Archívum - Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1086. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1067-1086
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-28 17:07:44
Üzenet elküldve: 2019-12-28 17:07:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Mint feladatkövető jótündér Riri úgy zárkózik fel a manóhoz és a lányhoz. Hiába a pici cincogása és panaszkodása, az sem állítja meg, csak kicsit zavarba jön tőle, hogy ilyen furcsa hangsúllyal beszélnek róla, mert általában vele a legtöbben kedvesek szoktak lenni. Azonban ezt betudja a stressznek amivel a kaland jár, így mire felveszi Krestvir lépését mosolyogva köszönti mindkettejüket. *
- Szerbusztok, ne haragudjatok, hogy utánatok jöttem de a manó nélkül elvesztünk úgyhogy jobb ha a közelbe vagyok, hogy életem tudjam áldozni érte - *mosolyodik el rákacsintva a manócskára, remélve, hogy ezzel kicsit jobb viszonyba tudnak kerülni.
Igazából nem nagyon tudja, hogy miért jönnek erre, mit kellene figyelni, így próbál mindent nézni. Egy ideig sikerül is, aztán leszáll a köd. Szépen, lassan fokozatosan szorítja vissza a tündér látását, míg nem lát tovább csak pár méterre tisztán, a többi homályos. Hol kivehetőbb, hol sejtelmesebb. *
- Ilyen ködben gondolod jó ötlet tovább menni? - * kérdez vissza halkan a tündér, kicsit közelebb araszolva a varázslónőhöz. Legszívesebben a kezét is megfogná, hogy el ne vesszen mellőle, de úgy vette észre az eddigiekből, hogy kicsit nehezebben oldódó személyiség, így nem akarja semmivel sem stresszelni a másikat.
Frandr hangjára kapja fel fejét, s ha hunyorít a barlang irányába, látja is a férfit.
Krestvir hamar válaszol, így neki nem kell, csak csendesen visszaindul a tábor felé, amint társa kinézelődte magát, mert azt azért mégiscsak megvárja.
Pont akkor érnek vissza, mikor Laor kérdez róluk, így elsők ézből tud szólni. *
- Itt vagyunk mind a hárman! - * int, miközben közelebb megy a társasághoz, aztán Alyo felé pillant, hogy kell-e neki segítség, vagy végzett-e az összecsomagolással. Ha nem, akkor szó nélkül segít neki, ha igen, akkor csak áll és hallgatja a többieket. *
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Mint feladatkövető jótündér Riri úgy zárkózik fel a manóhoz és a lányhoz. Hiába a pici cincogása és panaszkodása, az sem állítja meg, csak kicsit zavarba jön tőle, hogy ilyen furcsa hangsúllyal beszélnek róla, mert általában vele a legtöbben kedvesek szoktak lenni. Azonban ezt betudja a stressznek amivel a kaland jár, így mire felveszi Krestvir lépését mosolyogva köszönti mindkettejüket. *
- Szerbusztok, ne haragudjatok, hogy utánatok jöttem de a manó nélkül elvesztünk úgyhogy jobb ha a közelbe vagyok, hogy életem tudjam áldozni érte - *mosolyodik el rákacsintva a manócskára, remélve, hogy ezzel kicsit jobb viszonyba tudnak kerülni.
Igazából nem nagyon tudja, hogy miért jönnek erre, mit kellene figyelni, így próbál mindent nézni. Egy ideig sikerül is, aztán leszáll a köd. Szépen, lassan fokozatosan szorítja vissza a tündér látását, míg nem lát tovább csak pár méterre tisztán, a többi homályos. Hol kivehetőbb, hol sejtelmesebb. *
- Ilyen ködben gondolod jó ötlet tovább menni? - * kérdez vissza halkan a tündér, kicsit közelebb araszolva a varázslónőhöz. Legszívesebben a kezét is megfogná, hogy el ne vesszen mellőle, de úgy vette észre az eddigiekből, hogy kicsit nehezebben oldódó személyiség, így nem akarja semmivel sem stresszelni a másikat.
Frandr hangjára kapja fel fejét, s ha hunyorít a barlang irányába, látja is a férfit.
