Nincs játékban - Talmid templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Talmid templom | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 27. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 8-27
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-05-29 09:05:04
Üzenet elküldve: 2021-05-29 09:05:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Még akkor is mosolyog, amikor elbúcsúzik, felállva, a hallott különös jóslaton tűnődve. ~Még jó hogy nem vagyok szerelmes. Így ki tudja mikor válhat ez egyáltalán valóra... már ha valóra válik!~ gondolkodik a hallottakon, kifelé indulva. Ha az artheniori piacon jósol neki ilyesmit a kis vén, fogatlan tündér asszonyság, aki Borquos napján elmaradhatatlanul ott kuporog mindig a piactér bejáratánál, és boldog boldogtalannak igyekszik elkapni a tenyerét, hogy azután mindenfélét összehordjon neki a furcsa kántáló hangján, Arja csak a fejét ingatja, és kineveti a dolgot. De ezek a másik világból való talmid papnők... és a gömbbbeli képek... és az egész különös templom... Arja megborzongva érzi, hogy amit hallott, az valahol, valamikor igazán felbukkan a rá váró jövő valóságának szövetében.
~De így, hogy nem vagyok szerelmes?~ valamiért most hirtelen Mik jut eszébe, a fiú arca, amikor a tisztáson találkozott vele Mil'Ochassba menet. Hogy mennyire megrémisztette a verekedés nyomaival az arcán.
Elvörösödik. Miért jut eszébe éppen most Mik?? Igaz, valamiért szeretné, ha a fiú szépnek látná... Ahogy kilép a templom ajtaján, megtörli a homlokát. Jólesik most a hűvös szellő. Megrázza a fejét.
Nem, az nem lehet! Talán Mikbe lenne szerelmes, hogy ilyesmiken gondolkodik? ~Butaság!!! Butaság az egész! A jóslat is! Nem kellett volna ide jönnöm!~ toppant, végre leérve a pallóról.
Elindul vissza, a város irányába. De utoljára még egyszer hátrapillant, a tóra, és a templomra. Nagyot sóhajtva kiengedi az összes levegőt a tüdejéből. Aztán elindul végleg, vissza, a Kalmárba.*
//Zárás//
*Még akkor is mosolyog, amikor elbúcsúzik, felállva, a hallott különös jóslaton tűnődve. ~Még jó hogy nem vagyok szerelmes. Így ki tudja mikor válhat ez egyáltalán valóra... már ha valóra válik!~ gondolkodik a hallottakon, kifelé indulva. Ha az artheniori piacon jósol neki ilyesmit a kis vén, fogatlan tündér asszonyság, aki Borquos napján elmaradhatatlanul ott kuporog mindig a piactér bejáratánál, és boldog boldogtalannak igyekszik elkapni a tenyerét, hogy azután mindenfélét összehordjon neki a furcsa kántáló hangján, Arja csak a fejét ingatja, és kineveti a dolgot. De ezek a másik világból való talmid papnők... és a gömbbbeli képek... és az egész különös templom... Arja megborzongva érzi, hogy amit hallott, az valahol, valamikor igazán felbukkan a rá váró jövő valóságának szövetében.
~De így, hogy nem vagyok szerelmes?~ valamiért most hirtelen Mik jut eszébe, a fiú arca, amikor a tisztáson találkozott vele Mil'Ochassba menet. Hogy mennyire megrémisztette a verekedés nyomaival az arcán.
Elvörösödik. Miért jut eszébe éppen most Mik?? Igaz, valamiért szeretné, ha a fiú szépnek látná... Ahogy kilép a templom ajtaján, megtörli a homlokát. Jólesik most a hűvös szellő. Megrázza a fejét.
Nem, az nem lehet! Talán Mikbe lenne szerelmes, hogy ilyesmiken gondolkodik? ~Butaság!!! Butaság az egész! A jóslat is! Nem kellett volna ide jönnöm!~ toppant, végre leérve a pallóról.
