Nincs játékban - Szeszélyes hermelin
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szeszélyes hermelin | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-10 09:24:29
Üzenet elküldve: 2013-08-10 09:24:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
// Intath Aldeis, Mesélő 3//
* Figyelmesen hallgatja a játékot és a közben kialakuló párbeszédet, mikor egy idegen hang szólítja meg. Odafordul és egy férfival találja szemben magát.*
- Nem mintha magára tartozna, de egy ismerősömet kísértem ide.
* Beszéd közben alaposan végigméri a férfit. Látja az arcán a tenyérbemászó vigyorát, de a helyzet már elég ismerős neki ahhoz, hogy ne foglalkozzon vele.*
'' Téged sem az eszedért szeretnek''
* Gondolja halvány félmosollyal az arcán, majd elfordulva a másiktól újra az asztalnál folyó beszélgetést figeli. Kíváncsi, hogy kapnak e új információt*
* Figyelmesen hallgatja a játékot és a közben kialakuló párbeszédet, mikor egy idegen hang szólítja meg. Odafordul és egy férfival találja szemben magát.*
- Nem mintha magára tartozna, de egy ismerősömet kísértem ide.
* Beszéd közben alaposan végigméri a férfit. Látja az arcán a tenyérbemászó vigyorát, de a helyzet már elég ismerős neki ahhoz, hogy ne foglalkozzon vele.*
'' Téged sem az eszedért szeretnek''
* Gondolja halvány félmosollyal az arcán, majd elfordulva a másiktól újra az asztalnál folyó beszélgetést figeli. Kíváncsi, hogy kapnak e új információt*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-10 01:09:46
Üzenet elküldve: 2013-08-10 01:09:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Lonwira Intorvo, Intath Aldeis//
*Az asztal újdonsült játékosa tehát tizenegyet mond, ami ugyan a legkisebb az azonos értékű kockáknál, de egy ilyen kombináció mindig gyanakvásra ad okot. Most sincs másképp.*
- Hazudhadtál volna nagyobbat is, ha már elkezded *mondja az társaság vezetője, s az elf kezére mutat, hogy mutassa a kockáit.
Amint kiderül, hogy mi is volt a valódi szám, s Intath kiesik, még két fordulóba telik, hogy eldőljön kié lesz a jutalom - nem meglepő módon a bandavezéré.*
- Beszélnek ezt azt *mondja az, miközben kiszámolja az újabb öt arqanyat a következő partihoz * Például azt, hogy a legénység fellázadt *azzal szúrós tekintettel mered a férfira, de éppen csak egy kissé megnyújtott pillanatig.
Aztán visszatér a mosoly az arcára, s nekikezd:*
- Tizenegy
*A mellette ülő sokáig nézi a férfit, majd sóhajt egyet, s beletőrdik a dologba.*
-Harminchárom *mondja aztán, de itt már aligha terem babér a számára. A sőhajjal midnent elárult. Le is csap rá a mellette ülő, aki így kiejti a férfit.*
- Harminchárom nekem van valójában. *mondja mikor is befejezi a nevetést de a vigyora neki sem sokáig marad az arcán, mert a valódi értéke csak negyvenegy volt, s ő is kiesik.*
- A harminchárom az itt van nálam *mondja aztán a harmadik, aki miatt előbb még kiesett a negyedik játékos, aki most nem is meri megvétózni az előtte ülő szavát, így dühös képpel annyit mond:*
- Negyvennégy.
*A sor ismét az elfen van. Ám mielőtt mondhatna bármit is, azt tapasztalhatja, hogy egy jókedélyű és igen jóképű férfi áll Lonwira mellé.*
- Mi hoz egy ilyen szépséget, egy ilyen ocsmány helyre? *kérdezi a férfi kaján mosollyal az arcán.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.10 01:17:20, a következő indokkal:
mert a jóképű férfi valójában áll
*Az asztal újdonsült játékosa tehát tizenegyet mond, ami ugyan a legkisebb az azonos értékű kockáknál, de egy ilyen kombináció mindig gyanakvásra ad okot. Most sincs másképp.*
- Hazudhadtál volna nagyobbat is, ha már elkezded *mondja az társaság vezetője, s az elf kezére mutat, hogy mutassa a kockáit.
Amint kiderül, hogy mi is volt a valódi szám, s Intath kiesik, még két fordulóba telik, hogy eldőljön kié lesz a jutalom - nem meglepő módon a bandavezéré.*
- Beszélnek ezt azt *mondja az, miközben kiszámolja az újabb öt arqanyat a következő partihoz * Például azt, hogy a legénység fellázadt *azzal szúrós tekintettel mered a férfira, de éppen csak egy kissé megnyújtott pillanatig.
Aztán visszatér a mosoly az arcára, s nekikezd:*
- Tizenegy
*A mellette ülő sokáig nézi a férfit, majd sóhajt egyet, s beletőrdik a dologba.*
-Harminchárom *mondja aztán, de itt már aligha terem babér a számára. A sőhajjal midnent elárult. Le is csap rá a mellette ülő, aki így kiejti a férfit.*
- Harminchárom nekem van valójában. *mondja mikor is befejezi a nevetést de a vigyora neki sem sokáig marad az arcán, mert a valódi értéke csak negyvenegy volt, s ő is kiesik.*
- A harminchárom az itt van nálam *mondja aztán a harmadik, aki miatt előbb még kiesett a negyedik játékos, aki most nem is meri megvétózni az előtte ülő szavát, így dühös képpel annyit mond:*
- Negyvennégy.
*A sor ismét az elfen van. Ám mielőtt mondhatna bármit is, azt tapasztalhatja, hogy egy jókedélyű és igen jóképű férfi áll Lonwira mellé.*
- Mi hoz egy ilyen szépséget, egy ilyen ocsmány helyre? *kérdezi a férfi kaján mosollyal az arcán.*
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.10 01:17:20, a következő indokkal:
mert a jóképű férfi valójában áll
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-09 23:50:41
Üzenet elküldve: 2013-08-09 23:50:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo, Mesélő 3//
*Érzi a helyzet feszültségtét. Tudja jól hogy, ezek az alakok vannak olyan veszélyesek mint ők voltak. Mikor a vezetőjük megjegyzi hogy, a Roxane leégett Intiath biztos lesz benne hogy, jó helyen jár. Ha itt nem hallottak a társairól akkor csak az elküldött utcagyerek információira kell támaszkodnia. Az arca rezzenéstelen marad.*
-Valóban leégett de, a legénység épségben van. Hallottatok valamit róluk?
*Mikor őrá kerül a sor megnézi a kockáit.*
~Hatvanhárom. De rühellem ezt a játékot. Bivaly játszotta folyton ezt. Meg is utáltatta velem.~
*Faarcot próbál vágni hogy, blöfföljön.*
-Két egyes.
*Ha azt mondják blöfföl akkor mielőtt megmutatná a kockáit széles rókavigyor jelenik meg az arcán. Ha nem akkor játszik tovább és a következő embernek elhiszi amit mond. Kivéve ha két négyesnél nagyobbat mond.*
*Érzi a helyzet feszültségtét. Tudja jól hogy, ezek az alakok vannak olyan veszélyesek mint ők voltak. Mikor a vezetőjük megjegyzi hogy, a Roxane leégett Intiath biztos lesz benne hogy, jó helyen jár. Ha itt nem hallottak a társairól akkor csak az elküldött utcagyerek információira kell támaszkodnia. Az arca rezzenéstelen marad.*
-Valóban leégett de, a legénység épségben van. Hallottatok valamit róluk?
*Mikor őrá kerül a sor megnézi a kockáit.*
~Hatvanhárom. De rühellem ezt a játékot. Bivaly játszotta folyton ezt. Meg is utáltatta velem.~
*Faarcot próbál vágni hogy, blöfföljön.*
-Két egyes.
*Ha azt mondják blöfföl akkor mielőtt megmutatná a kockáit széles rókavigyor jelenik meg az arcán. Ha nem akkor játszik tovább és a következő embernek elhiszi amit mond. Kivéve ha két négyesnél nagyobbat mond.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-09 01:30:06
Üzenet elküldve: 2013-08-09 01:30:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis, Mesélő 3//
* Hátulról figyeli a játékot, nem ismeri a szabályokat, így nem nagyon érti mi történik. Miközben a számokat mondják be kíváncsian kapkodja a fejét. A kopasz mondja, mit tud a tetováláson látható hajóról. Loowira csodálkozik, hogy hallott róla, de úgy gondolja itt mindenki halott ezt-azt.
Figyeli az asztalnál ülők arcát, mind érzelemmentes. Ha gondolnak is valamire, az az arcukon nem mutatkozik. Majd Intathot figyeli, aki szintén hasonló arcot vett. Aztán megint az asztal lesz a figyelem központja.*
* Hátulról figyeli a játékot, nem ismeri a szabályokat, így nem nagyon érti mi történik. Miközben a számokat mondják be kíváncsian kapkodja a fejét. A kopasz mondja, mit tud a tetováláson látható hajóról. Loowira csodálkozik, hogy hallott róla, de úgy gondolja itt mindenki halott ezt-azt.
Figyeli az asztalnál ülők arcát, mind érzelemmentes. Ha gondolnak is valamire, az az arcukon nem mutatkozik. Majd Intathot figyeli, aki szintén hasonló arcot vett. Aztán megint az asztal lesz a figyelem központja.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-08 22:23:24
Üzenet elküldve: 2013-08-08 22:23:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Lonwira Intorvo, Intath Aldeis//
*Az asztalfő elégedetten bólint, mikor megtudja, hogy az újonnan jött idegen ismeri a játékot. Kissé nevetséges lett volna a dolog, ha másképp alakul.*
- Harmincegy *mondja, s nagyot húz a boros kupájából, de olyan mohón, hogy a vörös nedű végigcsorog az állán, be a kigombolt inge alá. Megtörli az arcát, majd a férfi tetoválására néz.*
- Negyvenkettő * szúrja közbe a jobbján ülő, majd ismét a vezető nyitja szóra a száját.*
- Roxane, mi? Úgy hallottam leégett.*
- Hatvanöt *mondja a harmadik, mosollyal az arcán, mire mellette lévő már nyúl is a kezéhez*
- Na ne szórakozz * ám hamar cifra káromkodásban tör ki, s egyet rúgva az asztalba ismeri be, hogy bizony a kockák hatvanötre állnak. Mivel ő kiesett, az elfen a sor, hogy számot mondjon.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.08 22:30:37, a következő indokkal:
Kérésre.
*Az asztalfő elégedetten bólint, mikor megtudja, hogy az újonnan jött idegen ismeri a játékot. Kissé nevetséges lett volna a dolog, ha másképp alakul.*
- Harmincegy *mondja, s nagyot húz a boros kupájából, de olyan mohón, hogy a vörös nedű végigcsorog az állán, be a kigombolt inge alá. Megtörli az arcát, majd a férfi tetoválására néz.*
- Negyvenkettő * szúrja közbe a jobbján ülő, majd ismét a vezető nyitja szóra a száját.*
- Roxane, mi? Úgy hallottam leégett.*
- Hatvanöt *mondja a harmadik, mosollyal az arcán, mire mellette lévő már nyúl is a kezéhez*
- Na ne szórakozz * ám hamar cifra káromkodásban tör ki, s egyet rúgva az asztalba ismeri be, hogy bizony a kockák hatvanötre állnak. Mivel ő kiesett, az elfen a sor, hogy számot mondjon.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.08 22:30:37, a következő indokkal:
Kérésre.
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-08 21:49:57
Üzenet elküldve: 2013-08-08 21:49:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo//
*Pár kockát ledobnak elé amit elkap. A többiek előtt is vannak kockák. A kopasz megszólítja Intiathot.*
-Baesht játszunk ismered elf?
*Intiath teljes nyugalommal az arcán bólint. Nem szereti mikor a fajtája alapján szólítják meg de, most eltekint ettől. Megrázzák a kockáikat és az asztalra dobják. A kezükkel egyből letakarják hogy, nem láthassák. A kopasz bedob öt aranyat az asztal közepére. Mind így tesznek. Intiath csevegő hangon megkérdi.*
-Amúgy nem láttatok más fickókat ilyen tetoválással mint az enyém? Van néhány elintéznivalóm velük.
*Pár kockát ledobnak elé amit elkap. A többiek előtt is vannak kockák. A kopasz megszólítja Intiathot.*
-Baesht játszunk ismered elf?
*Intiath teljes nyugalommal az arcán bólint. Nem szereti mikor a fajtája alapján szólítják meg de, most eltekint ettől. Megrázzák a kockáikat és az asztalra dobják. A kezükkel egyből letakarják hogy, nem láthassák. A kopasz bedob öt aranyat az asztal közepére. Mind így tesznek. Intiath csevegő hangon megkérdi.*
-Amúgy nem láttatok más fickókat ilyen tetoválással mint az enyém? Van néhány elintéznivalóm velük.