Krestvir hamar válaszol, így neki nem kell, csak csendesen visszaindul a tábor felé, amint társa kinézelődte magát, mert azt azért mégiscsak megvárja.
Pont akkor érnek vissza, mikor Laor kérdez róluk, így elsők ézből tud szólni. *
- Itt vagyunk mind a hárman! - * int, miközben közelebb megy a társasághoz, aztán Alyo felé pillant, hogy kell-e neki segítség, vagy végzett-e az összecsomagolással. Ha nem, akkor szó nélkül segít neki, ha igen, akkor csak áll és hallgatja a többieket. *
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-25 18:12:18
Üzenet elküldve: 2019-12-25 18:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//El//
* A búcsú után halk sóhajjal indul útnak. Fájdalom, hogy búcsút kell intenie Quantallnak, de úgy érzi, ez nem az ő harca. Mennie kell, amit óvatos léptekkel tesz meg. Néha még visszapillant válla fölött, de amikor már nem látja a csapatot, csak a szeszélyes ingoványra figyel. Emlékszik még a morgó bozótosra, s a mögüle előlépő farkasra. Ha nem vezet biztonságos csapás máshol, hát bozótos felé megy, de igyekszik elkerülni őket, ha lehet. Így próbál visszatalálni a mágustoronyig, hogy lovát magához vegye. Reméli, nincs baja egy napig nélküle. Annak örül, hogy ezen az úton nem hozta magával, ám nem kellene visszamennie, ha mégis vele lenne. Ebben az áporodott pukkadozó bűzben Quantall nélkül még kínzóbb a haladás.*
//El//
* A búcsú után halk sóhajjal indul útnak. Fájdalom, hogy búcsút kell intenie Quantallnak, de úgy érzi, ez nem az ő harca. Mennie kell, amit óvatos léptekkel tesz meg. Néha még visszapillant válla fölött, de amikor már nem látja a csapatot, csak a szeszélyes ingoványra figyel. Emlékszik még a morgó bozótosra, s a mögüle előlépő farkasra. Ha nem vezet biztonságos csapás máshol, hát bozótos felé megy, de igyekszik elkerülni őket, ha lehet. Így próbál visszatalálni a mágustoronyig, hogy lovát magához vegye. Reméli, nincs baja egy napig nélküle. Annak örül, hogy ezen az úton nem hozta magával, ám nem kellene visszamennie, ha mégis vele lenne. Ebben az áporodott pukkadozó bűzben Quantall nélkül még kínzóbb a haladás.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-21 01:59:22
Üzenet elküldve: 2019-12-21 01:59:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második születésnap//
//Hazafelé//
*Egy hosszú pillanatig kicsit talán úgy emeli tekintetét az égre, mintha arra várna, hogy csak úgy az ő kedvéért majd megjelenik odafent holdlemente után a hold.*
- Szerintem, ha feljutnék oda egyszer, már nem is nagyon akarnék visszajönni. Sokkal szebb lehet odafent. *jegyzi meg nem is próbálva elrejteni hangjából az utazás és a holdon való letelepedés utáni vágyat. Mégsem tart túl sokáig ez a pillanat.*
- De persze sok mindenki és sok minden hiányozna idelentről, szóval örökre biztosan nem maradnék. *sóhajt fel végül, ráébredve arra, hogy most már sokkal nehezebb lenne innen a búcsú, mint korábban valaha.
Régebben, amikor még csak édesanyja és játéknyulai voltak vele, saját álomvilágában élt, és a tűzrakó mellett eltöltött órák éltették, még könnyedén álmodozhatott holdutazásról. De most már, hogy vannak barátai, van igazi otthona, és édesanyja sem szülőfalujuk és a hagyományaik foglya többé, sokkal több szál köti ehhez a világhoz, mint korábban bármikor. Ha nagy nehezen is, és sötét kanyarok után, de úgy tűnik, hogy végre valahára talán sikerült gyökeret eresztenie itt.*
- Különben is a hold most már mindig velem van. Az ereje itt van a testemben, és itt van a kezemben, ha akarom. Főleg nektek köszönhetően persze.
