Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-09-15 22:37:18
Üzenet elküldve: 2014-09-15 22:37:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Kaiyko Di'Arie//
-Hohó! Itt nem köll a bökőd! *Vakarja meg tarkóját a férfi. Mellette ott a vasvilla és jó helyen van az ott. Nem is a saját irháját félti, hanem a bent lévő, értékesebb hátasokat, melyeket a vendégek hagytak hátra neki megőrzésre. Hát hogy gondozzon egy félbehasított lovat? Hogy magyarázza meg mi hasította fel a griffek szárnyait?!*
-Hömpf.
*Fojtja el nevetését az istállómester. Kicsit fáradt már ő maga is, attól ilyen szórakozott. Akaratlanul is elképzelte hintó elé fogva Kaiyko-t, zablával a szájában.*
-Azér' nem kell mindent mindenkinek elhinni.
*Dörmögi szemöldökét összeráncolva. Fogalma sincs, hogy a leányzó kivel mit beszélt meg, de nem feltételez róla rosszat. Miért tenné? Hiszen csak áldozata saját hiszékenységének.*
-Ez itt mindenesetre nem szállóhely. A fogadóba' aludjál, itt van mellettünk!
*Int a kijárat felé, majd várakozón pislog a lányra.*
-Hohó! Itt nem köll a bökőd! *Vakarja meg tarkóját a férfi. Mellette ott a vasvilla és jó helyen van az ott. Nem is a saját irháját félti, hanem a bent lévő, értékesebb hátasokat, melyeket a vendégek hagytak hátra neki megőrzésre. Hát hogy gondozzon egy félbehasított lovat? Hogy magyarázza meg mi hasította fel a griffek szárnyait?!*
-Hömpf.
*Fojtja el nevetését az istállómester. Kicsit fáradt már ő maga is, attól ilyen szórakozott. Akaratlanul is elképzelte hintó elé fogva Kaiyko-t, zablával a szájában.*
-Azér' nem kell mindent mindenkinek elhinni.
*Dörmögi szemöldökét összeráncolva. Fogalma sincs, hogy a leányzó kivel mit beszélt meg, de nem feltételez róla rosszat. Miért tenné? Hiszen csak áldozata saját hiszékenységének.*
-Ez itt mindenesetre nem szállóhely. A fogadóba' aludjál, itt van mellettünk!
*Int a kijárat felé, majd várakozón pislog a lányra.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-09-15 21:35:14
Üzenet elküldve: 2014-09-15 21:35:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Mesélő (Ízisz) //
*A széna dús, szertelenül fűszeres illata lebegteti át észrevétlenül a saját belső világába. Túl fáradt hozzá, hogy képeket élesztgessen alvó tudata mélyén. Az ismerős illatot távoli hangok kísérik. Vihánc kacajok, gyermeki gondtalanság gyöngyöző lírája. Fények reppennek, lebbennek. Cipók aranyló hátának színei kergetőznek napsárgával, rozsdabarnával. A csukott szemhéj mögött alig bírja követni őket a tekintet. Frissen mosott ruha szappanillata vegyül a nyárvégi természet jellegzetes aromái közé. Hát persze... a kelmék, melyekbe a szelet mégsem lehet befogni a domb hátáról, ám a játékban huncut társak: ide-oda csapongva táncolnak, bokát akasztanak, szemet takarnak el, átölelve végiggurítnak a domboldalon szétterített szénán. Micsoda szélhámosság!
A világ csupa örömteli szín a könnyű kelméken innen. A szem belebódul. A mosolygást csak az a lassan növekvő árnyék lohasztja le. A táncoló fényeket komótosan falja fel a feketeség, mely fölé ereszkedik. Nehézkesen, némán. Szinte fullaszt. Veszély!
Kaiyko szeme úgy pattan fel, mintha hideg vízzel borították volna nyakon, s legalább olyan ziláltan is ébred. Jobbja ösztönösen rászorít hosszútőre dísztelen markolatára, s már vonja is elő a pengét. Egyazon ritmus rántja fel az álomból, mint ami elindítja ívén fegyverét.
Egy hosszú pillanatra megdermed. Ugrásra készen, de védekezésbe szeppenve nézi a félfának támaszkodó férfit. Aztán nagyot nyel, s lassan visszacsúsztatja tokjába a pengét. Vissza a kaftán szárnya alá.*
- Nem vagyok senki jószága, jó uram *szólal meg halkan* - bár magam is munkával szolgáltam meg éjjelre a fedelet a fejem fölé s a szalma melegét, ahogy ezek a hátasok itt. *Tekintete az istálló vége felé rebben, amerre a lovászt látta legutóbb.*
- Azzal a szakállas, magas férfiúval egyeztem meg, aki varkocsba fonva hordja a haját *mondja, s lassan maga alá húzza lábait, hogy talpra álljon, ha a férfi közelebb merészkedne.* - Azt mondta, ha megabrakoltatom a lovakat és lecsutakolom azt a kiállhatatlan deres kancát ott a legszélső állásban, maradhatok.
*A széna dús, szertelenül fűszeres illata lebegteti át észrevétlenül a saját belső világába. Túl fáradt hozzá, hogy képeket élesztgessen alvó tudata mélyén. Az ismerős illatot távoli hangok kísérik. Vihánc kacajok, gyermeki gondtalanság gyöngyöző lírája. Fények reppennek, lebbennek. Cipók aranyló hátának színei kergetőznek napsárgával, rozsdabarnával. A csukott szemhéj mögött alig bírja követni őket a tekintet. Frissen mosott ruha szappanillata vegyül a nyárvégi természet jellegzetes aromái közé. Hát persze... a kelmék, melyekbe a szelet mégsem lehet befogni a domb hátáról, ám a játékban huncut társak: ide-oda csapongva táncolnak, bokát akasztanak, szemet takarnak el, átölelve végiggurítnak a domboldalon szétterített szénán. Micsoda szélhámosság!
A világ csupa örömteli szín a könnyű kelméken innen. A szem belebódul. A mosolygást csak az a lassan növekvő árnyék lohasztja le. A táncoló fényeket komótosan falja fel a feketeség, mely fölé ereszkedik. Nehézkesen, némán. Szinte fullaszt. Veszély!
Kaiyko szeme úgy pattan fel, mintha hideg vízzel borították volna nyakon, s legalább olyan ziláltan is ébred. Jobbja ösztönösen rászorít hosszútőre dísztelen markolatára, s már vonja is elő a pengét. Egyazon ritmus rántja fel az álomból, mint ami elindítja ívén fegyverét.
Egy hosszú pillanatra megdermed. Ugrásra készen, de védekezésbe szeppenve nézi a félfának támaszkodó férfit. Aztán nagyot nyel, s lassan visszacsúsztatja tokjába a pengét. Vissza a kaftán szárnya alá.*
- Nem vagyok senki jószága, jó uram *szólal meg halkan* - bár magam is munkával szolgáltam meg éjjelre a fedelet a fejem fölé s a szalma melegét, ahogy ezek a hátasok itt. *Tekintete az istálló vége felé rebben, amerre a lovászt látta legutóbb.*
- Azzal a szakállas, magas férfiúval egyeztem meg, aki varkocsba fonva hordja a haját *mondja, s lassan maga alá húzza lábait, hogy talpra álljon, ha a férfi közelebb merészkedne.* - Azt mondta, ha megabrakoltatom a lovakat és lecsutakolom azt a kiállhatatlan deres kancát ott a legszélső állásban, maradhatok.
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-09-14 15:55:07
Üzenet elküldve: 2014-09-14 15:55:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Kaiyko Di'Arie//
*Az istállómester épp a hátsó részlegben tevékenykedett, mikor a váratlan látogató betért, így aligha volt tudomása a szokatlan új lakó jelenlétéről.
A markos lovászlegény már a fogadóban itta el a napi bérét, így ha be is engedte a lányt, ittlétéről elfelejtett szólni a másik férfinek.
Maga is pihenésre vágyott már, így elindult a bejárat felé, hogy az ajtó mellett meghúzódó nyergesben eldőljön és szundítson egy órácskát, mikor halk hortyogásra lett figyelmes.
Értetlenül rázta meg poros üstökét, de csak nem akart elmúlni a csöndes szuszogás, mely kétségtelenül nem a hátasoktól származott.
Az egyik üres állásban rá is lelt a forrásra.*
-Hát téged meg ki adott le ide Picinyem?
*Szólal meg határozott hangján, ám egyebet nem tesz. Az állás bejáratánál megtámaszkodva, vigyorogva figyeli az istálló legújabb "kancáját" és várja, hogy az magához térjen.*
*Az istállómester épp a hátsó részlegben tevékenykedett, mikor a váratlan látogató betért, így aligha volt tudomása a szokatlan új lakó jelenlétéről.