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-08 20:31:36
Üzenet elküldve: 2013-08-08 20:31:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Intath Aldeis//
* Lassan elhagyják a sátrakat és egy egészen más táj tárul a szeme elé.*
- Huh.
* Mondja elhaló hangon, majd meglát egy hatalmas épületet, amiről először nem gondolja, hogy fogadóként működik, de egyértelműen felé haladnak, így gyorsan kitalálja, hogy az a Hermelin. Intath felé fordul egy mondat erejéig, mitől önkéntelenül közelebb lép hozzá. Aztán az ajtó felé fordul és gyorsan bejuttatja őket. Benn sok, nem túl szívderítő alakot lát, de egyiken sem időzik sokat a szeme, nehogy félreértsék a szándékát.*
'' Ilyen társaságot se látok minden nap. Sőt, ez gondolom a társadalom legalja.''
Eközben a férfi átvág a helyiségen. Nem látszik rajta semmi, mintha egy egyszerű étteremben sétálna. Elindul egy nagyobb csoport irányába és leül az asztalhoz. A lány nem ül le, csak beáll a szék mögé. Egy kopasz ürge végigméri őket, majd engedi játszani a kalózt.*
* Lassan elhagyják a sátrakat és egy egészen más táj tárul a szeme elé.*
- Huh.
* Mondja elhaló hangon, majd meglát egy hatalmas épületet, amiről először nem gondolja, hogy fogadóként működik, de egyértelműen felé haladnak, így gyorsan kitalálja, hogy az a Hermelin. Intath felé fordul egy mondat erejéig, mitől önkéntelenül közelebb lép hozzá. Aztán az ajtó felé fordul és gyorsan bejuttatja őket. Benn sok, nem túl szívderítő alakot lát, de egyiken sem időzik sokat a szeme, nehogy félreértsék a szándékát.*
'' Ilyen társaságot se látok minden nap. Sőt, ez gondolom a társadalom legalja.''
Eközben a férfi átvág a helyiségen. Nem látszik rajta semmi, mintha egy egyszerű étteremben sétálna. Elindul egy nagyobb csoport irányába és leül az asztalhoz. A lány nem ül le, csak beáll a szék mögé. Egy kopasz ürge végigméri őket, majd engedi játszani a kalózt.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-08-08 14:18:09
Üzenet elküldve: 2013-08-08 14:18:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1197
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Megfontolt
//Lonwira Intorvo//
*Lassan énekelve elérnek a hermelinhez. Messziről feltűnő volt az erődítményszerű épület. Intiath látva halkan a nő felé súgja.*
-Maradj végig mellettem és ne ülj le. A székek rozogák.
*Az ajtóhoz érve bekopognak. A kukucskáló ívnyílásába Intiath megcsörgeti az erszényét. A vastag ajtó kinyílik. Elvezeti a nőt a két jól megtermett ork mellett. Majd a legnagyobb társasághoz vezeti őt. Az asztalt gyanúsabbnál gyanúsabb alakok veszik körbe és kockáznak. Intiath kihúz egy üres széket és leül.*
-Beszállhatok?
*Az idegességnek semmi jele rajta. A szokásos széles vigyorral kérdezi. A társaság vezetője egy nagydarab kopasz férfi. Először végigméri őket elidőzve a nő idomain majd mély karcos hangján válaszol.*
-Persze.
*Lassan énekelve elérnek a hermelinhez. Messziről feltűnő volt az erődítményszerű épület. Intiath látva halkan a nő felé súgja.*
-Maradj végig mellettem és ne ülj le. A székek rozogák.
*Az ajtóhoz érve bekopognak. A kukucskáló ívnyílásába Intiath megcsörgeti az erszényét. A vastag ajtó kinyílik. Elvezeti a nőt a két jól megtermett ork mellett. Majd a legnagyobb társasághoz vezeti őt. Az asztalt gyanúsabbnál gyanúsabb alakok veszik körbe és kockáznak. Intiath kihúz egy üres széket és leül.*
-Beszállhatok?
*Az idegességnek semmi jele rajta. A szokásos széles vigyorral kérdezi. A társaság vezetője egy nagydarab kopasz férfi. Először végigméri őket elidőzve a nő idomain majd mély karcos hangján válaszol.*
-Persze.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-01-23 11:46:33
Üzenet elküldve: 2013-01-23 11:46:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// (16+) jeleneteket tartalmaz //
*Látja a másik lélektükreiben kikristályosodni a felismerés szikráját, s tudja, hogy már nem játszhatja soká a végzet asszonyát. El kell vennie amit akar, mielőtt ez a komisz gazfickó valami számára kellemetlen meglepetéssel előrukkol. Kár lenne érte. Ígéretes tehetség ebben az unalmas porfészekben. Ritka kincs. Ha sötételf lenne eltűnődne rajta behálózza-e, így viszont nem áll érdekében. Egyik báb csupán a másik után képzeletbeli sakktábláján, mely hozzájárul ahhoz, hogy a végső győzelemkor felszabaduljon. Vagyona sajnos koránt sem elég nagyszabású tervei megvalósításához, sőt, ami azt illeti szánalmas összeg lapul titkos kincstárában. Amikor belevágott azt hitte a jóslás ennél sokkal jövedelmezőbb lesz. Ám a hely túl messze van ahhoz, hogy bárki is erre fáradjon néhány elvetemültön kívül, mint amilyen ugyebár az Intéző. Kinek tekintetében éledezni kezdett a vágy. Ó még milyen szépen! Ennél kedvesebb ajándékkal nem is lephette volna meg.
~Elvesztél "kedvesem".~
Ívelnek buja mosolyra a fakó ajkak, hisz bármit tesz a férfi, míg szenvedélye irányítja a markában van. Az elégedettség lassan eluralja érzékeit, gonoszan terül szét, vonaglik végig egész testén elkúszva legapróbb porcikájáig, fagyba zárt szíve koromfekete kráteréig. Ám ezzel együtt kissé el is bízza magát. Túlzottan megrészegíti, hogy kezében van az irányítás. Szó szerint. Az édes fájdalom mit érintése kelt borzongatóan hat rá. Olyannyira, hogy még arról is hajlandó megfeledkezni a másik keze tiltott helyekre kószál. Elnézi neki, egészen addig, míg kis játékukban kedvét leli. Sőt, még egy kéjes mosolyt is mímel mellé.
Aztán mint egy ábránd illan el mellőle, hogy elővezesse a misztikus cirkusz újabb kellékét. Vért kíván pengéje. Kár, hogy ezt porondra szólított vendége másként kívánja. Reakciója egyszerre felháborító, s elismerésre méltó. Ő sem hagyta volna, hogy holmi nőcske megvágja ott, ahol talán a legkellemetlenebb, kínzó emléket égetve tenyerébe, viszont az cseppet sincs ínyére, hogy a tőrt kicsavarják kezéből. Legszívesebben érte menne, s szívébe döfné.
~Mégis mit képzel ez magáról.~
Sajnos azonban meg kell őriznie hidegvérét. Lágy mosolyt erőltet hát ajkaira, amolyan "Ó, milyen erős férfi, teljesen elolvadok tőle" típusút, csupán hűvös pillantása jégkék villanása az, mely elárulja a lassan elméjére telepedő borongós felleg érkeztét. Ha így halad tovább kettejük közül Ambroggio lesz az, ki dögkút mélyén végzi, erre a jósnő akár egész vagyonát is felrakná.
A vér végül vörös szalagot festve az edénybe csordogál, s a piponya fráter ismét szavába vág. Miért is lepődik meg ezen? Nem hagyja, hogy végezze dolgát... Bosszantó, mert így megnehezíti az érzelmeire való ráhangolódást, már ha lapul mellkasában egyáltalán más is az elemésztő vágyon kívül. Kérdésére azonban óhatatlanul is mosoly terül szét bájos arcán.*
- Gyorsabban lezárul, mint hinnéd, számodra igen kellemetlenül. A vad kelepcébe esik, a vadász visszavonul.
*S mintegy végszóra mennydörgésként dörömböl az egyik őr ajtaján.*
- Jöjj!
*Sétál oda hozzá, majd végig sem hagyja citálni mondandóját ennyit mond.*
- Éreztem közeledtét.
*Jelenti ki kísérteties bizonyossággal. Talán még sem olyan tehetségtelen, mint amilyennek a másik gondolta? Lehet ezt már sosem tudhatja meg, mert az ezüstös jelenés hamar elillan, s helyében nem marad más, csupán a talány, na meg persze a korábbi robusztus ork, s a két barbár az ajtó túloldalán, kik jó negyed órán át gondoskodnak róla a szobában maradjon, s ne suhanhasson a jósnő után. Kellemetlen lehet a bezártság, de amint letelt az idő szabadon távozhat, s ez a lényeg. Illetve...*
- Várjon!
*Szól még Ambroggio Duarrte után az őr, majd egy 200 arannyal teli erszényt hozzávág.*
- Ezt még a magáé barátocskám.
*Az összeget kissé elszámolták, vagyis egy kínos véletlen folytán összecserélték a két erszényt, ezt egy másik pojáca fizette be belépőként, de ennyi fájdalomdíj azok után mit átélt igazán jár.*
*Látja a másik lélektükreiben kikristályosodni a felismerés szikráját, s tudja, hogy már nem játszhatja soká a végzet asszonyát. El kell vennie amit akar, mielőtt ez a komisz gazfickó valami számára kellemetlen meglepetéssel előrukkol. Kár lenne érte. Ígéretes tehetség ebben az unalmas porfészekben. Ritka kincs. Ha sötételf lenne eltűnődne rajta behálózza-e, így viszont nem áll érdekében. Egyik báb csupán a másik után képzeletbeli sakktábláján, mely hozzájárul ahhoz, hogy a végső győzelemkor felszabaduljon. Vagyona sajnos koránt sem elég nagyszabású tervei megvalósításához, sőt, ami azt illeti szánalmas összeg lapul titkos kincstárában. Amikor belevágott azt hitte a jóslás ennél sokkal jövedelmezőbb lesz. Ám a hely túl messze van ahhoz, hogy bárki is erre fáradjon néhány elvetemültön kívül, mint amilyen ugyebár az Intéző. Kinek tekintetében éledezni kezdett a vágy. Ó még milyen szépen! Ennél kedvesebb ajándékkal nem is lephette volna meg.
~Elvesztél "kedvesem".~
Ívelnek buja mosolyra a fakó ajkak, hisz bármit tesz a férfi, míg szenvedélye irányítja a markában van. Az elégedettség lassan eluralja érzékeit, gonoszan terül szét, vonaglik végig egész testén elkúszva legapróbb porcikájáig, fagyba zárt szíve koromfekete kráteréig. Ám ezzel együtt kissé el is bízza magát. Túlzottan megrészegíti, hogy kezében van az irányítás. Szó szerint. Az édes fájdalom mit érintése kelt borzongatóan hat rá. Olyannyira, hogy még arról is hajlandó megfeledkezni a másik keze tiltott helyekre kószál. Elnézi neki, egészen addig, míg kis játékukban kedvét leli. Sőt, még egy kéjes mosolyt is mímel mellé.
Aztán mint egy ábránd illan el mellőle, hogy elővezesse a misztikus cirkusz újabb kellékét. Vért kíván pengéje. Kár, hogy ezt porondra szólított vendége másként kívánja. Reakciója egyszerre felháborító, s elismerésre méltó. Ő sem hagyta volna, hogy holmi nőcske megvágja ott, ahol talán a legkellemetlenebb, kínzó emléket égetve tenyerébe, viszont az cseppet sincs ínyére, hogy a tőrt kicsavarják kezéből. Legszívesebben érte menne, s szívébe döfné.
~Mégis mit képzel ez magáról.~
Sajnos azonban meg kell őriznie hidegvérét. Lágy mosolyt erőltet hát ajkaira, amolyan "Ó, milyen erős férfi, teljesen elolvadok tőle" típusút, csupán hűvös pillantása jégkék villanása az, mely elárulja a lassan elméjére telepedő borongós felleg érkeztét. Ha így halad tovább kettejük közül Ambroggio lesz az, ki dögkút mélyén végzi, erre a jósnő akár egész vagyonát is felrakná.
A vér végül vörös szalagot festve az edénybe csordogál, s a piponya fráter ismét szavába vág. Miért is lepődik meg ezen? Nem hagyja, hogy végezze dolgát... Bosszantó, mert így megnehezíti az érzelmeire való ráhangolódást, már ha lapul mellkasában egyáltalán más is az elemésztő vágyon kívül. Kérdésére azonban óhatatlanul is mosoly terül szét bájos arcán.*
- Gyorsabban lezárul, mint hinnéd, számodra igen kellemetlenül. A vad kelepcébe esik, a vadász visszavonul.
*S mintegy végszóra mennydörgésként dörömböl az egyik őr ajtaján.*
- Jöjj!
*Sétál oda hozzá, majd végig sem hagyja citálni mondandóját ennyit mond.*
- Éreztem közeledtét.
