Nincs játékban - Szeszélyes hermelin
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szeszélyes hermelin | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-30 18:00:06
Üzenet elküldve: 2015-10-30 18:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A Rémes Rettenetek Előszobája ezalatt a pár perc alatt semmit sem változott; a még mindig sötét, füstös és dohos teremben ugyanazok a rossz arcú alakok foglalják el a helyüket, mint eddig, és a kidobók száma sem változott a korábbihoz képest. Noha lényegesen kevesebb van belőlük, mint odafönt, azért Rhebosse ízlésének még ez a mennyiség is túl sok.*
- Amúgy sem lett volna hozzá étvágyam. *húzza el a száját. Első osztályú csemegének kell annak lennie, amivel még marasztalni lehetne a nőt ebben a borzadályban. Beleegyezően, és kissé rosszkedvűen indul a kijárat felé.
Igaz, húzódzkodott kicsit tőle, hogy a Hermelinbe jöjjenek, mégis titkon izgalmakat remélt. A hely pedig csak az ijesztő és undorító elvárásokat teljesítette. Szerencsére a kijutás simulékonyabban megy, mint a befele vezető út, kérdések nem hangoznak el, csupán a megszokott sötét pillantások kísérik a párost, mikor elhagyják az épületet. Utánuk rögtön egy nagy dörrenéssel be is zárul a Hermelin ajtaja, jelezvén, sohanapján látják őket viszont szívesen.
Ahogy a szabadba lépnek, Rhebosse megrázkódik – hogy egy hirtelen fuvallattól, vagy csak a felüdüléstől, hogy végre elhagyták a füstös lebujt, maga sem tudja.*
- Na, ide se vágyom vissza. *fordul a kalapos felé.*
*A Rémes Rettenetek Előszobája ezalatt a pár perc alatt semmit sem változott; a még mindig sötét, füstös és dohos teremben ugyanazok a rossz arcú alakok foglalják el a helyüket, mint eddig, és a kidobók száma sem változott a korábbihoz képest. Noha lényegesen kevesebb van belőlük, mint odafönt, azért Rhebosse ízlésének még ez a mennyiség is túl sok.*
- Amúgy sem lett volna hozzá étvágyam. *húzza el a száját. Első osztályú csemegének kell annak lennie, amivel még marasztalni lehetne a nőt ebben a borzadályban. Beleegyezően, és kissé rosszkedvűen indul a kijárat felé.
Igaz, húzódzkodott kicsit tőle, hogy a Hermelinbe jöjjenek, mégis titkon izgalmakat remélt. A hely pedig csak az ijesztő és undorító elvárásokat teljesítette. Szerencsére a kijutás simulékonyabban megy, mint a befele vezető út, kérdések nem hangoznak el, csupán a megszokott sötét pillantások kísérik a párost, mikor elhagyják az épületet. Utánuk rögtön egy nagy dörrenéssel be is zárul a Hermelin ajtaja, jelezvén, sohanapján látják őket viszont szívesen.
Ahogy a szabadba lépnek, Rhebosse megrázkódik – hogy egy hirtelen fuvallattól, vagy csak a felüdüléstől, hogy végre elhagyták a füstös lebujt, maga sem tudja.*
- Na, ide se vágyom vissza. *fordul a kalapos felé.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-30 11:32:45
Üzenet elküldve: 2015-10-30 11:32:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Akármekkora nagy kalandor is, egy ilyen idegen és barátságtalan helyen még ő sem jönne ki jól abból, ha összetűzésbe keveredne a hely csöppet sem csinos kidobóival, akár rabszolgák, akár nem. Majd ha lengén öltözött rabszolganők hívják párnacsatázni, akkor marad balhézni, most viszont ő is jobbnak látja, ha inkább távoznak a színről. Rhebossenak nem kell aggódnia, nem lesz szükség semmiféle visszatartásra, hiszen még csak fel sem kapta a vizet úgy igazán. Csak hát azért az ő kedves útitársaira ne morranjon csak úgy rá mindenféle marcona ork, azt nem szereti.*
- Rendben. * Bólint, aztán küld még egy utolsó rosszalló, gyilkos pillantást az orkoknak mielőtt követi Rhebosset lefelé a Borzalom Rozoga Lépcsőjén, vissza a Rémes Rettenetek előszobájába. Szerencséjük van, egyikük alatt sem szakad össze a lejáró egyetlen foka sem. Talán sokkal erősebb építmény, mint amilyennek látszik, ezt még az is megerősítheti, hogy azoknak az ork nehézfiúknak is fel kellett mászniuk rajta. Ha pedig őket elbírta, akkor nekik sem lehet sok félnivalójuk. Leérve megáll Rhebosse mellett és kérdőn pillant a nőre a folytatást illetően.*
- Igen, rémesen barátságos. Csoda, hogy ott nem marasztaltak egy kis teára és süteményre. *A fejét csóválja, nem tetszik neki ez a hely. Úgy érzi, hogy ennyi bőven elég volt belőle, nem kockáztatná meg, hogy legközelebb morranás helyett pofont kapjanak.*
- Szerintem eleget láttunk. *Fejével a kijárat felé bök. Ha a nőnek nincs ellenére, akkor mehetnek.*
*Akármekkora nagy kalandor is, egy ilyen idegen és barátságtalan helyen még ő sem jönne ki jól abból, ha összetűzésbe keveredne a hely csöppet sem csinos kidobóival, akár rabszolgák, akár nem. Majd ha lengén öltözött rabszolganők hívják párnacsatázni, akkor marad balhézni, most viszont ő is jobbnak látja, ha inkább távoznak a színről. Rhebossenak nem kell aggódnia, nem lesz szükség semmiféle visszatartásra, hiszen még csak fel sem kapta a vizet úgy igazán. Csak hát azért az ő kedves útitársaira ne morranjon csak úgy rá mindenféle marcona ork, azt nem szereti.*
- Rendben. * Bólint, aztán küld még egy utolsó rosszalló, gyilkos pillantást az orkoknak mielőtt követi Rhebosset lefelé a Borzalom Rozoga Lépcsőjén, vissza a Rémes Rettenetek előszobájába. Szerencséjük van, egyikük alatt sem szakad össze a lejáró egyetlen foka sem. Talán sokkal erősebb építmény, mint amilyennek látszik, ezt még az is megerősítheti, hogy azoknak az ork nehézfiúknak is fel kellett mászniuk rajta. Ha pedig őket elbírta, akkor nekik sem lehet sok félnivalójuk. Leérve megáll Rhebosse mellett és kérdőn pillant a nőre a folytatást illetően.*
- Igen, rémesen barátságos. Csoda, hogy ott nem marasztaltak egy kis teára és süteményre. *A fejét csóválja, nem tetszik neki ez a hely. Úgy érzi, hogy ennyi bőven elég volt belőle, nem kockáztatná meg, hogy legközelebb morranás helyett pofont kapjanak.*
- Szerintem eleget láttunk. *Fejével a kijárat felé bök. Ha a nőnek nincs ellenére, akkor mehetnek.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-30 10:42:26
Üzenet elküldve: 2015-10-30 10:42:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A válaszban történő megtorpanás arra enged következtetni, a férfi azért nem teljesen őszinte. Már ami a rabszolganőket illeti. Talán csak udvarias akart lenni, így, női társaságban? Pedig Rhebosse mellett a legkevésbé se kell féljen, elvégre nem úrinő ő. A tréfát is érti. Személy szerint ő sokkal jobban örülne néhány lengén öltözött rabszolganőnek (illetve rabszolgafiúnak) a rettenetes ork kidobók helyett.
Ahogy Svir rászól az orkra, a lány rögtön rá is teszi kezét a vállára – semmi szükség rá, hogy kihúzzák a gyufát a kétajtós szekrénynél. A kérdésre apró bólintással válaszol.*
- Menjünk inkább. *Elég valószínűtlennek tartja, hogy bárki behívná őket azon a kérdéses ajtón, hiszen nem vendégként érkeztek, csupán kíváncsiságból lépték át a Hermelin küszöbét. Hacsak a férfi -tudta ellenére- nem rendelkezik mégis egy gyerekkori baráttal, aki örömmel üdvözölve őket sétál ki a belső szobából, úgy jobb lesz kereket oldani. Valóban semmi értelme itt ácsorogni.
Előre megy hát, és indul le a Borzalom Rozoga Lépcsőjén, alul megállva és megvárva a kalapost. Ő úgy gondolta, a „menjünk” az emeletre vonatkozik, nem a helyre magára, így vár, hogy most merre szándékozik indulni Svir. Vajon a pincében több sikerrel járnak, mint odafönt?*
- Nagyon barátságos... *mormolja csak úgy, a foga közt préselve ki a szavakat, az emeleten lévő alakra célozva. *
*A válaszban történő megtorpanás arra enged következtetni, a férfi azért nem teljesen őszinte. Már ami a rabszolganőket illeti. Talán csak udvarias akart lenni, így, női társaságban? Pedig Rhebosse mellett a legkevésbé se kell féljen, elvégre nem úrinő ő. A tréfát is érti. Személy szerint ő sokkal jobban örülne néhány lengén öltözött rabszolganőnek (illetve rabszolgafiúnak) a rettenetes ork kidobók helyett.
Ahogy Svir rászól az orkra, a lány rögtön rá is teszi kezét a vállára – semmi szükség rá, hogy kihúzzák a gyufát a kétajtós szekrénynél. A kérdésre apró bólintással válaszol.*
- Menjünk inkább. *Elég valószínűtlennek tartja, hogy bárki behívná őket azon a kérdéses ajtón, hiszen nem vendégként érkeztek, csupán kíváncsiságból lépték át a Hermelin küszöbét. Hacsak a férfi -tudta ellenére- nem rendelkezik mégis egy gyerekkori baráttal, aki örömmel üdvözölve őket sétál ki a belső szobából, úgy jobb lesz kereket oldani. Valóban semmi értelme itt ácsorogni.
