Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yani Oldl [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2539_ember-orias_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-12-21 16:37:17
Üzenet elküldve: 2013-12-21 16:37:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A széles lépcsősoron leugrándozva ér le a kis tündér a könyvtárba. Most nincsen rajta semmi meleg holmi, azt fent hagyta a templomba a lápcső mellett. Úgy se viszik el az ő kis ruháit, ha meg igen akkor varr másikat. Azt hitte a könyvtár szép, tiszta és meleg. Ehelyett dohos, nehéz levegőjű büdös helyen találja magát. Kör alakú terem, sugáriránt a polcok tele könyvekkel és nehéz sárga pergamenekkel. *
~ Büdös.. ~
*Fogan meg az első gondolat, és bájos gyermeki arcát az tornázza utálkozó kifejezéssé, mely egy kecses kis fintorban jelenik meg. Ajkát elhúzza, és nagyot tüsszent, majd sóhajt. *
~ Óh, Tündér anyám, ez a hely egy rémálom. ~
* Még a hideg is kirázza, és rögtön megbánja, hogy fent hagyta a köpenyét. Szárnyai megrezzennek, és két karjával fázósan öleli át magát, kezdi el melengetni kis felkarjait, azzal hogy dörzsölgetni kezdi, hátha némi meleget csihol így. Nem sok eredménnyel. Ismét visszatér, hogy gyorsabban kezd szaladni a könyvpolcok között. Ami persze nem tetszik a vén csuhásnak, de a kis aranyhajú tündért az ilyesmi nem fogja zavarni. *
~ Csak gyorsan végig futom a könyveket aztán már itt se vagyok. ~
*Fogadkozik, és ekkor megtorpan.*
- Óh vajon mit s keresek?
*Esik gondolkodóba mélyen, homlokára ennek tipikus kis ráncocskái húzódnak. *
- MegVan!
* Kiált fel örömében, a csuhás meg egyre csúnyában néz rá, erre azonban csak felkacag, és már szalad is a polcok között. Valami jó kis térkép csak akad itt. *
~ Büdös.. ~
*Fogan meg az első gondolat, és bájos gyermeki arcát az tornázza utálkozó kifejezéssé, mely egy kecses kis fintorban jelenik meg. Ajkát elhúzza, és nagyot tüsszent, majd sóhajt. *
~ Óh, Tündér anyám, ez a hely egy rémálom. ~
* Még a hideg is kirázza, és rögtön megbánja, hogy fent hagyta a köpenyét. Szárnyai megrezzennek, és két karjával fázósan öleli át magát, kezdi el melengetni kis felkarjait, azzal hogy dörzsölgetni kezdi, hátha némi meleget csihol így. Nem sok eredménnyel. Ismét visszatér, hogy gyorsabban kezd szaladni a könyvpolcok között. Ami persze nem tetszik a vén csuhásnak, de a kis aranyhajú tündért az ilyesmi nem fogja zavarni. *
~ Csak gyorsan végig futom a könyveket aztán már itt se vagyok. ~
*Fogadkozik, és ekkor megtorpan.*
- Óh vajon mit s keresek?
*Esik gondolkodóba mélyen, homlokára ennek tipikus kis ráncocskái húzódnak. *
- MegVan!
* Kiált fel örömében, a csuhás meg egyre csúnyában néz rá, erre azonban csak felkacag, és már szalad is a polcok között. Valami jó kis térkép csak akad itt. *
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-12-10 13:26:22
Üzenet elküldve: 2013-12-10 13:26:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A fiatal papnövendék besétál a könyvtárba körbenéz majd odasiet a paphoz és így szól.*
- Jó napot atyám ma miben lehet segítségére?
*Ezek után a pap lassan ránéz, majd körbenéz asztalán. Kicsit gondolkodik majd így szól.*
- Ezeket a könyveket vidd a helyére és utána nézd meg minden más is a helyén van e? Ha végeztél utána mehetsz dolgodra.
*A fiatal papnövendék megfogta a könyveket és elindult helyrerakni őket. Mikor mindent megtett elindult kifelé a könyvtárból.*
- Jó napot atyám ma miben lehet segítségére?
*Ezek után a pap lassan ránéz, majd körbenéz asztalán. Kicsit gondolkodik majd így szól.*
- Ezeket a könyveket vidd a helyére és utána nézd meg minden más is a helyén van e? Ha végeztél utána mehetsz dolgodra.
*A fiatal papnövendék megfogta a könyveket és elindult helyrerakni őket. Mikor mindent megtett elindult kifelé a könyvtárból.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-12-06 17:23:44
Üzenet elküldve: 2013-12-06 17:23:44
ÚJ
![>Yani Oldl [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2539_ember-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Yani a lépcső tetején kissé rosszul érzi magát, valahányszor lépcsőznie kell olyan érzése támad, hogy meg fog botlani és legurul. Természetesen semmi ilyen nem történik, hisz még sose esett el egy lépcsőn se, de valahogy az ösztöneiben van, hogy féljen. Lent mélyen beleszippant a dohos levegőbe, majd nekiáll keresni valamilyen információt arról, hogy mik történtek távollétében. Nem sok információt talál, vagyis nem sok hasznos információt. Majdnem semmit nem tud meg az események alakulásáról, pedig régen milyen nagy terveik voltak, és mégis úgy látszik semmi se lett ezekből az álmokból.~Csak szép emlékek, ez minden ami megmaradt abból ami a távozásom előtt volt. Valahogy a nagy tervek mindig egy apró kavicson csúsznak el, de ez a mindig más kavics. Mindegy is olvassak még egy kicsit, azután majd valami lesz.~Tér vissza a k9nyvek hatalmas gyűjteményébe, de továbbra se talál semmi olyat ami külön9sebben felkeltené a figyelmét, főleg nem az elmúlt tíz évben történtek köz9tt. Nem is marad sokáig, elég hamar feláll, és megindul visszafele, hogy a szegénynegyed sikátorai közt megtalálja régi barátait, akik valahol ott lehetnek. A lépcső végénél megint megáll pár pillanatra, majd óvatosan felmegy, ahonnan kilép a templomba, melyből útja kifele vezet, át a híres templomkerten vissza a sikátorokban gazdag romos negyedbe, ahol régen, sok-sok évvel ezelőtt elindult az útja. Nem siet, sosem siet, aki annyit meditált mint ő megtanulja jelentéktelennek tekinteni az idő múlását.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:14:26
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*Tekintete csúnyán villan a jeges szempárba, mikor megérti a mögöttes tartalmát a férfi szavainak. Nem szokta letagadni félvérségét, ha nyíltan szembesítik vele, ám ha lehet, igyekszik a csuklya alá rejteni apja örökségét. Kislányként sokszor kigúnyolták miatta, így az évek során megedződött lelkileg annyira, hogy ne érdekelje mások véleménye - mégis, ha teheti, elkerüli a felesleges feszültségkeltést.
Akaratlan is megmosolyogja Hadrian szavait, elnézően, kedvesen, ám e gesztus olyan hirtelen eltűnik, amilyen gyorsan jött.*
- Lehet *ad kivételesen igazat neki, bár feltételezi, mindkettejük számára más jelentéssel bír az "igazi férfi".
Többen is figyelmeztették már Freyát, hogy az éles nyelve viszi egyszer a sírba, s ahogy Hadrian egy kést kerít elő a ruhája alól, a lány fejében megfordul, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet könyvtárba jönni. Nem szívesen halna meg éppen most, élete fénykorában, csak azért, mert a kelleténél többet beszélt vissza egy idegennek. Kételyeit azonban igyekszik nem mutatni, bár tekintetét nehezen szakítja el Hadrian tenyeréről. Ujjai megfeszülnek, készen arra, hogy bármikor előrántsa saját, rejtett fegyverét.*
- Miért, fenyegetve kéne éreznem magam? *Kérdésre kérdéssel felel, s ahogy eltűnik a kés, kézfeje ellazul, vállai leengednek, ennyiből látszik, hogy Hadrian kérdésére a válasz: igen. Tekintetét az elf arcára emeli, ajkára visszatér a szokott, játékos félmosoly. Szándékai egyértelműek, a férfi szemtelen kérdéseire azért felel hasonló vehemenciával, mert ki akarja hozni a sodrából - az előző bűvésztrükk ellenére is. Épp ezért arra számít, hogy az udvarlós megjegyzéssel majd sikerül felidegesítenie őt, s talán az eddigieknél egy rondább sértést kap vissza - így hát az őszinte válasz enyhén szólva megdöbbenti. Sajnos ez az arcára is kiül, sőt, mintha egy pillanatra zavarba is jönne...*
~Na persze, egy ilyen fickó akkor sem bókolna, ha fizetnék érte.~
- Kegyelmes uram, ch... Majd ha kisasszonyok potyognak az égből *morogja az orra alatt, bár lehet, hogy egy sokkal lehetetlenebb feltételt kellett volna szabnia.
Összeráncolt homlokkal mered a felé nyújtott kézre, s közben jó alaposan fontolóra veszi az ajánlatot. 50 arany viszonylag sok, de ha azt nézi, hogy oda kell adnia az íját egy idegennek, aki megkarcolhatja, leejtheti, eltörheti, megronthatja... Viszont egy kis plusz pénz jól jönne most, megvehetné azokat az információkat, amik után ily feleslegesen kutatott. Egy darabig hümmög tehát, mielőtt ujjait Hadrian tenyerébe csúsztatná. Apró keze egészen elvész az elfében, szorítása viszont határozott és erős, ahogy egy íjásztól elvárható.*
- Rendben, állom. Ha te nyersz, én fizetek neked? *kérdi kissé talán késve, hisz már kezet fogtak, mindenesetre szeretné ezt gyorsan tisztázni, mielőtt a férfi belesodorja valami őrültségbe. Ahogy a kijárat felé indul, már kezdi megbánni, hogy ilyen könnyen belement a fogadásba.*
- Rorick... A lovad, ugye? *kérdi elbizonytalanodva. Hadrianból kinézi, hogy egy ember szolgát várakoztat két órája, s puszta gonoszságból akarja megfuttatni az erdőben, hogy fegyelemre és hűségre nevelje.
Morran valamit, de hogy köszönetnek szánja-e, amiért az elf előre engedi az ajtóban, vagy nemtetszését fejezi ki, mert gyenge, alsóbbrendű nőként kezelik, vagy pusztán csak meglepődött az udvarias gesztuson, az nem egyértelmű.*
- Miért akarod ennyire bebizonyítani egy idegennek, hogy ki tudsz feszíteni egy íjat?
*Pillant hátra a válla felett, miközben kilépnek a könyvtárból, s a templomon át lovaik felé veszik az irányt. Freya egy szürke mént hagyott kint várakozni, ki úgy is a legrégebbi barátjának mondható, hogy alig egy éve vásárolta.*
*Tekintete csúnyán villan a jeges szempárba, mikor megérti a mögöttes tartalmát a férfi szavainak. Nem szokta letagadni félvérségét, ha nyíltan szembesítik vele, ám ha lehet, igyekszik a csuklya alá rejteni apja örökségét. Kislányként sokszor kigúnyolták miatta, így az évek során megedződött lelkileg annyira, hogy ne érdekelje mások véleménye - mégis, ha teheti, elkerüli a felesleges feszültségkeltést.
Akaratlan is megmosolyogja Hadrian szavait, elnézően, kedvesen, ám e gesztus olyan hirtelen eltűnik, amilyen gyorsan jött.*
- Lehet *ad kivételesen igazat neki, bár feltételezi, mindkettejük számára más jelentéssel bír az "igazi férfi".
Többen is figyelmeztették már Freyát, hogy az éles nyelve viszi egyszer a sírba, s ahogy Hadrian egy kést kerít elő a ruhája alól, a lány fejében megfordul, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet könyvtárba jönni. Nem szívesen halna meg éppen most, élete fénykorában, csak azért, mert a kelleténél többet beszélt vissza egy idegennek. Kételyeit azonban igyekszik nem mutatni, bár tekintetét nehezen szakítja el Hadrian tenyeréről. Ujjai megfeszülnek, készen arra, hogy bármikor előrántsa saját, rejtett fegyverét.*
- Miért, fenyegetve kéne éreznem magam? *Kérdésre kérdéssel felel, s ahogy eltűnik a kés, kézfeje ellazul, vállai leengednek, ennyiből látszik, hogy Hadrian kérdésére a válasz: igen. Tekintetét az elf arcára emeli, ajkára visszatér a szokott, játékos félmosoly. Szándékai egyértelműek, a férfi szemtelen kérdéseire azért felel hasonló vehemenciával, mert ki akarja hozni a sodrából - az előző bűvésztrükk ellenére is. Épp ezért arra számít, hogy az udvarlós megjegyzéssel majd sikerül felidegesítenie őt, s talán az eddigieknél egy rondább sértést kap vissza - így hát az őszinte válasz enyhén szólva megdöbbenti. Sajnos ez az arcára is kiül, sőt, mintha egy pillanatra zavarba is jönne...*
~Na persze, egy ilyen fickó akkor sem bókolna, ha fizetnék érte.~
- Kegyelmes uram, ch... Majd ha kisasszonyok potyognak az égből *morogja az orra alatt, bár lehet, hogy egy sokkal lehetetlenebb feltételt kellett volna szabnia.
Összeráncolt homlokkal mered a felé nyújtott kézre, s közben jó alaposan fontolóra veszi az ajánlatot. 50 arany viszonylag sok, de ha azt nézi, hogy oda kell adnia az íját egy idegennek, aki megkarcolhatja, leejtheti, eltörheti, megronthatja... Viszont egy kis plusz pénz jól jönne most, megvehetné azokat az információkat, amik után ily feleslegesen kutatott. Egy darabig hümmög tehát, mielőtt ujjait Hadrian tenyerébe csúsztatná. Apró keze egészen elvész az elfében, szorítása viszont határozott és erős, ahogy egy íjásztól elvárható.*
- Rendben, állom. Ha te nyersz, én fizetek neked? *kérdi kissé talán késve, hisz már kezet fogtak, mindenesetre szeretné ezt gyorsan tisztázni, mielőtt a férfi belesodorja valami őrültségbe. Ahogy a kijárat felé indul, már kezdi megbánni, hogy ilyen könnyen belement a fogadásba.*
- Rorick... A lovad, ugye? *kérdi elbizonytalanodva. Hadrianból kinézi, hogy egy ember szolgát várakoztat két órája, s puszta gonoszságból akarja megfuttatni az erdőben, hogy fegyelemre és hűségre nevelje.
Morran valamit, de hogy köszönetnek szánja-e, amiért az elf előre engedi az ajtóban, vagy nemtetszését fejezi ki, mert gyenge, alsóbbrendű nőként kezelik, vagy pusztán csak meglepődött az udvarias gesztuson, az nem egyértelmű.*
- Miért akarod ennyire bebizonyítani egy idegennek, hogy ki tudsz feszíteni egy íjat?