*Jelenti ki kísérteties bizonyossággal. Talán még sem olyan tehetségtelen, mint amilyennek a másik gondolta? Lehet ezt már sosem tudhatja meg, mert az ezüstös jelenés hamar elillan, s helyében nem marad más, csupán a talány, na meg persze a korábbi robusztus ork, s a két barbár az ajtó túloldalán, kik jó negyed órán át gondoskodnak róla a szobában maradjon, s ne suhanhasson a jósnő után. Kellemetlen lehet a bezártság, de amint letelt az idő szabadon távozhat, s ez a lényeg. Illetve...*
- Várjon!
*Szól még Ambroggio Duarrte után az őr, majd egy 200 arannyal teli erszényt hozzávág.*
- Ezt még a magáé barátocskám.
*Az összeget kissé elszámolták, vagyis egy kínos véletlen folytán összecserélték a két erszényt, ezt egy másik pojáca fizette be belépőként, de ennyi fájdalomdíj azok után mit átélt igazán jár.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:33:05
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:33:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
// (16+) jeleneteket tartalmaz //
- Ó *bólint színpadias túlzással, amikor magyarázatot kap az erőszakkal szembeni különös hidegvér tényére. Egy szavát sem hiszi, de túl ügyes mentés volt, hogy ne jutalmazza meg ezzel a mímelt megvilágosodással.
Ellenben a kissé elhamarkodott invitálás szinte azonnal válaszra talál. Mint amikor az ember túl közel tartja a gyertyát a papiroshoz. Mire ráeszmél, már lobot is kapott. Az Intézőnek nem sok kétsége marad afelől, hogy a becses jövőlátó szirén nagyon is jól ismeri a ledérek nyelvezetét.*
~...ördögien jól...~
*Az a morduló bizsergés úgy szalad végig a férfi testén, mint nyáridőn a bozóttűz. Nem kap az ajkak után, ó pedig a húsa azt kívánja, markoljon a dús loboncba és vegye el, amit a törékeny testecske csak adni tud.
Nem titkolja. A férfi szemében leplezetlen vágy parázslik, egy olyan emberé aki elég tapasztalt már hozzá, hogy ki tudja élvezni a kegyetlenségbe hajló asszonyi játszadozást. Mert édes ez a kín, de az a tűz nem úgy lobog az Intéző tekintetében, mintha nedves fán tartanák vagy hamari hevet lobogó gyújtóson. Nem. Ez egészen más. Olyan, mint a rönkfa parazsa: türelmes, de már az izzása is forróbb, mint holmi látványos szalmaláng.
Valahogy sejtette, hogy ez a nő kedvét leli az elérhetetlen szerepében való tetszelgésben. Azok a kellemetlen alakok pedig odakint csak adják alá a lovat. Kicsit emlékezteti azokra az úri fruskákra, akik a gőgöt az anyatejjel szívták magukba. Emlékezteti rájuk... és mégsem. Ebben a nőben van valami, ami emlékezteti... magára. Róla pedig a szélhámosságán és az arcátlanságán túl egyvalamit érdemes tudni. Azt, hogy veszélyes alak.*
~ Ó, dehogynem... ~ *suttogja a kaján pillantás, már szinte hallhatóan.
A bordáira támaszkodó fájdalomra persze megfeszül kissé, de férfiasan tűr. Semmi nem üldözi el a szája szegletében terpeszkedő bicskanyitogató mosolygást.
Balja diszkréten lekanyarodik a karfáról és az intim közelségbe férkőzött térdre simul, majd kedvére elindul rajta lassan fölfelé. Amellett, hogy igen tetszetős tájék, ez épp elég biztosíték arra, hogy elejét vegye, ha valami kellemetlen gondolat fordulna meg abban a bájos kis kobakban. Persze sejti, ha ilyesmin járna a lány esze, ő valószínűleg már görnyedve agonizálna... vagy nem... hála annak a zseniális kovácsmesternek ugyebár.
A fenyegetés elnyújtott litániáját egy galád kis hangocska mintha szórakozásból szinkronfordítaná az Intéző fejében, méghozzá valami egészen pikáns értelmezésre.*
- Efelől semmi kétségem... *dorombolja a kaján bariton. Egészen elmerülni látszik a női comb fölfelé araszoló cirógatásában, mikor valami oda nem illő szócska kocogtatja meg a vállát.*
- Hm? *pillant fel az elmélázó vendég, de nincs rá szükség, hogy megismételjék a mondatot, az elméje azért, ha kis fáziskéséssel is, de összerakja.
Vér... hát persze. Hogy lenne teljes egy ilyen misztikus és félelmetes cirkusz teljes egy ilyen kellék nélkül? Ambroggio nyűgös lustasággal kel fel a kényelmes fotelből és követi a nőt. Kissé megmozgatja a nyakát, vállait, mintha valami produkcióra felkért bátor jelentkező lenne.
Bár az Intéző képén rendületlenül tartja magát a rókavigyor, a tekintete józan elemzéssel méri fel a helyzetet. Ahogy az egy büszke férfitól elvárható, odanyújtja a tenyerét a vérszomjas perszónának, de ahogy egy tapasztalt gazembertől elvárható, nem hagyja a kezében a gyeplőt. Amikor a kétes kaszaboló kellék a céljához közelít, Ambroggio jobbja ráfog a tőrt tartó kacsóra és könnyed erőfölénnyel kifordítja belőle. Feldobja egy félfordulatra, elkapja, és vérlázító magabiztossággal hajítja bele az ajtófélfába. Előhúzza az övéből a saját kését, és azzal ejt egy kis vágást a kézfején. Egy seb a tenyerében jóval kellemetlenebb lenne később. Néhány csepp komédia, annyit áldoz rá, amennyit feltétlenül muszáj. Őszintén szólva nincs igazán ínyére ez a komolynak beállított boszorkánykonyha. Megrándul egy izom a szája sarkában. Volt már „ügyfele” aki ilyesmivel foglalkozott, és itt az ügyfél nem a megbízói oldalról értendő. A fickó egy dögkút mélyén végezte, a kotyvalékokkal és preparált, meg szárított kellékekkel teli műhely pedig egy sajnálatos tűzeset martalékaként. Ambroggio nem egy viráglelkű szerzet, nem mondható se hívőnek, se babonásnak, de azt a helyet ingyen és bérmentve gyújtotta fel. Vannak dolgok, amiket nem való bolygatni vagy piszkálni. De mindig is lesznek olyan sötétlelkű fajzatok, akik nem tartják ezeket az íratlan szabályokat.*
- Igazán? *kérdi szkeptikus hümmentéssel. Ha a jövendölés nem ilyen formás szócsőből érkezne, valószínűleg mostanra már véglegesen lelohadt volna az érdeklődése utolsó szikrája is.*
- Arra felelj, hogy *pillant végig újból a félvér idomain* - a vadászat hogy alakul? *Egészen könnyen rá lehet jönni, mit ért vadászat alatt. A kérdéssel pedig csak próbál elébemenni az olyan kiábrándító kliséknek, mint hogy hány gyereke lesz, milyen sokáig fog élni és milyen pénzügyi körülmények között. Az Intéző szeret a jelenben előre nézni. A jövendő minden csábos, csalárd bája a titokzatosságában van. Neki pedig szent meggyőződése, hogy ez így van jól.*
- Ó *bólint színpadias túlzással, amikor magyarázatot kap az erőszakkal szembeni különös hidegvér tényére. Egy szavát sem hiszi, de túl ügyes mentés volt, hogy ne jutalmazza meg ezzel a mímelt megvilágosodással.
Ellenben a kissé elhamarkodott invitálás szinte azonnal válaszra talál. Mint amikor az ember túl közel tartja a gyertyát a papiroshoz. Mire ráeszmél, már lobot is kapott. Az Intézőnek nem sok kétsége marad afelől, hogy a becses jövőlátó szirén nagyon is jól ismeri a ledérek nyelvezetét.*
~...ördögien jól...~
*Az a morduló bizsergés úgy szalad végig a férfi testén, mint nyáridőn a bozóttűz. Nem kap az ajkak után, ó pedig a húsa azt kívánja, markoljon a dús loboncba és vegye el, amit a törékeny testecske csak adni tud.
Nem titkolja. A férfi szemében leplezetlen vágy parázslik, egy olyan emberé aki elég tapasztalt már hozzá, hogy ki tudja élvezni a kegyetlenségbe hajló asszonyi játszadozást. Mert édes ez a kín, de az a tűz nem úgy lobog az Intéző tekintetében, mintha nedves fán tartanák vagy hamari hevet lobogó gyújtóson. Nem. Ez egészen más. Olyan, mint a rönkfa parazsa: türelmes, de már az izzása is forróbb, mint holmi látványos szalmaláng.
Valahogy sejtette, hogy ez a nő kedvét leli az elérhetetlen szerepében való tetszelgésben. Azok a kellemetlen alakok pedig odakint csak adják alá a lovat. Kicsit emlékezteti azokra az úri fruskákra, akik a gőgöt az anyatejjel szívták magukba. Emlékezteti rájuk... és mégsem. Ebben a nőben van valami, ami emlékezteti... magára. Róla pedig a szélhámosságán és az arcátlanságán túl egyvalamit érdemes tudni. Azt, hogy veszélyes alak.*
~ Ó, dehogynem... ~ *suttogja a kaján pillantás, már szinte hallhatóan.
A bordáira támaszkodó fájdalomra persze megfeszül kissé, de férfiasan tűr. Semmi nem üldözi el a szája szegletében terpeszkedő bicskanyitogató mosolygást.
Balja diszkréten lekanyarodik a karfáról és az intim közelségbe férkőzött térdre simul, majd kedvére elindul rajta lassan fölfelé. Amellett, hogy igen tetszetős tájék, ez épp elég biztosíték arra, hogy elejét vegye, ha valami kellemetlen gondolat fordulna meg abban a bájos kis kobakban. Persze sejti, ha ilyesmin járna a lány esze, ő valószínűleg már görnyedve agonizálna... vagy nem... hála annak a zseniális kovácsmesternek ugyebár.
A fenyegetés elnyújtott litániáját egy galád kis hangocska mintha szórakozásból szinkronfordítaná az Intéző fejében, méghozzá valami egészen pikáns értelmezésre.*
- Efelől semmi kétségem... *dorombolja a kaján bariton. Egészen elmerülni látszik a női comb fölfelé araszoló cirógatásában, mikor valami oda nem illő szócska kocogtatja meg a vállát.*
- Hm? *pillant fel az elmélázó vendég, de nincs rá szükség, hogy megismételjék a mondatot, az elméje azért, ha kis fáziskéséssel is, de összerakja.
Vér... hát persze. Hogy lenne teljes egy ilyen misztikus és félelmetes cirkusz teljes egy ilyen kellék nélkül? Ambroggio nyűgös lustasággal kel fel a kényelmes fotelből és követi a nőt. Kissé megmozgatja a nyakát, vállait, mintha valami produkcióra felkért bátor jelentkező lenne.
Bár az Intéző képén rendületlenül tartja magát a rókavigyor, a tekintete józan elemzéssel méri fel a helyzetet. Ahogy az egy büszke férfitól elvárható, odanyújtja a tenyerét a vérszomjas perszónának, de ahogy egy tapasztalt gazembertől elvárható, nem hagyja a kezében a gyeplőt. Amikor a kétes kaszaboló kellék a céljához közelít, Ambroggio jobbja ráfog a tőrt tartó kacsóra és könnyed erőfölénnyel kifordítja belőle. Feldobja egy félfordulatra, elkapja, és vérlázító magabiztossággal hajítja bele az ajtófélfába. Előhúzza az övéből a saját kését, és azzal ejt egy kis vágást a kézfején. Egy seb a tenyerében jóval kellemetlenebb lenne később. Néhány csepp komédia, annyit áldoz rá, amennyit feltétlenül muszáj. Őszintén szólva nincs igazán ínyére ez a komolynak beállított boszorkánykonyha. Megrándul egy izom a szája sarkában. Volt már „ügyfele” aki ilyesmivel foglalkozott, és itt az ügyfél nem a megbízói oldalról értendő. A fickó egy dögkút mélyén végezte, a kotyvalékokkal és preparált, meg szárított kellékekkel teli műhely pedig egy sajnálatos tűzeset martalékaként. Ambroggio nem egy viráglelkű szerzet, nem mondható se hívőnek, se babonásnak, de azt a helyet ingyen és bérmentve gyújtotta fel. Vannak dolgok, amiket nem való bolygatni vagy piszkálni. De mindig is lesznek olyan sötétlelkű fajzatok, akik nem tartják ezeket az íratlan szabályokat.*
- Igazán? *kérdi szkeptikus hümmentéssel. Ha a jövendölés nem ilyen formás szócsőből érkezne, valószínűleg mostanra már véglegesen lelohadt volna az érdeklődése utolsó szikrája is.*
- Arra felelj, hogy *pillant végig újból a félvér idomain* - a vadászat hogy alakul? *Egészen könnyen rá lehet jönni, mit ért vadászat alatt. A kérdéssel pedig csak próbál elébemenni az olyan kiábrándító kliséknek, mint hogy hány gyereke lesz, milyen sokáig fog élni és milyen pénzügyi körülmények között. Az Intéző szeret a jelenben előre nézni. A jövendő minden csábos, csalárd bája a titokzatosságában van. Neki pedig szent meggyőződése, hogy ez így van jól.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-01-11 11:14:45
Üzenet elküldve: 2013-01-11 11:14:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// (16+) jeleneteket tartalmaz //
*Egy eredár csókja is hasonló lehet... A Pokol tüzes szenvedélyével perzselné meg bőrét, venné fogaival vérét, játszadozna nyelvével, mint a legnemesebb vadak prédájukkal, mielőtt rávetné magát, hogy a násztánc végén elorozza lelkét. Sokan alábecsülik a bizsergető fájdalom okozta mámort, pedig... nincs is annál jobb, ezért Ambroggio most szerzett nála egy jó pontot azzal, hogy férfiasan kiállta a tömény próbáját. Celinníyah hosszú, szenvedéllyel és szenvedéssel teli estét tartogat számára. Remélni bírni fogja. Hogy kedélyét egy kicsit felkorbácsolja pillantását különös, buja fényben izzó íriszekkel viszonozza, hagyva, hogy azt higgye kívánja, pedig szenvedése az mire leginkább szomjúhozik.*
- Miért kavart volna fel? Ennél sokkal szörnyűbb dolgokat is láttam már múltban és jövőben egyaránt.
