Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-22 19:58:24
Üzenet elküldve: 2017-04-22 19:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Habár ennyiből nem teljesen világos, de feltételezi, hogy a városőrség alkimistáját hívják Cretonnak - de ugyanennyi erővel lehet egy ügyintéző is a férfi. Az sokkal inkább elülteti a bogarat a fülében, hogy a férfi honnan tud ennyit egy ilyen fontos szervezet tudósáról és hogy vajon ő volt-e az, aki átadta neki a listát. Az nem lepi meg, hogy tőle kaphatna információt, hiszen a másik említette, hogy könyvet akar írni ebben a témában, de mégis, ki a fene ő, hogy ilyen viszonyban van a közrendészet alkimistájával? ~ Erre csak nem kérdezhetek rá, biztos okkal nem mutatkozott be. ~
Kissé meglepődik, ahogy a férfi mellészegődik pakolászás terén, hiszen egy perce sincs, hogy egész délutános programról beszélt. Mégis távozni készülne? Nem hazudna, ha azt mondaná, hogy elviselné még a társaságát egy darabig, mondjuk egy tea vagy egy hasonló keretében, de még egy névvel sem illették. Ami alapvetően nem is probléma vagy meglepő, de ilyenkor azért feltételezi, hogy egy tizenöt perces csevejnél többet nem szándékoznak vele eltölteni.*
- Ezzel egyetértek, de soha nem hittem volna, hogy kardforgatásban is jártassá kell válnom. *Válaszolja egy halk sóhajjal, miközben ujjaival ügyesen helyet csinál a nemrég levett, mérgekkel foglalkozó könyvnek és becsúsztatja a helyére. Talán kissé kínosan is ügyelve a rendre igazítja meg, hogy gerince egy vonalban legyen a többi kötettel.
No igen, azóta sem megy ki a fejéből a reá váró edzés Laorral. Nem valami jó hangulatban váltak el legutóbb egymástól és bár nem tűnt vérszomjasnak a tharg, ki tudja, hogy mennyire veszi komolyan az efféle kötelezettségeit... ~ Bele fogok pusztulni az első haton. ~ Sápad bele a gondolatba. Természetesen elméje sem rest, s érezvén, hogy gazdája épp kellemetlen pillanatokat él át, nem átall felidézni még egy kínos emléket - a nemrég megesett, pontosabban leesett nő esetét a famászással. ~ Javítok, az első nap. ~
Nestar könyve is hamar visszatalál az eredeti helyére, amit az előző pedantériával illeszt két társa közé. A harmadik és egyben utolsó kötettel hirtelen bajban van, de ha a másik valóban segít neki, akkor az általa mutatott sorba beteszi azt.*
- Igen, ezzel egyetértek. *Biccent a szavaira közben.* De ha nincs, ami összeköt két embert, csak a tudás, akkor beszélgetés gyanánt óhatatlanul is tudást fognak cserélni. Ha pedig az egyiké sokkal hatalmasabb mint a másiké, úgy jobb esetben egy tanár-diák, de legalábbis mentori hangvételű szóváltás fog belőle kikerekedni. Mint amilyen ez is volt majdnem egész idáig... *Jelenik meg egy szórakozott mosoly az arcán, de a várt gyanúsítgatás elmarad, nem neszeli meg a csalást.* Amivel nincs is baj, de ha már annyit tanultam a könyvéből, az a legkevesebb, hogy valamivel viszonozom. *Szavai végére a harmadik kötet is elnyeri méltó helyét a szekrényen, de mielőtt visszahúzná a kezét, végigsimít a polc szélén. Fehér kesztyűin azonnal meglátszik a por, erre pedig önkéntelenül is elhúzza a száját.
Egy másodpercre megakad, hiszen nem tudja, hogy most hogyan tovább. Az ő holmijának a fele még mindig az asztalon van, pontosabban a füzete, a színskála meg a varázsitalok, úgyhogy még közel sincs kész az indulásra. Túl nyersnek érzi további beszélgetésre invitálni a másikat, de csak úgy elbúcsúzni tőle óriási veszteség lenne... ~ Na most legyen nagy a szád! ~*
- Marad még? *Kérdezi végül tömören, ezzel jelezve, hogy ő lassan indulna, de korántsem azért, hogy megszabaduljon a másiktól. ~ Megteszi. ~*
*Habár ennyiből nem teljesen világos, de feltételezi, hogy a városőrség alkimistáját hívják Cretonnak - de ugyanennyi erővel lehet egy ügyintéző is a férfi. Az sokkal inkább elülteti a bogarat a fülében, hogy a férfi honnan tud ennyit egy ilyen fontos szervezet tudósáról és hogy vajon ő volt-e az, aki átadta neki a listát. Az nem lepi meg, hogy tőle kaphatna információt, hiszen a másik említette, hogy könyvet akar írni ebben a témában, de mégis, ki a fene ő, hogy ilyen viszonyban van a közrendészet alkimistájával? ~ Erre csak nem kérdezhetek rá, biztos okkal nem mutatkozott be. ~
Kissé meglepődik, ahogy a férfi mellészegődik pakolászás terén, hiszen egy perce sincs, hogy egész délutános programról beszélt. Mégis távozni készülne? Nem hazudna, ha azt mondaná, hogy elviselné még a társaságát egy darabig, mondjuk egy tea vagy egy hasonló keretében, de még egy névvel sem illették. Ami alapvetően nem is probléma vagy meglepő, de ilyenkor azért feltételezi, hogy egy tizenöt perces csevejnél többet nem szándékoznak vele eltölteni.*
- Ezzel egyetértek, de soha nem hittem volna, hogy kardforgatásban is jártassá kell válnom. *Válaszolja egy halk sóhajjal, miközben ujjaival ügyesen helyet csinál a nemrég levett, mérgekkel foglalkozó könyvnek és becsúsztatja a helyére. Talán kissé kínosan is ügyelve a rendre igazítja meg, hogy gerince egy vonalban legyen a többi kötettel.
No igen, azóta sem megy ki a fejéből a reá váró edzés Laorral. Nem valami jó hangulatban váltak el legutóbb egymástól és bár nem tűnt vérszomjasnak a tharg, ki tudja, hogy mennyire veszi komolyan az efféle kötelezettségeit... ~ Bele fogok pusztulni az első haton. ~ Sápad bele a gondolatba. Természetesen elméje sem rest, s érezvén, hogy gazdája épp kellemetlen pillanatokat él át, nem átall felidézni még egy kínos emléket - a nemrég megesett, pontosabban leesett nő esetét a famászással. ~ Javítok, az első nap. ~
Nestar könyve is hamar visszatalál az eredeti helyére, amit az előző pedantériával illeszt két társa közé. A harmadik és egyben utolsó kötettel hirtelen bajban van, de ha a másik valóban segít neki, akkor az általa mutatott sorba beteszi azt.*
- Igen, ezzel egyetértek. *Biccent a szavaira közben.* De ha nincs, ami összeköt két embert, csak a tudás, akkor beszélgetés gyanánt óhatatlanul is tudást fognak cserélni. Ha pedig az egyiké sokkal hatalmasabb mint a másiké, úgy jobb esetben egy tanár-diák, de legalábbis mentori hangvételű szóváltás fog belőle kikerekedni. Mint amilyen ez is volt majdnem egész idáig... *Jelenik meg egy szórakozott mosoly az arcán, de a várt gyanúsítgatás elmarad, nem neszeli meg a csalást.* Amivel nincs is baj, de ha már annyit tanultam a könyvéből, az a legkevesebb, hogy valamivel viszonozom. *Szavai végére a harmadik kötet is elnyeri méltó helyét a szekrényen, de mielőtt visszahúzná a kezét, végigsimít a polc szélén. Fehér kesztyűin azonnal meglátszik a por, erre pedig önkéntelenül is elhúzza a száját.
Egy másodpercre megakad, hiszen nem tudja, hogy most hogyan tovább. Az ő holmijának a fele még mindig az asztalon van, pontosabban a füzete, a színskála meg a varázsitalok, úgyhogy még közel sincs kész az indulásra. Túl nyersnek érzi további beszélgetésre invitálni a másikat, de csak úgy elbúcsúzni tőle óriási veszteség lenne... ~ Na most legyen nagy a szád! ~*
- Marad még? *Kérdezi végül tömören, ezzel jelezve, hogy ő lassan indulna, de korántsem azért, hogy megszabaduljon a másiktól. ~ Megteszi. ~*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-22 17:15:14
Üzenet elküldve: 2017-04-22 17:15:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Apró termete miatt kicsit elveszett a templomban, de végül csak megtalálta a könyvtárba vezető lépcsőt. Rettentően rosszul érzi magát ilyen szűk, nyomasztó, sötét kőhelyeken, mintha érezné a napfény teljes hiányát a bőrén. Ez más mint az éjszaka, ez egy borzalmas, természetellenes közeg. Óvatosan is lépked lefelé, kissé félve nyit be a könyvtárba, de ha csak itt találhat válaszokat, akkor meg kell próbálnia. A rettentő sok könyv kissé letaglózza, nem gondolta volna hogy valaha volt annyi lény, meg idő, aki ilyen szorgosan és sokáig hajlandó lett volna firkálgatni. Az fel sem merül benne hogy mindben hasznos tudás lenne, bizonyára többségében csak mesékkel, történetekkel, hazugságokkal vannak tele. Tekintetével valami itteni illetékest keres, ha neki kellene bogarásznia a köteteket akkor az egész életét itt töltené le, ha pedig talál, akkor nem is rest odasietni hozzá egy kis segítségért.*
- Szia! Nylisani azt mondta, hogy itt esetleg találhatok valami írást Erdőtündérekről, Erdő nevű istenről, vagy valami Erdőszellemről. Meg tudnád mondani hol találok ilyen könyveket?
*Már ha egyáltalán vannak.*
- Szia! Nylisani azt mondta, hogy itt esetleg találhatok valami írást Erdőtündérekről, Erdő nevű istenről, vagy valami Erdőszellemről. Meg tudnád mondani hol találok ilyen könyveket?