Előre megy hát, és indul le a Borzalom Rozoga Lépcsőjén, alul megállva és megvárva a kalapost. Ő úgy gondolta, a „menjünk” az emeletre vonatkozik, nem a helyre magára, így vár, hogy most merre szándékozik indulni Svir. Vajon a pincében több sikerrel járnak, mint odafönt?*
- Nagyon barátságos... *mormolja csak úgy, a foga közt préselve ki a szavakat, az emeleten lévő alakra célozva. *
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-29 22:51:16
Üzenet elküldve: 2015-10-29 22:51:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Egyelőre Svir sem dönt a leülés mellett, nem tudni, hogy meddig maradnak, sem azt, hogy az időt, amíg maradnak nem-e védekező állásban töltik majd? Persze ülve védekezni, hátradőlve párbajozni nagyon stílusos, de legalább kétszer annyira veszélyes is. Esetleg egy töltött és felhúzott számszeríjjal a kézben, úgy van esélye az ülőnek is, de a karddal vagy más hasonló fegyverrel való hadakozásnál egy cseppet sem kedvező helyzet az ülő. Esetleg ha felkapják a széket és pajzsként, esetleg egyenesen fegyverként használják, mint a vadállatok idomárjai a ketrecben, akkor hasznukra válhat az ülőalkalmatosság. Nehéz fotelekkel viszont nem fog dobálózni, akármilyen erős is, egyszerűen túl nehézkes lenne.*
- Ami azt illeti… *Kezdi a válaszát a rabszolganők hiányolását firtató kérdésre. Nagy kalandor, sokat látott már, de olyan igazi háremet lengén öltözött, láncon tartott rabszolganőkkel még nem. Láncon tartott, lengék öltözött férfiakból állót sem látott, de arra nem is igazán kíváncsi, meg annak megnézésénél ott lenne a veszély, hogy ő maga is közöttük végzi. Igaz, ez a rabszolganős esetben is elképzelhető, de ott valahogy nem igazán bánná. Vajon miért nem?*
- Na nem, az azért mégiscsak túlzás lenne. *Megrázza a fejét. Férfiak társaságában talán ellenkező választ adott volna, de itt nem szabad lerombolnia az úriember látszatát. És ez a látszat még csak nem is illúzió, tényleg igazán illemtudó egy fickó ez a Svir, ha éppen nem rosszban sántikál.*
- Nono! *Csak ennyit mond amikor rámorrannak Rhebossera, de azt nagyon fenyegetően teszi. Ork legyen a talpán, aki egy ilyen nono után még kötekedni mer!*
- Menjünk inkább? *Kérdi a nőt. Úgy tűnik, ma itt nem mennek tovább, a szoba magában pedig nem olyan érdekes, hogy sokáig maradjanak. Mi több, ez az egész hely sem ér meg az itt már amúgy is eltöltötteknél sokkal többet.*
*Egyelőre Svir sem dönt a leülés mellett, nem tudni, hogy meddig maradnak, sem azt, hogy az időt, amíg maradnak nem-e védekező állásban töltik majd? Persze ülve védekezni, hátradőlve párbajozni nagyon stílusos, de legalább kétszer annyira veszélyes is. Esetleg egy töltött és felhúzott számszeríjjal a kézben, úgy van esélye az ülőnek is, de a karddal vagy más hasonló fegyverrel való hadakozásnál egy cseppet sem kedvező helyzet az ülő. Esetleg ha felkapják a széket és pajzsként, esetleg egyenesen fegyverként használják, mint a vadállatok idomárjai a ketrecben, akkor hasznukra válhat az ülőalkalmatosság. Nehéz fotelekkel viszont nem fog dobálózni, akármilyen erős is, egyszerűen túl nehézkes lenne.*
- Ami azt illeti… *Kezdi a válaszát a rabszolganők hiányolását firtató kérdésre. Nagy kalandor, sokat látott már, de olyan igazi háremet lengén öltözött, láncon tartott rabszolganőkkel még nem. Láncon tartott, lengék öltözött férfiakból állót sem látott, de arra nem is igazán kíváncsi, meg annak megnézésénél ott lenne a veszély, hogy ő maga is közöttük végzi. Igaz, ez a rabszolganős esetben is elképzelhető, de ott valahogy nem igazán bánná. Vajon miért nem?*
- Na nem, az azért mégiscsak túlzás lenne. *Megrázza a fejét. Férfiak társaságában talán ellenkező választ adott volna, de itt nem szabad lerombolnia az úriember látszatát. És ez a látszat még csak nem is illúzió, tényleg igazán illemtudó egy fickó ez a Svir, ha éppen nem rosszban sántikál.*
- Nono! *Csak ennyit mond amikor rámorrannak Rhebossera, de azt nagyon fenyegetően teszi. Ork legyen a talpán, aki egy ilyen nono után még kötekedni mer!*
- Menjünk inkább? *Kérdi a nőt. Úgy tűnik, ma itt nem mennek tovább, a szoba magában pedig nem olyan érdekes, hogy sokáig maradjanak. Mi több, ez az egész hely sem ér meg az itt már amúgy is eltöltötteknél sokkal többet.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-29 20:39:44
Üzenet elküldve: 2015-10-29 20:39:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Abban biztos vagyok! *erősíti meg a kalapost a játékról alkotott elképzeléseiben.* Egyszer majd megtaníthatna. *nem szeretne felsülni, így inkább nem árulja el, hogy a malom nem teljesen ismeretlen számára. Már amennyiben a fickó nem kér ellenszolgáltatásokat egy esetleges felelevenítő játszmáért, ebben az esetben kénytelen lesz gyakorolni a nagy megmérettetés előtt. Ha sor kerül olyanra, ugyanis még mindig nem bukkant fel sehonnan egy kósza játéktábla. Rhebosse pedig biztos nem lesz az, aki valamelyik orknál megérdeklődi, esetleg nincs-e a bal mellényzsebében egy.
A nógatásra kicsit összeszedi magát és nagyobb lendülettel indul a följáró felé. Ücsörögni, való igaz, kint is ücsöröghetnének. Ha már bent vannak, úgy használják is ki a helyzetet. Ahogy a lépcsőhöz érnek, a lány megvárja, hogy a férfi érjen föl előbb. Ki tudja, kibírná-e kettejük együttes súlyát, ő pedig azért a pár másodpercért nem kockáztat. Amint Svir fölér, sietős léptekkel követi, s ahogy megint orkok kereszttüzében találja magát, úgy húzódik ismét közelebb. Inkább a kalapost tudja maga mellett, mint a bűzlő, ijesztő kidobókat.
A fogadószobában körülnézve jelentős javulás látható a lenti helyzethez képest. Azért a lány ide sem költözne be, de legalább nem fenyegeti a veszély, hogy a homályból valami (vagy valaki) rá veti magát. A leüléssel nem is próbálkozik, elvégre csak most jöttek föl. Helyette háta mögött összekulcsolja a kezét, úgy nézelődik, nem túl feltűnően.*
- Miért, talány hiányolja a rabszolganőket? *sandít a férfire. Föl sem tűnt neki, hogy a kalapos hirtelen tegezésre váltott. Való igaz, ha már ketten vállvetve szállnak szemben a Hermelin rájuk veselkedő veszedelmeivel, a baráti megszólítás a legkevesebb.
Lassú léptekkel köröz a szobában, ahonnan egy csukott ajtó vezet tovább. Ahogy Rhebosse felé tart, rögtön föl is kelti az egyik kidobó figyelmét, aki egy mordulással terem előtte. Megtermett, izmos, és néhány sebhellyel is rendelkezik, így a lány nem kicsit hökken meg, ahogy szembetalálja magát az orkkal. Érces hangján vakkantja oda neki, hogy nem mehet be, csak ha szólítják.
A lány rögtön hátrébb is lép, és elmotyog egy „bocsánat”-ot, kerülve a szemkontaktust a félelmetes alakkal.*
- Abban biztos vagyok! *erősíti meg a kalapost a játékról alkotott elképzeléseiben.* Egyszer majd megtaníthatna. *nem szeretne felsülni, így inkább nem árulja el, hogy a malom nem teljesen ismeretlen számára. Már amennyiben a fickó nem kér ellenszolgáltatásokat egy esetleges felelevenítő játszmáért, ebben az esetben kénytelen lesz gyakorolni a nagy megmérettetés előtt. Ha sor kerül olyanra, ugyanis még mindig nem bukkant fel sehonnan egy kósza játéktábla. Rhebosse pedig biztos nem lesz az, aki valamelyik orknál megérdeklődi, esetleg nincs-e a bal mellényzsebében egy.
A nógatásra kicsit összeszedi magát és nagyobb lendülettel indul a följáró felé. Ücsörögni, való igaz, kint is ücsöröghetnének. Ha már bent vannak, úgy használják is ki a helyzetet. Ahogy a lépcsőhöz érnek, a lány megvárja, hogy a férfi érjen föl előbb. Ki tudja, kibírná-e kettejük együttes súlyát, ő pedig azért a pár másodpercért nem kockáztat. Amint Svir fölér, sietős léptekkel követi, s ahogy megint orkok kereszttüzében találja magát, úgy húzódik ismét közelebb. Inkább a kalapost tudja maga mellett, mint a bűzlő, ijesztő kidobókat.
A fogadószobában körülnézve jelentős javulás látható a lenti helyzethez képest. Azért a lány ide sem költözne be, de legalább nem fenyegeti a veszély, hogy a homályból valami (vagy valaki) rá veti magát. A leüléssel nem is próbálkozik, elvégre csak most jöttek föl. Helyette háta mögött összekulcsolja a kezét, úgy nézelődik, nem túl feltűnően.*
- Miért, talány hiányolja a rabszolganőket? *sandít a férfire. Föl sem tűnt neki, hogy a kalapos hirtelen tegezésre váltott. Való igaz, ha már ketten vállvetve szállnak szemben a Hermelin rájuk veselkedő veszedelmeivel, a baráti megszólítás a legkevesebb.
Lassú léptekkel köröz a szobában, ahonnan egy csukott ajtó vezet tovább. Ahogy Rhebosse felé tart, rögtön föl is kelti az egyik kidobó figyelmét, aki egy mordulással terem előtte. Megtermett, izmos, és néhány sebhellyel is rendelkezik, így a lány nem kicsit hökken meg, ahogy szembetalálja magát az orkkal. Érces hangján vakkantja oda neki, hogy nem mehet be, csak ha szólítják.