A markos lovászlegény már a fogadóban itta el a napi bérét, így ha be is engedte a lányt, ittlétéről elfelejtett szólni a másik férfinek.
Maga is pihenésre vágyott már, így elindult a bejárat felé, hogy az ajtó mellett meghúzódó nyergesben eldőljön és szundítson egy órácskát, mikor halk hortyogásra lett figyelmes.
Értetlenül rázta meg poros üstökét, de csak nem akart elmúlni a csöndes szuszogás, mely kétségtelenül nem a hátasoktól származott.
Az egyik üres állásban rá is lelt a forrásra.*
-Hát téged meg ki adott le ide Picinyem?
*Szólal meg határozott hangján, ám egyebet nem tesz. Az állás bejáratánál megtámaszkodva, vigyorogva figyeli az istálló legújabb "kancáját" és várja, hogy az magához térjen.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-09-11 23:17:10
Üzenet elküldve: 2014-09-11 23:17:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Ez a hely még mindig patinásan rendben tartott. Látszik, hogy a csengő aranyakért itt bizony a hátas- málhás jószágok is kiváló bánásmódban részesülnek. Viszont pont ezért ama remények is kezdenek szertefoszlani, hogy észrevétlen besurranjon és bevackolja magát egy épp használaton kívül lévő állásba. Ahogy bekukucskál, szinte azonnal előkerül az istállómester, vagy lovász, ezt így elsőre nem derül ki.
Így hát egy illedelmes, szemérmesen lesütött szemű főhajtás, köszönés után megpróbál kiegyezni az illetékessel. A szállás fejében készséggel segít az esti, sőt még a reggeli abrakoltatásban is, és ha kell, le is csutakol néhány hátast.
Ha sikerül megegyezni, lepakolja a holmiját, elvégzi, amiben megalkudtak, aztán bekucorodik egy sarokba s batyuját ölelve álomba is merül. Hosszú volt az út. A kimerültség mély, nyúlós sötétségbe húzza. A hangok, az istálló neszei mind tompán halkulnak semmivé az ébrenlét határán. Már mikor lehunyja a szemét, tudja jól, hogy ezúttal talán mindig őrködő érzékeire se számíthat. A világra kell bíznia magát. Ez a nyugtalanító gondolat az utolsó, ami fodrokat vet Kaiyko tudatában, aztán menthetetlenül elmerül az öntudatlan pihenésben.*
Így hát egy illedelmes, szemérmesen lesütött szemű főhajtás, köszönés után megpróbál kiegyezni az illetékessel. A szállás fejében készséggel segít az esti, sőt még a reggeli abrakoltatásban is, és ha kell, le is csutakol néhány hátast.
Ha sikerül megegyezni, lepakolja a holmiját, elvégzi, amiben megalkudtak, aztán bekucorodik egy sarokba s batyuját ölelve álomba is merül. Hosszú volt az út. A kimerültség mély, nyúlós sötétségbe húzza. A hangok, az istálló neszei mind tompán halkulnak semmivé az ébrenlét határán. Már mikor lehunyja a szemét, tudja jól, hogy ezúttal talán mindig őrködő érzékeire se számíthat. A világra kell bíznia magát. Ez a nyugtalanító gondolat az utolsó, ami fodrokat vet Kaiyko tudatában, aztán menthetetlenül elmerül az öntudatlan pihenésben.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-08-22 17:24:35
Üzenet elküldve: 2014-08-22 17:24:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef, Belthar //
*A meleg párában úszott fürdőhelyiségben sétálva a mélységi dög nem féli szemérmetlenül egyből kettejük hasznosságát firtatni, mikor beleegyeznek a közös erdei táborozásba éjszakára; külön-külön vonja kérdőre Zeffel alkotott remek párosukat. A Fekete Démon pedig nem féli kihívóan a csípőjére helyezni az egyik kezét, majd úgy emelni Beltharra karmazsinszín lélektükreit.*
- Netán abban, hogy ne csapjam le a bájos kobakodat egy ilyen bárgyú kérdés után. Láttad a kardom, éppoly jól forgatom, mint a nyelvemet, tárnalakó. *Veti oda a grafitbőrűnek egy pimasz mosoly kíséretében, bár igazán nem sértődött meg a faggatózáson és a kihasználásának feltételezésén. Tudja, ha majd lesz alkalma látni Belth-nek a nő külsőségein túl mutató előnyeit, akkor többet nem fogja ilyesféle kérdésekkel zargatni.*
- Na de, hogy ne ess kétségbe, sok mindenhez értek, ami a túléléshez kell. Jobban féltelek kettőtöket, fiúcskák. *Újabb szemérmetlen megjegyzés, mely méregként csordul le a széles vigyorra húzódó, dús ajkakról.* Aztán miféle dolgod van az erdőben? Na, majd útközben megválaszolod. *Legyint egyet a férfi sürgető szavai nyomán, majd miután ketté válik a kis csoport, Zefre süllyeszti kihívó tekintetét.*
- Csak füllentettél, mi? Nem baj, szerintem őméltósága sem ért többet a felszíni túléléshez. A fajtája előbb tanul meg embert vagy éjbőrűt vadászni, mint élelmet gyűjteni az erdőben. *Vigyorogja biztatóan, majd az öltözőbe lépdelnek, ahol a megátalkodott jósnő igen hamar magára kapkodja nem túl gazdag ruhagyűjteményét. Kivételesen a kölyök esetlenségére sem figyel fel, pedig bizonyos, hogy egész úton ezzel piszkálná, így viszont meglepő csendben vonul át vele az istállóhoz, ahol a mélységi már várja őket.*
- Alja nép? Talán mi is közéjük valóak vagyunk. *Jegyzi meg sejtelmesen, persze ajkain továbbra is a megszokott csalfa mosoly játszik.* Na de legalább egyikünk ismeri az erdőt. Őszintén szólva még én se jártam az itteni rengetegben, valahogy nem vonzott egyedül. *Vonja meg a vállát, egyáltalában nem szégyellve gyávának ható szavait. Ő sokkalta inkább tartja előnyösnek, ha egy ismeretlen erdőségben nem egyedül kóborol éjjel, mert bár egy-két banditának talán ellátná a baját egymaga, de egy csoportnyi gazfickó már az ő képességein is túlmutatna.*
- Szép állat... *Szólal meg ismét, mikor előlépdel Belthar becses, éjfekete hátasa. Neki is volt egyszer egy ilyen ében szépsége - bár bizonyosan nem ekkora -, ám hamar túladott rajta jó pénzért az egyik piacon. Elég neki a maga bendőjét megtölteni, nincs arra energiája sem hajlandósága, hogy egy állatot gondozzon és pátyolgasson.*
- Lovunk? Nekem aztán nincsen, a kölyök képét látva neki még úgy se, de hát erre a jószágra bőven felférünk hárman is. Pattanj fel, Kígyó, aztán ülünk mögéd. *Bájos arckifejezéssel adja ki az ukázt a férfinek, remélve, hogy amaz az eddig megszokott türelmességével s ridegségével fogja fogadni az ötletet, és nem dühödik be, mint mikor a kis tündérke ment az agyára a fogadóban.*
*A meleg párában úszott fürdőhelyiségben sétálva a mélységi dög nem féli szemérmetlenül egyből kettejük hasznosságát firtatni, mikor beleegyeznek a közös erdei táborozásba éjszakára; külön-külön vonja kérdőre Zeffel alkotott remek párosukat. A Fekete Démon pedig nem féli kihívóan a csípőjére helyezni az egyik kezét, majd úgy emelni Beltharra karmazsinszín lélektükreit.*
- Netán abban, hogy ne csapjam le a bájos kobakodat egy ilyen bárgyú kérdés után. Láttad a kardom, éppoly jól forgatom, mint a nyelvemet, tárnalakó. *Veti oda a grafitbőrűnek egy pimasz mosoly kíséretében, bár igazán nem sértődött meg a faggatózáson és a kihasználásának feltételezésén. Tudja, ha majd lesz alkalma látni Belth-nek a nő külsőségein túl mutató előnyeit, akkor többet nem fogja ilyesféle kérdésekkel zargatni.*
- Na de, hogy ne ess kétségbe, sok mindenhez értek, ami a túléléshez kell. Jobban féltelek kettőtöket, fiúcskák. *Újabb szemérmetlen megjegyzés, mely méregként csordul le a széles vigyorra húzódó, dús ajkakról.* Aztán miféle dolgod van az erdőben? Na, majd útközben megválaszolod. *Legyint egyet a férfi sürgető szavai nyomán, majd miután ketté válik a kis csoport, Zefre süllyeszti kihívó tekintetét.*
- Csak füllentettél, mi? Nem baj, szerintem őméltósága sem ért többet a felszíni túléléshez. A fajtája előbb tanul meg embert vagy éjbőrűt vadászni, mint élelmet gyűjteni az erdőben. *Vigyorogja biztatóan, majd az öltözőbe lépdelnek, ahol a megátalkodott jósnő igen hamar magára kapkodja nem túl gazdag ruhagyűjteményét. Kivételesen a kölyök esetlenségére sem figyel fel, pedig bizonyos, hogy egész úton ezzel piszkálná, így viszont meglepő csendben vonul át vele az istállóhoz, ahol a mélységi már várja őket.*
- Alja nép? Talán mi is közéjük valóak vagyunk. *Jegyzi meg sejtelmesen, persze ajkain továbbra is a megszokott csalfa mosoly játszik.* Na de legalább egyikünk ismeri az erdőt. Őszintén szólva még én se jártam az itteni rengetegben, valahogy nem vonzott egyedül. *Vonja meg a vállát, egyáltalában nem szégyellve gyávának ható szavait. Ő sokkalta inkább tartja előnyösnek, ha egy ismeretlen erdőségben nem egyedül kóborol éjjel, mert bár egy-két banditának talán ellátná a baját egymaga, de egy csoportnyi gazfickó már az ő képességein is túlmutatna.*
- Szép állat... *Szólal meg ismét, mikor előlépdel Belthar becses, éjfekete hátasa. Neki is volt egyszer egy ilyen ében szépsége - bár bizonyosan nem ekkora -, ám hamar túladott rajta jó pénzért az egyik piacon. Elég neki a maga bendőjét megtölteni, nincs arra energiája sem hajlandósága, hogy egy állatot gondozzon és pátyolgasson.*
- Lovunk? Nekem aztán nincsen, a kölyök képét látva neki még úgy se, de hát erre a jószágra bőven felférünk hárman is. Pattanj fel, Kígyó, aztán ülünk mögéd. *Bájos arckifejezéssel adja ki az ukázt a férfinek, remélve, hogy amaz az eddig megszokott türelmességével s ridegségével fogja fogadni az ötletet, és nem dühödik be, mint mikor a kis tündérke ment az agyára a fogadóban.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-08-19 00:57:12
Üzenet elküldve: 2014-08-19 00:57:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii, Belthar//
*Egyetértően nevet fel a hamis jósnő szavai hallatán, ugyanis mások lenézése lassan közös hobbijaik közé tartozik.*
- Van azért előnye is ennek a városnak... meglehetősen egyszerűbb pénzt szerezni.
