Archívum - Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-14 08:25:29
Üzenet elküldve: 2012-03-14 08:25:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Radak Albram figyelmébe//
*A nomád fickó csak mosolyog az öregember kérdésein. Egy rövidebb barlang után egy szerpentin elé érnek. Viszonylag könnyen járható az ösvény és el tudják hagyni a sziklamélyedéses területet. A szakadékok mentén haladva balkéz felől az erdő hűvöse áramlik kifelé, páradús levegőt eregetve magából. Frissítő zápor utáni állapot ez, a sziklák közt felfelé állt el nemrégen. Több helyütt is disznótúrások nyomait lehet felfedezni. A fák törzsei itt nagy átlagban szekérkeréknél sehol sem vékonyabbak, persze azért cserjék, fiatal fák és ősöreg matuzsálemek egyaránt előfordulnak. A harcos megáll, mikor acsarkodás zajai csapják meg a fülét. Néhány fatörzzsel odébb szürke farkasok tépik egy erdei varacskos hasa alját. Egy zöld farkvégű hollópár igyekszik részt szerezni az elejtett prédából. A ferk igyekszik elosonni mellettük. Ez nehezebben megy, mint gondolta. Sikerül felhívni magára az ordasok figyelmét. A három fekete bocskorú ragadozó felé fordul, igaz a zsákmányuk közeléből nem távolodnak el. Fenyegetően kaffognak, morgásuk mélyről tör elő és vad hangokat hallat. A madarak nyakán szintén mélyzöld színű, bozontos szakállszerű tollazat díszeleg ami most egyre mocskosabb lesz ahogy éles eszűen kihasználják a zsákmány jogos tulajdonosainak elterelését.*
*A nomád fickó csak mosolyog az öregember kérdésein. Egy rövidebb barlang után egy szerpentin elé érnek. Viszonylag könnyen járható az ösvény és el tudják hagyni a sziklamélyedéses területet. A szakadékok mentén haladva balkéz felől az erdő hűvöse áramlik kifelé, páradús levegőt eregetve magából. Frissítő zápor utáni állapot ez, a sziklák közt felfelé állt el nemrégen. Több helyütt is disznótúrások nyomait lehet felfedezni. A fák törzsei itt nagy átlagban szekérkeréknél sehol sem vékonyabbak, persze azért cserjék, fiatal fák és ősöreg matuzsálemek egyaránt előfordulnak. A harcos megáll, mikor acsarkodás zajai csapják meg a fülét. Néhány fatörzzsel odébb szürke farkasok tépik egy erdei varacskos hasa alját. Egy zöld farkvégű hollópár igyekszik részt szerezni az elejtett prédából. A ferk igyekszik elosonni mellettük. Ez nehezebben megy, mint gondolta. Sikerül felhívni magára az ordasok figyelmét. A három fekete bocskorú ragadozó felé fordul, igaz a zsákmányuk közeléből nem távolodnak el. Fenyegetően kaffognak, morgásuk mélyről tör elő és vad hangokat hallat. A madarak nyakán szintén mélyzöld színű, bozontos szakállszerű tollazat díszeleg ami most egyre mocskosabb lesz ahogy éles eszűen kihasználják a zsákmány jogos tulajdonosainak elterelését.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-10 15:33:54
Üzenet elküldve: 2012-03-10 15:33:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Úgy tűnik a gnóm nem veszi észre, hogy követik, vagy ha mégis, nem törődik velük. A lovagnak csak egy sóhajtásra futja, mikor Gnutha végleg eltűnik szem elől. Úgy néz ki az ismeretlenben való talpalás sosem fog véget érni. Ez az 'ismeretlen' azonban valahogy mégis más. Olyan nyugalom, és elégedettség tölti el a lovag szívét, amit még nem tapasztalt, de legalábbis olyan régen, hogy már nem is emlékszik rá. Úgy néz maga köré, mintha valami szűrőn keresztül látná a tájat. A fák magasak és terebélyesek, látszik rajtuk, hogy sok évtized áll már a hátuk mögött, sudárak és hajlott is közülük szép számmal. Madarak csicseregnek az ágakon, az állatok -köztük két macskaformájú lény is, akik miatt összeszorul Hire szíve, hiszen eszébe jut a remete házában hagyott jószág- félelem nélkül futkároznak körülöttük. Az egész meglepően idilli, és főként az a furcsa benne, hogy semmi furcsát nem észlelnek. Ám amint ezen eszmefuttatás végére ér a lenyűgözött majdnem-lovag máris történik valami váratlan. Valaki, vagy valami megjelenik előttük. Hirelian ujjai ösztönösen kardjának markolatára ugranak, és összeszorulnak körülötte. Feszülten figyel, hogy mit akarhat ez az ismeretlen, mégis ismerős alak.
Végighallgatja a másik mondandóját, közben fél percenként Thaborra pillant. Nem tudja magában hová rakni ezt a dolgot. A nomádok ugyan beszéltek valamit arról, hogy 'az erdő él', meg hogy 'ki kell őt engesztelni', de ez a jelenés legmerészebb álmait is felülmúlja. A kezeit hol keresztbe kívánja tenni mellkasa előtt, hol inkább a markolatot szorongatná, még egy kicsit, így fel-alá mozog, ameddig meg nem szólítják. Akkor teljesen lemerevedik. Honnan ismeri őt ez a különös lény? És főképp honnan tudja a nevét, és tudja, hogy a városban él?. Kiszáradt száját szólásra nyitja, de nem jön ki hang a torkán. Megköszörüli torkát, majd nyel egyet, úgy teszi fel milliónyi kérdése közül azt, ami leginkább felkeltette az érdeklődését.* -Öregembert mondtál?! A remete, vagy Radak? Esetleg mindketten eljönnek? Élve? *Szavaiból mérhetetlen csodálat, meglepettség és újonnan feltámadó remény árad. Olyannyira leköti a szellem és barátai visszatértének gondolata, hogy még a virágról is elfeledkezik, amit később talán még nagyon meg fog bánni. Mégis, akár kap választ, akár nem, megbízik eme furcsa jövevényben, már ha lehet jövevénynek hívni egy jelenést. Egy Erdő! jelenését.
Zan mellette vetkőzésbe kezd, és be kell vallania- neki is eszébe jutott a dolog. Egyesülni a természettel! Mi lehet ennél tökéletesebb, ennél csodálatosabb érzés? Nyel egy nagyot, és lehuppan a hely egy magasabb pontjára. Mélyen beszívja a levegőt, és élvezi a természet közelségét. Nem vesz mást le, csak a csizmáját. Lábujjait megmozgatja, majd belefúrja a fűbe és az avarba. Ujjai a földet kapirgálják, ami megborzongatja érzékeit. Felvesz egy kavicsot, és megnézi- szinte már várja, hogy ez is megszólaljon. Elterül a földön, és hunyorogva befogadja a fák ágai között átszűrődő fény látványát. Ha nem is maradnak pár óránál tovább, ez a kis pihenés, eme csodálatos tájon feltölti kimerült testét és elméjét.*
*Úgy tűnik a gnóm nem veszi észre, hogy követik, vagy ha mégis, nem törődik velük. A lovagnak csak egy sóhajtásra futja, mikor Gnutha végleg eltűnik szem elől. Úgy néz ki az ismeretlenben való talpalás sosem fog véget érni. Ez az 'ismeretlen' azonban valahogy mégis más. Olyan nyugalom, és elégedettség tölti el a lovag szívét, amit még nem tapasztalt, de legalábbis olyan régen, hogy már nem is emlékszik rá. Úgy néz maga köré, mintha valami szűrőn keresztül látná a tájat. A fák magasak és terebélyesek, látszik rajtuk, hogy sok évtized áll már a hátuk mögött, sudárak és hajlott is közülük szép számmal. Madarak csicseregnek az ágakon, az állatok -köztük két macskaformájú lény is, akik miatt összeszorul Hire szíve, hiszen eszébe jut a remete házában hagyott jószág- félelem nélkül futkároznak körülöttük. Az egész meglepően idilli, és főként az a furcsa benne, hogy semmi furcsát nem észlelnek. Ám amint ezen eszmefuttatás végére ér a lenyűgözött majdnem-lovag máris történik valami váratlan. Valaki, vagy valami megjelenik előttük. Hirelian ujjai ösztönösen kardjának markolatára ugranak, és összeszorulnak körülötte. Feszülten figyel, hogy mit akarhat ez az ismeretlen, mégis ismerős alak.
Végighallgatja a másik mondandóját, közben fél percenként Thaborra pillant. Nem tudja magában hová rakni ezt a dolgot. A nomádok ugyan beszéltek valamit arról, hogy 'az erdő él', meg hogy 'ki kell őt engesztelni', de ez a jelenés legmerészebb álmait is felülmúlja. A kezeit hol keresztbe kívánja tenni mellkasa előtt, hol inkább a markolatot szorongatná, még egy kicsit, így fel-alá mozog, ameddig meg nem szólítják. Akkor teljesen lemerevedik. Honnan ismeri őt ez a különös lény? És főképp honnan tudja a nevét, és tudja, hogy a városban él?. Kiszáradt száját szólásra nyitja, de nem jön ki hang a torkán. Megköszörüli torkát, majd nyel egyet, úgy teszi fel milliónyi kérdése közül azt, ami leginkább felkeltette az érdeklődését.* -Öregembert mondtál?! A remete, vagy Radak? Esetleg mindketten eljönnek? Élve? *Szavaiból mérhetetlen csodálat, meglepettség és újonnan feltámadó remény árad. Olyannyira leköti a szellem és barátai visszatértének gondolata, hogy még a virágról is elfeledkezik, amit később talán még nagyon meg fog bánni. Mégis, akár kap választ, akár nem, megbízik eme furcsa jövevényben, már ha lehet jövevénynek hívni egy jelenést. Egy Erdő! jelenését.