*Már ha egyáltalán vannak.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-22 16:59:27
Üzenet elküldve: 2017-04-22 16:59:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Nevisya elszomorodni látszik a hírtől, hogy a könyveket nem lehet elvinni a Könyvtárból. Szemében a dolgos, mégis játékos kezével testet óvó, lelket nyugtató otthont teremtő fiatal feleségét hátrahagyni kénytelen, veszélyes, sötét rettegéssel és váratlan, kínkeserves halállal rémítő útra induló férfi keserű bánata csillan, aki szívének minden vágyával óhajtaná szenvedélyének tárgyát, a szeretett kedvest magával vinni, de a halandók nyomorúságával mit sem törődő sors és hideg szívvel vezetett kezek által írt törvények ezt nem engedik. De aztán, mint vidéket taroló, tetőt tépő, terményt pusztító, villámmal, orkánnal támadó vihar elvonulta után a komor fellegek közül átragyogó fénysugár nyomán az eső áztatta virágoskert, úgy derül fel Nevisya arca. Vonásait a lélek mélyéről fakadó derű simítja, mosolya a fiatal szív önfeledt örömét hirdeti. De nem szertelen ez az öröm. Mint ahogy a bölcs belátással építkező kőműves rakja egymásra értő kézzel a faragott köveket, hogy abból generációkat óvó otthon vagy akár őrjöngő hordákkal kevélyen dacoló fal legyen, ellenállva szélnek, esőnek, fegyverrel támadó ártó akaratnak, úgy rakja egymásra a gondolatokat szőke fürtjei alatt a leány. És ahogy a kőműves munkában kérgesedett keze munkája nyomán épülő fal is a mester ember elméjének és verejtékének büszke hírmondója, úgy a lány által szavakba öntött terv is gondolatainak beszéddé tett remeke, egy szárnyra kapott szép és dicső emlék, amely a hallgató fülébe s onnan elméjébe jutva viszi bizonyosságát a lány praktikusságában is gyönyörűvé csiszolt gondolkodásának. Tündér legyen a talpán, ki könnyedén veszi az ily pallérozott elme megnyilvánulását. Mint akit sziklának csapódó, azon ki nem csorbuló, meg nem karcolódó kristály gömb pendülésének messze csengő hangja ért és döbbentett meg, úgy áll ott Soynara. Elméjének oly zegzugos rejtekútjainak minden árnyas sarkát beragyogja egy pillanatra a fény, ami Nevisya szavaiból árad. Mint nyirkos alagútba merészen alászálló hősök a látás biztonságát adó fáklyájának meleg fénye elől szerterebbenő bogarak, úgy szaladnak szét a fejében a lappangó, sötét gondolatok. Mintha eddig nyomort jelentő, betegséget hozó rongyaiba burkolózva óvta volna penészes szagú, dohos magányát és most a friss szagú szél tépné le ezeket a rongyokat, hogy pőrén álljon a tiszta fény ragyogásában, úgy áll most Soynara üdvözülten a bátor gondolatoktól eltelve. Szeme a bölcs tanács iránt érzett hálával telten csillan, ajka a nagylelkű, gondoskodó kegyben részesítettek örömével húzódik mosolyra. Mikor megszólal, hangja a hegyi patakok jó kedvű, de erővel telt zubogásának tisztaságát idézi.*
-Aha, ez jól hangzik. Menjünk!
*Nevisya elszomorodni látszik a hírtől, hogy a könyveket nem lehet elvinni a Könyvtárból. Szemében a dolgos, mégis játékos kezével testet óvó, lelket nyugtató otthont teremtő fiatal feleségét hátrahagyni kénytelen, veszélyes, sötét rettegéssel és váratlan, kínkeserves halállal rémítő útra induló férfi keserű bánata csillan, aki szívének minden vágyával óhajtaná szenvedélyének tárgyát, a szeretett kedvest magával vinni, de a halandók nyomorúságával mit sem törődő sors és hideg szívvel vezetett kezek által írt törvények ezt nem engedik. De aztán, mint vidéket taroló, tetőt tépő, terményt pusztító, villámmal, orkánnal támadó vihar elvonulta után a komor fellegek közül átragyogó fénysugár nyomán az eső áztatta virágoskert, úgy derül fel Nevisya arca. Vonásait a lélek mélyéről fakadó derű simítja, mosolya a fiatal szív önfeledt örömét hirdeti. De nem szertelen ez az öröm. Mint ahogy a bölcs belátással építkező kőműves rakja egymásra értő kézzel a faragott köveket, hogy abból generációkat óvó otthon vagy akár őrjöngő hordákkal kevélyen dacoló fal legyen, ellenállva szélnek, esőnek, fegyverrel támadó ártó akaratnak, úgy rakja egymásra a gondolatokat szőke fürtjei alatt a leány. És ahogy a kőműves munkában kérgesedett keze munkája nyomán épülő fal is a mester ember elméjének és verejtékének büszke hírmondója, úgy a lány által szavakba öntött terv is gondolatainak beszéddé tett remeke, egy szárnyra kapott szép és dicső emlék, amely a hallgató fülébe s onnan elméjébe jutva viszi bizonyosságát a lány praktikusságában is gyönyörűvé csiszolt gondolkodásának. Tündér legyen a talpán, ki könnyedén veszi az ily pallérozott elme megnyilvánulását. Mint akit sziklának csapódó, azon ki nem csorbuló, meg nem karcolódó kristály gömb pendülésének messze csengő hangja ért és döbbentett meg, úgy áll ott Soynara. Elméjének oly zegzugos rejtekútjainak minden árnyas sarkát beragyogja egy pillanatra a fény, ami Nevisya szavaiból árad. Mint nyirkos alagútba merészen alászálló hősök a látás biztonságát adó fáklyájának meleg fénye elől szerterebbenő bogarak, úgy szaladnak szét a fejében a lappangó, sötét gondolatok. Mintha eddig nyomort jelentő, betegséget hozó rongyaiba burkolózva óvta volna penészes szagú, dohos magányát és most a friss szagú szél tépné le ezeket a rongyokat, hogy pőrén álljon a tiszta fény ragyogásában, úgy áll most Soynara üdvözülten a bátor gondolatoktól eltelve. Szeme a bölcs tanács iránt érzett hálával telten csillan, ajka a nagylelkű, gondoskodó kegyben részesítettek örömével húzódik mosolyra. Mikor megszólal, hangja a hegyi patakok jó kedvű, de erővel telt zubogásának tisztaságát idézi.*
-Aha, ez jól hangzik. Menjünk!
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-22 04:37:20
Üzenet elküldve: 2017-04-22 04:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Ninoryn Marlowa//
-Amennyire tudomásom van, a városi őrség saját alkimistával operál, legalább is egyszer így említették. Azt tudom, hogy a felcserüknek kifejezetten kevés ismerete van az ilyen szerekről, de Creton előszeretettel vett át egy sokrétű tájékoztatót az italokról.
*El is gondolkodik egy pillanatra, hogy még szórakozzon-e a nevének passzív elhallgatásával, még beszélgetőtársa nem szúrta ki ezt az illembeli hiányosságot, amit megejtett. Persze előtte egy pillanatig elmereng azon bohókás jeleneten, ahogy rácsapja magára az ajtót, hogy most nincs ideje magára. Nem ő lenne az első vagy az utolsó megtébolyult alkimistája ennek a városnak.*
-Jómagam csak egy kellemes délutánt töltök el itt, mindig van ismeretlen terület, amiről szívesen olvasok el egy-egy hasznot irodalmat. Jobb változatos területekben jártasnak lenni, mint egy rész specialistájának.
*A pakolásra pedig, ha átengedik a számára, akkor cipekedik ő, úgy is jártas már a könyvek elosztályozásában. Pár évtized gyakorlata csak-csak elég.*
-Várjon, segítek. Egyébként, egyszerű véleményem szerint a beszélgetéshez elég annyi, hogy az egyik fél kezdeményezze, a másik pedig elfogadja a szándékot. Nem hiszem, hogy szükség van ehhez végtagáldozatra és talán nem ártana megpróbálni. Hisz a közös érdeklődési kör megvan hozzá és nincs olyan sok alkimista a városban, hogy át kelljen rajtuk verekedni. És ahogy nézem, itt nincs olyan, direkt értelemben vett konkurencia, megférnek egymás mellett a tudósok és a legtöbben inkább maguktól döntenek úgy, hogy nem foglalkoznak vele tovább, mintsem valamiféle nyomásra.
-Amennyire tudomásom van, a városi őrség saját alkimistával operál, legalább is egyszer így említették. Azt tudom, hogy a felcserüknek kifejezetten kevés ismerete van az ilyen szerekről, de Creton előszeretettel vett át egy sokrétű tájékoztatót az italokról.
*El is gondolkodik egy pillanatra, hogy még szórakozzon-e a nevének passzív elhallgatásával, még beszélgetőtársa nem szúrta ki ezt az illembeli hiányosságot, amit megejtett. Persze előtte egy pillanatig elmereng azon bohókás jeleneten, ahogy rácsapja magára az ajtót, hogy most nincs ideje magára. Nem ő lenne az első vagy az utolsó megtébolyult alkimistája ennek a városnak.*
-Jómagam csak egy kellemes délutánt töltök el itt, mindig van ismeretlen terület, amiről szívesen olvasok el egy-egy hasznot irodalmat. Jobb változatos területekben jártasnak lenni, mint egy rész specialistájának.
*A pakolásra pedig, ha átengedik a számára, akkor cipekedik ő, úgy is jártas már a könyvek elosztályozásában. Pár évtized gyakorlata csak-csak elég.*
-Várjon, segítek. Egyébként, egyszerű véleményem szerint a beszélgetéshez elég annyi, hogy az egyik fél kezdeményezze, a másik pedig elfogadja a szándékot. Nem hiszem, hogy szükség van ehhez végtagáldozatra és talán nem ártana megpróbálni. Hisz a közös érdeklődési kör megvan hozzá és nincs olyan sok alkimista a városban, hogy át kelljen rajtuk verekedni. És ahogy nézem, itt nincs olyan, direkt értelemben vett konkurencia, megférnek egymás mellett a tudósok és a legtöbben inkább maguktól döntenek úgy, hogy nem foglalkoznak vele tovább, mintsem valamiféle nyomásra.
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-21 20:56:49
Üzenet elküldve: 2017-04-21 20:56:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Kicsit felemeli az állát a gyér kereskedelmi ismereteire kapott válaszra, de inkább afféle "áh, értem" módon, semmint sértődötten. Hiába, így jár az, aki olyan témához szól hozzá, amiben egyáltalán nem jártas. Füzete végére lapoz egy mozdulattal és levés néhány szót, valószínűleg a témával kapcsolatban. Alkímia vagy sem, kapcsolódik hozzá és jobb az ilyet tudni. Még akkor is, ha talán sosem lesz rá szüksége.
Az ezután következő szavakra aprón félrebiccenti a fejét, hiszen amit hall, az nagyon soknak hangzik egy átlagember számára. Persze, honnan veszi ő, hogy egy átlagemberrel áll szemben? ~ Bár ha valami befolyásos valaki lenne, már biztos felhívta volna a figyelmemet az udvariatlanságomra... ~ Hümmög fel gondolatban.
Ahogy így közben el-el nézi a férfit, azt meg kell állapítania magában, hogy egyáltalán nem rossz vágású, mi több: de természetesen erre rájátszik az is, hogy már hallotta beszélni és számára az intelligencia mindennél nagyobb vonzerő. Hát még az, hogy egy a szakterületük...
A monológ végén lévő kérdésre zökken ki ebből a gondolatmenetből. Nem igazán érzi úgy, hogy ehhez az ő véleményére valóban szükséges lenne. Talán csak azért kérdezett vissza, hogy ne tűnjön nagyon egyoldalúnak a beszélgetés. ~ Ígyis-úgyis az, de nem probléma... ~ Ezek a tervek rávilágítottak arra, hogy a másik alkimista vagy sokkal nagyobb tudással bír nála vagy sokkal pénzesebb támogatói vannak, mint neki: azaz, hogy valóban befolyásos személyről van szó, névtől függetlenül.