*Vigyorogva vonja meg vállát, ugyanis megélhetését igen sokszor támogatták már a bamba átutazók, sőt, néhanapján nagyobb halnak mondhatók a büszke nemesek, kik aranyaikon csücsülve tengetik el napjaikat.
Belthart hallgatva afféle büszkeségféle szállja meg mosolyát, és bár a mélységi messze nem szívet rebesgető kedvességgel szól hozzá, a saját stílusában valahogy sokkal meghatóbb az egész. Kihúzza hát magát, mellkasát kitolva lesi szavait, kivételesen még a magasságát illető gúnynév sem bántja lelkét, ilyenkor érzi csak igazán, hogy akárhány év nyomja is már hátát, még mindig igen messze áll attól, hogy a férfihoz hasonlatossá váljék. Általában a felnőttlétre gusztustalan, és legalább annyira elkerülhetetlen betegségként gondol, mégis, ahogy elnézi két új útitársát, már sokkal pozitívabbnak tűnik a jövő, meglehet ezt oldani kellemesebb formában is.
Már meg sem lepi, hogy Saurii az orklé irányában is erős lelkesedést mutat, valószínűleg a legtöbb alkoholtartalmú itallal így áll ugyanis, és bár Zef már annál kevésbé bírja ezeket, mégiscsak csábítóvá teszi őket a leányzó tagadhatatlan vonzalma irántuk. Persze, azért vannak határok... A biztonság kedvéért még távolabb araszol a visszataszító lötyitől.
Meglehetősen meglepi, hogy a mélységi nem számított beleegyezésükre, ígyhát pár pillanatig igen vicces lehet egymást váltó, csodálkozó arckifejezésük. Persze egyikük sem az a bamba típus, jobbára Zef is csak szemöldöke emelkedésével jelzi kétes érzelmeit.*
- Tudok vadászni.
*Éles tekintete határozottan kihívóan találja meg Beltharét, vigyora pedig csak szélesedik. Ő lenne az utolsó, ki saját gyengeségeit ismerné be, ígyhát egyébiránt hagyja a levegőben hagyni a férfi érdeklődését, másban ugyanis nem kifejezetten jó, leszámítva persze a zsebmetszést, avval azonban nem sokra megy a természet néptelen ölén. Legszívesebben a nyúzást is a gyakorlottakra hagyná, de mivel láthatóan esélytelen, hogy megússza, majd titokban kér némi segítséget Sauriitól. A lány vele ellentétben nem olyan helyen nőtt fel, ahol az ilyesmi elkerülhető, ígyhát valószínűleg ért a túléléshez.
Egyelőre azonban csak az öltöző irányába követi, hogy aztán némi reakciókéséssel észlelje, hogy bizony ismét zavarbaejtő helyzetbe ütközött. Az egy dolog, hogy Saurii mintha nem igazán tekintené hímneműnek, vagy egyszerűen csak nem zavarja egy kölök jelenléte, azonban Zef már annál inkább kínosnak érzi a helyzetet. Elfordul hát, hogy minél gyorsabban túlessen a dolgon, szédülten kapja magára holmijait, és igen erősen fáradozik rajta, hogy tekintete se kalandozzon el. Annyira rákoncentrál a dologra, hogy lassan már összeszorított szemekkel préselődik a falhoz, mire Saurii hangja kiábrándítja kellemetlen állapotából, ugyanis már ruhák borítják kívánatos testét (ha nem is takarnak túl sokat), így aztán fellélegezhet.*
- Tőlem indulhatunk.
*Természetesen leplezni próbálja korábbi bénázását - melyet ha szerencséje van, a lány észre se vett - azonban léptei kissé merevek, pár pillanatig még egy mozgó fabábura inkább emlékeztet, mint önmagára. Lassan sikerül ismét csatlakozniuk a sötételfhez, a férfi azonban továbbra sem mond igazán bíztató dolgokat.*
- Azt lesheted.
*Vigyorog a fiú teljes magabiztossággal, ugyanis rengeteg nehéz helyzetből húzta már ki magát kellemetlen, ugyanakkor néha meglepően hasznos természetére támaszkodva.* Nem fogom egy efféle porfészekben feldobni a talpam...
*Fintorog, jó erősen megnyomva a várost illető (és amúgy rendkívül félelmetkeltő) szitokszót, hogy aztán elégedetten vigyorogjon minden arra járó felszolgálóra. Sauriihoz hasonlóan az ő lelkét sem nyomja, hogy fizetés nélkül távoznak, elvégre ennél azért rosszabb dolgokat is véghez vitt már, mindenféle szégyenérzet nélkül.*
// A fogadón keresztül, majd istálló //
*Miután a sötételf megtette a maga beismerő vallomását, ezúttal a fiún a sor, hogy ismertesse tudását, végre valami, amiben megintcsak hasznára lehet a másik kettőnek.*
- Jártam már arra párszor, úgyhogy mondhatjuk, hogy kiigazodom.
*Persze lehetséges, hogy kifog majd rajta a vadon, de általában meglepően jól eltájékozódik a növények társaságában, talán származásából adódóan. Nem csoda hát, hogy bár nem tartózkodik túl régóta Artheniorban, az erdőt jópárszor megkörnyékezte már.*
- Lovunk?
*Leplezetlen meglepettséggel tekint Beltharra, majd ugyanígy Sauriira, ő aztán nem rendelkezik egyetlen háziállattal sem, és bár lovagolt már szülővárosában, ettől függetlenül nem érzi magát teljes biztonságban a nyeregben.*
*Egyetértően nevet fel a hamis jósnő szavai hallatán, ugyanis mások lenézése lassan közös hobbijaik közé tartozik.*
- Van azért előnye is ennek a városnak... meglehetősen egyszerűbb pénzt szerezni.
*Vigyorogva vonja meg vállát, ugyanis megélhetését igen sokszor támogatták már a bamba átutazók, sőt, néhanapján nagyobb halnak mondhatók a büszke nemesek, kik aranyaikon csücsülve tengetik el napjaikat.
Belthart hallgatva afféle büszkeségféle szállja meg mosolyát, és bár a mélységi messze nem szívet rebesgető kedvességgel szól hozzá, a saját stílusában valahogy sokkal meghatóbb az egész. Kihúzza hát magát, mellkasát kitolva lesi szavait, kivételesen még a magasságát illető gúnynév sem bántja lelkét, ilyenkor érzi csak igazán, hogy akárhány év nyomja is már hátát, még mindig igen messze áll attól, hogy a férfihoz hasonlatossá váljék. Általában a felnőttlétre gusztustalan, és legalább annyira elkerülhetetlen betegségként gondol, mégis, ahogy elnézi két új útitársát, már sokkal pozitívabbnak tűnik a jövő, meglehet ezt oldani kellemesebb formában is.