Zan mellette vetkőzésbe kezd, és be kell vallania- neki is eszébe jutott a dolog. Egyesülni a természettel! Mi lehet ennél tökéletesebb, ennél csodálatosabb érzés? Nyel egy nagyot, és lehuppan a hely egy magasabb pontjára. Mélyen beszívja a levegőt, és élvezi a természet közelségét. Nem vesz mást le, csak a csizmáját. Lábujjait megmozgatja, majd belefúrja a fűbe és az avarba. Ujjai a földet kapirgálják, ami megborzongatja érzékeit. Felvesz egy kavicsot, és megnézi- szinte már várja, hogy ez is megszólaljon. Elterül a földön, és hunyorogva befogadja a fák ágai között átszűrődő fény látványát. Ha nem is maradnak pár óránál tovább, ez a kis pihenés, eme csodálatos tájon feltölti kimerült testét és elméjét.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-10 10:07:17
Üzenet elküldve: 2012-03-10 10:07:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Radak lassan ingatva fejét a harcosra néz majd száját mosolyra húzza.* Maga nagyon furfangos...* Mondja halkan, majd táskájáért nyúl.* Tőlem indulhatunk... Mondja csak, *Kezdi finoman.* vannak magának... társai? Teszem azt, további harcosok akik éppen tűvé teszik az erdőt magáért, vagy a seregének maradék katonái?* Kérdezi mintha egy teljesen átlagos dolog lenne.* Csak hogy tisztában legyek az adatokkal, tudja...* Teszi hozzá sandán és elindul az ösvény felé. Habár öltözékét nem éppen ilyesfajta feladatokra tervezték, így is könnyedén lépked a szikla darabok között.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.12 14:53:58, a következő indokkal:
K.A. jav.
*Radak lassan ingatva fejét a harcosra néz majd száját mosolyra húzza.* Maga nagyon furfangos...* Mondja halkan, majd táskájáért nyúl.* Tőlem indulhatunk... Mondja csak, *Kezdi finoman.* vannak magának... társai? Teszem azt, további harcosok akik éppen tűvé teszik az erdőt magáért, vagy a seregének maradék katonái?* Kérdezi mintha egy teljesen átlagos dolog lenne.* Csak hogy tisztában legyek az adatokkal, tudja...* Teszi hozzá sandán és elindul az ösvény felé. Habár öltözékét nem éppen ilyesfajta feladatokra tervezték, így is könnyedén lépked a szikla darabok között.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.12 14:53:58, a következő indokkal:
K.A. jav.
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-08 10:20:46
Üzenet elküldve: 2012-03-08 10:20:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*Gnutha teljesen belefeledkezett mondókájának kántálásába. Várta, hogy a lezúduló szikladarabok véget vessenek nyomorultnak érzett életének. De mindez nem következett be. A pattogó, zergetáncot járó kövek félreestek a felfelé tartó hármas ütközőpályájától. Hier számára ez nem nyert felismerést, hisz félelme azonnali menekülésre, menekítésre sarkallta. Nem így történt Thaborral. Az egyik kinyúló szikla alá húzódva igyekezett védelmet keresni. Karjait a feje fölé emelve vetette hátát az eonokban mérhető korú falnak. Ezért lehetett szemtanúja a menekülő lovag és 'csomagja' kőzápor eltérítő jelenségének. Hier és a kis gnóm felé zuhanó szikladarabok éles szögben tértek ki mögöttük, hogy aztán egy pillanatra élő alakká összeállva nyugalomban széthulljanak. Mire utoléri a macskafürgeséggel eliramodó Hireliant, ő már szabadon engedte foglyukat.
Gnutha maga is remeg a felgyülemlett feszültségtől. De nem a halál közeli élmény, vagy a kötelet eddig nyakán tartó férfi kétségbeesett kitörésétől. Legalábbis nem ez az egyetlen és fő oka összekoccanó térdeinek. Nem a létezés törvényeinek megfelelően történtek a dolgok. Még mindig élnek és olyasmit látott amit csak egyszer, létezővé avatásakor. Egyedül küldték el az erdőbe, hogy az élő manifesztum előtt bizonyosságot tegyen. Átadja magát a mindenségnek, hogy harmóniát találjon és azon túl fenn is tartsa azt. Ez otthon töltött életük felhőtlenségének záloga. A szálláshelyük környékét az erdő ragadozói elkerülik, biztonságban élhetnek. Most ugyanezt az élményt tapasztalta meg. Szuthe ott volt közöttük. Megállította őt. Bár jót akart, mégis rosszat tehetett. Ismét szomorúan néz Hirelianra, talán még némi megbánást is fel lehet fedezni a fekete bogarú szempárban. Elindul, de nem tűnik el nyomtalanul előlük. Ha ügyesen követik, Erdőmélye határáról hamarosan az ősöreg rengeteg szívében találják magukat. A gnómnak aztán nyoma vész, s egyedül maradnak az összhangban lélegző erdővel. Az átlényegülés harmóniája ott lüktet körülöttük. Mégsem tudni sikerül-e végül keresésük végére járniuk. Zan ledobja magáról az innen igencsak távolinak és igaztalannak tűnő civilizáció minden akadálydarabját. Furcsán néz ki az ork. Valami furcsa zsongás magával ragadja.
A fák levelei megrezdülnek, az ágak hajladozni kezdenek, s nem a szél teszi most a dolgát. Apró madarak gyűlnek a hívásra a körbefutó fák karjaira. Egy menyét fut elő a bokrok közül és egy mohás kő tetejére ül. Kúszómászók és hangyák hada söpri tisztára a sűrűn avaros területet. A kistestű ragadozó ismerős lehet Hier számára. Két irbisz ugrik fel egy kidőlt fa vastag törzsére. A hűvössé váló levegőben rózsaszín nyelvük párafüggönyt von pofájuk elébe. Valahol köztük a levegő megmozdul, szilárdá de áttetszővé simulva össze egy férfi alakja bontakozik ki. Zsákvászon ruhája bundává simul rajta, majd a fák közé rohanva eltűnik egy pillanatra, hogy aztán büszke agancsosként tűnjön fel megint.*
- Eljöttetek, a szunnyadó ösztönt hívtam bennetek. Legyetek üdvözölve.
*A hang talán a párducok morgása, tán a fák leveleinek sustorgása, de lehet, hogy a menyét sivít valamit.*
- Az erdő vagyok, amit ti Arthenior erdőségének neveztek. Egyed és csoport, jelenlét és jelenés. A világotok pusztítja az enyémet. Azért hívtalak benneteket, hogy ha él még bennetek az őseitek ösztöne, mely által ide is tartoztok még, ha haloványan is, segítsetek nekünk, legyetek hírnökeink és védelmezőink a városokban. Te Szote, már ajándékkal születtél, s testvérem a pusztából irányított ide. Ő nem az kiket ti sámánjaitok imádnak, hisz azok önmaguk tették szellemtesté, hogy népeitek örök urai lehessenek. Thabor Dwyn a te néped komor sziklában születik, mégis, türelmetek zsoldját szívesen fizetjük, mert az örök törvényeket megértitek. Hirelian Alinoshai te a város szülötte vagy, de vándor is a szíved katlanában. Vannak még mások is, akiket hívtam. Van aki már itt van, van aki még eljön, és lesznek akik sosem térnek vissza a kezdet hajlékába. Az öregember is itt van, de neki még leckére van szüksége. Az én kétlábú népem az eltávolodtak helyébe lépő új rügy, a jövő fakasztja majd őket erős tölgyé. ti csak pillantok vagytok, ők talán percek lesznek, én sem vagyok több mint néhány nappal és éjszaka. Lesznek mindig felettünk és lesznek mindig alattunk. A most horizontját védelmezem én, hogy zöld és élő maradhasson. Keressetek a belsőtökben és, ha megtaláltatok megérthettek valamit az átlényegülés harmóniájából. Ha nem, távozzatok békével.
*Gnutha teljesen belefeledkezett mondókájának kántálásába. Várta, hogy a lezúduló szikladarabok véget vessenek nyomorultnak érzett életének. De mindez nem következett be. A pattogó, zergetáncot járó kövek félreestek a felfelé tartó hármas ütközőpályájától. Hier számára ez nem nyert felismerést, hisz félelme azonnali menekülésre, menekítésre sarkallta. Nem így történt Thaborral. Az egyik kinyúló szikla alá húzódva igyekezett védelmet keresni. Karjait a feje fölé emelve vetette hátát az eonokban mérhető korú falnak. Ezért lehetett szemtanúja a menekülő lovag és 'csomagja' kőzápor eltérítő jelenségének. Hier és a kis gnóm felé zuhanó szikladarabok éles szögben tértek ki mögöttük, hogy aztán egy pillanatra élő alakká összeállva nyugalomban széthulljanak. Mire utoléri a macskafürgeséggel eliramodó Hireliant, ő már szabadon engedte foglyukat.
Gnutha maga is remeg a felgyülemlett feszültségtől. De nem a halál közeli élmény, vagy a kötelet eddig nyakán tartó férfi kétségbeesett kitörésétől. Legalábbis nem ez az egyetlen és fő oka összekoccanó térdeinek. Nem a létezés törvényeinek megfelelően történtek a dolgok. Még mindig élnek és olyasmit látott amit csak egyszer, létezővé avatásakor. Egyedül küldték el az erdőbe, hogy az élő manifesztum előtt bizonyosságot tegyen. Átadja magát a mindenségnek, hogy harmóniát találjon és azon túl fenn is tartsa azt. Ez otthon töltött életük felhőtlenségének záloga. A szálláshelyük környékét az erdő ragadozói elkerülik, biztonságban élhetnek. Most ugyanezt az élményt tapasztalta meg. Szuthe ott volt közöttük. Megállította őt. Bár jót akart, mégis rosszat tehetett. Ismét szomorúan néz Hirelianra, talán még némi megbánást is fel lehet fedezni a fekete bogarú szempárban. Elindul, de nem tűnik el nyomtalanul előlük. Ha ügyesen követik, Erdőmélye határáról hamarosan az ősöreg rengeteg szívében találják magukat. A gnómnak aztán nyoma vész, s egyedül maradnak az összhangban lélegző erdővel. Az átlényegülés harmóniája ott lüktet körülöttük. Mégsem tudni sikerül-e végül keresésük végére járniuk. Zan ledobja magáról az innen igencsak távolinak és igaztalannak tűnő civilizáció minden akadálydarabját. Furcsán néz ki az ork. Valami furcsa zsongás magával ragadja.
A fák levelei megrezdülnek, az ágak hajladozni kezdenek, s nem a szél teszi most a dolgát. Apró madarak gyűlnek a hívásra a körbefutó fák karjaira. Egy menyét fut elő a bokrok közül és egy mohás kő tetejére ül. Kúszómászók és hangyák hada söpri tisztára a sűrűn avaros területet. A kistestű ragadozó ismerős lehet Hier számára. Két irbisz ugrik fel egy kidőlt fa vastag törzsére. A hűvössé váló levegőben rózsaszín nyelvük párafüggönyt von pofájuk elébe. Valahol köztük a levegő megmozdul, szilárdá de áttetszővé simulva össze egy férfi alakja bontakozik ki. Zsákvászon ruhája bundává simul rajta, majd a fák közé rohanva eltűnik egy pillanatra, hogy aztán büszke agancsosként tűnjön fel megint.*
- Eljöttetek, a szunnyadó ösztönt hívtam bennetek. Legyetek üdvözölve.
