Archívum - Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1567. üzenet)Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-29 01:42:51
Üzenet elküldve: 2019-11-29 01:42:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Ha hívő lenne most bizonyára a valamelyik istenséget imádná a látszólagos megmenekülésükért, de mivel a borostás, hosszú szőkés barna, szaggatott ingű pasas nem egészen istenfélő ember a látható baj elültével csupán két dolog jár a fejében. Az egyik teljes mértékben a testi lét által okozott morcosságot indokolja.*
~Mocskosul fáj ez a szar.~
*Sziszegi magában, és ha ez nem adna elég okot, hogy sűrűre borzolt szemöldökét, tovább ráncolja mogorván, ott van ez is.*
~És az állataim, a házam, több éves kétkezi munkám veszett oda.~
*Magába még sorolja szépen lassan, ezzel is elterelve a figyelmét a fájdalomról, így a lágyan ringatózó medvesegg tovasuhanása töretlen marad a hangja által. Mielőtt lemásznak a fáról, a lány megbizonyosodna a dolog teljes veszélytelenségéről, és hogy felmérje előbb a morcos favágót kérdezi a hogylétéről. Arca mindent elárul, gyakorlatilag mintha azt kívánná bár ette meg volna a medve. Noha ez nincs így, a karakteres hang, nem oly dörgedelmesen, mert azért még nem annyira bátor, de azért szigorúan felel.*
-Nem. Nem vagyok meg, de ezt majd később.
*Mondja, majd mikor felajánlkozik a vadászlány előőrsnek egy igazán szarkasztikus kézmozdulattal átengedi neki a terepet. Ha a veszély valóban elült, akkor lekecmeregve, nem nagyon hinném hogy élénk beszélgetést folytatnának a nagyobb köpésre terülő ingoványig. Ugyan a mocsaras, lápos terület ilyenkor a legkevésbé szívderítő, de a madárfüttyös erdő sem olyan mint egykor.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Ha hívő lenne most bizonyára a valamelyik istenséget imádná a látszólagos megmenekülésükért, de mivel a borostás, hosszú szőkés barna, szaggatott ingű pasas nem egészen istenfélő ember a látható baj elültével csupán két dolog jár a fejében. Az egyik teljes mértékben a testi lét által okozott morcosságot indokolja.*
~Mocskosul fáj ez a szar.~
*Sziszegi magában, és ha ez nem adna elég okot, hogy sűrűre borzolt szemöldökét, tovább ráncolja mogorván, ott van ez is.*
~És az állataim, a házam, több éves kétkezi munkám veszett oda.~
*Magába még sorolja szépen lassan, ezzel is elterelve a figyelmét a fájdalomról, így a lágyan ringatózó medvesegg tovasuhanása töretlen marad a hangja által. Mielőtt lemásznak a fáról, a lány megbizonyosodna a dolog teljes veszélytelenségéről, és hogy felmérje előbb a morcos favágót kérdezi a hogylétéről. Arca mindent elárul, gyakorlatilag mintha azt kívánná bár ette meg volna a medve. Noha ez nincs így, a karakteres hang, nem oly dörgedelmesen, mert azért még nem annyira bátor, de azért szigorúan felel.*
-Nem. Nem vagyok meg, de ezt majd később.