Már meg sem lepi, hogy Saurii az orklé irányában is erős lelkesedést mutat, valószínűleg a legtöbb alkoholtartalmú itallal így áll ugyanis, és bár Zef már annál kevésbé bírja ezeket, mégiscsak csábítóvá teszi őket a leányzó tagadhatatlan vonzalma irántuk. Persze, azért vannak határok... A biztonság kedvéért még távolabb araszol a visszataszító lötyitől.
Meglehetősen meglepi, hogy a mélységi nem számított beleegyezésükre, ígyhát pár pillanatig igen vicces lehet egymást váltó, csodálkozó arckifejezésük. Persze egyikük sem az a bamba típus, jobbára Zef is csak szemöldöke emelkedésével jelzi kétes érzelmeit.*
- Tudok vadászni.
*Éles tekintete határozottan kihívóan találja meg Beltharét, vigyora pedig csak szélesedik. Ő lenne az utolsó, ki saját gyengeségeit ismerné be, ígyhát egyébiránt hagyja a levegőben hagyni a férfi érdeklődését, másban ugyanis nem kifejezetten jó, leszámítva persze a zsebmetszést, avval azonban nem sokra megy a természet néptelen ölén. Legszívesebben a nyúzást is a gyakorlottakra hagyná, de mivel láthatóan esélytelen, hogy megússza, majd titokban kér némi segítséget Sauriitól. A lány vele ellentétben nem olyan helyen nőtt fel, ahol az ilyesmi elkerülhető, ígyhát valószínűleg ért a túléléshez.
Egyelőre azonban csak az öltöző irányába követi, hogy aztán némi reakciókéséssel észlelje, hogy bizony ismét zavarbaejtő helyzetbe ütközött. Az egy dolog, hogy Saurii mintha nem igazán tekintené hímneműnek, vagy egyszerűen csak nem zavarja egy kölök jelenléte, azonban Zef már annál inkább kínosnak érzi a helyzetet. Elfordul hát, hogy minél gyorsabban túlessen a dolgon, szédülten kapja magára holmijait, és igen erősen fáradozik rajta, hogy tekintete se kalandozzon el. Annyira rákoncentrál a dologra, hogy lassan már összeszorított szemekkel préselődik a falhoz, mire Saurii hangja kiábrándítja kellemetlen állapotából, ugyanis már ruhák borítják kívánatos testét (ha nem is takarnak túl sokat), így aztán fellélegezhet.*
- Tőlem indulhatunk.
*Természetesen leplezni próbálja korábbi bénázását - melyet ha szerencséje van, a lány észre se vett - azonban léptei kissé merevek, pár pillanatig még egy mozgó fabábura inkább emlékeztet, mint önmagára. Lassan sikerül ismét csatlakozniuk a sötételfhez, a férfi azonban továbbra sem mond igazán bíztató dolgokat.*
- Azt lesheted.
*Vigyorog a fiú teljes magabiztossággal, ugyanis rengeteg nehéz helyzetből húzta már ki magát kellemetlen, ugyanakkor néha meglepően hasznos természetére támaszkodva.* Nem fogom egy efféle porfészekben feldobni a talpam...
*Fintorog, jó erősen megnyomva a várost illető (és amúgy rendkívül félelmetkeltő) szitokszót, hogy aztán elégedetten vigyorogjon minden arra járó felszolgálóra. Sauriihoz hasonlóan az ő lelkét sem nyomja, hogy fizetés nélkül távoznak, elvégre ennél azért rosszabb dolgokat is véghez vitt már, mindenféle szégyenérzet nélkül.*
// A fogadón keresztül, majd istálló //
*Miután a sötételf megtette a maga beismerő vallomását, ezúttal a fiún a sor, hogy ismertesse tudását, végre valami, amiben megintcsak hasznára lehet a másik kettőnek.*
- Jártam már arra párszor, úgyhogy mondhatjuk, hogy kiigazodom.
*Persze lehetséges, hogy kifog majd rajta a vadon, de általában meglepően jól eltájékozódik a növények társaságában, talán származásából adódóan. Nem csoda hát, hogy bár nem tartózkodik túl régóta Artheniorban, az erdőt jópárszor megkörnyékezte már.*
- Lovunk?
*Leplezetlen meglepettséggel tekint Beltharra, majd ugyanígy Sauriira, ő aztán nem rendelkezik egyetlen háziállattal sem, és bár lovagolt már szülővárosában, ettől függetlenül nem érzi magát teljes biztonságban a nyeregben.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-08-09 10:22:08
Üzenet elküldve: 2014-08-09 10:22:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Saurii, Zef //
* Úgy fest a Vadász nem óhajt válaszolni a kérdésre, sokkal inkább élvezi a keserű kátrányszín nedűt, mely sűrű akár a melasz. Még a szemét is lehunyja egy apró, tovatűnő pillanatra. Enyhén oldalra billentett fejjel félig érdektelenül, félig szórakozottan méregetni kezdi Zefet, mikor az undorodva arrébb araszol a torokfacsaró löttytől.*
- Így van, Törpe. Sokan csak ezért nem isszák. Nekem ugyan mindegy, de kígyónak a méreg, nem igaz? * Mintha halovány mosoly bujkálna a szürke ajkakon, de mielőtt bárki megfigyelhetné el is tűnik onnan, s marad utána ugyanaz a "jámbor" tekintet. Talán nem gondolta jól át a dolgokat, mikor felvetette az ötletet, hogy tartsanak vele. Nem mintha nagyon érdekelné őt a másik kettő testi-épsége, sőt még a sajátja sem különösebben, de úgy látszik újdonsült társait sem foglalkoztatja éppenséggel, hiszen rábólintottak egy ilyen abszurd ötletre. Ez meglepte a szürke-képűt, nem is kicsit, kinek arcán alig palástolt a meglepettség.*
- Aztán... értetek valamihez? * Az elf kölyökre úsznak dermesztő borostyán íriszei.*
- Halászat, íjászat... nyúzni tudsz-e? Hmm hát persze... Azt mindenki tud. De, ha belevágod az epét én foglak kizsigerelni, kölyök. * Éles tekintete aztán szép ráérősen Sauriira téved.*
- Te vajon miben lehetnél hasznomra? * Azonkívül, hogy a társasága egészen kellemes hatással van a közérzetére, bár ennek ő sincsen még tudatában. A tárnalakó túl sokáig élt a mélyben, hogy ne azt nézze itt fent is, hogy miből lehet hasznot,előnyt kovácsolni. Óvatosan tanulmányozza a lányt, mint vadász a prédát, majd úgy kunkorítja fel következő szavai végét, hogy az tán sértő lehet az érzékenyebb füleknek.*
- Aztán megvédeni tudjátok-e magatokat? Csak kérdem, mert tudjátok fontos dolgom van az erdőben, szóval akkor sem fordítanám vissza a lovam, ha halálhörgést hallanék. * Persze visszafordítaná, de amíg nem lesz helyzet addig marad is ebben a tudatban, s mert nem utolsó sorban így sokkal nyugodalmasabb a lét is.*
- Viszont itt kezd kissé meleg lenni. Ha tényleg jól átgondoltátok akkor induljunk. Gyors tempót diktálok majd. A fogadó istállójában leszek. * Már ki is lépett a gőztől sűrű folyosó légterébe, de úgy fest nem is kell többet várnia. A fekete démon kardján egy pillanatra elidőzik tekintete, majd szótlanul fordul s indul először az istállóhoz, melyhez előbb még át kell haladniuk a fogadón.
// A fogadón keresztül, majd istálló //
A levegőn aztán már érezni, hogy egyre közelebb ér/érnek a célhoz. A séta közben válaszol is azért, mialatt a Pegazusból kilépnek s a fatákolmány felé sietnek.*
- Nem. * Vallja be vakmerően, de hát minek is tagadja. A mélységben nem sok fát látott, s nem is olyan rég jár a felszíniek közt, hogy annyi berekben megfordult volna. Persze látott már ő is ilyesmit, csupán Arthenior fatengerét kerülte el eddig. A rémes történetek azonban eljutottak hozzá, de azok a történetek amolyan tábortűz mellé valók. Meg is tartja addig magának, ha nem tovább.*
- De hiába a sok iszonyat. Egy magamfajtának sokkal inkább való egy ismeretlen erdő, mint egy ilyen alja-néppel teli fogadó, hol meggyilkolnának, kirabolnának álmomban. Ám a kérdés jó. Ebben segíthettek nekem, feltéve, hogy jártatok már legalább egyszer ott.