*A hang talán a párducok morgása, tán a fák leveleinek sustorgása, de lehet, hogy a menyét sivít valamit.*
- Az erdő vagyok, amit ti Arthenior erdőségének neveztek. Egyed és csoport, jelenlét és jelenés. A világotok pusztítja az enyémet. Azért hívtalak benneteket, hogy ha él még bennetek az őseitek ösztöne, mely által ide is tartoztok még, ha haloványan is, segítsetek nekünk, legyetek hírnökeink és védelmezőink a városokban. Te Szote, már ajándékkal születtél, s testvérem a pusztából irányított ide. Ő nem az kiket ti sámánjaitok imádnak, hisz azok önmaguk tették szellemtesté, hogy népeitek örök urai lehessenek. Thabor Dwyn a te néped komor sziklában születik, mégis, türelmetek zsoldját szívesen fizetjük, mert az örök törvényeket megértitek. Hirelian Alinoshai te a város szülötte vagy, de vándor is a szíved katlanában. Vannak még mások is, akiket hívtam. Van aki már itt van, van aki még eljön, és lesznek akik sosem térnek vissza a kezdet hajlékába. Az öregember is itt van, de neki még leckére van szüksége. Az én kétlábú népem az eltávolodtak helyébe lépő új rügy, a jövő fakasztja majd őket erős tölgyé. ti csak pillantok vagytok, ők talán percek lesznek, én sem vagyok több mint néhány nappal és éjszaka. Lesznek mindig felettünk és lesznek mindig alattunk. A most horizontját védelmezem én, hogy zöld és élő maradhasson. Keressetek a belsőtökben és, ha megtaláltatok megérthettek valamit az átlényegülés harmóniájából. Ha nem, távozzatok békével.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-02 23:02:56
Üzenet elküldve: 2012-03-02 23:02:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Végül sikerül elindulniuk. Hireliannak szinte fáj ránézni a gnóm szomorú arcára, így nem is teszi többet. Inkább a környéket veszi szemügyre. Az egyhangú szurdok falain semmi különöset nem vesz észre, sem egy virág, sem tüskék sokasága. Csak fal. Felsóhajt és hátratekint, hogy Szote és Zan követik e őket távolról. Egész eddigi életét kövek között töltötte- Arthenior városában-, de ezektől a szikláktól borsódzik a háta, és föl alá futkározik gerincén a hideg.* -A városban legalább élnek a kövek. *Sóhajt fel hangosan, és maga elé képzeli a vájt ablakokon keresztül kiszűrődő meleg, sárga fényeket. Hogy mennyit ábrándozott arról, hogy egyszer ő is az ablak másik oldalán alszik majd!
Közelebb lép a nedves kőzetekhez és végigfuttatja ujjait a kiszögelléseken. Látszik, hogy a rétegek hogyan rakódtak egymásra az évek folyamán, és ez teljesn mértékben lenyűgözi az egykori utcakölyköt. Másik kezével ugyan tartja a kötelet, de nem túl szorosan, nem akarja a kelleténél jobban bántani 'foglyukat'.
Hamarosan egy szűkebb területhez érnek, ami nagyon nem tetszik a lovagnak. A gnóm magyaráz valamit, de a két utazó semmit nem ért belőle. Ugyan Thabor fordít, amit csak tud, Hirelian nem érzi magát meggyőzöttnek. Főleg azután, hogy elkezd a nyakukba szakadni az ég és a föld.*
-Szerintem inkább azt mondja, hogy 'Meghaltok, meghaltok, úgyis mind meghaltok!' Thabor menjünk innen! *Olyan kicsire húzza össze magát, amennyire csak tudja. Felnéz, hogy lát e fentébb valamit, vagy csak a halál bámul -e odafentről rá. Visszahúzza a kötél segítségével a gnómot, a hóna alá kapja, visszafordul az úton és meg sem áll, amíg veszélymentes övezetbe nem érnek. Ott -cseppet sem finoman- leteszi vezetőjüket a földre és ingerült arccal mered rá.* -Meg akarsz ölni minket?! *Háborog. Elnéz a válla fölött, hogy sötétbőrű társa is visszafordult e. Hangos-haragos sóhajjal ragadja meg tőrét és elvágja Gnutha köteleit* -Tessék menj! Menjél! *Tárja szét két karját, majd azok tehetetlenül hullanak vissza oldala mellé. Lehajtja fejét, megszívja orrát, majd annak tartalmát ingujjába törli. Az idegességtől könnyes szemmel huppan le a földre, úgy nézi az kis lényt. Ha az elindul, és Thabor sem akadályozza útját, percek múlva halkan odasúgja társának: 'Menj utána, és hagyj nekünk jeleket!' Ha a gnóm nem indul el, kérdőn tekint rá, hogy vajon mit akarhat még tőle, hiszen szabad.*
*Végül sikerül elindulniuk. Hireliannak szinte fáj ránézni a gnóm szomorú arcára, így nem is teszi többet. Inkább a környéket veszi szemügyre. Az egyhangú szurdok falain semmi különöset nem vesz észre, sem egy virág, sem tüskék sokasága. Csak fal. Felsóhajt és hátratekint, hogy Szote és Zan követik e őket távolról. Egész eddigi életét kövek között töltötte- Arthenior városában-, de ezektől a szikláktól borsódzik a háta, és föl alá futkározik gerincén a hideg.* -A városban legalább élnek a kövek. *Sóhajt fel hangosan, és maga elé képzeli a vájt ablakokon keresztül kiszűrődő meleg, sárga fényeket. Hogy mennyit ábrándozott arról, hogy egyszer ő is az ablak másik oldalán alszik majd!
Közelebb lép a nedves kőzetekhez és végigfuttatja ujjait a kiszögelléseken. Látszik, hogy a rétegek hogyan rakódtak egymásra az évek folyamán, és ez teljesn mértékben lenyűgözi az egykori utcakölyköt. Másik kezével ugyan tartja a kötelet, de nem túl szorosan, nem akarja a kelleténél jobban bántani 'foglyukat'.
Hamarosan egy szűkebb területhez érnek, ami nagyon nem tetszik a lovagnak. A gnóm magyaráz valamit, de a két utazó semmit nem ért belőle. Ugyan Thabor fordít, amit csak tud, Hirelian nem érzi magát meggyőzöttnek. Főleg azután, hogy elkezd a nyakukba szakadni az ég és a föld.*
-Szerintem inkább azt mondja, hogy 'Meghaltok, meghaltok, úgyis mind meghaltok!' Thabor menjünk innen! *Olyan kicsire húzza össze magát, amennyire csak tudja. Felnéz, hogy lát e fentébb valamit, vagy csak a halál bámul -e odafentről rá. Visszahúzza a kötél segítségével a gnómot, a hóna alá kapja, visszafordul az úton és meg sem áll, amíg veszélymentes övezetbe nem érnek. Ott -cseppet sem finoman- leteszi vezetőjüket a földre és ingerült arccal mered rá.* -Meg akarsz ölni minket?! *Háborog. Elnéz a válla fölött, hogy sötétbőrű társa is visszafordult e. Hangos-haragos sóhajjal ragadja meg tőrét és elvágja Gnutha köteleit* -Tessék menj! Menjél! *Tárja szét két karját, majd azok tehetetlenül hullanak vissza oldala mellé. Lehajtja fejét, megszívja orrát, majd annak tartalmát ingujjába törli. Az idegességtől könnyes szemmel huppan le a földre, úgy nézi az kis lényt. Ha az elindul, és Thabor sem akadályozza útját, percek múlva halkan odasúgja társának: 'Menj utána, és hagyj nekünk jeleket!' Ha a gnóm nem indul el, kérdőn tekint rá, hogy vajon mit akarhat még tőle, hiszen szabad.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-02 11:56:08
Üzenet elküldve: 2012-03-02 11:56:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*Gnutha szomorkásan indul meg a szakadékrendszerből kivezető járat felé. A szorosra kötött kötél kezdi kidörzsölni a mindig szabad élethez szokott csuklókat. Csak remélni tudja, hogy Nithikének sikerült egyedül kijutnia és nem hívta fel az erdő egyetlen ragadozójának a figyelmét sem. Életpárja a gyenge csontú asszonyka ritkán indult egyedül gyűjtögetni, együtt járták a Nagy Szuthe birodalmát. A szuthe szó szellemet jelent, az erdő örökké sóhajtozó lélegzetét. Az ő népe tiszteli ezt a fák leveleit megzörgető szellőt, még a sziklába is gyökereket verő felfoghatatlan akaratot. Az öregek szerint a végtelenbe nyúló sziklahasadékokat is Szothe teremtette, hogy távol tartsa az erdő világától elidegenült kétlábúakat. Néha, a hasadékok mélyéről tévedt ide néhány szürke bőrű erdőkívüli, akik megzavarták a nyugalmukat. Legtöbbször néhány ritka puhaszárúval, bódító virágporokkal megelégedtek és elmentek. De sosem voltak ilyen erőszakosak. Ha rögtön elkezdték volna fölfalni, azt megértette volna, éhesek, hát esznek. Ez a rend. De ők csak fondorlat gyanánt korogtatták meg a hasukat. Az erdei gnóm számára a rabság még a halálnál is rosszabb. Nem szeretné, ha mások is jönnének, akik Szothe birodalmát igába szeretnék hajtani. Igaz lehet, hogy ezek a kétlábúak mások, mint az erdő népe és távol kell őket tartani az Átlényegülés Harmóniájától. Ettől az elhatározástól jobb kedvre derül Gnutha.
A hasadékok közé besütő nap árnyéka tán fél lépést is odébb mozdulhatott már, mikor egy sziklaolmláshoz érnek. Benn járnak már a felszabdalt hasú alsó világ belsejében. A kis termetű fogoly elkezd felfelé mászni és közben bőszen magyaráz. Thabor szerint a kivezető útról hablatyol valamit.*
- Szikla, szilánk pattan oson, fordul feléd s talál pofon.
*Ez az, amit Gnutha valójában hajtogat magában, egyre hangosabban. A sötételf téved a világnak szóló monológ jelentését illetően. Amint feljebb másznak ez fizikai valójában is meg fog mutatkozni. Öklömnyi szikladarabok hullanak majd feléjük, melyeket a ide-oda csapódó, itt nagyon erős hatással bíró visszhang okoz. Bárkit eltalálhat, embert, elfet és gnómot egyaránt.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.02 12:11:46, a következő indokkal:
Kérésre.
