Archívum - Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-05 10:00:03
Üzenet elküldve: 2012-02-05 10:00:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Radak mindig vidám tekintete most mélabús, komor és hideg. A tudós úgy méri végig a nomádot, mintha csak egy elítélésre váró bűnöző lenne. Pár másodpercig némán figyel, majd egy kisebb bottal megpiszkálja a tüzet.* A népe járatos az erdőben, nem?* Kérdezi halkan és hidegen, miközben egy lopott pillantást vet a férfi felszerelésére. Habár most sokkal nagyobb problémája is van annál, hogy feljegyzéseket készítsen, híres kíváncsisága most is hajtja.* Mit tud az erdő szelleméről... és a becses kis virágáról?* Kérdezi halkan, tekintetét folyamatosan a tűzben tartva.* Lefogadom hogy hallott már róla, sőt, talán látta is...* Szavai kísértetiesen kúsznak az ég felé, mint a füst mely az éltető tűzből árad. Radak előveszi a pergamentet batyujából majd a nomádnak adja a papír darabot. Nem fél, hogy a férfi elvenné tőle. Az idegen számára értéktelen az irat és nem mellesleg, Radak-nak nem kevés ideje volt hogy fejébe vésse a növény minden egyes apró részletét.*
*Radak mindig vidám tekintete most mélabús, komor és hideg. A tudós úgy méri végig a nomádot, mintha csak egy elítélésre váró bűnöző lenne. Pár másodpercig némán figyel, majd egy kisebb bottal megpiszkálja a tüzet.* A népe járatos az erdőben, nem?* Kérdezi halkan és hidegen, miközben egy lopott pillantást vet a férfi felszerelésére. Habár most sokkal nagyobb problémája is van annál, hogy feljegyzéseket készítsen, híres kíváncsisága most is hajtja.* Mit tud az erdő szelleméről... és a becses kis virágáról?* Kérdezi halkan, tekintetét folyamatosan a tűzben tartva.* Lefogadom hogy hallott már róla, sőt, talán látta is...* Szavai kísértetiesen kúsznak az ég felé, mint a füst mely az éltető tűzből árad. Radak előveszi a pergamentet batyujából majd a nomádnak adja a papír darabot. Nem fél, hogy a férfi elvenné tőle. Az idegen számára értéktelen az irat és nem mellesleg, Radak-nak nem kevés ideje volt hogy fejébe vésse a növény minden egyes apró részletét.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-03 14:21:04
Üzenet elküldve: 2012-02-03 14:21:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Nem volt eredménytelen a kurjongatás és a zajcsapás, a gnómok megugranak, s a lovag, fegyverestül, mindenestül a felé kezd el rohanni, amelyik irányába indult el. Reméli, hogy Thabor észreveszi a másik közeledtét, de most nincs ideje figyelmeztetni őt. Szote irányítására balra kanyarodik, s egyre közelebbről látja a levelek susogását. Nem néz körbe, csak a mozgó célpontra összepontosít. A növények az arcába csapódnak, és a meleg is egyre inkább űzné a lovagot vissza a hűvös résbe, de semmi nem tántoríthatja el a céljától. Fülében a levelek rezgése, és az ereiben tomboló vér vérmes dübörgése visszhangzik. A terület ismerete és a sűrű növényzet a menekülőt juttatja előnyhöz, de a hosszú lábak, az elf részről származó könnyedség, s az ember apától örökölt eltökéltség a cél iránt a lovag malmára hajtják a vizet. Egyre közelebb kerül a kiszemelt 'áldozathoz'. Mikor úgy érzi, most meg tudja fogni, elrugaszkodik a talajról, előrehajolva, karjait szélesre tárva hasítja a levegőt. Ha számításai megfelelőek, az ugrás lendülete miatt amint földet érnek lábai, rögtön előrehúzza kardjának súlya úgy, hogy a gnóm beszorul hasa alá, a földet fogó karjai, s a talajt érő lábai közé.* -Ne mocorogj, mert agyonnyomlak! *Amennyiben nem egy nagyobbfajta nyúl szorult be Hirelian alá, a gnóm a ránehezedő súly miatt sejtheti mit mondott neki a lovag. Amint biztos benne, hogy az alá került lény nem tud mocorogni, Zant kezdi el keresni tekintetével, mert ez a testhelyzet igen hamar képes kényelmetlenné válni.*
*Nem volt eredménytelen a kurjongatás és a zajcsapás, a gnómok megugranak, s a lovag, fegyverestül, mindenestül a felé kezd el rohanni, amelyik irányába indult el. Reméli, hogy Thabor észreveszi a másik közeledtét, de most nincs ideje figyelmeztetni őt. Szote irányítására balra kanyarodik, s egyre közelebbről látja a levelek susogását. Nem néz körbe, csak a mozgó célpontra összepontosít. A növények az arcába csapódnak, és a meleg is egyre inkább űzné a lovagot vissza a hűvös résbe, de semmi nem tántoríthatja el a céljától. Fülében a levelek rezgése, és az ereiben tomboló vér vérmes dübörgése visszhangzik. A terület ismerete és a sűrű növényzet a menekülőt juttatja előnyhöz, de a hosszú lábak, az elf részről származó könnyedség, s az ember apától örökölt eltökéltség a cél iránt a lovag malmára hajtják a vizet. Egyre közelebb kerül a kiszemelt 'áldozathoz'. Mikor úgy érzi, most meg tudja fogni, elrugaszkodik a talajról, előrehajolva, karjait szélesre tárva hasítja a levegőt. Ha számításai megfelelőek, az ugrás lendülete miatt amint földet érnek lábai, rögtön előrehúzza kardjának súlya úgy, hogy a gnóm beszorul hasa alá, a földet fogó karjai, s a talajt érő lábai közé.* -Ne mocorogj, mert agyonnyomlak! *Amennyiben nem egy nagyobbfajta nyúl szorult be Hirelian alá, a gnóm a ránehezedő súly miatt sejtheti mit mondott neki a lovag. Amint biztos benne, hogy az alá került lény nem tud mocorogni, Zant kezdi el keresni tekintetével, mert ez a testhelyzet igen hamar képes kényelmetlenné válni.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-03 13:58:34
Üzenet elküldve: 2012-02-03 13:58:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*A kurjantásra megzörrennek a növényzet levelei valahol odabent. Madarak röppennek fel és valami nyestféle riadt hangja is hallatszik. A prédák mozogni kezdenek. Két irányt is sikerül Hiernek kiszűrnie, egy feléje, egy pedig talán Thabor felé szaladhat. A növényzet nem barátságtalan, szerencsére a tüskés gaz, vagy az éles levelű fűfélék nem élnek meg ezen a helyen.*
- Bal felé megy a kétlábú!
*Kiáltja Szote, aki bizton most is a hallására támaszkodhat. Itt jóval melegebb van, mint a hasadékban, vagy a sziklarepedés közti keskeny résben. A terep elég széles ahhoz, hogy a nap teljes erejéből sugározhasson. Igaz, őszre jár, de így is megizzasztja a lovagot.
Zan és Szote nem megy a bokrok közé, hanem nyílvesszőikre rongyot tekerve várják a felbukkanó célpontot, hogy kábító lövést, vagy legalábbis kis sérülést okozó találatot vihessenek be rajta.*
*A kurjantásra megzörrennek a növényzet levelei valahol odabent. Madarak röppennek fel és valami nyestféle riadt hangja is hallatszik. A prédák mozogni kezdenek. Két irányt is sikerül Hiernek kiszűrnie, egy feléje, egy pedig talán Thabor felé szaladhat. A növényzet nem barátságtalan, szerencsére a tüskés gaz, vagy az éles levelű fűfélék nem élnek meg ezen a helyen.*
- Bal felé megy a kétlábú!
*Kiáltja Szote, aki bizton most is a hallására támaszkodhat. Itt jóval melegebb van, mint a hasadékban, vagy a sziklarepedés közti keskeny résben. A terep elég széles ahhoz, hogy a nap teljes erejéből sugározhasson. Igaz, őszre jár, de így is megizzasztja a lovagot.
Zan és Szote nem megy a bokrok közé, hanem nyílvesszőikre rongyot tekerve várják a felbukkanó célpontot, hogy kábító lövést, vagy legalábbis kis sérülést okozó találatot vihessenek be rajta.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-03 13:30:10
Üzenet elküldve: 2012-02-03 13:30:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Zan elindul, s a lovag szorosan a nyomában marad. Jobbjával a nyirkos falba kapaszkodik, nehogy az apró, csúszkáló kövek a talpa alatt nagy eséshez vezessenek. Hűvös van, de a nyirkos levegő és a nehéz terep hamar csatakossá teszi a lovag hajzatát, ami most minduntalan a lovag homlokára tapad, illetve a szemébe csapódik. Morogva igazgatja ki loboncát arcából, úgy szuszakolja át magát a hasadékon. Ahogy a rés szélesedik, Hirelian egyre inkább elámul. Erdei utazásuk óta most először járja át az érzés, hogy talán mégis van esélyük meglelni azt a ritka, különleges virágot, amit a 'felszínlakók' közül szinte senki sem ismer. De nem ér rá ámuldozni: ha a gnómokat nem sikerül elkapniuk, ki tudja mikor találkoznak olyas valakivel, aki a segítségükre lehetne.
