Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-09-18 00:11:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 29
A következő dal, egy nagy hatamú mitikus sereg dicsőségét zengi.
Hosszú egy út volt, de közel van már a tűzesőnek közepe
Menydörgés hívott e gyilkos helyre, hol bukik ártatlanok lelke
Lásd hát az óment, a folyó veres, az őszi szél holtat keres
A végső parancs, utolsó üzenet megtört, kárhozaté lett
Meg nem hátrálunk
Sohasem, ím győzni fogunk
A tűznek tavából jöttek ők
Mindenhatóak, meg nem törők
Diadaluk lángja égig ér
Mindük győzelemmel él
Mi vagyunk, kik hasítják az eget, uralkodunk sorsunk felett
Harcosok most, csakúgy mint örökké, lelkünk szabad szárnyon lebeg
Meglovagoltuk a villámokat menydörgő dalban megzengve
Bátor harcban ím legyőztük mind, sírjukba visszatértek
A pöröly elesett
De a tűz még ég szívünkben
A tűznek tavából jöttek ők
Mindenhatóak, meg nem törők
Diadaluk lángja égig ér
Mindük győzelemmel él
A víziók, mit nézünk míg a rém visszatért
A gondatlan lejtőn az árnyéknak jele még ég
(Hammerfall: Trailblazers)
A hozzászólás írója (Dompug Berder) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.09.18 00:11:53
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-08 18:41:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 29
Éz végül egy törvényenkívüli, egy mindenét elvesztett renegát története, ez nem régi történet, sőt egyesek szerint Renegát ma is valakol kint, a városokon kívül él:
Lásd Renegát hogy áll az égő Nap lábánál
E vad föld immár otthona
Diadalnak nincs nyoma, szabadsága oda
Mint hű szerelme, asszonya
Törvénytelen véd tötvényt, az éjjeli vadász
Lecsap a Hold sugaránál
Bajok keresője lesi áldozatát
Ki az éj szívében ver tanyát
Renegát, Renegát
Elkövette a legvégső bűnt
Renegát, Renegát
Ma éjjel a vadász győz
Árnylakta földeken, fegyverrel kezében
Lesúlyt, mint hüllő oly sebes
Nincs tőle rejtekhely, egérút, hol elszelelj
Ha a Renegát előtted áll
Törvénytelen véd tötvényt, lecsap a vadász
Csak dzsungeltörvény igaz rá
Vonzza őt a veszély, bármi legyen az
Szemébenéz, talpon Ő marad
Renegát, Renegát
Elkövette a legvégső bűnt
Renegát, Renegát
Ma éjjel a vadász győz
Keresztül az éjszakán vágtat acélos vad lován
Meg nem ment semmi már, ha Renegát veled szembeszáll
Renegát, Renegát
Elkövette a legvégső bűnt
Renegát, Renegát
Ma éjjel a vadász győz
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-08 18:35:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 29
A változatosság kervéért most egy nép története következik, kik új hazára leltek:
Szörnyű és hosszú tél volt, vad hóesés, ádáz vihar
Szélnek csodájában szívünk elfogva
A hegyről jött le közénk, fagyos jégvilágunkba
Felkelésről beszélt, szavát nekünk adta
Felsőbb lény, ki más világból jött
Adott mindent, miben hihettünk
Ily vakok hogy lehettünk?
Jobbján jöt a szabadság, büszkeségünk lopta a bal
Válaszai voltak, de el nem mondva
Világról mesélt nem is oly messze
Csapdává lett, mit ígért nekünk
Ily vakok hogy lehettünk?
Hol a Nap s Hold összeér
Féld e sötét hírnököt, fekete szavát
Egy kőkép összetörve, olvadt tündérországunk
Míg a Nap lassan kel érteni próbálunk
Szent szívük jólétét vesztve
De vissza, haza találtunk
Alkonyunk fénnyé lett
Hol a Nap s Hold összeér
Féld e sötét hírnököt, fekete szavát
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-08 18:21:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 29
Újabb hős története, most egy magányos, némileg emberfelettié:
Egyszer egy ember, holt földeken
Otthagyatva balsorsa kezében
Szemébe nézel, a fehér veres
Körötte gonosz, s a halál kereng
Szülte a Nap, ki folyton szalad
E sodrony ruhás kiválasztottat
Átok nevén, nyomában a vég
E vándorló lélek, ki diadalért ég
A félhold fényénél
Megfogadta: egyedül él
Harcolj szivedből, és vár rád dicsőség
De harcolj becsületlen, és bukás vár rád
Felidézi még apja szavát:
Ne veszd el hited, hangod had hallják
A múlt visszhangja ami hajtja,
E dicső szavak, fénylők mint a Nap
A félhold fényénél
Megfogadta: egyedül él
Harcolj szivedből, és vár rád dicsőség
De harcolj becsületlen, és bukás vár rád
Harcolj szivedből, és vár rád dicsőség
De harcolj lelketlen, a vég vár reád
Próféciák szólnal egy vándorról
Edzett, mint acél kardja
Halandók szemétől takarva
Pörölye lecsap, mennydörgőn hat
Szemétől minden kővé dermed
A harcos most szól: Én vagyok az Egy
Harcolj szivedből, és vár rád dicsőség
De harcolj becsületlen, és bukás vár rád
Harcolj szivedből, és vár rád dicsőség
De harcolj lelketlen, a vég vár reád
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-07 21:22:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 29
Ősi, holt nyelven íródott dalok és regék Dompug Berder fordításában.
Kezdjük máris a főtéri kaland során elhangzottal:
Az iődnk eljött, harcra fel
Fivér és Nővér fegyverbe kelj
Álmaid valóra válhatnak már
A Harcosnak szava ím szólít, vár rád!
Fordítsd hát tetteid nemes dicsőjéhez
S Ő felnyitja szemed
Ez az az út, mit lábunk járna
Ez az az út: a Harcosé
Ez az az út mit becsületes láthat
Ez az az út: a Harcosé
Vér veres acél: kardjaink, zúgók
A hűség nevében készen vagunk
Az ellen kemény, harcban bátor
De meg nem állít, a jövő nállunk!
Készülj fel, védekezz, soha ne légy
Hősiességben győzve le
Ez az az út, mit lábunk járna
Ez az az út: a Harcosé
Ez az az út mit becsületes láthat
Ez az az út: a Harcosé
Szentek és bűnösök csatája dúl
Acélok ereje egymásba fúl
Harcosnak útján az Ő hangja hív
Vezet minket, a mi célunk a fény
Az vas sereg mindent meghódít
Erősödünk ahogy az ellen bukik
Add meg lelked a vas istenének
A bukottak vérében az ellen térdel
Fordítsd hát tetteid nemes dicsőjéhez
S Ő felnyitja szemed
Készülj fel, védekezz, soha ne légy
Hősiességben győzve le
Ez az az út, mit lábunk járna
Ez az az út: a Harcosé
Ez az az út mit becsületes láthat
Ez az az út: a Harcosé
(Hammerfall: Way of the warrior)
A hozzászólás írója (Dompug Berder) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.08.07 21:23:12