*Az utolsó mondatot leginkább azért teszi hozzá, mert idő közben édesanyja is visszatér hozzájuk és immár tényleg minden készen áll az indulásra.*
- Mi csak az aranyakat adtuk, a varázslatokat neked kellett megtanulnod. *jegyzi meg a szokásos anyai mosollyal Ea, majd sejtve azt, hogyha lányán múlna, még egy darabig bámulná a tornyot, a hátrahagyott tűzrakót és a tavat indulás előtt, így pedig egy darabig nem is indulnának el, jó példával elöl járva megindul előre, így Luninak és Thimnek sincsen sok választásuk, mint követni őt, már amennyiben nem akarnak tényleg itt maradni a tájat bámulva és beszélgetve még hosszú órákig.*
- Hát rendben, menjünk akkor! *mondja Luninari, és gondolva, hogy Thim is követi, minden holmiját összeszedve, egy hosszú, utolsó hosszú pillantás után el is indul anyja nyomában az ingoványon át.
Lélekben azért tényleg hátramarad kicsit. Thim korábbi, tisztáson mondott szavai, és saját rájuk adott válasza még akkor is a fülében csengenek, amikor a Torony, ahol az elmúlt hatokat töltötték, már nem látszik a hátuk mögött.*
- Biztosan úgy lesz. Visszajövünk ide. *mondta akkor eltökélten, valóban úgy gondolva, hogy úgy lenne helyén és rendjén való, hogyha legközelebb is együtt jönnének el ide. Ugyan az elf szavaiból ez nem következett feltétlenül, de biztos benne, hogy Thim így értette, nem csak ő.
Mégis, elfogja kis szorongás a gondolatra, hogy amióta száműzték mennyi minden alakult teljesen másképpen, mint az akkori helyzetéből szerinte logikusan következett volna.
Már-már azon van, hogy gondterhelten felsóhajtson, amikor az utolsó pillanatban rájön, hogy mire készült ösztönösen, és gyorsan visszafogja magát.
Édesanyja is többek közt azért jött most el, hogy felköszöntse, vidám rózsaszín és kék masnijaihoz pedig nem nagyon illik a borongás. Egyébként is, ő is arra akarta megtanítani, ha nem téved, hogy merje várni a holnapot.*
- Kíváncsi vagyok, hogy mennyi minden változott meg Szarvasligetben addig, amíg nem voltunk otthon. *próbál is ennek szellemében beszélni, főleg persze Thimnek, akivel otthona közös, de persze édesanyjának is, aki ha minden igaz, hamarosan közeli szomszédjuk lesz majd.*
- Alig várom, hogy hazaérve megetethessem Hópelyhet végre és játszhassak vele kicsit.*mosolyodik el.
Azért persze figyel is, ahogyan egyre messzebb járnak a toronytól. Pontosan tizenkettő megtanult varázslatával immár teljes joggal nevezheti holdmágusnak önmagát, még akkor is, hogyha csak kezdő holdmágusnak. Ennek köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi most itt magát, mint az első két alkalommal, amikor erre járt. Igyekszik bízni önmagban annyira, hogy erősebb legyen, mint volt, mégsem olyan nagyon, hogy végül esetleg túl könnyelművé váljon. Ugyan nincsen egyedül és Lau kivételével vele van éppen az összes elf, akiben a világon a legjobban bízik, akik mind a ketten vigyáznak rá, ettől még mégiscsak az ingoványban jár, így jobban oda kell figyelnie arra, hogy hova lép. Mindennek a végeredménye az lesz, hogy mágikus tudás ide, vagy oda, végül semmivel sem lesz kevésbé óvatosabb és könnyelműbb most, hogy visszafelé mennek, ahhoz képest, mint amikor idefelé jöttek. Kíváncsisága sem a múlté, és hát annyi mindenről nem beszélgettek még, ami szerinte fontos.*
- Nektek voltak állataitok otthon? *kérdi Thimet* Jobban belegondolva Artheniorban nem láttam senkinél. Akár megenni tartjuk őket, akár csak úgy szeretetből, nem is nagyon tudnék igazi otthont elképzelni nélkülük. *mondja miközben minden egyes gondosan megfontolt lépéssel egyel közelebb kerül újra új otthonához.*
//Hazafelé//
*Egy hosszú pillanatig kicsit talán úgy emeli tekintetét az égre, mintha arra várna, hogy csak úgy az ő kedvéért majd megjelenik odafent holdlemente után a hold.*
- Szerintem, ha feljutnék oda egyszer, már nem is nagyon akarnék visszajönni. Sokkal szebb lehet odafent. *jegyzi meg nem is próbálva elrejteni hangjából az utazás és a holdon való letelepedés utáni vágyat. Mégsem tart túl sokáig ez a pillanat.*
- De persze sok mindenki és sok minden hiányozna idelentről, szóval örökre biztosan nem maradnék. *sóhajt fel végül, ráébredve arra, hogy most már sokkal nehezebb lenne innen a búcsú, mint korábban valaha.
