Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-17 07:03:02
Üzenet elküldve: 2016-03-17 07:03:02
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Hát sajnos ez így van, a közelharcokban nagy hátrányból indulunk még akkor is, ha súlyos sérüléseket okozunk valami erős varázslattal az ellenfélnek. Akkor persze egy ideig biztosan kellemetlenül érinti az ellenfelünket, de mivel hát a varázslatok nem ölnek így a végkimenetel a mi vesztünket okozná... vagy talán mégsem? Mert ha kétszer rátámadsz valakire egy lángtornádóval és egymás után benyeli, akkor akár bele is halhat a súlyos sérülésekbe. Na a csatamágus már komolyabb ellenfél az biztos, sőt egy jó csatamágus még lehet, hogy egy profi kardforgatót is legyőzne, persze csak ha sikerülne is varázsolnia... ha igen akkor szinte biztos a győzelem.
*Persze ennek is lehet ellenpéldája csak valahogy így a logikus. Egy csatamágus karddal a kezében, és egy kombinált mana aurával védve legyőz egy kardforgatót. Na de mivan akkor, ha a harcos egy lovagi vértezetet visel, és kihúzza addig amíg az aura varázslat el nem veszíti a hatását? Mégsem olyan logikus ez.*
-Szerintem Eralil megérti majd a szándékodat, de ha a jobbkezének tekint akkor nem szívesen fog elengedni, de hát elvégre is nem köthet láncra. A rend tagjaként nyilván neked is van kötelezettséged, de magánélet is van, csupán meg kell találni a kettő közti állapotot. Na persze "csupán" mondom én is, de nem ennyire egyszerű. Viszont ha megerősödve térsz vissza az a rend számára is hasznos lehet akár, mert a tapasztalatokat át tudod adni ha akarod. Nem ad feladatot? Lehet fél, hogy jobban oldod meg a dolgokat mint ő maga. *mosolyog. Vagy csak szimplán nem bízik meg benne ez is lehet, ugyanakkor Lorew intelligens egyén, aki sok tapasztalattal rendelkezik, és ki van zárva hogy ez csak az elméleti dolgokra igaz, a hóhajú szerint a gyakorlatban is így van ez.*
-Értem. Tehát nem törvényszerű, hogy valaki pusztakezes harcból kiváló azért mert szerzetes. Végül is nem minden mágus kiváló aki mágusnak mondja magát, van akik megragadnak egy szinten és nincs tovább. Én sem. Nem értek a fegyverekhez, de a puszta kézzel való verekedéshez még annyira sem. Nem is emlékszem, hogy ütöttem e meg valaha valakit akár egy pofon erejéig is, na ököllel meg pláne nem. Inkább igyekeztem kommunikációval megoldani a konfliktusokat ha adódott ilyen. Egyébként te jobban tudod az ilyet, vagy akár láthattad is. Az igaz, hogy a legkiválóbb szerzetesek képesek röptükben elkapni egy nyílvesszőt is akár, meg a követ szétzúzzák a puszta kezükkel? Ez olyan hihetetlen... hogy lehetséges ez? Össze-vissza kellene törni minden csontjának. Vagy csak nekem olyan elképzelhetetlen ez?
-Hát sajnos ez így van, a közelharcokban nagy hátrányból indulunk még akkor is, ha súlyos sérüléseket okozunk valami erős varázslattal az ellenfélnek. Akkor persze egy ideig biztosan kellemetlenül érinti az ellenfelünket, de mivel hát a varázslatok nem ölnek így a végkimenetel a mi vesztünket okozná... vagy talán mégsem? Mert ha kétszer rátámadsz valakire egy lángtornádóval és egymás után benyeli, akkor akár bele is halhat a súlyos sérülésekbe. Na a csatamágus már komolyabb ellenfél az biztos, sőt egy jó csatamágus még lehet, hogy egy profi kardforgatót is legyőzne, persze csak ha sikerülne is varázsolnia... ha igen akkor szinte biztos a győzelem.
*Persze ennek is lehet ellenpéldája csak valahogy így a logikus. Egy csatamágus karddal a kezében, és egy kombinált mana aurával védve legyőz egy kardforgatót. Na de mivan akkor, ha a harcos egy lovagi vértezetet visel, és kihúzza addig amíg az aura varázslat el nem veszíti a hatását? Mégsem olyan logikus ez.*
-Szerintem Eralil megérti majd a szándékodat, de ha a jobbkezének tekint akkor nem szívesen fog elengedni, de hát elvégre is nem köthet láncra. A rend tagjaként nyilván neked is van kötelezettséged, de magánélet is van, csupán meg kell találni a kettő közti állapotot. Na persze "csupán" mondom én is, de nem ennyire egyszerű. Viszont ha megerősödve térsz vissza az a rend számára is hasznos lehet akár, mert a tapasztalatokat át tudod adni ha akarod. Nem ad feladatot? Lehet fél, hogy jobban oldod meg a dolgokat mint ő maga. *mosolyog. Vagy csak szimplán nem bízik meg benne ez is lehet, ugyanakkor Lorew intelligens egyén, aki sok tapasztalattal rendelkezik, és ki van zárva hogy ez csak az elméleti dolgokra igaz, a hóhajú szerint a gyakorlatban is így van ez.*
-Értem. Tehát nem törvényszerű, hogy valaki pusztakezes harcból kiváló azért mert szerzetes. Végül is nem minden mágus kiváló aki mágusnak mondja magát, van akik megragadnak egy szinten és nincs tovább. Én sem. Nem értek a fegyverekhez, de a puszta kézzel való verekedéshez még annyira sem. Nem is emlékszem, hogy ütöttem e meg valaha valakit akár egy pofon erejéig is, na ököllel meg pláne nem. Inkább igyekeztem kommunikációval megoldani a konfliktusokat ha adódott ilyen. Egyébként te jobban tudod az ilyet, vagy akár láthattad is. Az igaz, hogy a legkiválóbb szerzetesek képesek röptükben elkapni egy nyílvesszőt is akár, meg a követ szétzúzzák a puszta kezükkel? Ez olyan hihetetlen... hogy lehetséges ez? Össze-vissza kellene törni minden csontjának. Vagy csak nekem olyan elképzelhetetlen ez?
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-17 01:15:53
Üzenet elküldve: 2016-03-17 01:15:53
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát igen, jó lehet, ha az embernek vannak szülei. Már csak azért is, mert a mindenféle tudományokon kívül például olyan alapvető dolgokat is megtanul, megismer a gyermek, mint a szeretet. Lorewnek sosem volt ilyesmihez szerencséje, a szeretet és a szerelem két olyan dolog, amely egész életében elkerülte. Persze mivel nem ismeri, nem érzi úgy, hogy bármit is veszítene a dologgal, egyszerűen csak... furcsa. Előnyösnek fogja fel abból a szempontból, hogy nem vágyik kétségbeesetten mások szeretetére, ugyanakkor hogy valójában ez jó vagy rossz... hát azt csak a jó ég tudja.*
- Mindenképpen hasznos kombináció, főleg mivel egy sima mágus, mint például én, igenis rászorul, hogy legyen előtte néhány harcos, akik időt és teret adnak neki a varázslatokhoz. Úgymond csapatjátékos vagyok, ehhez kötött a szerepem, és ha egymagam kell küzdenem, akkor gyanítom, jóval kevesebbet érek, mint egy kardforgató. Mondjuk egy ellenfelet el tudok kábítani, és annyi, míg egy harcos talán kivágná magát három-négy ellenféllel szemben is. Nem győzne, csak talán el tudna menekülni, érted ugye... Most éppen így ha valaki amolyan csatamágus, akkor a mágiát félretéve karddal kivágja magát a helyzetből, és kész, esetleg néhány varázslattal rásegít. Szóval lehet hogy jobban járnék, ha én is kardforgatást tanulnék később.
*Mindössze erre próbált rámutatni, hogy nem kéne teljesen védtelenül hagynia magát. Persze nyilvánvalóan kicsit késő már ehhez, főleg mielőtt visszalátogat Isvuhoz, de hát akkor... akkor úgyse a fegyverforgatásán fog múlni a dolog, hanem a nő döntésén. Gyakorlatilag teljes mértékben az ő kezében lesz Lorew élete, és ha nem sikerül meggyőznie, hogy hallgassa meg, akkor meg fog halni. A szerzetes esetében ez a legnagyobb visszahúzó erő, hogy még ha tudná forgatni a kardot, akkor sem tenné szinte soha.*
- Hát igen, ha tenni kell, hát tenni kell. Mondjuk nekem olyan sok dolgom nincs a renden belül, talán azért, mert nem vagyok annyira megbízható munkaerő, ki tudja? Persze nem panaszkodom, csak hát... attól még összejöttek a dolgok. Most meg ez, áll a bál mindenütt a holtak miatt. Mintha csak a francért sem akarná valaki odafent, hogy valamibe egyáltalán belekezdhessek. Viszont akárhogyan is, hamarosan el fogok vonulni egy kicsit a világ elől. Még megbeszélem a dolgot Eralillal, aztán elmegyek valamiféle körsétára a vidéken. Csonttemetőbe, meg ehhez hasonló helyekre. Néhány hetet vagy hónapot eltöltenék a világtól elzártan. Megvilágosodnék, meg ilyenek.
*Szerencsére Worenth nem erőlteti a bérgyilkosos témát, habár... ha Svenről kéne beszélni, az még nem lenne olyan vészes, bár a lány bosszújától is okvetlen tart. Elvégre még el sem tudott kezdődni a kínvallatás, mikor Isvu megszakította a dolgot. Ettől függetlenül egy bérgyilkos az egy bérgyilkos, ez a lány meg jó eséllyel az alvilági ranglétra alján csücsül. Nem úgy, mint Isvu... na tőle már fél, és éppen ezért róla egy szót se merne szólni. Ezt majd vele is tudatnia kéne valahogyan...*
- Nem igazán *vonja meg a vállát* Persze alapvetően a szerzetességhez hozzátartozik, de én nem harcos lettem, hanem oktató. A kígyó minden alkalommal gyorsabb volt, így elestem a lehetőségtől, hogy kitanuljam ezt a dolgot. Azóta sem került rá sor, igazság szerint legalább annyira nem értek ehhez, mint a fegyveres harchoz. Nem állítom persze, hogy a legrosszabb vagyok benne, biztos találnék olyat, akit legyőzök, de alapvetően... nem szívesen mérném össze senkivel az erőmet ilyen téren, csúnya vége lehetne.
*Meg ugyanaz a helyzet itt is, ha lenne se nagyon használná. Amiből ki akarja magát vágni, ki tudja anélkül is, ahol meg az sem segít... hát ott ugyan mi értelme volna?*
*Hát igen, jó lehet, ha az embernek vannak szülei. Már csak azért is, mert a mindenféle tudományokon kívül például olyan alapvető dolgokat is megtanul, megismer a gyermek, mint a szeretet. Lorewnek sosem volt ilyesmihez szerencséje, a szeretet és a szerelem két olyan dolog, amely egész életében elkerülte. Persze mivel nem ismeri, nem érzi úgy, hogy bármit is veszítene a dologgal, egyszerűen csak... furcsa. Előnyösnek fogja fel abból a szempontból, hogy nem vágyik kétségbeesetten mások szeretetére, ugyanakkor hogy valójában ez jó vagy rossz... hát azt csak a jó ég tudja.*
- Mindenképpen hasznos kombináció, főleg mivel egy sima mágus, mint például én, igenis rászorul, hogy legyen előtte néhány harcos, akik időt és teret adnak neki a varázslatokhoz. Úgymond csapatjátékos vagyok, ehhez kötött a szerepem, és ha egymagam kell küzdenem, akkor gyanítom, jóval kevesebbet érek, mint egy kardforgató. Mondjuk egy ellenfelet el tudok kábítani, és annyi, míg egy harcos talán kivágná magát három-négy ellenféllel szemben is. Nem győzne, csak talán el tudna menekülni, érted ugye... Most éppen így ha valaki amolyan csatamágus, akkor a mágiát félretéve karddal kivágja magát a helyzetből, és kész, esetleg néhány varázslattal rásegít. Szóval lehet hogy jobban járnék, ha én is kardforgatást tanulnék később.
*Mindössze erre próbált rámutatni, hogy nem kéne teljesen védtelenül hagynia magát. Persze nyilvánvalóan kicsit késő már ehhez, főleg mielőtt visszalátogat Isvuhoz, de hát akkor... akkor úgyse a fegyverforgatásán fog múlni a dolog, hanem a nő döntésén. Gyakorlatilag teljes mértékben az ő kezében lesz Lorew élete, és ha nem sikerül meggyőznie, hogy hallgassa meg, akkor meg fog halni. A szerzetes esetében ez a legnagyobb visszahúzó erő, hogy még ha tudná forgatni a kardot, akkor sem tenné szinte soha.*
- Hát igen, ha tenni kell, hát tenni kell. Mondjuk nekem olyan sok dolgom nincs a renden belül, talán azért, mert nem vagyok annyira megbízható munkaerő, ki tudja? Persze nem panaszkodom, csak hát... attól még összejöttek a dolgok. Most meg ez, áll a bál mindenütt a holtak miatt. Mintha csak a francért sem akarná valaki odafent, hogy valamibe egyáltalán belekezdhessek. Viszont akárhogyan is, hamarosan el fogok vonulni egy kicsit a világ elől. Még megbeszélem a dolgot Eralillal, aztán elmegyek valamiféle körsétára a vidéken. Csonttemetőbe, meg ehhez hasonló helyekre. Néhány hetet vagy hónapot eltöltenék a világtól elzártan. Megvilágosodnék, meg ilyenek.
*Szerencsére Worenth nem erőlteti a bérgyilkosos témát, habár... ha Svenről kéne beszélni, az még nem lenne olyan vészes, bár a lány bosszújától is okvetlen tart. Elvégre még el sem tudott kezdődni a kínvallatás, mikor Isvu megszakította a dolgot. Ettől függetlenül egy bérgyilkos az egy bérgyilkos, ez a lány meg jó eséllyel az alvilági ranglétra alján csücsül. Nem úgy, mint Isvu... na tőle már fél, és éppen ezért róla egy szót se merne szólni. Ezt majd vele is tudatnia kéne valahogyan...*
- Nem igazán *vonja meg a vállát* Persze alapvetően a szerzetességhez hozzátartozik, de én nem harcos lettem, hanem oktató. A kígyó minden alkalommal gyorsabb volt, így elestem a lehetőségtől, hogy kitanuljam ezt a dolgot. Azóta sem került rá sor, igazság szerint legalább annyira nem értek ehhez, mint a fegyveres harchoz. Nem állítom persze, hogy a legrosszabb vagyok benne, biztos találnék olyat, akit legyőzök, de alapvetően... nem szívesen mérném össze senkivel az erőmet ilyen téren, csúnya vége lehetne.
*Meg ugyanaz a helyzet itt is, ha lenne se nagyon használná. Amiből ki akarja magát vágni, ki tudja anélkül is, ahol meg az sem segít... hát ott ugyan mi értelme volna?*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-16 20:38:21
Üzenet elküldve: 2016-03-16 20:38:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nyilván lenne amit átadnék persze, mondjuk a független varázslatokból a mana lövedéket, élelemgyűjtést, mágikus csomót. Ha tegyük fel lenne egy fiam aki harcos lesz, akkor próbálnám fokozni a tanítását olyanokkal, mint a fegyver és vértezés felruházás, a madártávlat varázslatok amik nagyon jók lehetnek az ellenség kémlelésében, az ellenségérzékelést, vagy mondjuk egy kombinált mana aurát. Ezek szerintem remek kiegészítői lehetnek egy harcosnak. Persze sokat tanultam tőlük, meg sok mindent is köszönhetek nekik még akkor is, ha a célokat különbözőképpen láttuk.
*Mondjuk az iskoláztatását, vagy hogy mindig a legújabb és legjobb íróktól származó könyveket vették meg neki amiből sokat tudott tanulni, meg magát a jellemét amit apjától örökölt, legalábbis mindig mindenki ezt mondta.*
-A mágia és a kardforgatás ütős kis párosítás meg kell hagyni. Meg ha már az előbb említettem. Képzeljük el a fegyver felruházást... oké, hogy fényből formálhatsz magadnak fegyvert, ami nagyon látványos meg minden, de ha nem értesz a forgatásukhoz egy kicsit sem akkor lényegében nem értél el semmit a látványon kívül. A vértezés felruházása szintén olyan, hogy nyilván aki nem elég erős meg sem tud mozdulni bizonyos vértekben. De egy harcosnak ezek nagyon jó varázslatok, ha a fegyverük mondjuk eltörik vagy bármi. Mondjuk a másik párosítás sem rossz az biztos, de van még bőven amiket össze lehetne kombinálni.
*Ha ő választhatna akkor az első mellett tenné le a szavazatát, valahogy a bájitalkeverés távol áll tőle... tiszteli a tudományok képviselőit, de sosem kedvelte az ilyen kotyvasztásos dolgokat.*
-Ez nálam is így van. Nem mintha bánnám, de néha jól esne pár nyugodalmas nap, amikor azt csinálsz amit csak akarsz. Mondjuk ilyen napokon ülnék be a fogadóba kártyázni, közben édes vörösbort kortyolgatnék. Bár a szövetségünk nem börtön, simán kaphatnék kimenőt, de mindig előbbre valónak tartom a munkaügyeket mint a szabadidőt. Persze megértem, amiről nem beszélhetsz arról ne is beszélj.
*A bérgyilkos nem hangzik jól, a hóhajú hátán azonnal feláll a szőr, vagy csak ő becsüli túl őket? Ez sem elképzelhetetlen.*
-Amúgy akartam kérdezni, hogy említetted itt a pusztakezes harcot. Te mint szerzetes nem tanultál az évek alatt ilyesmit? Hiszen ha jól tudom akkor a szerzetesek életmódjához tartoznak a kemény edzések. Vagy pont azért említettél továbbképzést, mert az alap tudásod az megvan hozzá?
-Nyilván lenne amit átadnék persze, mondjuk a független varázslatokból a mana lövedéket, élelemgyűjtést, mágikus csomót. Ha tegyük fel lenne egy fiam aki harcos lesz, akkor próbálnám fokozni a tanítását olyanokkal, mint a fegyver és vértezés felruházás, a madártávlat varázslatok amik nagyon jók lehetnek az ellenség kémlelésében, az ellenségérzékelést, vagy mondjuk egy kombinált mana aurát. Ezek szerintem remek kiegészítői lehetnek egy harcosnak. Persze sokat tanultam tőlük, meg sok mindent is köszönhetek nekik még akkor is, ha a célokat különbözőképpen láttuk.