Egy óvatos mosolyt ölt, hiszen azért csenddel mégsem felelhet. ~ Nem árt jobban megválogatni a szavaimat. ~ Még ha artheniori is a másik, ki tudja, hogy elér-e a keze Amon Ruadhig. Jobb lenne elnyerni a szimpátiáját, mint rossz benyomással elválni tőle. Közben átkozza magát, hogy az imént ennyire megnézte az arcát, mert szeme és járomcsontja most önkéntelenül is odavonzza a tekintetét: inkább visszafordítja a figyelmét a füzetére és megköszörüli a torkát.*
- Remélem, sikerrel jár, mert az elmúlt tíz évben ha változott is az áruk, az akkor is legfeljebb drágult. *Válaszolja végül a piacot érintő kérdésre. Ugyan tizenéves kiskölyökként még nem fogta fel a varázsitalok árának súlyát, de inasként mindig őt küldték beszerzőként, úgyhogy legalább az összegre emlékszik. Inkább tovább is lép a másik témára, mert abban járatosabb, mint a kufárok ügyeskedésében.*
- Igen, ezzel az olajzölddel talán nem is lesz szükség a legerősebb vegyületekre. Hacsak nem vészhelyzetről van szó. *Hümmög fel, tekintetét a könyvben lévő, rövid magyarázatra függesztve. Íróeszközét megforgatja ujjai között, oda-vissza, újra és újra.* Arra viszont már csak a gyakorlat fog megtanítani, hogy milyen sérülésre milyet használjak, elméleti tudás ide vagy oda. *Halvány mosollyal pillant szemsarokból a másikra.* Arthenior gazdagnegyede inkább a fehér és kék varázsitalokat részesítette előnyben. *Egy szemforgatással fordul vissza a füzetéhez és kissé föléhajolva teszi hozzá.* A városőrség pedig valószínűleg egy nevesebb alkimistától szerezte be a maga gyógyitalait.
*Halkan szusszant egyet, majd látván, hogy ebből már sok olvasgatás nem lesz, becsukja a két könyvet és egymásra teszi őket.*
- Ön is kutatni van itt vagy csak a többi, témában íródott könyvet jött tanulmányozni? Szerintem előnyösebb lenne inkább a kötetek szerzőivel beszélnie. *Aprón felhúzza a vállait.* Nem tudom mondjuk, hogy fogadnák-e. *Megkocogtatja az olajzöld varázsitalt tartalmazó kötet borítóját.* Erefiz mester személyiségéről legalább annyi rosszat hallok, mint jót a varázsitalairól, de ilyen ambíciókkal biztos meghallgatná. Én személy szerint a fél karomat adnám érte, hogy beszéljek vele, de ahhoz még le kell tennem valamit az asztalra. *Váratlanul bukik ki belőle egy rövid nevetés.* Majd ha lesz miről beszélnem vele, addig semmiképp.
*Felkel és kézbeveszi a két könyvet, hogy visszavihesse őket a helyükre.*
*Kicsit felemeli az állát a gyér kereskedelmi ismereteire kapott válaszra, de inkább afféle "áh, értem" módon, semmint sértődötten. Hiába, így jár az, aki olyan témához szól hozzá, amiben egyáltalán nem jártas. Füzete végére lapoz egy mozdulattal és levés néhány szót, valószínűleg a témával kapcsolatban. Alkímia vagy sem, kapcsolódik hozzá és jobb az ilyet tudni. Még akkor is, ha talán sosem lesz rá szüksége.
Az ezután következő szavakra aprón félrebiccenti a fejét, hiszen amit hall, az nagyon soknak hangzik egy átlagember számára. Persze, honnan veszi ő, hogy egy átlagemberrel áll szemben? ~ Bár ha valami befolyásos valaki lenne, már biztos felhívta volna a figyelmemet az udvariatlanságomra... ~ Hümmög fel gondolatban.
Ahogy így közben el-el nézi a férfit, azt meg kell állapítania magában, hogy egyáltalán nem rossz vágású, mi több: de természetesen erre rájátszik az is, hogy már hallotta beszélni és számára az intelligencia mindennél nagyobb vonzerő. Hát még az, hogy egy a szakterületük...
A monológ végén lévő kérdésre zökken ki ebből a gondolatmenetből. Nem igazán érzi úgy, hogy ehhez az ő véleményére valóban szükséges lenne. Talán csak azért kérdezett vissza, hogy ne tűnjön nagyon egyoldalúnak a beszélgetés. ~ Ígyis-úgyis az, de nem probléma... ~ Ezek a tervek rávilágítottak arra, hogy a másik alkimista vagy sokkal nagyobb tudással bír nála vagy sokkal pénzesebb támogatói vannak, mint neki: azaz, hogy valóban befolyásos személyről van szó, névtől függetlenül.
Egy óvatos mosolyt ölt, hiszen azért csenddel mégsem felelhet. ~ Nem árt jobban megválogatni a szavaimat. ~ Még ha artheniori is a másik, ki tudja, hogy elér-e a keze Amon Ruadhig. Jobb lenne elnyerni a szimpátiáját, mint rossz benyomással elválni tőle. Közben átkozza magát, hogy az imént ennyire megnézte az arcát, mert szeme és járomcsontja most önkéntelenül is odavonzza a tekintetét: inkább visszafordítja a figyelmét a füzetére és megköszörüli a torkát.*
- Remélem, sikerrel jár, mert az elmúlt tíz évben ha változott is az áruk, az akkor is legfeljebb drágult. *Válaszolja végül a piacot érintő kérdésre. Ugyan tizenéves kiskölyökként még nem fogta fel a varázsitalok árának súlyát, de inasként mindig őt küldték beszerzőként, úgyhogy legalább az összegre emlékszik. Inkább tovább is lép a másik témára, mert abban járatosabb, mint a kufárok ügyeskedésében.*
- Igen, ezzel az olajzölddel talán nem is lesz szükség a legerősebb vegyületekre. Hacsak nem vészhelyzetről van szó. *Hümmög fel, tekintetét a könyvben lévő, rövid magyarázatra függesztve. Íróeszközét megforgatja ujjai között, oda-vissza, újra és újra.* Arra viszont már csak a gyakorlat fog megtanítani, hogy milyen sérülésre milyet használjak, elméleti tudás ide vagy oda. *Halvány mosollyal pillant szemsarokból a másikra.* Arthenior gazdagnegyede inkább a fehér és kék varázsitalokat részesítette előnyben. *Egy szemforgatással fordul vissza a füzetéhez és kissé föléhajolva teszi hozzá.* A városőrség pedig valószínűleg egy nevesebb alkimistától szerezte be a maga gyógyitalait.
*Halkan szusszant egyet, majd látván, hogy ebből már sok olvasgatás nem lesz, becsukja a két könyvet és egymásra teszi őket.*
- Ön is kutatni van itt vagy csak a többi, témában íródott könyvet jött tanulmányozni? Szerintem előnyösebb lenne inkább a kötetek szerzőivel beszélnie. *Aprón felhúzza a vállait.* Nem tudom mondjuk, hogy fogadnák-e. *Megkocogtatja az olajzöld varázsitalt tartalmazó kötet borítóját.* Erefiz mester személyiségéről legalább annyi rosszat hallok, mint jót a varázsitalairól, de ilyen ambíciókkal biztos meghallgatná. Én személy szerint a fél karomat adnám érte, hogy beszéljek vele, de ahhoz még le kell tennem valamit az asztalra. *Váratlanul bukik ki belőle egy rövid nevetés.* Majd ha lesz miről beszélnem vele, addig semmiképp.
*Felkel és kézbeveszi a két könyvet, hogy visszavihesse őket a helyükre.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-20 17:42:33
Üzenet elküldve: 2017-04-20 17:42:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Kicsit elszontyolodik a választ hallva, kénytelen lesz minden nap időt szakítani arra, hogy eljöjjön a könyvtárba, és olvassa a könyvet. Szívesen jön ide, de mégis csak nagy kitérő, és azt az időt tölthetné gyűjtögetéssel, főzőcskézéssel, vagy bármi mással, amit nap közben szokott csinálni. Visszateszi a könyvet a helyére a lapok közé csúsztatott kis cetlivel.*
-Akkor... akkor menjünk a fogadóba. *Kezdi nagy lelkesen felvázolni a tervet.* Ott megvacsorázunk, beszélgetünk, örülünk, hogy tető van a fejünk felett, majd... majd elmehetnénk a barakkba. *Csillan fel a szeme az ötlettől.* Nem voltam még ott, kíváncsi vagyok, milyen felszerelések, fegyverek vannak. Nem vagyok egy nagy kardforgató, csak ehhez értek egy kicsit. *Paskolja meg az oldalán lógó kalapácsot.* De lehet nem ártana egy kis gyakorlás. Ó, meg tudod hova szeretnék elmenni!? A piactérre fúvónyilakat venni.
*Már régóta gondolkodott azon, hogy be kéne szerezni olyan nyilakat, amikben altatószer van. A mostaniak egyszerű nyilak, enyhe, szúró fájdalmat okoznak annak, akit eltalálnak, de semmi érdemleges hatása nincsen. Ha be tudna szerezni altatólövedékeket, sokkal nagyobb biztonságban érezné magát. Nem tervezi használni, vagy ennek segítségével meglopni mást, habár nagyon csábító lenne... Egyszerűen biztonságérzetet ad neki, hogy ilyen is van a tarsolyában, ha szükség lenne rá.*
-Ez neked megfelel?
*Fordul Soynarához, és ha nincs ellenvetése, a Pegazust célba véve indul is ki a templomból.*
*Kicsit elszontyolodik a választ hallva, kénytelen lesz minden nap időt szakítani arra, hogy eljöjjön a könyvtárba, és olvassa a könyvet. Szívesen jön ide, de mégis csak nagy kitérő, és azt az időt tölthetné gyűjtögetéssel, főzőcskézéssel, vagy bármi mással, amit nap közben szokott csinálni. Visszateszi a könyvet a helyére a lapok közé csúsztatott kis cetlivel.*
-Akkor... akkor menjünk a fogadóba. *Kezdi nagy lelkesen felvázolni a tervet.* Ott megvacsorázunk, beszélgetünk, örülünk, hogy tető van a fejünk felett, majd... majd elmehetnénk a barakkba. *Csillan fel a szeme az ötlettől.* Nem voltam még ott, kíváncsi vagyok, milyen felszerelések, fegyverek vannak. Nem vagyok egy nagy kardforgató, csak ehhez értek egy kicsit. *Paskolja meg az oldalán lógó kalapácsot.* De lehet nem ártana egy kis gyakorlás. Ó, meg tudod hova szeretnék elmenni!? A piactérre fúvónyilakat venni.
*Már régóta gondolkodott azon, hogy be kéne szerezni olyan nyilakat, amikben altatószer van. A mostaniak egyszerű nyilak, enyhe, szúró fájdalmat okoznak annak, akit eltalálnak, de semmi érdemleges hatása nincsen. Ha be tudna szerezni altatólövedékeket, sokkal nagyobb biztonságban érezné magát. Nem tervezi használni, vagy ennek segítségével meglopni mást, habár nagyon csábító lenne... Egyszerűen biztonságérzetet ad neki, hogy ilyen is van a tarsolyában, ha szükség lenne rá.*
-Ez neked megfelel?