Elindul vissza, a város irányába. De utoljára még egyszer hátrapillant, a tóra, és a templomra. Nagyot sóhajtva kiengedi az összes levegőt a tüdejéből. Aztán elindul végleg, vissza, a Kalmárba.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-03-15 06:51:52
Üzenet elküldve: 2021-03-15 06:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás//
*A Velasco'rra szemöldökei magasra szöknek a jóslat hallatán.*
- Én? Balladát? *kacag fel a fejét csóválva. Még legyint is hozzá, mert bizony meg van róla győződve, hogy a talmid szépségek a bolondját járatják vele. Talán túl feltűnően legeltette a tekintetét a nedves ruhákon átsejlő bájakon. Ám a nevetése nem ragad át a jósnőkre. Mosolyognak, de olyan módon, ami elég aggasztó rá nézve.* - Komolyan? *kérdi most már inkább kicsit nyomorultul, mint vidoran. A bólintásra csak beletúr a hajába és gondterhelten fúj egy nagyot. Mit van mit tenni, egy kurta, kikötői parolával búcsút int a jósnőknek és gondolatait rágva elindul kifelé. Ha ezt így elmeséli az öccsének, biztos nem hisz majd neki. Még a végén meg is haragszik rá, mert azt gondolja, gúnyolódik rajta. A jóslatot igazából hiszi is meg nem is. Őszintén szólva kicsit sem az a fajta, aki pont egy fedetlen keblet látva gondol balladaírásra. Szokott ő rímeket farigcsálni, de ahol fedetlen keblek vannak, ott általában van ennél kedvére valóbb elfoglaltság is. Viszont, ahogy látja, nem ő az egyetlen, aki nem felhőtlenül boldog a jóslattól, amit kapott. Az ilyesmi egyrészt megnyugtatja az embert, mert a rossz híren mindig enyhít, ha nem csak őt sújtja. Ez amolyan "kapjon léket a szomszéd csónakja is" dolog, ami nem is igazán rosszindulat, inkább csak... a fene tudja. Más érzés egynek lenni a bajban a sok közül, mint egyedül lenni benne.
Ha rá pillant valaki, azért felölt egy művi vigyort és biccent, mintha ő nem abban a cipőben járna. Abban... abban, amelyik épp most lépett halbelsőségbe a zsúfolt piacon. Legközelebb Quillynt küldi, az már biztos! Ha lesz legközelebb. Szerencsére míg találkozik az öcskössel, van még ideje kitalálni valami mást a jóslat helyett. Vagy majd azt mondja, hogy nem árulhatja el! ~A francokat! Quil úgyis addig nyaggat, míg elmondom.~ Kénytelen lesz előhúzni a tarsolyából valami frappáns lódítást.*
//Zárás//
*A Velasco'rra szemöldökei magasra szöknek a jóslat hallatán.*
- Én? Balladát? *kacag fel a fejét csóválva. Még legyint is hozzá, mert bizony meg van róla győződve, hogy a talmid szépségek a bolondját járatják vele. Talán túl feltűnően legeltette a tekintetét a nedves ruhákon átsejlő bájakon. Ám a nevetése nem ragad át a jósnőkre. Mosolyognak, de olyan módon, ami elég aggasztó rá nézve.* - Komolyan? *kérdi most már inkább kicsit nyomorultul, mint vidoran. A bólintásra csak beletúr a hajába és gondterhelten fúj egy nagyot. Mit van mit tenni, egy kurta, kikötői parolával búcsút int a jósnőknek és gondolatait rágva elindul kifelé. Ha ezt így elmeséli az öccsének, biztos nem hisz majd neki. Még a végén meg is haragszik rá, mert azt gondolja, gúnyolódik rajta. A jóslatot igazából hiszi is meg nem is. Őszintén szólva kicsit sem az a fajta, aki pont egy fedetlen keblet látva gondol balladaírásra. Szokott ő rímeket farigcsálni, de ahol fedetlen keblek vannak, ott általában van ennél kedvére valóbb elfoglaltság is. Viszont, ahogy látja, nem ő az egyetlen, aki nem felhőtlenül boldog a jóslattól, amit kapott. Az ilyesmi egyrészt megnyugtatja az embert, mert a rossz híren mindig enyhít, ha nem csak őt sújtja. Ez amolyan "kapjon léket a szomszéd csónakja is" dolog, ami nem is igazán rosszindulat, inkább csak... a fene tudja. Más érzés egynek lenni a bajban a sok közül, mint egyedül lenni benne.