*Pillant hátra a válla felett, miközben kilépnek a könyvtárból, s a templomon át lovaik felé veszik az irányt. Freya egy szürke mént hagyott kint várakozni, ki úgy is a legrégebbi barátjának mondható, hogy alig egy éve vásárolta.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-12-03 13:40:24
Üzenet elküldve: 2013-12-03 13:40:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
*Való igaz, hogy Hadrian nem éppen az a jótét lélek, sőt veszélyes egy alak, kinek sötét ügyletei vannak, de Freyanak nem akar ártani. Drian pont az a kategória akiktől az apukák óva intik a lányukat, s talán jól is teszik, mert amerre jár egy ilyen "rossz fiú", csak a zűr marad utána.*
- Nem, mert közben azért nyitott szemmel jártam és jól tudtam mi folyik a felszínen. * Suttogja vészjóslóan, de hangjának élét elveszi, ahogy később felkacag.
Ez úgy hangzik, mintha csak vissza akarna vágni, holott van mögötte igazság. Éveken keresztül egy kastély alagsorában, a koszos pincékben méregkeveréssel foglalkozott. Jól megfizették érte a nemesek, kik nem akarták bepiszkítani a kezüket, mégis valamelyik feljebbvalójukat el akarták tenni láb alól, s hát Hadrian elintézte azt is,hol méreggel, hol anélkül. Akaratlanul is eszébe juttatja ezzel a kis beszólással régi életmódját, ami nincs ínyére, s olyan képet vág, mint aki citromba harapott.*
- A rövid haj az elf férfiaknál komoly veszteségre utal, avagy elveszített egy harcot, s megbecstelenítették azzal, hogy levágták a haját. De miről beszélek? Ezt neked is tudnod kellene. * Itt megint végigmér a lányon, ki épp a haját próbálja lelapogatni, avagy hegyes fülecskéit eltakargatni.*
- Ez azt jelenti,hogy én még nem veszítettem. * Humorizál, pedig nem erre gondolt először, hanem arra próbált célozgatni, hogy tudja jól, hogy a lány félelf.*
- Nem értem a logikád, kócos. De azt hiszem, nem is szeretném tudni... nők. * Teszi még hozzá fújtatva. Ez övön aluli sértés volt számára, s ha más mondta volna, akkor talán nem engedné csak úgy el hegyes fülei mellett ezt a sértést.*
- Vagy csak nem találkoztál még igazi férfival. * Vonja meg vállát ugyanolyan hanyagul, mint azt az előbb Freya,majd tekintetével követi a lányt, ahogy az lassan összeszedelődzködik és a hátára veszi az íját. Mindeközben Hadrian valahonnan, talán a ruhája ujjából egy csorba rövidkést csúsztat tenyerébe és azt forgatva játszani kezd vele. Ezt nem az elrettentés szándékául csinálja, csupán tényleg ennyire nincs tisztában azzal, hogy mivel tud ráijeszteni az emberekre. Számára ez természetes.*
- Fenyegetve érzed magad? * Ez inkább kijelentés, mint kérdés, melyet akkor ejt meg, amikor a lány hátrébb dől tőle. A romlott vigyor ismét felkúszik képére, s a következő forgatásnál tenyeréből eltűnik a kés, mintha egy bűvész trükközött volna. Hadrian lassan felegyenesedik az asztaltól, s Freyával szembefordulva válaszol.*
- Szeretem kétértelműen kifejezni magam, de talán egy kicsit mindkettő. Még nem döntöttem el. * Hangjából lehetetlenség bármiféle érzelmet kiolvasni, csak úgy mint sápadt, rezzenéstelen arcáról.*
- Hadrian, de neked csak kegyelmes uram. * Javasolja a megszólítást, s közben egy félmosollyal az arcán követi, az ajtó felé induló Freyát, aki azonban megtorpan,amikor az íja és a pénz szóba kerül. Úgy látszik ő is szereti a kihívásokat, csak úgy, mint Hadrian.*
- Rendben. Mit szólnál egy fogadáshoz? Kifeszítem én a kifeszíthetetlent. Ha nem, akkor 40.. nem inkább 50 arannyal jövök neked. Állod a fogadást? * Kérdi és cinkos mosollyal nyújtja nagy tenyerét a lány felé. Arról az apró részletről azonban nem tesz még említést, hogy mi lesz abban az esetben, ha ő nyer. Ha Freya nem állja a fogadást, akkor elmagyarázza neki, hogy a griffekről és sárkányokról keresett egy több-százéves bestiáriumot. Ha viszont kezet ráz, akkor felhúzza fejére sötét obszidián színű csuklyáját és elindul a kijárat felé, út közben még megemlíti potenciális elképzeléseit azzal kapcsolatban, hogy ha ő nyer mit kapjon.*
- Az nem érdekes. Tudok olvasni, viszont távozzunk. Rorick már több mint egy órája kint vár rám. Megfuttatnám az erdőben, ahol sort keríthetnénk az íjazásra is. * Válaszolja és kinyitva a könyvtár kétszárnyú ajtaját maga elé engedi a lányt.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.05 15:48:07, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Való igaz, hogy Hadrian nem éppen az a jótét lélek, sőt veszélyes egy alak, kinek sötét ügyletei vannak, de Freyanak nem akar ártani. Drian pont az a kategória akiktől az apukák óva intik a lányukat, s talán jól is teszik, mert amerre jár egy ilyen "rossz fiú", csak a zűr marad utána.*
- Nem, mert közben azért nyitott szemmel jártam és jól tudtam mi folyik a felszínen. * Suttogja vészjóslóan, de hangjának élét elveszi, ahogy később felkacag.
Ez úgy hangzik, mintha csak vissza akarna vágni, holott van mögötte igazság. Éveken keresztül egy kastély alagsorában, a koszos pincékben méregkeveréssel foglalkozott. Jól megfizették érte a nemesek, kik nem akarták bepiszkítani a kezüket, mégis valamelyik feljebbvalójukat el akarták tenni láb alól, s hát Hadrian elintézte azt is,hol méreggel, hol anélkül. Akaratlanul is eszébe juttatja ezzel a kis beszólással régi életmódját, ami nincs ínyére, s olyan képet vág, mint aki citromba harapott.*
- A rövid haj az elf férfiaknál komoly veszteségre utal, avagy elveszített egy harcot, s megbecstelenítették azzal, hogy levágták a haját. De miről beszélek? Ezt neked is tudnod kellene. * Itt megint végigmér a lányon, ki épp a haját próbálja lelapogatni, avagy hegyes fülecskéit eltakargatni.*
- Ez azt jelenti,hogy én még nem veszítettem. * Humorizál, pedig nem erre gondolt először, hanem arra próbált célozgatni, hogy tudja jól, hogy a lány félelf.*
- Nem értem a logikád, kócos. De azt hiszem, nem is szeretném tudni... nők. * Teszi még hozzá fújtatva. Ez övön aluli sértés volt számára, s ha más mondta volna, akkor talán nem engedné csak úgy el hegyes fülei mellett ezt a sértést.*
- Vagy csak nem találkoztál még igazi férfival. * Vonja meg vállát ugyanolyan hanyagul, mint azt az előbb Freya,majd tekintetével követi a lányt, ahogy az lassan összeszedelődzködik és a hátára veszi az íját. Mindeközben Hadrian valahonnan, talán a ruhája ujjából egy csorba rövidkést csúsztat tenyerébe és azt forgatva játszani kezd vele. Ezt nem az elrettentés szándékául csinálja, csupán tényleg ennyire nincs tisztában azzal, hogy mivel tud ráijeszteni az emberekre. Számára ez természetes.*
- Fenyegetve érzed magad? * Ez inkább kijelentés, mint kérdés, melyet akkor ejt meg, amikor a lány hátrébb dől tőle. A romlott vigyor ismét felkúszik képére, s a következő forgatásnál tenyeréből eltűnik a kés, mintha egy bűvész trükközött volna. Hadrian lassan felegyenesedik az asztaltól, s Freyával szembefordulva válaszol.*
- Szeretem kétértelműen kifejezni magam, de talán egy kicsit mindkettő. Még nem döntöttem el. * Hangjából lehetetlenség bármiféle érzelmet kiolvasni, csak úgy mint sápadt, rezzenéstelen arcáról.*
- Hadrian, de neked csak kegyelmes uram. * Javasolja a megszólítást, s közben egy félmosollyal az arcán követi, az ajtó felé induló Freyát, aki azonban megtorpan,amikor az íja és a pénz szóba kerül. Úgy látszik ő is szereti a kihívásokat, csak úgy, mint Hadrian.*
- Rendben. Mit szólnál egy fogadáshoz? Kifeszítem én a kifeszíthetetlent. Ha nem, akkor 40.. nem inkább 50 arannyal jövök neked. Állod a fogadást? * Kérdi és cinkos mosollyal nyújtja nagy tenyerét a lány felé. Arról az apró részletről azonban nem tesz még említést, hogy mi lesz abban az esetben, ha ő nyer. Ha Freya nem állja a fogadást, akkor elmagyarázza neki, hogy a griffekről és sárkányokról keresett egy több-százéves bestiáriumot. Ha viszont kezet ráz, akkor felhúzza fejére sötét obszidián színű csuklyáját és elindul a kijárat felé, út közben még megemlíti potenciális elképzeléseit azzal kapcsolatban, hogy ha ő nyer mit kapjon.*
- Az nem érdekes. Tudok olvasni, viszont távozzunk. Rorick már több mint egy órája kint vár rám. Megfuttatnám az erdőben, ahol sort keríthetnénk az íjazásra is. * Válaszolja és kinyitva a könyvtár kétszárnyú ajtaját maga elé engedi a lányt.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.05 15:48:07, a következő indokkal:
Jelpótlás.
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-12-02 22:59:35
Üzenet elküldve: 2013-12-02 22:59:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*Még ha komoly lenne a bocsánatkérés, akkor sem hatná meg túlzottan. Általában nem haragtartó, ellenben ha szándékosan táncolnak az idegein, nem felejti el egykönnyen az illetőt, sőt, Hadrian jó úton halad ahhoz, hogy csupán egyetlen jelzővel alaposan felidegesítse Freyát.*
- Mint egy vakond? *szúrja közbe a férfi templomos megjegyzésébe. Látta ő azt a sokat és rosszat sejtető, romlott vigyort, hallotta a hátborzongatónak hangzó kacajt, de úgy tesz, mintha hidegen hagyná az idegen fenyegető megjelenése, holott nagyon is óvatosságra inti. Freyát sokáig lehet büntetlenül hergelni, tipikusan az "ugat, de nem harap" kategóriába tartozik, ezt azonban a lány nem jelentené ki ilyen magabiztosan újdonsült beszélgetőpartneréről.
Az újabb jelzőt hallván jobb tenyerével sietősen lelapogatja szétálló, kusza tincseit, hátha némiképp javít ezzel az összképen.*
- A hosszú hajjal sok a nyűg... Te már csak tudod. *teszi hozzá félhangosan. Számára nem szokatlan, hogy egy férfinak is hosszú a haja, hisz elf édesapján és rokonain elégszer látta, hogy ez normális. Sőt, ahogy egy nőt megszépíti a dús hajtenger, úgy a férfiakat is vonzóbbá teszi - nem mintha jelenleg bármi hasonló megfordulna Freya fejében, mivel azzal van elfoglalva, hogy gondolatban különböző kínzóeszközök kegyetlenségének vesse alá Hadriant. Persze ebben is van valami vonzó, attól függ, kinek milyen az ízlése.*
- Ez azt jelenti, hogy nem vagy igazi férfi. *Hanyagul megvonja a vállát. Ha neki van egy véleménye, s másvalaki nem osztozik rajta, akkor biztos, hogy az illető gondolkodásmódjában van a hiba. Freya eddig ezen énközpontú elmélet szerint élt, s egy olyan fontos kérdésben, mint hogy miért parancsolgatnak a nők, természetesnek veszi, hogy csakis neki lehet igaza.
Kelletlenül hátrébb dől, ahogy Hadrian közelebb hajol hozzá. Tetszik neki, hogy a másik érti a viccet, jól szórakozik, de tart tőle, hogy az évődésük előbb-utóbb gyilkos vitává fajul, ezért dönt a távozás mellett. Magában megfontolja a maradást is, ám mielőtt esélyt adhatna e bimbódzó beszélgetésnek, Hadrian dupla varázsszót lő el, újból kicsalva a jóllakott hörcsög-grimaszt Freyából.*
- Nem tudom eldönteni, sértegetsz vagy udvarolsz-e. *füllenti, hisz a válasz egyértelmű.* Ám legyen, a nevem Freya, és ha elárulod a tiéd, talán megkíméllek attól, hogy megrövidítsem a füleid.
*Á, ő a legkisebb mértékben sem agresszív, azonban valamit ki kell találnia, hogy tisztázza a férfiban a kócos és kislány szavak pontos jelentését, melyek teljesen távol állnak tőle. Számtalan jobb kifejezést tudna javasolni helyettük önmagára, a listán szerepelne többek közt a gyönyörű, ravasz és varázslatos is. Nem biztos, hogy pont ezzel bizonyítaná be, sokkalta érettebb, mint azt Hadrian gondolja.*
- No, egy pillanat! *torpan meg azon nyomban, amint a férfi felhozza a pénzt. Kár lenne tagadni, Freya szereti a könnyebb utakat és az útlevágásokat, de ha pénzről van szó, sosem tréfál. Összehúzott szemekkel, gyanakvón méri végig a fickót, ki útját állja.* Nincs az a pénz, amiért hagynám, hogy az íjamhoz érj.
*Szögezi le, ujjait védelmezőn a tegeze pántjára fonva.*
- S az a pénz sincs, melyért elhiszem, hogy képes vagy egyáltalán kifeszíteni az íjam. A kihívást azonban nem utasítom el, hogy is tehetném, ha őhatalmasságodtól származik? *Most úgyis ráér, már csak találniuk kell egy módot, Freya ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy nem adja kölcsön az íját egy vadidegennek.*
- De előbb mondd, milyen képeket keresel! Ez a csodálatos elme úgy döntött, ma kivételesen segít neked.
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.02 23:04:30
*Még ha komoly lenne a bocsánatkérés, akkor sem hatná meg túlzottan. Általában nem haragtartó, ellenben ha szándékosan táncolnak az idegein, nem felejti el egykönnyen az illetőt, sőt, Hadrian jó úton halad ahhoz, hogy csupán egyetlen jelzővel alaposan felidegesítse Freyát.*
- Mint egy vakond? *szúrja közbe a férfi templomos megjegyzésébe. Látta ő azt a sokat és rosszat sejtető, romlott vigyort, hallotta a hátborzongatónak hangzó kacajt, de úgy tesz, mintha hidegen hagyná az idegen fenyegető megjelenése, holott nagyon is óvatosságra inti. Freyát sokáig lehet büntetlenül hergelni, tipikusan az "ugat, de nem harap" kategóriába tartozik, ezt azonban a lány nem jelentené ki ilyen magabiztosan újdonsült beszélgetőpartneréről.