*Gnutha szomorkásan indul meg a szakadékrendszerből kivezető járat felé. A szorosra kötött kötél kezdi kidörzsölni a mindig szabad élethez szokott csuklókat. Csak remélni tudja, hogy Nithikének sikerült egyedül kijutnia és nem hívta fel az erdő egyetlen ragadozójának a figyelmét sem. Életpárja a gyenge csontú asszonyka ritkán indult egyedül gyűjtögetni, együtt járták a Nagy Szuthe birodalmát. A szuthe szó szellemet jelent, az erdő örökké sóhajtozó lélegzetét. Az ő népe tiszteli ezt a fák leveleit megzörgető szellőt, még a sziklába is gyökereket verő felfoghatatlan akaratot. Az öregek szerint a végtelenbe nyúló sziklahasadékokat is Szothe teremtette, hogy távol tartsa az erdő világától elidegenült kétlábúakat. Néha, a hasadékok mélyéről tévedt ide néhány szürke bőrű erdőkívüli, akik megzavarták a nyugalmukat. Legtöbbször néhány ritka puhaszárúval, bódító virágporokkal megelégedtek és elmentek. De sosem voltak ilyen erőszakosak. Ha rögtön elkezdték volna fölfalni, azt megértette volna, éhesek, hát esznek. Ez a rend. De ők csak fondorlat gyanánt korogtatták meg a hasukat. Az erdei gnóm számára a rabság még a halálnál is rosszabb. Nem szeretné, ha mások is jönnének, akik Szothe birodalmát igába szeretnék hajtani. Igaz lehet, hogy ezek a kétlábúak mások, mint az erdő népe és távol kell őket tartani az Átlényegülés Harmóniájától. Ettől az elhatározástól jobb kedvre derül Gnutha.
A hasadékok közé besütő nap árnyéka tán fél lépést is odébb mozdulhatott már, mikor egy sziklaolmláshoz érnek. Benn járnak már a felszabdalt hasú alsó világ belsejében. A kis termetű fogoly elkezd felfelé mászni és közben bőszen magyaráz. Thabor szerint a kivezető útról hablatyol valamit.*
- Szikla, szilánk pattan oson, fordul feléd s talál pofon.
*Ez az, amit Gnutha valójában hajtogat magában, egyre hangosabban. A sötételf téved a világnak szóló monológ jelentését illetően. Amint feljebb másznak ez fizikai valójában is meg fog mutatkozni. Öklömnyi szikladarabok hullanak majd feléjük, melyeket a ide-oda csapódó, itt nagyon erős hatással bíró visszhang okoz. Bárkit eltalálhat, embert, elfet és gnómot egyaránt.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.02 12:11:46, a következő indokkal:
Kérésre.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-01 14:42:56
Üzenet elküldve: 2012-03-01 14:42:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Majd megszakad a szíve, ahogy a rettegő gnóm szemébe néz, aztán beletörődötten vállat von, és ő is belekezd a nótába. A gnóm hangos visításba kezd, Hirelian keze pedig megremeg, mégsem hagyja abba a nótát. Végül, mikor már ő maga ütné ki Zan kezéből a fegyvert, Thabor int neki, hogy cselekedjen. A lovag bólint egyet, és eltökélt ábrázattal néz megint a gnóm szemei közé. Újra elmutogatja a virág meséjét, és nehezen, de érthetően mondja:* -Szitabuhá! *A gnóm érti, és bólint is, így a lovag is bólint annak biztos tudatában, hogy végre ugyanazon munkálkodnak -segíteni túlélni az erdőlakónak. Odalép a remegő lényhez, és álló helyzetbe húzza. Kér még egy kis kötelet Szotétól, és szorosan, mégsem fojtón rögzíti a gnómhoz: úgy hurkolja a kötelet, hogy az erdei lény ne tudjon kibújni belőle összekötött kezei miatt. Aztán elkéri a kést és elvágja az apróság lábait összekötő csomót.* -Virág! Vezess! *Mondja és mutatja a szavakat jobbjával, míg baljával szorosan fogja a frissen kötött köteléket.* -Vagy! *Folytatja, és fejével a tűz és Zan felé int. A célzás egyértelmű, innen a gnóm dönt.* -Thabor, te gyere velem! Szote, Zan! Őrködjetek kérlek! Más sem hiányzik, minthogy egy rakat gnóm szakadjon a nyakunkba hátulról.
*Majd megszakad a szíve, ahogy a rettegő gnóm szemébe néz, aztán beletörődötten vállat von, és ő is belekezd a nótába. A gnóm hangos visításba kezd, Hirelian keze pedig megremeg, mégsem hagyja abba a nótát. Végül, mikor már ő maga ütné ki Zan kezéből a fegyvert, Thabor int neki, hogy cselekedjen. A lovag bólint egyet, és eltökélt ábrázattal néz megint a gnóm szemei közé. Újra elmutogatja a virág meséjét, és nehezen, de érthetően mondja:* -Szitabuhá! *A gnóm érti, és bólint is, így a lovag is bólint annak biztos tudatában, hogy végre ugyanazon munkálkodnak -segíteni túlélni az erdőlakónak. Odalép a remegő lényhez, és álló helyzetbe húzza. Kér még egy kis kötelet Szotétól, és szorosan, mégsem fojtón rögzíti a gnómhoz: úgy hurkolja a kötelet, hogy az erdei lény ne tudjon kibújni belőle összekötött kezei miatt. Aztán elkéri a kést és elvágja az apróság lábait összekötő csomót.* -Virág! Vezess! *Mondja és mutatja a szavakat jobbjával, míg baljával szorosan fogja a frissen kötött köteléket.* -Vagy! *Folytatja, és fejével a tűz és Zan felé int. A célzás egyértelmű, innen a gnóm dönt.* -Thabor, te gyere velem! Szote, Zan! Őrködjetek kérlek! Más sem hiányzik, minthogy egy rakat gnóm szakadjon a nyakunkba hátulról.
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-03-01 12:36:37
Üzenet elküldve: 2012-03-01 12:36:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Radak Albram figyelmébe//
*A ferk harcos is falatozni kezd, most már teljes nyugalommal.*
- Arra el lehet indulni.
*Mutat a háta mögötti sziklarésre.*
- A szivárványos pisztrángokat a hasadékon végigzubogó patakból fogtam ki. Ott a sziklák sokkal távolabb vannak egymástól és kusza rendszert alkotnak. Valahol biztos fel lehet jutni a felszínre. Ha a tarajos disznó le tudott jönni vizet inni...
*Teszi még hozzá halkan csak már úgy magának. Nézi az öreg reakcióit. Ezt eddig 'elfelejtette' megemlíteni. Nem teregette ki a lapjait eddig, mindig jó ha van az embernek egy kevéske helyzeti előnye.
Végez ő is, és egy szálkával a fogait kezdi pucolni. Indulásra kész.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.01 12:39:18
*A ferk harcos is falatozni kezd, most már teljes nyugalommal.*
- Arra el lehet indulni.
*Mutat a háta mögötti sziklarésre.*
- A szivárványos pisztrángokat a hasadékon végigzubogó patakból fogtam ki. Ott a sziklák sokkal távolabb vannak egymástól és kusza rendszert alkotnak. Valahol biztos fel lehet jutni a felszínre. Ha a tarajos disznó le tudott jönni vizet inni...
*Teszi még hozzá halkan csak már úgy magának. Nézi az öreg reakcióit. Ezt eddig 'elfelejtette' megemlíteni. Nem teregette ki a lapjait eddig, mindig jó ha van az embernek egy kevéske helyzeti előnye.
Végez ő is, és egy szálkával a fogait kezdi pucolni. Indulásra kész.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.01 12:39:18
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-29 19:28:42
Üzenet elküldve: 2012-02-29 19:28:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Radak mélyen beleharap a felé nyújtott halba, majd teli szájjal elmosolyodik.* Talán azt hiszi megmérgezném?* Kérdezi hamiskásan.* Bár be kell látnom, megértem a félelmét...* Teszi hozzá halkan, majd befejezi lakomáját. "Vajon tényleg nem tud a növényről, vagy csak átverni próbál?... Láthatóan tapasztalt, de azt nem fogadnám le hogy értene a herbáliákhoz..." Agyában csak úgy pörögnek a gondolatok. Nem tudja hová tenni a férfit.*
*Öreg csontjait megropogtatva feláll, majd újra és újra körül kémleli a sziklafalat.* Nem vagyok túl tapasztalt túlélésben, ha eddig nem tűnt volna fel önnek. A tűz gyújtásig még eljutottam, de a fal mászás már kevésbé tartozik képességeim közé... Eddig abban reménykedtem hogy a füst majd ide vonzza a társaimat, de ahogy látom nem nagyon keresnek...* Jelenti ki határozottan.* Nos, ön mit gondol?* Kérdezi tekintetével a fejük fölött tátongó rést figyelve, hátha észrevesz valamit ami segíthetne rajtuk.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.01 12:41:32, a következő indokkal:
K.A. módosítása
*Radak mélyen beleharap a felé nyújtott halba, majd teli szájjal elmosolyodik.* Talán azt hiszi megmérgezném?* Kérdezi hamiskásan.* Bár be kell látnom, megértem a félelmét...* Teszi hozzá halkan, majd befejezi lakomáját. "Vajon tényleg nem tud a növényről, vagy csak átverni próbál?... Láthatóan tapasztalt, de azt nem fogadnám le hogy értene a herbáliákhoz..." Agyában csak úgy pörögnek a gondolatok. Nem tudja hová tenni a férfit.*
*Öreg csontjait megropogtatva feláll, majd újra és újra körül kémleli a sziklafalat.* Nem vagyok túl tapasztalt túlélésben, ha eddig nem tűnt volna fel önnek. A tűz gyújtásig még eljutottam, de a fal mászás már kevésbé tartozik képességeim közé... Eddig abban reménykedtem hogy a füst majd ide vonzza a társaimat, de ahogy látom nem nagyon keresnek...* Jelenti ki határozottan.* Nos, ön mit gondol?* Kérdezi tekintetével a fejük fölött tátongó rést figyelve, hátha észrevesz valamit ami segíthetne rajtuk.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.01 12:41:32, a következő indokkal:
K.A. módosítása
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-28 12:20:02
Üzenet elküldve: 2012-02-28 12:20:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
- Kezdjük mindjárt a második verzióval.
*Mosolyodik el vésztjóslóan Zan Gerol Bakt. Előveszi bozótvágó kését és igazi élvezettel fenni kezdi. Közben a gnómra vigyorog, az ork apró de hegyes agyarai most előtérbe kerülnek. Amint megfente körbenéz a bokrok között, száraz ágakat keres és kicsapkodja őket. Leül és módszeresen darabolni kezd, mintha csak lábszárak reccsennének a kezei alatt. rákezd egy harsány nótára.*
'Ha üres a has, lecsap a vas
Korog a gyomor, ropog a bokor
a füstje remek ízeket ad.'