A többiek már el is kezdték a bekerítést, Thabor az egyik, míg a másik kettő a másik oldalról veszi körbe az sűrűben bujkáló, apró termetű lényeket. Ugyan gnómfogásban még sosem vett részt, a patkányvadászatban már elég járatos. Eddigi ismeretei alapján a gnómok agyafúrt teremtmények, de talán az ösztöneik ugyanúgy működnek, mint a rágcsálóké. Kihúzza kardját, s a markolatát végighúzza horpadt páncélján, ami minden huppanókor éles, csattogó hangot hallat. Középen megy, s a földön fekvő, puha levelű növények ellenére igyekszik hangosan lépkedni. Ismét végighúzza a markolatot a fémen, s megint, majd váratlanul felrikolt.*
*Zan elindul, s a lovag szorosan a nyomában marad. Jobbjával a nyirkos falba kapaszkodik, nehogy az apró, csúszkáló kövek a talpa alatt nagy eséshez vezessenek. Hűvös van, de a nyirkos levegő és a nehéz terep hamar csatakossá teszi a lovag hajzatát, ami most minduntalan a lovag homlokára tapad, illetve a szemébe csapódik. Morogva igazgatja ki loboncát arcából, úgy szuszakolja át magát a hasadékon. Ahogy a rés szélesedik, Hirelian egyre inkább elámul. Erdei utazásuk óta most először járja át az érzés, hogy talán mégis van esélyük meglelni azt a ritka, különleges virágot, amit a 'felszínlakók' közül szinte senki sem ismer. De nem ér rá ámuldozni: ha a gnómokat nem sikerül elkapniuk, ki tudja mikor találkoznak olyas valakivel, aki a segítségükre lehetne.
A többiek már el is kezdték a bekerítést, Thabor az egyik, míg a másik kettő a másik oldalról veszi körbe az sűrűben bujkáló, apró termetű lényeket. Ugyan gnómfogásban még sosem vett részt, a patkányvadászatban már elég járatos. Eddigi ismeretei alapján a gnómok agyafúrt teremtmények, de talán az ösztöneik ugyanúgy működnek, mint a rágcsálóké. Kihúzza kardját, s a markolatát végighúzza horpadt páncélján, ami minden huppanókor éles, csattogó hangot hallat. Középen megy, s a földön fekvő, puha levelű növények ellenére igyekszik hangosan lépkedni. Ismét végighúzza a markolatot a fémen, s megint, majd váratlanul felrikolt.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-03 11:57:21
Üzenet elküldve: 2012-02-03 11:57:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*Amikor Hier leér érezhetően hűvösebb van, és a levegő párától duzzad. A folyamatosan vizet izzadó mohás sziklák okozhatják. Kicsi ér csörgedezik a talpuk alatt, nomeg az apró szemcsés kőtörmelék roszog szerényen. A lovag kérdésére Zan az éjfél elf után veti magát, Szote pedig Hireliant követ, ha elindul. A fiú most kissé zavart, túl sok zaj adódik össze, most nem tudja kamatoztatni rendkívüli adottságát. A hasadékot körülölelő szikla hosszan folytatódik, ezért nem is tudhatták odafent visszafordulni vagy lemászni kellene. A sötételf és Zan viszont egy nyílásban tűnnek el, amolyan szélesebb repedés ami a kis kanyon túloldalára vezethet, igaz nem a felszínen hanem ebben a lenti világban. A repedés néhány méteren át tart majd újabb nyitott tér következik, a megszokottól eltérő ökológiával. Az üldözés egy nagyobb területig tart, ahol sűrű növényzet várja a csapatot, bokrok és puha szárú magas, dús levelű növények garmadája. Thabor a helyszín túloldalára rohan, hogy bekerítse a menekülőket. Közben valami érthetetlen nyelven karattyol valamit. igazából a nyelvismerete igen csekély, csak ezt a néhány szót ismeri, ami 'üzletre' szokta hívni a kis lényeket. A többit kézzel, lábbal elintézték. Persze nem mindig sikerültek jól a dolgok. Ilyenkor az erdei nép húzta a rövidebbet. Zan és Szote a másik irányból kerülnek.*
- Felhajtod őket?
*Kérdi az ork vadász a lovagot. Ha Hier nem volt még hajtóvadászaton, most megtapasztalhatja.*
*Amikor Hier leér érezhetően hűvösebb van, és a levegő párától duzzad. A folyamatosan vizet izzadó mohás sziklák okozhatják. Kicsi ér csörgedezik a talpuk alatt, nomeg az apró szemcsés kőtörmelék roszog szerényen. A lovag kérdésére Zan az éjfél elf után veti magát, Szote pedig Hireliant követ, ha elindul. A fiú most kissé zavart, túl sok zaj adódik össze, most nem tudja kamatoztatni rendkívüli adottságát. A hasadékot körülölelő szikla hosszan folytatódik, ezért nem is tudhatták odafent visszafordulni vagy lemászni kellene. A sötételf és Zan viszont egy nyílásban tűnnek el, amolyan szélesebb repedés ami a kis kanyon túloldalára vezethet, igaz nem a felszínen hanem ebben a lenti világban. A repedés néhány méteren át tart majd újabb nyitott tér következik, a megszokottól eltérő ökológiával. Az üldözés egy nagyobb területig tart, ahol sűrű növényzet várja a csapatot, bokrok és puha szárú magas, dús levelű növények garmadája. Thabor a helyszín túloldalára rohan, hogy bekerítse a menekülőket. Közben valami érthetetlen nyelven karattyol valamit. igazából a nyelvismerete igen csekély, csak ezt a néhány szót ismeri, ami 'üzletre' szokta hívni a kis lényeket. A többit kézzel, lábbal elintézték. Persze nem mindig sikerültek jól a dolgok. Ilyenkor az erdei nép húzta a rövidebbet. Zan és Szote a másik irányból kerülnek.*
- Felhajtod őket?
*Kérdi az ork vadász a lovagot. Ha Hier nem volt még hajtóvadászaton, most megtapasztalhatja.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-03 10:57:13
Üzenet elküldve: 2012-02-03 10:57:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*A figyelmeztetésre elhallgat. Lenéz, de már nem látja a mozgók körvonalait sem. Kérdőn fordulna Thabor felé, de rögtön össze is rezzen, mikor az hirtelen felüvölt. Elkerekedő szemekkel bámul a már lefelé tartó társa irányába, aztán bizonytalanul Zanra pillant. A félelfnek semmit nem mond az 'erdei gnóm' kifejezés, de a másik kettő igen határozottnak tűnik, így megvonja a vállát, és Szotéra nézve a kötél felé int.* -Csak utánad! *Ha az ifjú elindul, ő még tétovázik pár pillanatig. Visszanéz a füstgomolyagok felé, és ismét érzi a gyomrában a szorító érzést. Végül felsóhajt és Zant megelőzve kapja el a kötelet. A városban nem gyakran volt lehetősége arra, hogy kötélen vagy igazából bármin másszon, illetve leereszkedjen, de elf génjei úgy néz ki, irányítják mozdulatait, s ha a többiekhez képest lassan is, sikerül megvetnie a falon a lábát. A menet könnyebb lett, mint eredetileg gondolta, mégis megkönnyebbülve konstatálja, hogy ismét szilárd föld van a talpa alatt. Körbenéz a katlanban, de Thabornak nagy előnye van velük szemben. Jobb híján bevárja Zan-t, hogy legalább egyikük lásson jól a sötétben.* -Merre?
*A figyelmeztetésre elhallgat. Lenéz, de már nem látja a mozgók körvonalait sem. Kérdőn fordulna Thabor felé, de rögtön össze is rezzen, mikor az hirtelen felüvölt. Elkerekedő szemekkel bámul a már lefelé tartó társa irányába, aztán bizonytalanul Zanra pillant. A félelfnek semmit nem mond az 'erdei gnóm' kifejezés, de a másik kettő igen határozottnak tűnik, így megvonja a vállát, és Szotéra nézve a kötél felé int.* -Csak utánad! *Ha az ifjú elindul, ő még tétovázik pár pillanatig. Visszanéz a füstgomolyagok felé, és ismét érzi a gyomrában a szorító érzést. Végül felsóhajt és Zant megelőzve kapja el a kötelet. A városban nem gyakran volt lehetősége arra, hogy kötélen vagy igazából bármin másszon, illetve leereszkedjen, de elf génjei úgy néz ki, irányítják mozdulatait, s ha a többiekhez képest lassan is, sikerül megvetnie a falon a lábát. A menet könnyebb lett, mint eredetileg gondolta, mégis megkönnyebbülve konstatálja, hogy ismét szilárd föld van a talpa alatt. Körbenéz a katlanban, de Thabornak nagy előnye van velük szemben. Jobb híján bevárja Zan-t, hogy legalább egyikük lásson jól a sötétben.* -Merre?
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-03 08:04:33
Üzenet elküldve: 2012-02-03 08:04:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*Thabor csendre int mindenkit. Mutató és középső ujjával a szemébe, majd le a katlanba mutat. Aztán ugyanezekkel az ujjakkal jelzi, hogy ketten vannak. Zan egy kötelet rögzít szép halkan a kihajló fatörzshöz, majd összenéz a többiekkel.