*Mondja, majd mikor felajánlkozik a vadászlány előőrsnek egy igazán szarkasztikus kézmozdulattal átengedi neki a terepet. Ha a veszély valóban elült, akkor lekecmeregve, nem nagyon hinném hogy élénk beszélgetést folytatnának a nagyobb köpésre terülő ingoványig. Ugyan a mocsaras, lápos terület ilyenkor a legkevésbé szívderítő, de a madárfüttyös erdő sem olyan mint egykor.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-26 19:25:51
Üzenet elküldve: 2019-11-26 19:25:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
*Az akadékoskodás nem igazán ragadja meg egyelőre, jobban félti az életét, minthogy nekiálljon a férfivel elszánt szócsatát vívni. Miközben várják a csodát, hallja, hogy a másik valamivel motoszkál és némi zajt csap, egyelőre mást nem tud, csak imádkozni, hogy ez a medvének ne tűnjön fel. Az a néhány perc, mit odafenn töltenek kétségek között, egy egész örökkévalóságnak tűnik a nő számára. Próbál lassítani a légzésén és nyugodtabbra állítani a szívverését, egyelőre semmi jót nem érne el azzal, ha pánik közeli állapotba hozná magát. Szerencséjüket el se akarja hinni. Még néhány percig csak mered abba az irányba, amerre az állat eltűnt. ~Talán csapda? Vagy tényleg nem vett minket észre? Elunta volna? ~ Nyel egy nagyot, majd óvatosan, áthajol a fatörzsön, hogy rálásson a férfire.*
-Megvagy még öregem? *Egyelőre hangosan nem mer megszólalni, de a szavak mégis kivehetőek.*
-Lemászom, te várj egy kicsit, hátha még a közelben van az a vadállat. *Alapozza az állítását arra, hogy ő valószínű fürgébb lenne, ha mégis a bokrokban lapulna a bestia. Amilyen halkan csak képes lemászik a fáról és megáll a törzsénél. Néhány feszült pillanatig csak ácsorog és vár. Ha a férfi megfogadta a javaslatát, akkor feltekint és int neki, hogy másszon ő is le nyugodtan. Közben a környéket pásztázza a tekintetével, nehogy meglepetés érje őket.*
*Az akadékoskodás nem igazán ragadja meg egyelőre, jobban félti az életét, minthogy nekiálljon a férfivel elszánt szócsatát vívni. Miközben várják a csodát, hallja, hogy a másik valamivel motoszkál és némi zajt csap, egyelőre mást nem tud, csak imádkozni, hogy ez a medvének ne tűnjön fel. Az a néhány perc, mit odafenn töltenek kétségek között, egy egész örökkévalóságnak tűnik a nő számára. Próbál lassítani a légzésén és nyugodtabbra állítani a szívverését, egyelőre semmi jót nem érne el azzal, ha pánik közeli állapotba hozná magát. Szerencséjüket el se akarja hinni. Még néhány percig csak mered abba az irányba, amerre az állat eltűnt. ~Talán csapda? Vagy tényleg nem vett minket észre? Elunta volna? ~ Nyel egy nagyot, majd óvatosan, áthajol a fatörzsön, hogy rálásson a férfire.*
-Megvagy még öregem? *Egyelőre hangosan nem mer megszólalni, de a szavak mégis kivehetőek.*
-Lemászom, te várj egy kicsit, hátha még a közelben van az a vadállat. *Alapozza az állítását arra, hogy ő valószínű fürgébb lenne, ha mégis a bokrokban lapulna a bestia. Amilyen halkan csak képes lemászik a fáról és megáll a törzsénél. Néhány feszült pillanatig csak ácsorog és vár. Ha a férfi megfogadta a javaslatát, akkor feltekint és int neki, hogy másszon ő is le nyugodtan. Közben a környéket pásztázza a tekintetével, nehogy meglepetés érje őket.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:04:23