Régebben, amikor még csak édesanyja és játéknyulai voltak vele, saját álomvilágában élt, és a tűzrakó mellett eltöltött órák éltették, még könnyedén álmodozhatott holdutazásról. De most már, hogy vannak barátai, van igazi otthona, és édesanyja sem szülőfalujuk és a hagyományaik foglya többé, sokkal több szál köti ehhez a világhoz, mint korábban bármikor. Ha nagy nehezen is, és sötét kanyarok után, de úgy tűnik, hogy végre valahára talán sikerült gyökeret eresztenie itt.*
- Különben is a hold most már mindig velem van. Az ereje itt van a testemben, és itt van a kezemben, ha akarom. Főleg nektek köszönhetően persze.
*Az utolsó mondatot leginkább azért teszi hozzá, mert idő közben édesanyja is visszatér hozzájuk és immár tényleg minden készen áll az indulásra.*
- Mi csak az aranyakat adtuk, a varázslatokat neked kellett megtanulnod. *jegyzi meg a szokásos anyai mosollyal Ea, majd sejtve azt, hogyha lányán múlna, még egy darabig bámulná a tornyot, a hátrahagyott tűzrakót és a tavat indulás előtt, így pedig egy darabig nem is indulnának el, jó példával elöl járva megindul előre, így Luninak és Thimnek sincsen sok választásuk, mint követni őt, már amennyiben nem akarnak tényleg itt maradni a tájat bámulva és beszélgetve még hosszú órákig.*
- Hát rendben, menjünk akkor! *mondja Luninari, és gondolva, hogy Thim is követi, minden holmiját összeszedve, egy hosszú, utolsó hosszú pillantás után el is indul anyja nyomában az ingoványon át.
Lélekben azért tényleg hátramarad kicsit. Thim korábbi, tisztáson mondott szavai, és saját rájuk adott válasza még akkor is a fülében csengenek, amikor a Torony, ahol az elmúlt hatokat töltötték, már nem látszik a hátuk mögött.*
- Biztosan úgy lesz. Visszajövünk ide. *mondta akkor eltökélten, valóban úgy gondolva, hogy úgy lenne helyén és rendjén való, hogyha legközelebb is együtt jönnének el ide. Ugyan az elf szavaiból ez nem következett feltétlenül, de biztos benne, hogy Thim így értette, nem csak ő.
Mégis, elfogja kis szorongás a gondolatra, hogy amióta száműzték mennyi minden alakult teljesen másképpen, mint az akkori helyzetéből szerinte logikusan következett volna.
Már-már azon van, hogy gondterhelten felsóhajtson, amikor az utolsó pillanatban rájön, hogy mire készült ösztönösen, és gyorsan visszafogja magát.
Édesanyja is többek közt azért jött most el, hogy felköszöntse, vidám rózsaszín és kék masnijaihoz pedig nem nagyon illik a borongás. Egyébként is, ő is arra akarta megtanítani, ha nem téved, hogy merje várni a holnapot.*
- Kíváncsi vagyok, hogy mennyi minden változott meg Szarvasligetben addig, amíg nem voltunk otthon. *próbál is ennek szellemében beszélni, főleg persze Thimnek, akivel otthona közös, de persze édesanyjának is, aki ha minden igaz, hamarosan közeli szomszédjuk lesz majd.*
- Alig várom, hogy hazaérve megetethessem Hópelyhet végre és játszhassak vele kicsit.*mosolyodik el.
