Nincs játékban - Pitypangos Nagymajor
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Pitypangos Nagymajor | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 268-287
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-26 21:49:13
Üzenet elküldve: 2019-07-26 21:49:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala és a büdös//
* Úgy tűnik, hogy a ház a fiú számára elfogadható állapotban van, azaz nem lyukas a tető, nem éri itt az eső. Az, hogy mennyire szellős, és milyen nehéz fűteni úgyis csak télen derül ki, addig meg ki tudja, hogy marad-e egyáltalán. Egy biztos, hogy az elf nem tudja, de egyelőre hajlik afelé, hogy éljen a meghívással. És ez csak részben köszönhető Harlien bemutatójának és bemutatkozásának. Nagy részben. *
- Hát, nem rosszabb, mint máshol, nem igaz? * Kérdezi a srác, aki még vörösebb lesz a pofátlan visszakérdezésre. Természetesen azt szeretné felelni, hogy legyen. *
- Nem vagyok én holmi perverz, nem azért kérdezem. * Legyint maga se tudja miért, pedig elég erősen tiltakozik ez ellen a férfiasságának az a gyenge hangja, ami ébredezni kezdett a kis műsor hatására. És csak azért nem érti félre Nae megjegyzését, mert ez a kis hang még elég bátortalan, és valamennyire emlékszik is, hogy milyen volt, amikor utoljára találkoztak. Napokig, mit napokig, hónapokig ostorozta magát a sületlenségek miatt, amiket akkoriban összehordott. *
- Mutass! * Elveszi a poharat, és jó emberhez méltó módon előre engedi a nőt, hogy menjen csak, hiszen így megnézheti hátulról, lopva. Hiába, várja már, hogy a szobába érjen, aminek remélhetőleg zárható az ajtaja. *
- Aztán mondjad, hányan vagytok itt? Csak ti ketten, vagy vannak még? Meg milyen gyakran jön megbízás, és a pénzből mennyi az enyém? Azért ezek olyan kérdések, amiket illene megbeszélni. * Persze nem igazán érdekli a válasz, inkább csak a gondolatait akarja elterelni. *
* Úgy tűnik, hogy a ház a fiú számára elfogadható állapotban van, azaz nem lyukas a tető, nem éri itt az eső. Az, hogy mennyire szellős, és milyen nehéz fűteni úgyis csak télen derül ki, addig meg ki tudja, hogy marad-e egyáltalán. Egy biztos, hogy az elf nem tudja, de egyelőre hajlik afelé, hogy éljen a meghívással. És ez csak részben köszönhető Harlien bemutatójának és bemutatkozásának. Nagy részben. *
- Hát, nem rosszabb, mint máshol, nem igaz? * Kérdezi a srác, aki még vörösebb lesz a pofátlan visszakérdezésre. Természetesen azt szeretné felelni, hogy legyen. *
- Nem vagyok én holmi perverz, nem azért kérdezem. * Legyint maga se tudja miért, pedig elég erősen tiltakozik ez ellen a férfiasságának az a gyenge hangja, ami ébredezni kezdett a kis műsor hatására. És csak azért nem érti félre Nae megjegyzését, mert ez a kis hang még elég bátortalan, és valamennyire emlékszik is, hogy milyen volt, amikor utoljára találkoztak. Napokig, mit napokig, hónapokig ostorozta magát a sületlenségek miatt, amiket akkoriban összehordott. *
- Mutass! * Elveszi a poharat, és jó emberhez méltó módon előre engedi a nőt, hogy menjen csak, hiszen így megnézheti hátulról, lopva. Hiába, várja már, hogy a szobába érjen, aminek remélhetőleg zárható az ajtaja. *
- Aztán mondjad, hányan vagytok itt? Csak ti ketten, vagy vannak még? Meg milyen gyakran jön megbízás, és a pénzből mennyi az enyém? Azért ezek olyan kérdések, amiket illene megbeszélni. * Persze nem igazán érdekli a válasz, inkább csak a gondolatait akarja elterelni. *
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-26 09:58:42
Üzenet elküldve: 2019-07-26 09:58:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala és a büdös//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Vigyorog egy sort meglehetősen bárgyún az új jövevényre, míg átvonszolja a tyúkpucolós dézsát a másik helységbe, távol a kíváncsi szemek elől.
~Szegény, biztos nem látott még ilyet. Mondjuk ennyi szart magamon én se.~
Azzal elkezd ki-be koslatni a kútvízzel, hogy vödrösével töltse meg a dézsát. Mikorra elég vizet öntött belé, felmegy ő is a szobákhoz, pontosabban a sajátjához, hogy előkotorja tiszta ruháit. Hogyha Nae és Ishala is fent vannak a szobáknál, úgy intéz szót hozzájuk megint.*
- Szerintem nagyon dzsukel hely ez. Van egy banyánk, aki néha-néha átjár ezt-azt megcsinálni, de már valami másik birtokra is átjár. Vagy tudja a tököm. Néha itt van, majd ne lepődj meg.
*Aztán leviszi a tökéletesen formás deszkatestét a dézsához, ahol már nem látja senki, remélhetőleg. Leveszi magáról a kakás felsőt és bugyogót, aztán megmártózik a hideg vízben. Ugyan kinek lett volna kedve tűzön melegíteni minden vödör vizet?*
- E' mán hideg. Seggem befagy!
*Kurjantja el magát, ahogy mossa a testét, arcát, haját. A víz persze kilöttyen, elég nagy pocsolyát kreál körbe magán, de végül csak elkészül.*
- Na nem hoztam törölközőt. Aj.
*Körbenéz az étkezőben, aztán megakad a szeme az ebédlőasztal nagy vászonterítőjén. Kimászik a vízből, s elkezd a terítővel törölközni. Amikor ezzel megvan, szépen magára ölt egy túlméretezett piszkosfehér inget, erre rá a féltve őrzött piros redingotját, minderre kissé felrepedezett bőrövét, vászonnadrágját, végezetül csizmáját. Már csak haját szárítgatja a terítővel, hogy az is nagyon tiszta legyen.*
- Tiszta vagyok!
*Jelenti be a hírt, hisz ez közérdekű, s közben halálos nyugalommal rakja vissza a félig-meddig vizes terítőt az asztalra.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Vigyorog egy sort meglehetősen bárgyún az új jövevényre, míg átvonszolja a tyúkpucolós dézsát a másik helységbe, távol a kíváncsi szemek elől.
~Szegény, biztos nem látott még ilyet. Mondjuk ennyi szart magamon én se.~
Azzal elkezd ki-be koslatni a kútvízzel, hogy vödrösével töltse meg a dézsát. Mikorra elég vizet öntött belé, felmegy ő is a szobákhoz, pontosabban a sajátjához, hogy előkotorja tiszta ruháit. Hogyha Nae és Ishala is fent vannak a szobáknál, úgy intéz szót hozzájuk megint.*
- Szerintem nagyon dzsukel hely ez. Van egy banyánk, aki néha-néha átjár ezt-azt megcsinálni, de már valami másik birtokra is átjár. Vagy tudja a tököm. Néha itt van, majd ne lepődj meg.
*Aztán leviszi a tökéletesen formás deszkatestét a dézsához, ahol már nem látja senki, remélhetőleg. Leveszi magáról a kakás felsőt és bugyogót, aztán megmártózik a hideg vízben. Ugyan kinek lett volna kedve tűzön melegíteni minden vödör vizet?*
- E' mán hideg. Seggem befagy!
*Kurjantja el magát, ahogy mossa a testét, arcát, haját. A víz persze kilöttyen, elég nagy pocsolyát kreál körbe magán, de végül csak elkészül.*
- Na nem hoztam törölközőt. Aj.
*Körbenéz az étkezőben, aztán megakad a szeme az ebédlőasztal nagy vászonterítőjén. Kimászik a vízből, s elkezd a terítővel törölközni. Amikor ezzel megvan, szépen magára ölt egy túlméretezett piszkosfehér inget, erre rá a féltve őrzött piros redingotját, minderre kissé felrepedezett bőrövét, vászonnadrágját, végezetül csizmáját. Már csak haját szárítgatja a terítővel, hogy az is nagyon tiszta legyen.*
- Tiszta vagyok!
*Jelenti be a hírt, hisz ez közérdekű, s közben halálos nyugalommal rakja vissza a félig-meddig vizes terítőt az asztalra.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-25 21:51:58
Üzenet elküldve: 2019-07-25 21:51:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala, és a büdös//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Harl kérdésére Nae jókedvűen felhorkan majd látva, hogy Ishala annyira nem vevő a poénra, hamar köhögésnek álcázza feltörő nevetését. Sokatmondó pillantásokat vet borotvált fejű társára, hogy az vegyen kicsit vissza, nem akarja azonnal elüldözni szerencsétlen kölyköt.
Az elf tisztában van vele, hogy valószínűleg a másiknak nem ez élete ajánlata, viszonylag kevés ifjú képzelheti el mindennapjait egy retkes, kissé leharcolt majorban két nő társaságában, akik ráadásul jellemre inkább hasonlítanak két iszákos matrózra. Mégis, talán épp azért mert ő ennyi idősen, mindezek ellenére is örömmel fogadott volna egy ilyen ajánlatot, kicsit zavarja, hogy bár a fiú sem utasította el, a lelkesség legkisebb jelét sem mutatja. Szerencsére hamar túllendül ezen az apróságon, elvégre nagyon kell az ember, nem igazán van lehetősége válogatni.*
-Nem lyukas.
*Állítja magabiztosan, noha halvány lila gőze sincs milyen állapotban van, két szoba kivételével a többit nem igazán szokták ellenőrizni, de egyelőre még a folyosó nem ázott be.
Miután Harl visszatér, neki annyira nem köti le a figyelmét a nedves testhez tapadó ruházat látványa, semmi olyat nem lát, amit eddig még soha.*
-Tudja a franc.
*Von vállat, ő aztán nem szokott tyúkot pucolni. Nem érti amúgy, mi a bánatnak akar abban fürödni, amikor van ám normális fürdődézsájuk, gondolkodik is rajta, hogy rákérdezzen, de végül csak a távozó nő után legyint. A kérdés hallatán ismét Ish felé fordul, látja ugyan, hogy vörös a képe, de nem tudja eldönteni, azért kérdezi a kölyök, mert tetszett neki az előbbi mutatvány vagy épp azért mert nem.*
-Legyen?
*Ezen aztán ne múljon a másik maradása, Harl biztos szívesen mászkál vizesen máskor is, addig amíg nincs lyukfagyasztó hideg.*
-Na ha gondolod mutatok neked egy üres szobát.
