//Az otthon melege//
//Rorkir el//
*Nagyon nem is érti azt a furcsa nőt, hogy milyen sötétségről beszél, nincs a sötétben semmi ijesztő, vadállatokon és rossz embereken kívül, de azok ellen meg ugye ott a kard meg a fejsze, kinek mi a kedvence, így hát sokat nem is szól a dologhoz, csak megvonja vállát, majd megigazgatja azt a kevés ruhát is, amit hord.*
-Akkor majd jövök.
*Mondja a csaposnak, hisz a szobát már kifizette, majd kilép az ajtón. Látja, hogy a nő, és a fiú felpattan egy lóra, s gondolkozik, hogy ő is a sajátjára szálljon-e fel, de úgy dönt, hogy olyan rég volt nála ilyen kevés teher, meg Árnyéknak sem árt a pihenés, így inkább vesz egy nagy levegőt, és kocogva utánuk indul. Mellizma csak úgy libeg, s egész nagy döngő teste szinte roppantja a földet maga alatt, de látszólag pár kényelmes izzadságcseppen kívül nem fullad ki a barbár. Hamar egy nagy épületet lát meg a folyó partján, itt minden olyan más számára, olyan furcsák itt még az épületek is, egy pár másodpercig csak csodálja, majd megáll szép lassan, s letörli izzadságát.*
-Szép vityilló. Itt lakik, kedves? Nem fél, hogy kirabolják ilyen nagy házban? Vegyen kutyákat, vagy valamit.
*Hallatszik az óva intés, teljesen a kedvesség és a jó tanács hangján. Ha teheti, lesegíti az állapotos hölgyet a lóról, mielőtt leugrana magától, majd ha nem pattan le a fiú, neki is segít.*
-Ez csak természetes.
*Bár csábító a nő ajánlata, sajnos most fontosabb dolgai is akadnak. *
-Köszönöm, de nem lehet. Talán legközelebb, ha áll az ajánlata szívesen megkóstolnám, most azonban rohannom kell.
*Fel sem tűnik neki a szójáték, ez nem erőssége.*
-Aztán vigyázz a nőre, fiam.
*Kacsint rá, s vigyorog egyet hegyes szemfogaival, majd ha különösképp nem tartják fel, úgy el is indul vissza a csehóba.*