A lány rögtön hátrébb is lép, és elmotyog egy „bocsánat”-ot, kerülve a szemkontaktust a félelmetes alakkal.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-29 19:53:28
Üzenet elküldve: 2015-10-29 19:53:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Eddig Svir sem sokat árult el azokról a bizonyos ismeretségeiről, talán nagy hatalmú, igazán fontos népek, talán csak valami rossz csehó beugró pultosai. De amíg egyiket sem erősíti vagy cáfolja meg, addig ezek a részletek a tudatlanság boldog homályába vesznek, ki-ki azt képzel oda magának helyettük, amit szeretne. Az emberek pedig rendszerint valami sokkal jobbat, sokkal vidámabbat képzelnek oda a valóságnál, de bolondok is lennének valami még a valóságnál is rosszabbat vizionálni.*
- Szóval malom. Remek játék, nekem elhiheti. * Arra már nem tér ki, hogy miért tartja olyan jónak azt a játékot. Elképzelhető, hogy valóságos mágusként rakosgatja benne jobbnál jobb elrendezésbe a köveit, de az sem kizárt, hogy egyszerűen ez az egyetlen, amiben valamivel jobb a közepesen rossznál. Amíg nem próbálják ki, addig erre sem fog fény derülni, ahogy sok másra sem.*
- Ne kéresse magát, kérem! *Ezzel próbálja meg elejét venni a további habozásnak. Ücsörögni tudnak jobb helyeken is, az egyetlen amiért még érdemes lehet itt maradniuk, az a hely további szörnyű részleteinek felfedezése. Ha már lúd, legyen kövér, kíváncsi minden borzalomra. Természetesen csak addig a határig, amíg nem verik agyon amiért olyan nagyon kíváncsi.*
- Föl! *Erősíti meg Rhebosset, aztán elindul felfelé a rozoga feljárón. Pont olyan óvatosan kapaszkodik fölfelé, mint amilyen vigyázni a székekre leült, nem szeretné, ha összeszakadna alatta az egyik fok. Fent – milyen meglepetés – még több kidobóval találják szemben magukat, ezért magukat összébb húzva mehetnek tovább a jósokhoz vezető út következő állomására.*
- Ezt vártad? *Kérdezi útitársát, ha ő is épségben feljutott az emeletre, be a jósok fogadó szobájába. Itt szerencsére már sokkal kényelmesebb és kevésbé rozoga ülőalkalmatosságok várnak rájuk, a kérdés most inkább az, hogy szabad-e leülniük?*
*Eddig Svir sem sokat árult el azokról a bizonyos ismeretségeiről, talán nagy hatalmú, igazán fontos népek, talán csak valami rossz csehó beugró pultosai. De amíg egyiket sem erősíti vagy cáfolja meg, addig ezek a részletek a tudatlanság boldog homályába vesznek, ki-ki azt képzel oda magának helyettük, amit szeretne. Az emberek pedig rendszerint valami sokkal jobbat, sokkal vidámabbat képzelnek oda a valóságnál, de bolondok is lennének valami még a valóságnál is rosszabbat vizionálni.*
- Szóval malom. Remek játék, nekem elhiheti. * Arra már nem tér ki, hogy miért tartja olyan jónak azt a játékot. Elképzelhető, hogy valóságos mágusként rakosgatja benne jobbnál jobb elrendezésbe a köveit, de az sem kizárt, hogy egyszerűen ez az egyetlen, amiben valamivel jobb a közepesen rossznál. Amíg nem próbálják ki, addig erre sem fog fény derülni, ahogy sok másra sem.*
- Ne kéresse magát, kérem! *Ezzel próbálja meg elejét venni a további habozásnak. Ücsörögni tudnak jobb helyeken is, az egyetlen amiért még érdemes lehet itt maradniuk, az a hely további szörnyű részleteinek felfedezése. Ha már lúd, legyen kövér, kíváncsi minden borzalomra. Természetesen csak addig a határig, amíg nem verik agyon amiért olyan nagyon kíváncsi.*
- Föl! *Erősíti meg Rhebosset, aztán elindul felfelé a rozoga feljárón. Pont olyan óvatosan kapaszkodik fölfelé, mint amilyen vigyázni a székekre leült, nem szeretné, ha összeszakadna alatta az egyik fok. Fent – milyen meglepetés – még több kidobóval találják szemben magukat, ezért magukat összébb húzva mehetnek tovább a jósokhoz vezető út következő állomására.*
- Ezt vártad? *Kérdezi útitársát, ha ő is épségben feljutott az emeletre, be a jósok fogadó szobájába. Itt szerencsére már sokkal kényelmesebb és kevésbé rozoga ülőalkalmatosságok várnak rájuk, a kérdés most inkább az, hogy szabad-e leülniük?*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-29 15:29:18
Üzenet elküldve: 2015-10-29 15:29:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Sajnos a lány nem rendelkezik olyan kiterjedt és befolyásos ismeretségi körrel, hogy azzal büszkélkedni lehetne. Mindazonáltal, dolgozik rajta, hogy ez a jövőben változzon. Hogy esetleg a kalapos be is mutatná egy-két embernek (vagy más fajú élőlénynek), csak futó gondolatként jelenik meg. Az ilyesmit, elvégre, ki kell érdemelni. Cseppet elszontyolodik, hogy nem gazdagodik ilyesféle információval (pletykával), de megérti, hogy ezek bizalmas dolgok.*
-Szóval malom. *saját ismeretei elég homályosak a játékot illetően. Mikor Svir körbekémlel egy kósza tábla után, föl is villanyozódik, hogy esetleg része lehet egy felelevenítő játszmában. (Legalábbis valószínű, hogy azért néz körbe ilyen kutató tekintettel, nem pedig azért, hogy sietősen ölre menjen valakivel.) Persze, errefelé valószínűleg kevésbé békés dolgokat játszanak, mint a malom. Talán a Zöldsárkányban lett volna lehetőségük játszani, ki tudja. *
- Hát... *kezd bele nem is tudva, mit mondjon. Már pont, hogy sikerült megfelelően elhelyezkednie székén, ami nem kevés energiába és mocorgásba tellett. Ennek ellenére feneke örömmel veszi, hogy végre elválhat a borzalmas ülőalkalmatosságtól, mikor a lány a férfivel együtt lassan fölemelkedik az asztaltól. Rhebosse próbálja magát kicsire összehúzni, hogy ne legyen feltűnő a mocorgásuk. Még mit nem! Majd pont itt marad egyedül, kitéve a gonosz szemek kereszttüzének, míg Svir fölfedezi a helyet. Ha szétválnak, kettejük közül valószínűleg ő járna rosszabbul, így nyilvánvaló, hogy csatlakozik.*
- Föl? *kérdezi, a megerősítésre várva. Na nem, mintha előre akarna menni. Bár jelenleg nem tudja, mi a biztonságos választás.*
*Sajnos a lány nem rendelkezik olyan kiterjedt és befolyásos ismeretségi körrel, hogy azzal büszkélkedni lehetne. Mindazonáltal, dolgozik rajta, hogy ez a jövőben változzon. Hogy esetleg a kalapos be is mutatná egy-két embernek (vagy más fajú élőlénynek), csak futó gondolatként jelenik meg. Az ilyesmit, elvégre, ki kell érdemelni. Cseppet elszontyolodik, hogy nem gazdagodik ilyesféle információval (pletykával), de megérti, hogy ezek bizalmas dolgok.*
-Szóval malom. *saját ismeretei elég homályosak a játékot illetően. Mikor Svir körbekémlel egy kósza tábla után, föl is villanyozódik, hogy esetleg része lehet egy felelevenítő játszmában. (Legalábbis valószínű, hogy azért néz körbe ilyen kutató tekintettel, nem pedig azért, hogy sietősen ölre menjen valakivel.) Persze, errefelé valószínűleg kevésbé békés dolgokat játszanak, mint a malom. Talán a Zöldsárkányban lett volna lehetőségük játszani, ki tudja. *
- Hát... *kezd bele nem is tudva, mit mondjon. Már pont, hogy sikerült megfelelően elhelyezkednie székén, ami nem kevés energiába és mocorgásba tellett. Ennek ellenére feneke örömmel veszi, hogy végre elválhat a borzalmas ülőalkalmatosságtól, mikor a lány a férfivel együtt lassan fölemelkedik az asztaltól. Rhebosse próbálja magát kicsire összehúzni, hogy ne legyen feltűnő a mocorgásuk. Még mit nem! Majd pont itt marad egyedül, kitéve a gonosz szemek kereszttüzének, míg Svir fölfedezi a helyet. Ha szétválnak, kettejük közül valószínűleg ő járna rosszabbul, így nyilvánvaló, hogy csatlakozik.*
- Föl? *kérdezi, a megerősítésre várva. Na nem, mintha előre akarna menni. Bár jelenleg nem tudja, mi a biztonságos választás.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-29 11:46:21
Üzenet elküldve: 2015-10-29 11:46:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Svir tényleg rendelkezik ismerősökkel itt-ott, vannak emberei mindenféle helyen, akiktől segítséget kérhet, akár erre, akár arra fájna a foga. De a legtöbben bizonyára még a kiváló ismeretségük ellenére is megkérnék az igénybe vett szolgáltatás árát, legfeljebb (elvileg) kedvezményes áron. Nem baj, ő sem ingyen dolgozik, amikor éppen dolgozik. Most például határozottan nem dolgozik, hacsak nincs mégis valaki olyan, aki azért fizetne, hogy ő ilyen lepukkant kócerájokat látogasson, majd beszámoljon róla. Ha jobban belegondolunk, akár még hasznos információkkal is szolgálhat, akár még erről a helyről is. Jelen esetben ez sok helyet sem foglalna, megjegyezni is könnyű lenne: "Ne! Egyszerűen csak ne!".*
- Kérem, az hétpecsétes titok. * Teljesen komolyan mondja, semmi tréfálkozás. Ilyen információkat nem adhat ki csak úgy bárkinek, nem lenne helyes. *
- Nekem a malom a kedvencem. Igaz, az nem kifejezetten a szerencsén múlik, nemhogy kocka, még csak pénzfeldobás sincs benne. * Körbepillant a sötét helyiségben, hátha megpillant egy gazdátlan táblát rajta kilenc ilyen, kilenc olyan színű kővel. Az eredmény sajnos negatív, de nem is gondolhatta komolyan, hogy egy ilyen helyen majd pont egy malmozásra is alkalmas játéktáblába botlik bele. Kész szerencse, hogy bármilyen kacatokkal, akár a porba rajzolva is lehet játszani.*
- Miért, inkább ülne és…? *Ki sem mondja, hogy mennyi veszéllyel jár a sokáig tartó ülés, főleg ezen a helyen. Ha sokáig nem mozdulnak, még beeszi magát a por és a penész a ruháikba.*
- Ha nem akadályozzák meg, körül bizony! Kell valami, amiről otthon mesélhetek. Nos, jön? *Kérdő pillantást vet a nőre, aztán lassan, óvatosan feltápászkodik ültéből.*
*Svir tényleg rendelkezik ismerősökkel itt-ott, vannak emberei mindenféle helyen, akiktől segítséget kérhet, akár erre, akár arra fájna a foga. De a legtöbben bizonyára még a kiváló ismeretségük ellenére is megkérnék az igénybe vett szolgáltatás árát, legfeljebb (elvileg) kedvezményes áron. Nem baj, ő sem ingyen dolgozik, amikor éppen dolgozik. Most például határozottan nem dolgozik, hacsak nincs mégis valaki olyan, aki azért fizetne, hogy ő ilyen lepukkant kócerájokat látogasson, majd beszámoljon róla. Ha jobban belegondolunk, akár még hasznos információkkal is szolgálhat, akár még erről a helyről is. Jelen esetben ez sok helyet sem foglalna, megjegyezni is könnyű lenne: "Ne! Egyszerűen csak ne!".*
- Kérem, az hétpecsétes titok. * Teljesen komolyan mondja, semmi tréfálkozás. Ilyen információkat nem adhat ki csak úgy bárkinek, nem lenne helyes. *
- Nekem a malom a kedvencem. Igaz, az nem kifejezetten a szerencsén múlik, nemhogy kocka, még csak pénzfeldobás sincs benne. * Körbepillant a sötét helyiségben, hátha megpillant egy gazdátlan táblát rajta kilenc ilyen, kilenc olyan színű kővel. Az eredmény sajnos negatív, de nem is gondolhatta komolyan, hogy egy ilyen helyen majd pont egy malmozásra is alkalmas játéktáblába botlik bele. Kész szerencse, hogy bármilyen kacatokkal, akár a porba rajzolva is lehet játszani.*
- Miért, inkább ülne és…? *Ki sem mondja, hogy mennyi veszéllyel jár a sokáig tartó ülés, főleg ezen a helyen. Ha sokáig nem mozdulnak, még beeszi magát a por és a penész a ruháikba.*
- Ha nem akadályozzák meg, körül bizony! Kell valami, amiről otthon mesélhetek. Nos, jön? *Kérdő pillantást vet a nőre, aztán lassan, óvatosan feltápászkodik ültéből.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-28 20:41:34
Üzenet elküldve: 2015-10-28 20:41:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A szóhasználatból ítélve a fickó befolyásos ismerősökkel rendelkezhet. Legalábbis, ami az ivókat, fogadókat, vagy kétes hírnevű lokálokat illeti. Rhebosse szeme föl is csillan, hiszen ez azt jelenti, a férfi jártas az ilyen helyeken, márpedig ő mindig örül, ha megbízható kritikákat és ajánlókat kap. Ételekről, italokról és a helyekről egyaránt.*
- Hát melyikét igen? *kérdez is rá rögtön. Ő maga még csak most kezdte felderítőútját, ami a fogadókat illeti. Sajnos, a dolog nem olcsó mulatság.