*Mondjuk az iskoláztatását, vagy hogy mindig a legújabb és legjobb íróktól származó könyveket vették meg neki amiből sokat tudott tanulni, meg magát a jellemét amit apjától örökölt, legalábbis mindig mindenki ezt mondta.*
-A mágia és a kardforgatás ütős kis párosítás meg kell hagyni. Meg ha már az előbb említettem. Képzeljük el a fegyver felruházást... oké, hogy fényből formálhatsz magadnak fegyvert, ami nagyon látványos meg minden, de ha nem értesz a forgatásukhoz egy kicsit sem akkor lényegében nem értél el semmit a látványon kívül. A vértezés felruházása szintén olyan, hogy nyilván aki nem elég erős meg sem tud mozdulni bizonyos vértekben. De egy harcosnak ezek nagyon jó varázslatok, ha a fegyverük mondjuk eltörik vagy bármi. Mondjuk a másik párosítás sem rossz az biztos, de van még bőven amiket össze lehetne kombinálni.
*Ha ő választhatna akkor az első mellett tenné le a szavazatát, valahogy a bájitalkeverés távol áll tőle... tiszteli a tudományok képviselőit, de sosem kedvelte az ilyen kotyvasztásos dolgokat.*
-Ez nálam is így van. Nem mintha bánnám, de néha jól esne pár nyugodalmas nap, amikor azt csinálsz amit csak akarsz. Mondjuk ilyen napokon ülnék be a fogadóba kártyázni, közben édes vörösbort kortyolgatnék. Bár a szövetségünk nem börtön, simán kaphatnék kimenőt, de mindig előbbre valónak tartom a munkaügyeket mint a szabadidőt. Persze megértem, amiről nem beszélhetsz arról ne is beszélj.
*A bérgyilkos nem hangzik jól, a hóhajú hátán azonnal feláll a szőr, vagy csak ő becsüli túl őket? Ez sem elképzelhetetlen.*
-Amúgy akartam kérdezni, hogy említetted itt a pusztakezes harcot. Te mint szerzetes nem tanultál az évek alatt ilyesmit? Hiszen ha jól tudom akkor a szerzetesek életmódjához tartoznak a kemény edzések. Vagy pont azért említettél továbbképzést, mert az alap tudásod az megvan hozzá?
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-16 19:52:09
Üzenet elküldve: 2016-03-16 19:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Persze, meghagyni a szabadságot... nos, nem magától értetődő, a legtöbben nem teszik meg, és többek közt valószínűleg Lorew sem ilyen lenne, de Worenth meg pont olyan felvilágosult embernek tűnik, aki teret adna a porontyának.*
- Jó, de nem úgy értettem... hanem hogy egészen pontosan te mit tanítanál neki? Még ha nem is feltétlen a mágia irányába akarna menni, és te támogatnád benne, akkor is biztosan néhány apró varázslatot megtanítanál neki. Egy mana lövedéket mondjuk. Attól még nem erőltetted rá a te életedet, de mégis van a zsebében valami, amivel akár megvédheti magát. Mármost egy alkimista ilyet nyilván nem tud megcsinálni, ő néhány alapvető ital kotyvasztásának receptjét adja oda, és így tovább, és így tovább. Szerintem valamit mindenki hoz a szüleitől, te is, noha mágus lettél, de biztos tőlük is tanultál dolgokat.
*Mondjuk Lorew ezt igazán nem tudhatja, neki nem volt családja, neki a rend volt, és rossz vagy nem rossz, de azért még onnan is tanult hasznos dolgokat is. A nagyja persze nem az, de a tekercsek, meg az egyéb elcsippentett bölcsességek... Bően nem érte meg ott felnőni, de a semminél még mindig több.*
- Hát igen, én meg éppen azon gondolkodtam, hogy a legtöbben így tesznek. Most tekintsünk el az Amos Theniorhoz hasonló mágusok krémjétől, és gondoljunk egy átlagosabb mágusra, aki legfeljebb néhány ágat tanul meg. Utána továbbképzi magát fegyveres vagy pusztakezes harc terén. Ez szinte természetes, mert enélkül könnyen védtelenné válhat, ha egy kardforgató gyengébb pillanatában, vagy váratlanul találja meg. Ha én alkímiát tanulnék később, akkor teljesen jó lenne, hogy egyszerre kotyvasztok, és mágiázok, de közben meg egy fegyveres harcban biztosan meghalnék néhány pillanat alatt. Nem biztos, hogy jó ötlet kihagyni ezt a dolgot az életemből.
*Persze más szemszögből meg kifejezetten hasznos, hogy kihagyja, de az már csak legyen az ő dolga, hogy melyik nézőpont az. Alapvetően butaságnak tűnik, hogy ilyen védtelenül hagyja magát. Még saját maga is nehezen hiszi, hogy ennyire el lehet hanyagolni a vívást, vagy a kézitusát.*
- Igen... egészen különleges dolgokat is lehetett ott kapni *egészen véletlenül egy került a birtokába potom nyolcszáz aranyért egy minden képzeletet felülmúló ereklye* Alapvetően régen sokat próbálgattam, mostanában kevesebbet. De hát régen ráérős voltam, időm, mint a tenger, most meg rongybabaként cibálnak ide-oda, mióta a rendhez csatlakoztam. Mármint ne kötelességeket érts ezalatt, simán csak valahogy azóta sűrűbb lett az életem. Legutóbb is ott volt az a városőr, aki be akart záratni, meg a bérgyilkos, aki valami... valami... valami. Ez utóbbiról tilos beszélnem. Kellemetlen. De semmi különöset nem mondtam, ért egy kis baleset, ennyi, de sikeresen kimásztam belőle *körbekémlel, de senki mást nem lát a közelben. Tény, hogy Isvu keze messzire elér, de a könyvtárba már csak nem küld embereket Lorew után, ennyire értékes információnak nincs birtokában. Legalábbis szeretné azt hinni, hogy semmi olyasmit nem tud véletlen kibökni, ami miatt megölnék.*
*Persze, meghagyni a szabadságot... nos, nem magától értetődő, a legtöbben nem teszik meg, és többek közt valószínűleg Lorew sem ilyen lenne, de Worenth meg pont olyan felvilágosult embernek tűnik, aki teret adna a porontyának.*
- Jó, de nem úgy értettem... hanem hogy egészen pontosan te mit tanítanál neki? Még ha nem is feltétlen a mágia irányába akarna menni, és te támogatnád benne, akkor is biztosan néhány apró varázslatot megtanítanál neki. Egy mana lövedéket mondjuk. Attól még nem erőltetted rá a te életedet, de mégis van a zsebében valami, amivel akár megvédheti magát. Mármost egy alkimista ilyet nyilván nem tud megcsinálni, ő néhány alapvető ital kotyvasztásának receptjét adja oda, és így tovább, és így tovább. Szerintem valamit mindenki hoz a szüleitől, te is, noha mágus lettél, de biztos tőlük is tanultál dolgokat.
*Mondjuk Lorew ezt igazán nem tudhatja, neki nem volt családja, neki a rend volt, és rossz vagy nem rossz, de azért még onnan is tanult hasznos dolgokat is. A nagyja persze nem az, de a tekercsek, meg az egyéb elcsippentett bölcsességek... Bően nem érte meg ott felnőni, de a semminél még mindig több.*
- Hát igen, én meg éppen azon gondolkodtam, hogy a legtöbben így tesznek. Most tekintsünk el az Amos Theniorhoz hasonló mágusok krémjétől, és gondoljunk egy átlagosabb mágusra, aki legfeljebb néhány ágat tanul meg. Utána továbbképzi magát fegyveres vagy pusztakezes harc terén. Ez szinte természetes, mert enélkül könnyen védtelenné válhat, ha egy kardforgató gyengébb pillanatában, vagy váratlanul találja meg. Ha én alkímiát tanulnék később, akkor teljesen jó lenne, hogy egyszerre kotyvasztok, és mágiázok, de közben meg egy fegyveres harcban biztosan meghalnék néhány pillanat alatt. Nem biztos, hogy jó ötlet kihagyni ezt a dolgot az életemből.
*Persze más szemszögből meg kifejezetten hasznos, hogy kihagyja, de az már csak legyen az ő dolga, hogy melyik nézőpont az. Alapvetően butaságnak tűnik, hogy ilyen védtelenül hagyja magát. Még saját maga is nehezen hiszi, hogy ennyire el lehet hanyagolni a vívást, vagy a kézitusát.*
- Igen... egészen különleges dolgokat is lehetett ott kapni *egészen véletlenül egy került a birtokába potom nyolcszáz aranyért egy minden képzeletet felülmúló ereklye* Alapvetően régen sokat próbálgattam, mostanában kevesebbet. De hát régen ráérős voltam, időm, mint a tenger, most meg rongybabaként cibálnak ide-oda, mióta a rendhez csatlakoztam. Mármint ne kötelességeket érts ezalatt, simán csak valahogy azóta sűrűbb lett az életem. Legutóbb is ott volt az a városőr, aki be akart záratni, meg a bérgyilkos, aki valami... valami... valami. Ez utóbbiról tilos beszélnem. Kellemetlen. De semmi különöset nem mondtam, ért egy kis baleset, ennyi, de sikeresen kimásztam belőle *körbekémlel, de senki mást nem lát a közelben. Tény, hogy Isvu keze messzire elér, de a könyvtárba már csak nem küld embereket Lorew után, ennyire értékes információnak nincs birtokában. Legalábbis szeretné azt hinni, hogy semmi olyasmit nem tud véletlen kibökni, ami miatt megölnék.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-16 16:01:13
Üzenet elküldve: 2016-03-16 16:01:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Igen amit Lorew említ az is tipikus dolog, meg egyébként is érdekes a gondolatok és az elme kapcsolata, mágusként régóta keresi a tökéletes egyensúlyt amit a meditációk során érhet el sok idő elteltével.*
-Hát nem is tudom Lorew. Nyilván minden apa azt szeretné ha a fia a nyomdokaiba lépne, de ha a saját példámból indulok ki, hogy a szüleim sosem azt akarták amit én és rám akartak erőltetni dolgokat, akkor meghagynám neki a szabad választást. Persze lehet kicsit bántana ha nem mágus lenne, de ha az ő sorsa más utakra viszi elfogadnám, ha más nem azért, hogy én ne tegyek úgy ahogyan velem tettek.
*Bár nincs gyermeke de így tenné, és erről teljes mértékig meg van győződve.*
-Nem kell kijavítani, igazad van. A mágusok keveset törődnek a fizikai erejük fejlesztésével, inkább a meditálás és az elme tökéletesítésére szentelik az időt, de ezzel gondolom neked nem mondok újat. Bár bevallom az utóbbi időkben elgondolkodtam azon, hogy veszek pár órát valakitől, aki megtanítana a kardharcra, de amíg a mágiával nem végzek nem fogok bele másik művészetbe... tudod amiről már korábban is beszéltem. Majd ha elértem a célom a mágiában akkor talán rááldozom magam, mert sokszor jól jönne némi kardforgató tudás. A mágiára fogékonyság is ilyen örökletes dolog, ha van a családban mágiahasználó akkor valamikor vissza fog ütni.
*Ezzel ki is derül, hogy Worenth mit választana a mágia után, de ez sem titkos dolog, miért is ne tudhatná Lorew, elvégre ő is elmondta, hogy az alkímia érdekli másodsorban.*
-A forgatagon sok különös dolgot bocsájtottak piacra, olyankor lehet igazán különlegességeket kifogni, mert mindenhonnan érkeznek akik hozzák a portékáikat. Nem lep meg, hogy gnómtól vetted, ők nagyon értenek a tudományhoz, és képesek mindenféle különlegességeket feltalálni. Ja vagy úgy... pedig nagy előny lenne ha tudnád a színeket, de így meg nagyobb a kihívás. Úgy ahogy az is előny lenne igen, ha az alapvető érzéseket láthatnád. Megmondom őszintén sosem láttam még ilyet, pedig jártam már mindenfelé. És az a jó benne, hogy nem is kell a mágiát hívnod segítségül, hanem anélkül is remek szolgálatot tehet ez a kis gömb. Gyakran próbálgatod? És mondjuk állatokon tesztelted már?
*Igen amit Lorew említ az is tipikus dolog, meg egyébként is érdekes a gondolatok és az elme kapcsolata, mágusként régóta keresi a tökéletes egyensúlyt amit a meditációk során érhet el sok idő elteltével.*
-Hát nem is tudom Lorew. Nyilván minden apa azt szeretné ha a fia a nyomdokaiba lépne, de ha a saját példámból indulok ki, hogy a szüleim sosem azt akarták amit én és rám akartak erőltetni dolgokat, akkor meghagynám neki a szabad választást. Persze lehet kicsit bántana ha nem mágus lenne, de ha az ő sorsa más utakra viszi elfogadnám, ha más nem azért, hogy én ne tegyek úgy ahogyan velem tettek.
*Bár nincs gyermeke de így tenné, és erről teljes mértékig meg van győződve.*
-Nem kell kijavítani, igazad van. A mágusok keveset törődnek a fizikai erejük fejlesztésével, inkább a meditálás és az elme tökéletesítésére szentelik az időt, de ezzel gondolom neked nem mondok újat. Bár bevallom az utóbbi időkben elgondolkodtam azon, hogy veszek pár órát valakitől, aki megtanítana a kardharcra, de amíg a mágiával nem végzek nem fogok bele másik művészetbe... tudod amiről már korábban is beszéltem. Majd ha elértem a célom a mágiában akkor talán rááldozom magam, mert sokszor jól jönne némi kardforgató tudás. A mágiára fogékonyság is ilyen örökletes dolog, ha van a családban mágiahasználó akkor valamikor vissza fog ütni.
*Ezzel ki is derül, hogy Worenth mit választana a mágia után, de ez sem titkos dolog, miért is ne tudhatná Lorew, elvégre ő is elmondta, hogy az alkímia érdekli másodsorban.*
-A forgatagon sok különös dolgot bocsájtottak piacra, olyankor lehet igazán különlegességeket kifogni, mert mindenhonnan érkeznek akik hozzák a portékáikat. Nem lep meg, hogy gnómtól vetted, ők nagyon értenek a tudományhoz, és képesek mindenféle különlegességeket feltalálni. Ja vagy úgy... pedig nagy előny lenne ha tudnád a színeket, de így meg nagyobb a kihívás. Úgy ahogy az is előny lenne igen, ha az alapvető érzéseket láthatnád. Megmondom őszintén sosem láttam még ilyet, pedig jártam már mindenfelé. És az a jó benne, hogy nem is kell a mágiát hívnod segítségül, hanem anélkül is remek szolgálatot tehet ez a kis gömb. Gyakran próbálgatod? És mondjuk állatokon tesztelted már?
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-16 13:45:30
Üzenet elküldve: 2016-03-16 13:45:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az emlékeknek rengeteg sok vicces és kevésbé vicces tulajdonságuk van, utóbbi kategóriából az egyik, hogy véglegesen sosem tűnnek el. Talán elfelejtődnek, visszahúzódnak a sötétbe, és ki tudja? Lehet, hogy előbb hal meg az illető végelgyengülésben, minthogy eszébe jutna, de ettől még el nem tűnt. Teljesen sosem, erről hivatottak tanúskodni azok az érzések, mikor biztosra veszed, hogy ez korábban is megtörtént már, hogy ez az egész ismerős. Az ilyen pillanatok pedig beleégnek az ember elméjébe.*
- Elég önhatalmú jószágok, tudod mit mondanak, ha töröd a fejed rajta, akkor az istenekre sem fog eszedbe jutni, de ha nem is gondolsz rá, akkor talán egyszer csak bevillan. Mintha csak azt üzenné az elméd, hogy nem kell őt zaklatni, sürgetni, meg megmondani, hogy mit csináljon, majd megoldja ő a maga tempójában és módján. Nem csoda, hogy van, aki meg akarja ismerni, hogyan is működik.
*Valahogyan Lorewet mindig megmosolyogtatja a gondolat, hogy az elméjét egy külön személyként képzelje el, egy kis emberke a fejében. Aki pedig dühösen rendezgeti odabent a papírokat, és morog, ha Lorew valamit hirtelen akar kérni tőle. Nem olyan egyszerű kikeresni a sok dosszié meg iratköteg közül, várjon szépen a sorára.*
- Hát persze, elvégre ha a nagyszülő kitalálja, és tökéletesítgeti, akkor a saját gyerekét is ebben a szellemben neveli, erre tanítja, és kiskorában mindenki fogékonyabb az ilyen dolgokra. Hát még majd az ő fia, meg annak a fia, és így tovább. Részben azért is létezik ilyesmi, hogy a nagy nemesi házaknak vannak különleges egyedi mágiái is, amelyek a vérvonalon öröklődnek. Ha lenne egy fiad, te is inkább oktatnád mágiára, mint mondjuk alkímiára, vagy fegyveres harcra. Többek között azért is, mert mágiából jóval képzettebb vagy, mint másik kettőből. Most magamból indultam ki, szóval nyugodtan javíts ki, ha tévednék.
*Bár Worenth nem kelti nagy kardforgató benyomását, ki tudja? Lorew is lassanként szeretné majd továbbképezni magát legalább a pusztakezes harcok terén, hogy képes legyen kis mértékben megvédeni magát. Könnyen lehet, hogy beszélgetőtársa ezt már jóval korábban megtette. Az alkímia meg... arra Worenth maga mondta, hogy nem ért hozzá annyira, ott volt némi alapja a kijelentésnek.*
- A forgatagon vettem, és persze semmi instrukciót nem kaptam hozzá, a színeket nekem kell kitapasztalni, de hát időm mint a tenger. Talizmánnak... nevezhetjük végül is talizmánnak, bár részemről inkább egy eszköz, ami segítene a munkámban, ha még az elmével foglalkoznék. Gyakran találkoztam olyanokkal, akiknek túlságosan szét volt zilálva az elméjük ahhoz, hogy egyáltalán megfogalmazhassák, mi kínozza őket. Ha az alapvető érzéseiket láthatnám, már annyival is előrébb lennék. Legalábbis így gondolkodtam, amikor megvásároltam a furcsa gnóm árustól. Akiről mellesleg azt mondták, hogy dadogós, pedig mikor én beszéltem vele, nem tapasztaltam ilyesmit. Mondjuk tény, egy évvel korábban mondták, azóta lehet kiküszöbölte ezt a problémát, vagy talán nem is ugyanaz a gnóm volt... tavaly nem voltam ott.
*Az emlékeknek rengeteg sok vicces és kevésbé vicces tulajdonságuk van, utóbbi kategóriából az egyik, hogy véglegesen sosem tűnnek el. Talán elfelejtődnek, visszahúzódnak a sötétbe, és ki tudja? Lehet, hogy előbb hal meg az illető végelgyengülésben, minthogy eszébe jutna, de ettől még el nem tűnt. Teljesen sosem, erről hivatottak tanúskodni azok az érzések, mikor biztosra veszed, hogy ez korábban is megtörtént már, hogy ez az egész ismerős. Az ilyen pillanatok pedig beleégnek az ember elméjébe.*
- Elég önhatalmú jószágok, tudod mit mondanak, ha töröd a fejed rajta, akkor az istenekre sem fog eszedbe jutni, de ha nem is gondolsz rá, akkor talán egyszer csak bevillan. Mintha csak azt üzenné az elméd, hogy nem kell őt zaklatni, sürgetni, meg megmondani, hogy mit csináljon, majd megoldja ő a maga tempójában és módján. Nem csoda, hogy van, aki meg akarja ismerni, hogyan is működik.