*Áll fel, közben tölt még egy kis italt Ishnek majd magának, kezében pedig szorosan tartva poharát indul meg a lépcső felé*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Harl kérdésére Nae jókedvűen felhorkan majd látva, hogy Ishala annyira nem vevő a poénra, hamar köhögésnek álcázza feltörő nevetését. Sokatmondó pillantásokat vet borotvált fejű társára, hogy az vegyen kicsit vissza, nem akarja azonnal elüldözni szerencsétlen kölyköt.
Az elf tisztában van vele, hogy valószínűleg a másiknak nem ez élete ajánlata, viszonylag kevés ifjú képzelheti el mindennapjait egy retkes, kissé leharcolt majorban két nő társaságában, akik ráadásul jellemre inkább hasonlítanak két iszákos matrózra. Mégis, talán épp azért mert ő ennyi idősen, mindezek ellenére is örömmel fogadott volna egy ilyen ajánlatot, kicsit zavarja, hogy bár a fiú sem utasította el, a lelkesség legkisebb jelét sem mutatja. Szerencsére hamar túllendül ezen az apróságon, elvégre nagyon kell az ember, nem igazán van lehetősége válogatni.*
-Nem lyukas.
*Állítja magabiztosan, noha halvány lila gőze sincs milyen állapotban van, két szoba kivételével a többit nem igazán szokták ellenőrizni, de egyelőre még a folyosó nem ázott be.
Miután Harl visszatér, neki annyira nem köti le a figyelmét a nedves testhez tapadó ruházat látványa, semmi olyat nem lát, amit eddig még soha.*
-Tudja a franc.
*Von vállat, ő aztán nem szokott tyúkot pucolni. Nem érti amúgy, mi a bánatnak akar abban fürödni, amikor van ám normális fürdődézsájuk, gondolkodik is rajta, hogy rákérdezzen, de végül csak a távozó nő után legyint. A kérdés hallatán ismét Ish felé fordul, látja ugyan, hogy vörös a képe, de nem tudja eldönteni, azért kérdezi a kölyök, mert tetszett neki az előbbi mutatvány vagy épp azért mert nem.*
-Legyen?
*Ezen aztán ne múljon a másik maradása, Harl biztos szívesen mászkál vizesen máskor is, addig amíg nincs lyukfagyasztó hideg.*
-Na ha gondolod mutatok neked egy üres szobát.
*Áll fel, közben tölt még egy kis italt Ishnek majd magának, kezében pedig szorosan tartva poharát indul meg a lépcső felé*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-25 19:24:53
Üzenet elküldve: 2019-07-25 19:24:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala, és a büdös//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ishala akár szórakoztatónak is találná a kis jelenetet, de a humorérzékét a háta mögött hagyta már valahol az erdőben. A kérdésre felvonja a szemöldökét, és megrántja a vállát a konyhában. *
- Hát jobb itt, mint kint. Legalább az eső alól nem kell a fa alá húzódni. Már ha... * néz körbe a konyhában * nem lyukas a tető.
* Nem úgy néz ki, mintha nagyon zavarná a zsoldosság gondolata, de felvillanyozva sincs, viszont valamiből meg kell élnie neki is, mert télen nehezebb a vadászat is, és vad is kevesebb akad, gondolja végig a konyhában. Bár most lett vége a télnek, és ezért nem fenyeget ez a veszély, azért gondolnia kell a jövőre is. Ha fogadóban akarja majd átvészelni, ahhoz pénz kell, a pénzhez pedig munka, ami akár zsoldoskodás is lehetne. A gondolatait megakasztja a víztől átlátszó felsőben az étkezőbe visszatérő nő, akin még itt-ott látszanak a kuladarabkák, néhány a konyha padlójára is hullik, de Ishala épp nem ezekre koncentrál, hanem a fehér selyem alól sejtelmesen áttetsző foltokra. Láthatóan zavarba esik a látványtól, és hiába fordítja el a fejét, vissza Nae felé, nem segít a helyzeten, hogy a nő pakolászni kezd, ezzel még a formás hátsóját is megmutogatja a fiúnak ahogy előre hajol, majd szerencsére behúzza a dézsát és a belét a konyhába, és a hangok alapján elkezd fürdeni. Érdeklődve fordul oda az elfhez, és fejével a másik szoba felé int. *
- Ez így mindennapos errefelé? * Kérdezi Naetől enyhén vöröslő arccal, mert hiába látott már sok mindent, csupasz női testet még keveset. Sőt, eddig nem is tudta, de most már kezdi úgy érezni, hogy túl keveset. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ishala akár szórakoztatónak is találná a kis jelenetet, de a humorérzékét a háta mögött hagyta már valahol az erdőben. A kérdésre felvonja a szemöldökét, és megrántja a vállát a konyhában. *
- Hát jobb itt, mint kint. Legalább az eső alól nem kell a fa alá húzódni. Már ha... * néz körbe a konyhában * nem lyukas a tető.
* Nem úgy néz ki, mintha nagyon zavarná a zsoldosság gondolata, de felvillanyozva sincs, viszont valamiből meg kell élnie neki is, mert télen nehezebb a vadászat is, és vad is kevesebb akad, gondolja végig a konyhában. Bár most lett vége a télnek, és ezért nem fenyeget ez a veszély, azért gondolnia kell a jövőre is. Ha fogadóban akarja majd átvészelni, ahhoz pénz kell, a pénzhez pedig munka, ami akár zsoldoskodás is lehetne. A gondolatait megakasztja a víztől átlátszó felsőben az étkezőbe visszatérő nő, akin még itt-ott látszanak a kuladarabkák, néhány a konyha padlójára is hullik, de Ishala épp nem ezekre koncentrál, hanem a fehér selyem alól sejtelmesen áttetsző foltokra. Láthatóan zavarba esik a látványtól, és hiába fordítja el a fejét, vissza Nae felé, nem segít a helyzeten, hogy a nő pakolászni kezd, ezzel még a formás hátsóját is megmutogatja a fiúnak ahogy előre hajol, majd szerencsére behúzza a dézsát és a belét a konyhába, és a hangok alapján elkezd fürdeni. Érdeklődve fordul oda az elfhez, és fejével a másik szoba felé int. *
- Ez így mindennapos errefelé? * Kérdezi Naetől enyhén vöröslő arccal, mert hiába látott már sok mindent, csupasz női testet még keveset. Sőt, eddig nem is tudta, de most már kezdi úgy érezni, hogy túl keveset. *
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-17 16:31:19
Üzenet elküldve: 2019-07-17 16:31:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala, és a büdös//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A számára még ismeretlen elf tanácsa hallatán felröffen.*
- Miért, veled is volt már ilyen? A te lyukad is volt már kakás?
*Aztán kifelé menet a konyhából még Naesalának is válaszol kurtán.*
- Jól van vérem.
*Odakint hamarosan felhúz egy vödörnyi vizet a kutacskából, abban a kezeit alaposan megmossa. Elégedetten nézegeti, hogy az már többé nem ürülékes, de sajna teste többi része még az, szóval sóhajt egy nagyot, feláll, s a vödröt feje fölé tartva hagyja, hogy az abból kiloccsanó víz lemossa magával a koszt, már amennyit tud. Egy második vödörnyi vízzel már a lábait és arcát is jól lemossa, így a házban többé nem fog kulás, szagló lábnyomokat hagyni, és arca is szebben fog tündökölni a napfényben. Amikor valamennyire megtisztul, vizesen visszaslattyog a konyhába a többiekhez, s az innen nyíló kamrában kezd el kutatni.*
- He, Nae, nem tudod hol van az a fadézsa? Tudod, amiben a nyanya tyúkot pucolt.
*Nem nagy fadézsa volt az, jól emlékszik rá, talán kuporogva elfér benne. Hanem egy kis keresgélés után meg is találja az átmeneti fürdőalkalmatosságot.*
- Megvan. Ha megbocsátotok, kisajátítom az ebédlőt fürdőszobának.
*Azzal víztől, s imitt-amott ürüléktől csillogó testtel és lenge, nedves ruházattal átrángatja a kamrán és konyhán át az ebédlőig a dézsát, hogy ott vegye azt alkalmazásba.*
- Egyébként igen, zsoldosok vagyunk, a szebbik fajtából.
*Vicsorog a jövevényre, aztán áttér az ebédlőbe. Mikorra ott az egyik sarokban elhelyezte a dézsáját, elkezdi a vödörrel befelé hordani a vizet, hogy aztán jól lefürödjön benne, míg Nae a másik helyiségben próbálja beavatni közéjük az ismeretlent.*
A hozzászólás írója (Harlien Bahtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.17 16:32:56
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A számára még ismeretlen elf tanácsa hallatán felröffen.*
- Miért, veled is volt már ilyen? A te lyukad is volt már kakás?
*Aztán kifelé menet a konyhából még Naesalának is válaszol kurtán.*
- Jól van vérem.
*Odakint hamarosan felhúz egy vödörnyi vizet a kutacskából, abban a kezeit alaposan megmossa. Elégedetten nézegeti, hogy az már többé nem ürülékes, de sajna teste többi része még az, szóval sóhajt egy nagyot, feláll, s a vödröt feje fölé tartva hagyja, hogy az abból kiloccsanó víz lemossa magával a koszt, már amennyit tud. Egy második vödörnyi vízzel már a lábait és arcát is jól lemossa, így a házban többé nem fog kulás, szagló lábnyomokat hagyni, és arca is szebben fog tündökölni a napfényben. Amikor valamennyire megtisztul, vizesen visszaslattyog a konyhába a többiekhez, s az innen nyíló kamrában kezd el kutatni.*
- He, Nae, nem tudod hol van az a fadézsa? Tudod, amiben a nyanya tyúkot pucolt.
*Nem nagy fadézsa volt az, jól emlékszik rá, talán kuporogva elfér benne. Hanem egy kis keresgélés után meg is találja az átmeneti fürdőalkalmatosságot.*
- Megvan. Ha megbocsátotok, kisajátítom az ebédlőt fürdőszobának.
*Azzal víztől, s imitt-amott ürüléktől csillogó testtel és lenge, nedves ruházattal átrángatja a kamrán és konyhán át az ebédlőig a dézsát, hogy ott vegye azt alkalmazásba.*
- Egyébként igen, zsoldosok vagyunk, a szebbik fajtából.