A vállát megvonva számol be szerencsejátékos szokásairól. Már amik vannak neki, ugyanis nem sok esélye volt rá eddig, hogy kipróbálja magát.*
- Inkább kártya-párti vagyok. Persze, csak kis tétben. Annyira azért én sem vagyok eleresztve. *villantja meg fogsorát. Ha sok pénze lenne, talán lóversenyekre is tenne föl. Na viadalokra, arra kevésbé. Ha eddig nem tűnt volna föl a kalaposnak, a lány nem igazán erőszak-párti. Legalábbis, ami a szükségtelen erőszakot illeti. Nem is érinti inkább ezt a témát.*
- Sajnos elég rég volt alkalmam gyakorolni... *Fiatalabb korában sűrűn részt vett egy-két kártyapartiban, de a saját pakliját már rég elvesztette. Ugyan a tudás (remélhetőleg) nem veszett el a lapokkal együtt, azóta nem sikerült még pótolnia a hiányt. *
- Mi? Hogy körül akar nézni? *hökken meg egészen. Igaz, sok mindent nem lehet csinálni a kétes tisztaságú és gyengén világított teremben. Valószínűleg az izgalmasabb dolgok máshol vannak elrejtve, a többi ajtó mögött, vagy az emeleten. (Amennyiben azok nem lakószobák, ahogyan a lány naivan vélekedik róluk.) Arra viszont gondolni sem mer, mi történik, ha rossz helyre sétálnak be.
Persze, mielőtt a bejáraton beléptek volna, ugyanígy vélekedett az egész idejövetelről. Ha már lúd, legyen kövér!*
*A szóhasználatból ítélve a fickó befolyásos ismerősökkel rendelkezhet. Legalábbis, ami az ivókat, fogadókat, vagy kétes hírnevű lokálokat illeti. Rhebosse szeme föl is csillan, hiszen ez azt jelenti, a férfi jártas az ilyen helyeken, márpedig ő mindig örül, ha megbízható kritikákat és ajánlókat kap. Ételekről, italokról és a helyekről egyaránt.*
- Hát melyikét igen? *kérdez is rá rögtön. Ő maga még csak most kezdte felderítőútját, ami a fogadókat illeti. Sajnos, a dolog nem olcsó mulatság.
A vállát megvonva számol be szerencsejátékos szokásairól. Már amik vannak neki, ugyanis nem sok esélye volt rá eddig, hogy kipróbálja magát.*
- Inkább kártya-párti vagyok. Persze, csak kis tétben. Annyira azért én sem vagyok eleresztve. *villantja meg fogsorát. Ha sok pénze lenne, talán lóversenyekre is tenne föl. Na viadalokra, arra kevésbé. Ha eddig nem tűnt volna föl a kalaposnak, a lány nem igazán erőszak-párti. Legalábbis, ami a szükségtelen erőszakot illeti. Nem is érinti inkább ezt a témát.*
- Sajnos elég rég volt alkalmam gyakorolni... *Fiatalabb korában sűrűn részt vett egy-két kártyapartiban, de a saját pakliját már rég elvesztette. Ugyan a tudás (remélhetőleg) nem veszett el a lapokkal együtt, azóta nem sikerült még pótolnia a hiányt. *
- Mi? Hogy körül akar nézni? *hökken meg egészen. Igaz, sok mindent nem lehet csinálni a kétes tisztaságú és gyengén világított teremben. Valószínűleg az izgalmasabb dolgok máshol vannak elrejtve, a többi ajtó mögött, vagy az emeleten. (Amennyiben azok nem lakószobák, ahogyan a lány naivan vélekedik róluk.) Arra viszont gondolni sem mer, mi történik, ha rossz helyre sétálnak be.
Persze, mielőtt a bejáraton beléptek volna, ugyanígy vélekedett az egész idejövetelről. Ha már lúd, legyen kövér!*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-28 17:44:39
Üzenet elküldve: 2015-10-28 17:44:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Ugyan, a hely higiéniájáról egy rossz szavuk sem lehet. Nem azért, mert biztos benne, hogy minden a lehető legtisztább és a székeket és épp azelőtt sikálták tisztára, hogy ők nagy óvatosan leültek rájuk, hanem mert ebben a baljós félhomályban egymást is alig látják, nemhogy a koszt. De jobb is így, legalább emiatt nem aggódik annyira, bőven akad itt más is, amitől az egészségét féltheti. De elég a lehetséges halálokokról való gondolkozásról, annyira azért nem vészes a helyzet. Még. De ha rajta múlik, nem is lesz.
Rhebosse csodálkozó tekintetét állja, alig pislog néhányszor. Bírja, ebből látszik, a füst még nem csípi eléggé a szemét. Jut is eszébe, igen rég volt már, hogy ő pipára gyújtott, azt sem tudja már, hol kallódik az a fránya pöfögtető a tarisznyájában, ha ugyan ott van még. Ez most nem fog kiderülni, semmi kedve a kereséssel foglalkozni, meg még szemet vetne rá valamelyik másik vendég.*
- Ugyan, dehogy. Ezét nem. *Legyint, de azért csak ott van az az "ezét". Ki tudja, hol vannak még kapcsolatai a kalaposnak? Kérdezni persze mindig lehet, talán válasz is lesz rá. Vagy ugye betudható egyszerű felvágásnak is, nála az sem különösebben nagy esemény.*
- A szerencsémmel? Jobb szeretek biztosra menni, meg aztán úgyis csak a pénzt viszi, ha én elkezdek kockázni. Kegyed tán igen? Tud jó trükköket? Amíg megnézzük, hogy lent vagy fönt mit találunk, elmesélheti. *Egyelőre még nem áll fel minden székek legrozogábbikából, de nem zárkózik el a felfedezőúttól sem. Sokkal rosszabb úgysem lehet.*
*Ugyan, a hely higiéniájáról egy rossz szavuk sem lehet. Nem azért, mert biztos benne, hogy minden a lehető legtisztább és a székeket és épp azelőtt sikálták tisztára, hogy ők nagy óvatosan leültek rájuk, hanem mert ebben a baljós félhomályban egymást is alig látják, nemhogy a koszt. De jobb is így, legalább emiatt nem aggódik annyira, bőven akad itt más is, amitől az egészségét féltheti. De elég a lehetséges halálokokról való gondolkozásról, annyira azért nem vészes a helyzet. Még. De ha rajta múlik, nem is lesz.
Rhebosse csodálkozó tekintetét állja, alig pislog néhányszor. Bírja, ebből látszik, a füst még nem csípi eléggé a szemét. Jut is eszébe, igen rég volt már, hogy ő pipára gyújtott, azt sem tudja már, hol kallódik az a fránya pöfögtető a tarisznyájában, ha ugyan ott van még. Ez most nem fog kiderülni, semmi kedve a kereséssel foglalkozni, meg még szemet vetne rá valamelyik másik vendég.*
- Ugyan, dehogy. Ezét nem. *Legyint, de azért csak ott van az az "ezét". Ki tudja, hol vannak még kapcsolatai a kalaposnak? Kérdezni persze mindig lehet, talán válasz is lesz rá. Vagy ugye betudható egyszerű felvágásnak is, nála az sem különösebben nagy esemény.*
- A szerencsémmel? Jobb szeretek biztosra menni, meg aztán úgyis csak a pénzt viszi, ha én elkezdek kockázni. Kegyed tán igen? Tud jó trükköket? Amíg megnézzük, hogy lent vagy fönt mit találunk, elmesélheti. *Egyelőre még nem áll fel minden székek legrozogábbikából, de nem zárkózik el a felfedezőúttól sem. Sokkal rosszabb úgysem lehet.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-28 12:53:32
Üzenet elküldve: 2015-10-28 12:53:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A teremben uralkodó higiénia és rendezettség bizony magára hív néhány csatornapatkányt, illetve egyéb kártevőt. Jelenleg azonban, ha vannak is, Rhebosse egyet sem lát közülük. Örül, ha a szomszédos asztalig ellát. A fénnyel csínján bánnak egy ilyen helyen, és valljuk be, a boldog, meleg napfény nem is tenne jót a stílusnak. A lánynak elkalandoznak a gondolatai. Vajon erre külön embereket bérelnek föl, hogy így kialakítsanak egy lebujt? Vagy az idejárók kemény és hosszú ideig tartó munkájának gyümölcse a borzalmas enteriőr?