*Hagyja, hogy a többiek is bekapcsolódjanak. Jól megtapogatja a foglyot, mennyire puha a húsa. Meg is csattogtatja a fogait néhányszor. A gnóm hevesen tiltakozva visítani kezd, éles, erős hangon. Úgy látszik nem is akarja abbahagyni. Szote meggyújtja a tüzet és előveszi a kését. Már már aggodalmat szülően meggyőző az előadás, a nomád és az ork pont a fogoly egyik végtagját akarja levágni.
Thabor int a lovagnak, hogy jó volna közbelépni.*
- Talán most már kötélnek áll.
*Halálfélelem ül ki az erdőlakó arcára. Ellenállása teljesen felmorzsolódhatott. A virág mutogatására beletörődötten bólint egyet.*
- Kezdjük mindjárt a második verzióval.
*Mosolyodik el vésztjóslóan Zan Gerol Bakt. Előveszi bozótvágó kését és igazi élvezettel fenni kezdi. Közben a gnómra vigyorog, az ork apró de hegyes agyarai most előtérbe kerülnek. Amint megfente körbenéz a bokrok között, száraz ágakat keres és kicsapkodja őket. Leül és módszeresen darabolni kezd, mintha csak lábszárak reccsennének a kezei alatt. rákezd egy harsány nótára.*
'Ha üres a has, lecsap a vas
Korog a gyomor, ropog a bokor
a füstje remek ízeket ad.'
*Hagyja, hogy a többiek is bekapcsolódjanak. Jól megtapogatja a foglyot, mennyire puha a húsa. Meg is csattogtatja a fogait néhányszor. A gnóm hevesen tiltakozva visítani kezd, éles, erős hangon. Úgy látszik nem is akarja abbahagyni. Szote meggyújtja a tüzet és előveszi a kését. Már már aggodalmat szülően meggyőző az előadás, a nomád és az ork pont a fogoly egyik végtagját akarja levágni.
Thabor int a lovagnak, hogy jó volna közbelépni.*
- Talán most már kötélnek áll.
*Halálfélelem ül ki az erdőlakó arcára. Ellenállása teljesen felmorzsolódhatott. A virág mutogatására beletörődötten bólint egyet.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-22 20:08:43
Üzenet elküldve: 2012-02-22 20:08:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Thabor hamar kapcsol, de a gnóm dörzsöltebb játékos, mint ahogy azt első ránézésre gondolták. A figyelmes tekintetet felváltja a makacs kötélnézés. Hirelian felsóhajt, és a szemét forgatva néz a többiekre.* -Hogy lehet valaki ilyen konok? *Méltatlankodik, pedig jól tudja, hasonló helyzetben ő sem viselkedne másképp. Elkezdi számba venni a lehetőségeket épp úgy, mint sötétbőrű társa, csak ő némán teszi ezt. "Ha eloldozzuk meglép a kis barátunk, ha nem oldozzuk el, úgy néma marad. De mivel úgyse érti mit akarunk tőle, majdhogynem mindegy mit teszünk." Mutató-, középső- és hüvelykujja felső ujjperceivel néhányszor végigsimít az állán, és egyre inkább felderül ábrázata. Rápillant a gnómra, hogy még mindig a kötelekre mered-e. Ha igen, úgy magára hívja társai figyelmét heves kacsintgatással. -Figyeljetek! *Szól érces, felháborodott hangon, és bízik a jó szerencsében, hogy a gnóm nem csak tetteti idegennyelvtudásának hiányát.* -Még kétszer megpróbáljuk Thaborral elmutogatni a virágot, és ha nem reagál, meg fogom csikizni kétszer, hátha úgy vallani kezd. Persze még sosem csikiztem gnómot, szóval nem tudom, hogy ezzel elérek e valamit, de milyen vicces lenne, ha inkább segítene, minthogy el kelljen viselnie a csiklandozást. Ha semmi jelét nem mutatja az együttműködésnek, ti kezdjétek el éhesen püfölni a hasatokat és látványosan követelni, hogy együk őt meg. Akár fát is hozhattok, meg tüzet is rakhattok. Ha más nem is a halálfélelem csak szóra bírja, nem? *Lelkiismeret furdalása van, hogy ezt szándékozik tenni az erdő egy teremtményével, de szeretne már emlékezni élete elfeledett részleteire. Titkon azért reméli, hogy társai egyike valami értelmesebb ötlettel rukkol elő. Meg persze gyorsabbal, mert akármikor rajtuk üthetnek.*
*Thabor hamar kapcsol, de a gnóm dörzsöltebb játékos, mint ahogy azt első ránézésre gondolták. A figyelmes tekintetet felváltja a makacs kötélnézés. Hirelian felsóhajt, és a szemét forgatva néz a többiekre.* -Hogy lehet valaki ilyen konok? *Méltatlankodik, pedig jól tudja, hasonló helyzetben ő sem viselkedne másképp. Elkezdi számba venni a lehetőségeket épp úgy, mint sötétbőrű társa, csak ő némán teszi ezt. "Ha eloldozzuk meglép a kis barátunk, ha nem oldozzuk el, úgy néma marad. De mivel úgyse érti mit akarunk tőle, majdhogynem mindegy mit teszünk." Mutató-, középső- és hüvelykujja felső ujjperceivel néhányszor végigsimít az állán, és egyre inkább felderül ábrázata. Rápillant a gnómra, hogy még mindig a kötelekre mered-e. Ha igen, úgy magára hívja társai figyelmét heves kacsintgatással. -Figyeljetek! *Szól érces, felháborodott hangon, és bízik a jó szerencsében, hogy a gnóm nem csak tetteti idegennyelvtudásának hiányát.* -Még kétszer megpróbáljuk Thaborral elmutogatni a virágot, és ha nem reagál, meg fogom csikizni kétszer, hátha úgy vallani kezd. Persze még sosem csikiztem gnómot, szóval nem tudom, hogy ezzel elérek e valamit, de milyen vicces lenne, ha inkább segítene, minthogy el kelljen viselnie a csiklandozást. Ha semmi jelét nem mutatja az együttműködésnek, ti kezdjétek el éhesen püfölni a hasatokat és látványosan követelni, hogy együk őt meg. Akár fát is hozhattok, meg tüzet is rakhattok. Ha más nem is a halálfélelem csak szóra bírja, nem? *Lelkiismeret furdalása van, hogy ezt szándékozik tenni az erdő egy teremtményével, de szeretne már emlékezni élete elfeledett részleteire. Titkon azért reméli, hogy társai egyike valami értelmesebb ötlettel rukkol elő. Meg persze gyorsabbal, mert akármikor rajtuk üthetnek.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-21 09:04:48
Üzenet elküldve: 2012-02-21 09:04:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*Az erdőlakó kis fickó ismét vidámabb formát ölt, de öröme nem teljesedhet ki. Kötelékei egyre visszataszítóbb benyomást kezdenek kelteni benne fogvatartói iránt. A fémruhát viselő férfi ugyan mutat némi hasonlóságot egy vérbeli erdei gnómhoz, hisz aképp tisztítja az orrát, ahogy jó anyjától ő is tanulta, de ez kevés a bizalomhoz. Beszélnek hozzá és a föld alól való férfi kissé érthetetlenül cserélni akar. Mutogatnak is, mint akik teljesen megzavarodtak egy vöröspettyes vargánya gombafejétől. "Virágot akarnak enni." Tudatosul benne, persze azért rájön, hogy mégsem az egyébként igen ízletes és átmeneti mellékhatásától eltekintve gyógyító gombaféle lehet a turpis. Úgy dönt megmakacsolja magát. Végül is egyértelmű jelzései, hogy szabadítsák meg gúzsától, nem hoztak eredményt. Szemében felismerést csillant, de elfordul és továbbra is kötélbéklyóira mutogat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.21 09:04:58
*Az erdőlakó kis fickó ismét vidámabb formát ölt, de öröme nem teljesedhet ki. Kötelékei egyre visszataszítóbb benyomást kezdenek kelteni benne fogvatartói iránt. A fémruhát viselő férfi ugyan mutat némi hasonlóságot egy vérbeli erdei gnómhoz, hisz aképp tisztítja az orrát, ahogy jó anyjától ő is tanulta, de ez kevés a bizalomhoz. Beszélnek hozzá és a föld alól való férfi kissé érthetetlenül cserélni akar. Mutogatnak is, mint akik teljesen megzavarodtak egy vöröspettyes vargánya gombafejétől. "Virágot akarnak enni." Tudatosul benne, persze azért rájön, hogy mégsem az egyébként igen ízletes és átmeneti mellékhatásától eltekintve gyógyító gombaféle lehet a turpis. Úgy dönt megmakacsolja magát. Végül is egyértelmű jelzései, hogy szabadítsák meg gúzsától, nem hoztak eredményt. Szemében felismerést csillant, de elfordul és továbbra is kötélbéklyóira mutogat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.21 09:04:58
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-19 18:45:40
Üzenet elküldve: 2012-02-19 18:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
-No lássuk csak. Sikerült elfognunk egy gnómot, aki esetleg segíthet nekünk. Ugyanakkor elég durvák voltunk ahhoz, hogy esetleg ne nézzen minket barátnak, bármennyire is szeretnénk. Ráadásul a társa meglépett, és, ha egy kis pechünk is van (márpedig már jó ideje csak az van), akkor nemsokára a nyakunkba szakad az egész törzsük. Arról nem beszélve, hogy nem tudjuk magunkat megértetni vele, bár, ahogy elnézem, a lovaggalk már nagyon jól elvigyorognak egymáson.
*Thabor magában dünnyögve próbálja összefoglalni a problémát, ahhoz a módszerhez folyamodva, amely már olyan sokszor bevált: vedd át lépésről-lépésre a helyzetet, és jó eséllyel kipattan a megoldás. Fél füllel és fél szemmel azért odafigyel a társaira, de valahogy nem bízik abban, hogy az ő részükről érkezik majd megoldás. Így aztán kellemesen meglepődik, amikor a szeme sarkából mozgást vesz észre, és odafordulva azt látja, hogy a lovag valamit mutogat, majd letép egy virágot, és rágcsálni kezdi azt. A sötételfnek beletellik egy időbe, amíg rájön, mit művel Hirelian, de aztán felderül az arca, és lelkesen bólogatni kezd. Aztán felemeli a mutatóujját, hogy felhívja magára a gnóm figyelmét, aztán a lovag kezében tartott virágra mutat, majd magukra, egy közismert gesztussal jelzi, hogy össze vannak zavarodva. Ezután a virágra mutat, végül megint elmondja a szót, amiben bízik:*
-Szitabuhá! Vagy szitabuhé, vagy bárhogy is mondjátok, hogy csere!