*Vicsorog a jövevényre, aztán áttér az ebédlőbe. Mikorra ott az egyik sarokban elhelyezte a dézsáját, elkezdi a vödörrel befelé hordani a vizet, hogy aztán jól lefürödjön benne, míg Nae a másik helyiségben próbálja beavatni közéjük az ismeretlent.*
A hozzászólás írója (Harlien Bahtor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.17 16:32:56
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-16 19:28:37
Üzenet elküldve: 2019-07-16 19:28:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala, és a büdös//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Nae hasonló válaszra számított vagy legalább is nagyon reménykedett benne, hogy a másik is kiábrándult a városból és nem szándékozik oda visszatérni. Ennek oka persze igencsak egyszerű, a Fattyaknak szüksége lenne új emberekre, hiszen igazából már csak ketten vannak itt Harliennel, az elf pedig erősen gondolkodik rajta, hogy felajánlja a lehetőséget a fiúnak a csatlakozásra. Elvégre odakint bebizonyította, hogy kifejezetten jól céloz, sokkal komolyabbnak is tűnik, mint amikor megismerte, ráadásul nem is nagyon van szerencsétlennek hová mennie, nekik meg itt ez a baromi nagy ház. Veszíteni nem nagyon van mit, nem olyannak tűnik, aki álmukban esetleg megölné őket vagy meglépne a cuccaikkal.
Már épp fogalmazódik is benne, mit is mondjon, hogy is kérdezze meg, mikor irdatlan bűz csapja meg az orrát.*
-Mi a kurv... *tovább nem is tudja folytatni, Harlien hangja zavarja meg, akit egy darabig csak tágra nyílt szemekkel néz*
-Veled meg mi a szar történt?
*Mármint nyilvánvaló, pont hogy a szar történt vele csak egyelőre még nem képes összerakni a fejében, hogy is került mindez rá.*
-Majd ha levakartad magadról gyere már vissza!
*Kiabál a helyet elhagyó szagos társa után, szeretné ugyanis kikérni a véleményét a fiúval kapcsolatban, de persze ez nem tartja attól vissza, hogy most megkérdezze tőle, amit már az előbb is akart.*
-Nem akarsz esetleg maradni?
*Böki ki végül, noha ennél sokkal szebben tervezett fogalmazni, csak hát a beszéd nem épp az erőssége.*
-Kellene nekünk pár ember.
*Igazából Ishala sem veszíthet a dologgal, lenne fedél a feje felett meg minden nap meleg étele. Hamar az elf eszébe jut azonban a legutóbb hogyan vélekedett a kölyök a harcról, így gyorsan hozzá is teszi, hogy tisztázza a dolgot.*
-Főleg zsoldoskodásról lenne szó.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 19:30:00
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Nae hasonló válaszra számított vagy legalább is nagyon reménykedett benne, hogy a másik is kiábrándult a városból és nem szándékozik oda visszatérni. Ennek oka persze igencsak egyszerű, a Fattyaknak szüksége lenne új emberekre, hiszen igazából már csak ketten vannak itt Harliennel, az elf pedig erősen gondolkodik rajta, hogy felajánlja a lehetőséget a fiúnak a csatlakozásra. Elvégre odakint bebizonyította, hogy kifejezetten jól céloz, sokkal komolyabbnak is tűnik, mint amikor megismerte, ráadásul nem is nagyon van szerencsétlennek hová mennie, nekik meg itt ez a baromi nagy ház. Veszíteni nem nagyon van mit, nem olyannak tűnik, aki álmukban esetleg megölné őket vagy meglépne a cuccaikkal.
Már épp fogalmazódik is benne, mit is mondjon, hogy is kérdezze meg, mikor irdatlan bűz csapja meg az orrát.*
-Mi a kurv... *tovább nem is tudja folytatni, Harlien hangja zavarja meg, akit egy darabig csak tágra nyílt szemekkel néz*
-Veled meg mi a szar történt?
*Mármint nyilvánvaló, pont hogy a szar történt vele csak egyelőre még nem képes összerakni a fejében, hogy is került mindez rá.*
-Majd ha levakartad magadról gyere már vissza!
*Kiabál a helyet elhagyó szagos társa után, szeretné ugyanis kikérni a véleményét a fiúval kapcsolatban, de persze ez nem tartja attól vissza, hogy most megkérdezze tőle, amit már az előbb is akart.*
-Nem akarsz esetleg maradni?
*Böki ki végül, noha ennél sokkal szebben tervezett fogalmazni, csak hát a beszéd nem épp az erőssége.*
-Kellene nekünk pár ember.
*Igazából Ishala sem veszíthet a dologgal, lenne fedél a feje felett meg minden nap meleg étele. Hamar az elf eszébe jut azonban a legutóbb hogyan vélekedett a kölyök a harcról, így gyorsan hozzá is teszi, hogy tisztázza a dolgot.*
-Főleg zsoldoskodásról lenne szó.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 19:30:00
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:33:37
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:33:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala, és a büdös//
- Menjen vissza az, akinek hat anyja van. Nem vonz a város. * Csóválja meg a fejét, pedig alig pár hónapja még lenyűgözte a lehetőség, hogy ott lakjon az emberek között. * Az a sok hülye, ami ott körbevenne, kell a halálnak. Meg aztán mit csinálnék ott? Szakmához nem értek, kéregetni nem fogok. Hamar éhen halnék. Nem, jobb nekem az utazás. Gondoltam rá, hogy megcélzom az egyik távolabbi várost. Elmegyek oda, megnézem mi van ott, aztán visszajövök. Közben is telik az idő, meg csinálok valamit. Talán benevezek néhány íjász versenyre, ha van olyan. Abból még meg is tudnék élni, ha nem untatna már a gondolata is. * Legyint egyet, látszik rajta, hogy nagyon ötlete sincs, meg amúgy kedve se az egészhez. Jelenleg csak úgy van, és létezik, és ez ha nem is kielégítő állapot, de legalább egyik nap után jön a másik. Épp folytatná, hogy hasonló semmiről beszéljen, amikor megcsapja az orrát valami irtózatos dögszag. Persze nem húzza el a száját, nem ismeretlen számára a fekália szaga, az erdőben gyakran kell megállapítani ürülékből, hogy mikor járhatott arrafelé a vad, amit üldöz. *
- Hallod, jól mosd meg a lyukad, mert ha belement a szar, az kellemetlen fertőzésekhez vezethet! * Kiabál a nő után baráti jó tanácsként, persze nem megy utána ellenőrizni, hogy valóban így tesz, vagy inkább kockáztatja a betegséget. *
- Itt aztán van minden. * Jegyzi meg Naenek, fejével az ajtó felé bökve, hogyha nem lenne egyértelmű. A maradék kenyérrel még kitörli a tányér alján maradt ételt, láthatóan se nem zavarta annak az íze, se az előző jelenet. *
- Menjen vissza az, akinek hat anyja van. Nem vonz a város. * Csóválja meg a fejét, pedig alig pár hónapja még lenyűgözte a lehetőség, hogy ott lakjon az emberek között. * Az a sok hülye, ami ott körbevenne, kell a halálnak. Meg aztán mit csinálnék ott? Szakmához nem értek, kéregetni nem fogok. Hamar éhen halnék. Nem, jobb nekem az utazás. Gondoltam rá, hogy megcélzom az egyik távolabbi várost. Elmegyek oda, megnézem mi van ott, aztán visszajövök. Közben is telik az idő, meg csinálok valamit. Talán benevezek néhány íjász versenyre, ha van olyan. Abból még meg is tudnék élni, ha nem untatna már a gondolata is. * Legyint egyet, látszik rajta, hogy nagyon ötlete sincs, meg amúgy kedve se az egészhez. Jelenleg csak úgy van, és létezik, és ez ha nem is kielégítő állapot, de legalább egyik nap után jön a másik. Épp folytatná, hogy hasonló semmiről beszéljen, amikor megcsapja az orrát valami irtózatos dögszag. Persze nem húzza el a száját, nem ismeretlen számára a fekália szaga, az erdőben gyakran kell megállapítani ürülékből, hogy mikor járhatott arrafelé a vad, amit üldöz. *
- Hallod, jól mosd meg a lyukad, mert ha belement a szar, az kellemetlen fertőzésekhez vezethet! * Kiabál a nő után baráti jó tanácsként, persze nem megy utána ellenőrizni, hogy valóban így tesz, vagy inkább kockáztatja a betegséget. *
- Itt aztán van minden. * Jegyzi meg Naenek, fejével az ajtó felé bökve, hogyha nem lenne egyértelmű. A maradék kenyérrel még kitörli a tányér alján maradt ételt, láthatóan se nem zavarta annak az íze, se az előző jelenet. *
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-14 14:18:16
Üzenet elküldve: 2019-07-14 14:18:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nae, Ishala, és a büdös//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Úgy dönt, nem kiáltozik, hisz a végén még lerontja jó hírnevét, hogy budiba zuhant. Elhatározza azt is, hogy magától fog kimászni, de csak akkor, mikor odakint elültek a hangok. Amikor ez megtörténik, felvergődik a felszínre. Ott áll hát egyetlen szál, combközépig érő, valaha fehér ingben, alatta egy bugyogóban. Most már mindkettő barna.
Körülnéz alaposan, s ekkor látja meg a zöld izét, nem messze a kaputól. Összeráncolt homlokkal, osonva odasurran a főépület bejáratához, szemét egy percre se veszi le az izéről.
~Fura. Hogy került ez ide? Na mindegy, kell egy vödör.~
A konyha felé veszi az irányt, mert ott biztosan van vödör, amivel vizet meríthet a kútból. Hanem a bejáratához érve megpillantja Nae-t, meg valami új arcot, aki biztosan elf-féleség lehet.*
- Ne kérdezzetek semmit. Ez nem az, aminek látszik.
*Odamegy az egyik konyhaszekrényhez, kinyitja, és előkotor egy vödröt.*
- Amúgy jó étvágyat kívánok.
*Vigyorog szarosan, aztán kimegy a kúthoz, hogy vizet merítsen, hogy legalább első körben a kezeit megmoshassa, és aztán hogy egy nagy kád vízben újra a régi, tündöklő, tiszta, trutymómentes Harlienné váljon.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Úgy dönt, nem kiáltozik, hisz a végén még lerontja jó hírnevét, hogy budiba zuhant. Elhatározza azt is, hogy magától fog kimászni, de csak akkor, mikor odakint elültek a hangok. Amikor ez megtörténik, felvergődik a felszínre. Ott áll hát egyetlen szál, combközépig érő, valaha fehér ingben, alatta egy bugyogóban. Most már mindkettő barna.