*Fordul Soynarához, és ha nincs ellenvetése, a Pegazust célba véve indul is ki a templomból.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-20 00:14:22
Üzenet elküldve: 2017-04-20 00:14:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Mosolyogva látja, hogy Nevisya teljesen belefeledkezik az olvasásba. Nem haragszik érte, ismeri ezt, mikor megszűnik a világ, csak a betűk maradnak és a mögöttük feltáruló világ. Nem sokat teketóriázik, ő maga is választ egyet a polcról, kényelmesen elhelyezkedik és olvasni kezd. A téma érdekes, a varázsláshoz szükséges figyelem összpontosításról, koncentrációról szól. Soynara nem is tudná megmondani, mennyi ideje olvas már, mikor újra hallja a gnóm lány hangját.*
-Semmi baj, velem is előfordul. *Gyakorlatilag minden alkalommal.* Úgy tudom, nem szabad őket elvinni, csak itt lehet őket olvasni.
*El tudja képzelni a lány csalódottságát. Ő is nehezen emésztette meg, hogy nem olvashat éjjel, gyertya fénynél könyvtári könyveket. Na, nem mintha ne lenne otthon mit olvasnia, hiszen a Nagy Fekete Könyvet bármikor előveheti.*
-Nekem nem sürgős. De azért lassan majd ennék valamit. Utána meg... amit szeretnél.
*Mosolyogva látja, hogy Nevisya teljesen belefeledkezik az olvasásba. Nem haragszik érte, ismeri ezt, mikor megszűnik a világ, csak a betűk maradnak és a mögöttük feltáruló világ. Nem sokat teketóriázik, ő maga is választ egyet a polcról, kényelmesen elhelyezkedik és olvasni kezd. A téma érdekes, a varázsláshoz szükséges figyelem összpontosításról, koncentrációról szól. Soynara nem is tudná megmondani, mennyi ideje olvas már, mikor újra hallja a gnóm lány hangját.*
-Semmi baj, velem is előfordul. *Gyakorlatilag minden alkalommal.* Úgy tudom, nem szabad őket elvinni, csak itt lehet őket olvasni.
*El tudja képzelni a lány csalódottságát. Ő is nehezen emésztette meg, hogy nem olvashat éjjel, gyertya fénynél könyvtári könyveket. Na, nem mintha ne lenne otthon mit olvasnia, hiszen a Nagy Fekete Könyvet bármikor előveheti.*
-Nekem nem sürgős. De azért lassan majd ennék valamit. Utána meg... amit szeretnél.
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-19 05:55:08
Üzenet elküldve: 2017-04-19 05:55:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Ninoryn Marlowa//
*Hallgatja az ötleteket, egy része számára is magától értetődőnek hangzik és akadnak közte hasznos reflekciók. Ezekre sokkal inkább szüksége van, hisz az a látószög is fontos, amibe a művét olvassák.*
-Javarészt egyetértek, bár a kereslet és kínálat törvényei szerint a megnövekvő alkimisták száma éppenséggel növeli az árakat, hisz nagyobb a verseny az italok iránt. Bár nem hiszem, hogy jelentősen emelnének az áron emiatt. Ami pedig azt illeti, jelenleg dolgozom már, hogy az aránytalanul magas beszerzői díjakon lejjebb faragjak a magam és környezetem számára. Ennek sok módszere van, részben az, hogy saját, alapanyag beszállítókat keresni, ezzel kiesik az a felár, amit a tőlük megvett italokért számolnak fel a kufárok, mint a saját nyereségük, amikor az üzletükbe kerül. A másik módozat már komplexebb, megtalálni a metódusokat, amikkel ezek az italok készülnek és úgy előállítani őket. Így csak az alapanyag költségét kell fizetni, ezzel több spórolható. A harmadik, hogy a szereplők között versenyt kell képezni, egy stabil, hosszú távú vevő-eladó kapcsolat biztosításával, amin keresztül az egyikük biztos vásárlóhoz jut, de persze nekem bizonyos kötelező és kötött áron való vásárlási kötelezettségem is keletkezik. És persze felfogadni egy saját kereskedőt, aki jobb ismeretekkel és képességekkel rendelkezik ennek a kiépítésében. Egyelőre sokfelé tapogatok ezzel, felmérem a lehetőségeket, keresem az optimális kombinációt, így sokat nem tudok mondani. Csak annyit, hogy már hozzávetőlegesen sikerült faragni, bár az én gyomrom még mindig nem veszi be a huszonnyolc aranyas árat. Ilyen, akár tömegesen felhasználandó termékek esetén kifejezetten soknak tűnik, legalább is érzetem szerint. Ön hogy gondolja?
*A kérdés a végén igazából csak azért merült fel, hogy kiszakadjon a monologizálásból, amibe gyakran beleesik. De, a válasz érdekli, bár előzetes képzetei szerint egyetértés lesz belőle. Persze tévedhet.*
-Egyébként, ami a gyógyitalokat illeti, ha van idő, érdemes több olcsóbb kombinációjával dolgozni, mint egy nagyon erőssel. Bár az utóbbi nincs taglalva a könyvben. Legalább is, abban nem.
*Hallgatja az ötleteket, egy része számára is magától értetődőnek hangzik és akadnak közte hasznos reflekciók. Ezekre sokkal inkább szüksége van, hisz az a látószög is fontos, amibe a művét olvassák.*
-Javarészt egyetértek, bár a kereslet és kínálat törvényei szerint a megnövekvő alkimisták száma éppenséggel növeli az árakat, hisz nagyobb a verseny az italok iránt. Bár nem hiszem, hogy jelentősen emelnének az áron emiatt. Ami pedig azt illeti, jelenleg dolgozom már, hogy az aránytalanul magas beszerzői díjakon lejjebb faragjak a magam és környezetem számára. Ennek sok módszere van, részben az, hogy saját, alapanyag beszállítókat keresni, ezzel kiesik az a felár, amit a tőlük megvett italokért számolnak fel a kufárok, mint a saját nyereségük, amikor az üzletükbe kerül. A másik módozat már komplexebb, megtalálni a metódusokat, amikkel ezek az italok készülnek és úgy előállítani őket. Így csak az alapanyag költségét kell fizetni, ezzel több spórolható. A harmadik, hogy a szereplők között versenyt kell képezni, egy stabil, hosszú távú vevő-eladó kapcsolat biztosításával, amin keresztül az egyikük biztos vásárlóhoz jut, de persze nekem bizonyos kötelező és kötött áron való vásárlási kötelezettségem is keletkezik. És persze felfogadni egy saját kereskedőt, aki jobb ismeretekkel és képességekkel rendelkezik ennek a kiépítésében. Egyelőre sokfelé tapogatok ezzel, felmérem a lehetőségeket, keresem az optimális kombinációt, így sokat nem tudok mondani. Csak annyit, hogy már hozzávetőlegesen sikerült faragni, bár az én gyomrom még mindig nem veszi be a huszonnyolc aranyas árat. Ilyen, akár tömegesen felhasználandó termékek esetén kifejezetten soknak tűnik, legalább is érzetem szerint. Ön hogy gondolja?
*A kérdés a végén igazából csak azért merült fel, hogy kiszakadjon a monologizálásból, amibe gyakran beleesik. De, a válasz érdekli, bár előzetes képzetei szerint egyetértés lesz belőle. Persze tévedhet.*
-Egyébként, ami a gyógyitalokat illeti, ha van idő, érdemes több olcsóbb kombinációjával dolgozni, mint egy nagyon erőssel. Bár az utóbbi nincs taglalva a könyvben. Legalább is, abban nem.
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:31:49
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:31:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Csak úgy issza a szavakat, mintha attól félne, hogy egyszer csak jön valaki, és kiveszi a kezéből a könyvet, és sosem juthat a végére. Mindent elolvas, a legapróbb lábjegyzetet is, és próbálja rögtön az eszébe vésni a fontos tudnivalókat. A színeket, a hatásokat, a gyógynövények keverhetőségét, mindent, amit csak talál. Lehet órákat, lehet, csak pár percet tölt a könyvbe mélyedve, mikor hirtelen eszébe jut, hogy nincs egyedül, és Soynara vár rá.*
-Jaj, ne haragudj, teljesen belefeledkeztem a könyvbe! *Csapja be az olvasmányt, de azért egy kis cetlik a lapok közé csúsztat, hogy tudja, hol tartott.* Ezeket a könyveket el lehet vinni? Vagy csak itt olvashatóak?
*Jó lenne, ha elvihetné a fogadóba, lenne mit olvasnia esténként, és ha minden nap olvasná, még talán akkor is hatokba telne, mire a végére jutna. Ha meg nem elvihetőek, akkor kénytelen lesz a lehető legtöbbször lejárni ide, hogy végigolvassa. Hozhatna lapokat, ceruzát, és kijegyzetelhetné a fontosabb tudnivalókat, hogy aztán később is megnézhesse, megtanulhassa őket. Bárhogy is lesz, könyvvel vagy anélkül, de valamikor távozniuk kell a könyvtárból.*
-Mehetünk, ha szeretnéd, így hirtelen más nem fogott meg.
*Jaj, dehogynem. Minden második könyv érdekelné, még ha nem is közvetlenül az alkímiáról szól, hanem mondjuk varászlásról, anatómiáról, botanikáról... Szinte minden érdekli, ami a természettudományokkal vagy a mágiával kapcsolatos.*
*Csak úgy issza a szavakat, mintha attól félne, hogy egyszer csak jön valaki, és kiveszi a kezéből a könyvet, és sosem juthat a végére. Mindent elolvas, a legapróbb lábjegyzetet is, és próbálja rögtön az eszébe vésni a fontos tudnivalókat. A színeket, a hatásokat, a gyógynövények keverhetőségét, mindent, amit csak talál. Lehet órákat, lehet, csak pár percet tölt a könyvbe mélyedve, mikor hirtelen eszébe jut, hogy nincs egyedül, és Soynara vár rá.*
-Jaj, ne haragudj, teljesen belefeledkeztem a könyvbe! *Csapja be az olvasmányt, de azért egy kis cetlik a lapok közé csúsztat, hogy tudja, hol tartott.* Ezeket a könyveket el lehet vinni? Vagy csak itt olvashatóak?
*Jó lenne, ha elvihetné a fogadóba, lenne mit olvasnia esténként, és ha minden nap olvasná, még talán akkor is hatokba telne, mire a végére jutna. Ha meg nem elvihetőek, akkor kénytelen lesz a lehető legtöbbször lejárni ide, hogy végigolvassa. Hozhatna lapokat, ceruzát, és kijegyzetelhetné a fontosabb tudnivalókat, hogy aztán később is megnézhesse, megtanulhassa őket. Bárhogy is lesz, könyvvel vagy anélkül, de valamikor távozniuk kell a könyvtárból.*
-Mehetünk, ha szeretnéd, így hirtelen más nem fogott meg.
*Jaj, dehogynem. Minden második könyv érdekelné, még ha nem is közvetlenül az alkímiáról szól, hanem mondjuk varászlásról, anatómiáról, botanikáról... Szinte minden érdekli, ami a természettudományokkal vagy a mágiával kapcsolatos.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:06:50
Üzenet elküldve: 2017-04-16 16:06:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*A férfi válaszát nem igazán tudja elsőre hova tenni, muszáj kétszer, háromszor átgondolnia, hogy ezt mégis mire mondta. ~ Lehet, hogy nem fogalmaztam világosan vagy csak elértett engem...? ~ Tűnődik el magában, de túl sokat nem marad csendben, nem szeretné, ha ostobának néznék emiatt.*
- Bizonyára többet ismernek ennél, a Szellemjáró igen széles tudással bír. *Bólint arra az egy állításra, amivel egyet is ért, de ujjaival némán dobolva egyet az asztalon rövidesen hozzáteszi:* De azt nem kell már az első hat alatt megtudnia, hogy nekem mik a hiányosságaim.