A két gnóm rájöhetett hogy észrevették őket, mert gyors iramban átszaladnak a másik oldalra, hogy eltűnjenek az egyik továbbvezető hasadékban.*
- Kapjuk el őket!
*Kiáltja az éjelf akiben felrémlenek a régmúltban erdei gnómokra történő vadászatok emlékei. Ez azon kevés dolgok egyike amire kellemes visszagondolnia. A kötélbe kapaszkodva rendkívül gyors tempóban a hasadék alján terem. Az átszaladó lényeket a többiek is észrevehetik már és ocsúdhatnak a magát földművesnek tartó Dwynn fürgeségén.*
- Ezek erdei gnómok!
*Kiáltja fel Thabor, ezzel igyekezve mozdulásra sarkallni őket. Számára ez egyet jelent a növény megtalálásának lehetőségével, ismerve az elszigetelt gnóm törzsi nép életmódját és szokásait.
Zan a kötelet biztosítja, Szote pedig Hirelian döntésére vár, hisz őt tartja vezetőnek ebben a csapatban, ráadásul a többiek nem is nagyon álltak eddig szóba vele.*
*Thabor csendre int mindenkit. Mutató és középső ujjával a szemébe, majd le a katlanba mutat. Aztán ugyanezekkel az ujjakkal jelzi, hogy ketten vannak. Zan egy kötelet rögzít szép halkan a kihajló fatörzshöz, majd összenéz a többiekkel.
A két gnóm rájöhetett hogy észrevették őket, mert gyors iramban átszaladnak a másik oldalra, hogy eltűnjenek az egyik továbbvezető hasadékban.*
- Kapjuk el őket!
*Kiáltja az éjelf akiben felrémlenek a régmúltban erdei gnómokra történő vadászatok emlékei. Ez azon kevés dolgok egyike amire kellemes visszagondolnia. A kötélbe kapaszkodva rendkívül gyors tempóban a hasadék alján terem. Az átszaladó lényeket a többiek is észrevehetik már és ocsúdhatnak a magát földművesnek tartó Dwynn fürgeségén.*
- Ezek erdei gnómok!
*Kiáltja fel Thabor, ezzel igyekezve mozdulásra sarkallni őket. Számára ez egyet jelent a növény megtalálásának lehetőségével, ismerve az elszigetelt gnóm törzsi nép életmódját és szokásait.
Zan a kötelet biztosítja, Szote pedig Hirelian döntésére vár, hisz őt tartja vezetőnek ebben a csapatban, ráadásul a többiek nem is nagyon álltak eddig szóba vele.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-02 19:44:32
Üzenet elküldve: 2012-02-02 19:44:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
-Ha a nyálam miatt haragszik ránk az erdő, akkor már úgy is leáldozott nekünk, teljességgel fölösleges abbahagynom a köpdösést. Legalább gyorsan végez velünk. *Vág vissza, és nyelvet ölt a kötözködő sötételfre. Visszafordul Szote felé, és töprengve hallgatja őt.* -Hahh! Nők! Se velük, se nélkülük, de ha egyet megszeretsz, az addig gyötör míg be ne tör. *Sóhajt nagyot, de szemében vidám szikra pattog.* -Ferk? Nem ők támadtak rátok? Na, ne légy ilyen borúlátó! Belőlük is maradt elég, belőletek is, s az erdő Amilyen Megbocsájtó...! *néz kihívóan Thaborra* ... biztosan ad majd neked lehetőséget a... lányrablást mondtál? Érdekes elgondolás. Ezért Artheniorban levágnák a fél kezedet, ugye tudod? *Mélázik el a kulturális különbségek nagyságán. Ha csak megfordult volna a fejében, hogy Etriceiát 'elrabolja', a lány jó eséllyel a sárga földig verte volna szegény lovagot, hiába nagyobb darab nála a férfi. "Talán a nomád nők szelídebbek." fut át az agyán, de nevetségesnek találja a gondolatot. Az iménti csata láttán aki nem elég erős, az hamar kileheli lelkét. Mégis, ha jobban belegondol a félelf, egészen logikusan hangzik a nőrablás hagyománya. A törzsek szinte sosem érintkeznek, ha meg igen, az többnyire vérontással végződik. A népesség számát meg fenn kell tartani valahogy. "Azért örülök, hogy nem vagyok nomád, s annak még inkább, hogy nem tartozom a fehérnép közé. Bár kíváncsi vagyok ki lenne oly bátor, hogy elvegyen." Felkacag a gondolatra, és Szotéra néz kihívóan, aki vélhetően nem érti, mire fel e pillantás. A felvont szemöldökök azonban rögtön összeugranak a kijelentésre. Előrekúszik és óvatosan lepillant a katlanba. Valamiféle mozgást ugyan érzékelnek szemei, de nem esik annyi fény a mélyedésbe, hogy a félelf bármit is ki tudjon venni egy-egy körvonalon kívül.* -Thabor, Zan! *Súgja és lefelé mutat, hátha a sötételf és az ork több információt nyernek a látottakból. Már épp azon kezd el gondolkodni, hogy óvatosan le kéne ereszkedni a sziklákon, ám az ember ismét megszólal. Hirelian lemondóan sóhajt, és elengedi a leendő kapaszkodóként szolgáló, kiálló kődarabot, és a mutatott irányba emeli tekintetét.* -Ó egek! *Végigsimít baljával az arcán, mutató és gyűrűs ujjaival lentébb húzva alsó szemhéjait.* -Mikor legutóbb füstpamacsokat láttunk, belétek, s egy harc közepébe csöppentünk, mi több, egy társunkat is elveszítettük. A gomolygó füst semmi jót nem jelenthet. Hacsak... *szája halovány mosolyra húzódik.* -Hacsak nem a ferk törzs főhadiszállásának irányát mutatja, mert akkor szíved hölgyét is elrabolhatjuk. *Az ötlet jól láthatóan nem tetszik a lovagnak.* -Nem, nem vágyom most egy ilyen kalandra. Szerintem előbb keressük meg a növényt, te meg ródd le a tartozásodat a Szellemnek, aztán majd bőven ráérsz még férjül menni egy nőhöz. Ki tudja, lehet találunk neked mást út közben. *Részéről a döntés meg van hozva, már csak a másik három beleegyezése szükséges.* -Lemenjünk hozzájuk Thabor, vagy inkább haladjunk arra, amerre elindultunk? Zan, Szote, a ti szavazatotok is fontos, hiszen sokkal jobban ismeritek nálunk az Erdő Szellemének logikáját, meg persze a környéket is, még ha nem is jártatok erre túl sűrűn.
-Ha a nyálam miatt haragszik ránk az erdő, akkor már úgy is leáldozott nekünk, teljességgel fölösleges abbahagynom a köpdösést. Legalább gyorsan végez velünk. *Vág vissza, és nyelvet ölt a kötözködő sötételfre. Visszafordul Szote felé, és töprengve hallgatja őt.* -Hahh! Nők! Se velük, se nélkülük, de ha egyet megszeretsz, az addig gyötör míg be ne tör. *Sóhajt nagyot, de szemében vidám szikra pattog.* -Ferk? Nem ők támadtak rátok? Na, ne légy ilyen borúlátó! Belőlük is maradt elég, belőletek is, s az erdő Amilyen Megbocsájtó...! *néz kihívóan Thaborra* ... biztosan ad majd neked lehetőséget a... lányrablást mondtál? Érdekes elgondolás. Ezért Artheniorban levágnák a fél kezedet, ugye tudod? *Mélázik el a kulturális különbségek nagyságán. Ha csak megfordult volna a fejében, hogy Etriceiát 'elrabolja', a lány jó eséllyel a sárga földig verte volna szegény lovagot, hiába nagyobb darab nála a férfi. "Talán a nomád nők szelídebbek." fut át az agyán, de nevetségesnek találja a gondolatot. Az iménti csata láttán aki nem elég erős, az hamar kileheli lelkét. Mégis, ha jobban belegondol a félelf, egészen logikusan hangzik a nőrablás hagyománya. A törzsek szinte sosem érintkeznek, ha meg igen, az többnyire vérontással végződik. A népesség számát meg fenn kell tartani valahogy. "Azért örülök, hogy nem vagyok nomád, s annak még inkább, hogy nem tartozom a fehérnép közé. Bár kíváncsi vagyok ki lenne oly bátor, hogy elvegyen." Felkacag a gondolatra, és Szotéra néz kihívóan, aki vélhetően nem érti, mire fel e pillantás. A felvont szemöldökök azonban rögtön összeugranak a kijelentésre. Előrekúszik és óvatosan lepillant a katlanba. Valamiféle mozgást ugyan érzékelnek szemei, de nem esik annyi fény a mélyedésbe, hogy a félelf bármit is ki tudjon venni egy-egy körvonalon kívül.* -Thabor, Zan! *Súgja és lefelé mutat, hátha a sötételf és az ork több információt nyernek a látottakból. Már épp azon kezd el gondolkodni, hogy óvatosan le kéne ereszkedni a sziklákon, ám az ember ismét megszólal. Hirelian lemondóan sóhajt, és elengedi a leendő kapaszkodóként szolgáló, kiálló kődarabot, és a mutatott irányba emeli tekintetét.* -Ó egek! *Végigsimít baljával az arcán, mutató és gyűrűs ujjaival lentébb húzva alsó szemhéjait.* -Mikor legutóbb füstpamacsokat láttunk, belétek, s egy harc közepébe csöppentünk, mi több, egy társunkat is elveszítettük. A gomolygó füst semmi jót nem jelenthet. Hacsak... *szája halovány mosolyra húzódik.* -Hacsak nem a ferk törzs főhadiszállásának irányát mutatja, mert akkor szíved hölgyét is elrabolhatjuk. *Az ötlet jól láthatóan nem tetszik a lovagnak.* -Nem, nem vágyom most egy ilyen kalandra. Szerintem előbb keressük meg a növényt, te meg ródd le a tartozásodat a Szellemnek, aztán majd bőven ráérsz még férjül menni egy nőhöz. Ki tudja, lehet találunk neked mást út közben. *Részéről a döntés meg van hozva, már csak a másik három beleegyezése szükséges.* -Lemenjünk hozzájuk Thabor, vagy inkább haladjunk arra, amerre elindultunk? Zan, Szote, a ti szavazatotok is fontos, hiszen sokkal jobban ismeritek nálunk az Erdő Szellemének logikáját, meg persze a környéket is, még ha nem is jártatok erre túl sűrűn.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-01 11:14:04
Üzenet elküldve: 2012-02-01 11:14:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*A fiú felnéz Hirelianra és elmosolyodik.*
- Van egy lány, Kiara a neve. A ferk törzsből néztem ki magamnak és ha férfivá érek, akkor el fogom rabolni magamnak, a hagyomány szerint. Sajnos talán sosem fogunk újra eljutni a törzsek gyűlésére, ahol ezt megtehetném.