Az újabb jelzőt hallván jobb tenyerével sietősen lelapogatja szétálló, kusza tincseit, hátha némiképp javít ezzel az összképen.*
- A hosszú hajjal sok a nyűg... Te már csak tudod. *teszi hozzá félhangosan. Számára nem szokatlan, hogy egy férfinak is hosszú a haja, hisz elf édesapján és rokonain elégszer látta, hogy ez normális. Sőt, ahogy egy nőt megszépíti a dús hajtenger, úgy a férfiakat is vonzóbbá teszi - nem mintha jelenleg bármi hasonló megfordulna Freya fejében, mivel azzal van elfoglalva, hogy gondolatban különböző kínzóeszközök kegyetlenségének vesse alá Hadriant. Persze ebben is van valami vonzó, attól függ, kinek milyen az ízlése.*
- Ez azt jelenti, hogy nem vagy igazi férfi. *Hanyagul megvonja a vállát. Ha neki van egy véleménye, s másvalaki nem osztozik rajta, akkor biztos, hogy az illető gondolkodásmódjában van a hiba. Freya eddig ezen énközpontú elmélet szerint élt, s egy olyan fontos kérdésben, mint hogy miért parancsolgatnak a nők, természetesnek veszi, hogy csakis neki lehet igaza.
Kelletlenül hátrébb dől, ahogy Hadrian közelebb hajol hozzá. Tetszik neki, hogy a másik érti a viccet, jól szórakozik, de tart tőle, hogy az évődésük előbb-utóbb gyilkos vitává fajul, ezért dönt a távozás mellett. Magában megfontolja a maradást is, ám mielőtt esélyt adhatna e bimbódzó beszélgetésnek, Hadrian dupla varázsszót lő el, újból kicsalva a jóllakott hörcsög-grimaszt Freyából.*
- Nem tudom eldönteni, sértegetsz vagy udvarolsz-e. *füllenti, hisz a válasz egyértelmű.* Ám legyen, a nevem Freya, és ha elárulod a tiéd, talán megkíméllek attól, hogy megrövidítsem a füleid.
*Á, ő a legkisebb mértékben sem agresszív, azonban valamit ki kell találnia, hogy tisztázza a férfiban a kócos és kislány szavak pontos jelentését, melyek teljesen távol állnak tőle. Számtalan jobb kifejezést tudna javasolni helyettük önmagára, a listán szerepelne többek közt a gyönyörű, ravasz és varázslatos is. Nem biztos, hogy pont ezzel bizonyítaná be, sokkalta érettebb, mint azt Hadrian gondolja.*
- No, egy pillanat! *torpan meg azon nyomban, amint a férfi felhozza a pénzt. Kár lenne tagadni, Freya szereti a könnyebb utakat és az útlevágásokat, de ha pénzről van szó, sosem tréfál. Összehúzott szemekkel, gyanakvón méri végig a fickót, ki útját állja.* Nincs az a pénz, amiért hagynám, hogy az íjamhoz érj.
*Szögezi le, ujjait védelmezőn a tegeze pántjára fonva.*
- S az a pénz sincs, melyért elhiszem, hogy képes vagy egyáltalán kifeszíteni az íjam. A kihívást azonban nem utasítom el, hogy is tehetném, ha őhatalmasságodtól származik? *Most úgyis ráér, már csak találniuk kell egy módot, Freya ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy nem adja kölcsön az íját egy vadidegennek.*
- De előbb mondd, milyen képeket keresel! Ez a csodálatos elme úgy döntött, ma kivételesen segít neked.
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.02 23:04:30
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-12-01 23:46:21
Üzenet elküldve: 2013-12-01 23:46:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
* Csípős a nyelve a lánykának. Ez kedvére való, igazán a kedvére. Csibészes mosolyra húzódnak ajkai és elismerően hümmög.*
- Ó nem. Igazad van. Csak mi vagyunk itt kettecskén. * Válaszolja könnyedén, s hangja akár a bársonyba bújtatott kés. Minden hiába, mert Freya nem elég gyors és Hadrian megpillantja a sötétszőke kócos fürtök közül kikandikáló hegyes füleket. Nem említi meg, talán majd később. Jól tudja, hogy a félvérek mennyire szégyellni szokták származásukat. Sok helyen kiközösítik őket, rosszabb esetben korcsnak nevezik a fél elfeket. Látván a lány kifejező arcát, ajkai feljebb emelkednek és kineveti.*
- Tán megsértettelek? Ne haragudj, nem állt szándékomban. * Hangjából erőteljesen érezni, hogy nem gondolja komolyan a bocsánat kérést. Ha jobban belegondol, soha nem is kért még senkitől bocsánatot. Ásít egyet, amikor a lány megemlíti a templomot.*
- Az unalmas vasárnapi prédikációk nem nekem valók. No meg... azt hiszem már túl késő is számomra. Túl sokáig éltem a sötétségben. * Romlottan vigyorog, majd felkacag a lány szavai hallatán. Szórakoztatja a társalgás. Kényelmesen nyújtózik egyet majd lazábbra veszi egy csattal a mellkasán átvetett bőrszíját.*
- Óh.. Most mélyen a lelkembe tiportál.. kócos kislány.* Vág vissza gyorsan valamivel, de szép számmal akad még a sértegetésekből tarsolyában.*
- Érdekes gondolat. Én ezt máshogy vettem észre eddig. * Nem óhajtja megosztani ezen tapasztalatait, hacsak a fél elf rá nem kérdez. Csalódottsággal tölti el, amikor látja, hogy a "kislány" távozóra fogja a dolgot, pedig még csak most kezdett belejönni a civakodásba. Tudja jól Hadrian, hogy a másik tud olvasni, s a kontya mögött nem csupán légüres tér leledzik, ezt már az első pillantás után is leszűrheti az ember.
Állja a másik tekintetét, mikor az közelebb sétál hozzá és csípőjét az asztalnak dönti. A világért sem szakítaná félbe, hisz oly vehemenciával adja elő magát a lány, hogy az mulattatja. Magában eldönti, hogy igaz a nagy általánosság a női lobbanékonyságról. Közelebb hajol a lány arcához, épphogy az intim szférájának határán áll meg. *
- Terelgess hát. Én sajnos a képekért jöttem a könyvtárba. Adsz magán órát? * Füllent halk, sziszegő hangján. A vitapartner azonban távozni készül és lehet, hogy már rá sem hederít az asztalnak támaszkodó Hadrianra, s ezért ő feláll, ezzel hangsúlyozva bűnös magasságát és rátesz még egy lapáttal, mert "úgy" fogja hívni.*
- Várj csak! Állj meg! Elárulod hogy hívnak, durcás kislány? Vagy kénytelen leszek kócosnak hívni, ha legközelebb látlak. * Nem hiszi, hogy lesz legközelebb, de tudni akarja a temperamentumos lányka nevét, akinek jól megjegyezte az arcát. Az élet útjai kifürkészhetetlenek... Ezzel magyarázná, ha a lány rákérdezne ugyan miért akarja tudni a nevét. A távozó lány elé siet és vele lépést tartva menetiránynak háttal sétál.*
- És ha fizetnék a magán órákért? Fogadjunk, hogy jobban lövök azzal az íjjal, amit a hátadon hordasz. Nem csak dísz ugye? * Erre a kijelentésre bizonyára megtoppan majd a lány, s ekkor Hadrian elmosolyodik.*
- Bár, megértem, ha nem szereted a kihívásokat. Elvégre én hívlak ki. * Az önértékeléssel Hadriannak sincsenek problémái, vagy ha vannak is, az egy kívülállónak nem észrevehető
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.01 23:49:16
* Csípős a nyelve a lánykának. Ez kedvére való, igazán a kedvére. Csibészes mosolyra húzódnak ajkai és elismerően hümmög.*
- Ó nem. Igazad van. Csak mi vagyunk itt kettecskén. * Válaszolja könnyedén, s hangja akár a bársonyba bújtatott kés. Minden hiába, mert Freya nem elég gyors és Hadrian megpillantja a sötétszőke kócos fürtök közül kikandikáló hegyes füleket. Nem említi meg, talán majd később. Jól tudja, hogy a félvérek mennyire szégyellni szokták származásukat. Sok helyen kiközösítik őket, rosszabb esetben korcsnak nevezik a fél elfeket. Látván a lány kifejező arcát, ajkai feljebb emelkednek és kineveti.*
- Tán megsértettelek? Ne haragudj, nem állt szándékomban. * Hangjából erőteljesen érezni, hogy nem gondolja komolyan a bocsánat kérést. Ha jobban belegondol, soha nem is kért még senkitől bocsánatot. Ásít egyet, amikor a lány megemlíti a templomot.*
- Az unalmas vasárnapi prédikációk nem nekem valók. No meg... azt hiszem már túl késő is számomra. Túl sokáig éltem a sötétségben. * Romlottan vigyorog, majd felkacag a lány szavai hallatán. Szórakoztatja a társalgás. Kényelmesen nyújtózik egyet majd lazábbra veszi egy csattal a mellkasán átvetett bőrszíját.*
- Óh.. Most mélyen a lelkembe tiportál.. kócos kislány.* Vág vissza gyorsan valamivel, de szép számmal akad még a sértegetésekből tarsolyában.*
- Érdekes gondolat. Én ezt máshogy vettem észre eddig. * Nem óhajtja megosztani ezen tapasztalatait, hacsak a fél elf rá nem kérdez. Csalódottsággal tölti el, amikor látja, hogy a "kislány" távozóra fogja a dolgot, pedig még csak most kezdett belejönni a civakodásba. Tudja jól Hadrian, hogy a másik tud olvasni, s a kontya mögött nem csupán légüres tér leledzik, ezt már az első pillantás után is leszűrheti az ember.
Állja a másik tekintetét, mikor az közelebb sétál hozzá és csípőjét az asztalnak dönti. A világért sem szakítaná félbe, hisz oly vehemenciával adja elő magát a lány, hogy az mulattatja. Magában eldönti, hogy igaz a nagy általánosság a női lobbanékonyságról. Közelebb hajol a lány arcához, épphogy az intim szférájának határán áll meg. *
- Terelgess hát. Én sajnos a képekért jöttem a könyvtárba. Adsz magán órát? * Füllent halk, sziszegő hangján. A vitapartner azonban távozni készül és lehet, hogy már rá sem hederít az asztalnak támaszkodó Hadrianra, s ezért ő feláll, ezzel hangsúlyozva bűnös magasságát és rátesz még egy lapáttal, mert "úgy" fogja hívni.*
- Várj csak! Állj meg! Elárulod hogy hívnak, durcás kislány? Vagy kénytelen leszek kócosnak hívni, ha legközelebb látlak. * Nem hiszi, hogy lesz legközelebb, de tudni akarja a temperamentumos lányka nevét, akinek jól megjegyezte az arcát. Az élet útjai kifürkészhetetlenek... Ezzel magyarázná, ha a lány rákérdezne ugyan miért akarja tudni a nevét. A távozó lány elé siet és vele lépést tartva menetiránynak háttal sétál.*
- És ha fizetnék a magán órákért? Fogadjunk, hogy jobban lövök azzal az íjjal, amit a hátadon hordasz. Nem csak dísz ugye? * Erre a kijelentésre bizonyára megtoppan majd a lány, s ekkor Hadrian elmosolyodik.*
- Bár, megértem, ha nem szereted a kihívásokat. Elvégre én hívlak ki. * Az önértékeléssel Hadriannak sincsenek problémái, vagy ha vannak is, az egy kívülállónak nem észrevehető
A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.01 23:49:16
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-11-30 22:09:28
Üzenet elküldve: 2013-11-30 22:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
- Miért, látsz ott esetleg mást is? *csattan a kérdés, felettébb gúnyos mércét ütve meg. Freya bátran pimaszkodik úgy, hogy csak egy jeges szempárt lát a másikból, sőt, valószínűleg akkor sem tompítaná szép szavakkal nyelve élességét, ha minden porcikáját látná a férfinak. Még ha meg is ijed valakitől, sosem engedi, hogy ezt az illető is lássa - talán ezért gondolják sokan úgy, hogy egy fikarcnyi félelemérzet sincs benne.
Az persze már nem igazán tetszik neki, hogy az illető megkerüli a könyvespolcot. Szeretné magára kapni köpenyét, hogy legalább a fülét eltakarja, de csak annyi ideje marad, hogy szoros kontyából kiszabadítva sötétszőke tincsek alá rejtse félvérsége bizonyítékát. Ezáltal szépen összekócolja a haját, s a jobbra-balra ágaskodó szálak csak erősítik kislányos megjelenését. Hűvös, szobormerev álarc mögé bújva, rezzenéstelenül pillant fel a férfira, s rögtön megállapít két dolgot: magas és lekislányozta - utóbbi nagyobb bűn Freya szemében, de hát egyszer mindenki hibázhat, egyszer elnézi neki. Egyszer.*
- Kösz! *veti oda félvállról, mert úgy véli, a férfi egy könyv miatt nem jött volna oda hozzá, így hát nyilván hálában reménykedik. Ennél nagyobb köszönetet Freyától nem fog kapni, az is nagy szó, hogy az idegen szavait el tudta engedni a füle mellett. Még. Amikor másodszor is meghallja "azt" a szót, összepréseli az ajkait, orcái durcásan kidudorodnak kissé, mint egy jóllakott hörcsögnek.*
- Kislány, aki mondja! *Ez a legjobb sértés, amivel hirtelenjében vissza tudott vágni, ám csak későn realizálja, hogy pont így játszott rá saját gyerekességére. Ennél gyengébb sértést akkor sem tudott volna kitalálni, ha órákig töpreng rajta.*
- Baj van a szemeddel, ha előbb kislánynak, majd pedig öregasszonynak néztél. Felettünk van a templom, szerintem inkább ott kéne imádkoznod, mielőtt túl késő lesz. *csóválja meg a fejét, s ráérős léptekkel a földre vetett holmijához ballag. A vállaira kanyarítja a köpenyét, összecsatolja magán, a fejére igazítja a csuklyát, s a fegyvereiért nyúl. Csak a szeme sarkából pillant a férfira, amikor újra megszólal.*
- Ó, ez egyszerű kérdés *cserfes mosolyra húzza az ajkait.* Mert a férfiak maguktól képtelenek bármit is elintézni. Kell melléjük egy nő, aki terelgeti őket, különben két napig sem bírnák.
