//Mindenki//
- Ez az egyik jó tulajdonságom. *bólint arra a megjegyzésre, hogy túlreagálná Moglur kivégzését. Ami pedig ezek után történik, valahogy nem lepi meg. Sejtette, hogy Zia ellent fog mondani neki. Nem annyira a gyávaság miatt - igen, Laor az íjat a gyávák fegyverének tartja - sokkal inkább a vörös öntörvényűsége miatt. Az épület felől érkező másik nyílvessző sem nagy meglepetés, ezt a lövést be lehet tudni egyszerű reflexnek. Ettől függetlenül elsandít az a fal mentén felsorakozók felé, és a estében igyekszik jól megnézni magának Ultot. Akinek ha peche van, egyszer még kettesben fog maradni Laorral. És persze az sem éri a meglepetés erejével, hogy társaságot kapnak. Valahogy mindig ez van. Az érkezettek közül csak az egyik félvért ismeri, de ez most nem az a helyzet, hogy Syddel felidézhetnék a régi szép emlékeket. És természetesen azon sem hökken meg, hogy nem tudja magáévá tenni Zia elképzelését a probléma feloldására.*
- Thargokra támadt? *kérdez vissza elámulva, rettenetesen rosszul megjátszott, csodálkozással vegyes felháborodással* Hol vannak azok a thargok? Megsebesültek? Élnek még?
*Azután mosolyogva megcsóválja a fejét, miközben elengedi a derékszíja hátulsó felére erősített tőrt. Ekkora túlerővel szemben a kard is kevés.*
- Na de elég is a bolondozásból! Amennyire meg tudom ítélni, és azt hiszem nem tévedek sokat, itt csak egy thargra támadtak rá, ő pedig halott. Pontosabban te támadtál rá, és a kis... *Ult felé néz, akinek időközben megjött a hangja, minden bizonnyal függetlenül az erőviszonyok gyors változásától* pajtásod.
*Most, hogy a kérdés egyik felét sikerült helyes megvilágításba helyeznie, rátérhet a többire is.*
- Hogy Moglur mit tett, vagy mit nem tett, arról én fogok jelentést tenni. Neked csak annyi marad, hogy valami kifogást találj arra, hogy miért lőttél keresztül valakit, akinek nem volt fegyver a kezében, és tetted ezt akkor, amikor ura voltam a helyzetnek.
*Homlokához kap, mintha valami fontos most ugrott volna be neki, és Ult felé fordul.*
- Jut eszembe, ez rád is igaz. Ami pedig a többit illeti, *folytatja most már Ziának, és nagyon úgy tűnik, hogy Syd egyelőre nem kap választ a kérdésére* nem azt kérdeztem, hogy van-e kedved velem tartani? És hidd el, a hajadnál fogva is elrángattalak volna a Vashegyre.
*Zia ugyan azon kevesek közé tartozik, akiket tényleg kedvel, de ez még igazán nem lehet ok arra, hogy elnézze az ellentmondást.*
- Persze csak azután, hogy annak a kettőnek elvágtam volna a torkát. *Itt már vigyorog, mert bár az imént ő említette, hogy elég a mókásból, ez már színház.* De nem ment el teljesen az eszem.
*Vet egy pillantást Sydék felé.*
- Ha most ilyesmivel próbálkoznék, nem élném túl. Ezen a vidéken amúgy is divat thargot ölni. *vigyor* Ezért aztán nem is élnék a meghívásoddal, annál jobban szeretem az életet. Pirkadatkor szeretnélek Amon Ruadh kapujában látni téged és tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni nekem.
*Elgondolkodva csücsörít egyet a szájával, megrázza a fejét, mintha inkább magában tartana valamit. Amúgy is épp eleget beszélt, és amennyire tudja, Zia ezt imádja. Az óriás testéhez lép, és lecsatolja a hátán hordott pajzsot, aztán kis erőlködés után a hátára fordítja. Ha Moglur szemei nyitva maradta, lefogja azokat és azon gondolkodik, hogy miként is tudta ilyen gyorsan megkedvelni ezt a bamba melákot? Hátára csapja a halott pajzsát, és magához veszi a Lantnak nevezett irdatlan kalapácsot is.*
- Temessétek el! *szól a vöröshöz, amikor visszaér hozzá. A tharg búcsúszertartás ugyan mást kíván, de most honnan kaparjanak össze egy máglyára valót?*
- Üdvözletem, Syd! *vigyorog a félelfre, ahogy elindul vissza a Vashegy, pontosabban a Vaskorsó felé* Gratulálok az embereidhez. Higgadtak, megfontoltak és nem csinálnak ostobaságot. A történtekről pedig majd beszámol Zia. Biztos tudod, imád mesélni.