Körülnéz alaposan, s ekkor látja meg a zöld izét, nem messze a kaputól. Összeráncolt homlokkal, osonva odasurran a főépület bejáratához, szemét egy percre se veszi le az izéről.
~Fura. Hogy került ez ide? Na mindegy, kell egy vödör.~
A konyha felé veszi az irányt, mert ott biztosan van vödör, amivel vizet meríthet a kútból. Hanem a bejáratához érve megpillantja Nae-t, meg valami új arcot, aki biztosan elf-féleség lehet.*
- Ne kérdezzetek semmit. Ez nem az, aminek látszik.
*Odamegy az egyik konyhaszekrényhez, kinyitja, és előkotor egy vödröt.*
- Amúgy jó étvágyat kívánok.
*Vigyorog szarosan, aztán kimegy a kúthoz, hogy vizet merítsen, hogy legalább első körben a kezeit megmoshassa, és aztán hogy egy nagy kád vízben újra a régi, tündöklő, tiszta, trutymómentes Harlienné váljon.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-09 21:29:00
Üzenet elküldve: 2019-07-09 21:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae és Ishala//
*Bőven elég csak felületesen ismerni Naet ahhoz, hogy az ember tisztában legyen vele, valószínűleg felbosszantaná magát, ha háziasszony jelzővel illetnék, még akkor is, ha bóknak szánják. Szerencsére Ishala megkíméli ettől, ezzel együtt pedig magát is egy kiadós morgolódástól, esetleges elzavarástól.*
-Bizony az. ~Túlságosan is~ *fut végig egy halvány, talán nem is annyira őszinte mosoly az arcán miközben körbepillant a csendes és békés helyen. Már akkor is kicsit üresnek érezte a házat, mikor Ald és Zia elment, mostanra pedig jóformán senki sem maradt. Egy ideje már unja is magát, mikor idejöttek szó sem volt arról, hogy végig a majorban fognak üldögélni és házimunkát végezni. Főleg nem úgy, hogy mindenki itt hagyja.
Épp kérdezné is Ishalát, hogy vele mi a helyzet azóta, de magától is beszélni kezd. Talán kicsit meg is sajnálja szerencsétlent, neki se lehetett könnyű az elmúlt időszak, valószínűleg éppen ezért tűnik sokkal komolyabbnak, mint legutóbb.*
-Démoni dögök?
*Kérdez vissza felvont szemöldökkel, nem igazán tudja mire is kellene gondolnia, nem volt még része ilyen misztikus lényekkel való találkozásban, még csak élőholtat sem látott a háború alatt.*
-Hát nem irigyellek kölyök.
*Ismeri be egy újabb korty bor kíséretében majd kényelmesen felrakja a lábát az egyik üres székre*
-És mi a terv? Vissza a városba?
*Pillant fel poharából és egészen úgy tűnik nem csak udvariasságból kérdezi, -amúgy se nagyon szokása ilyet tenni- hanem valóban érdekli, mihez is akar kezdeni a másik.*
*Bőven elég csak felületesen ismerni Naet ahhoz, hogy az ember tisztában legyen vele, valószínűleg felbosszantaná magát, ha háziasszony jelzővel illetnék, még akkor is, ha bóknak szánják. Szerencsére Ishala megkíméli ettől, ezzel együtt pedig magát is egy kiadós morgolódástól, esetleges elzavarástól.*
-Bizony az. ~Túlságosan is~ *fut végig egy halvány, talán nem is annyira őszinte mosoly az arcán miközben körbepillant a csendes és békés helyen. Már akkor is kicsit üresnek érezte a házat, mikor Ald és Zia elment, mostanra pedig jóformán senki sem maradt. Egy ideje már unja is magát, mikor idejöttek szó sem volt arról, hogy végig a majorban fognak üldögélni és házimunkát végezni. Főleg nem úgy, hogy mindenki itt hagyja.
Épp kérdezné is Ishalát, hogy vele mi a helyzet azóta, de magától is beszélni kezd. Talán kicsit meg is sajnálja szerencsétlent, neki se lehetett könnyű az elmúlt időszak, valószínűleg éppen ezért tűnik sokkal komolyabbnak, mint legutóbb.*
-Démoni dögök?
*Kérdez vissza felvont szemöldökkel, nem igazán tudja mire is kellene gondolnia, nem volt még része ilyen misztikus lényekkel való találkozásban, még csak élőholtat sem látott a háború alatt.*
-Hát nem irigyellek kölyök.
*Ismeri be egy újabb korty bor kíséretében majd kényelmesen felrakja a lábát az egyik üres székre*
-És mi a terv? Vissza a városba?
*Pillant fel poharából és egészen úgy tűnik nem csak udvariasságból kérdezi, -amúgy se nagyon szokása ilyet tenni- hanem valóban érdekli, mihez is akar kezdeni a másik.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-06 22:49:59
Üzenet elküldve: 2019-07-06 22:49:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae és Ishala//
* Az elf hálás a kenyérért, és a borra is biccent, hogy szívesen veszi. Bár levest eszik, mégis jól esik neki a bor íze, amikor néha belekortyol. Magában felnevet, amikor arra gondol, hogyan reagálhatna az egykori városőr, ha megjegyezné, hogy jól áll neki a háziasszony szerepe. Figyelmesen hallgatja a kérdésére kapott választ, bár számára teljesen ismeretlen a hadnagy, és az őrmester szavak is, hiszen nem ismeri a rendfokozatokat. Az egész végén bólint, mint aki érti a dolgot. *
- Nos valóban, csendes és békés helynek tűnik. * Elismerő szavak ezek, és megvonja a vállát. Bár Nae nem kérdezte, úgy illendő, hogy ő is elmondja, mi történt vele. *
- Én viszont úgy tűnik, hogy meg vagyok átkozva. * Jegyzi meg egy sóhajtás keretében, és kiissza a kupáját. * Először meghalt az apám, úgyhogy eljöttem otthonról, ahol nem bírtam már megmaradni. Aztán találtam egy csapatot, erdőszeretők ők is, mint én voltam, gondoltam ott jól megleszek. Befogadtak, tovább fejlődött az íjásztudásom, egész jól megvoltam ott. Aztán valami furcsaság történt az erdőben, elpusztult a lovam, kiderült, hogy többé nem maradhatunk ott, és menekülnünk kell. Jó, eljöttünk. Elszakadtam kicsit a csapattól, hogy gyászoljak és hasonlók, elfogadtam egy felkérést ami egyszerű munkának tűnt, de majdnem belepusztultam. Ilyen démoni dögök, meg egy banya, a társaim meg féleszű barmok voltak, képzelheted. Az egyik dög úgy belém mart, hogy még a csontot is felkarmolta. * Megcsóválja a fejét. * Aztán fizetség, az persze nincs, mert a munkaadód kinyírták ezek a bestiák, mielőtt odaértünk volna.
* Az elf hálás a kenyérért, és a borra is biccent, hogy szívesen veszi. Bár levest eszik, mégis jól esik neki a bor íze, amikor néha belekortyol. Magában felnevet, amikor arra gondol, hogyan reagálhatna az egykori városőr, ha megjegyezné, hogy jól áll neki a háziasszony szerepe. Figyelmesen hallgatja a kérdésére kapott választ, bár számára teljesen ismeretlen a hadnagy, és az őrmester szavak is, hiszen nem ismeri a rendfokozatokat. Az egész végén bólint, mint aki érti a dolgot. *
- Nos valóban, csendes és békés helynek tűnik. * Elismerő szavak ezek, és megvonja a vállát. Bár Nae nem kérdezte, úgy illendő, hogy ő is elmondja, mi történt vele. *
- Én viszont úgy tűnik, hogy meg vagyok átkozva. * Jegyzi meg egy sóhajtás keretében, és kiissza a kupáját. * Először meghalt az apám, úgyhogy eljöttem otthonról, ahol nem bírtam már megmaradni. Aztán találtam egy csapatot, erdőszeretők ők is, mint én voltam, gondoltam ott jól megleszek. Befogadtak, tovább fejlődött az íjásztudásom, egész jól megvoltam ott. Aztán valami furcsaság történt az erdőben, elpusztult a lovam, kiderült, hogy többé nem maradhatunk ott, és menekülnünk kell. Jó, eljöttünk. Elszakadtam kicsit a csapattól, hogy gyászoljak és hasonlók, elfogadtam egy felkérést ami egyszerű munkának tűnt, de majdnem belepusztultam. Ilyen démoni dögök, meg egy banya, a társaim meg féleszű barmok voltak, képzelheted. Az egyik dög úgy belém mart, hogy még a csontot is felkarmolta. * Megcsóválja a fejét. * Aztán fizetség, az persze nincs, mert a munkaadód kinyírták ezek a bestiák, mielőtt odaértünk volna.
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:31:21
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala//
*A fiú fejtegetésén felszalad a szemöldöke a homloka közepére*
~Egy "kösz, akkor nem" vagy "nem gond" is elég lett volna~
-Mondhatjuk.
*Reagál végül röviden, meg hát ez a gyakorlatias főzés dolog csak jobban hangzik, minthogy rettenetesen főz.
Ishala végül úgy dönt, nem ered a kölcsönló nyomába, amit teljesen megért, valószínűleg ő sem tenné. Amúgy a fiú beszédstílusa egészen meglepi, olyan komolyan beszél, szavait megválogatva, valahogy nem így emlékezett rá. Persze az is lehet, hogy túlságosan ittas volt ahhoz, hogy rendesen emlékezzen, nem beszélve arról, hogy a másik hosszúfülű is alaposan benyomott.*
-Persze.
*Felel odabent már a konyhában a karéj kenyér dolgában, közben pedig már nézelődik is, hogy merre is találja az emlegetett dolgot, mert hát őszintén fogalma sincs hova szokták pakolni. Vagyis hát régen volt még helye, mostanság valamiért minden máshol van, mint ahogy megszokta. Kisebb keresés után azonban lel egy cipót, szel belőle párat majd a fiú elé teszi az asztalra egy üres pohár kíséretében.*
-Bort?
*Ha igennel felel neki is tölt, mint ahogy magának is, sajátjából pedig ahogy kényelmesen elhelyezkedik kortyol is párat. Közben a kérdésen gondolkodik, mit is feleljen, de végül úgy dönt felesleges ködösítenie, ezek az információk teljesen haszontalanok a másik számára. Az őrség fülébe legalább is biztosan nem jut majd vissza.*
-Már jóval a lázadás előtt eljöttünk. A volt hadnagyom gyanította, hogy Arthenior vezetősége már régóta tudott a közelgő élőholt támadásról, mégsem tettek semmit. Gondolom visszajuthatott a tanács fülébe, mert utána nem sokkal körözést is kiadtak a hadnagy ellen, mi pedig pár társammal meg az őrmesteremmel egy jóakarónk tanácsára megléptünk.