* Hatalmas fekete mén fújtat hirtelen, mikor meglátja gazdáját. Dobbant is mellé kettőt, mellső lábával s megrázza kócos sörényét. Joggal juthat eszébe a másik kettőnek, hogy ez valami tenyésztett óriás lehet, mert méretét tekintve jóval a többi jószág fölé tornyosul. Az északiak használnak a hegyekben teherhúzásra efféle hátast. Ilyen szempontból ez talán előnyös, hiszen gond nélkül elbír a hátán három embert. Persze ezen előnye még eszébe sem jutott a Vadásznak.*
- Hát a lovatok? * Kérdi kíváncsian, s szeme megakad egy pónin, mely a leginkább illik szerinte a kölyökhöz.*
* Úgy fest a Vadász nem óhajt válaszolni a kérdésre, sokkal inkább élvezi a keserű kátrányszín nedűt, mely sűrű akár a melasz. Még a szemét is lehunyja egy apró, tovatűnő pillanatra. Enyhén oldalra billentett fejjel félig érdektelenül, félig szórakozottan méregetni kezdi Zefet, mikor az undorodva arrébb araszol a torokfacsaró löttytől.*
- Így van, Törpe. Sokan csak ezért nem isszák. Nekem ugyan mindegy, de kígyónak a méreg, nem igaz? * Mintha halovány mosoly bujkálna a szürke ajkakon, de mielőtt bárki megfigyelhetné el is tűnik onnan, s marad utána ugyanaz a "jámbor" tekintet. Talán nem gondolta jól át a dolgokat, mikor felvetette az ötletet, hogy tartsanak vele. Nem mintha nagyon érdekelné őt a másik kettő testi-épsége, sőt még a sajátja sem különösebben, de úgy látszik újdonsült társait sem foglalkoztatja éppenséggel, hiszen rábólintottak egy ilyen abszurd ötletre. Ez meglepte a szürke-képűt, nem is kicsit, kinek arcán alig palástolt a meglepettség.*
- Aztán... értetek valamihez? * Az elf kölyökre úsznak dermesztő borostyán íriszei.*
- Halászat, íjászat... nyúzni tudsz-e? Hmm hát persze... Azt mindenki tud. De, ha belevágod az epét én foglak kizsigerelni, kölyök. * Éles tekintete aztán szép ráérősen Sauriira téved.*
- Te vajon miben lehetnél hasznomra? * Azonkívül, hogy a társasága egészen kellemes hatással van a közérzetére, bár ennek ő sincsen még tudatában. A tárnalakó túl sokáig élt a mélyben, hogy ne azt nézze itt fent is, hogy miből lehet hasznot,előnyt kovácsolni. Óvatosan tanulmányozza a lányt, mint vadász a prédát, majd úgy kunkorítja fel következő szavai végét, hogy az tán sértő lehet az érzékenyebb füleknek.*
- Aztán megvédeni tudjátok-e magatokat? Csak kérdem, mert tudjátok fontos dolgom van az erdőben, szóval akkor sem fordítanám vissza a lovam, ha halálhörgést hallanék. * Persze visszafordítaná, de amíg nem lesz helyzet addig marad is ebben a tudatban, s mert nem utolsó sorban így sokkal nyugodalmasabb a lét is.*
- Viszont itt kezd kissé meleg lenni. Ha tényleg jól átgondoltátok akkor induljunk. Gyors tempót diktálok majd. A fogadó istállójában leszek. * Már ki is lépett a gőztől sűrű folyosó légterébe, de úgy fest nem is kell többet várnia. A fekete démon kardján egy pillanatra elidőzik tekintete, majd szótlanul fordul s indul először az istállóhoz, melyhez előbb még át kell haladniuk a fogadón.
// A fogadón keresztül, majd istálló //
A levegőn aztán már érezni, hogy egyre közelebb ér/érnek a célhoz. A séta közben válaszol is azért, mialatt a Pegazusból kilépnek s a fatákolmány felé sietnek.*
- Nem. * Vallja be vakmerően, de hát minek is tagadja. A mélységben nem sok fát látott, s nem is olyan rég jár a felszíniek közt, hogy annyi berekben megfordult volna. Persze látott már ő is ilyesmit, csupán Arthenior fatengerét kerülte el eddig. A rémes történetek azonban eljutottak hozzá, de azok a történetek amolyan tábortűz mellé valók. Meg is tartja addig magának, ha nem tovább.*
- De hiába a sok iszonyat. Egy magamfajtának sokkal inkább való egy ismeretlen erdő, mint egy ilyen alja-néppel teli fogadó, hol meggyilkolnának, kirabolnának álmomban. Ám a kérdés jó. Ebben segíthettek nekem, feltéve, hogy jártatok már legalább egyszer ott.
* Hatalmas fekete mén fújtat hirtelen, mikor meglátja gazdáját. Dobbant is mellé kettőt, mellső lábával s megrázza kócos sörényét. Joggal juthat eszébe a másik kettőnek, hogy ez valami tenyésztett óriás lehet, mert méretét tekintve jóval a többi jószág fölé tornyosul. Az északiak használnak a hegyekben teherhúzásra efféle hátast. Ilyen szempontból ez talán előnyös, hiszen gond nélkül elbír a hátán három embert. Persze ezen előnye még eszébe sem jutott a Vadásznak.*
- Hát a lovatok? * Kérdi kíváncsian, s szeme megakad egy pónin, mely a leginkább illik szerinte a kölyökhöz.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-06 20:07:02
Üzenet elküldve: 2014-07-06 20:07:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Pardenre néz, majd mosolyog egyet. Jó barátként tekint rá, még ha ez a barátság csak pár órája létezik is, és búcsúzó pillantást vet az íjászra.*
-Bocsánat, barátom, de mennem kell. Az ember érzi, ha mennie kell, és mennie kell. Minden esetre ez a csumpis mocsári kisló a tied, kupál igazi versenylóvá.
*Majd felül Ébenre, és elvágtat az éj sötétjében. Közben átéli az útja eddigi kalandjait, a révi félnapos kúszását, az őrök gyanúsítgatását, a főparancsnok sátrát, Ében megszelídítését, Artheniorba való bejutását, majd Pardennel kötött barátságát. ~A két tolvajpalánta...~ bambul maga elé mosolyogva. Emlékszik még a profi kimagyarázására, arra, hogy a lovász semmit sem sejtet. És persze abba, hogy ez 100 aranyába fájt. De ez őt nem érdekli. Ahova megy, oda nem kell pénz. Egy hely, melyet úgy hívnak, otthon. Ezalatt nem Onieát kell érteni, hanem Lihanech-et. Visszatér fogadott apjához, ha még életben van. És ott él, mindörökre.*
-Bocsánat, barátom, de mennem kell. Az ember érzi, ha mennie kell, és mennie kell. Minden esetre ez a csumpis mocsári kisló a tied, kupál igazi versenylóvá.
*Majd felül Ébenre, és elvágtat az éj sötétjében. Közben átéli az útja eddigi kalandjait, a révi félnapos kúszását, az őrök gyanúsítgatását, a főparancsnok sátrát, Ében megszelídítését, Artheniorba való bejutását, majd Pardennel kötött barátságát. ~A két tolvajpalánta...~ bambul maga elé mosolyogva. Emlékszik még a profi kimagyarázására, arra, hogy a lovász semmit sem sejtet. És persze abba, hogy ez 100 aranyába fájt. De ez őt nem érdekli. Ahova megy, oda nem kell pénz. Egy hely, melyet úgy hívnak, otthon. Ezalatt nem Onieát kell érteni, hanem Lihanech-et. Visszatér fogadott apjához, ha még életben van. És ott él, mindörökre.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:09:43
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:09:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Az utolsó utcák már fel sem tűnnek a törpének, amikor megérzi az istálló jellegzetes szagát, s hallja az állatok hangját. Gyors ütemben érkezik az épület elé. Szerencsére épp állnak az ajtóban, így Adgal már szóra is nyitja a száját.*
-Üdv Urak! A kutyámért jöttem. Aheras a neve. Jó nagy darab rozsdaszín állat, felszerszámozva.-
*Mondja várakozásteli hangon. A férfi csupán biccent, köszönés gyanánt, majd egy kicsit a gondolataiba merül. Végül aztán elmosolyodik.*
-Hát persze, törp uram! Jöjjön velem.-
*Feleli a férfi, és az istálló egy külön traktusába vezeti Adgalt. Amint kinyílik az ajtó, s a kutya megpillantja, vidám csaholásba kezd. Adgal gyorsan felszerszámozza, majd búcsút intve az istállónak, Aheras hátán ellovagol.*
-Üdv Urak! A kutyámért jöttem. Aheras a neve. Jó nagy darab rozsdaszín állat, felszerszámozva.-
*Mondja várakozásteli hangon. A férfi csupán biccent, köszönés gyanánt, majd egy kicsit a gondolataiba merül. Végül aztán elmosolyodik.*
-Hát persze, törp uram! Jöjjön velem.-
*Feleli a férfi, és az istálló egy külön traktusába vezeti Adgalt. Amint kinyílik az ajtó, s a kutya megpillantja, vidám csaholásba kezd. Adgal gyorsan felszerszámozza, majd búcsút intve az istállónak, Aheras hátán ellovagol.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-03 16:54:06
Üzenet elküldve: 2014-07-03 16:54:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A két tolvajpalánta//
-Na de most már menjetek ki!
