Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínKönyvtárNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

820. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-22 16:32:20
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Mofeta Wirfall//

*A hóhajú kedveli az egyszerű dolgokat, noha az elmúlt időkben például festmények terén úgy "vadászott", mint valami műgyűjtő. Mofiban megvan az az egyszerű, zsigerből jövő báj és szeretet, ami lassacskán kihalófélben van Lanawin világában.*
-Tanoncok előszeretettel hordanak bagoly amulettet.
*Mofi már tudja, hogy ezek nem csak díszként funkcionálnak, hanem ütős kis elvarázsolt tárgyakká lehet őket változtatni, ami felboríthatja az erőviszonyokat. A maga részéről mindig úgy vélte, hogy a szem talizmánnál nincs mágikusabb eszköz, az ő kis négyoldalú aranypiramisa pedig mind közül a legszebb... kissé elfogult, bocsássuk meg neki.*
-Morwon Úrfi ha kevesebbet látogatná a Vaskorsót, és többet a mágus ismerőseit, akkor a kívánsága valóra válhatott volna. *feddi meg kissé az óriást. Tényleg bosszantó, hogy ilyenkor jut eszébe.* -Jelenleg viszont kénytelen lesz várni. Úgy, hogy a nagy erejű entitások, más néven az istenségek elvették az ágfüggetlen varázslatainkat... az összeset. Ezért van az, hogy többek között a te alapod is, amit gondosan felépítettél összeomlott.
*Még szokni kell az új helyzetet, vagy egész egyszerűen el kell szegődni az egyik istenség tanaihoz.*
-Véleményem szerint igen kevesen követik az entitásokat, és többen vagyunk, kik megmaradtunk abban, hogy a mágiát továbbra is a tudományra alapozzuk. Azt azért tudnod kell kedves Mofi, hogy az amulettáldásra eddig is csak maroknyian voltunk képesek! Elhiheted nekem, a legnehezebb volt az összes varázslat közül.
*Persze akik eljutnak erre a szintre, azok valahogy megoldják, ha más nem a második, harmadik, vagy sokadik próbálkozásra. Worenth szerencsére kapásból megoldotta mindkétszer a feladatot.*
-Ez egy nagyon jó kérdés. *sóhajt kissé bánatosan.* -Talán a másik mágusközösség, az Ellentétek Rendje tudna ebben segíteni... hátha akad náluk olyan egyén, ki elkötelezte magát Eeyr tanai mellett, és magas szintű affinitással rendelkezik. De ennek őszintén szólva csekély az esélye. Nagyon sajnálom Mofi, de el kell fogadni, hogy amit Morwon kíván, az most még lehetetlen.

819. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-22 13:30:21
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//

*Azt nem is reméli, hogy még tapsot is kap, és egy ilyen nagy mágusmester elismerésére bizony megdobogtatja a szívét, és egy kevéske pírt is csal az arcára, így meg is remeg a hangja, amikor ismételten, a taps után hálálkodik a méltatásért.*
– Igazán köszönöm, nagyon igyekeztem.
~Lehet, hogy nem is olyan könnyű ilyesmit farigcsálni? Taitos Úrfinak is egyszerűen ment, nem hiszem, hogy nagy tehetség kellene ahhoz, hogy rímeket találjak a szavak végére. Hallottam már valóban rendkívüli dalnokokat, és nem hiszem, hogy valaha felérek az ő szintjükre... de hát nem is ebből szeretnék megélni.~
*Gondolkodik el a kis kereskedőtanonc azon, hogy vajon megérdemelte-e valóban a tapsot, ám nem sokáig törheti ezen a fejét, hiszen a Mester ismét beszélni kezd, ő pedig odaadó figyelemmel, bár egyre szomorúbb és kétségbeesettebb ábrázattal hallgatja végig, és a legfontosabb szót szinte megtörten suttogja maga elé.*
– Senki...
*Értetlenül és megadóan csóválja a fejét, hiszen nem nagyon tudja, hogy miként is történhetett ilyesmi.*
– Pedig... még nekem is van amulettem. Bagoly amulett, elvileg segít a tanulásban...
*Motyogja az orra alatt, miközben még a nyakához is nyúl lassan, bár az ékszert nem veszi elő a számos réteg ruha alól.*
– Hogyan fogom így teljesíteni Morwon Úrfi kívánságát? Hogy lehet, hogy egész Lanawinon senki nincs, aki tudna ilyet csinálni?
*Egyáltalán nem követelőzőek a kérdései, inkább csak szeretne magyarázatot kapni arra, hogy miként is történhet olyan, hogy valamiről tudnak, hiszen ha egyáltalán nem létezne, akkor Morwon nem is kérte volna, és mégsem létezik. Gyanítja ugyan, hogy köze van ennek is az istenek megjelenéséhez, ám szeretne többet tudni, már csak azért is, hogy elmondhassa az óriásnak, miért is vallott kudarcot. Csalódottan, és kissé megszeppenve a sikertelenségtől, de azért még mindig reménykedve tekint fel Worenthre.*
– És... és ha mégis van valaki, aki felárért megcsinálná... őt hol próbáljam megtalálni?

818. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-22 12:52:02
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Mofeta Wirfall//

*Nagy örömére a kis versike tovább folytatódik. Mosolyogva hallgatja a tündérke szavalását, közben arra gondol, hogy ő maga vajon emlékszik e még pár versre, mesére a gyermekkorából? Utóbbit hallott néhányat, a kedvence a Jóságos Mágus című, ám a versek annyira nem ragadtak meg. Ha gyermeke születne valaha, aligha tudná ilyennel szórakoztatni, pedig véleménye szerint igen fontos. Amennyiben lesz gyermeke, Mofit fogja felkeresni, hogy tanítson neki pár gyerekeknek való mesét. Mókás lenne, amint a nagy mágusmester ilyesmiket tanulna.
A meghajlás után Worenth megtapsolja a produkciót, persze csak szolidan.*
-Frappáns és szórakoztató. *mondja mosolyogva, közben nagyokat bólogat.* -Elismerésem.
*A versikéből közben már kiszűrte, hogy valóban a sárga italok felelősek az ügyességért.*
-Ennek megvan a folyamata, mint azt az imént említettem. A hatás örökké az amulettbe záródik, úgy képzeld el, mintha beleivódna, majd létrejönne egy rácsos, pókhálóhoz hasonlító hálózat, ami átszövi az amulett belső szerkezetét és kialakulna a végeredmény.
*Worenth legalábbis valahogy így képzeli el az egészet.*
-Gyanítom, sőt, inkább azt mondom erősen meg vagyok győződve arról, hogy jelenleg senki. Ha akad is valaki, biztos vagyok benne, hogy jelentős felárat kérne az áldásért.

817. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-22 09:13:19
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//

*Ahogy a tündérke eleve sejtette, a Mágusmesternek igazán kedvére való a versike, a hasznosságát pedig biztosan tudja. Na persze abban is teljesen bizonyos, hogy nem az ősz hajú mester fogja ezt szavalni, annak a képe azonban már feldereng előtte, ahogyan a mágikus tűz körül üldögélő fiatal varázslótanoncok valami hasonlót szavalnak. Ha sokat foglalkozna a varázsitalokkal, ahogyan ez idáig még nem tette, akkor egy idő után biztosan elhagyhatná a mondókát, ám jelenleg még jól jön a számára. Nagyon megörül, amikor Worenth a további sorok iránt érdeklődik, és egy levegővétel után büszke mosollyal fejezi be a dalocskát.*

– Halványlila, Sötétlila, Ciklámen lila, Bíbor lila,
elmúlik a méreg és rontó mágia.
Világosbarna, Mandula barna, Sötétbarna, Csokoládébarna,
Ilyen fürgeséget ki ne akarna?
Fehér, Hófehér, Porcelán fehér,
szépséged bárkiével felér.
Fekete, Ébenfekete, Éjsötét, Szénfekete,
ha megiszod, megcsap az őrület szele.

*Igen, bár igazából minden ilyen dalocska versnek indul, ám a ritmus, na és természetesen a tündérke jókedve gyorsan dallamot talál a sorokra, és ha nem is valódi éneket kerekít belőle, hiszen még mindig igyekszik csöndben lenni a könyvtárban, ám csilingelő hangján valahol a kettő között leledzik a szólam, mire befejezi. A végére még meg is hajol, majd pedig visszatérvén az eredeti kérdésre, újból felel.*
– Remélem tetszett, Worenth Mester! A legtöbb ilyen hosszú dolgot versikében jegyzem meg, szerintem így a legkönnyebb, és a legmulatságosabb. És... szóval igen. A sárga színű bájitalok azok, amelyek segítenek, hogy ügyesebb légy. De hogyan lehet az ilyesmit talizmánba zárni? Ki képes erre?
*Teszi fel a legfontosabb kérdést, nem kis izgalommal a hangjában. Biztos abban, hogy Synmiran rejt olyan mágusokat, akik még ilyet is tudnak, bármennyire nehéznek is hangzik egy egész üvegcsét beleerőltetni egy talizmánba. Még akkor is, ha az egy óriás talizmánja.*

816. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-22 08:05:04
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Mofeta Wirfall//

*Worenth is úgy véli, hogy tudása túlszárnyalja Taitosét, ám egy napon fordulhat a kocka, és bizony a kismester még sosem okozott csalódást. Meg ugye attól is függ, hogy miben, hiszen különböző mágiákban jeleskednek. A hóhajú a levegő és földmágiákat uralja, van némi tudása tűzmágiában, meg talán bele tud kontárkodni a holdmágiába is, ellenben Taitos az egyik legjobb holdmágus és potenciálisan benne van a legnagyobb lehetőség, hogy napmágus legyen, amitől nagyobb dicsőség egy jelenlegi mágusnak aligha van. Mondhatni, hogy tudásuk szépen kiegészítik egymást, ezért is megy általában jól Synmiran a tanítás.
Mofi szavaira lassan, kimérten bólint. Eszébe jut Eireni, egykori inasa, aki képtelen volt tegezni mesterét, pedig már évek óta ismerték egymást.
Nem állt szándékában arra ösztökélni a kis hölgyet, hogy feladja a mágiát. Épp Worenth az, aki mindig is azt szajkózta, hogy igen, kitartónak kell lenni és türelmesnek, akkor lesz eredmény. Mostanra viszont kicsit változott a nézőpontja, köszönhető a szilánkok oly sok távozójának, akik időközben lemorzsolódtak, mert lehet, hogy maga a tehetség is hiányzott belőlük. A kitartás és türelem is önmagában kevés, tényleg kell valami háttér hozzá. Másrészről meg ha Mofi másban jó, akkor a mágiát kell későbbre tartani. Jó példa erre Worenth, aki ötven éves korára érte el azt, amit más huszonévesen elér, mégis úgy gondolja, hogy semmiről sem késett le.
Valamelyest ért a bájitalok összekeveréséhez is, ellesett már az idők folyamán egyet s mást, ám ebben sosem akarta képességeit még élesebbre csiszolni. Talán akkor tenné meg, ha teljes mértékben végezne a varázslatok kitanulásával, ami főleg a jelenlegi rendszerben teljesen elképzelhetetlen.*
-Nocsak. *mosolyog a hóhajú, majd éppen kérné a tündért, hogy ossza meg vele ezt a kis versikét, ám Mofi már bele is kezd. Igen szórakoztatónak tartja az egészet, azonfelül roppant hasznos! Az apróságnak meg még ez is jól áll.*
-Tovább is van? *érdeklődik jelezvén, hogy szívesen hallgatja a verset.*

815. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-21 15:50:39
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//

*Azon nem lepődik meg, hogy Taitos is Mester, hiszen tudja ezt jól, csak mivel a vándorral már belsőségesebb a kapcsolata, valamint Worenthet is Mesternek szólította már, és nem tudja, hogy miként kell a Mester feletti Mestert hívni a mágusok körében, inkább az Úrfi megnevezést választja. Biztos abban, hogy Worenth hatalmasabb mágus, mint Taitos, hiszen ő maga is nagy tisztelettel beszélt róla, és Taitos szavaiból is azt szűrte le, hogy magasabb rangúnak tartja önmagánál. Azon azonban már meglepődik, hogy a Mágusmester tegeződést kér tőle, bár amikor hozzáteszi, hogy még nem annyira öreg, rögtön érteni véli a dolgot, és illedelmesen rábólint a kérésre. A férfi ősz haját, és arcát elnézve a tündérkének igenis öregnek tűnik, így érthető, hogy szeretné ezt palástolni, és melengetni a lelkét egy gyermeki tündér tegeződésével. Ez persze Mofinak kissé kényelmetlen, mégis mosolyogva vállalja a feladatot, hiszen örömet okozhat vele a férfinak.*
– Rendben, Worenth Mester, akkor igyekszem ezután tegezni... téged.
*Az ez utáni megszólalást egyfajta dicséretnek veszi, és ez a hozzáállás máris igazolja számára azt, hogy a Mester nem véletlenül Mester.*
~A legtöbben azzal hozakodnak elő, hogy egy picit mindenki ért hozzá, és nem kellene feladnom. Worenth Mester viszont azonnal megérti, hogy tehetség és fogékonyság nélkül jobban tettem, hogy más szakmát választottam. Valóban hatalmas bölcsesség lakozhat benne.~
*Hálásan tekint fel a mágusra, és türelmesen hallgatja a szavait, igyekezvén mindent megjegyezni. Nagyon megörül annak, amikor a Mester megosztja vele annak a módját, amit keres, ám rögtön el is szontyolodik, amikor kiderül, hogy ő sem képes ezt megtenni.*
~Ha ő nem, akkor kicsoda? Van aki nagyobb mester lenne még nála is? Vagy...~
*Fut át a kereskedőtanonc agyán a gondolat, ám mivel Worenth folytatja a beszédét, és ajánl egy lehetséges alternatívát, a remény gyorsan visszaköltözik a tündérke szívébe, és igyekszik megjegyezni ezt a nevet is.*
~Bizonyára tudja, hogy kit is kell keresnem. Hogy te milyen szerencsés vagy, Mofi!~
*A válasz helyett azonban kérdést kap, méghozzá fura kérdést. Tőle, a kereskedőtanonctól kérdi meg egy hatalmas mágus, hogy jól tud-e valamit, a varázsitalok terén.*
~Ez egy teszt! Csak akkor engedi, hogy ilyesmivel foglalkozzak, ha már az alapokat ismerem. Taitos Úrfi is tesztelt már párszor, biztosan ő is a mesterétől tanulta az ilyesmit.~
*Magabiztosan kihúzza magát, és rettenetesen örül annak, hogy mindennek utánanézett a piacon, amikor a városba érkezett, sőt, üzletelt is már varázsitalokkal. Az üvegcse már akkor is jól jött, amikor Taitossal ismerkedett meg, hiszen ürügyet szolgáltatott a megszólítására, és úgy tűnik a mágusokkal való kapcsolatteremtésnél ez a téma követi őt. Nem várakoztatja sokáig Worentht, és rövid gondolkodás után rábólint a kérdésére.*
– Igen, jól. Az összeset tudom, az ilyeneket általában versikékkel jegyzem meg, úgy a legkönnyebb.
*Persze a versikéknek sajnos hátrányuk, hogy a legelejétől kell kezdeni őket, és mivel a tündérke erősen úgy érzi, hogy éppen teszten esik át, legalább a sárgáig gyorsan eldalolja az önmaga által farigcsált mondókát, hogy bizonyítsa, nem csak ráhibázott.*

