtja őket újra a férfi felé. Egyet vesz csak ki közülük. Nem pillant a rávésett rúnára, csak Perlion vérző ujjához érinti és Ardath, a bölcsesség jelét rajzolja vele a kalmár homlokára.*
- Nem *mondja.* - Megmondtam.
*Kaiyko hangja nyugodt és van benne valami végtelent idéző mélység, mint amikor az ember a csendes tengert nézi vagy a nagy hegységet, mely elválasztja keletet és nyugatot.*
- Megvan az ideje a kérdéseknek és megvan az ideje a tetteknek.
- Ha félted asszonyod épségét, annak a hetven aranynak találsz jobb helyet is.
*Hiába kérlelné Perlion, Kaiyko hajthatatlan. Meggyőződése, hogy a csontok már elmondták, amit akarnak. Hogy a hetven arannyal mit tesz a férfi, hogy az útra költi-e a karaván elé vágva vagy ha már késő lenne, tápul veti a bosszúnak, az már az ő dolga.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-02 18:00:56
Üzenet elküldve: 2015-06-02 18:00:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Perlion érzi, hogy nincs minden rendben. Nem nehéz rájönnie, Kaiyko nem néz fel rá. Idegei megfeszülnek, arcára ráfagy az előbbi vigyor. Vállát a mögötte álló Yves megszorítja, hogy maradjon nyugton, de az ő arcán fel lehet fedezni némi kaján vigyort. Néhány kellemetlen néma perc ül a szobára, amíg a jóslány végre megszólal, s szavai nem épp a legjobbakat hozzák számára. Arca hirtelen sápad el, s csak meredten ül, egyenes háttal az asztalnál.*
- Úgy látszik, a csontok nem a te pártodon állnak, barátom. *Hangzik a gúnyos válasz Yves ajkai mögül.* - De hát úgysem hiszel benne, nem igaz?
*A férfi szúrós tekintettel mered a mögötte állóra, majd szinte kétségbeesetten vissza a lányra. Remegő kezeivel az erszényéhez nyúl, de még nem veszi elő az aranyakat, még haboz. Mire várhat?
Néhány újabb néma perc után, amikor is Yves fel alá járkál a szobába, az asztalnál ülő, rökönyödött férfi újra megszólal.*
- Még egy kérdés, újabb 70 aranyért. Kérem.
*Néz esdeklően Kaiykora, majd Yvesre.*
- Tudod jól, hogy nem bízom a véletlenre, de tudnom kell, hogy a feleségem, aki a karavánnal utazik túléli e! Tudod, hogy Merlian a mindenem! Vagyis a pénzem után, de tudod jól Yves! *Kiabálja el magát.* - Ezt tudnom kell, kérlek!
*Majd újra visszanéz Kaiykora, s ha az beleegyez, akkor újra a zsák felé nyúl, ám ha mégsem, akkor remegő kezekkel veszi ki az aranyakat, s tartja a véres markában.*
*Perlion érzi, hogy nincs minden rendben. Nem nehéz rájönnie, Kaiyko nem néz fel rá. Idegei megfeszülnek, arcára ráfagy az előbbi vigyor. Vállát a mögötte álló Yves megszorítja, hogy maradjon nyugton, de az ő arcán fel lehet fedezni némi kaján vigyort. Néhány kellemetlen néma perc ül a szobára, amíg a jóslány végre megszólal, s szavai nem épp a legjobbakat hozzák számára. Arca hirtelen sápad el, s csak meredten ül, egyenes háttal az asztalnál.*
- Úgy látszik, a csontok nem a te pártodon állnak, barátom. *Hangzik a gúnyos válasz Yves ajkai mögül.* - De hát úgysem hiszel benne, nem igaz?
*A férfi szúrós tekintettel mered a mögötte állóra, majd szinte kétségbeesetten vissza a lányra. Remegő kezeivel az erszényéhez nyúl, de még nem veszi elő az aranyakat, még haboz. Mire várhat?
Néhány újabb néma perc után, amikor is Yves fel alá járkál a szobába, az asztalnál ülő, rökönyödött férfi újra megszólal.*
- Még egy kérdés, újabb 70 aranyért. Kérem.
*Néz esdeklően Kaiykora, majd Yvesre.*
- Tudod jól, hogy nem bízom a véletlenre, de tudnom kell, hogy a feleségem, aki a karavánnal utazik túléli e! Tudod, hogy Merlian a mindenem! Vagyis a pénzem után, de tudod jól Yves! *Kiabálja el magát.* - Ezt tudnom kell, kérlek!
*Majd újra visszanéz Kaiykora, s ha az beleegyez, akkor újra a zsák felé nyúl, ám ha mégsem, akkor remegő kezekkel veszi ki az aranyakat, s tartja a véres markában.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-01 10:59:03
Üzenet elküldve: 2015-06-01 10:59:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Miközben Perlion kiveti az újabb kört, Kaiyko őt nézi. A huncut mosolygás a férfi arcán nem oldja a feszültségét. Nem érzi őszintének. Inkább csak egy jól bevált álarcnak kényelmetlen helyzetek palástolására.
Amikor az összes csont megállapodott az asztalon, lepillant rájuk. Az amúgy is halovány arcból tán még jobban kifut a vér. De hogy baj van, az inkább abból látszik, hogy habozik visszanézni a férfira. Nem tudja, hogyan tálaljon ilyen kedvezőtlen híreket, főképp, hogy külön díjazást szántak rájuk. Ha az előzőekre elfutotta az indulat Perliont, akkor erre tajtékzani fog. Megfordul a fejében az is, hogy visszakozik és megmondja a férfinak, hogy inkább tartsa meg a pénzét. Ha a csontokat jól értelmezi, szüksége is lesz rá hamarosan, de belegondolva ez aligha lenne járható út.