*Feleli hanyag vállrántással, miközben a vállára emeli a tegezt és az íjat. Menni készül, nincs, ami marasztalná, sőt, az, hogy egy idegen beszélgetést kezdeményezett, még inkább menekülésre készteti. Szereti a vitákat, de csak ha rendesen ki tudja magát kiabálni, amire egy könyvtárban nem sok esély van. Szándéka azonnal módosul a férfi utolsó kérdését hallván, melytől ismét felszalad a vérnyomása, s arckifejezése újra hasonlítani kezd egy hörcsögéhez.
Röpke, véres vigyorral fogadja el a férfi feltételezett, vagy talán csak képzelt kihívását, és pár nyújtott lépéssel nullára redukálja a köztük lévő távot. Csípőjét az asztalnak dönti, közvetlenül betolakodva Hadrian látóterébe.*
- Tudok olvasni. Meg kéne tanítanom téged? Nem szégyen, ha segítséget kérsz. *Gúnyolódó kérdését nyájas köntösbe bújtatja.* Sajnálom, de nincs időm pesztrálni, kérlek, keress egy másik hihetetlenül nagy tudású, tehetséges és hasonlóan gyönyörű mestert magadnak. Feltéve, hogy találsz...
*Lustán nézegeti a körmeit, míg megjátszott önelégültséggel magyaráz az idegennek.*
- Miért, látsz ott esetleg mást is? *csattan a kérdés, felettébb gúnyos mércét ütve meg. Freya bátran pimaszkodik úgy, hogy csak egy jeges szempárt lát a másikból, sőt, valószínűleg akkor sem tompítaná szép szavakkal nyelve élességét, ha minden porcikáját látná a férfinak. Még ha meg is ijed valakitől, sosem engedi, hogy ezt az illető is lássa - talán ezért gondolják sokan úgy, hogy egy fikarcnyi félelemérzet sincs benne.
Az persze már nem igazán tetszik neki, hogy az illető megkerüli a könyvespolcot. Szeretné magára kapni köpenyét, hogy legalább a fülét eltakarja, de csak annyi ideje marad, hogy szoros kontyából kiszabadítva sötétszőke tincsek alá rejtse félvérsége bizonyítékát. Ezáltal szépen összekócolja a haját, s a jobbra-balra ágaskodó szálak csak erősítik kislányos megjelenését. Hűvös, szobormerev álarc mögé bújva, rezzenéstelenül pillant fel a férfira, s rögtön megállapít két dolgot: magas és lekislányozta - utóbbi nagyobb bűn Freya szemében, de hát egyszer mindenki hibázhat, egyszer elnézi neki. Egyszer.*
- Kösz! *veti oda félvállról, mert úgy véli, a férfi egy könyv miatt nem jött volna oda hozzá, így hát nyilván hálában reménykedik. Ennél nagyobb köszönetet Freyától nem fog kapni, az is nagy szó, hogy az idegen szavait el tudta engedni a füle mellett. Még. Amikor másodszor is meghallja "azt" a szót, összepréseli az ajkait, orcái durcásan kidudorodnak kissé, mint egy jóllakott hörcsögnek.*
- Kislány, aki mondja! *Ez a legjobb sértés, amivel hirtelenjében vissza tudott vágni, ám csak későn realizálja, hogy pont így játszott rá saját gyerekességére. Ennél gyengébb sértést akkor sem tudott volna kitalálni, ha órákig töpreng rajta.*
- Baj van a szemeddel, ha előbb kislánynak, majd pedig öregasszonynak néztél. Felettünk van a templom, szerintem inkább ott kéne imádkoznod, mielőtt túl késő lesz. *csóválja meg a fejét, s ráérős léptekkel a földre vetett holmijához ballag. A vállaira kanyarítja a köpenyét, összecsatolja magán, a fejére igazítja a csuklyát, s a fegyvereiért nyúl. Csak a szeme sarkából pillant a férfira, amikor újra megszólal.*
- Ó, ez egyszerű kérdés *cserfes mosolyra húzza az ajkait.* Mert a férfiak maguktól képtelenek bármit is elintézni. Kell melléjük egy nő, aki terelgeti őket, különben két napig sem bírnák.
*Feleli hanyag vállrántással, miközben a vállára emeli a tegezt és az íjat. Menni készül, nincs, ami marasztalná, sőt, az, hogy egy idegen beszélgetést kezdeményezett, még inkább menekülésre készteti. Szereti a vitákat, de csak ha rendesen ki tudja magát kiabálni, amire egy könyvtárban nem sok esély van. Szándéka azonnal módosul a férfi utolsó kérdését hallván, melytől ismét felszalad a vérnyomása, s arckifejezése újra hasonlítani kezd egy hörcsögéhez.
Röpke, véres vigyorral fogadja el a férfi feltételezett, vagy talán csak képzelt kihívását, és pár nyújtott lépéssel nullára redukálja a köztük lévő távot. Csípőjét az asztalnak dönti, közvetlenül betolakodva Hadrian látóterébe.*
- Tudok olvasni. Meg kéne tanítanom téged? Nem szégyen, ha segítséget kérsz. *Gúnyolódó kérdését nyájas köntösbe bújtatja.* Sajnálom, de nincs időm pesztrálni, kérlek, keress egy másik hihetetlenül nagy tudású, tehetséges és hasonlóan gyönyörű mestert magadnak. Feltéve, hogy találsz...
*Lustán nézegeti a körmeit, míg megjátszott önelégültséggel magyaráz az idegennek.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-11-30 16:50:29
Üzenet elküldve: 2013-11-30 16:50:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
*Freya türkizkéken izzó szempárt pillanthat meg a résen keresztül, majd a "hé" megszólalás után a férfi sötéten felvont szemöldökét. Hadrian hangosan megköszörüli a torkát, kifejezve nemtetszését.*
- Ó! Csak nem nekem szólt e parancs? * Kezdi a polc másik oldaláról és elindul, hogy megkerülje azt. Nem sieti el a dolgot: fáradtan fújtatva teszi meg a kis félkört s immáron szemben állva a parancs osztogatóval lassan, ráérősen végigmér a lányon. Egy mély, csalódott sóhajt hallatva visszahelyezi a helyére a könyvet, kezét ott felejtve a polcon és odatámaszkodva kissé lejjebb hajolva lenéz a nála sokkal alacsonyabb lánykára.*
- Csihadj le kislány. Hangos vagy! * Szája vértelen vonallá változik, ahogy a csokoládébarna és a hideg türkiz szempár találkozik egy pillanatra. *
- Itt nem szokás hangoskodni. * Vonja fel Hadrian sokatmondóan a szemöldökét és megcsóválja a fejét. Nem mintha annyira zavarná a barna hajú lányka ilyesféle megnyilvánulása, egyszerűen inkább csak kapott az alkalmon, hogy szerezzen egy újabb vitapartnert. Megnyalja szája szélét s gonosz félmosoly játszik arcán, ahogy kihúzza magát.*
- Be kell vallanom nem hittem volna, hogy ilyen "kislányt" találok a polc másik oldalán. * Határozottan bóknak hangzik, azonban nem annak szánja. Hangja érces és mély. Leginkább a sziszegő kígyó fenyegető hangjához hasonlatos, pedig most kivételesen nem áll szándékában az ijesztgetés, ez csupán a természetes hangszíne.*
- Sokkal inkább hittem azt, hogy egy zsémbes öregasszony szólalt meg. * Szeret illúziót rombolni. Sosem "bókol" anélkül, hogy a végén ne rondítana bele valami sértő dologgal. Kedveli a határozott nőcskéket és a szemben álló annak tűnik, de még jobban szeret vitatkozni velük. Sápadt arcát felé fordítja, majd az asztalra ül és keresztbe fonja a karját.*
- Mond csak. Szerinted miért szeretik a "nők" annyira utasítgatni a férfiakat? * Kérdi unott ábrázattal az arcán, majd mintha tényleg elgondolkodna a felvetett kérdésen végigsimít az állán. Nem is ígérkezik olyan unalmasnak ez a nap. A marcona teremtés pedig egész szemrevaló, kár hogy annyira kislányos a megnyilvánulása. Legalábbis Hadrian szerint. Nem olyan gyakori dolog, hogy egy nő tud olvasni, s ezt tudván a fiú, csak nem hagyhatja ki ezt a kérdést:*
- Tudsz olvasni, vagy csak a képeket nézegeted? * Kérdi féloldalasan vigyorogva, még csak rá sem pillantva a másikra. Úgy teszi, mintha épp nagyon lefoglalná, hogy fekete szegecses bőr alkarvédőjével babrál. Azért persze figyel a lány mozgására, mert az ilyen megnyilvánulások után nem ritka, ha hozzávágnak valamit. Esetleg egy könyvet, papucsot és ki tudja még milyen fegyvereket rejtenek a lenge ruházat alatt.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.02 13:35:46, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
*Freya türkizkéken izzó szempárt pillanthat meg a résen keresztül, majd a "hé" megszólalás után a férfi sötéten felvont szemöldökét. Hadrian hangosan megköszörüli a torkát, kifejezve nemtetszését.*
- Ó! Csak nem nekem szólt e parancs? * Kezdi a polc másik oldaláról és elindul, hogy megkerülje azt. Nem sieti el a dolgot: fáradtan fújtatva teszi meg a kis félkört s immáron szemben állva a parancs osztogatóval lassan, ráérősen végigmér a lányon. Egy mély, csalódott sóhajt hallatva visszahelyezi a helyére a könyvet, kezét ott felejtve a polcon és odatámaszkodva kissé lejjebb hajolva lenéz a nála sokkal alacsonyabb lánykára.*
- Csihadj le kislány. Hangos vagy! * Szája vértelen vonallá változik, ahogy a csokoládébarna és a hideg türkiz szempár találkozik egy pillanatra. *
- Itt nem szokás hangoskodni. * Vonja fel Hadrian sokatmondóan a szemöldökét és megcsóválja a fejét. Nem mintha annyira zavarná a barna hajú lányka ilyesféle megnyilvánulása, egyszerűen inkább csak kapott az alkalmon, hogy szerezzen egy újabb vitapartnert. Megnyalja szája szélét s gonosz félmosoly játszik arcán, ahogy kihúzza magát.*
- Be kell vallanom nem hittem volna, hogy ilyen "kislányt" találok a polc másik oldalán. * Határozottan bóknak hangzik, azonban nem annak szánja. Hangja érces és mély. Leginkább a sziszegő kígyó fenyegető hangjához hasonlatos, pedig most kivételesen nem áll szándékában az ijesztgetés, ez csupán a természetes hangszíne.*
- Sokkal inkább hittem azt, hogy egy zsémbes öregasszony szólalt meg. * Szeret illúziót rombolni. Sosem "bókol" anélkül, hogy a végén ne rondítana bele valami sértő dologgal. Kedveli a határozott nőcskéket és a szemben álló annak tűnik, de még jobban szeret vitatkozni velük. Sápadt arcát felé fordítja, majd az asztalra ül és keresztbe fonja a karját.*
- Mond csak. Szerinted miért szeretik a "nők" annyira utasítgatni a férfiakat? * Kérdi unott ábrázattal az arcán, majd mintha tényleg elgondolkodna a felvetett kérdésen végigsimít az állán. Nem is ígérkezik olyan unalmasnak ez a nap. A marcona teremtés pedig egész szemrevaló, kár hogy annyira kislányos a megnyilvánulása. Legalábbis Hadrian szerint. Nem olyan gyakori dolog, hogy egy nő tud olvasni, s ezt tudván a fiú, csak nem hagyhatja ki ezt a kérdést:*
- Tudsz olvasni, vagy csak a képeket nézegeted? * Kérdi féloldalasan vigyorogva, még csak rá sem pillantva a másikra. Úgy teszi, mintha épp nagyon lefoglalná, hogy fekete szegecses bőr alkarvédőjével babrál. Azért persze figyel a lány mozgására, mert az ilyen megnyilvánulások után nem ritka, ha hozzávágnak valamit. Esetleg egy könyvet, papucsot és ki tudja még milyen fegyvereket rejtenek a lenge ruházat alatt.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.02 13:35:46, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-11-27 23:13:59
Üzenet elküldve: 2013-11-27 23:13:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*Ritka, hogy kérdést tesz fel, s még ritkább, hogy könyvtárban keresi rá a választ, Freya azonban kifogyott a további lehetőségekből, elfogytak a kifaggatható alanyok, így hát kénytelen volt ellátogatni a templom alatti, apró helyiségbe. Nem szereti a könyveket, s nem azért, mert untatná az olvasás, sokkal inkább nincs hozzá türelme, hogy órákat töltsön el vaskos könyvek átnyálzásával, egyetlen információmorzsa után kutatva. Sokkal egyszerűbb megkérdezni valakit, s addig nyaggatni, míg nem felel - a könyvek azonban makacs dögök, s bizony hallgatnak, hiába peregnek folyamatosan a percek.
Bíbor köpenyét hanyagul a földre vetette az egyik polc aljához, s arra telepedett le még a kutatómunka elején, maga mellé sorakoztatva balra az íját és tegezét, jobbra pedig az értékesnek tűnő könyveket. Épp az utolsó végén jár, felhúzott térdein támasztja a vaskos kódexet, ujjbegyeivel türelmetlenül dobol a borítón. Feszes kontya, melybe hosszú haját parancsolta, meglazult a nap végére, s néhány sötétszőke szál most szemei elé lógva garázdálkodik, hiába tűri újra és újra hegyes füle mögé.
Bosszús sóhajjal összecsapja a könyvet, a kupac tetejére dobja, majd a súlyos példányokat megemelve, egyesével visszateszi őket a helyükre. Több órát elpazarolt már, mégsem talált semmit - ez rendesen elvette a kedvét, ráadásul a nagy munkában még meg is éhezett. Talán ennek köszönhető, hogy az utolsó kódexet túl nagy lendülettel illeszti a helyére, s véletlenül átlöki a polcon. A csattanást hallva behúzza a nyakát, szinte magán érzi a megrovó pillantásokat, ezért úgy dönt, hagyja a könyvet és feladja a keresést is, amikor egy árnyat lát a túloldalon két könyvgerinc közt elsuhanni.*
- Hé! *szól rá éles hangon az alakra, ki felvette a könyvét. Csak egy keskeny sávot lát az idegenből, épp annyit, amennyit a két könyv közti rés enged, és Freya nem nyújtogatja a nyakát, hogy felmérje, ki áll a túloldalon.
