//Mindenki//
- Játszunk. *húzza el a száját a kérdésre, és csak int, hogy arra az íjra jó eséllyel nem lesz szükség. Úgy dönt, hogy egyelőre nem osztja meg gyanúját a vörössel arról, hogy vajon mi okból tévedt erre az óriás. Emberevő thargok. Pedig remek pletyka lehetne.*
- Óriás keresősdit. Újonc, nem igazán szokta még meg a tharg regulát. És hát óriás is.
*Úgy gondolja, hogy ez utóbbival mindent megmagyarázott. Hiszen az óriás népség közismerten önfejű, és általában ésszel sem áldják meg őket túl bőségesen az istenek. Erre a példányra mindez hatványozottan lehet igaz, ráadás még a furcsa kedvtelése. Közben bentről is olyan zajok, hangok szűrődnek ki melyek arra utalnak, hogy a helyiek is észrevették hívatlan vendégüket és a látogatást nem feltétlenül tekintik baráti vizitnek. Kicsit megnyugszik, amikor Moglu' - egy dobhártyarepesztő üdvözlés után - elindul feléjük. Most már nem látja nagy szükségét a kardnak, vissza is löki a helyére. És hogy elejét vegye valami kellemetlen meglepetésnek, mondjuk az épület felől kilőtt nyílvesszőknek, újfent kajabálni kezd, ezúttal a bentieknek címezve.*
- Nincs semmi baj. Thargok vagyunk.
*Amikor az óriás odaérve hozzájuk egy sajátságos magyarázatba fog, komolyan kell koncentrálnia, hogy a vészjósló arckifejezés kitartson. Pedig muszáj, mert a Hadúr világosan megtiltotta Moglu'-nak, hogy a környék lakosságából csemegézzen, és mégis ilyesmire vetemedett volna, ha nem jön utána. Legalábbis minden jel erre utal. A renegát városőrökkel pedig a Vashegy szívélyes viszont ápol, amin nagyot rontana néhány tagjuk elfogyasztása.*
- Moglu' nem sétál, hanem csavarog. Laor sem sétál, hanem a csavargót hajkurássza. *Helyezi helyes megvilágításba a kérdést.* És ha nem kéne elszámolnom a fejeddel a Hadúrnál, talán hagytam volna, hogy menj az orrod és a gyomrod után. Afelől pedig ne legyenek kétségeid, hogy az itteniek, akik egyébként barátok, nem amolyan városi puhányok és hidd el, rablóhúst csináltak volna az alfeledből.
*Azt pedig Moglu'-nak nem kell tudnia, hogy saját, jól felfogott érdeke mellett azért is jött utána, mert rokonszenves neki ez a bamba melák. Igaz, hogy az óriás egyszer őt is meg akarta enni, legalábbis megölni, de hát ki nem követ el hibákat?*
- Ő itt Zia. *int a vörös felé. Nem az illem miatt mutatja be egymásnak őket, csak meg akar előzni néhány félreértést.* Barát. Veszélyes barát. Egyszer egy óriás kezet emelt rá, ő pedig egy kis egérré varázsolta. Ilyen pici egérré. *mutat két hüvelyk- és mutatóujja között nagyjából egy hüvelyknyi távolságot* Az igaz balszerencse pedig az volt, hogy épp arra járt egy éhes macska.
*Arról persze nem tud, hogy Zia értene valamit a mágikus praktikákhoz, de ezzel Moglur is így lehet. Akinek esetében még arra is van remény, hogy ez a bárgyú tanmese célt ér. Persze az óriás ennyivel nem fogja megúszni ezt a kis kalandot, de a továbbiakon ráér majd akkor gondolkodni, ha Amon Ruadh falai között lesznek. Arra pedig egyre kisebb az esély, hogy ez még a mai nap meg fog történni.*
- Nos... *néz el nyugat felé, ahol már igencsak vöröslik az ég alja* Sötétedés előtt már biztos nem érünk vissza a Vashegyre.
*Sóhajt egyet, és Zia felé fordul.*
- Ugye visszaélhetünk a vendégszeretetetekkel, és itt tölthetjük az éjszakát?
*A vigyor pedig valahol a pimasz somolygás és a behízelgő mosoly között lehet.*