A szegénység, mint egy mindeneket aláhúzó alap foglal helyet legalul. A bizonyosságon ott trónol Ueta, az árnyék, s Rior, a romlottság, a rosszakarat sötét ura épp rá mutat. Bras rúnás vége lefelé biggyed a veszteség csúfos mementója és a bizonyosság felé, melyek sajnos egy irányba visznek. Valószínűleg a baj megtörténik még mielőtt a szállítmány célba érne.
Kaiyko nyel egy keserűt, majd megnedvesíti ajkait és e kissé hosszúra nyúlt hallgatás után felnéz Perlionra.*
- A csontok szerint... *kezdi, de nem igazán akaródzik a nyelvére venni a rossz híreket.*
- Számíts a legrosszabbra *mondja sötéten.* - E vállalkozásodon gonosz árnyék ül.
*Fogalmazhatott volna finomabban is, de ilyen jelek mellett egyszerűen nem viszi rá a lélek. Valahol reméli, hogy az őszinteség még megmentheti Perlion helyzetét. Mindazonáltal felkészül rá, hogy a férfi rosszul fogadja a hírt. Ha kell, gyorsan ki tudja rúgni maga alól a széket, hogy hátrébb hőköljön. Perlion hamar lobbanó természetéből kinézi, hogy hirtelen indulata tettlegességig hajtsa.*
*Miközben Perlion kiveti az újabb kört, Kaiyko őt nézi. A huncut mosolygás a férfi arcán nem oldja a feszültségét. Nem érzi őszintének. Inkább csak egy jól bevált álarcnak kényelmetlen helyzetek palástolására.
Amikor az összes csont megállapodott az asztalon, lepillant rájuk. Az amúgy is halovány arcból tán még jobban kifut a vér. De hogy baj van, az inkább abból látszik, hogy habozik visszanézni a férfira. Nem tudja, hogyan tálaljon ilyen kedvezőtlen híreket, főképp, hogy külön díjazást szántak rájuk. Ha az előzőekre elfutotta az indulat Perliont, akkor erre tajtékzani fog. Megfordul a fejében az is, hogy visszakozik és megmondja a férfinak, hogy inkább tartsa meg a pénzét. Ha a csontokat jól értelmezi, szüksége is lesz rá hamarosan, de belegondolva ez aligha lenne járható út.
A szegénység, mint egy mindeneket aláhúzó alap foglal helyet legalul. A bizonyosságon ott trónol Ueta, az árnyék, s Rior, a romlottság, a rosszakarat sötét ura épp rá mutat. Bras rúnás vége lefelé biggyed a veszteség csúfos mementója és a bizonyosság felé, melyek sajnos egy irányba visznek. Valószínűleg a baj megtörténik még mielőtt a szállítmány célba érne.
Kaiyko nyel egy keserűt, majd megnedvesíti ajkait és e kissé hosszúra nyúlt hallgatás után felnéz Perlionra.*
- A csontok szerint... *kezdi, de nem igazán akaródzik a nyelvére venni a rossz híreket.*
- Számíts a legrosszabbra *mondja sötéten.* - E vállalkozásodon gonosz árnyék ül.
*Fogalmazhatott volna finomabban is, de ilyen jelek mellett egyszerűen nem viszi rá a lélek. Valahol reméli, hogy az őszinteség még megmentheti Perlion helyzetét. Mindazonáltal felkészül rá, hogy a férfi rosszul fogadja a hírt. Ha kell, gyorsan ki tudja rúgni maga alól a széket, hogy hátrébb hőköljön. Perlion hamar lobbanó természetéből kinézi, hogy hirtelen indulata tettlegességig hajtsa.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-31 17:38:43
Üzenet elküldve: 2015-05-31 17:38:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Kaiyko reakciója nem marad észrevétlen Yves előtt. Ezért is, mielőtt még Perlion bármi olyat tenne, melyet később megbánna. Egyik kezét a vállára teszi, hogy megnyugtassa ideges barátját.*
- Úgysem hiszel benne, régi barátom.
*Élcelődik a férfival.*
- Értelmezd a jóslatot aképp, hogy tehetsz a jövő, s a sors ellen. Egy útmutatást ad, mely ellen ha nem teszel, talán be is vállhat, de talán nem. *Mondja, szinte unott hangon. Ez a beszélgetést talán minden egyes alkalommal lejátszhatták, s nem lehet ismeretlen a szoba tulaja számára. Erre a vendég is szélesre húzza ajkait.*
- Valóban. Ezért is tennék fel még egy kérdést... 50 aranyért.
*Megvárja, hogy a lány visszategye a csontokat a kis szütyőjébe, hogy véres ujjával újra belenyúljon, s egyesével vegye ki a csontokat.*
- Mi az esélye, hogy sikerül meggátolnom egy esetleges rablást?
*Az első csont amit kivesz az első Eldah, őt követi Bras, majd Dargha, a következő Ueta, végül pedig Rior. Mint eddig most sem tudja, hogy mit jelentek a csontokra felírt rúnák. A magasból dobja alá a csontokat, s nem figyeli, hogy merre esnek. Mintha játszana Kaiykoval, szemeiben huncut csillanás villan meg.
Yves közben türelmesen nézi a lányt. Ha esetleg Kaiyko ránéz, láthatja, hogy pillantásával próbálja nyugtatni, s bíztatni is egyben, hogy ne aggódjon nagy probléma nincsen.*
*Kaiyko reakciója nem marad észrevétlen Yves előtt. Ezért is, mielőtt még Perlion bármi olyat tenne, melyet később megbánna. Egyik kezét a vállára teszi, hogy megnyugtassa ideges barátját.*
- Úgysem hiszel benne, régi barátom.
*Élcelődik a férfival.*
- Értelmezd a jóslatot aképp, hogy tehetsz a jövő, s a sors ellen. Egy útmutatást ad, mely ellen ha nem teszel, talán be is vállhat, de talán nem. *Mondja, szinte unott hangon. Ez a beszélgetést talán minden egyes alkalommal lejátszhatták, s nem lehet ismeretlen a szoba tulaja számára. Erre a vendég is szélesre húzza ajkait.*
- Valóban. Ezért is tennék fel még egy kérdést... 50 aranyért.