*Ereszt meg egy sejtelmes mosolyt, szavaival finoman előkészítve a terepet az élvezetesebb dolgok számára. Bár e bájcsevej kimondottan szórakoztatja, akár az aranyifjú megtört porhüvelyének látványa.*
- Ó, koránt sem. A műsor csak most fog elkezdődni.
*Áll fel a bordélyházakban bevett invitálásra, s miközben lassú, kimért léptekkel közeledik a férfihez enyhén oldalra dönti fejét, s úgy néz rajta végig, mintha vágyait ezzel akarná felkorbácsolni, holott gyenge pontjait keresi. Mikor közelebb ér odahajol, s kéjesen végignyal a másik ajkain kiélvezve az ott maradt alkoholos cseppek ízét, majd egyik karját a karfának támasztva egészen közel marad a bajkeverőhöz.*
- Ha jól sejtem szívesen kibontanád, s nem csak a tekinteteddel, de a kezeddel is végigsimítanád őket...
*Vet röpke pillantást lefelé, ezzel kényszerítve vissza oda a férfi tekintetét, nem mintha magától nem csábulna vissza, miközben szabad kezével végigsiklik mellkasán egyre lejjebb haladva.*
- De nem fogod.
*Csúszik szabad keze hirtelen öve helyett a fájó bordákhoz, miközben egyik térde Ambroggio lábai között landol, vészesen közel hőn szeretett férfiasságához.*
- Ha bordélyt kerestél kissé eltévedtél.
*Sziszegi képébe, miközben erősebben rányúl az egyik fájónak vélt pontra.*
- Ha még egyszer ilyen hangnemet merészelsz megütni velem szemben nem adom meg azt a kegyet, hogy elszabadulj. Én magam foglak addig kínozni, míg ki nem leheled a lelked, s a módszereim valamivel hatásosabbak, mint az övéké volt.
*Biccent fejével az ajtó irányába, majd ismét eltávolodik tőle, feltéve, ha a férfi ilyen könnyen hagyja kicsúszni karmai közül ezt a simulékony bestiát.*
- Kezdetnek pár csepp vér is elég lesz.
*Húzódnak sejtelmes mosolyra ajkai. Erre a válaszra általában nem számít senki. Bárhogy is történt az előbb (ha mégis ölébe kényszerítette volna akkor kitépve magát karjaiból, ha nem akkor csak simán) odasétál az egyik szekrényhez, s leveszi a rajta lévő állványról a rituáléhoz használt tőrt, melynek fémes zöld pengéjét különös vésetek tarkítják. Vele szemben megáll, majd tartja markát, hogy helyezze belé sajátját, s ha megteszi élvezettel ejt rajta egy hosszanti vágást, s folyatja összeszorítva vérét egy sötét folyadékkal teli tálba. A vér, mint kávéban a tejszín terül benne lassacskán szét érdekes mintázatot adva.*
- Hmm... érdekes dolgok várnak rád.
*Pillant sötéten arcára, közben próbálva ráhangolódni érzelmeire. Lehet kissé elsiette, de minél előbb szabadulni szeretne a szokványos szeánsztól, hogy rátérhessen a számára is élvezetes dolgokra.*
A hozzászólás írója (Celinníyah Yannenta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.11 11:24:25
*Egy eredár csókja is hasonló lehet... A Pokol tüzes szenvedélyével perzselné meg bőrét, venné fogaival vérét, játszadozna nyelvével, mint a legnemesebb vadak prédájukkal, mielőtt rávetné magát, hogy a násztánc végén elorozza lelkét. Sokan alábecsülik a bizsergető fájdalom okozta mámort, pedig... nincs is annál jobb, ezért Ambroggio most szerzett nála egy jó pontot azzal, hogy férfiasan kiállta a tömény próbáját. Celinníyah hosszú, szenvedéllyel és szenvedéssel teli estét tartogat számára. Remélni bírni fogja. Hogy kedélyét egy kicsit felkorbácsolja pillantását különös, buja fényben izzó íriszekkel viszonozza, hagyva, hogy azt higgye kívánja, pedig szenvedése az mire leginkább szomjúhozik.*
- Miért kavart volna fel? Ennél sokkal szörnyűbb dolgokat is láttam már múltban és jövőben egyaránt.
*Ereszt meg egy sejtelmes mosolyt, szavaival finoman előkészítve a terepet az élvezetesebb dolgok számára. Bár e bájcsevej kimondottan szórakoztatja, akár az aranyifjú megtört porhüvelyének látványa.*
- Ó, koránt sem. A műsor csak most fog elkezdődni.
*Áll fel a bordélyházakban bevett invitálásra, s miközben lassú, kimért léptekkel közeledik a férfihez enyhén oldalra dönti fejét, s úgy néz rajta végig, mintha vágyait ezzel akarná felkorbácsolni, holott gyenge pontjait keresi. Mikor közelebb ér odahajol, s kéjesen végignyal a másik ajkain kiélvezve az ott maradt alkoholos cseppek ízét, majd egyik karját a karfának támasztva egészen közel marad a bajkeverőhöz.*
- Ha jól sejtem szívesen kibontanád, s nem csak a tekinteteddel, de a kezeddel is végigsimítanád őket...
*Vet röpke pillantást lefelé, ezzel kényszerítve vissza oda a férfi tekintetét, nem mintha magától nem csábulna vissza, miközben szabad kezével végigsiklik mellkasán egyre lejjebb haladva.*
- De nem fogod.
*Csúszik szabad keze hirtelen öve helyett a fájó bordákhoz, miközben egyik térde Ambroggio lábai között landol, vészesen közel hőn szeretett férfiasságához.*
- Ha bordélyt kerestél kissé eltévedtél.
*Sziszegi képébe, miközben erősebben rányúl az egyik fájónak vélt pontra.*
- Ha még egyszer ilyen hangnemet merészelsz megütni velem szemben nem adom meg azt a kegyet, hogy elszabadulj. Én magam foglak addig kínozni, míg ki nem leheled a lelked, s a módszereim valamivel hatásosabbak, mint az övéké volt.
*Biccent fejével az ajtó irányába, majd ismét eltávolodik tőle, feltéve, ha a férfi ilyen könnyen hagyja kicsúszni karmai közül ezt a simulékony bestiát.*
- Kezdetnek pár csepp vér is elég lesz.
*Húzódnak sejtelmes mosolyra ajkai. Erre a válaszra általában nem számít senki. Bárhogy is történt az előbb (ha mégis ölébe kényszerítette volna akkor kitépve magát karjaiból, ha nem akkor csak simán) odasétál az egyik szekrényhez, s leveszi a rajta lévő állványról a rituáléhoz használt tőrt, melynek fémes zöld pengéjét különös vésetek tarkítják. Vele szemben megáll, majd tartja markát, hogy helyezze belé sajátját, s ha megteszi élvezettel ejt rajta egy hosszanti vágást, s folyatja összeszorítva vérét egy sötét folyadékkal teli tálba. A vér, mint kávéban a tejszín terül benne lassacskán szét érdekes mintázatot adva.*
- Hmm... érdekes dolgok várnak rád.
*Pillant sötéten arcára, közben próbálva ráhangolódni érzelmeire. Lehet kissé elsiette, de minél előbb szabadulni szeretne a szokványos szeánsztól, hogy rátérhessen a számára is élvezetes dolgokra.*
A hozzászólás írója (Celinníyah Yannenta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.11 11:24:25
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-01-06 17:20:07
Üzenet elküldve: 2013-01-06 17:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kell kétszer mondani, már nyúl is az asztalka felé és a nyakánál fogva teszi magáévá az egész üveget. Hüvelykjével kipattintja a dugót és ráhúz az italra. Szűkre húzza a szemét az a pokoltüze, ami végigmarja a száját, elharapott nyelvét, a torkát, aztán forróságát szétárasztja a gyomrában. Istentelenül éget, de átkozottul jólesik most.
Nem az a fajta, aki kiszolgálásra van szorulva, inkább az, aki elveszi, amit akar.
Elégedetten szisszenve támasztja meg az üveg alját a karfán és egy hosszú pillanatig csak nézi a hűvös, ledér teremtést. Végül aztán félrebiccenti a fejét és az a jellegzetes gazemberes mosolygás fészkeli magát a szája szegletébe.*
- Nem úgy tűnik, mintha felkavart volna ez a kis... csetepaté *int egy íves mozdulattal a bejárat felé, amerre az ork, meg a kis barátnői távoztak. Az ital löttyen egyet az üvegben, majd újra síkba nyugszik a felszíne, ahogy a palack visszakerül a karfán kijelölt nyugvópontra.* - Talán ez is a műsor része? *kérdi és hívogatón int a félvérnek. Szabad kezével megpaskolja a combját, ahogy ez bevett gyakorlat a bordélyokban, mikor a kuncsaft kiválasztott magának valakit. Persze utána azonnal eszébe villan, hogy a sajgó bordák miatt ez most nem feltétlenül jó ötlet, de nem ő lenne, ha emiatt visszakozna.* - Vagy talán sok fivér és sok messze merészkedő hódoló közt nevelted ki azokat a formás kis halmocskákat? *Pillantása a szemérmetlenül sokat sejtető melltájékon kalandozik, amit szívesen tovább bontana a szűzien álságos bodrokból.
Nem a nő az egyetlen, aki nem szeppen meg egy kis verekedéstől. A piperkőc külső, és a simulékony modor általában elragadja a megítélés ecsetét. Karakteres képet fest róla már az első benyomás is. Így van ez jól. A csipkefodros ing, az apró mintás selyemmellény és a már-már émelyítő rózsavíz felhő, ami körüllengi, elfedi a többit. Egyedül az a rókatekintet árulkodik.*
- És? *húz rá az italra egy kisebb korty erejéig.* - Hogy fogsz hozzá, szépségem? *A szkeptikusok bicskanyitogató mosolyával figyeli a félvért.* - Miből jósolsz? Kristálygömbből, kártyából, a tenyeremből? Vagy van talán valami különleges módszered, hmm?
Nem az a fajta, aki kiszolgálásra van szorulva, inkább az, aki elveszi, amit akar.
Elégedetten szisszenve támasztja meg az üveg alját a karfán és egy hosszú pillanatig csak nézi a hűvös, ledér teremtést. Végül aztán félrebiccenti a fejét és az a jellegzetes gazemberes mosolygás fészkeli magát a szája szegletébe.*
- Nem úgy tűnik, mintha felkavart volna ez a kis... csetepaté *int egy íves mozdulattal a bejárat felé, amerre az ork, meg a kis barátnői távoztak. Az ital löttyen egyet az üvegben, majd újra síkba nyugszik a felszíne, ahogy a palack visszakerül a karfán kijelölt nyugvópontra.* - Talán ez is a műsor része? *kérdi és hívogatón int a félvérnek. Szabad kezével megpaskolja a combját, ahogy ez bevett gyakorlat a bordélyokban, mikor a kuncsaft kiválasztott magának valakit. Persze utána azonnal eszébe villan, hogy a sajgó bordák miatt ez most nem feltétlenül jó ötlet, de nem ő lenne, ha emiatt visszakozna.* - Vagy talán sok fivér és sok messze merészkedő hódoló közt nevelted ki azokat a formás kis halmocskákat? *Pillantása a szemérmetlenül sokat sejtető melltájékon kalandozik, amit szívesen tovább bontana a szűzien álságos bodrokból.