*A fiatal nomád kicsit szomorkásan mondja mindezt, de aztán ismét hallhat valamit, mert újra az előttük húzódó hasadéklabirintus mélyébe tekintget.*
- Kövek csikordulását hallottam onnan lentről.
*A katlan nem minden területére vetül rá a napfény, sok a félhomályos, vagy teljes árnyékban tartott terület. Thabort persze ez nem zavarja, neki pont ezek a részek rajzolódnak ki igazán. A sötételf két alacsony alakot lát odalent, amint a biztosnak hitt takarásban felfelé hallgatóznak. Apró lándzsákat hordnak, leginkább erdei gnómokra emlékezteti a fürkészpáros. Ezek a lények az 'alvilág' felső kvadránsaiban szoktak előfordulni, kevéske vagy intenzívebb cserekereskedelmi kapcsolatokat őrizve a fekete elfekkel. A felszínközeli helyekre bemerészkedő kis gnómok apró közösségekben élnek és ellentétben ismertebb rokonaiknál nem a tudomány hanem az egyszerű természetbeli élet, az anyaközpontú törzsközösség tisztaságában léteznek. Az erdőben gyűjtött gyümölcsök, gombafélék - mely igen jó méregalapanyag, és elejtett állatok képezik a zord elf birodalom és eme alapjában békés nép közti kapcsolat alapját.
Szote felmászik egy kihajló fára, hogy jobb rálátást nyerjen. Közben a horizontra felnézve kósza füstpamacsok szállnak fel valahol a megkerülhetetlen szakadékon túlról.*
- Hirelian nézd!
*Vonja el egy pillanatra az eddigi irányultságú figyelmet.*
*A fiú felnéz Hirelianra és elmosolyodik.*
- Van egy lány, Kiara a neve. A ferk törzsből néztem ki magamnak és ha férfivá érek, akkor el fogom rabolni magamnak, a hagyomány szerint. Sajnos talán sosem fogunk újra eljutni a törzsek gyűlésére, ahol ezt megtehetném.
*A fiatal nomád kicsit szomorkásan mondja mindezt, de aztán ismét hallhat valamit, mert újra az előttük húzódó hasadéklabirintus mélyébe tekintget.*
- Kövek csikordulását hallottam onnan lentről.
*A katlan nem minden területére vetül rá a napfény, sok a félhomályos, vagy teljes árnyékban tartott terület. Thabort persze ez nem zavarja, neki pont ezek a részek rajzolódnak ki igazán. A sötételf két alacsony alakot lát odalent, amint a biztosnak hitt takarásban felfelé hallgatóznak. Apró lándzsákat hordnak, leginkább erdei gnómokra emlékezteti a fürkészpáros. Ezek a lények az 'alvilág' felső kvadránsaiban szoktak előfordulni, kevéske vagy intenzívebb cserekereskedelmi kapcsolatokat őrizve a fekete elfekkel. A felszínközeli helyekre bemerészkedő kis gnómok apró közösségekben élnek és ellentétben ismertebb rokonaiknál nem a tudomány hanem az egyszerű természetbeli élet, az anyaközpontú törzsközösség tisztaságában léteznek. Az erdőben gyűjtött gyümölcsök, gombafélék - mely igen jó méregalapanyag, és elejtett állatok képezik a zord elf birodalom és eme alapjában békés nép közti kapcsolat alapját.
Szote felmászik egy kihajló fára, hogy jobb rálátást nyerjen. Közben a horizontra felnézve kósza füstpamacsok szállnak fel valahol a megkerülhetetlen szakadékon túlról.*
- Hirelian nézd!
*Vonja el egy pillanatra az eddigi irányultságú figyelmet.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-01-31 08:05:39
Üzenet elküldve: 2012-01-31 08:05:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Radak Albram figyelmébe//
*Az öreg Radak tüze meggyullad és szürkés pamacsokat ereget az ég boltozata felé. Körülötte magas sziklafalak emelkednek, egy hasadék aljában lehet. Az a kevés fa, amit gyűjteni tudott kissé nedves, de ez most segíti célja elérésében, a jelzőfüst hatékonyságának növelésében. Körbenézve sok út nem mutatkozik a fenti világba, a kövek nedvesek, mohával borítottak, ami megnehezítheti a mászást, ha ez lenne a szándéka.
A járat ahonnan sikerült kikecmeregnie, végül is egy barlangrendszerbe vezetett. Ezt a sziklahasadékokat kimunkáló víz, vagy a föld időnkénti megindulása alakíthatta ki. Remek földtani kutatóhely lehetne a környék, ha egy tudósiskola ifjú növendéke lenne. A füst egyelőre nem hív a közelbe ismerős barátokat. Miközben próbálja a lángok lobogását életben tartani, átellenből árnyék mozdul az égbe nyitott hasadékfolyosón. Sokáig nem borzolja Radak Albram idegeit, hanem kilép a kis katlan azon részébe, ahová a napfény is leér. A kezében két jókora pisztrángfélét tart egy rövid tőrre fűzve.*
- Megsüthetnénk, innen nem találni kiutat egyhamar.
*Jegyzi meg barátságosan, a fényben sokkal jobban megfigyelhető nomád harcos, aki már nem teljesen idegen. Ruházata a puszta állatainak irhájából készült, vértje inkább a melegtől véd, bár fémlapkákat erősíttetek rá. A tőrön kívül nincs más látható fegyvere. Valószínűleg elhagyhatta őket a csatában, vagy az omladék alatt maradt. Középkorú tapasztalt harcos lehet, szakálla még fekete, nem kezdte meg az idő dere. Néhány forradás, jellegzetes orr és szemöldök fejezi ki ábrázatát. Szemei sötétek, mint a pusztai sakál tekintete. Oldaltáskája és szíjakból, kemény bőrből tekert lábbelije jellemzi még leginkább. Egyik keze még kötésben van, hogy csata közben a pajzsot keményen tudja tartani. Ha ideje lesz rá, szépen lefejtegeti magáról.*
*Az öreg Radak tüze meggyullad és szürkés pamacsokat ereget az ég boltozata felé. Körülötte magas sziklafalak emelkednek, egy hasadék aljában lehet. Az a kevés fa, amit gyűjteni tudott kissé nedves, de ez most segíti célja elérésében, a jelzőfüst hatékonyságának növelésében. Körbenézve sok út nem mutatkozik a fenti világba, a kövek nedvesek, mohával borítottak, ami megnehezítheti a mászást, ha ez lenne a szándéka.
A járat ahonnan sikerült kikecmeregnie, végül is egy barlangrendszerbe vezetett. Ezt a sziklahasadékokat kimunkáló víz, vagy a föld időnkénti megindulása alakíthatta ki. Remek földtani kutatóhely lehetne a környék, ha egy tudósiskola ifjú növendéke lenne. A füst egyelőre nem hív a közelbe ismerős barátokat. Miközben próbálja a lángok lobogását életben tartani, átellenből árnyék mozdul az égbe nyitott hasadékfolyosón. Sokáig nem borzolja Radak Albram idegeit, hanem kilép a kis katlan azon részébe, ahová a napfény is leér. A kezében két jókora pisztrángfélét tart egy rövid tőrre fűzve.*
- Megsüthetnénk, innen nem találni kiutat egyhamar.