-No lássuk csak. Sikerült elfognunk egy gnómot, aki esetleg segíthet nekünk. Ugyanakkor elég durvák voltunk ahhoz, hogy esetleg ne nézzen minket barátnak, bármennyire is szeretnénk. Ráadásul a társa meglépett, és, ha egy kis pechünk is van (márpedig már jó ideje csak az van), akkor nemsokára a nyakunkba szakad az egész törzsük. Arról nem beszélve, hogy nem tudjuk magunkat megértetni vele, bár, ahogy elnézem, a lovaggalk már nagyon jól elvigyorognak egymáson.
*Thabor magában dünnyögve próbálja összefoglalni a problémát, ahhoz a módszerhez folyamodva, amely már olyan sokszor bevált: vedd át lépésről-lépésre a helyzetet, és jó eséllyel kipattan a megoldás. Fél füllel és fél szemmel azért odafigyel a társaira, de valahogy nem bízik abban, hogy az ő részükről érkezik majd megoldás. Így aztán kellemesen meglepődik, amikor a szeme sarkából mozgást vesz észre, és odafordulva azt látja, hogy a lovag valamit mutogat, majd letép egy virágot, és rágcsálni kezdi azt. A sötételfnek beletellik egy időbe, amíg rájön, mit művel Hirelian, de aztán felderül az arca, és lelkesen bólogatni kezd. Aztán felemeli a mutatóujját, hogy felhívja magára a gnóm figyelmét, aztán a lovag kezében tartott virágra mutat, majd magukra, egy közismert gesztussal jelzi, hogy össze vannak zavarodva. Ezután a virágra mutat, végül megint elmondja a szót, amiben bízik:*
-Szitabuhá! Vagy szitabuhé, vagy bárhogy is mondjátok, hogy csere!
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-17 20:20:53
Üzenet elküldve: 2012-02-17 20:20:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Bosszús páncélvizsgálásából halk nevetés zökkenti ki. Jobbjának hüvelyk- és mutatóujjával megfogja jobb orrlyuka peremét, és megvakarja belül szaglószervét. A váladékot, ami kijön belőle, a nadrágjába törli, csak ezután fordul a vigyorgó erdei gnóm irányába. Lenéz a páncéljára, és ő sem tudja elfojtani mosolyát. Vállat von.* -A büszkeség nagy úr. *Ölt nyelvet, és máris sokkal szimpatikusabbnak találja a lényt, aminek szemmel láthatóan van humorérzéke. A gnóm arcáról azonban hamarosan lefagy a mosoly, s a lovag követi a tekintetét Thabor irányába. Sejti mi játszódhat le az apróságban, de még ha akarna sem kelne segítségére: meg kell szerezniük a virágot. Sajnálatos módon, ha ismerné Zan gondolatait a végsőkig egyet értene vele. Hamarabb különböztetne meg egy bauxitot egy limonittól, mint egy tülkös növényt egy harangostól.* -igen, szemmel láthatóan ez már nem az az erdő, ahol eddig voltunk. Nézzétek csak ezeket a fura növényeket. Lehet átköltözöm ide, kényelmesebbnek tűnik mint a... Khm... *Megköszörüli a torkát, mikor rájön, hogy hangosan kezdett el gondolkodni. Zavarából Thabor tüsszentésnek tűnő szava zökkenti ki.* -Egészségedre! *Mosolyog rá, és már nyúlna is egy zsebkendőért, mikor rájön, hogy az utolsót is az egyik kis utcagyereknek adta a szomszéd sikátorból. Vállat von, és megpróbál rájönni, hogy vajon mit akarhat mutatni nekik foglyuk. A lovag számára egyértelmű az üzenet: 'Engedjetek el, akkor talán beszélhetünk. Talán.' Mindemellett kétsége sincs afelől, hogy Szoténak valamilyen szinten igaza van. Bár a sötételf jobban ismeri ezt a fajt, Hirelian mégsem hiszi, hogy az apróság elvezetné őket a saját otthonába. Elvégre is, mi oka lenne bárkinek a családjához vinni egy rakás fegyverest, akik az imént még megkötözték őt.* -Hát, ha haza is visz minket, abban biztosak lehetünk, hogy csinosra vágják majd eddig sem rossz kinézetű frizuránkat, de lehet, hogy arcéleinket is újraformálják majd. *Szólal meg rövid gondolkozás után. Hangából semmilyen érzelmet nem lehet kivenni, arcáról is csak a töprengés süt.* -Mit szólnátok hozzá, hogyha adnánk neki enni, meg inni, és eloldoznánk a lábát, de a keze megkötve marad. Addig pedig... Oh. *Most jön rá, hogy a pergamen, amin a virágot ábrázolták Radaknál maradt.* -Mondjátok meg őszintén? Hogy a fenébe találjunk meg valamit, aminek a nevét se tudjuk, és már a kinézete is kezd feledésbe merülni. *A lovag magából indul ki. Ki tudja? Lehet Thabor sokkal több mindenre emlékszik, bár eddigi cselekedetei nem ezt bizonyítják. Mérgében rávág egyet combjára, és komoran mered maga elé pár pillanatig. Aztán felemeli fejét és tekintetét a gnóméba fúrja. Megemeli jobbjának mutatóujját és a homlokára mutat, majd egy pillanatra kifejezéstelenné válik arca. Megint a gnómra néz, és tanácstalanul vállat von. Lenyúl maga mellé a földre és letép egy szál virágot. Megszagolja, és úgy tesz mintha beleharapna, de közben egy pillanatra sem téveszti szem elől a gnómot. Kíváncsi minden reakciójára. Ha a gnóm nem érti, még elmutogatja párszor a dolgot, ahol kell ott lassít is a tempón.*
A hozzászólás írója (Hirelian Alinoshai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.17 20:24:22
*Bosszús páncélvizsgálásából halk nevetés zökkenti ki. Jobbjának hüvelyk- és mutatóujjával megfogja jobb orrlyuka peremét, és megvakarja belül szaglószervét. A váladékot, ami kijön belőle, a nadrágjába törli, csak ezután fordul a vigyorgó erdei gnóm irányába. Lenéz a páncéljára, és ő sem tudja elfojtani mosolyát. Vállat von.* -A büszkeség nagy úr. *Ölt nyelvet, és máris sokkal szimpatikusabbnak találja a lényt, aminek szemmel láthatóan van humorérzéke. A gnóm arcáról azonban hamarosan lefagy a mosoly, s a lovag követi a tekintetét Thabor irányába. Sejti mi játszódhat le az apróságban, de még ha akarna sem kelne segítségére: meg kell szerezniük a virágot. Sajnálatos módon, ha ismerné Zan gondolatait a végsőkig egyet értene vele. Hamarabb különböztetne meg egy bauxitot egy limonittól, mint egy tülkös növényt egy harangostól.* -igen, szemmel láthatóan ez már nem az az erdő, ahol eddig voltunk. Nézzétek csak ezeket a fura növényeket. Lehet átköltözöm ide, kényelmesebbnek tűnik mint a... Khm... *Megköszörüli a torkát, mikor rájön, hogy hangosan kezdett el gondolkodni. Zavarából Thabor tüsszentésnek tűnő szava zökkenti ki.* -Egészségedre! *Mosolyog rá, és már nyúlna is egy zsebkendőért, mikor rájön, hogy az utolsót is az egyik kis utcagyereknek adta a szomszéd sikátorból. Vállat von, és megpróbál rájönni, hogy vajon mit akarhat mutatni nekik foglyuk. A lovag számára egyértelmű az üzenet: 'Engedjetek el, akkor talán beszélhetünk. Talán.' Mindemellett kétsége sincs afelől, hogy Szoténak valamilyen szinten igaza van. Bár a sötételf jobban ismeri ezt a fajt, Hirelian mégsem hiszi, hogy az apróság elvezetné őket a saját otthonába. Elvégre is, mi oka lenne bárkinek a családjához vinni egy rakás fegyverest, akik az imént még megkötözték őt.* -Hát, ha haza is visz minket, abban biztosak lehetünk, hogy csinosra vágják majd eddig sem rossz kinézetű frizuránkat, de lehet, hogy arcéleinket is újraformálják majd. *Szólal meg rövid gondolkozás után. Hangából semmilyen érzelmet nem lehet kivenni, arcáról is csak a töprengés süt.* -Mit szólnátok hozzá, hogyha adnánk neki enni, meg inni, és eloldoznánk a lábát, de a keze megkötve marad. Addig pedig... Oh. *Most jön rá, hogy a pergamen, amin a virágot ábrázolták Radaknál maradt.* -Mondjátok meg őszintén? Hogy a fenébe találjunk meg valamit, aminek a nevét se tudjuk, és már a kinézete is kezd feledésbe merülni. *A lovag magából indul ki. Ki tudja? Lehet Thabor sokkal több mindenre emlékszik, bár eddigi cselekedetei nem ezt bizonyítják. Mérgében rávág egyet combjára, és komoran mered maga elé pár pillanatig. Aztán felemeli fejét és tekintetét a gnóméba fúrja. Megemeli jobbjának mutatóujját és a homlokára mutat, majd egy pillanatra kifejezéstelenné válik arca. Megint a gnómra néz, és tanácstalanul vállat von. Lenyúl maga mellé a földre és letép egy szál virágot. Megszagolja, és úgy tesz mintha beleharapna, de közben egy pillanatra sem téveszti szem elől a gnómot. Kíváncsi minden reakciójára. Ha a gnóm nem érti, még elmutogatja párszor a dolgot, ahol kell ott lassít is a tempón.*
A hozzászólás írója (Hirelian Alinoshai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.17 20:24:22
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-17 07:44:55
Üzenet elküldve: 2012-02-17 07:44:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Radak Albram figyelmébe//
*A ferk harcos elfogadja a fűszertartót, csip belőle, az ujjai közt morzsolgatja, még meg is szagolja. Aztán szépen megszórja vele a halakat, elsőként Radakéval kezdi.*
- Megosztozunk rajta.
*Ravaszkásan vigyorog, s felfedi szájberendezésének hiányosságait. A fogai egészségesek, biztos sokat rág a pusztai vastaggyökeresek közül, de néhány foga hiányzik. Szinte biztos, hogy harcban veszthette el. A sajátját is megszórja, majd a felszerelésével kezd bíbelődni, amiből néha felsandít. Az eddig bőszen falatozott húsba 'elfelejt' beleharapni.