Nem különösebben érdekli. A "hé" nála kitesz minden udvariassági formulát, a köszönéstől kezdve a bocsánat- és szívességkérésen át, így hát rögtön a lényegre tér.*
- Ide tedd vissza! *adja ki az ukázt, két körmével megkocogtatva a megüresedett helyet a polcon. Eszébe sem jut, hogy hozzátegyen bármiféle kérést vagy köszönetet, természetesnek veszi, hogy a férfi szándéka és célja is ugyanez lehet. Az, hogy ezért megkerülje a polcot, szintén ki van zárva.*
*Ritka, hogy kérdést tesz fel, s még ritkább, hogy könyvtárban keresi rá a választ, Freya azonban kifogyott a további lehetőségekből, elfogytak a kifaggatható alanyok, így hát kénytelen volt ellátogatni a templom alatti, apró helyiségbe. Nem szereti a könyveket, s nem azért, mert untatná az olvasás, sokkal inkább nincs hozzá türelme, hogy órákat töltsön el vaskos könyvek átnyálzásával, egyetlen információmorzsa után kutatva. Sokkal egyszerűbb megkérdezni valakit, s addig nyaggatni, míg nem felel - a könyvek azonban makacs dögök, s bizony hallgatnak, hiába peregnek folyamatosan a percek.
Bíbor köpenyét hanyagul a földre vetette az egyik polc aljához, s arra telepedett le még a kutatómunka elején, maga mellé sorakoztatva balra az íját és tegezét, jobbra pedig az értékesnek tűnő könyveket. Épp az utolsó végén jár, felhúzott térdein támasztja a vaskos kódexet, ujjbegyeivel türelmetlenül dobol a borítón. Feszes kontya, melybe hosszú haját parancsolta, meglazult a nap végére, s néhány sötétszőke szál most szemei elé lógva garázdálkodik, hiába tűri újra és újra hegyes füle mögé.
Bosszús sóhajjal összecsapja a könyvet, a kupac tetejére dobja, majd a súlyos példányokat megemelve, egyesével visszateszi őket a helyükre. Több órát elpazarolt már, mégsem talált semmit - ez rendesen elvette a kedvét, ráadásul a nagy munkában még meg is éhezett. Talán ennek köszönhető, hogy az utolsó kódexet túl nagy lendülettel illeszti a helyére, s véletlenül átlöki a polcon. A csattanást hallva behúzza a nyakát, szinte magán érzi a megrovó pillantásokat, ezért úgy dönt, hagyja a könyvet és feladja a keresést is, amikor egy árnyat lát a túloldalon két könyvgerinc közt elsuhanni.*
- Hé! *szól rá éles hangon az alakra, ki felvette a könyvét. Csak egy keskeny sávot lát az idegenből, épp annyit, amennyit a két könyv közti rés enged, és Freya nem nyújtogatja a nyakát, hogy felmérje, ki áll a túloldalon.
Nem különösebben érdekli. A "hé" nála kitesz minden udvariassági formulát, a köszönéstől kezdve a bocsánat- és szívességkérésen át, így hát rögtön a lényegre tér.*
- Ide tedd vissza! *adja ki az ukázt, két körmével megkocogtatva a megüresedett helyet a polcon. Eszébe sem jut, hogy hozzátegyen bármiféle kérést vagy köszönetet, természetesnek veszi, hogy a férfi szándéka és célja is ugyanez lehet. Az, hogy ezért megkerülje a polcot, szintén ki van zárva.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-11-27 21:20:36
Üzenet elküldve: 2013-11-27 21:20:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
~ Miféle bestiárum az amelyikben nincs szó a lamiakról és a griffekről?~
*Hadrian már az ötödik vaskos kötetet csapja össze, ami felporzik ahogy az asztalra pakolja őket. Egész impozáns kis halmaz hever már ott, és mind a természetfeletti, többnyire gonosz lényeket tanulmányozó darabok. Könnyedén visszateszi az egyik magasabb polcra az egyiket, még csak lábujjhegyre sem kell állnia, aztán unott ábrázattal leporolja tenyerét. A jeges tekintet végigpásztázza a polcokat, s csalódottan fújtatva leül és az összegyűjtött kis halom tetején lévő könyvet kapja a kezébe. Ütött kopott darab, a lapjai pedig megsárgultak már, de így talán értékesebb is. Hollófekete haját egy bőrszíjjal köti laza kontyba, hogy ne zavarja az olvasás közben, lábát pedig nemtörődöm módon a szemközti székre támasztja. Elmerülve az irományban ajkai a szavakat formálják. A gonosz lények világából egy a szemközti polcról az ő oldalára átesett könyv zökkenti ki. Hadrian nem sieti el a dolgot, lezser léptekkel sétál oda és felemeli a földről, hogy megnézze a címét, majd a polcon megüresedő helyre pillant, hogy ki is ejthette át, hátha megpillant valakit, nem csak véletlenül pottyant le. A kötet címétől fog függeni, hogy visszaadja e a polc másik oldalán lévő személynek, avagy inkább önkényesen magához veszi, mert az felkelti az érdeklődését.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.27 21:21:14</b></font>
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 21:26:08, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
~ Miféle bestiárum az amelyikben nincs szó a lamiakról és a griffekről?~
*Hadrian már az ötödik vaskos kötetet csapja össze, ami felporzik ahogy az asztalra pakolja őket. Egész impozáns kis halmaz hever már ott, és mind a természetfeletti, többnyire gonosz lényeket tanulmányozó darabok. Könnyedén visszateszi az egyik magasabb polcra az egyiket, még csak lábujjhegyre sem kell állnia, aztán unott ábrázattal leporolja tenyerét. A jeges tekintet végigpásztázza a polcokat, s csalódottan fújtatva leül és az összegyűjtött kis halom tetején lévő könyvet kapja a kezébe. Ütött kopott darab, a lapjai pedig megsárgultak már, de így talán értékesebb is. Hollófekete haját egy bőrszíjjal köti laza kontyba, hogy ne zavarja az olvasás közben, lábát pedig nemtörődöm módon a szemközti székre támasztja. Elmerülve az irományban ajkai a szavakat formálják. A gonosz lények világából egy a szemközti polcról az ő oldalára átesett könyv zökkenti ki. Hadrian nem sieti el a dolgot, lezser léptekkel sétál oda és felemeli a földről, hogy megnézze a címét, majd a polcon megüresedő helyre pillant, hogy ki is ejthette át, hátha megpillant valakit, nem csak véletlenül pottyant le. A kötet címétől fog függeni, hogy visszaadja e a polc másik oldalán lévő személynek, avagy inkább önkényesen magához veszi, mert az felkelti az érdeklődését.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Hadrian Declan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.27 21:21:14</b></font>
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.27 21:26:08, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-30 10:40:43
Üzenet elküldve: 2013-10-30 10:40:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Feladatához híven a könyvtárba siet a lány, és alaposan vizsgálódni kezd a kör-alakú teremben. Megpillant egy "korban-jártas" úriembert, és erőltetetten mosolyt próbál kierőszakolni magából.*
-Helló. Csak körülnézni jöttem.* Semmi válasz, csupán egy kézmozdulat, ami annyit jelenthet, hogy "a könyvtár a tied". A lány persze nem vár, egyből belekezd a kutatásba. Balra fordul, és az ottani könyvek között kezd keresni.*~Elfek, törpék, emberek, emberek, emberek, emberek, orkok, emberek. Hol vannak a gnómokról a kötetetek? Ezt egyáltalán nem értem. Áh! Itt van egy.~* Nagy elégedettséggel ragadja meg a könyvet, aminek címe "Hogyan főzzünk gnóm módra".
A lány egy kis idegességet érez, és azonnal a helyére teszi a kötetet. Inkább folytatja a keresést.*
-Helló. Csak körülnézni jöttem.* Semmi válasz, csupán egy kézmozdulat, ami annyit jelenthet, hogy "a könyvtár a tied". A lány persze nem vár, egyből belekezd a kutatásba. Balra fordul, és az ottani könyvek között kezd keresni.*~Elfek, törpék, emberek, emberek, emberek, emberek, orkok, emberek. Hol vannak a gnómokról a kötetetek? Ezt egyáltalán nem értem. Áh! Itt van egy.~* Nagy elégedettséggel ragadja meg a könyvet, aminek címe "Hogyan főzzünk gnóm módra".
A lány egy kis idegességet érez, és azonnal a helyére teszi a kötetet. Inkább folytatja a keresést.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-27 12:49:48
Üzenet elküldve: 2013-10-27 12:49:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Miután elmondta, hogy minden a régi, a különös eset után a gnóm csak bólogat, s megjegyzi, hogy furcsa is lenne, ha nem ijedt volna meg. De ki nem ijedne meg, ha könyvekkel dobálnák, mintha olyan nyilván való lenne, hogy megbizatásból vannak itt. Mert kicsit furcsa lenne, ha "csak úgy" pont őket szemlte volna ki az a valami, hogy a fársz kerülgethesse őket. *
~Azért remélem valami jutalom is lesz az elismerésen kívül. Ez kicsit sem játék, majdnem fejbevágott egy könyv. Ha nem bújunk ide biztos, hogy nem ússzuk meg sérülés nélkül.~
*Nincs sok ideje tovább firtatni a dolgokat, hiszen a gnóm, Allyn vele kapcsolatos megjegyzésére reagál. A lány elmosolyodik, majd kedvesen megszólal.*
- De ha nem szólsz eltalált volna az a könyv, akkor meg valahol itt feküdnék eszméletlenül, vagy fájó fejjel.. Meg társaságban mindig nagyobb a biztonság érzet..
*Jegyzi meg még egy toldás képpen. Majd kicsit még elmélkedi azon, hogy vajon mit fog kezdeni a pénzel, ha a főpap véletlen azzal is megjutalmazná őket. Jobbára semmit, erre gyorsan rá is jön, így hamar álomra hajtja fejét és elalszik.
Reggeli ébredése után, meg miután Thary visszaaludt, csak mozdulatlanul pihen. Ám nem sokáig bírja egyre többen vannak a könyvtárban. Mondjuk már akkor is rendesen voltak, mikor megébred belső hangja, most viszont sokkal többen jöttek. Kinyitja szemeit, kicsit megmozgatja a karját, meg a nyakát.*
~Nem a legkényelmesebb az biztos, de legalább a könyvek nem találtak mintket fejbe.~
~Még csak az kellene, akkor mégtöbbet hisztiznél.~
*Mondja Thaira még kicsit álmos hangon, de Allyn már tiszta fejjel, s hangon tud beszélni.*
~Lehet.. Csak nem rosszul aludtál? Nyugodj meg lesz rosszabb is..~
~Nem.. Kifejezetten jót aludtam, csak nem értem miért pont minket támadott meg a gonosz erő.. De mindegy is úgyse tudom meg.. És tisztában vagyok vele, hogy lesz rosszabb, mindig van rosszabb.~
*Allyn már éppen megjegyezné, hogy milyen bölcs lett Thary, ha a gnóm fel nem ébredne és nem köszönne neki. Ő kedvesen válaszol, majd végig nézi, ahogy a férfi kimászik az asztal alól. Hirtelen táskájához kap és kinyitja. Xini békésen pihen benne, egy sóhaj után teljesen megnyugszik és ő is kimászik az asztal alól. Egyszer többen is megbámulják, de most ez hidegen hagyja. Kinyújtóztatja tagjait, majd a gnómhoz lép, aki még kicsit fáradtan jegyzeteli a tegnap este történteket. Így nem szól semmi, csak kíváncsian figyeli, mit is ír a férfi. Mikor végez, hozzá fordul és javasolja, hogy menjenek fel.*
~Persze, hogy menjünk, most azonnal, tünjünk innen. Az biztos, hogy nem jövünk többet a könyvtár ezen részére este.~
*Mondja Thary feldúlt hangon, viszont Allyn nyugdtan válaszol a kérdésre.*
- Menjünk! Igaz biztos bármelyik pap át tudja adni a levelet. Utána pedig kicsit kiheverhetjük az éjszakát és felkészülhetünk az újabb szörnyűségekre. Bár egy ilyenre nem lehet felkészülni.
*Azzal követi a férfit a lépcső felé. Sokkal jobban érzi magát most, hogy tudatosult benne, hogy nappal nem eshet semmi bajuk. Így szinte teljes nyugalommal tudja követni Zrekil-t, s közben még Thaira is kezd megnyugodni, ami igen csa jól jön, hiszen ma este ő fog irányítani.*
*Miután elmondta, hogy minden a régi, a különös eset után a gnóm csak bólogat, s megjegyzi, hogy furcsa is lenne, ha nem ijedt volna meg. De ki nem ijedne meg, ha könyvekkel dobálnák, mintha olyan nyilván való lenne, hogy megbizatásból vannak itt. Mert kicsit furcsa lenne, ha "csak úgy" pont őket szemlte volna ki az a valami, hogy a fársz kerülgethesse őket. *
~Azért remélem valami jutalom is lesz az elismerésen kívül. Ez kicsit sem játék, majdnem fejbevágott egy könyv. Ha nem bújunk ide biztos, hogy nem ússzuk meg sérülés nélkül.~
*Nincs sok ideje tovább firtatni a dolgokat, hiszen a gnóm, Allyn vele kapcsolatos megjegyzésére reagál. A lány elmosolyodik, majd kedvesen megszólal.*
- De ha nem szólsz eltalált volna az a könyv, akkor meg valahol itt feküdnék eszméletlenül, vagy fájó fejjel.. Meg társaságban mindig nagyobb a biztonság érzet..
*Jegyzi meg még egy toldás képpen. Majd kicsit még elmélkedi azon, hogy vajon mit fog kezdeni a pénzel, ha a főpap véletlen azzal is megjutalmazná őket. Jobbára semmit, erre gyorsan rá is jön, így hamar álomra hajtja fejét és elalszik.
Reggeli ébredése után, meg miután Thary visszaaludt, csak mozdulatlanul pihen. Ám nem sokáig bírja egyre többen vannak a könyvtárban. Mondjuk már akkor is rendesen voltak, mikor megébred belső hangja, most viszont sokkal többen jöttek. Kinyitja szemeit, kicsit megmozgatja a karját, meg a nyakát.*
~Nem a legkényelmesebb az biztos, de legalább a könyvek nem találtak mintket fejbe.~
~Még csak az kellene, akkor mégtöbbet hisztiznél.~
*Mondja Thaira még kicsit álmos hangon, de Allyn már tiszta fejjel, s hangon tud beszélni.*
~Lehet.. Csak nem rosszul aludtál? Nyugodj meg lesz rosszabb is..~
~Nem.. Kifejezetten jót aludtam, csak nem értem miért pont minket támadott meg a gonosz erő.. De mindegy is úgyse tudom meg.. És tisztában vagyok vele, hogy lesz rosszabb, mindig van rosszabb.~
*Allyn már éppen megjegyezné, hogy milyen bölcs lett Thary, ha a gnóm fel nem ébredne és nem köszönne neki. Ő kedvesen válaszol, majd végig nézi, ahogy a férfi kimászik az asztal alól. Hirtelen táskájához kap és kinyitja. Xini békésen pihen benne, egy sóhaj után teljesen megnyugszik és ő is kimászik az asztal alól. Egyszer többen is megbámulják, de most ez hidegen hagyja. Kinyújtóztatja tagjait, majd a gnómhoz lép, aki még kicsit fáradtan jegyzeteli a tegnap este történteket. Így nem szól semmi, csak kíváncsian figyeli, mit is ír a férfi. Mikor végez, hozzá fordul és javasolja, hogy menjenek fel.*
~Persze, hogy menjünk, most azonnal, tünjünk innen. Az biztos, hogy nem jövünk többet a könyvtár ezen részére este.~
*Mondja Thary feldúlt hangon, viszont Allyn nyugdtan válaszol a kérdésre.*
- Menjünk! Igaz biztos bármelyik pap át tudja adni a levelet. Utána pedig kicsit kiheverhetjük az éjszakát és felkészülhetünk az újabb szörnyűségekre. Bár egy ilyenre nem lehet felkészülni.