– Világoszöld, Sötétzöld, Fűzöld, Smaradgzöld,
begyógyítja sebeidet és életet tölt.
Világoskék, Sötétkék, Azúrkék, Ciánkék,
tiéd lesz minden bölcsesség.
Piros, Vérvörös, Korallvörös, Rubinvörös,
Soha nem voltál még ilyen erős.
Fakósárga, Citromsárga, Napsárga, Aranysárga,
ügyesen fonódik kezedben a kosárka.

*Látszik rajta, hogy rendkívül büszke a tudományára, ám a további sorokat csak akkor osztja meg, ha a Mágusmester erre külön kéri, hiszen esze ágában sincsen untatni ezzel. A kérdésére már válaszolt, ha pedig bizonyítania kell, hogy a többi varázsital hatásával is tisztában van, akkor egyszerűen elszavalja a maradék rigmusokat is, majd csendben várja az ítéletet. Taitos Úrfit nem egyszer hallotta már mondókákat mormolni, így úgy sejti, hogy ezzel jó pontokat szerezhet Worenthnél.*

814. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-21 07:44:54
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Mofeta Wirfall//

*Sosem volt a tegeződés ellen, mert noha az esetek többségében idősebb a többieknél, vagy némelyiknek bőven az apja is lehetne, de közvetlenebb és barátságosabb a tegeződés. Worenth számára mindig ez volt a cél, hogy a tanoncokkal baráti és bizalmas kapcsolatot ápoljon, így könnyebben fordulnak hozzá segítségért, ami a fejlődés és előrelépés szempontjából nagyon fontos. Kevesen vannak, kikkel nem tegeződik a mágusmester.*
-Taitos Úrfi? *lepődik meg kicsit a megszólításon, de érdekes módon Mofeta szájából még ez is aranyosnak tűnik.* -Ő Synmira másik mestere, igen tapasztalt és ügyes. Rendben, te pedig hívj Worenthnek. Nyugodtan tegezhetsz, nem vagyok még annyira öreg.
*Ezt gyakran el szokta mondani, és mindig párosul hozzá egy halk nevetés, ami most sem marad el. Mindenre sajnos ő sem tudja a választ, bár gyanítja, hogy nem is létezik ilyen egyén. A mágiával kapcsolatosan viszont aligha akad olyan téma, amire a hóhajú ne tudna mit mondani.
Mofi szavait figyelmesen hallgatja, a Morwon Úrfinál mondjuk majdnem kitör belőle a hangos röhögés, de természetesen tudja azért türtőztetni magát.*
~Mit ne mondjak, jó nagy úrfi!~
*Mikor az amulettről esik szó, akkor magában fújtat egyet.*
~Eddig ott volt a lehetőség az áldásra, nem kellett, bezzeg most, hogy nincs már kellene. Jellemző.~
*Macis amulettet még nem is látott, bizonyára valami speciális cucc, amit az óriás készíttetett magának, vagy kapta valakitől. Az ügyesség hallatán rögtön egy bájitalhoz próbálja azt párosítani. A kékeket és a zöldeket már nagyon jól ismeri, saját kis talizmánját az előbbivel itatta át. Zaras amulettjébe a barna varázsital hatását zárta bele, mert ő gyorsabb szeretett volna lenni. Ha emlékezet nem csal, akkor az ügyességért a sárga itókák lesznek a felelősek.*
-Sok idő, energia, türelem és tanulás szükséges ahhoz, hogy valaki erős, ügyes és hatalmas mágussá nője ki magát. Persze mit sem ér, ha nincs mögötte tehetség és fogékonyság. Szóval ügyesebb... hmmm.
*Morwon kemény akár a szikla, mondjuk mivel óriás, ez kevésbé meglepő. Gyorsaság és ügyesség terén viszont lehetnek gondjai, ezért szeretne bizonyára javítani magán. Nem látta még harcolni az óriást, de hiába a nyers erő, ha jön egy villámgyors és ügyes nyüzüge alak, aki háromszor körbeugrálja, mire ő megmozdítaná erős karjait.*
-Ehhez fel kell hajtani egy erős bájitalt, majd a hatását egy nehéz varázslattal bezárni az amulettbe. Igen, ők jól megkeverték a kártyákat. *húzza el száját az istenek megemlítésére. Mofi láthatja, hogy a hóhajú nincs elragadtatva tőlük.*
-Ha erről előbb szerzek tudomást, akkor már túl lennénk az egészen. Én magam is áldottam nem csak amulettet, de mesterkardot is. Viszont ez már a múlt... nincs már birtokomban az a tudás, amivel áldhatnék. Gyanítom, hogy áldani csak az képes, aki az egyik isten, méghozzá Eeyr tanait követi. Mondd csak Mofi, jól tudom, hogy a sárga színű bájitalok azok, amik megnövelik az ügyességet?

813. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-20 20:01:17
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//

*Mofinak ugyan rögvest eszébe jut, hogy egy mágus mestertől már igazán nem várhatja el, hogy tegezze, de a kedves kis hölgy megnevezésre nem hozakodik elő ezzel, de a Mofeta hölgy szavak egymás utáni megjelenésénél már megrándul picit a szája széle, attól függetlenül is, hogy utána a mágus elkezdi őt végre tegezni. Kicsit zavarban van ugyan attól, hogy mindenfajta átvezetés nélkül az egyik megszólítás módtól a másikba ugranak, de nagyon reméli, hogy az Úr megmarad a tegeződésnél. Sűrűn bólogat a könyvtár nagyságát taglaló fejtegetésre, és a Vashegyre való kerülésének pozitív hatásaira is, ám ez a bólogatás azon nyomban megtorpan, amint beszélgetőpartnere is megejti a bemutatkozást.*
~Worenth Yosden? Worenth Mester? Egész Synmira vezetője? Hogy én mennyire szerencsés vagyok!~
*Látszik az arcocskáján, hogy mennyire megtisztelve érzi magát, ám a boldogsággal vegyes izgalom még ezt az érzést is elnyomja, és immár kissé hangosabban ujjongva, de még mindig igyekezvén a megengedett hangerőt tartani, lelkendezve szólal meg.*
– Igazán nagy megtiszteltetés! Biztos vagyok benne, hogy máris minden kérdésemre megtaláltam a választ! Taitos Úrfi már mesélt Önről. Szólítson nyugodtan Mofinak, Taitos Úrfi is így szólít.
*Remek alkalom, hogy a két mágus kapcsolatát kihasználva megejtse ezt a kérést. Nem gondolta volna, hogy ennyire hamar összetalálkozik a Mágusmesterrel, ám végtére is hol máshol futnának össze, mint egy könyvtárban? Gyorsan összeszedi a gondolatait, eldönti, hogy mit is kérdezzen elsőnek, majd megpróbálja a lehető legátfogóbban és mégis legrészletesebben előadni a problémáját.*
– Én igyekeztem mindig is távol maradni a mágia gyakorlásától, mert nem vagyok benne valami ügyes, és az alapokon kívül nem sokat tudok. Morwon Úrfi viszont felkért, hogy szerezzek neki a macis amulettjére egy áldást, amellyel ügyesebb lehet. Azt hiszem, hogy az istenek megjelenésével, és a dolgok összekuszálódásával még az a kis ismeretem is haszontalanná vált, amit eddig a mágiáról tudni véltem, ezért is jöttem ide. Szeretném megtudni, hogy hogyan juthatnék ilyesmihez, kihez kellene fordulnom, és lehetséges-e még egyáltalán áldást beszerezni a környéken. Megígértem Morwon Úrfinak, hogy felkutatom a módját, és egy kereskedőtanonc mindig állja a szavát.
~Vagy legalább is nagyon igyekszik azért, hogy képes legyen megtartani az ígéreteit.~
*Úgy érzi, hogy mindent elmondott, és a kérdést is feltette. Nem teszi hozzá, hogy reméli, hogy Worenth tud segíteni, hiszen fel sem merül benne, hogy ő ne tudna. Úgy gondolja, hogy ha valaki, hát ő a legalkalmasabb személy, akit egész Lanawinon kérdezhet, így tehát bizakodó tekintettel, türelmes várakozással mosolyog a Mesterre.*

812. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-20 19:02:37
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Mofeta Wirfall//

*A számos ismerkedés, párbeszéd és kapcsolatkialakítás, ami már a mágus háta mögött van kellően megedzette, hogy a bámulásra ne jöjjön zavarba, ne kapja el tekintetét, vagy ne forgassa fejét különböző irányokba. Fordított esetben biztosan zavartabb lenne, ha neki kellene felnézni olyan alacsonyról ilyen magasságokba. Szerencsére a hóhajú igen nagyra nőtt, így ritkán kell pipiskednie, vagy hátralökni fejét a szemkontaktus felvételéhez.
Worenth szemének a tündér gyermek még. A mesekönyvekben éppen olyannak írják le a tündéreket, mint amilyen ez az apróság. Meghajlásán látszik, hogy jó neveltetést kapott, az ilyesféle formalitás igazán kedvére van a mágusmesternek. Megjelenéséből kifolyólag nem meglepő, ha meglátják benne a mágust, a mester megnevezés pedig már szinte együtt jár mindezzel.*
-Azt hiszem tudok önnek segíteni, kedves kis hölgy. *hajt ő is fejet, amolyan jó szokásához híven.* -A könyvtár nagy, így olykor nehéz meglelni a megfelelő kötetet.
*Valami oknál fogva elképesztően szimpatikussá válik számára egyből a tündér, aki szépen be is mutatkozik, és lám, nem is élnek egymástól olyan nagyon messze.*
-Örvendek Mofeta hölgy! Azt kell mondjam, jobb helyre nem is kerülhettél volna. A Vashegy megadja majd számodra a lehetőséget a fejlődésedhez. Részemről a szerencse, és nagyon szívesen! Én Worenth Yosden vagyok, a Synmirai mágusszövetség vezetője.
*Synmira és maga Worenth neve is ismerős lehet Mofeta számára, persze ez nyilván attól is függ, hogy mióta van a Vashegyen. Az egészen biztos, hogy nem a régi bútordarabok egyike, hanem az újabbakhoz tartozik, akiket a hóhajú nem ismer már közvetlenül. A beszélgetés halk, nem lenne jó a hímzett csuhás rosszalló pillantását megnyerni, akkor örökké meg lennének jegyezve.*
-Egészen pontosan mit keresünk?

811. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-20 16:16:52
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//

*Mofi ugyan tudja jól, hogy igen nagy illetlenség megbámulni valakit, ám ha az az illető a mesék világából lép ki, akkor a szegény kereskedőtanonc nem tehet mást, minthogy elámul. Ugyan nem a tündér herceg fehér paripán, ám neki jelenleg nem is rá van szüksége, szóval végtére mégis valami igen hasonló. A leány lassan emeli fel a fejét, egészen addig, hogy az idegen szemébe tudjon nézni. Először azt hiszi, hogy egy óriással van dolga, és miközben végigtekint az Uraságon, nem teljesen válik biztossá abban, hogy ez nincs így. Ami azonban lenyűgözi, az a mágus megjelenése, és itt a mágus szó a leginkább kiemelendő. A tündérke végigfuttatja tekintetét a díszes és érthetetlen szimbólumokkal tarkított köpenyen, a piros szalagon, amelyet övként használ az Úr. Megszemléli a cirádás botot is, a szája pedig kissé tátva marad az üveggömbben lévő forgószél láttán. Végül az idegen arcán állapodik meg a tekintete, meglehetősen kicsavart, hátraszegett fejjel. Először úgy véli, hogy a templom egyik papjával van dolga, hiszen ha valaki, akkor ő bizony teljesen biztosan mágus, méghozzá a levegő mágusa, a szélvihar alapján, amelyet a pálcában ejtett foglyul. Azonban gyorsan elveti azt a gondolatot, hogy az Úr ide tartozna, hiszen a ruhája sokkal díszesebb, mint a többieké. Néhány másodpercnyi, nem kényelmetlenül hosszú, de azért érezhető szünet után hátralép párat, hogy ne legyen olyan kellemetlen a számára szembenézni az illetővel, és egy mély meghajlással köszönti, továbbra is suttogva.*
– Én is üdvözlöm Önt, Mágus Mester Úr! Igen... úgy gondolom, hiába olvasom a könyveket, nem hiszem, hogy nekem írták volna őket. Olyasvalakit keresek, aki el tudna nekem magyarázni pár dolgot, és lehetőleg olyan nyelven, amelyen én is értek.
*Pislant csalódottan a kezében lévő könyvre, amelynek borítóján és lapjain ugyan nagyon szépen ívelt szimbólumok találhatóak, amik Mofi feltételezése szerint szavakat rejtenek, ám egyáltalán nincsenek a segítségére azon felül, hogy elnézegeti őket az esztétikai értékük miatt. Óvatosan visszateszi az iratot a helyére, majd most, hogy a kezei szabaddá vállnak, és minden figyelmét a másiknak tudja szentelni, megejt egy bemutatkozást is.*
– Mofeta Wirfall vagyok, kereskedőtanonc, Leandana Kisasszony és a Thargodar Szövetség szolgálatában. Nagyon örvendek, és köszönöm szépen, hogy felajánlotta a segítségét. Önben kit tisztelhetek?
*Hangja még suttogósan is vékonyka, gyermeki, ahogyan a megjelenése is. Ruhája ezúttal csak mérsékelten pompázik a virágok tarka színeiben, hiszen igyekezett az alkalomhoz illően öltözni, ám még így is tündérinek mondható az öltözéke, amelyből látszik, hogy nem a hideg időjárás a kedvence. A könyvtárban szerencsére nem viszik túlzásba a fűtést, így mindössze a kendőjét vette le, amit vállára terítve visel jelenleg.*

810. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-20 06:51:38
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Mofeta Wirfall//

*Worenth nem lesz gyakori látogatója a templomnak, mivel az elemi mágia "kiköltözött" Figor mester tornyába, a szakrális mágiával pedig egyáltalán nem foglalkozik, nem az ő világa. Személyiségéből kifolyólag talán sokak számára nem lett volna meglepő, ha a hóhajú nézetet vált és beáll a fény hívei közé, de még mindig annak a fránya tudománynak véli a mágiát, és ezen még a nagy erejű entitások sem tudtak változtatni. Szerette volna saját szemével megnézni a templom új arculatát, hogy mi történt azóta, mióta nem járt errefelé, és mivel idejéből most kitelik, így lesétál a könyvtárba is. Kíváncsi a friss feljegyzésekre az entitásokkal kapcsolatban, hiszen noha nem fogadja el őket isteneknek, de nem árt tájékozódni róluk, megismerni őket amennyire mód van rá, olvasni a történetükről és megérteni, hogy miért éppen most és miért éppen így. Mondhatni, hogy a történések kellően előidézték mindezt és eljött az idő, de vajon miért nem mutatkoztak korábban bármilyen formában? Szándékos volt, hogy hagyták a hitet teljesen elveszni, hogy aztán most a hamvaiból építsék újjá? Megannyi kérdés, megannyi válaszlehetőség.
A könyvtár dohos levegőjét mélyen magába szippantja. Nem azért, mert kellemesebb a kinti tiszta, friss levegőnél, hanem mert olyan nosztalgikus. Volt idő, mikor itt tevékenykedett, bár nem túlságosan sokáig, így még ő sem tudja mindennek a helyét. Mikor itt időzik szívesen olvas bele mondjuk Nestar Erefiz alkimistamester jegyzeteibe, ami sok érdekességet és tapasztalatot foglal magában. Nem mintha ő bájitalokat kevergetne, de ha például lemásolja a lapokat, akkor odaadhatja Daewenek, Synmira alkimistájának, aki sokat tanulhat belőle.
Egy kissé elveszett tündérkét pillant meg valahol a földtől nem sokkal magasabban. Ezekkel a szeretetreméltó, aprócska, aranyos kis lényekkel volt már dolga, és mindegyikőjüket kedvesnek és félénknek találta, bár utóbbi méretüket elnézve egyáltalán nem meglepő. Senki sem lenne nagyon bátor, ha alig nőne magasabbra egy cipős szekrénynél. Felmerül benne a kérdés, hogy vajon velejéig gonosz, ártó szándékú tündérek is léteznek e, vagy mindegyik egyed szerény és cukorfalat?*
-Üdvözlöm kis hölgy! *szól oda halkabban, hogy ne zavarja meg a könyvtár nyugalmát.*
~Igen, itt vagyok fent.~
-Úgy látom kissé tanácstalan. Segíthetek valamiben?

809. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-20 03:58:34
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//