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:04:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*Kár lenne kijelenteni, hogy úgy másznak felfelé, mint a mókusok, akár az életük múlna rajta... mert valójában az életük múlik rajta. Három alkalommal is elragadhatta volna őket a vész, azonban, mindhárom alkalommal zsebükből kihúzott, csodás szerencsével élték túl a megpróbáltatást. Így hát igazságtalan lenne velük szemben, ismételten a szerencsére bízni sorsukat. De ez nem is szükséges. Kil'tenylla mereven a fa törzsének lapul, s bár nem jut el a legtetejére, már biztonságos magasságban van ahhoz, hogy ne érjék el lentről, hasonlóan Lumina'tharhoz. A férfinek jut elég idő arra, hogy sebéből a szilánkot eltávolítsa, bár erőteljesen ajkába kell harapnia ahhoz, hogy ne kiáltson fel, hiszen fájdalomtűrése sem az igazi. Túléli, sőt, elköti a sebet, miből immár vér nem csöppen a földre, sem a fa törzsére. Épp időben. A medve alájuk érve szimatol. Felfelé is. A lombozat nem sűrű, de az éj takar, s a szaglástól elvett, vagy legalábbis csökkentett, sós vérszag nem tűnik fel a böszme, nagy bundájú állatnak. A suttogva kipréselt szavakat elfújja a szél, s hátára kapva viszi el az erdőség felett. Bár a már messze lévő ház körött még elég nagy a zsongás, a férfi és a nő környékén csendesedik. A medve egy idő után feladja a keresését, s bosszúsan büffentve távozóra fogja, végignézhetik, ahogyan ringó, bundás hátsóját elnyeli a rengeteg. Az út szabad, s az ingovány határa, már szemmel látható és elérhető. Tán az erdő, a szerencsés vándorokat megkímélte? Vagy leleményességük okán sikerülhet? Nem tudni. Az is lehet, hogy ezúttal beérte egy kósza figyelmeztetéssel: az erdő mély és sűrű, megfelelő tapasztalat nélkül belevágni? Az bizony felelőtlenség.*
*Kár lenne kijelenteni, hogy úgy másznak felfelé, mint a mókusok, akár az életük múlna rajta... mert valójában az életük múlik rajta. Három alkalommal is elragadhatta volna őket a vész, azonban, mindhárom alkalommal zsebükből kihúzott, csodás szerencsével élték túl a megpróbáltatást. Így hát igazságtalan lenne velük szemben, ismételten a szerencsére bízni sorsukat. De ez nem is szükséges. Kil'tenylla mereven a fa törzsének lapul, s bár nem jut el a legtetejére, már biztonságos magasságban van ahhoz, hogy ne érjék el lentről, hasonlóan Lumina'tharhoz. A férfinek jut elég idő arra, hogy sebéből a szilánkot eltávolítsa, bár erőteljesen ajkába kell harapnia ahhoz, hogy ne kiáltson fel, hiszen fájdalomtűrése sem az igazi. Túléli, sőt, elköti a sebet, miből immár vér nem csöppen a földre, sem a fa törzsére. Épp időben. A medve alájuk érve szimatol. Felfelé is. A lombozat nem sűrű, de az éj takar, s a szaglástól elvett, vagy legalábbis csökkentett, sós vérszag nem tűnik fel a böszme, nagy bundájú állatnak. A suttogva kipréselt szavakat elfújja a szél, s hátára kapva viszi el az erdőség felett. Bár a már messze lévő ház körött még elég nagy a zsongás, a férfi és a nő környékén csendesedik. A medve egy idő után feladja a keresését, s bosszúsan büffentve távozóra fogja, végignézhetik, ahogyan ringó, bundás hátsóját elnyeli a rengeteg. Az út szabad, s az ingovány határa, már szemmel látható és elérhető. Tán az erdő, a szerencsés vándorokat megkímélte? Vagy leleményességük okán sikerülhet? Nem tudni. Az is lehet, hogy ezúttal beérte egy kósza figyelmeztetéssel: az erdő mély és sűrű, megfelelő tapasztalat nélkül belevágni? Az bizony felelőtlenség.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-22 23:57:37
Üzenet elküldve: 2019-11-22 23:57:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az egyetlen épkézláb magyarázat, ha isteni csodák sorozataival állunk szemben. Nemcsak hogy éppen megúszták a medve első csapásait, de futásuk közben találtak is megmászható, és elég magas lombost, hogy megúszhassák. Persze ez még csak elmélet. A menekülést a lány megszakítja a fa kiválasztásával, és fel is kapaszkodik rá egyhamar. Többször maga mögé sandít a férfi, hogy látja e a medvét, és szerencséjére nem. Még ő is fel tud kapaszkodni a fára, Kil'tenylla kisebb közreműködésével. Közben kiköpköd a száján a vadászlány egy mondatféleséget. Mászás közben, jobb ötlet híján úgy tesz mint minden férfi: Okoskodik.*
-Remek terv... És most?