Azért persze figyel is, ahogyan egyre messzebb járnak a toronytól. Pontosan tizenkettő megtanult varázslatával immár teljes joggal nevezheti holdmágusnak önmagát, még akkor is, hogyha csak kezdő holdmágusnak. Ennek köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi most itt magát, mint az első két alkalommal, amikor erre járt. Igyekszik bízni önmagban annyira, hogy erősebb legyen, mint volt, mégsem olyan nagyon, hogy végül esetleg túl könnyelművé váljon. Ugyan nincsen egyedül és Lau kivételével vele van éppen az összes elf, akiben a világon a legjobban bízik, akik mind a ketten vigyáznak rá, ettől még mégiscsak az ingoványban jár, így jobban oda kell figyelnie arra, hogy hova lép. Mindennek a végeredménye az lesz, hogy mágikus tudás ide, vagy oda, végül semmivel sem lesz kevésbé óvatosabb és könnyelműbb most, hogy visszafelé mennek, ahhoz képest, mint amikor idefelé jöttek. Kíváncsisága sem a múlté, és hát annyi mindenről nem beszélgettek még, ami szerinte fontos.*
- Nektek voltak állataitok otthon? *kérdi Thimet* Jobban belegondolva Artheniorban nem láttam senkinél. Akár megenni tartjuk őket, akár csak úgy szeretetből, nem is nagyon tudnék igazi otthont elképzelni nélkülük. *mondja miközben minden egyes gondosan megfontolt lépéssel egyel közelebb kerül újra új otthonához.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-20 16:48:48
Üzenet elküldve: 2019-12-20 16:48:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Mivel sehol nem találta másfél napon keresztül civilizált nemesek nyomait, Madvaarick úgy dönt, hogy a továbbiakban a thargoknál fog keresgélni. Kezd éhes és szomjas lenni, hamar kéne találnia magának valami civilizáltabb fogadót. Az ingoványban óvatosan halad, rendesen a lába elé néz, sőt, még az azon túli terepre is kiveti figyelmét. A vajákos nem először jár itt is, bár a pengevirág gyűjtését kihagyta, mikor Nimrallal növényt gyűjtöttek, de saját beszerző útjai még előtte is akadtak. Hamar a puszta előtt találja magát.*
*Mivel sehol nem találta másfél napon keresztül civilizált nemesek nyomait, Madvaarick úgy dönt, hogy a továbbiakban a thargoknál fog keresgélni. Kezd éhes és szomjas lenni, hamar kéne találnia magának valami civilizáltabb fogadót. Az ingoványban óvatosan halad, rendesen a lába elé néz, sőt, még az azon túli terepre is kiveti figyelmét. A vajákos nem először jár itt is, bár a pengevirág gyűjtését kihagyta, mikor Nimrallal növényt gyűjtöttek, de saját beszerző útjai még előtte is akadtak. Hamar a puszta előtt találja magát.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-20 13:44:40
Üzenet elküldve: 2019-12-20 13:44:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Quantall követi a többieket. A holtestek hiánya fura számára. Nem gondolná, hogy tényleg ilyen gyorsan működik a természet, de nem is annyira ért hozzá. Számára gyanús. A barlanghoz érve hallgat a vezető szavára és tartja a formációt. Szerencsére tényleg semmi veszély nem fenyegette őket. Bent szétnéz és megállapítja, hogy itt lakott valaki. Olyasmi mint valami jurta, de mintha megkövült volna. Mesterséges? Természetes. Elgondolkoztató. A tharg vezetőjük megjegyzésére bólint.*
-Kőépületek és ilyenek szinte biztos nem voltak. Nem is tudom mi ez. Nem vájhattak így ki egy sziklát, de mágiával létrehozni... Ez nagyon furcsa. Főleg mert alulról robbantották fel a pihenőt. Alatta húzódtak járatok és ott volt fölhalmozva minden éghető és robbanó dolog. Mármint szerintem robbanó volt. Alkohol és olaj meg fekete por. Ezt én se értem.