*Mofi kifejezetten ódzkodik attól, hogy bármilyen templom közelébe merészkedjen, és ez az érzés, az istenek sorozatos megjelenése óta csak még erősebbé vállt benne. Ugyan nem egyszer látta már a hatalmas és pompás épületet, ám minden esetben jó messzire elkerülte. A tündérke hitvallása szerint igyekszik minél kevesebb kapcsolatot keresni a túlvilági lényekkel, és még magával a mágiával is. Néhány próbálkozása során meglehetősen tehetségtelennek mutatkozott mágiaaffinitás terén, és ha ez nem is vette volna el a kedvét, soha nem szeretett beleszólni a nagyok dolgába, ez pedig azóta sem változott. Most is hosszú idő és kérdezgetés kell ahhoz, hogy eljusson odáig, hogy szembe merjen nézni a magas kőépülettel, és egyáltalán a térre bemerészkedjen. A munka, és mások segítése egy kereskedőtanoncnak, és kis hősünknek azonban továbbra is a legfontosabb, és mivel Morwon Úrfi áldást szeretne a talizmánjára, az áldáshoz pedig mágusra van szükség, ráadásul újdonsült ismerősének is itt segíthet a legtöbbet, Mofi rákényszerül arra, hogy meglátogassa a helyet. Végül azért dönt a templom mellett, mert informálódása során megtudja, hogy az itteniek nem kötődnek istenekhez, mindössze a mágiához, és legfeljebb a levegőhöz. A tündérke ezt a mágiaágat tartja a legártalmatlanabbak egyikének, és mivel így az a vágya is teljesül, hogy látszólag se kötelezze el magát egyetlen felsőbb hatalom mellett, így bár egy kis gombóccal a torkában, de a helyzetéből kihozható legnagyobb magabiztossággal indul meg a bejárat irányába. A hatalmas ajtó, és a benti félhomály nem éppen vendégcsalogató, sőt, meglehetősen baljóslatú, és Mofi meg is torpan előtte, ám egy mély lélegzetvétellel és egy nagy lépéssel átszökken a küszöbön, majd ismét vár pár másodpercet. Nem a hely aurája miatt illetődik meg, mindössze már előre elképzeli, ahogyan belépve a levegő templomába egy igen erős huzat csapja be az érkezők mögött a masszív ajtókat, és szeretne megbizonyosodni arról, hogy ez a kép csak a fejében létezik. Amikor semmi nem történik, és a szeme is megszokja kissé a félhomályt, leszegett fejjel lép beljebb, egészen az első bent tartózkodó mellé, hogy informálódjon. Türelmesen megvárja, amíg az illető felé fordul, hiszen nem szeretné megzavarni, ha esetleg éppen meditál, vagy varázsol, vagy hasonló tevékenységet folytat, amit az ehhez értők szerinte ilyen környezetben szoktak. Amikor valaki végre felfigyel az elveszettségére, halk hangon, suttogva üdvözli, majd a könyvtár felől érdeklődik. Egy pillanatra átsuhan az agyán, hogy a szobrokat is megkérdezhetné, hiszen ki tudja, hogy miként vannak megbabonázva, ám ezt az ötletet gyorsan elveti, hiszen nem tudja, hogy a számos alak közül melyiküket is illene elsőként megszólítani, vagy egyáltalán illik-e zargatni őket ilyesmivel. Még az élők közül is olyasvalakit igyekszik találni, aki csak betérő lélek, nem pedig pap. Miután útbaigazítják, hálásan megköszöni a segítséget, és elindul a jelzett ajtó irányába. Belépve igyekszik minél kevesebb dolgot megérinteni, mégis a fal mellett haladva ereszkedik le a lépcsők rengetegén, majd ismételt megdöbbenéssel tapasztalja, hogy mennyi iratot is sikerült felhalmozniuk az ittenieknek az idők során. Az asztalnál dolgozó szerzetesnek egy meghajlással, és napszaknak megfelelően köszön, majd elé lépdel, olyan távolságba az asztaltól, hogy az még ne takarja el őt. Átfut az agyán ugyan, hogy az általa, és minden kereskedő által gyakran hallott frázissal éljen, miszerint csak nézelődik, ám tudja jól, hogy ennyi könyv között még akkor is elveszne, ha legalább a polcot tudná, hogy hol keresgéljen. Úgy dönt, hogy elsőként a könnyebbel indít, és nem a szörnyekről fog kérdezni, így udvariasan az áldások felől érdeklődik, majd részletezi is, hogy talizmánt szeretne áldatni, méghozzá úgy, hogy viselőjét ügyesebbé tegye, és ennek a módjairól szeretne olvasni. Amint megkapja az ismételt útbaigazítást, újfent hálásan megköszöni, majd elindul a jelzett irányba. Bár egy kereskedőtanoncnak egy raktárban illik kiismernie magát, és a probléma ezen részével nincs is gond, mégis akármelyik szemlélődőnek könnyedén feltűnhet, hogy a tündérke nem mozog otthonosan a sorok között, és meglehetősen bizonytalanul, kissé megszeppenve meri leemelni bármelyik iratot, sőt, a nagyobbakkal és a magasabban lévőekkel még csak meg sem próbálkozik, így néhány helyen mindössze pár másodperces tétova toporgást ejt meg, néha segélykérően körülpislantva, hátha valakinek van kedve a segítségére sietni.*

808. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-19 18:38:26
 ÚJ
>Ogadel Zujest avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Nem mindenkinek természetes az, hogy bármilyen tudásanyagot szeretne fellelni, csupán besétál a városi könyvtárba, leveszi a polcról a könyvet, leül és szépen elolvasgatja. A szerzetesrendnél is vannak kötetek felhalmozva, ám a kínálat lényegesen soványabb, mint itt. Arról nem is beszélve, hogyha bármilyen könyvre szüksége volt a szerzeteseknek, azt be kellett szerezni. Ahhoz pedig meg kellett látogatni a civilizációt, megtudakolni, hogy hol találhatóak a kötetek, majd elmenni és megvásárolni. Ezeket az általában bőrkötetes, kemény fedeles könyveket a Prexoromnál nagy becsben tartottak, őriztek, vigyáztak rá, és nem is mindenki részesült abban a megtiszteltetésben, hogy fellapozza. A legtöbbnek a lapjai már megsárgultak, kissé berepedeztek, tartalmaira pedig igencsak ráfért volna egy frissítés. Legfőképpen az istenekről szóltak, főleg Pmolra történeteit és legendáit foglalta magában, ám itt, Arthenior könyvtárában szinte minden megtalálható, és ez örömmel tölti el a kopasz Ogadelt. Fiatalkorában szívesen olvasott volna valami szépirodalmi művet, ifjúsági regényt, vagy földrajzi könyvet, ám aligha foghatott ilyet a kezében. Most a lehetőség adott, minden csupán egy karnyújtásnyira van tőle, bármit levehet a polcról, amit csak akar. Ezt nevezik bőségnek és választékosságnak, amit szépen ki is fog majd használni, aztán pedig belekezd a saját kis könyvének megírásába.*

807. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-19 01:03:43
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Vakmerő

*Furcsának találja a templom alá vezető lépcsősort, amit a helybéliek a könyvtárhoz vezető útnak mondanak. Meira nem biztos abban, hogy ez valóban oda vezet, de meg kell találnia, amit keres.
Elindul hát lefelé a lépcsőkön. Csak szépen lassan, lépésről-lépésre. Nem lenn túl kellemes gombócként legurulni az egészen, mint egy hordó. Léptei zaja több helyről visszhangzanak, ezt még kifejezetten játékosnak is tartaná, ha nem lenne ilyen borzasztóan félelmetes a hely. Ahogy leér a hatalmas kör alakú terembe, először nem veszi észre az ott tartózkodó papot, azonban szemei fényét meglátva majdnem egy hatalmasat sikít, de visszafogja magát.*
~Még itt is ijesztő alakok vannak, hát nem hiszem el.~
- Ü-Üdvözlöm, pár kérdésre szeretnék választ találni. A Mágustornyot keresem.
*A pap először nem mozdul, nem mond semmit, majd mindenféle kommentár nélkül csak az egyik irányba mutat.
Meira gondolja, hogy a számára fontos könyvek helyét közli vele így az ember, így el is kezd keresgélni azokon a polcokon.*
~Nem. Nem. Nem. Ez sem az.~ *Teszi vissza a könyveket egyesével a polcra, amiben semmit nem talál, majd végre megleli azt a könyvet, amelyik válaszait rejti.*
- A mágustorony régen a kikötő közelében volt. *Olvassa az információkat hangosan, majd magában fűz hozzá gondolatokat.* ~Voltam a kikötőben, most már biztosan nincs ott.~ *Folytatja az olvasást.* - Figor mágusmester nem az istenek tanait, hanem az elementáris mágiákat tanítja. Ő a világ legjobb elementáris mágusa.
~Igen, pont erre van szükségem.~ - Figor mester döntésének köszönhetően, a torony máshová került. a Romtábortól pár száz méterre, a Lihanechi-tó vize felett lebeg.
~Ez az! Megvan! De hát ez a hely nincs is olyan messze, hogy nem vehettem észre eddig?~
- A torony egyszerű kőből van, teteje fából, pár ablakkal. A toronyba egy fehéres-átlátszó lépcsősor vezet, ami ránézésre sűrű levegő vagy köd. ~Igen, ez valóban eltéveszthetetlen, ha egyszer megtalálom. És már tudom merre van.~
- Vallásos személyektől Figor mester megtagadja a tanítást. ~Ezzel nincs semmi gond, az egész istenes históriákat csak buta kitalált eszmék sokaságának tartom.~
*Mikor befejezte az olvasást, elégedetten becsukja a könyvet, azt gondosan visszateszi a helyére, majd elindul kifelé. Mielőtt elindulna felfele a lépcsőkön, köszönésképp biccent a furcsa papnak, aki aligha figyelt már rá. Sietve lépked fel a hűvös katakombákból, az efféle helyeket még mindig nem kedveli.
Mikor újra szabad levegőre ér, úti célja felé indul. Végre! Tudja merre kell tartania.*
~Szóval a Romtábortól nem messze a Lihanechi-tó fölött. Értem.~
*Még párszor elmondogatja magában a helyszínt, nem akarja elfelejteni. Közben maga mögött hagyja a könyvtárat rejtő templomot, és elindul kifelé Artheniorból, most már célzottan a Mágustorony irányába.*

806. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-15 21:01:31
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A tekercs//

*Bato bizakodónak látszik, Soynara meg már mindent elmondott, amit közölni szánt a sötét lelkületű orgazdáról, így csak sóhajt egyet és feltápászkodik a székről. Szipog párat, nedves arcát jobb híján kézhátával törli meg.*
~Igazán illetlenül viselkedem ma.~
-Nézzük meg...
*Neki természetes, hogy a könyvet vissza kell vinni a helyére, ezért egy-két pillanatig kissé meglepetten nézi Bato távolodó hátát, aztán nem vár tovább, maga lát neki a könyvszállításnak. Nagy tisztelettel, még nagyobb óvatossággal emeli el a nehéz kötetet és nyögve indul meg vele a rendeltetési helye felé. Ha odaért, óvatosan leguggolva teszi a könyvet a földre, majd onnan újra kicsit megemelve pozicionálja a helyére.*
-Mehetünk. *Jegyzi meg, függetlenül attól, hogy Bato ott tartózkodik-e, aztán elindul a kijárat felé, közben sóvárogva nézelődve a temérdek könyv között. Történjen bármi, ő ide még visszajön, azt biztos!*
~Ilyen hely való egy jó családból származó tündérnek!~

805. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-15 18:00:28
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//A tekercs//

*Bato hangulata úgy elszürkült, mint amilyen fakó színekben pompázik az ábrázata általában, s bár kétségtelen, hogy a lány megérezheti a hirtelen váltást, de, hogy az érzelmek széles skáláján egészen pontosan behatárolható komorságot, szomorúságot, csalódottságot sértődöttségnek értelmezze, ahhoz igazán másra kellett figyelnie az elmúlt pillanatokban. Bato persze erről mit sem sejt, csak a kaland lehetőségét gyászolja, amit az imént kaszált el az anyagias világ, s a folytatás reményét is úgy fest rögtön porig rombolja ja tündér, mikor megemlíti, hogy a másik nyom, amin elindulhatnak, is megkönnyítené a tárcáját, ha tudná. Persze a szerzetes csak épp annyit tart magánál, épp annyit kér a munkájáért, amivel nem hal éhen, s tán amivel némi apró örömöt tud okozni magának vagy barátainak, de ennél semmivel sem többet. A szerzetesélet így bosszulja meg önmagát, és bár mióta a városban él, már sokat fejlődött - vissza? - ezen a téren, még mindig nem gyűjtögeti a pénzét, és ha teheti csak jószándékból segít másokon, nem ellenjuttatás fejében.*
-Azért csak nézzük meg, hátha nem olyan kapzsi, mint ahogy azt mondod, vagy elfogad fizetség gyanánt valami mást is, nem csak aranyat.
*Ezzel felkel a székéből, a táskáját beleejti a vödörbe, majd az annak fülénél megfogva megindul a kopott lépcsősoron felfelé, közben hátra-hátra pillant, hogy jön-e a lány.*
-Jaj a könyv. Visszavigyem? Hol is volt?
*Ha a lány nem cselekszik, Bato örömmel viszi a helyére a kötetet, ellenkező esetben megvárja, hogy a lány felzárkózzon, és tovább indul.*

804. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-15 17:07:24
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A tekercs//

*Bato lelkes hangulatából kizökkenni látszik, amikor Soynara követeléseivel szembesíti vele, hogy az eddigiek alapján semmi alapját nem látja az olyan mértékű bizalomnak, ami elég ahhoz, hogy a társaságában biztonságban érezze magát a vadonban. Arra azért nem számít, hogy a férfi ezen különösebben megdöbbenne, neadjaég megsértődne, hiszen rövid ismeretségük alatt nem nagyon adott okot arra, hogy a gyenge kis tündér rá merje bízni az életét. Bato mégis elkomorulni látszik és a lány némi élt vél felfedezni a hangjában.
~Most majd mindjárt bizonygatni kezdi, hogy minden rendben van és nem érti, mi bajom.~
Soynara már előre fázik a beszélgetés folytatásától. Kicsit összébb húzza magát a széken, mint aki azt mondja, „én tényleg sajnálom, de erről te tehetsz, nem fogok a kedvedre tenni akkor sem, ha erősebb vagy”. Valami ilyesmit is érez. A folytatástól sem lesz jobb kedve. Belsőjében nagy harc dúl, hogy inkább hagyja-e az egészet és kihátráljon az ígéretéből, vagy tartsa magát ahhoz, amit az előbb mondott és segítsen a férfinek.
~Egy könyv sem ér annyit, hogy bajom legyen belőle.~
Mégis inkább a férfivel tart, talán csak nincs ereje nemet mondani, talán magának akarja bizonyítani, hogy nem is fél annyira, ki tudja.*
~Remélem, tényleg hasznos lesz az a vacak könyv...~
-A Szegénynegyedbe kell menni. Ott van egy gnóm, bizony, egy gonosz kis gnóm, aki mindenfélével kereskedik. Néhányszor találkoztunk. Nem szeretem, nem nem! Neki van sok könyve, sok tekercse, de ha valami nincs is meg neki, tudja, hogy kinek van meg. Amilyen kicsi, olyan sokat tud. Hozzá kell elmenni, őt kell megkérdezni. És sok pénzt kell majd neki adni, nagyon sokat. Kapzsi kis gnóm, bizony.
*Bólogat és borzong közben. Muszáj a férfivel mennie, hiszen ha nincs ott, a kis rohadék azt sóz rá Batora, amit csak akar, de sírhatnékja támad, ha eszébe jut a köpcös kis férfi. Túl jól emlékszik, mikor a gazdájánál járt a fekete kereskedelem ügyes-bajos dolgairól tárgyalni és szemet vetett rá...
~Nem. Nem! Nem akarok emlékezni rá!~
Megrázza magát és elmaszatol néhány könnycseppet az arcán.*
-Arra tovább. A Szegénynegyedbe, Sukodukopul boltjába.

803. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-15 12:28:22
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//A tekercs//

*Egészen derűs hangulatban tervezgeti a továbbiakat fejben, kezdve a cipőjavíttatással, ami már kijár szegény sarujának, mert egy-egy pánt már lóg rajta, a térképpel bezárólag. Mikor a lány meglepő határozottsággal vágja rá a reggeli időpontot, fel sem néz az asztalról, ahol már az érméit rendezi katonás sorba az asztal szélénél, hogy a táskát odaemelve visszasöpörje őket a helyükre. A második a helyére ugrott fémpénz csörrenését követően azonban megüti a fülét a lány kijelentése.*
~Hát erre nem gondoltam.~
*Ahogy tudatosul benne a dolog, a falap, illetve az azon heverő fémek felé mutató ujja megpihen a levegőben ahelyett, hogy módszeresen lökné a következőt, s szemét végigfuttatja az érméken.*
~Nyolcvanhárom arany. Egy becsületes zsoldos ennyiért biztosan nem tart velünk három vagy négy napig.~
*Sóhajt egyet, majd a korábbiaknál több árnyalattal komorabb tekintettel folytatja az érmelökdösést.*
-Vagy tudod mit?
*Próbál magára erőltetni egy hihető mosolyt, mint akinek csak úgy támadt az ötlete, és nem egyéb okok miatt kényszerül visszakozni a kirándulástól.*
-Először nézzünk körül a városban, hátha mégis sikerrel járunk, aztán ha nem, majd utána törjük a fejünket az úton.
*A csörgő pénz ismét a kopaszra vonzza a morgós könyvtáros figyelmét, és Bato ezúttal is túlon túl el van merülve a gondolataiban ahhoz, hogy észrevegye magát, vagy a szúrós tekintetet, így amikor a csend és nyugalom őrzője hangosan megköszörüli a torkát, Bato meglepetten kapja oda a tekintetét, csak hogy a lelkéig hatoló mérsékelten gyűlöletteljes pillantás látványa fogadja. A szerzetes a szája elé emeli a mutatóujját, mintha csendre intené az őt figyelő könyvtárost, de párhuzamosan bólogat is, jelezvén, hogy tudomásul vette, amit az közölni próbált. Eztán csendben a tenyerébe gyűjti a lapon maradt érméket, és óvatosan a táska aljában elengedi. Fel nem kel még a helyéről, úgy fordul újra Soynara felé, és teszi fel a kérdését.*
-Akkor hogyan tovább?

802. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-13 22:55:28
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A tekercs//

*Bato persze rögtön beindul, mint a kan nyúl és nagyjából annyi megfontoltságról is tesz tanúbizonyságot. Soynara kissé kétségbeesetten nézi, ahogy a kopasz csapongva szedi össze az utazáshoz szükséges felszerelés listáját. Hirtelen ólmos fáradtságot érez. Körülnéz, fog egy széket, odahúzza az aszal mellé és lerogy rá.
~Nem való ez nekem. Nem tündérnek való ez. Folyton rohangálni fel-alá, veszélyből bajba, bajból vészbe. Teljesen felbolydult az életem.~
Sóhajt egyet és próbál újra Batora figyelni. Az éppen az indulás lehetséges idején gondolkozik hangosan.*
-Reggel indulunk. *Soynara hangja hozzá képest elég ellentmondást nem tűrő. Ő aztán nem fog éjszaka mászkálni! És ha már itt tartunk...*
-Kell még valaki. Egy harcos. Egy igazi, erős harcos, aki meg tud védeni és őrködik éjjel, amíg alszunk.
*Batora néz, fekete szemei szúrósan merednek a kopaszra. Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy a kis tündér nem megy sehova vele kettesben, szükség lesz még valakire.*

801. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-13 16:21:50
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//A tekercs//

-Szuper!
*Kiált fel egészen boldogan a kopasz, s máris számolgatni, tervezgetni kezd az előttük álló útra. Felváltva nézi a leírást, holott már néhányszor elolvasta, és értelmezte, mégis segít, ha látja maga előtt leírva, hogy megközelítőleg hova is mennek, és kémleli a lány mondottakra tett reakcióját.*
-Az akkor annyi mint -
*Motyogja az orra alatt, de gondolatai úgy cikáznak, mint a gólya produktuma.*
-Kelleni fog -
*Még mindig csak a motyogásig jut, majd végül a lányhoz fordul, s őt is megpróbálja bevonni a tervezgetésbe.*
-Szedjünk össze mindent ami kelleni fog. Mennyi is -
*Elkezdi mérlegelni a tó távolságát, s utazásai alatt tapasztaltak fényében számolgatja az időt, amíg oda lesznek.*
-Hát az egész lenne körülbelül fél nap járás.
*Ahol a fél nap szó szerint értendő, ezt rögtön tisztázza is.*
-Mármint reggeltől estig. De lévén már dél elmúlt, szerintem ha most, vagy egy óra múlva indulunk, akkor estig a pihenőig jutunk, legalábbis ami megmaradt belőle. Bár talán magát a települést elkerülném.
*A végét már halkabban teszi hozzá, hisz egészen széles körben elterjedt a hír, miszerint a pihenőt ellepték a démonúrnő vagy ki a fene hadai, s habár titkot nem akar csinálni belőle, ha nem muszáj nem hívná fel rá a lány figyelmét, ha már beleegyezett a dologba.*
-Vagy indulhatunk holnap korán reggel, és akkor estig megérkezünk a könyvben jelzett helyhez. Már ha bírod az erőltetett menetet. Én bírnám, de neked talán kelleni fog a pihenő.
*Nem becsmérelni szándékozza a lányt, egész egyszerűen a fajára tekintettel ez a következtetése.*
-Plusz még ha nappal odaérünk, lesz időnk kutakodni, vizsgálni, szemben azzal ha este találunk a helyre, csak másnap reggel tudunk érdemben tenni valamit. Bár a hazaút meg épp ellenkezőleg fog alakulni, ha egy fél napos kutakodással számolok.
*Kicsit megint elkalandoztak a gondolatai, túlbonyolítja a dolgot és szükségtelenül részletesen tervezget előre, amit ha a lány nem állít le, akkor folytatja is még, amíg észre nem veszi magát.*
-Kelleni fog élelem, meg valami, amire fekszünk, meg ha esik, valami ponyva, meg -
*Javarészt nem maga miatt aggódik, hisz ő ennél sokkal hosszabb utat is megtett mindösszesen egy szem válltáskával, benne a könyvével és semmi mással, de ezúttal minden megtesz, hogy ne okozzon csalódást a lánynak, még ha úgy is érzi, hogy igazságtalanul haragszik rá a korábbiak miatt.
Sóhajt egyet, mikor ráeszmél, hogy túlspilázza a dolgot.*
-Bár nem a világ végére megyünk.
*Lecsitítja gondolatait, és teret enged a kintről érkezőknek, ezzel újra felnéz a lányra.*
-Nos?

A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.13 16:25:13

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211