*Ugyan a megfogalmazások nem mindenhol pontosak, de így úgy gondolja érthető, na meg nem is most volt már ez.*
-De a volt őrmesteremmel amúgy visszamentünk a városba, mikor hallottuk, mi folyik ott. Nem volt valami jó ötlet, pont a Barakkban voltunk a robbanáskor.
*Kicsit elmosolyodik ezen, mintha vicces lenne, pedig baromira nem volt az, tekintve, hogy Syd megsüketült ő meg eltörte a bokáját*
-Na szóval itt legalább nyugtunk van és azt csináljuk, amihez kedvünk van.
*A fiú fejtegetésén felszalad a szemöldöke a homloka közepére*
~Egy "kösz, akkor nem" vagy "nem gond" is elég lett volna~
-Mondhatjuk.
*Reagál végül röviden, meg hát ez a gyakorlatias főzés dolog csak jobban hangzik, minthogy rettenetesen főz.
Ishala végül úgy dönt, nem ered a kölcsönló nyomába, amit teljesen megért, valószínűleg ő sem tenné. Amúgy a fiú beszédstílusa egészen meglepi, olyan komolyan beszél, szavait megválogatva, valahogy nem így emlékezett rá. Persze az is lehet, hogy túlságosan ittas volt ahhoz, hogy rendesen emlékezzen, nem beszélve arról, hogy a másik hosszúfülű is alaposan benyomott.*
-Persze.
*Felel odabent már a konyhában a karéj kenyér dolgában, közben pedig már nézelődik is, hogy merre is találja az emlegetett dolgot, mert hát őszintén fogalma sincs hova szokták pakolni. Vagyis hát régen volt még helye, mostanság valamiért minden máshol van, mint ahogy megszokta. Kisebb keresés után azonban lel egy cipót, szel belőle párat majd a fiú elé teszi az asztalra egy üres pohár kíséretében.*
-Bort?
*Ha igennel felel neki is tölt, mint ahogy magának is, sajátjából pedig ahogy kényelmesen elhelyezkedik kortyol is párat. Közben a kérdésen gondolkodik, mit is feleljen, de végül úgy dönt felesleges ködösítenie, ezek az információk teljesen haszontalanok a másik számára. Az őrség fülébe legalább is biztosan nem jut majd vissza.*
-Már jóval a lázadás előtt eljöttünk. A volt hadnagyom gyanította, hogy Arthenior vezetősége már régóta tudott a közelgő élőholt támadásról, mégsem tettek semmit. Gondolom visszajuthatott a tanács fülébe, mert utána nem sokkal körözést is kiadtak a hadnagy ellen, mi pedig pár társammal meg az őrmesteremmel egy jóakarónk tanácsára megléptünk.
*Ugyan a megfogalmazások nem mindenhol pontosak, de így úgy gondolja érthető, na meg nem is most volt már ez.*
-De a volt őrmesteremmel amúgy visszamentünk a városba, mikor hallottuk, mi folyik ott. Nem volt valami jó ötlet, pont a Barakkban voltunk a robbanáskor.
*Kicsit elmosolyodik ezen, mintha vicces lenne, pedig baromira nem volt az, tekintve, hogy Syd megsüketült ő meg eltörte a bokáját*
-Na szóval itt legalább nyugtunk van és azt csináljuk, amihez kedvünk van.
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-07-06 19:09:10
Üzenet elküldve: 2019-07-06 19:09:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nae//
- A finom relatív, és az étel fő funkciója a táplálás, nem pedig a jó érzés. Bizonyos szempontból jobb is, ha ízetlen az étel, mert akkor a test nem kíván többet, mint amennyi feltétlenül szükséges. Mondhatjuk, hogy gyakorlatiasan főzöl. * Jegyzi meg az elf egyszerűen, és követi a másikat. Láthatóan nem izgatja az állat sorsa, a megjegyzésre csak megrántja a vállát, és szótlanul megy tovább. A kérdésre megcsóválja a fejét. *
- Felesleges. Gyorsabb mint én, és még ha utol is érném a nyomait követve, amikor megáll valahol, akkor se hoznám vissza. Semmi szükségem egy olyan állatra, ami csak úgy ott hagy bárhol, ha olyan kedve támad. Abban biztos vagyok, hogy a vadonban elboldogul majd, szóval felelősséget se érzek. Tény, hogy kölcsönbe kaptam, de az egykori gazdája már valószínűleg nem él. Azt se tudom, hogy ki volt az, szóval visszaadni se tudnám, még ha akarnám se.
* Ezzel úgy érzi, hogy kifejtette a dolgot. Bármilyen megközelítésből nézi a kérdést, nem talál ésszerű okot rá, hogy az állat után eredjen. Amúgy sincs olyan nagy szüksége lóra, nincs annyi felszerelése, amit nehéz lenne gyalog szállítani.
A konyhába érve a parancsnak megfelelően helyet foglal, nem húzza el az orrát, nem adja jelét annak, hogy zavarná a szag, vagy a hely kinézete. A legyek se idegesítik, az erdőkben épp elég hangosan, vagy halkabban zümmögő állat volt mindennapjainak a része ahhoz, hogy már szinte észre se vegye őket. Az, hogy a nő megkóstolja az ételt megnyugtató, így valamennyire biztosabb benne, hogy nem mérgezett, és nem fogják kihasználni testi adottságait, vagy megfosztani a felszerelésétől. Persze az is lehet, hogy csak nagyobb dózisban fejti ki a hatását, ismer ilyen növényeket, de elhessegeti a gondolatot. Már elfogadta a meghívást, úgyhogy nem fog elkezdeni ezen problémázni. Inkább egy halovány mosollyal néz fel a leves felől. *
- Köszönöm. * Biccent a nő felé, aztán már nyúl is a kanálhoz. * Egy karéj kenyeret kaphatnék még esetleg? * Teszi fel a kérdést, bár nem zavarja az sem, ha nemleges választ kap. De a kenyér és a leves együtt hosszabb távon laktat, és praktikusabb. A jókívánságot egy biccentéssel nyugtázza, és akár kap pékárut, akár nem, hamar betermeli az ételt. Jóleső érzéssel engedi ki a levegőt a gyomrából, persze felül, és nem alul, amikor hátra dől az üres tányérral maga előtt. *
- Köszönöm, ez igazán jól esett. * Jegyzi meg, a gyomrában valóban kellemesen melegíti az étel, de úgy érzi, hogy hálátlan lenne, ha azonnal útra kelne, és itt hagyná a házigazdáját. *
- Mondd csak, hogy kerültetek ide? Egyáltalán, hogy vészeltétek át a lázadást? * Kérdezi, remélve, hogy nem tapintatlan a kérdése. *
- A finom relatív, és az étel fő funkciója a táplálás, nem pedig a jó érzés. Bizonyos szempontból jobb is, ha ízetlen az étel, mert akkor a test nem kíván többet, mint amennyi feltétlenül szükséges. Mondhatjuk, hogy gyakorlatiasan főzöl. * Jegyzi meg az elf egyszerűen, és követi a másikat. Láthatóan nem izgatja az állat sorsa, a megjegyzésre csak megrántja a vállát, és szótlanul megy tovább. A kérdésre megcsóválja a fejét. *
- Felesleges. Gyorsabb mint én, és még ha utol is érném a nyomait követve, amikor megáll valahol, akkor se hoznám vissza. Semmi szükségem egy olyan állatra, ami csak úgy ott hagy bárhol, ha olyan kedve támad. Abban biztos vagyok, hogy a vadonban elboldogul majd, szóval felelősséget se érzek. Tény, hogy kölcsönbe kaptam, de az egykori gazdája már valószínűleg nem él. Azt se tudom, hogy ki volt az, szóval visszaadni se tudnám, még ha akarnám se.
* Ezzel úgy érzi, hogy kifejtette a dolgot. Bármilyen megközelítésből nézi a kérdést, nem talál ésszerű okot rá, hogy az állat után eredjen. Amúgy sincs olyan nagy szüksége lóra, nincs annyi felszerelése, amit nehéz lenne gyalog szállítani.
A konyhába érve a parancsnak megfelelően helyet foglal, nem húzza el az orrát, nem adja jelét annak, hogy zavarná a szag, vagy a hely kinézete. A legyek se idegesítik, az erdőkben épp elég hangosan, vagy halkabban zümmögő állat volt mindennapjainak a része ahhoz, hogy már szinte észre se vegye őket. Az, hogy a nő megkóstolja az ételt megnyugtató, így valamennyire biztosabb benne, hogy nem mérgezett, és nem fogják kihasználni testi adottságait, vagy megfosztani a felszerelésétől. Persze az is lehet, hogy csak nagyobb dózisban fejti ki a hatását, ismer ilyen növényeket, de elhessegeti a gondolatot. Már elfogadta a meghívást, úgyhogy nem fog elkezdeni ezen problémázni. Inkább egy halovány mosollyal néz fel a leves felől. *
- Köszönöm. * Biccent a nő felé, aztán már nyúl is a kanálhoz. * Egy karéj kenyeret kaphatnék még esetleg? * Teszi fel a kérdést, bár nem zavarja az sem, ha nemleges választ kap. De a kenyér és a leves együtt hosszabb távon laktat, és praktikusabb. A jókívánságot egy biccentéssel nyugtázza, és akár kap pékárut, akár nem, hamar betermeli az ételt. Jóleső érzéssel engedi ki a levegőt a gyomrából, persze felül, és nem alul, amikor hátra dől az üres tányérral maga előtt. *
- Köszönöm, ez igazán jól esett. * Jegyzi meg, a gyomrában valóban kellemesen melegíti az étel, de úgy érzi, hogy hálátlan lenne, ha azonnal útra kelne, és itt hagyná a házigazdáját. *
- Mondd csak, hogy kerültetek ide? Egyáltalán, hogy vészeltétek át a lázadást? * Kérdezi, remélve, hogy nem tapintatlan a kérdése. *
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-06-21 20:05:29
Üzenet elküldve: 2019-06-21 20:05:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala//
*Egyetért Ishalával abban, hogy a városi őrség újjászervezésének nincs értelme, legalább is abban a formában, ami régen volt, tekintve pedig, hogy az összes katona együtt pusztult a Barakkal, kiképzett ember sem lenne elég. Nae szinte biztos benne, hogy ha eddig még nem történt meg, akkor hamarosan hősködő civilek fognak csapatba szerveződni, azzal a szándékkal, hogy megvédjék a várost.*
-Nem ígérhetem, hogy finom is lesz.
