//Újra úton//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi arca sajog a nőtől kapott ütéstől. Viszont egyre inkább átérzi a fájdalmát. Megalázottságát, azt az érzést, amit akkor érezhetett, amikor meglátta a magánterében ismét a férfit. ~Kattant egy nő, de van benne valami jó legbelül, még ha lehet lassan ki is öli magából. Nem döntöttem jól. Viszont ezt ketten okoztuk. És, ha fel is ajánlanám, hogy én alszom a földön, akkor sem fogadná el. A legjobb, ha most békén hagyom~ dönti el. Mire Nix elalszik és remélhetőleg mélyen szereti tenni azt, Dalaf csendesen a saját cuccai után nyúl és írni kezd. Nem egyszer kezd neki a soroknak és nem egyet húz át a végső verzióban sem, de végül valamit mégis összekotyvaszt a kintről beszűrődő fény segítségével. Egy formális levél az, aláírva, mint Dalaf Feolsen.Azon nyomban fel is kel vele ágyáról és a másik mellé pár méterre helyezné azt, felette egy kisebb különálló cetlivel, amin pusztán annyi áll: "Őszinte megbánásom jeléül, kérem fogadja el!" Nem tudja felébred e a másik, de ő még visszatervezne feküdni, ha nem kell megvédenie azt a papírt, ugyanis a levél címzettje nem maga Nix, hanem bármely wegtoneri ügyintéző. A levél pedig üres, csöpögő szavak helyett inkább tartalmazza írásának pontos dátumát és egy hosszú, két oldalas hősiesített összegzést a nőről, egy kérvény alátámasztás részeként. "A szóban emlegetett lovag bátor, könyörületes és csupán pár nap leforgása alatt több hősi tettet hajt végre, mint a legtöbb férfi egész élete során. Mindezt saját szemeimmel volt szerencsém látni és megtapasztalni. (...) A lovagnő keményen dolgozott, törvénytisztelő. (...) A közösséget szolgáló ereje, hősiessége és bátorsága kiemelkedő. Kérvényezném a bármikor is, de benyújtott nemesi címének elfogadását, a megérdemelt pihentető, tisztelettel töltött éveinek megadását. Ezen kérvényemet és a leírt információkat örök időre igazolom, esetleges halál esetén pedig családomat ruházom fel megerősítésével."*