*Valahogyan Lorewet mindig megmosolyogtatja a gondolat, hogy az elméjét egy külön személyként képzelje el, egy kis emberke a fejében. Aki pedig dühösen rendezgeti odabent a papírokat, és morog, ha Lorew valamit hirtelen akar kérni tőle. Nem olyan egyszerű kikeresni a sok dosszié meg iratköteg közül, várjon szépen a sorára.*
- Hát persze, elvégre ha a nagyszülő kitalálja, és tökéletesítgeti, akkor a saját gyerekét is ebben a szellemben neveli, erre tanítja, és kiskorában mindenki fogékonyabb az ilyen dolgokra. Hát még majd az ő fia, meg annak a fia, és így tovább. Részben azért is létezik ilyesmi, hogy a nagy nemesi házaknak vannak különleges egyedi mágiái is, amelyek a vérvonalon öröklődnek. Ha lenne egy fiad, te is inkább oktatnád mágiára, mint mondjuk alkímiára, vagy fegyveres harcra. Többek között azért is, mert mágiából jóval képzettebb vagy, mint másik kettőből. Most magamból indultam ki, szóval nyugodtan javíts ki, ha tévednék.
*Bár Worenth nem kelti nagy kardforgató benyomását, ki tudja? Lorew is lassanként szeretné majd továbbképezni magát legalább a pusztakezes harcok terén, hogy képes legyen kis mértékben megvédeni magát. Könnyen lehet, hogy beszélgetőtársa ezt már jóval korábban megtette. Az alkímia meg... arra Worenth maga mondta, hogy nem ért hozzá annyira, ott volt némi alapja a kijelentésnek.*
- A forgatagon vettem, és persze semmi instrukciót nem kaptam hozzá, a színeket nekem kell kitapasztalni, de hát időm mint a tenger. Talizmánnak... nevezhetjük végül is talizmánnak, bár részemről inkább egy eszköz, ami segítene a munkámban, ha még az elmével foglalkoznék. Gyakran találkoztam olyanokkal, akiknek túlságosan szét volt zilálva az elméjük ahhoz, hogy egyáltalán megfogalmazhassák, mi kínozza őket. Ha az alapvető érzéseiket láthatnám, már annyival is előrébb lennék. Legalábbis így gondolkodtam, amikor megvásároltam a furcsa gnóm árustól. Akiről mellesleg azt mondták, hogy dadogós, pedig mikor én beszéltem vele, nem tapasztaltam ilyesmit. Mondjuk tény, egy évvel korábban mondták, azóta lehet kiküszöbölte ezt a problémát, vagy talán nem is ugyanaz a gnóm volt... tavaly nem voltam ott.
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-16 09:26:56
Üzenet elküldve: 2016-03-16 09:26:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~Bár úgy lenne.~
*Pedig nem így van. Sajnos a káosz előidézésének általában a szövődménye a halál, és a mostani időkben akad ebből bőven, elég csak a történésekre gondolni. És biztosan van olyan, aki valami perverz élvezetet lát benne, akit izgalommal tölt el mások bukása, vagy egy város esetleges leigázása. Igazából Lorew "sötét" oldalában is lehet valamiféle káosz, még ha nem is konkrétan ilyen súlyos szintű, de akkor is van a hóhajú szerint.*
-Persze előkerülhetnek az emlékek újra, sőt fel is lehet erősíteni őket ha az ember eleget töri rajtuk a fejét, csak szerintem mégis az általános nézőpont az, hogy az emlékek mikor egy idő után megkopnak valahogy csökkentik a fájdalmas érzéseket, az ember beletörődik, elviseli. Vagy ahogy te is mondod elfelejtettük, aztán meg lehet kihozza belőlünk egy olyan személy, akire nem is gondolnánk... ilyen esetek is vannak.
*Lorewel ellentétben Worenth azért olyan sok véres dolgot (szerencsére) nem látott. Persze volt aki meghalt a közvetlen közelében, de azok nem ilyen véres, brutális módon.*
-Nagyon is nehéz. Meg ha nagyon sokat gyakorlod akkor is becsúszhat hiba a számításokba, a tökéletesítéshez évek kellenének, hosszú hosszú évek. Biztosan létezik még számtalan egyéni technika amiket valaki létrehoz, sőt olyanról is hallottam ahol már a nagyszülő kitalált valamit, de csak az unokája tudta teljesen véghezvinni, akkora forrta ki magát a dolog.
*Mondjuk sok ilyenről nem hallott, de mint minden természetesen ilyen is van. A meditációs transz is ilyen lehet, lehet hogy Worenth sosem tudja olyan szinten művelni mintha megtanítaná mondjuk valakinek, akinek jobb érzéke van hozzá.
Hát azért az a kristálygömb nem éppen hétköznapi, sokkalta inkább a különleges kategóriába tartozik, nem is érti Lorew számára miért nem az... talán már megszokta, és hétköznapi lett számára.*
-Tényleg? *húzza fel szemöldökét.* -Ez különös. Lássuk mit látsz. *mosolyodik el, majd mikor elmondja Lorew az érzéseket bólint.* -Azt hiszem így van. Ügyes. Lényegében ilyenkor akkor létrejön valamiféle kapocs közted és a gömb között. És azt honnan tudod, hogy melyik színnek mi a jelentése? Mert ugye mondjuk a kék az hideg szín, ami mondjuk utalhat a nyugodt állapotra, a piros meg meleg szín, ami mondjuk utalhat akkor a felfokozottságra, vagy vérnyomás emelkedésére. Ezek az általános nézetek a színekkel kapcsolatban ha jól tudom. Meg most akkor a gömb a te koncentrációs képességed hatására változik, formálódik és mutatja magát? Mert akkor ez a kristálygömb nevezhető a te talizmánodnak. A piacon vetted, vagy kaptad? Én is elfogadnék valami hasonlót.
~Bár úgy lenne.~
*Pedig nem így van. Sajnos a káosz előidézésének általában a szövődménye a halál, és a mostani időkben akad ebből bőven, elég csak a történésekre gondolni. És biztosan van olyan, aki valami perverz élvezetet lát benne, akit izgalommal tölt el mások bukása, vagy egy város esetleges leigázása. Igazából Lorew "sötét" oldalában is lehet valamiféle káosz, még ha nem is konkrétan ilyen súlyos szintű, de akkor is van a hóhajú szerint.*
-Persze előkerülhetnek az emlékek újra, sőt fel is lehet erősíteni őket ha az ember eleget töri rajtuk a fejét, csak szerintem mégis az általános nézőpont az, hogy az emlékek mikor egy idő után megkopnak valahogy csökkentik a fájdalmas érzéseket, az ember beletörődik, elviseli. Vagy ahogy te is mondod elfelejtettük, aztán meg lehet kihozza belőlünk egy olyan személy, akire nem is gondolnánk... ilyen esetek is vannak.
*Lorewel ellentétben Worenth azért olyan sok véres dolgot (szerencsére) nem látott. Persze volt aki meghalt a közvetlen közelében, de azok nem ilyen véres, brutális módon.*
-Nagyon is nehéz. Meg ha nagyon sokat gyakorlod akkor is becsúszhat hiba a számításokba, a tökéletesítéshez évek kellenének, hosszú hosszú évek. Biztosan létezik még számtalan egyéni technika amiket valaki létrehoz, sőt olyanról is hallottam ahol már a nagyszülő kitalált valamit, de csak az unokája tudta teljesen véghezvinni, akkora forrta ki magát a dolog.
*Mondjuk sok ilyenről nem hallott, de mint minden természetesen ilyen is van. A meditációs transz is ilyen lehet, lehet hogy Worenth sosem tudja olyan szinten művelni mintha megtanítaná mondjuk valakinek, akinek jobb érzéke van hozzá.
Hát azért az a kristálygömb nem éppen hétköznapi, sokkalta inkább a különleges kategóriába tartozik, nem is érti Lorew számára miért nem az... talán már megszokta, és hétköznapi lett számára.*
-Tényleg? *húzza fel szemöldökét.* -Ez különös. Lássuk mit látsz. *mosolyodik el, majd mikor elmondja Lorew az érzéseket bólint.* -Azt hiszem így van. Ügyes. Lényegében ilyenkor akkor létrejön valamiféle kapocs közted és a gömb között. És azt honnan tudod, hogy melyik színnek mi a jelentése? Mert ugye mondjuk a kék az hideg szín, ami mondjuk utalhat a nyugodt állapotra, a piros meg meleg szín, ami mondjuk utalhat akkor a felfokozottságra, vagy vérnyomás emelkedésére. Ezek az általános nézetek a színekkel kapcsolatban ha jól tudom. Meg most akkor a gömb a te koncentrációs képességed hatására változik, formálódik és mutatja magát? Mert akkor ez a kristálygömb nevezhető a te talizmánodnak. A piacon vetted, vagy kaptad? Én is elfogadnék valami hasonlót.
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-15 21:55:59
Üzenet elküldve: 2016-03-15 21:55:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát igen, bármennyire is rühelli a dolgokat, azt be kell látni, a templom jól megpakolja a zsebeit. Nekik jutott eszébe, hogy a régi, értelmetlen vallások helyébe valami kézzel fogható tudományt hozzanak. Aztán ezt pénzért árulják... Ugyanígy Lorew is felfedezhetne már valami újat, azt meg jó pénzért eladná. Sajnos ő pusztán egy dolgot akar felfedezni, azt meg utána nem adná el senkinek semmiért.*
- Senki sem szereti a káoszt meg a halált *sóhajtja, pedig hát azok is éppen olyan részei a világnak, mint az összes többi. Mondjuk nekromanták képzésére valószínűleg nem is lennének képesek, az őrült vagy gonosz mágusok meg úgysem oda mennek, de mégis. Függetlenül attól, hogy kétirányú a dolog, azért nem kéne ilyen elutasítónak lenni velük szemben. Persze nem is kell szeretni őket, aki a halállal akar cimborálni, annak a mostani történések remek lehetőséget nyújtanak, többek között Lorewnek is. Bár fene tudja, mi fog kisülni ebből, hiszen még a templomi fény felméréséig sem jutott el... fájó. Szeretné azt hinni, hogy van ideje, pedig tudja, hogy minden perc számítana.*
- Igen, valami hasonló, rá kell jönni, hogy tulajdonképpen nem is fél az ember. Hogy nem olyan rossz, mint amilyennek érzi. Ha egyszer meg tud birkózni vele, akkor másodszor is, nagyjából ez az elv. És ha már felment egyszer a szirt szélére, és lenézett, még ha továbbra is fél a magasságtól, tudja, hogy képes rá. Képes leküzdeni a félelemét, mert egyszer már megtette, és ez magabiztosságot fog neki. Ha újból ilyen helyzetbe kerül, talán újból kipróbálja magát, mert azt mondja, ha egyszer sikerült, most is menni fog. Idővel pedig, ha elégszer rászánta magát korábban, megszokásból is meg fogja tenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fél, sőt, ha sokáig nincs utána magas helyen, visszaeshet a korábbi állapotába, mindössze annyit jelent, hogy legyőzi a félelmet. Viszont a korábbi megjegyzés miatt nem tudok feltétlen egyetérteni az emlékek kopásával. Illetve a kopásukkal igen, csak azzal nem, hogy azok már nem veszélyesek. Főleg mivel nagyon gyakran egy olyan emlék okozza a legnagyobb fájdalmat, amely hosszú évek óta eszünkbe sem jutott. Pont azért, mert elszoktunk tőle, elfelejtettük, hogy képesek vagyunk átélni.
*Persze apróság, de mégis, jobb tisztázni. Nem minden emlék süllyed el, némelyik igen csúnyán képes visszaharapni, még akkor is, ha évekkel korábban egyszer már átengedte az illető az elméjén. Sokáig nem kerül elő, majd hirtelen... lesből... Mellékesen lehet, hogy emiatt most Worenthnek pont eszébe fog jutni valami kellemetlen, de hát ezt a kockázatot minden beszélgetésnél vállalni kell. Lorewnek a maga részéről nincs most semmije, ami nyomná a lelkét.*
- Vérpezsdítés... sok véres dolgot ismerek, de ez nem tartozik közéjük *ha már vér, lassan kéne neki egy véráldozat... csak hogy el ne felejtse* Az biztos, hogy nem lehet könnyű, jómagam ismerem az állapotot, meg szerintem mindenki, csak ez kicsit olyan, mint álmodban rájönni, hogy álmodsz. Amíg a gondolataid visznek, addig rendben van, csak nagy a veszélye, hogy elalszol, ha meg ráeszmélsz, hogy már a határon vagy, akkor rögtön az ébrenlétbe estél. Nehéznek hangzik, és gyanítom sok gyakorlást igényel.
*A kristálygömb érdekes módon mindenkinek jó előre elnyeri a tetszését, pedig... mindig csak eztán mondja el, hogy miért különleges. Lorew az egyetlen, akit az eszköz külseje nem nyűgöz le alapból?*
- Ez egy érdekes kis gömböcske, ami megmondja annak az érzelmi állapotát, akire a fókuszálok. Esetedben például *Worenth elé tartja és fókuszál* Nem érzek benned erős érzéseket, nyugodt vagy, jó a kedved... kicsit izgatott, de gyanítom csak a gömb miatt, meg hogy valóban meg tudom-e mondani ebből, mit érzel. Persze ez mind csak tipp, eddig még nem sikerült működésre bírnom a gömböt, mindössze csak a legvalószínűbb dolgokat mondtam. Ó, csalódottságot mutat a gömb... csalódást okoz, hogy mégsem működik *majd visszateszi az erszényébe, és megjegyzi* Alapvetően színeket kéne mutasson, de vagy nem elég erős a koncentrációm, vagy nem is igazi, csak valami utánzat. A fene sem tudja megmondani. Elvileg sok gyakorlás szükségeltetik hozzá.
*Hát igen, bármennyire is rühelli a dolgokat, azt be kell látni, a templom jól megpakolja a zsebeit. Nekik jutott eszébe, hogy a régi, értelmetlen vallások helyébe valami kézzel fogható tudományt hozzanak. Aztán ezt pénzért árulják... Ugyanígy Lorew is felfedezhetne már valami újat, azt meg jó pénzért eladná. Sajnos ő pusztán egy dolgot akar felfedezni, azt meg utána nem adná el senkinek semmiért.*
- Senki sem szereti a káoszt meg a halált *sóhajtja, pedig hát azok is éppen olyan részei a világnak, mint az összes többi. Mondjuk nekromanták képzésére valószínűleg nem is lennének képesek, az őrült vagy gonosz mágusok meg úgysem oda mennek, de mégis. Függetlenül attól, hogy kétirányú a dolog, azért nem kéne ilyen elutasítónak lenni velük szemben. Persze nem is kell szeretni őket, aki a halállal akar cimborálni, annak a mostani történések remek lehetőséget nyújtanak, többek között Lorewnek is. Bár fene tudja, mi fog kisülni ebből, hiszen még a templomi fény felméréséig sem jutott el... fájó. Szeretné azt hinni, hogy van ideje, pedig tudja, hogy minden perc számítana.*
- Igen, valami hasonló, rá kell jönni, hogy tulajdonképpen nem is fél az ember. Hogy nem olyan rossz, mint amilyennek érzi. Ha egyszer meg tud birkózni vele, akkor másodszor is, nagyjából ez az elv. És ha már felment egyszer a szirt szélére, és lenézett, még ha továbbra is fél a magasságtól, tudja, hogy képes rá. Képes leküzdeni a félelemét, mert egyszer már megtette, és ez magabiztosságot fog neki. Ha újból ilyen helyzetbe kerül, talán újból kipróbálja magát, mert azt mondja, ha egyszer sikerült, most is menni fog. Idővel pedig, ha elégszer rászánta magát korábban, megszokásból is meg fogja tenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fél, sőt, ha sokáig nincs utána magas helyen, visszaeshet a korábbi állapotába, mindössze annyit jelent, hogy legyőzi a félelmet. Viszont a korábbi megjegyzés miatt nem tudok feltétlen egyetérteni az emlékek kopásával. Illetve a kopásukkal igen, csak azzal nem, hogy azok már nem veszélyesek. Főleg mivel nagyon gyakran egy olyan emlék okozza a legnagyobb fájdalmat, amely hosszú évek óta eszünkbe sem jutott. Pont azért, mert elszoktunk tőle, elfelejtettük, hogy képesek vagyunk átélni.
*Persze apróság, de mégis, jobb tisztázni. Nem minden emlék süllyed el, némelyik igen csúnyán képes visszaharapni, még akkor is, ha évekkel korábban egyszer már átengedte az illető az elméjén. Sokáig nem kerül elő, majd hirtelen... lesből... Mellékesen lehet, hogy emiatt most Worenthnek pont eszébe fog jutni valami kellemetlen, de hát ezt a kockázatot minden beszélgetésnél vállalni kell. Lorewnek a maga részéről nincs most semmije, ami nyomná a lelkét.*
- Vérpezsdítés... sok véres dolgot ismerek, de ez nem tartozik közéjük *ha már vér, lassan kéne neki egy véráldozat... csak hogy el ne felejtse* Az biztos, hogy nem lehet könnyű, jómagam ismerem az állapotot, meg szerintem mindenki, csak ez kicsit olyan, mint álmodban rájönni, hogy álmodsz. Amíg a gondolataid visznek, addig rendben van, csak nagy a veszélye, hogy elalszol, ha meg ráeszmélsz, hogy már a határon vagy, akkor rögtön az ébrenlétbe estél. Nehéznek hangzik, és gyanítom sok gyakorlást igényel.
*A kristálygömb érdekes módon mindenkinek jó előre elnyeri a tetszését, pedig... mindig csak eztán mondja el, hogy miért különleges. Lorew az egyetlen, akit az eszköz külseje nem nyűgöz le alapból?*
- Ez egy érdekes kis gömböcske, ami megmondja annak az érzelmi állapotát, akire a fókuszálok. Esetedben például *Worenth elé tartja és fókuszál* Nem érzek benned erős érzéseket, nyugodt vagy, jó a kedved... kicsit izgatott, de gyanítom csak a gömb miatt, meg hogy valóban meg tudom-e mondani ebből, mit érzel. Persze ez mind csak tipp, eddig még nem sikerült működésre bírnom a gömböt, mindössze csak a legvalószínűbb dolgokat mondtam. Ó, csalódottságot mutat a gömb... csalódást okoz, hogy mégsem működik *majd visszateszi az erszényébe, és megjegyzi* Alapvetően színeket kéne mutasson, de vagy nem elég erős a koncentrációm, vagy nem is igazi, csak valami utánzat. A fene sem tudja megmondani. Elvileg sok gyakorlás szükségeltetik hozzá.