*Azért pedig senki sem ítélheti el, gondolja, hogy nem egy tökéletes recepttárral szerződött el dolgozni, ha a szabadidejében ezeken a gyengeségein igyekszik fejleszteni. A városiak sosem kértek tőle piros vagy zöld varázsitalokat, mindig csak a fehér, meg a sárga, esetleg kék volt a listáján... Több városőri ismerőst kellett volna szereznie, azok biztosan ilyen fizikumra ható löttyöket rendeltek volna. De ez már késő bánat, nagyon is.*
- Szerintem? *Kérdez vissza, némi időt nyerve a válaszadásra. Szórakozott mosoly ül ki az arcára, ahogy arra gondol, hogy ő sem a legjobb személy erre, hiszen meglehetősen elfogult a kötettel szemben és ő úgy szereti azt, ahogy van. Ennek ellenére megerőlteti magát, hiszen, ismét, nem akarja lejáratni magát - egyszer minden bizonnyal ez a büszkeség fogja sírba vinni. A szóban forgó könyvre néz, majd aprón megingatja a fejét.*
- Talán egy átláthatóbb és szintezett csoportosítás... Mondjuk a színskála szerint. *Int jobbjával a mellette lévő, precízen kidolgozott, szivárványos vászonlapra.* Valahogy úgy, hogy nagyobb kategóriákként kezelni a főbb színeket, mint a piros, sárga, zöld, satöbbi, és azon belül erősség szerint listázva az árnyalataikat, világoszöld, sötétzöld... *Szemöldökei egy pillanatra összefutnak, ahogy logikai problémába ütközik.* Mondjuk ebbe a rendszerbe nehéz lenne belerakni az ilyeneket... *Kocogtatja meg a füzetén lévő, olajzöld varázsitalt tartalmazó üvegcsét. Hiszen ez nem erősebb, mint a smaragdzöld vagy gyengébb, mint mondjuk egy fűzöld. Talán mindegyik kategóriának lehetne egy külön részlege, ami ezeket a kivételeket tartalmazza? Ezeket a gondolatait azonban már inkább nem osztja meg, nem akar kiselőadást tartani a másiknak egy olyan témában, amihez igazán maga sem ért. Mármint, a könyvíráshoz. Remélhetőleg azért már nem csak egy delikvens szintjét üti meg magában az alkímiában.*
- De kiváló ötlet. *Szólal meg egy rövid szünet után.* Talán ha több alkimista dolgozna Artheniorban, lemenne valamennyire a varázsitalok piaci ára is. *Kissé elhúzza a száját.* Egy ilyen pedig nagy segítség lenne benne. *Persze, az az ő üzletüknek is ártana, de jelenleg túl költséges kísérletezni. Mocskos kereskedőnépség, sóhajt fel gondolatban. Gyakorlatilag akármennyit elkérhetnek a varázsitalokért, mert sehonnan máshonnan nem tudja importálni a város, ők meg vannak olyan hülyék, hogy tényleg bármennyit megadnak értük.*
*A férfi válaszát nem igazán tudja elsőre hova tenni, muszáj kétszer, háromszor átgondolnia, hogy ezt mégis mire mondta. ~ Lehet, hogy nem fogalmaztam világosan vagy csak elértett engem...? ~ Tűnődik el magában, de túl sokat nem marad csendben, nem szeretné, ha ostobának néznék emiatt.*
- Bizonyára többet ismernek ennél, a Szellemjáró igen széles tudással bír. *Bólint arra az egy állításra, amivel egyet is ért, de ujjaival némán dobolva egyet az asztalon rövidesen hozzáteszi:* De azt nem kell már az első hat alatt megtudnia, hogy nekem mik a hiányosságaim.
*Azért pedig senki sem ítélheti el, gondolja, hogy nem egy tökéletes recepttárral szerződött el dolgozni, ha a szabadidejében ezeken a gyengeségein igyekszik fejleszteni. A városiak sosem kértek tőle piros vagy zöld varázsitalokat, mindig csak a fehér, meg a sárga, esetleg kék volt a listáján... Több városőri ismerőst kellett volna szereznie, azok biztosan ilyen fizikumra ható löttyöket rendeltek volna. De ez már késő bánat, nagyon is.*
- Szerintem? *Kérdez vissza, némi időt nyerve a válaszadásra. Szórakozott mosoly ül ki az arcára, ahogy arra gondol, hogy ő sem a legjobb személy erre, hiszen meglehetősen elfogult a kötettel szemben és ő úgy szereti azt, ahogy van. Ennek ellenére megerőlteti magát, hiszen, ismét, nem akarja lejáratni magát - egyszer minden bizonnyal ez a büszkeség fogja sírba vinni. A szóban forgó könyvre néz, majd aprón megingatja a fejét.*
- Talán egy átláthatóbb és szintezett csoportosítás... Mondjuk a színskála szerint. *Int jobbjával a mellette lévő, precízen kidolgozott, szivárványos vászonlapra.* Valahogy úgy, hogy nagyobb kategóriákként kezelni a főbb színeket, mint a piros, sárga, zöld, satöbbi, és azon belül erősség szerint listázva az árnyalataikat, világoszöld, sötétzöld... *Szemöldökei egy pillanatra összefutnak, ahogy logikai problémába ütközik.* Mondjuk ebbe a rendszerbe nehéz lenne belerakni az ilyeneket... *Kocogtatja meg a füzetén lévő, olajzöld varázsitalt tartalmazó üvegcsét. Hiszen ez nem erősebb, mint a smaragdzöld vagy gyengébb, mint mondjuk egy fűzöld. Talán mindegyik kategóriának lehetne egy külön részlege, ami ezeket a kivételeket tartalmazza? Ezeket a gondolatait azonban már inkább nem osztja meg, nem akar kiselőadást tartani a másiknak egy olyan témában, amihez igazán maga sem ért. Mármint, a könyvíráshoz. Remélhetőleg azért már nem csak egy delikvens szintjét üti meg magában az alkímiában.*
- De kiváló ötlet. *Szólal meg egy rövid szünet után.* Talán ha több alkimista dolgozna Artheniorban, lemenne valamennyire a varázsitalok piaci ára is. *Kissé elhúzza a száját.* Egy ilyen pedig nagy segítség lenne benne. *Persze, az az ő üzletüknek is ártana, de jelenleg túl költséges kísérletezni. Mocskos kereskedőnépség, sóhajt fel gondolatban. Gyakorlatilag akármennyit elkérhetnek a varázsitalokért, mert sehonnan máshonnan nem tudja importálni a város, ők meg vannak olyan hülyék, hogy tényleg bármennyit megadnak értük.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-16 09:44:50
Üzenet elküldve: 2017-04-16 09:44:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény - istentisztelet//
//Előkészítő műveletek//
*Ismét a könyvtárba megy, hogy tollat és pergament ragadjon. Egy ideje már fogalmazódik benne a szent beszéd, az ima, amit majd az istentiszteleten fognak közösen felolvasni, elmondani. Itt az ideje, hogy mindennek írásos formát adjon. Néhány nap még a rendelkezésére áll, hogy befejezze a "művet", annyi viszont kelleni is fog. A könyvtár csendes és megvan az a hangulat, ami az ilyen munkához szükséges. Sokkal egyszerűbb dolga lenne, ha a Prexorom szerzetesrend egyik imakönyvéből olvashatna fel, de itt nem Pmolra, hanem Eeyr az élet és a fény istene. Lényegében mindketten ugyanazok, csupán a nevük más, viszont a teljes Prexorom anyagot mégsem lenne szép felhasználni úgy, hogy Pmolra nevét Eeyrre változtatja. Aztán persze kellene egy szerzetestárs, aki elég bölcsességgel rendelkezik ahhoz, hogy jóváhagyja azt, amit Ogadel megír. Tömény lesz az elkövetkező néhány nap...*
//Előkészítő műveletek//
*Ismét a könyvtárba megy, hogy tollat és pergament ragadjon. Egy ideje már fogalmazódik benne a szent beszéd, az ima, amit majd az istentiszteleten fognak közösen felolvasni, elmondani. Itt az ideje, hogy mindennek írásos formát adjon. Néhány nap még a rendelkezésére áll, hogy befejezze a "művet", annyi viszont kelleni is fog. A könyvtár csendes és megvan az a hangulat, ami az ilyen munkához szükséges. Sokkal egyszerűbb dolga lenne, ha a Prexorom szerzetesrend egyik imakönyvéből olvashatna fel, de itt nem Pmolra, hanem Eeyr az élet és a fény istene. Lényegében mindketten ugyanazok, csupán a nevük más, viszont a teljes Prexorom anyagot mégsem lenne szép felhasználni úgy, hogy Pmolra nevét Eeyrre változtatja. Aztán persze kellene egy szerzetestárs, aki elég bölcsességgel rendelkezik ahhoz, hogy jóváhagyja azt, amit Ogadel megír. Tömény lesz az elkövetkező néhány nap...*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-16 05:32:59
Üzenet elküldve: 2017-04-16 05:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Ninoryn Marlowa//
-Mivel egy elég általános állításról van szó, ezért igen, mindent azzal osztunk meg, akit valamily nemes vagy nemtelen érdem szerint megillet. De jobb, ha tisztában van vele, hogy a könyv egy kezdeti, bemelegítő iromány, ahogy azt a neve is sugallja és később igen is szükséges lesz, hogy a saját útján haladjon. Bár, tudomásom szerint a Thargodar törzs számára sokkal több is ismeretes ennél a könyvnél.
*Azt a sarkallatos mondatot megkerüli, hogy erről miért nincs az alkimistájuknak tudomása, bár arról van egy elképzelése, hogy Leandana magában is értene az ilyen keverésekhez. Legalább is, Kagan ezt állította.*
-Egyébként csak amiatt említem, mert magam is gondolkodom, hogy idén egy könyvet elhelyezek ebben a témában a könyvtárban. És jómagam úgy nyúlok hozzá az ilyen ügyekhez, hogy előbb felmérem, hogy mi a lehetőségek tára, mint példának okáért ez a könyv, az milyen minőségben és stílusban van, hogy fogalmaz, milyen eszköztárral, majd ebből megtartani a jót, eldobni a rosszat és persze kiegészíteni a stílusommal. De, mivel az én véleményem nyilván egyoldalú, Ön szerint mi az, amit egy ilyen útmutató esetén fontos kiemelni?
-Mivel egy elég általános állításról van szó, ezért igen, mindent azzal osztunk meg, akit valamily nemes vagy nemtelen érdem szerint megillet. De jobb, ha tisztában van vele, hogy a könyv egy kezdeti, bemelegítő iromány, ahogy azt a neve is sugallja és később igen is szükséges lesz, hogy a saját útján haladjon. Bár, tudomásom szerint a Thargodar törzs számára sokkal több is ismeretes ennél a könyvnél.