Nem a nő az egyetlen, aki nem szeppen meg egy kis verekedéstől. A piperkőc külső, és a simulékony modor általában elragadja a megítélés ecsetét. Karakteres képet fest róla már az első benyomás is. Így van ez jól. A csipkefodros ing, az apró mintás selyemmellény és a már-már émelyítő rózsavíz felhő, ami körüllengi, elfedi a többit. Egyedül az a rókatekintet árulkodik.*
- És? *húz rá az italra egy kisebb korty erejéig.* - Hogy fogsz hozzá, szépségem? *A szkeptikusok bicskanyitogató mosolyával figyeli a félvért.* - Miből jósolsz? Kristálygömbből, kártyából, a tenyeremből? Vagy van talán valami különleges módszered, hmm?
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2013-01-02 13:48:54
Üzenet elküldve: 2013-01-02 13:48:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
~Meg kell hagyni van vér a pucájában. Kevesen mernének egy feldühödött orkot így kioktatni. Milyen kis édes! Meglátjuk akkor is így fog-e vigyorogni, mikor beverik azt a tenyérbemászó képét...~
*Húzódnak kétes mosolyra ajkai miközben kedvtelve nézi a szeme előtt kibontakozó jelenetet, s várja mikor pattan el az a bizonyos húr Ustgrothnál. Szinte hallja, ahogy berezonál a láthatatlan szál a túlzott erőlködéstől. Egyre feszesebb és feszesebb. Már nem tarthat soká. Főként ha így folytatja Ambroggio. Bizony jó úton jár, s talán nem is tudja még, de vesztébe sétál.*
~Remekül fogunk mi még szórakozni, csak éld túl kedveském!~
*Siklik végig rajta újra ezüstös pillantása. Íriszei olyan élesen villódznak a félhomályban, akár egy jégcsap a holdfényben. Hűvös izzásuk már-már borzongató.
Közben színlelt közönyét egyre nehezebbé válik megőrizni. Az egyáltalán nem érdekli, mikor a szélhámos gusztustalanul dicsérni kezdi 'kedvenc' ajtónállóját, az azonban már határozottan irritálja mikor előhozakodik képtelen történetével az 'aranypenészről' és a 'tűzkristályról'... kínjában legszívesebben felsikoltana, viszont nem tartja túl bölcs ötletnek, így inkább vesz egy mély levegőt, s felülkerekedve belső késztetésén egy pillanatra elfordul.
Csupán akkor tér vissza tekintete vendégéhez, mikor bekövetkezik az ominózus bocsánatkérés, azonban a kézcsók már elmarad, hála Usgroth közbeékelődő jobbjának. Hiába a szép szavak! Celint aligha hatja meg, ellentétben a vér szagával. Szinte összefut a nyál a szájában, ahogy megmártózik a másik fájdalmában. Kár, hogy mámora jóval alulmúlja az elvártat. Enyhén el is húzná száját, ha szerepe engedné.*
- Ezek után nem lesz nehéz.
*Szól még a távozók után, majd mikor a zár nyelve halkan kattan visszapillant Ambroggióra közben lassan visszaereszkedve a fotelbe.*
- Valahol ott, hogy megjósolom a jövőd...
*Sóhajtja lágyan. Azt azonban hiába várja a másik, hogy leápolja. Nem az ő stílusa. Fogalma sincs, hogy az ork honnan szedte, hogy esetleg gusztusa támad összefércelni szegény szerencsétlent.*
- Egy italt esetleg?
*Ha kérne int, hogy szolgálja ki magát. Arra várhat, hogy kedvéért megemelje formás hátsóját, hiszen nem áll érdekében. Persze ez változhat, de jelenleg így is túl kegyesnek érzi magát.*
*Húzódnak kétes mosolyra ajkai miközben kedvtelve nézi a szeme előtt kibontakozó jelenetet, s várja mikor pattan el az a bizonyos húr Ustgrothnál. Szinte hallja, ahogy berezonál a láthatatlan szál a túlzott erőlködéstől. Egyre feszesebb és feszesebb. Már nem tarthat soká. Főként ha így folytatja Ambroggio. Bizony jó úton jár, s talán nem is tudja még, de vesztébe sétál.*
~Remekül fogunk mi még szórakozni, csak éld túl kedveském!~
*Siklik végig rajta újra ezüstös pillantása. Íriszei olyan élesen villódznak a félhomályban, akár egy jégcsap a holdfényben. Hűvös izzásuk már-már borzongató.
Közben színlelt közönyét egyre nehezebbé válik megőrizni. Az egyáltalán nem érdekli, mikor a szélhámos gusztustalanul dicsérni kezdi 'kedvenc' ajtónállóját, az azonban már határozottan irritálja mikor előhozakodik képtelen történetével az 'aranypenészről' és a 'tűzkristályról'... kínjában legszívesebben felsikoltana, viszont nem tartja túl bölcs ötletnek, így inkább vesz egy mély levegőt, s felülkerekedve belső késztetésén egy pillanatra elfordul.
Csupán akkor tér vissza tekintete vendégéhez, mikor bekövetkezik az ominózus bocsánatkérés, azonban a kézcsók már elmarad, hála Usgroth közbeékelődő jobbjának. Hiába a szép szavak! Celint aligha hatja meg, ellentétben a vér szagával. Szinte összefut a nyál a szájában, ahogy megmártózik a másik fájdalmában. Kár, hogy mámora jóval alulmúlja az elvártat. Enyhén el is húzná száját, ha szerepe engedné.*
- Ezek után nem lesz nehéz.
*Szól még a távozók után, majd mikor a zár nyelve halkan kattan visszapillant Ambroggióra közben lassan visszaereszkedve a fotelbe.*
- Valahol ott, hogy megjósolom a jövőd...
*Sóhajtja lágyan. Azt azonban hiába várja a másik, hogy leápolja. Nem az ő stílusa. Fogalma sincs, hogy az ork honnan szedte, hogy esetleg gusztusa támad összefércelni szegény szerencsétlent.*
- Egy italt esetleg?
*Ha kérne int, hogy szolgálja ki magát. Arra várhat, hogy kedvéért megemelje formás hátsóját, hiszen nem áll érdekében. Persze ez változhat, de jelenleg így is túl kegyesnek érzi magát.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2012-12-26 14:15:13
Üzenet elküldve: 2012-12-26 14:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Őszintén szólva, minél többet beszél az ork, annál mákonyosabb pacákba langyul a világ. Az a szájszag benyomakszik még a pórusain is. Valahol az ájulás ingatag határán van, hogy miért nem esik el, azt ő se tudná megmondani. Mintha valami jótét lelkek tartanák. Milyen figyelmesek. Ha így eltántorodik, nagyon megüthetné magát.
Itt a vége... menten sötétbe borul a világ... Az Intéző feje hátranyeklik, és egy pillanatra egészen elhagyja magát. Kicsit arrébb is ránthatja a kevésbé szilárdan támaszkodó barbár duó egyik tagját. Valami reccsen. Talán a barbár orra, vagy az ork gyenge ízületei... Amikor Ambroggio újra felpislog a dögletes szájszagáradattól csak épp egy kicsit kitisztult fejjel, már nehezen lehetne visszakövetni az eseményeket.
A gyomorszájba és a bordáira kapott áldás azért valamelyest magához téríti. Aztán megpaskolják az arcát. Szerencsére úgy tűnik, az ork nem találja valami szépnek (de hát nem is neki kell), pedig egy pillanatra megijedt, hogy a benga valami elfojtott perverziójának akar hódolni.
Az ágyékon rúgás sosem kellemes, de ha a gyomros után lenne szusz a tüdejében, istenuccse itt elbökne egy frappáns kis reklámszlogent a fickó üzletéről, aki csak úgy hirdeti magát, hogy az artheniori intimkovács. Elsőosztályú, egyedi herevédőket készít, elegáns bőrbevonattal, és egy nyitási kedvezmény keretében ingyen átalakította Ambroggio két kedvenc nadrágját, hogy a fém betét könnyedén belecsúsztatható legyen igény esetén.
Ambroggio szakmájában bizony előfordul, hogy jól jön az ilyesmi. Általában persze hasonló esetekben azért szorul annyi értelem a másikba, hogy fölfogja a felé intézett szavakat. De az is lehet, hogy ez az ork nem is igazán beszéli a nyelvet és igazából ez fluszrálja. Néhány elmélet szerint, ha valaki túl sokat szívja az orrát, a váladék felhigítja az agyat. Ez pedig már mintha odalent is szüttyögött volna.*
- Majd ha lerohad a lőcsöd a penésztől, már nem leszel ilyen virgonc... *nyögi és oldalra köp egy véreset. Lehet, hogy mégis eltalálta az a maflás? Kicsit sajog az állkapcsa, de inkább csak a nyelvét harapta el.
Kicsit azért nehézkesen, de a tények tükrében határozottan lazán veti át újra a térdeit egymáson, és tekint a félvérre. Aprót köhint és kelletlenül fordul egy keveset ültében. Lehet, hogy megrepedt egy bordája?*
- Hol is tartottunk, szépségem?
Itt a vége... menten sötétbe borul a világ... Az Intéző feje hátranyeklik, és egy pillanatra egészen elhagyja magát. Kicsit arrébb is ránthatja a kevésbé szilárdan támaszkodó barbár duó egyik tagját. Valami reccsen. Talán a barbár orra, vagy az ork gyenge ízületei... Amikor Ambroggio újra felpislog a dögletes szájszagáradattól csak épp egy kicsit kitisztult fejjel, már nehezen lehetne visszakövetni az eseményeket.
A gyomorszájba és a bordáira kapott áldás azért valamelyest magához téríti. Aztán megpaskolják az arcát. Szerencsére úgy tűnik, az ork nem találja valami szépnek (de hát nem is neki kell), pedig egy pillanatra megijedt, hogy a benga valami elfojtott perverziójának akar hódolni.
Az ágyékon rúgás sosem kellemes, de ha a gyomros után lenne szusz a tüdejében, istenuccse itt elbökne egy frappáns kis reklámszlogent a fickó üzletéről, aki csak úgy hirdeti magát, hogy az artheniori intimkovács. Elsőosztályú, egyedi herevédőket készít, elegáns bőrbevonattal, és egy nyitási kedvezmény keretében ingyen átalakította Ambroggio két kedvenc nadrágját, hogy a fém betét könnyedén belecsúsztatható legyen igény esetén.
Ambroggio szakmájában bizony előfordul, hogy jól jön az ilyesmi. Általában persze hasonló esetekben azért szorul annyi értelem a másikba, hogy fölfogja a felé intézett szavakat. De az is lehet, hogy ez az ork nem is igazán beszéli a nyelvet és igazából ez fluszrálja. Néhány elmélet szerint, ha valaki túl sokat szívja az orrát, a váladék felhigítja az agyat. Ez pedig már mintha odalent is szüttyögött volna.*
- Majd ha lerohad a lőcsöd a penésztől, már nem leszel ilyen virgonc... *nyögi és oldalra köp egy véreset. Lehet, hogy mégis eltalálta az a maflás? Kicsit sajog az állkapcsa, de inkább csak a nyelvét harapta el.
Kicsit azért nehézkesen, de a tények tükrében határozottan lazán veti át újra a térdeit egymáson, és tekint a félvérre. Aprót köhint és kelletlenül fordul egy keveset ültében. Lehet, hogy megrepedt egy bordája?*
- Hol is tartottunk, szépségem?