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-15 18:04:43
Üzenet elküldve: 2016-03-15 18:04:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*A piacon kifizetik mindazt, amit vettek, majd Szelídet vezetve indulnak el. Nem haladnak így túl gyorsan, lévén a ló rendesen fel van pakolva, de becsületére legyen mondva, nem ellenkezik a málhás ló szerepe ellen sem, bár Nitta szerint teljesen evidens, hogy sokkal nemesebb jószág annál, mint hogy ilyen feladatokat kapjon.*
– Szelíd meglepően jól viseli ezt a sokféle csomagot *jegyzi meg ahogy elindulnak, majd az utcák labirintusán átkelve elgondolkodik Lorsan szavain.*
– Nem valószínű. Igencsak kevés dolog van, amiért ilyet tennék úgy általában, főleg veled. Azt pedig nem gondolom, hogy te ártani akarnál nekem, kedvesem. Nem, azt nem tudom elképzelni.
*Valóban meg sem fordult ilyesmi a fejében. Lorsannal kapcsoltban nem tud elképzelni olyat, hogy a férfi kezet emelne rá, mert esetleg nem a megfelelő hőmérsékletű az étel, vagy hogy ha lenne kisbabájuk, akkor megütné a kicsit, csak azért mert sírni merészel.
Ilyesmit el sem tud képzelni a párjáról.*
– Attól függ. Ha épp engem védenél tőle, akkor dehogyis takarnám el a szememet.
~Sőt! Magam adnám a kezedbe a bárdodat, ha arról lenne szó.~
– De való igaz, jobban szeretem, ha nem vérezed be a kezed, maximum csak a vadászatokon. Érted, ugye?
*Beszéd közben lassan elérnek a könyvtárig, ahol Nitta a párja felé fordul.*
– Pár perc mindössze. Bejössz te is?
*Nem tudja, Lorsan hogyan szeretné, esetleg ha itt vannak ő is belekukkant valamibe, vagy megvárná kint. Azt sem tudja Szelíd hogyan áll a kérdéshez, e azt sejti idegent nem engedne a közelébe a ló.
Ha Lorsan vele tart, akkor a férfival, ha nem akkor egyedül lép be.
Valóban siet. Belenéz egy alkímiai iratba, majd egy másikba is, amiben a rózsákról van szó meg egyéb növényekről, és egy harmadikba, melyben ruhákról, és ábrák is vannak benne bőséggel.
Az utóbbi kettővel megy a pulthoz, és 10 aranyat fizet azért a könyvtárosnak (Mesélő (BlackJack)), hogy kölcsön vehesse a köteteket egy időre.
Majd a párjához fordul.*
– Én készen vagyok itt.
*A piacon kifizetik mindazt, amit vettek, majd Szelídet vezetve indulnak el. Nem haladnak így túl gyorsan, lévén a ló rendesen fel van pakolva, de becsületére legyen mondva, nem ellenkezik a málhás ló szerepe ellen sem, bár Nitta szerint teljesen evidens, hogy sokkal nemesebb jószág annál, mint hogy ilyen feladatokat kapjon.*
– Szelíd meglepően jól viseli ezt a sokféle csomagot *jegyzi meg ahogy elindulnak, majd az utcák labirintusán átkelve elgondolkodik Lorsan szavain.*
– Nem valószínű. Igencsak kevés dolog van, amiért ilyet tennék úgy általában, főleg veled. Azt pedig nem gondolom, hogy te ártani akarnál nekem, kedvesem. Nem, azt nem tudom elképzelni.
*Valóban meg sem fordult ilyesmi a fejében. Lorsannal kapcsoltban nem tud elképzelni olyat, hogy a férfi kezet emelne rá, mert esetleg nem a megfelelő hőmérsékletű az étel, vagy hogy ha lenne kisbabájuk, akkor megütné a kicsit, csak azért mert sírni merészel.
Ilyesmit el sem tud képzelni a párjáról.*
– Attól függ. Ha épp engem védenél tőle, akkor dehogyis takarnám el a szememet.
~Sőt! Magam adnám a kezedbe a bárdodat, ha arról lenne szó.~
– De való igaz, jobban szeretem, ha nem vérezed be a kezed, maximum csak a vadászatokon. Érted, ugye?
*Beszéd közben lassan elérnek a könyvtárig, ahol Nitta a párja felé fordul.*
– Pár perc mindössze. Bejössz te is?
*Nem tudja, Lorsan hogyan szeretné, esetleg ha itt vannak ő is belekukkant valamibe, vagy megvárná kint. Azt sem tudja Szelíd hogyan áll a kérdéshez, e azt sejti idegent nem engedne a közelébe a ló.
Ha Lorsan vele tart, akkor a férfival, ha nem akkor egyedül lép be.
Valóban siet. Belenéz egy alkímiai iratba, majd egy másikba is, amiben a rózsákról van szó meg egyéb növényekről, és egy harmadikba, melyben ruhákról, és ábrák is vannak benne bőséggel.
Az utóbbi kettővel megy a pulthoz, és 10 aranyat fizet azért a könyvtárosnak (Mesélő (BlackJack)), hogy kölcsön vehesse a köteteket egy időre.
Majd a párjához fordul.*
– Én készen vagyok itt.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-15 08:30:25
Üzenet elküldve: 2016-03-15 08:30:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Lényegében a szilánkoknál is az ingyenes tanításra épül fel minden, a mesterek átadják a tudást azoknak, akik elérnek egy bizonyos szintet, és pár beszélgetés alkalmával bebizonyítják, hogy méltóak a mesterek bizalmára, és elkötelezettek a szövetség iránt... ez utóbbi rendkívül fontos, hiszen a tanoncokba energiát, időt, pénzt fektetnek, és nyilván nem azért, hogy miután valaki elér egy bizonyos szintet búcsút intsen ezzel kihasználva a mágusmestereket. A rendszer tökéletes, és a megfelelő vezetőkkel jól is működik, viszont a hóhajúnak amiben változnia kell az az, hogy ezt a bizonyos elkötelezettséget jobban meg kell vizsgálni, és többet kell beszélgetnie az esetleges jelentkezőkkel, mivel elég elfogult és bizalmas mindenkivel.*
-Teljes mértékben egyetértek a nézőpontoddal, magam is ezeket az elveket vallom. Viszont azt meg kell hagyni, hogy akárhogy is van a mágiatanítás jelen pillanatban magas anyagi bevételt jelent mondjuk a templomnak, és nem kis stabilitást, hiszen mindig vannak akik a mágiára éhesek sőt... az utóbbi időben meg különösen. Mint egy jól működő bánya kimeríthetetlen forrásokkal. Nyilván ezt már jó előre kitervelték, azóta meg nagyokat pacsiznak mikor jön a bevétel. *mosolyog.* -És bár nekem sem tetszik meg kell hagyni ötletes. Biztos sok szegényebb tehetség veszik így el, de azért vagytok ti vagy mi, hogy az ilyen sorból származóknak is lehetőséget biztosítsunk. A célok amik vezérlik a tanoncokat az szinte rögtön leszűrhető, ha nem is teljes pontossággal, de aki jó emberismerő nagyon nem lőhet mellé. Meg ugye minden tanonc más és más, mint minden egyén nyilván, mindenki mást keres a mágiában, különböző céljaik vannak... a lényeg, hogy ne káosz vagy halál jelleműek legyenek, mert azok bizony tőlünk nem fognak tanulni soha.
*Később mondjuk eljuthat ide bárki, de ha a kezdetek kezdetétől jó irányú nevelést kap valaki, akkor erre jóval kisebb az esély. A felelősség mindaddig a mesteren van, amíg a tanonc nem lép mester állományba, ott azért már saját magának kell vállalni a cselekedetei utáni következményeket... addigra fejben is meg kell érni.*
-Lényegében az idő múlásával egyébként is minden lelki sérülés is csökken, és sok mindent felejtünk az idő múlásával... az idő minden sebet beforraszt szokták mondani. Ez pont olyan lehet mint aki fél a magasságtól teszem azt. Mindaddig félni fog, amíg egyszer rá nem szánja magát, hogy egy kilátó szélére ki ne álljon, és ne bámuljon bele a mélységbe... aztán vagy használ vagy nem, de ha elsőre nem is sikerül nem kell feladni, ugyanis ha belevág az már magában egy félsiker. A meditáció... csodás dolog, a tiszta tudat állapot, ha képes vagy kizárni és kikapcsolni az elmét.
*Ez sem olyan egyszerű ám, kizárni a gondolatokat és tisztán érezni, érzékelni, de a testi lelki megnyugvást hihetetlen mértékben fokozza, ezáltal az ember nyugodtabb, türelmesebb, bölcsebb lehet... tipikus mágusoknak való tevékenység.*
-Ezzel a technikával ha két órát meditálsz akkor közel nyolc óra alvásnak felel, én így tapasztaltam az évek során. Viszont nem könnyű, én sem vagyok benne valami nagy mester... alapból nehéz megtartani az ébrenlét és az alvás közti állapotot, mert nagyon kicsike ott a határ amiben mozoghatsz. Ha felkelsz nem jó, ha meg elalszol akkor már nem meditálás ugye. Amikor elkezdenek tompulni az érzékek, és távoliak lesznek a hangok azon a ponton kell valahol megállni és ott maradni. Egyébként a legjobb erre a csendes hely, ahol nem zökkentenek ki a nagy zajok, mert bizony könnyű felébredni. Hogy miért a meditációs transz és miért nem az alvás? Mert míg az alvásnak számos negatív hatása van, mint a kialvatlanság, nyomottság, megfájdul a derekad, elfekszed a nyakad meg mi egyéb, addig a meditációs transz teljes felfrissülést eredményez... mintha kicseréltek volna, na meg kevesebb idő is. Hmmm... pedig tudom... igen megvan. *csettint.* -Vérpezsdítés a neve, de a pontos hatását nem ismerem. Viszont a transznak az a negatív hatása, hogy mikor elmúlik az az idő, amennyit nyertél magadnak azután nagyon fáradt leszel és kimerült, akkor szükséged van egy jó kiadós alvásra... valamit valamiért.
*Ezután a tojás méretű kristálygömbön akad meg a szeme.*
-Hű. Szép. Elmondod pontosan mire való ez a kristálygömb? Elég kicsike nemde?
*Ugye Worenth mágusbotja tetején is kristálygömb van amiben a kis forgószél forog ide-oda, de az csak egy átlátszó "egyszerű" gömböcske.*
*Lényegében a szilánkoknál is az ingyenes tanításra épül fel minden, a mesterek átadják a tudást azoknak, akik elérnek egy bizonyos szintet, és pár beszélgetés alkalmával bebizonyítják, hogy méltóak a mesterek bizalmára, és elkötelezettek a szövetség iránt... ez utóbbi rendkívül fontos, hiszen a tanoncokba energiát, időt, pénzt fektetnek, és nyilván nem azért, hogy miután valaki elér egy bizonyos szintet búcsút intsen ezzel kihasználva a mágusmestereket. A rendszer tökéletes, és a megfelelő vezetőkkel jól is működik, viszont a hóhajúnak amiben változnia kell az az, hogy ezt a bizonyos elkötelezettséget jobban meg kell vizsgálni, és többet kell beszélgetnie az esetleges jelentkezőkkel, mivel elég elfogult és bizalmas mindenkivel.*
-Teljes mértékben egyetértek a nézőpontoddal, magam is ezeket az elveket vallom. Viszont azt meg kell hagyni, hogy akárhogy is van a mágiatanítás jelen pillanatban magas anyagi bevételt jelent mondjuk a templomnak, és nem kis stabilitást, hiszen mindig vannak akik a mágiára éhesek sőt... az utóbbi időben meg különösen. Mint egy jól működő bánya kimeríthetetlen forrásokkal. Nyilván ezt már jó előre kitervelték, azóta meg nagyokat pacsiznak mikor jön a bevétel. *mosolyog.* -És bár nekem sem tetszik meg kell hagyni ötletes. Biztos sok szegényebb tehetség veszik így el, de azért vagytok ti vagy mi, hogy az ilyen sorból származóknak is lehetőséget biztosítsunk. A célok amik vezérlik a tanoncokat az szinte rögtön leszűrhető, ha nem is teljes pontossággal, de aki jó emberismerő nagyon nem lőhet mellé. Meg ugye minden tanonc más és más, mint minden egyén nyilván, mindenki mást keres a mágiában, különböző céljaik vannak... a lényeg, hogy ne káosz vagy halál jelleműek legyenek, mert azok bizony tőlünk nem fognak tanulni soha.
*Később mondjuk eljuthat ide bárki, de ha a kezdetek kezdetétől jó irányú nevelést kap valaki, akkor erre jóval kisebb az esély. A felelősség mindaddig a mesteren van, amíg a tanonc nem lép mester állományba, ott azért már saját magának kell vállalni a cselekedetei utáni következményeket... addigra fejben is meg kell érni.*
-Lényegében az idő múlásával egyébként is minden lelki sérülés is csökken, és sok mindent felejtünk az idő múlásával... az idő minden sebet beforraszt szokták mondani. Ez pont olyan lehet mint aki fél a magasságtól teszem azt. Mindaddig félni fog, amíg egyszer rá nem szánja magát, hogy egy kilátó szélére ki ne álljon, és ne bámuljon bele a mélységbe... aztán vagy használ vagy nem, de ha elsőre nem is sikerül nem kell feladni, ugyanis ha belevág az már magában egy félsiker. A meditáció... csodás dolog, a tiszta tudat állapot, ha képes vagy kizárni és kikapcsolni az elmét.
*Ez sem olyan egyszerű ám, kizárni a gondolatokat és tisztán érezni, érzékelni, de a testi lelki megnyugvást hihetetlen mértékben fokozza, ezáltal az ember nyugodtabb, türelmesebb, bölcsebb lehet... tipikus mágusoknak való tevékenység.*
-Ezzel a technikával ha két órát meditálsz akkor közel nyolc óra alvásnak felel, én így tapasztaltam az évek során. Viszont nem könnyű, én sem vagyok benne valami nagy mester... alapból nehéz megtartani az ébrenlét és az alvás közti állapotot, mert nagyon kicsike ott a határ amiben mozoghatsz. Ha felkelsz nem jó, ha meg elalszol akkor már nem meditálás ugye. Amikor elkezdenek tompulni az érzékek, és távoliak lesznek a hangok azon a ponton kell valahol megállni és ott maradni. Egyébként a legjobb erre a csendes hely, ahol nem zökkentenek ki a nagy zajok, mert bizony könnyű felébredni. Hogy miért a meditációs transz és miért nem az alvás? Mert míg az alvásnak számos negatív hatása van, mint a kialvatlanság, nyomottság, megfájdul a derekad, elfekszed a nyakad meg mi egyéb, addig a meditációs transz teljes felfrissülést eredményez... mintha kicseréltek volna, na meg kevesebb idő is. Hmmm... pedig tudom... igen megvan. *csettint.* -Vérpezsdítés a neve, de a pontos hatását nem ismerem. Viszont a transznak az a negatív hatása, hogy mikor elmúlik az az idő, amennyit nyertél magadnak azután nagyon fáradt leszel és kimerült, akkor szükséged van egy jó kiadós alvásra... valamit valamiért.
*Ezután a tojás méretű kristálygömbön akad meg a szeme.*
-Hű. Szép. Elmondod pontosan mire való ez a kristálygömb? Elég kicsike nemde?
*Ugye Worenth mágusbotja tetején is kristálygömb van amiben a kis forgószél forog ide-oda, de az csak egy átlátszó "egyszerű" gömböcske.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-14 00:25:20
Üzenet elküldve: 2016-03-14 00:25:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, a mágia már csak ilyen. Még ha renden belül könnyebben kivitelezhető is, mint egyedül, de alapvetően tetszőlegesen sok pénzt el lehet verni rá. Amíg a mágia iránti szenvedélyével fel nem hagyott, addig Lorew aligha fog kártyázni, kockázni, vagy bármi mást csinálni. Nem hiába vannak olyan kevesen az igazán nagy mágusok. De hát ez van, ha valaki belevág, az nyilván tisztában van ezzel. Nyilván... és egészen biztosan nem duzzog, és a templomot hibáztatja, ha felkészületlenül megy oda, kifolyik a pénz a kezei közül, de nem tanult meg semmit. Ilyenek nyilván nincsenek.*
- Részemről nem vagyok az ilyen rendszer híve *vonja meg a vállát* Nem tetszik, hogy pénzért adják a tudást bárkinek, ezért csatlakoztam Eralil rendjébe. Emellett viszont azzal sem értek teljesen egyet, ahogy ő csinálja, viszont ő talán közelebb jár az igazsághoz. Én a magam részéről ingyen adnám a tudást, viszont kizárólag azoknak, akik megérdemlik, méltóak rá, vagy nem tudom, hogy mondjam. Nem érdekelne, hogy ki gazdag, ki a főtanács tagja, vagy ki más ország követe. Az érdekelne, hogy képes-e használni a mágiát, a megfelelő célok vezérlik-e, és van-e komoly érzéke hozzá. Jóllehet, egy ilyen rendszerben én sem lettem volna soha mágus, sőt, mindössze egy maroknyian a szó szoros értelmében, de talán jobb lett volna. Néha belegondolok, megéri-e, hogy tudunk varázsolni, miközben látod, hogy mások milyen borzalmas dolgokra használják ezt a tudást. Vagy éppen eltékozolják. A gazdag, aki kitanulja, aztán az első komolyabb tűzvarázslattal megöli magát. Persze értem én, a templom zsebe dagad, de mégis, akkor már inkább adná az ember egy értelmesebbnek, de talán szegényebbnek.
*Persze az más kérdés, hogy ő mit tart a mágia elvesztegetésének, ezen mérce szerint gyakorlatilag mindenki ezt teszi, de ezt szándékosan nem hangsúlyozta ki. Életszemlélettől függetlenül mindenki talál olyat a világban, amiről azt mondja, hogy ez a mágia rossz célra történő felhasználása, az viszont már nagyon is függ a szemléletmódjától, hogy mit tart annak.*
- Talán említettem, túl kevesen ismerik az ehhez hasonló dolgokat. Pedig szerintem az elme tanulmányozása, és gyógyítása éppen olyan fontos, mint a testé. Persze ezt általában letudják annyival, hogy meditáció, pedig ez messze nem elég. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy az edzés elég, hogy a tested rendben legyen. Persze, ha jól vagy, akkor kifejezetten hasznos, de törött karral vagy lábbal már kevésbé tartom jó ötletnek. Éppen így nem ültethetsz le egy őrültet meditálni. Legalább olyan fontos tudomány, mint maga a gyógyítás. Mellesleg erre a kérdésre, hogy az emléket át kell engedni, a magyarázat is viszonylag egyszerű. Sok dologtól csak addig félünk, amíg nem kerülünk megfogható közelségbe vele. Ha egyszer átengeded, rájössz, vagy jobb esetben rájössz, hogy minden fájdalom ellenére elviselhető. Nem kell félni tőle. Így talán legközelebb, mikor eszedbe jut, már nem kelti fájdalmas, kizárandó emlék benyomását, talán ki sem tűnik a többi közül.