*Pardentől még elfogadja a plusz pénzt, de utána tényleg erélyesen kitessékeli őket az istállóból, hogy nyugodtan dolgozhasson és a meglepetést se rontsák el.
A plusz aranyak fényében hajlandó komolyan is venni a kérést és az egészségesebbik, erősebb lovat kapják meg a srácok. A másik lehetőség Bimbó, a gebe lett volna, aki kimúlt volna fél úton. Így legalább nem a város közepén kellett volna azon aggódnia a lovásznak, hogy hova kaparja el...
De százhúsz aranyért megkaphatják Bumbit, aki egy csumpis szőrű mocsári kisló. Póninak magas, lónak kicsi. Valahol a kettő közt van. Málháslónak használták, de rendes munkát sosem lehetett vele végezni, mert túl lusta és makacs hozzá. Olyan erős a szája, hogy hiába tépi a zablát benne az ember, rángathatja ahogy akarja... rá se ránt a patás bestia. Oldalán vastag a szőr és benőtte bordáit a háj, így a sarkantyúnak sincs sok haszna.*
-Na gyere te! Mocsári Mocsok!
*Kefét ragad a férfi és amolyan tessék lássék módon kiszedi a hosszú barna szőrből a szalmaszálakat, ráragadt retket. Felszerelése eléggé ócska, hiszen leginkább teherhordó állat volt, nem hátas. A kantár két szíjból, a zablából és a szárból áll, a nyerge régi típusú, egyszerű munka. A két kengyel megrozsdásodott az idők folyamán.
10 perc várakoztatás után elő is vezeti a szőrös kis gömböcöt az istálló elé az új tulajdonosoknak és igény szerint segít nyeregbe szállni is.
A heveder nem túl erős, félő, hogy ha Parden belenehezedik az egyik kengyelbe, hogy felkapaszkodhasson, akkor az egész ülepalátét (mert inkább az, semmint nyereg) elcsúszik és a lovas befordul az állat hasa alá vele.*
-No, ő itten Bumbi. Málhás állat volt, azt javaslom ha nem is kötitek a Tolvaj után, legalább jól látható módon előtte vezessétek a feketét. Lehet, hogy kicsit noszogatni kell az elején, de ha egyszer megindul magától, akkor az isten nem állítja meg. Komolyan beszélek. Egy kis répa, vagy alma ha van nálatok az segít.
*Vigyorog a fiúkra a lovász. Bizony neki már volt pár kellemetlen kalandja a Mocsárival, de ezt nem kell tudnia a másik kettőnek. Örül, hogy túladott rajta.*
-Bátor kis állat ez.
*És tényleg. Nem ijedős fajta, tűzön-vízen, árkon-bokron átmegy, ha éppen bekattan valami a kis fejében, vagy megérez valamit.*
-No, sok szerencsét és jó utat!
*Kis híján elröhögi magát, de még sikerül elfojtania.*
-Na de most már menjetek ki!
*Pardentől még elfogadja a plusz pénzt, de utána tényleg erélyesen kitessékeli őket az istállóból, hogy nyugodtan dolgozhasson és a meglepetést se rontsák el.
A plusz aranyak fényében hajlandó komolyan is venni a kérést és az egészségesebbik, erősebb lovat kapják meg a srácok. A másik lehetőség Bimbó, a gebe lett volna, aki kimúlt volna fél úton. Így legalább nem a város közepén kellett volna azon aggódnia a lovásznak, hogy hova kaparja el...
De százhúsz aranyért megkaphatják Bumbit, aki egy csumpis szőrű mocsári kisló. Póninak magas, lónak kicsi. Valahol a kettő közt van. Málháslónak használták, de rendes munkát sosem lehetett vele végezni, mert túl lusta és makacs hozzá. Olyan erős a szája, hogy hiába tépi a zablát benne az ember, rángathatja ahogy akarja... rá se ránt a patás bestia. Oldalán vastag a szőr és benőtte bordáit a háj, így a sarkantyúnak sincs sok haszna.*
-Na gyere te! Mocsári Mocsok!
*Kefét ragad a férfi és amolyan tessék lássék módon kiszedi a hosszú barna szőrből a szalmaszálakat, ráragadt retket. Felszerelése eléggé ócska, hiszen leginkább teherhordó állat volt, nem hátas. A kantár két szíjból, a zablából és a szárból áll, a nyerge régi típusú, egyszerű munka. A két kengyel megrozsdásodott az idők folyamán.
10 perc várakoztatás után elő is vezeti a szőrös kis gömböcöt az istálló elé az új tulajdonosoknak és igény szerint segít nyeregbe szállni is.
A heveder nem túl erős, félő, hogy ha Parden belenehezedik az egyik kengyelbe, hogy felkapaszkodhasson, akkor az egész ülepalátét (mert inkább az, semmint nyereg) elcsúszik és a lovas befordul az állat hasa alá vele.*
-No, ő itten Bumbi. Málhás állat volt, azt javaslom ha nem is kötitek a Tolvaj után, legalább jól látható módon előtte vezessétek a feketét. Lehet, hogy kicsit noszogatni kell az elején, de ha egyszer megindul magától, akkor az isten nem állítja meg. Komolyan beszélek. Egy kis répa, vagy alma ha van nálatok az segít.
*Vigyorog a fiúkra a lovász. Bizony neki már volt pár kellemetlen kalandja a Mocsárival, de ezt nem kell tudnia a másik kettőnek. Örül, hogy túladott rajta.*
-Bátor kis állat ez.
*És tényleg. Nem ijedős fajta, tűzön-vízen, árkon-bokron átmegy, ha éppen bekattan valami a kis fejében, vagy megérez valamit.*
-No, sok szerencsét és jó utat!
*Kis híján elröhögi magát, de még sikerül elfojtania.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-03 16:27:12
Üzenet elküldve: 2014-07-03 16:27:12
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A két tolvaj//
*Parden követi Dinogent az istállóba vissza. ~Nekem jobb ötletem lett volna. Ami nem is fájt volna ennyi sok pénzbe. ~ Gondolja, de már nem számít neki. A lovászmester ajánlatát várja. Parden úgy látja, hogy két ló között gondolkodik, ekkor kicsit közelebb lép a lovászmesterhez, majd megszólal: *
- A jobbik lovat adja a kettő közül. *mosolyog a lovászmesterre, s odanyom Mesélő (Ízisz) kezébe 20 aranyat.
~Remélem ez megteszi azért. ~ Mosolyog magában, s most már kicsit nagyobb mosollyal az arcán áll, s várja a lovászmestert, hogy melyik lovat választja a kettő közül. Parden is reméli, hogy nem valami ütött-kopott gebét kap. *
*Parden követi Dinogent az istállóba vissza. ~Nekem jobb ötletem lett volna. Ami nem is fájt volna ennyi sok pénzbe. ~ Gondolja, de már nem számít neki. A lovászmester ajánlatát várja. Parden úgy látja, hogy két ló között gondolkodik, ekkor kicsit közelebb lép a lovászmesterhez, majd megszólal: *
- A jobbik lovat adja a kettő közül. *mosolyog a lovászmesterre, s odanyom Mesélő (Ízisz) kezébe 20 aranyat.
~Remélem ez megteszi azért. ~ Mosolyog magában, s most már kicsit nagyobb mosollyal az arcán áll, s várja a lovászmestert, hogy melyik lovat választja a kettő közül. Parden is reméli, hogy nem valami ütött-kopott gebét kap. *
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:05:49
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:05:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A két tolvajpalánta//
*Ránéz a lovászmesterre. Kicsengeti Mesélő (Ízisz)-nek a 100 aranyat, majd megjegyzi: *
-Aztán nekem ép és egészséges lovat adjál, jó ember! Nehogy valami döglött vagy sánta legyen.
*Úgy gondolja, a lovászmester nem olyan, aki átverné, de mindenesetre megér egy próbálkozást, és csak a bizalomban bízhat vakon, és reménykedhet, hogy nem potyára veszti el vagyona nagyobb részét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.02 16:24:22, a következő indokkal:
Jeljavítás.