*Jegyzi meg barátságosan, a fényben sokkal jobban megfigyelhető nomád harcos, aki már nem teljesen idegen. Ruházata a puszta állatainak irhájából készült, vértje inkább a melegtől véd, bár fémlapkákat erősíttetek rá. A tőrön kívül nincs más látható fegyvere. Valószínűleg elhagyhatta őket a csatában, vagy az omladék alatt maradt. Középkorú tapasztalt harcos lehet, szakálla még fekete, nem kezdte meg az idő dere. Néhány forradás, jellegzetes orr és szemöldök fejezi ki ábrázatát. Szemei sötétek, mint a pusztai sakál tekintete. Oldaltáskája és szíjakból, kemény bőrből tekert lábbelije jellemzi még leginkább. Egyik keze még kötésben van, hogy csata közben a pajzsot keményen tudja tartani. Ha ideje lesz rá, szépen lefejtegeti magáról.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-01-29 10:34:19
Üzenet elküldve: 2012-01-29 10:34:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Úgy tűnik a támadó nem akar, vagy nem tud már válaszolni. Talán jobb is ez így. Az öreg tudós keze még mindig a tőrön pihem. Tudja, hogy egyeüdl maradt. Ez az apró, kihegyezett, rozsdás fegyver lehet az egyetlen segítsége a rengetegben. Nem képes elengedni.*
*Pár percbe telik míg sikerül kikecmeregnie az járatból. Gyűjthetet volna növényeket, de most máson jár az esze. Meg kell keresnie társait, ha még élnek persze. Lassan lépked az erdőben, szerencséjére még nem sötétedik. Nemrég letört botjára támaszkodik miközben egy megfelelő helyet keres. Talán nem volt a legjobb ötlet egy amúgy is dühös erdei szellemet még jobban flebosszantani azzal hogy még az ágakat is tördeli, de most nincs más választása. Egy fertály órába kerül míg talál egy tisztást, amin megpihenhet. Gyorsna ellenőrzi hogy megvan-e minden kelléke, majd tervébe kezd. Száraz lehullot ágakat gyűjt, hogy tüzet rakhasson. Ha társai egyszer kiszúrtak egy tábortüzet, talán most is menni fog. Tűzszerszámával apró szikrákat pattint a fű és bothalomha, mire az sercegve füstölni kezd. Nem a legjobb vagy legnagyobb tűz amit valaha látott, de ez most olyan büszkeséget és megnyugvást sugároz az öregnek, hogy már-már elmosolyodik. Egy ilyen veszélyes esett kellett neki hogy rájöjjön valamire, ami megfgoja változtatni eddigi életét. Megöregedet... Nem képes megvédeni magát. Fegyvere növények és ágak levágásán kívül semmire sem jó. Az idő által megsebzett tekintetével a ropogó tüzet kémleli. Az alkímia nem fogja megvédeni többé. Mit tett volna a kutyákkal ha nincs nála Draco kivonat? Mit fog történni vele ha nem találják meg? "Halál..." Ez a szó kísérti mióta a tisztásra ért. Ha nem változtat életén akkor csak annyi dolga lesz Arthenior-ban, hogy megvárja a halált. Lassan behunyja szemeit miközben végisimít megöregedett kézfején.* Nem... *Suttogja. Azért jött Arthenior-ba hogy a kalandot keresse. Azért, hogy újabb felfedezéssekkel bővítse tudását. "Ez egy sebzett öregnek nem fog menni..." Válaszol magának, mire ökölbe szorul a keze. "Nem vagyok többé sebzett öreg... Dicsőiteni fogják a nevem..." Bátorítja magát komoran, miközben a magasra szálló füstöt nézi.*
*Úgy tűnik a támadó nem akar, vagy nem tud már válaszolni. Talán jobb is ez így. Az öreg tudós keze még mindig a tőrön pihem. Tudja, hogy egyeüdl maradt. Ez az apró, kihegyezett, rozsdás fegyver lehet az egyetlen segítsége a rengetegben. Nem képes elengedni.*
*Pár percbe telik míg sikerül kikecmeregnie az járatból. Gyűjthetet volna növényeket, de most máson jár az esze. Meg kell keresnie társait, ha még élnek persze. Lassan lépked az erdőben, szerencséjére még nem sötétedik. Nemrég letört botjára támaszkodik miközben egy megfelelő helyet keres. Talán nem volt a legjobb ötlet egy amúgy is dühös erdei szellemet még jobban flebosszantani azzal hogy még az ágakat is tördeli, de most nincs más választása. Egy fertály órába kerül míg talál egy tisztást, amin megpihenhet. Gyorsna ellenőrzi hogy megvan-e minden kelléke, majd tervébe kezd. Száraz lehullot ágakat gyűjt, hogy tüzet rakhasson. Ha társai egyszer kiszúrtak egy tábortüzet, talán most is menni fog. Tűzszerszámával apró szikrákat pattint a fű és bothalomha, mire az sercegve füstölni kezd. Nem a legjobb vagy legnagyobb tűz amit valaha látott, de ez most olyan büszkeséget és megnyugvást sugároz az öregnek, hogy már-már elmosolyodik. Egy ilyen veszélyes esett kellett neki hogy rájöjjön valamire, ami megfgoja változtatni eddigi életét. Megöregedet... Nem képes megvédeni magát. Fegyvere növények és ágak levágásán kívül semmire sem jó. Az idő által megsebzett tekintetével a ropogó tüzet kémleli. Az alkímia nem fogja megvédeni többé. Mit tett volna a kutyákkal ha nincs nála Draco kivonat? Mit fog történni vele ha nem találják meg? "Halál..." Ez a szó kísérti mióta a tisztásra ért. Ha nem változtat életén akkor csak annyi dolga lesz Arthenior-ban, hogy megvárja a halált. Lassan behunyja szemeit miközben végisimít megöregedett kézfején.* Nem... *Suttogja. Azért jött Arthenior-ba hogy a kalandot keresse. Azért, hogy újabb felfedezéssekkel bővítse tudását. "Ez egy sebzett öregnek nem fog menni..." Válaszol magának, mire ökölbe szorul a keze. "Nem vagyok többé sebzett öreg... Dicsőiteni fogják a nevem..." Bátorítja magát komoran, miközben a magasra szálló füstöt nézi.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-01-25 16:21:26
Üzenet elküldve: 2012-01-25 16:21:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Úgy érzi, az öreg úgy válaszolt a kérdésére, hogy közben nem mondott semmit. De még mielőtt összeszedné a gondolatait, hogy további kérdéseket tegyen fel, az öreg motyog valamit valamiféle kígyóról meg a pusztáról, aztán faképnél hagyja őket. "No, ettől sem lettem okosabb... Radak meghalt, itt maradtunk az erdő közepén valami gyökér után kutatva, amelyet Radak nélkül valószínűleg sosem fogunk megtalálni, a társaim közül csak Hireliant ismerem valahonnan, de fogalmam nincs, honnan...". Gondolataiba merülve követi társait az erdő sűrűjébe. A táj, amely rendes körülmények között lenyűgözné szépségével, most szinte teljesen hidegen hagyja. Minden erejével azon van, hogy valami rendszert találjon az eseményekben, de bárhogy próbálkozik, nem jut el, nemhogy a megoldáshoz, de még a magyarázatig sem. Amikor látja, hogy a lovag egy kiadósat köp az egyik fára, halkan felmorduul.*
-Ha Radakot az erdő sötét szellemeinek sértettsége vitte el, talán nem kellene a nyáladdal próbálgatnod, mi kell ahhoz, hogy megint feldühítsük őket.
*Mivel szavait nem is annyira Hireliannak címezte, hanem önmagának, nem érdekli, hogy a lovag meghallotta-e. Amikor az ork és Szote felmásznak egy fára, hogy körbekémleljenek, Thabor egy fatörzsnek támaszkodva várakozik.*
*Úgy érzi, az öreg úgy válaszolt a kérdésére, hogy közben nem mondott semmit. De még mielőtt összeszedné a gondolatait, hogy további kérdéseket tegyen fel, az öreg motyog valamit valamiféle kígyóról meg a pusztáról, aztán faképnél hagyja őket. "No, ettől sem lettem okosabb... Radak meghalt, itt maradtunk az erdő közepén valami gyökér után kutatva, amelyet Radak nélkül valószínűleg sosem fogunk megtalálni, a társaim közül csak Hireliant ismerem valahonnan, de fogalmam nincs, honnan...". Gondolataiba merülve követi társait az erdő sűrűjébe. A táj, amely rendes körülmények között lenyűgözné szépségével, most szinte teljesen hidegen hagyja. Minden erejével azon van, hogy valami rendszert találjon az eseményekben, de bárhogy próbálkozik, nem jut el, nemhogy a megoldáshoz, de még a magyarázatig sem. Amikor látja, hogy a lovag egy kiadósat köp az egyik fára, halkan felmorduul.*
-Ha Radakot az erdő sötét szellemeinek sértettsége vitte el, talán nem kellene a nyáladdal próbálgatnod, mi kell ahhoz, hogy megint feldühítsük őket.