*Megvárja, hogy a lány visszategye a csontokat a kis szütyőjébe, hogy véres ujjával újra belenyúljon, s egyesével vegye ki a csontokat.*
- Mi az esélye, hogy sikerül meggátolnom egy esetleges rablást?
*Az első csont amit kivesz az első Eldah, őt követi Bras, majd Dargha, a következő Ueta, végül pedig Rior. Mint eddig most sem tudja, hogy mit jelentek a csontokra felírt rúnák. A magasból dobja alá a csontokat, s nem figyeli, hogy merre esnek. Mintha játszana Kaiykoval, szemeiben huncut csillanás villan meg.
Yves közben türelmesen nézi a lányt. Ha esetleg Kaiyko ránéz, láthatja, hogy pillantásával próbálja nyugtatni, s bíztatni is egyben, hogy ne aggódjon nagy probléma nincsen.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-31 13:14:37
Üzenet elküldve: 2015-05-31 13:14:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Mi tagadás, meghűl Kaiykóban a vér is Perlion tajtékzó felindulását látva. Ajkai elnyílnak, szíve pedig szaporán kalapál. Kezei görcsösen markolják a ruhája szélét az asztal alatt, de a szeme... A tekintete rendíthetetlen. Nem hátrál meg, nem riad meg a férfi indulatától. Egy pillanatra se néz félre, bár a fejük felett függő feszültséget nem próbálja leplezni. Csendben marad, míg Perlion ki nem prüszköli nemtetszésének utolsó szavait is.
Mi tagadás, egy pillanat töredékéig megingott. De aztán megszólalt egy belső hang egyszerre Yves és Kallan zöngéin. "Sose engedd, hogy elbizonytalanítsanak."
Eszébe jut a régi tanmese is arról, hogy az indulat és az őszinteség mily heves szeretők. Vonzzák egymást. Ellenállhatatlanul. Így meglehet, Perlion haragja csupán annyit jelent, elevenére tapintott.
Furcsa, de ez a feszült düh sokkal otthonosabb közegnek tűnik, mint a mázas, alakoskodó belépő.
Vér, indulat és a tudatalatti készenléte, melyben pontosan jegyzi a helyet, ahol a kését hagyta az asztalon anélkül, hogy odapillantana. Csatatérre illő díszlet ez. Ki gondolta volna, hogy itt csöppen bele? Valahol ironikus. De Kaiyko megszokta már, hogy az élet leckéi nem egyszerűek.
Állja a metsző pillantást, melyet bizarr szépséggel tölt meg a kérés. Bár pattanásig feszül, a tiszteletet mégis megadja a kérdéssel. És ez valamit megmozdít Kaiykoban. Azt a különös érzést, ami a magafajtákat övezi. Sokan vannak, akik hepciás szavakkal bizonygatják hitetlenségüket az ilyen tudományokban, de a magabiztosságukat hamar kikezdi ez a miliő. Az elme akkor is dolgozik, ha nem akarjuk. Akaratlanul is a kérdés mintájára forgatja a választ. A vágy hajtja, ami miatt a kérdés megfogant. Elvégre a kérdések válaszokért kiáltanak, s ha kapaszkodót kapnak, a tudatalatti felszínre löki, amitől eddig elzárkózott a kérdező. Ritka az olyan kérdés, amire ne tudnánk megfelelni magunknak, ha mindenképp kéne. Nem kezd hát el magyarázkodni, ahogy késztetve érezte magát abban a gyenge pillanatban. Nem fűz további kommentárt a kiolvasott jelentésekhez.
Aprót, lassút bólint hát Perlionnak.*
- Egyet *mondja csendes, karcosan búgó hangján.*
*Mi tagadás, meghűl Kaiykóban a vér is Perlion tajtékzó felindulását látva. Ajkai elnyílnak, szíve pedig szaporán kalapál. Kezei görcsösen markolják a ruhája szélét az asztal alatt, de a szeme... A tekintete rendíthetetlen. Nem hátrál meg, nem riad meg a férfi indulatától. Egy pillanatra se néz félre, bár a fejük felett függő feszültséget nem próbálja leplezni. Csendben marad, míg Perlion ki nem prüszköli nemtetszésének utolsó szavait is.
Mi tagadás, egy pillanat töredékéig megingott. De aztán megszólalt egy belső hang egyszerre Yves és Kallan zöngéin. "Sose engedd, hogy elbizonytalanítsanak."
Eszébe jut a régi tanmese is arról, hogy az indulat és az őszinteség mily heves szeretők. Vonzzák egymást. Ellenállhatatlanul. Így meglehet, Perlion haragja csupán annyit jelent, elevenére tapintott.
Furcsa, de ez a feszült düh sokkal otthonosabb közegnek tűnik, mint a mázas, alakoskodó belépő.
Vér, indulat és a tudatalatti készenléte, melyben pontosan jegyzi a helyet, ahol a kését hagyta az asztalon anélkül, hogy odapillantana. Csatatérre illő díszlet ez. Ki gondolta volna, hogy itt csöppen bele? Valahol ironikus. De Kaiyko megszokta már, hogy az élet leckéi nem egyszerűek.
Állja a metsző pillantást, melyet bizarr szépséggel tölt meg a kérés. Bár pattanásig feszül, a tiszteletet mégis megadja a kérdéssel. És ez valamit megmozdít Kaiykoban. Azt a különös érzést, ami a magafajtákat övezi. Sokan vannak, akik hepciás szavakkal bizonygatják hitetlenségüket az ilyen tudományokban, de a magabiztosságukat hamar kikezdi ez a miliő. Az elme akkor is dolgozik, ha nem akarjuk. Akaratlanul is a kérdés mintájára forgatja a választ. A vágy hajtja, ami miatt a kérdés megfogant. Elvégre a kérdések válaszokért kiáltanak, s ha kapaszkodót kapnak, a tudatalatti felszínre löki, amitől eddig elzárkózott a kérdező. Ritka az olyan kérdés, amire ne tudnánk megfelelni magunknak, ha mindenképp kéne. Nem kezd hát el magyarázkodni, ahogy késztetve érezte magát abban a gyenge pillanatban. Nem fűz további kommentárt a kiolvasott jelentésekhez.