Ha rá pillant valaki, azért felölt egy művi vigyort és biccent, mintha ő nem abban a cipőben járna. Abban... abban, amelyik épp most lépett halbelsőségbe a zsúfolt piacon. Legközelebb Quillynt küldi, az már biztos! Ha lesz legközelebb. Szerencsére míg találkozik az öcskössel, van még ideje kitalálni valami mást a jóslat helyett. Vagy majd azt mondja, hogy nem árulhatja el! ~A francokat! Quil úgyis addig nyaggat, míg elmondom.~ Kénytelen lesz előhúzni a tarsolyából valami frappáns lódítást.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-03-02 16:52:32
Üzenet elküldve: 2021-03-02 16:52:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Mivel még sosem volt része ilyen mágikus élményekben, igen meglepődik, amikor a kristálygömbben kirajzolódik valami halvány felsejlés. De hiába próbál nagyon koncentrálni, felismerhető, konkrét formát alig lát. Talán egy füstölgő tojáshoz hasonlatos leginkább az egyik szimbólum, de ennek nem nagyon látja értelmét. A másikat már meg sem próbálja felfogni, csupán örvényeket érzékel, amelyek lassan szétfoszlanak a ködben. S nem sokkal később már hallja is a jóslatot, a talmid zengő, mély és dallamos hangján.*
-Könyvtárba, mikor belépsz tartsd nyitva éberen szemed, Wegtoren titkát, mit a Nap őriz, itt megleled!
*Na, így már mindjárt több értelme van a dolgoknak, de csak egy hangyányival. Mert Aldo még így sem érti teljesen, miféle jóslatot is kapott, s ez hogy kapcsolódik a látott dolgokhoz, meg saját magához. De elismétli magában az elhangzottakat, hogy jól az eszébe vésse, hiszen valamikor még szükség lehet rájuk.
Át is adja helyét a következő érkezőnek, s elhagyja a templomot. Megkapta, amit akart, immár nincs maradása ezen a különleges helyen. Örül is kicsit ennek, hisz Lihanech nem tartozik a kedvenc helyei közé.*
~Végül is, könyvtárba sokat járok. Szóval akármit is jelenthet ez a furcsa jóslat. Talán felfedezek valamit újat, amivel szert tehetek egy kis elismerésre.~
//Zárás//
*Mivel még sosem volt része ilyen mágikus élményekben, igen meglepődik, amikor a kristálygömbben kirajzolódik valami halvány felsejlés. De hiába próbál nagyon koncentrálni, felismerhető, konkrét formát alig lát. Talán egy füstölgő tojáshoz hasonlatos leginkább az egyik szimbólum, de ennek nem nagyon látja értelmét. A másikat már meg sem próbálja felfogni, csupán örvényeket érzékel, amelyek lassan szétfoszlanak a ködben. S nem sokkal később már hallja is a jóslatot, a talmid zengő, mély és dallamos hangján.*
-Könyvtárba, mikor belépsz tartsd nyitva éberen szemed, Wegtoren titkát, mit a Nap őriz, itt megleled!
*Na, így már mindjárt több értelme van a dolgoknak, de csak egy hangyányival. Mert Aldo még így sem érti teljesen, miféle jóslatot is kapott, s ez hogy kapcsolódik a látott dolgokhoz, meg saját magához. De elismétli magában az elhangzottakat, hogy jól az eszébe vésse, hiszen valamikor még szükség lehet rájuk.
Át is adja helyét a következő érkezőnek, s elhagyja a templomot. Megkapta, amit akart, immár nincs maradása ezen a különleges helyen. Örül is kicsit ennek, hisz Lihanech nem tartozik a kedvenc helyei közé.*
~Végül is, könyvtárba sokat járok. Szóval akármit is jelenthet ez a furcsa jóslat. Talán felfedezek valamit újat, amivel szert tehetek egy kis elismerésre.~
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-28 23:47:34
Üzenet elküldve: 2021-02-28 23:47:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A kocsmába hallotta az egyik inastól, aki valaki mástól hallotta, aki meg valami harmadiktól, hogy itt van valami, ami nagyon érdekes és varázslatos. A jövendőmondás azonnal lázba is hozta a vöröskét, s minthogy nem is volt annyira messze tőle meg így napközben különben is ráért, hát fogta magát és elzarándokolt a templomhoz. Ritkán járt ilyen helyekre, az ő fajtáját nem igazán szeretik az istenségek otthonaiban, mert elvileg ő léha és könnyűvérű.