*Kérdezi vallatón, és halkan, de ő is tudja a sok rossz közül talán a legjobb választás volt, és ez nemsokára be is bizonyosodik. A határra érnek. Arra a határra, ahonnan a férfi nem is nagyon akar tovább mászni, mert az egyre vékonyodó ágak már nem biztosan bírnák a munkában edzett izomzat súlyát. A Medve megjelenik talpuk alatt, és a lány megfeszülten kussol. Ezt teszi Lumin is, de közben fogát szorítva, nagyon óvatosan megpróbálja kihúzni a lábába ragadt szilánkot, ha az kézzel egyszerűen megoldható. Mozgása lassú, és kimért, hogy minél kisebb zajt csapjon. Ha sikerül a "műtét" Akkor megpróbálja jó messze elhajítani, hogy odébb csapjon zajt, ha az ügyködésére még nem figyelt fel a medve. Ha kapnak egy perc nyugalmat, széttépett ingének egy darabjával megpróbálja a sebet lekötni.*
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az egyetlen épkézláb magyarázat, ha isteni csodák sorozataival állunk szemben. Nemcsak hogy éppen megúszták a medve első csapásait, de futásuk közben találtak is megmászható, és elég magas lombost, hogy megúszhassák. Persze ez még csak elmélet. A menekülést a lány megszakítja a fa kiválasztásával, és fel is kapaszkodik rá egyhamar. Többször maga mögé sandít a férfi, hogy látja e a medvét, és szerencséjére nem. Még ő is fel tud kapaszkodni a fára, Kil'tenylla kisebb közreműködésével. Közben kiköpköd a száján a vadászlány egy mondatféleséget. Mászás közben, jobb ötlet híján úgy tesz mint minden férfi: Okoskodik.*
-Remek terv... És most?
*Kérdezi vallatón, és halkan, de ő is tudja a sok rossz közül talán a legjobb választás volt, és ez nemsokára be is bizonyosodik. A határra érnek. Arra a határra, ahonnan a férfi nem is nagyon akar tovább mászni, mert az egyre vékonyodó ágak már nem biztosan bírnák a munkában edzett izomzat súlyát. A Medve megjelenik talpuk alatt, és a lány megfeszülten kussol. Ezt teszi Lumin is, de közben fogát szorítva, nagyon óvatosan megpróbálja kihúzni a lábába ragadt szilánkot, ha az kézzel egyszerűen megoldható. Mozgása lassú, és kimért, hogy minél kisebb zajt csapjon. Ha sikerül a "műtét" Akkor megpróbálja jó messze elhajítani, hogy odébb csapjon zajt, ha az ügyködésére még nem figyelt fel a medve. Ha kapnak egy perc nyugalmat, széttépett ingének egy darabjával megpróbálja a sebet lekötni.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:53:13
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:53:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
//A harmadik dobás...//
*Épp, hogy csak néhány pillanatnak érzi az időt, ami eltelt azóta, hogy szerencsésen megmaradtak a végtagjai és, hogy újabb mázlijának hála, a dühös állat is csak mögöttük lohol, és nem rajtuk tépelődik. A férfi szarkazmusa most teljes egészében elmegy a füle mellett, sokkal fontosabb és létfenntartóbb dolgok foglalkoztatják jelen pillanatban. Nyilván, ha a férfinek akadna jobb ötlete, talán már annak a megvalósításán ügyködnének, ha ő is elégnek találná a túléléshez, de ez a helyzet jelen pillanatban nem áll fenn. Talál is egy alkalmas fát, minden bizonnyal elég vaskosnak nézi, hogy mindkettőjüket elbírják az ágak és erősen reméli, hogy még ha a medve fel is fedezi őket odafenn, hamarabb éhezzen meg valami könnyebb zsákmányra, minthogy a törzs törzse eltörne az erdőt rázó csapódásoktól.
Már elég sok ereje kiveszett a menekülés és szabadulás során, de szerencséjére, még annyi azért akad, hogy felkapaszkodjon a fára és másszon, minden vaskosabb ágnál megáll, hogy segítse a mögötte haladót.*
-Na gyere… mielőtt… még… ideér. *Küszködik a karjával, mert ha a férfin is akad meg a szeme a bestiának, az neki se fog jót tenni, hiába rejtőzik ő maga el magasabban. Mikor hallja a megveszekedett üvöltést és zajt, ami az állat előbukkanásával jár együtt, próbál odasimulni a fa törzséhez és minden mozdulatot elhagyni. Bár erős a késztetés, hogy magasabbra másszon, de nem akar kockáztatni, ekkor fut át az agyán, hogy a szaglása miatt, talán mindegy is, hogy megmozdul vagy sem, úgyis kiszúrja őket, csak egy kicsit talán később. Abban pedig csak bízni tud, hogy a favágó is hasonlóképpen tesz és nem próbál zajt csapni semmilyen módon.*
//A harmadik dobás...//
*Épp, hogy csak néhány pillanatnak érzi az időt, ami eltelt azóta, hogy szerencsésen megmaradtak a végtagjai és, hogy újabb mázlijának hála, a dühös állat is csak mögöttük lohol, és nem rajtuk tépelődik. A férfi szarkazmusa most teljes egészében elmegy a füle mellett, sokkal fontosabb és létfenntartóbb dolgok foglalkoztatják jelen pillanatban. Nyilván, ha a férfinek akadna jobb ötlete, talán már annak a megvalósításán ügyködnének, ha ő is elégnek találná a túléléshez, de ez a helyzet jelen pillanatban nem áll fenn. Talál is egy alkalmas fát, minden bizonnyal elég vaskosnak nézi, hogy mindkettőjüket elbírják az ágak és erősen reméli, hogy még ha a medve fel is fedezi őket odafenn, hamarabb éhezzen meg valami könnyebb zsákmányra, minthogy a törzs törzse eltörne az erdőt rázó csapódásoktól.