*Azt a sarkallatos mondatot megkerüli, hogy erről miért nincs az alkimistájuknak tudomása, bár arról van egy elképzelése, hogy Leandana magában is értene az ilyen keverésekhez. Legalább is, Kagan ezt állította.*
-Egyébként csak amiatt említem, mert magam is gondolkodom, hogy idén egy könyvet elhelyezek ebben a témában a könyvtárban. És jómagam úgy nyúlok hozzá az ilyen ügyekhez, hogy előbb felmérem, hogy mi a lehetőségek tára, mint példának okáért ez a könyv, az milyen minőségben és stílusban van, hogy fogalmaz, milyen eszköztárral, majd ebből megtartani a jót, eldobni a rosszat és persze kiegészíteni a stílusommal. De, mivel az én véleményem nyilván egyoldalú, Ön szerint mi az, amit egy ilyen útmutató esetén fontos kiemelni?
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:04:36
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:04:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Soynara hálásan hallgatja, ahogy Nevisya komolyan gondolkozik azon, hogy hogyan tudná őt tanítani. A tudást az egyik legnagyobb értéknek tartja, ezért nagyon nagyra értékeli és jól esik neki, hogy a gnóm lány lelkesen megosztja vele szellemi vagyonát. Most még erősebb lesz benne az elszántság, hogy mágiát tanuljon, hogy viszonozni tudja a lány kedvességét.
A temetőt ő sem szereti, fürgén, de minél halkabban lépve igyekszik a gnóm lány nyomában, hogy minél előbb visszatérjenek az élők világába. A könyvtárba érve aztán ő is átadja magát a lenyűgözöttségnek. Imád a Könyvtárban lenni, ilyenkor árjárja a tudás iránti tisztelet és áhítat. Mosolyogva figyeli, ahogy Nevisya körbe sétál és könyvet keres. Ő a maga részéről egy mágia elmélettel foglalkozó könyvet keres, azt fogja bújni, amíg Nevisya olvas vagy tanul.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 11:07:03
*Soynara hálásan hallgatja, ahogy Nevisya komolyan gondolkozik azon, hogy hogyan tudná őt tanítani. A tudást az egyik legnagyobb értéknek tartja, ezért nagyon nagyra értékeli és jól esik neki, hogy a gnóm lány lelkesen megosztja vele szellemi vagyonát. Most még erősebb lesz benne az elszántság, hogy mágiát tanuljon, hogy viszonozni tudja a lány kedvességét.
A temetőt ő sem szereti, fürgén, de minél halkabban lépve igyekszik a gnóm lány nyomában, hogy minél előbb visszatérjenek az élők világába. A könyvtárba érve aztán ő is átadja magát a lenyűgözöttségnek. Imád a Könyvtárban lenni, ilyenkor árjárja a tudás iránti tisztelet és áhítat. Mosolyogva figyeli, ahogy Nevisya körbe sétál és könyvet keres. Ő a maga részéről egy mágia elmélettel foglalkozó könyvet keres, azt fogja bújni, amíg Nevisya olvas vagy tanul.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 11:07:03
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:04:45
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:04:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Majdnem összerezzen, mikor ismét megszólítják, hiszen a férfiból nem nézte volna ki, hogy beszélgetést kezdeményez.*
- Szép napot. *Húzódik egy halvány mosolyra a szája. Civilizált beszéd! Habár már két napja a városban van és Amon Ruadhon sem töltött egy hétnél többet, úgy hiányzott már neki ez, mint szomjazónak a víz.* Igen, szándékomban áll. Alig egy hete - és nos, részükről néhány feltétellel, de - a thargok szolgálatába álltam és már az első napon kezelni kellett egy sérültet...
*A történetet inkább nem fejtené ki, hiszen nem volt nála a megfelelő varázsital, ezért úgy kellett szaladnia Leandanához, mint kislánynak az anyja szoknyájához. A könyvet ért bírálatra meglepetten néz a férfira, mintha amaz afféle badarságot beszélne, hogy az ég valójában zöld, nem is kék.*
- Felületes? *Kérdez is vissza értetlenül.* Ebben a könyvben minden le van írva, amire egy épeszű alkimistának szüksége van, csak értőn kell olvasnia. *Szemlátomást csak véletlenül lapoz bele a könyvbe, holott pontosan tudja, hol jár benne, majd ujjheggyel aprón megkocogtatja azt.* A keverés alapszabályaitól kezdve a határokon át a különleg... *Szeme megakad az egyik listán.* Sötétlila. *Dünnyögi, aztán lenéz a "mérgek?" szóra. Váratlanul húz belőle egy nyilat, ami egy új kérdésre, az "alkohol?"-ra mutat. Ezzel valószínűleg sosem foglalkozott volna azelőtt, de mivel az imént említett munkáltatóiról van szó...* Hol is voltam? *Pillant maga elé, majd vissza a férfira.* Á, igen. A különlegességekig. *Alkarjait az asztalra fekteti, úgy fordul arccal a másik felé.* Nem mai könyv és kétségtelen, hogy azóta a mester is többet tud, de az afféle tudást csak az azzal érdemessel oszthatja meg. Nem gondolja? *Mondjuk inas vagy tanítvány formájában. Apró vállfelhúzása arról árulkodik, hogy szerinte ez így is van rendjén, hiszen a tudósoknak is meg kell élniük valamiből.*
*Majdnem összerezzen, mikor ismét megszólítják, hiszen a férfiból nem nézte volna ki, hogy beszélgetést kezdeményez.*
- Szép napot. *Húzódik egy halvány mosolyra a szája. Civilizált beszéd! Habár már két napja a városban van és Amon Ruadhon sem töltött egy hétnél többet, úgy hiányzott már neki ez, mint szomjazónak a víz.* Igen, szándékomban áll. Alig egy hete - és nos, részükről néhány feltétellel, de - a thargok szolgálatába álltam és már az első napon kezelni kellett egy sérültet...
*A történetet inkább nem fejtené ki, hiszen nem volt nála a megfelelő varázsital, ezért úgy kellett szaladnia Leandanához, mint kislánynak az anyja szoknyájához. A könyvet ért bírálatra meglepetten néz a férfira, mintha amaz afféle badarságot beszélne, hogy az ég valójában zöld, nem is kék.*
- Felületes? *Kérdez is vissza értetlenül.* Ebben a könyvben minden le van írva, amire egy épeszű alkimistának szüksége van, csak értőn kell olvasnia. *Szemlátomást csak véletlenül lapoz bele a könyvbe, holott pontosan tudja, hol jár benne, majd ujjheggyel aprón megkocogtatja azt.* A keverés alapszabályaitól kezdve a határokon át a különleg... *Szeme megakad az egyik listán.* Sötétlila. *Dünnyögi, aztán lenéz a "mérgek?" szóra. Váratlanul húz belőle egy nyilat, ami egy új kérdésre, az "alkohol?"-ra mutat. Ezzel valószínűleg sosem foglalkozott volna azelőtt, de mivel az imént említett munkáltatóiról van szó...* Hol is voltam? *Pillant maga elé, majd vissza a férfira.* Á, igen. A különlegességekig. *Alkarjait az asztalra fekteti, úgy fordul arccal a másik felé.* Nem mai könyv és kétségtelen, hogy azóta a mester is többet tud, de az afféle tudást csak az azzal érdemessel oszthatja meg. Nem gondolja? *Mondjuk inas vagy tanítvány formájában. Apró vállfelhúzása arról árulkodik, hogy szerinte ez így is van rendjén, hiszen a tudósoknak is meg kell élniük valamiből.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-13 21:58:38
Üzenet elküldve: 2017-04-13 21:58:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Ninoryn Marlowa//
*Úgy látja, hogy Nino eléggé bele van mélyedve a könyvbe, így meg sem zavarja ebben. Talán nem is baj, ha előbb megismerkedik az értékes információkkal és később tisztázni lehessen a többi, nem teljesen pontos dolgot.*
-Semmi gond.
*Majd, hagyja elmenni, de amikor visszaér, már úgy látja, érdemes szót váltania vele, mielőtt újra belemélyedne az olvasgatásba.*
-Látom, érdeklődik a gyógyitalok iránt, ami elég dicséretes. Egyébiránt, kellemes napot.
*A nevét egyelőre 'elfelejti' említeni, nem akarja ezzel túlságosan a személye felé terelni a beszélgetést.*
-A gyakorlatban is alkalmazni fogja az így megszerzett ismereteket? Csak, mert ez a könyv bár kezdetnek elmegy, de eléggé felületes, az összes jelen ismeretünkben álló ital fényében.
*Úgy látja, hogy Nino eléggé bele van mélyedve a könyvbe, így meg sem zavarja ebben. Talán nem is baj, ha előbb megismerkedik az értékes információkkal és később tisztázni lehessen a többi, nem teljesen pontos dolgot.*
-Semmi gond.
*Majd, hagyja elmenni, de amikor visszaér, már úgy látja, érdemes szót váltania vele, mielőtt újra belemélyedne az olvasgatásba.*
-Látom, érdeklődik a gyógyitalok iránt, ami elég dicséretes. Egyébiránt, kellemes napot.
*A nevét egyelőre 'elfelejti' említeni, nem akarja ezzel túlságosan a személye felé terelni a beszélgetést.*
-A gyakorlatban is alkalmazni fogja az így megszerzett ismereteket? Csak, mert ez a könyv bár kezdetnek elmegy, de eléggé felületes, az összes jelen ismeretünkben álló ital fényében.
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-12 22:49:02
Üzenet elküldve: 2017-04-12 22:49:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két apróság//
*Nevisya soha senkit nem tanított, még nagyon magyarázni sem magyarázott, mivel az emberek nagy többségét nem érdekli, hogyan is készülnek a főzetek, ezért számára is új lesz, ha Soynarával együtt fognak kotyvasztani.*
-Izgatott vagyok kicsit. Tudom, mit miért kell csinálni, értem, milyen kapcsolatban állnak a különböző összetevők egymással, de abban nem vagyok biztos, hogy ezt értelmesen el is tudom magyarázni. *Vakarja meg kobakját.* Csak menni fog. Te okos és értelmes vagy, könnyedén meg fogod érteni.
*Mosolyodik el, és már nem is aggódik annyira. Nem bonyolult dolog, főleg ha csak teát fognak főzni. Gyorsan vágnak át a temetőn, legalábbis ha a gnóm lánykán múlik, nem szereti ezt a környéket. Sötét, sáros, és körbelengi a halál. Teljesen ellentéte az ő világában jellemző békének, boldogságnak. Itt még ő is kicsit visszafogottabb, hiszen temetőben nem illik hangoskodni, nehogy megzavarják a holtak álmát. Nem is beszél, ha nem muszáj, sietve szedi apró lábacskáit, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyhassák, és beérjenek a templomba.
A könyvtár helyisége jóval kisebb, mint amire számított, de dugig van könyvvel. A könyvespolcok roskadásig pakolva, még az asztalra is került néhány, amikről el sem tudja képzelni, honnan vették elő.*
-Ez csodálatos! *Sétál körbe a teremben.* Mennyi olvasnivaló! Az alkímia titkai. Gyógyfüvektől a mérgekig. A bájitalok nagy könyve - kotyvassz tudatosan
*Olvas fel néhány címet, amin megakad a szeme.*
-Kisokos kezdőknek, hogyan ne robbantsuk fel a konyhát. *Olvassa el egy méretes, több száz oldalas könyv gerincét.* Érdekesen hangzik.