A tűz füstje alábbhagy, már elég hő keletkezett az ideglenes tűzhelyen ahhoz, hogy az égés egyre tökéletesebb legyen és most szárazabb ágak és kiszáradt szárasnövények jönnek sorba rakatpótlásként. Az izzó parázs kellemes meleget nyújt a kora őszi időben. A fák levelei itt ott már a sárga és vörös jegyeket festegetik magukra, de a fő szín még a zöldek árnyalatgarmadája. Itt lent csak egy két kósza cserje tudott teret nyerni, az igazi erdő matuzsálemei jóval a fejük felett magasodnak.*
- Aztán nekiállhatnánk kiutat keresni. Igen nyomasztó hely ez egy pusztai nomádnak.
*Ezt már a vizet izzadó szikláknál mondja, ahol némi szomjoltót próbál az ajkaihoz zárni.*
*A ferk harcos elfogadja a fűszertartót, csip belőle, az ujjai közt morzsolgatja, még meg is szagolja. Aztán szépen megszórja vele a halakat, elsőként Radakéval kezdi.*
- Megosztozunk rajta.
*Ravaszkásan vigyorog, s felfedi szájberendezésének hiányosságait. A fogai egészségesek, biztos sokat rág a pusztai vastaggyökeresek közül, de néhány foga hiányzik. Szinte biztos, hogy harcban veszthette el. A sajátját is megszórja, majd a felszerelésével kezd bíbelődni, amiből néha felsandít. Az eddig bőszen falatozott húsba 'elfelejt' beleharapni.
A tűz füstje alábbhagy, már elég hő keletkezett az ideglenes tűzhelyen ahhoz, hogy az égés egyre tökéletesebb legyen és most szárazabb ágak és kiszáradt szárasnövények jönnek sorba rakatpótlásként. Az izzó parázs kellemes meleget nyújt a kora őszi időben. A fák levelei itt ott már a sárga és vörös jegyeket festegetik magukra, de a fő szín még a zöldek árnyalatgarmadája. Itt lent csak egy két kósza cserje tudott teret nyerni, az igazi erdő matuzsálemei jóval a fejük felett magasodnak.*
- Aztán nekiállhatnánk kiutat keresni. Igen nyomasztó hely ez egy pusztai nomádnak.
*Ezt már a vizet izzadó szikláknál mondja, ahol némi szomjoltót próbál az ajkaihoz zárni.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-16 18:40:51
Üzenet elküldve: 2012-02-16 18:40:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
-Sámán... Mondhatjuk.* Válaszol miközben elrakja a papír fecnit.* És a füvek gyűjtése lehet igen is veszélyes munka. Nézze meg hova kerültem miatta...* Egy ravasz mosoly kúszik arcára miközben kezét végig emeli a sziklafalon ami körülöttük áll.* Bezárva egy harcossal, akivel nem rég még az életemért küzdöttem.* Fejezi be egy ironikus nevetéssel. A halat elfogadja, négy nagyobb darabja vágja azt és egy botra felfűzve a tűz felé lógatja. Ez az egyetlen hasznos túlélési praktika amit a könyvekből tanult. Ilyenkor átkozza magát az öreg tudós hogy akkor túl lusta volt átnézni még pár fejezetet az efféle irományokból! Batyujából egy kis, füvekkel telt szatyrot húz elő, melyet a barbár felé nyújt.* Tessék, fűszerek. Jobban csúszik tőle a nyers hal... Más helyzetben borral szentelném meg a szövetséget, de jobb híjján csak ez van.* Hangja kezd egyre barátságosabbra és megértőbbre fordulni. A kis idő amit gondolkozással töltött kicsit kitisztította elméjét.*
-Jól látja. Mondhatjuk idegen vagyok ezen a környéken. A társaimmal csak ezt a növényt keressük... Ám, ha jól sejtem maguk ennél jóval veszélyesebb okból jöttek ide, igaz?* Kérdezi Radak, miközben néha megforgatja a halat a tűz fölött.*
-Sámán... Mondhatjuk.* Válaszol miközben elrakja a papír fecnit.* És a füvek gyűjtése lehet igen is veszélyes munka. Nézze meg hova kerültem miatta...* Egy ravasz mosoly kúszik arcára miközben kezét végig emeli a sziklafalon ami körülöttük áll.* Bezárva egy harcossal, akivel nem rég még az életemért küzdöttem.* Fejezi be egy ironikus nevetéssel. A halat elfogadja, négy nagyobb darabja vágja azt és egy botra felfűzve a tűz felé lógatja. Ez az egyetlen hasznos túlélési praktika amit a könyvekből tanult. Ilyenkor átkozza magát az öreg tudós hogy akkor túl lusta volt átnézni még pár fejezetet az efféle irományokból! Batyujából egy kis, füvekkel telt szatyrot húz elő, melyet a barbár felé nyújt.* Tessék, fűszerek. Jobban csúszik tőle a nyers hal... Más helyzetben borral szentelném meg a szövetséget, de jobb híjján csak ez van.* Hangja kezd egyre barátságosabbra és megértőbbre fordulni. A kis idő amit gondolkozással töltött kicsit kitisztította elméjét.*
-Jól látja. Mondhatjuk idegen vagyok ezen a környéken. A társaimmal csak ezt a növényt keressük... Ám, ha jól sejtem maguk ennél jóval veszélyesebb okból jöttek ide, igaz?* Kérdezi Radak, miközben néha megforgatja a halat a tűz fölött.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-16 09:46:47
Üzenet elküldve: 2012-02-16 09:46:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*Zan megrázza a fejét.*
- Nekem ugyanolyan ismeretlenek ezek a népek, mint neked.
*Az ork is Thaborra sandít. Közben a fogoly felhagy a vergődéssel, mert ha eddig nem ölték meg, talán más terveik vannak vele. A hozzá intézett szavakat nem érti, de a nagydarab , aki az imént kipréselte belőle még a szuszt is, vélhetőleg azon a kopottas fémhüvelyen esett karcoláson bosszankodik, amit vadászlándzsájával okozott. "A vacsoránk már messze jár." Gondol itt az egérutat nyert nyestre, ami a szintén vadász állat és természetes tápláléka közti ilyetén összefüggésbe hozásával elég viccesen hat. El is kezd az alig derékig érő erdőlakó mosolyogni ezen. Majd látva a szemöldökráncolós Hiert, még kacagásban is kitör. Amikor aztán a sötét nép képviselőjét felismeri, inkább elhallgat. Bár ritka vendégek náluk, tudja, hogy nem tesz jót az egészségnek feldühíteni őket.
Zan is jót derül, főleg mikor a lovag nagy bőszen körülnéz a keresett növény után. "Lehet, hogy akkor sem vennéd észre, ha már rajta tapodnál." Gondolja.*
- Valahogy fel kellene jutnunk, hogy továbbmehessünk az eredeti irányba. Egy biztos, már átléptük Erdőmélye határát.
*Az elszaladó méretes nyest, a megszokottól eltérő burjánzó növényzet, a tisztaság mindenütt erre engedi következtetni.
Az éjelf ismét előveszi kevéske nyelvtudását.*
- Szitabuhá!
*Mondja a erdei gnómnak a cserekereskedelemre felszólító kifejezést. Többet nem tud, de talán kezdetnek megteszi. A kis fickó megpróbálja lerázni magáról a kötelékeket, persze nem sikerül. Erősen hadoválni kezd, s összeszorított ökleivel a lábára mutat, meg is emelgeti.*
- Elvezethet a lakóhelyükre.
*Osztja meg nézetét a sötételf.*
- Vagy megpróbál meglépni!
*Kiáltja felhevülten Szote, aki nem akarná elveszteni a megszerzett zsákmányt. Zan nem szól bele, egy kis fadarabot kezd farigcsálni.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.17 07:23:28, a következő indokkal:
Kérésre.
*Zan megrázza a fejét.*
- Nekem ugyanolyan ismeretlenek ezek a népek, mint neked.
*Az ork is Thaborra sandít. Közben a fogoly felhagy a vergődéssel, mert ha eddig nem ölték meg, talán más terveik vannak vele. A hozzá intézett szavakat nem érti, de a nagydarab , aki az imént kipréselte belőle még a szuszt is, vélhetőleg azon a kopottas fémhüvelyen esett karcoláson bosszankodik, amit vadászlándzsájával okozott. "A vacsoránk már messze jár." Gondol itt az egérutat nyert nyestre, ami a szintén vadász állat és természetes tápláléka közti ilyetén összefüggésbe hozásával elég viccesen hat. El is kezd az alig derékig érő erdőlakó mosolyogni ezen. Majd látva a szemöldökráncolós Hiert, még kacagásban is kitör. Amikor aztán a sötét nép képviselőjét felismeri, inkább elhallgat. Bár ritka vendégek náluk, tudja, hogy nem tesz jót az egészségnek feldühíteni őket.
Zan is jót derül, főleg mikor a lovag nagy bőszen körülnéz a keresett növény után. "Lehet, hogy akkor sem vennéd észre, ha már rajta tapodnál." Gondolja.*
- Valahogy fel kellene jutnunk, hogy továbbmehessünk az eredeti irányba. Egy biztos, már átléptük Erdőmélye határát.
*Az elszaladó méretes nyest, a megszokottól eltérő burjánzó növényzet, a tisztaság mindenütt erre engedi következtetni.
Az éjelf ismét előveszi kevéske nyelvtudását.*
- Szitabuhá!
*Mondja a erdei gnómnak a cserekereskedelemre felszólító kifejezést. Többet nem tud, de talán kezdetnek megteszi. A kis fickó megpróbálja lerázni magáról a kötelékeket, persze nem sikerül. Erősen hadoválni kezd, s összeszorított ökleivel a lábára mutat, meg is emelgeti.*
- Elvezethet a lakóhelyükre.
*Osztja meg nézetét a sötételf.*
- Vagy megpróbál meglépni!
*Kiáltja felhevülten Szote, aki nem akarná elveszteni a megszerzett zsákmányt. Zan nem szól bele, egy kis fadarabot kezd farigcsálni.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.17 07:23:28, a következő indokkal:
Kérésre.
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-14 09:31:41
Üzenet elküldve: 2012-02-14 09:31:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Radak Albram figyelmébe//
*A nomád meglepődik a váratlan kérdésen. Megnézi a rajzot, aztán visszaadja.*
- Sámánféle tán? A szellemek tudását mi rájuk hagyjuk. Ez nem az én törzsem vidéke, az erdő nem a világom. A füvek gyűjtése nálunk az asszonyok dolga.