Már elég sok ereje kiveszett a menekülés és szabadulás során, de szerencséjére, még annyi azért akad, hogy felkapaszkodjon a fára és másszon, minden vaskosabb ágnál megáll, hogy segítse a mögötte haladót.*
-Na gyere… mielőtt… még… ideér. *Küszködik a karjával, mert ha a férfin is akad meg a szeme a bestiának, az neki se fog jót tenni, hiába rejtőzik ő maga el magasabban. Mikor hallja a megveszekedett üvöltést és zajt, ami az állat előbukkanásával jár együtt, próbál odasimulni a fa törzséhez és minden mozdulatot elhagyni. Bár erős a késztetés, hogy magasabbra másszon, de nem akar kockáztatni, ekkor fut át az agyán, hogy a szaglása miatt, talán mindegy is, hogy megmozdul vagy sem, úgyis kiszúrja őket, csak egy kicsit talán később. Abban pedig csak bízni tud, hogy a favágó is hasonlóképpen tesz és nem próbál zajt csapni semmilyen módon.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:27:20
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:27:20
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akár egy álom, mint mikor a menekülésre való törekvés hasztalan, s ólommá válik minden lépés, a távolságok megannyi mérföldekre ugranak, a távolban cuppogó mocsár látképe szinte elérhetetlenné válik. Pedig ott van, bűze máris orrfacsaró, szinte hallani a békák brekegését, s a mélyben megbúvó vízi kígyók ruganyos tekergőzését. Kil'tenylla segítséget kap, s bár eleinte, a baltán visszatükröződő holdak fénye, az ezüstös csillanás ijesztő lehet, végtére is rájön, hogy a felkínált csapást nem nyakának, vagy lábának szánják. Az inda úgy hasad el, akárha forró kés szaladna a vajba, persze a sietség, azért okoz egy-két tétova mozdulatot. Lumina'thar segítségével végül némi előnyre tesznek szert, mihez hozzájárul az állat esése, persze a férfi lábából szivárgó vér és a futás közben kibocsátott izzadtság szaga, könnyen irányítja az állatot, ki szinte erre lett teremtve. Kérdés persze, mi zavarta fel? Miért ily ellenséges? Ezt azonban nincs idő most megvitatni, főként, hogy az erdő még mindig nyüzsög. Számtalan fa látszik környezetükben, számtalan megmászható és megmászhatatlan. Hogy melyik alkalmas, egy medve elől, vagy melyik sem, azt bizony a kettősnek kell eldönteni, méghozzá minél hamarabb, bár látszólag e döntés, meghozatik, számtalan rejtett buktatóval és lehetőséggel megáldva. Kil'tenylla, futás közben, valami érzéstől fogva, egy bizonyos fa felé fordul az ösvény mentén. Hogy jobb megérzése van nőként ezzel kapcsolatosan, vagy pusztán jobb megfigyelő, esetleg valami befolyásolja, nem tudni, de szinte azonnal megtalálja a kedvező fogást, s csapnivaló ügyessége, nem túl jelentős állóképessége ellenére, rögtön felkapaszkodik. Lumina'thar követheti. Kissé erősebb ugyan, de nem indul jobb esélyekkel, s mégis sikerül neki követnie a lányt, aki vélhetően még segíthet is neki. Egyetlen pillanat múlva, mikor már a körülbelül négy-öt átlagos ember magas, lombhullató fa háromnegyedénél járhatnak, egy hatalmas állat tör ki a bozótosból megveszve, s ordítva. A medve az, az irbisz nem látszik, ahogyan azt sem lehet igazán tudni, hogy ez ugyanaz-e a medve, ki az imént volt. Nem messze hagyja el a fát, majd szagot vesztve torpan meg, szinte csúszva lábain, a nyirkos avarban, majd szimatolni kezd mindenfelé.*