*Mivel szavait nem is annyira Hireliannak címezte, hanem önmagának, nem érdekli, hogy a lovag meghallotta-e. Amikor az ork és Szote felmásznak egy fára, hogy körbekémleljenek, Thabor egy fatörzsnek támaszkodva várakozik.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-12-21 13:31:52
Üzenet elküldve: 2011-12-21 13:31:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Nem járt sikerrel növényügyben, de legalább egy bátor szívű ifjú velük tart, hogy a segítségükre legyen. Ahogy elindulnak az erdő mélye felé, az ifjú elfnek a múltba kalandoznak vissza gondolatai. 'Férfivé lettél fiam.' Hallja újra és újra a nomád szavait felcsendülni a fülében, és szíve szomorúsággal telik meg. Sóhajt egyet hangosan és gyermekkorára gondol. A szüleiről csupán néhány emléke van, az apjáról konkrétan az, hogy menekül egy kártyaadósság miatt. "Pedig megígérte, hogy visszajön!" Szorul össze ökle, immár több századszor az elmúlt évek folyamán. Legszívesebben beleöklözne egy fába, de úgy véli, társainak nem kell tudni arról, mi játszódik le benne. Elgondolkodva pihenteti tekintetét felváltva, hol a természetet figyeli, amilyet városi gyerekként nem sokat látott, hol a sötételf könnyed lépteit, hol pedig a Zannal beszélgető Szotét. "Radak mesterrel is jól kijött, és a remetével is." Nem tehet róla, szemei könnybe lábadnak a veszteségek súlya alatt. Megszívja az orrát, majd a szájából az egyik fa tövébe köpi a sárgás váladékot, majd megismétli a mozzanatot. Krahácsol párat, hogy a torkából is múljon a szorítás, aztán folytatja a múlton való töprengést. Kis idő múltán megreccsen egy ág a talpa alatt, amitől akaratlanul is föleszmél. Az ork és az ember már nem beszélgetnek, de Szote arckifejezése arról árulkodik -a félelf szerint-, hogy neki is nagyon máshol járnak a gondolatai. Három elnyújtott lépéssel beéri az ifjút, és átkarolja a vállát.* -A múlt rejtelmeit találod ily érdekesnek, vagy tán szíved hölgyén jár az eszed? *Érdeklődik barátságos mosollyal.*
*Nem járt sikerrel növényügyben, de legalább egy bátor szívű ifjú velük tart, hogy a segítségükre legyen. Ahogy elindulnak az erdő mélye felé, az ifjú elfnek a múltba kalandoznak vissza gondolatai. 'Férfivé lettél fiam.' Hallja újra és újra a nomád szavait felcsendülni a fülében, és szíve szomorúsággal telik meg. Sóhajt egyet hangosan és gyermekkorára gondol. A szüleiről csupán néhány emléke van, az apjáról konkrétan az, hogy menekül egy kártyaadósság miatt. "Pedig megígérte, hogy visszajön!" Szorul össze ökle, immár több századszor az elmúlt évek folyamán. Legszívesebben beleöklözne egy fába, de úgy véli, társainak nem kell tudni arról, mi játszódik le benne. Elgondolkodva pihenteti tekintetét felváltva, hol a természetet figyeli, amilyet városi gyerekként nem sokat látott, hol a sötételf könnyed lépteit, hol pedig a Zannal beszélgető Szotét. "Radak mesterrel is jól kijött, és a remetével is." Nem tehet róla, szemei könnybe lábadnak a veszteségek súlya alatt. Megszívja az orrát, majd a szájából az egyik fa tövébe köpi a sárgás váladékot, majd megismétli a mozzanatot. Krahácsol párat, hogy a torkából is múljon a szorítás, aztán folytatja a múlton való töprengést. Kis idő múltán megreccsen egy ág a talpa alatt, amitől akaratlanul is föleszmél. Az ork és az ember már nem beszélgetnek, de Szote arckifejezése arról árulkodik -a félelf szerint-, hogy neki is nagyon máshol járnak a gondolatai. Három elnyújtott lépéssel beéri az ifjút, és átkarolja a vállát.* -A múlt rejtelmeit találod ily érdekesnek, vagy tán szíved hölgyén jár az eszed? *Érdeklődik barátságos mosollyal.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-12-19 14:23:32
Üzenet elküldve: 2011-12-19 14:23:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*A veterán harcos sokatmondóan válaszol Thabornak.*
- Felforgattuk az erdő nyugalmát. De a ferkek, vagy a társatok aki eltűnt, talán mégjobban. Ez az erdő védelem alatt áll, én mondom. Engeszteljétek ki, amint lehet.
*A növényre vonatkozó kérdésre nemlegesen int az öreg nomád.*
- Jeges szemű csörgőkígyót bármikor találok neked a pusztában, de az erdő titkai számomra is azok. Ez az ifjú itt nagyon ügyes, talán segíthet megtalálni amit kerestek.
*Az öreg Szote kezébe nyomja a lándzsáját, a búcsú ajándékaként.*
- Férfivé lettél fiam. Térj vissza közénk, ha leróttad a tartozásunkat.
*Az erdő távolabbi szegletéből kevéske barom és egyéb jószág kerül elő, amit gondosan elrejthettek a kíváncsi szemek, no meg a vadak elől. A tábor csak a letaposott nyomokat és a halotti máglyát füstjét hagyja maga után.
Zan láthatóan örül az ifjú nomád csatlakozásának, bizton egy húron pendülhetnek, hisz íjjal bánó harcosok mindketten. Hirelian páncélja előkerül, mert Zan visszatalál korábbi megállóhelyükre, ahol el lett rejtve. A kis kitérő után az ork azt mondja, hogy a sziklás terep lehet az átjáró Erdőmélyébe. Ezért nem pont azon az úton, amin már egyszer oda és vissza megjárva volt, de a környék közelébe haladva tovább igyekeznek. A vidék érintetlensége magával ragadó. A növények és állatok populációja sokrétű, változatos. Szinte biztos, hogy embert még sosem láttak. Több sziklahasadék állja útjukat a sötétbe veszve. Az óriási fák alatt állandó hűvös és pára honol. Csak a delelőre hágó nap tudja kicsit átvenni az uralmat itt-ott áttörve a zárt lombkoronán. A hasadékokból néhol víz zúgása hallatszik, sokszor le is látni az aljára. Csak a fényviszonyok döntenek, a fejük fölé hajló levéltömegek sűrűsége. némelyik hasadék felett egyszerűen át lehet ugrani, de egy nagyobb és az útjukat állja. Szote és Zan fára mászva kémlel körül.*
- Amíg csak ellátni végigfut a hasadék napokba kerülne megkerülni.
*A sziklák oldalfalán néhol megkapaszkodott a növényzet, máshol sűrű zöldmoha borítja. Így gazdagítja a látképet a rendszeresen a kövekre lecsapódó hajnali pára. Zan leül a mellette magasodó tölgy gyökerére, ami egy vékonyabb asszonyka derekával vetekszik.*
- Tiszta labirintus...
*Álmélkodik Szote, ahogy lefelé bámészkodik. Érzékeny fülét megcsapja valami zaj. Mintha valaki talpa alatt kavics csikordult volna odalent. Bár ezt rajta kívül senki sem hallja, koncentrációját bárki észreveheti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.19 14:31:21
*A veterán harcos sokatmondóan válaszol Thabornak.*
- Felforgattuk az erdő nyugalmát. De a ferkek, vagy a társatok aki eltűnt, talán mégjobban. Ez az erdő védelem alatt áll, én mondom. Engeszteljétek ki, amint lehet.
*A növényre vonatkozó kérdésre nemlegesen int az öreg nomád.*
- Jeges szemű csörgőkígyót bármikor találok neked a pusztában, de az erdő titkai számomra is azok. Ez az ifjú itt nagyon ügyes, talán segíthet megtalálni amit kerestek.
*Az öreg Szote kezébe nyomja a lándzsáját, a búcsú ajándékaként.*
- Férfivé lettél fiam. Térj vissza közénk, ha leróttad a tartozásunkat.
*Az erdő távolabbi szegletéből kevéske barom és egyéb jószág kerül elő, amit gondosan elrejthettek a kíváncsi szemek, no meg a vadak elől. A tábor csak a letaposott nyomokat és a halotti máglyát füstjét hagyja maga után.
Zan láthatóan örül az ifjú nomád csatlakozásának, bizton egy húron pendülhetnek, hisz íjjal bánó harcosok mindketten. Hirelian páncélja előkerül, mert Zan visszatalál korábbi megállóhelyükre, ahol el lett rejtve. A kis kitérő után az ork azt mondja, hogy a sziklás terep lehet az átjáró Erdőmélyébe. Ezért nem pont azon az úton, amin már egyszer oda és vissza megjárva volt, de a környék közelébe haladva tovább igyekeznek. A vidék érintetlensége magával ragadó. A növények és állatok populációja sokrétű, változatos. Szinte biztos, hogy embert még sosem láttak. Több sziklahasadék állja útjukat a sötétbe veszve. Az óriási fák alatt állandó hűvös és pára honol. Csak a delelőre hágó nap tudja kicsit átvenni az uralmat itt-ott áttörve a zárt lombkoronán. A hasadékokból néhol víz zúgása hallatszik, sokszor le is látni az aljára. Csak a fényviszonyok döntenek, a fejük fölé hajló levéltömegek sűrűsége. némelyik hasadék felett egyszerűen át lehet ugrani, de egy nagyobb és az útjukat állja. Szote és Zan fára mászva kémlel körül.*
- Amíg csak ellátni végigfut a hasadék napokba kerülne megkerülni.