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2012-12-26 11:11:08
Üzenet elküldve: 2012-12-26 11:11:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
// Celin és Ambroggio figyelmébe - Ezzel itt sem vagyok //
* A két barbár fickó erősen megragadja Ambroggio jobb és bal kezét. Egyik lábukkal pedig férfi lábaira taposnak, így megakadályozzák, hogy üssön vagy rúgjon. Ustgroth ekkor megindul, közben meghallgatja a szélhámos szavait, ami cseppet sem nyugtatja meg.*
- Miről hadoválsz? * Idegesen közelít, majd mikor odaér, akkor két segédje egyenesbe állítja a szélhámost. Az ork hidegen ránéz a nyalka legényre.*
- Majd most befogod! * Az első acélos ütés az orra felé száguld és hall valami reccsenést, amikor találkozik a testrésszel. Ezután a következő ütése gyomorszájon találja el.*
- Fogjátok erősen! * Élő gyakorlózsáknak képzeli Ambroggiót, aki ezután sorozatosan kapja az áldást. Testre és fejre megy. Két segítője erősen tartja, hogy el ne dőljön valamerre.A dühe gyorsan elszáll, ezért befejezi a verést.*
- Sok volt a szöveg! Utálom azokat, akiknek szómenése van. * Paskolja meg a másik arcát, ami jelen pillanatban nem a legszebb látvány.*
- Cöhh! * Gyenge ponton rúgja Ambroggiót, majd jelez két társának, hogy lökjék bele az ülőalkalmatosságba. Parancsot teljesítik, aztán ellépnek a megvert alaktól. Ustgroth elnézi vigyorogva művét és Celinhez fordul.*
- Most már összefércelheted, vagy amit akarsz. Remélhetőleg tanult az esetből. Jósold meg a jövőjét. * Mosolyog, majd két társával együtt távozik. Halkan bezárja az ajtót, hogy senki se lássa szerencsétlen férfit. A két barbár visszakerül a helyére, aztán Ustgroth is visszatér társához.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.26 12:31:12
* A két barbár fickó erősen megragadja Ambroggio jobb és bal kezét. Egyik lábukkal pedig férfi lábaira taposnak, így megakadályozzák, hogy üssön vagy rúgjon. Ustgroth ekkor megindul, közben meghallgatja a szélhámos szavait, ami cseppet sem nyugtatja meg.*
- Miről hadoválsz? * Idegesen közelít, majd mikor odaér, akkor két segédje egyenesbe állítja a szélhámost. Az ork hidegen ránéz a nyalka legényre.*
- Majd most befogod! * Az első acélos ütés az orra felé száguld és hall valami reccsenést, amikor találkozik a testrésszel. Ezután a következő ütése gyomorszájon találja el.*
- Fogjátok erősen! * Élő gyakorlózsáknak képzeli Ambroggiót, aki ezután sorozatosan kapja az áldást. Testre és fejre megy. Két segítője erősen tartja, hogy el ne dőljön valamerre.A dühe gyorsan elszáll, ezért befejezi a verést.*
- Sok volt a szöveg! Utálom azokat, akiknek szómenése van. * Paskolja meg a másik arcát, ami jelen pillanatban nem a legszebb látvány.*
- Cöhh! * Gyenge ponton rúgja Ambroggiót, majd jelez két társának, hogy lökjék bele az ülőalkalmatosságba. Parancsot teljesítik, aztán ellépnek a megvert alaktól. Ustgroth elnézi vigyorogva művét és Celinhez fordul.*
- Most már összefércelheted, vagy amit akarsz. Remélhetőleg tanult az esetből. Jósold meg a jövőjét. * Mosolyog, majd két társával együtt távozik. Halkan bezárja az ajtót, hogy senki se lássa szerencsétlen férfit. A két barbár visszakerül a helyére, aztán Ustgroth is visszatér társához.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.26 12:31:12
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2012-12-25 18:35:16
Üzenet elküldve: 2012-12-25 18:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Ó, Ambroggiótól nem szoktak elalélni a hölgyek. Elsőre legalábbis. Sokkal jellemzőbb, hogy pokolba kívánják és rohamtempóban vetkőznek ki a béketűrésből. Aztán persze másból is. Lehet valami a sokat vitatott állításban, miszerint a nők gyengéi mindig is a gazemberek lesznek.
- A hármas... *mondja nosztalgikus mosollyal elgondolkodva* -, a hármas törvény értelmében.
*Annakidején vitt egy ehhez hasonló helyet maga is, de hamar rájött, hogy sokkal szórakoztatóbb kifosztani az ilyeneket, mint megóvni a bevételt a magafajtáktól. Ő mindig csak egy szentháromságot követett szabályok terén: Győzz, ha tudsz, veszíts, ha kell, de a lényeg, hogy mindig csalj!
Nem pattan fel a két barbár közeledtére. Veszteg marad és kényelmesen keresztbe veti egymáson a térdeit. Figyelmesen hallgatja az orkot, de nem úgy tűnik, mint aki zavartatná magát az otthonos üldögélésben.*
- Függöny? *ráncolja a homlokát, szűkíti a szemét, mint aki erősen próbál visszaemlékezni.* - Ja, az... *csücsörít, ahogy egy kellemetlen félreértés okán szoktak.*
- Én tulok! *fújja ki a levegőt és elkezdi ingatni az ujját az ork felé.* - Tudhattam volna... Ebek konca legyek, ha nem te vagy az... Hát persze! *csettint.* - A Hermelin híres felvigyázója. *Elvigyorodik, és már nyújtja is jobbját az ork felé, ahogy felkel ültéből. Persze mielőtt sor kerülne egy esetleges kézrázásra, csak összecsapja a tenyereit, mint aki habókos lelkesedésében megfeledkezett róla. Esze ágában sincs arra kárhoztatni magát, hogy ez a tagbaszakadt hegyomlás szilánkosra ropogtassa az ujjait.*
- Tudod-e, barátom, hogy innen délre miattad meg a társad miatt van, hogy aki valamennyire is ad magára, két markos orkot állít a háza vagy a kocsmája ajtajába? Mondjuk *jegyzi meg* - kevés, aki hasonlóan jókötésű. Biztos azért van, hogy csak úgy emlegetnek: a Kolosszus. *Kissé közelebb lép és bizalmasan odasúgja.* - A hölgyek kiváltképp *és Ustgrothra kacsint elismerő, gazemberes vigyorral.* - Persze, lehet, hogy csak szóbeszéd *legyint, mint aki maga pirult bele az ilyetén fecsegésbe.
Látványos tapogatózással kezdi el keresni az erszényét.*
- Természetesen kifizetem az ötven ara... *megtorpan a nagy keresgélésben és csüggedten ereszkednek meg a vállai.* - Ó, fránya megszokás... *csóválja meg a fejét sóhajtva.* - Talán jobb lenne, ha... *kezdi a mondatot, amikor a pillantása rátalál az ork markában szorongatott erszényre. Nem emlékszik, hogy odaadta volna neki, pedig ez határozottan az ő kis hasított bőr bugyellárisa. A francba is, biztos befelé jövet hagyta rá, míg megtörülközött abban a nyamvadt kis függönyben.*
- Ugye nem nyitottad ki? *kérdi, szinte elfehéredett arccal, nagyot nyelve. Felemeli a tenyereit és hátrébb lép egy lépést.* - Mondd, hogy ha ki is nyitottad, az érmékhez legalább nem értél hozzá...
*Feszengő kéztördeléssel nedvesíti meg az ajkait.*
- Az igazat megvallva, nem szabadna elmondanom, de azt az erszényt bevizsgáltatni viszem Lihanech tudós mágusaihoz. Talán ők találnak valami szert, hogy legalább addig elodázzák a romlást, míg a népek átváltják a javaikat.
*Nagy levegőt vesz, mintha kimondani is borzalom lenne.*
- Aranypenész.
*Elnyújtja a hatásszünetet. Együtt érző fejcsóválással folytatja aztán, mint aki egy kolera tizedelte falu sorsáról mesél.*
- Szétmállasztja a nemesfémet, mint nedves idő a löszfalat. Próbálják titokban tartani, nehogy kitörjön a pánik. Még reménykednek, hogy a mágusok találnak megoldást.
*Ha az ork esetleg az Intéző nyakában lévő láncokat fixírozná, Ambroggio attól sem esik kétségbe.*
- Metszett pirit és színezett réz *vonja meg a vállát sóhajtva, szinte mintha ő kérne elnézést a hitvány utánzatért, ami persze a legkevésbé sem hitvány és még kevésbé utánzat.
Kinyújtja a kezét az erszényért, s ha megkapja, úgy tartja, mintha valami élő lenne benne. Szorosan rátekeri a kötőjét a szájára és elteszi. Ha nem kapja meg, kissé tovább ecseteli a fertőzött érmékkel való érintkezés káros hatásait, kiemelve az impotenciát és az izomsorvadást is.*
- De ha elfogadod az ötven arany helyett *egy vöröses, áttetsző kövecskét nyújt az ork felé, amit az iménti kotorászáskor talált az egyik belső zsebében.* - Ez legalább háromszor annyit ér. Tűzkristály. A legszerencsétlenebb helyeken már mindenki ilyenre váltotta a pénzét. *Fölemeli egy gyertyatartó fényébe.* - Látod ezeket a kis zárványokat benne? *magyarázza.* - Ebből lehet tudni, hogy valódi.
- Valószínűleg nemsokára itt is megjelennek a váltásra kijelölt hivatalnokok... és persze a szélhámosok, akik hamisítványokat lőcsölnek a kevésbé hozzáértőkre. *Rosszallóan húzza el a száját a maga festette gazemberek ide citált gondolatára, aztán a félvér felé fordul.*
- A kisasszonytól pedig természetesen bocsánatot kérek. Nem szándékoztam megsérteni *mondja, s rókatekintetét végig a hűvös grácián tartva, lassan fél térdre ereszkedik. Jobbjába vonja az egyik női kacsót.* - De ugyebár... a férfi addig férfi, amíg kíván... *az idevágó etikett minden szabályát megszegve (amit persze valószínűleg inkább csak az etikettben járatosabb személyek vesznek észre), elnyújtott, forró kézcsókkal illeti* - s a nő addig nő, amíg kívánják *szökik a szája szegletébe az a bicskanyitogatóan sármos, sunyi mosolygás.
Láthatólag szemernyi makula sem esett férfiúi büszkeségén a térdelés miatt. Az Intéző az a fajta ember, akit ha kidobnának az utcára egy szál kalappal, nem kezdené el takargatni magát, hanem a fejébe csapná a kalapot és úgy vonulna végig a város főterén, mint egy báró.*
- Mindazonáltal... ki mint vet, úgy arat, drága hölgy *súgja a jósnőnek, hogy csak ő hallja*... ha egyszer megsértene, így én sem nem lehetek nagyobb keggyel Ön felé... S akkor kénytelen lesz Ön is térdelni...
- A hármas... *mondja nosztalgikus mosollyal elgondolkodva* -, a hármas törvény értelmében.
*Annakidején vitt egy ehhez hasonló helyet maga is, de hamar rájött, hogy sokkal szórakoztatóbb kifosztani az ilyeneket, mint megóvni a bevételt a magafajtáktól. Ő mindig csak egy szentháromságot követett szabályok terén: Győzz, ha tudsz, veszíts, ha kell, de a lényeg, hogy mindig csalj!
Nem pattan fel a két barbár közeledtére. Veszteg marad és kényelmesen keresztbe veti egymáson a térdeit. Figyelmesen hallgatja az orkot, de nem úgy tűnik, mint aki zavartatná magát az otthonos üldögélésben.*
- Függöny? *ráncolja a homlokát, szűkíti a szemét, mint aki erősen próbál visszaemlékezni.* - Ja, az... *csücsörít, ahogy egy kellemetlen félreértés okán szoktak.*
- Én tulok! *fújja ki a levegőt és elkezdi ingatni az ujját az ork felé.* - Tudhattam volna... Ebek konca legyek, ha nem te vagy az... Hát persze! *csettint.* - A Hermelin híres felvigyázója. *Elvigyorodik, és már nyújtja is jobbját az ork felé, ahogy felkel ültéből. Persze mielőtt sor kerülne egy esetleges kézrázásra, csak összecsapja a tenyereit, mint aki habókos lelkesedésében megfeledkezett róla. Esze ágában sincs arra kárhoztatni magát, hogy ez a tagbaszakadt hegyomlás szilánkosra ropogtassa az ujjait.*
- Tudod-e, barátom, hogy innen délre miattad meg a társad miatt van, hogy aki valamennyire is ad magára, két markos orkot állít a háza vagy a kocsmája ajtajába? Mondjuk *jegyzi meg* - kevés, aki hasonlóan jókötésű. Biztos azért van, hogy csak úgy emlegetnek: a Kolosszus. *Kissé közelebb lép és bizalmasan odasúgja.* - A hölgyek kiváltképp *és Ustgrothra kacsint elismerő, gazemberes vigyorral.* - Persze, lehet, hogy csak szóbeszéd *legyint, mint aki maga pirult bele az ilyetén fecsegésbe.
Látványos tapogatózással kezdi el keresni az erszényét.*
- Természetesen kifizetem az ötven ara... *megtorpan a nagy keresgélésben és csüggedten ereszkednek meg a vállai.* - Ó, fránya megszokás... *csóválja meg a fejét sóhajtva.* - Talán jobb lenne, ha... *kezdi a mondatot, amikor a pillantása rátalál az ork markában szorongatott erszényre. Nem emlékszik, hogy odaadta volna neki, pedig ez határozottan az ő kis hasított bőr bugyellárisa. A francba is, biztos befelé jövet hagyta rá, míg megtörülközött abban a nyamvadt kis függönyben.*
- Ugye nem nyitottad ki? *kérdi, szinte elfehéredett arccal, nagyot nyelve. Felemeli a tenyereit és hátrébb lép egy lépést.* - Mondd, hogy ha ki is nyitottad, az érmékhez legalább nem értél hozzá...
*Feszengő kéztördeléssel nedvesíti meg az ajkait.*
- Az igazat megvallva, nem szabadna elmondanom, de azt az erszényt bevizsgáltatni viszem Lihanech tudós mágusaihoz. Talán ők találnak valami szert, hogy legalább addig elodázzák a romlást, míg a népek átváltják a javaikat.
*Nagy levegőt vesz, mintha kimondani is borzalom lenne.*
- Aranypenész.
*Elnyújtja a hatásszünetet. Együtt érző fejcsóválással folytatja aztán, mint aki egy kolera tizedelte falu sorsáról mesél.*
- Szétmállasztja a nemesfémet, mint nedves idő a löszfalat. Próbálják titokban tartani, nehogy kitörjön a pánik. Még reménykednek, hogy a mágusok találnak megoldást.