*Azzal követi a férfit a lépcső felé. Sokkal jobban érzi magát most, hogy tudatosult benne, hogy nappal nem eshet semmi bajuk. Így szinte teljes nyugalommal tudja követni Zrekil-t, s közben még Thaira is kezd megnyugodni, ami igen csa jól jön, hiszen ma este ő fog irányítani.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-27 10:36:51
Üzenet elküldve: 2013-10-27 10:36:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*A gnóm bólogat, amikor Allyn a végén megjegyzi, hogy minden a régi lett.*
- Rendben, akkor azt fogom írni. Az ijedelem meg teljesen normális egy ilyen helyzetben, az lenne érdekes, ha nem ijedtél volna meg *mondja, miközben azon tűnődik, hogy vajon miért pont őket vette célba az entitás. Ilyen nyilvánvaló lenne, hogy ők a főpap megbízottjai? Majd az újabb megjegyzésre csak annyit felel kicsit zavartan:*
- Hát én nem is tettem semmit, ugyanúgy be kellett bújnom az asztal alá, mint ahogy te tetted.
*Közben a gondolatai a főpapra terelődnek vissza, aki nem mellesleg még jutalmat is ígért, hát milyen remek is volna, ha a faluba hazatérvén még pénzt is vinne magával, akkor láthatnák, hogy valóban nagy tetteket vitt véghez. Meg hát a pénz valóban soha nem hátrány, éppen ezért mindenképpen örülne, ha a pap majd aranyban is kifejezné a háláját. Közben Allyn álomra hajtja a fejét, és pár percen belül a gnóm is követi a példáját, akármennyire is virrasztani szeretne.
Mikor felébred, először azt veszi észre, hogy a könyvtárban már javában zajlik az élet, de hát ezt nem is kell csodálni, bárki megmondhatta volna, hogy ha éjfél után alszanak el, akkor nem hajnalban fognak ébredni. Zrekil itt persze nem tudja meghatározni a pontos időt, de elsőre azt mondaná, olyan dél körül lehet. Legalábbis az ittlévők számából ítélve. Persze innen nem lehet látni a Nap állását, viszont akadnak fontosabb dolgok is annál, hogy milyen napszak van. Allyn már jó eséllyel ébren van, ezért üdvözli, majd kimászik az asztal alól, és nem törődve az esetleges rászegeződő tekintetekkel, odasiet az asztalhoz, ahol a papírt és az íróeszközt hagyta. Fel is jegyzeteli a dolgokat, habár korántsem olyan összeszedetten, ahogy elalvás előtt előtt felvázolta, hiszen most még álmos kicsit, és nem jut minden eszébe. Amit véletlenül kifelejtett, azt a végére odaírja, így nagyjából megemlít mindent, a hidegrázást, a repülő könyveket, és a kialvó gyertyákat is. Miután ezzel elkészül, lemászik a székről, és (ha Allyn már kimászott az asztal alól) annyit mond:*
- Akkor javaslom vigyük is fel ezt a főpapnak, vagy bárkinek, akivel találkozunk. Elvégre biztos bármelyik pap könnyedén eljuttathatja a levelet a főpapnak *azzal, ha Allyn is készen áll, megindul a lépcső irányába.*
*A gnóm bólogat, amikor Allyn a végén megjegyzi, hogy minden a régi lett.*
- Rendben, akkor azt fogom írni. Az ijedelem meg teljesen normális egy ilyen helyzetben, az lenne érdekes, ha nem ijedtél volna meg *mondja, miközben azon tűnődik, hogy vajon miért pont őket vette célba az entitás. Ilyen nyilvánvaló lenne, hogy ők a főpap megbízottjai? Majd az újabb megjegyzésre csak annyit felel kicsit zavartan:*
- Hát én nem is tettem semmit, ugyanúgy be kellett bújnom az asztal alá, mint ahogy te tetted.
*Közben a gondolatai a főpapra terelődnek vissza, aki nem mellesleg még jutalmat is ígért, hát milyen remek is volna, ha a faluba hazatérvén még pénzt is vinne magával, akkor láthatnák, hogy valóban nagy tetteket vitt véghez. Meg hát a pénz valóban soha nem hátrány, éppen ezért mindenképpen örülne, ha a pap majd aranyban is kifejezné a háláját. Közben Allyn álomra hajtja a fejét, és pár percen belül a gnóm is követi a példáját, akármennyire is virrasztani szeretne.
Mikor felébred, először azt veszi észre, hogy a könyvtárban már javában zajlik az élet, de hát ezt nem is kell csodálni, bárki megmondhatta volna, hogy ha éjfél után alszanak el, akkor nem hajnalban fognak ébredni. Zrekil itt persze nem tudja meghatározni a pontos időt, de elsőre azt mondaná, olyan dél körül lehet. Legalábbis az ittlévők számából ítélve. Persze innen nem lehet látni a Nap állását, viszont akadnak fontosabb dolgok is annál, hogy milyen napszak van. Allyn már jó eséllyel ébren van, ezért üdvözli, majd kimászik az asztal alól, és nem törődve az esetleges rászegeződő tekintetekkel, odasiet az asztalhoz, ahol a papírt és az íróeszközt hagyta. Fel is jegyzeteli a dolgokat, habár korántsem olyan összeszedetten, ahogy elalvás előtt előtt felvázolta, hiszen most még álmos kicsit, és nem jut minden eszébe. Amit véletlenül kifelejtett, azt a végére odaírja, így nagyjából megemlít mindent, a hidegrázást, a repülő könyveket, és a kialvó gyertyákat is. Miután ezzel elkészül, lemászik a székről, és (ha Allyn már kimászott az asztal alól) annyit mond:*
- Akkor javaslom vigyük is fel ezt a főpapnak, vagy bárkinek, akivel találkozunk. Elvégre biztos bármelyik pap könnyedén eljuttathatja a levelet a főpapnak *azzal, ha Allyn is készen áll, megindul a lépcső irányába.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-27 08:20:25
Üzenet elküldve: 2013-10-27 08:20:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Az asztal a legbiztosnágosabb menedék jelen helyzetben és ezzel nem csak ő van így. Sokkal biztosabb, mint kint ugrálni a könyvek elől. Persze a hangos puffanások miatt nem nagyon tudják megvitatni a helyzetet, s az egyetlen társaság az Thary a fejében, aki most nem túl beszédes. Jó részt meg se szólal, s példáját a gnóm is követi, miután feladta, hogy a gondosz erőt alkura bírja. Mikor pedig a zajok abba maradtak, a könyvek már nem esnek le, s a gyertyák lángjai is újra nyugodtak, meg mernek szólalni. S pont ebben a helyzetben nyomja el Thary-t az álom, tipikus mindig a legfontosabb helyzetben alszik, s ezt Allyn tudja is, úgyhogy nem rója fel neki.*
- Pontosan nem tarthatnak egyes dolgok olyan sokáig.
*Jegyzi meg a férfi első mondatai után, de éppen hogy csak ezt végig mondta az újra beszélni kezd. Allyn figyelmeseb hallgatja, s most gondolkodni is szabadon mer, hiszen az aki befolyásolhatná, mélyen alszik. Megnyugtatja a férfi hangja, s minden megálapítása után bólint egyet, ami már lassan monoton mozgásnak is elmenne.*
~Milyen okosnak látszik, amikor a tényeket állapítja meg. S milyen kellemes vele lenni, sokkal könyebben megnyugszom, mintha most muszáj lenne egyedül lennem. Huhh, csak az kellene még, egyedül.. Ijesztő, nagyon az..~
*Viszont ezzel gondolatmenete megszakad ugyanis a férfi kérdéseket szegez neki. Kicsit elgondolkodik, majd kicsit kétkedve megszólal.*
- Írhatod majd azt, hogy minden olyan, mint az előtt. Talán csak az ijedelem hatása maradt meg, hogy gyorsabban kalapál a szívem, mint amennyire az normális lenne. Viszont csak úgy mellékesen megjegyzem, ha nem lennél itt én nem tudom mihez kezdtem volna..
*Egy kicsit megint elgondolkodik, milyen elégedett is lesz velük a főpap, ha erről beszámolnak, minden pénznél többet ér a főpapi elismerés és ők most pont erre kaptak lehetőséget.*
~Még a végén nem is bánom meg, hogy erre vetett a sorsom. Ilyen lehetőség nem minden nap hullik a fél-elf ölébe.~
*Jegyzi meg magában, bár tudja, hogy Thaira-tól most nem számíthat válaszra, hiszen ő már alszik, mint a medve télen. Majd az összegzés után a férfi a pihenéssel kapcsolatos ügyekre reagál.*
~Persze, te meg a virrasztás. Ne játszd meg magad Zrekil, feleseleges nem érsz el vele semmit.~
*Ezt már nem köti az orra alá, inkább csak kényelembe helyezi magát, s elalszik. Nem sokára pedig a gnóm is követi példáját. Allyn mélyen alszik, nagyon mélyen, nem is álmodik, csak pihen. Nem tudja mikor kel fel, csak azt, hogy a férfi ott szuszog mellette. Elmosolyodik, milyen békésen tud aludni, bár már nem álmos, ennek ellenére még visszahunyja szemét, pihen. Felidézi az emlékeket és rendszerezi őket, kisebb nagyobb sikerrel.*
~Ilyen korán fenn vagy Allyn?~
~Te alhatsz, ha akarsz Thaira, nem kell fenn lenned én is pihenek még kicsit.~
*Mondja a lány, mikor belső hangja megébred és kérdést szegez neki. Bár mondhatni elég gyorsan lezárta a vitát, s Thary vissza is aludt egy ideig. Ő pedig pihenésre készteti tagjait, s addig meg sem mozdul, amíg a gnóm fel nem ébred.*
*Az asztal a legbiztosnágosabb menedék jelen helyzetben és ezzel nem csak ő van így. Sokkal biztosabb, mint kint ugrálni a könyvek elől. Persze a hangos puffanások miatt nem nagyon tudják megvitatni a helyzetet, s az egyetlen társaság az Thary a fejében, aki most nem túl beszédes. Jó részt meg se szólal, s példáját a gnóm is követi, miután feladta, hogy a gondosz erőt alkura bírja. Mikor pedig a zajok abba maradtak, a könyvek már nem esnek le, s a gyertyák lángjai is újra nyugodtak, meg mernek szólalni. S pont ebben a helyzetben nyomja el Thary-t az álom, tipikus mindig a legfontosabb helyzetben alszik, s ezt Allyn tudja is, úgyhogy nem rója fel neki.*
- Pontosan nem tarthatnak egyes dolgok olyan sokáig.
*Jegyzi meg a férfi első mondatai után, de éppen hogy csak ezt végig mondta az újra beszélni kezd. Allyn figyelmeseb hallgatja, s most gondolkodni is szabadon mer, hiszen az aki befolyásolhatná, mélyen alszik. Megnyugtatja a férfi hangja, s minden megálapítása után bólint egyet, ami már lassan monoton mozgásnak is elmenne.*
~Milyen okosnak látszik, amikor a tényeket állapítja meg. S milyen kellemes vele lenni, sokkal könyebben megnyugszom, mintha most muszáj lenne egyedül lennem. Huhh, csak az kellene még, egyedül.. Ijesztő, nagyon az..~
*Viszont ezzel gondolatmenete megszakad ugyanis a férfi kérdéseket szegez neki. Kicsit elgondolkodik, majd kicsit kétkedve megszólal.*
- Írhatod majd azt, hogy minden olyan, mint az előtt. Talán csak az ijedelem hatása maradt meg, hogy gyorsabban kalapál a szívem, mint amennyire az normális lenne. Viszont csak úgy mellékesen megjegyzem, ha nem lennél itt én nem tudom mihez kezdtem volna..