*A sziklák oldalfalán néhol megkapaszkodott a növényzet, máshol sűrű zöldmoha borítja. Így gazdagítja a látképet a rendszeresen a kövekre lecsapódó hajnali pára. Zan leül a mellette magasodó tölgy gyökerére, ami egy vékonyabb asszonyka derekával vetekszik.*
- Tiszta labirintus...
*Álmélkodik Szote, ahogy lefelé bámészkodik. Érzékeny fülét megcsapja valami zaj. Mintha valaki talpa alatt kavics csikordult volna odalent. Bár ezt rajta kívül senki sem hallja, koncentrációját bárki észreveheti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.19 14:31:21
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-12-09 17:32:18
Üzenet elküldve: 2011-12-09 17:32:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Radak kissé összerezzen az idegen hang hallatán. Érzi ahogy felszökik a vérnyomása, ahogy az adrenalin végig fut idegein. Elfehéredett ujjakkal markolja tőrét. Tudja, hogyha harcra kerül a sor nem sok eséllyel éli azt túl. Megpróbálja a lehető legjobban felmérni az idegent, bár az a fényviszonyok és öreg szeme miatt nem túl sikeres. Egy dolgot biztosan tud: Az alak biztosan a támadók közül való. Kezében kicsit meginog a fegyver mikor az ismeretlen közeledni kezd. A tudós érzi hogy tagjai reszketnek. Nem tudja mit tegyen. Alig pár lépésre lehet már tőle a férfi, mikor kissé lejjebb engedi a fegyverét. Tekintete a sötétbe réved, habár hallja hogy a barbár éppen mellette halad el. Egy pillanatra megáll az öreg szíve mikor szinte már már auráján érzi a férfi lélegzését. Egy végtelenségig tartó pillanat csapdájába esik az öreg mester, ami sajnos csak nem akar elmúlni. Mire feleszmél az idegen már pár lépésre megötte lehet. Radak leereszti fegyverét, majd kienged egy kis flegyülemlett levegőt tüdejéből.* Mi a neve?...* Kérdezi szinte elhaló hangon a távolodótól. Nem tudja kap-e kérdésére választ, ahogy azt sem hogy sikerül-e kikerülnie ebből az átkozott erdőből élve.*
*Radak kissé összerezzen az idegen hang hallatán. Érzi ahogy felszökik a vérnyomása, ahogy az adrenalin végig fut idegein. Elfehéredett ujjakkal markolja tőrét. Tudja, hogyha harcra kerül a sor nem sok eséllyel éli azt túl. Megpróbálja a lehető legjobban felmérni az idegent, bár az a fényviszonyok és öreg szeme miatt nem túl sikeres. Egy dolgot biztosan tud: Az alak biztosan a támadók közül való. Kezében kicsit meginog a fegyver mikor az ismeretlen közeledni kezd. A tudós érzi hogy tagjai reszketnek. Nem tudja mit tegyen. Alig pár lépésre lehet már tőle a férfi, mikor kissé lejjebb engedi a fegyverét. Tekintete a sötétbe réved, habár hallja hogy a barbár éppen mellette halad el. Egy pillanatra megáll az öreg szíve mikor szinte már már auráján érzi a férfi lélegzését. Egy végtelenségig tartó pillanat csapdájába esik az öreg mester, ami sajnos csak nem akar elmúlni. Mire feleszmél az idegen már pár lépésre megötte lehet. Radak leereszti fegyverét, majd kienged egy kis flegyülemlett levegőt tüdejéből.* Mi a neve?...* Kérdezi szinte elhaló hangon a távolodótól. Nem tudja kap-e kérdésére választ, ahogy azt sem hogy sikerül-e kikerülnie ebből az átkozott erdőből élve.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-12-05 12:17:03
Üzenet elküldve: 2011-12-05 12:17:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Radak Albram figyelmébe//
- Tedd le a fegyvert öregember, most nincs a harcnak ideje. Hiába kiáltozol, csak ketten vagyunk élő emberek idelent. Ez az agyag megfog minden hangot.
*Kissé tört nyelvű felszólítás ez, melyet a Radak közelébe érkező férfi présel ki magából. Furcsa a járása, lehet, hogy valamilyen sérülés érte a csatában. Az arcát varkocsba font szakáll borítja, de üstökét kopaszra borotválva hordja. Kenyere javának derekán járhat, de a foszforeszkáló gyenge fényben arcovnásait nem nagyon lehet jobban kivenni. A kezében nem látni fegyvert.*
- Én most elmegyek arra.
*Mutat a tudós háta mögötti járat felé. Hacsak útját nem állja a tőrét markoló öreg kalandor, akkor gyorsan ellép mellette és sietősen távozni akar, nehogy konfliktusba keveredjen. Mikor közel kerülnek egymáshoz, erős szaga van a férfinak, mint aki egész életében a vadonban élt és testét nem mosta más az esőn és néhány tó vagy a Nagy folyó vizén kívül. A férfi zajai csak néhány lépés távolságból hallhatóak, a puha talaj minden zajt bekebelez magába. Amilyen hamar előkerült, olyan hamar el is tűnhet, hogy Radak teljesen egyedül maradjon földalatti zugában.*
- Tedd le a fegyvert öregember, most nincs a harcnak ideje. Hiába kiáltozol, csak ketten vagyunk élő emberek idelent. Ez az agyag megfog minden hangot.
*Kissé tört nyelvű felszólítás ez, melyet a Radak közelébe érkező férfi présel ki magából. Furcsa a járása, lehet, hogy valamilyen sérülés érte a csatában. Az arcát varkocsba font szakáll borítja, de üstökét kopaszra borotválva hordja. Kenyere javának derekán járhat, de a foszforeszkáló gyenge fényben arcovnásait nem nagyon lehet jobban kivenni. A kezében nem látni fegyvert.*
- Én most elmegyek arra.
*Mutat a tudós háta mögötti járat felé. Hacsak útját nem állja a tőrét markoló öreg kalandor, akkor gyorsan ellép mellette és sietősen távozni akar, nehogy konfliktusba keveredjen. Mikor közel kerülnek egymáshoz, erős szaga van a férfinak, mint aki egész életében a vadonban élt és testét nem mosta más az esőn és néhány tó vagy a Nagy folyó vizén kívül. A férfi zajai csak néhány lépés távolságból hallhatóak, a puha talaj minden zajt bekebelez magába. Amilyen hamar előkerült, olyan hamar el is tűnhet, hogy Radak teljesen egyedül maradjon földalatti zugában.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-11-23 19:47:52
Üzenet elküldve: 2011-11-23 19:47:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*A tudós egy kis ingerültséggel nyugtázza hogy körülötte összezárul a föld.* Na jó azért ez már kicsit túlzás, nem?* Kérdezi morogva. Megérti hogy az erdő meg akarja magát védeni, de hogy egy ilyen jóhiszemű, és talán, ismétlem, talán kicsit erdőre káros tudóst a föld alá teperjen, annak semmi haszna nem volt. Bár, Radak számíthatott volna erre mikor azzal fenyegetőzött hogy meglehetősen nagy területen kiirtja az erdőt.*
*Egy kicsit fészkelődik, szemét törölgeti a sötétségben.* Lumos Pangelis.* Suttogja halkan a növény láttán. Levágná az egyik gyökeret hogy később megvizsgálhassa, de jobbnak látja ha nem bőszíti fel jobban az erdő szellemét. Leporolja ruháját, mire tompa hangok ütik meg fülét. "Felettem lehetnek..." Öreg szemével a mennyezetet kémleli, bár abból nem tud sokat kivenni. "Ki kell jutnom innen." Határozza el, mikor újabb zaj éri el idős hallószerveit. "Úgy tűnik valaki vagy valami még itt van lent... Talán az egyik támadó?" Ötlik fel benne a kérdés, miközben egy lépést hátrál az ismeretlen kijárat felé. "Ha most kijutok talán nem ér utol... De mi van, ha sérült? Nem hagyhatom itt, még akkor sem ha ellenség volt." A tudós dermedten áll egyhelyben. "A többiek biztosan aggódnak értem, mégsem keverhetem magam bajba." Győzködi magát érveivel, de tudja, hogy kíváncsisága nem fogja nyugodni hagyni. Előhúzza tőrét, majd a mennyezet felé kiált.* Itt vagyok lent! Elnyelt a föld, de nem messze innen lehet egy bejárat, ahol bejuthatnak!* Ordítja idő által berozsdált hangján.* Jöjjenek minél hamarabb, mert azt hiszem nem vagyok egyedül!* Utolsó mondatát már inkább a lent tartózkodónak szánja. Fegyverét két kézre markolja és maga elé nyújtja, így várja az esetleges támadást.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.12.05 12:18:25, a következő indokkal:
K.a. javítása
*A tudós egy kis ingerültséggel nyugtázza hogy körülötte összezárul a föld.* Na jó azért ez már kicsit túlzás, nem?* Kérdezi morogva. Megérti hogy az erdő meg akarja magát védeni, de hogy egy ilyen jóhiszemű, és talán, ismétlem, talán kicsit erdőre káros tudóst a föld alá teperjen, annak semmi haszna nem volt. Bár, Radak számíthatott volna erre mikor azzal fenyegetőzött hogy meglehetősen nagy területen kiirtja az erdőt.*
*Egy kicsit fészkelődik, szemét törölgeti a sötétségben.* Lumos Pangelis.* Suttogja halkan a növény láttán. Levágná az egyik gyökeret hogy később megvizsgálhassa, de jobbnak látja ha nem bőszíti fel jobban az erdő szellemét. Leporolja ruháját, mire tompa hangok ütik meg fülét. "Felettem lehetnek..." Öreg szemével a mennyezetet kémleli, bár abból nem tud sokat kivenni. "Ki kell jutnom innen." Határozza el, mikor újabb zaj éri el idős hallószerveit. "Úgy tűnik valaki vagy valami még itt van lent... Talán az egyik támadó?" Ötlik fel benne a kérdés, miközben egy lépést hátrál az ismeretlen kijárat felé. "Ha most kijutok talán nem ér utol... De mi van, ha sérült? Nem hagyhatom itt, még akkor sem ha ellenség volt." A tudós dermedten áll egyhelyben. "A többiek biztosan aggódnak értem, mégsem keverhetem magam bajba." Győzködi magát érveivel, de tudja, hogy kíváncsisága nem fogja nyugodni hagyni. Előhúzza tőrét, majd a mennyezet felé kiált.* Itt vagyok lent! Elnyelt a föld, de nem messze innen lehet egy bejárat, ahol bejuthatnak!* Ordítja idő által berozsdált hangján.* Jöjjenek minél hamarabb, mert azt hiszem nem vagyok egyedül!* Utolsó mondatát már inkább a lent tartózkodónak szánja. Fegyverét két kézre markolja és maga elé nyújtja, így várja az esetleges támadást.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.12.05 12:18:25, a következő indokkal:
K.a. javítása
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-11-18 13:36:44
Üzenet elküldve: 2011-11-18 13:36:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Radak Albram figyelmébe//
*Az öreg tudós felett összezárul a föld, olyan mintha egy barlangba került volna. A nomád harcosok jajveszékelése hamar abbamarad. Lassan minden elcsendesül. A földből kilógó gyökerek mozdulatlanul csüngenek alá, némi foszforeszkáló fényt sugározva magukból. Radak ismeri ezt a növényfajtát. Aztán némi idő elteltével, pontosan nem tudja megítélni mennyi telhetett el így, tompa hangokat hall felülről, alig hallhatóan.*
' - Radak mester!'