*Hát a meditálás az álom és ébrenlét határán lehetne Lorew specialitása. Simán csak nem kellett kifejlesztenie, egyszerűen csak nehezére esik az esetek többségében ébren maradnia meditálás közben. Az más kérdés, hogy gyakran átbillen az álmok világába, hortyogni kezd, és eldől, de... kis gyakorlással menne neki is.*
- Mennyi ideig? *teszi fel a kérdést hirtelen* Mármint meddig kell álom és ébrenlét határán meditálnod ahhoz, hogy kipihent legyél? Mert ugye nem mindegy... Ha mondjuk tizenkét órán át, akkor rá fogok kérdezni, miért nem alszol inkább helyette nyolcat, és éred el ugyanazt a eredményt. A varázslatról így nem tudok, a holdmágiából ismerem azt, ami elaltat, és védelmet helyez körém. Mellesleg ez egy ötletet is adott... A holdmágia meg... igen, igazság szerint pont erről van szó, sok benne az elmére ható varázslat, segíthet a munkámban, ami... ami már nem a munkám. Furcsa csapda. Éppen ugyanarra szolgál, mint ez itt *veszi elő a kristálygömbjét. Azóta sem tudta rábírni, hogy bármit is eláruljon bárkiről, viszont ez nem gátolja abban, hogy folyamatosan magánál hordja.*
*Nos igen, a mágia már csak ilyen. Még ha renden belül könnyebben kivitelezhető is, mint egyedül, de alapvetően tetszőlegesen sok pénzt el lehet verni rá. Amíg a mágia iránti szenvedélyével fel nem hagyott, addig Lorew aligha fog kártyázni, kockázni, vagy bármi mást csinálni. Nem hiába vannak olyan kevesen az igazán nagy mágusok. De hát ez van, ha valaki belevág, az nyilván tisztában van ezzel. Nyilván... és egészen biztosan nem duzzog, és a templomot hibáztatja, ha felkészületlenül megy oda, kifolyik a pénz a kezei közül, de nem tanult meg semmit. Ilyenek nyilván nincsenek.*
- Részemről nem vagyok az ilyen rendszer híve *vonja meg a vállát* Nem tetszik, hogy pénzért adják a tudást bárkinek, ezért csatlakoztam Eralil rendjébe. Emellett viszont azzal sem értek teljesen egyet, ahogy ő csinálja, viszont ő talán közelebb jár az igazsághoz. Én a magam részéről ingyen adnám a tudást, viszont kizárólag azoknak, akik megérdemlik, méltóak rá, vagy nem tudom, hogy mondjam. Nem érdekelne, hogy ki gazdag, ki a főtanács tagja, vagy ki más ország követe. Az érdekelne, hogy képes-e használni a mágiát, a megfelelő célok vezérlik-e, és van-e komoly érzéke hozzá. Jóllehet, egy ilyen rendszerben én sem lettem volna soha mágus, sőt, mindössze egy maroknyian a szó szoros értelmében, de talán jobb lett volna. Néha belegondolok, megéri-e, hogy tudunk varázsolni, miközben látod, hogy mások milyen borzalmas dolgokra használják ezt a tudást. Vagy éppen eltékozolják. A gazdag, aki kitanulja, aztán az első komolyabb tűzvarázslattal megöli magát. Persze értem én, a templom zsebe dagad, de mégis, akkor már inkább adná az ember egy értelmesebbnek, de talán szegényebbnek.
*Persze az más kérdés, hogy ő mit tart a mágia elvesztegetésének, ezen mérce szerint gyakorlatilag mindenki ezt teszi, de ezt szándékosan nem hangsúlyozta ki. Életszemlélettől függetlenül mindenki talál olyat a világban, amiről azt mondja, hogy ez a mágia rossz célra történő felhasználása, az viszont már nagyon is függ a szemléletmódjától, hogy mit tart annak.*
- Talán említettem, túl kevesen ismerik az ehhez hasonló dolgokat. Pedig szerintem az elme tanulmányozása, és gyógyítása éppen olyan fontos, mint a testé. Persze ezt általában letudják annyival, hogy meditáció, pedig ez messze nem elég. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy az edzés elég, hogy a tested rendben legyen. Persze, ha jól vagy, akkor kifejezetten hasznos, de törött karral vagy lábbal már kevésbé tartom jó ötletnek. Éppen így nem ültethetsz le egy őrültet meditálni. Legalább olyan fontos tudomány, mint maga a gyógyítás. Mellesleg erre a kérdésre, hogy az emléket át kell engedni, a magyarázat is viszonylag egyszerű. Sok dologtól csak addig félünk, amíg nem kerülünk megfogható közelségbe vele. Ha egyszer átengeded, rájössz, vagy jobb esetben rájössz, hogy minden fájdalom ellenére elviselhető. Nem kell félni tőle. Így talán legközelebb, mikor eszedbe jut, már nem kelti fájdalmas, kizárandó emlék benyomását, talán ki sem tűnik a többi közül.
*Hát a meditálás az álom és ébrenlét határán lehetne Lorew specialitása. Simán csak nem kellett kifejlesztenie, egyszerűen csak nehezére esik az esetek többségében ébren maradnia meditálás közben. Az más kérdés, hogy gyakran átbillen az álmok világába, hortyogni kezd, és eldől, de... kis gyakorlással menne neki is.*
- Mennyi ideig? *teszi fel a kérdést hirtelen* Mármint meddig kell álom és ébrenlét határán meditálnod ahhoz, hogy kipihent legyél? Mert ugye nem mindegy... Ha mondjuk tizenkét órán át, akkor rá fogok kérdezni, miért nem alszol inkább helyette nyolcat, és éred el ugyanazt a eredményt. A varázslatról így nem tudok, a holdmágiából ismerem azt, ami elaltat, és védelmet helyez körém. Mellesleg ez egy ötletet is adott... A holdmágia meg... igen, igazság szerint pont erről van szó, sok benne az elmére ható varázslat, segíthet a munkámban, ami... ami már nem a munkám. Furcsa csapda. Éppen ugyanarra szolgál, mint ez itt *veszi elő a kristálygömbjét. Azóta sem tudta rábírni, hogy bármit is eláruljon bárkiről, viszont ez nem gátolja abban, hogy folyamatosan magánál hordja.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-13 10:04:34
Üzenet elküldve: 2016-03-13 10:04:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nekem sem lehet okom a panaszra, nem szűkölködöm. Amikor a városba jöttem akkor még sokkalta karcsúbb volt az erszényem, de az alapvető dolgokra éppen futotta már akkor is. A város adta lehetőségeknek köszönhetően meg hamar megszedi magát az aki szorgalmas... mert munkalehetőség akad bőven szerencsére. A mágiára nincs az az összeg ami elég lenne, amennyi pénzed van annyit lehet beleölni. Na mondjuk ha rááldozod tudsz is fejlődni ha ügyes vagy, csak hát ugye gyűjtsd össze. A varázslatok sem olcsóak, de a mágiatanulás szerintem mindenhol így megy.
*Azaz náluk a szövetségben pont nem, de ezt nem kezdi el fejtegetni. Arra kíváncsi lenne, hogy Eralil rendjében hogy mennek a tanítások, de nyilván nem fog erre rákérdezni, van ahogyan van és kész.
Kicsit meglepődik Lorew szavain, nem gondolta volna, hogy vannak erre való technikák. Lám itt egy remek példa amit meg lehet oldani mágia nélkül.*
-Sosem hallottam ilyen tudományról, pedig életem során találkoztam már ezzel-azzal, így valóban nem lehet szokványos. Régebben nagyobb hatással voltak rám az emlékek, mostanra már képes vagyok kizárni, nem foglalkozni velük. Áh annyira azért nem komoly a helyzet, de ha mondjuk két évvel ezelőtt találkozunk akkor biztosan a segítségedet kértem volna, de mára már nem szenvedek. Sőt igen azt vettem észre magamon, hogyha lefuttatom és átélem az emléket, akkor csak addig kínoz amíg be nem fejeződik, aztán nem marcangol tovább... mintha a lélek megnyugvást találna. De hát igen nehéz ez, valahol meg is kell barátkozni ezekkel a dolgokkal ahhoz, hogy az ember képes legyen háttérbe szorítani.
*Lorew több szempontból is meglepi a hóhajút. Egyrészről van benne valami különös megmagyarázhatatlan vonzódás a sötét dolgok iránt, ezt azért levette az eddigi eszmecserékből. Ugyanakkor ritkán beszél olyannal, aki ennyire részletesen hozzá tud szólni mindenféle témához ami csak feljön. Különös személyiség Lorew meg kell hagyni, de van sütnivalója és tapasztalata ez nem vitás.*
-Egy időben én is foglalkoztam különböző technikákkal, végül egyet sikerült megalkotnom... meditációs transznak neveztem el. Lényege egy olyan transz állapot, ami valahol az alvás és az ébrenlét hátárán mozog, és olyan hatással bír mintha kialudtad volna magad, teljesen frissen "ébredsz", annyi hogy egy-két percig kissé bágyadtnak érzed magad, de aztán nagyon jó. Van valami ilyesmi varázslat is ebben biztos vagyok, de annak kicsit más a véghatása... nem jut most éppen eszembe a neve. És egyébként miért választottad éppen a holdmágiát? Van ennek valami oka, vagy csak megtetszett, esetleg pont az álmok, az elme, és a tudat dolgok miatt amire az ág épül? Mert ez igazán a te asztalodnak tűnik.
-Nekem sem lehet okom a panaszra, nem szűkölködöm. Amikor a városba jöttem akkor még sokkalta karcsúbb volt az erszényem, de az alapvető dolgokra éppen futotta már akkor is. A város adta lehetőségeknek köszönhetően meg hamar megszedi magát az aki szorgalmas... mert munkalehetőség akad bőven szerencsére. A mágiára nincs az az összeg ami elég lenne, amennyi pénzed van annyit lehet beleölni. Na mondjuk ha rááldozod tudsz is fejlődni ha ügyes vagy, csak hát ugye gyűjtsd össze. A varázslatok sem olcsóak, de a mágiatanulás szerintem mindenhol így megy.
*Azaz náluk a szövetségben pont nem, de ezt nem kezdi el fejtegetni. Arra kíváncsi lenne, hogy Eralil rendjében hogy mennek a tanítások, de nyilván nem fog erre rákérdezni, van ahogyan van és kész.
Kicsit meglepődik Lorew szavain, nem gondolta volna, hogy vannak erre való technikák. Lám itt egy remek példa amit meg lehet oldani mágia nélkül.*
-Sosem hallottam ilyen tudományról, pedig életem során találkoztam már ezzel-azzal, így valóban nem lehet szokványos. Régebben nagyobb hatással voltak rám az emlékek, mostanra már képes vagyok kizárni, nem foglalkozni velük. Áh annyira azért nem komoly a helyzet, de ha mondjuk két évvel ezelőtt találkozunk akkor biztosan a segítségedet kértem volna, de mára már nem szenvedek. Sőt igen azt vettem észre magamon, hogyha lefuttatom és átélem az emléket, akkor csak addig kínoz amíg be nem fejeződik, aztán nem marcangol tovább... mintha a lélek megnyugvást találna. De hát igen nehéz ez, valahol meg is kell barátkozni ezekkel a dolgokkal ahhoz, hogy az ember képes legyen háttérbe szorítani.
*Lorew több szempontból is meglepi a hóhajút. Egyrészről van benne valami különös megmagyarázhatatlan vonzódás a sötét dolgok iránt, ezt azért levette az eddigi eszmecserékből. Ugyanakkor ritkán beszél olyannal, aki ennyire részletesen hozzá tud szólni mindenféle témához ami csak feljön. Különös személyiség Lorew meg kell hagyni, de van sütnivalója és tapasztalata ez nem vitás.*
-Egy időben én is foglalkoztam különböző technikákkal, végül egyet sikerült megalkotnom... meditációs transznak neveztem el. Lényege egy olyan transz állapot, ami valahol az alvás és az ébrenlét hátárán mozog, és olyan hatással bír mintha kialudtad volna magad, teljesen frissen "ébredsz", annyi hogy egy-két percig kissé bágyadtnak érzed magad, de aztán nagyon jó. Van valami ilyesmi varázslat is ebben biztos vagyok, de annak kicsit más a véghatása... nem jut most éppen eszembe a neve. És egyébként miért választottad éppen a holdmágiát? Van ennek valami oka, vagy csak megtetszett, esetleg pont az álmok, az elme, és a tudat dolgok miatt amire az ág épül? Mert ez igazán a te asztalodnak tűnik.
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-12 18:04:40
Üzenet elküldve: 2016-03-12 18:04:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Pedig kéne. Legalábbis Lorew mindig szeretett volna ilyen elkülönített pénzt, de hát egyszerűen nem úgy alakult soha az élete. De azt se mondhatná, hogy nagyon szűkösen élt, olyan igazából sosem volt, hogy kellett volna a pénz, de nem volt.*
- Ez érdekes... *tűnődik el* Most gondoltam bele, hogy életem során kétszer ha volt olyan, hogy valamire kellett volna pénz, de nem volt. Ebből az egyik akkor, mikor szabadultam a rendből, a másik pedig mikor először Lihanechbe értem. De ott is csak apróságokról volt szó. Emellett viszont a másik oldalról sosem sikerült elkülönítenem egy kis tartalékot, vagy egy szórakozásra szánt összeget. Még nem sikerült rájönnöm, hogy azért, mert mindig pont ideális mennyiségű pénzem volt, vagy mert a mágia tényleg olyan, ahogy mondják. Nem olcsó, nem drága, annyi, amennyi pénzed van. Mondjuk ezt a pletykát alá tudom támasztani, a régi szép időkben, mikor még lehetett tanulni a templomban (tegnap) akkor is minden pénzemet elvertem erre. És mivel senki nem tanulhat meg mindent, a világ végéig költhetem a felesleges pénzemet. Nem mondhatom, hogy bárcsak korábban kétszer annyi pénzem lett volna, mert most akkor is ugyanannyi lenne. Talán csak kicsivel jobban varázsolnék.
*Neki is mágiát kéne tanítania. Még ha fele olyan drágán tanítja is, mint a templom, akkor is igazán jól jön ki a dologból. Vegyük le a tényt, hogy alig tudna valamit tanítani, arra is biztosan lenne érdeklődő. Csak legyen mellette gazdag is, na ez a nagyobb gond. Legfeljebb néhány felsőbbrendűségi képzettel megáldott hölgyet kitanítana ingyen, de egyébként... Áh, értelmetlen. Az álmok témája már inkább érdekes.*
- Hát igen, csak a szentély jelenleg annyira sem elérhető, mint a templom, ugyebár. Álmokról, és ehhez kapcsolódó meditációs technikákról pedig még talán többet olvashatunk itt. Amit te mondasz, ahhoz nem is igazán kellhet mágia. A magam részéről foglalkoztunk hasonlókkal, ezek inkább az elme kérdései. Persze túl kevesen művelik ezt ahhoz, hogy kiterjedt tudományként, vagy tudományágként elismerjék, de én véletlenül ezzel foglalkoztam. Persze nem létezik biztos mód ilyesmire, hiszen minden elme egyedi, és másképpen reagál, de alapvetően... Amikor egy rossz emlék feljön, amit inkább el szeretnénk felejteni, azt el akarjuk zárni. Elfordítjuk a fejünket, nem akarunk foglalkozni vele. Erről órákon át tudnék beszélni, de a lényeg, hogy... amiatt, illetve részben amiatt tér vissza zavaró formában, mert ezt tesszük. Az ilyet át kell élni, hagyni kell, hogy szépen átfolyjon az elménken, és hogy végül távozzon. Sokszor alkalmaztam már az ilyen szembesítés módszerét, nagyjából fele-fele arányban tudnám leírni a gyógyultakat, és azokat, akiknek nem segített, esetleg rosszabb lett. Mondjuk ez is rég volt már, utoljára Khyrrel csináltam ilyet még nyáron, a forgatagon, előtte meg... talán egy éve. De ha van valami, amitől megszabadulnál, részemről megpróbálhatjuk.
*Azt mondják, olyan ez, mint a mágia. Ha valaki egyszer megtanulta, hogyan kell valakit végigvezetni egy ilyenen, akkor mindig tudni fogja. Worenth persze nem úgy tűnik, mint egy olyasvalaki, akinek komoly gondjai lennének ilyesmikkel. Mint például Khyr, aki tényleg mentális rendellenességeket mutatott, amiért képtelen volt feldolgozni, hogy megölte a saját testvérét. Még akkor is, ha a fiú már haldoklott, és gyakorlatilag csak a szenvedéstől kímélte meg. Utána pedig gyógyultnak tűnt, persze a legtöbben annak tűnnek, az más kérdés, pár nap múlva visszatért-e neki a fájdalma, esetleg még erősebben, és azóta végleg megőrült... Régen beszélt már vele is.*
*Pedig kéne. Legalábbis Lorew mindig szeretett volna ilyen elkülönített pénzt, de hát egyszerűen nem úgy alakult soha az élete. De azt se mondhatná, hogy nagyon szűkösen élt, olyan igazából sosem volt, hogy kellett volna a pénz, de nem volt.*
- Ez érdekes... *tűnődik el* Most gondoltam bele, hogy életem során kétszer ha volt olyan, hogy valamire kellett volna pénz, de nem volt. Ebből az egyik akkor, mikor szabadultam a rendből, a másik pedig mikor először Lihanechbe értem. De ott is csak apróságokról volt szó. Emellett viszont a másik oldalról sosem sikerült elkülönítenem egy kis tartalékot, vagy egy szórakozásra szánt összeget. Még nem sikerült rájönnöm, hogy azért, mert mindig pont ideális mennyiségű pénzem volt, vagy mert a mágia tényleg olyan, ahogy mondják. Nem olcsó, nem drága, annyi, amennyi pénzed van. Mondjuk ezt a pletykát alá tudom támasztani, a régi szép időkben, mikor még lehetett tanulni a templomban (tegnap) akkor is minden pénzemet elvertem erre. És mivel senki nem tanulhat meg mindent, a világ végéig költhetem a felesleges pénzemet. Nem mondhatom, hogy bárcsak korábban kétszer annyi pénzem lett volna, mert most akkor is ugyanannyi lenne. Talán csak kicsivel jobban varázsolnék.
