//Otthon, édes otthon//
*Na ugyan nem hallgathatja sokáig a mesélést, beszélgetést az asztalnál (már ha egyáltalán történik ilyesmi), s még a mamóka levesét se érkezik befejezni, amikor hangokat hall kintről. Ösztönösen megáll a szájában a leves, aztán csak lenyeli.*
- Ó, hogy enni se hagyják nyugodtan az embert! Megnézem, ki az.
*Morcos képpel áll fel az asztaltól s mikor odaér a delikvensekhez, eltátja a száját, s aztán kurjant egyet, hátha a bent lévők meghallják.*
- Némá'! Hát ezek élnek! Lehet, hogy nagyobb kondér levest kellett volna főznöd, anyó!
*Na másik kettő nem úgy néz ki, mint akinek bablevesre fájna a foga, így nagyon nem félti tőlük, hogy megennék előle az összeset. Sóhajtva Syd segítségére siet, hogy Naesalát valahogy ketten talpra tudják állítani.*
- Na veletek meg mi a csuda történt, mi? Azt hiszem, sok dolgot kell mesélnetek...
*Nagy zűrzavar van most a fejében, hogy ki, mi, hol mit csinált, és miért, de talán majd választ kap kérdéseire. Vagy nem, neki amúgy is mindegy, míg van mit inni. Ahol kell, segédkezik az érkezőknek, hogy rendbe tegyék őket és ellássák a sebeiket, aztán ha mindenki életben marad, a nap végén kénytelen-kelletlen álomra hajtja a fejét.*
//Napváltás, hatokkal később//
*Szikkadt torokkal, hörögve kel fel. Elég korán lehet még, de nem bír tovább aludni, amíg a torka ilyen száraz. Most kivételesen nem pia után vágyakozik, hanem vízért.*
- Vizet.
*Hörög még két sort, aztán feláll ágyikójáról és mosdótálja friss vizét kezdi el kiszipolyozni. Amikor ezzel megvolt, a képét is beletörli, majd megtörölgeti azt a mellé hányt rongyban, aztán visszaül az ágyára és átgondolja napi teendőit.
~Most már tényleg el kéne mennem a piacra...~
Mert az a ló aztán nem fog magától hozzá csapódni, hacsak ő meg nem veszi. Sóhajtozik még egyet, mint a falusi siratóasszonyok, aztán nekiáll szépen öltözködni.*