*szögezi le inkább előre, mióta Nana lelépett, ők voltak kénytelenek főzni és eddig nagyon úgy tűnik, hogy egyikük sem egy konyhatündér. Bár a múltkor Harlien csinált valami egész emészthető dolgot, de azt nehéz lenne megmondani, mi a fenét tett bele. Lehet jobb is, hogy nem tudja.
Már indulna a majorba, hátat is fordít új vendégének, amikor a hirtelen nyerítés hallatán megtorpan és hátrapillantva meglepetten pislog a fák közé szaladó ló után. Úgy tűnik azonban a fiú nem bosszantja fel magát annyira, Naesala a helyébe már biztos az összes ismert istent káromolta volna.*
-Ez elég szívás.
*Jobban nem igazán tudja lereagálni. Felajánlhatna ugyan egy lovat esetleg, hogy a nyomába eredjen vagy valami, de azért annyira nem bízik meg a másikban. Egyetlenegyszer találkoztak, tény, hogy lelkiismeretes kölyöknek tűnt, de azóta már eltelt nem is olyan kevés idő. Ingyen hátassal meg még ő is meglépne.*
-Utána mész?
*Kérdésére azonban sejti a választ, gyalog lehetetlen, hogy utolérje.
Nemleges felelet esetén tovább folytatja útját hát az épület felé, nyomában remélhetőleg a fiúval.
A konyhába érve a másik láthatja, hogy nem valami nagy a tisztaság, áll a por minden bútoron, itt-ott van pár koszos edény melyekre néha rászáll pár idegesítően hangosan zümmögő légy, a szag viszont nem rosszabb mint máshol. Nem jó, de nem is tragikus.*
-Foglalj helyet.
*int az egyik szék felé majd a tűzhely felett egy ideje már rotyogó leves felé veszi az irányt. Gyorsan belekóstol és lám, nem fintorodik el, ami a fiú számára jót jelent. Persze az is lehet, hogy amúgy fertelmes az íze és az elf már egyszerűen csak hozzászokott, éhes ember azonban úgysem válogat. Szerezve egy tálat szed egy jó adagot a sűrű, barna levesből majd egy kanál kíséretében lerakja azt az asztalra, magának pedig kiönt egy jó nagy pohár bort miután helyet foglalt az asztalnál.*
-Jó étvágyat!
*Egyetért Ishalával abban, hogy a városi őrség újjászervezésének nincs értelme, legalább is abban a formában, ami régen volt, tekintve pedig, hogy az összes katona együtt pusztult a Barakkal, kiképzett ember sem lenne elég. Nae szinte biztos benne, hogy ha eddig még nem történt meg, akkor hamarosan hősködő civilek fognak csapatba szerveződni, azzal a szándékkal, hogy megvédjék a várost.*
-Nem ígérhetem, hogy finom is lesz.
*szögezi le inkább előre, mióta Nana lelépett, ők voltak kénytelenek főzni és eddig nagyon úgy tűnik, hogy egyikük sem egy konyhatündér. Bár a múltkor Harlien csinált valami egész emészthető dolgot, de azt nehéz lenne megmondani, mi a fenét tett bele. Lehet jobb is, hogy nem tudja.
Már indulna a majorba, hátat is fordít új vendégének, amikor a hirtelen nyerítés hallatán megtorpan és hátrapillantva meglepetten pislog a fák közé szaladó ló után. Úgy tűnik azonban a fiú nem bosszantja fel magát annyira, Naesala a helyébe már biztos az összes ismert istent káromolta volna.*
-Ez elég szívás.
*Jobban nem igazán tudja lereagálni. Felajánlhatna ugyan egy lovat esetleg, hogy a nyomába eredjen vagy valami, de azért annyira nem bízik meg a másikban. Egyetlenegyszer találkoztak, tény, hogy lelkiismeretes kölyöknek tűnt, de azóta már eltelt nem is olyan kevés idő. Ingyen hátassal meg még ő is meglépne.*
-Utána mész?
*Kérdésére azonban sejti a választ, gyalog lehetetlen, hogy utolérje.
Nemleges felelet esetén tovább folytatja útját hát az épület felé, nyomában remélhetőleg a fiúval.
A konyhába érve a másik láthatja, hogy nem valami nagy a tisztaság, áll a por minden bútoron, itt-ott van pár koszos edény melyekre néha rászáll pár idegesítően hangosan zümmögő légy, a szag viszont nem rosszabb mint máshol. Nem jó, de nem is tragikus.*
-Foglalj helyet.
*int az egyik szék felé majd a tűzhely felett egy ideje már rotyogó leves felé veszi az irányt. Gyorsan belekóstol és lám, nem fintorodik el, ami a fiú számára jót jelent. Persze az is lehet, hogy amúgy fertelmes az íze és az elf már egyszerűen csak hozzászokott, éhes ember azonban úgysem válogat. Szerezve egy tálat szed egy jó adagot a sűrű, barna levesből majd egy kanál kíséretében lerakja azt az asztalra, magának pedig kiönt egy jó nagy pohár bort miután helyet foglalt az asztalnál.*
-Jó étvágyat!
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-06-18 09:08:42
Üzenet elküldve: 2019-06-18 09:08:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ork támadás//
* Az érkező kérdésekre Ishala közönyösen vonja meg a vállát. Régebben biztos jobban érdekelte, és meghatotta volna a dolog, nem győzött volna együtt érezni a városiakkal, és sajnálni a szerencsétleneket, de most csak egy rossz hírnek fogja fel, apró kellemetlenségnek, és még örül is, hogy nem kell vele foglalkozzon. *
- Ki tudja. Nem jártam a városban, én is csak a híreket hallottam. De kaotikusnak tűnik az egész, kész bolondok háza az egész, és amúgy se hiszem, hogy nagyon lenne értelme az újraszervezésnek. Egy kész hadsereg kellhet most, hogy legyűrje a lázongókat, a bandákba verődött fosztogatókat és hasonlókat. * Osztja meg a saját véleményét, majd a kérdésre elpillant a távolba, a fák közé, majd vissza a nőre. Végül rutinos mozdulattal lecsúszik a nyeregből, és leporolja magát. *
- Az étel jól hangzik. * Bólint végül, megigazítva a hátán az íjat, majd maga mellett kantárszáron vezetve a lovat indul befelé, amikor amaz hirtelen megtáltosodik, kirántja a vezetőszálat a fiú kezéből, és ijedt nyihogás keretében veti be magát az erdőbe. Ishala meglepett arccal néz a másikra, majd a ló hűlt helyére, és az irányba, amibe elvágtatott. *
- Ilyet se csinált még. Azt hiszem, a kölcsön ló hátrányai.
* Az érkező kérdésekre Ishala közönyösen vonja meg a vállát. Régebben biztos jobban érdekelte, és meghatotta volna a dolog, nem győzött volna együtt érezni a városiakkal, és sajnálni a szerencsétleneket, de most csak egy rossz hírnek fogja fel, apró kellemetlenségnek, és még örül is, hogy nem kell vele foglalkozzon. *
- Ki tudja. Nem jártam a városban, én is csak a híreket hallottam. De kaotikusnak tűnik az egész, kész bolondok háza az egész, és amúgy se hiszem, hogy nagyon lenne értelme az újraszervezésnek. Egy kész hadsereg kellhet most, hogy legyűrje a lázongókat, a bandákba verődött fosztogatókat és hasonlókat. * Osztja meg a saját véleményét, majd a kérdésre elpillant a távolba, a fák közé, majd vissza a nőre. Végül rutinos mozdulattal lecsúszik a nyeregből, és leporolja magát. *
- Az étel jól hangzik. * Bólint végül, megigazítva a hátán az íjat, majd maga mellett kantárszáron vezetve a lovat indul befelé, amikor amaz hirtelen megtáltosodik, kirántja a vezetőszálat a fiú kezéből, és ijedt nyihogás keretében veti be magát az erdőbe. Ishala meglepett arccal néz a másikra, majd a ló hűlt helyére, és az irányba, amibe elvágtatott. *
- Ilyet se csinált még. Azt hiszem, a kölcsön ló hátrányai.
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-05-19 21:30:36
Üzenet elküldve: 2019-05-19 21:30:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ork támadás//
*Undorodó grimasz jelenik meg arcán látva a zöld kölyök nyúlvértől piszkos képét. Volt egy sejtése, hogy bele fog kóstolni a döglött állatba, nem tűnik valami válogatósnak, de azért erősen reménykedett benne, hogy nem kell majd látnia.*
-Ha megetted szeretném, ha elkotródnál.
*Szól is végül hozzá, még egészen nyugodt, de határozott hangon. Egyébként elégedetten szemléli ezután, ahogy a kis takony nekilát a neki hozott cipónak és sajtnak, na persze ez sem szép látvány, elvégre az orkok bármit is csinálnak rusnyák, de örömmel állapítja meg, hogy erre a dekádra is megvolt a jó cselekedet.*
-Vagyunk így ezzel páran.
*Jegyzi meg hallva a hosszúfülű feleltét, de leginkább csak úgy magának, az orra alatt mormogva.
Az artheniori helyzet jellemzésén jól láthatóan nem lepődik meg, maga is láthatta a pusztítást, amit a lázadás okozott, s bár már eltelt pár hat, valószínűleg még évek kellenek majd hozzá, hogy a város teljesen kiheverje a dolgot.*
-Mi lett amúgy a Barakkal? Visszaépítik vagy valami? A városi őrséget újjászervezik?
*Jut eszébe hirtelen temérdek kérdés, de nagyon úgy tűnik, hogy az elf távozni készül, ő viszont szeretné megkapni a válaszokat.*
-Nem jössz be egy kicsit, kölyök? Van bor meg rum, akad főtt étel is.
*Ajánlja fel, reménykedve abban, hogy így a másik marad és nem érti félre a szándékait, úgy mint a legutóbb.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.19 21:32:59
*Undorodó grimasz jelenik meg arcán látva a zöld kölyök nyúlvértől piszkos képét. Volt egy sejtése, hogy bele fog kóstolni a döglött állatba, nem tűnik valami válogatósnak, de azért erősen reménykedett benne, hogy nem kell majd látnia.*
-Ha megetted szeretném, ha elkotródnál.