*Erre motoszkálás támad valahonnan a sötét járatszerűség mélyéről. Az nem tudni elsőre ki vagy mi lehet az. De idegen hangzású elharapott szitkok követik őket, most már biztosabban megítélhetően. Az idős ember mögött szabad az út, igaz nem tudni hová vezet. Ha a fentieknek válaszolni akar, az a valaki utolérheti idelent. Döntenie kell, de azonnal, hogy mitévő legyen.*
*Az öreg tudós felett összezárul a föld, olyan mintha egy barlangba került volna. A nomád harcosok jajveszékelése hamar abbamarad. Lassan minden elcsendesül. A földből kilógó gyökerek mozdulatlanul csüngenek alá, némi foszforeszkáló fényt sugározva magukból. Radak ismeri ezt a növényfajtát. Aztán némi idő elteltével, pontosan nem tudja megítélni mennyi telhetett el így, tompa hangokat hall felülről, alig hallhatóan.*
' - Radak mester!'
*Erre motoszkálás támad valahonnan a sötét járatszerűség mélyéről. Az nem tudni elsőre ki vagy mi lehet az. De idegen hangzású elharapott szitkok követik őket, most már biztosabban megítélhetően. Az idős ember mögött szabad az út, igaz nem tudni hová vezet. Ha a fentieknek válaszolni akar, az a valaki utolérheti idelent. Döntenie kell, de azonnal, hogy mitévő legyen.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-11-17 19:43:39
Üzenet elküldve: 2011-11-17 19:43:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*A tudós mély levegőt vesz amint látja egyre közeledni az ellent. "Hát úgy tűnik vége van..." Dönti el magában, ujjait lassan elengedve. Szinte már látja maga előtt a felcsapó lángokat melyek minden valószínűség szerint felemésztik, mikor váratlan dolog történik. Lába alatt megremeg a föld, Radak hirtelen elesik. Szerencsére a fiolákat maga felé tartja, így azok nem érnek tüzet, ám az öreg tudóst most sokkal bizarrabb dolgok foglalkoztatják. A föld lázadása, az erdő hargja úgy tűnik megelégelte mindazt, amit a szeme előtt visznek véghez. A férfi arcára egy apró mosoly kúszik, bár úgy tűnik öreg csontja fájdalma képes lemosni arcáról az elégedetséget. Megpróbál kényelmes pózt felvenni gödrében, hiszen ha jól sejti elég sok időt fog itt eltölteni. Engedelmeskedik az erdő akaratának, finoman elengedi az üvegeket, melyek a gyökerek oltalmazó karjaiban landolnak. Nem érdekli most a bájitalok ára, sokkal fontosabb hogy sikerült megmentie mind magát, mind társait. Halkan kuncog a nomádok ellenállásán, majd nagyot lélegzik. Igaz, alig van pár lépésre támadóitól, tökéletes biztonságban érzi magát.*
*A tudós mély levegőt vesz amint látja egyre közeledni az ellent. "Hát úgy tűnik vége van..." Dönti el magában, ujjait lassan elengedve. Szinte már látja maga előtt a felcsapó lángokat melyek minden valószínűség szerint felemésztik, mikor váratlan dolog történik. Lába alatt megremeg a föld, Radak hirtelen elesik. Szerencsére a fiolákat maga felé tartja, így azok nem érnek tüzet, ám az öreg tudóst most sokkal bizarrabb dolgok foglalkoztatják. A föld lázadása, az erdő hargja úgy tűnik megelégelte mindazt, amit a szeme előtt visznek véghez. A férfi arcára egy apró mosoly kúszik, bár úgy tűnik öreg csontja fájdalma képes lemosni arcáról az elégedetséget. Megpróbál kényelmes pózt felvenni gödrében, hiszen ha jól sejti elég sok időt fog itt eltölteni. Engedelmeskedik az erdő akaratának, finoman elengedi az üvegeket, melyek a gyökerek oltalmazó karjaiban landolnak. Nem érdekli most a bájitalok ára, sokkal fontosabb hogy sikerült megmentie mind magát, mind társait. Halkan kuncog a nomádok ellenállásán, majd nagyot lélegzik. Igaz, alig van pár lépésre támadóitól, tökéletes biztonságban érzi magát.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2011-09-17 14:03:44
Üzenet elküldve: 2011-09-17 14:03:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Megfontolt
*Útközben Arian Tharamant elhagyta vértjét, zsákját, csizmáját, a civilizációhoz köthető összes holmiját. Nem tudja, hol és mikor. Egy odvas tölgy védelmében fogja őket megtalálni, 'ha' visszatér.
Az egykor kölcsönbe kapott és nála ragadt elf mívű penge a hátára van kötözve, haja és szakálla órák alatt hosszúra nő, lenvászon ruhája már inkább egy vad prémes bundájára hasonlít, ami immár mellette fut, szalad ugyanúgy, mint oly sokszor az artheniori erdőben szövődő álmaiban. Érzi a vizek csörgedezését, a farkasok szívdobbanásait, vagy a szarvasok patáinak talajba robbanó energiáit. Határtalan ez az érzés, így tart ez egy ideig. Aztán egyszer csak egyedül marad, körülötte az égbeszökő fák hűvöse, a növekvő sötétség, ismeretlen zajok, elmúló extázis, növekvő bizonytalanság. Rendkívüli fáradságot érez, inai ettől és a leszálló hidegtől is remegnek. A száraz és vastag avartakaróban keres menedéket, összegömbölyödik, mint egy néhány napos gida. Magára söpri a könnyű levelek takaróját. Maga sem tudja, hogy ember e, vagy állat. Gondolatai most tőle messze járnak, valahol elhagyta őket. Csak az ösztöne él, támasztja fel most valami újra, az ősei által már rég elfeledett, de zsigerekben szunnyadó tudást.*
Az egykor kölcsönbe kapott és nála ragadt elf mívű penge a hátára van kötözve, haja és szakálla órák alatt hosszúra nő, lenvászon ruhája már inkább egy vad prémes bundájára hasonlít, ami immár mellette fut, szalad ugyanúgy, mint oly sokszor az artheniori erdőben szövődő álmaiban. Érzi a vizek csörgedezését, a farkasok szívdobbanásait, vagy a szarvasok patáinak talajba robbanó energiáit. Határtalan ez az érzés, így tart ez egy ideig. Aztán egyszer csak egyedül marad, körülötte az égbeszökő fák hűvöse, a növekvő sötétség, ismeretlen zajok, elmúló extázis, növekvő bizonytalanság. Rendkívüli fáradságot érez, inai ettől és a leszálló hidegtől is remegnek. A száraz és vastag avartakaróban keres menedéket, összegömbölyödik, mint egy néhány napos gida. Magára söpri a könnyű levelek takaróját. Maga sem tudja, hogy ember e, vagy állat. Gondolatai most tőle messze járnak, valahol elhagyta őket. Csak az ösztöne él, támasztja fel most valami újra, az ősei által már rég elfeledett, de zsigerekben szunnyadó tudást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567