A fickó ötletét nem is tudja hirtelen mire vélni. Kimeredt szemekkel néz egy darabig Svirre. Vajon viccnek szánta? Mert ha annak is, attól még teljesen reális elképzelés. Valakihez kell, hogy tartozzon a hely. Hogy egy személy, vagy szervezet birtokában van-e, azt nem tudhatja. Akárkié is legyen, az általános képből, amely kialakult a lányban az következik, hogy lányok futtatása -vagy tartása lehetséges opció, mint a fickó hobbija. Hogy női birtokosa volna a Hermelinnek, az meg sem fordul a fejében.*
- Ismeri talán a tulajt? *dől enyhén előre. Persze, csak a móka kedvéért kérdezi.*
- Akár még az is lehet. *helyezi magát újra kényelembe, már amennyire a borzalmas ülőalkalmatosság engedi.* Úgy tudom, szerencsejáték is van itt valahol. Vagy fönt, vagy lent. *néz az ismeretlenbe nyíló ajtók felé. Feltételezi, hogy pince is tartozik az épülethez. Az igazat megvallva azonban, saját elképzelései kevésbé meredekek azt illetően, mi van a rozoga lépcsőfokokon túl. Elvégre valahol a személyzetnek is aludnia kell... Ha van olyan. Mindazonáltal az, hogy megpróbálkozzon megbizonyosodni róla, mi van az emeleten, már nincs elég mersze. Egy ilyen cselekedet könnyen felbujtó ok lehet hirtelen támadt elhalálozásra. Mások által kivitelezve. Bár ami azt illeti, itt valószínűleg bármilyen cselekedet ebbe a kategóriába esik.*
- Ön játszik? *teszi föl a kérdést a kalaposnak, kinek fejfedője eddig még a fején maradt, ártó kezektől nem zaklatva.*
*A teremben uralkodó higiénia és rendezettség bizony magára hív néhány csatornapatkányt, illetve egyéb kártevőt. Jelenleg azonban, ha vannak is, Rhebosse egyet sem lát közülük. Örül, ha a szomszédos asztalig ellát. A fénnyel csínján bánnak egy ilyen helyen, és valljuk be, a boldog, meleg napfény nem is tenne jót a stílusnak. A lánynak elkalandoznak a gondolatai. Vajon erre külön embereket bérelnek föl, hogy így kialakítsanak egy lebujt? Vagy az idejárók kemény és hosszú ideig tartó munkájának gyümölcse a borzalmas enteriőr?
A fickó ötletét nem is tudja hirtelen mire vélni. Kimeredt szemekkel néz egy darabig Svirre. Vajon viccnek szánta? Mert ha annak is, attól még teljesen reális elképzelés. Valakihez kell, hogy tartozzon a hely. Hogy egy személy, vagy szervezet birtokában van-e, azt nem tudhatja. Akárkié is legyen, az általános képből, amely kialakult a lányban az következik, hogy lányok futtatása -vagy tartása lehetséges opció, mint a fickó hobbija. Hogy női birtokosa volna a Hermelinnek, az meg sem fordul a fejében.*
- Ismeri talán a tulajt? *dől enyhén előre. Persze, csak a móka kedvéért kérdezi.*
- Akár még az is lehet. *helyezi magát újra kényelembe, már amennyire a borzalmas ülőalkalmatosság engedi.* Úgy tudom, szerencsejáték is van itt valahol. Vagy fönt, vagy lent. *néz az ismeretlenbe nyíló ajtók felé. Feltételezi, hogy pince is tartozik az épülethez. Az igazat megvallva azonban, saját elképzelései kevésbé meredekek azt illetően, mi van a rozoga lépcsőfokokon túl. Elvégre valahol a személyzetnek is aludnia kell... Ha van olyan. Mindazonáltal az, hogy megpróbálkozzon megbizonyosodni róla, mi van az emeleten, már nincs elég mersze. Egy ilyen cselekedet könnyen felbujtó ok lehet hirtelen támadt elhalálozásra. Mások által kivitelezve. Bár ami azt illeti, itt valószínűleg bármilyen cselekedet ebbe a kategóriába esik.*
- Ön játszik? *teszi föl a kérdést a kalaposnak, kinek fejfedője eddig még a fején maradt, ártó kezektől nem zaklatva.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-28 12:06:30
Üzenet elküldve: 2015-10-28 12:06:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Svir sem az a késelős fajta, ritkán szerez ellenfeleket és őket sem késsel szeretné eltenni láb alól. Vagy ha már kés, akkor ne valami rozsdás bökő legyen, amit az előző nap kukázott ki a kikötő szemetéből, hanem valami díszes tőr, esetleg még némi mágiával is átitatva. Mondjuk olyannak, amitől nem vérez mindent össze az áldozat, utálná, ha takarítani is kéne egy leszámolás után. De egy kalandor nem válogathat folyton, az ilyen esetekben sem szabad rosszul lennie.
A székét ő maga is alaposan megvizsgálja, nem szeretné, ha összerogyna alatta vagy ráülne valaki kedvenc patkányára. Rémes verekedések kerekedhetnek ki az ilyenekből, ki a kalapjára, ki a patkányára, ki valami egészen mására vigyáz talán túlságosan is. Végül megfelelőnek ítéli a székét és óvatosan leül rá. Csak semmi nagy zuttyanás vagy hirtelen kihúzás, nem biztos, hogy túlélni a rozoga bútordarab.*
- Nem gyakrabban, mint amennyire az egészséges. *Ilyen titokzatos választ ad. Ki-ki ítélje meg magának, hogy mennyi az egészséges mennyiség az ilyen helyek látogatásánál. Sokszor bőven elég egy látogatás is egy egész életre. Ő azért még bizakodik, hogy most sem rettentik el az ilyen izgalmasan veszélyes helyek időnkénti látogatásától. A fogyasztásról viszont máris letett, ha a Rumós rókalyukban mart a szesz, akkor itt már csak a gőze belélegzése is ölhet.*
- Csinos rabszolganők a hely urának láncára verve. * Végül ezt az egyet böki ki a sok lehetőség közül. Kíváncsi, hogy mit szól hozzá Rhebosse.*
- Vagy mi lehet még ott? *Ezt még hozzáteszi, nehogy a másik azt higgye, biztos forrásból, esetleg saját tapasztalatból származott az előbbi információ. Fogalma sincs, mi van odafent, de eszi miatta a kíváncsiság.*
*Svir sem az a késelős fajta, ritkán szerez ellenfeleket és őket sem késsel szeretné eltenni láb alól. Vagy ha már kés, akkor ne valami rozsdás bökő legyen, amit az előző nap kukázott ki a kikötő szemetéből, hanem valami díszes tőr, esetleg még némi mágiával is átitatva. Mondjuk olyannak, amitől nem vérez mindent össze az áldozat, utálná, ha takarítani is kéne egy leszámolás után. De egy kalandor nem válogathat folyton, az ilyen esetekben sem szabad rosszul lennie.
A székét ő maga is alaposan megvizsgálja, nem szeretné, ha összerogyna alatta vagy ráülne valaki kedvenc patkányára. Rémes verekedések kerekedhetnek ki az ilyenekből, ki a kalapjára, ki a patkányára, ki valami egészen mására vigyáz talán túlságosan is. Végül megfelelőnek ítéli a székét és óvatosan leül rá. Csak semmi nagy zuttyanás vagy hirtelen kihúzás, nem biztos, hogy túlélni a rozoga bútordarab.*
- Nem gyakrabban, mint amennyire az egészséges. *Ilyen titokzatos választ ad. Ki-ki ítélje meg magának, hogy mennyi az egészséges mennyiség az ilyen helyek látogatásánál. Sokszor bőven elég egy látogatás is egy egész életre. Ő azért még bizakodik, hogy most sem rettentik el az ilyen izgalmasan veszélyes helyek időnkénti látogatásától. A fogyasztásról viszont máris letett, ha a Rumós rókalyukban mart a szesz, akkor itt már csak a gőze belélegzése is ölhet.*
- Csinos rabszolganők a hely urának láncára verve. * Végül ezt az egyet böki ki a sok lehetőség közül. Kíváncsi, hogy mit szól hozzá Rhebosse.*
- Vagy mi lehet még ott? *Ezt még hozzáteszi, nehogy a másik azt higgye, biztos forrásból, esetleg saját tapasztalatból származott az előbbi információ. Fogalma sincs, mi van odafent, de eszi miatta a kíváncsiság.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:28:23
Üzenet elküldve: 2015-10-28 10:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Bizony ő senkinek nem állítana kést a hátába, és főleg nem kérdés nélkül. Nem úgy, mint azt valószínűleg a Hermelinben tanyázó kétes erkölcsű alakok tennék. Igaz, az illem neki sem mindig az erőssége, de mostanában egyre jobban megy neki a dolog.
Próbálja megemberelni magát, miközben követi Svirt egy félreeső, csendes kis asztalhoz. Az első benyomás ugyanis nagyon fontos, ő pedig eddig a tökéletes áldozat benyomását keltette, mióta csak beléptek az erődszerű építménybe. Egyébként is, ezt a pár percet már túlélték különösebb atrocitások nélkül, csak így kell tovább is folytatniuk!
Egy apró bólintással jelzi, hogy számára megfelel a kiválasztott hely, majd miután rövid ám alapos vizsgálatnak vetette alá székét, rögtön le is ül. Próbál úgy elhelyezkedni, hogy ne háttal legyen a terem közepének, csak a biztonság kedvéért.*
- Gyakran jár ilyen helyekre? *teszi föl a kérdést, csak úgy mellékesen. Svir teljesen magabiztosnak tűnik. Persze, mondta, hogy ért hozzá, hogyan védje meg magát. Egy tucat kétajtós szekrény-termetű banditával szemben azonban még a legrafináltabb kalandornak is muszáj, hogy kétségei támadjanak saját erejét illetően.
Ahogy alaposabban körbenéz, Rhebosse észreveszi, hogy a teremből más ajtók is nyílnak, illetve egy, a székek állapotával vetekedő feljáró.*
- Mit gondol, mi van az emeleten? *bök a lépcső felé. Ő teljesen abban a hiszemben volt, hogy a Hermelin egy kocsma, de jelenleg kezdi ezt a meggyőződését elveszíteni.*
*Bizony ő senkinek nem állítana kést a hátába, és főleg nem kérdés nélkül. Nem úgy, mint azt valószínűleg a Hermelinben tanyázó kétes erkölcsű alakok tennék. Igaz, az illem neki sem mindig az erőssége, de mostanában egyre jobban megy neki a dolog.