Odabenn aztán igazán csodás világ tárul a kis félvér elé. A szája is tátva marad, a sok hínártól meg csillogó gömböktől. Valahogy így képzeli el a tavak alját is. Beljebb lépdel, nem zavartatva, ha néha kicsit letérve a falszéltől vizes lesz valamije. A gömbök sokkal jobban foglalkoztatják mint a vizes gúnyák. Az egyiknél meg is áll. Olyan szépen csillog. Lopva körbenéz, a nő nem szól rá, nem szidja le vagy zavarja ki. Sőt, mintha olyan gesztust tenne fejével, ami egyenesen engedélyadásnak tűnik Rlilla számára. Több se kell, egyik kezével megsimítja a gömböt, aztán kíváncsian ott nyugtatva tenyerét várja, hogy na most vajon mi fog következni. *
* A kocsmába hallotta az egyik inastól, aki valaki mástól hallotta, aki meg valami harmadiktól, hogy itt van valami, ami nagyon érdekes és varázslatos. A jövendőmondás azonnal lázba is hozta a vöröskét, s minthogy nem is volt annyira messze tőle meg így napközben különben is ráért, hát fogta magát és elzarándokolt a templomhoz. Ritkán járt ilyen helyekre, az ő fajtáját nem igazán szeretik az istenségek otthonaiban, mert elvileg ő léha és könnyűvérű.
Odabenn aztán igazán csodás világ tárul a kis félvér elé. A szája is tátva marad, a sok hínártól meg csillogó gömböktől. Valahogy így képzeli el a tavak alját is. Beljebb lépdel, nem zavartatva, ha néha kicsit letérve a falszéltől vizes lesz valamije. A gömbök sokkal jobban foglalkoztatják mint a vizes gúnyák. Az egyiknél meg is áll. Olyan szépen csillog. Lopva körbenéz, a nő nem szól rá, nem szidja le vagy zavarja ki. Sőt, mintha olyan gesztust tenne fejével, ami egyenesen engedélyadásnak tűnik Rlilla számára. Több se kell, egyik kezével megsimítja a gömböt, aztán kíváncsian ott nyugtatva tenyerét várja, hogy na most vajon mi fog következni. *
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-28 22:40:47
Üzenet elküldve: 2021-02-28 22:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Viel a tündérek finom lelkével mindig kiszimatolja, hol bújik meg az igazi varázslat, és persze ebből a kis mókából sem szeretne kimaradni. Hűséges hátas ebe, a hatalmas fekete Árnyék hátán érkezik a helyszínre, de még jóval a sokaság előtt magára hagyja, mielőtt valakit megijesztenének. A jámbor kutya persze szó nélkül engedelmeskedik. Vielre még jó néhány perc séta vár, meg kell kerülnie a tavat, ám mikor teljes egészében meglátja az épületet, így is leesik az álla. Ő maga nem bánik olyan jól az elemi mágiával, mégis a varázslat minden neme elkápráztatja, a víz pedig, még ha nem is az áll hozzá a legközelebb, a lány minden tiszteletét kivívja, hiszen maga az élet, a remény és a sokasodás forrása. Sőt, meleg időben pancsolni is nagyon jó.
Az aprócska lány persze nem tudja megállni, hogy feltérképezze a helyet, be is téved a nagy, kristálygömbös terembe, ahol tizenegy csodálatos papnővel találkozik, mintha egy érdekes mesekönyvből léptek volna elő. A kristálygömböket megpillantva pedig még a szája is tátva marad.*
- Fogjam meg? *Csak ekkor veszi észre a kristálygömböket, és remegő kis mutatóujjával megböki a tárgyat, majd ijedten elkapja a kezét. El sem tudja képzelni, mi fog most történni, de a szíve majd kiugrik izgalmában.*
*Viel a tündérek finom lelkével mindig kiszimatolja, hol bújik meg az igazi varázslat, és persze ebből a kis mókából sem szeretne kimaradni. Hűséges hátas ebe, a hatalmas fekete Árnyék hátán érkezik a helyszínre, de még jóval a sokaság előtt magára hagyja, mielőtt valakit megijesztenének. A jámbor kutya persze szó nélkül engedelmeskedik. Vielre még jó néhány perc séta vár, meg kell kerülnie a tavat, ám mikor teljes egészében meglátja az épületet, így is leesik az álla. Ő maga nem bánik olyan jól az elemi mágiával, mégis a varázslat minden neme elkápráztatja, a víz pedig, még ha nem is az áll hozzá a legközelebb, a lány minden tiszteletét kivívja, hiszen maga az élet, a remény és a sokasodás forrása. Sőt, meleg időben pancsolni is nagyon jó.