*Ránéz a lovászmesterre. Kicsengeti Mesélő (Ízisz)-nek a 100 aranyat, majd megjegyzi:
*-Aztán nekem ép és egészséges lovat adjál, jó ember! Nehogy valami döglött vagy sánta legyen.
*Úgy gondolja, a lovászmester nem olyan, aki átverné, de mindenesetre megér egy próbálkozást, és csak a bizalomban bízhat vakon, és reménykedhet, hogy nem potyára veszti el vagyona nagyobb részét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.02 16:24:22, a következő indokkal:
Jeljavítás.
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:16:43
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:16:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A két tolvajpalánta//
*Ha még is szeretnének vásárolni, akkor gyorsan kikapja a középkorú bőrkabátos kezéből a száz aranyat (hozzávetőlegesen megszámlálja).
Furák ezek a fickók, annyi szent! De remek ki terve van már!*
-Ne aggódj komám! Ló az és kivan mind a négy patája! Mennyé'! Majd viszem szerszámmal!
*Míg előkészíti számukra a jószágot, felszerszámozza és rögtön vihetik is! Csak egy kis türelmet kér, míg előkészíti az útra a patást. Mivel már így is az ajtóból fordul hozzá vissza az idősebb, hát nem lesz nehéz dolga azzal, hogy kiterelgesse őket és mögöttük behajtsa a nagy kapu szárnyait.*
-Na nézzelek titeket babáim! Melyikőtökben bízhatok?
*Ragadja meg a két szóba jöhető ló kötőfékjét és alaposan szemügyre veszi őket, hogy eldöntse melyiküket eresztheti ki a két bolonddal.*
*Ha még is szeretnének vásárolni, akkor gyorsan kikapja a középkorú bőrkabátos kezéből a száz aranyat (hozzávetőlegesen megszámlálja).
Furák ezek a fickók, annyi szent! De remek ki terve van már!*
-Ne aggódj komám! Ló az és kivan mind a négy patája! Mennyé'! Majd viszem szerszámmal!
*Míg előkészíti számukra a jószágot, felszerszámozza és rögtön vihetik is! Csak egy kis türelmet kér, míg előkészíti az útra a patást. Mivel már így is az ajtóból fordul hozzá vissza az idősebb, hát nem lesz nehéz dolga azzal, hogy kiterelgesse őket és mögöttük behajtsa a nagy kapu szárnyait.*
-Na nézzelek titeket babáim! Melyikőtökben bízhatok?
*Ragadja meg a két szóba jöhető ló kötőfékjét és alaposan szemügyre veszi őket, hogy eldöntse melyiküket eresztheti ki a két bolonddal.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:37:10
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:37:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Dinogen az ajánlatra hirtelen kijózanodik, Parden kezébe nyomja a kantárszárat, majd visszamegy Szálkáshoz.*
-Te, Szálkás, és milyen hátas lenne az? *pengeti ujjain az aranytallérokat* Mert ha valami szamár, akkor inkább hagyjuk. Ha valami más, hát hallgatlak.
*Jobb ötlet nem jutott eszébe. Végső elkeseredettségében fogadta el az ajánlatot.*
-Te, Szálkás, és milyen hátas lenne az? *pengeti ujjain az aranytallérokat* Mert ha valami szamár, akkor inkább hagyjuk. Ha valami más, hát hallgatlak.
*Jobb ötlet nem jutott eszébe. Végső elkeseredettségében fogadta el az ajánlatot.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:33:37
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:33:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A két tolvajpalánta//
*Semmivel nem mogorvább a lovász, mi több! Mivel határozottan vásárlási szándékot szimatol meg, mikor előkerül a szütyő is, már nem is olyan mogorva. Sokkal jobban tetszik neki, hogy nem meglopni akarják, hanem üzletet szeretnének vele kötni.
Határozottnak tűnik a bugris, így nem próbál alkudni, de gondolkodás nélkül alakít az ajánlaton az árhoz mérten.*
-Van hátas 100 aranyért is, de nem az Sárga!
*Tud ő mutatni olyat, amit megkaphatnak ennyiért is. Persze, ezt a pompás jószágot nem vihetik el ezen az áron, de talán megfelelne nekik más is.
De mielőtt még belebonyolódhatna Dinogennel az üzletelésbe, a láncinges férfi visszavonulót fúj. A lovász csak megvonja széles vállait. Neki aztán mindegy, ha tisztességes szándékai vannak a párosnak, akkor bármikor szívesen látja őket viszont.
Az ellenkező esetre már kiéleztette a vasvilláját, de ezt rajta kívül senki nem tudhatja.
Ha valóban távoznak vásárlás nélkül a fiúk, akkor csak int egyet feléjük. Tekintete végigkíséri a másik kettőt és Tolvajt, míg ki nem érnek az istállóból.
Ha azonban még is szeretnének vásárolni, akkor gyorsan kikapja a középkorú bőrkabátos kezéből a száz aranyat (hozzávetőlegesen megszámlálja), majd útjukra bocsájtja őket azzal a felszólítással, hogy odakint várakozzanak, míg előkészíti számukra a jószágot, felszerszámozza és rögtön vihetik is! Csak egy kis türelmet kér, míg előkészíti az útra a patást.
Igény szerint megitatja Tolvajt is.
Mivel a lovásznak az istállónál van szállása, hogy bármikor itt lehessen, ha bármi gond akad a hátasokkal, lesheti a két fiú, hogy ő (vagy a váltás őrség) mikor megy el innen...*
*Semmivel nem mogorvább a lovász, mi több! Mivel határozottan vásárlási szándékot szimatol meg, mikor előkerül a szütyő is, már nem is olyan mogorva. Sokkal jobban tetszik neki, hogy nem meglopni akarják, hanem üzletet szeretnének vele kötni.
Határozottnak tűnik a bugris, így nem próbál alkudni, de gondolkodás nélkül alakít az ajánlaton az árhoz mérten.*
-Van hátas 100 aranyért is, de nem az Sárga!
*Tud ő mutatni olyat, amit megkaphatnak ennyiért is. Persze, ezt a pompás jószágot nem vihetik el ezen az áron, de talán megfelelne nekik más is.
De mielőtt még belebonyolódhatna Dinogennel az üzletelésbe, a láncinges férfi visszavonulót fúj. A lovász csak megvonja széles vállait. Neki aztán mindegy, ha tisztességes szándékai vannak a párosnak, akkor bármikor szívesen látja őket viszont.
Az ellenkező esetre már kiéleztette a vasvilláját, de ezt rajta kívül senki nem tudhatja.
Ha valóban távoznak vásárlás nélkül a fiúk, akkor csak int egyet feléjük. Tekintete végigkíséri a másik kettőt és Tolvajt, míg ki nem érnek az istállóból.
Ha azonban még is szeretnének vásárolni, akkor gyorsan kikapja a középkorú bőrkabátos kezéből a száz aranyat (hozzávetőlegesen megszámlálja), majd útjukra bocsájtja őket azzal a felszólítással, hogy odakint várakozzanak, míg előkészíti számukra a jószágot, felszerszámozza és rögtön vihetik is! Csak egy kis türelmet kér, míg előkészíti az útra a patást.
Igény szerint megitatja Tolvajt is.
Mivel a lovásznak az istállónál van szállása, hogy bármikor itt lehessen, ha bármi gond akad a hátasokkal, lesheti a két fiú, hogy ő (vagy a váltás őrség) mikor megy el innen...*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:29:28
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:29:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
-Te figyelj ide, hogy szálkásodtál meg ennyire? *kérdezi Dinogen pityókás hangján* Mi a titok?
*Hát igen. Din nem bírja az alkoholt, bármennyire is oda van érte. Megfogja a kantárszárat és elvezeti lovát.*
-Gyere Ében! Vagyis Tolvaj vagy ki is vagy te...
~Zseni vagyok! Senki nem magyarázta volna ki magát jobban.~ *Gondolja*
-További szép estét, Szálkás.
*Din ezt a becenevet adta ugyanis a lovászmesternek.
Vélhetően nincs oda a nevéért, de mit lehet tenni? Egy részeg embert megverni nem nagy kunszt. Tudja jól ezt Dinogen is, azért adja a holtrészeget, pedig igenis magánál van. Odakullog szép lassan Pardenhez.*
-Khmm... Szerencsétlen... Khm... *rejti gúnyát krehácsolások közé*
~Mit lehet tenni? Vagy elkísér gyalog, vagy ittmarad és kárbavész ez az egész ribillió.~
*De ezt Din nem hagyja annyiban.*
-Te, várjuk meg míg elmegy, és próbáljuk újra! Mit szólsz?
*Hát igen. Din nem bírja az alkoholt, bármennyire is oda van érte. Megfogja a kantárszárat és elvezeti lovát.*
-Gyere Ében! Vagyis Tolvaj vagy ki is vagy te...
~Zseni vagyok! Senki nem magyarázta volna ki magát jobban.~ *Gondolja*
-További szép estét, Szálkás.