//A harmadik dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akár egy álom, mint mikor a menekülésre való törekvés hasztalan, s ólommá válik minden lépés, a távolságok megannyi mérföldekre ugranak, a távolban cuppogó mocsár látképe szinte elérhetetlenné válik. Pedig ott van, bűze máris orrfacsaró, szinte hallani a békák brekegését, s a mélyben megbúvó vízi kígyók ruganyos tekergőzését. Kil'tenylla segítséget kap, s bár eleinte, a baltán visszatükröződő holdak fénye, az ezüstös csillanás ijesztő lehet, végtére is rájön, hogy a felkínált csapást nem nyakának, vagy lábának szánják. Az inda úgy hasad el, akárha forró kés szaladna a vajba, persze a sietség, azért okoz egy-két tétova mozdulatot. Lumina'thar segítségével végül némi előnyre tesznek szert, mihez hozzájárul az állat esése, persze a férfi lábából szivárgó vér és a futás közben kibocsátott izzadtság szaga, könnyen irányítja az állatot, ki szinte erre lett teremtve. Kérdés persze, mi zavarta fel? Miért ily ellenséges? Ezt azonban nincs idő most megvitatni, főként, hogy az erdő még mindig nyüzsög. Számtalan fa látszik környezetükben, számtalan megmászható és megmászhatatlan. Hogy melyik alkalmas, egy medve elől, vagy melyik sem, azt bizony a kettősnek kell eldönteni, méghozzá minél hamarabb, bár látszólag e döntés, meghozatik, számtalan rejtett buktatóval és lehetőséggel megáldva. Kil'tenylla, futás közben, valami érzéstől fogva, egy bizonyos fa felé fordul az ösvény mentén. Hogy jobb megérzése van nőként ezzel kapcsolatosan, vagy pusztán jobb megfigyelő, esetleg valami befolyásolja, nem tudni, de szinte azonnal megtalálja a kedvező fogást, s csapnivaló ügyessége, nem túl jelentős állóképessége ellenére, rögtön felkapaszkodik. Lumina'thar követheti. Kissé erősebb ugyan, de nem indul jobb esélyekkel, s mégis sikerül neki követnie a lányt, aki vélhetően még segíthet is neki. Egyetlen pillanat múlva, mikor már a körülbelül négy-öt átlagos ember magas, lombhullató fa háromnegyedénél járhatnak, egy hatalmas állat tör ki a bozótosból megveszve, s ordítva. A medve az, az irbisz nem látszik, ahogyan azt sem lehet igazán tudni, hogy ez ugyanaz-e a medve, ki az imént volt. Nem messze hagyja el a fát, majd szagot vesztve torpan meg, szinte csúszva lábain, a nyirkos avarban, majd szimatolni kezd mindenfelé.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-11-19 23:10:45
Üzenet elküldve: 2019-11-19 23:10:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alapvetően még örül is magának, hiszen sikeresen megmentette az indák markaiból a bajbajutott lányt. Tréfája ellenére el is felejti, hogy maga a baj okozója maga a lány, aki éppen a karjai között áll és megmentőjére bámul csodálkozó szemekkel.*
~De bazi jó vagyok!~
*Gondolja magában, majd realizálódik benne, hogy a csodálkozó tekintetek nem rá merednek, és egyáltalán nem csodálkoznak. A felémagasodó árnyék a perifériáját éppen csak érinti, de ha a lány nem volna elég jel arra, hogy ez most nem az ünnep ideje, akkor a tisztázás kedvéért egy egyértelmű medveordítás rázza meg a csontjaiakat, akár az erdő aljnövényzetét. Egy gwuff vágtasebességét meghazudtoló megiramodásuk csupán a vak szerencsének köszönhető, ahogy az is, hogy ezzel a méretesen erős, halálos karmokkal ellátott, csapás nem éri el őket. Mire következőt pislog már fut. Önkéntelen reakció, amit az idegrendszer, és az adrenalin pumpál bele az izmaiba. Talán van annyira tiszta, vagy épp ostoba, hogy rántson egyet a lány vállán, hogy ha az nem gondolt volna sprinte, akkor most felevenítse neki a memóriáját. Természetesen a medve nem sokkal marad el mögöttük, amit két zihálás között Kil'tenylla is elliheg.*
-Ne... Basz... Tényleg?