*Vakarja meg az állát. Elméletileg nem nagyon kellett volna itt maradnia semminek. Persze még a városfalon kívül vannak. Vagyis az egykori városfalon kívül. Vagy mégsem? Mindenesetre nem hitte volna, hogy ennyire is megmarad valami ebből a helyből. Abban szinte bizonyos, hogy nem az élőholtak készítették és hogy nem lakik itt senki. Egy Quantall-féle tudóslélek, aki imádja a rejtélyeket nagyon érdekesnek találja ezt. Kiérve további gyanús dolgokat állapíthatnak meg. Van valami rendszer ezek közt az építmények közt és mintha valami középpont felé haladnának. Aztán jön az a köd. Ami szintén fura. Persze a mélységire amúgy is jellemző a gyanakvás, de ez nagyon fura. Mikor megkérdezik, hogy hogyan tovább a harcos után bólint.*
-Valóban jobb lenne csatlakozni a többiekhez. Nekem nem tetszik ez a köd. Nem tartom kizártnak, hogy nem-e tényleg egy istennek vagy annak szolgájának a műve.
*Ezek után követi a többieket és csendben hallgat. A feszültségekkel nem tud mit kezdeni úgyhogy csak összeszedi a felszerelését ami maradt.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Quantall követi a többieket. A holtestek hiánya fura számára. Nem gondolná, hogy tényleg ilyen gyorsan működik a természet, de nem is annyira ért hozzá. Számára gyanús. A barlanghoz érve hallgat a vezető szavára és tartja a formációt. Szerencsére tényleg semmi veszély nem fenyegette őket. Bent szétnéz és megállapítja, hogy itt lakott valaki. Olyasmi mint valami jurta, de mintha megkövült volna. Mesterséges? Természetes. Elgondolkoztató. A tharg vezetőjük megjegyzésére bólint.*
-Kőépületek és ilyenek szinte biztos nem voltak. Nem is tudom mi ez. Nem vájhattak így ki egy sziklát, de mágiával létrehozni... Ez nagyon furcsa. Főleg mert alulról robbantották fel a pihenőt. Alatta húzódtak járatok és ott volt fölhalmozva minden éghető és robbanó dolog. Mármint szerintem robbanó volt. Alkohol és olaj meg fekete por. Ezt én se értem.
*Vakarja meg az állát. Elméletileg nem nagyon kellett volna itt maradnia semminek. Persze még a városfalon kívül vannak. Vagyis az egykori városfalon kívül. Vagy mégsem? Mindenesetre nem hitte volna, hogy ennyire is megmarad valami ebből a helyből. Abban szinte bizonyos, hogy nem az élőholtak készítették és hogy nem lakik itt senki. Egy Quantall-féle tudóslélek, aki imádja a rejtélyeket nagyon érdekesnek találja ezt. Kiérve további gyanús dolgokat állapíthatnak meg. Van valami rendszer ezek közt az építmények közt és mintha valami középpont felé haladnának. Aztán jön az a köd. Ami szintén fura. Persze a mélységire amúgy is jellemző a gyanakvás, de ez nagyon fura. Mikor megkérdezik, hogy hogyan tovább a harcos után bólint.*
-Valóban jobb lenne csatlakozni a többiekhez. Nekem nem tetszik ez a köd. Nem tartom kizártnak, hogy nem-e tényleg egy istennek vagy annak szolgájának a műve.
*Ezek után követi a többieket és csendben hallgat. A feszültségekkel nem tud mit kezdeni úgyhogy csak összeszedi a felszerelését ami maradt.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-18 23:17:22
Üzenet elküldve: 2019-12-18 23:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Egy darabig a csapattal halad, nem nagyon távolodik el tőlük, épp csak a középső ösvényszerű maradványon sétál tovább, miközben tekintete a messzeséget kutatja. Persze Kilencedik nem hagyja nyugton.*
- Kresi! Szólj rá! Engem bámul! És követ! - *Sipogja a manó, válla fölött vissza-visszalesve Ririre, miközben panaszkodik. A helyzet erősen emlékeztet arra, mint mikor egy testvérpár tagja nehezményezi, hogy a másik levegőt vett a közelében, vagy rá mert pillantani. Az arckifejezése is hasonlóan durcás.