*Din ezt a becenevet adta ugyanis a lovászmesternek.
Vélhetően nincs oda a nevéért, de mit lehet tenni? Egy részeg embert megverni nem nagy kunszt. Tudja jól ezt Dinogen is, azért adja a holtrészeget, pedig igenis magánál van. Odakullog szép lassan Pardenhez.*
-Khmm... Szerencsétlen... Khm... *rejti gúnyát krehácsolások közé*
~Mit lehet tenni? Vagy elkísér gyalog, vagy ittmarad és kárbavész ez az egész ribillió.~
*De ezt Din nem hagyja annyiban.*
-Te, várjuk meg míg elmegy, és próbáljuk újra! Mit szólsz?
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:16:40
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A két tolvaj, meg a lólopás//
*A hangulat egyre rosszabb odabent, Dinogennek talán tényleg megártott kissé a sör. A lovászmester egyre gyanakvóbban néz a fiatalokra.
~Úgy tűnik nincs teljesen tisztában barátom az árakkal, még ha nem is akarjuk valóban megvenni. 100 arany igen kevés, még ha hozzá is raknék valamennyit. ~ elgondolkozik, majd végül megszólal: *
- Talán megártott nekünk a sör, amit elfogyasztottunk. * magyarázza Parden.* Talán majd holnap, sőt inkább holnapután visszajövünk, addigra eldöntjük, kell-e a ló, vagy sem.
*Nem tudja, hogy jól döntött-e, de elindul az istállóból kifelé vezető úton. Bízik benne, hogy újdonsült barátja is követi, nem áll le vitázni az emberrel. Amennyiben fennakadás nélkül jön társa is az ajtóban megvárja, majd elköszön az istállóban lévőktől. Ha valóban követi őt Dinogen, akkor az istállótól egy kicsit távolabb megbeszéli vele a dolgokat. Viszont egyelőre csak annyit mond neki, hogy kövesse (ha ott van mellette). *
*A hangulat egyre rosszabb odabent, Dinogennek talán tényleg megártott kissé a sör. A lovászmester egyre gyanakvóbban néz a fiatalokra.
~Úgy tűnik nincs teljesen tisztában barátom az árakkal, még ha nem is akarjuk valóban megvenni. 100 arany igen kevés, még ha hozzá is raknék valamennyit. ~ elgondolkozik, majd végül megszólal: *
- Talán megártott nekünk a sör, amit elfogyasztottunk. * magyarázza Parden.* Talán majd holnap, sőt inkább holnapután visszajövünk, addigra eldöntjük, kell-e a ló, vagy sem.
*Nem tudja, hogy jól döntött-e, de elindul az istállóból kifelé vezető úton. Bízik benne, hogy újdonsült barátja is követi, nem áll le vitázni az emberrel. Amennyiben fennakadás nélkül jön társa is az ajtóban megvárja, majd elköszön az istállóban lévőktől. Ha valóban követi őt Dinogen, akkor az istállótól egy kicsit távolabb megbeszéli vele a dolgokat. Viszont egyelőre csak annyit mond neki, hogy kövesse (ha ott van mellette). *
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:59:01
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:59:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Din meglepődödten veszi észre, hogy csak egy ember áll előtte. Esküdni mert volna, hogy az előbb két ugyanolyan ember állt ott.*
-Eladó? Mennyit szánnánk rá? Nos, 100 arany, egy fityinggel sem több!
*Meggyőző pillantást vet az őrre. Acélszürke szemei mélyen próbálják beleégetni magukat a karöltött férfi agyába. Egy kedves mosolyt is vet rá, majd bőrkabátját széttárja, belső zsebéből kiveszi a 100 aranyat, majd az ember felé nyújtja.*
-Nos?
-Eladó? Mennyit szánnánk rá? Nos, 100 arany, egy fityinggel sem több!
*Meggyőző pillantást vet az őrre. Acélszürke szemei mélyen próbálják beleégetni magukat a karöltött férfi agyába. Egy kedves mosolyt is vet rá, majd bőrkabátját széttárja, belső zsebéből kiveszi a 100 aranyat, majd az ember felé nyújtja.*
-Nos?
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:51:40
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:51:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A két tolvajpalánta//
*Egyik lovon, öszvéren, pónin, vagy szamáron sincsen nyereg, hisze nem felszerszámozva, teljes harci díszben ácsorogva pihennek az istállóban. Csak érkezés után, vagy indulás előtt van rajtuk a szükséges felszerelés.
A láncinges ifjabb felé csak biccent a lovász, de a másik flótás magának követeli a figyelmet. Ránézésre még talán idősebb is a napbarnított bőrű legénynél, aki továbbra is karjait összefonva várja a magyarázatot.
Az urak megnevezést hallva kissé hátra fordul, hogy körülnézhessen, de csak ők hárman vannak még mindig odabent. Az őr odakint strázsál. Mikor Dinogen kijelenti, hogy Parden már fel is ült arra a lóra, már nagyobbat néz, mert ő nagyon is úgy látja, hogy nincs a ló hátán.*
~Bolondok ezek. Vagy részegek.~
*Gondolja magában és összeráncolja szemöldökeit. Csak egy futó pillantást vet a fekete lóra, amit bevezettek.*
-Aztán hová lesz az az út?
*Bök állával a Tolvaj névre keresztelt bestia felé, akit gazdája az imént a pihenőhelyre állított. Csak kis töprengés után szólal meg újra. Úgy tűnik valamit alaposan mérlegel magában.*
-A Sárga eladó. Mennyit szánnátok rá?
*Nem tágít az útból és nem tűnik semmivel sem barátságosabbnak a nagy darab lovász, de nem is csoda. Nem indítottak túl jól a fiúk! Jobban járnak ha mentik ami menthető, mielőtt még nagyobb bajba keverik magukat!*
*Egyik lovon, öszvéren, pónin, vagy szamáron sincsen nyereg, hisze nem felszerszámozva, teljes harci díszben ácsorogva pihennek az istállóban. Csak érkezés után, vagy indulás előtt van rajtuk a szükséges felszerelés.
A láncinges ifjabb felé csak biccent a lovász, de a másik flótás magának követeli a figyelmet. Ránézésre még talán idősebb is a napbarnított bőrű legénynél, aki továbbra is karjait összefonva várja a magyarázatot.
Az urak megnevezést hallva kissé hátra fordul, hogy körülnézhessen, de csak ők hárman vannak még mindig odabent. Az őr odakint strázsál. Mikor Dinogen kijelenti, hogy Parden már fel is ült arra a lóra, már nagyobbat néz, mert ő nagyon is úgy látja, hogy nincs a ló hátán.*
~Bolondok ezek. Vagy részegek.~
*Gondolja magában és összeráncolja szemöldökeit. Csak egy futó pillantást vet a fekete lóra, amit bevezettek.*
-Aztán hová lesz az az út?
*Bök állával a Tolvaj névre keresztelt bestia felé, akit gazdája az imént a pihenőhelyre állított. Csak kis töprengés után szólal meg újra. Úgy tűnik valamit alaposan mérlegel magában.*
-A Sárga eladó. Mennyit szánnátok rá?
*Nem tágít az útból és nem tűnik semmivel sem barátságosabbnak a nagy darab lovász, de nem is csoda. Nem indítottak túl jól a fiúk! Jobban járnak ha mentik ami menthető, mielőtt még nagyobb bajba keverik magukat!*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:22:04
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:22:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//A két tolvajpalánta//
-Üdvözletem, urak! *lép el Din a lovától* Társam valóban lovat szeretne vásárolni! Ez a sárga kanca nagyon megtetszett neki, fel is ült rá. Azt, amit mondtam biztos félreértették. A lovamat hívják Tolvajnak, és éppen azt mondtam neki, hogy kölcsön adom egy útra. A mondatnak teljesen más a hangsúlya: A legjobb, Tolvaj, áll a szolgálatodra... Így már érthető, nemdebár?
*Kissé izzad a tenyere, melyet azzal leplez, hogy Ében sörényét simogatva letörli magáról. A szónoklata után már ő is izgatottan várja az őrök hozzászólását.*
-Üdvözletem, urak! *lép el Din a lovától* Társam valóban lovat szeretne vásárolni! Ez a sárga kanca nagyon megtetszett neki, fel is ült rá. Azt, amit mondtam biztos félreértették. A lovamat hívják Tolvajnak, és éppen azt mondtam neki, hogy kölcsön adom egy útra. A mondatnak teljesen más a hangsúlya: A legjobb, Tolvaj, áll a szolgálatodra... Így már érthető, nemdebár?
*Kissé izzad a tenyere, melyet azzal leplez, hogy Ében sörényét simogatva letörli magáról. A szónoklata után már ő is izgatottan várja az őrök hozzászólását.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586