*Azzal le is emeli, és az asztalhoz sétál vele. Alig bírja el a kemény fedeles, fekete bőrkötéses irományt, de valahogy csak sikerül elcipelnie az asztalig. Szeretné kicsit átolvasni. Elvinni úgysem fogja tudni, ahhoz túl nagy és nehéz, de talán rövid idő alatt is képes megjegyezni belőle ezt-azt.*
*Nevisya soha senkit nem tanított, még nagyon magyarázni sem magyarázott, mivel az emberek nagy többségét nem érdekli, hogyan is készülnek a főzetek, ezért számára is új lesz, ha Soynarával együtt fognak kotyvasztani.*
-Izgatott vagyok kicsit. Tudom, mit miért kell csinálni, értem, milyen kapcsolatban állnak a különböző összetevők egymással, de abban nem vagyok biztos, hogy ezt értelmesen el is tudom magyarázni. *Vakarja meg kobakját.* Csak menni fog. Te okos és értelmes vagy, könnyedén meg fogod érteni.
*Mosolyodik el, és már nem is aggódik annyira. Nem bonyolult dolog, főleg ha csak teát fognak főzni. Gyorsan vágnak át a temetőn, legalábbis ha a gnóm lánykán múlik, nem szereti ezt a környéket. Sötét, sáros, és körbelengi a halál. Teljesen ellentéte az ő világában jellemző békének, boldogságnak. Itt még ő is kicsit visszafogottabb, hiszen temetőben nem illik hangoskodni, nehogy megzavarják a holtak álmát. Nem is beszél, ha nem muszáj, sietve szedi apró lábacskáit, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyhassák, és beérjenek a templomba.
A könyvtár helyisége jóval kisebb, mint amire számított, de dugig van könyvvel. A könyvespolcok roskadásig pakolva, még az asztalra is került néhány, amikről el sem tudja képzelni, honnan vették elő.*
-Ez csodálatos! *Sétál körbe a teremben.* Mennyi olvasnivaló! Az alkímia titkai. Gyógyfüvektől a mérgekig. A bájitalok nagy könyve - kotyvassz tudatosan
*Olvas fel néhány címet, amin megakad a szeme.*
-Kisokos kezdőknek, hogyan ne robbantsuk fel a konyhát. *Olvassa el egy méretes, több száz oldalas könyv gerincét.* Érdekesen hangzik.
*Azzal le is emeli, és az asztalhoz sétál vele. Alig bírja el a kemény fedeles, fekete bőrkötéses irományt, de valahogy csak sikerül elcipelnie az asztalig. Szeretné kicsit átolvasni. Elvinni úgysem fogja tudni, ahhoz túl nagy és nehéz, de talán rövid idő alatt is képes megjegyezni belőle ezt-azt.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-09 00:20:54
Üzenet elküldve: 2017-04-09 00:20:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
~ Hol is volt ez a rész... ~ *Hümmög fel halkan, ahogy mutatóujjával végigszalad egy soron: "... hogy az ital színt csak árnyalatában vált és sötétedik. Az utóbbi nem mindig, az előbbi mindig igaz..." ~ Ez az. ~ Torpan meg, ahogy megint a színskálához fordul. Igen, a keverés után határozottan világosodott a varázsital. Észre sem veszi, hogy közben leültek mellé, hiszen akkor bizonyára köszönne a másiknak - ha mással nem is, egy biccentéssel - helyette kettőt lapoz a könyvben.*
- Ha alapanyagként használt... hatását adnánk hozzá... Nem erősödik... *Dünnyögi, szinte csak lehelve a szavakat, hiszen egy könyvtárban nem akar zavarni senkit. Még suttogásán is hallani, hogy kamaszfiús a hangszíne; szerencsétlen nem mutált túl nagy mélységekig, úgyhogy talán jobb is, hogy ilyen kis vékonyka maradt. Szemöldökei egy másodpercre összeszaladnak, ahogy elolvassa az egyetlen zöld árnyalatú varázsital leírását, amit ebben a részlegben talál. Baljával az asztalra könyököl, s elgondolkodva lengeti meg mutató- és hüvelykujja között az üvegcsét. Bár csak e két ujja között tartja, mégis maroknyi biztonsággal tartja azt. Jobbja hamarosan tollat ragad és néhány szót ír le jegyzeteskönyvébe: "összehúz", "elősegít", "belsővérzés? kitisztítja?" és "mérgek?", utóbbi aláhúzva. Közvetlen felette az imént elkészített olajzöld varázsital receptjét, másodpercre pontos párologtatási idejét, illetve az alapul szolgáló komponensnek a felhevítési hosszát látni - ezek az adatok pedig helyesek, hiszen a kezében ott a végeredmény, tehát nem egy kollégájától vette.
~ Aoneer igazán lelövethette volna magát mondjuk jövőhéten, hogy ezt tesztelhessem rajta... ~ Lágy koppanással teszi vissza a varázsitalt az asztalra és húzza vissza könyökét is. Íróeszköze hegyét megkocogtatja a "mérgek?" szón, de tudván, hogy ezekben a kötetekben nem talál erre megoldást, már fordulna is, hogy felkeljen - fejben már előrébb jár, tudja, hogy a polcok melyik részéhez kéne mennie ezért - de még csak a kezét tette a háttámlára, mikor akadályba ütközik. Azaz, fizikailag nem akadályozza, csak nem hallotta, hogy amaz mikor érkezett; ő meg azt hitte, kettesben van a könyvtárossal.*
- Ah. *Bukik ki belőle csodálkozón, kissé hangosabban a suttogásnál. Hát ő meg mikor került ide? Halkan megköszörüli a torkát, mielőtt hozzátenné.* Elnézést. *Biccent felé, biztos kizökkentette az iménti meglepődésével. Hogy neki miért kell mindenhez hangot adnia...
Ha nem tartóztatják, úgy kitolja a székét és a másik irányból kerülve indul meg, hogy egy másik, gyógyítással kapcsolatos könyvet keressen. Mérgekre persze így, ilyen formában lehetetlen rákeresni; ha valaki ért is a sebtisztításhoz, arról könyvet nem írt, legalábbis nem az ő tudomása szerint, s ugyanígy a vajákosok sem szeretik a köznéppel megosztani a tudásukat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.15 17:13:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
~ Hol is volt ez a rész... ~ *Hümmög fel halkan, ahogy mutatóujjával végigszalad egy soron: "... hogy az ital színt csak árnyalatában vált és sötétedik. Az utóbbi nem mindig, az előbbi mindig igaz..." ~ Ez az. ~ Torpan meg, ahogy megint a színskálához fordul. Igen, a keverés után határozottan világosodott a varázsital. Észre sem veszi, hogy közben leültek mellé, hiszen akkor bizonyára köszönne a másiknak - ha mással nem is, egy biccentéssel - helyette kettőt lapoz a könyvben.*
- Ha alapanyagként használt... hatását adnánk hozzá... Nem erősödik... *Dünnyögi, szinte csak lehelve a szavakat, hiszen egy könyvtárban nem akar zavarni senkit. Még suttogásán is hallani, hogy kamaszfiús a hangszíne; szerencsétlen nem mutált túl nagy mélységekig, úgyhogy talán jobb is, hogy ilyen kis vékonyka maradt. Szemöldökei egy másodpercre összeszaladnak, ahogy elolvassa az egyetlen zöld árnyalatú varázsital leírását, amit ebben a részlegben talál. Baljával az asztalra könyököl, s elgondolkodva lengeti meg mutató- és hüvelykujja között az üvegcsét. Bár csak e két ujja között tartja, mégis maroknyi biztonsággal tartja azt. Jobbja hamarosan tollat ragad és néhány szót ír le jegyzeteskönyvébe: "összehúz", "elősegít", "belsővérzés? kitisztítja?" és "mérgek?", utóbbi aláhúzva. Közvetlen felette az imént elkészített olajzöld varázsital receptjét, másodpercre pontos párologtatási idejét, illetve az alapul szolgáló komponensnek a felhevítési hosszát látni - ezek az adatok pedig helyesek, hiszen a kezében ott a végeredmény, tehát nem egy kollégájától vette.
~ Aoneer igazán lelövethette volna magát mondjuk jövőhéten, hogy ezt tesztelhessem rajta... ~ Lágy koppanással teszi vissza a varázsitalt az asztalra és húzza vissza könyökét is. Íróeszköze hegyét megkocogtatja a "mérgek?" szón, de tudván, hogy ezekben a kötetekben nem talál erre megoldást, már fordulna is, hogy felkeljen - fejben már előrébb jár, tudja, hogy a polcok melyik részéhez kéne mennie ezért - de még csak a kezét tette a háttámlára, mikor akadályba ütközik. Azaz, fizikailag nem akadályozza, csak nem hallotta, hogy amaz mikor érkezett; ő meg azt hitte, kettesben van a könyvtárossal.*
- Ah. *Bukik ki belőle csodálkozón, kissé hangosabban a suttogásnál. Hát ő meg mikor került ide? Halkan megköszörüli a torkát, mielőtt hozzátenné.* Elnézést. *Biccent felé, biztos kizökkentette az iménti meglepődésével. Hogy neki miért kell mindenhez hangot adnia...