Az aprócska lány persze nem tudja megállni, hogy feltérképezze a helyet, be is téved a nagy, kristálygömbös terembe, ahol tizenegy csodálatos papnővel találkozik, mintha egy érdekes mesekönyvből léptek volna elő. A kristálygömböket megpillantva pedig még a szája is tátva marad.*
- Fogjam meg? *Csak ekkor veszi észre a kristálygömböket, és remegő kis mutatóujjával megböki a tárgyat, majd ijedten elkapja a kezét. El sem tudja képzelni, mi fog most történni, de a szíve majd kiugrik izgalmában.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-28 21:56:21
Üzenet elküldve: 2021-02-28 21:56:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Dora szó szerint ellenséges területen jár. Mindig is elvetette a mágia tanait, arról nem is beszélve, hogy családja (akik mágiaoktatásra szánták szegény tudós lányt) itt lakik egészen közel egy faluban. Az egyetlen reménye, hogy senki sem látja meg kis akciója során, hogy kalapját a táskájába rejtette, s inkább csuklyát visel helyette. Már csak az kéne, hogy az erre járó érdeklődő vándorok felismerjék benne a pestisgyógyszer feltalálóját, és a rajongásukkal leleplezzék.
Na jó, még otthon sem fenyegeti a lányt, hogy a rajongók széttépik. És hogy mégis miért keveredett most ide? Tapasztalatgyűjtés céljából. Az elf lány ugyan nem tanúsít túl nagy tiszteletet a mágia iránt, de a jó műsort szereti, és kíváncsi rá, miért olyan nagy dolog ez a hirtelen támadt gyülekezet. Kristálygömb, meg a jó ég tudja, mi még. Ennél már nem is lehetne természetellenesebb, ami itt zajlik a természettudós szeme előtt. Amikor azonban arra lesz figyelmes, hogy az érintésükre valamiféle varázslat zajlik le, így tudományos kíváncsisága leküzdi viszolygását, és ő maga is megfogja a keze ügyébe kerülő gömböt – aztán szkeptikusan, fintorogva vár, lesz, ami lesz.*
*Dora szó szerint ellenséges területen jár. Mindig is elvetette a mágia tanait, arról nem is beszélve, hogy családja (akik mágiaoktatásra szánták szegény tudós lányt) itt lakik egészen közel egy faluban. Az egyetlen reménye, hogy senki sem látja meg kis akciója során, hogy kalapját a táskájába rejtette, s inkább csuklyát visel helyette. Már csak az kéne, hogy az erre járó érdeklődő vándorok felismerjék benne a pestisgyógyszer feltalálóját, és a rajongásukkal leleplezzék.
Na jó, még otthon sem fenyegeti a lányt, hogy a rajongók széttépik. És hogy mégis miért keveredett most ide? Tapasztalatgyűjtés céljából. Az elf lány ugyan nem tanúsít túl nagy tiszteletet a mágia iránt, de a jó műsort szereti, és kíváncsi rá, miért olyan nagy dolog ez a hirtelen támadt gyülekezet. Kristálygömb, meg a jó ég tudja, mi még. Ennél már nem is lehetne természetellenesebb, ami itt zajlik a természettudós szeme előtt. Amikor azonban arra lesz figyelmes, hogy az érintésükre valamiféle varázslat zajlik le, így tudományos kíváncsisága leküzdi viszolygását, és ő maga is megfogja a keze ügyébe kerülő gömböt – aztán szkeptikusan, fintorogva vár, lesz, ami lesz.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-28 19:08:45
Üzenet elküldve: 2021-02-28 19:08:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Wrexan sem tudott ellenállni a csábításnak, hogy ne menjen ki megnézni ezt a csoda templomot vagy mit. Egy maga fajta számára az ilyen hihetetlen esemény sokat jelent. Hiszen erről majd lehet mesélni a gyerekeknek meg az unokáknak. Megpillantva a templomot megdörzsöli a szemeit és úgy bámulja meredten. Bizonytalanul lép rá a víz felszínén lévő bronz lapokra is. Még jó, hogy látja, ahogyan mások is sétálnak rajta. Még így is azért tesz egy próbát. Jobb lábát óvatosan ráteszi és erőből próbálgatja, hogy megbírja a súlyát vagy