Krestvir megsajnálja a manót, ha nem is a panasz miatt, de a mocsárban megejtett esetlen téblábolása megindítja annyira, hogy lehajoljon, s karját lenyújtva fölengedje a vállára az apró lényt. Persze a nyafogást szó nélkül hagyja.
Mindeközben odapillant Ririre is, de nem tud szólni hozzá. Elfogja egy kényelmetlen érzés amiatt, hogy az éjszaka úgy visszautasította a tündér kedvességét. Úgy sejti, ez rossz nyomott hagyott a másikban vele kapcsolatban.
Zavarát azzal tudja le, hogy elfordul és újra a távolba kezd bámulni.*
- Ezek az ösvények arra valahol összefuthatnak... Arra kell mennünk is. - *Gondolkodik hangosan, mert ha kettesben marad valakivel, akkor érzi a késztetést, hogy illik beszélni. Vagyis hát hármasban, ugye, hiszen itt van Kilencedik is, de a manó annyira nem feszélyezi, hiszen a lény - érzése szerint - beszél eleget kettejük helyett is.
Ahogy a semmibe vesző vonalakat figyeli a talajon, hasonlóan baljós és megmagyarázhatatlan érzés fogja el, mint az éjszaka. Azaz most legalább tud rá magyarázatot: az a távoli fehérség, a köd... emlékezteti a legutóbbi alkalomra, mikor itt járt. És nem kecsegtet túl sok reménnyel...
Aztán mintha az a köd kezdene közöttük is leszállni. Egy pillanatig azt hiszi, csak képzeli, de mikor rájön, hogy tényleg szűkül a látóterük, jeges fájdalom kúszik a tagjaiba.
Egy mágus önuralmával, erővel gyűri le a hirtelen jött kétségbeesést és szerzi vissza gondolatai fölött az irányítást. Szeretné hinni, hogy ez csak egyszerű köd, egy természeti jelenség, de inkább hajlik arra, hogy ez is annak a jele, hogy közel járnak.
Hallja Frandr kiáltását, de nem indul vissza azonnal.*
- KILENCEDIK! - *Kiabál a manó, tölcsért csinálva a kezéből, mire a lány összerezzen.*
- Én nem is kellek?! - *Teszi hozzá a rikkantásához, nyilvánvalóvá téve, hogy azt nehezményezi, hogy róla megfeledkeztek.*
- Megyünk! - *Kiált Krestvir is a manó után, megdörgölve a fülét, amit Kili vékony hangja csaknem áthasított.
De mielőtt indulna, még egyszer körülnéz. Vajon lát a ködben "horgonypontokat", vagyis olyan helyeket, amik még a ködből is tisztán kiemelkednek?
Miután ezzel kapcsolatban megtette megállapítását, visszafordul, s ha a tündér nem indult meg még előtte, akkor odapillant rá, ezzel jelezve, hogy mehetnek, de egyébként szinte azonnal el is fordítja tekintetét és nem beszél, hacsak Riri nem beszélteti.
Útközben ő is bepillant a jurtába, de nem időzik sokáig. Ha szerencsésen visszaérnek a csapat többi tagjához, akkor fejét lehajtva várja ki, hogy az esetleges párbeszédek véget érjenek és csönd álljon be. Akkor szólal meg ő. Laor kérdéséről ugyan lemaradt, de van megosztani valója.*
- Itt vezetnek valami ösvények, abba az irányba, ahová haladnunk kell. Talán kellően szilárd talajon maradunk, ha ezeket követjük. - *Jegyzi meg, majd kérdez.*
- Találtak valamit odabent? - *Ő maga nem látott ott semmi rendkívülit, de lehetséges, hogy a többiek más szemmel néztek körül, vagy elhoztak onnan valami érdekeset.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Egy darabig a csapattal halad, nem nagyon távolodik el tőlük, épp csak a középső ösvényszerű maradványon sétál tovább, miközben tekintete a messzeséget kutatja. Persze Kilencedik nem hagyja nyugton.*
- Kresi! Szólj rá! Engem bámul! És követ! - *Sipogja a manó, válla fölött vissza-visszalesve Ririre, miközben panaszkodik. A helyzet erősen emlékeztet arra, mint mikor egy testvérpár tagja nehezményezi, hogy a másik levegőt vett a közelében, vagy rá mert pillantani. Az arckifejezése is hasonlóan durcás.