*Szól is végül hozzá, még egészen nyugodt, de határozott hangon. Egyébként elégedetten szemléli ezután, ahogy a kis takony nekilát a neki hozott cipónak és sajtnak, na persze ez sem szép látvány, elvégre az orkok bármit is csinálnak rusnyák, de örömmel állapítja meg, hogy erre a dekádra is megvolt a jó cselekedet.*
-Vagyunk így ezzel páran.
*Jegyzi meg hallva a hosszúfülű feleltét, de leginkább csak úgy magának, az orra alatt mormogva.
Az artheniori helyzet jellemzésén jól láthatóan nem lepődik meg, maga is láthatta a pusztítást, amit a lázadás okozott, s bár már eltelt pár hat, valószínűleg még évek kellenek majd hozzá, hogy a város teljesen kiheverje a dolgot.*
-Mi lett amúgy a Barakkal? Visszaépítik vagy valami? A városi őrséget újjászervezik?
*Jut eszébe hirtelen temérdek kérdés, de nagyon úgy tűnik, hogy az elf távozni készül, ő viszont szeretné megkapni a válaszokat.*
-Nem jössz be egy kicsit, kölyök? Van bor meg rum, akad főtt étel is.
*Ajánlja fel, reménykedve abban, hogy így a másik marad és nem érti félre a szándékait, úgy mint a legutóbb.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.19 21:32:59
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-05-15 20:44:09
Üzenet elküldve: 2019-05-15 20:44:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ork támadás//
* Az elf megvonja a vállát a kijelentésre, miszerint az ork tudna magának is szerezni állatot. Eddig nem úgy tűnt, bár nem töltött el túl sok időt a gyerek társaságában, hogy ezt kellően cáfolni tudja. Inkább nézi, ahogy a nyulat kezdi enni, ösztönösen, vadállat módjára. Nem csodálkozik azon, hogy lanawinszerte megvetik, és lenézik az orkokat. Már ez a kölyök is inkább kelt ellenszenvet, mint szánalmat a férfiban. *
- Ha megsütöd tűz fölött, akkor táplálóbb. * Jegyzi meg egykedvűen, de nem nagyon tesz semmit, amivel megakadályozná, vagy csak megakadályozni próbálná a nyers evést. Felőle aztán a fejére is húzhatja a tetemet, odaadta neki, innentől az ő gondja, hogy mit csinál vele. Átveti a vállán az íjat, az ideget a mellkasa előtt futtatva keresztbe, és már ülve fel a lovára, hogy tovább menjen, amikor visszaér a sötételf. A kérdésére válaszul sokatmondóan pillant a nyúlra. *
- Vadászok. Próbálok életben maradni. * Felei egyszerűen, és elnéz a nő háta mögött húzódó Nagymajor irányába. * Látom, hogy leléptél a városból. Az jó. Jó gány most ott a helyzet. * Jegyzi meg, és visszakapaszkodik a ló nyergébe, előrehajtva a csuklyáját, hogy ne vakítsa a nap. Láthatóan indulni készül. *
* Az elf megvonja a vállát a kijelentésre, miszerint az ork tudna magának is szerezni állatot. Eddig nem úgy tűnt, bár nem töltött el túl sok időt a gyerek társaságában, hogy ezt kellően cáfolni tudja. Inkább nézi, ahogy a nyulat kezdi enni, ösztönösen, vadállat módjára. Nem csodálkozik azon, hogy lanawinszerte megvetik, és lenézik az orkokat. Már ez a kölyök is inkább kelt ellenszenvet, mint szánalmat a férfiban. *
- Ha megsütöd tűz fölött, akkor táplálóbb. * Jegyzi meg egykedvűen, de nem nagyon tesz semmit, amivel megakadályozná, vagy csak megakadályozni próbálná a nyers evést. Felőle aztán a fejére is húzhatja a tetemet, odaadta neki, innentől az ő gondja, hogy mit csinál vele. Átveti a vállán az íjat, az ideget a mellkasa előtt futtatva keresztbe, és már ülve fel a lovára, hogy tovább menjen, amikor visszaér a sötételf. A kérdésére válaszul sokatmondóan pillant a nyúlra. *
- Vadászok. Próbálok életben maradni. * Felei egyszerűen, és elnéz a nő háta mögött húzódó Nagymajor irányába. * Látom, hogy leléptél a városból. Az jó. Jó gány most ott a helyzet. * Jegyzi meg, és visszakapaszkodik a ló nyergébe, előrehajtva a csuklyáját, hogy ne vakítsa a nap. Láthatóan indulni készül. *
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-05-13 20:43:54
Üzenet elküldve: 2019-05-13 20:43:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ork támadás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nem, Bummot akkor sem engedné el, ha tésztába sütött sötételfek potyognának az égből! A sipító szél, és az azok nyomán érkező, a husángba megálló lövedékek hatására sem ereszti fegyverét. Azért igen meglepődve szemléli a dolgot. Nem nagyon fér ez sehogy sem kopasz fejecskéjébe, de mindenképp bosszantja, mert most fegyvere nem olyan, mint amilyen volt, hanem másmilyen. Kell erre persze valamiféle konkrét meghatározás.*
-Tüske.
*A tüske nem jó, a tüske az fáj.*
-Baszot tüske.
*Persze Bummnak nem fáj semmi se, még az se, ha keményen a földhöz csapja. Azért sodor kettőt, hármat, hogy megszabadítsa husángját az oda nem illő nyilaktól.
A világosabb kinézetű tüskéket hajigáló sötételf furcsa kifejezéseket használ, homlok ráncolva igyekszik ismételni.*
-Un a tat ot.
*Semmi értelme, de persze nagyon sok más kifejezésnek sincs, ez közel sem zavarja a kis purdét, amíg ezen kifejezések valami ehető, és ízletes dolgot takarnak.*
-Rak éhes.
*Bólint rá határozottan a kijelentésre, majd szemléli a felé repülő döglött nyulat, a miheztartás véget csap a megboldogult pára koponyájára egyet.*
-Rak tud vadászni ezt. Sülemént akarok!
*Tájékoztatja az egybegyűlteket immár kissé vehemensebben, azért a nyulat közelebb húzza magához. Persze nem vár, mert a türelem nem erénye sem az öt éveseknek, sem az orkoknak, és esik neki máris a szőrös, tappancsos eledelnek, előbb marcangolva szét a hasát, aztán köpködve ki egy adag pamacsot, majd folytatva az étkezést, ahogy szokta, vadállat módjára.
Már épp elegendő prémtől szabadította meg a hosszú fülűt, és épp eléggé kente össze zöld pofáját vérrel, mikor érkeznek a finomabb falatok.*
-Ingyen!
*Azonosítja be a cipót, határtalan örömmel, és kezdi inkább azt gyömöszölni szájába, miközben a földön ülve, bambán figyeli a feje felett kialakuló beszélgetést.*
-Nesze.
*Ismétli meg halkan, az biztos a másik fajta étel lehet, kóstol bele a sajtba is, az sem rossz.
A hosszúfülű megjegyzésre azért felkapja fejecskéjét. Ide-oda kapkodva tekintetét Ishala és a nyúl között próbál hasonlóságot keresni. Ilyet ugyan nem talál, de azért elrötyögi magát, és töm egy újabb adag kenyeret szájába.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nem, Bummot akkor sem engedné el, ha tésztába sütött sötételfek potyognának az égből! A sipító szél, és az azok nyomán érkező, a husángba megálló lövedékek hatására sem ereszti fegyverét. Azért igen meglepődve szemléli a dolgot. Nem nagyon fér ez sehogy sem kopasz fejecskéjébe, de mindenképp bosszantja, mert most fegyvere nem olyan, mint amilyen volt, hanem másmilyen. Kell erre persze valamiféle konkrét meghatározás.*
-Tüske.
*A tüske nem jó, a tüske az fáj.*
-Baszot tüske.
*Persze Bummnak nem fáj semmi se, még az se, ha keményen a földhöz csapja. Azért sodor kettőt, hármat, hogy megszabadítsa husángját az oda nem illő nyilaktól.
A világosabb kinézetű tüskéket hajigáló sötételf furcsa kifejezéseket használ, homlok ráncolva igyekszik ismételni.*
-Un a tat ot.
*Semmi értelme, de persze nagyon sok más kifejezésnek sincs, ez közel sem zavarja a kis purdét, amíg ezen kifejezések valami ehető, és ízletes dolgot takarnak.*
-Rak éhes.
*Bólint rá határozottan a kijelentésre, majd szemléli a felé repülő döglött nyulat, a miheztartás véget csap a megboldogult pára koponyájára egyet.*
-Rak tud vadászni ezt. Sülemént akarok!
*Tájékoztatja az egybegyűlteket immár kissé vehemensebben, azért a nyulat közelebb húzza magához. Persze nem vár, mert a türelem nem erénye sem az öt éveseknek, sem az orkoknak, és esik neki máris a szőrös, tappancsos eledelnek, előbb marcangolva szét a hasát, aztán köpködve ki egy adag pamacsot, majd folytatva az étkezést, ahogy szokta, vadállat módjára.
Már épp elegendő prémtől szabadította meg a hosszú fülűt, és épp eléggé kente össze zöld pofáját vérrel, mikor érkeznek a finomabb falatok.*
-Ingyen!
*Azonosítja be a cipót, határtalan örömmel, és kezdi inkább azt gyömöszölni szájába, miközben a földön ülve, bambán figyeli a feje felett kialakuló beszélgetést.*
-Nesze.
*Ismétli meg halkan, az biztos a másik fajta étel lehet, kóstol bele a sajtba is, az sem rossz.
A hosszúfülű megjegyzésre azért felkapja fejecskéjét. Ide-oda kapkodva tekintetét Ishala és a nyúl között próbál hasonlóságot keresni. Ilyet ugyan nem talál, de azért elrötyögi magát, és töm egy újabb adag kenyeret szájába.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-05-06 21:51:16
Üzenet elküldve: 2019-05-06 21:51:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ork támadás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Naesala megkönnyebbül látva, ahogy ádáz ellenfele végül egy nagy lendülettel a földre csüccsen. Na nem azért persze, mert annyira rettegett tőle, bár valóban rettentően kínos lett volna, ha megagyalja egy három lábnál alig magasabb kölyök, inkább annak örül, hogy így nem kell ennél jobban bántania őt. Előszeretettel büszkélkedik ugyan azzal, mennyi orkot vert már össze, -azzal már kevésbé, hogy őt mennyi gyepálta el- de egy gyerek leütése nem olyan dolog, amit az ember szívesen mesél spiccesen az ivócimboráinak.