Próbálja megemberelni magát, miközben követi Svirt egy félreeső, csendes kis asztalhoz. Az első benyomás ugyanis nagyon fontos, ő pedig eddig a tökéletes áldozat benyomását keltette, mióta csak beléptek az erődszerű építménybe. Egyébként is, ezt a pár percet már túlélték különösebb atrocitások nélkül, csak így kell tovább is folytatniuk!
Egy apró bólintással jelzi, hogy számára megfelel a kiválasztott hely, majd miután rövid ám alapos vizsgálatnak vetette alá székét, rögtön le is ül. Próbál úgy elhelyezkedni, hogy ne háttal legyen a terem közepének, csak a biztonság kedvéért.*
- Gyakran jár ilyen helyekre? *teszi föl a kérdést, csak úgy mellékesen. Svir teljesen magabiztosnak tűnik. Persze, mondta, hogy ért hozzá, hogyan védje meg magát. Egy tucat kétajtós szekrény-termetű banditával szemben azonban még a legrafináltabb kalandornak is muszáj, hogy kétségei támadjanak saját erejét illetően.
Ahogy alaposabban körbenéz, Rhebosse észreveszi, hogy a teremből más ajtók is nyílnak, illetve egy, a székek állapotával vetekedő feljáró.*
- Mit gondol, mi van az emeleten? *bök a lépcső felé. Ő teljesen abban a hiszemben volt, hogy a Hermelin egy kocsma, de jelenleg kezdi ezt a meggyőződését elveszíteni.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-27 19:45:59
Üzenet elküldve: 2015-10-27 19:45:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Igen, ezt a szempontot többnyire senki nem veszi figyelembe, pedig igen fontos ez is. Akár életet is menthet, ha valaki az első halálos csapást a kalapra méri és nem rá. A második halálos csapást, nos azt meg már könnyedén elkerülheti, ha résen van, és ő márpedig résen lesz, főleg azután, hogy megsemmisítették a kalapot. Résen lesz és azon, hogy a galád kalapgyilkos megkapja méltó büntetését, ami olyan szörnyű dolgok kombinációjából áll, amiket külön-külön sem illik felsorolni, együtt pedig már csak a felsorolásuk is felér egy kínzással. De ennyit a gondolatban történő fenyegetésről és elrettentésről.
Érzi, hogy valaki közelebb húzódik hosszá, a háta mögé pillantva szerencsére arról bizonyosodhat meg, hogy ez a valaki a már jól ismert Rhebosse, belőle meg nem nézi ki, hogy kérdezés nélkül kést állítana a hátába. És mivel így hátulról már védve van foglalkozhat azzal, hogy a tér másik felét zord pillantásokkal pásztázza végig. Szinte érzi, ahogy a székek és az asztalok megremegnek alatta.*
- Kétlem, hogy tartanak itallapot. * Válaszolja Rhebossenek miután az megosztotta vele kétségeit. Mivel elég hülyén néz ki, ha nagyon sokáig ácsorognak a hely közepén a vendégek tekintetének kereszttüzében elindul befelé egy kellőképpen csendes és sötét sarokba. Lehetőleg olyanba, amelyik csendességét és sötétségét nem az adja, hogy valaki nagyon elbújt benne, hanem egy tényleg üresbe, amit majd ők foglalhatnak el.*
- Itt jó lesz? *Kérdi az egyetlen legalább közepesen megbízhatónak tűnő személyt a helyiségben. Igen, ez Rhebosse, mielőtt még valaki megsértődne. *
*Igen, ezt a szempontot többnyire senki nem veszi figyelembe, pedig igen fontos ez is. Akár életet is menthet, ha valaki az első halálos csapást a kalapra méri és nem rá. A második halálos csapást, nos azt meg már könnyedén elkerülheti, ha résen van, és ő márpedig résen lesz, főleg azután, hogy megsemmisítették a kalapot. Résen lesz és azon, hogy a galád kalapgyilkos megkapja méltó büntetését, ami olyan szörnyű dolgok kombinációjából áll, amiket külön-külön sem illik felsorolni, együtt pedig már csak a felsorolásuk is felér egy kínzással. De ennyit a gondolatban történő fenyegetésről és elrettentésről.
Érzi, hogy valaki közelebb húzódik hosszá, a háta mögé pillantva szerencsére arról bizonyosodhat meg, hogy ez a valaki a már jól ismert Rhebosse, belőle meg nem nézi ki, hogy kérdezés nélkül kést állítana a hátába. És mivel így hátulról már védve van foglalkozhat azzal, hogy a tér másik felét zord pillantásokkal pásztázza végig. Szinte érzi, ahogy a székek és az asztalok megremegnek alatta.*
- Kétlem, hogy tartanak itallapot. * Válaszolja Rhebossenek miután az megosztotta vele kétségeit. Mivel elég hülyén néz ki, ha nagyon sokáig ácsorognak a hely közepén a vendégek tekintetének kereszttüzében elindul befelé egy kellőképpen csendes és sötét sarokba. Lehetőleg olyanba, amelyik csendességét és sötétségét nem az adja, hogy valaki nagyon elbújt benne, hanem egy tényleg üresbe, amit majd ők foglalhatnak el.*
- Itt jó lesz? *Kérdi az egyetlen legalább közepesen megbízhatónak tűnő személyt a helyiségben. Igen, ez Rhebosse, mielőtt még valaki megsértődne. *
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-27 11:27:48
Üzenet elküldve: 2015-10-27 11:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Orkok, gazdák, drágaságok //
*Az ork, ahogy felér, utat tör magának hátra, a pult féleséghez.* - Adj kaját! Kettőt! *szól oda, bár inkább morgásnak hat, a pult mögött álló fickónak. Nem igazán lehet eldönteni, hogy a férfi ember, félvér, vagy netán elf, bár elég colos, hogy ez utóbbi valószínűsíthető legyen. Az arca azonban nélkülöz mindenfajta szépséget, legalábbis jelen formájában. És elég nagy képzelőerő kell hozzá, hogy a torz vonások mögé látva valaki meglássa a valahavolt arányokat. A Hermelin közönsége azonban, ha rendelkezik is képzelőerővel, azt egészen más célokra szokta használni. Így a férfi itt visszavonhatatlanul az, ami: egy ijesztően ronda roncs. A csúnya heg, ami kettészeli az arcát, az orra egy részét is érinti, feltárva az egyik orrlyukat. A faji beazonosítást pedig eleve reménytelenné teszi, hogy a fickó mindkét füle helyén csupán egy visszataszító heg vöröslik. Az ork morgására szó nélkül megfordul, és valahonnan elővarázsol két gyanús küllemű fa tálat, beléjük csapva egy-egy kanalat, és egy rövid időre eltűnik a két üres tányérral egy faajtó mögött, hogy aztán kisvártatva még a tálaknál is gyanúsabb küllemű, valamiféle húsos kásának kinéző dologgal telerakva hozza őket vissza. Addigra Grimor lepenget a pultra (Mesélő (Morgena) figyelmébe) 16 aranyat.
Elveszi az egyik tálat, és visszafordulva elkezdi eltüntetni annak tartalmát, miközben a pultnak dőlve figyeli a Hermelinben zajló történéseket. Mikor végzett, visszafordul, magához veszi a másik tányért, és elindul le, vissza a pincébe.
Leérve félkézzel előszedi a kulcsot, a zárba tolja, belöki az ajtót, és a lábával berúgja maga mögött. Aztán közli a lánnyal a tényállást.* - Itt van. Ehetsz. *Azzal mogorván átnyújtja neki a kásás tányért, már ha a kis vajákos igényt tart a dologra.*
*Az ork, ahogy felér, utat tör magának hátra, a pult féleséghez.* - Adj kaját! Kettőt! *szól oda, bár inkább morgásnak hat, a pult mögött álló fickónak. Nem igazán lehet eldönteni, hogy a férfi ember, félvér, vagy netán elf, bár elég colos, hogy ez utóbbi valószínűsíthető legyen. Az arca azonban nélkülöz mindenfajta szépséget, legalábbis jelen formájában. És elég nagy képzelőerő kell hozzá, hogy a torz vonások mögé látva valaki meglássa a valahavolt arányokat. A Hermelin közönsége azonban, ha rendelkezik is képzelőerővel, azt egészen más célokra szokta használni. Így a férfi itt visszavonhatatlanul az, ami: egy ijesztően ronda roncs. A csúnya heg, ami kettészeli az arcát, az orra egy részét is érinti, feltárva az egyik orrlyukat. A faji beazonosítást pedig eleve reménytelenné teszi, hogy a fickó mindkét füle helyén csupán egy visszataszító heg vöröslik. Az ork morgására szó nélkül megfordul, és valahonnan elővarázsol két gyanús küllemű fa tálat, beléjük csapva egy-egy kanalat, és egy rövid időre eltűnik a két üres tányérral egy faajtó mögött, hogy aztán kisvártatva még a tálaknál is gyanúsabb küllemű, valamiféle húsos kásának kinéző dologgal telerakva hozza őket vissza. Addigra Grimor lepenget a pultra (Mesélő (Morgena) figyelmébe) 16 aranyat.
Elveszi az egyik tálat, és visszafordulva elkezdi eltüntetni annak tartalmát, miközben a pultnak dőlve figyeli a Hermelinben zajló történéseket. Mikor végzett, visszafordul, magához veszi a másik tányért, és elindul le, vissza a pincébe. Leérve félkézzel előszedi a kulcsot, a zárba tolja, belöki az ajtót, és a lábával berúgja maga mögött. Aztán közli a lánnyal a tényállást.* - Itt van. Ehetsz. *Azzal mogorván átnyújtja neki a kásás tányért, már ha a kis vajákos igényt tart a dologra.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-26 20:19:35
Üzenet elküldve: 2015-10-26 20:19:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Nagyon praktikus. *Néz elismerően Svirre. Ő nem jött volna rá, hogy ilyen kézzel fogható előnyei is lehetnek a tollas kalapnak, de úgy látszik, vannak még meglepő dolgok a világon. Természetesen szívesen vigyáz alkalomadtán a fejfedőre, de egy olyan helyzetben, ahol a saját bőrét kellene mentenie, valószínűleg túl sok felelősségnek bizonyulna a dolog.