Aprót, lassút bólint hát Perlionnak.*
- Egyet *mondja csendes, karcosan búgó hangján.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-26 16:57:25
Üzenet elküldve: 2015-05-26 16:57:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*A férfi arca egy pillanatra elfintorodik a most kivételes mondat hallatán. Szerinte még a hetven arany is sok, egy ilyesfajta szolgálatért. Nem tartja sokra ezt, ez látszik is rajta. Ám Kaiyko többi szavait szinte elengedi fülei mellett. Perlionnak azok a szavak, hogy engesztelés, vagy kegyességük utáni hajszolás nem mond semmit. Üres szavak számára.
Szemöldökét felvonva kíváncsian várja a lány szavait, ahogy kiejti a csontokat egyesével. Még mindig nem tudja mit jelent. Yvesnél már volt rá példa, hogy egy-egy csontot látott azelőtt is. De Kaiykoé teljesen új számára. Némileg feszeng is ültében emiatt.
Ám, ahogy meghallja a lány szavait arca elkomorul. Világos szemei hirtelen sötétülnek el, szemöldökeit összevonva, borús, s ijesztő arcot ölt magára.*
- Hamariság? Türelmetlenség? *Ezek azok a szavak, amiket kivesz tisztán a jelenésből.* - Ezt mégis hogy érted? A szállítmányomra hónapok óta várok, a legnagyobb türelemmel viseltetek iránta, s a legnagyobb körültekintéssel szerveztem meg az útját. *Komorodik el hangja is. Rideg, kiszámíthatatlan, idegei a pattanásig feszülnek.*
- Kérdezhetek még? *Néz metsző hideg tekintetével egyenes Kaiyko szemeibe. Kezeit az asztal lapján tartja, ujjából lassan serceg a vér.*
*A férfi arca egy pillanatra elfintorodik a most kivételes mondat hallatán. Szerinte még a hetven arany is sok, egy ilyesfajta szolgálatért. Nem tartja sokra ezt, ez látszik is rajta. Ám Kaiyko többi szavait szinte elengedi fülei mellett. Perlionnak azok a szavak, hogy engesztelés, vagy kegyességük utáni hajszolás nem mond semmit. Üres szavak számára.
Szemöldökét felvonva kíváncsian várja a lány szavait, ahogy kiejti a csontokat egyesével. Még mindig nem tudja mit jelent. Yvesnél már volt rá példa, hogy egy-egy csontot látott azelőtt is. De Kaiykoé teljesen új számára. Némileg feszeng is ültében emiatt.
Ám, ahogy meghallja a lány szavait arca elkomorul. Világos szemei hirtelen sötétülnek el, szemöldökeit összevonva, borús, s ijesztő arcot ölt magára.*
- Hamariság? Türelmetlenség? *Ezek azok a szavak, amiket kivesz tisztán a jelenésből.* - Ezt mégis hogy érted? A szállítmányomra hónapok óta várok, a legnagyobb türelemmel viseltetek iránta, s a legnagyobb körültekintéssel szerveztem meg az útját. *Komorodik el hangja is. Rideg, kiszámíthatatlan, idegei a pattanásig feszülnek.*
- Kérdezhetek még? *Néz metsző hideg tekintetével egyenes Kaiyko szemeibe. Kezeit az asztal lapján tartja, ujjából lassan serceg a vér.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-25 09:37:46
Üzenet elküldve: 2015-05-25 09:37:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Nem túl praktikus a fizetést a végére hagyni, hiszen rossz hírek esetén az ügyfélnek nem feltétlenül van kedve még költségekbe is verni magát... főleg, hogy a szolgáltatást már megkapta, s azt visszavenni nem lehetséges. Kaiyko azért Yvesre pillant, de ha a férfi nem emel kifogást, rábólint.*
- Legyen *mondja.* - Most kivételesen.
*Perlion a saját kését használja. Bár vonakodik, de nem rest vérét serkenteni. Kaiyko csendben figyeli a húzásokat és az asztalra ejtett csontok állását. Tekintete kutatva fut végig a lassan bővülő mintázaton. Különböző irányokból olvassa ki a jeleket, hogy minél tisztábban lássa a mondanivalójukat. Zavarba ejtő, hogy Xullar, a megtévesztés újfent megjelenik a kivetett csontok között.*
- Én sem szoktam *mondja némi csend után.* - A csontoknak kellett ez az engesztelő áldozat.
- Nem bölcs megsérteni őket, mielőtt a tanácsukat kéred, nagyuram *pillant fel. Szavaival visszautal az élcelődő hangnemre, mely a jövendőmondást megelőzte.
Nem igazán örül, hogy eldöntendő kérdést kapott. Ilyesmivel a csontok nem tárgyalnak. Nem tud rá igennel vagy nemmel válaszolni, de ha a jelek világosan mutatnák a dolgok állását, akkor se tenne ilyet. Így viszont az ügyfél nehezményezheti a dolgot. Ügyesen kell hát megfelelnie, úgy, hogy ne törjön rendet, de ne is hagyja üres kézzel a kérdezőt.
Ezúttal sincs könnyű dolga. Bras, a cél és Kelas a jelenlét határozott ellentétes állása, melyben Bras a megtévesztés hercegére, Xullarra mutat, nos, ez elgondolkodtatta.*
- Nos, a jelek szerint az aggodalmad nem alaptalan, uram *mondja a jóscsontok fölé hajolva kissé.*
- A csontok szerint a hamariságnak megvan az ára. A kockázat nagyobb lépésekkel kecsegtet, mint a türelemre intő bölcs szavak és az egyenes utak.
*Felpillant Perlionra.*
- De aki kockáztat, legyen felkészülve mindenre.