*Hasonló képen köpködi ki az egyáltalán nem helyzetidegen szarkazmust. Noha a fát borzasztó ötletnek tartja. A medvétől megszabdulnak, de az erdőtől nem. Csapdába zárnák magukat egy lomb fogságában, és lehet hogy az erdő vadálatai között akad olyan amelyiknek meg sem kottyan egy kis fára mászás. De harci taktikát nem nagyon van idejük megbeszélni, ezért marad ez az ötlet. Ha lát alkalmasnak tűnő vát hát arra kanyarodik, és fedezi a lányt amíg az felkapaszkodik rá. Ha vészesnek gondolja a helyzetét, mivel nem akar közli viszonyba keveredni a macival, a terve, hogyha túl közel van, hozzá vágja a fejszét. Ha óriási mázlia van talán eltalálja de ez esetleges. Ha találnak könnyen mászható, magas fát... Ha elérik... Ha a medve nincs túl közel... Ha egyáltalán van ideje eldobni... Ha van mé remény...
Ha.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 23:14:51
//A második dobás...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alapvetően még örül is magának, hiszen sikeresen megmentette az indák markaiból a bajbajutott lányt. Tréfája ellenére el is felejti, hogy maga a baj okozója maga a lány, aki éppen a karjai között áll és megmentőjére bámul csodálkozó szemekkel.*
~De bazi jó vagyok!~
*Gondolja magában, majd realizálódik benne, hogy a csodálkozó tekintetek nem rá merednek, és egyáltalán nem csodálkoznak. A felémagasodó árnyék a perifériáját éppen csak érinti, de ha a lány nem volna elég jel arra, hogy ez most nem az ünnep ideje, akkor a tisztázás kedvéért egy egyértelmű medveordítás rázza meg a csontjaiakat, akár az erdő aljnövényzetét. Egy gwuff vágtasebességét meghazudtoló megiramodásuk csupán a vak szerencsének köszönhető, ahogy az is, hogy ezzel a méretesen erős, halálos karmokkal ellátott, csapás nem éri el őket. Mire következőt pislog már fut. Önkéntelen reakció, amit az idegrendszer, és az adrenalin pumpál bele az izmaiba. Talán van annyira tiszta, vagy épp ostoba, hogy rántson egyet a lány vállán, hogy ha az nem gondolt volna sprinte, akkor most felevenítse neki a memóriáját. Természetesen a medve nem sokkal marad el mögöttük, amit két zihálás között Kil'tenylla is elliheg.*
-Ne... Basz... Tényleg?
*Hasonló képen köpködi ki az egyáltalán nem helyzetidegen szarkazmust. Noha a fát borzasztó ötletnek tartja. A medvétől megszabdulnak, de az erdőtől nem. Csapdába zárnák magukat egy lomb fogságában, és lehet hogy az erdő vadálatai között akad olyan amelyiknek meg sem kottyan egy kis fára mászás. De harci taktikát nem nagyon van idejük megbeszélni, ezért marad ez az ötlet. Ha lát alkalmasnak tűnő vát hát arra kanyarodik, és fedezi a lányt amíg az felkapaszkodik rá. Ha vészesnek gondolja a helyzetét, mivel nem akar közli viszonyba keveredni a macival, a terve, hogyha túl közel van, hozzá vágja a fejszét. Ha óriási mázlia van talán eltalálja de ez esetleges. Ha találnak könnyen mászható, magas fát... Ha elérik... Ha a medve nincs túl közel... Ha egyáltalán van ideje eldobni... Ha van mé remény...
Ha.*
A hozzászólás írója (Lumina'thar A Favágó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 23:14:51
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1548-1567