Ahogy a hermelin felé tartanak, Rhebosse előhúzza batyujából úti-kendőjét, és a haját alá csavarva fejére veszi. Korántsem a férfi kalapjával akar versengeni, – hisz nem is tudna, a durva szövésű, seszínű anyagdarab ringbe sem szállhat a cicomás fejfedővel. De alapos megfontolásból úgy dönt, jobb elővigyázatosnak lenni. Feltűnő vörös haja gyakran magára vonzza a tekintetet, amire most a lehető legkevésbé sem lesz szüksége, ha minden igaz.
Így követi Svirt a zord épület ajtajáig, ahol is megállítják őket. Ohó! Szóval nem lehet itt csak úgy ki-be járni. Mikor kisvártatva nyílik az ajtó, rémálmaiba illő kép fogadja. Orkok állnak őrt a bejáratnál, és korántsem barátságos a kisugárzásuk. Eddig sem voltak túl jó tapasztalatai az orkokkal, de jelen helyzetben minden eddigi nézeteltérése apróságnak tűnik. Akarata ellenére is közelebb húzódik a férfi hátához, és szorosan a nyomában indul be a terembe.
A feltett kérdésre, akármilyen komolytalan is, csak egy nyögéssel tud válaszolni. Idegesen néz hátra, ahol az ajtónállók máris biztosították, hogy ne legyen menekülési útvonaluk. ~Innen nincs kiút!~*
- És most? *kérdi a férfit, hangját teljesen lehalkítva a félhomályban. A hely, igaz a berendezés megvan hozzá (még ha siralmas állapotban is), nem igazán kelti azt a megszokott fogadó-légkört.* Kétlem, hogy tartanak unikornisvért. *teszi hozzá, miközben szeme ide-oda jár a teremben.*
- Nagyon praktikus. *Néz elismerően Svirre. Ő nem jött volna rá, hogy ilyen kézzel fogható előnyei is lehetnek a tollas kalapnak, de úgy látszik, vannak még meglepő dolgok a világon. Természetesen szívesen vigyáz alkalomadtán a fejfedőre, de egy olyan helyzetben, ahol a saját bőrét kellene mentenie, valószínűleg túl sok felelősségnek bizonyulna a dolog.
Ahogy a hermelin felé tartanak, Rhebosse előhúzza batyujából úti-kendőjét, és a haját alá csavarva fejére veszi. Korántsem a férfi kalapjával akar versengeni, – hisz nem is tudna, a durva szövésű, seszínű anyagdarab ringbe sem szállhat a cicomás fejfedővel. De alapos megfontolásból úgy dönt, jobb elővigyázatosnak lenni. Feltűnő vörös haja gyakran magára vonzza a tekintetet, amire most a lehető legkevésbé sem lesz szüksége, ha minden igaz.
Így követi Svirt a zord épület ajtajáig, ahol is megállítják őket. Ohó! Szóval nem lehet itt csak úgy ki-be járni. Mikor kisvártatva nyílik az ajtó, rémálmaiba illő kép fogadja. Orkok állnak őrt a bejáratnál, és korántsem barátságos a kisugárzásuk. Eddig sem voltak túl jó tapasztalatai az orkokkal, de jelen helyzetben minden eddigi nézeteltérése apróságnak tűnik. Akarata ellenére is közelebb húzódik a férfi hátához, és szorosan a nyomában indul be a terembe.
A feltett kérdésre, akármilyen komolytalan is, csak egy nyögéssel tud válaszolni. Idegesen néz hátra, ahol az ajtónállók máris biztosították, hogy ne legyen menekülési útvonaluk. ~Innen nincs kiút!~*
- És most? *kérdi a férfit, hangját teljesen lehalkítva a félhomályban. A hely, igaz a berendezés megvan hozzá (még ha siralmas állapotban is), nem igazán kelti azt a megszokott fogadó-légkört.* Kétlem, hogy tartanak unikornisvért. *teszi hozzá, miközben szeme ide-oda jár a teremben.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-26 10:43:19
Üzenet elküldve: 2015-10-26 10:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bizony, mindhárom tényező benne van az igenlő válasz okában, meg még sok más is, amiről még nem esett szó és talán nem is fog szó esni róla.*
- Attól függ, de úgyis azt akarják leverni először, az meg nem fáj annyira, mint amikor cserébe behúzok egy jó nagyot. De ha szeretné, majd leveszem és megfoghatja nekem, amíg rendezzük az esetleges nézeteltéréseket. * Kacsint, most egy csöppet sem szerényen. Ha csakugyan olyan veszélyes az a hely, mint amilyennek Rhebosse tartja, akkor úgyis fel kell szívnia magát a belépés előtt. A belépés pedig vészes közeledik, ahogy ők is közelednek a rossz hírű épülethez. Mi tagadás, nem éppen úgy néz ki, mint egy hívogató fogadó, sokkal inkább valami erődre emlékeztet. Az még hagyján, hogy a bejutás nehéznek tűnik, de kifelé sem lehet egyszerű a járás, ha nem szeretnék elereszteni az ember fiát.*
- Itt volnánk. Azt hiszem, most nekem illik előre mennem. *Mondja, mert itt határozottan az az eset áll fenn, hogy az első belépő majd élő pajzsként szolgál a másodiknak, jelen esetben Svir Rhebossenak. Öklével ráver néhányat az ajtóra, majd vár, hogy valaki kinézzen rajta. Némi alkudozás után nyílik az ajtó, morcos, vizslató tekintetek kereszttüzében mehetnek beljebb. Próbál legalább olyan szigorú pillantásokkal felelni, mint amilyeneket ő kap.*
- Nagyon otthonos, nem? *Kérdi társnőjét amikor már beljebb értek. A székekre csak néhány gyors pillantást vet, félő, hogy összeroskadnak már csak attól is, hogy valaki túl sokáig vagy túl gonoszan nézi őket.*
*Bizony, mindhárom tényező benne van az igenlő válasz okában, meg még sok más is, amiről még nem esett szó és talán nem is fog szó esni róla.*
- Attól függ, de úgyis azt akarják leverni először, az meg nem fáj annyira, mint amikor cserébe behúzok egy jó nagyot. De ha szeretné, majd leveszem és megfoghatja nekem, amíg rendezzük az esetleges nézeteltéréseket. * Kacsint, most egy csöppet sem szerényen. Ha csakugyan olyan veszélyes az a hely, mint amilyennek Rhebosse tartja, akkor úgyis fel kell szívnia magát a belépés előtt. A belépés pedig vészes közeledik, ahogy ők is közelednek a rossz hírű épülethez. Mi tagadás, nem éppen úgy néz ki, mint egy hívogató fogadó, sokkal inkább valami erődre emlékeztet. Az még hagyján, hogy a bejutás nehéznek tűnik, de kifelé sem lehet egyszerű a járás, ha nem szeretnék elereszteni az ember fiát.*
- Itt volnánk. Azt hiszem, most nekem illik előre mennem. *Mondja, mert itt határozottan az az eset áll fenn, hogy az első belépő majd élő pajzsként szolgál a másodiknak, jelen esetben Svir Rhebossenak. Öklével ráver néhányat az ajtóra, majd vár, hogy valaki kinézzen rajta. Némi alkudozás után nyílik az ajtó, morcos, vizslató tekintetek kereszttüzében mehetnek beljebb. Próbál legalább olyan szigorú pillantásokkal felelni, mint amilyeneket ő kap.*
- Nagyon otthonos, nem? *Kérdi társnőjét amikor már beljebb értek. A székekre csak néhány gyors pillantást vet, félő, hogy összeroskadnak már csak attól is, hogy valaki túl sokáig vagy túl gonoszan nézi őket.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:05:53
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Orkok, gazdák, drágaságok //
*Minél tovább haladnak, annál jobban megkérdőjeleződik Clauban, hogy jó ötlet e belemenni ebbe a játékba. Főleg azért, mert ez már nem is játék. A sátortáboron hamar keresztüljutnak, mondhatni gond nélkül, aztán annyira nem is figyel a lány, csak baktat a férfi után, amikor ajtó nyílik és Grimor maga elé nyomja a lányt. Érzi is a csitri ebből a gesztusból, hogy nem az első pofont szánja neki, hanem látni akarja, nehogy baja essen a befektetésének. Odabent aztán alábbhagy az étvágya az orrfacsaró bűztől. Szagolt ő már cudar dolgokat, de ez nem piskóta. Úrrá lesz lassan a bűz okozta sokkon, de a nézőközönség sem valami bizalomgerjesztő. Az ork üzlettársát azért jól megjegyzi magának a lány és tülekednek tovább. Innen már nincsen visszaút. Végig kell csinálnia és tudja, hogy már menekülni sem tud. Az első a túlélés, bármi szörnyűség is jön a következő sarkon. A kocsmatöltelékek lopva, de végig vizslatják a csitrit és ebbe kicsit bele is borzong, de nincs sok ideje ezen gondolkozni, mert lépcső jön. Irány a pince. Nagyot sóhajt és meglódul, ahogy Grimor noszogatja. Odalent szinte beesik a cellába, ahova az ork vezette. Tudja, hogy most mi fog jönni, látszik is az arcán, hogy elég rendesen fél a lányka. Összerezzen, ahogy az ajtó döndülve becsukódik előtte. Nem túl naiv, azt sejti, hogy Grimor eladja szépen a hely stricijének. Ebből az egy hétből könnyen meglehet, hogy kicsivel több itt tartózkodás lesz. Elcsigázottan és meggyötörten ül le az ágyra és egyedül marad az egyre csonkábbnak tűnő reményeivel.*
*Minél tovább haladnak, annál jobban megkérdőjeleződik Clauban, hogy jó ötlet e belemenni ebbe a játékba. Főleg azért, mert ez már nem is játék. A sátortáboron hamar keresztüljutnak, mondhatni gond nélkül, aztán annyira nem is figyel a lány, csak baktat a férfi után, amikor ajtó nyílik és Grimor maga elé nyomja a lányt. Érzi is a csitri ebből a gesztusból, hogy nem az első pofont szánja neki, hanem látni akarja, nehogy baja essen a befektetésének. Odabent aztán alábbhagy az étvágya az orrfacsaró bűztől. Szagolt ő már cudar dolgokat, de ez nem piskóta. Úrrá lesz lassan a bűz okozta sokkon, de a nézőközönség sem valami bizalomgerjesztő. Az ork üzlettársát azért jól megjegyzi magának a lány és tülekednek tovább. Innen már nincsen visszaút. Végig kell csinálnia és tudja, hogy már menekülni sem tud. Az első a túlélés, bármi szörnyűség is jön a következő sarkon. A kocsmatöltelékek lopva, de végig vizslatják a csitrit és ebbe kicsit bele is borzong, de nincs sok ideje ezen gondolkozni, mert lépcső jön. Irány a pince. Nagyot sóhajt és meglódul, ahogy Grimor noszogatja. Odalent szinte beesik a cellába, ahova az ork vezette. Tudja, hogy most mi fog jönni, látszik is az arcán, hogy elég rendesen fél a lányka. Összerezzen, ahogy az ajtó döndülve becsukódik előtte. Nem túl naiv, azt sejti, hogy Grimor eladja szépen a hely stricijének. Ebből az egy hétből könnyen meglehet, hogy kicsivel több itt tartózkodás lesz. Elcsigázottan és meggyötörten ül le az ágyra és egyedül marad az egyre csonkábbnak tűnő reményeivel.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-10-12 13:07:22
Üzenet elküldve: 2015-10-12 13:07:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Orkok, gazdák, drágaságok //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Az ajtó kisvártatva kinyílik, Grimor belép, és Clau jól teszi, ha igyekszik a bejutással, mert szinte azonmód már csukódik is be mögöttük, becsapódva. Belépve az első, ami azonnal megcsapja a belépő orrát a tömény, penetráns kocsmabűz, mondhatni már-már illat. Nem az átlagos kocsma tipikus, savanykás lőre szaga, nem. A Hermelin gyomrába nemigen van bejárása a nappaloknak. A Szeszélyes Hermelin törzsközönségének szinte vágható matériává sűrűsödött az évek során a testi kipárolgása. Alkohol, vér, füstszag, különböző fajok testverítéke alkot egyetlen esszenciát, agresszíven kilökve a belépő agyából annak múltját és reménybeli jövőjét. Itt csak az itt és most van.