*Neki is mágiát kéne tanítania. Még ha fele olyan drágán tanítja is, mint a templom, akkor is igazán jól jön ki a dologból. Vegyük le a tényt, hogy alig tudna valamit tanítani, arra is biztosan lenne érdeklődő. Csak legyen mellette gazdag is, na ez a nagyobb gond. Legfeljebb néhány felsőbbrendűségi képzettel megáldott hölgyet kitanítana ingyen, de egyébként... Áh, értelmetlen. Az álmok témája már inkább érdekes.*
- Hát igen, csak a szentély jelenleg annyira sem elérhető, mint a templom, ugyebár. Álmokról, és ehhez kapcsolódó meditációs technikákról pedig még talán többet olvashatunk itt. Amit te mondasz, ahhoz nem is igazán kellhet mágia. A magam részéről foglalkoztunk hasonlókkal, ezek inkább az elme kérdései. Persze túl kevesen művelik ezt ahhoz, hogy kiterjedt tudományként, vagy tudományágként elismerjék, de én véletlenül ezzel foglalkoztam. Persze nem létezik biztos mód ilyesmire, hiszen minden elme egyedi, és másképpen reagál, de alapvetően... Amikor egy rossz emlék feljön, amit inkább el szeretnénk felejteni, azt el akarjuk zárni. Elfordítjuk a fejünket, nem akarunk foglalkozni vele. Erről órákon át tudnék beszélni, de a lényeg, hogy... amiatt, illetve részben amiatt tér vissza zavaró formában, mert ezt tesszük. Az ilyet át kell élni, hagyni kell, hogy szépen átfolyjon az elménken, és hogy végül távozzon. Sokszor alkalmaztam már az ilyen szembesítés módszerét, nagyjából fele-fele arányban tudnám leírni a gyógyultakat, és azokat, akiknek nem segített, esetleg rosszabb lett. Mondjuk ez is rég volt már, utoljára Khyrrel csináltam ilyet még nyáron, a forgatagon, előtte meg... talán egy éve. De ha van valami, amitől megszabadulnál, részemről megpróbálhatjuk.
*Azt mondják, olyan ez, mint a mágia. Ha valaki egyszer megtanulta, hogyan kell valakit végigvezetni egy ilyenen, akkor mindig tudni fogja. Worenth persze nem úgy tűnik, mint egy olyasvalaki, akinek komoly gondjai lennének ilyesmikkel. Mint például Khyr, aki tényleg mentális rendellenességeket mutatott, amiért képtelen volt feldolgozni, hogy megölte a saját testvérét. Még akkor is, ha a fiú már haldoklott, és gyakorlatilag csak a szenvedéstől kímélte meg. Utána pedig gyógyultnak tűnt, persze a legtöbben annak tűnnek, az más kérdés, pár nap múlva visszatért-e neki a fájdalma, esetleg még erősebben, és azóta végleg megőrült... Régen beszélt már vele is.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-12 07:12:26
Üzenet elküldve: 2016-03-12 07:12:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Persze értem én, a szórakozás mellékes. Az aranynak mindig van helye, mindig van mire költeni, így aki szerencsejátékozik annak bizonyára van felesleg, vagy bizonyos rész, amit erre szán és félretesz. Na ilyen elkülönített pénzem nekem sincs, mert hát ugye ha tanulni akarsz az nem olcsó, nekünk mágusoknak sokat kell költeni ha fejlődni akarunk.
*Főleg ha olyan ágat tanul valaki ami másnak nincs, és nem tudja megtanítani, akkor bizony kénytelen az ember elmenni a templomba vagy a szentélybe, és fizetni hogy tanítsák.
Kicsit nyakatekert neki ez az egész álom téma, de ha nehezen is követi Lorew mondandóját, és igyekszik mindent elraktározni. Worenth kicsit más, hiszen ő nem szeretne álomvilágba elvonulni, egyébként sem szereti az álmokat, túlságosan régóta kísértik. Mondjuk az utóbbi időkben mérséklődtek ezek a dolgok, a rossz álmok, a múlt kísértete, de azért olykor előjön. Eszébe is jut hirtelen valami, amit fel is vet Lorewnek, mivel ő inkább benne mozog ebbe a holdmágiás dolgokba.*
-Nekem nagy ritkán előfordul, hogy egyszerűen tudom azt, hogy álmodok. Emlékszem arra, hogy mikor és hogyan feküdtem le aludni, bár mikor erre rájövök általában fel is ébredek. Mondjuk biztos nem egyszerű művelet, tényleg sok meditálás kellhet hozzá, és komolyabb tapasztalat. Hát biztos akad itt valami, bár igazság szerint a szentély lenne erre a célra a legalkalmasabb hely, ott a legerősebb a holdmágia. Viszont ha már álmokról meg ilyenekről beszélgetünk. Arra gondoltam, de mondjad ha hülyeség, hogy létezhet e olyan mágia, amivel mondjuk eldobhatunk egy olyan álmot, ami folyton kísért bennünket, vagy valami miatt nem szeretnénk újra meg újra átélni? Egyszerűen olyan varázslat, amivel fognád és kitörölnéd... volt nincs. Vagy akár olyan, bár ez nem mindennapos mágia, amivel emlékeket dobhatnál el, tehát ki tudnád törölni a saját emlékeidet? Mindenkinek vannak amiktől szívesen megszabadulna ez biztos. Mondjuk hogy másét kitöröld az szerintem már szinte lehetetlen, ilyen szintű mágiát már nem tudok elképzelni, de mondjuk a saját fejedben rendet rakhatnál. Ez már inkább a mágia magasiskolája lenne nem? Kíváncsi leszek ha találunk és kinyitunk tekercseket megértjük e egyáltalán a nyelvezetét, vagy magát a varázsigét. Ha ezek speciális dolgok, amik nincsenek is a mindennapi látogatók szeme előtt, akkor bizony nekünk is okozhatnak fejtörést.
-Persze értem én, a szórakozás mellékes. Az aranynak mindig van helye, mindig van mire költeni, így aki szerencsejátékozik annak bizonyára van felesleg, vagy bizonyos rész, amit erre szán és félretesz. Na ilyen elkülönített pénzem nekem sincs, mert hát ugye ha tanulni akarsz az nem olcsó, nekünk mágusoknak sokat kell költeni ha fejlődni akarunk.
*Főleg ha olyan ágat tanul valaki ami másnak nincs, és nem tudja megtanítani, akkor bizony kénytelen az ember elmenni a templomba vagy a szentélybe, és fizetni hogy tanítsák.
Kicsit nyakatekert neki ez az egész álom téma, de ha nehezen is követi Lorew mondandóját, és igyekszik mindent elraktározni. Worenth kicsit más, hiszen ő nem szeretne álomvilágba elvonulni, egyébként sem szereti az álmokat, túlságosan régóta kísértik. Mondjuk az utóbbi időkben mérséklődtek ezek a dolgok, a rossz álmok, a múlt kísértete, de azért olykor előjön. Eszébe is jut hirtelen valami, amit fel is vet Lorewnek, mivel ő inkább benne mozog ebbe a holdmágiás dolgokba.*
-Nekem nagy ritkán előfordul, hogy egyszerűen tudom azt, hogy álmodok. Emlékszem arra, hogy mikor és hogyan feküdtem le aludni, bár mikor erre rájövök általában fel is ébredek. Mondjuk biztos nem egyszerű művelet, tényleg sok meditálás kellhet hozzá, és komolyabb tapasztalat. Hát biztos akad itt valami, bár igazság szerint a szentély lenne erre a célra a legalkalmasabb hely, ott a legerősebb a holdmágia. Viszont ha már álmokról meg ilyenekről beszélgetünk. Arra gondoltam, de mondjad ha hülyeség, hogy létezhet e olyan mágia, amivel mondjuk eldobhatunk egy olyan álmot, ami folyton kísért bennünket, vagy valami miatt nem szeretnénk újra meg újra átélni? Egyszerűen olyan varázslat, amivel fognád és kitörölnéd... volt nincs. Vagy akár olyan, bár ez nem mindennapos mágia, amivel emlékeket dobhatnál el, tehát ki tudnád törölni a saját emlékeidet? Mindenkinek vannak amiktől szívesen megszabadulna ez biztos. Mondjuk hogy másét kitöröld az szerintem már szinte lehetetlen, ilyen szintű mágiát már nem tudok elképzelni, de mondjuk a saját fejedben rendet rakhatnál. Ez már inkább a mágia magasiskolája lenne nem? Kíváncsi leszek ha találunk és kinyitunk tekercseket megértjük e egyáltalán a nyelvezetét, vagy magát a varázsigét. Ha ezek speciális dolgok, amik nincsenek is a mindennapi látogatók szeme előtt, akkor bizony nekünk is okozhatnak fejtörést.
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-12 01:12:57
Üzenet elküldve: 2016-03-12 01:12:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fővonal... meg a földműves család. Hát igazság szerint ember legyen a talpán, aki megmondja, hogyha Lorew egy normális családba születik, akkor is elveszti-e a hitét a halandókban, és a maradékot a felsőbbrendű lényekbe veti. Persze másik oldalról meg azért született abba a helyzetbe, amibe, hogy rájöjjön, miben lehet hinni, és miben nem. Kész helyzet, az élet választja őket... Mindennek tükrében hihető, és bárki vallhatja ezt, aki már megtalálta a maga célját.*
- Én viszont ha valamit csinálok, akkor hajlamos vagyok teljes gőzzel csinálni. Nem állítom, hogy ez minden helyzetben hasznos, de ha most belevágnék, megvenném az alappaklit, és játszani kezdenék, akkor... Jó eséllyel zavarna, hogy rosszabb esélyekkel indulok, mint azok, akiknek jobb lapjaik vannak. Mert hát részben gondolom a technika, meg a turin is számít, de egy-egy ilyen lap ezenfelül is előnyt ad, különben nem kelnének el drága pénzekért. Innentől kezdve pedig, hogy zavarna, hogy rosszabb esélyekkel indulok, és talán ezért veszítek, én is beruháznék azokra a jobbik lapokra. Aztán akkor ha meg már sok aranyat költöttem rá, akkor véletlenül sem hagynám abba, amíg a csúcsra nem török, az meg vagy sosem következne be, vagy legalábbis még több pénz és idő lenne az áldozat érte. Jelenleg ezt nem tudom megengedni magamnak, mert mindkettőre szükségem van. Így hát inkább nem erőltetem ezt az oldalt. Majd később tervezek ilyesmit, ha már elértem a célomat, és már hátradőlhetek, megpihenhetek, és szórakozhatok. Érted, ugye, mikor már minden mindegy lesz.
*Lorew hajlamos a dolgok függőjévé válni nagyon gyorsan. És többségében ez ugyanilyen hamar el is tűnik, de ha hirtelen felindulásból elkölt ezer aranyat ilyen lapokra, aztán utána pont kéne valami soha vissza nem térő alkalomra... Például valami ereklye... Igen, régi nagy álma volt egy ilyen árverésre is bejutni, de hát azóta sem sikerült neki. Nem adta fel, csak kicsit háttérbe szorította a dolgot.*
- Hát azért lehetségesnek sem mondanám azonnal. Gondolj csak bele, hányszor vagy tudatában annak, hogy álmodsz. Ha álomba ringatom magam, igen, lesz védelem is, de ugye az álmot nem én irányítom. Az éppen úgy véletlenszerű, mint mikor én lépek be más álmába, vagyis... helyezek bele egy kivetülést magamról. Például lehetne, hogy most is álmodunk, mert én korábban rajtad használtam ezt a még nem létező varázslatot, de semmi értelme nem volna, mert nem tudjuk, hogy álmodunk. Nem jut eszünkbe irányítani a dolgokat, vagy mondjuk felhasználni az időt arra, hogy megtárgyaljunk valamit egy biztonságos helyen, ahol senki nem hallhat minket. Persze ez már gyakorlat, és sok-sok meditáció kérdése is, de lehetséges megtanulni megérezni, mikor álmodsz. Teljes meditációs ágak is épülnek erre. Eltereltem a témát... Szóval a lényeg az volna, hogy egy kicsit félrevonulni, ha úgy tetszik, egy világba, ami semmilyen módon nincs hatással a valóságra. Leszámítva persze az érzéseket, és esetleg a gondolatokat, amiket az álomból nyerünk. Olyan lenne, mint az a varázslat, amivel egy jelenést küldök magamról az álomba, hogy befolyásoljam a célpont rólam alkotott képét, de még sokkal több. És ha lehetséges, akkor rá fogok jönni, hogyan. És az itteni tekercsek remek kezdések lehetnek, utána kéne járni egyrészt a holdvarázslatoknak, főleg azoknak, amiket felsoroltam, illetve bizonyára rengeteg írást találunk itt álmokról és hasonlókról. Ennek a nagyja valószínűleg valami emelkedett, és kicsit sem hasznos elmeköltemény, viszont biztosra veszem, hogy lesznek egész hasznosak is, amik sok új információval szolgálnak. Lihanechnek kiterjedt gyűjteménye van az elmével kapcsolatos iratokból, szóval itt is lesz bőven, a nyakamat tenném rá.
*A fővonal... meg a földműves család. Hát igazság szerint ember legyen a talpán, aki megmondja, hogyha Lorew egy normális családba születik, akkor is elveszti-e a hitét a halandókban, és a maradékot a felsőbbrendű lényekbe veti. Persze másik oldalról meg azért született abba a helyzetbe, amibe, hogy rájöjjön, miben lehet hinni, és miben nem. Kész helyzet, az élet választja őket... Mindennek tükrében hihető, és bárki vallhatja ezt, aki már megtalálta a maga célját.*
- Én viszont ha valamit csinálok, akkor hajlamos vagyok teljes gőzzel csinálni. Nem állítom, hogy ez minden helyzetben hasznos, de ha most belevágnék, megvenném az alappaklit, és játszani kezdenék, akkor... Jó eséllyel zavarna, hogy rosszabb esélyekkel indulok, mint azok, akiknek jobb lapjaik vannak. Mert hát részben gondolom a technika, meg a turin is számít, de egy-egy ilyen lap ezenfelül is előnyt ad, különben nem kelnének el drága pénzekért. Innentől kezdve pedig, hogy zavarna, hogy rosszabb esélyekkel indulok, és talán ezért veszítek, én is beruháznék azokra a jobbik lapokra. Aztán akkor ha meg már sok aranyat költöttem rá, akkor véletlenül sem hagynám abba, amíg a csúcsra nem török, az meg vagy sosem következne be, vagy legalábbis még több pénz és idő lenne az áldozat érte. Jelenleg ezt nem tudom megengedni magamnak, mert mindkettőre szükségem van. Így hát inkább nem erőltetem ezt az oldalt. Majd később tervezek ilyesmit, ha már elértem a célomat, és már hátradőlhetek, megpihenhetek, és szórakozhatok. Érted, ugye, mikor már minden mindegy lesz.
*Lorew hajlamos a dolgok függőjévé válni nagyon gyorsan. És többségében ez ugyanilyen hamar el is tűnik, de ha hirtelen felindulásból elkölt ezer aranyat ilyen lapokra, aztán utána pont kéne valami soha vissza nem térő alkalomra... Például valami ereklye... Igen, régi nagy álma volt egy ilyen árverésre is bejutni, de hát azóta sem sikerült neki. Nem adta fel, csak kicsit háttérbe szorította a dolgot.*
- Hát azért lehetségesnek sem mondanám azonnal. Gondolj csak bele, hányszor vagy tudatában annak, hogy álmodsz. Ha álomba ringatom magam, igen, lesz védelem is, de ugye az álmot nem én irányítom. Az éppen úgy véletlenszerű, mint mikor én lépek be más álmába, vagyis... helyezek bele egy kivetülést magamról. Például lehetne, hogy most is álmodunk, mert én korábban rajtad használtam ezt a még nem létező varázslatot, de semmi értelme nem volna, mert nem tudjuk, hogy álmodunk. Nem jut eszünkbe irányítani a dolgokat, vagy mondjuk felhasználni az időt arra, hogy megtárgyaljunk valamit egy biztonságos helyen, ahol senki nem hallhat minket. Persze ez már gyakorlat, és sok-sok meditáció kérdése is, de lehetséges megtanulni megérezni, mikor álmodsz. Teljes meditációs ágak is épülnek erre. Eltereltem a témát... Szóval a lényeg az volna, hogy egy kicsit félrevonulni, ha úgy tetszik, egy világba, ami semmilyen módon nincs hatással a valóságra. Leszámítva persze az érzéseket, és esetleg a gondolatokat, amiket az álomból nyerünk. Olyan lenne, mint az a varázslat, amivel egy jelenést küldök magamról az álomba, hogy befolyásoljam a célpont rólam alkotott képét, de még sokkal több. És ha lehetséges, akkor rá fogok jönni, hogyan. És az itteni tekercsek remek kezdések lehetnek, utána kéne járni egyrészt a holdvarázslatoknak, főleg azoknak, amiket felsoroltam, illetve bizonyára rengeteg írást találunk itt álmokról és hasonlókról. Ennek a nagyja valószínűleg valami emelkedett, és kicsit sem hasznos elmeköltemény, viszont biztosra veszem, hogy lesznek egész hasznosak is, amik sok új információval szolgálnak. Lihanechnek kiterjedt gyűjteménye van az elmével kapcsolatos iratokból, szóval itt is lesz bőven, a nyakamat tenném rá.
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-11 10:15:37
Üzenet elküldve: 2016-03-11 10:15:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Én nem különben.
*Szinte már-már biztosra veszik a rendezést, de miért is ne élhetnék bele magukat? Elvégre is az alapok immáron papírra vannak fektetve, a helyszín sem okoz nagy fejtörést, aztán meg csak találnak olyat aki megalkotja a pályát és eljön bíráskodni. Csak legyen elég jelentkező.*
-Nagyon igaz amit mondasz. Nekem a fővonal a mágia, és mondjuk jó példa is vagyok erre. Egész gyermekkoromban a mágia ott lebegett a fejem felett, és már akkor tudtam mit szeretnék vele kezdeni. Aztán hiába adtam fel ezt éveken keresztül, és éltem más életmódot, végül visszasodródtam a... fővonalra. A sorsom nem engedte, hogy elkerüljem ezt, és visszavezetett a helyes ösvényre. Nem mondanám a szerencsejátékot másik vonalamnak, de valóban azt találom izgalmasnak, szeretem az egész hangulatát a dolognak. Neked meg lehet, hogy a másik vonalad az alkímia lesz, aztán tényleg sikerül jó kis italokat kotyvasztanod. Persze előbb utóbb mindenkit utolér a sorsa bármit is tesz ellene, ez elől nem lehet elbújni.