Ha amolyan érzékeny asszonyféle volna, mint a legtöbb, bizonyára most nagyon megsajnálná szerencsétlent, talán még be is vinné magával, hogy megetesse, tekintve viszont, hogy nem ilyen, az egész kobakdörzsölős jelenetet lerendezi egy szemforgatással.
Elismerően füttyent egyet látva a husángba fúródó nyílvesszőket.*
-Szép. Bár mint látod ura vagyok a helyzetnek.
*Most végre van alkalma jobban szemügyre venni az érkezőt és halványan ugyan, de felsejlik neki, hol is találkoztak, meg hogy ki is ő egyáltalán. A nevére nem emlékszik, be volt már kellően nyomva a Pegazusban, amikor leült mellé a fiú, az viszont megmaradt benne, mennyire is bosszantotta őt.
Vet egy pillantást a nyúltetemre, majd a könyörgő kis békára, s noha nem ismeri annyira jól az orkok étkezési szokásait, van egy olyan sejtése, hogy a nyers húst nem igazán eszik meg ők sem.*
-Várjatok.
*Végül a nem túl nagy szíve mégiscsak megesik a kölykön, szó sem lehet róla persze, hogy bevigye, de úgy dönt, hoz neki valamit. Visszasiet hát a majorba, s hamarosan két karéj cipóval és egy kisebb sajtdarabbal tér vissza, amit kifejezéstelen arccal az ork ölébe pottyant.*
-Nesze.
*Azzal pedig már fordul is ismerőséhez*
-Te mit keresel itt hosszúfülű?
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.06 21:54:29
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Naesala megkönnyebbül látva, ahogy ádáz ellenfele végül egy nagy lendülettel a földre csüccsen. Na nem azért persze, mert annyira rettegett tőle, bár valóban rettentően kínos lett volna, ha megagyalja egy három lábnál alig magasabb kölyök, inkább annak örül, hogy így nem kell ennél jobban bántania őt. Előszeretettel büszkélkedik ugyan azzal, mennyi orkot vert már össze, -azzal már kevésbé, hogy őt mennyi gyepálta el- de egy gyerek leütése nem olyan dolog, amit az ember szívesen mesél spiccesen az ivócimboráinak.
Ha amolyan érzékeny asszonyféle volna, mint a legtöbb, bizonyára most nagyon megsajnálná szerencsétlent, talán még be is vinné magával, hogy megetesse, tekintve viszont, hogy nem ilyen, az egész kobakdörzsölős jelenetet lerendezi egy szemforgatással.
Elismerően füttyent egyet látva a husángba fúródó nyílvesszőket.*
-Szép. Bár mint látod ura vagyok a helyzetnek.
*Most végre van alkalma jobban szemügyre venni az érkezőt és halványan ugyan, de felsejlik neki, hol is találkoztak, meg hogy ki is ő egyáltalán. A nevére nem emlékszik, be volt már kellően nyomva a Pegazusban, amikor leült mellé a fiú, az viszont megmaradt benne, mennyire is bosszantotta őt.
Vet egy pillantást a nyúltetemre, majd a könyörgő kis békára, s noha nem ismeri annyira jól az orkok étkezési szokásait, van egy olyan sejtése, hogy a nyers húst nem igazán eszik meg ők sem.*
-Várjatok.
*Végül a nem túl nagy szíve mégiscsak megesik a kölykön, szó sem lehet róla persze, hogy bevigye, de úgy dönt, hoz neki valamit. Visszasiet hát a majorba, s hamarosan két karéj cipóval és egy kisebb sajtdarabbal tér vissza, amit kifejezéstelen arccal az ork ölébe pottyant.*
-Nesze.
*Azzal pedig már fordul is ismerőséhez*
-Te mit keresel itt hosszúfülű?
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.06 21:54:29
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:23:21
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:23:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ork támadás//
* Úgy tűnik, hogy komolyabban nem zavarta meg a színes kis társaságot, egyedül a nő az, aki komolyabban észreveszi, és ennek hangját is adja. Ishala továbbra is a meglőtt nyúllal van elfoglalva, de a szeme sarkából azért látja, hogy az ork kölyök támadásra indult, csak épp nem járt sikerrel. Láthatóan jól elvannak, nem is szeretne zavarni, de mégis ismerős neki a nő, méghozzá azt is tudja, hogy honnan. Legutóbb amikor találkoztak, még nyurga kölyök volt, mármint a fiú, és bár azóta se jár benne a korban, azért már rég nem az a naiv kölyök, és a képességei is sokat fejlődtek. Motoszkál benne valami, egy kis hang, ami arra sarkalja, hogy bizonyítsa ezt be a nőnek. Épp ezért gyors egymásutánban kilő két nyílvesszőt, mindkettővel az ork husángját célozva. *
- Hagyd a nőt, kölyök. Láthatóan untatod. * Szól oda a lóról, megszemlélve művét. Egész ügyesen állnak ki a nyilak a botból. Ezek után lecsúszik a ló nyergéből, és felkapja a meglőtt állatot a földről. Egész szép, húsos példány. * Ha annyira éhes vagy, itt van ez. Az erdőben van még épp elég.
* Teszi hozzá nagylelkűen, és miután a vesszőt eltávolítja az állat koponyájából, az ernyedt testet odadobja az ork lába elé. *
//Aktív képesség: sortűz//
* Úgy tűnik, hogy komolyabban nem zavarta meg a színes kis társaságot, egyedül a nő az, aki komolyabban észreveszi, és ennek hangját is adja. Ishala továbbra is a meglőtt nyúllal van elfoglalva, de a szeme sarkából azért látja, hogy az ork kölyök támadásra indult, csak épp nem járt sikerrel. Láthatóan jól elvannak, nem is szeretne zavarni, de mégis ismerős neki a nő, méghozzá azt is tudja, hogy honnan. Legutóbb amikor találkoztak, még nyurga kölyök volt, mármint a fiú, és bár azóta se jár benne a korban, azért már rég nem az a naiv kölyök, és a képességei is sokat fejlődtek. Motoszkál benne valami, egy kis hang, ami arra sarkalja, hogy bizonyítsa ezt be a nőnek. Épp ezért gyors egymásutánban kilő két nyílvesszőt, mindkettővel az ork husángját célozva. *
- Hagyd a nőt, kölyök. Láthatóan untatod. * Szól oda a lóról, megszemlélve művét. Egész ügyesen állnak ki a nyilak a botból. Ezek után lecsúszik a ló nyergéből, és felkapja a meglőtt állatot a földről. Egész szép, húsos példány. * Ha annyira éhes vagy, itt van ez. Az erdőben van még épp elég.
* Teszi hozzá nagylelkűen, és miután a vesszőt eltávolítja az állat koponyájából, az ernyedt testet odadobja az ork lába elé. *
//Aktív képesség: sortűz//
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangos Nagymajor
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:13:26
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ork támadás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Némi megnyugvással konstatálja, hogy csak sikerül közös nevezőre jutniuk, az meg sem lepi, hogy a sutjó, vagy giszda tagadja a sülemént. Rak is tagadná, ha lenne neki, és el akarnák venni tőle. Bár ha neki lenne, már nem lenne, mert megette volna. Ugyanezt viszont nem feltételezi a nőről.
Indul hát rohamra, amennyire csak rövid lábacskáitól, és gyér egyensúlyérzékétől telik. A nyúl és a vadász problémát nem érzékeli momentán, hiszen ő vérben forgó szemmel, csatakiáltást hallatva támad.
Majd tottyan pucér fenekére, és veri fejbe saját magát husángjával, ahogy visszapattan az a sutjó, vagy giszda fegyveréről. Mindez természetesen meglepi, és következik az a mindent meghatározó, időn túli pillanat, mely alatt a hason korú szerzetek mérlegelve az eseményeket eldöntik szükséges-e most sírni, vagy sem. Persze ehhez már előre csempül szája, de végül úgy dönt ez még kevés a bömböléshez. Dörzsöli meg inkább kobakját ott, hol előbb beütötte, és mered haragosan husángjára.*
-Rossz Bumm.
*A lovast is érzékelve végre tátott szájjal pillant fel rá.*
-Hüle sötétef.
*Tér vissza a fosztogatás témakörre, ha ez a módszer nem vált be, hát próbálja a már bejáratottat, és néz fel úgy Naesalara, ahogy a nyulakra, mókusokra, pockokra, mindenféle erdei prémes állatra szokott. Azzal a megnyugtató, biztonságkeltő pillantással, amiért még nem falták fel farkasok, és ami miatt nem menekülnek a zsákmányok.*
-Rak éhes.
*Súgja halkan, szomorúan, könyörgőn.*
//Aktív képesség: szelídítés//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Némi megnyugvással konstatálja, hogy csak sikerül közös nevezőre jutniuk, az meg sem lepi, hogy a sutjó, vagy giszda tagadja a sülemént. Rak is tagadná, ha lenne neki, és el akarnák venni tőle. Bár ha neki lenne, már nem lenne, mert megette volna. Ugyanezt viszont nem feltételezi a nőről.
Indul hát rohamra, amennyire csak rövid lábacskáitól, és gyér egyensúlyérzékétől telik. A nyúl és a vadász problémát nem érzékeli momentán, hiszen ő vérben forgó szemmel, csatakiáltást hallatva támad.
Majd tottyan pucér fenekére, és veri fejbe saját magát husángjával, ahogy visszapattan az a sutjó, vagy giszda fegyveréről. Mindez természetesen meglepi, és következik az a mindent meghatározó, időn túli pillanat, mely alatt a hason korú szerzetek mérlegelve az eseményeket eldöntik szükséges-e most sírni, vagy sem. Persze ehhez már előre csempül szája, de végül úgy dönt ez még kevés a bömböléshez. Dörzsöli meg inkább kobakját ott, hol előbb beütötte, és mered haragosan husángjára.*
-Rossz Bumm.
*A lovast is érzékelve végre tátott szájjal pillant fel rá.*
-Hüle sötétef.
*Tér vissza a fosztogatás témakörre, ha ez a módszer nem vált be, hát próbálja a már bejáratottat, és néz fel úgy Naesalara, ahogy a nyulakra, mókusokra, pockokra, mindenféle erdei prémes állatra szokott. Azzal a megnyugtató, biztonságkeltő pillantással, amiért még nem falták fel farkasok, és ami miatt nem menekülnek a zsákmányok.*
-Rak éhes.
*Súgja halkan, szomorúan, könyörgőn.*
//Aktív képesség: szelídítés//
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 268-287