//Munkát keres a tolvaj//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Kezd egyre inkább feloldódni, kényelmesnek tartja a helyet, és a kaja is jó. Az elf meglehetősen szimpatikus neki, nem az a beképzelt, orrát túl magasan hordó hosszúéletű, akikkel Artheniorban futott össze néha.*
-Nagyszerű, jómagam is csak egy csóró Fattyú vagyok.
*Mormogja szórakozottan, s arra gondol, hogy ha itt mindenki ilyen stílusú, bizony hamar beilleszkedik a társaságba. A maga tüzes, szókimondó stílusával eddig csak ellenségeket sikerült szereznie, ehhez valószínű még hozzájárult félvérsége, amit sok helyen nem néznek jó szemmel. Főleg, hogy egyik oldalról mélységi, és ez a faj még talán kevésbé elfogadó, mint az elf "rokonaik".*
- Hát, van egy tőröm, azt mondjuk úgy, valamennyire tudom használni. Meg pár dobókés, és dobócsillag, azokkal még van mit gyakorolnom. De leginkább a pusztakezes harc híve vagyok, ha nincs más lehetőség, vagy nem tudok elfutni.
*Bizony, előfordult néha, hogy rosszul mérte fel az áldozatot, vagy a terepet, és elkapták a grabancát. Olyankor egy jól irányzott rúgás, vagy ütés többet ért, mintha tőrrel kezdene hadonászni. Másrészt nem akar ő senkit bántani, hacsak nem az az egyetlen lehetséges út.*
- Loptam, hogy élhessek.
*Kezdi el kis történetét, mindenféle szégyenérzet nélkül.*
-Aztán azért loptam, mert rájöttem, marhára élvezem. Főleg, ha gazdag, buta emberekre akadtam.
*És persze egyre többször került bajba, mert a gazdagok nem voltak restek utána küldeni az őröket, sokszor többet fizettek a piti kis tolvajlány elfogásáért, mint amennyivel megkárosította őket.*
- De eléggé beleuntam mostanra, hogy jó párszor a szart is kiverték belőlem a marcona férfiak. Talán itt másképp tudom kamatoztatni a tudásom, anélkül, hogy rendszeresen félholtra vernének.