*Igen valóban szép az élet, csak ha jön a lehetőség meg is kell tudni ragadni, mert könnyen lehet, hogy örökre elúszik. Worenth számára is talán egyetlen lehetőség volt, hogy újra rálelt a mágia ösvényére, kihasználva ezzel a lehetőséget. Ha akkor nem teszi talán nincs második esély, és még mindig valamelyik birtokon termel.*
-Nem olyan bonyolult. A lényege, hogy a kezedben lévő lapok összege kereken negyven legyen. Ha kevés húzol hozzá vagy cserélsz, ha sok eldobsz lapot. Emellett vannak speciális lapok, amik kiválóan színesítik a játékot. Lehet ezt kicsiben is játszani néhány arannyal, nem kell feltétlen vagyonokban gondolkodni. Nekem is csak alappaklim van, ha ki akarnám egészíteni ahhoz tényleg kellene némi befektetés... ami ugye nem biztos, hogy megtérül. *Főleg ugye ha zsinórban bukik az ember.* -Az a lényeg, hogy huszonhét lapod legyen. De nem is játszom annyit, hogy megérje az alappaklit kicsit... erősíteni.
*Konkrétan azóta egyszer sem játszott, nincs rá ideje, de rajta van az ügyön ha lesz egy kis kimenője, meg lesz hozz társ.*
-Hát így, hogy van alapja a dolognak semmiképpen sem nevezném lehetetlennek. *Bár Worenth nem érti miért kellene valakivel ugyanazt álmodni de mindegy.*
~Mert álmunkban olyan világokban járunk ami csak a miénk.~
-Sőt úgy tudom hogyha magadat ringatod álomba, akkor még nagyon kemény védelmet is kapsz ami súlyos sérüléseket okoz annak aki esetleg megzavarna nyugodalmas pihenésedben. Viszont azt nem tudtam, hogy te is álomba tudsz ringatni egy másik személyt, vagy be tudsz lépni az álmába... ennyire már tényleg nem ismerem a holdágat. Így már értem, hogy mondod ezt a példát. *bólogat mert éppen meg akarta kérdezni, hogy most ez akkor miként is van.* -Nézzünk akkor körbe, nagy bajunk nem lehet, legfeljebb ránk szólnak. Őszintén szólva nem gondolkodtam mostanság ezen, hiszen oly sok mindent tudok elérni így is, meg egyébként is van egyedi varázslatom, szóval nem panaszkodhatok. Ha valami esetleg időközben eszembe jutna azt majd elmondom, addig is segítek neked, hogy rátalálj arra amit szeretnél... vagy valami hasonlóra.
-Én nem különben.
*Szinte már-már biztosra veszik a rendezést, de miért is ne élhetnék bele magukat? Elvégre is az alapok immáron papírra vannak fektetve, a helyszín sem okoz nagy fejtörést, aztán meg csak találnak olyat aki megalkotja a pályát és eljön bíráskodni. Csak legyen elég jelentkező.*
-Nagyon igaz amit mondasz. Nekem a fővonal a mágia, és mondjuk jó példa is vagyok erre. Egész gyermekkoromban a mágia ott lebegett a fejem felett, és már akkor tudtam mit szeretnék vele kezdeni. Aztán hiába adtam fel ezt éveken keresztül, és éltem más életmódot, végül visszasodródtam a... fővonalra. A sorsom nem engedte, hogy elkerüljem ezt, és visszavezetett a helyes ösvényre. Nem mondanám a szerencsejátékot másik vonalamnak, de valóban azt találom izgalmasnak, szeretem az egész hangulatát a dolognak. Neked meg lehet, hogy a másik vonalad az alkímia lesz, aztán tényleg sikerül jó kis italokat kotyvasztanod. Persze előbb utóbb mindenkit utolér a sorsa bármit is tesz ellene, ez elől nem lehet elbújni.
*Igen valóban szép az élet, csak ha jön a lehetőség meg is kell tudni ragadni, mert könnyen lehet, hogy örökre elúszik. Worenth számára is talán egyetlen lehetőség volt, hogy újra rálelt a mágia ösvényére, kihasználva ezzel a lehetőséget. Ha akkor nem teszi talán nincs második esély, és még mindig valamelyik birtokon termel.*
-Nem olyan bonyolult. A lényege, hogy a kezedben lévő lapok összege kereken negyven legyen. Ha kevés húzol hozzá vagy cserélsz, ha sok eldobsz lapot. Emellett vannak speciális lapok, amik kiválóan színesítik a játékot. Lehet ezt kicsiben is játszani néhány arannyal, nem kell feltétlen vagyonokban gondolkodni. Nekem is csak alappaklim van, ha ki akarnám egészíteni ahhoz tényleg kellene némi befektetés... ami ugye nem biztos, hogy megtérül. *Főleg ugye ha zsinórban bukik az ember.* -Az a lényeg, hogy huszonhét lapod legyen. De nem is játszom annyit, hogy megérje az alappaklit kicsit... erősíteni.
*Konkrétan azóta egyszer sem játszott, nincs rá ideje, de rajta van az ügyön ha lesz egy kis kimenője, meg lesz hozz társ.*
-Hát így, hogy van alapja a dolognak semmiképpen sem nevezném lehetetlennek. *Bár Worenth nem érti miért kellene valakivel ugyanazt álmodni de mindegy.*
~Mert álmunkban olyan világokban járunk ami csak a miénk.~
-Sőt úgy tudom hogyha magadat ringatod álomba, akkor még nagyon kemény védelmet is kapsz ami súlyos sérüléseket okoz annak aki esetleg megzavarna nyugodalmas pihenésedben. Viszont azt nem tudtam, hogy te is álomba tudsz ringatni egy másik személyt, vagy be tudsz lépni az álmába... ennyire már tényleg nem ismerem a holdágat. Így már értem, hogy mondod ezt a példát. *bólogat mert éppen meg akarta kérdezni, hogy most ez akkor miként is van.* -Nézzünk akkor körbe, nagy bajunk nem lehet, legfeljebb ránk szólnak. Őszintén szólva nem gondolkodtam mostanság ezen, hiszen oly sok mindent tudok elérni így is, meg egyébként is van egyedi varázslatom, szóval nem panaszkodhatok. Ha valami esetleg időközben eszembe jutna azt majd elmondom, addig is segítek neked, hogy rátalálj arra amit szeretnél... vagy valami hasonlóra.
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-11 00:40:14
Üzenet elküldve: 2016-03-11 00:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát fene se tudja, ki mondja, hogy egy mágusnak felelősségteljesnek kell lennie? A szerzetesekre inkább vonatkozik a fegyelem, a mágusok a köznép szemében inkább furák, kettyósok, őrültek, egyszóval felesleges olyan nagy komolyságot mutatniuk. Nem is várja el tőlük senki. Csak mert a nagyobb mágusok, mint a tanács tagjai kicsit seprűnyelesebbek, attól nem kell ezt mindenkinek betartani. Lorew a maga részéről igencsak komolytalan, csak ez nem a mágiahasználatában nyilvánul meg, hanem minden másban. Többek között az őrség megviccelésében. Azt leszámítva, hogy Aoneerrel például nem viccelt. Szívesen leinformálta volna, de hát... neki túl drága volt, akkor bután hal meg. Lorew mossa kezeit.*
- Na igen, a tusán, majd a tusán... Alig várom.
*Persze még nem biztos, hogy lesz, de mégis. A szerencsejátékok meg... nofene. Ki hitte volna, hogy Worenth szereti az ilyesmit? Függőnek mondjuk nem is nézte Lorew, de hát valamilyen izgalomnak mindenki függője.*
- Hát minek is magyarázom akkor, nemde? Tudod te hogy megy ez. Meg hát valamilyen izgalomnak mindenki függője. A harcosok a csatában érzik igazán, hogy élnek, ha arrafelé élsz, akkor nyilván sokakkal beszéltél már te is. A tolvajok akkor, amikor betörnek valahová, vagy kilopnak valamit a zsebedből. A sorozatgyilkos is azért öl, mert ez egyfajta izgalom, ami nélkül nem tud meglenni. Ezért szokták mondani, hogy nem mi választjuk az életet, hanem az élet választ minket. Gondolj bele, talán ha másképpen alakul, például én valami földműves családhoz születek, idővel akkor is a mágia útjára tévedek, mert nekem ez okoz örömöt. Korábban is mondtam, mindenki életének van egy főbb vonala, nevezzük sorsnak, vagy aminek akarjuk. Ösztönök, vágyak, és ehhez hasonlók vezetnek az úton. Ezért is van, hogy akad olyan, aki üresnek érzi az életét. Ő még nem talált rá erre a fővonalra, de ez az érzés arra készteti, hogy egyre több és több dolgot kipróbáljon, amíg meg nem leli.
*Ezért olyan nagyszerű az élet. Nem hagy eltévedni. Lorewet is húzza, egyre közelebb és közelebb az entitáshoz, akit élete végéig szolgálhat.*
- Negyvenes? Hát hallottam róla, mi tagadás, de játszani még sosem játszottam. Pakli sem volt még a kezemben. Bár nem is nagyon tervezek ilyesmit. Kicsit talán sok energia lenne megtanulni, meg összerakni egy normális paklit, mint amennyire élvezném. Meg a pénz... drága is lenne. Ugye sokan árulnak jó lapokat, csak hát... árulják, nekem meg erre már igazán nincs pénzem a mágia mellett.
*Az egyedi varázslat meg... erről nem is tudott. Mindenki kapott ilyet? Mi a fene... Hát már csak indulni kellett volna. Még ha első körben ki is esik, valami apróság pottyanhatott volna. De mindegy is, ő nem valamilyen varázslatot akar, hanem egy konkrétat.*
- Nem, most nem a fénykörre gondolok, sokkal inkább valami másra. Ugyebár a holdmágia főleg illúziókra és álmokra épül. Ez persze így teljesen valótlan állítás, de a hangulat fokozása érdekében mondtam, meg remek felvezetése annak, amit mondani fogok. Szóval sok varázslat kapcsolatos az álmokkal, van például olyan nagyon egyszerű holdvarázslat, amivel elalhatok. Álomba merülhetek. Én viszont olyat szeretnék, amivel nem csak magamat, de velem együtt egy másik személyt is elaltathatok. Nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy közben az álmunk közös legyen. Szerintem nem olyan lehetetlen, nemde? Létezhet ilyen varázslat, vagy talán... ki lehetne fejleszteni, vagy nem tudom, hogy megy ez. Talán nem is lenne olyan vészesen nehéz, mivel ugye az álomnak a valóságra semmi hatása nincs. Szinte csak egyszerű trükk, de azért mégis hasznos lenne. Van holdmágia arra, hogy elaltassam magam, arra, hogy elaltassak mást, és hogy belépjek valaki álmába. Ezeket kéne valahogy összegyúrni. Mert az utóbbi, a belépés mások álmába, az olyan véletlenszerű. Tehát te alszol, én elkántálom, és számomra ennyi. Te valamit álmodni fogsz rólam, de én arról semmit sem tudok, hogy mit. Szóval... érted mit szeretnék kifejleszteni. És igen, pontosan a körbeszimatolásra utaltam *bólint, hiszen Worenth ezúttal is remekül rátapintott a lényegre. Persze a fontos iratokat nyilván most sem hagyják őrizetlenül, simán csak megkönnyítené a dolgukat, hogy nincs itt szinte senki.*
- Neked nincs valami ötleted egyedi varázslatra? Mármint magadnak, amit te szeretnél.
*Hát fene se tudja, ki mondja, hogy egy mágusnak felelősségteljesnek kell lennie? A szerzetesekre inkább vonatkozik a fegyelem, a mágusok a köznép szemében inkább furák, kettyósok, őrültek, egyszóval felesleges olyan nagy komolyságot mutatniuk. Nem is várja el tőlük senki. Csak mert a nagyobb mágusok, mint a tanács tagjai kicsit seprűnyelesebbek, attól nem kell ezt mindenkinek betartani. Lorew a maga részéről igencsak komolytalan, csak ez nem a mágiahasználatában nyilvánul meg, hanem minden másban. Többek között az őrség megviccelésében. Azt leszámítva, hogy Aoneerrel például nem viccelt. Szívesen leinformálta volna, de hát... neki túl drága volt, akkor bután hal meg. Lorew mossa kezeit.*
- Na igen, a tusán, majd a tusán... Alig várom.
*Persze még nem biztos, hogy lesz, de mégis. A szerencsejátékok meg... nofene. Ki hitte volna, hogy Worenth szereti az ilyesmit? Függőnek mondjuk nem is nézte Lorew, de hát valamilyen izgalomnak mindenki függője.*
- Hát minek is magyarázom akkor, nemde? Tudod te hogy megy ez. Meg hát valamilyen izgalomnak mindenki függője. A harcosok a csatában érzik igazán, hogy élnek, ha arrafelé élsz, akkor nyilván sokakkal beszéltél már te is. A tolvajok akkor, amikor betörnek valahová, vagy kilopnak valamit a zsebedből. A sorozatgyilkos is azért öl, mert ez egyfajta izgalom, ami nélkül nem tud meglenni. Ezért szokták mondani, hogy nem mi választjuk az életet, hanem az élet választ minket. Gondolj bele, talán ha másképpen alakul, például én valami földműves családhoz születek, idővel akkor is a mágia útjára tévedek, mert nekem ez okoz örömöt. Korábban is mondtam, mindenki életének van egy főbb vonala, nevezzük sorsnak, vagy aminek akarjuk. Ösztönök, vágyak, és ehhez hasonlók vezetnek az úton. Ezért is van, hogy akad olyan, aki üresnek érzi az életét. Ő még nem talált rá erre a fővonalra, de ez az érzés arra készteti, hogy egyre több és több dolgot kipróbáljon, amíg meg nem leli.
*Ezért olyan nagyszerű az élet. Nem hagy eltévedni. Lorewet is húzza, egyre közelebb és közelebb az entitáshoz, akit élete végéig szolgálhat.*
- Negyvenes? Hát hallottam róla, mi tagadás, de játszani még sosem játszottam. Pakli sem volt még a kezemben. Bár nem is nagyon tervezek ilyesmit. Kicsit talán sok energia lenne megtanulni, meg összerakni egy normális paklit, mint amennyire élvezném. Meg a pénz... drága is lenne. Ugye sokan árulnak jó lapokat, csak hát... árulják, nekem meg erre már igazán nincs pénzem a mágia mellett.
*Az egyedi varázslat meg... erről nem is tudott. Mindenki kapott ilyet? Mi a fene... Hát már csak indulni kellett volna. Még ha első körben ki is esik, valami apróság pottyanhatott volna. De mindegy is, ő nem valamilyen varázslatot akar, hanem egy konkrétat.*
- Nem, most nem a fénykörre gondolok, sokkal inkább valami másra. Ugyebár a holdmágia főleg illúziókra és álmokra épül. Ez persze így teljesen valótlan állítás, de a hangulat fokozása érdekében mondtam, meg remek felvezetése annak, amit mondani fogok. Szóval sok varázslat kapcsolatos az álmokkal, van például olyan nagyon egyszerű holdvarázslat, amivel elalhatok. Álomba merülhetek. Én viszont olyat szeretnék, amivel nem csak magamat, de velem együtt egy másik személyt is elaltathatok. Nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy közben az álmunk közös legyen. Szerintem nem olyan lehetetlen, nemde? Létezhet ilyen varázslat, vagy talán... ki lehetne fejleszteni, vagy nem tudom, hogy megy ez. Talán nem is lenne olyan vészesen nehéz, mivel ugye az álomnak a valóságra semmi hatása nincs. Szinte csak egyszerű trükk, de azért mégis hasznos lenne. Van holdmágia arra, hogy elaltassam magam, arra, hogy elaltassak mást, és hogy belépjek valaki álmába. Ezeket kéne valahogy összegyúrni. Mert az utóbbi, a belépés mások álmába, az olyan véletlenszerű. Tehát te alszol, én elkántálom, és számomra ennyi. Te valamit álmodni fogsz rólam, de én arról semmit sem tudok, hogy mit. Szóval... érted mit szeretnék kifejleszteni. És igen, pontosan a körbeszimatolásra utaltam *bólint, hiszen Worenth ezúttal is remekül rátapintott a lényegre. Persze a fontos iratokat nyilván most sem hagyják őrizetlenül, simán csak megkönnyítené a dolgukat, hogy nincs itt szinte senki.*
- Neked nincs valami ötleted egyedi varázslatra? Mármint magadnak, amit te szeretnél.
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-10 13:48:08
Üzenet elküldve: 2016-03-10 13:48:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Magam is így gondolom. *bólogat, a felelőtlen szó kifejezetten elnyeri tetszését, mert ő maga is folyton a felelősségről papol a tanoncoknak.*
-Hát majd most lesz rá alkalom, hogy kicsit fitogtassuk ez erőnket. *mosolyog.* -Szerintem a felelősségteljes varázslás a jobb, ez jellemzi leginkább a bölcs mágiahasználót. *szándékosan nem mágust említ, mivel oly sokan mások is járatosak már benne.* -Meg hogy képes legyen felmérni mit mikor kell alkalmazni... mondjuk ehhez egy kis gyakorlat nem árt, meg némi utánaolvasás mi mit is takar, na meg persze némi józan ész és ítélőképesség.
*Annyira szereti mikor valaki ilyen, picit talán önző dolog, hogy azt várja el mindenkitől ahogyan esetlegesen ő cselekszik, mint aki a maga képére szeretné tanítani a többieket. Türelem, higgadt fej, odaadás, szenvedély... ha mindez megvan, akkor fényes jövő állhat minden tanonc előtt. Bár némi tehetség sem árt ugye.*
-Érzékeny pontra tapintottál be kell látni. Én kifejezetten imádom a szerencsejátékokat, mindenféle formában jöhet, lehet az kártya, kocka, figura bármi. Részt vettem legutóbb a negyvenes bajnokságon is a Pegazusban. Érdekes volt... a huszonegy nevű játékban megkopasztottam az osztót, zsinórban ha jól emlékszem ötször is nyertem még ő egyszer sem. Aztán a negyvenes asztalnál sikerült elbukni minden menetet. Nem tudom hallottál e már a negyvenesről, viszonylag új játék, azt hiszem most először rendeztek ilyesmit. A három poharas is jó játék, de az annyira nem izgalmas. Na mondjuk nekem nem is kifejezetten a nyerés a célom, csupán maga a játék, és a vele járó izgalmak. Bár én tudom hol a határ, és közel sem vagyok függő, de teljesen értem mire is akarsz kilyukadni. Csalás viszont nem történt, vagyis hát az osztót sem kapták rajta semmin, akkor biztos kipenderítették volna a szervezők.
*Azaz elvileg nem történt, aztán ki tudja milyen jelölt paklival osztogatott esetleg az osztó. Bárhogy is a huszonegyre nem panaszkodhat, a negyvenesen meg már nem az osztótól kapott ki, hanem mások is ültek az asztalnál.*
-Igen vélhetően mi leszünk a legtöbben, meg abban is van valami, hogy a tavaszünnepen sem kérdezgették hogy kinek hol a jó nem igaz? Hamarosan meg is érdeklődöm, aztán mehet a szervezés, de előbb mindenképpen kell a fix helyszín.