*Ha az ork esetleg az Intéző nyakában lévő láncokat fixírozná, Ambroggio attól sem esik kétségbe.*
- Metszett pirit és színezett réz *vonja meg a vállát sóhajtva, szinte mintha ő kérne elnézést a hitvány utánzatért, ami persze a legkevésbé sem hitvány és még kevésbé utánzat.
Kinyújtja a kezét az erszényért, s ha megkapja, úgy tartja, mintha valami élő lenne benne. Szorosan rátekeri a kötőjét a szájára és elteszi. Ha nem kapja meg, kissé tovább ecseteli a fertőzött érmékkel való érintkezés káros hatásait, kiemelve az impotenciát és az izomsorvadást is.*
- De ha elfogadod az ötven arany helyett *egy vöröses, áttetsző kövecskét nyújt az ork felé, amit az iménti kotorászáskor talált az egyik belső zsebében.* - Ez legalább háromszor annyit ér. Tűzkristály. A legszerencsétlenebb helyeken már mindenki ilyenre váltotta a pénzét. *Fölemeli egy gyertyatartó fényébe.* - Látod ezeket a kis zárványokat benne? *magyarázza.* - Ebből lehet tudni, hogy valódi.
- Valószínűleg nemsokára itt is megjelennek a váltásra kijelölt hivatalnokok... és persze a szélhámosok, akik hamisítványokat lőcsölnek a kevésbé hozzáértőkre. *Rosszallóan húzza el a száját a maga festette gazemberek ide citált gondolatára, aztán a félvér felé fordul.*
- A kisasszonytól pedig természetesen bocsánatot kérek. Nem szándékoztam megsérteni *mondja, s rókatekintetét végig a hűvös grácián tartva, lassan fél térdre ereszkedik. Jobbjába vonja az egyik női kacsót.* - De ugyebár... a férfi addig férfi, amíg kíván... *az idevágó etikett minden szabályát megszegve (amit persze valószínűleg inkább csak az etikettben járatosabb személyek vesznek észre), elnyújtott, forró kézcsókkal illeti* - s a nő addig nő, amíg kívánják *szökik a szája szegletébe az a bicskanyitogatóan sármos, sunyi mosolygás.
Láthatólag szemernyi makula sem esett férfiúi büszkeségén a térdelés miatt. Az Intéző az a fajta ember, akit ha kidobnának az utcára egy szál kalappal, nem kezdené el takargatni magát, hanem a fejébe csapná a kalapot és úgy vonulna végig a város főterén, mint egy báró.*
- Mindazonáltal... ki mint vet, úgy arat, drága hölgy *súgja a jósnőnek, hogy csak ő hallja*... ha egyszer megsértene, így én sem nem lehetek nagyobb keggyel Ön felé... S akkor kénytelen lesz Ön is térdelni...
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2012-12-21 14:44:56
Üzenet elküldve: 2012-12-21 14:44:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Valóban kegyetlenek az égiek, ó de még milyen kegyetlenek! Ugyanis egy olyan lénnyel sodorták össze a pimasz férfit, ki nem vevő sármjára. Sőt ami azt illeti teljesen hidegen hagyja. Érintése pont úgy ahogy bárdolatlan modora. Ahogy lehelete már nyakát cirógatja íriszei egy pillanatra felvillannak, majd kihunynak, s ezüstös jégpáncéljuk ugyanolyan rezzenéstelen marad. Akár csak a nő szépséges babaarca. Egyedül érzéki ajkain táncol kétes mosoly. Persze tudja, hogy most el kellene alélnia, a másik érintése valószínűleg ezt hivatott belőle kicsikarni, ahogyan vérlázító szavai.*
- Én lennék? *Duruzsolja bódító hangján, miközben visszanyerve szabadságát lassan feláll. Mozgása olyan akár egy felpiszkált nagymacskának, kimért és halálos, erőt sugall, mintha bármelyik pillanatban képes lenne rávetni magát a betolakodóra, de előtte még szívesen eljátszadozna vele. Azonban szórakozásának hamar véget vet a betoppanó ork.*
~Nocsak, nocsak, hamar bővül a csapat~
*Hordozza végig kétes pillantását az ajtóban tipródó hordán.*
- Neked is Ustgroth. *Ejti érdekes hangsúllyal meglehetősen szórakozottan a hím nevét, mert hirtelen nem tudja eldönteni, hogy ez most melyik. Persze a helyzetet elnézve ez most nem is olyan lényeges.*
- Sajnálom! *Sóhajt fel lemondóan körmével végigsimítva a férfi arcán követve állkapcsának markáns vonalát.*
- De aki nem tud megkülönböztetni egy azúrlepkét közönséges útszéli pillangóktól, vagy a tűz homályában szédelgő éjjeli molyoktól azért nem tehetek semmit. *Engedi el, s lép hátrébb színpadiasan átadva őt az őröknek. Közben igyekszik a lehető legkevésbé sem kimutatni mennyire szórakoztatja a helyzet. Komoly arccal fordul kedvenc izomkolosszusai felé.*
- Tedd amit tenned kell. *Int nagylelkűen, s várja hogyan kér bocsánatot tőle ez a megzabolázatlan bika amiért betört csendes magányába.*
- Térden állva. *Egészíti ki hűvösen csengő szavaival a felsorolást a megfelelő pillanatban. Őt a függöny a legkevésbé sem érdekli, viszont mások megaláztatása annál édesebb kínt szül számára. Bár így jobban belegondolva a verés és a vér látványa sem hagyja teljesen hidegen. Közben a karosszék mögé lépdel, pont oda ahol az imént a másik állt, s provokatívan rátámaszkodik annak háttámlájára várva mikor kezdődik a neki szánt előadás.*
- Én lennék? *Duruzsolja bódító hangján, miközben visszanyerve szabadságát lassan feláll. Mozgása olyan akár egy felpiszkált nagymacskának, kimért és halálos, erőt sugall, mintha bármelyik pillanatban képes lenne rávetni magát a betolakodóra, de előtte még szívesen eljátszadozna vele. Azonban szórakozásának hamar véget vet a betoppanó ork.*
~Nocsak, nocsak, hamar bővül a csapat~
*Hordozza végig kétes pillantását az ajtóban tipródó hordán.*
- Neked is Ustgroth. *Ejti érdekes hangsúllyal meglehetősen szórakozottan a hím nevét, mert hirtelen nem tudja eldönteni, hogy ez most melyik. Persze a helyzetet elnézve ez most nem is olyan lényeges.*
- Sajnálom! *Sóhajt fel lemondóan körmével végigsimítva a férfi arcán követve állkapcsának markáns vonalát.*
- De aki nem tud megkülönböztetni egy azúrlepkét közönséges útszéli pillangóktól, vagy a tűz homályában szédelgő éjjeli molyoktól azért nem tehetek semmit. *Engedi el, s lép hátrébb színpadiasan átadva őt az őröknek. Közben igyekszik a lehető legkevésbé sem kimutatni mennyire szórakoztatja a helyzet. Komoly arccal fordul kedvenc izomkolosszusai felé.*
- Tedd amit tenned kell. *Int nagylelkűen, s várja hogyan kér bocsánatot tőle ez a megzabolázatlan bika amiért betört csendes magányába.*
- Térden állva. *Egészíti ki hűvösen csengő szavaival a felsorolást a megfelelő pillanatban. Őt a függöny a legkevésbé sem érdekli, viszont mások megaláztatása annál édesebb kínt szül számára. Bár így jobban belegondolva a verés és a vér látványa sem hagyja teljesen hidegen. Közben a karosszék mögé lépdel, pont oda ahol az imént a másik állt, s provokatívan rátámaszkodik annak háttámlájára várva mikor kezdődik a neki szánt előadás.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2012-12-17 08:15:03
Üzenet elküldve: 2012-12-17 08:15:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
// Celin és Ambroggio figyelmébe //
* Ambroggio lehet, hogy fizetett azonban mikor Gnizog megnézi a szütyő tartalmát, akkor ingatja a fejét. Társával együtt méri végig, ahogy tiszteletlenül viselkedik. Ustgrothtal összenéznek egy pillanatig, aztán megszólal a fiatalabbik.*
- Móresre kell tanítani, egyrészt tejeljen, másik részt tisztelje a helyet. Ha lehet ne törd össze a berendezést. * A csatákban edzett ork csak biccent, hogy megértette a küldetését. Ezzel megindul a jósnő felé, amerre az embert látta eltűnni.
~ Majd én megmutatom neki, hogy fizessen. ~ Mondja magában Ustgroth, aki döngő léptekkel kaptat fel a második emeletre, hogy utána elkapja tekintetével melyik ajtónál tűnik el az tévesen fizető ember( Ambroggio ). Jelez a fogadó teremben két kidobó társának, akik barbárok. Minden további nélkül nyit be Celin jósnőhöz, ahol ráadásul elkapja a jelenetet.
~ Tiszteletlen! De még megkeserüli! ~ Belép a két barbárral az oldalán, aztán tiszteletteljesen szól Celinhez.*
- Szép napot Celin kisasszony! * Közben int a két markáns legénynek, hogy induljanak lefogni az illetőt.*
- Bocsáss meg, hogy zavarunk, de ez az ember tiszteletlen volt minden tekintetben. A kettes törvény szerint, tiszteletre kell nevelnünk. * Az ablakon nem lehet távozni, mert azokon rácsosak. Egyetlen út az ajtó, amit jótékonyan elzár.*
- Nah idefigyelj nyalka lovag! Fizess 50 aranyat! Kérj bocsánatot Celin kisasszonytól! Végül mond szépen, hogy nem akartam a függönyt rongynak használni! * Az idegességi foka a vörös köd határon egyensúlyoz. Ha Ambroggio bármit rosszul mond, vagy cselekszik, akkor könnyen megeshet egy alapos verés.*
* Ambroggio lehet, hogy fizetett azonban mikor Gnizog megnézi a szütyő tartalmát, akkor ingatja a fejét. Társával együtt méri végig, ahogy tiszteletlenül viselkedik. Ustgrothtal összenéznek egy pillanatig, aztán megszólal a fiatalabbik.*
- Móresre kell tanítani, egyrészt tejeljen, másik részt tisztelje a helyet. Ha lehet ne törd össze a berendezést. * A csatákban edzett ork csak biccent, hogy megértette a küldetését. Ezzel megindul a jósnő felé, amerre az embert látta eltűnni.
~ Majd én megmutatom neki, hogy fizessen. ~ Mondja magában Ustgroth, aki döngő léptekkel kaptat fel a második emeletre, hogy utána elkapja tekintetével melyik ajtónál tűnik el az tévesen fizető ember( Ambroggio ). Jelez a fogadó teremben két kidobó társának, akik barbárok. Minden további nélkül nyit be Celin jósnőhöz, ahol ráadásul elkapja a jelenetet.
~ Tiszteletlen! De még megkeserüli! ~ Belép a két barbárral az oldalán, aztán tiszteletteljesen szól Celinhez.*
- Szép napot Celin kisasszony! * Közben int a két markáns legénynek, hogy induljanak lefogni az illetőt.*
- Bocsáss meg, hogy zavarunk, de ez az ember tiszteletlen volt minden tekintetben. A kettes törvény szerint, tiszteletre kell nevelnünk. * Az ablakon nem lehet távozni, mert azokon rácsosak. Egyetlen út az ajtó, amit jótékonyan elzár.*
- Nah idefigyelj nyalka lovag! Fizess 50 aranyat! Kérj bocsánatot Celin kisasszonytól! Végül mond szépen, hogy nem akartam a függönyt rongynak használni! * Az idegességi foka a vörös köd határon egyensúlyoz. Ha Ambroggio bármit rosszul mond, vagy cselekszik, akkor könnyen megeshet egy alapos verés.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2012-12-16 23:17:15
Üzenet elküldve: 2012-12-16 23:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
// (16+) jeleneteket tartalmaz //
- A keservit! *kurjantja el magát gazemberes félmosollyal. Ez aztán az impozáns késdobáló! Visszaereszti a bársonyrojtos függönykét, és megkocogtatja a gyaloghintó tetejét, hogy a két hordár szaporázza meg az iramot. A jó ég tudja, honnan tett szert az alkalmatosságra meg az erőslegényekre a két végén, de az Intéző kétség kívül tudja, hogy prezentáljon emlékezetes belépőt. Igaz, már egy napja itt van... Az emlékezetességen kívül persze sokat nyomott a latba, hogy a múlt este óta tartó esőzések meglehetősen feláztatták a környéket, az ő csizmája pedig méregdrága darab.
