//Kapu//
*Kalózunk szerencsére minderről mit sem sejtve szuszog és hortyog, a legnagyobb természetességgel, mit sem sejtve a felette tanácsot ülő különféle alakokról, akik egy ideig szemmel láthatóan nem igen tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ez mondjuk legkevésbé sem róható fel nekik, mert azt egész nyugodtan be lehet vallani, hogy az eseményeknek megvan a maga pikírt iróniája, csupán a megfelelő szemszögből kell látni azokat.
Az oldalát ért inzultus azonban eldönti a dolgot, legalább annyira felveri álmából a szökött fegyencet, hogy szemeit hunyorogva kinyissa, bambán maga elé pislogjon párat, megszívja az orrát, majd a szájában összegyűlt fanyar íz hatására elfintorodik, s urasan köp egy izmosat oldalra.
Csak ezután veszi észre azt, hogy valami meglehetősen nincs rendjén. Nem sieti el, hogy fejben összerakja, bár ez az állapotát elnézve talán bocsánatos bűn, egy ideig csak merevrészeg tekintettel pislog a kedves egybegyűltekre, a kapura, s maga köré. Kissé zavarban van, mert vagy a kikötő változott meg nagyon, és persze tűnt el a tenger az összes hajóval együtt, vagy, ami pedig sokkal valószínűbb, nem ott van, ahová eljutni igyekezett eredetileg.*
-Hátöööhm... *köszörüli meg a torkát, mint aki mondani óhajt valamit, noha emberünk azt sem tudja, éppen merre van arccal előre.*
-Ez kínos. *szól végül rekedten, majd a kezében tartott üvegre pislant. Minekutána jelen helyzetet és a körülményekkel számot vet hirtelenjében, s amennyire felmérni bármit is képes, úgy dönt, ott rohadjon meg az egész, a vállát megvonja, s egy kellően kiszámított, határozott mozdulattal szájához emeli a rumosüveget, s minden mindegy alapon megpróbálja felhajtani a maradékot. Amit megiszik, az legalább az övé, s a helyzet ennél rosszabb már amúgy sem lehet. Ha nem szakítják félbe, akkor amíg bírja szusszal iszik is, amennyiben pedig végez, kábán pislog maga elé párat, böffent egy öblöset, s így szól:*
-Hátakkor...*eddig jut, mert ahogy jobbja a rövidkard markolatához kap, kihúzza azt, s magasba emelné, a lendülettel együtt borul ki a nyeregből egyensúlyát vesztve. Mielőtt eszméletét vesztené, próbálja maga elé kapni kezeit, hogy ne arccal tompítsa a becsapódás intenzitását, ám ezen a ponton ez már nem feltétlenül rajta múlik. Mint ahogyan bármi egyéb sem.*