*Egy kicsit megint elgondolkodik, milyen elégedett is lesz velük a főpap, ha erről beszámolnak, minden pénznél többet ér a főpapi elismerés és ők most pont erre kaptak lehetőséget.*
~Még a végén nem is bánom meg, hogy erre vetett a sorsom. Ilyen lehetőség nem minden nap hullik a fél-elf ölébe.~
*Jegyzi meg magában, bár tudja, hogy Thaira-tól most nem számíthat válaszra, hiszen ő már alszik, mint a medve télen. Majd az összegzés után a férfi a pihenéssel kapcsolatos ügyekre reagál.*
~Persze, te meg a virrasztás. Ne játszd meg magad Zrekil, feleseleges nem érsz el vele semmit.~
*Ezt már nem köti az orra alá, inkább csak kényelembe helyezi magát, s elalszik. Nem sokára pedig a gnóm is követi példáját. Allyn mélyen alszik, nagyon mélyen, nem is álmodik, csak pihen. Nem tudja mikor kel fel, csak azt, hogy a férfi ott szuszog mellette. Elmosolyodik, milyen békésen tud aludni, bár már nem álmos, ennek ellenére még visszahunyja szemét, pihen. Felidézi az emlékeket és rendszerezi őket, kisebb nagyobb sikerrel.*
~Ilyen korán fenn vagy Allyn?~
~Te alhatsz, ha akarsz Thaira, nem kell fenn lenned én is pihenek még kicsit.~
*Mondja a lány, mikor belső hangja megébred és kérdést szegez neki. Bár mondhatni elég gyorsan lezárta a vitát, s Thary vissza is aludt egy ideig. Ő pedig pihenésre készteti tagjait, s addig meg sem mozdul, amíg a gnóm fel nem ébred.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:31:23
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:31:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Az asztal alatt egész kényelmes hely kínálkozik az éjszakázásra. Ezt már abban a pillanatban megállapította, hogy egy igencsak vastag könyv bekényszerítette az említett tárgy alá. A könyvek záporától az a pár szó sem könnyen kivehető, amit váltanak. Viszont Allyn többnyire csendben van, így amikor Zrekil befejezte az alkudozást, többnyire követi a példáját. Miután a puffanások elhalnak, a lány is úgy véli, hogy nagyjából vége a jelenségeknek.*
- Végül is volt néhány nyerítés, vagy suttogás az erdőben, de hát az sem órákon át, akkor ez miért tartana? Mindössze akkor ha jól látom, a következőkre sikerült jutnunk (ezt majd leírom, ha ki tudunk mászni biztonságban az asztal alól): szóval az első, és legfontosabb: tényleg van itt egy gonosz entitás. Aki mellesleg nem túl kedves, és nem hajlandó jó alkut kötni. Na meg rosszat sem, de ez érthető. A jelenések közé egyértelműen besorolható az, amit te éreztél. Ha jól vettem ki abból, amit mondtál, először kirázott a hideg elég gyakran, majd hirtelen meleged lett. Ez már csak azért is érdekes, mert én ilyesmit nem tapasztaltam *tűnődik magában* Aztán a gyertyák egy része elaludt, nem mind, viszont jelentős mennyiségű. És most jön a legfontosabb... *eszébe ötlik, hogy ezt a jelzőt már használta azelőtt is, hogy a gonosz entitás valóban létezik, így gyorsan pontosít* Inkább a második legfontosabb dolog: a könyvek repülése. Mert azt az egyet kizárnám, hogy ez a sok könyv véletlen mind egyszerre borult le, mivel... mivel ez nem leborultak, hanem iderepültek, ha úgy tetszik. Mintha számszeríjból lőtték volna ki őket. Igen, ezt pontosan így fogom írni. Majd néhány perc után ez is elmúlik, és... ráz még a hideg? Vagy meleged van? Vagy minden újra a régi? Mert akkor majd írhatom, hogy pár perc múlva minden a régi lett *már látja is maga előtt, ahogy mindezt papírra veti, és átnyújtja a főpapnak, aki pedig hálás lesz. Miután befejezte az összegzést, még annyit felel a pihenéssel kapcsolatos megjegyzésre:*
- Ugyan, könnyedén virrasztok itt reggelig, de te alhatsz nyugodtan. Én majd itt éberen őrködök *mondja, miközben Allyn kényelembe helyezi magát a karjára dőlve. Ennek ellenére persze alig negyed órán belül ő is elalszik ülő helyzetében, és így alszik, amíg valami fel nem ébreszti, vagy amíg ki nem piheni magát.*
*Az asztal alatt egész kényelmes hely kínálkozik az éjszakázásra. Ezt már abban a pillanatban megállapította, hogy egy igencsak vastag könyv bekényszerítette az említett tárgy alá. A könyvek záporától az a pár szó sem könnyen kivehető, amit váltanak. Viszont Allyn többnyire csendben van, így amikor Zrekil befejezte az alkudozást, többnyire követi a példáját. Miután a puffanások elhalnak, a lány is úgy véli, hogy nagyjából vége a jelenségeknek.*
- Végül is volt néhány nyerítés, vagy suttogás az erdőben, de hát az sem órákon át, akkor ez miért tartana? Mindössze akkor ha jól látom, a következőkre sikerült jutnunk (ezt majd leírom, ha ki tudunk mászni biztonságban az asztal alól): szóval az első, és legfontosabb: tényleg van itt egy gonosz entitás. Aki mellesleg nem túl kedves, és nem hajlandó jó alkut kötni. Na meg rosszat sem, de ez érthető. A jelenések közé egyértelműen besorolható az, amit te éreztél. Ha jól vettem ki abból, amit mondtál, először kirázott a hideg elég gyakran, majd hirtelen meleged lett. Ez már csak azért is érdekes, mert én ilyesmit nem tapasztaltam *tűnődik magában* Aztán a gyertyák egy része elaludt, nem mind, viszont jelentős mennyiségű. És most jön a legfontosabb... *eszébe ötlik, hogy ezt a jelzőt már használta azelőtt is, hogy a gonosz entitás valóban létezik, így gyorsan pontosít* Inkább a második legfontosabb dolog: a könyvek repülése. Mert azt az egyet kizárnám, hogy ez a sok könyv véletlen mind egyszerre borult le, mivel... mivel ez nem leborultak, hanem iderepültek, ha úgy tetszik. Mintha számszeríjból lőtték volna ki őket. Igen, ezt pontosan így fogom írni. Majd néhány perc után ez is elmúlik, és... ráz még a hideg? Vagy meleged van? Vagy minden újra a régi? Mert akkor majd írhatom, hogy pár perc múlva minden a régi lett *már látja is maga előtt, ahogy mindezt papírra veti, és átnyújtja a főpapnak, aki pedig hálás lesz. Miután befejezte az összegzést, még annyit felel a pihenéssel kapcsolatos megjegyzésre:*
- Ugyan, könnyedén virrasztok itt reggelig, de te alhatsz nyugodtan. Én majd itt éberen őrködök *mondja, miközben Allyn kényelembe helyezi magát a karjára dőlve. Ennek ellenére persze alig negyed órán belül ő is elalszik ülő helyzetében, és így alszik, amíg valami fel nem ébreszti, vagy amíg ki nem piheni magát.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:01:08
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:01:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Hiába kiáltja el magát választ azt nem kap. Vagy nem tud ez a valami beszélni, vagy nem akar vele szóba elegyedni. Minden esetre most örül, hogy nincs semmi baja. Az asztal alatt hamar összetalálkozik a gnómmal.*
~Megnyugtató, hogy itt van. Belegondolni is rossz, hogy csak mi legyünk itt.~
*Mondja Thary, s furcsa mód Allyn tisztán hallja amit mond. Pedig azt hitte a saját gondolatait se hallja.*
~Egyet értek. Sokkal nyugodtabb vagyok így. Annak ellenére, hogy egy gonosz erő akar elüldözni innen.~
*Válaszol Allyn teljes őszinteséggel. Majd a gnómhoz fordul és beszélgetni kezd vele. Bár nehezen tud kommunikálni a férfivel, hiszen a könyvek kopogása mindig megzavarja őket. S mikor ráesik egy-egy kötet a fejük felett lévő falapra, mindig behunyja a szemét, bántja a fülét a zaj. Egyre több gyertya alszik el, de van amelyik határozottan tovább világít.*
~Szerintem ez direkt akarja a frászt hozni ránk. Nagyon jól megy neki..~
*Thaira hangjában a félelem érezhető, s ez valamilyen különös módon megnyugtatja Allyn-t, hiszen végre nem csak ő retteg. Innen senki mást sem látni, s a lány fejében mi lehet most a pappal, aki ott ült a könyvtár közepén. Vajon még mindig ott ül a helyén, vagy lehet, hogy elment valahova, ki tudja bármi megeshet. Ekkor viszont csend lesz.*
~Abba hagyta.. Csend van.. Akkor alhatunk..~
*Azzal nagyot ásít és már húzza is a lóbőrt. S ettől Allyn is kicsit fáradtabbnak érzi magát a kelleténél. Viszont Zrekil hangja még ébren tartja.*
- Szerintem sem tart egész este. Hiszen csak rövid idő közökről van szó. Úgyhogy egyenlőre minden rendben.
*Viszon az utóbbi mondatban kicsit sem biztos, sőt szerinte semmi sincsen rendben, ezen a helyen semmi sem lehet renden.*
- Azt mondod itt virrasztanál? Látom, hogy fáradt vagy.. Aludnod kell.. Hidd el szerintem a pap úgy is beszámol mindenről neki. Viszont.. Én.. *nyel egy nagyot* Én inkább itt maradnék, itt biztosabb mégha megint elkezdenek záporozni a könyvek, akkor is.. *ásít egyet, majd még egyet, s kicsit vizes szemekkel néz a gnómra* Próbáljunk meg mind a ketten aludni.. Szükségünk lesz az erőnkre holnap is.. Mellesleg én biztos, hogy nem bírom sokáig.. Thaira már alszik és ez a tudat fáraszt engem is.. Akkor hát jó éjt.. Ha lehet ilyet mondani..
*Azzal kicsit közelebb mászik a gnómhoz, majd a karjára dőlve hunyja le a szemét.*
- Ha bármi van nyugodtan rázz meg fel fogok kelni.. Éberen szoktam aludni..
*S ahogy befejezte máris csendesen szuszog. Az ijedelem teljesen lefárasztotta, s jól esnek neki az álmok.*
*Hiába kiáltja el magát választ azt nem kap. Vagy nem tud ez a valami beszélni, vagy nem akar vele szóba elegyedni. Minden esetre most örül, hogy nincs semmi baja. Az asztal alatt hamar összetalálkozik a gnómmal.*
~Megnyugtató, hogy itt van. Belegondolni is rossz, hogy csak mi legyünk itt.~
*Mondja Thary, s furcsa mód Allyn tisztán hallja amit mond. Pedig azt hitte a saját gondolatait se hallja.*
~Egyet értek. Sokkal nyugodtabb vagyok így. Annak ellenére, hogy egy gonosz erő akar elüldözni innen.~
*Válaszol Allyn teljes őszinteséggel. Majd a gnómhoz fordul és beszélgetni kezd vele. Bár nehezen tud kommunikálni a férfivel, hiszen a könyvek kopogása mindig megzavarja őket. S mikor ráesik egy-egy kötet a fejük felett lévő falapra, mindig behunyja a szemét, bántja a fülét a zaj. Egyre több gyertya alszik el, de van amelyik határozottan tovább világít.*
~Szerintem ez direkt akarja a frászt hozni ránk. Nagyon jól megy neki..~
*Thaira hangjában a félelem érezhető, s ez valamilyen különös módon megnyugtatja Allyn-t, hiszen végre nem csak ő retteg. Innen senki mást sem látni, s a lány fejében mi lehet most a pappal, aki ott ült a könyvtár közepén. Vajon még mindig ott ül a helyén, vagy lehet, hogy elment valahova, ki tudja bármi megeshet. Ekkor viszont csend lesz.*
~Abba hagyta.. Csend van.. Akkor alhatunk..~
*Azzal nagyot ásít és már húzza is a lóbőrt. S ettől Allyn is kicsit fáradtabbnak érzi magát a kelleténél. Viszont Zrekil hangja még ébren tartja.*
- Szerintem sem tart egész este. Hiszen csak rövid idő közökről van szó. Úgyhogy egyenlőre minden rendben.
*Viszon az utóbbi mondatban kicsit sem biztos, sőt szerinte semmi sincsen rendben, ezen a helyen semmi sem lehet renden.*
- Azt mondod itt virrasztanál? Látom, hogy fáradt vagy.. Aludnod kell.. Hidd el szerintem a pap úgy is beszámol mindenről neki. Viszont.. Én.. *nyel egy nagyot* Én inkább itt maradnék, itt biztosabb mégha megint elkezdenek záporozni a könyvek, akkor is.. *ásít egyet, majd még egyet, s kicsit vizes szemekkel néz a gnómra* Próbáljunk meg mind a ketten aludni.. Szükségünk lesz az erőnkre holnap is.. Mellesleg én biztos, hogy nem bírom sokáig.. Thaira már alszik és ez a tudat fáraszt engem is.. Akkor hát jó éjt.. Ha lehet ilyet mondani..
*Azzal kicsit közelebb mászik a gnómhoz, majd a karjára dőlve hunyja le a szemét.*
- Ha bármi van nyugodtan rázz meg fel fogok kelni.. Éberen szoktam aludni..
*S ahogy befejezte máris csendesen szuszog. Az ijedelem teljesen lefárasztotta, s jól esnek neki az álmok.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-26 21:04:59
Üzenet elküldve: 2013-10-26 21:04:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Úgy fest, Allyn is felfigyel a gyertyák kialvására, ugyanakkor a könyvet nem venné észre, ha a gnóm nem kiáltana. Viszont sikeresen elhajol, persze erről Zrekil csak azután bizonyosodhat meg, hogy ő maga elvetődött az elől a papírköteg elől, ami őt vette célba. A lány kiáltása nem bizonyul hatásosnak, legalábbis annak, ami ezt okozza, esze ágában sincs elmondani, hogy csinálja. Már ha tud beszélni... Aztán az asztal alatt újból összetalálkoznak a gonosz entitás bátor vadászai, azonban beszédük talán kicsit nehezen kivehető a másik számára, mivel véletlenszerű időközönként egy-egy könyv csapódik az asztalon. Allyn szerint bármi is ez, nem tárgyalóképes, viszont Zrekil nem is volna Zrekil, ha nem próbálkozna meg ezzel mégis:*
- Nyugalom, békével jöttünk... *egy újabb koppanás, így gyorsan folytatja* Jöttünk, hogy megmentsünk... hoztunk pénzt... és ételt... elviszünk a főpaphoz, hogy űzzön el... kalitkába zárunk, és eladunk a piacon... *így próbálgatja egymás után az egyre nevetségesebb ajánlatokat, de hát ki tudhatja egy ilyennél? Lehet csak nyugalomra vágyik... nyilván nem találja a temetőt, azért kísért mindenfelé... A gnóm igyekszik ezt az ötletet úgy felfogni, hogy csak a fáradtság készteti ilyen ostoba gondolatok megalkotására. A gyertyák valóban sorban alszanak ki, viszont néhány még töretlenül világít, így nincs semmi baj. Úgy fest, azok úgy is fognak maradni. Mellesleg a papot innen pont nem látni, bár a gnóm szerint még mindig nyugodtan üldögél a helyén, és olvasgat valamit, vagy éppen egy saját írást gyárt. Nem olyannak nézte, mint aki megfutamodna. Közepén a kopogás egy kicsit elhal.*
- Azt hiszem, vége *mondja Zrekil, miután már percek telnek el csendben* Elvileg azt mondta a főpap, hogy az entitás éjfélkor jelentkezik, szóval biztos nem kísért egész éjszaka... *bár nem teljesen biztos a dolgában, így elkezd gondolkodni, mit is tehetne, hogy biztosan ne maradjon le semmiről.*
- Szerintem én itt fogok virrasztani *jegyzi meg* Ha újra elkezdene könyvekkel dobálózni, akkor tudjon róla a főpap *persze ő maga is sejti, hogy ez mennyire felesleges dolog, hiszen az ilyesmik a beszámolók alapján csak rövid ideig tartanak, viszont nem akaródzik neki elhagyni a biztonságos menedéket.*
*Úgy fest, Allyn is felfigyel a gyertyák kialvására, ugyanakkor a könyvet nem venné észre, ha a gnóm nem kiáltana. Viszont sikeresen elhajol, persze erről Zrekil csak azután bizonyosodhat meg, hogy ő maga elvetődött az elől a papírköteg elől, ami őt vette célba. A lány kiáltása nem bizonyul hatásosnak, legalábbis annak, ami ezt okozza, esze ágában sincs elmondani, hogy csinálja. Már ha tud beszélni... Aztán az asztal alatt újból összetalálkoznak a gonosz entitás bátor vadászai, azonban beszédük talán kicsit nehezen kivehető a másik számára, mivel véletlenszerű időközönként egy-egy könyv csapódik az asztalon. Allyn szerint bármi is ez, nem tárgyalóképes, viszont Zrekil nem is volna Zrekil, ha nem próbálkozna meg ezzel mégis:*
- Nyugalom, békével jöttünk... *egy újabb koppanás, így gyorsan folytatja* Jöttünk, hogy megmentsünk... hoztunk pénzt... és ételt... elviszünk a főpaphoz, hogy űzzön el... kalitkába zárunk, és eladunk a piacon... *így próbálgatja egymás után az egyre nevetségesebb ajánlatokat, de hát ki tudhatja egy ilyennél? Lehet csak nyugalomra vágyik... nyilván nem találja a temetőt, azért kísért mindenfelé... A gnóm igyekszik ezt az ötletet úgy felfogni, hogy csak a fáradtság készteti ilyen ostoba gondolatok megalkotására. A gyertyák valóban sorban alszanak ki, viszont néhány még töretlenül világít, így nincs semmi baj. Úgy fest, azok úgy is fognak maradni. Mellesleg a papot innen pont nem látni, bár a gnóm szerint még mindig nyugodtan üldögél a helyén, és olvasgat valamit, vagy éppen egy saját írást gyárt. Nem olyannak nézte, mint aki megfutamodna. Közepén a kopogás egy kicsit elhal.*
- Azt hiszem, vége *mondja Zrekil, miután már percek telnek el csendben* Elvileg azt mondta a főpap, hogy az entitás éjfélkor jelentkezik, szóval biztos nem kísért egész éjszaka... *bár nem teljesen biztos a dolgában, így elkezd gondolkodni, mit is tehetne, hogy biztosan ne maradjon le semmiről.*
- Szerintem én itt fogok virrasztani *jegyzi meg* Ha újra elkezdene könyvekkel dobálózni, akkor tudjon róla a főpap *persze ő maga is sejti, hogy ez mennyire felesleges dolog, hiszen az ilyesmik a beszámolók alapján csak rövid ideig tartanak, viszont nem akaródzik neki elhagyni a biztonságos menedéket.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:31:35
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:31:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*A gnóm megjegyzésére csak elneveti magát, s tolmácsolja Thaira megjegyzését.*
- Miért is halnánk meg. Senki sem fog bánatni, ahogy Thary mondta. De örülök, hogy tetszik az ötletem. Akkor legalább tudjuk merre megyünk.