Ha nem tartóztatják, úgy kitolja a székét és a másik irányból kerülve indul meg, hogy egy másik, gyógyítással kapcsolatos könyvet keressen. Mérgekre persze így, ilyen formában lehetetlen rákeresni; ha valaki ért is a sebtisztításhoz, arról könyvet nem írt, legalábbis nem az ő tudomása szerint, s ugyanígy a vajákosok sem szeretik a köznéppel megosztani a tudásukat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.15 17:13:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-08 23:23:53
Üzenet elküldve: 2017-04-08 23:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Ninoryn Marlowa//
*Amikor éppen nem számtannal gyötri Botjot és megunja a Kúria sötétjét, na meg a kölcsönözgetés uzsorai kegyetlenségekbe menő szabályai között lavírozni, inkább úgy dönt, hogy a Könyvtárban tölti szabad délutánjait. Optimális hangulata keletkezett, már elfeledte, hogy kitől is menekült az ódon falak közé, de még nem fáradt bele az olvasgatásba. Így jár és kel, amikor észreveszi, hogy valaki kifejezetten szorgosan tanulmányozza az ő könyvét. Ezzel alapvetően nincs semmi gond, leszámítva azt a tényt, hogy Nestar már egy jó ideje tudja, hogy az a könyv első próbálkozásának még jó volt, de most már több nyelvezeti és szerkezeti elemét letagadná. Igaz, ez az ő hibája, hisz talán fél éve halogatja a gyakorlatban is kicserélni az adott irományokat egy konzisztensebb változatra. Igaz, évente háromszor veszik csak ki, így minimális a kár, amit ezzel okoz. Meg ott voltak az aktuális kutatásai, amik elvették az idejét. De nem fejtegeti tovább, hogy miért nem tudott energiát szánni erre, inkább javítja helyben a hibát. Persze, nem tolakodóan. Egyelőre csak csendben leül a nő melletti székre a saját könyveivel, részben olvasási, részben érdeklődési céllal, hogy éppen hol tart az olvasásban. Persze minél feltűnésmentesen és, ha majd tisztában lesz a helyzettel, meg is szólal. Egyelőre nem terhel ilyesmivel senkit.*
*Amikor éppen nem számtannal gyötri Botjot és megunja a Kúria sötétjét, na meg a kölcsönözgetés uzsorai kegyetlenségekbe menő szabályai között lavírozni, inkább úgy dönt, hogy a Könyvtárban tölti szabad délutánjait. Optimális hangulata keletkezett, már elfeledte, hogy kitől is menekült az ódon falak közé, de még nem fáradt bele az olvasgatásba. Így jár és kel, amikor észreveszi, hogy valaki kifejezetten szorgosan tanulmányozza az ő könyvét. Ezzel alapvetően nincs semmi gond, leszámítva azt a tényt, hogy Nestar már egy jó ideje tudja, hogy az a könyv első próbálkozásának még jó volt, de most már több nyelvezeti és szerkezeti elemét letagadná. Igaz, ez az ő hibája, hisz talán fél éve halogatja a gyakorlatban is kicserélni az adott irományokat egy konzisztensebb változatra. Igaz, évente háromszor veszik csak ki, így minimális a kár, amit ezzel okoz. Meg ott voltak az aktuális kutatásai, amik elvették az idejét. De nem fejtegeti tovább, hogy miért nem tudott energiát szánni erre, inkább javítja helyben a hibát. Persze, nem tolakodóan. Egyelőre csak csendben leül a nő melletti székre a saját könyveivel, részben olvasási, részben érdeklődési céllal, hogy éppen hol tart az olvasásban. Persze minél feltűnésmentesen és, ha majd tisztában lesz a helyzettel, meg is szólal. Egyelőre nem terhel ilyesmivel senkit.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:23:06
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:23:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Kora délelőtt érkezik a könyvtárba, a maga szokásos külsejével. Ahogy az elmúlt majd' egy évtizedben, ma is férfinak maszkírozva magát hagyta el otthonát: háta közepéig érő, barna haját copfba fogta, elől egy-egy hullámos tincs keretezi sminkkel elváltoztatott arcát. Járomcsontja magasabban, állvonala élesebben húzódik a különféle poroknak köszönhetően, egy inkább szépfiús, semmint férfias külsőt adva neki. Kékesszürke szemei tettre készen csillannak, s gyakorlottan futnak végig a könyvespolcokon: jól tudva már, hogy mit merre keressen. "Hiányzó" ádámcsutkáját világos kendője rejti, leszorított mellkasú felsőtestére pedig egy fehér inget, s egy ráhúzott, finom anyagú tunikát húzott. Mindez egy egyszerű, barna nadrágban és egy pár tiszta csizmában végződik.
A könyvek gerincén végigzongorázó, hosszú ujjaira az időjárás ellenére is fehér, finom anyagú kesztyűket húzott, s látszik is a mozgásukon, hogy nem a hideg miatt tette ezt; ügyes kezeit jobban óvja, mint hátát a szegénynegyedben, hiszen egyedül rajtuk áll vagy bukik a munkája, a megélhetése. Háta egyenes, tartása nélkülözi a katonás büszkeséget, mégis töretlen - nincs eltelve magától, s ha sokat is képzel magáról, nem rugaszkodik el túlságosan a valóságtól. Egy átlagos városinál nagyobb rend jellemzi ruháját és bőrét is, s ahogy fordul, hajából is valamiféle friss gyógynövényes illat árad; de legalább fehér bájitaltól nem bűzlik; nem prűd, csak talán egy kicsit túlságosan is ügyel a tisztaságára.
Egy kisebb kupac kötettel és papírossal biccent a könyvtárosnak, majd foglal helyet a középső asztalnál. Neki is lát kipakolni a kutatásához szükséges holmiját: oldaltáskáját a székre akasztja, majd kivesz belőle három, különböző árnyalatú, zöld varázsitalt és kirakja az asztalra. Bal oldalt felcsapja az egyik gyógyításra specializálódott kötetet, közvetlen mellé felállítva pedig Erefizét; jobb keze alá egy vászonra festett, mesteri átmenetekkel bíró színskála kerül, közvetlen elé pedig könyve, melyben saját feljegyzései szerepelnek. Jobbjába kapja az olajzöld varázsitalt és a színskála fölé tartja. Gyertyafényben kissé csalóka, de mivel ugyanaz a meleg fény világítja meg mind a skálát, mind a keveréket, a kettő eltérést nem fog mutatni, ő pedig memorizálta már az összes festői árnyalatot. ~ Világoszöldből... Almazöld... Vagy mohazöld... Mohazöld, igen... Nem, várjunk, ilyen árnyalat biztos nincs... ~ Baljával úgy lapozza fel a könyvtári könyvet, hogy oda sem néz, csak mikor már öt-hat oldalon belül jár a keresett fejezetnél. Annyiszor forgatta már ezeket, hogy majdnem fejből tudja az összes leírást, de jobban megy a munka, ha papíron látja viszont a szavakat. ~ Elrontottam volna...? Nem, biztos láttam már ilyet... ~ Kihúzza a dugót, majd beleszagol. Nem, ilyen egészen biztosan volt már a kezében, emlékszik az illatára! Hüvelykujjával ügyesen visszapattintja a zárt az üvegcsére, miközben kicsit előredől, hogy a helyi alkimistamester kötetébe is belenézzen. Az övében olyan különleges esetek is fel vannak sorolva, amik a balján lévő, általános enciklopédiákban nincsenek lejegyezve és a nő abban az egyben biztos, hogy ez nem várt módon keletkezett - hiszen ha a szokásos eljárással készítette volna, a sárga nem vesztette volna el ennyire a domináns szerepét és nem kapott volna egy ilyen kemény fényű, bár sötétnek még mindig nem mondható árnyalatot.*
A könyvek gerincén végigzongorázó, hosszú ujjaira az időjárás ellenére is fehér, finom anyagú kesztyűket húzott, s látszik is a mozgásukon, hogy nem a hideg miatt tette ezt; ügyes kezeit jobban óvja, mint hátát a szegénynegyedben, hiszen egyedül rajtuk áll vagy bukik a munkája, a megélhetése. Háta egyenes, tartása nélkülözi a katonás büszkeséget, mégis töretlen - nincs eltelve magától, s ha sokat is képzel magáról, nem rugaszkodik el túlságosan a valóságtól. Egy átlagos városinál nagyobb rend jellemzi ruháját és bőrét is, s ahogy fordul, hajából is valamiféle friss gyógynövényes illat árad; de legalább fehér bájitaltól nem bűzlik; nem prűd, csak talán egy kicsit túlságosan is ügyel a tisztaságára.
Egy kisebb kupac kötettel és papírossal biccent a könyvtárosnak, majd foglal helyet a középső asztalnál. Neki is lát kipakolni a kutatásához szükséges holmiját: oldaltáskáját a székre akasztja, majd kivesz belőle három, különböző árnyalatú, zöld varázsitalt és kirakja az asztalra. Bal oldalt felcsapja az egyik gyógyításra specializálódott kötetet, közvetlen mellé felállítva pedig Erefizét; jobb keze alá egy vászonra festett, mesteri átmenetekkel bíró színskála kerül, közvetlen elé pedig könyve, melyben saját feljegyzései szerepelnek. Jobbjába kapja az olajzöld varázsitalt és a színskála fölé tartja. Gyertyafényben kissé csalóka, de mivel ugyanaz a meleg fény világítja meg mind a skálát, mind a keveréket, a kettő eltérést nem fog mutatni, ő pedig memorizálta már az összes festői árnyalatot. ~ Világoszöldből... Almazöld... Vagy mohazöld... Mohazöld, igen... Nem, várjunk, ilyen árnyalat biztos nincs... ~ Baljával úgy lapozza fel a könyvtári könyvet, hogy oda sem néz, csak mikor már öt-hat oldalon belül jár a keresett fejezetnél. Annyiszor forgatta már ezeket, hogy majdnem fejből tudja az összes leírást, de jobban megy a munka, ha papíron látja viszont a szavakat. ~ Elrontottam volna...? Nem, biztos láttam már ilyet... ~ Kihúzza a dugót, majd beleszagol. Nem, ilyen egészen biztosan volt már a kezében, emlékszik az illatára! Hüvelykujjával ügyesen visszapattintja a zárt az üvegcsére, miközben kicsit előredől, hogy a helyi alkimistamester kötetébe is belenézzen. Az övében olyan különleges esetek is fel vannak sorolva, amik a balján lévő, általános enciklopédiákban nincsenek lejegyezve és a nő abban az egyben biztos, hogy ez nem várt módon keletkezett - hiszen ha a szokásos eljárással készítette volna, a sárga nem vesztette volna el ennyire a domináns szerepét és nem kapott volna egy ilyen kemény fényű, bár sötétnek még mindig nem mondható árnyalatot.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:35:11
Üzenet elküldve: 2017-03-27 10:35:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
-Fájdalmat, kínt, halált, szenvedést, félelmet... csupa olyat, amivel a boldog, harmonikus élet nem virágozhat és nem teljesedhet ki.
*Tényleg úgy fest, hogy Athon is a szívén viseli az ilyen dolgokat, ami igazi öröm.*
-Rendben, én ott leszek. *bólint lassan, komótosan a szerzetes.*
-A józan ész, a szerető szív és a logika is azt kívánja, hogy ha már egyszer élünk, akkor azt éljük békességben és szeretetben. Hallottam olyanokat, hogy egyszer élünk és mindent ki kell próbálni, de ez véleményem szerint nagy butaság. Egyébként lehet, hogy butaságot mondtam. Sa'Tereth tanainak itt nem biztos, hogy helyet adnak, csupán Teysusnak, de ő az egyensúly istensége, szóval ez nem meglepő.
*Ő is lassan meghajtja fejét a fiatalember előtt, akit tényleg nem akar feltartani. Holnap úgyis találkoznak, biztos benne, hogy eljön.*
-Áldás, békesség kísérjen utadon, ifjú!
-Fájdalmat, kínt, halált, szenvedést, félelmet... csupa olyat, amivel a boldog, harmonikus élet nem virágozhat és nem teljesedhet ki.
*Tényleg úgy fest, hogy Athon is a szívén viseli az ilyen dolgokat, ami igazi öröm.*
-Rendben, én ott leszek. *bólint lassan, komótosan a szerzetes.*
-A józan ész, a szerető szív és a logika is azt kívánja, hogy ha már egyszer élünk, akkor azt éljük békességben és szeretetben. Hallottam olyanokat, hogy egyszer élünk és mindent ki kell próbálni, de ez véleményem szerint nagy butaság. Egyébként lehet, hogy butaságot mondtam. Sa'Tereth tanainak itt nem biztos, hogy helyet adnak, csupán Teysusnak, de ő az egyensúly istensége, szóval ez nem meglepő.
*Ő is lassan meghajtja fejét a fiatalember előtt, akit tényleg nem akar feltartani. Holnap úgyis találkoznak, biztos benne, hogy eljön.*
-Áldás, békesség kísérjen utadon, ifjú!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211