*Nem túl praktikus a fizetést a végére hagyni, hiszen rossz hírek esetén az ügyfélnek nem feltétlenül van kedve még költségekbe is verni magát... főleg, hogy a szolgáltatást már megkapta, s azt visszavenni nem lehetséges. Kaiyko azért Yvesre pillant, de ha a férfi nem emel kifogást, rábólint.*
- Legyen *mondja.* - Most kivételesen.
*Perlion a saját kését használja. Bár vonakodik, de nem rest vérét serkenteni. Kaiyko csendben figyeli a húzásokat és az asztalra ejtett csontok állását. Tekintete kutatva fut végig a lassan bővülő mintázaton. Különböző irányokból olvassa ki a jeleket, hogy minél tisztábban lássa a mondanivalójukat. Zavarba ejtő, hogy Xullar, a megtévesztés újfent megjelenik a kivetett csontok között.*
- Én sem szoktam *mondja némi csend után.* - A csontoknak kellett ez az engesztelő áldozat.
- Nem bölcs megsérteni őket, mielőtt a tanácsukat kéred, nagyuram *pillant fel. Szavaival visszautal az élcelődő hangnemre, mely a jövendőmondást megelőzte.
Nem igazán örül, hogy eldöntendő kérdést kapott. Ilyesmivel a csontok nem tárgyalnak. Nem tud rá igennel vagy nemmel válaszolni, de ha a jelek világosan mutatnák a dolgok állását, akkor se tenne ilyet. Így viszont az ügyfél nehezményezheti a dolgot. Ügyesen kell hát megfelelnie, úgy, hogy ne törjön rendet, de ne is hagyja üres kézzel a kérdezőt.
Ezúttal sincs könnyű dolga. Bras, a cél és Kelas a jelenlét határozott ellentétes állása, melyben Bras a megtévesztés hercegére, Xullarra mutat, nos, ez elgondolkodtatta.*
- Nos, a jelek szerint az aggodalmad nem alaptalan, uram *mondja a jóscsontok fölé hajolva kissé.*
- A csontok szerint a hamariságnak megvan az ára. A kockázat nagyobb lépésekkel kecsegtet, mint a türelemre intő bölcs szavak és az egyenes utak.
*Felpillant Perlionra.*
- De aki kockáztat, legyen felkészülve mindenre.
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-20 19:21:03
Üzenet elküldve: 2015-05-20 19:21:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*A döntés engedélyére szinte azonnal szélesre húzza ajkait. Ő maga dönthet az árról. Kezeit összedörzsöli, s kicsit se biztató mosolyát veszi fel. Ám Yves szemének villanását látva, mosolya rögtön lehervad arcáról.*
- Akkor legyen 70 arany. *Köhög egyet, miközben kezét a szájához emeli.* - Ahogy neki is szoktam fizetni. De csak és kizárólag a jóslat után fizetek.
*Látszik rajta, hogy nem örül az árnak. Drágának tartja, minden ilyen hasonló babonaságot. De hát miért is van itt, ha csak olcsó babonaságnak tartja?
Kicsit kelletlenül húzza el a száját, ahogy rátérnek, hogy a pénz mellé, még vére is kell.*
- Yves nem szokta ezt kérni.
*De már meg is vonja vállait. Lényegében egyszer él. Egyik kezét az asztal fölé tartja, másikkal egy tőrt húz elő, övjének hátsó része felől. Ujját óvatosan vágja meg, majd a csontok közé nyúl.*
- Fontos szállítmányt várok a Nap Karavánpihenőből. Tudni akarom, hogy megtámadják e útközben.
*Vigyorodik, majd egyesével kezdi el kiemelni a csontokat.
Elsőnek is Natqua, a pártfogó, majd 20. Eldah, a szegénység, a harmadik Xullar, a megtévesztés, a negyedik csont Bras, a cél, míg végül Kelas, a jelenlét. Nem tudja, hogy miket jelentenek ezek. Mások, amiket Yves szokott neki vetni, s más is az eljárás is. Szemöldökét felvonva érdeklődve hallgatja, a lány miként szól hozzá.*
*A döntés engedélyére szinte azonnal szélesre húzza ajkait. Ő maga dönthet az árról. Kezeit összedörzsöli, s kicsit se biztató mosolyát veszi fel. Ám Yves szemének villanását látva, mosolya rögtön lehervad arcáról.*
- Akkor legyen 70 arany. *Köhög egyet, miközben kezét a szájához emeli.* - Ahogy neki is szoktam fizetni. De csak és kizárólag a jóslat után fizetek.
*Látszik rajta, hogy nem örül az árnak. Drágának tartja, minden ilyen hasonló babonaságot. De hát miért is van itt, ha csak olcsó babonaságnak tartja?
Kicsit kelletlenül húzza el a száját, ahogy rátérnek, hogy a pénz mellé, még vére is kell.*
- Yves nem szokta ezt kérni.
*De már meg is vonja vállait. Lényegében egyszer él. Egyik kezét az asztal fölé tartja, másikkal egy tőrt húz elő, övjének hátsó része felől. Ujját óvatosan vágja meg, majd a csontok közé nyúl.*
- Fontos szállítmányt várok a Nap Karavánpihenőből. Tudni akarom, hogy megtámadják e útközben.
*Vigyorodik, majd egyesével kezdi el kiemelni a csontokat.