*Különösebben nem zavarja a téma átugrása, miért is kellene olyanról beszélni amiről nem akar? Semmi baj nincs ezzel, a hóhajúnak is vannak olyanok, amiket nem kötne a másik orrára, ez így van rendjén.*
-Csodás bizony, és minden mágus vágyálma ilyet, vagy ilyeneket birtokolni még akkor is, ha van egy csomó mindenki számára ismert és tanulható varázslat... mert azért van választék meg kell hagyni, nem panaszkodhatunk. De az egyedi az egyedi. Látod-látod nem is kellene a tusának nagy fődíjazás, egy egyedi varázslat a győztesnek szerintem a legnagyobb ajándék lenne. Valami általánosan felhasználható varázslat, ami nem túl erős, de különleges. Semmi sem lehetetlen mint mondják. A tavaszünnepen viszont mindenkit megleptek, mert minden induló kapott egy-egy különleges tekercset, egy egyedi varázslatot. Persze mindenki a teljesítményéhez mérten. Ebből kifolyólag el lehet képzelni, hogy Eralil milyen fantasztikusat kaphatott. Arra célzol szimatoljunk körbe, hátha találunk valamit? *mosolyog.* -Vagy csak ötleteljünk mint a fénykört? Na lám lehetne is ez a neve... Fénykör. Azokkal a hatásokkal amiket elmondtál kiválóan illene a holdmágiához. Sőt ha már a holdhoz társítjuk akkor lehetne... Ezüstkör. Ilyen még nincs ugye?
-Magam is így gondolom. *bólogat, a felelőtlen szó kifejezetten elnyeri tetszését, mert ő maga is folyton a felelősségről papol a tanoncoknak.*
-Hát majd most lesz rá alkalom, hogy kicsit fitogtassuk ez erőnket. *mosolyog.* -Szerintem a felelősségteljes varázslás a jobb, ez jellemzi leginkább a bölcs mágiahasználót. *szándékosan nem mágust említ, mivel oly sokan mások is járatosak már benne.* -Meg hogy képes legyen felmérni mit mikor kell alkalmazni... mondjuk ehhez egy kis gyakorlat nem árt, meg némi utánaolvasás mi mit is takar, na meg persze némi józan ész és ítélőképesség.
*Annyira szereti mikor valaki ilyen, picit talán önző dolog, hogy azt várja el mindenkitől ahogyan esetlegesen ő cselekszik, mint aki a maga képére szeretné tanítani a többieket. Türelem, higgadt fej, odaadás, szenvedély... ha mindez megvan, akkor fényes jövő állhat minden tanonc előtt. Bár némi tehetség sem árt ugye.*
-Érzékeny pontra tapintottál be kell látni. Én kifejezetten imádom a szerencsejátékokat, mindenféle formában jöhet, lehet az kártya, kocka, figura bármi. Részt vettem legutóbb a negyvenes bajnokságon is a Pegazusban. Érdekes volt... a huszonegy nevű játékban megkopasztottam az osztót, zsinórban ha jól emlékszem ötször is nyertem még ő egyszer sem. Aztán a negyvenes asztalnál sikerült elbukni minden menetet. Nem tudom hallottál e már a negyvenesről, viszonylag új játék, azt hiszem most először rendeztek ilyesmit. A három poharas is jó játék, de az annyira nem izgalmas. Na mondjuk nekem nem is kifejezetten a nyerés a célom, csupán maga a játék, és a vele járó izgalmak. Bár én tudom hol a határ, és közel sem vagyok függő, de teljesen értem mire is akarsz kilyukadni. Csalás viszont nem történt, vagyis hát az osztót sem kapták rajta semmin, akkor biztos kipenderítették volna a szervezők.
*Azaz elvileg nem történt, aztán ki tudja milyen jelölt paklival osztogatott esetleg az osztó. Bárhogy is a huszonegyre nem panaszkodhat, a negyvenesen meg már nem az osztótól kapott ki, hanem mások is ültek az asztalnál.*
-Igen vélhetően mi leszünk a legtöbben, meg abban is van valami, hogy a tavaszünnepen sem kérdezgették hogy kinek hol a jó nem igaz? Hamarosan meg is érdeklődöm, aztán mehet a szervezés, de előbb mindenképpen kell a fix helyszín.
*Különösebben nem zavarja a téma átugrása, miért is kellene olyanról beszélni amiről nem akar? Semmi baj nincs ezzel, a hóhajúnak is vannak olyanok, amiket nem kötne a másik orrára, ez így van rendjén.*
-Csodás bizony, és minden mágus vágyálma ilyet, vagy ilyeneket birtokolni még akkor is, ha van egy csomó mindenki számára ismert és tanulható varázslat... mert azért van választék meg kell hagyni, nem panaszkodhatunk. De az egyedi az egyedi. Látod-látod nem is kellene a tusának nagy fődíjazás, egy egyedi varázslat a győztesnek szerintem a legnagyobb ajándék lenne. Valami általánosan felhasználható varázslat, ami nem túl erős, de különleges. Semmi sem lehetetlen mint mondják. A tavaszünnepen viszont mindenkit megleptek, mert minden induló kapott egy-egy különleges tekercset, egy egyedi varázslatot. Persze mindenki a teljesítményéhez mérten. Ebből kifolyólag el lehet képzelni, hogy Eralil milyen fantasztikusat kaphatott. Arra célzol szimatoljunk körbe, hátha találunk valamit? *mosolyog.* -Vagy csak ötleteljünk mint a fénykört? Na lám lehetne is ez a neve... Fénykör. Azokkal a hatásokkal amiket elmondtál kiválóan illene a holdmágiához. Sőt ha már a holdhoz társítjuk akkor lehetne... Ezüstkör. Ilyen még nincs ugye?
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-10 01:14:19
Üzenet elküldve: 2016-03-10 01:14:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, Lorew sem varázsol sokat, nyilván. De ő látványosan bújja a tekercseket. Igazából ez olyan, mint hogy amelyik kutya ugat, az nem harap, csak még ehhez a fordítottját is hozzá kell venni. Vannak a tekercsbújósok, meg a kántálósok. Csak Eralilt még egyik kupacba sem sikerült besorolni, sokkal inkább olyan, mintha régen megtanulta volna, és most úgy ítéli meg, hogy mindent tud, ezért hátradől, és varázsol, ha olyan a kedve. Nem mindig csak akkor, ha szükséges. Közben meg sokszor olyan benyomást kelt, mintha a rengeteg általa ismert varázslatból nem is használt volna még olyan sokat olyan helyzetben, amilyenben kell. Persze sokat nehéz is, de mégis... egy napon a fejébe pottyant a tudás, vagy mi a fene? Az az alak egy nagy rejtély úgy, ahogy van. Mondjuk Lorewet ez annyira nem zavarja, amíg nem áll az útjába. Vagy épp amíg segíti a céljai elérésében, ez azért annyira nem mondható el, főleg az utóbbi időben, de hát majd talán egyszer.*
- Ki tudja, melyik a jobb. Nekem semmi gyakorlatom, eddig alig varázsoltam. De hát mit lehet tenni? Álljak neki sorban elnyekegni mindet, amiről már hallottam? Többnyire azért szeretem, ha valami alkalom is van, ami miatt érdemes, csak a semmiért használni kicsit... felelőtlen dolog volna.
*Nem mintha nem a felelőtlenség lenne a középső neve, de nem látja értelmet, hogy egymás után hívja elő a varázslatokat a tisztáson, vagy a Namos házban, miközben senki nincs a közelben. Ezért nem értett annyira egyet Eralil mágiabemutatós ötletével sem, de hát... Az legalább a tanoncok motivációjának fokozására jó lett volna.*
- Sosem lehet tudni *vonja meg a vállát* Tudod a csalás nem olyasmi, amit konkrét céllal tesz az ember. Szerencsejátékoztál már valaha? Kártya? Három pohár valamelyike alatt egy pici labda? Sokan nem azért játsszák, mert elhiszik, hogy nyerhetnek, hanem az izgalom miatt. Vannak, aki függői az ilyennek. Véleményem szerint őket már rég nem érdekli, hogy nyernek, vagy sem. Illetve csak addig, amíg meg nem történik. Izgalmas, amíg nem tudják, mi lesz a vége. Aztán ha nyernek, a pénzt újra felteszik, ha veszítenek, akkor a maradék pénzt is eljátsszák. Az izgalom, barátom, azt keressük mindannyian.
*Lorew persze egész életében az elmét tanulmányozta, így nem tartja nagy dolognak, hogy ilyesmin gondolkodik álmatlan éjszakáin. Aki évek óta minden pénzét a játékba öli, ami pedig el is nyeli, az már nem hiheti el, hogy valaha nagyot nyer. És nem nyerhet akkorát, hogy leálljon. Egyszerűen csak végtelenül izgalmas számukra a játék, egyfajta olyan boldogságot, örömérzetet kelt bennük, amit semmi más nem adhat meg. Lorew éppen így függője a felsőbbrendű lényeknek, szóval tudja, milyen ez. Csak éppen neki nem adatott meg, hogy nap mint nap elverje rájuk az életét.*
- Nagyszerű *csapja össze a kezeit* Akkor bele is élem magam, hogy ott lesz a tusa. Aztán csalódom, ha mégsem. Részemről egyébként a következő az elképzelésem a helyszínt illetően: akinek nem tetszik, az nem jön el. Tavasszal a városban, aztán valahogy mégis sikerült idejutnotok. Nem hinném, hogy a fordítottja olyan lehetetlen. Meg hát... nem tehetjük olyan helyre, ami mindenkinek közel van, de ha már ez a mérce, akkor ha jól saccoltál, a mezőnynek vagy a felét a Szilánkok adják. Minden jogunk és okunk megvan oda szervezni.
*Lévén a másolással elkészült Lorew is, összetekeri a lapot, és eltünteti ruhája egy rejtett bugyrában. A templomi göncök szépségei, amilyen nehéz felkínlódni őket, annyi zsebük van. És ingyen van, ez a legjobb.*
- Nem hinném, hogy most alkalmas lenne nekik. Amíg ez a fény itt van, addig semmiképpen. Az őrség is, meg ők is feszültek, minden a feje tetején áll, nem ronthatunk oda egy vidám mosollyal, hogy szeretnénk szervezni egy tusát, amihez segítségre lenne szükségünk. Viszont van is jobb ötletem *a kabala kérdését átugorja. Nem rosszindulatból, mindössze csak az ő kabalája, a tőr, amivel meditál, az túl értékes ahhoz, hogy bárki szeme elé kerüljön, vagy hogy egyáltalán beszéljen róla. Ezenkívül mindennél fontosabb neki, és még Eralil sem tud róla, szóval a legkevésbé sem akar ebbe a témába belemászni. Ha Worenthnek fontos, majd rákérdez újból, akkor Lorew minden bizonnyal ráhazudja, hogy nem, még csak nem is hallott ilyenről, de ha a mágusnak nem annyira fontos... hát annál jobb.*
- Egyedi varázslatok. Szerintem ez a mágia legcsodálatosabb oldala. És nem lehetetlen ilyeneket alkotni. Persze, azt mondják, nagy dolog, és nyilván sok energiát igényel, de nekünk kisembereknek is sikerülhetne, nemde? Itt vagyunk ketten, mágusok, egy könyvtárban, ami tele van mindenféle hasznos irattal, és még csak zavarni sem zavarnak minket a fény miatt. Mi a véleményed?
*Nos igen, Lorew sem varázsol sokat, nyilván. De ő látványosan bújja a tekercseket. Igazából ez olyan, mint hogy amelyik kutya ugat, az nem harap, csak még ehhez a fordítottját is hozzá kell venni. Vannak a tekercsbújósok, meg a kántálósok. Csak Eralilt még egyik kupacba sem sikerült besorolni, sokkal inkább olyan, mintha régen megtanulta volna, és most úgy ítéli meg, hogy mindent tud, ezért hátradől, és varázsol, ha olyan a kedve. Nem mindig csak akkor, ha szükséges. Közben meg sokszor olyan benyomást kelt, mintha a rengeteg általa ismert varázslatból nem is használt volna még olyan sokat olyan helyzetben, amilyenben kell. Persze sokat nehéz is, de mégis... egy napon a fejébe pottyant a tudás, vagy mi a fene? Az az alak egy nagy rejtély úgy, ahogy van. Mondjuk Lorewet ez annyira nem zavarja, amíg nem áll az útjába. Vagy épp amíg segíti a céljai elérésében, ez azért annyira nem mondható el, főleg az utóbbi időben, de hát majd talán egyszer.*
- Ki tudja, melyik a jobb. Nekem semmi gyakorlatom, eddig alig varázsoltam. De hát mit lehet tenni? Álljak neki sorban elnyekegni mindet, amiről már hallottam? Többnyire azért szeretem, ha valami alkalom is van, ami miatt érdemes, csak a semmiért használni kicsit... felelőtlen dolog volna.
*Nem mintha nem a felelőtlenség lenne a középső neve, de nem látja értelmet, hogy egymás után hívja elő a varázslatokat a tisztáson, vagy a Namos házban, miközben senki nincs a közelben. Ezért nem értett annyira egyet Eralil mágiabemutatós ötletével sem, de hát... Az legalább a tanoncok motivációjának fokozására jó lett volna.*
- Sosem lehet tudni *vonja meg a vállát* Tudod a csalás nem olyasmi, amit konkrét céllal tesz az ember. Szerencsejátékoztál már valaha? Kártya? Három pohár valamelyike alatt egy pici labda? Sokan nem azért játsszák, mert elhiszik, hogy nyerhetnek, hanem az izgalom miatt. Vannak, aki függői az ilyennek. Véleményem szerint őket már rég nem érdekli, hogy nyernek, vagy sem. Illetve csak addig, amíg meg nem történik. Izgalmas, amíg nem tudják, mi lesz a vége. Aztán ha nyernek, a pénzt újra felteszik, ha veszítenek, akkor a maradék pénzt is eljátsszák. Az izgalom, barátom, azt keressük mindannyian.
*Lorew persze egész életében az elmét tanulmányozta, így nem tartja nagy dolognak, hogy ilyesmin gondolkodik álmatlan éjszakáin. Aki évek óta minden pénzét a játékba öli, ami pedig el is nyeli, az már nem hiheti el, hogy valaha nagyot nyer. És nem nyerhet akkorát, hogy leálljon. Egyszerűen csak végtelenül izgalmas számukra a játék, egyfajta olyan boldogságot, örömérzetet kelt bennük, amit semmi más nem adhat meg. Lorew éppen így függője a felsőbbrendű lényeknek, szóval tudja, milyen ez. Csak éppen neki nem adatott meg, hogy nap mint nap elverje rájuk az életét.*
- Nagyszerű *csapja össze a kezeit* Akkor bele is élem magam, hogy ott lesz a tusa. Aztán csalódom, ha mégsem. Részemről egyébként a következő az elképzelésem a helyszínt illetően: akinek nem tetszik, az nem jön el. Tavasszal a városban, aztán valahogy mégis sikerült idejutnotok. Nem hinném, hogy a fordítottja olyan lehetetlen. Meg hát... nem tehetjük olyan helyre, ami mindenkinek közel van, de ha már ez a mérce, akkor ha jól saccoltál, a mezőnynek vagy a felét a Szilánkok adják. Minden jogunk és okunk megvan oda szervezni.
*Lévén a másolással elkészült Lorew is, összetekeri a lapot, és eltünteti ruhája egy rejtett bugyrában. A templomi göncök szépségei, amilyen nehéz felkínlódni őket, annyi zsebük van. És ingyen van, ez a legjobb.*
- Nem hinném, hogy most alkalmas lenne nekik. Amíg ez a fény itt van, addig semmiképpen. Az őrség is, meg ők is feszültek, minden a feje tetején áll, nem ronthatunk oda egy vidám mosollyal, hogy szeretnénk szervezni egy tusát, amihez segítségre lenne szükségünk. Viszont van is jobb ötletem *a kabala kérdését átugorja. Nem rosszindulatból, mindössze csak az ő kabalája, a tőr, amivel meditál, az túl értékes ahhoz, hogy bárki szeme elé kerüljön, vagy hogy egyáltalán beszéljen róla. Ezenkívül mindennél fontosabb neki, és még Eralil sem tud róla, szóval a legkevésbé sem akar ebbe a témába belemászni. Ha Worenthnek fontos, majd rákérdez újból, akkor Lorew minden bizonnyal ráhazudja, hogy nem, még csak nem is hallott ilyenről, de ha a mágusnak nem annyira fontos... hát annál jobb.*
- Egyedi varázslatok. Szerintem ez a mágia legcsodálatosabb oldala. És nem lehetetlen ilyeneket alkotni. Persze, azt mondják, nagy dolog, és nyilván sok energiát igényel, de nekünk kisembereknek is sikerülhetne, nemde? Itt vagyunk ketten, mágusok, egy könyvtárban, ami tele van mindenféle hasznos irattal, és még csak zavarni sem zavarnak minket a fény miatt. Mi a véleményed?
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:39:48
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:39:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A párás levegő hamar betölti tüdejét, és a tudás mézédes illata csapja meg az orrát. Ami ebben az esetben a régi könyvek lapjainak szaga. Amint, leér a könyvtárost pillantja meg először, aki ráveti pillantását. Ekkor csuklyáját lehúzza, hogy ne legyen annyira feltűnő és biccent a könyvtárosnak.*
-Csak körülnéznék, ha lehet.
*Arcára egy gyors félmosoly ül ki majd a könyvespolcokra vetül tekintete. A könyvtár hatalmasnak bizonyul azokhoz, amiket eddig látott és ez lenyűgözi szerény személyét. Nincsenek sokan itt, de azokon látszik, hogy tudják, mit keresnek itt. Kharwel ezzel nincs így, csak kíváncsi. Elsőnek végigjár minden polcot, végigles minden részleget. Kissé meg is lepődik magán, mennyire lázba hozza a sok információ, ami itt hever előtte. Mikor végzett pár könyvet elvesz, azokkal óvatosan, odafigyeléssel bánik. Helyet foglal ha van rá lehetősége és kielégíti vágyát a könyvek olvasásával. Ki nem olvassa mindet de gyorsan végig futja őket, bár nem sieti el a dolgot, az érdekes részeket végigolvassa. *
-Csak körülnéznék, ha lehet.
*Arcára egy gyors félmosoly ül ki majd a könyvespolcokra vetül tekintete. A könyvtár hatalmasnak bizonyul azokhoz, amiket eddig látott és ez lenyűgözi szerény személyét. Nincsenek sokan itt, de azokon látszik, hogy tudják, mit keresnek itt. Kharwel ezzel nincs így, csak kíváncsi. Elsőnek végigjár minden polcot, végigles minden részleget. Kissé meg is lepődik magán, mennyire lázba hozza a sok információ, ami itt hever előtte. Mikor végzett pár könyvet elvesz, azokkal óvatosan, odafigyeléssel bánik. Helyet foglal ha van rá lehetősége és kielégíti vágyát a könyvek olvasásával. Ki nem olvassa mindet de gyorsan végig futja őket, bár nem sieti el a dolgot, az érdekes részeket végigolvassa. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211