Ahogy belépnek, az ajtóban álló két ork egyike bárgyún undorító vigyorra húzza száját, ahogy a Grimorral érkező Claut meglátja. A művelet láttatni engedi sárgás, agyarszerű fogsorát, ami bír némi hiányossággal. A két ork egészen egyedi példány. Grimor beljebb indul, Claut megfogva a bal karjánál, előretaszítva. Jobb az, ha látja maga előtt a lányt, és az nem utána halad. Első látásra senki nem foglalkozik velük, a Hermelinben folyamatosan zajló beszéd, kiabálás, szerencsejáték, kiszolgálás és ivás egyetlen mormoló zsivajjá olvad össze továbbra is, ahogy haladnak befelé. Ha Clau figyelmes, azért néhány alattomos, gyors pillantást észrevehet, bár nehéz eldönteni, hogy azok vajon Grimornak vagy annak szólnak, hogy az ork nem egyedül érkezett. Az ork közben megáll, vagyis megállítja egy csuklyás alak, akivel néhány gyors, fojtott szót vált.*
- Azt mondtam, várj! *sziszegi pókerarccal a fogai közt szűrve a szavakat.* - Szólok, ha megvan. *Azzal könnyedén otthagyja a csuklyás alakot, aki káromkodva fordul el tőlük, beleolvadva a félhomályba. A pince felé tartanak. A lejáratnál, a lefelé vezető lépcső előtt két férfi, az arcukat maszk fedi.*
- Gyerünk! *ránt egyet Grimor durván a lányon, ha az esetleg vonakodna lefelé indulni.* - Ha jól viselkedsz, nemsokára kapsz enni. *Ha leérnek, Grimor kinyit egy durva faajtót, a zárjában egy hatalmas kulccsal.* - Eredj. Mindjárt hozok enni. *löki-taszítja be a lányt, ha az magától nem lépne be az apró, cellaszerű szobába, aminek egyetlen apró ablaka van, fenn, vagy három méter magasban. Még ha a lány valahogy felkapaszkodna odáig, egy denevér képességeire szert téve, az ablakon akkor sem férne ki. Az ablakon kívül egy ágy alkotja a szoba bútorzatát. Grimor az ajtóból még visszafordul, de aztán kíméletlenül rácsapja az ajtót a kis vajákosra, bezárja, és a kulcsot zsebre vágva visszasétál a földszintre.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.12 15:44:38
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Az ajtó kisvártatva kinyílik, Grimor belép, és Clau jól teszi, ha igyekszik a bejutással, mert szinte azonmód már csukódik is be mögöttük, becsapódva. Belépve az első, ami azonnal megcsapja a belépő orrát a tömény, penetráns kocsmabűz, mondhatni már-már illat. Nem az átlagos kocsma tipikus, savanykás lőre szaga, nem. A Hermelin gyomrába nemigen van bejárása a nappaloknak. A Szeszélyes Hermelin törzsközönségének szinte vágható matériává sűrűsödött az évek során a testi kipárolgása. Alkohol, vér, füstszag, különböző fajok testverítéke alkot egyetlen esszenciát, agresszíven kilökve a belépő agyából annak múltját és reménybeli jövőjét. Itt csak az itt és most van.
Ahogy belépnek, az ajtóban álló két ork egyike bárgyún undorító vigyorra húzza száját, ahogy a Grimorral érkező Claut meglátja. A művelet láttatni engedi sárgás, agyarszerű fogsorát, ami bír némi hiányossággal. A két ork egészen egyedi példány. Grimor beljebb indul, Claut megfogva a bal karjánál, előretaszítva. Jobb az, ha látja maga előtt a lányt, és az nem utána halad. Első látásra senki nem foglalkozik velük, a Hermelinben folyamatosan zajló beszéd, kiabálás, szerencsejáték, kiszolgálás és ivás egyetlen mormoló zsivajjá olvad össze továbbra is, ahogy haladnak befelé. Ha Clau figyelmes, azért néhány alattomos, gyors pillantást észrevehet, bár nehéz eldönteni, hogy azok vajon Grimornak vagy annak szólnak, hogy az ork nem egyedül érkezett. Az ork közben megáll, vagyis megállítja egy csuklyás alak, akivel néhány gyors, fojtott szót vált.*
- Azt mondtam, várj! *sziszegi pókerarccal a fogai közt szűrve a szavakat.* - Szólok, ha megvan. *Azzal könnyedén otthagyja a csuklyás alakot, aki káromkodva fordul el tőlük, beleolvadva a félhomályba. A pince felé tartanak. A lejáratnál, a lefelé vezető lépcső előtt két férfi, az arcukat maszk fedi.*
- Gyerünk! *ránt egyet Grimor durván a lányon, ha az esetleg vonakodna lefelé indulni.* - Ha jól viselkedsz, nemsokára kapsz enni. *Ha leérnek, Grimor kinyit egy durva faajtót, a zárjában egy hatalmas kulccsal.* - Eredj. Mindjárt hozok enni. *löki-taszítja be a lányt, ha az magától nem lépne be az apró, cellaszerű szobába, aminek egyetlen apró ablaka van, fenn, vagy három méter magasban. Még ha a lány valahogy felkapaszkodna odáig, egy denevér képességeire szert téve, az ablakon akkor sem férne ki. Az ablakon kívül egy ágy alkotja a szoba bútorzatát. Grimor az ajtóból még visszafordul, de aztán kíméletlenül rácsapja az ajtót a kis vajákosra, bezárja, és a kulcsot zsebre vágva visszasétál a földszintre.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.12 15:44:38
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szeszélyes hermelin
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:44:29
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:44:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Sorslátó csontok//
- Ha mindenki bolond volna, aki magához sem teljesen őszinte, Lanawint hívhatnánk a bolondok földjének is *mondja a többedszeri kijelentésre, mely a kereskedőt bolondnak titulálja.
A nyíló ajtó mögül rárontó fény hunyorgásra készteti. Csak most tűnik fel neki, mennyire nehéz az a félhomály, ami odabent uralkodik. A friss levegő úgy járja át a tüdejét, ahogy a hegyi patakok dübörgő vízesésként zúdulnak alá a sziklameredélyekről. Mégsem pattint szárnyakat a lelkében a szabadság érzete. Semmi nem változott. Elkötelezte magát és ennek a súlyát még nagyon is érzi.
Yves szavai szinte atyaian megnyugtató tónussal hatnak, bár a csontvető gyomrát markoló érzést ez sem kergeti el teljesen. Mindenesetre szedi a lábát és egy leheletnyivel maradva csak le tőle, Yves nyomában lépdel.
A téren aztán a félreeső épület baljós nyikordulással táruló ajtaja és a férfi megjegyzése újra teljes mellszélességgel ébreszti fel veszélyérzetét. Idegesen tördeli a kezét, pillantása szaporán jár végig mindent az idegen helyen. Oldalt lép, hogy egyértelművé tegye, határozottan Yvest engedi (tessékeli) előre, aztán mégis megtorpan és megköszörüli a torkát.*
- Nem hívnád ki inkább a jó Perliont? *szól Yves után és igyekszik könnyed mosolyt ölteni a szavaihoz, bár nehezen tagadhatná, hogy mennyire feszeng.* - Igazán kellemes idő van. Sétára kínálja magát.
- Ha mindenki bolond volna, aki magához sem teljesen őszinte, Lanawint hívhatnánk a bolondok földjének is *mondja a többedszeri kijelentésre, mely a kereskedőt bolondnak titulálja.
A nyíló ajtó mögül rárontó fény hunyorgásra készteti. Csak most tűnik fel neki, mennyire nehéz az a félhomály, ami odabent uralkodik. A friss levegő úgy járja át a tüdejét, ahogy a hegyi patakok dübörgő vízesésként zúdulnak alá a sziklameredélyekről. Mégsem pattint szárnyakat a lelkében a szabadság érzete. Semmi nem változott. Elkötelezte magát és ennek a súlyát még nagyon is érzi.
Yves szavai szinte atyaian megnyugtató tónussal hatnak, bár a csontvető gyomrát markoló érzést ez sem kergeti el teljesen. Mindenesetre szedi a lábát és egy leheletnyivel maradva csak le tőle, Yves nyomában lépdel.
A téren aztán a félreeső épület baljós nyikordulással táruló ajtaja és a férfi megjegyzése újra teljes mellszélességgel ébreszti fel veszélyérzetét. Idegesen tördeli a kezét, pillantása szaporán jár végig mindent az idegen helyen. Oldalt lép, hogy egyértelművé tegye, határozottan Yvest engedi (tessékeli) előre, aztán mégis megtorpan és megköszörüli a torkát.*
- Nem hívnád ki inkább a jó Perliont? *szól Yves után és igyekszik könnyed mosolyt ölteni a szavaihoz, bár nehezen tagadhatná, hogy mennyire feszeng.* - Igazán kellemes idő van. Sétára kínálja magát.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 125-144