Elsőnek is Natqua, a pártfogó, majd 20. Eldah, a szegénység, a harmadik Xullar, a megtévesztés, a negyedik csont Bras, a cél, míg végül Kelas, a jelenlét. Nem tudja, hogy miket jelentenek ezek. Mások, amiket Yves szokott neki vetni, s más is az eljárás is. Szemöldökét felvonva érdeklődve hallgatja, a lány miként szól hozzá.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-17 16:57:15
Üzenet elküldve: 2015-05-17 16:57:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Sokan állítanák, hogy az Erdőmélye nem a legideálisabb helyszín egy kislány megfelelő nevelkedésére. Pedig az erdő sok mindent tanít már önmagában is. Kaiyko a városi népek olvasatában eléggé kevésbeszédűnek mondható. Csendes teremtés, de felkavaróan nyílt tekintete mindig figyel. Elmerül az apróságokban. A gesztusokban, a mimika rezdüléseiben, melyeken a mindennapok sietsége a legtöbb embert átlendíti. Ő nem oly kapkodva él, mint a városiak. Nem is igazán találta meg köztük a helyét, és ők is inkább csak különc csodabogárnak tartották.*
- Rendben *bólint beleegyezően.* - Olvasok neked a csontokból. *Megkerüli az asztalt és helyet foglal Yves székében.*
- Feltéve persze, ha megfizeted az árát *teszi hozzá.* - Ha a házigazda úgy dönt, maradhatok *pillant Yvesre* -, a fizetségem fele természetesen a házat illeti, de az összeget ezúttal a te belátásodra bízom, uram. *Tekintete visszafordul a Perlion Ew'treas-ként bemutatkozott férfira, s ott is marad. Kíváncsi, mennyit ajánl fel. Nem mintha a pénz egyelőre bármennyire is érdekelné Kaiykót.
Az ügyfél címeres köpenyt visel. Címere inkább csak a nemesi házaknak van, de ez a férfi biztosan nem az. Vagy legalábbis nem régóta. Akkor az etikett szerint a felé nyújtott üdvözlő kezet átforgatta volna a kézcsók jellemző tartásába, s az is tudvalevő, hogy hölgyek kezét nem illő ilyen markánsan megszorítani. Narr bácsikája a leánynevelés egyik tétova lépéseként gyakorta olvasta neki a nagy kódex szabályait.
Persze lehet, hogy Perlion valóban olyan kiváló kereskedő, hogy méltán nevezheti magát mágnásnak, s mint ilyen, akár családi címerét is bejegyeztethette, de ez esetben mégis furcsán venné ki magát, hogy nem kapta fel a fejét a névre, amin Kaiyko bemutatkozott. Vagy talán csak játszik vele. Csak készakarva engedte el a nevet a füle mellett, hogy félrevezesse. Nem lepné meg. Szélhámosság édeskés sármja lengi körül.
Ha az összeg megállapíttatott, Kaiyko az asztalra teszi a bőr bugyellárist és visszateszi a többi közé a már kivetett csontokat. Aztán az iszákjába nyúl és előveszi dísztelen kis kését. Leteszi azt is az asztalra a markolattal a férfi felé.*
- Kell egy csepp a véredből uram, hogy a jövendő nyelve megoldódjon. Serkentsd az egyik ujjadon, s azzal a kezeddel nyúlj a csontok közé. Aztán mondd a kérdésedet és gyűjts öt csontot a tenyeredbe. Emeld ki őket a többi közül és ejtsd az asztalra *mondja, s közben figyeli, miként tesz a férfi. Csak már amikor mind az öt csont, megállapodott az asztalon, akkor pillant le rájuk. Bármit is vetett ki a férfi, Kaiykónak nagyon át kell gondolnia, hogyan fog hozzá az értelmezésnek.*
*Sokan állítanák, hogy az Erdőmélye nem a legideálisabb helyszín egy kislány megfelelő nevelkedésére. Pedig az erdő sok mindent tanít már önmagában is. Kaiyko a városi népek olvasatában eléggé kevésbeszédűnek mondható. Csendes teremtés, de felkavaróan nyílt tekintete mindig figyel. Elmerül az apróságokban. A gesztusokban, a mimika rezdüléseiben, melyeken a mindennapok sietsége a legtöbb embert átlendíti. Ő nem oly kapkodva él, mint a városiak. Nem is igazán találta meg köztük a helyét, és ők is inkább csak különc csodabogárnak tartották.*
- Rendben *bólint beleegyezően.* - Olvasok neked a csontokból. *Megkerüli az asztalt és helyet foglal Yves székében.*
- Feltéve persze, ha megfizeted az árát *teszi hozzá.* - Ha a házigazda úgy dönt, maradhatok *pillant Yvesre* -, a fizetségem fele természetesen a házat illeti, de az összeget ezúttal a te belátásodra bízom, uram. *Tekintete visszafordul a Perlion Ew'treas-ként bemutatkozott férfira, s ott is marad. Kíváncsi, mennyit ajánl fel. Nem mintha a pénz egyelőre bármennyire is érdekelné Kaiykót.
Az ügyfél címeres köpenyt visel. Címere inkább csak a nemesi házaknak van, de ez a férfi biztosan nem az. Vagy legalábbis nem régóta. Akkor az etikett szerint a felé nyújtott üdvözlő kezet átforgatta volna a kézcsók jellemző tartásába, s az is tudvalevő, hogy hölgyek kezét nem illő ilyen markánsan megszorítani. Narr bácsikája a leánynevelés egyik tétova lépéseként gyakorta olvasta neki a nagy kódex szabályait.
Persze lehet, hogy Perlion valóban olyan kiváló kereskedő, hogy méltán nevezheti magát mágnásnak, s mint ilyen, akár családi címerét is bejegyeztethette, de ez esetben mégis furcsán venné ki magát, hogy nem kapta fel a fejét a névre, amin Kaiyko bemutatkozott. Vagy talán csak játszik vele. Csak készakarva engedte el a nevet a füle mellett, hogy félrevezesse. Nem lepné meg. Szélhámosság édeskés sármja lengi körül.