Krestvir megsajnálja a manót, ha nem is a panasz miatt, de a mocsárban megejtett esetlen téblábolása megindítja annyira, hogy lehajoljon, s karját lenyújtva fölengedje a vállára az apró lényt. Persze a nyafogást szó nélkül hagyja.
Mindeközben odapillant Ririre is, de nem tud szólni hozzá. Elfogja egy kényelmetlen érzés amiatt, hogy az éjszaka úgy visszautasította a tündér kedvességét. Úgy sejti, ez rossz nyomott hagyott a másikban vele kapcsolatban.
Zavarát azzal tudja le, hogy elfordul és újra a távolba kezd bámulni.*
- Ezek az ösvények arra valahol összefuthatnak... Arra kell mennünk is. - *Gondolkodik hangosan, mert ha kettesben marad valakivel, akkor érzi a késztetést, hogy illik beszélni. Vagyis hát hármasban, ugye, hiszen itt van Kilencedik is, de a manó annyira nem feszélyezi, hiszen a lény - érzése szerint - beszél eleget kettejük helyett is.
Ahogy a semmibe vesző vonalakat figyeli a talajon, hasonlóan baljós és megmagyarázhatatlan érzés fogja el, mint az éjszaka. Azaz most legalább tud rá magyarázatot: az a távoli fehérség, a köd... emlékezteti a legutóbbi alkalomra, mikor itt járt. És nem kecsegtet túl sok reménnyel...
Aztán mintha az a köd kezdene közöttük is leszállni. Egy pillanatig azt hiszi, csak képzeli, de mikor rájön, hogy tényleg szűkül a látóterük, jeges fájdalom kúszik a tagjaiba.
Egy mágus önuralmával, erővel gyűri le a hirtelen jött kétségbeesést és szerzi vissza gondolatai fölött az irányítást. Szeretné hinni, hogy ez csak egyszerű köd, egy természeti jelenség, de inkább hajlik arra, hogy ez is annak a jele, hogy közel járnak.
Hallja Frandr kiáltását, de nem indul vissza azonnal.*
- KILENCEDIK! - *Kiabál a manó, tölcsért csinálva a kezéből, mire a lány összerezzen.*
- Én nem is kellek?! - *Teszi hozzá a rikkantásához, nyilvánvalóvá téve, hogy azt nehezményezi, hogy róla megfeledkeztek.*
- Megyünk! - *Kiált Krestvir is a manó után, megdörgölve a fülét, amit Kili vékony hangja csaknem áthasított.
De mielőtt indulna, még egyszer körülnéz. Vajon lát a ködben "horgonypontokat", vagyis olyan helyeket, amik még a ködből is tisztán kiemelkednek?
Miután ezzel kapcsolatban megtette megállapítását, visszafordul, s ha a tündér nem indult meg még előtte, akkor odapillant rá, ezzel jelezve, hogy mehetnek, de egyébként szinte azonnal el is fordítja tekintetét és nem beszél, hacsak Riri nem beszélteti.
Útközben ő is bepillant a jurtába, de nem időzik sokáig. Ha szerencsésen visszaérnek a csapat többi tagjához, akkor fejét lehajtva várja ki, hogy az esetleges párbeszédek véget érjenek és csönd álljon be. Akkor szólal meg ő. Laor kérdéséről ugyan lemaradt, de van megosztani valója.*
- Itt vezetnek valami ösvények, abba az irányba, ahová haladnunk kell. Talán kellően szilárd talajon maradunk, ha ezeket követjük. - *Jegyzi meg, majd kérdez.*
- Találtak valamit odabent? - *Ő maga nem látott ott semmi rendkívülit, de lehetséges, hogy a többiek más szemmel néztek körül, vagy elhoztak onnan valami érdekeset.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1067-1086