*Közben az egyik halat odadobja Radaknak a másikat a tőrén kezdi el sütögetni. A markolatvégre rongyot tép a ruhájából, hogy a hamarosan felforrósodó fém hőjétől megkímélje magát. Látszólag nyugodt, de a mozdulatai kimértek. Szeme sarkából mindig az öreget figyeli.*
- Nem törzsből való.
*Mutat Radakra a félig sült pisztránggal.*
- Csak belekeveredtek a portyába?
*A kérdésre nem feltétlenül vár választ. Inkább hangosan gondolkozik.*
- Amíg itt vagyunk, szövetséget ajánlok. Ki akarunk jutni innen vissza a szelek nyaldosta vidékre. He?
*A sült még nincs kész, de a férfi nekiáll falatozni. Élvezi a kicsit még nyers hús szaggatását.*
*A nomád meglepődik a váratlan kérdésen. Megnézi a rajzot, aztán visszaadja.*
- Sámánféle tán? A szellemek tudását mi rájuk hagyjuk. Ez nem az én törzsem vidéke, az erdő nem a világom. A füvek gyűjtése nálunk az asszonyok dolga.
*Közben az egyik halat odadobja Radaknak a másikat a tőrén kezdi el sütögetni. A markolatvégre rongyot tép a ruhájából, hogy a hamarosan felforrósodó fém hőjétől megkímélje magát. Látszólag nyugodt, de a mozdulatai kimértek. Szeme sarkából mindig az öreget figyeli.*
- Nem törzsből való.
*Mutat Radakra a félig sült pisztránggal.*
- Csak belekeveredtek a portyába?
*A kérdésre nem feltétlenül vár választ. Inkább hangosan gondolkozik.*
- Amíg itt vagyunk, szövetséget ajánlok. Ki akarunk jutni innen vissza a szelek nyaldosta vidékre. He?
*A sült még nincs kész, de a férfi nekiáll falatozni. Élvezi a kicsit még nyers hús szaggatását.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-11 17:29:11
Üzenet elküldve: 2012-02-11 17:29:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése//
*Tehetetlenül nézi, ahogy az egyik gnóm kereket old, de nem ered utána, mert akkor jó eséllyel a másik is sikeresen elinalna. Mikor Szote-ék végül megérkeznek, zihálva fordul le a kis testről, és huppan le a puha növényzetre. Ingujjával megtörli izzadt homlokát, de szemét nem veszi le az apró alakról.* -Huhh. Hát... ez... huhh... kemény volt, de megvagy! Hehe. *vigyorogja el magát. Csuklójával megvakarja fejbőrét a füle felett.* -Azt a kutya mindenit! *Nem gondolta volna, hogy egy kis sprint meg hadakozás így le tudják fárasztani, így megfogadja, hogy amint kiérnek a nyaktörően sziklás területről, nekilát gyakorolni a futást is. Általában csak karra, s kezeinek ügyességre edz. Azt a világért sem ismerné el, hogy a páncél miatt lassabb, mint általában, hiszen az az 'Apja!' páncélja. Letekint az említett fémdarabra, s összehúzza szemöldökét.* -Összekaristoltad! *Morogja, s elkezdi dörgölni, mintha az bármit is javítana a mellvért állapotán.* -Nem is érted, amit mondok, igaz? Zan! Nem tudsz véletlenül erdei, vagy milyen gnómul? Gondolom a növények miatt kellett elkapnunk nem? *Thabor felé néz, aki már korábban is hablatyolt valamit. Ha más nem, ő biztosan meg tudja értetni magát az aprósággal. Felhagy a fém rendbetételével, s ültében alaposabban szemügyre veszi a helyet. A növényzet valahogy másnak tűnik, mint odafenn, s immár célirányosan keresi tekintetével azt a 'bizonyos' virágot. A virágról viszont eszébe jut a halott remete. Felemeli földről a kardját. Végignéz a pengén, és azzal az elhatározással csúsztatja vissza a tokjába, hogy addig ez a kaland nem zárulhat le, ameddig a bűnösök meg nem lakolnak a tetteikért. A vergődő gnómra tekint, s arra gondol, hogy az elmenekült társa, nem fog- e erősítést hívni. Személyiségéhez egyáltalán nem illik a gondolat, ami átsuhan az agyán: "Addig sem kéne fölöslegesen várakoznod, pajtás!" Végigfuttatja ujjait a dísztelen markolaton, arcára pedig különös kifejezés ül, talán csak a vérében túltengő adrenalin miatt.*
*Tehetetlenül nézi, ahogy az egyik gnóm kereket old, de nem ered utána, mert akkor jó eséllyel a másik is sikeresen elinalna. Mikor Szote-ék végül megérkeznek, zihálva fordul le a kis testről, és huppan le a puha növényzetre. Ingujjával megtörli izzadt homlokát, de szemét nem veszi le az apró alakról.* -Huhh. Hát... ez... huhh... kemény volt, de megvagy! Hehe. *vigyorogja el magát. Csuklójával megvakarja fejbőrét a füle felett.* -Azt a kutya mindenit! *Nem gondolta volna, hogy egy kis sprint meg hadakozás így le tudják fárasztani, így megfogadja, hogy amint kiérnek a nyaktörően sziklás területről, nekilát gyakorolni a futást is. Általában csak karra, s kezeinek ügyességre edz. Azt a világért sem ismerné el, hogy a páncél miatt lassabb, mint általában, hiszen az az 'Apja!' páncélja. Letekint az említett fémdarabra, s összehúzza szemöldökét.* -Összekaristoltad! *Morogja, s elkezdi dörgölni, mintha az bármit is javítana a mellvért állapotán.* -Nem is érted, amit mondok, igaz? Zan! Nem tudsz véletlenül erdei, vagy milyen gnómul? Gondolom a növények miatt kellett elkapnunk nem? *Thabor felé néz, aki már korábban is hablatyolt valamit. Ha más nem, ő biztosan meg tudja értetni magát az aprósággal. Felhagy a fém rendbetételével, s ültében alaposabban szemügyre veszi a helyet. A növényzet valahogy másnak tűnik, mint odafenn, s immár célirányosan keresi tekintetével azt a 'bizonyos' virágot. A virágról viszont eszébe jut a halott remete. Felemeli földről a kardját. Végignéz a pengén, és azzal az elhatározással csúsztatja vissza a tokjába, hogy addig ez a kaland nem zárulhat le, ameddig a bűnösök meg nem lakolnak a tetteikért. A vergődő gnómra tekint, s arra gondol, hogy az elmenekült társa, nem fog- e erősítést hívni. Személyiségéhez egyáltalán nem illik a gondolat, ami átsuhan az agyán: "Addig sem kéne fölöslegesen várakoznod, pajtás!" Végigfuttatja ujjait a dísztelen markolaton, arcára pedig különös kifejezés ül, talán csak a vérében túltengő adrenalin miatt.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2012-02-11 08:51:01
Üzenet elküldve: 2012-02-11 08:51:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Rengetegben- Erdőmélye Felfedezése - Hirelian Alinoshai és Thabor Dwyn figyelmébe//
*Thabor irányában egy termetesebb nyestféle ugrik ki a sűrűből. Vagy kétszer akkora, mint a humán településeken megszokott rokonai, akik az istállók tetejibe, vagy padlások zugaiba szeretnek éjszakára tanyát verni, rágcsálókra vadászni vagy az ott található élelmet megdézsmálni. Zan csak a mozgásra figyelt, ezért elengedi tompa ütésre tervezett nyilát, ami ilyen rövid távolságból eltalálja a célpontot, a kiegyensúlyozatlanság ellenére. Ezzel egy időben dulakodás hangjai jönnek a bozót közepéből, kevéske érthetetlen karatty a legtöbbjük számára. Szote elindul, hogy Hier segítségére legyen, az éjelf pedig az ájultan lábának csapódó kistestű ragadozótól való megszabadulással foglalatoskodhat.
Hireliannak sikerül a bravúr, gnómra vetette magát, nem is egyre, hanem mindjárt kettőre. A második egyed társa hátán a nyakába csimpaszkodva érkezett. Egyikőjüket végül sikerül lefognia, de páncélja borításán akad némi lándzsaszúrási kísérlet. A nem erre tervezett erdei hadiszerszám persze hamar feladja. A második gnóm inkább menekülőre fogja, talán társa ingerült utasítására. A kis fickó nem tud a lovag súlyával és erejével vetekedni, bár nem adja fel a küzdelmet egykönnyen. A másik eltűnik a bozótban és mire Szote odaér, csak Hier és fogja maradnak. A prédák közül egyik tehát úgy látszik kereket old.
A nomád fiú gyakorlott kézzel köti össze kezét-lábát az erdei lénynek, és lándzsáját rúdnak használva, mint igazi vadászok tudják kicipelni a 'zsákmányt.'*
*Thabor irányában egy termetesebb nyestféle ugrik ki a sűrűből. Vagy kétszer akkora, mint a humán településeken megszokott rokonai, akik az istállók tetejibe, vagy padlások zugaiba szeretnek éjszakára tanyát verni, rágcsálókra vadászni vagy az ott található élelmet megdézsmálni. Zan csak a mozgásra figyelt, ezért elengedi tompa ütésre tervezett nyilát, ami ilyen rövid távolságból eltalálja a célpontot, a kiegyensúlyozatlanság ellenére. Ezzel egy időben dulakodás hangjai jönnek a bozót közepéből, kevéske érthetetlen karatty a legtöbbjük számára. Szote elindul, hogy Hier segítségére legyen, az éjelf pedig az ájultan lábának csapódó kistestű ragadozótól való megszabadulással foglalatoskodhat.
Hireliannak sikerül a bravúr, gnómra vetette magát, nem is egyre, hanem mindjárt kettőre. A második egyed társa hátán a nyakába csimpaszkodva érkezett. Egyikőjüket végül sikerül lefognia, de páncélja borításán akad némi lándzsaszúrási kísérlet. A nem erre tervezett erdei hadiszerszám persze hamar feladja. A második gnóm inkább menekülőre fogja, talán társa ingerült utasítására. A kis fickó nem tud a lovag súlyával és erejével vetekedni, bár nem adja fel a küzdelmet egykönnyen. A másik eltűnik a bozótban és mire Szote odaér, csak Hier és fogja maradnak. A prédák közül egyik tehát úgy látszik kereket old.
A nomád fiú gyakorlott kézzel köti össze kezét-lábát az erdei lénynek, és lándzsáját rúdnak használva, mint igazi vadászok tudják kicipelni a 'zsákmányt.'*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567