Ha az összeg megállapíttatott, Kaiyko az asztalra teszi a bőr bugyellárist és visszateszi a többi közé a már kivetett csontokat. Aztán az iszákjába nyúl és előveszi dísztelen kis kését. Leteszi azt is az asztalra a markolattal a férfi felé.*
- Kell egy csepp a véredből uram, hogy a jövendő nyelve megoldódjon. Serkentsd az egyik ujjadon, s azzal a kezeddel nyúlj a csontok közé. Aztán mondd a kérdésedet és gyűjts öt csontot a tenyeredbe. Emeld ki őket a többi közül és ejtsd az asztalra *mondja, s közben figyeli, miként tesz a férfi. Csak már amikor mind az öt csont, megállapodott az asztalon, akkor pillant le rájuk. Bármit is vetett ki a férfi, Kaiykónak nagyon át kell gondolnia, hogyan fog hozzá az értelmezésnek.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-15 16:36:43
Üzenet elküldve: 2015-05-15 16:36:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sorslátó csontok//
*Kaiyko nem tesz fel újabb kérdéseket a férfi számára. Ami azt illeti zavarja is a hangok, melyek nem a férfi ajkai mögül tódulnak elő. A hirtelen felkapott fejre, s a körülnézésre, csak tovább vigyorog az asztal mögött ülő jós. Szereti, amikor kuncsaftjai némileg feszengve érzik magukat. Szívesen élvezné még a helyzetet, de erre ideje sincs, hiszen hamar új vendége érkezik. Láthatóna az asztal mögött ülő férfi nem örül az újonnan érkezőnek, ám ettől függetlenül szívélyesen viselkedik vele, s nem is zavarja el.
A figyelem hamar áthelyeződik a jósról az ifjú idegenre. Aki nem is olyan ifjú, talán a jóssal lehet egyidős. Perlion szüntelen mosolya oldja a bent lévő feszültséget. Jókedélye hamar barátságossá teszi a helyet. Kaiyko kezének nyújtására egyszerűen válaszol. Egyik kezével erősen megszorítja a lány kezét, amíg a másikkal felülről zárja rá. Kissé meg is hajol kézfogás közben. Köpenye alatt egyszerű ruházata van, mégis tiszta Övjén láthatóan nem függ kard, sem semmilyen más fegyver, viszont arannyal telt erszény erősen lehúzza a jobb oldalát. Elengedve Kaiyko kezét, sajátjait dörzsölve fordul az asztalnál ülőnél.*
- Fontos kérdésben járok itt. Mondd csak, régi barátom, melyikőtöktől kérdezzem meg, a csontok mily jövőt tartogatnak számomra?
*Némi élcelődést kivehető hangjából. Nem nehéz rájönni, hogy szórakozik, s nem veszi komolyan a jóslást. Mégis úgy viselkedik, mintha nem először járna itt, s nem először kérne jóslatot.
Yves egyszerűen csak feláll az asztaltól, s Kaiykora nézve mutat rá székjére.*
- Lássuk, hogy miként boldogulsz éles helyzetben.
*Mosolyodik magabiztatóan a lányra. A köpenyes férfi meg sem várja, hogy miként reagál a lány, máris leül oda, ahol az imént még Kaiyko ült. Neki aztán édes mindegy, hogy melyikük válaszol a kérdésére, csak az egyikük tegye meg. Yves addig áll a szék mellett, amíg a lány nem dönt, vállalná-e a feladatot.*
*Kaiyko nem tesz fel újabb kérdéseket a férfi számára. Ami azt illeti zavarja is a hangok, melyek nem a férfi ajkai mögül tódulnak elő. A hirtelen felkapott fejre, s a körülnézésre, csak tovább vigyorog az asztal mögött ülő jós. Szereti, amikor kuncsaftjai némileg feszengve érzik magukat. Szívesen élvezné még a helyzetet, de erre ideje sincs, hiszen hamar új vendége érkezik. Láthatóna az asztal mögött ülő férfi nem örül az újonnan érkezőnek, ám ettől függetlenül szívélyesen viselkedik vele, s nem is zavarja el.
A figyelem hamar áthelyeződik a jósról az ifjú idegenre. Aki nem is olyan ifjú, talán a jóssal lehet egyidős. Perlion szüntelen mosolya oldja a bent lévő feszültséget. Jókedélye hamar barátságossá teszi a helyet. Kaiyko kezének nyújtására egyszerűen válaszol. Egyik kezével erősen megszorítja a lány kezét, amíg a másikkal felülről zárja rá. Kissé meg is hajol kézfogás közben. Köpenye alatt egyszerű ruházata van, mégis tiszta Övjén láthatóan nem függ kard, sem semmilyen más fegyver, viszont arannyal telt erszény erősen lehúzza a jobb oldalát. Elengedve Kaiyko kezét, sajátjait dörzsölve fordul az asztalnál ülőnél.*
- Fontos kérdésben járok itt. Mondd csak, régi barátom, melyikőtöktől kérdezzem meg, a csontok mily jövőt tartogatnak számomra?
*Némi élcelődést kivehető hangjából. Nem nehéz rájönni, hogy szórakozik, s nem veszi komolyan a jóslást. Mégis úgy viselkedik, mintha nem először járna itt, s nem először kérne jóslatot.
Yves egyszerűen csak feláll az asztaltól, s Kaiykora nézve mutat rá székjére.*
- Lássuk, hogy miként boldogulsz éles helyzetben.
*Mosolyodik magabiztatóan a lányra. A köpenyes férfi meg sem várja, hogy miként reagál a lány, máris leül oda, ahol az imént még Kaiyko ült. Neki aztán édes mindegy, hogy melyikük válaszol a kérdésére, csak az egyikük tegye meg. Yves addig áll a szék mellett, amíg a lány nem dönt, vállalná-e a feladatot.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-05-14 13:36:17
Üzenet elküldve: 2015-05-14 13:36:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Sorslátó csontok //
*Nem kissé érzi magát feszélyezve a férfi kendőzetlen vigyorgásától. Mintha azt akarná sugallni, hogy a csontok által mutatott dolgoknak semmi köze semmihez. Vagy ennyire rosszul olvasott volna belőlük? Talán a kockázók egyikének sincs köze a házhoz, de ezt konkrétan nem is mondta ki. Nem nagyon tudja hová tenni ezt a válasz fölé tornyosuló vigyort. Hát rajta mulat ez az alak? Vagy azon, amit mondott?
Az egyetlen dolog, amit a szavaiból helybenhagyólag megismételt, tulajdonképpen a "jóslat" veleje. Vagy az ismétlés csak a gúny eszköze lenne?