Ahogy az erődítményszerű épület előtt leteszik a hordhintót, Ambroggio még így is fintorogva dugja ki a lábát. Végül aztán egy elegáns mozdulattal letépi a bársonyfüggönyt és szőnyeggé avanzsálja. A méltatlankodó hordároknak pöccint egy aranyat a kárrendezésre, aztán a függönyön átgyalogolva megáll a kilincstelen, vasalt ajtó előtt. Megköszörüli a torkát, végignyalja metszően fehér fogait, igazít egyet prémgalléros kabátja hajtókáján és díszkosaras rapírja markolatgombjával kurta kis ritmust koppant a kukucskáló mellé. Amikor az kinyílik, csupán egy dombormintás csont érmét nyújt be. Lanawin öt legelitebb kártyaasztalából négynél csak és kizárólag ilyenben tehetők tétek. Valószínűleg megfelelő csecsebecse lesz, hogy az az ajtó megnyíljon előtte.
Karakán pacsuliszag lengi körül. Bár elegáns, hasított bőr kesztyűt visel, és alig ért az ajtófélfához, olyan kényeskedve morzsolgatja ujjait, mintha egérürülékbe nyúlt volna. Végül aztán, feltalálva magát, alaposan és fenntartások nélkül megtörölgeti a kezét a legközelebbi ablak sötétítőfüggönyében, mintha pont erre lenne odakészítve.
A két orkra csak villant egy mindentudó, csibész mosolyt és a teljesség kedvéért egy belső zsebből előhúzkodott csipkezsebkendővel impozáns parolát kanyarít feléjük.*
- Hallatlan ez az idő *sóhajtja finomkodón csevegő hangnemben.* - Az Artheniori fiúkórus botrányos leszereplése után már csak ez hiányzott, hm? Kegyetlenek az égiek *csóválja a fejét, mintha a rossz idő és egy középszerű előadás végigülése lenne a legszörnyűbb dolog, ami csak sújthatja az embert.
Peckesen vonul beljebb, mintha fel se tűnne neki, mennyire kirí a társaságból. Csipkezsebkendőjét olykor-olykor az arca elé emeli, talán az illatával akarja elüldözni a bent terjengő nehéz szagokat az orrából. Kedélyesen biccent a felé fordulóknak. Annyi esélyt nézne ki belőle az ember, mint egy sakálfészekben sétálgató pávakakasból.
A könnyű préda reményében felcsillanó mohóságot azonban hamar a torkokra forrasztja az első próbálkozó roppanó ujjperceinek hangja. Persze az affér után az Itéző készséggel ajánlja a körömvirág kenőcsöt a bajra, majd együttérzőn megveregeti az illető vállát, és az emelet felé veszi az irányt.
Egy kételyektől fakó arcú nyurga alak poroszkál az övével azonos irányba. Ambroggio biccent neki, mint férfi a férfinak potenciavizsgálat doktori szobája előtt. Kissé lemaradva tőle a nyomába szegődik. Még látja, ahogy az ajtónálló eltűnik egy belsőbb helyiségben. Míg odavan, az Intéző egy rituális kacatokkal telezsúfolt, magas szekrényke takarásába húzódik, mintha csak azt vizsgálgatná elmélyülten, hogy vajon pont ilyen a nappalijában a falikárpit, vagy egy árnyalattal világosabb.
Amikor aztán az ajtónálló visszatér és közli a fakó arcú fiatalúrral a további várakoztatás tényét, Ambroggio egy besurranó tolvajt megszégyenítő fordulással a háta mögé kerül, és már tűnik is el a titokzatos függöny mögött, ahonnét a rossz híreket hordja kötelességtudóan ez a marcona arcú, tömeg-ész kontrasztban hangsúlyos személyi titkár.
Arcpirító természetességgel sétál be. Tollas kalapját rábiggyeszti az első formájában és állásában alkalmasnak tűnő dekorációs elemre.*
- Ansanté, drága hölgy *duruzsolja érzékien a nő mögé lépve. A gömbölyű vállak fölött átnyúlva hátulról megtámaszkodik a szék karfáin. Mélyet szippant az ezüstös tincsek illatából és lassút, kéjeset csókol a cimpácska tövébe. Ahogy elveszi a kezét, hogy visszaadja a nő mozgásának szabadságát, végigsimít az oldalt nyitott ruha mentén, ahol azoknak a tenyérbe illő keblecskéknek a vonulatai oly kacéran kínálják magukat. Fölegyenesedik, majd ha a jósnő feléje fordul, s meglátja a rendhagyó fejdíszt szemből is, pimaszabbra húzódik gazemberes vigyora.*
- Üdvözlöm *biccent külön az orkkoponyának, nem leplezett cinizmussal, majd otthonos pofátlansággal dobja le magát egy süppedős fotelba a nővel szemben.*
- Ön lenne hát a végzet asszonya? *kérdi élveteg nyelvcsettintéssel.*
- A keservit! *kurjantja el magát gazemberes félmosollyal. Ez aztán az impozáns késdobáló! Visszaereszti a bársonyrojtos függönykét, és megkocogtatja a gyaloghintó tetejét, hogy a két hordár szaporázza meg az iramot. A jó ég tudja, honnan tett szert az alkalmatosságra meg az erőslegényekre a két végén, de az Intéző kétség kívül tudja, hogy prezentáljon emlékezetes belépőt. Igaz, már egy napja itt van... Az emlékezetességen kívül persze sokat nyomott a latba, hogy a múlt este óta tartó esőzések meglehetősen feláztatták a környéket, az ő csizmája pedig méregdrága darab.
Ahogy az erődítményszerű épület előtt leteszik a hordhintót, Ambroggio még így is fintorogva dugja ki a lábát. Végül aztán egy elegáns mozdulattal letépi a bársonyfüggönyt és szőnyeggé avanzsálja. A méltatlankodó hordároknak pöccint egy aranyat a kárrendezésre, aztán a függönyön átgyalogolva megáll a kilincstelen, vasalt ajtó előtt. Megköszörüli a torkát, végignyalja metszően fehér fogait, igazít egyet prémgalléros kabátja hajtókáján és díszkosaras rapírja markolatgombjával kurta kis ritmust koppant a kukucskáló mellé. Amikor az kinyílik, csupán egy dombormintás csont érmét nyújt be. Lanawin öt legelitebb kártyaasztalából négynél csak és kizárólag ilyenben tehetők tétek. Valószínűleg megfelelő csecsebecse lesz, hogy az az ajtó megnyíljon előtte.
Karakán pacsuliszag lengi körül. Bár elegáns, hasított bőr kesztyűt visel, és alig ért az ajtófélfához, olyan kényeskedve morzsolgatja ujjait, mintha egérürülékbe nyúlt volna. Végül aztán, feltalálva magát, alaposan és fenntartások nélkül megtörölgeti a kezét a legközelebbi ablak sötétítőfüggönyében, mintha pont erre lenne odakészítve.
A két orkra csak villant egy mindentudó, csibész mosolyt és a teljesség kedvéért egy belső zsebből előhúzkodott csipkezsebkendővel impozáns parolát kanyarít feléjük.*
- Hallatlan ez az idő *sóhajtja finomkodón csevegő hangnemben.* - Az Artheniori fiúkórus botrányos leszereplése után már csak ez hiányzott, hm? Kegyetlenek az égiek *csóválja a fejét, mintha a rossz idő és egy középszerű előadás végigülése lenne a legszörnyűbb dolog, ami csak sújthatja az embert.
Peckesen vonul beljebb, mintha fel se tűnne neki, mennyire kirí a társaságból. Csipkezsebkendőjét olykor-olykor az arca elé emeli, talán az illatával akarja elüldözni a bent terjengő nehéz szagokat az orrából. Kedélyesen biccent a felé fordulóknak. Annyi esélyt nézne ki belőle az ember, mint egy sakálfészekben sétálgató pávakakasból.
A könnyű préda reményében felcsillanó mohóságot azonban hamar a torkokra forrasztja az első próbálkozó roppanó ujjperceinek hangja. Persze az affér után az Itéző készséggel ajánlja a körömvirág kenőcsöt a bajra, majd együttérzőn megveregeti az illető vállát, és az emelet felé veszi az irányt.
Egy kételyektől fakó arcú nyurga alak poroszkál az övével azonos irányba. Ambroggio biccent neki, mint férfi a férfinak potenciavizsgálat doktori szobája előtt. Kissé lemaradva tőle a nyomába szegődik. Még látja, ahogy az ajtónálló eltűnik egy belsőbb helyiségben. Míg odavan, az Intéző egy rituális kacatokkal telezsúfolt, magas szekrényke takarásába húzódik, mintha csak azt vizsgálgatná elmélyülten, hogy vajon pont ilyen a nappalijában a falikárpit, vagy egy árnyalattal világosabb.
Amikor aztán az ajtónálló visszatér és közli a fakó arcú fiatalúrral a további várakoztatás tényét, Ambroggio egy besurranó tolvajt megszégyenítő fordulással a háta mögé kerül, és már tűnik is el a titokzatos függöny mögött, ahonnét a rossz híreket hordja kötelességtudóan ez a marcona arcú, tömeg-ész kontrasztban hangsúlyos személyi titkár.
Arcpirító természetességgel sétál be. Tollas kalapját rábiggyeszti az első formájában és állásában alkalmasnak tűnő dekorációs elemre.*
- Ansanté, drága hölgy *duruzsolja érzékien a nő mögé lépve. A gömbölyű vállak fölött átnyúlva hátulról megtámaszkodik a szék karfáin. Mélyet szippant az ezüstös tincsek illatából és lassút, kéjeset csókol a cimpácska tövébe. Ahogy elveszi a kezét, hogy visszaadja a nő mozgásának szabadságát, végigsimít az oldalt nyitott ruha mentén, ahol azoknak a tenyérbe illő keblecskéknek a vonulatai oly kacéran kínálják magukat. Fölegyenesedik, majd ha a jósnő feléje fordul, s meglátja a rendhagyó fejdíszt szemből is, pimaszabbra húzódik gazemberes vigyora.*
- Üdvözlöm *biccent külön az orkkoponyának, nem leplezett cinizmussal, majd otthonos pofátlansággal dobja le magát egy süppedős fotelba a nővel szemben.*
- Ön lenne hát a végzet asszonya? *kérdi élveteg nyelvcsettintéssel.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2012-12-13 16:10:01
Üzenet elküldve: 2012-12-13 16:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Mélyen szívja tüdejébe a füstölőktől terhes dohos falak illatát, majd jégkék íriszei vészjóslóan felvillannak, s kívánatos ajkain egyre szélesebb mosoly terül el. Valaki közeleg, kinek édes kételyei mézként cseppennek unalma posványába. Végre kiélvezheti kínlódásuk, hiszen miért is csapott volna fel jósnak? Hogy valakin segítsen? Bah! Őrült ötlet. Sokkal inkább, hogy 'lakomázzon' apró-cseprű életük szánalmasságából, s ha lehet még mélyebbre taszítsa őket. Elvégre milyen elkeseredett alak lehet aki jóshoz fordul, s elhiszi kaphat egy szeletet a jövőből.
Persze mint minden színdarabhoz ehhez is elkél a hatásos jelmez. Ezért húzta ki szemeit sötét festékkel, játszott rá lilás ajkai fagyosságára, s takarta el ezüstös tincseit egy gyöngysorokkal ékített csipkés fátyollal, valamint egy ork állkapocs nélküli koponyájával. A nyakában lévő gyöngysorok szinte már nem is kellenének, s valóban, csupán kulcscsontja érzéki ívére s dekoltázsára hivatottak kiemelni, ahogy rafinált szabású ruhája pántjai vérforraló alakját.
Mikor felzendülnek az ajtónálló ólmosan közelgő léptei zsigereiben érzi elkezdődik ismét ez az őrült tánc. Lassan feláll. Nincs ínyére a tétovázás, de tudja jól ez is a játék része, tehát teszi amit elméje diktál: közli a férfivel, hogy kuncsaftjának még várnia kell, majd miután elhagyta szobáját a kényelmesen elhelyezkedik egy karosszékben. s visszasüpped gondolataiba egészen ráhangolódva a szomszéd szobában tépelődő illető érzelemvilágára...*
Persze mint minden színdarabhoz ehhez is elkél a hatásos jelmez. Ezért húzta ki szemeit sötét festékkel, játszott rá lilás ajkai fagyosságára, s takarta el ezüstös tincseit egy gyöngysorokkal ékített csipkés fátyollal, valamint egy ork állkapocs nélküli koponyájával. A nyakában lévő gyöngysorok szinte már nem is kellenének, s valóban, csupán kulcscsontja érzéki ívére s dekoltázsára hivatottak kiemelni, ahogy rafinált szabású ruhája pántjai vérforraló alakját.
Mikor felzendülnek az ajtónálló ólmosan közelgő léptei zsigereiben érzi elkezdődik ismét ez az őrült tánc. Lassan feláll. Nincs ínyére a tétovázás, de tudja jól ez is a játék része, tehát teszi amit elméje diktál: közli a férfivel, hogy kuncsaftjának még várnia kell, majd miután elhagyta szobáját a kényelmesen elhelyezkedik egy karosszékben. s visszasüpped gondolataiba egészen ráhangolódva a szomszéd szobában tépelődő illető érzelemvilágára...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144