sem. Masszívan állja a sarat ez a bronz akármi, szóval végül csak elindul rajta. A talmid őrség látványára azért megtorpan. Nem szívesen merészkedne ezeknek a lényeknek a közelébe. Vissza is fordulna szíve szerint, de mögötte is jönnek meg előtte is vannak. Nem akar ennyire gyávának tűnni. Na meg nem úgy néz ki, mintha bármiféle ellenszenvet táplálnának az irányába. Engedelmesen átadja a tőrét és kelletlenül veti alá magát a tapogatásnak. Még a hideg is kirázza ezeknek a lényeknek az érintésére. Szinte fellélegzik, amikor végre túljut rajtuk. Belép az épületbe és egy darabig csak csodálkozik a látványon. Nem csak az épület belseje lenyűgöző, de a jósnők szépsége is. Ezek a hallények eléggé szépségesek ahhoz képest, hogy hallények. Azt viszont már tudja, hogy a szép nők veszedelmesek. Valamiért mindig megjárja velük. Az egyik észre is veszi és pikkelyes ujjaival hívogató mozdulatot tesz felé. Körbe is néz a fiú és még magára is mutat, hogy biztosan rágondolt a nő, de úgy tűnik igen, mert még bólogat is neki, amikor magára mutat. Gombóccal a torkában sétál oda.*
- Szé-szép jó napot kí-kívánok!* Köszön neki, de ez eléggé szánalmas a dadogáson kívül is. Vörös a szégyentől az arca, pedig nem tud érzelmeket leolvasni a tengeri asszony arcáról. Jól tudja, hogy mi fog következni, de a fénylő gömbhöz hozzáérni nem sok kedve van. Viszont ha már itt van, akkor most már muszáj lesz. Végül is a tengeri lényekkel eddig csak jó tapasztalata van, mert gyöngyét is egy ilyen tengeri tündértől kapta. Rá is teszi kezeit a hideg gömbre és vár.*
* Wrexan sem tudott ellenállni a csábításnak, hogy ne menjen ki megnézni ezt a csoda templomot vagy mit. Egy maga fajta számára az ilyen hihetetlen esemény sokat jelent. Hiszen erről majd lehet mesélni a gyerekeknek meg az unokáknak. Megpillantva a templomot megdörzsöli a szemeit és úgy bámulja meredten. Bizonytalanul lép rá a víz felszínén lévő bronz lapokra is. Még jó, hogy látja, ahogyan mások is sétálnak rajta. Még így is azért tesz egy próbát. Jobb lábát óvatosan ráteszi és erőből próbálgatja, hogy megbírja a súlyát vagy sem. Masszívan állja a sarat ez a bronz akármi, szóval végül csak elindul rajta. A talmid őrség látványára azért megtorpan. Nem szívesen merészkedne ezeknek a lényeknek a közelébe. Vissza is fordulna szíve szerint, de mögötte is jönnek meg előtte is vannak. Nem akar ennyire gyávának tűnni. Na meg nem úgy néz ki, mintha bármiféle ellenszenvet táplálnának az irányába. Engedelmesen átadja a tőrét és kelletlenül veti alá magát a tapogatásnak. Még a hideg is kirázza ezeknek a lényeknek az érintésére. Szinte fellélegzik, amikor végre túljut rajtuk. Belép az épületbe és egy darabig csak csodálkozik a látványon. Nem csak az épület belseje lenyűgöző, de a jósnők szépsége is. Ezek a hallények eléggé szépségesek ahhoz képest, hogy hallények. Azt viszont már tudja, hogy a szép nők veszedelmesek. Valamiért mindig megjárja velük. Az egyik észre is veszi és pikkelyes ujjaival hívogató mozdulatot tesz felé. Körbe is néz a fiú és még magára is mutat, hogy biztosan rágondolt a nő, de úgy tűnik igen, mert még bólogat is neki, amikor magára mutat. Gombóccal a torkában sétál oda.*
- Szé-szép jó napot kí-kívánok!* Köszön neki, de ez eléggé szánalmas a dadogáson kívül is. Vörös a szégyentől az arca, pedig nem tud érzelmeket leolvasni a tengeri asszony arcáról. Jól tudja, hogy mi fog következni, de a fénylő gömbhöz hozzáérni nem sok kedve van. Viszont ha már itt van, akkor most már muszáj lesz. Végül is a tengeri lényekkel eddig csak jó tapasztalata van, mert gyöngyét is egy ilyen tengeri tündértől kapta. Rá is teszi kezeit a hideg gömbre és vár.*
1-20 , 8-27