Nem érti, ez pedig kezdi egyre jobban zavarba hozni. Nem a válaszában bizonytalan, de a férfi mintha készakarva hozná kellemetlen helyzetbe. Ezt csak tetézik ezek a furcsa visszhangok és fények, melyek már nem először bolygatják meg a valóság rendjét a szobában. Ezúttal Kaiyko veszélyérzéke már nem tudja ignorálni a természetellenes hangokat. Körbe is kapja a tekintetét a különös jelenségre és egyúttal fel is kel ültéből.
A férfi a zárral kapcsolatban se fogalmaz egész világosan, elvégre az egyedüli verőlegények, akik most odakint vannak, a Szeszélyes hermelin alkalmazottai, mégis hallotta kattanni. Ezt épp jelezné is, amikor kopogtatás hallatszik. Kaiyko magához szorítja soványka iszákját. Bizalmatlan pillantása felváltva rebben az ajtóra és az asztalnál ülő alakra. Ujjai lassan kitapogatják a kését az elnyűtt batyuban, de egyelőre nem tesz semmit.
Az újonnan belépő idegen némileg oldja a feszültséget. Közvetlen, pallérozott és derűs jelenség. Emellett Kaiykóban első pillantásra azt a benyomást kelti, hogy egy szavát se lehet elhinni. Udvariasnak tűnik a viszonya a csuklyással, de Kaiyko nem siklik el a tény felett, hogy hangsúlyosan a nevén szólítja a másikat, holott nem lett volna szükséges. Ha ismeretségük olyan régi, biztosan tudnia kéne, hogy Yves nagyon is előszeretettel fürdőzik a titokzatosság adta előnyökben. Szemérmes pillantása rövid, alapos rebbenésekkel fürkészi végig az érkezőt. Erőt kell vennie magán, hogy ne húzódjon el a mellé lépő férfi közelsége elől, ahogy természete diktálná. Igyekszik megnyugodni. Ha kissé görcsösen is, de leengedi magához szorított holmiját és Perlion Ew'treasra néz.*
- Kaiyko *mutatkozik be, nehézkesen találva csak hangjára.* - Kaiyko Aleny *mondja, s kézrázásra nyújtja jobbját.
Bár általában ódzkodik tőle, hogy megérintsék, most mégis kíváncsi a mozdulatra, a tenyér tapintására, erejére. A kinyújtott kéz a köpenyt is kinyitja, s talán többet is elárul magáról ez az idegen. Ha mást nem is, annyit, hogy hord-e fegyverövet. A hímzett címert nem ismeri fel. Sajnos. Észak városairól csak keveset tud.*
*Nem kissé érzi magát feszélyezve a férfi kendőzetlen vigyorgásától. Mintha azt akarná sugallni, hogy a csontok által mutatott dolgoknak semmi köze semmihez. Vagy ennyire rosszul olvasott volna belőlük? Talán a kockázók egyikének sincs köze a házhoz, de ezt konkrétan nem is mondta ki. Nem nagyon tudja hová tenni ezt a válasz fölé tornyosuló vigyort. Hát rajta mulat ez az alak? Vagy azon, amit mondott?
Az egyetlen dolog, amit a szavaiból helybenhagyólag megismételt, tulajdonképpen a "jóslat" veleje. Vagy az ismétlés csak a gúny eszköze lenne?
Nem érti, ez pedig kezdi egyre jobban zavarba hozni. Nem a válaszában bizonytalan, de a férfi mintha készakarva hozná kellemetlen helyzetbe. Ezt csak tetézik ezek a furcsa visszhangok és fények, melyek már nem először bolygatják meg a valóság rendjét a szobában. Ezúttal Kaiyko veszélyérzéke már nem tudja ignorálni a természetellenes hangokat. Körbe is kapja a tekintetét a különös jelenségre és egyúttal fel is kel ültéből.
A férfi a zárral kapcsolatban se fogalmaz egész világosan, elvégre az egyedüli verőlegények, akik most odakint vannak, a Szeszélyes hermelin alkalmazottai, mégis hallotta kattanni. Ezt épp jelezné is, amikor kopogtatás hallatszik. Kaiyko magához szorítja soványka iszákját. Bizalmatlan pillantása felváltva rebben az ajtóra és az asztalnál ülő alakra. Ujjai lassan kitapogatják a kését az elnyűtt batyuban, de egyelőre nem tesz semmit.
Az újonnan belépő idegen némileg oldja a feszültséget. Közvetlen, pallérozott és derűs jelenség. Emellett Kaiykóban első pillantásra azt a benyomást kelti, hogy egy szavát se lehet elhinni. Udvariasnak tűnik a viszonya a csuklyással, de Kaiyko nem siklik el a tény felett, hogy hangsúlyosan a nevén szólítja a másikat, holott nem lett volna szükséges. Ha ismeretségük olyan régi, biztosan tudnia kéne, hogy Yves nagyon is előszeretettel fürdőzik a titokzatosság adta előnyökben. Szemérmes pillantása rövid, alapos rebbenésekkel fürkészi végig az érkezőt. Erőt kell vennie magán, hogy ne húzódjon el a mellé lépő férfi közelsége elől, ahogy természete diktálná. Igyekszik megnyugodni. Ha kissé görcsösen is, de leengedi magához szorított holmiját és Perlion Ew'treasra néz.*
- Kaiyko *mutatkozik be, nehézkesen találva csak hangjára.* - Kaiyko Aleny *mondja, s kézrázásra nyújtja jobbját.
Bár általában ódzkodik tőle, hogy megérintsék, most mégis kíváncsi a mozdulatra, a tenyér tapintására, erejére. A kinyújtott kéz a köpenyt is kinyitja, s talán többet is elárul magáról ez az idegen. Ha mást nem is, annyit, hogy hord-e fegyverövet. A hímzett címert nem ismeri fel. Sajnos. Észak városairól csak keveset tud.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144