*A férfi sejtelmesen mosolyog rá, majd tovább halad mintha mi sem történt volna.*
~Jól játsza, hogy bátor..~
~Mi lett Thaira, csak nem tetszik? Bár.. Tényleg jól játsza..~
*Egy kicsit mind a ketten ellágyulnak, azt látva, hogy Zrekil milyen boldogan és bátran, tud az arcukba hazudni, s nem elmondani, ami nyilvánvaló, hogy igen is félelmetes az éjszaka. Mikor leérnek a könyvtárba, kicsit távolabb helyezkedik el a gnómtól, nehogy zavarja a tanulásban. Pontosan tudja, hogy fontos a férfinek, hogy tudjon varázsolni tanulni. Csendben tölti el idejét, ahogy azt kell egy könyvtárban. Egy ideig még Thary is szórakoztatja, de egyszer csak elalszik, s Allyn egyedül marad. A gyertyák ugráló lángját figyeli, miközben a hideg meg az ideg rázza. Viszont egyre több gyertya alszik el.*
~Baj lesz. Nagy baj, nagyon nagy baj.~
*Hirtelen a hidegrázás melegbe csap át. Izzadni kezd, s egyre jobban fél. Xini-t felveszi az asztalról, s táskájába egy neki kialakított kis pihenő helyre fekteti. Mikor is Zrekil hangjára lesz figyelmes, ideges a hang, mintha féltené. Allyn abba az irányba néz, amerre a gnóm is bámul. Egy nagy könyv repül egyenesen a feje felé. S nem is olyan mint, ami repül, hanem mint, amit eldobtak pont felé. Gyorsan lehajtja a fejét, s közben fel is kiált.*
- Hogy a jó életbe, csinálod ezt?!
*Erre Thaira is felébred, s csodálkozva figyeli a történteket. Allyn gyorsan az asztal alá mászi, s csak egy pillanaton múlott, hogy a következő könyv nem találta el.*
~Ez meg mi volt?~
~Az, hogy elaludtál. Engem meg megtámadott a könyvtár.~
*Mondja morcosan Allyn, s még mindig hevesen kalapál a szíve, s nem kis meglepetésére egyre több könyv hever nyitva a földön.*
~Na tessék, még a könyvek sem szeretnek.~
*Neveti Thary, de még mielőtt Allyn lereagálhatná a gnóm megszólal nem is olyan messze tőle. Közelebb mászik hozzá és úgy válaszol.*
- Hát eléggé tényszerűen közölte, hogy nem óhajt komp.. *nagyot koppan egy könyv az asztallapon* Mondom nem óhajt kompromisszumot kötni. Nem kedveli az idegeneket. Csak nekem van ilyen melegem? Pedig nem is olyan rég még rázott a hideg.
*Mondja s közben legyezi magát. Szinte érzi, hogy Thary is zavart, valami vele sincs rendben. S ekkor Xini is kidugja a fejét a táskából, kicsit ideges, de rögtön vissza is bújik. Mégtöbb gyertya alszik el.*
- Ha így haladunk vak sötét lesz..
*Nagyot nyel semmi kedve sincs repülő könyvek között teljesen megfosztva látásától remegni. Pedig jelen helyzetben másra nem lenne képes.*
*A gnóm megjegyzésére csak elneveti magát, s tolmácsolja Thaira megjegyzését.*
- Miért is halnánk meg. Senki sem fog bánatni, ahogy Thary mondta. De örülök, hogy tetszik az ötletem. Akkor legalább tudjuk merre megyünk.
*A férfi sejtelmesen mosolyog rá, majd tovább halad mintha mi sem történt volna.*
~Jól játsza, hogy bátor..~
~Mi lett Thaira, csak nem tetszik? Bár.. Tényleg jól játsza..~
*Egy kicsit mind a ketten ellágyulnak, azt látva, hogy Zrekil milyen boldogan és bátran, tud az arcukba hazudni, s nem elmondani, ami nyilvánvaló, hogy igen is félelmetes az éjszaka. Mikor leérnek a könyvtárba, kicsit távolabb helyezkedik el a gnómtól, nehogy zavarja a tanulásban. Pontosan tudja, hogy fontos a férfinek, hogy tudjon varázsolni tanulni. Csendben tölti el idejét, ahogy azt kell egy könyvtárban. Egy ideig még Thary is szórakoztatja, de egyszer csak elalszik, s Allyn egyedül marad. A gyertyák ugráló lángját figyeli, miközben a hideg meg az ideg rázza. Viszont egyre több gyertya alszik el.*
~Baj lesz. Nagy baj, nagyon nagy baj.~
*Hirtelen a hidegrázás melegbe csap át. Izzadni kezd, s egyre jobban fél. Xini-t felveszi az asztalról, s táskájába egy neki kialakított kis pihenő helyre fekteti. Mikor is Zrekil hangjára lesz figyelmes, ideges a hang, mintha féltené. Allyn abba az irányba néz, amerre a gnóm is bámul. Egy nagy könyv repül egyenesen a feje felé. S nem is olyan mint, ami repül, hanem mint, amit eldobtak pont felé. Gyorsan lehajtja a fejét, s közben fel is kiált.*
- Hogy a jó életbe, csinálod ezt?!
*Erre Thaira is felébred, s csodálkozva figyeli a történteket. Allyn gyorsan az asztal alá mászi, s csak egy pillanaton múlott, hogy a következő könyv nem találta el.*
~Ez meg mi volt?~
~Az, hogy elaludtál. Engem meg megtámadott a könyvtár.~
*Mondja morcosan Allyn, s még mindig hevesen kalapál a szíve, s nem kis meglepetésére egyre több könyv hever nyitva a földön.*
~Na tessék, még a könyvek sem szeretnek.~
*Neveti Thary, de még mielőtt Allyn lereagálhatná a gnóm megszólal nem is olyan messze tőle. Közelebb mászik hozzá és úgy válaszol.*
- Hát eléggé tényszerűen közölte, hogy nem óhajt komp.. *nagyot koppan egy könyv az asztallapon* Mondom nem óhajt kompromisszumot kötni. Nem kedveli az idegeneket. Csak nekem van ilyen melegem? Pedig nem is olyan rég még rázott a hideg.
*Mondja s közben legyezi magát. Szinte érzi, hogy Thary is zavart, valami vele sincs rendben. S ekkor Xini is kidugja a fejét a táskából, kicsit ideges, de rögtön vissza is bújik. Mégtöbb gyertya alszik el.*
- Ha így haladunk vak sötét lesz..
*Nagyot nyel semmi kedve sincs repülő könyvek között teljesen megfosztva látásától remegni. Pedig jelen helyzetben másra nem lenne képes.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:30:50
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:30:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Zrekil mutatóujját felemelve jelzi, hogy én már épp mondana valamit a vad természetben való alvásra, de végül csak annyit jegyez meg:*
- Nem aludni megyünk mi, hanem gonosz erőkre vadászni. Viszont a kovács jó ötletnek tűnik. Persze, csak ha túléljük az estét a tisztáson... *teszi hozzá sejtelmesen, majd továbbmegy, mintha nem is mondott volna semmi furcsát. Miután már-már vicc lett a félelméből, muszáj valamivel visszavágjon. Persze a hangsúly csak azon van, hogy ne nevesse el magát. Beérve a könyvtárba Allyn egyetértését fejezi, majd elmegy valahova olvasni, követve Zrekil példáját. A gnóm egészen belefeledkezik a tekercsbe, és a varázslatok tanulásába, így nincs is tudatában az idő múlásának. Egy gyertya világítja meg számára a tekercset, egy másik pedig a háta mögött helyezkedik el, így a lángnyelvek ütemes mozgására néha idegesítően ugrál a gnóm árnyéka. Éppen egy kicsivel nehezebb varázslathoz tartozó szavak és kézmozdulatok megjegyzésével próbálkozik, amikor a gyertya, amely a fényt adta neki, egyszerűen kialszik. Így persze még a háta mögött lévőnek hála az árnyéka is rávetül a tekercsre, így végképp nincs esélye, hogy tovább olvassa. Gyorsan össze is tekeri a tekercset, átköti a szalaggal, majd igyekszik figyelni a környezetére, hiszen erősen kétli, hogy idelent olyan erős légmozgás lenne, hogy kialudjon tőle a gyertya. Lemászik a székről, majd körbepillant, hogy vajon merre találja Allynt. Tekintetében egy pillanatra eltűnik a szokásos bohóság, és a mosolyát is komoly arckifejezés váltja fel. A csuhaként funkcionáló zöld anyagot feljebb húzza, és kibukkan először az ugyanolyan színű nadrág, majd az oldalára akasztott kalapács. Ekkor tekintete megállapodik a lányon, aki felett épp leesni készül egy könyv.*
- Vigyázz! *kiált, ami bár szokatlan lehet, de most a főpap megbízásából vannak itt, hát megteheti. Közben felé is megindul egy könyv, viszont ez már határozottan nem véletlenül esik le, hanem... repül? A gnóm nem hisz a szemének, de mintha csak valaki elhajította volna a polcról, úgy közeledik. A kalapácsot ott hagyja a helyén, és inkább bemászik egy asztal alá, az tűnik a legjobb ötletnek. Közben odaszól Allynnak, ha a közelben van:*
- Tudod, én azt hittem, hogy a gonosz entitás kicsivel... rejtélyesebb lesz *persze ez is rendkívül rejtélyes, viszont a gnóm nem számított 'nyílt támadás'-ra.*
*Zrekil mutatóujját felemelve jelzi, hogy én már épp mondana valamit a vad természetben való alvásra, de végül csak annyit jegyez meg:*
- Nem aludni megyünk mi, hanem gonosz erőkre vadászni. Viszont a kovács jó ötletnek tűnik. Persze, csak ha túléljük az estét a tisztáson... *teszi hozzá sejtelmesen, majd továbbmegy, mintha nem is mondott volna semmi furcsát. Miután már-már vicc lett a félelméből, muszáj valamivel visszavágjon. Persze a hangsúly csak azon van, hogy ne nevesse el magát. Beérve a könyvtárba Allyn egyetértését fejezi, majd elmegy valahova olvasni, követve Zrekil példáját. A gnóm egészen belefeledkezik a tekercsbe, és a varázslatok tanulásába, így nincs is tudatában az idő múlásának. Egy gyertya világítja meg számára a tekercset, egy másik pedig a háta mögött helyezkedik el, így a lángnyelvek ütemes mozgására néha idegesítően ugrál a gnóm árnyéka. Éppen egy kicsivel nehezebb varázslathoz tartozó szavak és kézmozdulatok megjegyzésével próbálkozik, amikor a gyertya, amely a fényt adta neki, egyszerűen kialszik. Így persze még a háta mögött lévőnek hála az árnyéka is rávetül a tekercsre, így végképp nincs esélye, hogy tovább olvassa. Gyorsan össze is tekeri a tekercset, átköti a szalaggal, majd igyekszik figyelni a környezetére, hiszen erősen kétli, hogy idelent olyan erős légmozgás lenne, hogy kialudjon tőle a gyertya. Lemászik a székről, majd körbepillant, hogy vajon merre találja Allynt. Tekintetében egy pillanatra eltűnik a szokásos bohóság, és a mosolyát is komoly arckifejezés váltja fel. A csuhaként funkcionáló zöld anyagot feljebb húzza, és kibukkan először az ugyanolyan színű nadrág, majd az oldalára akasztott kalapács. Ekkor tekintete megállapodik a lányon, aki felett épp leesni készül egy könyv.*
- Vigyázz! *kiált, ami bár szokatlan lehet, de most a főpap megbízásából vannak itt, hát megteheti. Közben felé is megindul egy könyv, viszont ez már határozottan nem véletlenül esik le, hanem... repül? A gnóm nem hisz a szemének, de mintha csak valaki elhajította volna a polcról, úgy közeledik. A kalapácsot ott hagyja a helyén, és inkább bemászik egy asztal alá, az tűnik a legjobb ötletnek. Közben odaszól Allynnak, ha a közelben van:*
- Tudod, én azt hittem, hogy a gonosz entitás kicsivel... rejtélyesebb lesz *persze ez is rendkívül rejtélyes, viszont a gnóm nem számított 'nyílt támadás'-ra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211